2018. augusztus 16. JAJ AZOKNAK, AKIK RÁTAPOSNAK LELKEMRE!

JAJ AZOKNAK, AKIK RÁTAPOSNAK LELKEMRE!

1989. február I5.

Vassulám, soha ne veszítsd el bátorságodat, mert elõtted állok. Kivel tudnál engem összehasonlítani? Én vagyok a Kezdet és a Vég, az örök Egy, mert én vagyok, voltam és mindörökkön örökké leszek. Szavamat meg fogják ismerni mindenütt az égbolt alatt. Akik Szavam ellen lázadnak, meg fogják tapasztalni, hogy az ösztöke ellen rugdalóznak. Még sok üldözõ támad a világ minden sarkában. Mint óriási gránitsziklák, kerítést alakítanak, hogy eltorlaszolják utamat az egész emberiség felé. Kezdettõl fogva ismerem szívtelenségüket! Tele vannak kérkedéssel és csalással, letarolt pusztaság. Hiába kelnek fel seregeik, egyetlen leheletemmel legyõzöm, elsöpröm õket. Én vagyok az Úr, a Szent és engem úgy ismernek, mint aki legyõzte a királyokat és a királyságokat, hogy megismerjék Szavamat. Hatalmammal trónokat borítottam fel és megszégyenítettem azokat, akik magukat “tekintélynek”tartották. És most is így lesz. Megfosztom õket ruháiktól mindenki szeme láttára.

Elég sokáig késleltettem haragomat. Én, az Úr, ma ünnepélyesen felszólítom õket, hogy szálljanak le trónjaikról, és tartsanak bûnbánatot! Lelkem továbbra is kiárad az egész emberiségre. Nem lesz olyan ember – bármennyire is erõlködik -, aki meg tudná gátolni Lelkem kiáradását! Jaj azoknak, akik rátaposnak Lelkemre! A hûtleneket és a képmutatókat elsodrom leheletemmel. Ha tudnák, mennyire visszatartom igazságosságomat, hogy rájuk ne sújtson, nem hagynák abba az imádkozást, és bûnbánatot tartanának. Ha tudnák, hogy mit kínálok fel nekik, és ki az, aki azt mondja nekik: “Egyesüljetek! Egyesüljetek! Legyetek eggyé, miként az Atya és én, Egy és ugyanaz vagyunk!”De õk nem akarnak meghallani, mert nem értettek meg. Figyelmeztettem õket, de nem figyeltek, és nem is hitték el. Teljes komolysággal mondom, hogy az óra közel, egyre jobban fenyeget! Itt van a leszámolás ideje! Egyetlen ember sem mondhatja, hogy nem figyelmeztettelek benneteket erre az órára. Még a halottak is megmozdultak kiáltásomat hallva… még õk is. 1 Én az Úr, életre keltem a halottakat is, igen! Életre fogom kelteni azokat a holttesteket, amelyek meghallották kiáltásomat. Élõ fényoszloppá alakítom õket. Egyeseket Egyházam szilárd pillérévé teszek, és mindegyikük jobb kezébe adom tekercsemet, bal kezébe pedig lámpásomat, hogy vezetõjük legyen. A tanítvány szavát adom nekik, és elõttetek fogom szolgálatukat fogadni. Minden nemzetnek bemutatom hûségüket, és a Föld egyik végébõl a másikig fogják hirdetni az igazságot. Megígérem nektek, hogy miként a föld új növényt terem, és a kert rügyet fakaszt, úgy fogom én, az Úr felébreszteni ezeket a holttesteket, és magam mondom meg nekik új Nevemet . Jöjj, légy velem gyermek, maradj Atyád karjaiban! Mi ketten?

Mindörökkön örökké, Uram.

Rajzold le Nevemet!

Igen .

MEGKERESEM A BÛNÖST

1989.február 15.

Uram, oly sok ember szeretne Tõled “személyes”üzeneteket kapni. Kérdéseik közül egyesek nagyon világiasak. Vannak, akik egyfajta “tájékoztató hivatalnak”tartanak engem az ég felé.

Vassula, sokuknak válaszoltam már. Rátalálhatnak a válaszra a Szentírásban és ebben az üzenetben.

Uram, engedd meg mégis, hogy nevüket felsoroljam Neked!

Nyugodtan sorold!

( Megtettem )

Jegyesem, olyan kérdésekre nem felelek, amelyek nem méltóak Szentségemhez. Hívom azt, aki alázatos, feltámasztom a halottakat, bátorítom a gyengét, megkeresem a bûnöst. Számtalanszor hívom az istentelent . Mostantól kezdve ezek lesznek a személyes üzenetek, ahogyan ti nevezitek. Soha ne fáradj bele az írásba! Légy olyan okos, mint most! Jöjj mindig, és elõször engem kérdezz meg!

Uram, idõnként anélkül is adsz személyes üzenetet, hogy valaki kérné, éppen úgy, mint ezt.

Én fogok választani és dönteni. Én vezetlek téged, füledbe súgom, amit mondani akarok. Jöjj, mi ketten!


1989. február 17.

Ma tartjuk csoportunk találkozóját, ahol imádkozunk, a Szentírást és az üzeneteket olvassuk. Jézus?

Én vagyok. Kedvesem, kövesd programomat! Egész idõ alatt veletek vagyok. Jöjj, együtt fogunk munkálkodni. Mi ketten.

 


1 Isten hangja nagyon szomorú volt.
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom! (Publilius Syrus)

A példa nagyobb hatalom, mint az utasítás.

A Sátán ösztönözhet, de nem kényszeríthet. Állj ellene az Ördögnek, és elfut tőled!

Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Kalkuttai Teréz Anya

Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán. (Goethe)

Egy faluban árvíz van. Egy ember felmenekül a háza tetejére. A víz félig ellepte a házát, amikor arra jön egy csónak. Az ismerősök kiabálnak neki:
– Gyere, szállj be a csónakunkba!
– Nem szállok… – mondja.
– De gyere, mert jön az ár, és elviszi a házad!
– Majd Isten megsegít.
A csónak elmegy.

A vízszint emelkedik, a ház rogyadozik, amikor ismét megjelenik a csónak. Az emberek ismét hívják:
– Gyere, szállj be a csónakunkba! Segítünk, hogy megmenekülj.
– Nem, nem megyek.
– De mindjárt összeomlik a házad, beleesel a vízbe és megfulladsz!
– Majd Isten megsegít.
Elment a csónak.

Jött a víz, a ház összeomlott, az ember beleesett a vízbe, és megfulladt.
A lelke felkerült Istenhez. Kérdezi Isten:
– Miért nem szálltál be a csónakba?
– Hát, Istenem vártam, hogy majd megsegítesz.
– Fiam, én kétszer is küldtem érted csónakot…

 

„Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsolt 63,7)

Irigylésre méltó az ősi zsoltáros, aki Istennel élő kapcsolatban van. Ő tudja, hogy ezt a kapcsolatot naponta kell ápolni. Sokszor csak az elalvás előtti pillanatban jut eszünkbe Isten egy-két rövidke mondat erejéig, azután jön az öntudatlan álom. A zsoltár szavai figyelmeztessenek bennünket: életünk folyása vagy ahogy ma divatosan mondjuk: minősége Istennel való kapcsolatunktól függ. Eszünkbe jut Isten? Mikor? Hol? (Beke Mátyás)

Ha mindenki megtanulna másokkal törődni, más lenne a világ. (Ingmar Bergman)

 

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM

Most nem sietek,
Most nem rohanok,
Most nem tervezek,
Most nem akarok,
Most nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
Most elpihenek,
Békén, szabadon,
Mint gyenge gyerek,
És nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény,
És ölel a csend,
És árad belém,
És újjáteremt,
Míg nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten,

Új gyümölcs terem,
Másoknak terem,
Érik csendesen
Erő, győzelem…
Ha nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Túrmezei Erzsébet

 

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám “kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
– Igen, körülbelül így.
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban…
– A kereszten?
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
– De mit tegyek?
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
– De mondtam, hogy gyűlölöm.
– Meg akar gyógyulni?
– Igen.
– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
– Mit tegyek hát?
– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
– Írom.
– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
– Már évek óta nem zongorázik.
– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.
– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött. De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!

Gyökössy Endre

Istenre bízom magamat, magamban nem bízhatom, Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel bíztatom. E világ szép formája, az Ő keze munkája, mit félek, mondom merészen, Istenem és Atyám lészen.
Mi nem szeretjük a kereszteket. Bocsásd meg Jézusunk, hogy annyiszor próbáljuk letenni azt, amit pedig alázattal kellene elfogadnunk és hordoznunk a “minden javunkra van” törvénye szerint. Kérünk, ne vedd le rólunk azokat a terheket, melyek áldásaidat rejtik. Köszönjük, hogy Te mindent vállaltál értünk, hogy erőt merítsünk értünk való áldozatodból!

 

SZENTSÉGES SZŰZ MÁRIA

Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál.
Ki mindenkor szépen, úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél.
Imádd Jézust értünk, akit te szültél.

Szép liliomszál, szüzek virágja.
Könyörögj érettünk, istennek anyja.
Ó mely ékes vagy Mária, bűnösöknek szószólója.

„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.” (Zsolt 139,1–2)

Megfigyelési ügyektől hangos a média. Rejtett kamerák lesnek utcán, áruházban, rendelőben, szállodában, liftben. Szem előtt vagyunk – testi mivoltunkban. Lelkünket nem tudják kifürkészni, de levelezésünket, beszélgetéseinket annál inkább. Micsoda világ ez?! S akkor itt egy ige, amelyből ha kihagynánk az Urat, bizony, nem lenne vigasztaló. Valaki mindent tud rólunk. No de ha ezt a Szentírásban olvassuk, s ha aki figyel ránk, az maga a teremtő Isten? (Kőháti Dóra)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Ahogy másoknak segítesz növekedni, te is növekedsz


“És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2:2)

“Ne félemlítsen meg a “mentorálni” szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, “Hogy vagy?”.”

Ha Isten különleges áldásait szeretnéd megtapasztalni az életedben, akkor tanulnod kell más hívőktől, akik érettebbek, mint te és mentorálnod kell olyan hívőket, akik fiatalabbak, mint te.

Minden kereszténynek szüksége van egy Pálra és egy Timóteusra. Egy Pál, az olyasvalaki, aki régebb óta keresztény, mint te, segít gyakorolni a hitedet és bátorít. Ez az ember lehet akár csak egy hónappal is idősebb, de legalább egy kicsivel többet kell tudjon nálad és már tud mentorálni.

A Timóteusod pedig egy olyan valakit jelent az életedben, aki kevesebb ideje keresztény, mint te és segítesz neki építeni a hitét. A Timóteusodat bátorítod, tanítványozod míg növekszik a hitben.

Tehát van egy Pálod és egy Timóteusod. De te ugyanúgy valakinek a Pálja és valakinek a Timóteusa kell legyél.

A 2 Timóteusban Pál azt írja Timóteusnak: “És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2:2)

Ebben a versben 4 generáció jelenik meg. Pál azt mondja Timóteusnak, hogy ő mentorálta, és most Timóteusnak kell találnia valakit, akit mentorálhat, és annak az embernek is kell majd találnia valakit, akit ő mentorálhat.

Ne félemlítsen meg a “mentorálni” szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, “Hogy vagy?”. Csak barátnak kell lenned. Figyelni, bátorítani és imádkozni a másik emberért. Nem kell tökéletes kereszténynek lenned, hogy ezt tehesd. Csupán hajlandónak kell lenned rá.

Mikor ezt teszed, olyan áldásokat fogsz megélni, amiket el sem tudnál képzelni.

 

 

Az értelmeden keresztül vagy a legkönnyebben sebezhető

 

„Töltsétek meg az elméteket azokkal a dolgokkal, amelyek jók, dicséretesek, azokkal a dolgokkal, amelyek igazak, nemesek, igazságosak, szeretetre és tiszteletre méltóak!” (Filippi 4:8 – TEV fordítás)

Minél többet gondolkodsz valamiről, az annál erősebben tart fogva téged. Ezért tanítja a Biblia, hogy „fuss el mindattól, ami gonosz gondolatokat ébreszt … de maradj közel mindahhoz, ami arra ösztönöz, hogy a helyes dolgokat cselekedd.” (2 Timótheus 2:22 – LB fordítás)

A kísértés azzal kezdődik, hogy hatalmába keríti a figyelmedet. Ami megragadja a figyelmedet, az felkelti az érzelmeidet. Aztán az érzelmeid meghatározzák a viselkedésed, és az érzelmeid szerint cselekszel. Minél erősebben figyelsz arra, hogy „nem akarom ezt megtenni”, annál erősebben vonz a hálójába.

Eleve elutasítani a kísértést, messze hatásosabb, mint küzdeni, harcolni vele. Ha a gondolataidat valami más tölti be, akkor a kísértés elveszti az erejét. Ha a kísértés felhív telefonon, ne vitatkozz vele, azonnal tedd le a kagylót!

Néha ez azt jelenti, hogy fizikailag elhagyod a kísértő helyzetet. Ez az, amikor itt az ideje, hogy elfuss. Kelj fel, és kapcsold ki a TV-t. Hagyd ott a pletykálkodó csoportot. Menj ki a mozi teremből a film közepén. Ahhoz, hogy elkerüld a csípést, maradj távol a méhektől.

Szellemileg az értelmeden keresztül vagy a legsebezhetőbb. Ha az értelmed állandóan Isten Igéjével, és más jó gondolatokkal töltöd meg, akkor kevesebb lehetőséget adsz a kísértésnek. A rossz gondolatokat azzal védheted ki, hogy valami jobbról gondolkozol. Ez a helyettesítés elve. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:21)

Beszéljetek róla

* Mikor körülvesz a kísértés, mi lehet az az igaz, nemes, igazságos, szeretetre és tiszteletre méltó dolgok, amiken gondolkozhatsz a kísértés helyett?
* Ha komolyan elhatározod, hogy védekezel a kísértés ellen, „menedzselned kell” a gondolataidat, figyelemmel kell kísérned a „média beviteledet”. Milyen változtatásokat kell megtenned, ha a kísértés a televízión, filmeken, közösségi médián keresztül érkezik?

 

 

Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz

 

“…egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pét.5:5)

Az igazi szolgák kerülik a feltűnést. A szolgák nem reklámozzák magukat és nem hívják fel magukra a figyelmet. Ahelyett, hogy sikerért és elismerésért cselekednének, szem előtt tartják, hogy “egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak”.

Ha elismerik őket szolgálatukért, ezt szerényen tudomásul veszik, de nem engedik, hogy az ismertség elvonja figyelmüket a feladatukról.
Pál rámutat egy szolgálatra, ami szelleminek tűnik, de valójában ez csak látszat és egy színjáték, hogy a figyelmet magunkra vonjuk. “Látszatszolgálatnak” nevezte ezt, mely azt takarja, hogy azért szolgálunk, hogy azt a benyomást keltsük az emberekben, hogy mi nagyon szellemiek vagyunk. (Ef.6:6, Kol.3:22)

Ez a farizeusok egy bűne volt. Másoknak szóló előadássá változtatták azt, mikor segítettek másnak, adakoztak vagy imádkoztak. Jézus gyűlölte ezt a hozzáállást és így figyelmeztetett: “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.” (Mt.6:1)

Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz. Az igazi szolgálók nem mások elismeréséért vagy tapsért szolgálnak. Ők az egyszemélyes közönségnek élnek. Ahogy Pál fogalmaz: ” Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal.1:10)

Nem találsz sok szolgát a rivaldafényben, tulajdonképpen amikor csak tehetik, kerülik azt. Ők elégedettek azzal, hogy csendben szolgálhatnak a háttérben.

József jó példa. Nem hívta fel magára a figyelmet, hanem csendesen szolgálta Potifárt, majd a börtönparancsnokát, a fáraó fősütőmesterét és főpohárnokát, és Isten megáldotta ezt a hozzáállást. Amikor a fáraó előléptette felügyelővé, József megőrízte szolgai szívét, még testvéreivel szemben is, akik elárulták.

Sajnos manapság sok vezető indul el szolgaként és végzi hírességként. A figyelemtől függővé válnak, nem tudva, hogy az állandó reflektorfény megvakít.

Lehet, hogy sötétben szolgálsz valami kis helyen, miközben ismeretlennek és nem méltányoltnak érzed magad. Hallgass ide: Isten szándékosan helyezett oda, ahol vagy! Számon tartja minden egyes hajszáladat, és ismeri a viselkedésedet.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Élet – halál…

 


A mai nap imádsága:
Uram! Taníts engem naponta, hogy Veled együtt elérhessem a célt! Ámen

Azért nincs még végünk, mert nem fogyott el az ÚR irgalma: minden reggel megújul.
Jeremiás siralmai 3,22

Mindennek következménye van, a mulasztás a vétek nyomot hagy lelkünkben akkor is, ha úgy gondoljuk: bizony mindez már nagyon rég volt. Az érzések időtlenek, az idő múlása csak a testen látszik. Ezért van az, hogy mindenki szeretné megérni az öregkort, de az időskori lét testi nyavalyáit elhordozni már nem kívánja… S valóban, a legnagyobb gond nem az, hogy megöregszünk, hanem az, hogy belül fiatalok maradunk.

Megújulni testileg sokkal könnyebb, mint lelkileg. Ezért van az, hogy valaki fiatal kora ellenére már rég öregember, ezért van az, hogy úgy néz ki mintha élne, pedig lelkileg már rég halott.

A megújulás csodája az Istentől jön, elfogadni azt csakis alázattal lehet. Azaz nem érdemeink miatt “jár nekünk”, nem azért mert kiérdemeltük imádsággal vagy istenes viselkedéssel – egyedül Isten irgalma miatt létezünk, s vagyunk azok, amik. Jeremiás ezt jól látja, Istenfélelmét követve mi is közelebb kerülhetünk Isten szeretet-tüzéhez. S ha Nála vagyunk, akkor napról napra kevesebbet vacogunk életvezetési hibáink, adott körülményeink miatt, s el tudjuk fogadni Gondviselő Jóságát.

 

Gondolataink…


A mai nap imádsága:

Uram! Rólad elmélkedem akkor is, amikor azt hiszem, hogy éppen magammal foglalkozom, aztán kiderül, hogy amikor a világ dolgairól gondolkodom, akkor is csak Téged kereslek. Istenem, segíts, hogy megtaláljalak, segíts, hogy Benned és általad élhessek békében és harmóniában! Ámen.

   

“Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.”
Zsolt 63,7

– Így sóhajt fel Dávid a pusztában. Mondja ezt akkor, amikor életveszélyben van, mert Saul király embereivel vadászik rá. A mi életünk – hála legyen az Istennek! – nincs ilyen veszélynek kitéve, mi más jellegű terheket cipelünk. Egy bizonyos, ha nem is krízishelyzetben, de az életre rácsodálkozva mi is felsóhajtunk: “Uram, rád gondolok, Uram rólad elmélkedem!”

A lelki irodalomban van egy kifejezés a vallásos gondolatok forgatására/fogadására – a kontempláció. Ez tulajdonképpen szemlélődést, elmélyedő elmélkedést jelent. A vallásos ember ezt gyakorolja minden nap. Ebből merít erőt feladatainak elvégzéséhez, ebben az állapotban keresi és leli meg lelki nyugalmát. Ha kérdeznek minket, mit is csinálunk ilyenkor, talán egyszerűen csak azt válaszoljuk: “Istenre gondolok!”

Istenre, a felfoghatatlanra gondolni nemcsak jó, de hasznos is. Isten nagyságában, szépségében, tisztaságában lelkileg “megfürödve” nyilvánvalóvá válik kicsinységünk és végességünk. Kiderül, mi az, ami valóban érték, mi az, ami fontos, s mi az, amit esetleg el kell engednünk. Manapság ezt prioritásnak szokás mondani, bár jobb lenne, ha mindenki magyarul mondaná: elsőbbség…

Isten a legelső, s ha ezt tudjuk, akkor minden más a megfelelő sorrendben áll fel az életünkben: munka, társ, család, emberi kapcsolataink. Ha ez a “tudás” ismeretlen számunkra, akkor sajnos össze-visszaság jellemzi életünket, sodródunk az eseményekkel, s mulasztásokat mulasztásra halmozunk. Ezért Istent “behívni” az életünkbe alapvető önvédelmi stratégia. Aki eljut idáig, az érdekes módon különös csodát fedez fel: miközben rátalál az Istenre, nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem is ő kereste Istent, hanem Isten kereste őt…

 

Imádat…


A mai nap imádsága:

URam! Oly sok minden nagyon fontosnak vélek… Add, hogy életemben Te legyél mindig a legfontosabb! Ámen
    
De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Jn 4,23-24
Sokan mondják: “Én otthon imádkozom, meg olvasom a Bibliát!”… Aki meg ezt nem hiszi – mint a mesében -, az járjon utána; ha van erre ideje, ereje, lehetősége. Nyilvánvaló, hogy igencsak akadnak ellenérvek, ha valaki mégis egy templomi közösséghez akarna tartozni. Egyrészt az ismeretlentől való természetes félelem/húzódzkodás – ki tudja, milyen emberek vannak ott, mennyire kegyesek(?) stb. -, gátolja az első lépéseket, másrészt a kereső ember bizonytalansága is fontos tényező: “Mi van, ha mégsem jó helyen keresek?”
Mai napig vitatkoznak a vallástörténészek, hogy először volt-e az egyistenhit, s abból fejlődött ki a többistenhit, s aztán újra az egyistenhit vagy a politeista istenfelfogás volt az első, amiből egyenesen következett az emberiség szellemfejlődése okán a monoteizmus? Annyi bizonyos, hogy az istenfelfogások egy adott valláson belül is meglehetősen változatosak, már csak azért is, mert ahogyan nincs két egyforma tojás, úgy két egyforma ember sincs -, mindenki egy kicsit másképpen gondolkodik ugyanarról.
Kijelenthető az is, hogy az ember vallásos lény, hiszen az emberek mintegy 95%-a – tehát a túlnyomó többség -, hisz valamilyen felsőbb erőben, akit Teremtőnek nevezhetünk. A harmadik évezred elejére mindenki úgy hiszi az Isten, ahogy akarja – elméletileg vallásszabadság van -, ennek ellenére pontosan az ellenkezője történik annak, amit várnánk. Azt gondolták sokáig, ha az emberek számára biztosítják a szabad vallásgyakorlat, akkor az emberek is szabadabbak és befogadóbbak lesznek. Nos, kiderült, hogy: nem! Gyakorlatilag majd minden világvallásban erősödött a fundamentalizmus, azon belül is az olyan szélsőségesek aránya, akik az erőszaktól sem rettennek vissza, hogy érvényesítsék saját elképzelésüket. El sem tudjuk képzelni mekkora gond ez az állam-apparátusnak – szerte a világban!
Jézus URunk szerint Istent lélekben kell imádni, mert az Isten Lélek… Lelki életet azonban csak az tud élni, akinek “van lelke” – s ezzel együttjáró lelkiismerete is(!) -, azaz szociális kapcsolatrendszerében törekszik a normalitásra, a kiszámíthatóságra, vagyis hiteles életet él. Hiteles pedig az, akit cselekedetei igazolnak: tehát nem prédikál vizet, miközben bort iszik… Bizony, Isten igazságát megvalósítani az életünkben, sorsunkba kódolt legnagyobb kihívásunk! A keresztény ember tudja, hogy ez nem is megy egyedül, ezért fordul oda Teremtő Istenéhez naponta, hogy elkérje a Lélek vezetését…

 

Rendért. Fejekben és szívekben.


A mai nap imádsága:

Urunk! Te látod életünket. Rohanásunkat, kapkodásunkat, elesettségünket. Szánj meg minket, hogy felismerjük a kiteljesedésünkhöz vezető utunkat – Téged! Ámen.

Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezzél örökké bűneinkre! Tekints ránk, mindnyájan a te néped vagyunk! Ézs 64,8

Sokan nem értik, miért akarja valaki követni Jézus parancsolatait… külső szemlélődő számára a kereszténység is csak parancsolatrendszer, aminek betartása nem okozhat örömet, inkább csak fájdalmat, hiszen az embernek le kell mondania a szabadságáról. Ez tipikusan 20-21. századi gondolkodás. Az “ego” kábulata… ami parancs, az csak sújthat, de nem emelhet. (Csak így zárójelben: tessék megnézni, hogy hova vezetett a propagált szabadelvű gyereknevelés… felnőtt egy-két felelőtlen generáció! ) Kivételek persze mindig vannak, de már most hallani olyan kijelentést, hogy az új generáció – a nyugati jóléti világban – nem szeret se dolgozni, se tanulni… súlyos szavak, sajnos nem alaptalanok.

Ahogyan a teljesítőképesség mindig a lelki stabilitással is összefügg, olyannyira nem megkérdőjelezhető, hogy a társadalom teherbíró képessége a családban megtanult szociális viselkedés függ. (Harácsoló szülők egyke gyereke ritkábban gondolkodik közösségi probléma-megoldásokban.) Ugyan mi oldhatná meg korunk szociális problémáit, ha nem a keresztény (krisztusi) életmodell? Amikor hiánnnyal küszködik a közösség, akkor kellenek igazán azok az emberek, akik elhivatottságukból fakadóan többet adnak a közösségüknek, mint amennyi elvárható. Hiszen ha csak annyit adnak, amennyire megfizetik őket, akkor a fennálló “mínusz”, továbbra is mínusz marad. Pénzbeli támogatással nem lehet megoldani a gyereknevelés vagy a szociális igazságosság kérdését. Az anyagiak segítik ugyan, de nem garántálják a boldogságot, az életminőséget.

Üvegzsebekről beszélnek… de mitől tiszta a gazdaság, a politika, a közösségi lét? Ha tiszta kezek irányítják… a kéz attól tiszta, hogy tudja a fej, s szív, hogy mi a teendő. Nos, a kísértésekkel teli világban itt kellenek az isteni parancsolatok! Az ember életminőségét mindig az határozza meg, hogy mennyire tiszta a szíve. Ezért kellenek a parancsolatok, melyek nem csak tükröt tartanak a léleknek, hogy eljusson a megtisztulásra, hanem utat is mutatnak, s megoldást adnak az égető-kínzó kérdésre: hogyan? Miből látszik, hogy valaki ismeri Istent?… Hadd kérdezzem: Miből látszik, hogy valaki betartja a KRESZ szabályait? Onnan, hogy a közlekedésben rend uralkodik… Ha rend van, akkor mindenki eléri úticélját… a földit, s az égit is.

 

Talentumaink…


A mai nap imádsága:

Uram! Vedd el tőlünk a csüggedésre való hajlamot, s ajándékozz meg minket a szeretet, az erő, s a józanság lelkével! Támogass minket gondviselő jóságoddal életünk minden dolgában, hogy legyen lehetőségünk megcselekedni mindazt a jót, amit Te előre elkészítettél. Bocsásd meg türelmetlenségünket és szeretetlenségünket, s add hogy mások is megbocsássanak nekünk ügyetlenségeink miatt, s mi is tudjuk gyakorolni a megbocsájtást mások felé! Ámen

   

Jézus mondja: “Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,47-48

Van-e nagyobb adottságunk, mint az, hogy jövőnk a saját kezünkben van? Valószínűleg nincs… Ezért borzasztóak a statisztika népességre vonatkozó számai! Európa feltartóztathatatlanul öregszik, egyes országokban a folyamat visszafordíthatatlan. Ahelyett, hogy a fiatalok esélyt kapnának a munka általi gyarapodáshoz, egy szűk politikai elit (még mindig!) mindent igyekszik megtenni a saját túléléséért… Elszomorító, hogy “aggastyánok” hoznak súlyos határozatokat egy olyan jövőről, aminek – emberileg nézve, ha csak fel nem találják az élethosszabbító csodatablettákat – már ők nem is lesznek aktív részesei… India lakosságának több mint fele 25 év alatti(!), s mintegy 400 millió ember ül (a jó egy milliárdból) iskolapadban. Kínában, Dél-Amerikában is óriási “embertartalék” – a fejlett keresztény jóléti világ pedig degenerálódik… Angliában a harmincév alattiak közel egynegyede gyakorlatilag nem integrálható a társadalomba, drogos, alkoholista, sokszor írástudatlan… Németországban az alkoholfogyasztás “kultúrája” a fiatalok között átcsapott a kritikán aluli szintre – 12-15 évesk isszák kómába vagy halálba magukat. Populista megoldásban gondolkodó politikusok még mindig nem látják mekkora veszélybe sodorják az országot, amikor nem a fiatalok, hanem a részvényesek érdekeit képviselik a parlamentben… Csoda-e, ha előtérbe kerülnek az ún. radikálisok? Nem, ez inkább szükségszerű következmény… (Bizony fog ez meglepetéseket tartogatni a német belpolitikában – ugyanúgy mint a magyarban is! Isten szépre és jóra vonatkozó törvényeit nem lehet sértetlenül semmibe venni…)

Mi az Isten akarata? Elsősorban az, hogy építsük az emberi közösséget! Számtalan politikai ideológia próbálta már ezt a nemes célt megvalósítani, valójában eleddig csak a kereszténység alsó, normál-emberi (s nem a magas-politikai!) szintjén sikerült leginkább megtalálni a helyes irányt. Ezt úgy hívjuk: szolgálat, ami nem más, mint áldozatot hozni a másikért, a közösségért, így közvetve a jövőért, beleértve a sajátunkat is. Ebben a “küzdelemben” nincs fölöslegesen kimondott jó szó vagy értelmetlen jócselekedet. Bármennyire is hatástalannak tűnik, az Isten tetszése szerinti áldozat idővel meghozza jó gyümölcseit. Persze, amíg kétségbesetten a formát erőltetjük rá fiataljainkra a tartalom helyett, addig elmarad az áldás. Kétségbeejtő a kereszténységen belül, ahogyan sok szülő természetellenes kegyességgel – dogmatikus vagy ultrapietista, ebből a szempontból ez most teljesen mindegy – idomítja a gyermekeit a maga-kigondolta életidegen elvárásainak megfelelően…

Így történik meg, hogy az egy tálentumot kapott szülő igyekszik fenntartani a kéttálentumos látszatot, s gyermekét kényszer alá helyezi, hogy úgy teljesítsen, mintha öt tálentuma lenne, pedig neki kevesebb adatott. Csoda-e, ha ezek után alkohol és drog után nyúlnak a fiatalok? A kábítószereket (egyelőre még!) nem, de a könnyű drogokat: ital, cigaretta – direkt vagy indirekt -, de még reklámozzák is…

Bajban vagyunk, s ennek oka nem a JóIsten! Egyedül mi magunk tehetünk arról, hogy engedtük oda jutni a világot, ahol most éppen van… hogy ennyire anyagelvű, hogy ennyire önző, hogy ennyire bizalmatlan, hogy ennyire méltatlanná vált ahhoz az “Tervhez”, amit Isten készített. Ne legyenek illúzióink! Az önzés, a gonoszság, a másikat ellehetetlenítő kiszorító akarat még nem vonultatta fel teljes fegyverarzenálját… a java még “hátravan”, s ahogyan minden, a gonoszság is sikerrel reprodukálja önmagát és persze nagyon találékony is!

Mit tegyünk, mit tehetünk (az imádságon kívül)? Éljük az életünket az Isten normalitása szerint, meggyőződve arról, hogy Isten rendje jó. Isten igéjén tájékozódva elhisszük, hogy nem a magunk zárt világába kell visszamenekülnünk, hanem sóvá és fénnyé kell válnunk a világban – úgy, ahogyan azt a Mester tanítja. Enélkül ugyanis nincs kiegyensúlyozott jelen, és nincs kiszámítható(bb), boldog(abb) jövő sem…

 

Törvények…

 

URam! Ölelj át kegyelmeddel, hogy formálódni tudjak a Te akaratod szerint! Ámen

Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.”
Mt 9,16-17

Vannak örök mesterkedők, akik igyekeznek “fából vaskarikát” csinálni… Régiből próbálnak újat fabrikálni – nem sok sikerrel. Elavult számítógépre installálnak új programokat, öreg autóba szuper benzint tankolnak, s mindenféle adalékanyagot tesznek – ahogyan ők mondják: “tuningolnak”. Érdekes módon, ezekben a nagyreményű kísérletekben a várt, áttörő eredmény mindig elmarad, s kiderül: ha valami felett eljárt az idő, bizony azoktól meg kell válni…

Nemcsak az anyagvilágban, a lélek világában is vannak kacatok, amik már funkciójukat veszítették, s meg kellene tőlük válni, mert örömöt már nem, csak gondot okoznak. Ilyenek azok a kapcsolatok, amik már rég nem léteznek, s remény sincs rá, hogy újraélednek, de mégis úgy számol vele a balga, hogy az még valós. Vannak emberek, akik szívesen tetszelegnek “örökifjú-pózukban”, de igazából csak ők maguk hiszik el, hogy rajtuk nem fog az idő, a normálisan gondolkodók a környezetükben megmosolyogják őket. Bizony mindennek rendelt ideje van – ezt mintha elfelejtenék mostanság! Családanyák hagyják ott férjüket/gyermeküket, mert még élni “akarnak”, aki meg élt saját kívánsága szerint, az perlekedik az Élettel, mert 45 felett sehogyan sem sikerül a “gyerek-projekt”. Sajnos negyven felett a férfiak egy része is megbolondul, s azt hiszik, hogy mindent elölről kezdhetnek, s az “újjal, a fiatalabbal” majd minden másképpen alakul -, s elkövetik ugyanazokat az életvezetési hibákat, amiket korábbi kapcsolatukban sem kellet volna.

Tény, hogy az életnek íve van, s az elhajított kő az nem fölfelé esik, hanem ballisztikus pályán lefelé száll. Tény az is, hogy az ember nem születhetik újra, legfeljebb újjá születhet… Csak a bolond hiszi, hogy anti-ránckrém gyorsítja a bőr fiatalodását, pedig már az világszenció lenne, ha látványosan lassítaná a bőr öregedését. Az élet törvényeit megpróbálhatjuk “kijátszani”, de kicselezni a sorsunkat nem tudjuk. Mindennek törvénye van, s a törvényt megváltoztatni nem tudjuk, legfeljebb áthágni…

Jézus URunk újat hozott közénk, ami “a szemet szemért, fogat fogért” perspektívában gondolkodók számára radikálisan új, a régi rendet felborító forradalmi elképzelés. Mi az, hogy szeretni kell az ellenséget? Mi az, hogy ne üssek vissza, ha megütnek? Ahogyan az új bornak új tömlő kell – régen mindenki értette ezt a hasonlatot -, ugyanúgy a jézusi norma követése is új embert kíván! A megújulás csoda, éppen azért magunk nem vagyunk képesek generálni azt. Isten ajándéka az új élet, amikor már nem magunknak akarunk élni, hanem másokért kívánunk küzdeni a szívünkbe kapott hitbéli elkötelezettség alapján…

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Ahogy másoknak segítesz növekedni, te is növekedsz


“És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2:2)

“Ne félemlítsen meg a “mentorálni” szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, “Hogy vagy?”.”

Ha Isten különleges áldásait szeretnéd megtapasztalni az életedben, akkor tanulnod kell más hívőktől, akik érettebbek, mint te és mentorálnod kell olyan hívőket, akik fiatalabbak, mint te.

Minden kereszténynek szüksége van egy Pálra és egy Timóteusra. Egy Pál, az olyasvalaki, aki régebb óta keresztény, mint te, segít gyakorolni a hitedet és bátorít. Ez az ember lehet akár csak egy hónappal is idősebb, de legalább egy kicsivel többet kell tudjon nálad és már tud mentorálni.

A Timóteusod pedig egy olyan valakit jelent az életedben, aki kevesebb ideje keresztény, mint te és segítesz neki építeni a hitét. A Timóteusodat bátorítod, tanítványozod míg növekszik a hitben.

Tehát van egy Pálod és egy Timóteusod. De te ugyanúgy valakinek a Pálja és valakinek a Timóteusa kell legyél.

A 2 Timóteusban Pál azt írja Timóteusnak: “És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2 Tim. 2:2)

Ebben a versben 4 generáció jelenik meg. Pál azt mondja Timóteusnak, hogy ő mentorálta, és most Timóteusnak kell találnia valakit, akit mentorálhat, és annak az embernek is kell majd találnia valakit, akit ő mentorálhat.

Ne félemlítsen meg a “mentorálni” szó. Mentorálni olyan könnyű, mint valakinek reggelit vinni havonta egyszer és megkérdezni, “Hogy vagy?”. Csak barátnak kell lenned. Figyelni, bátorítani és imádkozni a másik emberért. Nem kell tökéletes kereszténynek lenned, hogy ezt tehesd. Csupán hajlandónak kell lenned rá.

Mikor ezt teszed, olyan áldásokat fogsz megélni, amiket el sem tudnál képzelni.

 

 

Az értelmeden keresztül vagy a legkönnyebben sebezhető

 

„Töltsétek meg az elméteket azokkal a dolgokkal, amelyek jók, dicséretesek, azokkal a dolgokkal, amelyek igazak, nemesek, igazságosak, szeretetre és tiszteletre méltóak!” (Filippi 4:8 – TEV fordítás)

Minél többet gondolkodsz valamiről, az annál erősebben tart fogva téged. Ezért tanítja a Biblia, hogy „fuss el mindattól, ami gonosz gondolatokat ébreszt … de maradj közel mindahhoz, ami arra ösztönöz, hogy a helyes dolgokat cselekedd.” (2 Timótheus 2:22 – LB fordítás)

A kísértés azzal kezdődik, hogy hatalmába keríti a figyelmedet. Ami megragadja a figyelmedet, az felkelti az érzelmeidet. Aztán az érzelmeid meghatározzák a viselkedésed, és az érzelmeid szerint cselekszel. Minél erősebben figyelsz arra, hogy „nem akarom ezt megtenni”, annál erősebben vonz a hálójába.

Eleve elutasítani a kísértést, messze hatásosabb, mint küzdeni, harcolni vele. Ha a gondolataidat valami más tölti be, akkor a kísértés elveszti az erejét. Ha a kísértés felhív telefonon, ne vitatkozz vele, azonnal tedd le a kagylót!

Néha ez azt jelenti, hogy fizikailag elhagyod a kísértő helyzetet. Ez az, amikor itt az ideje, hogy elfuss. Kelj fel, és kapcsold ki a TV-t. Hagyd ott a pletykálkodó csoportot. Menj ki a mozi teremből a film közepén. Ahhoz, hogy elkerüld a csípést, maradj távol a méhektől.

Szellemileg az értelmeden keresztül vagy a legsebezhetőbb. Ha az értelmed állandóan Isten Igéjével, és más jó gondolatokkal töltöd meg, akkor kevesebb lehetőséget adsz a kísértésnek. A rossz gondolatokat azzal védheted ki, hogy valami jobbról gondolkozol. Ez a helyettesítés elve. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róma 12:21)

Beszéljetek róla

* Mikor körülvesz a kísértés, mi lehet az az igaz, nemes, igazságos, szeretetre és tiszteletre méltó dolgok, amiken gondolkozhatsz a kísértés helyett?
* Ha komolyan elhatározod, hogy védekezel a kísértés ellen, „menedzselned kell” a gondolataidat, figyelemmel kell kísérned a „média beviteledet”. Milyen változtatásokat kell megtenned, ha a kísértés a televízión, filmeken, közösségi médián keresztül érkezik?

 

 

Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz

 

“…egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pét.5:5)

Az igazi szolgák kerülik a feltűnést. A szolgák nem reklámozzák magukat és nem hívják fel magukra a figyelmet. Ahelyett, hogy sikerért és elismerésért cselekednének, szem előtt tartják, hogy “egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak”.

Ha elismerik őket szolgálatukért, ezt szerényen tudomásul veszik, de nem engedik, hogy az ismertség elvonja figyelmüket a feladatukról.
Pál rámutat egy szolgálatra, ami szelleminek tűnik, de valójában ez csak látszat és egy színjáték, hogy a figyelmet magunkra vonjuk. “Látszatszolgálatnak” nevezte ezt, mely azt takarja, hogy azért szolgálunk, hogy azt a benyomást keltsük az emberekben, hogy mi nagyon szellemiek vagyunk. (Ef.6:6, Kol.3:22)

Ez a farizeusok egy bűne volt. Másoknak szóló előadássá változtatták azt, mikor segítettek másnak, adakoztak vagy imádkoztak. Jézus gyűlölte ezt a hozzáállást és így figyelmeztetett: “Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.” (Mt.6:1)

Az önreklámozás nem illik a szolgasághoz. Az igazi szolgálók nem mások elismeréséért vagy tapsért szolgálnak. Ők az egyszemélyes közönségnek élnek. Ahogy Pál fogalmaz: ” Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal.1:10)

Nem találsz sok szolgát a rivaldafényben, tulajdonképpen amikor csak tehetik, kerülik azt. Ők elégedettek azzal, hogy csendben szolgálhatnak a háttérben.

József jó példa. Nem hívta fel magára a figyelmet, hanem csendesen szolgálta Potifárt, majd a börtönparancsnokát, a fáraó fősütőmesterét és főpohárnokát, és Isten megáldotta ezt a hozzáállást. Amikor a fáraó előléptette felügyelővé, József megőrízte szolgai szívét, még testvéreivel szemben is, akik elárulták.

Sajnos manapság sok vezető indul el szolgaként és végzi hírességként. A figyelemtől függővé válnak, nem tudva, hogy az állandó reflektorfény megvakít.

Lehet, hogy sötétben szolgálsz valami kis helyen, miközben ismeretlennek és nem méltányoltnak érzed magad. Hallgass ide: Isten szándékosan helyezett oda, ahol vagy! Számon tartja minden egyes hajszáladat, és ismeri a viselkedésedet.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. augusztus 15. A LESZÁMOLÁS NAPJAI MEGKEZDŐDTEK

A LESZÁMOLÁS NAPJAI MEGKEZDÕDTEK

Mária mennybe felvétele, 1988. augusztus 15.

Áldott légy Uram Jézus!

Én, az Úr, megáldalak téged. Szentséges Szívem gyötrõdik fájdalmában, tövisekkel van tele. Megkönnyebbülést és vigaszt keresek mindazoknál, akik szeretnek engem. Áldj és keress engem! Kis lelkeimhez fordulok, hozzájuk megyek, mert az õ kicsinységükben találok pihenést és vigaszt.

Ó Jézus, úgy fáj nekem, hogy ekkora a fájdalmad…

Imádkozz azokért a lelkekért, akiket meg kell menteni! Imádkozz hozzám, mert az én Nevem: “Az aki megszabadít”. Az órák elszállnak, a leszámolás napjai megkezdõdtek, a megtorlás napjai itt vannak. Ennek a nemzedéknek olyan na y a gonoszsága, és fan súlyos a hitehagyása, hogy Szívünket át- meg átjárják a szúrások, amelyeket igazságtalansága és nyilvános sértései okoznak. Kérlek benneteket, forduljatok vissza hozzám, forduljatok felém, és meg fogok bocsátani nektek! Tartsatok ki a szeretetben és eltöltelek áldásokkal. Legyetek igazságosak és jók egymáshoz! Szeressétek egymást! Váljatok világosságom gyermekeivé! Értsétek meg, hogy miért sújt ennyi katasztrófa benneteket! A gonoszság hozta rátok, ami lelketekben felhalmozódott. Térjetek vissza hozzám, és engedjétek, hogy Vérem megtisztítson benneteket.

Késõbb:

Szent Édesanyátok vagyok.
Gyermekeim, forduljatok vissza Istenhez! Kérlek benneteket, jöjjetek vissza, és Isten meg fog bocsátani nektek. Teremtés, az Õ irgalmassága harmatként száll le rátok, és ti kinyíltok és magatokba szívjátok világosságát: Hívlak benneteket, bátorítalak benneteket, de hányan tudnak hívásunkról? Hányan hisznek ezekben a hívásokban? Fáj a Szívem, amiért csak maroknyian hisznek ezekben a hívásokban. Ennek a nemzedéknek gránittá vált a szíve. Elvakította a racionalizmus, elfelejtették Isten útjait, elfelejtették Isten csodáit, elfelejtették, hogy Õ mindenható, és irgalommal teljes. Ilyen mélyre, mint most, még sohasem süllyedt Isten teremtése, még Szodoma és Gomorra napjaiban sem. Közömbösségetek az egekig hatolt, hitetlenségetek megítél benneteket. Bukásotok egyik oka az lesz, hogy könyörtelenül üldöztétek jelenéseimet és azokat, akiket Isten üzenetekkel áldott meg. Én, a ti Szent Édesanyátok, Megváltótok Édesanyja felszólítalak és kérlek benneteket, hogy tartsatok bûnbánatot és változzatok meg! Jöjjetek vissza hozzánk, éljetek szentül! Éljetek Isten akarata szerint! Készüljetek fel arra, hogy találkoztok Vele, készüljetek erre tisztasággal, ajánljátok fel jócselekedeteiteket!

Késõbb:

Beborítottalak illatommal. Azt akartam, hogy érezd jelenlétemet! Ezzel a kegyelemmel, amelyet én adtam neked, emlékeztetni akartalak hogy milyen kedves vagy te nekünk, gyermekem. Szent Édesanyád vagyok, és boldog vagyok, hogy újra közelünkben vagy, kedvesem. Megáldalak téged és egész családodat!

Szent Édesanyám, köszönök mindent, áldott légy!

Virágom!

Igen, Jézus.

Szólítsd Szent Édesanyádat mostantól kezdve Anyukának, légy vele is olyan bensõséges kapcsolatban, mint velem! Mi ketten. Ne feledd tanításomat!

Igen Uram.

Én, az Úr, megáldalak benneteket.

(Miután kiléptem ma a templomból, és a sok lépcsõn lementem, úgy éreztem, mintha rózsakertben sétálnék. Egyetlen virág sem volt körülöttem, csak beton.)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem az a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és megbízik benned. (Ralph Waldo Emerson)

 

„A tanítványok unszolták és kérték Jézust: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.” (Lk 24,29)

Elmúlt a hét, múlik az életem, és múlik a világ. Minden szombat erre figyelmeztet. Mi maradt abból, ami a héten az enyém volt, s mi abból, amit tettem? Ki marad ebben a változó és mulandó világban? Együtt kérjük tanítvány elődeinkkel: maradj velünk, Urunk! S a sok kérdőjel és bizonytalanság között egy biztos: ő velünk marad. Most igéjében és az úrvacsora kenyerében és borában, egykor pedig majd személyesen, ott, ahova előre ment, helyet (végleges helyet) készíteni nekünk. (Dr. Hafenscher Károly [ifj.])

A tárgyak kényelmet adnak, a pénz nyugalmat, de a Szeretet – ami a legfontosabb a világon – nem veheted meg pénzen…

Add tudnom, amit értem tettél, add értenem, mit elvégeztél, nyisd meg szemem fénylő csodádra:
a Golgotára!

„Adj testvérednek szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz.” (5Móz 15,10)

Bizony sokszor rosszulesik, ha adunk valamit a másiknak, sőt még az is, ha a másiktól kap valamit testvérünk. Úgy érezzük, nekünk lett kevesebb, mi érdemeltük volna meg. Nem tudunk megszabadulni az önzésünktől, és nem látunk túl beszűkült határainkon. Urunk megadja, hogy ne essék rosszul, sőt talán eljuthatunk vele oda is, hogy örömünk lesz teljesebbé. Ma még adhatsz testvérednek, hogy több és jobb legyen a világ. Talán elfelejtettük: mi is mindent kapunk a mennyei Atyától. (Beke Mátyás)

Az álérték hivalkodik, a valódi érték rejtőzködik.

Az igazság létezik. Csak a hazugságot találják ki.
(Georges Braque)

Azt tudni, amit Isten akar, az egyetlen tudomány. (Pascal)

Istennek nincs szüksége alkotásainkra, de szüksége van szeretetünkre. Egyetlen fegyverünk: hogy tudunk szeretni és szenvedni.

Kis Szent Teréz

„Jézus mondta: »A pokol kapui sem fognak diadalmaskodni egyházamon.«” (Mt 16,18)

Kikre is építette egyházát? Egy félelmében őt megtagadó Péterre. A nagy pillanatban szétfutó, elbújó tanítványi körre. Emberekre, akik emberien reagálnak. Rosszul vizsgáznak adott esetben. Nem ítélkezhetünk felettük, mert nem vagyunk különbek, sőt magunk tudhatjuk igazán, milyen bűnök terhelnek minket, mai követőit. Ma sincs másként: emberek hibázva, dadogva, vétkezve, de hirdetik az evangéliumot, közösséget alkotnak, Istent dicsérik, egyházukat építik a fentről kapott erővel. (Kőháti Dóra)

 

Könyörtelen harc folyik a világban Krisztus és az Antikrisztus között. A harctér ott van benned és körülötted egyaránt. Gondolataid és tetteid elkerülhetetlenül állást foglalnak. Eldöntötted-e már egyszer és mindenkorra, hogy melyik oldalra állsz teljes erőddel? (Fosdick)

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Antoine de Saint-Exupery

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A hívő emberek megosztják hitüket másokkal

 

“És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: “Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” (Mt 9,2)

Vannak olyan barátaid, akik bénultak és nem tudnak eljutni Jézushoz. Megbénítja őket a félelmük, a bűntudatuk, a kételyük, a fájdalmuk, vagy lehet, hogy az a sértettség, amit a múltban valamelyik egyházban szenvedtek el. Bénultak és önmaguktól nem tudnak eljutni Jézushoz.

A hívő emberek kiárasztják hitüket másokra. A mai igevers Máté evangéliumának 9. fejezetéből való, egy beteg és béna ember barátairól szól. Azt akarták, hogy társuk gyógyuljon meg, ezért elvitték őt Jézushoz, úgy, hogy leeresztették a beteg ágyát a tető egy nyílásán keresztül.

“Amikor Jézus látta hitüket…” Nem a béna ember hite volt az, ami a gyógyuláshoz vezetett, hanem a barátaié. Mikor Jézus látta, hogy ez a négy barát törődik annyira béna társukkal, hogy hozzá vigyék, Jézus így szólt: “Ezeknek a férfiaknak nagy a hitük. Arra számítanak, hogy meggyógyítom barátjukat” és így is tett.

Neked is vannak barátaid, akik bénultak, és nem tudnak Jézushoz közel jutni. Megbénítja őket a félelem, a bűn, a kétség, a fájdalom, vagy talán a sértettség, amit a múltban valamilyen egyházban elszenvedtek. Bénultak és nem tudnak önerejükből Jézushoz eljutni.

Isten figyel téged, hogy lássa, elég hűséges barát leszel-e ahhoz, hogy hozzá vezesd őket. S ha igen, Isten értékelni fogja hitedet. Nemcsak a barátodat fogja meggyógyítani, téged is meg fog áldani. Ez a hit áldása.

Amíg a keresztények – és az egyház – kezét nyújtja minél több és több hitetlen felé, Isten áldását nyeri majd el. Amint az egyháztagok azt mondják, az ő egyházuknak már nem kell növekednie, így azt is mondják, hogy nem törődnek a világgal, és Isten áldása elmúlik arról az egyházról.

De amíg továbbra is Jézus elé visszük bénult társunkat, addig Isten megáldja nemcsak egyházunkat, de családunkat, vállalkozásunkat, és életünket is.

 

 

A Szent Lélek megszabadít a csapongó gondolatoktól

 

“Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival.” (Róma 8:5)

the-five-motivators-of-successful-change.jpg

Csata folyik a bensődben a régi, bűnös természeted és az új, krisztusi éned közt. Ha meg akarod nyerni a csatát, akkor meg kell változtatnod a gondolkodásmódod.

Miért? Ahogyan gondolkodsz, az meghatározza hogy érzel, és ahogy érzel, az meghatározza hogy viselkedsz. Ha lehangoltan viselkedsz, az azért van, mert lehangoltnak is érzed magad. És, ha lehangoltnak érzed magad, az azért van, mert lehangoló dolgokra gondolsz. Ha ki szeretnél jönni a letörtségből, bármilyen helyzettel is küzdesz, kérned kell a Szent Lelket, hogy adjon neked vidámabb gondolatokat.

A Sátán ad neked olyan gondolatokat, melyek kísértésbe visznek. Isten viszont olyan gondolatokat ad, amik ösztönöznek. Melyiket választod? A Róma 8:6 ezt írja “A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.”

Nem ismerek senkit, aki inkább választaná a halált az élet és békesség helyett. De az az igazság, hogy mindig lesznek önpusztító gondolataid. Tehát mit teszel?

Lássuk, hogy szabadít meg a Szent Lélek az irányíthatatlan gondolatoktól. Ez a helyettesítés elve: Bármit is szeretnél megváltoztatni az életedben, ne kiirtsd, hanem helyettesítsd.

Ha tévét nézel és egy olyan műsor következik, ami rossz hatással lenne rád, kapcsolj át egy jobb csatornára. Ha meg szeretnél szabadulni a dohányzástól, de mindig cigarettákra gondolsz, koncentrálj valami másra. A Biblia azt írja, hogy a régi gondolatvilágodat újra kell cserélned.

Ha elkezdesz valami pozitív dologra gondolni egy negatív helyett, valami jóra gondolni egy gonosz helyett, akkor a régi elveszti hatalmát és nem fog többé csábítani.

Hívd meg a Szent Lelket, hogy legyen szabad hozzáférése a gondolataidhoz és segítsen helyettesíteni irányíthatatlan gondolataidat.

Beszéljetek róla!

* Kérd a Szent Lelket, hogy adjon neked új ötleteket, hogyan cseréld le a régi, rossz gondolatokat. Imádkozd ezt: “Kedves Szent Lélek! Megadom neked az engedélyt, hogy gondolatokat adj nekem, amikor csak akarsz. Szeretettel fogadom és elfogadom őket. Nyitott vagyok rád.”
* A Szent Lélek az Igét is használni fogja, hogy a szent Isten felé irányítsa a gondolataidat. Ha ilyen még nem történt, akkor kezdj el megtanulni igerészeket fejből egy baráttal, hogy emlékezhess Isten Szavára, mikor majd a leginkább kell.

 

 

Számíthatnak rád mások?

 

„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:23)

A valódi szolgák hűségesek a szolgálatukhoz. Befejezik a feladataikat, eleget tesznek a felelősségeiknek, megtartják az ígéreteiket, és teljesítik, amit elvállaltak. Nem hagyják félbe a munkát, és nem szállnak ki, amikor elmegy a kedvük. Szavahihetőek, és meg lehet bízni bennük.

A hűség mindig is ritka tulajdonság volt. (Zsoltárok 12:2, Példabeszédek 20:6, Filippi 2:19-22)

Sok ember nem ismeri az elkötelezettség jelentését. Az emberek gyakran vállalnak kötelezettségeket, amelyeket aztán a gyenge ürüggyel, hezitálás és lelkiismeret-furdalás vagy megbánás nélkül figyelmen kívül hagynak. Minden egyes héten gyülekezetek és egyéb szervezetek kényszerülnek arra, hogy improvizáljanak, mert az önkénteseik nem készültek fel, nem jelentek meg, vagy nem szóltak előre a távolmaradásukról.

Számíthatnak rád mások? Vannak ígéreteid, amelyeket teljesítened kell, eskük, amelyeket be kell tartanod, vagy kötelezettségek, amelyeknek eleget kell tenned?

Ez egy vizsga. Isten ellenőrzi a hűségedet. Ha átmész a vizsgán, jó társaságba kerülsz: Ábrahámot, Mózest, Sámuelt, Dávidot, Timóteust és Pált Isten hűséges szolgáinak mondták. Sőt, mi több, Isten megígérte, hogy a hűségedet megjutalmazza majd az örökkévalóságban. Képzeld csak el, milyen érzés lesz, amikor egy nap Isten azt mondja neked: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25:23)

Ja, és még valami! A hűséges szolgák sosem mennek nyugdíjba. Az utolsó lélegzetükig szolgálnak. Nyugdíjba vonulhatsz a munkahelyedről, de soha nem fogsz nyugdíjba menni Isten szolgálatából.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Hivatásunk..
A mai nap imádsága:

Uram! Add meg nekem a kiváltságot, hogy tükröződjék életemben a Te szereteted! Ámen

 

Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.
Mt 16,18
“Primus inter pares” – azaz, első az egyenlők között… Az ilyen kijelentések hallatán – természetes emberi méltóságunk okán – megdobban a szívünk: Tényleg vannak még egyenlőbbek? Az emberi demokráciában vannak, de az ÚRIstennél is? Ha igen, akkor Isten nem szeret mindenkit egyformán! Ha igen, akkor van “übermensch”, ha igen, akkor a fehér ember feljebbvaló a színesbőrűnél, s akkor van jogalapja az appartheidnak és akkor szükségesek a rasszista ideológiák is… Isten a teremtettsége csúcsára helyezte az Embert, az istenképűt. Ha hiszünk a kiválasztottságban, akkor tulajdonképpen az evolúcióban hiszünk, s jogalapot adunk a “hadd hulljon a férgese” elvnek is… Egy család, egy törzs, egy nemzettség, egy nép “kiválósága” nem DNS-be van belekódolva, hanem a lelkébe, s ahol az emberek lelke (még)tiszta, ott jó vagy legalábbis jobb élni…
A gyűlölet alapja mindig a saját kiválóságba vetett hit. Ez táplálja a kettős erkölcsöt is: “Nekem lehet, nekem jogom van hozzá, de a másiknak nem, hiszen a másik csak azért van, hogy nekem szolgáljon.” Erre a hamis ideológiára épültek a történelem nagy birodalmai, melyek azután össze is omlottak, mert igazságtalanságot örökké fenntartani nem lehet – ez is a teremtettség rendje! Az igazságtalanságot hazugságokkal, erőszakkal lehet csak fenntartani, ezért csak idő kérdése, mikor roppan bele az, aki így kívánja hatalmát, jövőjét, saját kiválóságát “bebiztosítani”. A protestáns lélek mindig is tiltakozott az önmagáért való hierarchia ellen. Luther Márton írja a középkori egyházban elhatalmasodott hierarchiáról: “Olyanok vagyunk, mint a gyerekek! Botokkal, színes övekkel és kalapokkal játszadozunk!” – s milyen igaza volt, s van ma is. Ahol a tekintélyelvűség veszi át az irányítást a józan ész helyett, ott elcsökevényesedik a szeretet, s bomlik a közösség…
Simon Péter őszinte ember volt, amolyan “ami a szívén, az a száján” típus. Lehet őt kritizálni hirtelensége miatt, de az őszinteségét megkérdőjelezni nem tudja senki. Isten egyháza mindig ott van, ahol őszinteség honol. Ha nem hallható az őszinte hang, akkor Krisztus egyháza sorvad! Közösség épülhet érdek-alapúan, sőt sikeres is lehet, de az a közösség nem krisztusi közösség! Az idő próbáját mindig azok a közösségek állták ki, ahol a szeretet dominált, s elfogadták az Isten egyént, s közösséget védő törvényeit.
Korunk különös kor, mert válaszúthoz érkezett az emberiség. Jövőnk azon múlik, milyen értékek szerint hozzuk meg a döntést. Ha technológiai fölényben, a gazdasági erőbe vetet hit alapján döntünk, akkor polarizálódik a világ, s óriási feszültségek alakulnak, s a Rend nem lesz fenntartható. Ha az emberi élet méltóságára helyezzük a hangsúlyt, akkor még kiszámítható jövőnk is lehet itt a Földön…
Jövőnk…
A mai nap imádsága:
URam! Amit kapunk, megérdemeljük. A Te kezedben vagyunk így is, meg úgy is… Kérünk Téged, légy kegyelmes a Hozzád menekülőkhöz, s adj hitet és erőt, hogy állva maradhassunk! Ámen
Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: “Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” .
Lk 21,5-6
Nem reklámozza egyik nyugati keresztény népegyház sem, de bizonyos területeken drámai mértékű a hívek eltávolodása és végül kilépése az egyházból. Eladásra, ill. nem egyházi célú használatra szánt templomok, gyülekezeti házak, kápolnák száma gombamód szaporodik, hiszen ezek fenntartása súlyos anyagi terhet jelent az egyháznak, s ha az egyházfenntartói járulékot – tévesen: egyházi adó (hiszen a hozzájárulás önkéntes, az adó pedig kötelező) – nem fizetik (nincs, aki fizesse!), akkor egy idő után meg kell hozni a szomorú döntést…
Jézus kemény kijelentését “kő kövön nem marad” a jeruzsálemi templomra vonatkoztatják, de érvényes az minden olyan egyházi szervezetre, mely magán hordozza a meghasonlás jeleit! A jeruzsálemi főpapság elzárt, hamis biztonságot keltő kultikus világa, melyben azt gondolták, ha nem folyik patakokban a bikák vére folyamatosan a jeruzsálemi templom áldozati oltárán, akkor talán még az Isten se “működik”, s megáll a világ is… Hiába a főpapok kiváló politikai kapcsolatai, a farizeus-mozgalom elvi és egyházi adóban is megmutatkozó igen jelentős támogatása, a pusztulástól ez sem menti meg a templomot! Örök, isteni törvény ez is: Ami természetellenes, az pusztulásra van ítélve! A centralizáció (csak Jeruzsálemben lehet imádni Jáhvét) meghozta keserű gyümölcsét, s a zsidó-római háborúban elpusztul a második templom is…
Az, ami nem szolgálja Isten tervét, az pusztulásra van ítélve. Csodálkozni és sopánkodni lehet azon, hogy milyen “hitetlen ez a mostani nemzedék”, de érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a ma keresztény egyházai mennyire képviselik a jézusi etikát? Azt, hogy milyen Isten-képet közvetít egy-egy egyház, az hitvallás és dogmatika dolga, de Jézus URunk cselekvésre szólítja fel követőit: “Nem az megy be a mennyek országába, aki ezt mondja ‘Uram, Uram!’, hanem az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát!” Az egyház, ahelyett, hogy kiállna a szociális igazságosság mellett – legyen mindenkinek munkája, s abból tudjon tisztességgel megélni(!) -, inkább felvállalja, hogy számos karitatív szolgálatával eltakarítja a társadalomban azt a piszkot, ami nem lenne, ha legalább részben érvényesülne az Isten igazsága. Ne csodálkozzon hát senki, ha ebben a “munkában” nem akar az átlag-keresztény részt vállalni… S hogy mi lesz ennek a vége? Rostálás és krízis. Időnként ugyanis megengedi a Történelem URa, hogy a körülményekben felvillanjon az Ő igazsága…
Kapcsolat…
A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor megtapasztaltam már hatalmadat, mégsem tudok úgy élni, ahogyan azt magam is szeretném. Kérlek segítss, hogy eligazodjak titokzatos világodban, s Benned válaszokat, Krisztusért pedig békességet nyerjek hétköznapjaimban! Ámen

 

Jézus mondja: “Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék,
és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”
Mt 10,26b
Titkokkal teli világban élünk, de a titkok kutatásán túl magunk is titkolódzunk. Legnagyobb talányunk az Isten, s éppen Őelőle bújkálunk – mint Ádám és Éva az édeni bokrok közt… Márpedig a titkok egyszer kiderülnek, és nemcsak azért mert Isten a felszínre hozza őket. A titkok hasonlók a gennyes sebhez; ahogyan annak is tisztulnia kell, ennek is. Ha nincs sebtisztulás, akkor elfertőződik az egész test, ha agyonhallgatjuk az igazságot, beteggé válik a lélek…
Sok közösség, benne a legkisebb, a család, nemkülönben a partnerkapcsolatok is szenvednek a ki nem mondott igazságoktól, a hazudozásoktól, a ferdítésektől és csúsztatásoktól. Generációkon átívelnek az elhallgatott tények, s egyszercsak, szinte “véletlenül” kiderül az igazság… Ilyenkor romba dűlnek a hangyaszorgalommal épített falak, melyek az igazságot voltak hivatottak eltakarni. Beleremegnek az egzisztenciák is, mert az Életnek ára van, nagy ára van. Csak a tábornokok tudtak hidegen számolni tízezres veszteségekkel, hogy a győzelem oltárán feláldozva a hús-vér emberket véghezvigyék a stratégiai bravúrt -, az Isten számára azonban minden egyes ember különleges, pótolhatatlan. Ezért Ő nem számol, hanem számon tart…
Az ember pedig nem számol azzal, hogy a titok megtartásának hatalmas ára van. Titkot tartani nem könnyű… gyermekek is gyakran kérdezgetik egymástól: “Tudsz titkot tartanni? Ha igen, akkor elmondom!” A titkot ugyanis el kell, ki kell mondani. Ez abból adódik, hogy az igazságot keressük egész életünkben. A keresés azonban nem elég, az igazságot meg is kell élni, át is kell érezni. Ha ez nem történik meg, akkor beteggé válik a lélek, sőt egy idő után a test is… Csúcstechnológiás, fejlett orovostudományú világunkban azért olyan sok a beteg ember, mert az ember hazugságban él. Hazugságokba kényszerítenek a körülmények, de önmagunk is, amikor hazugságokat találunk ki az igazság leplezésére…
Pedig minden kiderül! Az is, hogy semmi értelme nincs a titkolódzásnak. Évtizedes béklyókba kötött emberi kapcsolatok nyomorúsága figyelmezetet mindannyiunkat a bölcsebb életvitelre; vajon az ÚR félelme és szeretete megtöri-e szívünk keménységét? A válasz talán éppen mai napon kezd el formálódni szívünkben, mert a Titkok Istene előtt kitárjuk azt…
Választásaink…
A mai nap imádsága:
Uram! Szabad akarattal ajándékoztál meg, s én oly sokszor önzésem rabja vagyok! Segíts, hogy ne az anyagvilágban keressem a vigasztalást, hanem Nálad, s ne csak a láthatókat, hanem a láthatatlanokat is figyelembe véve döntsek a magam dolgairól! Ámen.

 

Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
Mk 4,24b
Mérlegelünk… Naponta, s mindenben. A mérlegelés életünk része, mely olykor igencsak nehéz helyzetekbe állít minket, de hát ilyen a választás szabadsága. Ha csak arról kell dönteni, hogy “Melyik ruhámat vegyem fel, a pirosat vagy a kéket?” – akkor könnyű a dolgunk, bár jól tudjuk, hogy olykor ez egyesek számára “élet-halál” kérdése… Bizony a választások néha olyan súllyal nehezednek az ember lelkére, hogy szinte képtelen “normálisan” dönteni. Ilyenkor jönnek a jó barátok vagy a jó barátnők, akikkel tényleg mindent meg lehet beszélni. Aztán végül is úgy döntünk, ahogyan azt a szívünk diktálja, de meglehetősen jó érzés mások szemével is láttatni a számunka fontos dolgokat… Amíg csak kisebb súlyú gondjainkat tárgyaljuk meg, viszonylag egyszerű a “gondunk”: Vállaljam-e az új állást a nagyobb fizetésért? Vegyek-e fel kölcsönt vagy sem? Mindezek nagyon fontos dolgok, de nem a legfontosabbak.
Amikor azonban életünk további részét teljes egészében megváltoztató döntésről van szó – ilyen például a párválasztás -, akkor hamar kiderül, milyen óriási súlya van a kimondott “Igen!”-nek vagy esetleg a “Nem!”-nek… Ilyenkor nem elégséges a párbeszédek okulásos bölcsessége, ilyenkor a “Mindent vagy semmit!” észbontós állapotának közelsége hamar bizony lebéníthatja az embert, nemkülönben inspirál olyan dolgok kimondására, sőt megcselekvésére is, amit utólag nem tudunk eléggé megbánni…
Aki az élet nagy dolgaival – hivatás, munka, barátság, párválasztás – kapcsolatban kicsinyes vagy törvényeskedő, annak haszonelvű, önző magatartása hamar zsákutcába tereli a jövőt. Így történnek meg olyan igazi tragédiák, amire azt mondják az okot keresők: “Hát ez is elveszítette a józan eszét…” Boldogtalan emberek milliói termelődnek így újra… Lásd a konyhában pityergő, gyerekekkel egyedül küszködő háziasszonyokat, akiknek egyetlen vigasza a TV-sorozatok álomvilága, de ugyanezt a tragédiát jelzik a kissámlin vagy fotelben sört hörpintgető ultra-csöndes férjek vagy szerencséjükről folytonosan álmodozó, a játékautomaták ölelésében felejtést kereső kisiklott-életű férfiak.
Bármennyire is furcsán hangzik: Az életet nem lehet pofonvágni, mert az párbaj-kihívásnak számít, s kivétel nélkül mindig az Élet győz… Márpedig a nem megfelelő mértékkel mérés az Élet elleni gyalázatos cselekedet! Itt nem csak a hamis mértékről, a kettős mércéről van szó, sokkal többről! Arról, hogy aki önző és könyörtelen másokkal szemben, az magát zárja ki abból a közösségből, ahol elrejtettséget, biztonságot, azaz nemcsak erőt elvevő örömködést, hanem erőt adó boldogságot is átélhetne.
A Mester tanácsán érdemes elgondolkodni: siker-orientált látvány-élet vagy áldott lét? Az áldásnak ugyanis az a lényege, hogy ebben az állapotban a kevés is sok, s még a hiány is javunkra van, mert mindent az Isten kezéből fogadjuk…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bölcsesség végső forrása


„A felülről való bölcsesség…” (Jakab 3:17)

Ahogy éled az életed, rájössz, hogy sokféle módon szerezhetsz bölcsességet, mint például: 1) Leírod mindazt, amit tapasztalataid által tanultál, és elgondolkodsz rajta. 2) A mások által összegyűjtött kollektív tudásból szemezgetsz. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van” (Példabeszédek 13:10). 3) Megpróbálod kívülről nézni a dolgokat. Az olyan állításokat, mint: „Errefelé így mennek a dolgok”, érdemes alaposan megvizsgálni, ha olyan módszerek védelmére használják, melyek már nem működnek. 4) Ne siettesd a befejezést! A növekedés mindig folyamat. A kreativitás sokszor rendetlen és elbátortalanító. Ha a változások közepette is képes vagy összpontosítani, és nem veszted el a hited, az az érettség jele. A bölcsesség végső forrása azonban Isten! Egyszer egy vezető beosztásban lévő fiatalember azt mondta a titkárnőjének, hogy fontos találkozója van, ezért senki ne zavarja. A főnöke azonban beszélni akart vele, és bement az irodájába. Fiatal munkatársát térden állva és imádkozva találta, ezért csendesen kihátrált, és megkérdezte a titkárnőtől: „Ez megszokott dolog nála?” „Igen” – válaszolta a titkárnő – „minden reggel így tesz.” „Nem csoda, hogy hozzá fordultam tanácsért!” mondta erre a főnök. Ha bölcsességre van szükséged, beszélj Istennel: „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Példabeszédek 2:6 Károli). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8).

 

 

AHHOZ, HOGY JÓL MENJENEK A DOLGOK


„…akkor jó dolguk lenne…” (5Mózes 5:29)

Amikor Isten valami olyat akar tőled, ami túl nehéznek vagy kellemetlennek tűnik, nem az életedet próbálja megnehezíteni, és nem kényszerzubbonyt akar adni rád. Legtöbbször csupán ezzel akar eljuttatni arra a helyre, ahol megáldhat. „Bárcsak… félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (5Mózes 5:29). Bármit kér is tőled Isten, az mindig magában hordozza a következő gondolatot: „akkor jó dolgod lenne”. Remélhetőleg ez segít ab­ban, hogy másként kezdd látni a dolgokat. Békességben élni ahelyett, hogy folyton min­den darabokra hullana, könnyebb úgy, ha megtanulod, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek. Ne tétovázz! Ne alkudozz! Ne próbálj ésszerűsíteni! És bármit is teszel, ne fuss el! Egyetlen dolog rosszabb annál, mint elfutni Isten elől: együtt élni ennek fájdal­mas következményeivel. Az engedetlenség nagyon mélyre vihet. Ha nem hiszed, állj meg, és olvasd el Jónás történetét! Sámuel próféta azt mondta: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál…” (1Sámuel 15:22). Az igazság az, hogy időnként fel kell áldoznod bizonyos dolgokat az Istennek való engedelmesség érdekében. De jobb ezt megtenni, mint figyelmen kívül hagyni az Ő szavát, agyonhajszoltan és az áldásoktól megfosztva élni, és végül sehová sem jutni. Néha úgy tűnik, Isten olyasmit vár el tőled, amit másoktól nem, nem magyarázza el, és nem is érted; és amikor engedelmeskedsz neki, nem fogod rögtön meglátni a hasznát. De ha meg vagy győződve arról, hogy Isten szeret téged, és terve van az életeddel, akkor bizalommal megadod magad neki, tudva, hogy a végén „jó dolgod lesz”.

 

 

EGYÜTT TUDOK ÉREZNI MÁSOKKAL?

 

„…amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

Az irgalmas samaritánus történetében szereplő pap és lévita látta, hogy a haldokló ember bajban van, de csak az irgalmas samaritánus érzett együtt vele, és tett is valamit. Tedd fel tehát magadnak a kérdést: „Talán túl érzéketlenné váltam ahhoz, hogy törődjek mások bajával, vagy túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel bajlódjak?” Olyan sok szükség van körülöttünk, és – Isten tudja – nem tudjuk mindet betölteni. De mi az a szükség, aminek betöltésére téged szólított? Ha legközelebb látod, amint az Üdvhadsereg adományokat gyűjt, emlékezz rá, hogyan kezdődött. Élt egy házaspár Londonban 155 évvel ezelőtt. Házasságuk első tíz évében William Booth nem volt biztos abban, hogy mire hívta el őt Isten. Egy napon feleségét, Catherine-t, aki bibliatanító volt, meghívták, hogy beszéljen egy helyi eseményen. Amíg az alkalom tartott, William tett egy késő esti sétát az East End szegénynegyedében. Minden ötödik épület kocsma volt. A legtöbbjénél lépcsők voltak a pult előtt, hogy még a kisgyermekek is fel tudjanak mászni, hogy gint rendelhessenek. Azon az éjszakán William ezt mondta Catherine-nek: „Úgy érzem, egy hang szól hozzám egyre: »Hol találnál ilyen nagy pogányságot, és hol van ennél nagyobb szükség munkásokra?” Kedvesem, megtaláltam a rendeltetésem!” Még ugyanabban az évben, 1865-ben, a házaspár megnyitotta a Kelet-Londoni Keresztyén Missziót London szegénynegyedében. A küldetésük ez volt: lehajolni a szegényekért, akiket más keresztyének észre sem vesznek. Ennek a két embernek az egyszerű látomása nőtte ki magát az Üdvhadsereggé, melynek hárommilliónyi tagja szolgál ma 91 országban. Most állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Együtt tudok érezni másokkal?”

 

 

Választások


„Válasszatok magatoknak!” (Józsué 24:15 Károli)

Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!

A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.

Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!