Amikor minden darabokra hullik szét – mondd el Istennek, hogyan érzel

 

„Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette.” JerSir 3,1-9

Jeremiás nem finomkodik a szavakkal. Egészen pontosan elmondja Istennek amit éppen érez; és tudod mi van? Isten egyetért vele. Azt szeretné, hogyha minden csalódottságodat neki mondanád el és nem a feleségedre, a gyerekeidre, a főnöködre vagy egy online blogra vetítenéd ki. Bízd teljesen Istenre, mert ő képes kezelni a helyzetet.

Isten tudja kezelni a haragodat, a panaszaidat és a csalódottságodat. Azt akarja, hogy mindezt neki mondd el, hiszen szükséged van rá, hogy kiadd magadból. Ez egy nagyon mély élmény. Ha nem teszed, akkor a következő történhet: ahogyan mondani szoktam, „Amikor folyamatosan elfojtom magamban az érzelmeimet és a haragomat, azt a gyomrom megjegyzi. Amikor a félelmemet és a dühömet nyelem le, azt pedig a hátam jegyzi meg.” Ha nem beszéled ki magadból a dolgaidat, akkor a tested látja majd kárát annak.

Egyszóval tehát ki kell adnod magadból, és Isten elfogadja, amit adsz. Csak rajta, nyugodtan legyen dühkitörésed vele. Isten a te mennyei Atyád és még így is szeret téged, ahogyan a szülő szereti a gyermekét, akkor is, amikor az esetleg „földhöz veri magát”.

Nem tudhatod, hogy Isten miért enged megtörténni bizonyos dolgokat az életedben, ő nem tartozik neked magyarázattal erre nézve, mert ő Isten, te pedig nem vagy az. De majd egy napon – és talán még azelőtt, hogy a mennybe kerülnél– képes leszel majd hátranézni és meglátni az ő tervét. De addig is, amíg ez a nap eljön, bízd az aggodalmaidat Istenre.

 

 


Építs egészséges kapcsolatokat Isten segítségével

 

“Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel, és teljes erőddel. A második ez: ‘Szeresd felebarátodat, mint magadat’. Nincsen nagyobb parancsolat ezeknél.” (Márk 12:30-31)

Az öt, személyiséget befolyásoló tényező közül az elsőről beszéltünk tegnap. Mindannyian csodálatosan összetetten vagyunk megalkotva, és teli vagyunk hibákkal, de amíg nem fogadjuk el magunkat – a hibáinkkal együtt – addig nem tudjuk azokat a változásokat elérni az életünkben, amelyek tényleges átalakulást hoznak.

A második tényező, ami befolyásolja a személyiségünket, az a kapcsolataink. A kapcsolataid adnak az életednek célt, értelmet és identitást. Ha nem jól működő kapcsolatokban nősz fel, akkor nem tudod, mi a célod, és az önazonosságoddal is küszködsz.

Jézus azt mondta, hogy a legfontosabb dolog, hogy szeressük Istent, és szeressük az embereket (Márk 12:30-31). Az élet nem arról szól, hogy mit értél el, mid van, mennyire vagy népszerű, vagy mekkora tekintéllyel rendelkezel. Az élet arról szól, hogy mennyire tudunk jól szeretni másokat.

Három olyan probléma van, ami visszatart minket attól, hogy úgy szeressünk, ahogy azt Isten akarja:

1. Mindannyian tökéletlenek vagyunk. Nincsenek tökéletes kapcsolatok, mert nincsenek tökéletes emberek.

2. A bűn elválaszt minket. Ádámnak és Évának volt az első sérült kapcsolata: elszakadtak Istentől és egymástól. Azóta magunkat mentegetjük, és a szeretteinket vádoljuk.

3. Minél inkább eltávolodunk, annál nagyobb lesz bennünk a félelem. Vágyakozunk az intimitásra, de félünk a sérülésektől. Vágyakozunk az elfogadásra, de félünk az elutasítottságtól.

A kapcsolataid terméke vagy. A tanulmányok azt mutatják, hogy a legjobban az határozza meg a személyiségünket, hogy a számunkra legfontosabb emberek szerintünk mit gondolnak rólunk. Azért kell biztosnak lenned abban, hogy Jézus számodra a legfontosabb személy az életben, mert Ő feltétel nélkül szeret téged.

Mindannyiunk kapcsolatai többfélék: van, amelyik egészséges, van, amelyik sérült, és van olyan, hogy valakivel nincs kapcsolatunk egyáltalán. Fontos, hogy egészséges kapcsolataid legyenek, mert ezek nagy szerepet játszanak abban, hogy milyen lesz a személyiséged. Azoknak az emberek, akiknek a kapcsolatai egészségesek, nem kell feltenniük a kérdést: “Számít valamit az életem egyáltalán?”

Talán nem volt beleszólásod abba, hogy hogyan alakult eddig a sorsod. De Isten elküldte az Ő Fiát Megváltódul, hogy megváltoztassa az életed. Nem számít, hogy jó vagy rossz kapcsolatokat létesítettél azelőtt, csak azért leszel felelős, amit ma teszel a kapcsolataidban.

Megengeded Istennek, hogy beleszóljon a kapcsolataidba? Bízni fogsz benne a jövődet illetően a nehéz múltad ellenére is? Gondozni, védeni és építeni fogod a kapcsolataidat, hogy Isten azok által is megdicsőülhessen az életedben?

Határozd el ma, hogy egészséges, és nem fájdalmas kapcsolatokat fogsz építeni Isten segítségével.

Beszéljünk róla:

Mely kapcsolataidba kell több időt vagy Krisztusi szeretetet befektetned?

Hogy sikerül megvalósítanod azt, hogy “szeresd felebarátodat, mint magadat”? Mi a helyzet a problémásabb rokonokkal, munkatársakkal, vagy egy sérült kapcsolattal?

 

 

Miért halogatok megtenni dolgokat?


Miért halogatok?

Jak 4:17 Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.(Jak 4:17 MBT)

A Bibliának kifejezetten sok mondanivalója van a halogatásról. Csak egy percet szánjunk oda a mai igevers elolvasására és engedjük, hagy valóban a lelkünk mélyére hasson.(…)
Tudok dolgokról, amiket meg kellene tennem és mégsem cselekszem azokat. És tudok olyan dolgokról is, amiket nem volna szabad megtennem, de azokat mégis megteszem. De a legfőbb gond az, hogy azokat a dolgokat halogatom, amiket tényleg meg szeretnék változtatni az életemen. De miért?

A Biblia öt dolgot említ, amiért halogatsz:

1. Határozatlanság. két(felé osztott) lelkű ember, állhatatlan minden utaiban. (Jak.1.8 Vida). Megtörtént már veled, hogy elküldtél egy pincért csak azért, mert nem tudtad elhatározni magad? A határozatlanság lehet az oka annak, hogy elszalasztasz megvásárolni egy autót, kiválasztani a főiskolát, hozzámenni valakihez, vagy éppen feleségül venni valakit, megvenni egy ruhát, vagy akár állást változtatni.

2. Maximalizmus. Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. (Préd.11:4 MBT), vagyis, ha mindig az ideális körülményekre vársz, soha nem fogsz elérni semmit. Ha arra várakozol, hogy a dolgok körülötted tökéletesek legyenek, hogy te cselekedhess, igen sokat kell majd várnod. Nincs annyi időd itt a földön (sem pénzed), hogy a dolgaid vagy a körülményeid „110 százalékosak” legyenek.

3. Félelem. Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál (Péld.29:25 MBT). Mondtál már le időpontot a fogorvosnál? Esetleg sürgős műtéti beavatkozást? Vagy házassági tanácsadást? Szalasztottál-e már alkalmat arra, hogy megvalld a hitedet a munkahelyeden? Kérdezd meg magadtól ilyenkor: Mitől félsz valójában?

4. Harag. Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. (Péld18:9 MBT). A halogatás egy módja annak, ahogyan az általunk nem kedvelt embereknek fizetünk a kellemetlenkedéseikért. Késlekedünk. A kisgyermekek is nagyon ügyesek a halogatásban. Megkéred őket, hogy takarítsák ki a szobájukat. Végül is megteszik, de nagyon sokáig tart nekik. Ennek egyik oka az lehet, hogy engedetlenek veled szemben. A halogatás gyakorlatilag passzív ellenállás. „Nem akarom megtenni, mert nem tetszik az, hogy megmondod nekem, hogy mit kell tennem.” A harag az, ami miatt sokszor elnapolunk bizonyos dolgokat.

5. Lustaság. Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővölkedik (Péld 13:4 MBT). Az egyik legnépszerűbb szavunk az, hogy: „könnyű”. Ha könnyű valami, máris kedveljük a dolgot. Ha pedig nehéz? Nem tetszik nekünk. El tudod képzelni a következő címek valamelyikét, mint a legtöbb példányszámban eladott sikerkönyvek címeit: „Tíz nehéz lépés, hogy megváltoztasd az életed” vagy „Hét nehéz út, hogy formába lendülj”? Szerintem senki sem venne ilyen könyvet. Ne feledd: ha könnyű, tetszik, ha nehéz, akkor nem tetszik.

Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy miért teszed? Azután pedig Istentől kérd, hogy segítsen túllendülni ezen. Így tudsz majd egyre előrébb jutni az életedben és tenni azt, amit tenned kell.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való vonzódás.

A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz. (Albert Schweitzer)

A világon elterjedt egy szokatlan betegség: Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. de az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni.

A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve, sőt, a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott, a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit: A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.

Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és szeretettel rájuk tekintett. Amikor egy beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új “orvosság” gyorsan terjedt az egész világon és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni a betegek kezét és rájuk mosolyogni.

 

Ahhoz, hogy megbocsássunk, néha el kell feledkeznünk magunkról, sérelmeinkről. Hisz sokszor oly kevés kell ahhoz, hogy másképp lássuk helyzetünket és kiengesztelődjünk…

Adja a jó Isten, hogy ne ítélkezés és harag, hanem elfogadás, megértés és béke éljen a szívünkben.

 

„Akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,12)

A szülői dorgálás nem nagy öröm egy gyereknek, pláne egy kamasznak. Felnőttként döbbenünk csak rá, hogy szüleink jót akartak. És amikor már nincsenek, mindent megadnánk, hogy legyen édesapánk, édesanyánk, aki óvó, féltő szeretettel megdorgál. Ha földi életünkben már nincsenek is szüleink, mennyei Atyánk mint gyermekét szeret, és vigyáz ránk. És ha kell, nevel, dorgál is. Gyengéden vigasztal is, és könnyeket is töröl. Jó apa, aki mindig következetesen egyet akar: hogy gyermeke boldog legyen, és teljes életet éljen. (Kőháti Dóra)

Életünket előrefelé éljük, de visszafelé értjük. (Kierkegaard)

Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

Számtalanszor tapasztaljuk hétköznapi küzdelmeinkben, hogy bűneink, kicsinyességünk, irigységünk arról árulkodik: az új, amit Krisztusban kapunk, távol van. A régi nem múlt el. Félünk, megijedünk. Mégsem vagyunk Krisztusban? Életünk töredezettsége és összekuszált emberi kapcsolataink kiáltanak az új után, mégsem tudunk a régiből szabadulni. Saját erőnkből bizonyosan nem! A jó hír maga Jézus, aki szeretné megértetni velünk, hogy minden töredezettségünk, bűnünk benne újra egész lehet, és kegyelme eltörli a régit. Azt gondoljuk, jobb lenne, ha ezért mi magunk tehetnénk valamit, de az új teremtés csak Krisztusban van, a régi csak általa múlhat el. (Beke Mátyás)

Mindenki számára legelső és legnagyobb kisértés az a vágy, hogy mi legyünk saját magunk istene.

Mindennek a kezdete a hit, és a vége pedig a szeretet.

Antiókiai Ignatius

 

Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt nagypapához.
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
– Mi az ördögöt keresel? – kérdezte dühösen.
– Istennek legyen hála, megtaláltam! – mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
– A hangodat!
Nagymama elmosolyodott férje válaszán, bocsánatot kért és már nem haragudott férjére. Szeretettel fogták meg egymás kezét.
Ne feledd, mindenkinek vannak gyengeségei! Az életben azok a győztesek, akiket a gyengeségeik nem korlátoznak.

„Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” (Ézs 58,11b)

Statisztikailag egyértelműen kimutatható, hogy az Istenben bízó, hívő emberek testileg és lelkileg is sokkal egészségesebbek, mint azok, akik nem hisznek Isten létében. És emellett még a társadalom számára is hasznos állampolgárok. Mai igénk, ez az ézsaiási idillikus kép is ezt ábrázolja a maga költői eszközeivel. Az Isten szeretetéből táplálkozó ember valóban ilyenné – szépen öntözött kertté és üdítő forrássá – válik felebarátja, az éppen szeretetére szoruló ember számára. Vágyjunk hát mi is ilyenekké lenni – mások számára. (Menyes Gyula)

Szentlélek, te minden emberben benne élsz és jössz,
hogy elültesd bennünk az Evangélium ezen igazságait:
a szívjóságot és a megbocsátást.

Szeretni és ezt életünkkel kifejezni,
szeretni szívjósággal és megbocsátani:
így segítségeddel megtaláljuk a béke és az öröm forrását.

Szószátyár ember ellen ne akarj küzdeni szóval. Mindnyájunk adománya a szó, keveseké az okosság.
(Cato)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Biztonságban Isten karjaiban

 

„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)

A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.

Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.

 

FRED SMITH SZERINT

 

„Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.” (1Korinthus 11:1)
Ralph Waldo Emerson általában ezzel a kérdéssel üdvözölte Henry Dávid Thoreau-t: „Mit látsz tisztábban legutóbbi találkozásunk óta?” A néhai Fred Smith szintén szerette feltenni ezt a kérdést. Billy Graham, Zig Ziglar és Ken Blanchard életre szóló barátja, Smith egy egész vezetői generáció mentora volt. Ám, ami mégfontosabb: otthonában is tisztességes ember volt. Hitte, amit a Szentírás mond: „Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak… csodálatos tetteimet” (2Mózes 10:2 TLB). Fred lánya, Brenda megosztott velünk néhány igeverset, amit édesapjától tanult. Nézzük meg őket! „A szeretet soha el nem múlik…” (1Ko­rinthus 13:8). Amikor Fred orvosai azt mondták róla, hogy haldoklik, Brenda ezt mondta: „Nem, hazaviszem, és élni fog”. így is tett, és édesapja valóban tovább élt. Sok idős ember, aki „természetes okok miatt” hal meg, valójában a magányosságba hal bele. A szeretet még mindig a legegészségesebb környezet; Isten legnagyobb ajándéka számunkra, amit mi is továbbadhatunk másoknak, „…a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot” (Róma 5:3). Vedd észre a jót a rosszban! A megpróbáltatások hozhatnak jót is, rosszat is, attól függ, hogyan használod ki őket. Az A típusú emberek elvárják, hogy az élet az ő me­netrendjük szerint haladjon, de a megpróbáltatásoknak saját ütemtervük van, és egyetlen ellenszerük a türelem. Ne égj ki, legyen mindig elég üzemanyagod! (Id. Róma 12:11). Egy nagyvállalat igazgatója megerősíti, hogy azok közül a mérnökök közül, akik úgy mennek nyugdíjba, hogy nincs semmilyen tervük arra, mivel foglalják el magukat a jövőben, sokan 16 hónapon belül meghalnak. Ha nem tudod, hogyan folytasd tovább az életet, tudat alatt engedélyt adsz magadnak a halálra. Fred Smith filozófiája ez volt: „Nem lehet alábbhagyni a munkával, akkor nem tudod tartani az iramot”. Pál azt mondta: „Amíg élek… van még jó munka, amit elvégezhetek…” (Filippi 1:22 TM) Rád is vár még feladat.

íme, néhány másik igevers, amelyeket Brenda Smith az édesapjától tanult: van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Amikor Fred először kórházba került, rengeteg jobbulást-kívánó jött el meglátogatni, de aztán mind elmaradoztak, mert nem tudták, mit mondjanak. Csak az igazi barátai maradtak ott mellette hosszútávon, ők támogat­ták. „Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsoltárok 34:16). A zsoltáros azt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltárok 40:1-2). Fred Smith azt mondta: „Sok éjszakán feküdtem ébren, nem tudtam sem mozdulni, sem elaludni; de… amikor már majdnem feladtam a reményt, az imádság visszaad­ta az erőmet”. Egy pszichiáter, aki leendő űrhajósokkal beszélgetett, arról számolt be, hogy amikor a jelöltek átélték a teljes elszigeteltséget, sokan frusztráltak lettek, míg azoknak, akik tudtak imádkozni, és érezték Isten jelenlétét, sokkal kevesebb problémájuk volt. Az imádság működik, mikor minden más kudarcot vall – de ne várj vele az utolsó percig! „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Valaki azt mondta: „Az öregkor nem anyámasszony katonáinak való”. Míg fizikailag öregszel, nem kell, hogy a látásmódod is öregedjen. Olyan kultúrában élünk, ahol minden eldobható, ahol eltaszítják az idős em­bereket, mint akik begyöpösödtek és elmaradottak. Fred Smith az ellenkezőjét bizonyította. Megmutatta, hogy bár az öregedés nem éppen kényelmes, de termékeny lehet. Ha inkább arra összpontosítunk, amire képesek vagyunk, ahelyett „amit régen szoktam csinálni”, nem csupán Krisztus példáját követjük, de mintát állítunk a következő nemzedékek elé is.

 

 

TANULJ MEG ÉRTÉKELNI MÁSOKAT!


„Szeresd felebarátodat!” (Márk 12:31)

Van két dolog, amit soha nem lenne szabad megtennünk. Először: ne számítsunk arra, hogy teljesen otthon tudjuk érezni magunkat ezen a világon, hiszen mi mennyei állampolgárok vagyunk (ld. Filippi 3:20)! Másodszor: ne járjunk annyira a fellegekben, hogy a földön semmi hasznunkat ne vegyék! Jézus azt tanítja nekünk a „só és világosság” alapelveiben, hogy legyünk jó hatással másokra, és mutassuk meg nekik Isten világosságát. Ez azt jelenti, hogy felvállaljuk, hogy jobban végezzük a dolgunkat otthon, a munkahelyünkön és minden ügyünkben. Ha csak a gyülekezetedben lévő emberek felé mutatsz őszinte törődést, akkor a sód nem ízesít, és a fényed nem űzi el a sötétséget. Krisztus „Szeresd felebarátodat!” parancsa magában foglalja a nem túl barátságos embereket is! Márpedig csak akkor tudsz szeretni másokat, ha értékesnek tekinted az életüket! „Na de ezt hogy csináljam?” – kérdezed. Íme, négy javaslat. Először is, próbáld meg valóban értékelni őket! Ehhez arra van szükség, hogy higgy bennük, mielőtt ők hinnének benned, szolgálj feléjük, mielőtt ők szolgálnának feléd, szeresd őket, mielőtt ők szeretnének téged, és adj nekik anélkül, hogy ezért viszonzást várnál. Másodszor: tedd magad értékesebbé! Nem adhatod másnak, ami neked sincs, ezért meg kell azt szerezned, és növekedned kell annak érdekében, hogy adni tudj, és utat tudj mutatni. Harmadszor: tudd meg, hogy ők mit tartanak értéknek. Mi történik akkor, ha csak a saját dolgaid foglalkoztatnak? Nagyon keveset fogsz tudni a körülötted élő emberekről. Legyen számodra fontos az, ami nekik fontos! Kérd, hogy mondják el a történetüket! Ismerd meg, mik a reményeik és álmaik! Legyen része a küldetésednek az, hogy ők sikereket érjenek el! Végül: azokat a dolgokat tedd, amelyek Isten szemében értékesek! Amikor az életed véget ér, mid marad meg mindabból, amiért éltél? Végül a földön minden porrá lesz – te is! Olyan dolgokra add oda magad tehát, amelyek tovább tartanak egy emberéletnél!
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Élő víz…


A mai nap imádsága:
Uram! Moss át Igéd életes vizével, vedd el tőlem mindazt, ami elválaszt Tőled, hogy Élet-jellé válhassak mások számára! Ámen

 

Krisztus mondja: “Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”
Jn 7,38

Földünk alig egyhatoda “föld”, a többit víz borítja… Ha a vízből túl sok van, az a baj, ha túl kevés, az pedig még nagyobb baj. Víz nélkül az élet – itt a Földön – elképzelhetetlen! Testünk túlnyomó része is víz, s ha nem pótoljuk szervezetünkbe az elveszített mennyiséget – bizony az életünkkel játszunk!

Szomorú, de jelenleg mintegy 1,5 milliárd(!) ember nem jut tiszta ívóvízhez, s mindeközben a palackos vízárusítás nemzetközi “boom”-ját éljük meg, hiszen ez az egyik legjövedelmezőbb üzleti vállalkozás manapság. Ami évezredeken keresztül ingyen “járt” mindenkinek, azért most keményen fizetni(!) kell… Az édesvízkészletek több mint nyolcvan százaléka az ezredfordulóra magánkézbe került, s jelenleg is mintegy kétszász(!) fegyveres konfliktust tartanak számon a világban – csak a víz miatt! S ez csak a kezdet…

A víz nemcsak alapvető lételemünk, de mélytartalmú ősi szimbólum is. A víz nemcsak az életet jelenti, de mély szakrális jelentése is van. Számos vallásban nyomon követhető, hogy – megfelelő rituáléval együtt – lelki tisztító erőt is tulajdonítanak neki. (Lásd az egykori qumráni közösség naponkénti tisztulási fürdőit, a zsidóság mikvé-jét vagy éppen a hinduk gangeszi zarándoklatát!)

Aki megkeresztelkedik, az életbe “keresztelkedik bele”… A keresztelés – ahogyan tanítjuk: “Nem egyszerűen víz, hanem Isten igéjével és parancsolatával együtt elrendelt víz” s bizonyságtétele annak, hogy hisszük az emberi élet folyamatosságát – azaz a halál utáni életet is a Krisztus által. Aki tehát Krisztusban van, az az Életben van, s közvetve másokat is életre kelt, mert “belsejéből élő víz folyamai ömlenek”. Így szentelheti meg hívő élettárs a nem hívő társát – ahogyan Saul-Pál írja -, s így válhat mindenki a mennyei reménységre mutató földi jellé. A kölcsönös tiszteletben eszközövé a válhatunk a megbocsájtásnak, s példájává annak, hogy Isten és ember ma is “egymásra találhat”, s még a bűn által megrontott világban is boldogan élhetünk egymásért…

Fenyítés…


URam! Add, hogy ne a romboló indulat határozza meg feladataim megoldását, hanem szereteted fénye mutasson utat minden megoldandó dolgomban! Ámen

Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
Péld 3,12

Nem mindegy, hogy valaki dorgál, fenyít vagy ver… A verés, mint az erőszak nyílt megnyilvánulása – úgy néz ki – az emberrel egyidős. Amikor Káin megölte testvérét, akkor nagy valószínűséggel első gondolata nem az ölés volt, de annyi bizonyos, hogy jól meg akarta leckéztetni, éreztetni akarta a testi hatalmát öccse felett, ha már az öcskösnek minden jobban sikerül, mint neki. A bajok mindig az erőszakoskodás “közben” történnek! A gonosz indulatok forgószelében olyan belső erők szabadulnak fel, amiről nem is hittük volna, hogy bennünk lakozik! Annyi bizonyos, hogy az első gyilkosság – a Genezis szerint -, az “vallási alapon” történt meg. Tény, hogy a legtöbb háború vallásos-ideológiai alapból indult ki – gondoljunk csak a majd kétszáz évig tartó keresztes háborúkra! A ma is folyó dzsihád-mozgalom (“dzsihad” már Mohamed idejében többjelentésű szó: teljes odaadást kívánó, Isten útján küzdő, törekvő) késői leszármazottja a hódító iszlám törekvéseknek. De tény az is, hogy az erőszak erőszakot szül, s ahogyan Jézus URunk tanítja: “Aki kardot fog, kard által vész el.”

Régi felismerés, hogy vannak emberek, akiknek a verés sem használ. A testi fenyítés sajnos csak a testre hat, s míg a szép szóval, helyes pedagógiával szép lelket lehet nevelni, eladdig az erőszak alkalmazásával csak tompul a lélek készsége a jó befogadására! Sajnos a gyermekkorban elszenvedett erőszak egy egész életre kihat, hiszen az erőszak elől a gyermek – aki ösztönszerűen a túlélésre koncentrál -, általában egy képzelt világba menekül. Képzelt világból pedig a valóságosba integrálódni olykor a legnagyobb kihívások egyike… Amikor felborul az értékrend, amikor eluralkodik az öntörvényűség, s az erőszak alkalmazása az első megoldás, akkor a társadalom eresztékei kezdenek meglazulni.

Sokan mondják, hogy ha az Isten azt veri, akit szeret… “Na, akkor engem ne szeressen az Isten!” Mindenekelőtt szögezzük le: Isten nem hatalmaskodik, hanem jó rendjén keresztül uralkodik a világ felett, s amikor dorgál – azaz érezteti, hogy testben vagyunk -, akkor feltámadó szükségleteink hiányán, kielígítetlenségén keresztül figyelmeztet: Ember, nem csak tested, de lelked is van! Az életminőség – a közhiedelemmel ellentétben – nem a technológia révén megemelkedett életszínvonaltól függ, hanem a lélek békességétől. Ha a technológiai haladás lenne a megoldás, akkor az interneten keresztül mindenki virtuális múzeumokat látogatna és mobiltelefonokon Shakespeare-szonetteket hallgatnának… Ezzel szemben az interneten szélessávon ömlik a szemét, s bűnözők kiváló segítsége a mobiltelefon.

Isten a szeretet Istene marad akkor is, ha az ember erőszakbálványozóvá válik. Isten, aki a fény és a világosság nem tehető felelőssé a sötétségért, amit mi magunk okozunk, s büntetjük vele magunkat. Ha a JóIsten minket ebbe a fényben létező világba teremtett, akkor a fénytől való elzárkózottságunkban semmit nem tudunk tenni, mert aki a sötétségbe vonul, az a pusztulást választja. Isten számtalanszor és a legkülönfélébb formákban figyelmeztet minket, hogy ne a halált, hanem az életet válasszuk. Sajnos az is tény, hogy sokan halálukig nem döbbennek rá arra, hogy bizony a halál előtt is van egy élet… s az Istennel együtt nem is akármilyen!

Gond.


A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Számtalan bajt és kellemetlenséget látok tragédiaként, pedig az igazi nagy terhektől mindeddig megőriztél. Add, hogy bizalmamat, reménységemet Benned soha el ne veszítsem, s mindvégig megálljak a próbák, a kísértések között! Ámen

Vesd az ÚRra a terhedet, és ő gondot visel rád!
Zsolt 55,23a

Akinek a vállát súlyos teher nyomja, annál bizony elkél a segítség… Az élet sajátja, hogy bár megpróbálja az ember letenni/lerázni magáról mindazt, ami nyomasztja, de vannak terhek, amiket soha nem tudunk letenni. Egy megoldás létezik csak: elhordozni… “Hogyan bírod?” – kérdezik az ágyhoz kötött fiatalembert, aki egyik pillanatról a másikra lebénult, s már soha nem tudja támogatni szüleit – ellenben azoknak kell életük végéig gyámolítani gyermeküket. S hogyan bírja ki a szülő, ha elveszíti gyermekét, mert a gyilkos kór előtt térdre kényszerül a legmodrnebb orvostudomány is… Számtalan példa villanhat át rajtunk; mások vagy saját sorsunk megoldatlan kérdései válasz után kiáltanak.

Azokkal a keresztekkel, amiket felülről kapunk könnyebben elboldogulunk, mint azokkal, melyekért mi magunk vagyunk felelősek. Számtalan esetben szeretnénk visszaforgatni az idő kerekét, s másképpen, bölcsebben csinálni mindazt, amit kézlegyintve, félvállról próbáltunk megoldani. A múlt azonban megváltoztathatatlan. Kimondott “igen”-eink és “nem”-eink következményei életünk végéig kísérnek: A bűn bűn marad. Megpróbáljuk ugyan jóvátenni mulasztásainkat (jobb esetben), de meg nem történtté soha nem válnak. Együttélni saját “butaságunk” következményeivel a legnehezebb. Van, aki ki sem bírja, s inkább véget vet életének. A statisztika szerint évente egymillió ember “dönt” úgy terhét nem cipeli tovább, áttörve a lét korlátait kilép ebből a világból…

A gondok hordozása tehát nem elméleti kérdés, hanem megoldásra váró mindennapi feladat. A zsoltáríró buzdítása egyértelmű: Minden lentinek az értelmét, a fentiben kell keresnünk, mindaz, ami lehúz minket, csak úgy viselhető el, ha a fentiekbe kapaszkodunk. Az Istenben bízó ember tudja, hogy nem ő hordoz mindent terhet, őt is “hordozzák”… ez a gondviselés csodája. Istenre vetve a terhet minden széppé alakul, Isten nélkül azonban a szép is nyomorúsággá válik. Ez az evangélium, amely kapocs a látható és láthatatlan világ között.

Isten számonkérése…


A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy a kísértés madara ne rakhasson fészket fejemen és űzd el belőlem önző gondolataimat, hogy Téged dicsőítve szóval és tettel, békességben élhessek önmagammal és a világgal! Ámen

Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: “Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az ÚR el fogja pusztítani ezt a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik.
1 Móz 19,14

A Bibliát kevésbé ismerők is többnyire tudják, mi történt Szodomában és Gomorrában, s mi lett az Istentől rendelt végük. E két városnév a szexuális bűnök szinonímájává vált, s általában csak abban van különbség, hogy ki hogyan ítéli meg a szexuális magatartást, s mit tart “természetesenek” – merthogy vannak, akik a természetellenest is természetesnek vélik. Sajnos a kereszténység hosszú időn keresztül a testiséget, s a szexualitást külkönösképpen is bűnnek tartotta, jóllehet az Isten komoly céllal teremtette belénk szexusunkat, s nem kizárólagosan csak az utódnemzés céljából. A Isten rendje szerinti szexualitás – mely a szeretetből(!) fakad -, sok erőt ad a hétköznapokban, megújít, egészségben tart, de ha nem úgy élünk vele, ahogyan Isten rendelte – azaz a szexuális életünket az önszeretet motiválja -, akkor igen sok belőle a bonyodalom, s a szenvedés.

Sokan vannak ma is úgy, mint Lót, aki elment Szodomába, a “bűnbe” – a világi gazdagságért és kényelemért. Lótot nem érdekelték Isten ígéretei, ezért elhagyta a kánanáni területet és választotta a “világ” kínálta gazdagságot – Szodomában. Szodoma és környéke ugyanis nagyon szép volt, ahogy ezt Isten Igéje mondja: “olyan volt, mint az Úr kertje…” Lót életét tehát nem a hit, hanem a látás határozta meg, azaz test szerint választott. Sőt, nemcsak Szodomában lakott, hanem Szodoma kapujában ült, (1 Móz.19.1) a Bibliában pedig a “kapuban ülés” azt jelenti, hogy ő Szodomának egyik vezetője lett. S bár gyötrődött az istentelenek kicsapongó viselkedése miatt, látva és hallva a gonosz cselekedeteket, és napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét (2Pét.2,7-8), ennek ellenére nem költözött el a bűn városából, mert jobban szerette a világ nyújtotta kényelmet, gazdagságot és szépséget, mint az URat…

Isten azonban időnként megítéli az embert. Nagy az Ő irgalma és kegyelme, de időnként megítéli a saját képmására és hasonlatosságára létrehívott lényét – ez történt az özönvíznél, ez történt Szodomában és Gomorrában is. Akiben azonban van egy kis jószándék – ilyen volt Lót is -, azt Isten felfoghatatlan Gondviselői Bölcsességével noszogatja-terelgeti-korrigála, igyekszik felébreszteni benne az isteni alvó részt, hogy megmentse. Így küldi el angyalait Lóthoz, aki végre felfogta: Szodomában és Gomorrában kő kövön nem marad. Vejei mégis tréfának vélték. “Jó vicc!” – gondolhatták – Isten, meg a kénköves eső…

Lót nem volt szent ember – a lányait is Szodoma fiaihoz adta feleségül – pedig pontosan tudta, hogy milyen az a város, ennek ellenére megmenekült. Ez az evangélium. A történet folytatódik (lásd Lót leányainak bűne 1 Móz 19, 31kk) s világosan kiderül, hogy, aki a bűn tanyájához nagyon közel lakik, sőt nagyon jó szomszédságban van vele – ritkán marad erkölcsös… Isten az Ő parancsolatait nem tréfának szánja, azok mindig az egyént s a közösséget és az élet méltóságát védelmezik, éppen ezért itt nincs helye semmiféle emberi okosokodásnak, kimagyarázásnak, “elrelativizálásnak”.

Isten az ő Igéjén keresztül munkálja bennünk a józanságot – ezért az Ő Szavát komolyan kell vennünk – ennek ellenére az a testrészünk, amit legmagasabban hordunk, az van legtávolabb az Istentől. Hiába remegteti meg Isten a lábunkat a körülményeken keresztül, hiába halmoz el a szívünknek célzott élmény-üzenetei sokaságával – eszünk, a büszke ráció ellenáll… akár életünk végéig. Ennek viszont mindig következménye van. Ez törvény…

Krisztus…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy legégetőbb kérdéseimre megelégítő választ kaphassak Tőled, már itt a Földön! Ámen


Jézus tovább kérdezte őket: “Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: “Te vagy a Krisztus.” Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.
Mk 8,29-30

Kétséget kizáróan az emberiség történelmében a legismertebb személy, akire hivatkoztak, akit magyaráztak: Jézus Krisztus… De ki volt Ő valójában? Az Újszövetség tanúságtétele szerint Isten Fia, Jézus önmagáról azt mondja “Emberfia”, a tanítványok szerint pedig Krisztosz, azaz a “Felkent”, az “Isten Felkentje”, vagyis az “isteni hatalommal felruházott Elküldött”. Azt, hogy mit és hogyan kell Krisztusról hinni, az elmúlt kétezer esztendőben igen sokszor leírták, elmondták, deklarálták. Aki nem úgy gondolkodott, ahogyan a keresztények táborában a legerősebb irányzat – abból lett szakadár, gnosztikus vagy eretnek s nem utolsó sorban protestáns! S mivel az ember a hitért, meggyőződésért meghalni is képes, neves és névtelen mártírokkal van tele a szentek életével foglalkozó kalendárium…

Ami nemcsak különlegesen érdekes, de egyben elgondolkodtató, s szomorúságra is okot adó, hogy az ember hitéért, meggyőződéséért ölni(!) is képes. Nem vigasztalhat senkit, hogy eme “emberi” tulajdonság nemcsak vallásos viszonylatokban nyilvánul meg, hiszen politikai/hatalmi megfontolásból százmilliók pusztultak el – ha csak az elmúlt 2-3000 év írott történelmünket nézzük, s hol vannak azok az áldozatok, akikről nem beszél már semmilyen krónika sem! Az viszont már-már felháborító, hogy éppen annak a nevében öltek, aki a szeretet-vallás legnagyobb reprezentánsa a világtörténelemben, s Aki nem egyszerűen a másik elviselésére oktatta követőt, hanem az ellenség szeretetére buzdított! (Szeretteinkért természetszerűleg imádkozunk, hiszen ők nagyon fontosak számunkra és ezért Isten oltalmában akarjuk őket tudni, de hogy az ellenségeinkért imádkozzunk az alapvetően ellenkezik emberi természetünkkel!)

Mindenkinek a maga véleménye a legfontosabb, de érdekes módon a másik ember véleményére csak kíváncsiak vagyunk, de általában nem sokat “adunk rá”. Megtanultuk ugyanis – nemcsak a történelemkönyvekből, de a saját életünkben is -, hogy nem az számít, mit mond a másik, hanem az, hogy mit tesz! Mondani bármit lehet, de legvégül mindig az számít, amit megcselekednek belőle. Lehetséges, hogy valaki magát kereszténynek prezentálja, s valójában materialistább a legvadabb materialistánál; lehetséges az is, hogy valaki a szeretet apostolának láttatja magát, valójában hatalmi ambícióinak megnyilvánulása egész földi küldetése…

Az, hogy ki mit gondol az Istenről, a világról, emberről – az végül is magánügy. Az azonban már közügy, hogy ki mit cselekszik meggyőződéséből fakadóan! Jézus követőit nem kardforgatásra hívta el, hanem arra, hogy jól forgassák a nyelvüket! Sajnos sokszor megtörtént már, hogy Jézus szavait az adott kor prédikátorai kiforgatták, s elmagyarázták, hogy mit gondolt az ÚRJézus, amikor ezt vagy azt mondta… A szép és lelket megragadó a Szentírásban, hogy aki azt olvassa, annak hatása alá kerül, hiszen az Írás a Lélek-Istenről tesz bizonyságot, húsvér-emberek sorsán keresztül. Ezt pedig kendőzetlen őszinteséggel teszi!

Aki tehát krisztológiával foglalkozik, az nem csak a Krisztus-jelenséggel, hanem Istennel, a világgal és önmagával is foglalkozik, s ennél izgalmasabb lelki kaland nincs a földi vándorlásunkban. Miközben tanuljuk Istent, véleményeket formálunk és hallgatunk meg – egészen az utolsó lehelletünkig -, de bármilyen nagy felismerésekre is jutunk életünkben, a legizgalmasabb kérdéseinkre a választ csak halálunk után az Istennél kapjuk meg… Legvégül azonban azzal szembesülünk, hogy a legfontosabb kérdés számunkra mégis csak az: Mit gondol rólam az Isten?…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. augusztus 17. AHOL LELKEM VAN, OTT SZABADSÁG VAN

AHOL LELKEM VAN, OTT SZABADSÁG VAN

1995. október 17.

Uram és Pásztorom, vezess minket!
Egyenesítsd ki ösvényünket!
A Te aklod nyája vagyunk,
és bízom benne, hogy hûséges szeretetedben
sorra visszaviszed eltévedt juhaidat
nyájadba.

 

Te voltál az, Pásztorom,
aki kiemeltél engem e bûnös világ közepébõl.
áldott legyen háromszorosan Szent Neved!

Lelkem felüdülése,
tökéletes Szépség,
nyisd ki méznél édesebb ajkadat,
és nyilvánítsd ki
törvényed csodáit,
hogy sokan megszabaduljanak!

áradjon hûséges szereteted
az egész teremtésre!
Légy kegyes, nagylelkû és irgalmas hozzánk,
hogy megnyíljon szemünk,
és Háromságos Szentségedre emeljük tekintetünket! Amen.

Én, Jézus, megáldalak. Fogd meg hatalmas kezemet, vezetni foglak. Mindenkor gyönyörûségemet lelem abban, hogy vezetlek, és Szent Társad vagyok életutadon. Tudod ezt? Megadtam neked a szív szabadságát. Lelkem által kapod meg szabadságodat, az Õ Tisztító tüze mos tisztára téged. Ahol Lelkem van, ott szabadság van, mert jelenléte megújít és átváltoztat. Újjászületésed nem halandó ivadéktól való, hanem Szentlelkemtõl. Szívem öröme, engedd meg, hogy hálóként használjalak, hogy sok lelket keltsek életre ebben a szabadságban! Szeress és vigasztalj engem! Veled vagyok. Dicsõítsd és áldd háromszorosan Szent Nevemet!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Isten kiválasztott téged, jóval azelőtt,hogy te döntést hoztál mellette

 

 

Drága Barátaim, az Atya Isten sokkal hamarabb kiválasztott titeket, mert Ő tudta, hogy a gyermekei lesztek. (I.Péter 1,2. LB szabad fordítás)

Isten azt mondja, hogy az üdvösséged nem csak egy véletlen. Ő kiválasztott téged, jóval azelőtt, hogy te döntést hoztál volna mellette. Ő kezdeményezett. Az angolnyelvű Good News (Jó hír) biblia fordítás a következőképpen fogalmaz: “Isten szándéka és terve szerint választott ki titeket.”

Miért választana ki téged vagy engem Isten, arra, hogy befogadjon családjába? Azért mert Ő a szeretet Istene. Ő a kegyelem Istene. Minél jobban megérted a kegyelmet, annál jobban elámulsz annak nagyszerűségétől. Isten kiválasztott téged. Megérdemelted? Véletlenül sem. Megérdemled, hogy a mennybe juss? Semmiképpen sem! Elég jó vagy, ahhoz, hogy Isten családjához tartozz? Nem. Ő egyszerűen csak kiválasztott. És ez a Jó Hír.

Milyen alapon választott ki téged? I.Péter 1,3 a következőket mondja: Ő határtalan irgalmából újjászült minket, s így lehetünk Isten családjának örökös tagjai.

Isten az irgalma alapján választott ki, nem a teljesítményed alapján. Sosem fogod kiérdemelni. Sosem tudnál megdolgozni érte. Sosem lennél eléggé tökéletes. Ez egyedül Isten kegyelme és irgalma, ami által a világegyetem Alkotója azt mondja: “Azt akarom, hogy te is a családomhoz tartozz”. Ha ez nem elég bátorító számodra, akkor jobban teszed, ha ellenőrzöd a pulzusodat 🙂

 

 

Még a sérüléseid is dicsőséget hozhatnak Istennek

 

“Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.” (Zsoltárok 139:14.)

Amikor az emberek megsérülnek, a valós igazságra van szükségük, nem leegyszerűsített igazságra. Nem elég azt mondani valakinek, hogy imádkozzon, olvassa a Bibliát, vagy menjen gyülekezetbe. Segítened kell nekik, hogy megtudják, hogyan változtathatnak az életükön.

Nem tudunk addig változtatni az életünkön, amíg nem tudjuk meg kik is vagyunk. Nem lehetsz addig az, akinek Isten szánt téged, amíg nem fogadod el a személyiséged – az egyéniséged, a hibáid, amiket Isten okkal adott neked.

Csodálatos alkotás vagy (Zsoltárok 139:14.). Hogy betöltsd Isten neked szánt célját, végig kell nézned életed minden területét és megérteni öt tényezőt, amik hatással vannak a személyiségedre. Utána a legjobbat kell kihoznod belőle. Mindannyian különböző szülőket, fájdalmakat, gondokat, és lehetőségeket kaptunk, de rajtunk áll mihez kezdünk velük.

Ez olyan mint az öt-lapos póker: nem te kevered a lapjaidat, nem te választod ki őket. Azzal kell játszanod, amit osztottak neked.

Az első tényező, ami azzá tesz téged ami vagy, a kémiád. Ez a te DNS-ed, a te génjeid, a te hormonjaid, a te kémiai felépítésed. Néhányan túlérzékenységgel születnek, mások kiemelkedően magas fájdalomtűréssel. Néhányaknak alacsony az energiaszintje, mások átugorják a falakat is. Néhányan hajlamosak rá, hogy ártsanak neked, szűklátókörűek, vagy törékeny csontozatúak. Néhányaknak alacsony az oxitocin szintje – az a hormon, ami hatással van rá, hogyan kezelünk más embereket.

Egy sérülés sem bűn, vagy gyalázat – így vezet téged Isten. Vettem egy farmert egyszer, amin ez volt olvasható: “Ez a farmer szándékosan van meghasadva, hogy egyedi legyen. A “génjeid” is ez a helyzet: a sérülések tesznek téged egyedivé. Azok a sérülések az egyéniseg részei, Isten az ő céljaira és dicsőségére tervezte őket.

Nem leszel képes változtatni az életeden vagy betölteni Isten célját, amíg nem érted meg, hogy csodálatos alkotás vagy és és egyedien sérült Isten dicsőségére. Ezek után a kérdés: Mit kezdesz azzal, amit neked osztottak?

Beszéljetek róla:

Milyen sérülések tesznek téged egyedivé?
Hogyan használhatod azokat a sérüléseket Isten dicsőségére?

 

 

Mit tegyél, ha darabokra hullik körülötted a világ

 

“Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (Jer. sir. 3:31-32)

Mit teszel, ha a világ darabokra hullik körülötted?

Lehet, érkezett egy rettegett telefonhívás, ahol ezt hallottad: “Sajnálom, megkaptuk a teszteredményeket, és azt mutatják, hogy ez rák.”
Lehet, hogy elhagyott a kedvesed, vagy épp meghalt egy szeretted. Lehet, hogy elveszítetted a munkahelyedet, vagy a tőzsdeindex süllyedése bizonytalan pénzügyi helyzetet eredményezett számodra.
Minden olyan simán ment az életedben, és a következő percben mintha egy vihar csapna le az életedre, és minden terved összedől. Mit teszel?

Egész könyvek foglalkoznak a Bibliában ezzel a kérdéssel. Egyiket, a Jeremiás siralmait, Jeremiás próféta írta miután látta Jeruzsálem pusztulását, és azt, ahogy Izráel népét elviszik fogságba a babilóniaiak.

A Siralmakban Jeremiás kegyetlenül őszinte miközben Istennek panaszkodik. Gyakorlatilag ezt mondja:” Nem tetszik semmi, ami az életemben történik. Nem tetszik, ami a gazdasággal történik. Nem tetszik ami a nemzetbiztonsággal történik. Nem tetszik, hogy éhező és munkanélküli embereket látok. Nem szeretem látni az erkölcstelenséget, igazságtalanságot és bűnözést. És igazán nem nem tetszik, hogy a népünket rabszolgaságba viszik.”

De ennek a panaszokkal teli könyvnek a közepén, Isten – felhasználva az ihletett Szentírást, amely “hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Tim.3:16) – megmutatja, hogy kezeljük érzelmeinket miközben darabokra hullik körülöttünk a világ.

Ezen a héten szeretnék áttekinteni 6 konkrét dolgot, amiről Isten mondja, hogy tegyük, ha az életünk romokban hever.
Lehetséges, hogy most nincs szükséged erre. Lehet, hogy számodra most minden csupa napsütés. Ebben az esetben dicsőség az Úrnak! De remélem, megszívleled ezeket a kis áhítatokat, mert garantálom, hogy egy napon szükséged lesz rá. Elkerülhetetlenül lesznek az életedben (talán többször is) olyan időszakok, amikor rosszra fordulnak a dolgok, és tudnod kell, hogy mit tegyél, ha eljönnek a kemény idők.

Íme a házi feladat mára: Szánj időt arra, hogy elolvasd a Jeremiás siralmai 3. fejezetét! Szánj oda 10 percet a mai napodból, olvasd lassan, emlékezz közben arra, mit élt át Jeremiás, miközben ezeket a szavakat írta. Kérd Istent, hogy szóljon hozzád, és készítse a szívedet arra, amit ezen a héten tanítani szeretne számodra.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bölcsesség az a művészet, mely segít kormányozni akaratunkat. (Don Bosco)

A hívő élet középpontja nem a templom, hanem az otthon. (Stanley)

A kórházakkal kapcsolatban a legtöbbünknek kellemetlen élmények jutnak az eszébe. Ezzel így van Eszter is… Eszternek sem szép emlékek jutnak az eszébe, ha megemlítik neki a kórházat, s ennek több oka is van. Egy alkalommal például akkor járt kórházban, amikor a testvére egy komoly vírusos fertőzést kapott és hetekig volt ott, s rossz érzése akkor sem csillapodott, amikor egészségesen jöhetett haza. Még rosszabb emlék volt számára, hogy a kórházban látta utoljára dédmamáját, aki 95 évesen halt meg. Amikor pedig Eszternek kellett egy kis baleset okozta agyrázkódás miatt néhány napig megfigyelésen lennie a kórházban, bármennyire is voltak kedvesek hozzá az ápolónővérek, véglegesen besorolta a kórházat a nem szimpatikus helyek közé.
Mindezek után teljesen érthető, hogy mekkora volt a 12 esztendős lány aggodalma és félelme, amikor édesanyjának kellett kórházba mennie. A család örömteli esemény elé nézett: a negyedik gyermek születését várták. Eszter is örült, hogy újabb kistestvére lesz, de sehogy sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy éppen egy kórházban kell megszületnie. Természetesen minden nap bementek az édesanyához látogatóba. Egy ilyen látogatás alkalmával történt, hogy már éppen búcsúztak, az anyuka mindhárom gyermeke homlokára kis keresztet rajzolt, és lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak magukra. A gyerekek kicsit fájó szívvel léptek ki a kórteremből édesapjukkal együtt, amikor Eszter, aki nagyon féltette édesanyját a kórház miatt, gyorsan visszaszaladt hozzá, megölelte és ezt mondta neki: Te is vigyázz magadra, anya, mert nélküled mit csinálnánk? Ilyen a gyermeki aggodalom és ragaszkodás az édesanyához!

…ilyen gyermeki ragaszkodással és nagy bizalommal sietünk Jézus édesanyja és a mi égi édesanyánk elé: Vigyázz reánk az égből, ó Szűzanya, mert nélküled mit csinálnánk? Oltalmazz bennünket mindennapi nehézségeink közepette, mert mit tehetnénk a te segítséged nélkül?

Horváth István Sándor

Áldott az a bánat, mely arra késztet, hogy bűneink felett bánkódjunk. (Spurgeon)

Az Istenhez való hűség a kicsiny dolgokban nyilvánul meg.

Szalézi Szent Ferenc

Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett megy el, – ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)

Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja!
Segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás!
Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség!
Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni,
és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal!
Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott,
és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget!
Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek:
tudjak szeretni önzetlenül, és boldog legyek, ha adhatok!
Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást.

L. De Grandmaison SJ

„Lehetetlen, hogy Isten hazudjon.” (Zsid 6,18)

Az ember világától a hazugság nem idegen. Napról napra találkozunk vele, de a legfájóbb, hogy saját életünkben is számtalanszor érhetjük tetten a hazugságainkat, ha őszinték vagyunk. Vaskos hazugságokkal ámítjuk magunkat, másokat, és ilyenekkel ámítanak bennünket. Inkább úgy teszünk, mintha a hazug szó igaz lenne. Félelemből, kényelemből vagy egyszerűen csak azért, mert ezt látjuk magunk körül. Ennek pedig egyik következménye az, hogy már mindent kételkedve fogadunk, rezignáltan legyintünk ígéretekre, tervekre, egyre kevesebb dolgot veszünk komolyan. Isten ígéretei azonban valóra váltak, mindennap ezt hirdeti számunkra Jézus Krisztus keresztje. Vele a hazugságok tengeréből partra lehet evickélni, hogy teljesen új kezdődjön a mi életünkben is. Az ő szava biztat erre bennünket. A szava pedig az igazság. (Beke Mátyás)

 

Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél, mert tebenned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie. (Kempis Tamás)

 

„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24)

Egy rabszolga nem lehetett két úré, csak egyé. Mammon rabszolgatartó urunk egyre többet akar. Nem elégszik meg testünkkel, lelkünket is akarja. Egész napunkat, minden gondolatunkat. Bálványunk oltárára semmi sem elég. Végül felemésztődünk és elveszünk. Választanunk kell: vagy Isten, vagy a pénz szolgálatában áll életünk. Kettőt szolgálni nem lehet. Ahol a kincsünk, ott a szívünk is. A világban körbenézve rengeteg boldogtalan rabszolga rohangál. A mi szívünkben ki az úr? Boldogok vagyunk? (Kőháti Dóra)

Sokan nem csak azt találják nehéznek, hogy gondjaikról megfeledkezzenek, hanem hibáikat sem tudják elfelejteni. Emlékeinkben, talán éppen most is ránk nehezednek és lehangolnak, miközben a jövővel kell szembenéznünk. Ha nem vigyázunk, a múlt hibái, mint folyondár körülfognak és minden előrelépést lehetetlenné tesznek a lelki életben.

Talán meglepő számunkra, de a múltban elkövetett hibáknak nemcsak, hogy nem kell akadályt jelenteniük, a múlt hibái áldássá válhatnak. Mielőtt egy művész egy mesterművet a vászonra vinne, sok sikertelen vázlatot kell félretennie…

Egész életünkben az a legfontosabb, hogy milyen irányban haladunk. Nem az a kérdés, hogy hova érkeztünk már el, hanem, hogy melyik irányba megyünk tovább…

A Magyar Evangéliumi Rádió műsorából

…sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.

Márai Sándor

Uram, Istenem, te fogantatása pillanatától kezdve megóvtad Mária lelkét a bűnöktől és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól. Irgalmasságodban bízva fohászkodom hozzád: segíts, hogy le tudjam győzni a rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A te kegyelmeddel képes vagyok szüntelenül a menny felé törekedni, ahová Jézus édesanyja eljutott. Ő oltalmazzon anyai szeretettel az égből, hogy hivatásomat beteljesítve eléd állhassak a mennyben, ahol irgalmas szeretettel te vársz minden embert és engem, Istenem!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

“A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”


(Péld 3,3)

(Kis, kegyes dráma. Helyszín: Szívisztra körzet. Szereplők: Tóbiás és Lilla – szerelmespár; Narrátor – szenvedő, plátói szerelmes Lillába; Horáció – hűséges barát. Az elbeszélés a legapróbb részletekig valóságos/an/ kitalált történeten alapul. A szereplők önkényes nem/azonosítása bármely valóságos személlyel ififegyelmi felelősséget von maga után.)

Szeretni nem csak szép szó, ó-ó a szeretet… énekeltük már negyvenhetedszer ugyanazt a múlt nyári diáktábor búcsúéjszakáján, miközben üdvözült arcunkra visszapilinkézett a földi-égi pernye, fekete hó, fekete hó, suttogtuk szemlehunyva, tüzes pelyhek, szikrázó pelyhek, révüldözött valaki más, persze, Tóbiás és Lili már megint sehol sem voltak, hűlt helyük, mint József Attila anyukájának, mikor a költő a vonattetőn keresztben hasalva blattolt, és utoljára Szabadszállásra ment, sehol sem voltak, legalábbis nem a mi látókörünkben voltak, igaz, a máglyától öt méterre már töksötét honolt, ez igaz, de azért a szívével valahogy mégiscsak messze ellát az ember, én legalábbis így érzem, javítsatok ki, ha tévednék, szóval, tudom én, amit tudok, te iás-Tóbiás, te hétpróbás gazfickó, hogy neked csak ezen a nyáron már éppen a harmadik, ha jól számolom, márpedig az efféléket igenis jól szoktam számolni, de nemcsak én, általában az ember, az ember, aki itt valahogy kevés a szeretetre, az ilyeneket halálos pontossággal szokta számolni, eggyem-kettem, hetem-hétem, állj!, itt van a csel elhantolva, de egy sebzett méltóságot nem lehet ám ily olcsószerrel átverni, iás-Tóbiás, húsdarálóba váglak, ó-ó a szeretet élőő való-ságos, mérgesgalóca levesbe főzöm bele a májad, az ártatlanság és hűség templomának ezüstkilincsét ha megérinted, te!, mert szívével messze ellát ám az ember, ó, bár ne látnám, amit látok, azért csalatkozhat a szív szeme is, nem igaz?, ugye csalatkozhat, szólj Horáció, te hűséges barátom, mondd már, hogy igen, mi ez a hideglelés, nicsak, rendesen havazik, hogyan érthetném különben ennyire lehűlt fejjel, a kétszer kettő józanságával, hogy szerelem nélkül a hűség taplós unalom, rutin, megszokás, bejáratott gesztusok áporodott rendje, semmi játék, semmi meglepetés, pedig hát játszani is engedd szép, komoly fiadat, merthogy milyen az, ha valaki minden reggel pontban hét harmincötkor, meg minden este tíz huszonkettőkor használja, negyvenkét esztendő minden egyes napján, pfuj, ugyanazt a fogkefét, pfuj, ám érteni vélem azt is, hogy hűség nélkül a szerelem megemésztő tűz, medréből kicsapó halálos áradat, pusztító szélvész, lidérces őrület, ezért ne fáradj bele, ó Horáció, derék, nemes barátom, hogy bizony oktasd is jó szóval a játszadozó fiút meg hát a leányt, aki, nem is kérdés, persze, hogy a játszótársa akarna lenni, kinek is, Istenem, kinek is?!, csakhogy nem játszadozni, játszani akar, nagy ám a különbség, és nem is egyetlen rubinteás estére, örökre akarja, érted, ö-rök-re, tanítsd hát, mit tanítsd?, kössed, hétfonatú indával, hársfahánccsal, ércbilinccsel, kösd a nyakukba a szeretetet és hűséget, gyémánttollal vésd már a szívükbe, mert mi Jézustól tudjuk, mi az igaz szeretet!

(Visky S. Béla)

 

A világító bogár

Este lett, a régi kert felett,
S egy sárga arcú lomha vén bagoly
egy szentjánosbogárkát kergetett.
Hol vagy gazember, piszkos, ronda állat?
Most elkaplak, kitátom rád a számat,
s körmöm közt téplek el, ha megtalállak.
És ekkor a bokorban valahol
így szólt a kis bogár: – Miért-e hang?
Mit vétettem neked, te vén bagoly?
– Világítasz, bitang!
(Ismeretlen orosz költő verse)
“Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” Mt 5,16



AUGUSZTUS 20-A UTÁN IS

Alig néhány évtizede augusztus 20-án még a szovjet mintára készült alkotmányt ünnepeltették velünk. Igaz, régi-új címerünk helyett akkor még a búzakalász-koszorúba bújtatott – azóta hazánkban tiltottnak minősített nemzetközi munkásmozgalmi jelképek – köszöntek ránk. Akkoriban csak igen kevesen emlékeztek arra, hogy korábban ez a nap, közel ezer évig I. (Szent) István ünnepe volt.

Az 1956-os forradalom után a helyzet némileg enyhült, címerünkbe belekerült a koronájától megfosztott, trikolóros címerpajzs, és az alkotmány ünnepén a Kádár-rezsim ünnepi szónoklataiban már inkább a kenyér ünnepét emlegették. István királyról még mindig nem esett szó.

Arról nincs pontos adat, hogy Szent István ünnepe mikor kezdett összefonódni a kenyér ünnepével, viszont az új kenyérért való hálaadás csaknem valamennyi keresztyén egyház gyakorlatában fellelhető. A paraszttársadalom a kenyérben mindig is saját munkájának gyümölcsét, ugyanakkor Istennek áldását, ajándékát látta. Némelyek szerint talán azzal ötvöződött a kenyér és István király személye, hogy első királyunk olyan erős államot alapított, amelyik népünk számára több mint ezer éven keresztül kenyeret biztosított.

Egy bizonyos, új kenyérkor hálát adhatunk, és hálát kell adnunk Isten megtartó és áldó kegyelméért, de gazdag történelmi örökségünkért, ezen belül István királyért is. Legfőképpen az Élet Kenyeréért, a Királyok Királyáért, Jézus Krisztusért, akiben, akire nézve, és aki által mindez megvalósulhatott, és a miénk lehet.

Margit István / Pécel

„… Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret, hálát adva megtörte, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiértetek megtöretik…” (1Kor 11, 23-32)

 

 

FUSS!

 

Lefutni a távot – vagy megfutni a pályát? Olimpiára élesített figyelmem juttatta eszembe ilyen összefüggésben a kérdést. Nem teljes értékű szinonimáról van szó, hiszen lefutni egy távot, rövidet vagy hosszút – teljes erőbedobást igényel ugyan, de főként fizikait. Van előtte izgalom és felkészülés, és jön utána örömös vagy kudarcos szusszanás. Viszont megfutni a pályát – tartalmilag gazdagabb: a teljes embert igényli testestől-lelkestől.

Azt veszem észre magamon, hogy keresztyénként is inkább távokra tördelem a futásomat: feladatsorozatok, hosszú hétvégék, zsúfolt napok – egy-egy táv. Nekitérdepelek, rástartolok, mindent beleadok, de már a startnál azt érzem: jó lesz túl lenni rajta.

Pál apostol nem csupán távokat futott, bár Damaszkusz felé még így gondolhatta. Miután azonban Krisztus pályára állította, egyetlen nagy futássá, jóízű, ígéretes versennyé vált az élete. Pihentében is tudta: a pálya még tart. Futása közben pedig lazította a hit: Krisztusban már győzött, de szeretne még több dicsőséget szerezni neki.

Lelkesítsen mindenkit az Úr, hogy a pályát lássuk és ne csupán távokat – beleolvadva mindenestől az ő programjába ahelyett, hogy erőlködve, izzadva és néha kelletlenül veselkedünk neki a részleteknek.

Lefutni, vagy megfutni? Ez itt a kérdés. Erősségünkkel, az úszással kombinálva helytálló a javaslat:

AMIT LE KELL FUTNI, AZT ÉRDEMES MEGFUTNI, MERT MEGÚSZNI NEM LEHET!

Bálintné Gyöngyi / Pécel

„De én semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (Csel 20,24)

 

 

“Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk; hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.”


János 17,21

Egyek legyetek!

E fel-nem-ismert lehetőség
ítéletünk, megméretésünk.
Családnyi vagy gyülekezetnyi,
városnyi vagy országnyi létben,
világnyi összetartozásban
örök hiányjel.
Mint jéghegyek úszunk el egymás
mellett, noha megváltatásunk
óceánja szeretve ringat
mióta és mindannyiunkat!
VALAKI vár, vérrel fedez be,
s távolodunk széttöredezve…

 

ATYÁNK, A JÉZUS KRISZTUSBAN!
A Te kegyelmed és a Te csodád, hogy magyar református egyházunk évszázadokon át megőrizhette szervezeti egységét. Az sincs elrejtve Előtted, hogy hány kegyességi irányzat él és munkálkodik benne, olykor egymás ellenére is. Könyörülj rajtunk, hogy azt keressük, ami egybeköt, s őszintén értékeljük egymás elhivatását és szolgálatát is, mert az aratnivaló sok, és minden munkásodra nagy szükség van. Áldásodra várunk, ATYÁNK.
Ámen.

 

 

Nem egyedül

Írta: Budai Judit

 

Ismét egy nehéz munkanap terhével baktattam gépkocsimhoz. A néhány perces út alkalmas volt az események számba vételére, és az ismétlődő kérdésemre történő válasz keresésére: Isten valóban ezen a munkahelyen akar látni? Sokszor állok ugyanis olyan kihívással szemben, aminek, úgy érzem, nem tudok megfelelni.

A Biblia szerint Isten számtalan csodát tett, amivel vezette választottait. Nem tudna nekem is valami bátorító jelet küldeni? Eszembe jutott Ezékiás király, aki halálos betegségben Istenhez könyörgött, válaszul ígéretet kapott a gyógyulásra, amit különös jellel is erősített: a nap sugarainak változtatásával erősítette hitét (Ézs 38,8). Ha Isten tegnap, ma és örökké ugyanaz, akkor miért ne siethetne az én segítségemre is hasonló módon? – vágyakoztam kocsimhoz közelítve. Beszálltam, indítottam, amikor észrevettem a szélvédőre tűzött papírszeletet. Nem a szokványos reklámcédula volt, hanem fehér lapra, szép kézírással írt rövid üzenet: „… örökkévaló karjai tartanak” (5Móz 33,27).

Igen, Isten tegnap, ma és holnap is ugyanaz. Meghallgatott, és egy számomra ismeretlen szolgájával küldte el üzenetét: a megoldhatatlannak tűnő kihívásokban is örökkévaló karja tart.

Jézus mondta:

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 8,34)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Aranyborjú…

 

URam! Könyörülj meg ezen a megbomlott elméjű világodon, hogy végre felismerjük, hogy Te vagy az Élő, s megtartó, s nem az élettelen! Ámen
Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!
2 Móz 32,31-32a
Mostanában sokan vásárolnak aranyat – ez persze nem az átlag-honpolgár időtöltése -, mondván: Ez bizony jó befektetés! Kevesen tudják, hogy az arany nem invesztíció, mert értéket nem keletkeztet, legfeljebb értéket tartósít addig, amíg többé-kevésbé működik a társadalom.
Érdemes megjegyezni, hogy 1950-ben 1kg aranyért ugyanannyi hordó olajat lehetett venni, mint manapság… Akkor tehát nem változott semmi? De, a pénz vásárlóértéke!
S akkor mi az érték? Az, ami maga is értéket teremt: azaz a munka! Ahhoz viszont, hogy szakemberek legyenek a holnapban, a mában kell invesztálni: iskolába, egészségügybe, hogy a leendő szak-emberek ne csak szakmájuk kiváló ismerői, de emberséges emberek is legyenek.
Ezért igen nagy bűnt követ el az, aki arra tanítja gyermekét, hogy az arany (értsd: az élet materiális csillogása!) a legnagyobb érték, ami biztosítja a lét teljességét, sőt a boldogságot magát is. Milyen érdekes, a régmúlt időkben az arany az örökélet szimbóluma volt, hiszen mindent megemészt a moly és a rozsda – kivéve az aranyat. Mózes, a “látszat-egyiptomi/krypto-izraelita” nagysága éppen abban van, hogy mostohaanyja (a fáraó leánya) révén szerzett rendkívüli műveltésge révén olyat is lát, amit a hétköznapi csaták között őrlődőek nem! Mózes látja, hova vezet az, ha az élettelenbe veti valaki a bizalmát az ÉLŐ helyett…
 
Nincs ember, aki ne értené a szólást: “No ennek is a pénz az istene!” Lutherünk így fogalmaz: “Kinek mi a legfontosabb az életében – az az istene!” S valóban, egyiknek a pénz, a hatalom, a másiknak az alkohol, a drogok, a harmadiknak a játék, s sorolhatnák a szenvedélyeket, melyek elveszejtik az emberek józan eszét. Igen nagy tehát a vétke mindazoknak, akik istenként tekintenek a múlandóra, s engedik, hogy életüket a múlandó irányítsa!
 
Isten “jókedvében” teremtette ezt a világot, s benne mindent, a sok-sok ércet, még az aranyat is! Nem azért, hogy ezekkel egymást zsaroljuk, hanem azért, hogy minden dologgal, amit (csak kölcsönbe!) kaptunk ebben a világban szolgájunk egymásnak. Ha az Isten adományait elnyomásra, a másik kizsákmányolására használja fel az ember, akkor elfordul Isten eredeti akaratától, és saját magától vonja meg az áldást… Ezért könyörög Mózes olyan “szívbemarkolóan” (lásd következő versek!): “Mégis bocsásd meg vétküket!” Ő ugyanis tudja, hogy mindaz, amit istennek tesz meg az ember az Isten helyett, az nem áldást, hanem átkot hoz az emberre…
Életújító erőért.
A mai nap imádsága:
Urunk! Téged várunk! Jöjj, költözz be szívünkbe, hogy élhessünk általad. Ámen.

 

Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 1Jn 2,3
Aki Jézus szavaiból csak egy keveset is meghall, nem egyszerűen megváltozik, hanem megfordul az élete. Ennek oka nemcsak a teológiai megokolásban van: Ő királyoknak Királya, uraknak Ura, hanem elsősorban ebben: Ő a Pastor pastorum… a pásztorok pásztora, a főpásztor. Korunk “demokráciájában” mindenki tiltakozik minden felsőbbség ellen – alapos okkal is, meg néha nem is. Ilyenek vagyunk: nehezen viseljük a hierarchiát legyen az bármilyen szervezetben is.
Felsőbb hatalomra márpedig szükségünk van. Olyan, amely mindig felemelt – a történelem során kevés akadt népek és nemzetek életében, de időről-időre azért mégis adattak. Ők példaképpé váltak. Rá kell döbbennünk: a legfontosabb életrendező erőnk, az Isten maga. Nélküle nincs semmi, általa van, ami van, hiszen minden Őbenne létezik. Gazdátlan ország prédává válik, uralom nélküli élet parttalanná sekélyesedik. Kell a vezetés… Jézus mondja: “Én vagyok az…”
A te pásztorod is, azaz gondviselőd. Tessék megnézni hány embertársunk küszködik nap mint nap önmagával. Önmagát akarja értékelni, de az értéket mindig az Isten adja, talentumként. Ha van, akkor meg lehet duplázni, de egyből egyet sem megvalósítani nem válhat életprogrammá… Hiába mondogatom magamnak: több vagyok, jobb vagyok, mint a másik – belül mindenki érzi: mi az igazság. Nem éri meg hazudni – önmagunknak sem -, mert Isten idővel úgy is szembesít az igazsággal. Ha jobb legelőkön rágcsálhatjuk az élet füvét, az nem a mi érdemünk, hanem Pásztorunké. Ő terelget, irányít. Ha gondoskodását nem akarjuk elfogadni, mert elhisszük, hogy mi jobban tudjuk, hol folyik a tiszta forrás, s hol terem az igazi zöld fű… hamar gödörbe esünk.
“Én vagyok… Veled vagyok… Jöjj” – Jézus döntésre hívó szavai. Neked mit jelentenek?
Érzékelés…
A mai nap imádsága:
Uram! Taníts látni, hogy el ne tévedjek, add hogy halljam hangodat, s ne nyugtalankodjak! Ámen
A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR alkotta.
Példabeszédek 20,12
Isten csodálatos ajándéka a hallás és a látás, segítségükkel van kapcsolatunk a világgal, nélkülük számtalan dologban másokra szorulunk. Meghallani és meglátni azonban még a látásnál és a hallásnál is többet jelent. Arra kaptuk tehát érzékszerveinket, hogy ne csak az orrunkig, hanem a horizonton túlra, s fölfelé is lássunk, s ne csak a fülünkig jusson el a szó, hanem tovább, a szívünkig. Ha az érékszerveink nem segítenek meg minket, hogy eljussunk az érzékelés határán túlra, akkor nagyon nyomorúságos életünk van ezen a földön. A lét célja ugyanis nemcsak a láthatóak felkutatása, megismerése, s felelős birtokbavétele, hanem a Láthatatlan világ megélése, s benne az Isten megismerése – mégha tükör által homályosan is…
Aki (meg)lát és (meg)hall, az nem könnyelmű. Az ÚRIsten adja a bölcsességet, hogy cselekedeteink következményét előre látva felismerjük, hogy hova jutnánk, ha… de végül – s ez a gondviselés (azaz Providentia Dei = Isten előre-látása) – kikerüljük azokat az utakat, melyek a gödrök, szakadékok felé vezetnek. Legnagyobb siker a gyereknevelésben, ha sikerül megértetni, átadni, hogy a boldog(abb) élet csakis távlatokba helyezetten élhető. Aki a mában él, s a pillanatért rajong, az nem kerülheti el a csalódást. Testet-lelket gyönyörködtető ajándékok nem pótolhatók “gagyi” üveggyöngyökkel, a felszínes csillogás soha nem nyugtat, inkább csak felizgat…
Isten mindent elrendez azoknak, akik Őt szeretik. Mindent a javukra fordít, még a rosszat is. Ha nem így lenne, akkor az ember esete lenne a legreménytelenebb az egész teremtettségben. Az evangélium üzenete, hogy minden megoldás a Teremtőnkben van elrejtve, de hit által minden nyilvánvalóvá válik: az is, hogy a Nap a horizonton túl is süt, s az is, hogy nem vagyunk egyedül ezen a világon, Isten mindannyiunkat hazavár…
Hűség…
A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy Veled járhassam a hűség útját! Ámen

 

Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2 Tim 2,13
Sok a tévhit a hűséggel kapcsolatban… Sokan a személyes szabadság korlátozását, s az önrendelkezés feloldódásának veszélyét vélik benne. Megint mások önkéntes rabságnak gondolják. A hűség és hűtlenség problematikája leginkább a párkapcsolatban érhető tetten, a Szentírás mindkét része bőven hoz példákat az Isten és ember viszonyában a hűség/hűtlenség szemléltetésére.
A Teremtő és teremtmény kapcsolata a legmélyebb, s a legőszintébb. Szép a házastársak szeretet-őszintesége, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a házastársak soha nem annyira őszinték egymáshoz, mint önmagukhoz, végső soron Istenhez. Vannak dolgok, amiket “megbeszélnek” az Istennel, de házastársukkal nem -, s persze sok mindent megbeszélnek a párjukkal az emberek, jóllehet mindenek előtt az Istennel kellene “lerendezni” az adott ügyet.
Mindannyian akarjuk a biztonságot, de ahogyan öregszünk, annál inkább kívánjuk a kiszámíthatóságot. Ha valaki sokadik X-én túl is tinédzseres közönnyel szemléli saját sorsát, azt bizony nem boldognak – aki megtalálta az örök ifjúság forrását -, hanem bolondnak tartják. Vannak bőven olyanok is, akik a kiszámítható biztonságért még a boldogságukat is feláldozzák, s így élik egymás mellett az életüket – gyakorlatilag idegenként, hiszen az az ember már nem az, akit néhány évtizeddel korábban megismertek.
Tulajdonképpen minden baj oka, a hűtlenség. Éppen ezért ítélik el az emberek leginkább az árulást. Az áruló ugyanis azt “adja fel”, akinek hűséget fogadott. Annak akar rosszat, akitől jót kapott, mert elhiszi, hogy a többet-birtoklás az több boldogságot is ad számára. Múló örömöt lehet hogy ad, de boldogságot nem! Az elsikkasztott pénz egyszer csak elfogy, a szerető szerelmének lángja ellobban, az érdekbarátok pedig szép lassan “kikopnak” az élet színpadáról… S mikor egyedül marad a hűtlen, s életének színpadán már csak a vészkijárat lámpája világít, a félhomályban csöndesen megszólal a Rendező: “Ezt akartad?”
A hűtlenségért mindig a legnagyobb árat kell fizetni! Azt tépi ki az Élet a kezünkből, ami számunkra a legfontosabb, ezért is tartja a régi szólás: “Isten nem ver bottal!” Nem bizony… de sajgó, üres szívvel igen! Az ilyen nagy ürességet földi dolgok már nem töltik be, egyedül csak az Isten képes azt rendbehozni, Ő azonban nem automata, amely észleli a hibát és korrigálja! Isten kegyelme éppen azért isteni kegyelem, mert emberi erőlködéssel kiérdemelni/kikényszeríteni nem lehet… Egyetlen, amiben reménykedhet a zátonyra-futott-életű ember, hogy Isten hűségének nagysága, minden emberi hűtlenséget felülmúl, s gyógyíthat akkor is, amikor – emberi szemmel nézve – annak semmi reális esélye nincs…
Ráutaltság…
A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne kelljen emberekre szorulnom, s a Te segítségeddel megoldást nyerjenek dolgaim! Ámen.

 

Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.
Ézs 57,15b
Kell-e nekünk az Isten? A felvilágosult ember nagy kérdése ez… Míg évszázadokkal korábban az embereket az érdekelte, “milyen” is az Isten, s melyik az “igazi”, a legerősebb, manapság – így a hivatalos ateizmus korszakán túl – igen sok embert az sem érdekli, Isten létezik-e egyáltalán. II. János Pál mondása szerint: “A legnagyobb ellenségünk a közömbösség.”
Kell-e nekünk az Isten, s ha nem akkor miért? Sokan azért nem foglalkoznak az istenkérdéssel, mert egyetlen világvallás vagy felekezet “hivatalos” elképzlése ill. dogmatikája sem áll közel hozzá, azokat teljességgel életidegennek tartja. Nos, az esetek többségében – joggal. Ugyanakkor a társadalmi életben szerepét veszítő egyház belső-körös történéseibe való bekapcsolódás sem nyújt semmiféle hasznot, előnyt vagy kapcsolati tőkét. Akkor meg minek? Ráadásul a kulturális keveredés (multi-kulti) globál-világ sok világnézeti alternatívája – “a szomszéd füve mindig zöldebb”-effektus alapján – azt a látszatot vetíti ki, hogy az autentikus válasz nem az adott kultúrkörben van, hanem a másikban. (Jóllehet mindegyikben megvannak a válaszok, csak különböző szinteken, s hangsúlyokkal, de ezek megértéséhez szükséges az adott kultúra belső ismerete.) A modern ember nagyon sokszor az Istent azért ülteti a kispadra, mert kényelmetlen, ha Isten az elvárásaival gátolja a pályán való szabad mozgást, az élet “játékát”.
Szóval: Kell-e nekünk az Isten, s ha igen akkor miért? Ézsaiás választ ad erre: Igen kell! Hiszen Isten az, aki a megtört szívűekkel van, Ő az, aki az alázatosak pártfogója. Aki még nem szenvedett el törést az életében, az tapogassa meg magát, mert lehet hogy nem emberből, hanem angyalból van… Tény, hogy nem tudunk szabadulni a bűn csábításától, s tudjuk, nemcsak a rossz megcselekvése a bűn, de a jónak az elmulasztása is az. (Nem véletlenül, a katolikus egyház a főbűnök közé tette a restséget, azaz a lustaságot. Hiszen, aki lusta, az mulaszt…) Ezért tehát van “restanciánk” bőven, híjával vagyunk a szeretetnek! Ez mindenféleképpen diszharmóniát kelt lelkünkben, ami harmóniává csak Isten segítségével válik. Ezért kell tehát nekünk, az Isten… hogy boldogan élhessünk!
Világ…
A mai nap imádsága:
Istenem! Nemcsak teremtett világod igen bonyolult, de a saját életem is az… Add, hogy szereteted fénye útmutatást adjon nekem minden dolgomban, s békében tehessem mindazt, amit rám bíztál! Ámen

 

Jézus mondja: Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”
Jn 10,16
Manapság sokan és sokat vitatkoznak azon, vajon Jézus zsidó volt-e vagy sem? Ez a fajta nacionalista megközelítés – akár innen, akár onnan nézzük – eltereli a figyelmet arról, hogy az Emberfia küldetését tekintve soha nem leszűkítve ‘nemzetben’, hanem egyetemesen ’emberben’ gondolkodott… Történelemkönyvekből tudjuk, hogy az európai egyeduralomra törekvő pápaság legalább ezer eszetendőn keresztül mégis úgy vélte, egy rendes akol van – s ez nem lehet más, mint egyedül a római Egyház (így nagy betűvel írják), hiszen 1054-ben a bizánci rítusúakat kitagadták, mert azok nem voltak hajlandók (egyébként joggal!) lemondani Róma javára az újonan megtért bolgárok Péter-filléreiről -, s annak csakis egy pásztora van: a mindenkori pápa. A probléma azonban az, hogy Jézus Urunk ezt mondta: lesz (azaz majd valamikor!) egy nyáj, egy pásztor…
Manapság a magukat kereszténynek (krisztuskövetőnek) valló mintegy kétmilliárd ember több ezer felekezetbe/akolba sorolható, s akkor még nem vettük számítása a többieket, akikkel a keresztények ugyanúgy “genetikailag kompatibilisek” – azaz az ÚRIsten őket is ugyanabból a vérből teremtette! S ha már létrehívta őket – hiszen az élet soha nem Isten akaratával ellentétesen jön létre -, akkor bizonyára gondja is van rájuk. Egyes szélsőségesek azonban állandóan azzal foglalkoznak, ami nem az ő dolguk, hanem kizárólag Istené, hogy ti. “De azok hogyan üdvözülnek?” A kígyó az Édenkert tiltott fájánál azt hazudta “Olyanok lesztek, mint Isten!” -, de ez akkor is, s azóta is hazugság, sosem leszünk olyanok, mint Isten! Azaz sem akkor, sem azóta nem a mi hatáskörünkbe tartozik(!), hogy ki hogyan, s miért kerül be a mennyországba, melyről meglehetősen vegyes elképzelései voltak/vannak/s lesznek az embereknek.
Manapság nem nagy feltűnés azt mondani, egy csónakban evez az egész Föld, hiszen faluvá zsugorodott a világ. Azt sem túlzás mondani, hogy egy akolba kerültünk – akár akartuk, akár nem. Itt most nemcsak kecskék és juhok kerültek egymás mellé, de farkasok, oroszlánok és krokodilok is “színesítik a társaságot” – melyből még a nyulak sem maradtak ki! Csoda-e, hogy válságba került a világ? Nem, hiszen egy ilyen helyzetben mindenki a maga érdekét lesi… Mi lesz a kivezető megoldás ebből a gyanúsan apokaliptikus feszültségből? Erre még a tudósok is csak tippelni mernek.
Pedig a megoldás a kezünkben lenne – ha a szívünkre hallgatnánk. Ha a világ (nemcsak vallási!) vezetői engedelmeskednénk – az egyébként túlélési stratégiának is kiváló – jézusi tanításnak, s érvényt szereznének annak, amit bizonyára ők is nagyon jól tudnak; csakis egyetlen járható út van: ez a szeretet. Nincs más biztosítéka, garanciája a túlélésnek, a megmaradásnak csakis a szeretet. Amíg azonban az önérdek álságosan aláássa a közösségi érdekeket (pl. hogy mindenkinek legyen tisztességes munkája és bére – merthogy munka az lenne elég itt a Földön is!), eladdig nincs menekvés a létezésünket veszélyeztető szakadékból – menetelünk afelé…
Egyszer majd hallgatni fognak a Pásztorok Pásztorára, az egyetlen Főpásztorra, de ez az idő még – úgy néz ki -, várat magára. A mi reménységünk azonban nem lankad, mert mi tudjuk, hogy most is, s azután is és mindörökre, csakis az Isten szeretete élteti és tartja meg a világot, s benne mindannyiunkat…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

HASZNÁLD AZ IGAZI ERŐSSÉGEIDET!

 

„Gyűjts össze hetven férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói.” (4Mózesm 11:16)

Néhány szomszéd gyerek épített egy kunyhót az egyik fán, és megalapították saját klubjukat. Amikor a felnőttek megkérdezték, hogy kiket választottak meg a tisztségekre, csodálkozva hallották, hogy egy négyéves fiút választottak elnöknek. „Nyilván született vezető” – jegyezte meg az egyik apa. „Hogy lehet, hogy ti, nagyobb fiúk mind rá szavaztatok?” Az illető fia így válaszolt: „Nos, titkár ugyebár nem lehetett, mert nem tud írni-olvasni. Nem lehetett pénztáros sem, mert nem tud számolni. Nem lehetett ajtónálló sem, mert túl kicsi ahhoz, hogy bárkit is kihajítson. Ha semmilyen posztot nem kap, az nagyon rosszul esett volna neki. Így hát ő lett az elnök.” Az élet azonban nem így működik! Nem a hiányosságaid által leszel sikeres, hanem úgy, ha munkába állítod Istentől kapott erősségeidet. Az életben a rendeltetésed mindig szoros kapcsolatban van a képességeiddel. Isten nem hív el olyan munkára, amire nincs tehetséged. Isten azt mondta Mózesnek: „Hozz nekem hetven embert, akiket vezetőknek tartanak.” Nem tudod teljesen kibontakoztatni a benned rejlő lehetőségeket, ha nem az igazi erősségeidet használod. A tökéletesedés mindig az adottságoktól függ. Tudod, mi történik akkor, ha minden idődet azzal töltőd, hogy a gyengeségeidet próbálod kiküszöbölni, de közben nem fejleszted az erősségeidet? Ha igazán keményen dolgozol, sikerül valahogy foggal-körömmel eljutnod a középszerűségig, de azon túl soha. Anyagi szükségek vagy családi kötelezettségek talán megkívánják, hogy egy ideig más területen dolgozz, mint ami az igazi erősséged, de ne állapodj meg ott! Kérd Isten vezetését, csiszolgasd képességeidet, légy türelmes, és Isten ajtókat fog megnyitni számodra.

 

 

Információ-túlterhelés

 

„Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.” (Dániel 12:4)

A technológia révén olyan dolgokat tehetünk meg, amire eddig soha nem voltunk képesek, de mindez függőséget is okozhat. Előfordulhat, hogy teljesen kimerít ez a kötődés. Egy szakértő megjegyzi: „Az emberekben megfigyelhető egy erőteljes hajlam arra, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak. Adjuk hozzá ehhez az állandó összeköttetést, és a munkanap sohasem ér véget. Bárkivel bármikor könnyen kapcsolatba lehet lépni, és mivel az információk a világhálón állandóan hozzáférhetőek, örökké kattintgathatunk.” Pál írt arról, hogy „használjuk ki az időt” (ld. Efézus 5:16). Azt szoktuk mondani, hogy „az idő pénz”, de valójában az idő sokkal értékesebb, mert az nem megújuló erőforrás. Ha egyszer elmúlt, örökre elmúlt. Az információ-túlterhelés kezelése azt jelenti, hogy újra felállítod a határokat, melyeket a technológia lerombolt. Tehát: Ismerd fel a jeleket: ha egész nap emberekkel beszélsz és mégis magányos vagy, akkor nagy valószínűséggel a technológia uralja az életedet. Kezdj kis lépésekkel: egy rövid időre legyél elérhetetlen, és figyeld, hogy mi történik! A technika kerekei nem fognak megállni! Ne felejtsd el: van választásod! Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy minden áldott nap huszonnégy órában elérhetőnek kell lenniük, túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját fontosságuknak, vagy túl fontosnak tartják azokat, akik őket irányítják. Állíts fel határokat: fékezd meg az e-mailek és azonnali üzenetek áradatát! Valóban szükséged van annyi emlékeztetőre ugyanazzal a dologgal kapcsolatban? Adj egyértelmű tájékoztatást: mondd meg az embereknek, hogy az e-mailekre a nap egy bizonyos szakában válaszolsz, és tudasd velük, kit keressenek, ha azonnali választ akarnak. Készíts listát az elvégzendő feladatokról: így, ha félbeszakítanak, hamarabb vissza tudsz térni a kerékvágásba. Tartsd magad az időbeosztásodhoz: klasszikus példája saját magunk félbeszakításának, hogy időnként bele-belekukkantunk a számítógépbe. Ellenőrizd magad: miután pár percig böngésztél a világhálón, kérdezd meg magadtól: „Tényleg ezt kell most csinálnom?”

„A szolga nem nagyobb az uránál.” (János 13:16)

Amikor folyton többféle feladattal vagy egyszerre elfoglalva, fontos dolgok kieshetnek. Megkérdeztek egy ügyvédet, akinek sikerült egy hihetetlen megegyezést kieszközölnie ügyfele javára, hogyan csinálta. Így válaszolt: „Én voltam az egyetlen ember aznap a megbeszélésen, aki nem azzal töltötte az egész időt, hogy sms-eket küldözgetett!” Egy nagyra becsült kutató szerint agyunkat arra edzettük, hogy „folyton ide-oda cikázzon az üzenetek és információk univerzumában, apró izgalmakat keresve. Mivel mindet éppen csak érintjük, sosem ásunk elég mélyre, mielőtt továbblépünk a következő figyelemelterelés felé… és ez olyan mértékben megemeli stressz-szintünket, amit épp csak kezdünk megérteni.” Egy másik szakértő mondja: „Több információt kapunk 72 óra alatt, mint amennyit szüleink egy hónap alatt kaptak, és a legtöbb ember nem képes mindezt feldolgozni. Befogadják az új dolgokat, de nem szabadulnak meg a régi információktól, melyekkel régebben akartak foglalkozni.” Mikor élvezhettél legutóbb zavartalanul egy kis nyugodt, pihentető időszakot? Vissza tudsz egyáltalán emlékezni ilyenre? Annyira eredmény-orientáltak vagyunk, hogy ha nem csinálunk valami számszerűen mérhetőt, azt hisszük, hogy elvesztegettük az időnket. Az igazság az, hogy szükségünk van a kérlelhetetlen információrohamtól távol töltött időre, hogy újrarendeződjünk, gondolkodjunk és feltöltődjünk. Jézusnak megvolt az időbeosztása, amihez tartania kellett magát, szolgált az emberek felé, voltak tanítványai, akik Tőle függtek, és minderre kevés ideje volt. Mégis „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16). Nos, mivel „a szolga nem nagyobb az uránál”, ne gondold, hogy te felette állsz mindennek! Talán bölcsebb vagy, mint Ő? Vagy mélyebb lelki életet élsz? Jézus azt mondta: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Márk 6:31), mert ha nem vonulsz félre, összeomlasz.

 

KI VAGY TE VALÓJÁBAN?

„… letette felsőruháját…” (János 13:4)
Aggódsz amiatt, hogy ha az emberek tudnák, ki vagy valójában, nem kedvelnének? Vagy ha elengednéd a kormányt, ide-oda hányódnál a szélben? Ha az 1960-as években nőttél fel, talán emlékszel az Eleanor Rigby című dalra. Magányos emberekről szól, akik önmaguk okozták el­szigeteltségüket azáltal, hogy megpróbáltak mindenáron belevegyülni a tömegbe. Az egyik sora így szól: „az arc, melyet egy befőttesüvegben tartunk az ajtó mellett”. Rettenetesen kimerítő lehet, ha mindig megpróbálunk „normálisnak tűnni”. A Biblia azt mondja, hogy Jézus „letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni” (János 13:4-5). Hajlandó volt „átlátszóvá” válni, engedte, hogy tanítványai meglássák igazi valóját. Egy író megjegyzi: „El kell mondanom nektek – miután fociztam és órákat töltöttem büdös öltözőkben -, hogy sokkal könnyebb levetkőzni, ha mindenki más is vetkőzik, mint besétálni egy igazgatósági ülésterembe, és ott levetkőzni. Ez akkor is igaz lenne, ha a teremben csak olyan emberek lennének, akikkel együtt edzek. Nem arról van szó, hogy kik ők, hanem hogy a komfortzónád sérül, ha úgy érzed, egyedül te vagy meztelen. Jézus hatalmas leckét tanított. Felkelt a vacsoraasztaltól, és vetkőzni kezdett a többiek előtt, akik mind teljesen fel voltak öltözve. Az a bajunk… hogy nem akarunk úgy tűnni, mintha mi lennénk az egyetlenek, akinek problémái és szükségei vannak. De a másságtól való félelem a tettetés börtönébe zárhat. Jézus olyan lépést tett, amit kevesen mernének meg­tenni. Levette a köntösét (a róla kialakult képet) azok előtt, akiknek az ösztönzésén már annyit fáradozott. Az igazi szolgálat azzal a pillanattal kezdődik, amikor már nem akarunk többé jó benyomást tenni másokra, és azt mondjuk: „ez az, aki valójában vagyok”.

 

Ma mondj igent az örömre!


„Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehémiás 8:10 Károli)

Lenny kétségbeesetten szeretett volna leadni a súlyából, így az orvosa azt mondta neki: „Táplálkozzon a szokásos módon két napig, aztán ugorjon át egy napot a következő evésig! Ismételje ezt a módszert hat héten át, és le fog adni öt kilót.” Meglepő módon két hét alatt tíz kilót adott le! „Hogyan csinálta?” – kérdezte az orvos. „Őszintén szólva, doki, azt hittem, belehalok” – felelte Lenny. „Annyira éhes volt?” – kérdezte az orvos. „Nem!” – kiáltott fel Lenny – „de az a harmadik nap az egész napos ugrálással és szökdeléssel teljesen kikészített!” Az életnek nem muszáj ennyire nehéznek lennie! Mi nehezítjük meg azzal, hogy nemet mondunk az örömre, mert azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. A lemondás és az „erényesség” nem számít Istennél, sem az, ha mártírként viselkedsz abban reménykedve, hogy valaki majd megment.

Egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy aludhatna-e a barátjáéknál. „Miért?” – kérdezte az édesanyja. „Csak mert jó.” – felelt a gyerek. „De tegnap is náluk aludtál.” – mondta az anya. „Miért, tilos két egymást követő este jól érezni magamat?” – érvelt a fiú. Óvakodj attól, hogy túl sok szabállyal és előírással terheld magad, mert olyan leszel, mint a farizeusok, akik épp azoknak a törvényeknek lettek a rabszolgái, melyeket ők alkottak meg. Mikor mondtál legutóbb igent egy apró gondtalan örömre? Pál azt mondja: „Teljetek be örömmel!” Mire vársz? Ha büszke vagy magadra azért, mert mindig megfontolt, rendíthetetlen és komoly vagy, itt az ideje helyrebillenteni a mérleget, és némi spontaneitást hozni az életedbe. A Biblia azt mondja: „Ujjongjanak és örvendezzenek, akik szeretik Nevedet!” (Zsoltárok 5:11 AMP); „Örüljetek… örvendezzetek és legyetek vidám szívűek mindenkor!” (1Thesszalonika 5:16 AMP). Ma mondj igent az örömre!

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!