A szolgálók kis dolgokban is hűségesek

 

Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.(Lk.16:10)

Aki szolgál, az minden feladatát egyforma elkötelezettséggel végzi. Bármit is tegyen az, aki szolgál, azt “jó lélekkel végezze”(Kol.3:23).

A feladat nagysága nem számít. Az egyetlen kérdés az, hogy el kell-e végezni?

Az életben soha nem fogsz olyan helyzetbe kerülni, hogy te túl fontos személy légy ahhoz, hogy segíts egy-egy alantas feladatnál. Istentől nem kapsz felmentést az e világi dolgok alól, mert ezek életbe vágó részei a te személyes tantervednek. A Biblia így ír erről: “Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.” (Gal.6:3)

A kis szolgálatok által tudunk növekedni, úgy mint ahogy Krisztus is tette.

Jézus maga is olyan alantas dolgokra “specializálódott”, amit mindenki megpróbált elkerülni: lábakat mosni, segíteni a gyermekeknek, valamint szolgálni a leprások között. Neki semmi nem volt alantas, hisz azért jött, hogy szolgáljon. Számára semmi nem volt annyira jelentéktelen, hogy a nagysága ellenére ne foglalkozott volna vele, és tőlünk is azt várja el, hogy az Ő példáját kövessük.(János 13:15)

A kis feladatok gyakran nagy szívről árulkodnak. A te szolgálatra kész szíved leginkább az olyan kis, jelentéktelen cselekedetekben tud megmutatkozni, amelyek elvégzésére mások még csak nem is gondolnak; például úgy, mint amikor Pál rőzsét gyűjtött, azért, hogy tüzet rakjon, hogy azok akik hajótörést szenvedtek felmelegedjenek. (Ap.csel.28:3).

Ugyanolyan fáradt volt, mint a többiek, de azt tette, amire mindannyiuknak szüksége volt. Nincs olyan alantas feladat, amit ne végeznél el, ha a szíved szolgálatra kész.

A nagy lehetőségek gyakran kis, jelentéktelennek tűnő feladatok mögé bújnak. Az életben a kis dolgok határozzák meg a nagy dolgokat. Nem kellenek nagy, sőt, óriási feladatok ahhoz, hogy az Úrnak szolgálj. Csak végezd el a kisebb, kevésbé jelentős dolgokat és Isten majd kijelöli számodra, hogy mi az, amit szeretne, hogy elvégezz..

Mindig többen lesznek azok, akik készek igazán nagy dolgokat megtenni az Úrért, mint azok, akik hajlandóak a kis feladatok elvégzésére. Az az út, amelyen azok járnak, akik vezetők szeretnének lenni zsúfolásig telve van, de széles rét tárul azok elé, akik készek arra, hogy szolgáljanak.

Van úgy, hogy felettünk állóknak, vagyis “fölfelé” kell szolgálnunk, hivatalos személyeknek, de van, hogy “lefelé”, azok felé, akik valamiben hiányt szenvednek. Legyen az bármelyik irányba is, azáltal csak jobb szolgálókká válunk, ha készek vagyunk elvégezni bármit, amire szükség van.

Beszéljetek róla:

* Mit gondolsz, mit jelent szolgálatvezetőnek lenni?

* Kész vagy arra, hogy alantas feladatokat is megtégy, azért, hogy szolgálj az emberek felé, még akkor is, ha lehet, hogy a törekvéseidet senki nem fogja észrevenni?Mi a jó abban, hogy megteszünk olyan dolgokat másokért, amelyek sosem derülnek majd ki?

 

 

Akkor leszel elégedett, ha áldozol magadból mások felé

 

“Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”

1 Péter 5:5

Ha elkezded másokkal megosztani, amid van – időd, talentumaid -, akkor meglátod, hogy megtanulsz elégedett lenni.

Azáltal, hogy másokon segítesz, te magad is értékelni fogod azt, amid van és ami vagy, de ennél is fontosabb az, hogy Isten úgy teremtett, hogy szolgálj mások felé és oszd meg, amid van. Amíg ezt nem tudod megtenni, nem leszel soha igazán elégedett.

Az igazi szolgák nem mások helyesléséért vagy dicséretéért szolgálnak, hanem meg vannak elégedve az Egyszemélyes közönséggel. Elégedettek azzal, hogy csendesen szolgálják az Urat.

Lehet, hogy te is egy ismeretlen kis helyen szolgálsz és úgy érzed, hogy senki sem ismer és senki sem értékeli, amit teszel. Figyelj erre: Isten helyezett oda, ahol épp vagy és ezt okkal tette! Ő minden hajszáladat számon tartja, és tudja a címedet.

 

 

Csak türelemmel és kitartással érhetjük el a célunk

 

“Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Hab. 2:3)

Ahhoz, hogy eljuss oda, ahol Isten akar látni téged, több lépést kell megtenned, és a hetedik lépés az, hogy türelmes és kitartó legyél. Miért? Mert ez nem megy egyik napról a másikra. Minél fontosabb számunkra egy cél, annál tovább tart azt elérni, és minél nagyobb jelentőséggel bír számunkra, annál több fegyelmezettségre van szükségünk ahhoz, ahogy elérjük.

1. lépés: Határozd meg a jelenlegi helyzeted.
2. lépés: Konkrétan határozd meg mit akarsz.
3. lépés: Keresd Isten ígéretét.
4. lépés: Kérd Istent, hogy segítsen neked célod elérésében.
5. lépés: Mérd fel, hogy milyen akadályokba ütközhetsz.
6. lépés: Dolgozz ki egy részletes tervet.
7. lépés: Légy türelmes és kitartó.

Soha nem születnek nagy dolgok kitartás és türelem nélkül, ugyanis ahhoz, hogy sikerüljön megvalósítani az álmainkat, meg kell dolgoznunk értük. Az életben azok az emberek tudnak sikereket elérni, akik hajlandóak azt tenni, amihez esetleg éppen nincs kedvük. Nem a hangulatuk irányítja őket, hanem a Mesterük, és amit elterveznek, összhangban áll Isten akaratával.

Ábrahám szolgája, Eliezer nagyon jó példa arra, hogy milyen, amikor valaki türelmes és kitartó. Azt látjuk, hogy úgy akarja a legmegfelelőbb feleséget kiválasztani Izsáknak, hogy részletes tervet készít. Nem hirtelen felindulásból dönt, és nem az ösztönei vezérlik. Mózes első könyvében ezt olvassuk róla: “Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az ÚR, vagy sem.” (I. Móz. 24:21)

Később pedig, amikor Rebeka családjának házában vacsorával kínálták, Eliezerről a következőket mondja a Biblia: “Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat!” (I. Móz. 24:33) Én a magam részéről, biztos, hogy először megvacsoráztam volna. De ez az ember nagyon céltudatos volt.

Mi tehát a lényeg? Az, hogy ha valóban szeretnéd elérni a céljaidat az életben, néha késleltetned kell a jutalmazást. A nehéz dolgot kell megtenned a kellemes helyett, a helyes dolgot az élvezetes helyett.

Ez azért nagyon nehéz, mert a legtöbben nem akarjuk késleltetni a jutalmazást. Ezért van adósságunk. Az a hozzáállásunk, hogy: “ezt akarom, és most azonnal”. És ha nem engedhetjük meg maguknak, akkor hitelből vesszük meg.

Nagyon fontos, hogy ezekkel a dolgokkal tisztában legyünk, ugyanis bármilyen értékes célt tűzünk ki magunk elé, elérése közben mindig adályokba fogunk ütközni. Fontos, hogy mindig hosszú távon gondolkodjunk, hogy amikor a nehézségek jönnek, képesek legyünk kitartani, tudva azt, hogy túl fogunk rajtuk jutni.

Nagyon szeretem a mai igét. Nagyszerű emlékeztető arra, hogy Isten időzítése mindig tökéletes, a mienk pedig nem. Amikor Isten várószobájában találod magad, csak légy türelmes és kitartó. Az Isten akaratával összhangban levő célok mindig beteljesednek.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Az igazság melletti kiállásért.


A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem igazadat, hogy békességet nyerjen életem! Ámen.



“Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot.”
2 Móz 23,2a

Furcsa dolog a demokrácia, Churchill szerint, eddig jobbat nem találtak fel. De mi van akkor, ha nem a többségnél van az igazság? Gyakran megismétlődik a történelemben, hogy egy kisebbség valamilyen okból jobban látja az igazságot mint a többség. Mit lehet ilyenkor tenni? Csakis azt, hogy az ember ragaszkodik igazságához, s felvállalja annak próbatételeit. Mert az igazság egyszer úgyis kiderül. Más út nincs. Ami gyors alternatívaként kínálkozik az érdekérvényesítésre, az nem etikus, s tudjuk a cél soha nem szentesítheti az eszközt. Az embertelenségeket, a gaztetteket, a fegyvertelenekbe nehézgéppuskával lövetőket, akik pártállami kiváltságukhoz utolsó csepp vérükig ragaszkodtak, s hatalmukat a legmocskosabb eszközök bevetése árán is megtartani akarták – ha évtizedekkel később is -, de elmossa a történelem. Nekik nem állítanak emlékszobrot. A porszemlelkek mindig maguk állítanak maguknak gigantikus emlékműveket, a lélekben nagyoknak – akik az igazságot bírták/szenvedték – pedig mások, melyeknek mindig üzenete van az igazságot hordozó szívhez is.

Mózes emberséges magatartásra int. Azaz, a vádaskodások ellen egyféleképpen lehet csak védekezni: az igazsághoz való ragaszkodással. “Aki kardot fog, kard által vész el!” – mondja Jézus Urunk. Az erőszak erőszakot szül, s beigazolódik a régi mondás: a gyengék végső menedéke/reménysége az erőszak. Aki az igazság oldalán áll, az Isten oldalán áll. Az ok és okozat ugyanazt az isteni rendet tükrözi, amit a Bibliában így olvashatunk: a bűnt követi a büntetés. Kilépni az ok-okozatok végtelen láncolatából csakis Isten segítségével lehet, s ezt úgy hívják: kegyelem.

Mai világban emberségesen megállni nagyon nehéz. Ez a világ a ravaszoknak áll. Aki jobban hitet, aki többet ígér, aki jobbnak láttatja reklám-plakátjain a saját portékáját – az érvényesül. Mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a termék nem az, amit a csomagolás alapján gondoltunk. Ha megdobnak minket kővel, nehéz azt viszonozni jótettel, de a jézusi ajánlás nem földiekben, hanem mennyei távlatokban ad megoldást. Ezért ha fájdalmas is az igazság elhordozása, de szívünkben ott van az Isten szeretete, akkor az elhordozhatatlant is egyenes gerinccel és emelkedett lélekkel tudjuk viselni.

(Ima)Közösség…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szívem Rád hangolódjék, s megértve akaratodat, kegyelmed által imádkozni és dolgozni tudjak országod terjedéséért! Ámen

 

Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.
Mt 18,(19)20

Jézus URunk jól tudta, szinte alig akad 2-3 ember, aki mindenben egyetértene… hiszen, akik egy akarattal kérnek (bármit is!), azt a Mennyei Atya megadja… megadná -, mert valahogy mégsem teljesülnek imakéréseink. Nem jól kérjük? Nem azt kérjük? Rosszkor kérjük? Valamit nagyon elronthatunk, mert Jézus URunk Egyházában kétezer év óta imádkoznak a neves és névtelen buzgó szentek -, de valahogyan világrengető, átütő eredményeket mégsem értek el “imamunkájukkal” a keresztények. Nem sikerült a keresztény világnak mintaországává válnia a világnak: “Látjátok, íme nekünk sikerült, kövessétek a példánkat!” Pedig a missziónk ez lenne: ízt adni a világnak, hiszen só és világosság lennénk…

Amerika, ahol az emberek még ma is büszkék a vallásosságukra – ne felejtsük el túlnyomó részben protestánsok foglalták el az “új világot”, menekülvén az európai katolicizmus elől -, bizony célországa a kábítószernek, itt van a legtöbb regisztrált és illegálisan tartott fegyver, s a nagyvárosok kriminalitása talán itt a legelszomorítóbb… Azért a bűnözésben, az erkölcsi tobzódásban, a szociális igazságtalanságok újratermelésében, az olykor égbekiáltó politikai-gazdasági disznóságokban nem kell szégyenkeznie a jó öreg kontinensünknek sem… De mi ennek az oka?

A vallás? Esetleg Jézus URunk tanítása, ami felett eljárt volna az idő? Aligha… Sokkal inkább a valláshoz ill. az Istenhez való viszonyban kereshetjük az okokat. Először is: a hit az az önkéntességen, a személyes, bensőséges döntésen, a szabad elhatározáson alapul, de a célja nem az ÉN, az EGO kiteljesítése, hanem a közösségbe való integrálódás! Sokan mondogatják: “Otthon imádkozom, csak úgy magamban…” S talán még el is fogadhatjuk, igaz ellenőrizni nem tudjuk, mit jelent ez a “csak úgy”, de a vallás “lényege” mindenek előtt a közösség, a communio. Ezt ünnepeljük, amikor a az úrvacsora szentségében együtt átéljük az Istennel való lelki közösség misztikus örömét.

A Szentírás nem véletlenül használja Isten és az ember kapcsolatára a férfi és nő kapcsolatának képét (A vőlegény: Krisztus – a mennyasszony: a Krisztusban hívők közössége, az Egyház). A párkapcsolatban rendkívül fontos az én, de van, ami az “ÉN” felett áll: ez pedig a “MI”. Az “együtt-titok” az, ami táplálja két ember kapcsolatát éppen úgy, mint mint a közösségekét. Az “együtt-egymásért”-küzdelme az, ami igazán tartalommal tölti meg életünket… Az egység tehát valami olyan “felettébb nagy titok”, aminek részbeni megértéséhez is elengedhetetlen az isteni kegyelem, megéléséhez pedig nélkülözhetetlen az Isten gondviselésében ránk áradó szeretetének befogadása. Ha ez sikerül, akkor nemcsak közöttünk van Isten, de mi is Őbenne vagyunk, s ilyenkor tényleg csodás dolgokra képes az emberi közösség…


Önigazság – önkritika…

 


A mai nap imádsága:
Uram! Jól látod, hogy ki vagyok valójában, nem is kívánom magyarázni azt, ami miatt magam is bánkódom… Fogyatkozásom van szeretetben és hitben, ellapososik bennem a reménység és a jóindulat is. De kihez fordulhatnék Uram, ha nem Tehozzád? Könyörülj rajtam, szánj meg engem, igazíts meg a Krisztusért! Ámen

A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Lk 18,11-14

Vigyázat! A látszat csal! nem mindig az van közelebb Istenhez, aki közelebb áll hozzá… Hála Istennek evangélikus gyülekezeteink nem perfekt farizeusokból állnak, de azért nem mindenki “őszinte hitű” vámszedő. Ha jól belegondolok, nem szereretnék közösségből kitaszított lenni! De ki szeretne, amikor az embert az ÚRIsten közösségbe teremtette? A JóIsten azonban nemcsak emberi közösséget teremtett, létrehívott egy másik közösséget is, melyből ugyan kevesebbet látunk itt a földi életünkben, hiszen többnyire csak hisszük-elmondjuk-valljuk az ún. “szentek közösségét” – a mindennapokban való megélése már nehezebb, inkább felemelő pillanatos vagy rövid ideig tartó ünnepes…

Aki elhiszi, hogy életének minden szakaszában betöltötte a törvényt (Isten teremtettségbeli akaratát) az nem is “emberből van”… Aki ember, az ugyanis bűnöket követ el. Nem kell feltétlenül nagyokat, de éppen elég kárhozatos a mulasztás is. Aki elmulasztott egy életen át önzetlenül, igazán szeretni, az mindent elhibázott. Az ÚRIsten ugyanis nem azért – ahogy szoktuk mondani – “küldött le minket a Földre”, engedte meg hogy éljünk, hogy csak kapjunk, azért is vagyunk emberek, hogy adjunk… Bolond aki csak adni akar, de még nagyobb bolond az, aki csak kapni kíván.

Ki mit kapott a JóIstentől élete folyamán, igazából csak maga tudja – hol és mit hibázott életében az mindenki számára nyilvánvaló. A bűn következménye, hogy fáj… bizony nagyon tud fájni, s ez a fájdalom az égig kiállt. Aki úgy érzi, hogy “itt és most” minden rendben van, sőt már nem is lehetne jobb, az önámító farizeus! Elhiszi azt, hogy Isten csak őt szereti, s “azokat”, akik ott hátul vannak, azokat nem… A farizeusi magatartás alappillére, hogy vannak a (ki)választottak, s vannak az “egyebek”, a “futottak még”-kategória, az örök szekundérok, akik másodlagos létükkel tulajdonképpen csak statisztál(hat)nak az élvonalbeli perfekteknek. Nos, ez így nem igaz, hiszen a JóIsten felhozza napját gonoszokra és jókra egyaránt. Mindenkinek megadja a változás lehetőségét, ha látványosan nem is olyan gyakran. “Érthetetlen kegyelem” ez.

Egy Isten, egy templom, s a kívánt “egy közösség” helyett két különálló ember. A közösség ereje abban lakozik, hogy jóllehet csak kis dolgokat visznek végbe, de együtt(!), s az egy közös akarat végül is nagy dolgokat teremt. Aki önmagában bizakodik – az idővel megszégyenül. Politikában, hétköznapi életben könnyen találunk rá példát. Aki Istenben bízik, az (jobban) ismeri véges létének határait, s ezért nem veri a mellét, hiszen jól tudja, hogy mindene, amije van, az nem kiválósága okán az övé, hanem Isten kegyelme révén, ajándékként adatott. Aki felmagasztalja magát, az nem látja meg a társban, a gyermekben, a közösségben a “nem megérdemeltet”, azaz mindenben csak eszközt lát a saját céljai, önmaga megvalósítására…

Mi tehát a tanulság Jézus eme példázatában? Az, hogy Isten egyet kíván az embertől: nem azt, hogy megigazuljunk nélküle, hanem hogy megigazítottakká váljunk Őáltala.


Vagyon…


A mai nap imádsága:
Uram! Hiába is tiltakoznék, Te tudod a legjobban, hogy anyagvilágodban élve minket is megkísért a bírhatnámság… Kérlek add, hogy ne tévesszük el életünk irányát, s Rád, Igédre, s életes igazságaidra tekinthessünk! Ámen.

Mert semmit sem hoztunk a világba,
nem is vihetünk ki semmit belőle.
1 Tim 6,7

Amikor egy ember megszületik erre a világra, akkor mindig kiderül: a legnagyobb, a leggazdagítóbb ajándék az egész életben az egészséges gyermek… Boldog apukák kóstolgatják a frissensült apaság ízét – nekik másképpen telt az elmúlt kilenc hónap, mint feleségüknek -, gyanítom, többségük még nem is fogja fel mit jelent mindez: gyermekünk van! Aztán telnek-múlnak a hónapok, s az évek, a világ legmagátólértődőbb dolgaként veszik a csodát… nem ketten, hanem hárman “vagyunk”. A kis “jövevény, mintha mindig is ott lett volna közöttük – az Élet csodája ez.

Aztán ahogy növekszik a gyermek – egyre inkább belesüllyed ő is ebbe az anygvilágba, önzése erősödik, s a szülők – csupa szeretetből – elhalmozzák mindenféle kacattal, hogy ne szenvedjen az a szegény gyermek semmiben hiányt, legyen boldog gyerekkora. Ebbéli jószándékuktól elvakult szülők így adnak gyermekük alá idejekorán százlóerős motorokat, gyorsan száguldó autókat… el is “szállnak” velük ebből a világból. Utak mentén láthatjuk a szebbnél szebb emlékeztető márvány-táblákat, melyeken mindig friss a virág – hiszen a fájdalomtól és gyakran a lelkiismerettől is kínzott lelkű szülők kegyhelyként keresik fel a élethossziglani szomorúságuk tragikus állomását… Ilyenkor már nincs értelme semmilyen vádló kérdésnek “Mi lett volna? Ha…”

Aki szerencsésen túléli ifjúságának cukor-matériába-merített bódulatát, az jó eséllyel indul el kacat-gyűjtögető életének: “Legyen házam, autóm, egzisztenciám… no meg legyen majd egy feleségem/férjem is!” A környezet/kor diktálta életfilozófia munkálkodni kezd a lélekben. Talán nincs is semmi baj egészen addig, amíg van erő, egészség, életkedv, de az erdőből kifelé futva (negyven év fölött) mindenki elgondolkodik az élet értelmén. Tényleg ez az élet célja: Gyarapodni és gyarapítani? Van is elég középidős válsággal küszködő nő és férfi, válás is akad bőséggel…

A végső igazság első erődemonstációja ez: nem vihetsz ki semmit ebből a világból… “A halotti ruhán nincsen zseb!” – mondja egy német közmondás, melynek igazságtartalmát a régi korok embere is ismerte, s megfogalmazta, csak másképpen. A legnagyobb gazdagság mindig az ember születése, a legnagyobb veszteség pedig, amikor valaki “kimegy” ebből a világból. “Vele együtt egy világ tűnt el” – Madách: Ember tragédiája. Az Istenben bízó ember éppen ezért jól rangsorol, s nem esik pánikba… Tudja, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért, nem az ember van a vagyonért, hanem a vagyon az emberért.

Akkor miért adjuk fel ezt a prioritást?


Végesség…


A mai nap imádsága:
Uram! Te látod milyen sokszor esem kétségbe… Elfolyik az időm, elsuhannak a lehetőségeim, tartalmas napok helyett – melyeket úgy akartam magamnak -, újra csak a hiábavalóságok homokkupacába markoltam… Most pedig itt állok üres kézzel, mert hétköznapjaim küzdelmeinek vihara elrabolta utolsó megmaradt csillogó homokszemeimet is… Mit is tehetnék Uram Nélküled? Minden reménységemet Beléd vetem! Segíts meg, emelj magadhoz, hogy ne rémítsen meg idő és tér, hanem megtaláljam picinyke fogaskerék-életem Tőled rendelt helyét csodálatosnak megteremtett világodban! Ámen

 

Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él.
Zsolt 39,6

Az élet számtalan területén ütközünk végességünkkel. Nem lehetünk mindig fiatalok, nem ehetünk és ihatunk következmények nélkül, hiába minden erőfeszítésünk, valami mindig átírja programunkat. A siker sosem százszázalékos, örülnünk kell már a részeredménynek is… Ha valaki mégis a perfekt boldogságot sugározza, arról hamar kiderül: képmutató és hazug. Alig élünk meg néhány igazi hullámhegyet és hullámvölgyet, s már végére is ért valóban arasznyi életünk. A bölcsességirodalomban számtalan helyen találkozhatunk az ember kicsinységéről és az Isten nagyságáról szóló megállapításokkal. Ha ezeket – akár csak részben is -, megfogadná az ember, bizonyára más lenne a világ. Kicsinységünk ténye azonban mégsem alázatra, egymás segítésére, hanem éppen ellenkezőleg, agresszióra serkenti az embert: irigyek és gonoszak, mohók és gátlástalanok vagyunk.

De miért is? Elsősőrban azért, mert kimondatlanul is, de nagyon félünk. Félünk az ismeretlen jövőtől, félünk attól, hogy erőnk elfogy. Márpedig fogytán az erőnk! Ha nem így lenne, nem lenne szükség a legkülönfélébb vitamin-komplexumokra és táplálékkiegészítőkre és egyéb serkentő gyógyszerekre, melyekért kígyózó sorokban állnak az emberek. A reklámok önmagukban még nem elégségesek, érezzük is, valóban kell valamilyen “pótszer”… Napról napra abban a reménységben élünk, hogy a holnap biztosan jobb lesz, bizakodunk abban is, hogy múlik a fájdalom, gyógyul a seb, s eközben újabb nem várt fájdalmak jönnek és újabb sebeket kapunk – lelkiekben is. Semmiségünk tudata pedig az évek múlásával egyre csak érlelődik bennünk, mígnem rájövünk: Minden amiért küzdöttünk csak szalmaláng volt, az erőnk a képességeink – melyekre oly büszkék voltunk -, elillanó lehelet csupán… és persze sokszor kétségbeesünk, megszédülünk és elesünk. Ez lenne hát az a csodaszép élet?

Mindaddig, amíg nem találunk rá Istenre, a fenti gondolatmenetek határozzák meg egyre laposodó, földiekre koncentráló perspektívánkat. De abban a pillanatban, amikor Isten közbeszól, belép az életünkbe, hirtelen átalakul minden: megváltozik kapcsolatunk emberekkel és tárgyakkal, megtisztul értékrendünk a világ dolgait illetően és átéljük a fordulatváltást érzelmi életünkben is. Végre helyére kerülnek dolgaink, s a félelem helyett a megnyugtató érzés kerül szívünkbe: Isten tenyerében vagyok, s jó ez így…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A legérettebb gyümölcsöt is felkeresi a féreg. (Spurgeon)

 

Adj Uram humorérzéket, hogy jókedvű lehessek, hogy megértsem, ha csupán viccről van szó. Add, hogy érjenek kis örömök az életben, s ezeket tudjam megosztani másokkal. Adj tiszta lelket, érzékenyt minden iránt, ami tiszta és nemes. Olyan lelket, mely a gonosz láttán nem retten meg, hanem keresi az eszközöket mindent újra helyrehozni. Olyat, mely nem nyafog, és sosem panaszkodik. S végül add, hogy jó legyen az emésztésem, de legyen is mit emésztenem.
Mórus Tamás

„»Az asszony Jézus elé borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: »Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!««” (Lk 8,47–48)

Sokan rengeteg pénzt költenek mindenféle csodadoktorokra, amikor azt tapasztalják, hogy a korábban alkalmazott terápiák és gyógyszerek nem használnak semmit. A „gyógyítók” pedig kihasználják a betegek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Pedig nem kellene így lennie! A vérfolyások asszony tudta: ha Jézushoz ér, meggyógyul. Így hitte! És ennek eredményeként be is teljesült reménysége. Mi is menjünk egészen közel Jézushoz, érintsük meg ruhája szegélyét, mert nála van a gyógyulásunk. Hit által megtartatunk és életünk lesz! (Juhászné Szabó Erzsébet)

Az örömhöz vezető út az egyszerű szeretet útja, mely nem bonyolódik bele a dolgok kusza hálójába. A szeretet nemes ösvénye önmagunk maradéktalan odaadásának útja. És ez az odaadás végtelen, mert kimeríthetetlen.

Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. (Hippokratész)

Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.

Krisztus lelke, szentelj meg engem,
Krisztus teste, üdvözíts engem,
Krisztus vére, ihless meg engem,
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.
Ó édes Jézus hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem.
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled.
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.
Halálom óráján hívj magadhoz engem,
És engedj Hozzád jutnom,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek,
Mindörökkön örökké.
Ámen

Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)

Légy bátor és tárd fel Isten s a barátod előtt a sebeidet! Ha képes vagy erre, egyszer csak észreveszed, hogy téged is felkeresnek mások, hogy sérelmeikről és sebeikről meséljenek. Tanácsadójuk és bátorítójuk leszel. Sebeid értékes kinccsé válnak önamagd és mások számára.
Anselm Grün

„Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.” (1Tim 6,7)

A világ egyik legjobb dolga kimondani valamiről, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltűnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertől megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetből ismét felcsillan két szó: Krisztus értem… (Pongrácz Máté)

„Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26) Milyen jó, hogy az imádság „áramkörét” nem nekünk kell kiépítenünk. A Lélek esedezik értünk, és mi Krisztusban bekapcsolódhatunk az áramkörbe, és együtt lélegezhetünk vele. A Lélek ajándéka a Krisztussal való közösség. Ő az erőtlenek ereje. Nála rendeződnek kusza gondolataink. Az ő erőterében nem csak a magunk szemével látunk. Megkapjuk a megfelelő szót az imádsághoz. Még a szándékaink is az Isten akaratába simulnak. (Cserhátiné Szabó Izabella)

Viseld el mások hibáit, ha azt akarod, hogy a tieidet is elviseljék. (Don Bosco)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

NE DÖNTS ELHAMARKODOTTAN!

 

„…vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2)
Időnként mind kudarcot vallunk valamiben, még a legjobbak is. Amikor John D. Rockefeller irányította a Standard Oil vállalatot, az egyik igazgató olyan hibát követett el, ami a vállalatnak kétmillió dollárjába került. Az igazgatóság többi tagja úgy gondolta, hogy emiatt Rockefeller keményen fog bánni vele, és valószínűleg kirúgja. Ám nem ez történt. Mielőtt behívatta volna az illetőt, leült, fogott egy jegyzettömböt, és felírta rá: „Minden, ami mellett szól”. Majd listába szedte a férfi erősségeit, beleértve azt is, hogyan segített egyszer a vállalatnak megfelelő döntést hozni, amivel több millió dollárt kerestek. Az igazgatóság egyik tagja, aki mindennek szemtanúja volt, később ezt mondta: „Ha bármikor kísértést érzek arra, hogy letámadjak valakit, kényszerítem magam arra, hogy előbb leüljek és összeállítsak egy listát a jó tulajdonságairól. Mire ezt befejezem, már megfelelő szempontból szemlélem a dolgokat. Ami pedig még ennél is többet számít: sikerül uralkodni a haragomon. El sem tudom mondani, hányszor segített ez a szokás abban, nehogy elkövessem az egyik legsúlyosabb árat követelő hibát életemben – azt, hogy elveszítem a fejem, és nem tudok uralkodni az indulataimon. Mindenkinek javaslom, akinek emberekkel kell dolgoznia”. Mielőtt tehát elhamarkodottan döntenél valaki felől, állj meg, és kérd Isten bölcsességét, majd ülj le, és állíts össze egy listát az illető legjobb tulajdonságairól. Ha megteszed, gyakran egészen más döntésre fogsz jutni. Egy dolog biztos, ekkor már a megfelelő hozzáállással fogsz felé közeledni, és nem mondasz olyan dolgokat, amiket később megbánnál. Nyilván a zsoltáros is megtanulta ezt a leckét: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2).

 

PÁSZTOROD ÉS URAD

 

„Az Úr az én pásztorom…” (Zsoltárok 23:1)

Araham Lincoln írta: „Sokszor térdre kényszerített az a nyomasztó tudta, hogy máshová nem fordulhatok. Minden bölcsességem elégtelennek tűnt olyankor.” Időnként mindannyian érzünk így. Azért van ez, mert mind juhok vagyunk, akiknek pásztorra van szükségük. Isten minden teremtménye közül a juhok azok, akik a legkevésbé képesek magukról gondoskodni. Nincs irányérzékük: lesétálnak a szikláról, belebolyonganak egy folyóba és belefulladnak. Védtelenek: nincsenek karmaik, melyekkel harcolhatnának, nem tudnak gyorsan futni, vagy felmászni egy fa biztonságába. Piszkosak: a kutyák és a macskák tisztálkodnak, de ha egy birka koszos lesz, olyan is marad. Most azt mondod: „Nem igazán tetszik, hogy birkához hasonlítanak”. Nos, jól van, akkor válaszolj ezekre a kérdésekre: Mennyire tudsz uralkodni indulataidon, ösztöneiden? Előfordult már, hogy te voltál az áldozat? Hasonlítasz Dr Jekyllre és Mr. Hyde-ra? Mindig tisztessége és becsületes vagy? Szoktál olajat önteni a tűzre, fokozni a viszályt és a zűrzavart, vagy mindig a békességre törekszel? Igazán szereted az embereket, vagy csak kihasználod őket a saját érdekeidre? Nagylelkű vagy, vagy legtöbbször csak olyanoknak adsz bármit is, akik valamivel viszonozhatják? Egytől tízig terjedő skálán hogyan osztályoznád az emberektől, a kudarctól, a betegségektől, a haláltól, az elutasítástól vagy a kockázattól való félelmet? Olyan az életed, mint egy nyitott könyv? Milyen gyakran buksz el, és van szükséged bocsánatra: hetente? naponta? óránként? Nagyon úgy hangzik, hogy pásztaorra van szükséged! Tehát ahelyett, hogy azt mondogatnád: „az Úr az én pásztorom”, próbáld ki ezt: „Pásztorra van szükségem, ezért, Uram, légy te az életem pásztora!”

 

 

Törekszel a kiválóságra?

 

„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak. Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak. Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér. A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.” Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19). Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”. De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. október 16. Életet adtam nekik, hogy tanúságot tegyenek Feltámadásomról

Életet adtam nekik, hogy tanúságot tegyenek Feltámadásomról

  1. június 19.

Béke legyen veled. Gyermekem, Én vagyok az Egy, aki feltámasztottalak téged, hogy együttműködj Velem. Minden egyes pont, minden egyes kimondott betű Szentlelkemtől származik. Szeretem a Teremtésemet, és Irgalmam minden emberi értelmet meghalad. Mindezt a munkát el tudom végezni saját Magam is, de szeretek együttműködni és együtt dolgozni a Teremtményeimmel. Ugyanakkor azok, akiket kiválasztottam, hogy megörvendeztessenek Engem, jó illatot árasztanak az Udvaraimban és a földön is, Jelenlétem jelei. Megszentelem őket, mert Velem tartanak. Igen, bennük nyugszom meg. Az ajkam megtelik érzelemmel, mikor rájuk tekintek, ahogyan véres Lábnyomomban haladnak. Végülis Én vagyok, akik életet ad nekik!

Életet adtam nekik, hogy tanúságot tegyenek Feltámadásomról, és ezt azzal teszik, ha bemutatnak Engem ennek a halott világnak, mint dicsőséges Királyt, aki kész megbocsátani nekik. Különböző módokon nyilvánítom ki Magam nekik, remélve, hogy annyi lelket vonzok Magamhoz, amennyit csak lehetséges. Igen, Vassula, keresztül kell menned a tűzön, hogy képes legyél hirdetni Szavam. Ezért semmit se tagadj meg Tőlem. Megtagadtam Én tőled valamit? Valójában neked adtam az Életemet.

Leányom, bármi, amit szeretettel ajánlottál fel Nekem, azt felhasználtam.

– Megparancsoltam neked, hogy mondd azt nekik, Én mondtam, hogy írjál. Ne félj! Soha ne hagyj ki egy betűt se! Néhányan figyelni fognak rád. Mások kinevetnek téged. Megint mások ártani fognak neked, küzdeni fognak ellened. Add csak át nekik az Üzeneteimet. A jó hírnek el kell jutnia a föld minden szegletébe, a Szavamnak egészen a föld végső határáig. Sokan vissza fognak térni Hozzám, fel fognak hagyni bűneikkel.

– Meg fogok mérni minden egyes lelket zsinórmértékkel. Ők[1] elveszítették bölcsesség iránti érzéküket, hamis mértékekkel mérnek, mellőzik a Törvényemet. De azt fogják aratni, amit elvetettek. Senki sem mehet be a mennybe, aki nem keres Engem. Azok, akik elvetik Törvényemet, Engem vetnek el, és utálatom[2] tárgyává válnak a Szememben. IC

 

 

[1] Az anglikánok, akik elfogadják a liberalizmust, nem a tradicionális egyház vagy a konzervatívok.

[2] 2Róm. 1,18-32.

http://ichtys.hu/index.php/128-2008-junius-19

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Légy elégedett, hagyd abba a „majd amikor” gondolkodást

 

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Prédikátor 5:18.)

Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”
„Amikor lesz …, akkor boldog leszek.”
(Töltsd ki az üres részeket)

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?

Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

“Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!” (Galata 6:4 – CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: “Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek.” (2.Korinthus 10:12 – Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: “Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!” (Galata 6:4 – CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.

 

 

Tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért

 

„Mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1János 3:16 MBT)

Miközben egy áldozatkész szolgálatra hív el bennünket, Isten nem kéri tőlünk, hogy bármivel is többet tegyünk annál, mint amit Jézus tett, aki áldozatként jött, hogy eltörölje bűneinket és helyreállítsa elrontott kapcsolatunkat Istennel … ha Isten így szeretett bennünket, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

Ahogyan Rick Warren általában tanítja, minden hívőnek ismerős a János 3:16, „Úgy szerette Isten a világot…” meg kell, hogy ismerjük az 1 János 3:16-ot is „ez az, ahogyan nekünk ismernünk és gyakorolnunk kellene a szeretetet: Krisztus az életét áldozta értünk. Ezért aztán nekünk is áldozatkész életet kell élnünk hívőtársainkért és nem csupán saját dolgainkra kell törekednünk.” (MSG alapján)

A lényeg tulajdonképpen az, hogy a szolgálat nem választható el az áldozathozataltól.

Egy folyamatosan érésben levő hívő ember életének el kell mozdulnia a kis áldozatoktól az áldozatra való készségnek addig a szintjéig, amikor ha kell, bármit vagy akár mindent készek vagyunk megtenni azért, hogy segítsünk másoknak növekedni a hívő életükben.

A költő király, Dávid, megértette ezt, és nem akart olyan áldozatot bemutatni Istennek, ami neki semmibe sem került volna:

De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. (2Sám 24:24 MBT)

Kifizetni valaminek az árát a szolgálatban messze túlmutat a pénzügyi dolgokon. Jelentheti azt is, hogy fel kell adnunk az álmainkat, elvárásainkat, hírnevünket, nyugdíjazásunkat vagy bármit, amit csak Isten kér annak fejében, hogy mások életét szeretettel gazdagabbá tegyük.

Mi sokat nyerhettünk abból, hogy az előttünk élő hívők meglátták, hogy a szolgálat szerves része az áldozathozatal. Most itt az idő számunkra is, hogy ugyanezt megtegyük másokért, úgy élve, mint Dávid király, aki egészen haláláig szolgált az ő nemzedéke felé.

Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé (ApCsel.13:36 MBT)

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudsz úgy szolgálni, hogy az maradandó nyomot hagyjon a hívők következő generációja számára?

* Milyen áldozattal jár ez a szolgálat a Te részedről?

 

Tervezés lépésről-lépésre

 

Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!

(Zsoltárok 20:5)

A sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Előző nap házi feladatot adtam. Leírtad, mik akadályoznak a céljaid elérésében? Remélem, igen. Szükséges azonosítanod az akadályaidat ahhoz, hogy lépésről-lépésre megtervezhesd a legyőzésüket. Ez a hatodik lépés a sorban, hogy eljuss oda, ahol lenni akarsz.

1. lépés – Határozd meg a jelenlegi helyzetedet!
2. lépés – Konkrétan határozd meg mit akarsz!
3. lépés – Keresd Isten ígéretét!
4. lépés – Kérd Istent, hogy segítsen neked!
5. lépés – Azonosítsd be a korlátaidat!
6. lépés – Készíts tervet lépésről-lépésre!

1.Mózes 24:12-14-ben láthatjuk, hogy Eliézer, Ábrahám szolgája, egyszerű, de jól átgondolt tervet készített arra, hogyan találja meg Izsák feleségét. Urának tevéi közül tizet vitt magával, ízelítőül megpakolva őket Ábrahám vagyonának legjavából. Elutazott Náhór városába, és a városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál.

Aztán így imádkozott Eliézer: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!” (1.Mózes 24:12-14)

Ez nagy dolog volt, mert a tevék rengeteget isznak. Azt jelentette, hogy a lánynak 20, 30, talán 40 vödör vizet is fel kellett húznia. Ez komoly elkötelezettséget kíván. Eliézer pedig éppen ilyen lányt keresett – egy lányt, aki kedves, nagylelkű, szolgálatkész szívű, aki kész segíteni azon, aki szükségben van, aki kész többet megtenni, mint amit elvárnak tőle.

És tudod, a terv működött! Egy Rebeka nevű lány inni adott Eliézernek, és a tevéit is megitatta.

Amikor tervet készítesz, hogy legyőzd az akadályokat és elérd a céljaidat, tégy fel magadnak két kérdést:

1. Hogyan szándékozom elérni, ha már tudom, hogy mi a célom?
2. Mennyi idő kell ehhez?

A második kérdés fogja meghatározni a programodat, a határidőidet, az időbeosztásodat. Ez fog segíteni, hogy végiggondold a tevékenységeid menetét.

Most lehet, hogy azt gondolod, „Rick, ez rengeteg munka, ez sok időt vesz igénybe.” Igazad van, ehhez idő kell. Ezért nincs az amerikaiak (és a magyarok)* 95%-ának írott terve. Egy friss Harward tanulmány kimutatta, hogy az amerikaiak csupán 5%-ának van írott terve, és ezek közül legtöbben az ország legmagasabb jövedelmű emberei között vannak. Ez azért van így, mert a sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Vagy hagyod, hogy sodorjon az élet, vagy kaphatsz vezetést az életedre azáltal, hogy időt szánsz annak a végiggondolására, hogy Isten hol akar téged látni. Érdemes a jövődért erőfeszítéseket tenni? Igen, teljes mértékben!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Bűn..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy legyen bűnlátásom, s add hogy élni tudjak a nekem rendelt kegyelmi időmmel! Ámen

 

A bűn nem fog uralkodni rajtatok…
Róm 6,14a

Merész kijelentésekben soha nem szűkölködik Pál apostol, de a tisztán/tisztábban látás miatt mindenek előtt azt kell megvizsgálni: Mi is a bűn valójában? Bűnnek tartjuk ugyanis nem csak a rossz megcselekvését, de a jónak az elmulasztását is, így aztán “nincs igaz egy sem, aki ne vétkezett volna”, hiszen ki meri azt állítani, hogy soha, de soha nem mulasztott el semmit? Annyi bizonyos, hogy a bűnt nem csak relativizálta/átkeretezte az ember az elmúlt évszázadokban, de arra is kimondta, hogy bűn – élen az (nagy)egyházi vezetőkkel -, ami nem volt az… Így aztán elterjedt az tévhit is az egyházra néha odafigyelő köznépben, hogy bűn maga a szexualitás is. Aki egyszer mégis erkölcs/morál-történettel foglalkozna, bizony nem egyszer csavargatná a fejét – gondoljunk csak a viktoriánus korszakra!

De mi is a bűn valójában? A bűn-fogalom általában úgy él az emberek tudatában, hogy bűn az, ami törvénybe ütköző; illetve bűn az, ami lelepleződik, és így büntethető. A bűn “megoldása” tehát a büntetés. Persze ez is az evilági felfogás szerint. Ha azonban minden bűnnek a büntetés lenne a kompenzálója, akkor az egész emberiség folyamatosan börtönben ülne… Hiszen, ha szigorúan vesszük, akkor minden nap bűnöket követünk el, de ezeket a dolgokat hibáknak, vétkeknek, mulasztásoknak fogjuk fel – talán azért is, hogy könnyebben számoljunk el lelkiismeretünkkel.

A bűnnek azonban van más megoldása is, a megbánás. Ha az ember olyan dolgot követ el, ami erkölcsileg helytelen, de megbánja azt, és megpróbálja jóvátenni, megpróbál megszabadulni bűnétől, akkor a büntetés “elhagyható”. Sokan vélik úgy, hogy a múlt sokkal erkölcsösebb volt, azonban a jelen totálisan romlott. Tény, hogy sokkal több negatív információ éri el az átlagembert manapság, mint 80-100 évvel ezelőtt, s tény az is, hogy a bűn megjelenési formáiban – már csak a technológiai fejlődés okán is – rendkívül változatos, de azért ne feledjük, hogy volt nekünk egy véráztatta, két világháborúval is megvert huszadik századunk!

A bűn nem más, mint Istentől elválasztó állapot. Hiány-helyzet, melynek az egyedüli megoldása, hogy megszűnjön a “hiány”. Hiába mondogatja valaki azt, hogy nem vagyok éhes, ha korog a gyomra, azaz hiába erősködik valaki, hogy megnyugodott sorsában, valójában békességet csak akkor nyerünk, ha életünket “isteni távlatokba” helyezzük. Azért isteni, mert halálon túlmutató, hiszen a halál számnkra végső, létünk lényegét érintő kérdés, s ki az, akit közömbösen hagyna a saját halála?

Mi tehát a megoldás? Lehetek-e bűntelen, ebben a bűnökkel terhelt világban? Ha bűntelen nem is leszek soha, bűn-kerülő életet élhetek. Ezt hívják kegyelmi, krisztusi életvezetésnek. Különleges állapot ez, mert ebben megváltozik az ember viszonya felebarátaihoz és tárgyakhoz, ugyanakkor naponta észreveszi, hogy a szeretet kicsiny gyertyafénye képes a bűn sötétségének hatalmát “csodásan” szertefoszlatni…


Igazság…

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy törvényed jóságát felfedezhessem, s azt életem mindennapjaiba kegyelmed csodája révén beleszőhessem! Ámen

Jézus Krisztus mondja: “Amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből…”
Mt 5,18a

A zsidó-keresztény világkép szerint a világnak egyszer vége lesz, hiszen, aminek van kezdete, annak vége is van. Látásunk szerint az egész teremtettséget a törvény, az Isten rendje hívta létre és tartja fenn. A világmindenség dolgainak alakulása tehát nem az ember törvény-felfogásától függ, hanem az Isten által a világba “belekódolt” törvényszerűségektől. Ez igaz a makro- és mikro-kozmoszban egyaránt.

Sőt, igaz a lélek világában is. Hiába relativizálja az ember az örök erkölcsi értékeket, azok örökérvényűek maradnak. Az arany bármilyen mocsokban is fekszik évezredeken át, mindvégig arany marad. A hűség, az áldozat, az adott szó hitele minden generáció életében ugyanolyan súllyal bír, az más kérdés, hogy ezt mennyire veszik figyelembe. Úgy látszik, korunk nyomorult gyász-slágerének igaza van – még ha más összefüggésben is: “Csak a jók mennek el…” Ugyanis általában azok áldozzák fel magukat a jóért, akiknek szaporodniuk kellene, ehelyett többnyire a hitványa marad életben, s csak kevesen látják be közülük, hogy életüknek milyen ára van, azért mások milyen nagy áldozatot hoztak…

Az ember tehát nem képes kibújni az Isten törvénye alól. Kijátsza ugyan a jogot, arculköpi az igazságot, sőt belerondít a teremtettségbe is… de attól, hogy valaki tud néhány rövid vírust írni, ami működésképtelenné teszi az egész számítógépet, még nem tud otthon házilag sem processzorokat előállítani, és teljes szoftvereket sem képes írni. Hiába tudunk már foszforeszkáló békát, hatlábú csirkét, s hasonlóan “hasznos” dolgokat laboratóriumban “gyártani”, az örök élet elixírje, s az élet titka nem a mi kezünkben van. A kígyó hazugsága “Olyanok lesztek mint az Isten!” – sosem válik igazsággá.

Isten törvénye, ami az egész világmindenséget összetartja az Ő mindeneket átfogó szeretete. Isten szeret, ezért kaptuk az életünket mi is. Elfogadni életünk gyorsan pergő képkockái mögött a Világ Világosságát csak úgy lehet, ha elhisszük: azért látjuk létünk árnyékát, mert Ő a Fény, ami örökké világít.


Imádkozás…

A mai nap imádsága:
Istenem! Erősítsd lelkemet, hogy akaratod szerint, boldogan és hasznosan éljek! Ámen

Arról is mondott nekik példázatot Jézus, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.
Lk 8,1

Kétféleképpen lehet az imádságról írni: kívülállóként vagy úgy, hogy az ember maga is gyakorló imádkozó… Életem jelentős szakaszában – 14 és 18 év között, ezt biztonsággal mondhatom mert emlékszem rá -, nem imádkoztam. Egy kicsit se… Valamikor érettségi előtt egy-két nappal kezdtem el mondogatni a Miatyánkot, nemcsak a közeledő megméretetés miatt, hanem szüleimért, akik egy motorbaleset következtében mindketten kórházban feküdtek. (Mindkettőjüket műtötték is, édesapám a balesetből fakadó szövődménybe halt bele néhány évvel később, alig hatvanévesen…)

Magam tapasztalatából, no meg a világba is kitekintve látom, hogy imádság nélkül is tud élni az ember… A vallásszociológiai felmérések szerint azonban az emberek 95%-a – a maga módján ugyan -, de vallásos érzületűnek tartja magát. A “nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”-típusú “vallásos” embertől az ultra-kegyesig igen széles a skála. Az bizonyos, hogy imádkozó élet nélkül is kívánja az ember a szakrális pillanatokat, szeretne ünnepelni, de az ünnep igazi méltóságát, “horizonton-túliságát” azonban mindig és mindenkor az Abszolútum, azaz az Isten adja. Létünk értelme ugyanis a létünkön kívülálló megismerésére való törekvésünk.

Aki nem törekszik az imádságra – azaz nem ütközteti gondolatait/elképzeléseit/ tapasztalásaiból fakadó érzéseit a valósággal -, az él ugyan ebben a világban, de lelkileg halott. A világ ún. tudományos megismerése soha nem képes azt a teljességet nyújtani, amit az imádkozó élet biztosíthat. Az előbbi ugyanis úgy általában, tőlem függetlenül, az egyetemesség, az objektivitás és a filozófiai megközelítés igényével bír, míg a személyes hit, melyben Én vagyok a legfontosabb, az én életemben a teljességet (a nekem rendelt sorsszerűt, a kegyelemből nekem jutottat) nyújtja. Aki nem rettent meg soha egyetlen pillanatra sem kicsinységétől, a nevetséges, jobb esetben 70-80éves nyúlfarknyi kis életének porszem-voltától, az nem értheti meg, mit keres, mit akar az imádkozó ember…

Ahogyan minden ember másként néz ki, más szokásokkal bír, másképpen beszél és másképpen gondolkodik, ugyanúgy másképpen is imádkozik. Az imádkozásban soha nem a forma, a mennyiség számít, hanem a “minőség”. Őszinte vagy sem, s az Egyhez (vagy Három-Egyhez) szól vagy csak úgy magában zeng, zsong-bong… Ahol egy irányba, az Isten irányába néznek, ott egység uralkodik. Nem a formában, az intenzitásban, hanem a tartalomban…

S miért kell szüntelenül imádkoznunk? …Hogy ne felejtsük el: istenképű embernek teremtett minket meg a JóIsten, hogy szeretetből, szeretet által a Szeretetnek éljünk…


Lelki egyensúly…

A mai nap imádsága:
Istenem! Sok minden bosszant ebben a világban, de legtöbbször mégis azért szomorodom el, mert szeretném ugyan jót megvalósítani életemben, de mégsem sikerül… Kihez fordulhatnék Uram,ha nem Tehozzád? Könyörülj rajtam, légy velem Ámen.

A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el. Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi… Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
Példabeszédek 29,22-23 és 25

Seneca szerint a harag ?rövid ideig tartó őrület, annak testi és lelki jeleivel? akiket pedig hatalmába kerít a tartós harag mint szenvedély, azokon ?a pillanatnyi őrültség tartós jeleit? láthatjuk. A harag olyan, mint a hegyen épült város – nem rejthető el, mindezen felül az indulatos ember gondolkodása teljességgel “abnormális”. Nem lehet szót érteni vele, hiszen nem a tények érdeklik, pontosítva: az ilyen ember a valóságot a zabolátlan érzelmein keresztül látja… Számára nem létezik objektivitás – ezért is mondják, hogy a harag rossz tanácsadó, hiszen olyat “ajánl”, aminek nincs érvényessége.

A haragos ember tehát nem tudja érzelmi impulzusait kontrollálni, s ez kihat egész gondolkodásmódjára. Az “önszabályozás” az “önkontroll” jézusi terminológiával az “alázat” isteni erény, melyek ellenében a bűnök munkálkodnak. Az indulatos ember lelkében a kiváltó ok leggyakrabban az irigység, a féltékenység. Mára az orvostudomány meglehetősen jól feltérképezte a harag belső szervekre, ideg- és hormonrendszerre gyakorolt hatását. A harag nyomán izomfeszülés, pupillatágulat, belső szervek remegése, a vérkeringés fokozódása lép fel, a tartósan fennálló harag pedig megváltoztatja az immunrendszer működését is. Kimutatták továbbá, hogy a megbocsátási készség a testi-lelki egészség megőrzésének egyik védőfaktora.

A megbocsátásra képtelenek lelkileg bebetonozva ragaszkodnak gyűlöletük tárgyához még akkor is, amikor annak vélt vagy valós kiváltója esetleg rég halott. Azáltal hogy a múltat konzerválják, a belső ártó folyamat tovább tart bennük, egyre torzítja érzelmeiket, gondolataikat, és belső tüneteik is jelentkeznek. A meg nem bocsátók olyan tünetképzési mechanizmusba kerülnek, amiből egyedül soha többé nem tudnak kikecmeregni. Nem véletlenül mondja a kínai bölcsesség: ?A bosszúálló ember jobb, ha azzal kezdi, hogy rögtön két sírt ás, az egyiket saját magának.?

Sok életvezetési bölcsességet ismert a régmúlt korok embere is, összefoglaló értékrendjében mindenek alapja az Isten volt… Manapság Istenre hivatkozni korszerűtlennek tűnik, de aki el akarja kerülni az élet nagy gödreit, s nem akar nagyot csalódni az emberekben, az jobban teszi mégis, ha az ÚRban bízik. Az emberi közösségben ugyan lehetséges az egyedüllét fájdalmát feledtetni, de oltalmat találni, magányt oldani csakis az Isten tud…

Részvét…

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy kegyelmed révén mindig az életet szolgáljam, embertársaim javára, lelkem üdvösségére! Ámen

 

“Mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”… “Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”
Mt 27,40c; 42-43

Ritka pillanatai a történelemnek, amikor a legyőző irgalmas a legyőzöttel szemben… Ahogy fejlődött a civilizáció úgy kötöttek egyre igazságtalanabb békeszerződéseket – lásd a trianonit! A zsidó vezetők, a szellemi elit, a népért “felelősséget érzők és hordozók” rettenetesen örülnek – végre sikerült egy ‘veszélyes elemet’ kikapcsolni, a rontást hirdető názáreti tévtanítót – igaz koncepciós perben, de kit érdekel ez, ha nép biztonságáról van szó, így működött ez mindig, s működik azóta is… Lásd a mi 56-os megtorló pereinket! A szelíd, gyógyító vándortanító tehát haláltusáját vívja – ami különösen kéjes örömre ad okot ellenségeinek. Ha minimális részvét lett volna bennük (még az idegen Poncius Pilátusban is volt!), akkor félrevonultak volna, nyugtázva: ‘Történjen, aminek történnie kell!’… Mégsem ez történt. A keresztrefeszítés látványosságában önigazságot kereső, hangulatfokozó “beszólásaikkal” örök példáit adták a részvétnélküliségnek. Mentségükre mondhatnánk, ők csak a názáreti ács fiát látták az Isten Fiában – a részvét azonban még neki is, mint embernek, kijárt volna…

Jézus haláltusája óta eltelt majd kétezer esztendő, de az ember nem sokat változott, azaz nem újdonság az ember részvétnélkülisége, olykor irgalmatlansága sem. Mai kemény egzisztenciális küzdelemben az efajta létforma mindennapi valóság. Demonstálni kell az erőt – akkor is, ha nincs! Így működik a világ, ha ők úgy, akkor én meg így… Nincs is ezzel semmi gond, csak akkor ne áhítozzuk a világbékét, a globális, eufórikus egymásratalálást!

Isten azonban milliárdéves univerzumában/multiverzumában(?) nem változtatja máról holnapra – mégha közben el is telt kétezer esztendő – a “játékszabályokat”. Azaz ma is – ha (túl)élni akarunk -, akkor közösségben kell gondolkodnunk. Belegondultunk-e már abba, hogy nincs felemelőbb közösség-élmény az úrvacsoránál! Úgy tudunk egy közösség lenni az Isten szeretetében, hogy nincs, sőt nem is kell hogy legyen egy közös ellenség(kép?), akit végre legyőztünk… Újra-rátalálás ez arra az egységre, amit rég elveszített az ember, valahol civilizációja hajnalán a bábeli időkben.

Jézus nem szállt le a keresztről… túlságosan meseszerű lett volna. Jézus meghalt a kereszten. Ahogyan valóságosan élt, valóságosan meg is halt… ezért tették arimátiai József sírkamrájába. Azért, hogy az Isten-halál abszurditásának botránya tökéletes legyen, hagyta magát az Isten megsemmisíteni… De az Élet nem az emberé, hanem az Istené! Ez a mi keresztény tudásunk, felismerésünk. Ezért az Élet mindig győzedelmeskedik a halál felett. A halál, az elmúlás ugyanis teremtményi, az élet pedig isteni tulajdonság. Ébben ezért az élet értéke csak az Isten halálában és feltámadásában válhat nyilvánvalóvá…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.

A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.

A hit terén éppúgy szükségünk van a józan észre, mint bárhol másutt.

A pohár mindig félig van töltve, s nem azon kell keseregni, hogy miért nincs tele. Annak kell örülni, hogy nem üres.
Diana Dorth

Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül. Zsoltárok 104.1-

Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Oly ritkán látlak, s hallom hangotok,
Nyomaszt a sok gyötrelem és gond.
Fivérem Szél, és levegő Ég,
Nyisd ki szemem, hogy lássam ami szép,
Körülölel a ragyogás, dicsfény.
Mert Isten része minden teremtmény,
Érzem jóságát és szívem újra él.
Fivérem Nap, és nővérem Hold,
Most végre látom, s hallom hangotok.
Megölelném az egész világot.

Isten nyomát nemcsak a kinyilatkoztatás lapjain láthatjuk, hanem elénk tűnik a fenséges hegyekben, a termékeny völgyekben, a határtalan, mély óceánban is. Az egész teremtett világ Teremtője szeretetről beszél az embernek. Isten megszámlálhatatlan kötelékkel kapcsolt magához… Ez a világ nemcsak fájdalmakból és nyomorból áll. “Isten szeretet” – ezt olvashatjuk le minden hajtásról, minden virágsziromról, minden fűszálról. Igaz, hogy a bűn átka töviseket és tüskebokrokat növesztett a földön, de a tüskebokrok maguk is hoznak virágokat, a tövisek pedig a rózsák alá vannak elrejtve. Az egész természet Istenünk megindító atyai gondoskodásáról tanúskodik, s bizonyítja, hogy Isten gyermekei boldogságát akarja.

Az arany ott van, ahol megtalálod.
(aranyásó mondás )

Azzal töltjük az életünket, hogy olyan dolgokra várunk, amiket nem birtokolunk – sohasem szakítunk időt és látjuk meg azt, amink valójában van.

Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)

Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad elmenekülnünk előle!
Avilai Szent Teréz

Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)

Józsi bácsi szénbányász volt, és megígérte Daninak, ha legközelebb újra meglátogatja őt, engedélyt kér arra, hogy Dani is lemenjen vele a bányába.
Azon a napon kora reggel indult ő is Józsi bácsival a bányába. Olyan izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Józsi bácsi fütyörészett, mint máskor, majd dúdolt, végül énekelte is a dallam szövegét: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A dallam fülbemászó volt, és Dani rajtakapta magát, hogy ő is dúdolja.
A bányánál Dani is kapott sisakot, amelynek a homlokrészéhez volt erősítve a fényszóró. A többiekkel együtt lépett a liftbe, és ereszkedett egyre lejjebb a föld mélyébe. Nagyon izgalmas volt. Hát még odalent! Ilyen sötétben Dani még sohasem járt. Ha nem lett volna lámpása, a saját kezét sem látta volna. Meg is botlott, Józsi bácsi kapta el, és adott neki egy jó tanácsot: Danikám, a bányában csak úgy közlekedhetünk biztonságosan, ha nem nézünk messze, a sisaklámpa fénye éppen elég arra, hogy közvetlenül a lábad előtti utat megvilágítsa. Ha odanézel, nem botlasz el.
Józsi bácsi így folytatta később mondandóját: Tudod, Danikám, itt lent, a bánya sötétjében megtanulja az ember azt, hogy legjobb Istennel élni! Gondold csak meg, az Úr Jézus nem adta meg nekünk azt, hogy a jövőnkbe lássunk! Sőt ezt meg is tiltotta, és ez szeretetből történt. Nagyon rossz lenne, egész tevékenységünkben akadályozna az, ha többet látnánk a távoli éveinkből, mint amennyi mindig a szemünk előtt van!
– Ne is tervezzünk? – kérdezte Dani félénken.
– Tervezgetni szabad, de tegyük hozzá meggyőződéssel, hogy: ha az Úr akarja és még élünk. Mert Ő azt akarja, hogy mindig csak a következő lépést tegyük meg Őérte is!
– Mégis, milyen sokan aggodalmaskodnak a jövő felől, ugye Józsi bácsi?
– Ez sajnos így van, de az aggodalmaskodó sem lát többet, mint az, aki az Úrra bízza magát.
– És úgy jár, mint én – értette meg a dolgot Dani -, mert a távoli dolgokon jár az esze és a közeli dolgokat nem veszi komolyan! És elbotlik…
Kis csend után azt kérdezte Józsi bácsi: Tudod még az éneket, amit idejövet dúdoltunk? Dani emlékezett rá: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!” A bányából feljövet Józsi bácsi és Dani együtt énekelték e szép éneket.
Mindaz, amit Dani odalent a mélyben látott, nagyon érdekes volt, el is mesélte testvéreinek, iskolatársainak. De a legnagyobb tanulságot élete végéig megőrizte. Ha olykor elfogta az aggodalom és a jövőtől való félelem, mindjárt eszébe jutott a dallam, amit Józsi bácsitól hallott, és megtanult: “Lépésről lépésre hadd követlek, Úr Jézus!”

 

„»Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.«” (Mt 6,9–10)
A Miatyánk a keresztények leggyakrabban elhangzó imádsága. Vajon értjük-e, amit mondunk, vagy csak megszokásból mormoljuk az ismerős szavakat? Tudunk-e imádságos lélekkel, gyermeki szívvel, alázattal mennyei Atyánkhoz fohászkodni? Tudjuk-e őt Atyánkként elfogadni és a legnagyobb szeretetet, tiszteletet megadni neki? Valóban azt akarjuk-e, hogy legyen meg az életünkben az ő akarata, s a miénk szoruljon háttérbe? Okos szívvel, felemelt lélekkel imádkozzunk ezután, és mennyei Atyánk meghallgat minket, s válaszol is. Igazán teljesüljön az imádságunk, valóban legyen meg az ő akarata! (Juhászné Szabó Erzsébet)

 

„Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róm 12,16)
Önmagunk szerint… Ősrégi kísértésünk és bukásunk „forrása” ez. Az, hogy önmagunk szerint lássuk, formáljuk a világot. Mivel magunkból indulunk ki, csak az önzőségünk, hatalmaskodásunk irányít minket. Atyánk pedig éppen ebbe a bezárt világba küldte Fiát, hogy oldozzon az önzésből, nagyravágyásból azzal, hogy az ő igazságát ragyogtatja ránk, hogy az ő szemével lássuk a világot, az ő akarata, mércéje szabja meg tetteinket, hogy felszabadítson az életre. (Eszlényi Ákos)

 

„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.” (Jer 31,14) Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és főleg a hívő élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud működni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus… (Pongrácz Máté)

 

PÁRTFOGÓÉRT
(Magyarok Nagyasszonyához)
El akarom mondani azt
a boldogságot, mi szeretetébe oltva lángol,
és fel akarja gyújtani a világot;
ha én, Te, meg sokan mások,
akik képezzük a jelenvalóságot,
felvállaljuk azt a fiúságot,
mely nem retten meg a rácsodálkozástól,
szégyenében nem hordoz láncot,
megvallja az egyetlen igazságot,
mi ott függ a megváltáson,
magához emelve az anyaságot.
Merjünk odafordulni Máriához,
a szeplőtelen asszonyi tisztasághoz,
és hálát adni neki százszor,
hogy elfogadta, amit magam, Te és mások,
naponta megcsúfolunk százszor,
mert képtelenek vagyunk venni bátorságot.
Mária, kell nekünk a pártfogásod!
Mi elvezet a keresztfához,
azon túl az üdvösség titkához:
a törvényen túli megigazuláshoz,
mi a szeretet hitében lel bátorságot.
Naszádos József

Sok hitetlentől hallottam már: de szeretnék hívő lenni! Ám még egy hívőtől sem hallottam: de szeretnék hitetlen lenni!

Sokat tesz, aki keveset tesz, de azt teszi, amit tennie kell; nem tesz semmit, aki sokat tesz, de nem azt teszi, amit tennie kell.

Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

“Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!” (Galata 6:4 – CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: “Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek.” (2.Korinthus 10:12 – Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: “Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!” (Galata 6:4 – CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.


Tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért


„Mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1János 3:16 MBT)

Miközben egy áldozatkész szolgálatra hív el bennünket, Isten nem kéri tőlünk, hogy bármivel is többet tegyünk annál, mint amit Jézus tett, aki áldozatként jött, hogy eltörölje bűneinket és helyreállítsa elrontott kapcsolatunkat Istennel … ha Isten így szeretett bennünket, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

Ahogyan Rick Warren általában tanítja, minden hívőnek ismerős a János 3:16, „Úgy szerette Isten a világot…” meg kell, hogy ismerjük az 1 János 3:16-ot is „ez az, ahogyan nekünk ismernünk és gyakorolnunk kellene a szeretetet: Krisztus az életét áldozta értünk. Ezért aztán nekünk is áldozatkész életet kell élnünk hívőtársainkért és nem csupán saját dolgainkra kell törekednünk.” (MSG alapján)

A lényeg tulajdonképpen az, hogy a szolgálat nem választható el az áldozathozataltól.

Egy folyamatosan érésben levő hívő ember életének el kell mozdulnia a kis áldozatoktól az áldozatra való készségnek addig a szintjéig, amikor ha kell, bármit vagy akár mindent készek vagyunk megtenni azért, hogy segítsünk másoknak növekedni a hívő életükben.

A költő király, Dávid, megértette ezt, és nem akart olyan áldozatot bemutatni Istennek, ami neki semmibe sem került volna:

De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. (2Sám 24:24 MBT)

Kifizetni valaminek az árát a szolgálatban messze túlmutat a pénzügyi dolgokon. Jelentheti azt is, hogy fel kell adnunk az álmainkat, elvárásainkat, hírnevünket, nyugdíjazásunkat vagy bármit, amit csak Isten kér annak fejében, hogy mások életét szeretettel gazdagabbá tegyük.

Mi sokat nyerhettünk abból, hogy az előttünk élő hívők meglátták, hogy a szolgálat szerves része az áldozathozatal. Most itt az idő számunkra is, hogy ugyanezt megtegyük másokért, úgy élve, mint Dávid király, aki egészen haláláig szolgált az ő nemzedéke felé.

Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé (ApCsel.13:36 MBT)

Beszéljünk róla:

* Hogyan tudsz úgy szolgálni, hogy az maradandó nyomot hagyjon a hívők következő generációja számára?
* Milyen áldozattal jár ez a szolgálat a Te részedről?

 

 

Tervezés lépésről-lépésre

 

Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
(Zsoltárok 20:5)

A sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Előző nap házi feladatot adtam. Leírtad, mik akadályoznak a céljaid elérésében? Remélem, igen. Szükséges azonosítanod az akadályaidat ahhoz, hogy lépésről-lépésre megtervezhesd a legyőzésüket. Ez a hatodik lépés a sorban, hogy eljuss oda, ahol lenni akarsz.

1. lépés – Határozd meg a jelenlegi helyzetedet!
2. lépés – Konkrétan határozd meg mit akarsz!
3. lépés – Keresd Isten ígéretét!
4. lépés – Kérd Istent, hogy segítsen neked!
5. lépés – Azonosítsd be a korlátaidat!
6. lépés – Készíts tervet lépésről-lépésre!

1.Mózes 24:12-14-ben láthatjuk, hogy Eliézer, Ábrahám szolgája, egyszerű, de jól átgondolt tervet készített arra, hogyan találja meg Izsák feleségét. Urának tevéi közül tizet vitt magával, ízelítőül megpakolva őket Ábrahám vagyonának legjavából. Elutazott Náhór városába, és a városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál.

Aztán így imádkozott Eliézer: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!” (1.Mózes 24:12-14)

Ez nagy dolog volt, mert a tevék rengeteget isznak. Azt jelentette, hogy a lánynak 20, 30, talán 40 vödör vizet is fel kellett húznia. Ez komoly elkötelezettséget kíván. Eliézer pedig éppen ilyen lányt keresett – egy lányt, aki kedves, nagylelkű, szolgálatkész szívű, aki kész segíteni azon, aki szükségben van, aki kész többet megtenni, mint amit elvárnak tőle.

És tudod, a terv működött! Egy Rebeka nevű lány inni adott Eliézernek, és a tevéit is megitatta.

Amikor tervet készítesz, hogy legyőzd az akadályokat és elérd a céljaidat, tégy fel magadnak két kérdést:

1. Hogyan szándékozom elérni, ha már tudom, hogy mi a célom?
2. Mennyi idő kell ehhez?

A második kérdés fogja meghatározni a programodat, a határidőidet, az időbeosztásodat. Ez fog segíteni, hogy végiggondold a tevékenységeid menetét.

Most lehet, hogy azt gondolod, „Rick, ez rengeteg munka, ez sok időt vesz igénybe.” Igazad van, ehhez idő kell. Ezért nincs az amerikaiak (és a magyarok)* 95%-ának írott terve. Egy friss Harward tanulmány kimutatta, hogy az amerikaiak csupán 5%-ának van írott terve, és ezek közül legtöbben az ország legmagasabb jövedelmű emberei között vannak. Ez azért van így, mert a sikeres emberek készek áldozatot hozni, és időt fordítani a felkészülésre, amit a sikertelen emberek nem készek megtenni.

Vagy hagyod, hogy sodorjon az élet, vagy kaphatsz vezetést az életedre azáltal, hogy időt szánsz annak a végiggondolására, hogy Isten hol akar téged látni. Érdemes a jövődért erőfeszítéseket tenni? Igen, teljes mértékben!

 

Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.


„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”
„Amikor lesz …, akkor boldog leszek.”
(Töltsd ki az üres részeket)

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?

 

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. október 15. A MI KÉT SZÍVÜNK TANÍTOTT BENNETEKET EZEKBEN AZ UTOLSÓ NAPOKBAN – AMEDDIG MEGOSZTOTTAK MARADTOK, SÖTÉTSÉGBEN VAGYTOK

1992. szeptember 14.

Jézus?

Én vagyok. Kicsim, ha tudnád, mennyit imádkoztam érted az Atyához Szent Édesanyáddal! Szemembõl mindennap a könnyek árja folyik e világ bûnei miatt. Szemem belefáradt a jóságos lelkek keresésébe. Szívem szomorú, és egész valóm annyira gyötrõdik a fájdalomtól, hogy inkább nem tekintek e nemzedék bûneire, nehogy túlcsorduljon kelyhem. Új szeretet-himnuszt 1 írtam, és eléneklem nektek, hogy minden szívet utolérjek a mennybõl, hogy megmentselek és irántatok érzett örök szeretetemre emlékeztesselek benneteket. A magasból szóltam, de nem azért, hogy rátok erõltessem uralmamat, hanem, hogy a béke és a szeretet szövetségét ajánljam nektek, szárnyaim alá vegyelek és egyesítselek benneteket. Ajánlatot tettem arra, hogy egybekelek veletek… de vajon hányan értették meg közületek azt, amit mondtam? Igazán megértettétek, hogy mit kínált fel nektek a Jegyes?

Magyarázzátok meg akkor, hogy miért fordítjátok el tõlem szemeteket, valahányszor kiengesztelõdésrõl beszélek. Idegen voltam, de nem fogadtatok be, ajtótokon zörgettem, de nem hallottatok meg. Bár az igazságot hirdettem, nyelvetek szüntelenül aljas hazugságokat szólt rólam, megbíráltatok és elítéltetek. Eljöttem, hogy a helyes felfogásra tanítsalak, és emlékeztesselek benneteket tanításomra, vezetésemre és szolgálatomra, de ti kicsúfoltatok és gúny tárgyává tettetek. Szeretettel, gyengédséggel és azzal a vággyal látogattalak meg benneteket, hogy a Szívemben egyesítselek és újból megtanítsalak titeket õsegyházam törvényeire, de ti hagytátok, hogy saját törvényetek töltse be lelketeket, és engem kidobtatok szívetekbõl. Azt kérdezitek: „Mikor tettem ezt Veled, Uram?” Mondom nektek, már megtettétek, amikor elhamarkodott ítéletet mondtatok felettem, és hagytátok, hogy ajkatok elítéljen engem, mert amit küldötteimmel tesztek, azt velem teszitek. Azt gondoltátok, hogy nevüket káromolva kedvemben jártok, valójában azonban az én Nevemet káromoltátok. Hogyan mondhatjátok: „Uram, a Te Szavad lámpás lábam mellett, mely utamon világít”, ha nem fogadjátok el Szavamat és testvéreitekkel sem békültök ki?

A mi két Szívünk 2ezekben az utolsó napokban újból nagy szeretettel és gyengédséggel tanított arra benneteket, hogy az imádság, a szeretet és az alázat a ti üdvösségetek KULCSA. De közületek hányan élik meg ezt az igazságot? Szívetek az a kapu, amelyen keresztül betérhetek hozzátok, meggyógyíthatlak és az én ösvényemre vezethetlek titeket. Vajon értékeltétek-e Szavainkat a szívetekben, vagy még mindiga háború útján jártok? Elõlem nem tudtok elrejtõzni, és azt sem mondhatjátok, hogy elhallgattam elõttetek az igazságot. Azt állítjátok, hogy igazságban vagytok, de akkor hogyan magyarázzátok meg nekem megosztottságotokat? Barátom, nyisd ki szemedet! A szívedet nyisd ki, ne az elmédet! Újból mondom nektek:

 

Egyetlen jó ember sincs már, valóban egy sincs. Senki sincs, aki megértene, mivel mindannyian a bûn uralma alatt vagytok. Senki sem keres engem. Mindenki elfordult tõlem. Mindenki egyaránt tisztátalan, pedig sokan állítják közületek, hogy a világosságban vannak. Mondom nektek, ameddig megosztottak maradtok, addig sötétségben vagytok. Ameddig örültök megosztottságotoknak, addig nem tudjátok, merre tartotok, mert túl sötét van ahhoz, hogy lássatok. Eljöttem hozzátok, hogy ingyenes adományt kínáljak nektek: szeretetem adományát, de szeretetemet újból félreértettétek, visszautasítottátok és idegen maradt szívetek számára. Továbbra is vétkeztek annak ellenére, hogy kértelek, béküljetek ki és egyesüljetek. Hogyan bocsássam meg bûneiteket, amikor ismételten elnyomjátok Szavaimat? Halljátok ugyan hangomat, de már nem ismeritek fel. Ameddig meg nem engeditek, hogy szívetekbõl kigyomláljam mindazt, ami nem én vagyok, mindaddig nem veszitek észre, hogy Szentlelkem ma méginkább keresi, mint valaha lelketekben a kiengesztelõdést és az egységet.

 

 

Megmutattam nektek, hogyan egyesüljetek

.

Az egység a szívetekben jön létre. A kiengesztelõdés a szívekben alakul ki, nem pedig szerzõdések aláírásával! Hogyan állíthatja bárki, hogy igaz ember, amikor országaitok háborút viselnek és lángban állnak? Tanuljátok meg, hogy mit vár tõletek Szentséges Szívem:

 

Felebaráti szeretetet, nagylelkûséget,
imát és a kiengesztelõdés lelkületét,
valamint azt, hogy úgy szeressétek egymást,
ahogyan én szeretlek benneteket.

 

Vajon fogom-e hallani tõletek a megadás és a bûnbánat kiáltását?


1 ezeket az üzeneteket
2 lásd: Jel 11
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!