Amilyen széles Isten szeretete irántad…

 

“Hogy ilyen módon képesek legyetek Isten egész népével együtt megérteni, milyen széles, mennyire hosszú, milyen magas és mennyire mély a Krisztus szeretete. Ezt emberi értelemmel fel sem lehet fogni. Én mégis azért imádkozom, hogy tapasztaljátok meg szeretetét, és hogy Isten maga töltsön be titeket teljesen.” (Ef. 3:18-19, Egyszerű fordítás)

Isten szeretete az egész földkerekséget keresztülfogja, és magához ölel minden embert, mindenkit, akit Ő alkotott: „Az Úr minden útjában igazságos és szeretetteljes minden alkotása iránt.” (Zsolt 145,17 NIV – saját fordítás, kiemelés a szerzőtől). Isten az egész világot szereti (János 3:16).

Isten soha nem teremtett senkit, akit ne szeretett volna. Ő teremtett téged; szeret téged; és Isten sosem alkot bóvlit! Feltétel nélkül szeret téged. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szeret téged!

Isten előtt mindenki számít, ezt Jézus életéből világosan láthatjuk. Mert ő még azokat is szereti, akiket nem tartunk szeretetreméltónak, és azokat, akik nem gondolják magukat szerethetőnek.

Szeretnéd tudni, hogy mi az önbecsülés titka? Ezt figyeld: Ha magabiztos akarsz lenni, értsd meg, hogy mennyire fontos vagy Istennek. Ha Isten szeret, mit számít, hogy bárki más mit gondol rólad. Mivel Isten szeret téged, nincs szükség arra, hogy a saját értékedet bizonygasd. Többé nem kell minden oldalról alátámasztanunk, ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben. Nem kell bizonyos fajta ruhákat hordanunk, hogy úgy érezzük, rendben vagyunk, vagy adott típusú autót vezetnünk azért, hogy ennek segítségével megtámogassuk hanyatló énünket. Többé nincs szükségünk státuszszimbólumokra.

 

Azért hogy bátor légy, olvasd Isten Igéjét


“Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsid.10,35)

Egy politikailag korrekt országban, mely folyamatosan támadja a Biblia-alapú világnézetet, hogyan élhetsz rendkívüli bátorsággal? Két dolgot kell tenned:

1.El kell fogadnod Isten Igéjét, mint tekintélyt. Hogy miért? Mert ez az egyetlen olyan forrás, amely sosem fog hazudni neked. Ha bátor férfivá vagy nővé szeretnél válni, akkor az életedet olyan kősziklára kell építened, amely sosem változik, nem pedig az emberek véleményére. Építsd az életedet arra az alapra, hogy “Isten ezt mondta, én ezt hiszem és segíteni fog – akár értem az Igét, akár nem.” A Zsidókhoz írott levél 6,18-ban ezt olvashatjuk: “Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.”

Az életünket vagy a világra építjük, vagy az Igére. Én mindig olyan dolgokat mondok, amelyek kevésbé népszerűek. Miért? Mert jobban félek attól, hogy megharagítom az Urat, mint attól, hogy ti visszautasítotok engem.

 

Ha nem tudod, hogy miben hiszel, akkor ki kell derítened. A helyi gyülekezeted nagy segítségedre lehet abban, hogy megtaláld azt az alapot, mely segít jobban megismerned Isten Igéjét és jobban elmélyülnöd abban.

2. Négyszemközt kell időt töltened Jézussal. “Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak” (Ap.csel.4,13). Minél több időt töltesz Jézussal, annál kevésbé fogod magad fenyegetve érezni mások véleménye által, és annál több bátorságot fogsz nyerni.

Bátran kiállni egy népszerűtlen vélemény mellett nem egyszerű, de az igazság mellett való bátor kiállás jutalma örökre megmarad. A Zsidók 10,35 azt mondja, hogy “Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van”.


Ha rendkívüli bátorságra szeretnél szert tenni, imádkozz így ma:

“Istenem, szeretnék a bátorság embere lenni. Nem szeretnék meghátrálni. Nem akarom, hogy más emberek irányítsák, hogy mit gondolok vagy mondok. A bibliai világképre szeretném építeni az életem. A következő két dolgot fogadom meg ma: először is tekintélyként elfogadom az Igédet. Elhiszem, amit mondasz nekem, és az úgy is lesz. Másodszor, Uram, szeretnék minden nap időt tölteni veled. Szeretnélek személyesen megismerni, Jézus. Szeretnék olyannyira megtelni örömmel és bátorsággal, hogy az emberek azt mondhassák rólam, hogy “ez az ember Jézussal jár.” Kérlek, segíts, hogy ne ismerjek félelmet, ha az iazságról van szó. A Te nevedért kérlek, ámen.

 

 

Halogatod azt a hitlépést?

 

“Egy másikhoz pedig így szólt: “Kövess engem!” De ő ezt kérte: “Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: “Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” “(Lukács 9: 59-60)

Jézus arról beszél, hogy arra hívott el bennünket, hogy rá figyeljünk és ne a törvényekre és a parancsolatokra.

Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a törvény és a parancsolatok nem fontosak. Sőt, kijelenti, hogy azért jött, hogy a törvény minden egyes pontját betöltse (Máté 5:17-20). Jézus szerint a legnagyobb parancsolat Istent a lényünk minden cseppjével szeretni, és az embertársainkat ugyanannyira szeretni mint önmagunkat (Máté 22:34-40).

Jézus nem akarja, ha a törvényeket kifogásnak használjuk vele szemben. A mai igeversben a tanítvány érhetőnek tűnő kéréssel áll elő: „Hadd menjek eltemetni az apámat.” Jézus azonban, aki nagyon jól belelát az emberi természetünkbe érti, hogy a tanítvány ezt csak halogatásból mondja. Valójában a szavai azt jelentik: „Engedj, hadd menjek megtenni, amit tennem kellene, aztán majd követni foglak.”

Mi milyen gyakran mondjuk, hogy ezt vagy azt meg kell tennünk, mielőtt arra kerül a sor, amit Jézus kér tőlünk? Jézus itt arra mutat rá, hogy neki kell lennie az elsődlegesnek az életünkben minden és mindenki előtt: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:26)

Itt a szív mélyén lévő hűségről beszél, nem pedig a szeretteink elhagyásáról. Gondolj kicsit Péterre, ahogy a kezét melengeti a tűznél mielőtt a kakas megszólalna. Vajon Jézus mellett vagy önmaga mellett fog dönteni? Minden egyes nap, minden egyes dologban amit teszünk, ugyanez a választás áll előttünk.

Lehet, hogy Jézus szavai logikátlannak tűnnek, Oswald Chambers azonban úgy véli, sosem szabad az ilyen parancsokat külön értelmezni attól, aki adta őket, az Isten Fiától. Jézusnak joga és hatalma van arra, hogy ilyen hűséget kérjen tőlünk.

Gondolkozz inkább így: Jézus követése által töltjük be a törvényt és a parancsolatokat. Amikor őt követjük, tudjuk hogy a helyes dolgot tesszük, attól függetlenül, hogy mások mit gondolnak róla, vagy hogy mi magunk mennyire az elképzeléseinkkel ellentétesnek tartjuk.

Van valami, amit Jézus kért tőled, de te halogatod azt a hitbeli lépést? Amikor Jézus megítél téged, akkor nem elítél. Az a vágya, hogy őt kövesd és arra hív, hogy engedelmeskedj neki. Arra hív, hogy betöltsd az életed célját.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.

„Beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.” (Zsolt 40,11)

Aki az Úr kegyelme örökösének tudhatja magát, a legnagyobb boldogságot élheti át, amely embert érhet ezen a földön: a legnagyobb ellenség, a bűn, a halál és az elmúlás fölötti győzelmet. Ez az az örömhír, amelyre titkon, kimondatlanul is vágyunk, s ha a miénk, egyszerűen képtelenek vagyunk magunkban tartani. Ezért beszélünk és ezért kell beszélnünk Jézusról és a vele való kapcsolatunkról, hogy mindenkihez eljusson az ő kegyelmének jó híre. (Zsíros András)

 

„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak.” (1Pt 1,10)

Péter apostol a Krisztusban megvalósult isteni cselekedetről beszél, mely a számunkra üdvösséget szerzett. Érdekes, hogy az apostol már a próféták kijelentéseiben felfedezte a Krisztusról szóló örömhírt, hogy már jó előre meghirdették a Krisztusra váró szenvedéseket és az azt követő dicsőséget. A próféták látták és tudták, mert Isten kijelentette nekik, hogy az ő közvetítésükkel az evangélium hirdetői nekünk is elmondják, és így előttünk is nyilvánvaló legyen az Úr hatalma, hogy áldjuk őt, és magasztaljuk szent nevét. (Isó Zoltán)

 

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert

Gyanús az a kereszténység, amely csak a négy fal között meri mondani: Hiszek Jézus Krisztusban. (Luther Márton)

 

„Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8)

Lehet, hogy gondolkodtunk már azon, miért csak akkor vesszük észre, hogy kik is azok, akik minket szeretnek, amikor elveszítjük őket. Ahogy a gyerek is csak akkor veszi észre, hogy milyen jó dolga van a szülői házban, amikor onnan elkerül. Sajnos Istent is csak akkor vesszük észre, amikor már mindent elvesztettünk. – Uram, add, hogy ma tudjak annak örülni, hogy a tiéd lehetek! (Sándor Frigyes)

 

Ha segíteni hívnak: vidd el egész magadat, de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Isten sokszor kérésünk nélkül is megsegít, és törli a sátán programját az életünkből. Mégis azt szeretné, ha gyermeki bizalommal kérnénk is őt erre, hogy örömmel teljesíthesse kérésünket. (Véghelyi Antal)

„Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene.” (RÉ 171) Az „Ige kőszálként megáll”. Legyünk egyre edzettebb lelki hegymászók!

Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog.

Vida Sándor

Sokkal könnyebb a helyes keresztény életről beszélni, mint az életünkkel megmutatni. (Szikszai György)

Úgy gondolkodjatok, mintha minden gondolatotokat lángbetűkkel írnák fel az azúrkék égre, hogy mindenki láthassa azokat. És ez így is van. Úgy beszéljetek, mintha az egész világ egyetlen fül volna, amely azt hallgatja, hogy mit mondotok. És ez így is van. Úgy cselekedjetek, mintha minden cselekedetetek a saját fejetekre szállna vissza. És ez valóban így is van. (Mikhail Naimy)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Alkalmasság…


A mai nap imádsága:

URam! Követésedre hívtál el mindannyiunkat, s hálásak is vagyunk érte. Add, hogy életünkben nyilvánvalóvá váljék, mire rendeltél minket Egyházadban! Adj nekünk töretlen munkakedvet és ne vond meg tőlünk áldásodat, még ha meg is érdemelnénk! Újíts meg egyházadat, gyülekezeteinket, s lelkészeinket! Jobbító tervedet kezd el az én életemben! Ámen

Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt,
mint olyan munkás, aki nem vall szégyent,
hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
2 Tim 2,15

Helyesen fejtegetni… magyarul: jól prédikálni – minden igehirdető vágya ez. De ha ez csak vágy marad, azaz a lelkész, a pap, a prédikátor nem vállalja fel az igehirdetéssel járó munkát – mert nem jó ‘munkás-ember’ -, akkor gondolatai üresen csengenek, s nem épül belőlük a gyülekezet, az Egyház. Ágostai Hitvallásai Irataink – milyen jó, hogy van ilyenünk(!) – szerint: “ott van egyház (szentek gyülekezete), ahol az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.”

A szentségek helyes kiszolgálásával nincs semmi baj. Jézus Urunk először rendelte el az úrvacsorát, a Vele való közösség látható jeleként, s csak azután, jóval később jöttek a különféle emberi elképzelések, hogyan is cselkeszik Isten az úrvacsorában/eucharisztiában: a) mindig jelen van, ezért imádható (r.kat.); b) csak addig van jelen, amíg hangzik Isten igéje, s tart a kommunió (ev.); c) nincs is jelen, csak emlékvacsoráról van szó (ref. és újprotestánsok). Nyilvánvaló, hogy Isten nem az emberi elképzeléseink alapján cselekszik, hanem “szuverén” isteni hatalma szerint.

A “helyesen fejtegetés” problémája sokkal több praktikus kérdést vet fel, csak néhányat vegyünk ezekből: Életszerű-e az, amit az igehirdető mond? Természetesek-e gondolatai vagy természet-ellenesek? Szolgálják-e a növekedést vagy éppen ellenkezőleg zsugorítják a gyülekezetet? Úgy néz ki, valamit alapvetően nem jól csinálnak a jóléti világban élő keresztény egyházak, mert mindenhol – kár is lenne tagadni – töpörödnek a keresztény gyülekezetek… A szektások itt replikálnak: “Nálunk ez nem így van!” Most még talán nem, de csak idő kérdése – erre (is) tanít az egyháztörténet – elkerülhetetlen a további szakadás…

Az elsődleges ok persze nem a “világ” – hiszen a világ mindig is olyan volt, amilyen: “Nincs új a Nap alatt!” -, bár a rossz igehirdető szívesen ostorozza a “bűnös, istentelen” világot, jóllehet Jézus éppen azokhoz jött, akik elvesztek. A kor-szerű teológus szekularizációt, s szociológiai összetevőket emlegetve sopánkodik… az ultra-kegyes meg mindenhol ördögöt, okkultizmust lát, s buzgón gyártja elméleteit… Valamilyen magyarázata tehát mindenkinek van; legalább az legyen, ha már növekedés nincs!
Valójában arról van szó, hogy aki tanításra szánja életét, annak magának is folyamatosan tanulnia kell(ene), de mindenekelőtt (rá/meg)látása is kell hogy legyen, mert vak nem vezethet világtalant… Vagy mégis? A tapasztalat azt mutatja, hogy a gödörbeesések száma nem igazán akar csökkenni. Régen a pap húzta a gyülekezetet, ma sokszor a gyülekezet tolja maga előtt a papját/papnőjét… Ne szemérmeskedjünk! Halódó-vegetáló, financiális gondokkal küzdő egyházközségeink száma lassan, de biztosan emelkedik… Mi lenne a mégis a megoldás? A megoldás előttünk van: “Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt!”, azaz szeretnünk kell(ene) az Egyházat, ahogyan Krisztus is szerette, s önmagát adta érte. Áldozatkészség nélkül ugyanis nincs eredmény…

 


Hitharcaink…


A mai nap imádsága:

URam! Nehéz nekem hinni a hihetetlent… De hiszek, légy segítségemre hitetlenségemben! Ámen
    
Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szólt hozzá: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.” Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: “URam, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: “Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
Mt 14,26-31
Szeretjük ezt a galileai Pétert… mert “emberből” van, nem rejti el érzéseit, őszinte, s kiszámítható. Olyan karakterjegyek ezek, melyek mostanság hiányzó tulajdonságok az emberi kapcsolatokban… Jó pénzért tanítják, különféle tréningeken, hogyan kell többnek látszani, mint amilyenek vagyunk, hogyan kell “eladni” magunkat a munkaerőpiacon, menedzselni/reklámozni magunkat… “Jó bornak nem kell cégér!” – tartja a régi szólásunk, s bizony méltatlan dolog bizonygatni mindenféle ‘interjúkon’, hogy “De, de, de… én messze különb vagyok mint a ‘futottak még’-kategóriába tartozók!” Nem csoda, hogy ebben a görcsös bizonygatásban sokan lelkileg megfáradnak…
A történet még a nem templomos emberek számára is ismert – Jézus vízen-járási ‘képessége’ a csak materiálisan gondolkodni tudók számára valóságos vörös posztó – az azonban a megértésnek egy mélyebb szintje, hogy Jézus tanításának, példázatainak üzenete, gyógyítási csodáinak a története nem a materiális világba hívogatnak… De mit érthetünk meg ebből a történetből, melyet számtalanszor megörökítettek? A kerettörténet telis-teli van jelképekkel…
Mindenek előtt megnyilvánul benne az emberi természet egyik legerősebb mozgatórugója: a kíváncsiság! Péter kíváncsi, Pétert izgatja a “jelenség”, s bizonyítékokat akar, sőt át akarja maga is élni a lehetetlent… Az ember már csak ilyen, végességében, a behatároltságában a lehetetlen határait feszegeti az élet minden területén: extrém-sportok, gigantikus építmények: kínai nagyfal, piramisok, égigérő modern vasbeton-bábeltornyok… Pétert is vonzza az ismeretlen megtapasztalása!
Kevesek kiváltsága, hogy a hajóból (az Egyház képe) kiszálljanak, s a vízen járjanak -, ami ugye lehetetlen -, de az Emberfia-ÚRJézussal még ez is lehetséges. Sok-sok vállalkozásunk, szépet munkáló akarásunk laposodik el, marad gyümölcstelen, mert nem az Istennel együtt akarjuk megvalósítani -, hanem nélküle! A vége ugyanaz, mint Péter hevességének: az istennélküli ember elsüllyed az élet viharos tengerében…
A Mester szerint az ok: a kicsinyhitűség! Keveset hiszünk(el) Istenből, s sokat hiszünk önmagunkról… s a kudarc így eleve prognosztizálható! Az evangélium “jó híre”, ami örömmel töltheti el a szívünket: Isten nem hagy minket magunkra, ha süllyednénk is, utánunk nyúl, s megment. Kiment minket a (é)l(e)étünk háborgó tengeréből, s elsimítva a hullámokat, végtelen békességet teremt…

 


Isten igazságának megismeréséért.

A mai nap imádsága:

Uram! Szeretném életemet a Te akaratod szerint élni. Kérlek vezess, hogy Hozzád juthassak! Ámen.

Aki az Urat féli, annak erős oltalma van. Péld 14,26

Nehéz igent mondani az ÚRIstennek, amikor Ő nem-et mond. Ha végül mégis kimondjuk, bizony nagyon megkínlódjuk. Sokszor abban a hitben tévelygünk, hogy a magunk urai vagyunk, a valóság viszont más képet mutat: általában nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan mi azt szeretnénk. A “fontos dolgokban” mindig mi akarunk dönteni, esélyt sem adva a Lélek munkálkodásának. Így kanyarodnak azután a vargabetűs életutak, kerülnek a célok egyre távolabbra, s az áhított cél elérése gyakran csak délibábos reménység marad.

Az Isten végső igazságába vetett hit nem más, mint a Gondviselésbe vetett hit. Életem nem a véletlenek sorozata, hanem Isten akarata szerinti történések láncolta. Bármi is legyen a “sorsom”, ha elfogadom, akkor megélem, akár a “lent” akár a “fent”: minden Istenhez visz közelebb. Mert az igazi cél ez, eljutni Istenhez, hazatalálni. Néhány évtizedes földi vándorlás után, elfáradva a küzdelmekben, végre megpihenni az Örök Otthonban… Nyilvánvaló, hogy a hazajutást senki nem sietteti, hiszen annyi dolgunk van itt a földön. Az ősatyák életútjai végén elhangzó “meghalt az élettel betelve” minőséget pedig csak akkor érhetjük el, ha megéljük életünk tavaszát, nyarát és őszét, s van időnk a télben felkészülni az elmúlásra is. Ez a teljes élet, a kerek egész. Ha ez nincs meg, akkor életünket félelem uralja. Félelem az elmúlástól, s attól is, hogy már soha nem hozhatom rendbe az életem. Ha nem élünk a fentről kapott lehetőségekkel, bizony életünk lenyugvó napsugarai már nem melegíthetik fel azokat a szíveket, melyket életünk zenitjén kellett volna felmelegíteni…

Mindentől, s mindenkitől félhetünk, ha nem látjuk a bennük cselekvő Istent. Ha a dolgokban, emberekkel való találkozásunkban mégis felfedezzük az isteni részt – hiszen a teremtett világ csodáiban visszatükröződik az Isten -, akkor megváltoznak mindennapjaink, s békességet nyerünk: megértjük, Isten velünk van, életünket Ő tartja kézben. S ha meg is reped imbolygó nádszál-életünk, ha viharok próbálják is kioltani mécsesünket, a kegyelem Őmellette el nem marad, megtörténik az elképzelhetetlen, lelkünkben a láng újra lobban.

 

Kísértés…


A mai nap imádsága:

Uram! Add hogy mindig Te legyél életem központja, s ne kelljen kétségbeesetten máshol keresni keresgélnem a megoldásokat! Taníts félelmedre és tiszteletedre, hogy naponta felismerve teremtményi korlátaimat alázatosan Téged szolgálhassalak, embertársaim hasznára, lelkem békességére. Szabadíts meg az életemet megrontó kísértésektől, hogy ne a körülmények irányítsanak, hanem a Tőled jövő vonzás! Ámen.

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Jakab 1,12-14

Kísértés… Ilyenkor szinte mindenki az alapvető ösztönökre gondol, pedig az evésnél-ivásnál, szexualitásnál nem érnek véget a “kísértések”. A kísértés összetettségére jellemző, hogy még a Biblia sem egységes abban a tekintetben, hogy a kísértés az Istentől van-e, az Ő belegyezésével/jóváhagyásával történik vagy sem(?) – lásd Jób története. S akkor hogyan lehetne egység ebbben a keresztények között? Sehogy… Ahány ember, annyiféleképpen magyarázza elesettségét, gyengeségeit, hibáit és bűneit… Jakab apostol a józanul gondolkodó krisztuskövetőkhöz szól, levele tele van a normális életről szóló igazságokkal, jótanácsokkal. Ha elfogadjuk azt biblikus, protestáns álláspontot, hogy ti. Jakab az Úr testvére, akkor Jakab nyilvánvalóan azért hangsúlyozza mindezeket, mert maga a Mester is ezeket a dolgokat tartotta igazán fontosnak…

A kísértés akkor talál támadási felületet életünk legkülönfélébb pontjain, ha elveszítjük a józanságunkat. Az a bizonyos “józan paraszti”, amit oly sokszor emlegetünk, bizony lassan a szebb emlékezetű múlt részévé válik, amikor még az emberek a természet közelében éltek, s tisztában voltak az élet törvényeivel, s ennek okán jobban respektálták a halált is… Ma ez nem így van. Sem az élet, sem a halál – nem képes józanságra bírni az embereket. Emiatt történnek a súlyos tragédiák, az értelmetlen “diszkó-balesetek”. (Megjegyzem: a társadalom – élén az országos vezetőinkkel – az elsődleges okai annak, hogy nincsenek meg a megfelelő lehetőségek a kultúrált szórakozásra… Amíg csak vitatkoznak a szégyenteljesen kevéske nyugdíjakon, a tisztességtelenül alacsony bérek “egynehányszázalékain” addig nincs változás – itt se. A mesterségesen fenntartott munkanélküliség (Európában 20 millió!) is jelzi, hogy az egyetemes, profit-orientált politika nem az egész város (polisz) jólétét szolgálja, hanem a magánérdeket. Emberi méltóságra nevelni csak akkor lehet, ha az a társadalom, amibe integrálódni kellene, méltóságteljes….

Sajnos ez a mai világ méltatlan, már rég elveszítette méltóságát. Mérgezett élelmiszereink csillogó csomagolása, az árucikké degradált nő, a következetlen törvények és és törvényi felügyelet hiánya, a depresszió, az agresszió, s az egyre erősödő önbíráskodás mind “egy tőről fakadnak”: az istentelen létből. A mesterségesen országokra kényszerített “multi-kulti-társadalom” eszméje teljességgel megbukott – mondogatják (egyre egységesebben!) mostanában a nyugat-európai politikusok. Az asszimiliáció illuzója épp elég áldozatot kívánt már eleddig is, megoldás csakis a békés “egymás-mellett-élés” jelenthet – vallják. Ennek alapja pedig nem lehet más, csakis a tisztességes(ebb) világ, melyben mindenki lehetőséget és segítséget kap Istentől kapott teremtményi méltóságának kiteljesedséhez…. Ha efelé tartunk, persze akkor sem lesz még tökéletes a világ, de világosabban fogjuk látni melyek az életrontó, s melyek az életjavító kívánságok, s bizonyára más dimenzióba kerülnek kísértésről alkotott vallásos nézeteink…

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A hit imája


„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.” (Jakab 5:15)

Amikor egy lelkipásztor meglátogatott egy hölgyet az öregotthonban, a hölgy megkérte őt, hogy imádkozzon a gyógyulásáért. A lelkipásztor megtette. Erre az asszony így szólt: „Felsegítene a tolószékből?” A lelkipásztor döbbenten engedelmeskedett. A nő tett egy pár lépést, majd futni és ugrálni kezdett, míg az egész épületben mindenki meg nem hallotta. Később az autójában a lelkipásztor felnézett, és így szólt: „Uram, többé ne tedd ezt velem!” A Biblia azt mondja: „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt”. Akkor hát miért vagyunk meglepve, amikor Isten cselekszik?

Egy vendégprédikátor azt mondta a gyülekezetnek, hogy ha valakinek imádságra van szüksége, jöjjön előre, de magában múltbeli eredménytelenségére gondolt. Harminc ember jött előre a hívásra, és ő imádkozott értük. A következő héten felhívta egy nő, és ezt mondta: „Múlt vasárnap maga imádkozott a férjemért. Rákja volt, és meghalt.” „Sok haszna volt az imámnak” – gondolta a lelkész. De a hölgy folytatta: „Amikor bementünk a gyülekezetbe, a férjem dühös volt. Látni akarta, ahogy felnőnek az unokái, és minden nap átkozta Istent. Elviselhetetlen volt mellette az élet. De miután ön imádkozott érte, más emberként távozott. Az utolsó napjai voltak a legjobbak, amiket valaha is átéltünk; beszélgettünk, nevettünk és dicsőítő énekeket énekeltünk. A betegsége nem múlt el, de ő maga meggyógyult.

Csak Isten tudja, hogy egyesek miért gyógyulnak meg, míg mások nem. De a nekünk szóló utasítások világosak: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).

 

Légy valódi!


„Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz” (Máté 23:27)

Marybeth Whalen írja: „A festők a lépcsőház falát festették… Egy héttel később rájöttem, hogy bár a falat újrafestették, a szokások nem változtak. A gyerekek továbbra is… maguk mögött húzták piszkos kezüket, így ami tiszta fehér volt, piszkosszürke lett… A falhoz hasonlóan, ha nem vigyázok, én is elfedhetem, mi is van ott… viselhetek keresztyén feliratú pólót, magammal vihetem mindenhova a Bibliámat, mosolyoghatok, mintha minden nagyszerű lenne, és jókat beszélgethetek arról, hogy milyen Istennel járni, de mélyen legbelül ott vannak a ronda régi szokások… arra várva, hogy felbukkanjanak, amikor az élet zavarossá válik… Én is lehetek egy modern farizeus, aki a meszelésre összpontosít… és nem veszi figyelembe a felszín alatti mocskos dolgokat.” A bibliai időkben a sírokat fehérre meszelték kívülről, hogy leplezzék a benn rejlő halált és romlást. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Az emberek, akik rátok néznek, azt hiszik, szentek vagytok, de belül csupa szélhámosság van” (TM). Ha farizeus módra viselkedsz, azt mondva: „Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok bűnös, mint a többiek” (Lukács 18:11 NLT), az elzárja előled a kegyelmet, a könyörületet és az együttérzést. Olyan társadalomban élünk, melyet a külső megjelenés vezérel, és Jézus megértette, milyen veszélyei vannak annak, ha a kinézetre összpontosítunk a lelkiállapot helyett. Nos, hogyan akadályozhatod meg ezt? a) Kövesd Jézus példáját! Ő a megtörtek, elfeledettek, elveszettek és magányosak szolgálatára specializálódott. b) Soha ne feledd, hogy bár keresztyén vagy, még mindig küzdened kell bizonyos területeken. c) Kérd Istent, hogy fedje fel azokat a viselkedésmintákat, amelyek a külső megjelenésre összpontosítanak, ahelyett, hogy a szívre figyelnének. d) Olyan nyílt, őszinte emberekkel vedd körül magad, akik felemelnek, amikor elesel, és arra bátorítanak, hogy valódi legyél!

 

TANULD MEG AZ IGÉKET!


„Közei van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben” (Róma 10:8)
Semmi nem hoz nagyobb lelki hasznot, mint a szentírási versek megtanulása. Ima­életed megerősödik. Bizonyságtételed hatékonyabb lesz. Az emberek keresni fogják tanácsaidat. Szemléletmódod megváltozik. Elméd érzékenyebbé, éberebbé válik. Bi­zalmad megnő. Hited megszilárdul. Ha már próbáltál megtanulni igéket kívülről, de fel­adtad, próbáld újra az alábbi hét egyszerű lépést követve. 1) Válassz olyan időpontot, amikor elméd szabad, semmi sem tereli el figyelmedet! 2) Tanuld meg az igehelyet is, ismételd el, valahányszor kimondod az igét! Számokat nehezebben tanulunk meg, mint szavakat. 3) Olvass el minden igeverset többször – suttogva, sőt hangosan ki­mondva is! Ha hallod magadat, ahogy kimondod a szavakat, az segít mélyen beépül­niük emlékezetedbe. 4) A hosszabb igeverset oszd fel természetes egységekre! Tanuld meg az igehelyet, aztán az ige első szakaszát! Aztán ismételd el az igehelyet és az első szakaszt, amikor továbblépsz a második szakaszra. így haladj tovább, mindig egy újabb szakaszt adva a már elismételthez. 5) Inkább tanulj meg egy kis részt pontosan, mint egy nagyobbat pontatlanul. Ne lépj tovább a következő versre, amíg az előzőt nem tudod tökéletesen elmondani. 6) Térj vissza hamar a tanultakra! 20-30 perc múlva ismételd el újra, amit tanultál. A nap végére szilárdan beépül elmédbe az ige, ha napközben 15-20 alkalommal újra előveszed. (Ezt megteheted autóvezetés vagy munka közben is.) 7) Minél hamarabb használd kimondva az igeverset! Az igeversek megtanulásának gyakorlati célja van, nem csupán az elméleti tudás. Használd az igét beszélgetéseidben, levelezésedben, mindennapos lehetőségeidben! Alkalmazd a ta­nultakat a mindennapi élethelyzetedben! Csodálkozni fogsz az eredményen!

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. szeptember 16. AZ IRGALOM VÉGTELEN ÓCEÁNJA VAGYOK

AZ IRGALOM VÉGTELEN ÓCEÁNJA VAGYOK

Rhodos, 1991. augusztus 13.

Ó Jahve, Istenem és Atyám, mosolyogj ránk!

Uram?

Én vagyok. Én vagyok az, Jahve, a te Abbád.

Ó Istenem, könyörülj nyomorúságunkon!

Virágom, én, Jahve, a te Istened, végtelenül irgalmas vagyok. Az irgalom, a könyörület és a gyengédség végtelen óceánja vagyok. Nektek adtam törvényemet, de nem elég csupán hangoztatni, hogy ismeritek törvényemet, meg is kell valósítanotok! Nem elég mondani, hogy hisztek abban, hogy Én vagyok, azt kívánom, hogy szeressetek és imádjatok!
A gonosz lelkek is hiszik, hogy Én vagyok, csakhogy õk nem szeretnek és nem imádnak engem. Figyelnek hangomra, de nem szeretnek engem.
Legyetek hûségesek hozzám, és ti, akik az én ivadékaim vagytok, jöjjetek hozzám, a ti Abbátokhoz, és vigasztaljatok! Fáradt vagyok, és ti, akik meg tudtok vigasztalni engem, csupán kis maradék vagytok. Ti vagytok a nyájban a legkisebbek, és rajtatok nyugszik tekintetem. A ti Abbátok mondja nektek trónjáról: örök szeretettel szeretlek benneteket! Legyetek áldottak!

 

MEG TUDOM SZELIDÍTENI A KONOKSÁGOT

1991. augusztus 13.

Uram, bocsáss meg nekünk, amiért valóban nem tudtuk értékelni nagy szeretetedet, nem tudtuk értékelni nagy áldozatodat, nem tudtunk szeretni és egységben maradni. Újból és újból megismételjük tévedésünket.
Ó, Uram Jézus, a Te segítségedre van szükségünk ahhoz, hogy észhez térjünk.
Jöjj, és ments meg minket! Az istenség 1 koszorúja leesett fejünkrõl. Tekints ránk és lásd nyomorúságunkat, szánalomra méltó züllöttségünket, érzéketlenségünket azzal szemben, ami szent. Fordíts vissza Magadhoz, látogass meg minket!
Ahogy engem meglátogattál, látogasd meg többi gyermekedet is, és mutasd meg nekik Szívedet!

Ezt akarom hallani minden ajakról Vassulám: “Jézusom szeretlek, mentsd meg lelkemet, és mentsd meg mások lelkét is!”
Így imádkozz e szegény lelkek megtéréséért! Mondj kilencedeket, és meg foglak hallgatni. Meg tudom szelídíteni a konokságot. Ezért imádkozz Szentséges Szívemhez, és a többit én magam teszem meg.

 


1 az isteni élet
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

„Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Fil 3,7–8a)

A piacgazdaság korában különösen is sokat mondogatjuk: nyereség. Szinte minden erről szól. Kinek milyen nyeresége volt. Ha nem hozta meg a várt nyereséget a tevékenység, akkor kár volt az egészet csinálni. Ha nincs nyereség, az kár. Pál apostol úgy lett azzá, aki lett, hogy rádöbbent: az igazi nyereség Jézust megnyerni, és a legnagyobb kár őt elveszíteni. Sajnos mi többnyire úgy nyerünk, hogy Jézust veszítjük el érte. Így a kárból végül kárhozat lesz. – Uram, add, hogy mulandó javakért ne tagadjalak meg, hanem tudjam érted mindazt kárnak ítélni, ami tőled elválaszthatna! (Sándor Frigyes)

 

„Az alázatosaknak az Úr kegyelmet ad.” (Péld 3,34)

A Jézussal való élet egyik legfontosabb gyümölcse az alázatosság. Az a fajta gondolkodás, amely nem elvárással tekint a világra, nem gondolja, hogy lenne bármi, ami járna neki. Jézus mindent megérdemelt volna, még sokkal többet is, mint ami egy embernek kijuthat ebben a világban. Ő mégis lemondott minden dicsőségről azért, hogy bennünket megmentsen. Akiben ugyanez a szeretet lakik, képes bármilyen nehézséget alázattal elfogadni. Ez az az út, amelyen Jézust követve eljuthatunk az általa megszerzett kegyelembe. (Zsíros András)

Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.

Wass Albert

 

Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.

Az imádság élő víz, amellyel szomjúságát csillapítja a lélek. Az imádság lelki lélegzés.

Az Isten igazság, ezért imádságunknak igaznak kell lennie, miként az életünknek is. Az Isten világosság, imádságunkat a lélek és a szív világosságából kell felajánlanunk. Az Isten szabad, ezért imádságunkban szabadon kell kiöntenünk szívünket. Micsoda gazdagsága ez az emberi léleknek! Imádság által elérhetjük az Istennel való egységet.
Az imának mindig őszintének és szabadnak kell lennie, nem pedig erőtlennek és gúzsbakötöttnek a megszokástól és az ismétléstől. Legyen az ima a lélek szabad és tudatos kiöntése Isten színe előtt. Mert Isten állandó odafordulást vár tőlünk az imában, hogy – mivel elfordultunk Tőle – magához vonjon, megtisztítson és átöleljen szeretetével.
Imádság idején higgyük szilárdan, hogy minden gondolatunk, minden szavunk valósággá válhat, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Ne szalasszuk el az alkalmat, hogy másokért imádkozzunk. A legnagyobb tett, amit az ember tehet a másikért: imádkozik érte. Az Úr gyönyörködve tekint szeretetünk imájára. Ezen felül a másokért mondott ima magának az imádkozónak is hasznos, mert megszilárdítja a hitet, az Istenbe vetett bizalmat, és eltölt bennünket szeretettel Isten és a felebarát iránt.

Milyen szépek az imádságaink! De megszoktuk őket. Úgy kellene vennünk, mintha először hallanánk és mondanánk őket. Imádságod közben helyezd szívedet szilárdan az ima szavaiba, azzal a bizonyossággal, hogy azokban a Szentlélek kincsei vannak elrejtve: az igazságosság, a világosság, az élő tűz, a bűnök bocsánata, a szív békéje és öröme, élet és üdvösség.

Egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet. (Don Bosco)

Egy gyermek intelmei szüleihez:
– Tudom, hogy mindent meg akarsz nekem adni. A legtöbb amit adhatsz, nem az anyagiak bősége, hanem a figyelem, családunk benső öröme és főként egy-két kistestvér.
– Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled.
– Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ez által érzem magam biztonságban.
– Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
– Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon “nagy”-ként próbálok viselkedni.
– Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendben elmagyarázod, hogy miben hibáztam.
– Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök volnának! A kettő összekeverése megzavarja bennem az igazi értékek kialakulását.
– Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán is – magam tapasztaljam meg a következményeket.
– Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: nem szeretlek! Legtöbbször nem te vagy az, akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amely akadályoz, hogy kedvem szerint éljek.
– Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy rám figyeljenek.
– Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, ha süketnek tettetem magam.
– Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék “becsületes”.
– Szánj rám mindennap időt és ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem figyelsz és nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ a kérdéseimre.
– Légy következetes! Ha nem vagy következetes, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned.
– Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz nekem segíteni, ha megpróbálsz megérteni.
– Sose tégy úgy, mintha te tévedhetetlen és tökéletes lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, amikor rádöbbenek, hogy egyik sem vagy.
– Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem! Az őszinte bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem.
– Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
– Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök! Biztos nehéz neked lépést tartani velem, de kérlek, legalább próbáld meg.
– Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked mondanom. Vagy mégis?
– Kérlek, tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges! Szükségem van rád!

Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd. (Meg Cabot)

Ha adnod kell valamit: egész sziveddel adj, és közben magad előtt is elrejtve maradj.

Ha tiszta lélekkel és gyermeki egyszerűséggel imádkozunk Istenhez, akkor… ez az imádság áttöri az egeket.

Keresztes Szent János

Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

 

„Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.” (Zsolt 98,3)

Milyen nagyszerű, hogy a zsoltáros úgy tapasztalja: minden nép meglátta és felismerte Isten szabadítását, csodálatos cselekedetét. De jó lenne, ha ma is így lehetne: minden ember felismerné és meglátná Isten szabadító cselekedetét, hogy Jézus áldozata révén megszabadultunk a bűntől és a haláltól. Milyen sokan nem látják, nem tudják ezt, és ezért különböző pótlékokhoz, jóslásokhoz és szellemekhez szaladgálnak! Ezért nekünk is hirdetni kell – ahogyan az apostol mondja – az evangéliumot, hogy az örömhír mindenütt hangozzék. Mindenki ott végezze ezt a szolgálatot, ahol él, ahol az ő területe van. (Isó Zoltán)

Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel, jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok. Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.

Szent Ciprián

Néha az életben, te találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak. Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni. Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd. Ez az örök barátság.

 

„Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.” (Jób 12,16)

A tévelygő ember gondolkodását, cselekedeteit és egész életét – számítógépes kifejezéssel – a tévelygésbe vivő sátán programozza. Istennek azonban hatalma van e program eltörlésére és helyette az üdvösség programjának installálására. (Véghelyi Antal)

Volt egy ragyogóan prédikáló barát, aki bárhova ment, nagy tömegeket lelkesített fel ragyogó ékesszólásával, kulturált beszédével és a géniuszával. Az értelem és a tudás minden vonzó ajándékával rendelkezett. Mindenütt vele volt egyik szegény, vak testvére is, akinek egyáltalán nem voltak ajándékai. Egyszerű, szent életet élt, és térdepelve imádkozott, míg az erő és intelligencia embere prédikált.
Egy napon, amikor az emberek megint föllelkesültek és szokatlan tűzbe jöttek a prédikációtól, a prédikátornak látomása volt. Látta, hogy megnyílt az ég, és Isten dicsősége áradt le a földre. De azt is észrevette, hogy a mennyei dicsőség nem az ő fején nyugodott meg, hanem a lábánál térdeplő alázatos testvérén, és az ő arcáról tükröződött tovább a tömegre.
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Állj ki a szentség mellett


„Ne félj, hanem szólj és ne hallgass.” (Ap.Csel 18:9b MBT)

Miközben formálódik a világnézeted és kutatod az Bibliát Isten igazságáért mindenféle dologgal kapcsolatban, fontos, hogy megértsd Isten hozzáállását a mai keresztény nézőpont három legvitatottabb területén. Azért említem ezt a hármat, mert ezekhez kell a legtöbb bátorság, hogy beszéljünk róluk. Miért? Mert a legtöbb ember nemcsak hogy nem fog veled egyetérteni ezekben a témákban, hanem szenvedélyes vitába is fog szállni veled.
Rendkívüli bátorságra van tehát szükség ahhoz, hogy mégis kiálljunk az effajta nyomással szemben.

A Bibliában sok olyan rész található, ami az embereknek nem okoz problémát. Ilyen például az, hogy „segítenünk kell a szegényeken.” Mindenki egyet ért ezzel. De létezik három olyan terület a keresztény felfogásban, amit a világi emberek utálnak, és amivel kapcsolatban a legtöbb keresztény ember is csak hallgat. Ezek a szentséggel kapcsolatos területek:

1. Az élet szentsége: Istennek minden megfogant gyermekkel terve van. Isten még azelőtt megtervezte az életedet, mielőtt megszülettél, mielőtt a te szüleid megszülettek, sőt még mielőtt Ő a világmindenséget megalkotta. A Zsoltárok 139:16 azt mondja: „Láttál engem a születésem előtt. Minden nap az életemből fel volt jegyezve a te könyvedben. Minden pillanat le volt rögzítve, mielőtt még egyetlen nap eltelt volna belőle” (NLT). Fel kell szólalnunk azok érdekében, akik nem tudnak kiállni önmagukért: azért az 1950 óta meg nem született közel 7 millió magyarért, akik itt lennének, ha az abortusz nem végzett volna velük. Ha kereszténynek tartom magam, akkor hinnem kell abban, hogy minden élet szent.

2. A szexualitás szentsége:Szex kizárólag házasságon belül. A szex Isten elképzelése volt. Ez nem valami szennyes, vagy rossz dolog; a szex szent dolog. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. (Zsid. 13:4 MBT) Isten útmutatásai sohasem változnak. A házasság előtti szex elfogadhatatlan Isten számára. Az együttélés házasság nélkül elfogadhatatlan az Istennek. A házasságtörés szintén elfogadhatatlan Istennek. A pornográfiát és a nők tárgyként való kihasználását ugyancsak elutasítja Isten.

3. A házasság szentsége: Egy férfi és egy nő egy életen át. Ez Isten eredeti elképzelése. Sok ember kérdezi, „Akkor mi a helyzet a Bibliában található többnejű házasságokkal?” Nem minden Bibliában található dolgot helyesel a Biblia. Nehezen jutna eszünkbe olyan könyv, amelyikben több erőszak, mohóság, vérfertőzés és gyilkosság található, mint a Bibliában. Akkor hát miért hívjuk Szent Bibliának? Mert az igazságot mondja el. Az emberek a Bibliában pont ugyanannyira szúrták el a dolgot, ahogyan azt mi tesszük. A Biblia csak bemutatja az emberi természet törékenységét. Ennek ellenére Istennek nagyon tiszta kijelentése van a házasságról: “Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt 19:4-6 MBT)

Sok dolog van az életben, amivel kapcsolatban a jószándékú emberek sem értenek egyet. Például nincs gazdasági felemelkedésről szóló terv a Bibliában és a keresztények nem tudnak egyetérteni ebben. De ha magadat kereszténynek vallod, szükséged van egy irányvonalra, hogy mit mond Isten a szent életnek ezzel a három területével kapcsolatban. És kell, hogy legyen bátorságod ahhoz, hogy kiállj ezekért, még akkor is, vagy különösen akkor, ha ez nem népszerű vagy politikailag nem helyes lépés.

Beszéljünk róla:

* Mikor szólaltál fel utoljára Jézus mellett egy beszélgetésben ezzel a három témával kapcsolatban?
* Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban szót emelj vagy kifejtsd Isten nézeteit?

 

 

Isten szabadságot akar adni neked!

 

 

“Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján. 8:36, MBT)

A világ úgy határozza meg a szabadságot, mint egy “korlátok nélkül élet” lehetőségét:
– ‘Mindent megtehetek, amit csak akarok; Mindent kimondhatok, ami csak jól esik, anélkül, hogy bárki is megmondhatná nekem, hogy mit tegyek.’
Mindenki mást megégethetsz magad körül, de te csak járd a saját utadat, ahogy tetszik. A világ azt mondja, hogy elérheted a saját szabadságodat, de csak azon az áron, ha teljesen önző leszel.

Mégis a Biblia szerint az igazi szabadság Jézus által érhető el:

Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.(Ján.8.36, Csia)

Az igazi szabadság szabad a félelemtől, a bűntudattól, az aggódástól, keserűségtől és a haláltól. Szabad vagy, hogy abbahagyd a tettetést, szabad vagy rá, hogy igazán önmagad légy.

Hogyan szabadulhatsz meg ezektől a fajta félelmektől? Azáltal, ha engeded, hogy Jézus szeressen téged! János apostol tanítása szerint:
” A szeretetben nincsen félelem; a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet; mert aki fél, azt a büntetés gondolata tartja fogva; aki tehát fél, annak nem tökéletes a szeretete. (1Ján 4:18, Budai)

Amikor rádöbbensz arra, hogy Isten mennyire szeret téged, attól kezdve fogsz igazi szabadságban élni. Amikor tudatosítod magadban, hogy “Isten a szeretet”, valójában Istent dicsőited az Ő lényéért. A dicsőítés cselekményével összhangban áll, hogy hogy Ő egy szerető, gondoskodó, bőkezű Isten és ezért mi bízhatunk az Ő hozzánk való szeretetében. (1 Ján. 4:16, NIV alapján)

 

 

Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen

 

“Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: ‘Követlek, akárhova mégy.’ Jézus azonban így felelt: ‘A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'” (Lukács 9:57-58)

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.

A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.

Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol és amikor nekünk kényelmes. “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Lukács 9:58)

Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.

De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél – mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.

Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.

A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Belátásért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod céljainkat, makacsságunkat céljaink olykor vakmerő elérésére, és a gyönge lelkünket a Veled való közösségre. Tompítsd bennünk saját akaratunkba vetett bizodalmunkat, hogy fogadhassuk legnagyobb, legfontosabb ajándékodat: Ömagadat! Ámen.

Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. 1Móz 35,15

Luther Tízparancsolat-magyarázatait így kezdi: “Istent félnünk és szeretnünk kell”. Nem meghaladott ez az újkor hajnálán tett lutheri kijelentés: “félni az Istent”? Az biztos, hogy a mai világban egyre kevesebben félik az Istent. A mindenség Urát nem ismerik, így nem is tartanak Tőle. Az Isten-ismeret hiányának azonban ára van. Az az ember, aki sikerrel kizárta életőből Istent – ami tulajdonképpen nem is nehéz, hiszen az eredendő ádámi ellenkezéssel jövünk ebbe a világba -, az megszenvedi az Isten hiányát, nagy árat fizet “szabadságért”. Az az ember, akinek nincs Istene, mely Hatalom alakítaná a sorsát, Akihez fordulhatna, amikor önmaga gyengeségei és a világ igazságtalansága gyötrik – az az ember nagyon egyedül van. Ha a szemérmes ember mégis a Sors, a Végzet szavak mögé még oda tudja képzelni a teremtettség Gondviselőjét, eladdig jobban visel minden evilági terhet, de ha értelme kilúgozott már minden istenes gondolatot, akkor végleg egyedül marad a lélek… A magányos, didergő léleknél nincs elkeserítőbb állapot.

De miért van oltalma annak, aki féli az Urat? Mindenekelőtt azért, mert a hinni próbáló ember így “biztos” kézben tudhtaja sorsának alakulását, s ha éppen rosszra is fordulnak napjai, akkor is tudja: Isten a rosszból is képes jót előhozni. Ugyanakkor az Isten – mivel a szeretet Istene -, ezért megőriz, megvéd: csábítástól, kísértéstől. Mértékletességet ad a jóhoz, hogy meg ne ártson a sok… Mert tény, hogy nemcsak a sok jó árthat meg, de számtalan veszély leselkedik ránk a világban is. A legnagyobb ellenségünk, mégis mi magunk vagyunk. A napóleoni mondás igaz: “Legyőztem a fél világot, de önmagamat nem tudtam legyőzni”…

S miért rejt nagy veszélyt az Én, az Ego? Mert ha Isten elé kerül az “Én”, akkor elveszíti az egyedüli mértékadó léptéket, s nem Isten lesz a meghatározó, hanem az “Én”. Luther így mondja: “akinek, ami a legfontosabb, az az Istene.” Így önmagunk istenítésének ingoványos területére tévedhetünk, aminek a vége mindig csúfos vereség: hiszen teremtmények vagyunk, embernek készített minket Isten. Aki életének mértékéül nem az Istent, s az Ő törvényeit teszi meg, az elhiszi, hogy akkor is tud alkotni, ha ő maga nagyon akarja. Így kapnak az emberek magas vérnyomást, szívinfarktust, s kerülnek depressziós állapotba. Fél évszaddal ezelőtt, amikor az emberek a második világégés borzalmai után az újrakezdés nyomorúságát kínlódták, a depressziót alig ismerték. Természetesen akkor is voltak olyanok, akik önmaguk életét az Isten akarata elé helyezték, de ez a százalékos arány öt évtized alatt a háromszázszorosára(!) nőtt…

Aki az Urat féli, az az Istent engedi be a saját életébe, hogy az Ő jelenléte áthassa egész létét. Aki Istent “féli és szereti”, annak van “erős vára”/menedéke, az életcsaták között van “jó fegyvere” és “pajzsa”.

Erők…

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy Te legyél az első az életemben, s ne tartsak semmit és senkit fontosabbnak Tenálad! Add, hogy Benned gazdagodjak, s általad teljesedhessen ki emberségem, önmagam épülésére, s felebarátaim hasznára! Ámen

 

Ne legyen más istened rajtam kívül!
2 Móz 20,3

Jól mondja a mi jó Lutherünk: “Kinek mi a legfontosabb, az az istene!” S valóban, ami az értékpiramisunk tetején áll, az határozza meg egész életünket, hétköznapjaink tartalmasságát és ünnepnapjaink fényességét.

Amikor az ünnepek – ami mindig közösségi alkalom is egyben(!) – elveszítik jelentőségüket, akkor nemcsak az egyén magányosodik el, de a társadalom is szép lassan omladozni kezd. Ha az ünnep elveszíti szakralitását, akkor szinte megállíthatatlan az értékek bomlása: Ha nyűg a karácsony, ha bosszantó a névnap vagy születésnap, ha foszlásnak indul a másikat kitüntető szeretet, akkor a közösségi célokba vetett reménység is ellaposodik, sőt az emberséget megtartó hit ereje ködbe vész.

Amikor az “én mindenekfelettisége” tobzódik – szánalmas, de egyre erősödő profanitásában “Mert hétvégén többet iszunk, mint hétközben!” -, akkor szinte nincs megállás a lejtőn… Ma Magyarországon 800ezer(!) jegyzett “alkoholbeteg” van, s hányan vannak még(!), akik nem jelentek meg a statisztikák rubrikájában… Elkeserítő, hogy az egyéni célokat kergető politika mennyire közömbös, sőt támogatja azt, ami rombol! (Lásd alkohol-reklámok!) Az Egyesült Királyságban a harminc év alattiak egynegyede drogos és/vagy alkoholfüggő – gyakorlatilag gyógyíthatatlanok -, s már kormányzati szinten is aggódnak és terveket készítenek, lehetőségeket kutatva, hogy ezeket a szerencsétlen fiatalokat integrálják a társadalomba… Egyesek a társadalom normális működésének a veszélyeztetettségét vizionálják. De Németországban se jobb a helyzet: A fiatalok egynegyede(!) nem tanul szakmát, mert vagy nem fejezték be az általános iskolájukat vagy olyan súlyos tanulási zavarokkal küszködnek, hogy képtelenek megtanulni a szakma alapvető ismereteit. Sokan asszociálisak is és egyre gyakoribb az iskolán belüli erőszak. A 17-18 éves majdnem-felnőttek brutalitása, közbiztonságot veszélyeztető magatartása megdöbbentő. Szinte napirenden vernek agyon embereket, mert civil kurázsit tanusítanak. A mémet parlament (Bundestag) kénytelen lesz még szigorúbb törvényeket hozni…

Az alkohol és a drogok persze még önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy morzsolódjék az egész, s “kijöjjön a jézusi 25% – Magvető példázata! -, ehhez kellenek a további kötöző erők: önigazság, karriervágy, pénzimádat, hatalommánia… stb. Egy bizonyos: minden istenné, azaz élet-irányító erővé válhat, ha megelőzi az Istent! De ha Isten az első helyen áll, s mindenki, s minden más csak Őutána következik, akkor bármit tehetünk, mást úgysem teszünk, csak azt, amit a JóIsten akar…

 

Ráhagyatkozás…

A mai nap imádsága:
URam! Éreztesd velem atyai szereteteted melegét, hogy ne fázzak ebben a rideg embervilágban, s Általad erőt nyerve, elvégezhessem feladataimat! Ámen

 

Jézus ezt mondta neki: “Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: “Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”
Mk 9, 23-24

Jézus szavait gyakran félreértelmezik… Jézus tanítása révén tényleg csodás dolgokat tapasztalhat meg a hívő ember a teremtett világból, de a Mester nem arra hívta el követőit, hogy váljanak istenekké, hanem arra, hogy istenes életet éljenek. Aki hisz, annak minden lehetséges – már ami az ember létezésének, embervoltának istenadta keretei között egyáltalán lehetséges. Sokan ennek ellenére legalább olyan nagy csodákat akarnak véghezvinni, mint Jézus maga, néha talán még nagyobbakat is…

A csodát márpedig nem az ember, hanem maga a mindenekben jelenlévő cselekvő Isten viszi végbe. Korunk ezoterikus “huncutságainak” abban igazuk van, hogy befelé kell néznünk, abban viszont már nem, hogy csak akarat kérdése, ki milyen “isteni fokozatra” jut el. Ha nem nézünk magunkba, ha nem vizsgáljuk meg lelkünket, s nem fedezzük bennne fel az Istent – Isten ugyanis Lélek és Igazság -, akkor nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen rajta ülünk életünk kicsesládáján, s nyöszörögve, szemérmetlenül koldulunk…

Meglátni, felismerni, hogy Isten akaratából vagyunk, akik vagyunk, elfogadni, hogy az Ő rendelése szerint állunk azon a helyen, ahol éppen vagyunk – a hitélet maga. Becsülettel meg kell vallanunk, hogy keresztény életünk folyamán több bennünk a hitetlenségből fakadó gondolat, mint a hitből származó. Cselekedeteink nagy részét nem a reménység és a szeretet irányítja, sokkal inkább a világ racionalitása, a lelkünkben rejlő, reflexszerű indulataink. Ezért kiálthatunk együtt a kétségbeesett apával: “Uram, hiszek, légy segítségemre hitetlenségemben!”

A hitetlenség mindig az első lépés meg nem tételében érhető tetten – ezért ennyire nehéz elkezdeni valamit. Nem hiszünk erőnkben, mindenekelőtt pedig nem hiszünk Istenben, aki az erőt megsokszorozza bennünk… Milyen nehéz megvallani a szerelmet, ha az ember életében először, s igazán szerelmes, milyen nehéz belekezdeni a munkába, hiszen az elvégzendő feladatok kisebb-nagyobb kupacai óriási heggyé magasodnak lelki szemeink előtt! Istennel azonban a nehéz is könnyű, de Isten nélkül a könnyű is keservesen nehéz…

A hívő ember reménysége, hogy az ÚR (meg)segít. Mindig és mindenben. Javunkat szolgálja a nehézség, a próba is, a betegség, a szenvedés, de még a halál is… Mert Isten – irgalmas szeretetéből fakadóan – mindig ad, akkor is, ha úgy érezzük, éppen elvett tőlünk valamit vagy valakit. Ennek az “isteni logikáját” azonban majd csak odaát, Őnála érthetjük meg…

 

Sikereink…

A mai nap imádsága:
Uram! Életem fontos állomásait áldd meg, hogy ne csak eredményes, de áldásos életem is legyen! Ámen.

 

Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
Jób 12,16

Válságban van a világ… s ez nem véletlenül állt elő, az ember okozta. Miközben a férfiközpontú világ eresztékei meglazulnak, s recsegve-ropogva látványos összeomlásának utolsó előtti fázisát éri, egyre több (okos)nő veszi kézbe sorsának irányítását. A válság oka természetesen nem a nők sikerei – egyébként nő nékül soha nem állt elő siker -, hanem az ember határtalan bírvágya. Ennek minden nyomorúságos hozadéka a férfiak életében mindig kézzelfoghatóbban jelenik meg, de a birtoklási vágy az nem férfi- vagy nő-specifikus, hanem emberi tulajdonság. Korunk egyik fontos jellemzője, hogy sikerre-koncentrált, így az emberek értékvilágát az elért eredmények alakítják. Az eredmény azonban nem minden, a sikeresség még nem gyógyír mindenre… Lehet valaki nagyhatalmú és sikeres, s mégis boldogtalan! Harmóniát akkor találunk az életünkben, ha pontosan tudjuk mi az ami érték, s mi az, ami nem.

Az ehhez való eljutás viszonylag egyszerű, ennek ellenére mégsem gyakorolják sokan. Pedig ha elképzeljük, hogy egyszer ki kell lépnünk ebből a világból – s azokban a napokban vagy órákban, amikor már megbékélve, elfogadva, csöndesen várjuk a halált… s jegyezzük meg: ekkor már teljesen mindegy, földön fekszünk vagy selymes ágyban – akkor felismerjük és jól látjuk, mi az, ami valóban fontos volt az életünkben. Kiderül, hogy a nagy autó, a nagy ház, a nagy íróasztal, a “bankszámlánk, ami soha nem ürül ki” bizony mind ittmarad.. S nemcsak hogy ittmarad, de az elmúlás ráadásul meg is emészti, sőt nyomtalanul eltűnik. Nos, ha alaposan elképzeljük életünkben legalább egyszer ezt az utolsó-előtti állapotunkat, akkor rádöbbenhetünk: ami valóban nagyszerű és boldogságos volt az életünkben, az nem az elért tudományos fokozatunk, a világjárásaink, a befolyásunk, vagy az elért üzleti sikereink, hanem azok a pillanatok, amikor valaki(k)nek mi magunk voltunk a legfontosabbak… Csak “azért”, mert emberek voltunk.

Az embertelen ember – az embertől mentes ember, azaz a másiktól, a közösségtől megfosztott ember. Míg a siker, az eredmények egoistává tehetnek, eladdig a csapások, a szükség, a katasztrófák közösségbe (mégha kényszerűség miatti is az!) egységbe tömörítik az embert. Ott és akkor mindenki jól tudja, s érzi: túlélni csakis közösségben lehet… Jób, aki a szenvedésben nem maradt egyedül, mert istenes barátai mellette álltak – mégha okoskodtak is a szenvedés egyetemes értelmét illetően – mint nyomorúságot hordozó ember látja, különösen érzi-tudja: Minden az Isten kezében van! Legyen az siker vagy sikertelenség, eredmény vagy veszteség, minden az Istentől jön, hiszen az Isten az élet ajándékozója. Ő az, aki hordoz és megtart… Gondviselésébe azonban az is belatartozik, hogy nem csak haláláunkig, hanem azon túl is gondja van reánk…

Ezért fontos, hogy ne tévelyegjünk, hanem tudjuk, hová is igyekezünk…

 

Szentség…

A mai nap imádsága:
Uram! Gyenge akarásomat erősítsd meg bennem, hogy általad élhessek másokért! Ámen

Az elbizakodott lelkű ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.

Habakuk 2,4

Adhat-e nagyobb tartást az életben bármi is, mint a hit? Aligha. Hiszen a hit a jóban, az építő-szépítő eszmékben mind óriási energiákat szabadíthat fel. Egyesek hisznek a másik emberben is, legalábbis addig, míg rá nem döbbennek, hogy ti. “jobb az Istenben bízni, mint emberekben reménykedni..” De mit is jelent az, hogy az igaz, az hite által él? Először is azt, hogy az igazságot csakis az Isten adja. Másodszor, Isten előtt nincs igaz ember egy sem, csakis megigazított – az Ő kegyelme révén. Ez kötelezettséget jelent, azaz adósaivá vált a megigazított lelkületű-életű ember az Isten szeretetének.

Aki elbizakodott, az magának tulajdonítja azt, ami nem is az övé. Az igaz, hogy nála van, de nem veszi észre, hogy egyrészt kapta, másrészt nem csak ő kapta… Kapta azt az Isten kegyelméből mindenekelőtt azért, hogy adhasson belőle másoknak is. Aki csak magának gyűjt és tartogat, az ugyan gazdagodik a maga szemében, de valójában a lehető legszegényebb ember a világon. Az elbizakodottság azzal is jár, hogy az ember nem veszi észre a korlátait. Így csattannak fának hétről-hétre a diszkóból hazatérő fiatalok, így játsza el valaki családi házát, s így válik rabjává az alkoholnak.

Aki nem látja a valóságot, az nem őszinte. A valóság az, hogy Isten itt van köztünk. Történésekben és misztikusan, lelkiismeretben és szeretetben. Őszinteség hiányából fakadnak a csalások és lopások, a “megvezetések” és hűtlenség. Minden elkövetett bűnnek ára van, fizetni kell érte, s legvégül még Isten számon is kéri rajtunk vétkeinket, s minden mulasztásunkat. Az őszinteséghez tartozik az is, ha beismerjük, hogy időnként meg-meginog lábunk, mert fegyelmez minket a halál, a betegség, nyomorúság és szenvedés ereje.

Édesapám sírján ez az ige áll: “az igaz ember a hite által él.” Szeretnék magam is igaz emberként élni, s egyszer – adja Isten, az élettel betelve – őszintén meghalni…

 

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Állj ki a szentség mellett


„Ne félj, hanem szólj és ne hallgass.” (Ap.Csel 18:9b MBT)

Miközben formálódik a világnézeted és kutatod az Bibliát Isten igazságáért mindenféle dologgal kapcsolatban, fontos, hogy megértsd Isten hozzáállását a mai keresztény nézőpont három legvitatottabb területén. Azért említem ezt a hármat, mert ezekhez kell a legtöbb bátorság, hogy beszéljünk róluk. Miért? Mert a legtöbb ember nemcsak hogy nem fog veled egyetérteni ezekben a témákban, hanem szenvedélyes vitába is fog szállni veled.
Rendkívüli bátorságra van tehát szükség ahhoz, hogy mégis kiálljunk az effajta nyomással szemben.

A Bibliában sok olyan rész található, ami az embereknek nem okoz problémát. Ilyen például az, hogy „segítenünk kell a szegényeken.” Mindenki egyet ért ezzel. De létezik három olyan terület a keresztény felfogásban, amit a világi emberek utálnak, és amivel kapcsolatban a legtöbb keresztény ember is csak hallgat. Ezek a szentséggel kapcsolatos területek:

1. Az élet szentsége: Istennek minden megfogant gyermekkel terve van. Isten még azelőtt megtervezte az életedet, mielőtt megszülettél, mielőtt a te szüleid megszülettek, sőt még mielőtt Ő a világmindenséget megalkotta. A Zsoltárok 139:16 azt mondja: „Láttál engem a születésem előtt. Minden nap az életemből fel volt jegyezve a te könyvedben. Minden pillanat le volt rögzítve, mielőtt még egyetlen nap eltelt volna belőle” (NLT). Fel kell szólalnunk azok érdekében, akik nem tudnak kiállni önmagukért: azért az 1950 óta meg nem született közel 7 millió magyarért, akik itt lennének, ha az abortusz nem végzett volna velük. Ha kereszténynek tartom magam, akkor hinnem kell abban, hogy minden élet szent.

2. A szexualitás szentsége:Szex kizárólag házasságon belül. A szex Isten elképzelése volt. Ez nem valami szennyes, vagy rossz dolog; a szex szent dolog. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. (Zsid. 13:4 MBT) Isten útmutatásai sohasem változnak. A házasság előtti szex elfogadhatatlan Isten számára. Az együttélés házasság nélkül elfogadhatatlan az Istennek. A házasságtörés szintén elfogadhatatlan Istennek. A pornográfiát és a nők tárgyként való kihasználását ugyancsak elutasítja Isten.

3. A házasság szentsége: Egy férfi és egy nő egy életen át. Ez Isten eredeti elképzelése. Sok ember kérdezi, „Akkor mi a helyzet a Bibliában található többnejű házasságokkal?” Nem minden Bibliában található dolgot helyesel a Biblia. Nehezen jutna eszünkbe olyan könyv, amelyikben több erőszak, mohóság, vérfertőzés és gyilkosság található, mint a Bibliában. Akkor hát miért hívjuk Szent Bibliának? Mert az igazságot mondja el. Az emberek a Bibliában pont ugyanannyira szúrták el a dolgot, ahogyan azt mi tesszük. A Biblia csak bemutatja az emberi természet törékenységét. Ennek ellenére Istennek nagyon tiszta kijelentése van a házasságról: “Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt 19:4-6 MBT)

Sok dolog van az életben, amivel kapcsolatban a jószándékú emberek sem értenek egyet. Például nincs gazdasági felemelkedésről szóló terv a Bibliában és a keresztények nem tudnak egyetérteni ebben. De ha magadat kereszténynek vallod, szükséged van egy irányvonalra, hogy mit mond Isten a szent életnek ezzel a három területével kapcsolatban. És kell, hogy legyen bátorságod ahhoz, hogy kiállj ezekért, még akkor is, vagy különösen akkor, ha ez nem népszerű vagy politikailag nem helyes lépés.

Beszéljünk róla:

* Mikor szólaltál fel utoljára Jézus mellett egy beszélgetésben ezzel a három témával kapcsolatban?
* Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban szót emelj vagy kifejtsd Isten nézeteit?

 

Isten szabadságot akar adni neked!

 

“Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján. 8:36, MBT)

A világ úgy határozza meg a szabadságot, mint egy “korlátok nélkül élet” lehetőségét:
– ‘Mindent megtehetek, amit csak akarok; Mindent kimondhatok, ami csak jól esik, anélkül, hogy bárki is megmondhatná nekem, hogy mit tegyek.’
Mindenki mást megégethetsz magad körül, de te csak járd a saját utadat, ahogy tetszik. A világ azt mondja, hogy elérheted a saját szabadságodat, de csak azon az áron, ha teljesen önző leszel.

Mégis a Biblia szerint az igazi szabadság Jézus által érhető el:

Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.(Ján.8.36, Csia)

Az igazi szabadság szabad a félelemtől, a bűntudattól, az aggódástól, keserűségtől és a haláltól. Szabad vagy, hogy abbahagyd a tettetést, szabad vagy rá, hogy igazán önmagad légy.

Hogyan szabadulhatsz meg ezektől a fajta félelmektől? Azáltal, ha engeded, hogy Jézus szeressen téged! János apostol tanítása szerint:
” A szeretetben nincsen félelem; a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet; mert aki fél, azt a büntetés gondolata tartja fogva; aki tehát fél, annak nem tökéletes a szeretete. (1Ján 4:18, Budai)

Amikor rádöbbensz arra, hogy Isten mennyire szeret téged, attól kezdve fogsz igazi szabadságban élni. Amikor tudatosítod magadban, hogy “Isten a szeretet”, valójában Istent dicsőited az Ő lényéért. A dicsőítés cselekményével összhangban áll, hogy hogy Ő egy szerető, gondoskodó, bőkezű Isten és ezért mi bízhatunk az Ő hozzánk való szeretetében. (1 Ján. 4:16, NIV alapján)

 

 

Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen

 

“Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: ‘Követlek, akárhova mégy.’ Jézus azonban így felelt: ‘A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'” (Lukács 9:57-58)

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.

A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.

Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol és amikor nekünk kényelmes. “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (Lukács 9:58)

Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.

De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél – mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.

Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.

A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. szeptember 15. AZ ECCLÉZSIÁT ÚJ ÉLETRE KELL KELTENI!

AZ ECCLÉZSIÁT ÚJ ÉLETRE KELL KELTENI!

Róma, 1988. augusztus 6.

(További belépõket akartunk szerezni a pápai audenciára, és Rómában járkálva valahogy eltévedtünk. Amikor James atya észrevette, azonnal megálltunk, hogy visszaforduljunk. A falban egy ablakot vettünk észre, majd gyertyafényre lettem figyelmes. Ennek a helynek kívülrõl nem volt templom formája, ezért nem ügyeltem rá, egyfajta ravatalozónak hittem, koporsókkal. James atya észrevett egy bejáratot, bementünk, és Szent Édesanyánknak egy csodaszép faragott szobrát találtuk ott, amint karjaiban tartja a halott Jézust a keresztre feszítés után.)

Jézus, ide vezettél, ebbe a templomba?

Én vagyok. Édesanyám vezetett benneteket. Õ rendezte így, hogy látogassatok meg bennünket fájdalmában. Szent Anyátok arra akart figyelmeztetni benneteket, hogy õ a fájdalmak Anyja.

Vassula, soha ne veszítsd el bátorságodat! Melletted vagyok. Térj be Jézus Sebeibe, térj be Fájdalmas Szívembe, és érezd fájdalmamat! Érezd, mennyire sírok! Sokakhoz elmegyek 1 , megmutatom nekik Szívemet, jeleket adok képmásaim könnyhullatásával. Megjelenek különbözõ helyeken, de gyermekeim szívét vastag kéreg takarja, a hitetlenség kérge. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek. Isten Szava semmit sem jelent számukra, Isten felszólításait semmibe veszik, kevés figyelmet szentelnek figyelmeztetéseinknek. Senki sem akar azokra a kinyilatkoztatásokra figyelni, amelyeket maga az Isten ad. A ti korszakotok hite semmivé vált, elsöpörte az összeférhetetlenség, a romlottság, a kegyetlenség és az aljasság. Mennyire fáj Szeplõtelen Szívem! Kezem már nem tudja tovább tartani Isten karját, hogy le ne sújtson rátok. Az Ecclesiát új életre kell kelteni, és tisztulásának ideje szinte betelt . A Szentlélek száll le rátok, reménységet, szeretetet és hitet ad nektek; megújítja hiteteket, táplálja lelketeket. Ez lesz a nagy visszatérés, az örökké tartó forrásfakadás; a virágok kivirágzása. Az Ecclesia tisztulása készít fel arra, hogy meglássátok az új Eget és az új Földet. Arra készít fel, hogy meglássátok Isteneteket! Értsétek meg irántatok való mély szeretetemet!
Mi ketten?

Igen, mi ketten.

Jöjj!

(Ezt a templomot San Sylvestro templomának nevezik. Szûzanyánk azért vezetett oda bennünket, hogy megmutassa, milyen állapotban van ma az Egyház; látszólag belehalt Sebeibe, de miként Jézus feltámadt, az Egyház is újra életre kel.)


1 jelenésekben
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!