Szembe az árral, az igazság, a hűség hullámain

Hogy „Amikor majd az Emberfia visszatér, talál-e hitet a Földön?” – TALÁLJON BENNÜNK!

Kedves Testvéreim! Az egyházi és polgári újév kezdetére általában megtartjuk az eltelt időszak mérlegét, és ennek egy nagyon lényeges eleme, a kiértékelés. Ez mindannyiunknak személyes ügye, sikerült-e a lényegesre összpontosítani, abban megmaradni, gyarapodni? Vagyis gazdagodtam-e, gyűjtöttem-e lelki- „mennyei kincseket” az anyagiak, földi múlandók mellett? Tény, hogy ez máma nagyon nehéz, mindkét értelemben és a jövőben még nehezebbé válik, mert a Sátán ügynökei által keltett, gerjesztett és tudatosan, alattomosan fenntartott zűrzavar még jobban elmélyül, minden téren, ők ezt nagyon szakszerűen „megtervezték”, nem bíztak semmit a véletlenre, a „bizonyítékok” megtalálhatók nyilvánosan is, „akinek van szeme, füle, lát és hall”. Egyre többen leszünk, akik a létminimum szintjén tudjuk napjainkat élni, és ez nem is „tragédia”, ellenkezőleg, „ajándék felülről”. Csak a „kezdete” egy picit „göröngyös”, amikor napokon, heteken keresztül a „pénztárcád” pehelysúly kategóriában soroltatik, még falun is „próbatétel” a javából. De most már pár éves tapasztalattal a hátunk mögött állítom, csak így lehet igazán valamit megsejteni arról a bizonyos „isteni Gondviselésről”, ráhagyatkozásról, mert ameddig az ember a saját bőrén nem tapasztalja, fecseg róla, de utána már a bizonytalan, ismeretlen vizek hullámain haladva is nyugodtan ül a csónakjában, mert bizonyossága van, ki az igazi Úr. Egyúttal felteszem a kérdést az „illetékeseknek” – kell-e adót fizetni a „Császárnak”, amikor csak a mindennapi kenyérre valót rendeli ki az Úr, általában az utolsó pillanatban? Mert az utóbbi években azzal is „adósak” maradtunk, persze ők rászámolták a „kamatot” is.

Hol van az a határ, amikor azt mondhatjuk, elég volt a zsarnokságból, korrupcióból, hazugságból eddig, amit állami szinten űztetek, gyakoroltatok – majdnem 70-hetven éve – és nem szolgálunk, tartunk fönt tovább egy „illegitim” istentelen, ateista társadalmi rendszert! Politikailag ez utópia, gyakorlatilag nagyon közel állunk az emberiség történelmének utolsó szakaszához, amely az Antikrisztus uralma, idejeként van megjövendölve a Szentírásban és kifejtve a magán-kinyilatkoztatásokban.

Nem téveszthetjük szemünk elől az Úr Jézus figyelmeztetését: „mit ér az ember, ha a világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja?” Ezt világosabban, egyértelműen kifejtve: mit ér e világi pompa, hatalom, dicsőség, elismerés, modern tudomány és technikai szint, sőt nagy műveltség és végzettség stb. bárki számára, ha a fizikai testének halála után, halhatatlan lelke a Pokolba jut. Sajnos ezt máma nagyon sokan „mesének” gondolják. De mi, akik a hit kegyelmi ajándékát felismertük, megkaptuk, befogadtuk, és törekszünk életté, tetté váltani, szintén nagyon nehéz időszakhoz sodortattunk, jutottunk, már három éve, amiről gyakorlatilag előre tájékoztatva voltunk, elsősorban a Szentírás próféciáin keresztül, másodsorban a magán-kinyilatkoztatások által, nagyon pontosan, naprakészen, az Igazság könyve által.

Az új egyházi évvel elérkeztünk lelki életünknek egy nagyon fontos és döntő szakaszához, amikor vagy összeszedjük magunkat, hitünk és talentumaink fényében felvesszük a kihívás kesztyűjét, vagyis megpróbáljuk önállóan értelmezni jelen „korunk jeleit”, eseményeit, történéseit, és ennek megfelelően folytatjuk utunkat, vagy hagyjuk, hogy mások által és másként értelmezett útvonalra sodorjon minket is a „nagy áradat”. Ennek az áradatnak egyik áramlata, sodrása, lelki, vallási jellegű, Ferenc ellenpápa a kisebbik „Vezérkos”, pontosabban fogalmazva maga a Hamis Próféta, amint egyes magán-kinyilatkoztatásokban ezt tudomásunkra is hozta a mi Urunk Jézus Krisztus. A hogyan, miért, lehetetlen és hasonló érvek boncolgatására nem fecsérelek időt, ezt majd az események kibontakozása elvégzi, igazolja, hitelesíti vagy megcáfolja, csupán egyes tényeket, megnyilatkozásokat próbálok elemezni szerény képességeim szerint ezen Igék alapján:

az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség!” (1 Jn 1.5b) „Abból tudjuk meg, hogy megismertük, (az Igaz Istent!), hogy megtartjuk parancsait! Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, (hanem kiforgatja, részigazságokra cseréli, a modern kor elvárásaihoz igazítva), az hazudik, és nincs meg benne az igazság!” (1 Jn 2. 3-4.) „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége nem az Atyától van, hanem a világból!” 1 Jn 2. 15-16) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok Hamis Próféta rontott a világra!” (1 Jn 4. 1) ŐK A VILÁGBÓL VALÓK, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk!” (1 Jn 4. 5) Mi az Istentől vagyunk! Aki ismeri Istent, hallgat ránk! Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk! Így különböztetjük meg az Igazság lelkét és a Tévedés lelkét!” (1 Jn 4. 6)

Tehát kedves Testvéreim, ne csodálkozzunk azon, hogy nagyon kevesen vannak olyanok, akik legalább meghallgatnak amikor a mi Urunk második, azaz dicsőséges eljöveteléről, a végső időkről és a küszöbön álló, szemünk előtt, napjainkban kibontakozó eseményekről beszélünk. Sajnos nagyon sokan a magán-kinyilatkoztatások jelentőségét, prófétai szerepét semmibe veszik még a papjaink többsége is. Úgy tűnik a mai, modern „kereszténység” ugyanabban a Sátáni csapdába esett, mint a zsidók a „Messiás” eljövetelekor. Sőt, napjainkban a Katolikus Egyház „keblén” nevelkedett fel a Hamis Próféta a „felszabadítás teológiájának emlőjéből táplálkozva” és foglalta el „trónját”! Ámulattal csaphatjuk össze kezünket kérdezvén – hogyan lehetséges ez? Isten titka! Ő megengedte Szent Fiának keresztre feszítését, miért ne engedhetné meg Anya Szent Egyházunk eme megpróbáltatását az utolsó időkben? Ez a tény csak azok számára „gordiuszi csomó” akik a magán-kinyilatkoztatásokat és az idők jeleit mellőzik, félre értelmezik saját nézőpontjaiknak megfelelően. Ha papjaink többsége legalább a Kék könyv üzeneteit „egyetlen-egyszer” átelmélkedték volna csak kis számú híveikkel a Cönákulumban, valószínű, hogy az események más formában bontakoztak volna ki. Ne feledjük, a második világháborút el lehetett volna kerülni HA… idejében és hitelesen megtörténik Oroszország felajánlása, ahogyan a Szűzanya kérte Lucia nővér közvetítésével! Az, hogy Oroszország vagy Szovjet Unió, mint megnevezés, nem volt fontos, a lényeg a háttérben meghúzódó Gonosz erő kibontakozásának megtörésén állt akkor. Mára ez megváltozott, nemcsak névileg, Orosz Föderációra, hanem „beteljesült a prófécia”: „tévtanaival” megfertőzte az egész világot – majdnem 100 éve már – minket ebben az „ateista ideológiába” neveltek bele óvodás kortól, erőszakkal, a nyugatot pedig az anyagi jólét és kényelem hajszolása által vezette félre a Sátán.

És mit tett az Egyház, a Vatikán, a belsejében beszivárgó Sátán füstjével? Akik belélegezték, megfertőződtek és szolgálatába álltak. Akik felismerték, igyekeztek szellőztetni de egyúttal megbélyegzettekké váltak mint „maradiak”, és a hívek többsége „langyos” kereszténnyé, „folklór kereszténnyé” vált. Egyes „pásztorok” béresekké vedlettek, a „hivatás” jó szakmává silányult. De térjek át a saját házunk tájára. Van családunkban egyetértés, tisztelet, szeretet, helyes irányba haladás? Sajnos nincs! Pedig a Szűzanya megígérte, hogy a Szeplőtelen Szent Szívének felajánlott családokat mint saját tulajdonát megvédi HA? A felajánló imánkban foglaltakat törekszünk tetté, életté váltani. És ez nem könnyű egyikünknek sem, de gyerekeink számára sokkal nehezebb ellenállni a nettezésnek, filmeknek stb. És hogyan áll a Máriás Papi Mozgalmunk szénája? Egységben maradni a Szentatyával? Melyikkel? Azzal aki lemondott, vagy lemondatták? Vagy azzal akit a „Világ” felmagasztalt? Aki kezet csókolt a szabadkőműves „Nagymester” David Rockefellernek, Henry Kissinger és D. Rothschild jelenlétében?

Némi eligazításként hadd idézem a Kék könyvünk egyik üzenetét:

Amikor majd az EMBERFIA VISSZATÉR!

Azt olvassátok az Evangéliumban: Amikor majd az Emberfia visszatér, talál-e hitet a Földön? Ma szeretnélek meghívni benneteket, hogy Fiam, Jézus e szavain elmélkedjetek. Súlyos szavak ezek, gondolkodásra késztetnek és megértetik veletek az átélt időket. Mindenekelőtt azt kérdezhetitek, miért is mondta ezt Jézus? Hogy előkészítsen benneteket második eljövetelére, és hogy leírja azt az állapotot, amely dicsőséges visszatérésének közelségét jelenti. Ez az állapot a hit elvesztése!

A Szentírás egy másik részében is – a tesszaloniki híveknek írt levelében – világosan kijelenti Szent Pál, hogy Krisztus második, dicsőséges visszatérte előtt nagy hitehagyásnak kell megvalósulnia. A hit elvesztése valójában hitehagyás. A hitehagyás terjedése tehát az a jel, amely arra figyelmeztet, hogy immár közel van Krisztus második eljövetele. Fatimában megjövendöltem nektek, hogy eljön az az idő, amikor az emberek elvesztik hitüket! Ezek azok az idők! Napjaitokat azok a fájdalmas és jelentőségteljes események jelölik, amelyeket már a Szentírásban megjövendöltek: egyre több gyermekem kezdi elveszíteni az igaz hitet! A hit elvesztésének okai:

1.) Azoknak a tévedéseknek terjedése, amelyeket propagálnak, amelyeket gyakran teológiai tanárok tanítanak a szemináriumokban és a katolikus iskolákban, és így az igazság és a törvényesség bizonyos látszatát keltik.” (személyes tapasztalatom alapján, amelyet egy szűk óra leforgása alatt volt alkalmam szereznem, amikor Dr. Sávai János nyugalmazott, Szegeden volt professzor úrral „eszmecserét” váltottunk a „magánk-kinyilatkoztatások”, utolsó idők témakörben, Sepsiszentgyörgyön. Addig csak elméletben hallottam az „egyházi szabadkőműves” ízekről, kotyvalékokról. Akkor és ottan engem is megpróbált bedoppingolni, de a Szűzanyának köszönhetően kudarcot vallott. Ami a „katolikus iskolákat” illeti, sajnos igazi lényegi különbség nincs, azonos a tananyag, és a lelki un. „érettség” szint majd megmutatkozik a gyakorlatban, hamarosan, vagyis amikor elkezdődik az „igazi hithű keresztények üldözése”.)

2.) Az Egyház Tanítóhivatala elleni nyílt és nyilvános lázadás, különösképpen a Pápa ellen, akinek pedig Krisztustól kapott feladata, hogy az egész Egyházat megtartsa a katolikus hit igazságában!” (ezzel kapcsolatban elégséges összevetni „Ferenc ellenpápa” bő három évi megnyilatkozásait, tevékenységét azzal a szakszerű összeállítással, amelyet T. Imre atya megfogalmazott: Lemondott, vagy lemondatták XVI. Benedek pápát? Megtalálható a netten).

3.) Azoknak a pásztoroknak rossz példája, akik hagyták, hogy teljesen hatalmába kerítse őket a világ szelleme, és inkább lesznek politikai és szociális ideológiák propagálóivá, mint Krisztusnak és Evangéliumának hirdetőivé, elfeledvén így a Tőle kapott küldetést: Menjetek az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek!” (ennek legfőbb un. élharcosa éppen maga „Ferenc ellenpápa”, továbbá azok a papok akik más-más árnyalatokban, de ugyanezt az irányt követik. Pl. a néhai Botár Gábor udvarhelyi „modern, nagyon elismert és tisztelt katolikus pap”, akinek nőügyei miatt még családi botrány is kitört – válást idézett elő. Utolérte „végzete” – meghirdette az idei „nagyböjtöt” Hamvazószerdán, és elutazott Trierbe sízni és Nőzni? Utoljára! Mi volt a végzete? Figyelmen kívül hagyta a „napi IGÉKET” amelyeket szóval hirdetett, de tetteivel beszennyezett! Vesztére? Isten TITKA! De azon napok IGÉI nem voltak „kedvező széljárásúak” a kicsapongóak számára! Azzal, hogy „post morten” kitüntette a szabadkőművesek egyik „fiókszervezete” még jobban beigazolódott, hogy „szél fuvatlan nem indul” és még valami, nincs titok, ami ki ne derülne).

„Így terjed napjaitokban egyre jobban a hitehagyás sok szegény gyermekem körében. Amikor majd az Emberfia visszatér… Minél közelebbi az Ő visszatérte, annál aggódóbb és erőteljesebb lesz anyai gondoskodásom, hogy minden gyermekemnek segítsek megmaradni a hit igazságában. Íme, emiatt kérem, hogy ajánljátok fel magatokat Szeplőtelen Szívemnek. Íme, emiatt terjesztettem el mindenütt a ti időtökben Máriás Papi Mozgalmamat! Hogy a cenákulumok imájában egyesülve és a várakozásban virrasztva kialakítsam a kis nyájat! Azt a nyájat, amelyet Én egyesítek és alakítok, hogy mindenkor megőrizzék az igaz hitet.

Így, amikor majd az Emberfia visszatér, a Földön még mindazokban talál hitet, akik nekem felajánlották magukat, engedvén, hogy Szeplőtelen Szívem égi kertjében gyűjtsem őket”! (1990. 03. 13.)

Szűzanyánknak utolsó mondatából kiindulva nagyon lényeges megfontolni azt, hogy akkor valóban kiknek van legnagyobb esélyük mindvégig megmaradni az „igaz hitben”? Azoknak, akik a „Mária tiszteletnek” legmagasabb fokát gyakorolják, vagyis felajánlották magukat Neki, és aszerint is törekszenek élni, minden nap, és ismerik, tisztában vannak az évezredes katolikus tanítás lényegével, de az utóbbi évtizedek „felhígított” változatát is felismerik és elvetik.

Készüljünk fel a közeljövő eseményeire elsősorban lelkileg, kezdve a „migráns üggyel” és fogadjuk el a valóságot, bekövetkezett már egy jó ideje a „nagy hitehagyás”, csak nagyon kevesen érzékeljük azért mert fokozatosan történt a „leépülés” átnevelés, vagyis az igaz hit elvesztése, pontosabban fogalmazva „felvizezése”. Sőt még a hivatalos egyházi illetékesek is „elaludtak”, mert ha éberek lettek volna, a ’89-es eseményeket követően, azonnal nekiláttak volna a lényegnek, nem az egyházi vagyon visszaszerzésére, hanem a hitbeli alapok felülvizsgálatának szükségszerűségére, és a magán-kinyilatkoztatások segítségével a kommunista ideológiai agymosás mételyét, konkolyát kigyomlálni idejében, legalább azokban, akik erre fogékonyak voltunk és vagyunk.

A továbbiakban Selymes József atyának „Kitekintés a jelenések világára” című könyvének első feléből idézek tömör, sokat mondó részeket, amelyek rávilágítanak, miért lett az egyházi szabadkőművesség célpontjává műsora az Erdélyi Mária Rádióban, és személye egyaránt.

Isten szeretetét meg lehet tapasztalni a Szentírást olvasván. Ez mindenkinek fel van kínálva. Amikor valaki hittel és szeretettel olvassa, érzi, hogy a szíve átmelegszik! (3. oldal.) A mi világunk tele van jelekkel: Oltáriszentség-csodákkal, Mária jelenésekkel, látnokokkal. (4. o) Sokat hallgattam abban az időben a Szabad Európa Rádiót. Ahogy 1981-ben elkezdődtek a jelenések Medjugorjéban, ez a rádió műsorokat sugárzott a jelenésekről.. Én is nagy érdeklődéssel hallgattam. Az egyik adásba betelefonált egy férfi és a követezőket mondta: „..a mai modern világban, hogy lehet ilyen badarságokat beszélni, hogy Mária Megjelenik.” A műsorvezető hölgy nagyon kedvesen megkérdezte: „ – Uram, Ön hol él? „Itt Münchenben” – válaszolta a férfi. Erre a műsorvezető hozzáfűzte: „Tehát itt, a szabad világban él: akkor tudja meg, hogy ezeket a műsorokat a vasfüggönyön túlra sugározzuk, hogy az ottan élők is tudják, mi történik a nagyvilágban. Mivel Ön itt él, van lehetősége arra, hogy elmenjen a jelenések helyére: vegye tehát a fáradtságot, menjen el, nézzen körül és azután majd még beszélgetünk ezekről a dolgokról. Ott a helyszínen tisztábban lát az ember, és remélhetőleg választ kap arra is, hogy Önt miért zavarja ennyire ez a műsor”. A férfi elnémult, és csöndben letette a kagylót. Ez a könyv (és adás a rádióban) érthetőbbé tesz olyan kérdéseket, amelyek gyakran felmerülnek az emberekben a jelenések hírének kapcsán. E könyvet olvasván, elég csupán egy pici rést nyitnunk kételkedő szívünkön, és máris magával ragad bennünket a bizonyosság, hogy itt Isten szól hozzánk! (5. o)

Miért is ez a sok jelenés?

„Jó munkának idő kell, a rossznak pedig még több”! Egyáltalán nem nehéz kivizsgálni és felismerni, hogy egy jelenés vagy prófécia Istentől származik-e vagy a gonosztól, vagy pedig a szóban forgó látnok agyszüleménye. Tehát ismétlem, nem nehéz felismerni az Istentől jövő rendkívüli eseményeket és üzeneteket. Egyrészt azért nem, mert Isten úgy alakítja a jelenések forgatókönyvét, hogy az mindenki számára könnyen felismerhető legyen, még az egyházi vizsgálóbizottság számára is, másrészt pedig tudjuk nagyon jól, és tanítjuk is, hogy Krisztus az Ő Egyházát felruházta a szellemek megkülönböztetésének a karizmájával.

Ezzel kapcsolatosan csupán két példát szeretnék most említeni: a jól ismert Lourdes-i és Fatimai jelenéseket. Lourdban 1858. február 11-én jelenik meg első alkalommal a Szűzanya. Július 16-án Bernadett számára befejeződnek a jelenések. Rá 12 napra a püspök már fel is állít egy vizsgálóbizottságot. 1862. január 18-án Bertrand Severe Laurence, a tarbesi egyházmegye püspöke hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát, és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletére.

Ellenben a Fatimai jelenések egyházi jóváhagyása pontosan 1930. október 13-án született meg, tehát jó tizenhárom évvel később az utolsó jelenés után. Fatima esetében érthetetlen ez a késlekedés több szempontból is! (6. és 7. o)

Íme, az eredménye az egyháziak és a hívek mulasztásainak, mert az őszinteséget megvallva Egyházunk nem volt elég erős kovász ahhoz, hogy a világ egy nagy megtérésen menjen át és ennek következményeképpen elkerülje a Szűzanya által beígért II: világháborút. Ezt minden komoly teológus megerősíti, hogy ha akkor hallgatnak a Szűzanya szavára és egy emberként püspökök, papok, hívek teljesítik azt, amit a Szűzanya kér, akkor mind a kommunizmus elterjedését, mind pedig a II. Világháborút el tudtuk volna kerülni. Tehát egészen másképp alakult volna a történelmünk. Nem lehet könnyelműen venni ezeket az isteni beavatkozásokat!

Miért ez a sok jelenés? „Amikor elhatalmasodik a bűn, akkor túlárad a kegyelem.” Annak ellenére, hogy egyesek nem ezt tartják a megfelelő válasznak a kérdésre, a jelenések üzenetei mégis emellett tanúskodnak. (8. o) A helyzet az reális, nekem kell megváltoznom! Nekem kell Isten szemével néznem ezt a világot, nekem kell megtérnem, és akkor Istentől ajándékba kapok egy helyesebb látásmódot, egy reálisabb látásmódot. Nem szédítem magam mindenféle dajkamesékkel, hanem a kezembe veszem az életemet és változtatok Isten akarata szerint rajta, hogy a magam és mások üdvösségén is dolgozhassam.

A következő üzenetet, amelyet választottam, a Szűzanya 1991. január 25-én intézte a világhoz: ( Medjugorjéban) „Drága gyermekeim! Ma úgy hívlak benneteket imádkozni, ahogyan eddig még sohasem. Imádkozzatok a békéért! A sátán hatalmas és nem csak az emberi életet akarja romba dönteni, hanem a természetet és a bolygót is, ahol éltek. Ezért, drága gyermekeim, imádkozzatok, hogy az imádság által a béke isteni áldása megóvjon benneteket! Isten azért küldött hozzátok, hogy segítsek nektek! Ha akarjátok, ragadjátok meg a Rózsafüzért. Egy egyszerű Rózsafüzér csodákat tehet a világban és a ti életetekben!” Engem az utolsó mondat az, ami mindig megragad, és ami egyben lelkiismeret vizsgálatra is indít, amikor a Szűzanya megköszöni nekünk, hogy válaszoltunk az Ő hívására? (9. o).

„Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1, 15.) Az Evangéliumban hinni nem jelent mást, mint azt, hogy életemet teljes mértékben az ott bennfoglalt krisztusi tanítás szerint alakítom! Egyértelmű tehát, hogy Istennek ezek a gyakori, rendkívüli beavatkozásai vészhelyzetről árulkodnak. Arról ugyanis, hogy az emberiség nagy része bűnben él, azaz a lelki halál útját választotta rendszeres életmódként, s ha ez az életstílus továbbra is így folytatódik, egyenes következménye a kárhozat lesz. Szent János szavaival élve: „a második halál”. Isten előzetesen mindig figyelmeztette az embert prófétái által, és kérte, hogy hagyja el a bűn útját, térjen vissza Hozzá, és kezdjen új életet. Például ott van Noé története. Vagy ott van Ninive esete – ez egy másik példa, és Istennek hála, pozitív példa – amikor Ninive egy emberként hallgat a prófétára és megmenekül. Milyen csodálatos!

Aztán a második világháborút is megjövendöli Fatima. Ismétlem: el lehetett volna kerülni ezt a szörnyű, emberpusztító háborút! A Fatimai próféciák még mindig fölöttünk lebegnek egy harmadik világháború képében, mely már egyes próféciák szerint elkerülhetetlen! És mindez miért? Ismétlem: azért, mert sem az Egyház, sem pedig a világ nem reagált hatékony módon az ég sorozatos felhívásaira az elmúlt évtizedek során, és sajnos még most sem teszi azt!

Mindent egybevéve nem tudom elfogadni azokat az olcsó szólamokat – bárki ajkáról hangozzék is el az – hogy nincs szükségünk jelenésekre és prófétákra! Az Úr Jézus már mindent a tudtunkra adott, ami az üdvösséghez szükséges, csakhogy éppen az a baj, hogy mi ezeket a tanításokat süket fülre vesszük és a mindennapjainkat nem Isten törvényei szerint éljük, hanem a saját szánk íze szerint, többnyire súlyos bűnökben. Egy másik közismert szólam a biztos lelki halál előhírnöke: „Ha ezeket a jelenéseket, legyenek azok bár az Egyház által elfogadott jelenések is, nem fogadjuk el, attól mi még üdvözülhetünk”!

Hát nem, kedves barátom, ez nem így igaz! Ez egy olcsó, önigazoló és semmit sem érő szólam, mely csupán egyetlen dologra jó, hogy még keményebb legyen a szíved, és még távolabb kerülj az Istentől a sok téves elméleted gubancában! Nem szabad elfelednünk, hogy a próféciák el nem fogadása mögött egy téves lelkület van, mely meghatározza a szóban forgó egyén cselekvését és gondolkodásmódját. A tévedések és féligazságok a Sátán jól álcázott kelepcéi, melyek mindig veszélyt rejtenek magukban! Az Úr Jézus ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: „Elérkezik majd az idő, amikor mindazok, akik ellenem támadnak, felelősségre lesznek vonva, mivel ők minden esetben Isten üdvösségtervét gátolták! Maga a prófécia Krisztus Egyházának szerves része! Ez a szó, hogy „szerves”, azt jelenti, hogy szorosan hozzá tartozik, és nem lehet a nélkül.

Vasula kérdezi: „Uram, miért van az, hogy egyeseknek olyan nehéz elfogadniuk e korszak prófétáit és azokat a szavakat, amelyeket Te mondasz? Jézus így válaszol: „Bizony mondom nektek, hogy az Én juhaim felismerik hangomat!” Most egy zárójelet nyitok és bátran mondom, ha Te ezekben a próféciákban nem ismered fel Jézus hangját, akkor nem tartozol a juhai közé! Egyeseket apostollá, pappá, tanítóvá tettem, másokat meg a lázadás idejére tettem prófétává. Az Én prófétáimat mindig üldözni fogják, elítélik, megostorozzák, elnyomják, városról városra űzik őket, megvetéssel néznek rájuk, és megfeszítik őket! Így vonjátok magatokra minden szent ember vérét, amelyet a földre kiontottak. A Szentírás sohasem hazudik, Én vagyok az IGE!”

A próféciák egyöntetűen beszélnek büntetésekről is, melyeket Isten egyrészt az elkövetett bűnök büntetéseként szab ki az emberiségre, másrészt pedig ezek a büntetések eszközként is szolgálnak a világ jelenlegi társadalmi struktúrájának a megváltoztatására, annak érdekében, hogy az emberek a megváltozott életkörülmények hatására nyitottabbak legyenek az örök értékek elfogadására. A próféciák közzétételét sürgetőleg kérik az égiek, mert azt a legrövidebb időn belül – mondja az Úr Jézus és a Szűzanya is – mindenkinek ismernie kellene.

Miért ijesztgetitek az embereket ezekkel az üzenetekkel? – hangzik el még tanult emberek ajkáról is ez a hamis vád. A próféciák azért nem ijesztgetések, mert van reális alapjuk, még akkor is, ha a szóban forgó tragikus esemény részben vagy teljes egészében elhárítható a megtérések által. Miért kell ilyesmivel fenyegetni az embereket? – hangzik gyakran egyesek ajkáról. A próféciák egyetlen célja az, hogy Istenhez vezessenek bennünket!

„Ha kételkedtek látnokaimban, maradjatok csendben. Mutassatok türelmet, mutassatok szeretetet azok iránt, akik azt állítják, hogy az Én nevemben beszélnek. Ne ítéljetek meg soha másokat az Én nevemben, mert erre nincs felhatalmazásotok. Az Úr Jézus tanítását kell mindenben követnünk, a akkor elkerüljük a sátán csapdáját. A bűn által ugyanis Isten ellenségei leszünk, méltányos tehát, hogy Isten békességébe csak az Ő büntető csapásait elszenvedve jussunk vissza! Egyértelmű tehát, hogy azok félnek a próféciáktól, a látnokoktól, az üzenetek tartalmától, akik rendetlen módon ragaszkodnak ehhez a világhoz és nem sokat törődnek a lelki élettel.

Isten iránti szeretetünk sajátos tevékenysége a következőkben mutatkozik meg: engedelmeskedünk intéseinek, megtartjuk parancsait, és bízunk ígéreteiben”! A Szűzanya, az Úr Jézus és más szentek, amikor megjelennek, akkor azt kérik a látnokoktól, hogy azt mondják el, hirdessék, ismertessék meg az üzeneteket másokkal is, mert ezek az üzenetek mindenkinek szólnak. Isten soha, de soha felesleges dolgot nem szokott tenni. Mi emberek igen, de Isten nem. Tehát amikor Ő prófétákat küld, akkor azokra nagyon nagy szükségünk van. Az egy másik kérdés, hogy én még nem ismerem fel ennek fontosságát, s főleg azt, hogy nekem ezekre a prófétákra és üzenetekre szükségem van!

A tizenkilencedik oldalig ezeket a valóságos gyöngyszemeket igyekeztem csokorba szedni, a továbbiakat kinek-kinek saját „házi feladataként” ajánlom, lelki töltekezésként, annál is inkább, mivel már hova tovább a „hivatalos egyházi megnyilatkozások” a Hamis Egyház és a Hamis Próféta küldetését hivatottak szolgálni.

Testvéri szeretettel Imre. Áve Mária!

Kategória: Család, Figyelmeztetés, Hamis béke, Idézet, Ima, La Salette, Lourdes, Máriás Papi Mozgalom, Medjugorje, Tanu | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.