A szeretet tapintatos és nem csak őszinte!

“A bölcs, érett embert az értelméről ismerik. Minél kedvesebbek a szavai, annál megnyerőbb” (Péld 16:21 TEV fordítás)
Észrevetted már, milyen sok nehéz természetű ember él a világban? Volt már arra késztetésed, hogy neked foglalkoznod kellene velük?
Tudod mik azok az illetlenségek amik nagyon megbántanak? Amikor például felhívnak telefonon és azt mondják, “hát Te meg ki vagy?” Emberek, akik a közlekedési dugóban állva csak ingerülten dudálnak. Emberek, akik csalnak és beállnak ahhoz a kasszához ahova csak 10 vagy annál kevesebb árucikkel lehet állni. Emberek, akik elfoglalják a parkolóhelyedet.
És a sort még lehetne folytatni, biztos vagyok benne, hogy te is tudnád.
Példabeszédek 16:21 ezt mondja, “A bölcs, érett embert az értelméről ismerik. Minél kedvesebbek a szavai, annál megnyerőbb” Minél kedvesebb vagy, annál megnyerőbb is. Nem lehetsz igazán meggyőző, amikor érződik rajtad, hogy csak kötekedni szeretnél. A zsémbelődés az nem működik.
Az, ahogyan valakinek mondasz valamit, meghatározza azt, ahogyan ő reagálni fog rá. Ha támadólag nyilvánulsz meg, az védekezésre ösztönzi őt. Ezért fontos, hogy a szavaid a szeretetből fakadjanak. A szeretet igazságos, de ugyanakkor tapintatos is.
A tapintat és a hangsúly mindig együtt jár. Az is számít, amit mondasz, nem csak az ahogyan mondod. Ha megfelelő hangsúlyban – vagyis a szeretet hangján – mondasz valamilyen súlyos dolgot valakinek, sokkal inkább meg fog érkezni hozzá az üzenet.
Egy nehéz természetű embernek adott szeretetteljes válasz elvárja, hogy szimpatikus és tapintatos legyél. Ha le akarsz süllyedni az ő szintjére, akkor támadni fogod őt. Ha egyenlő szeretnél vele lenni, akkor legyél vele egyenlő. De ha úgy akarsz válaszolni neki ahogy Jézus tennél, akkor mutasd meg neki a szeretetet a szavaiddal és ahogyan mondod azokat.
Beszéljünk róla:
* Biztos ismered a mondást, “ha jót nem tudsz mondani, akkor inkább ne mondj semmit”
Úgy gondolod, hogy az a legjobb válasz egy nehéz természetű emberrel szemben, ha egyszerűen
ott hagyod? Miért igen vagy miért nem?
* Neked mit kellett volna változtatnod a viselkedéseden, hogy az emberek érett, bölcs személyként ismerjenek
meg?
* Mit jelent az, hogy tapintatosnak lenni?


Az életednek nem az a célja, hogy egy feladatlistát pipálgass

 

“Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:5b)

Isten soha nem akarta, hogy az életünk arról szóljon, hogy egy feladatlista pontjait teljesítsük. Mégis, sokunk egyre több dolgot akar bezsúfolni minden egyes napba.

Az a helyzet, hogy rengeteg dologról gondoljuk, hogy meg kell tennünk, miközben nem éri meg velük foglalkozni. Azt akarom ezzel mondani, hogy nem egyszerűsíted le az életed, ha veszel egy szervező programot. Még azzal sem, ha meggyőzöd a szomszédod -aki mellett még Martha Stewart is egy lajhárnak tűnik- hogy tippeket adjon, hogyan szervezd a tennivalóidat.

Az egyszerűsítés valójában döntésekről szól – előrehelyezni, ami fontos – és aztán azokhoz a döntésekhez ragaszkodni, bármennyire is csábít az, hogy egyre több dolgot adj a listához. Sőt, fogd ezeket a dolgokat, és írd fel őket, a “nem kell megcsinálnom” listára.

Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.

Most lehet, hogy azt gondolod: “De nekem vigyáznom kell a gyerekekre” vagy “ennek a jelentésnek péntekre el kell készülnie”. Tisztában vagyok vele, mekkora nyomás van ma sok emberen, de lehet, hogy ezek a dolgok -a gyerekeid, a munkád- a fontos dolgok, amiket a “feladatok listáján” kell számontartanod, és a többit kell “nem kell megtennem” listára tenned.

Beszéljünk róla

* Te vagy az egyetlen, aki felelősségre vonható az időbeosztásodért, és csak te tudod megmondani, mi az, ami igazán fontos neked.
* Értékeld újra a tennivalóid listáját ma. Mi az, ami igazán fontos? Mi az, amit át tudsz tenni a “nem kell megtennem” listára?

 

 

Beszélj arról, amire Isten megtanított

 

“Azért tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Pedig ezek is rólam tanúskodnak.” (Jn. 5:39)

Nem igazán tanulmányozod a Bibliát, amíg nem teszel meg két dolgot. Először is, írd le, amit megtanultál, másodszor, beszéld át másokkal. Isten meg fogja változtatni az életedet, amikor ezt a két dolgot megteszed.

Azoknak a dolgoknak a leírása, amit a Bibliából felismersz, segít abban, hogy megjegyezd az emlékezetedben. Bármikor, amikor leülsz és olvasod Isten Szavát, tarts egy ceruzát és papírt a közelben (vagy számítógépet, ha jobban tetszik). Egyszerűen csak írd le, hogy Isten mit mondott neked. Vezess naplót. Vissza tudod majd nézni és vissza tudod olvasni, hogy Isten mire tanított meg a következő évekre vonatkozóan.

Aztán, beszéld meg másokkal, hogy mit tanultál meg Isten Igéjéből. Ezért van szüksége mindannyiunknak arra, hogy valamilyen kis csoport tagjai legyünk. Ez az a hely, ahol tanulmányozhatod az Isten Szavát és megbeszélheted a többi emberrel. Egy hihetetlenül fontos lelki eszköz.

A Bibliában olvashatunk egy kis csoportról, aki ezt megtette. Az Ap. Csel 17:11-ben ezt olvassuk: “A béreai zsidók jobb emberek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott.”

Ezek a hívők kutatták az Írásokat. Kis csoportokban megvitatták. Te is ezt teszed? Tagja vagy egy kis csoportnak? Ha nem, miért késlekedsz csatlakozni egyhez?

Beszéljetek róla

*Amikor diák voltál az iskolában, milyen taktikáid voltak, amelyek segítettek megjegyezni azt, amit megtanultál?
*Néha elkezdeni a legnehezebb. Mit teszel ma azért első lépésként, hogy csatlakozz egy kis csoporthoz?

 

 

Jézus áthágja az elvárásokat

 

“Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,majd így szólt hozzá:”Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában” Jn 9, 6-7

 

Jézus tehát rátalál egy emberre, aki születésétől fogva vak. A férfi Jeruzsálem utcáin koldult. Majd ez az idegen, valószínűleg letérdelt mellé és csendesen így szólt: “Ha mindazt megteszed, amire kérlek, újra látni fogsz. Én meggyógyítalak.”

A vak férfi kétségbeesetten meg akart gyógyulni; kétségbeesetten vágyott a változásra; kétségbeesetten szeretett volna egy jelet Istentől; kétségbeesetten akarta tudni, hogy az élete számít valakinek.

A vak kéregető a hang irányába fordult, reménykedve, hogy a beszélő parancsol szemeinek, hogy nyíljanak meg, reménykedve, hogy a férfi világosságot szól ott, ahol egy életen át csak sötétség volt.

Csak szólj, Uram és minden aszerint lesz.

Azonban Jézus nem adott ki ilyen parancsot. Ehelyett összedolgozta nyálát a porral, sarat készített, amit maszkként rákent a férfi szemeire.

Csupán ezek után adott ki parancsot. Méghozzá olyat, amire nem számított a vak férfi, mert arra késztette, hogy felálljon és hitben kilépjen.

“Menj!”, szólt Jézus, ” mosakodj meg Siloám tavában.”

Jézust soha nem befolyásolja az, hogy nekünk milyen elvárásaink vannak felé, inkább sokszor mi vagyunk áldozatai saját elképzeléseinknek -Ő róla.

Hitünk egy valóságos és kézzelfogható engedelmesség lépéssel kezdődik. Más szóval, Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti egyszerűen, hogy egyetértünk vele, vagy ugyanabba az általános irányba haladjunk mint Ő. Arra vagyunk elhívva, hogy lépésről lépésre elszakadjunk a jelenlegi fizikai életünktől, hogy követni tudjuk Jézust az azt követő új és igazi életünkben (Kol 3,3) – rendeltetésünk és célunk felé haladva.

a

“…a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, …azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.”

(ApCsel 9,17)

Elolvasandó:
ApCsel 9,1-30

Magányom fáj. Mint egy prés: összeszorít. Üresség kint és bent. Bárcsak beszélgetés, szavak töltenék be ezt a belső csendet. Bárcsak át lehetne lépni ebből a sehovase-tartozásból az összetartozás csodájába.
Ha váratlanul szakad rám a magány, még jobban fáj, elviselhetetlenül. Tegnap még mellettem volt valaki, ma már egyedül vagyok. Széthullott a kapcsolat, megbicsaklott a szerelem, tönkrement a barátság – nem tart már semmi, csak a megfosztottság marad, a hiány, az értetlenség, az űr. És mégis – magányom különleges esély. Vajon nem azért kell megtapasztalnom, mert eddig mások töltöttek be engem, de most egyedül Isten akar betölteni? Miért is ne fájna a születés, anyaölből való kiszakadás? Miért is ne fájna a felnövekedés, a felnőtté válás? Miért is ne fájna, hogy éppen most formálódik valóságos arcom, s nem emberi kezek alakítanak, nem emberi arcok tükröződnek vissza rajtam – különleges esélyt kaptam, hogy az Ő tükörképe legyek! Mikor háborgó érzéseim és vágyaim hirtelen elhallgatnak, meghallom a szelíd szólongatást, a gyöngéd hívást, nevemet: “Saul, Saul!”.

Saul három napra megvakult azután, hogy meghallotta Jézus hangját, és meglátta fényességét a Damaszkuszba vezető úton. Nem látott kifelé, de látott befelé, méghozzá olyan élességgel és pontossággal, ahogy még soha. Ki tudja, mit látott odabent. A magányos lélek odaállt a magányos Krisztus elé. Ez a vakság volt az apostolságra való felkészíttetés egyik legfontosabb szakasza. A vakság magánya kiégette Saul lelkéből mindazt, ami hamis, ami a szolgálatban akadály lett volna. Aki eddig másokat üldözött és gyötört, most vált késszé a másokhoz való odafordulásra, a pogányok felé való kilépésre, s mindarra, amit Jézus láttatott meg vele: “mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.” Most született meg Pál apostolban az irgalom.
Van-e bátorságom odaállni Isten elé és kérni, hogy a magány csendjében égessen ki belőlem mindent, ami felesleges, ami vétkes, ami félrevisz? Van-e erőm elfogadni, hogy soha nem fogja azokat a kapcsolataimat megáldani, melyekben egy másik ember hangja erősebben szól, mint az Övé? Van-e türelmem kivárni, hogy olyanná formáljon engem, hogy méltóképpen fogadhassam azt az embert, akit Ő küld hozzám, s aki majd így szól hozzám: “az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, … azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel!”
(Szűcs Teri)

 

Akinek az Úr a pásztora

Írta: Dr. Mikolicz Gyula

Az idős asszony nyolcvanadik születésnapjára meglepetéssel készültek hozzátartozói: meghívtak egy neves színészt, aki parádés műsorral kápráztatta el az ünnepeltet és a vendégeket.
A köszöntés után a hölgy megkérdezte a vendéget, hogy felolvasná-e számára a Bibliából a 23. Zsoltárt. A művész készségesen vállalkozott a feladatra, és fejből idézte a szöveget, s megelégedett arccal nyugtázta az elismerő tekinteteket és tapsot.
A sikeren felbátorodva most ő kérte meg az ünnepeltet, hogy olvassa fel a Zsoltárt.
A hölgy kezébe vette kopott Bibliáját, kinyitotta, és olvasni kezdte. A szobában feszült csend lett, amit később a színész szakított meg: „Én hosszú időt és sok energiát fektettem abba, hogy hatásosan és művészi módon előadhassam ezt a gyönyörű Zsoltárt. Ön pedig, asszonyom, ismeri a pásztort.”

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet engem az ő nevéért…” (23. Zsoltár)

 

Az egység titka


Az emberi kapcsolattartás egyik fontos eszköze a beszélgetés. Párbeszéd a családtagokkal, ismerősökkel, és ismeretlenekkel is, aminek tartalmát nagyrészt az önmagukról vagy másokról való megállapítások töltik meg. Mindenki meggyőzően képviseli saját véleményét, bátran ítélkezik, szidalmaz, lekezel vagy vet meg másokat. Az Isten nagyszerű ajándékával, a barátság, a közösség lehetőségével pedig nem tud jól élni. Bár vágyódik rá, és szenved a társas magánytól, mégsem képes tartós kapcsolat teremtésére és (főleg!) megtartására.

Minél jobban megismer az ember valakit, annál szembetűnőbbé lesznek hibái – és ez mindkét felet csalódottá teszi. S ekkor elkezdődik a szakadás: először csak belül – ahogyan mondani szoktuk, valami elpattan bennünk – szakadnak el, amit követnek már az eltávolodás látható jelei is. Ezért olyan kevés pl. az életre szóló barátság és házasság.

Isten már születésünk előtt ismert bennünket, hogy kik és milyenek vagyunk, mégis így szólít meg bennünket: “Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Urunk hűsége örökké tartó, ezért nem kell aggódnunk amiatt, hogy a vele való közösségünk megszakad. Hiszen nem ember ő, akiben bármilyen jelentéktelen, vagy előttünk nagynak vélt ok miatt irányunkba “elpattanhatna valami”.

Az Ördögnek az egyik fő célja az, hogy éket verjen Isten népe közé, hogy szakadásokat építsen ki gyülekezetben, testvéri közösségben, barátságban, házasságban. Ahol ketten egy akaraton vannak, ott mindent megtesz azért, hogy szakadás álljon be. S ehhez nagyszerű szövetségesre lel az önző és kritikus szívű emberben.

Engedj Isten Szentlelke munkájának, hogy kapcsolataid Isten előtt is kedvesek, és ezáltal életre szólóak legyenek!

Benedek Csilla / Pécel

Jézus imádságából: “Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17,11)

 

EGYRE SÖTÉTEDIK?


Egyre sötétedik a világ! – állapítják meg sok-sok negatív tapasztalatra alapozva az emberek. Pedig a világra már akkor teljes sötétség borult, amikor engedetlenségével az első emberpár elszakadt Istentől.

Az évezredek során azután néha egy-egy kis csillag (messiási ígéretek) nyújtott némi világosság-reményt. Karácsonykor pedig a világosság lyukat vágott a sötétségben: megjelent az Úr Jézus, mint a Világ Világossága, és Jézus személyétől ma is szűnni kezd a sötétség, s az igazi világosság már fénylik (1 Jn 2,8). Általa lettünk Isten gyermekeivé, a világosság fiaivá.

Bár most még a világosság és sötétség mezsgyéjén menetelünk, de a fény fokozatosan terjed: hangzik az evangélium szerte a világban, és egyre több ember kerül át a sötétség teljes uralma alól Krisztus világosságába. A félelemmentes, megszentelt, tiszta, Istent dicsőítő (örök)életre.

Előd Erika / Budapest

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz délig.” (Pld 4,18)

 

“Emlékezzél meg a te gyülekezetedről amelyet régen szerzettél és amelyet megváltottál…”


Zsolt 74,2

Gerjeszd fel!

Valamikor a LÉLEK erre járt,
mégis hideg sok templom és sok otthon.
A hamu alatt ott lapul a tűz
lelkedben is… Gerjeszd fel,
hadd lobogjon!

 

Mindenható Istenünk, Atyánk!
Vajha mindig a SZENTLÉLEK tüzében égnénk a Te szolgálatodban, és a Te házadhoz való féltő szeretet emészthetné a gyülekezeteket s benne minket is! Bocsásd meg, hogy sokszor nem így van. Hisszük és köszönjük, hogy ennek ellenére törődöl velünk, meg akarod tisztítani egyházadat, egyenként bennünket is. Emlékezzél meg rólunk örök végzésed szerint, újíts meg a LÉLEK által és tarts meg a Jézus érdeméért, AKI terved szerint megváltott bennünket.
Ámen.

 

 

HALLJA AZ EGÉSZ VILÁG!


Fritz Kreiser (1875-1962), a világhírű hegedű virtuóz hihetetlen mennyiségű pénzt keresett koncertturnéin és szerzői jogdíjaival, ám nagy részét jótékony célra adományozta. Így történhetett meg, hogy amikor turnéján egy páratlanul értékes hegedűt látott az egyik kirakatban, már nem volt elég pénze megvásárolni azt. Később, amikor nem jelentett már gondot a hegedűvásárlás, újra ellátogatott a boltba. Csalódottan kellett azonban tudomásul vennie, hogy a hegedű közben gazdára talált, méghozzá egy gyűjtő kollekcióját gazdagítja.

Kreiser nem adta fel, és felkereste a hangszer újdonsült tulajdonosát. A bolti ár többszörösét ajánlotta a hegedűért, de a gyűjtő nem állt kötélnek, mert a hangszert a legértékesebb szerzeményének tartotta. Kreiser rendkívül csalódott volt, és búcsúzóul azt kérte, hadd játsszék a hangszeren, mielőtt azt tulajdonosa örökre hallgatásra ítéli, rázárva a vitrinajtót. Megkapta az engedélyt, és játéka nyomán a terem olyan megindító zenével telt meg, hogy a gyűjtő mélyen megrendült. „Nincs jogom megtartani ezt a nagyszerű hegedűt” – kiáltott fel – „Vigye el, és játsszon rajta, hadd hallja hangját az egész világ!”
A kegyelem által megmenekült bűnösöknek az evangélium olyan, mint a menny legszebb, legmegindítóbb zenéje. Nincs joguk megtartani maguknak. Jézus parancsa, hogy vigyék magukkal, és gondoskodjunk róla, hogy meghallja azt az egész világ.
Weber István / Budapest

Jézus a tanítványaihoz: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16, 15)

 

Úti ajándékok

Írta: Móréh Tamásné Ági

A megváltott ember számára ajándék az Úrral való járás öröme, a testvéri közösség és a találkozások lehetősége. Ad napokat, ünnepeket, amik kiszínezik életünket, lendületet adnak a továbbhaladáshoz.
Ahogyan nemrégen is egy születésnapon találkozhattunk lelki testvérekkel, emlékezve a régi időkre, a kezdetekre, megtérésünkre, arra, amikor nehéz idők jártak, és az egyház adta kereteken kívül más lelki alkalomra tilos volt összegyűlni. A hívő ember azonban akkor is leleményes volt, és egy-egy születés- és névnap jó alkalmat adott a tilalom átlépésére. Szóval, találkoztunk a régiek közül néhányan, lélekben ma is fiatalok, akik ugyan már közelebb vagyunk az örökkévalósághoz, mint életünk kezdetéhez, de hálaadás van a szívünkben az ige valóságáért: bár a mi külső emberünk megromol, a belső napról napra újul.
Miben különbözött ez a mostani együttlét pl. az érettségi találkozótól? Abban, hogy egy nyelvet beszélünk, mert valamikor együtt voltunk “ott, a forrásnál”. Hálát adtunk a megtartásért, és előre is tekinthettünk, az Isten adta számunkra a perspektívát. Ahogy idősödünk, nem beszűkül számunkra az élet (akkor sem, ha esetleg a test egyre erőtlenebb), hanem távlatok nyílnak ki előttünk. Mindig hatalmasabbnak mutatja meg az igében magát Jézus, és így készülhetünk a vele való személyes találkozásra…
Hálás vagyok az Úrnak, hogy adott lelki testvéreket, akikkel együtt járhatjuk végig küzdelmes életutunkat, és együtt nézhetünk fel a győztes királyra.

“Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! (…) és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.” (1 Jn 3,1-2)

a

Köszönöm, Istenem, hogy megláthatom a Te hatalmadat. Köszönöm, hogy gyakran saját bőrömön tapasztalhatom. Segíts, hogy ne kételkedjek, amikor Tőled várom a segítséget. Ámen

Köszönöm Uram, hogy elfogadsz engem gyermekednek. Köszönöm, hogy feltárod előttem az öröm forrását. Segíts, hogy a felhők se rejtsék el szemem elől ezt a fénysugárt, ha csak a felhőket látom, akkor is tudjam, hogy a felhők mögött mindig süt a nap. Ámen

Köszönöm Uram, hogy értem szenvedtél. Köszönöm, hogy a te irántam érzett szereteted erősít meg akkor, amikor nekem e szenvedésnek egy atomnyi részét kell elhordoznom. Ámen

Köszönöm Uram, hogy olyan nagyra tartasz engem, hogy embereket bizol rám. Tudom, hogy érdemtelenül,de mégis tagja lehetek a Te anyaszentegyházadnak. Köszönöm, hogy engem is megváltottál és a Tiednek mondasz. Ámen

Krisztusom, áldalak a megvédő Szentlelkedért és annak gazdag gyümölcseiért! Ámen!

Krisztusom, most nem azt mondom, hogy elég volt az életből, hanem arra kérlek, hogy ragadj meg kegyelmeddel és újíts meg engem a Te Szentlelkeddel. Ámen!

Krisztusom, segíts nekem az evangélium hitéért küzdeni, hogy hű maradjak Tebenned. Ámen

Krisztusom, Te nyitottad meg előttem a menny kapuját. Feltámadásod ablakot nyitott a menny csodálatos világára, áldozatod elfedezi vétkeimet, ígéreted biztosít az örök élet felől, és én boldogan fogadom el a Tőled nyert bizonyosságot. Nehéz életet élünk, sok szenvedésen mentünk át, és minden valószínűség szerint bőven lesz még részünk benne. Nem a Te utaidon jár a mi társadalmunk, semmi jogunk jobb jövőre számítani. De ha bízni tudok benned, könnyűvé válnak a terhek, bátran vállalhatom a nehézségeket, a halálra is nyugodtan, öregségemben örömmel gondolhatok, hiszen nem a pusztulás, hanem az élet vár túl annak kapuján. Köszönöm neked, Megváltóm. Ámen.

a

EGYRE SÖTÉTEDIK?

Egyre sötétedik a világ! – állapítják meg sok-sok negatív tapasztalatra alapozva az emberek. Pedig a világra már akkor teljes sötétség borult, amikor engedetlenségével az első emberpár elszakadt Istentől.

Az évezredek során azután néha egy-egy kis csillag (messiási ígéretek) nyújtott némi világosság-reményt. Karácsonykor pedig a világosság lyukat vágott a sötétségben: megjelent az Úr Jézus, mint a Világ Világossága, és Jézus személyétől ma is szűnni kezd a sötétség, s az igazi világosság már fénylik (1 Jn 2,8). Általa lettünk Isten gyermekeivé, a világosság fiaivá.

Bár most még a világosság és sötétség mezsgyéjén menetelünk, de a fény fokozatosan terjed: hangzik az evangélium szerte a világban, és egyre több ember kerül át a sötétség teljes uralma alól Krisztus világosságába. A félelemmentes, megszentelt, tiszta, Istent dicsőítő (örök)életre.

Előd Erika / Budapest

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz délig.” (Pld 4,18)

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

  “Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt.” (Ef 4:22)

János mondja: “És a világosság – Krisztus – a sötétségben fénylik” – vagyis a világban -, “de a sötétség nem fogadta be azt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1:5, 12-13) A hitetlen világ azért nem menekül meg, mert nem a világosságot választotta. A vérből és a testnek akaratából született régi természet nem örökölheti Isten országát. A régi utakat, az öröklött hajlamokat, a korábbi szokásokat fel kell adni; mert ha ez nem történik meg, az ember nem nyerhet kegyelmet. Az újjászületéshez hozzátartoznak az új indítékok, új ízlések és új hajlamok.
Akik új életre születtek a Szentlélek által, isteni természet részeseivé lettek, és minden szokásukkal és gyakorlatukkal Krisztussal való kapcsolatukról tesznek bizonyságot. Amikor magukat kereszténynek valló emberek megtartják természetes jellemhibáikat és lelkületüket, akkor miben különbözik helyzetük a világiakétól? Ők nem úgy értékelik az igazságot, mint amely megszentel és megújít. Nem születtek újjá…
Senki se érezze azt, hogy nincs szüksége változtatásra. Akik így döntenek, nem alkalmasak az Isten munkájában való közreműködésre, mert nem érzik annak szükségességét, hogy folyamatos fejlődéssel állandóan magasabb célok felé küzdjék magukat. Senki sem járhat biztonságban, ha nem bizalmatlan önmagával szemben, nem tekint állandóan Isten munkájára és nem tanulmányozza azt készséges szívvel, hogy meglássa saját hibáit; s nem tanulmányozza Krisztus akaratát imádkozva azért, hogy az teljesedjék be benne, általa és rajta keresztül. Ők nyilvánvalóvá teszik, hogy bizalmukat nem önmagukba, hanem Krisztusba vetették. Szent kincsnek tartják az igazságot, készek megszentelődni és megújulni, és állandóan azért munkálkodnak, hogy szavaikat és útjaikat összhangba hozzák annak alapelveivel. Félnek és rettegnek attól, hogy valamilyen – az énnek tetsző – dolgot bálványozzanak, s így hibáik megjelenjenek azokban is, akik bennük bíznak. Ők állandóan arra törekednek, hogy legyőzzék az ént, elvessenek mindent, ami annak kedvezne; és az én helyét Krisztus szelídségével és alázatosságával töltsék be. Krisztust szemlélik, felnőnek hozzá, összegyűjtik a tőle áradó fényt és kegyelmet, hogy ugyanazt áraszthassák másokra is. (Review and Herald, 1892. április 12.)

Február 14.

Engedelmeskedjetek egymásnak!

“21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Efézus 5,21)
Figyeljük meg, milyen igék után következik Pálnak ez az utasítása a keresztyén ember felé! Érdekes, hogy az egymás iránti kölcsönös engedelmességet a Szentlélekkel való beteljesedés egyik megnyilvánulásaként említi. Gondolhatunk arra, hogy amíg a borral való részegeskedés rámenőssé, erőszakossá, önzővé, parancsolgatóvá teszi az embert, addig a Szentlélekkel való beteljesedés olyan örömet és belső megelégedést nyújt, aminek eredményeképpen képesek és hajlandók leszünk alárendelni magunkat, valamint engedelmeskedni egymásnak, bármilyen helyzetbe vagy állapotba is sodorjon minket Isten gondviselése. “Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3) Péter apostol is beszél erről: “egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak” (1Pt 5,5). Mindezt pedig csakis Krisztus félelmében tehetjük. Ez a félelem nem rettegést jelent, hanem önkéntes és szabad tiszteletet, amivel alárendeljük magunkat az Úr Jézus hatalmának, és elfogadjuk őt, mint az életünk legfelsőbb Urát és Királyát. Add, Urunk, ma nekünk a te Lelked teljességét, hogy megláthassák bennünk Fiad ékességét! /PF/

Áldott, akit Isten kiválasztott

“3Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. 4Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, 8amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.” (Efézus 1,3-10)
Manapság elég népszerű sokak érvelése, miszerint ha ki vagyunk választva, akkor üdvözülünk függetlenül attól, hogy mit teszünk, vagyis ha bármit teszünk, még ha bűnben élünk is. Akik ezt mondják, biztosra vehetik, hogy nincsenek kiválasztva vagy nincsenek megtérve. Pál apostol határozottan kijelenti, hogy mire választotta ki Isten a hívőket: kiválasztott magának, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek őelőtte! Az üdvösségre és a szentségre történő kiválasztás együtt jár. Az egyik legerősebb jele annak, hogy ki vagyunk választva, ha növekedünk a szentségben. Ezért a kiválasztás tana sokkal inkább munkára készteti az embert. Péter apostol így int minket: igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat bizonyossá tenni! Miért szükséges ezt gyakorolni? Hiszen Isten előtt mindez biztos és elvégzett dolog. Igaz, de számunkra csak akkor biztos, ha szentségben járunk! Ellenkező esetben még a bűneinkben vagyunk, és ne is álmodjunk arról, hogy ki vagyunk választva! Aki így vélekedik, megcsalja magát. “Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (2Tim 2,19) /PF/

Február 14.

Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda! – és elmenne. És semmi sem volna lehetetlen néktek.
Máté 17,20

Uram! Azért mondod ezt így, mert a hit és a hit akadályai között az arány mindig ez. A hit olyan kicsi, mint a mustármag. Az akadályok olyanok, mint a hegyóriások. Ilyen volt az arány akkor is, amikor tizenkét egyszerű tanítványt bíztál meg az egész világ meghódításával. Hihetetlennek tetszett. Csak Te tudtad: “Minden lehetséges a hívőnek!” Ébreszd föl lelkemben egyszerű tények emlékét. Nem is csak az egyház múltjából. Isten orvos lelkébe adta az elégséges hitet a milliók halálát okozó betegség megfékezésére. Egy emberbe adta a hitet a rabszolgák fölszabadítására. Az elemek megfékezésére. A nemzeti szolgaság igájának lerázására. Az arány mindig ez volt: a mustármag és a hegy. És a hegyet elmozdította a mustármagnyi hit.

Uram! Ha ezt megértettem, akkor tedd alkalmassá szememet az arányok helyes meglátására. Hegyóriáshoz hasonló bűnöm, vagy csüggedésem, vagy reménytelenségem láttán mondd nekem: azoknál erősebb az én mustármagnyi hitem, amelybe Te a diadalmas életerőt helyezted. Így indíts bátran az akadályok leküzdésére.

MEGADOM MAGAM


„…de a te szavadra mégis…” (Lukács 5:5)

Ha nem vesszük tudomásul, és működünk együtt a gravitáció törvényével, nem tudunk repülni. Ha nem fogadjuk el a közgazdaságtan törvényeit, és nem működünk együtt velük, nem tudunk sikert elérni az üzleti életben. Érted már a lényeget? Nem gyengeség az, ha megadod magad Istennek, hanem bölcsesség! Csak egy bolond áll ellen Istennek, hiszen ez olyan harc, amelyben úgysem győzhetünk. Csak ha megadjuk magunkat Neki, akkor kapjuk meg az erőt ahhoz, hogy sikert érjünk el abban, amire Ő elhívott. A megadást engedelmességgel tudjuk bemutatni. Ez azt jelenti, hogy azt mondjuk: „Igen, Uram”, bármit is kér. Nem lehet azt mondani: „Nem, Uram” – ez ellentmondás. Hogy nevezhetjük Jézust Urunknak, ha nem vagyunk hajlandók engedelmeskedni neki? (Id. Lukács 6:46)

Péter bemutatta az igazi megadást, amikor Jézus azt mondta neki, hogy próbálja meg újra.
„…»Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra még­ is kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagytömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik” (Lukács 5:5-6). Azok az emberek, akik megadják magukat Isten­nek, engedelmeskednek akkor is, amikor úgy tűnik, ennek nincs semmi értelme. Ábrahám követte Istent anélkül, hogy tudta volna, mindez hová juttatja. Anna várt Isten időzítésére, anélkül, hogy tudta volna, mikor jön el az ideje. Mária csodát élt át, anélkül, hogy tudta volna, hogyan lehetséges ez. József bízott Isten tervében anélkül, hogy tudta volna, miért
történtek úgy a dolgok, ahogy. Mindegyikük feltétel nélkül megadta magát Istennek, és mindegyikük győzött. „Honnan tudom, hogy teljesen megadtam magam?” – kérdezzük magunktól. Ha bízunk Istenben, hogy elrendezi a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnánk manipulálni másokat, erőltetnénk saját terveinket, vagy mindenáron mi akarnánk uralni a helyzetet. Nem nekünk kell mindent kézben tartanunk, egyszerűen csak el kell engednünk és hagynunk, hogy Isten elvégezze a maga módján.

Ha elkezdjük a dolgokat Isten szerint intézni, ahelyett, hogy a magunk feje után men­nénk, ennek három nagyszerű haszna lesz életünkben. Először is békességünk lesz: „Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád” (Jób 22:21 Károli). Másodszor szabadságot kapunk: „De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek… megszabadultatok a bűntől…” (Róma 6:17). Harmadszor erőt nyerünk: „Engedelmeskedjetek azért az Isten­nek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7). A makacs kísértéseket és nyomasztó problémákat legyőzi Krisztus, abban a pillanatban, amikor megadjuk ma­gunkat neki. Amikor Józsué Jerikó falai alá érkezett, Istennel találkozott, leborult és dicsőítette őt, feladta saját terveit, és ezt mondta: „Mit akar mondani szolgájának az én Uram?” (Józsué 5:14) Józsué megadása látványos győzelemhez vezetett. íme a para­doxon: a győzelmet a megadás hozza el! A megadástól nem gyengék, hanem erősek leszünk. Ha megadjuk magunkat Istennek, nem kell félnünk többé attól, hogy meg kell adnunk magunkat bármi másnak. William Booth,az Üdvhadsereg alapítója mondta: „Az ember erejének nagysága megadásának mértékében van.” Végül mindenki megadja magát valaminek. Ha nem Istennek, akkor megadjuk magunkat mások véleményének és elvárásainak, a pénznek, a keserűségnek és haragnak, a félelemnek, vágyainknak vagy az énünknek. Szabadon megválaszthatjuk, hogy minek adjuk meg magunkat, de nem szabadulhatunk e döntésünk következményeitől. E. Stanley Jones mondta: „Ha nem adod meg magad Krisztusnak, akkor megadod magad a káosznak.” A legna­gyobb példa Jézus. Keresztrefeszítése előtti éjszakán megadta magát Isten tervének, ezt mondva: „ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te”. Ő a példa!

A huszadik század egyik vezető egyénisége Bili Bright volt, a Campus Crusade* szervezet alapítója. A Négy szellemi törvény című füzetkéje és a Jézus film által (melyet milliók lát­tak), több mint 150 millió embert nyert meg Krisztusnak. Amikor megkérdezték, miért tudta őt Isten ilyen hatékonyan használni, Bili így válaszolt: „Fiatal koromban szerződést kötöttem Istennel. Szó szerint leírtam, és a lap alján alá is írtam. A szerződés így hangzott: »A mai naptól Jézus Krisztus rabszolgája vagyok«.” Képzeld el magad rabszolgaként, hoz­záláncolva egy evezőhöz, amelyet a dobszó ütemére húzol halálod napjáig!

A megadás nem csak a legjobb életmód – ez az egyetlen út az életre! Minden más megközelítés frusztrációhoz vezet. A Biblia a megadást „okos istentiszteletinek nevezi (Id. Róma 12:1). Legbölcsebb pillanataid mindig azok, amikor igent mondasz Istennek. Néha ez évekbe kerül, de végül rájössz, hogy Isten áldásainak legnagyobb akadálya életedben te magad vagy. Nem tudod betölteni Isten céljait, amíg csak saját terveidre és saját érdekeidre összpontosítasz. Amikor Isten el akarja végezni munkáját bensődben, ez a megadással kezdődik. Add hát át mindenedet Istennek: múltadat és mindazt, amit fájlalsz vagy szégyellsz benne, a jelen problémáit, a jövő célkitűzéseit, félelmeidet, álmaidat, gyengeségeidet, szokásaidat, sérelmeidet és gátlásaidat. Engedd Jézust a vezetőülésbe, és vedd le a kezed a kormánykerékről! Ne félj, ami az ő kezében van, az sohasem válik irányíthatatlanná! Add meg magad Krisztusnak, így kezelni tudsz min­dent, bármivel is próbál az élet.

* felsőoktatásban tanuló fiatalok között szolgáló missziós szervezet.

 

Szeretet


„…szeressük egymást…” (1János 4:7)
A szeretet lassú a gyanakvásra, de gyors a bizalomra; lassú az ítélkezésre, de gyors az igazolásra; lassú a sértésre, de gyors a védelemre; lassú a leleplezésre, de gyors az oltalmazásra; lassú a szidásra, de gyors az együttérzésre; lassú a lekicsinylésre, de gyors a másik megbecsülésére; lassú a követelésre, de gyors az adakozásra; lassú a kötekedésre, de gyors a segítségre; lassú a neheztelésre, de gyors a megbocsátásra. Jerry Cook beszél egy olyan gyülekezetről, ahol a tagok a következő fogadalmat tették egymásnak: „Sohasem fogok szándékosan olyat mondani vagy tenni, amivel megbántanálak. Mindig, minden körülmények között segíteni és támogatni foglak. Ha a földre estél, és képes vagyok felemelni téged, felemellek. Ha szükséged van valamire, ami nekem van, megosztom veled, sőt, ha szükséges, neked is adom. Nem számít, mit tudok meg rólad, nem számít, bármi is történik a jövőben – akár jó, akár rossz – az irántad való elkötelezettségem nem változik, és ez ellen semmit sem tehetsz.”
Az 1Korinthus 13:7-ben azt olvassuk a szeretetről, hogy: 1) „mindent hisz”. Ha valaki, akit szeretsz, kétséges helyzetbe kerül, a szeretet azt mondja: „Ő nem ilyen ember; biztosan nem így értette.” 2) „mindent remél”. A szeretet nem csupán azt látja, hogy az emberek milyenek, hanem, hogy milyenné lehetnek Isten kegyelme által. Ha engeded, Isten meg fogja tölteni szívedet ilyen szeretettel. 3) „mindent eltűr”. Amit itt az „eltűr” szóval fordítunk, az eredeti görög nyelvben: „alatta marad” (pl. tehernek). Ez egy harcászati fogalomként is használt kifejezés, azt jelenti, amikor a katonák a légió hadijelvényét beletűzték a földbe, és „alatta maradtak”, megvédték azt mindenáron. Olyan, mintha azt mondanád: „Nem moccanok innen, megállom a helyem szeretettel érted.” Ma add tovább másoknak azt a szeretetet, amit Istentől kaptál!


 

Te is közéjük tartozol?


„… ha az én népem…” (2Krónika 7:14 NKJV)

Nem olyan régen még virágzó gazdaságot ünnepeltünk. Hogy változnak az idők! Az égig szökő benzinárak rávesznek, hogy munkatársainkkal együtt autózzunk, vagy a garázsban hagyjuk a benzinfalóinkat, és buszra szálljunk. Azelőtt soha nem hallottunk „hitelválságról”, most némelyikünk otthonának saját tőkéje eltűnik, mint a köd, vagy elárverezik a lakást a végrehajtást követően. Az újságok főcímei arról szólnak, hogy Burmát cunami sújtotta és 100.000 ember meghalt. Földrengés rázta meg Kínát, és ezernyi gyermek veszett oda az iskolák romjai alatt. Árvizek pusztítanak az ország több részén… Úgy tűnik, hogy a biztonságérzetünk elillant, és komfortzónánk alapjaiban rendült meg.

De van egy egyre erősödő közvélekedés. Ha figyelsz, meg fogod hallani: „Itt az ideje, hogy keressük Istent, bűnbánatot tartsunk, megváltoztassuk életvitelünket.” Ez egy régi üzenet egy új nemzedéknek. „…[ha] megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” Azt mondod: „A körülöttem élő emberek nem így beszélnek.” Akkor vizsgáld meg, hogy milyen társasághoz tartozol! Jézus azt mondta, hogy ha vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.

Nem kell többségben lennünk ahhoz, hogy fordítsunk a dolgokon. Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy ötven igaz ember is megmentheti Sodomát. Még egy elkényeztetett gyülekezetben is, amelynek az a szakterülete, hogy „mit fog tenni érted Isten, és hogyan vehet rá, hogy megtegye”, ott van egy maradék, akik tudják, mit jelent az ébredés, és hogy hogyan keressék Istent, amíg az el nem jön. A kérdés az, hogy közéjük tartozol-e?

 

VÁRJ, ÉS KÉSZÜLJ FEL!


„Betelt az idő…” (Márk 1:15)

A Biblia azt mondja: „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: »Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa…« (Márk 1:14-15). Egy átlagos prédikátor három évet fordít arra, hogy felkészüljön szolgálatára, ami mondjuk harminc évig fog tartani. Jézus éppen fordítva tette. Harminc évet töltött azzal, hogy felkészüljön szolgálatára, ami csupán három évig tartott. Mi itt a lényeg? A felkészülés minősége meghatározza a véghezvitel minőségét. A világ legnagyszerűbb zongoristái több száz órát gyakorolnak egy-egy koncert előtt. Azért, mert tudják, hogy a felkészülés nehéz órái teszik lehetővé, hogy az előadáson a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. Az ökölvívó világbajnokok nem a ringben lesznek bajnokká; ott csak kiderül róluk, hogy azok. Győzelmük a mindennapi edzés eredménye. Fejlődésed minden egyes szakaszában valami fontos történik. Például Isten ma bemutathat valakinek, aki fontos szerepet fog játszani az életedben mondjuk húsz vagy harminc év múlva. Ha nagyon sietsz, talán nem állsz meg elég időre ahhoz, hogy valódi kapcsolatot alakíts ki vele. Gondolj csak bele, mekkora veszteség lenne ez! A várakozás terved gyenge pontjaira is rávilágít. Nem történt még meg veled, hogy valamire visszatekintve ezt mondtad: „Köszönöm, Uram, hogy ettől megmentettél!”? Az élet minden fejezete és időszaka valami hasznot, valami gyümölcsöt tartogat, csak észre kell venned. Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, ezt olvassuk róla: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52). Jézus megértette az időzítés és az előkészület fontosságát. Hajlandó volt várni és felkészülni. Neked is ezt kell tenned!

2018. február 14. MOST TARTSATOK BÛNBÁNATOT, ÉS MOST TÉRJETEK MEG AMÍG VAN IDÕ!

Rhodos,1988. július 3.

Uram?

Béke legyen veled gyermekem! Ecclesiám újra fog éledni, de elõtte még sokat fog szenvedni. Most van megpróbáltatása kezdetén. Vess egy pillantást igazságosságom kelyhére!

(Csodaszép, értékes kövekkel kirakott, csordultig telt aranykelyhet láttam, ha valaki megmozdította volna, biztosan túlcsordul.

Látod mennyire tele van? Nagyon közel ahhoz, hogy túlcsorduljon. Vigyázzatok! Mert ha igazságosságom, egyszer túlcsordul, egyenesen rád ömlik, teremtés, elõidézve a régen megjövendölt átkot. Akkor sötétségbe merültök. Úgy jövök hozzátok, mint a tolvaj, váratlanul. Figyelmeztetéseket adtam nektek, jeleket adtam, hogy éberek maradjatok, de visszautasítjátok. Nem vagytok hajlandók tudomásul venni az idõk végét. Számtalanszor próbállak benneteket figyelmeztetni, mégis teljesen hitetlenek maradtok. Figyelmeztetésem tisztulásotokra szolgál, hogy általa megtérjetek. Ezt könyörületességembõl adom nektek. Jaj neked teremtés! Jaj nektek hitetlenek, akik egyre inkább ellenem fordultok! Sötétségbe borult lelketeket folyamhoz hasonlóan ragadja magával a sötétség. 1

Teremtés! Mennyire sajnállak, mennyire szenvedek látva, hogy örökre elveszel. Gyermekeim, akiket leheletemmel keltettelek életre, és megszenteltelek még mielõtt megszülettetek volna, térjetek vissza hozzám! Szívem megszakad attól, hogy annyian sodródnak ezzel a folyammal a teljes sötétségbe és az örök kárhozatba! Teremtés! Bár bûneitek skarlátvörösek, én hajlandó vagyok nektek megbocsátani. Jöjjetek, jöjjetek hozzám, forduljatok- vissza hozzám, Atyátokhoz! Szívesen fogadlak benneteket, és ezerszer kedvesebben, mint a tékozló fiú apja. Forduljatok vissza hozzám, mielõtt kelyhem túlcsordul! Forduljatok vissza, mielõtt igazságosságom lesújt rátok, számtalan sebet ejtve rajtatok, megperzselje benneteket és mindent, ami körülöttetek élõ. Lélegeznétek, de csak perzselõ szelet szívhattok magatokba, amely belülrõl éget, és égõ fáklyákká tesz benneteket! Teremtés, értsd meg, milyen fenyegetõvé vált ez az óra! Mert ma még látjátok a virágzó fákat, de holnapra egy sem marad belõlük. A Sátán füstje halálos fátyolként fog betakarni benneteket. Ó, értsétek meg, hogy ezeket a csapásokat és bajokat saját gonosz cselekedeteitek hozzák rátok, a ti hitehagyásotok és ellenem való lázadásotok. Most tartsatok bûnbánatot, amíg van idõ, most térjetek meg! Kész vagyok megbocsátani nektek. Vassula, engedd meg, hogy igénybe vegyelek!

Igen, Uram, legyen minden a Te akaratod szerint!

Légy tetszésemre, engedelmeskedj nekem, Uradnak! Sohasem hagylak el, Szentséges Szívem az én békémet adja neked .

 


1 Mialatt ezt mondta, Isten fájdalmat és szenvedést élt át.

Hagyd abba a panaszkodást!

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése. Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”. Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13). Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Mivel pedig Isten nem segít azokon az embereken, akik nem vállalják a felelősséget, kiűzte a két panaszkodót a paradicsomból. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek: „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).
Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).
Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
A zúgolódás mérgező. Megfertőzi a zúgolódót is, de mindenki mást is hallótávolságon belül.
Néha azt hisszük, hogy segítünk a zúgolódással. Állítjuk, hogy: „Ha senki nem szól semmit, akkor soha semmi nem fog változni!” – mintha jöhetne pozitív változás negatív szavakból. Azt hisszük, ha zúgolódunk, akkor teszünk valamit az ügy érdekében, de épp ellenkezőleg, amikor panaszkodunk, nem nézünk szembe a problémával, és főleg nem jutunk közelebb a megoldásához. Zúgolódunk, ahelyett, hogy közreműködnénk a konstruktív változásban, és ezzel magunk is a probléma részei leszünk, ahelyett, hogy a megoldás részesei lennénk. Minél többet zúgolódsz, annál inkább a problémára összpontosítasz, és minél jobban összpontosítasz a problémára, annál többet fogsz zúgolódni. Végül a saját zúgolódásod jobban fog hatni rád, mint bárki más. A zsoltáríró azt mondja: „Hangosan kiáltok Istenhez… de lelkem nem tud megvigasztalódni” (Zsoltárok 77:2-3). Ha már senki más nem figyel a szavaidra, te igen. Mielőtt kimondanád, már elgondolod őket: „…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Amikor pedig kimondod őket, hallod is őket, és hiszel is nekik, egészen úgy, mintha szavaid megbízható hivatalos forrásból származnának. Ahányszor csak kimondod őket, megerősíted feletted gyakorolt hatalmukat, míg végül saját panaszaid áldozatává teszed önmagad! A lelkedet (a magatartásodat) nem a mások által okozott problémák és nehézségek terhelik, hanem a saját panaszaid által generált aggodalom.
Tehát: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Filippi 2:14-15).
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Hiszen a panaszkodás egyszerűen csak szavakból áll, nem? Nem, a panaszkodás sokkal több annál! Először is a panaszkodás kiengedi az irányítást a kezedből, és átadja azoknak az embereknek és körülményeknek, melyek miatt panaszkodsz, ezáltal azok áldozatának érzed magad. Kevésbé tudsz a megoldásra koncentrálni, gondolataidat negatívvá hangolja, és egyre kevésbé leszel képes fogadni az Istentől jövő kreatív ötleteket. Negatív talajon nem nőnek pozitív eredmények! Nem lehetsz egyszerre panaszkodó és kreatív. „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét?…” (Jakab 3:11-12).
A panasz a negatív meggyőződések szavakba öntése. Törli a pozitív célkitűzéseket és megvallásokat, így nem lesz erőd learatni mindazt a nyereséget, melyet Isten kínál. A panasz a múltra összpontosít, melyet már nem tudsz megváltoztatni, így folyton a múlt törmelékeit söprögeted, bizonyítékot keresve arra, hogy „ki, mikor, mit, hogyan csinált”, miközben a jelened terméketlenül tovatűnik. Másodszor, a panaszkodás mérgezően hat a kapcsolataidra: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Korinthus 5:6). A panaszkodás másokat is panaszkodásra hív. A beinjekciózott méreg az egész testet megfertőzi. Lassan és alattomosan a kapcsolataid, a családod, a munkahelyed, a gyülekezeted és az egész környezeted szennyezett lesz.
A panaszkodás megosztja a kapcsolatokat. Akik nem szeretik a stresszt, az aggodalmat, a negatívumot, azok fokozatosan eltávolodnak tőled. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21) – a te életed és halálod, valamint mások élete és halála.
Ezért imádkozz így: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3) – segíts, hogy kerüljem a panaszkodást!
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Azt mondod: „Nem lehet, hogy jogos a panaszom?” De lehet. Az igazságtalanság, visszaélések, árulás, rablás, pletyka, rágalom, előítélet, fizikai bántalmazás, és ezekhez hasonlók, ami téged vagy családodat ér, jogos indokok lehetnek. „És ha nem kezdek valamit ezekkel, az nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a kötelességemet?” Ismét igaz! Arra kaptál elhívást, hogy só és világosság légy ebben a világban, és megoldd az emberek életében támadó problémákat azáltal, hogy a spirituális alapelvek szerint élsz. Ha semmit sem tennél ilyen helyzetben, akkor megbízhatatlannak és engedetlennek bizonyulnál Isten szemében. A panaszkodás azonban nem azt jelenti, hogy teszel valamit, legalábbis Isten értelmezésében nem. Azt mondod: „Jól van, ha tehát Isten a panaszkodás ellen van, akkor mit kezdjek jogos panaszaimmal?” Először is: Semmit, amíg nem beszélted meg Istennel! Csak akkor fogsz tudni helyesen cselekedni, ha rászántad az időt arra, hogy helyes tanácsot kapj. Az imádság megvilágítja a lehetőségeidet és javítja kilátásaidat. Kioltja haragodat, helyreállítva benned az objektivitást és a józan gondolkodást. A második lépésed sokkal valószínűbben vezet sikerre, ha az első lépésed az, hogy Isten bölcsességét keresed: „…kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5). Másodszor: Mielőtt bármit mondanál vagy tennél, ellenőrizd a hozzáállásod! Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az igazi teendőm itt? Az, hogy megmutassam nekik, hogy nekem van igazam, ők pedig tévednek? Az, hogy emelt fővel távozzam, miközben őket megbántottam? Az, hogy személyes győzelmet arassak, vagy az, hogy olyan módon oldjam meg a problémát, ami Istent dicsőíti?” Mielőtt megszólalnál, vizsgáld meg, hogy mi van a szívedben: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Ha a szíved állapota tetszik Istennek, akkor készen állsz arra, hogy kezelni tudj bármilyen jogos panaszt.

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik. A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják. De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon. A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Íme három záró gondolat a panaszkodás gondolatkörében.

Először is: Ne panaszkodj, inkább kérj! Bármennyire jogos is a panaszod, nyafogásnak fog hallatszani – nagyban csökkentve ezzel a jó kimenetel esélyét. Bármi is a helyzet, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy megkapod azt, amit kedvesen kérsz, mint annak, hogy helyrehozod azt, ami miatt panaszkodsz. Ha azt kérdezed: „Megtennéd, kérlek ezt [előnyben részesített viselkedés], ahelyett, hogy azt tennéd [régi viselkedés]?” – ez tiszteletteljes, világos, elkerüli a múltbeli dolgok feletti vitát, hiszen azon már úgysem lehet változtatni, és mindig jobb eredményt hoz. Másodszor: Ha már kimondtad, hát rendben, de most már hagyd Istent dolgozni! Az emberek megváltoztatása Isten dolga, tehát vonulj vissza, légy türelmes és adj esélyt Istennek! „De nem kellene valakinek figyelemmel kísérni, hogy csakugyan megváltoznak-e?” Hacsak nincsenek rácsok mögött, és nem te vagy a börtönőr, akkor a válasz: nem! Állj félre Isten útjából, és hagyd, hogy ő végezze el, amit te úgysem tudsz! Neki olyan eszközei és olyan módszerei vannak, amilyenekről te soha nem is álmodtál. Ha hagyod, hogy átvegye a feladatot, akkor Ő tökéletesen el fogja végezni. Harmadszor: Mit kell tenned, amíg Isten munkájára vársz? Nos, üldögélhetsz sértődötten a múlton rágódva, vagy tanulhatsz valamit Józseftől. Neki minden oka megvolt rá, hogy felpanaszolja a családja rossz bánásmódját, és bosszút álljon, amikor fordult a kocka. Ehelyett lelkiismeretesen és ügyesen tette, amit tennie kellett, kivárva azt a stratégiai pillanatot, amelyet minden probléma felkínál, amikor a megoldás részévé tudott válni. Megtette, és így a családja újra egyesült, Isten pedig még nagyobb áldásokkal ajándékozta meg őt. Tanulj tőle!

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]