Menekülsz Isten elől?

„El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön…” (Jónás 1:3)

Ninive körülbelül 550 mérföldnyire keletre volt Jónástól. Tarsís 2500 mérföldnyire nyugatra. Ahelyett, hogy 550 mérföldet ment volna Isten akarata szerint, Jónás úgy döntött, hogy inkább 2500-at megy az ellenkező irányba. Tettél valaha ilyet? Isten azt mondja: „Menj ide!”, de te inkább oda mégy. A rossz hír az, hogy ilyenkor nem csupán 2500 mérföldet kell megtenned visszafelé, de azt az 550-et is, amerre először küldött Isten. Sőt, bármikor futsz is Isten elől, mindig meg kell fizetned az árát. „…talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt…” (Jónás 1:3). Ha Ninivébe mégy, abban az a jó, hogy Isten állja a költségeket. Ha Tarsísba mégy, neked kell fizetned a számlát. Nagyon sokan hatalmas árat fizetünk a tarsísi utakért, miközben, ha Isten útját választjuk, ő állja a számlát.

Figyelj meg még valamit: ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal nem csupán magadat zavarod össze, hanem a körülötted lévők életét is. Azok a szegény tengerészek nem kértek Jónás problémáiból, mégis megkapták. Te is összezavarod mások életét a lázadásod miatt? Gondold végig: ha a szél, a tenger és a cet is Istennek tartozott engedelmességgel, mik voltak Jónás menekülési esélyei? Jónás nem fordult vissza, amíg el nem nyelte a tenger és a cet, és sokan közülünk nem kezdik el a helyes dolgot tenni, amíg minket is el nem borítanak a dolgok; amíg Isten nem hagyja a körülményeket olyan rosszra fordulni, hogy Hozzá fussunk, ahelyett, hogy Előle futnánk, mert már nem maradt más lehetőségünk. Nos, szól ma hozzád Isten?

„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1)

Jónás komolyan imádkozott a cet gyomrában; megbánta előítéleteit, és megtanulta szeretni azokat az embereket, akiket korábban megvetett. Ott dőlt el, hogy hajlandó olyan dolgokat prédikálni az embereknek, amiket azok nem szeretnek hallani. Figyelj meg még valamit: Isten nem lépett közbe, amíg Jónás meg nem tért. A legtöbben azt szeretnénk, ha Isten mozdulna, mielőtt még mi mozdulunk. Nem, Jónás cselekedett, és aztán erre Isten válaszolt; parancsot adott a cetnek, és az kiköpte Jónást a szárazföldre, ahol a szökevény próféta útbaigazítást kért Ninive felé. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzuk helyre a kapcsolatunkat, hanem átlépünk a következő házasságba. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzunk rendbe a dolgainkat, amíg ötvenévesek nem leszünk. Néha a lázadó lelkületünk miatt sokáig tart leküzdeni szenvedélyeinket, függőségeinket, pedig sokkal hamarabb is megbirkózhattunk volna velük. Jónáshoz hasonlóan el kell jutnunk a mélységekig. De bármibe is kerül, Isten el fogja végezni. Elmehetsz Ninivébe magadtól, vagy Isten visz el oda. De könnyebb, ha elsőre engedelmeskedsz.

Jónás története bizonyítja, hogy az Úr a második lehetőségek Istene. „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1). Jó hír: bár menekültél Isten elől, az életed hajótörést szenvedett, és úgy érzed, mindjárt megfulladsz, Isten megszabadít és helyreállít, ha hozzá fordulsz. Második lehetőséget ad a házasságodban, a szolgálatodban vagy a hivatásodban. De van egy feltétel: Isten nem fogja meggondolni magát, és nem fog alkalmazkodni ahhoz, amit te akarsz, tehát neked kell megváltoztatni a gondolkodásmódod és viselkedésed, és azt tenned, amit Ő mond. Rendben?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Január 18.

Ugyanazokat szenvedtétek

“14Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.” (1Thesszalonika 2,14)
Pál apostol a Krisztusban való hit bizonyítékának tartja azt, hogy a thesszalonikai hívőknek szenvedniük kellett hitükért a honfitársaiktól. Ezt először a Júdeában lévő – tehát az első – keresztyén gyülekezeteknek kellett megtapasztalniuk. Őket a zsidók, vagyis saját honfitársaik üldözték. A Thesszalonikában élő hívőknek is a saját honfitársaiktól kellett elszenvedniük hasonlókat. Így van ez ma is bármilyen etnikumhoz tartozók körében, ha az evangélium teret nyer, és hívővé lesznek emberek. Pál apostol missziós útjai alkalmával így “vigasztalta” az újonnan megalakult gyülekezetek tagjait: “maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (ApCsel 14,22). A hívőket ért bántalmazások oka az, hogy ők “idegen test” ebben a világban: “Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való” (Jn 17,16). A Krisztust követő hívő élettel együtt jár a szenvedés. Ez fokozottabban jelentkezik a küldetés útját járó tanítványok életében: “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani” (Jn 15,20). Sőt Jézus boldognak mondja az őérette üldözéseket szenvedő tanítványait, és bőséges jutalmat ígér nekik (Mt 5,10-12)! Fegyverkezzünk fel tehát azzal a gondolattal, hogy “mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Tim 3,12)! /SzT/
Szlovák Tibor

A hozzánk közel levő Isten

“1Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak benneteket, és cselekedjetek azok szerint, hogy élhessetek, és hogy bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek. 2Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. 3Saját szemetekkel láttátok, mit tett az ÚR Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az ÚR, mindazokat, akik Baal-Peórt követték. 4De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek. 5Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. 6Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! 8És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és döntései, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!” (5Mózes 4,1-8)
A törvény megismétlése könyvében Mózes azzal tanítja, figyelmezteti és bátorítja népét, hogy Isten nagyon közel van hozzájuk. Azt is kérdezi tőlük, hogy “Melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az Úr…?” (7. v.). Három dologgal bizonyítja Mózes ezt az állítását. Első: az Isten által adott törvények rendkívülisége (8. v.). Második: a Baál-Peórral történt affér (4Móz 25,1-9) után kik haltak meg és kik maradtak életben? “Akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek!” (4. v.) Harmadik: Isten mindig közel van hozzájuk, valahányszor kiáltanak hozzá. (7. v.). A 73. zsoltárban azt mondja Ászáf: “De nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73,28). Hiába volt a többi – Izrael körüli – nagy nemzetnek panteonja (bálvány isteneik szobraival teli templom), akkor sem tapasztalták meg azok közelségét, segítségét a mindennapi életükben. Izraelnek nem volt egyetlen istenszobra sem, de mégis beszélt hozzájuk Istenük, ők is kiálthattak hozzá bármilyen helyzetben, és ő meghallgatta őket. Hozzánk is ilyen közel van Isten, ha megmaradunk igéjében, és ha rendszeresen imádkozunk hozzá. De vajon tudod-e, hogy mit jelent egy ember számára Isten közelsége Jézusban?! /SzT/
Szlovák Tibor
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Az életért.

A mai nap imádsága:
Uram! Lassan láthatóvá válik , hogy önzésünkkel mivé tettük teremtett világodat. Elfordultunk Tőled, megtagadtuk életet védő törvényeidet. Kérünk, adj nekünk mégis lehetőséget, hogy Feléd fordulhassunk! Ámen
Eltörölt az Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat.
1 Móz 7,23a
Úgy tűnik, hogy az ember sosem értett a szóból… Az ember megkapta Teremtőjétől azt a képességet, hogy értelme révén felismerje mi a jó és rossz, történelme mégis a rossz megcselekvésének és a jó elmulasztásának történelme. Mikrokozmosztól a makrokozmoszig – bárhol is állunk és vizsgálódunk – Istennek törvénye tükröződik, azt megkerülni, kijátszani nem lehet, ha mégis megpróbáljuk átlépni a megszabott törvényi keretet, büntetés a következménye.
A görög istenségek – homéroszi tolmácsolásban – intrikusan szövögetik nagyon is emberi terveiket, melyek alakulásánál, ütközésénél az ember értetlenül áll: Miért kell éppen neki elszenvednie az istenek szeszélyes hatalmi harcainak következményeit? Ezzel ellentétben, a Biblia arról szól, hogy az Istentől (vagyis a rendtől) elfordulásnak mindig megvan a következménye – az özönvíz történetéből idézett mai mondat is erről tudósít. Régi felismerés: Isten időről-időre megítéli a világot. Nem azért mert már nem bírja tovább nézni az ember gonoszságát, ha Isten – márpedig az! -, akkor nem is gondolkodhat úgy mint az ember, hanem azért, mert betelt a teremtettségi mérték pohara…
Fotorealisztikus könyvek illusztrációi, számítógépes filmek megdöbbentő animációi vizionálják a világvégét… Kénköves esőt a Földre zúdító angyalseregek pusztítják, mindazokat, akik nem ismerték fel az Istent… Érdekes elképzelések, melyek szektás naivitása azt sugallja, hogy az “igazak” viszont érintetlen szemlélődőként élik át a végidőket… Az apokaliptikus borzalom éppen az, hogy mindenki pusztul! Nemcsak a bűnös ember, hanem vele együtt az “ártatlan” életek milliárdjai is – legyenek azok bármilyen biológiai szinten… Így történt ez Noé napjaiban, s ha egyszer “borul a kehely”, akkor hasonlóan történik az idők végezeténél is.
Isten igazsága, hogy magunkkal büntet minket, s magunkkal is jutalmaz meg. Beláthatnánk mindezeket, ha nem torzítaná látásunkat naponként megújuló önzésünk szemüvege. Az evangélium éppen arról szól, hogy nincs szükségünk egybemosódó színkavalkádra, hogy izgalmas legyen az életünk, ami igazán kívánatos mindannyiunk számára, hogy egyszer, végre tisztán lássunk. Akkor miért törölgetjük azt a szemüveget? Dobjuk el, hogy végre megláthassuk Isten teremtettségének szépségeit, addig, amíg a “gonosz idő” engedi…

Elvárások…
A mai nap imádsága:
Istenem! Elvárásaim vannak önmagam felé, s mindenekelőtt sokat várok másoktól. URam, szenvedek is emiatt eleget, s nem tudom hogyan változtassak mindezen… Kérlek segíts át gyötrő pillanataimon, hogy felismerjem az adott helyzetben akaratodat, s kegyelmed révén békességet nyerjek, s örömmel szeressem embertársaimat! Ámen

 

Majd hozzátette Jézus: “A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;”
Mk 2,27
Sokan azért nem kívánnak istenes elkötelezettségben élni, mert – így vélik -, a “hívő” embernek semmit sem szabad. Először is: mindent szabad neki (is), de ahogyan Saul-Pál helyesen mondja: “Mindent szabad nekem, de nem minden használ.” Ugyanakkor tényleg vannak felekezetek, ahol az előírásoknak/elvárásoknak se szeri se száma, de ez a fajta vallásosság bár sok-sok jelzőt vonzhat magához, de egyet bizonnyal nem, hogy: krisztusi…
A törvényeskedés ugyanis a kicsinyesek, a szűklátókörű önzőek tulajdonsága. Az ilyen emberek rettenetesek, mert csak két színt ismernek: feketét vagy fehéret. Jóllehet emberlétünket, életünknek tartalmat adó kapcsolatrendszerünket az átmenetek sokszínűsége jellemzi, ők azonban csak isteninek vagy ördöginek ítélik meg a dolgokat. Jellemző rájuk, hogy kihívóan kritikusak másokkal, de önmaguk botlásaival szemben messzemenően elnézőek (többnyire az ördög mesterkedéseire fogják) s látványos, hitbuzgó élettel próbálják palástolni súlyos karakterhibáikat. Nagylelkűek a közösből, de ők maguk nem szívesen vállalnak áldozatot a közért… Életük imázsára kínosan ügyelnek, de valódi családi életük, az otthoni, a négyfalközötti maga a pokol… Sajnos ilyen “jó hívő testvérek” miatt kritizálják sokszor a keresztényeket – s bizony joggal.
A keresztény ember szabadsága azonban egészen másról szól! Ha megnézzük ősi szabadság szavunkat, két szót fedezhetünk fel benne: szab és ad. Ki a szabad? Aki életét Istenhez szab-ja, vagyis az örök értékekhez igazítja, az ilyen ember képes valóban ad-ni, ráadásul a legtöbbet önmaga végességéből: az idejét. Aki időt, ad, az mindent ad! Az meghallgat, az odafordul, az építően segít, mert a dolgok helyes alakulásához mindig idő kell! Rendelt ideje van ugyanis mindennek! Isten országának eljövetelét pedig különösen nem lehet siettetni semmiféle nagy emberi elhatározással, buzgósággal… Ha lehetne, akkor nem lenne kegyelem a kegyelem. Ennek ellenére mégis sokan vannak, akik azt gondolják, minden baj oka a szombatnap megtartásának hiánya.
Márpedig Jézus URunk szombaton is gyógyított, jelezvén hogy Isten szeretete szombaton sem “szünetel”, Ő folyamatosan ad. Ha a JóIsten nem adna a nekünk “kegyelmet, kegyelemre” – még “álmunkban is eleget” -, akkor már rég nem is lennék. Nincsenek tehát “tiltott” napok, melyeken ezt vagy azt nem lehet tenni. Mindent lehet minden napon tenni, ami szeretetből fakad! Az élet szentségét ugyanis nem a törvény betűje, a szép gondolatok, hanem a megélt szeretet adja.

Aki felismeri isteni küldetését önmagában, s szeretni kezd, annak életében gyümölcsök teremnek: lelki nyugalom, harmonikus emberi kapcsolatok, biztonság és függetlenség, bizalmon alapuló együttműködés, kiegyensúlyozott szexualitás, s egészséges önbizalom. Ha ezeket a gyümölcsöket soha nem termi meg életünk fája, akkor bizonnyal “melléfogtunk” mert nem Teremtőnket, hanem önmagunkat imádtuk, de akkor meg is kaptuk “jutalmunkat”, hiszen odaveszett hívő életünk lényege: a lelki nyugalmunk…

 

Krízis

A mai nap imádsága:
URam! Adj békét mindenkinek! Ámen

Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem – mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak, három kettővel, és kettő hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával..
Lk 12,51-53

“Áll a bál”…”balhé van otthon”… ismerős kijelentések, nemcsak a szappanoperák művilágából, de a mindennapokból is. Hétköznapi egyszerűségű, már-már definíciószerű tömörséggel megfogalmazott tőmondatok, “hangulatjelentés” arról, hogy “mi is van?” -, s tényleg, most akkor “Mi van?” Közhelyesen szólva “az van”, hogy a családok krízisben vannak… Megítéli ezt az ősi “intézményt” a kor, amiben élünk, s persze a (még)családban élők is értékítéletet mondnak egymásról.

Jézus URunk – Ő maga mondja, s tényleg így is van – konfliktus-helyzetet teremt “jelenlétével”. Egyrészt a krisztusi igazságok megnyilvánulását nem szeretik az emberek, csak a féligazságokat. A teljes igazság elől elrejtik magukat, mert az olyan erős, hogy változásra(!) kötelezi az embert. Az ÚRIsten krízis-igazsága mindig kettős: megmutatja azt, hogy hol tart az ember az “itt és most”-ban és megmutatja az út a végét is, ahová juthat az ember, ha továbbra is ezt az utat járja…

Jézus URunk – az Istennel való megbékélés Követe – nem lélekgyújtogató forradalmárként munkálkodott, hanem Tanítóként, hogy követői is békességet teremtők legyenek. Sokan még is azt gondolják, hogy törvényszerű, hogy Jézuson megbotránkozzanak… Az emberek azonban nem Jézusban(!) botránkoznak meg, hanem a jézuskövetők életén, akik magukat ugyan a Mester tanításának képviselőinek tartják, valójában mégsem azok, mert életvitelük, gondolkodásuk nem az isteni szeretetet tükrözik. Azon még senki nem botránkozott meg, ha szépen él egy család, ha tiszta és rendes a ház, ha szeretetben növekednek a gyerekek, de az valóban vérlázító, ha kifelé ugyan azt mutatják, hogy csupa szeretet, békesség és jóság honol a családban, valójában pedig viszályok és erőszak tombol… ez ugye a kép-mutatás klasszikus esete… más képet mutat(nak), mint ami a valós… hogy van képük hozzá!

Akkor miért van mégis Jézus miatt meghasonlás egy családban? Mert az önzetlen, áldozatkészen szerető, jézusi értékeket követő családtag szeretete tükröt tart a többieknek, s kiderülnek az igazságok: az, hogy féligazságokkal nem lehet gyereket nevelni, lózungokkal nem lehet jövőt építeni, hogy merev, ultra-tradicionális elvekkel nem lehet sikeresen munkálni sem a kis-, sem pedig a nagy-közösségbe való integrálódást/betagozódást. Kiderül, hogy a szeretetnek csak egyetlen útja lehetséges, az amit Isten ajánl, mert az mindenkit véd, s mindenkinek méltóságot, életszentséget kölcsönöz…

Lélektörvények…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne kövessek el több oktalanságot az életben, mint amennyire szükségem van, hogy felismerjem akaratodat! Ámen
Ő pedig ezt mondta nekik: “Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”
Lk 16,15 és 18
Fájdalommentes, már-már “baráti” válás? – Ez bizony illúzió! Válóperes ügyvédek és bírók a megmondhatói, akik naponta találkoznak az “élet valóságával”, hogy mi mindenre is képes elkeseredésében az emberfia vagy emberlánya… Therapeutáknál telesírt zsebkendők, barátnők könnyes vállai a tanúi annak, hogy a válás bizony rettenetesen fáj! S akkor még nem is említettük azokat, akik mindig a legnagyobb árat fizetik a szétszakadt családban: a gyermekekek. Utólag persze már mindenki nagyon okos, s ennek hangot is ad, hogy a kapcsolatnak – emberi szemmel nézve -, már az elején sem jósolt nagy jövőt senki, de már ahogyan Moliére i s megfogalmazta: “Mert ilyen a szerelmes: szeme nem lát hibát /S tündöklő hattyúként imádja a libát.” S jóllehet a barátok, barátnék ilyetén hallgatása nagyon beszédes, de ki veszi ezt észre a nagy rózsaszín vakságban?
A vak szerelem tényleg ilyen, de a valódi szerelem, amelyet a szeretett társ, a “nagy Ő” valódi és nem képzelt egyénisége kelt, egészen más: tartós, sohasem hal meg; idő, távollét, akadályok, ha át is alakítják (szeretetté, megbecsüléssé), nem sorvasztják el. Megőrzik a szív, a lélek legtitkosabb rejtekeiben valahogy úgy, ahogyan evangélikus Mikszáth Kálmánunk Olej Tamása, aki 16 évvel felesége halála után az asszony hangját hallja az erdő fáinak susogásában… A tiszta szerelemnek legfontosabb ismérve idővel mindig a felszínre kerül: ez pedig a hatása. Az igazi egymásra találásban a szerelmes lelke megtisztul, közönséges embereken nemes tulajdonságok jelei mutatkoznak meg!
A gond csak az, hogy, amit Isten egybe/rendelt-, szerkesztett, azt ember ne válassza szét, ne bírálja fölül! Isten ugyanis megteremtette a világmindenséget az Ő bölcs rendelése szerint, mindennek szilárd alapot vetett, mindent odaajándékozott az embernek – S mi lenne a legnagyobb ajándék az életünk és az alkotás örömén kívül, ha nem az, hogy egymás ajándékai lehetünk? – hogy óvja, vigyázzon rá, sőt még azt is mondta: “Íme mindez igen jó!” -, s erre pedig azt mondja az okoskodó, öntelt ember: “Nem jó! Én nem így akarom! Nekem más kell!” Még a régi népi bölcsesség is azt mondja, amikor a vásári forgatagban megszédült, de hazaérkezésre már kitusztult elméjű/lelkű legény keserű csalódottságában azt mondja: “Édesapám! Én nem ezt a lovat akartam!”… Az apa pedig csöndesen csak annyit válaszol erre: “Édes fiam, akkor meg minek ültél rá?”
Isten nem erőszakos, hanem szelíd, s nagyra “értékeli” az önkéntességünket – ezért is kaptuk tőle a választás szabadságát -, s így azt mondhatná: Jól van ember, tedd amit jónak látsz a te szemeddel, de a törvényemet nem változtatom meg a kedvedért, mert az úgy jó, ahogyan van! S ha belegondolunk: tényleg eléggé nagy balgaság a teremtmény részéről, ha felülbírálja Teremtőjét…
S az oktalan ember elindul a magaválasztotta új, s izgalmakkal teli útján, s azt hiszi, hogy mindent hátrahagyott… Jó lenne, de nem így van! Az emlékek – a jók is, meg a rosszak is – ott maradtak a lelkében, s majd a legváratlanabb pillanatokban törnek elő! (Ez is isteni törvény.) Hiába a hangzatos életfilózófia, a csalóka élmények gyorsan tova-illó visszajelzései, ami rombol az az Isten előtt utálatos, s ami épít, s növel – az pedig mindig kedves az ÚR előtt. Ha nem így lenne, akkor semmi értelme nem lenne se emberi küzdelmeinknek, se hitbéli fejlődésünknek.
Közhelyes, de igaz: mára nagyot fordult a világ! Egyre többször hallani manapság, hogy nem a férfi bocsátja el feleségét, hanem fordítva! A válás oka mindig egy és ugyanaz: a hiány! Ez megmutatkozik, karekter-sérült jellemben, amit a hétköznapok sodrásában egyszerűen nem lehet hosszútávon elhordozni. A megoldás ősidők óta ugyanaz: meg kell változni. Ez a folyamat azonban csak kicsiny részben irányatható kívülről, az eredményt hozó változás az mindig belülről, a lélek mélyéről indul el, onnan, ahol az Isten lelke is meg-megmozdít minket. Itt azonban már nem a “Hogyan?” a fontos, hanem az, hogy működik…

Lelki dolgaink…

A mai nap imádsága:

Uram! Te vagy az út, add hogy lássam, hol kanyarogsz életemben!

 

Ennyire esztelenek vagytok? *Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? “
Gal 3,3a és 4a
* 3b nincs kijelölve az Útmutatónkban
lsten gondviselését megtapasztani a legnagyszerűbb dolog, ami történhet velünk életünkben… Amikor megtaláljuk hozzánk illő társunkat, amikor gyermekeink születnek, amikor egészségesek vagyunk és dolgozhatunk, egyszerűen; amikor úgy érezzük: De jó is élni! Annak ellenére, hogy igen gyakran megtapasztaljuk Gondviselőnk életünket hordozó jóságát, mégsem úgy élünk, ahogyan az kívánatos lenne. Szeretnünk kellene másokat, s önmagunkat szeretetével vagyunk elfoglalva. Távlatos célokra kellene figyelnünk, s mi apró-cseprő ügyeinkbe gabalyodva fel sem emeljük a tekintetünket. Igaz az apostol szava: esztelenek vagyunk!
De ennyire? Megtapasztaltuk a jót, megéltük az Isten elfogadását, kinyílt előttünk a lélek-, az Isten-világa, s úgy gondolkodunk továbbra is az életről, mintha az csak a halálig tartana, mintha az Isten nélkül is “működtethető” lenne… Márpedig Isten gondoskodik arról, hogy jeleket adva nekünk észhez térjünk. Egy egy próbás életszakaszunk, betegség, veszteség mind-mind lehetőség arra, hogy visszatérjünk Őhozzá, s beismerjük csöndben: egyedül nem megy. Amit egyesek a kudarc beismerésének tartanak, az a keresztény ember számára az Istenhez-tartozásának csöndes megvallása: bizonyságtétel, Isten az Isten, s mi pedig halandó és esendő emberek vagyunk.
Aki lelki életet akar élni, az nem gondolkodhat “agyagba-ágyazottan”: anyagiasan, mert aki csak materialistán akarja megérteni az életet, az pont azt nem érti meg belőle, ami a lényeg: a világ nem anyagi, hanem isteni természetű! Ezért ennyire komplex, s ezért vagyunk ennyire különös teremtmények, mert bennünk is ott lakozik a továbbélő isteni rész. Nagy dolog az élet, de mégnagyobb annak tudomásul vétele, hogy életünkben és halálunkban is Istenéi vagyunk…
Szolgálat…
A mai nap imádsága:

Uram! Tedd késszé szívemet, élesítsd szememet, hogy meglássam akaratodat, s szolgálhassak ott, ahová állítottál!
Ámen

Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére.
1 Tim 3,13
Az élet – így a mai bölcsek -, az mindig improvizáció, prezentáció, s kommunikáció. Bölcs ugyan messze nem vagyok, de megtoldanám még egy fogalommal: a kooperációval. Az együttműködés készsége olyan erény, amit ha nem tanul meg az ember életének feléig gyakorolni – ez manapság 35-40 év -, akkor gyaníthatóan később sem fogja, ha csak nem szól közbe az isteni kegyelem. A kooperáció, azaz co-operatio, szó szerint a másikkal együtt végzett munkát jelenti. Lehet, hogy hierarchikus rendszerben állunk, de az elérendő cél szempontjából nem az egyéni státusz, hanem a hatékonyság a fontos. Hogyan válhatok Isten, s felebarátaim számára hasznos segítséggé?
A válasz igen egyszerű: ha szolgálok. Manapság a “szolgálat” szó hallatán többnyire a szolgáltatásra/service gondolnak. A szolgáltatási kultúrák különböznek, s annál magasabb szintű, minél kevésbbé kiszolgáltatottak az abban résztvevő felek. Ez azt jelenti, hogy jól szolgálni csak az tud, aki munkáját méltósággal végzi. Luther Mártonunk így fogalmaz: “Nem vagyok szolgája senkinek” – azaz nem vagyok alávetve senkinek -, “szolgája vagyok mindenkinek!” – azaz Krisztus alatt (sub Cristo) szolgálatában állok mindenkinek. A méltóságunkat pedig nem kiérdemeljük, azért nem kell harcolnunk, azt kapjuk. Odaföntről, azáltal, hogy megszületünk, Isten akaratából embernek… Isten képének hordozói vagyunk még akkor is, ha ezt a képet bepiszkítjuk, sőt olykor-olykor szinte a felismerhetetlenségig összemaszatoljuk.
Aki jól szolgál, az szeretetből végzi a feladatait, s nem fárad meg, csak elfárad, hiszen ő is csak ember. Aki kiszolgál, az kényszerűen lemond szabadságáról valamilyen számára fontos cél érdekében, az bizony hamar kifárad, sőt “belefárad”. Társadalmunk általános fáradtsága elsősorban nem a test teljesítőképességének csökkenéséből, hanem a lélek “eltunyulásából” ered. Akinek lelkét a Lélek frissíti, az nemcsak “szárnyra kell mint a sas”, de szép tisztességet is szerez magának. Az Istenben derűs lelkek köré szívesen odagyűlnek az emberek, mert a másoknak méltósággal szolgálás nemes gesztusa emeli a másikat is, míg a szolgáltatás is vonz, de sajnos csak úgy mint az éjjel vakítóan vílágító lámpa, melyhez hozzácsapódnak az esztelen rovarok milliói…
Aki szolgál, az hitben jár, de egyúttal hitet is közvetít. Hogyan? Ha rálép az egyetlen békességgel járható útra, a kooperáció útjára… azaz, az ember “együttmunkálkodik” Teremtő Istenével.

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Amint az Atya szeretett engem… 365 gondolat a papság évére

A szeretet arcai


A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz,
a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.
Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.
Éljetek egyetértésben.
Ne legyetek fennhéjázók,
hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.
Ne legyetek magatokkal eltelve.
Rosszért rosszat senkinek ne fizessetek.
Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

Róm 12,10.15-17.

 

A termékenység forrása

 

Igazi misszionáriusaink közül soha senki sem merészkedett misszióba anélkül, hogy előtte elmélkedéseiben el ne mélyítette volna az isteni Megváltás misztériumát. Ahogy a megváltás nem valósulhatott meg Jézus keresztje nélkül, ugyanígy nem is képes folytatódni a lelkekben Jézus apostolainak keresztje és szenvedése nélkül.

Ebben a kérdésben a mi Urunkkal azonos érzéseket kell táplálnunk magunkban, ha az ő hiteles és igaz küldöttjei akarunk lenni. „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt … (aki) kiüresítette önmagát (és) … engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig, (hogy) megdicsőítse az Atyát (és megváltsa a lelkeket)” (vö. Fil 2)

Az utódok nem születnek fájdalom nélkül. Jézus a kereszthalálával szült meg minket az örök életre, Mária pedig a kereszt tövében lett a mi édesanyánk. A természetfeletti rendben a fájdalom, és gyakran a halál is, a termékenység forrása.


Boldog Paolo Manna

 

Mindent egyesíteni a Szentháromságban

 

A papnak utánoznia kell az Atyát, minthogy ő maga is atya legtisztább termékenységében és a lelkek iránti szeretetében. Igazi atyaként – a mennyei Atya képére, akinek gondolatában az ő hivatása is született.

Utánoznia kell a Fiút, aki Én vagyok, a megtestesült Ige, azáltal, hogy Belém alakul át. Ez nem csupán az én utánzásomat jelenti, hanem, hogy az én tökéletes képmásom lesz. Így megdicsőíti az Atyát élete minden cselekedetében és lelkeket ajándékoz Neki a Menny számára. Utánoznia kell a Szentlelket is, szeretetként, a szeretetet terjesztve, oly módon, hogy a lelkek beleszeressenek a Szeretetbe. A szeretettel egyesülve, a szeretettől áthatva kell terjesztenie az Igét, a szeretet által kell tanúságot tennie róla, és egyesítenie minden lelket a Szentháromságban, aki egészen szeretet: föl sem bírjuk fogni minden következményét annak, amit ez jelent.

Egység: szolidaritás az ítélkezésben, a gondolatokban, a döntésekben, miközben egyesít mindent: értelmet és szívet a Szentháromságban.


Conchita Cabrera De Armida: Krisztus papjai

 

Neked ajánlom lelkemet

Atyám,
átadom magamat Neked,
tégy velem
tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben
beteljesüljön.
Semmi mást
nem kívánok, Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek,
és mert szeretetem igényli,
hogy egészen
Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe
helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

Charles de Foucauld

Tágítsuk ki a szívünket

 

Ki kell tágítani a szívünket Jézus Szívének mértékére. Micsoda munka! De ez az egyetlen szükséges dolgunk. Ha ezt megtettük, mindent megtettünk.

Mindenkit, aki a közelünkbe kerül, úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szereti. És mivel az időben élünk, egyszerre egy felebarátunkat szeressük, ne maradjon a szívünkben a másik testvér iránti érzelem maradványa egy korábbi találkozásból. Így maga Jézus az, akit szeretünk mindenkiben. De ha visszamarad valami maradvány, az azt jelenti, hogy az előző testvért magunkért vagy magáért szerettük, nem Jézusért. És ez itt a baj.

Legfontosabb az, hogy megőrizzük magunkban Isten tisztaságát, azaz olyannak őrizzük meg szívünkben a szeretetet, ahogy Jézus szeret. Tehát ahhoz, hogy tiszták legyünk, nem kell kifosztani a szívünket, és elnyomni benne a szeretetet, hanem ki kell tágítani Jézus Szíve szerint, és szeretni mindenkit. Amint a földön található milliónyi szentostyából elég egy, hogy Istennel táplálkozzunk, éppúgy elég egyetlen testvér – az, akit Isten akarata mellénk ad –, hogy közösségre lépjünk az emberiséggel, a Misztikus Krisztussal.


Chiara Lubich

Kategória: Idézet, Napi | Szóljon hozzá most!

Amint az Atya szeretett engem… 365 gondolat a papság évére

Az Egyház, az időben létező Szentháromság

 

Isten nem azért teremtett bennünket, hogy megmaradjunk a természet korlátai között, és nem is egyedüllétre szánt. Azért alkotott, hogy együtt vezessen be minket háromságos Életének ölére. Jézus Krisztus azért ajánlotta fel áldozatul önmagát, hogy eggyé tegyen minket az Isteni Személyek egységében.

Így kell megvalósulnia minden létező „Krisztusban mint Főben történő újraegyesítésének”, „újjászületésének” és „beteljesedésének”. Mindaz, ami ettől el akar vonni, félrevezetés.

Létezik egy „hely”, ahol már itt a földön elkezdődik mindenek egyesítése a Háromságban. „Isten Családja” ez, a Szentháromság misztikus kiterjedése az időben, amely nemcsak fölkészít minket erre az egyesítő útra és megadja nekünk a teljes bizonyosságot, hanem annak már most részesévé is tesz. Csak egy teljesen „nyitott” közösség tudja betölteni legbensőbb vágyainkat, és itt teljesedhetünk ki minden téren.

„De unitate Patris et Filii et Spiritus sancti plebs adunata”, vagyis „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (Szent Ciprián): ez az Egyház. „Teljesen betölti a Szentháromság” (Órigenész).


Henri de Lubac : Elmélkedések az Egyházról

 

Bátran beszélni, bátran hallgatni

 

Az elöljárónak a beszédhez alázatos tekintéllyel kell rendelkeznie, a rábízottnak pedig szabad alázattal. Az emberekben viszont a dolgok rendje gyakran összekavarodik.

Megesik ugyanis, hogy valaki a felsőbbrendűség gőgjével beszél, miközben azt hiszi, hogy a szabadság tekintélyével szól,– másvalaki pedig ostoba félelemből hallgat abban a hitben, hogy alázatos.

Az előbbi ugyanis, amikor úgy tekint az alárendeltekre, hogy nem veszi tekintetbe azt, Akitől mindnyájan függnek, gőgös felsőbbrendűségre emeli magát, és úgy kérkedik gőgjével, mintha az tekintély lenne.

Az utóbbi pedig, amikor fél attól, hogy elveszíti az elöljáró jóindulatát – attól tartva, hogy valami időleges kárt szenved –, elrejti gondolatát. Kettejük viszonyában hallgatólagosan alázatosságnak nevezi az őt leigázó félelmet. Ám miközben szívében hallgat, elítéli azt, akinek nem hajlandó semmit mondani. Így eshet meg, hogy éppen abban, amiben alázatosnak tartja magát, bizonyul a legsúlyosabb mértékben gőgösnek.

Ezért mindig meg kell különböztetni a gőgöt a szabadságtól, a félénkséget az alázattól, hogy ne keverjük össze az alázatot a félénkséggel vagy a szabadságot a gőggel.


Nagy Szent Gergely: Homília Ezekiel próféta könyvéről

 

Bölcsesség, nem ékesszólás

 

Nagy különbség van azok között, akik a kegyelem által szólalnak meg és akik pusztán emberi bölcsességükből teszik azt.

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy nagy szónokoknak, tanult és nemcsak a beszéd, hanem a megértés területén is kiemelkedően művelt embereknek a templomokban megtartott sok sikeres beszéd ellenére sem sikerül szónoklataikkal a hallgatóságból bárkiben is felindítani a bűnbánatot. Szavaikkal sokszor még a hitben vagy az istenfélelemben való növekedést sem tudják segíteni. Miután az emberek megcsodálják beszédeiket, eltávolodnak, hiszen az csupán kikapcsolódást jelentett fülük számára.

Gyakran látunk ugyanakkor embereket, akik szerényebb képességeikkel, egyszerű és kevésbé magasztos szavakkal, nem aggodalmaskodva azon, hogy mennyire kifinomult a beszédük, sokakat térítettek meg a hitre. Alázatra tanították a gőgösöket, és sok bűnös lélekben ébresztették fel a megtérés iránti vágyat. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy a számukra adatott kegyelem által szólaltak meg.


Órigenész: kommentár a Római levélhez 9,2

 

Isten életében minden ott van

 

Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.


Klaus Hemmerle: A egység útjai

 

Letenni a fegyvert


Fontos, hogy sikerüljön letenni a fegyvert.
Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút.
Szörnyű volt. De most letettem a fegyvert.
Nem félek többé semmitől,
mert „a szeretet elűzi a félelmet”.
Letettem, de nemcsak a fegyvert, hanem a győzni akarást is,
s hogy mások élete árán igazoljam önmagam.
Nem őrködök többé éberen,
irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz.
Elfogadom, amit kapok, s megosztom másokkal. Nem tartom nagyra
elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom,
örömmel fogadom.
Mindaz, ami jó, igaz, valós, akárhol legyen is,
az mindig a legjobb számomra.
Ezért nem félek többé.
Ha nincs már semmid,
félned sincs mitől többé.
„Ki ragadhat el Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
Ha azonban fegyvertelenné, mezítelenné válunk,
ha megnyílunk az Isten-ember felé,
aki mindent újjáteremt,
akkor Ő fogja eltörölni a megsebzett múltat,
s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden lehetségessé válik.

Athenagorász pátriárka

 

Végtelen távlatok


Új eget és új földet láttam.
Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak,
és tenger sincs többé.
Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
alászállt az égből, az Istentől.
Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.
Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat:
„Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni
és ők az ő népe lesznek,
és maga az Isten lesz velük.
Letöröl szemükről minden könnyet.
Nem lesz többé halál,
sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság,
mert az elsők elmúltak.”
Akkor a trónon ülő megszólalt:
„Íme, újjáteremtek mindent!”

Jel 21,1-5

Kategória: Idézet, Napi | Szóljon hozzá most!

2018. január 18. VÉGÜL MINDENKI IMÁDNI FOG ENGEM

1993. január 17.
Az egység hetének elõestéjén, Los Angeles

Uram, úgy imádkozom, ahogyan Te imádkoztál: legyünk mindnyájan egyek, amint az Atya benned van és Te õbenne, hogy mások is elhiggyék a világon, hogy az Atya küldött Téged. Azokért a juhokért is imádkozom, amelyek nem a te nyájadból valók, hogy õk is hallgassanak hangodra. Imádkozom a mohamedánokért, a zsidókért és másokért is, hogy mától fogva ébredjenek irántad való szeretetre! Amen.

Hallottalak, hallottalak, barátom. Végül mindenki imádni fog engem.

HOGY MINDNYÁJAN EGYEK LEGYENEK!

1993. január 18.
Sacramento

Ma van a születésnapom és az egység hetének elsõ napja. Ezen a napon volt egykor Péter székfoglalásának az ünnepe. Ma az igen szentéletû Francis A. Quinn püspök hívott meg, hogy beszéljek az Oltáriszentség katedrálisában. Vendéglátóim ajándékot nyújtottak át nekem délután, közvetlenül a találkozó elõtt. Amikor megláttam, éreztem, hogy Jézustól való. A következõ szavakat mondta ugyanis nekem 1992. október 21-én: …
„örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet… Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy éljenek árnyékom alatt, és higgyék, hogy az Atya küldött engem. Igen, el fog jönni a nap, amikor a föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép el fog ismerni engem mint Krisztust, az élõ Isten Fiát. Az emberek mindenütt egy hangon és egy szívvel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra…” És egy aranyozott kelyhet nyújtottak át, amelyre e szavakat vésték:

Hogy mindnyájan egyek legyenek!
1993. január 18.
A keresztény egység ünnepe

A szentmisét a két jelenlévõ püspök mutatta be beszédem után. Kórus énekelt a katedrálisban, és minden fenséges volt. Az én kelyhemet használták ezen az egységért bemutatott szentmisén, és abban változtatták át Jézus drágalátos Vérét.

Amikor beszédem közben a katedrálisban az összegyûlt tömegre tekintettem – ezernyolcszázan lehettek -, szomorúságot éreztem. Ott álltam az Úr kérésére, hogy az egységrõl beszéljek a feltehetõen 98%-ban római katolikus hallgatóság elõtt. Az én népembõl egy sem volt velem. 1 , 2 Mohamedánok és zsidók is voltak a katedrálisban… De az Úr késõbbre tartogatta a születésnapi meglepetést. A szentmise elõtt egy orthodox pap jött be kísérõjével. Mise után megkért, hogy beszélhessen velem. A sekrestyében találkoztunk, és akkor értettem meg, amit az Úr mondott nekem: „Oroszország lesz az, amely leginkább meg fog dicsõíteni engem.” A pap egy orosz orthodox pap volt… Megosztottságunk sötétségében az egység reményének egy gyenge fénye fog kigyulladni. A reménynek ez a kis fénye Oroszország. Az egység Oroszország által fog bekövetkezni, és Õ dicsõíteni fogja Istent! Megmondtam az orosz papnak, hogy Õ az én születésnapi ajándékom Jézustól. Az atya neve Vassili volt, ami az én nevemnek, Vassulának a hímnemû megfelelõje.

A másik jel arra vonatkozóan, hogy az egység Oroszország által jön létre, az volt, hogy amikor az Úrtól egy bevezetõ imát kértem, Õ egy orosz papnak, Szergej Bulgakov atyának az imádságát választotta. Azt kérte, hogy találomra nyissam fel a könyvet és azt az imát láttam meg elõször, amelyet 1989. december 29-én írtam le.

Íme:

„Ó Jézus Krisztus, Urunk és Szabadítónk,
Te azt ígérted, hogy mindenkor velünk lakozol.
Te valóban meghívtál minden keresztényt,
hogy közeledjen Hozzád,
és részesüljön Testedbõl és Véredbõl.
De bûneink megosztottak minket,
és már nincs elég erõnk,
hogy együtt részesülhessünk Oltáriszentségedbõl.
Megvalljuk, hogy ez a mi bûnünk.
Kérünk Téged,
bocsáss meg és segíts,
hogy akaratod szerint
szolgáljuk a kiengesztelõdést.
Gyújtsd lángra szívünket
a Szentlélek tüzével!
Add meg nekünk a bölcsesség és a hit lelkét,
a bátorság és a türelem lelkét,
az alázat és az állhatatosság lelkét,
a szeretet és a bûnbánat lelkét
a Boldogságos Istenszülõ
és minden szent imája által!
Amen.


1 A görögkeletiek közül.
2 Úgy hallottam, hogy a görögkeleti püspök megtiltotta híveinek, hogy eljöjjenek találkozómra.

  1. január 18.

MERT MONDOM NEKTEK, HA TELJESÍTETTÉTEK VOLNA A NEKTEK SZÁNT FELADATOT, MÁR ITT A FÖLDÖN MENNYORSZÁGOT TEREMT­HETTETEK VOLNA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem az Örök Atya, az ő szent Fia; a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevével, a Szentlélek Úristen közreműködése által. Ámen.

Imádkozzunk testvérem! Áldott légy te öröktől fogva és mindörökké élő mennyei Atyám, áldassék és megdicsőüljön a te szent neved mindenhol és mindenkor és mindenekben.

Áldás és dicséret a második isteni személynek, szent Fiadnak, a te egyszülöttednek – ki belőled származik, ki egy teveled Atyám, az égi Báránynak, a Megváltónak, az egye­düli Üdvözítőnek, ki a földre hozta a te örömhíredet Atyám – az Üdvösség-szerzőnek, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak. És magasztaltassék és imádtassék a dicső szenthá­romságú egy igaz Isten. Hozsanna a magasságbelinek, a közénk szállónak, a köztünk élőnek, mindörökké Álleluja!

Örök Atyám! Te egy igaz Isten, ki vagy mindörökké, hozzád fordul esendő imánk! Kérve kérünk, könyörülj esendő és esdeklő népeden! Védd meg őket a gonosz kísér­téseitől! Törd le a világ fejedelmének hatalmát felettük, hisz te ezt megteheted! Hatalmas Isten, tipord el a gonoszságot a gonosszal együtt, hogy eljöhessen a béke a földre. Hogy eljöhessen szent Fiad királysága itt a földön, hogy jöijön el a te országod, Atyám; mindenható Isten, mit annyiszor kérnek tőled imáikban a tieid. Hogy végre jöjjön el a te országod és legyen meg a te akaratod, most és mindörökké, Ámen.

Atyám, engedd meg hogy kéréseimet tovább folytassam, hogy könyörögjek a földön élőkért, kik a te nyájadba tartoznak. Old fel értük a bűn láncát, ne engedd, hogy a sátán meggyalázhassa szent Fiadat az Oltáriszentségben, hogy újra és újra keresztre feszítse őt a sátán. Legyen már elég Atyám a bűnből és a förtelemből itt a Földön. Ne engedd, hogy a gonosz egyet is eltéritsen a bárányok közül! De könyörgök a megtévesztettekért is, szent kegyelmed erejével és Szent Fiad szent sebei és kiömlött szent vére érdemei által: vezesd vissza, hogy a tékozló fiúk visszataláljanak az atyai házba, hogy életük, legyen a Megváltójuk által mindörökké. Ámen.

Testvérem, légy összeszedett! Még a gondolataidat se engedd elkalandozni a te Urad Istenedtől. Ne feledd: minden mulasztás, minden bűn a gondolatban fogan és úgy fokozatosan kinek-kinek lelki fokozata szerint. De ti legyetek résen! De ne féljetek! Mert Isten szent Lelke veletek van és rávezet a helyes útra, de csak ha hagyjátok! A maradandóért küzdjetek, ne a mulandóért! Tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szük­ségetek, azt megadja nektek. Ne legyetek kicsinyhitűek!

Nehogy azt higgyétek, ha gyermekeiteket elhalmozzátok minden jóval, hogy jót cselekszetek. Mert a mulandóra nevelitek, nem a maradandóra. Gyermekeiteket a küzdelemre, ne a kényelemre neveljétek! Mert kialakul egy olyan nemzedék, mi testileg, lelkileg erőtlen, kik az alkoholban, a narkóban, a fáradtság nélküli anyagi javakban, a test örömeiben keresi a boldogulást és lesüllyed a hernyók szintjére, mikből sohasem válhat pillangó, ami szállni tud a magasba.

Tönkretettétek a Földet, mit az Atya szeretete Édennek szánt nektek! Nem valósítottátok meg a felséges Isten akaratát! Mert mondom nektek, ha teljesítettétek volna a nektek szánt feladatot, már itt a földi mennyországot teremthettétek volna meg. Mert mindnyájan egy bizonyos szereppel jöttetek a földre. Mert igaz, mit megfo­galmazott egy általatok nagynak tartott írótok: “Színház az egész világ”, és aki a szerepéből kiesik, és nem teljesíti azt, mit az Atya elvár tőle, az rossz színész és rossz ember, kit leírnak, azaz kitörölik nevét az ÉLET KÖNYVÉ-ből.

De ne feledjétek, atyátok igazi, szerető atyátok is. Irgalmas, mert elküldte Szent Fiát is a földre, az ő egyszülöttjét, hogy ezeknek a leírt és eltévedt embereknek lehetőséget adjon, hogy a kitérők után újra ott lehessenek a finálén, mikor a függöny legördül.

Mert Jézus Krisztus a megtévelyedettekért jött, a bűnösökért, hisz mondta Uratok, Jézus Krisztus: “A BŰNÖSÖKÉRT JÖTTEM, NEM AZ IGAZAKÉRT” és folytatta tovább, “MERT NEM AZ EGÉSZSÉGESEKNEK KELL AZ ORVOS, HANEM A BETEGEKNEK”. És odanyújtotta szent vére által a bűnbánat szentségét, és eledelül adta szent testét és szentséges vérét, hogy erősítsen és táplálja a lelkeket. Megadta a lehetőségét annak, hogy a neki szánt feladatot – ha úgy tetszik szerepet – folytathassa, hogy az utolsó órában, mikor szólítják, ott lehessen. De ne higgyétek, hogy csak a Fiú, a második isteni személy szenvedett itt a földön. A Fiúban bent volt az Atya is, mert mit mondott Jézus Krisztus: “Én és az Atya egyek vagyunk”. Máskor pedig mondotta: Én az Atya által beszélek, mert azt mondom, mit az Atyától hallottam”.

Hogy visszatérjek a megváltásra, mi egy bizonyos részben a földön játszódott le. Azt se feledjétek, hogy mint a földi életét és a keresztutat a szenvedések útját végigjárta az ő anyja, a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, Mária, az Isten anyja. Ki vér nélkül szenvedett ugyan, de lelkében ugyanazon kínokat szenvedte és végig kellett szenved­nie, mert ez beletartozott az ő feladatába.

És ő szabad akarata által ellenállhatott volna, akkor mikor az angyal megjelent, ott Názáretben. Mert teljesen tudatában volt, hogy mit vállalt. Hisz ő szeplőtelenül fogantatott volt fogantatása pillanatától. Ö ne tudta volna, hogy mit vállal? Az angyal nemcsak azt közölte vele, hogy a Megváltó anyja lesz, hanem azt is, hogy ezért milyen utat kell végigjárni itt a földön. Egyedül az ő szabad akaratán múlott, hogy vállalja, vagy nem vállalja. De azt is tudatták vele, hogy ezáltal mennyi ember menekül meg az örök kárhozattól. És erre a tisztaságos Szűz, igent mondott: “teljesedjenek be rajtam szavaid. “

Mint már annyiszor mondottam és hangsúlyoztam a ti szabad akaratotok fontosságát, és Isten ezt a felséges igen-t is tiszteletben tartja. Még többet mondok: A megváltás sem történhetett volna meg itt a földön, a szent Szűz akarata nélkül. És ez hatalmas titok, ez volt elrejtve a sátán elől.

Azt tudta, hogy a jóságos mennyei Atya nem hagyja elveszni azt az embert, kit a saját képére és hasonlóságára alkotott. Mert tudta, hogy a szabad akaratú ember felett nem szuverén úr, csak befolyásolhatóságot kapott. Csak azt nem tudta, hogy ez milyen formában történik.

Azt is tudta, hogy Jézus Krisztus egy rendkívüli ember. Ezért kísértette látható alakban és hatalmát fitogtatva, hogy bizonyságot szerezzen és szerzett is, mikor felkínálta az ő egész birodalmát, hogy boruljon le Jézus és imádja. Ekkor mondotta az Úr, Jézus Krisztus: “Távozz tőlem sátán, mert írva vagyon, Uradat Istenedet imádjad és ne kísértsd a te Uradat és Istenedet!”

Ezek után a gonosz arra összpontosított, hogy a megváltás mégse jöhessen létre. Hisz tudjátok, Uratok annyira visszarettent, hogy vért izzadott. Itt vívta meg haláltusáját. A keresztfán pedig meghalt a teste és feltámadása bizonyságot adott az ő győzelméről, hogy győzelmet aratott a sátán felett és győzelmet aratott a halál felett is.

Ebből következik, hogy nemcsak a lelketek örök életű, hanem a testnek is van feltáma­dása. Ámen.

Most búcsúzom és azt mondom: áldjon meg benneteket – kik mindezt hiszitek – a Mindenható Örök Atya, ki szeret benneteket, kinek gondja van rátok, az ő szent Fia, a megváltó Jézus Krisztus, ki örök életetek adója, ki külön-külön számon tart benneteket és neveteken szólít, azon a néven, mit ő adott nektek, aki neveteket beírja az élet könyvébe.

Őrizzen benneteket a megszentelő kegyelmek hordozója, Isten szent Lelke, a Szent­lélek Úristen. Oltalmazzon a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, Isten anyja Mária. Ámen.

Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted és értetek, veled és veletek. Ármin.


Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!

A JÓSÁG JUTALMA

A jóság jutalma
sohasem marad el,
ezt tudni nagyon jó,
e tudat felemel.

Légy azért mindig jó,
megsegít az Isten.
Most lehet rossz sorsod,
jóra fordul minden.

A te hatásod erre a világra attól függ, hogy milyen hatással volt reád a Biblia. (Kilburn)

Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)

Ha nem merészkedsz a hullámokba, sosem tanulsz meg úszni örvénylő vizekben. (Robert Livingstone)

„Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: »Abbá, Atya!«” (Gal 4,6)
Urunk Szentlelkét árasztja szívünkbe naponként, ha kérjük, és hajlandók vagyunk befogadni őt. Segít és tanít imádkozni, segít szoros szeretetkapcsolatot ápolni vele. Annyi mindenbe belekapunk, és olyan kevés dolgot tartunk meg állandó jelleggel a napirendünkben! Az imádság legyen egyike a „szent kivételeknek” Isten segítségével! Mint lelki köldökzsinórral kapcsolódni az Úrhoz: olyan biztonság, békesség, amelyre annyira vágyunk! (Bogdányi Mária)

 

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkát és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, életem telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

„Krisztus ezt mondja: „Jöjj, és kövess engem.”” (Mt 19,21)
Jöjj, és kövess! Mondja a celeb, a popsztár, a politikus, a multicég, a közösségi portál, a pletykalap, a bank, az alkoholgyártó, a divatdiktátor. Mindenki meg akarja szerezni a pénzünket, időnket, testünket, de főleg: a lelkünket. Mert akkor mindenünk az övék. És bekebeleznek. Amit adnak: kihullik kezünkből. Szegénnyé tesz, kifoszt. Jöjj, és kövess – mondja Jézus. Nem kérek mást, csak őszinte szívet. Bízz bennem, mert nem kifosztani jöttem, hanem betölteni. Gazdaggá tenni a lelkedet, az életedet. Nem uralkodni jött: szolgálni. Pedig ő az Úr mennyen és földön. Nem elvakít ígéretével, hanem tisztasággal és igazsággal a szennyesből hófehérré tesz. És mindezt ingyen, kegyelemből. (Kőháti Dóra)

Ne félj, mert Isten előtted megy – kövesd Őt!
Melletted megy – fogja kezed.
Mögötted megy – védelmez.

 

Nemrég olvastam egy tanulságos történetet, mely egy házaspárral esett meg. De inkább mondja is el nekünk a történetet a feleség:
“Egy éve történt, hogy férjemmel kirándulni mentünk a Zemplénbe. Célul tűztük ki a Nagy Milic megmászását, de mivel nem jártunk ott korábban, nem tudtuk pontosan mennyi időt vesz igénybe. Október utolsó vasárnapja volt, és nem számoltunk az óraátállítással. A nap azonban nem maradt tovább az égbolton a mi kedvünkért. Naplemente előtt pár perccel értünk a csúcsra, ami azt eredményezte, hogy amint elindultunk lefele, egyre sötétebb lett az erdőben. Köd szállt a tájra, ami még jobban fokozta az erdő titokzatos hangulatát. Mondanom sem kell, milyen hevesen vert a szívem. Az út majdnem felét teljes sötétségben tettük meg, tapogatózva, hiszen a turistajelzéseket nem láttuk. Akkor ott a sötétben, amikor félelmeim felerősödtek, párom kézfogása mindennél többet jelentett. Egy pillanatra sem engedte el kezemet. Akkor ott eszembe jutott, hogy Isten is így van jelen a mi életünkben. Bármilyen félelmetes legyen is a helyzetünk, bármilyen sötétben legyünk is, ő ott van mellettünk, velünk járja végig az utat és nem engedi el a kezünk.”

Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick)

Senkit sem tudsz kisegíteni a fertőből, ha te magad is abban vagy. (Spurgeon)

„Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!” (1Krón 29,11b)
Jézus ezt mondja Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való.” És: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.” Minden hatalom Istentől való. Egyesek földi hatalommal vannak felruházva, hogy az isteni igazságot és értékeket valósítsák meg a földön. Van, aki hű ehhez, más visszaél vele. A hatalom, az ítélet, a számonkérés azonban mindig Istené. Aki magának akarja a hatalmat, a dicsőséget, az imádatot, s nem Istennek szolgál, felelni fog tettéért. Mindannyian őelé állunk egyszer. Adjuk át neki magunkat, életünket, legyünk egészen az övéi, életünk rá mutasson, akié minden dicsőség! (Kőháti Dorottya)
„Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!” (Ézs 48,20b)
Evangélikusok vagyunk, nevünkben hordozzuk az evangéliumot, az örömhírt. Ezt a nevet sokszor nem éljük (és nem is érdemeljük) meg. Sokkal inkább a panasz, az elégedetlenség hírnökeiként hatunk a körülöttünk élők között. Hogyan kellene inkább örömhírt mondókká válnunk? Aki hallgatja az örömhírt, és átjárja szívét-lelkét naponta az éltető ige, Isten tapintható és érezhető szeretete, gondoskodása, az tud róla beszélni, bizonyságot tenni – és ami a legfontosabb, ennek „hatása alatt” élni. (Bogdányi Mária)
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bölcs ember nem tér le a helyes útról


“Ne téveszd szemed elől (az én szavaimat). Engedd, hogy behatoljanak szíved mélyéig, mert életet és ragyogó egészséget hoznak azoknak, akik felfedezik azok értelmét.” (Példabeszédek 4:21-22, NLT fordítás)

Mikor azon vagy, hogy megvalósítsd a célod, az egyik csapda az életedben az a kísértés lehet, hogy “levágd az utat”, és megalkudj bizonyos dolgokban.

Az igazság az, hogy ezek az “útlevágások” csak letérítenek a helyes útról. Néha megalkuvásra hajlunk erkölcsi, etikai, szellemi vagy pénzügyi dolgokban, de néha emberi kapcsolatokban is.

Az “útlevágásaink” azonban elválasztanak minket attól, amit Isten tervez az életünkkel, sőt végül felemésztik az időnket, energiánkat, forrásainkat és a kreativitásunkat is.

Amikor “lerövidíti valaki az utat”, mindig szűklátókörűen gondolkodik. Isten azonban ezt akarja: “ne a közvetlenül a szemetek előtt lévő dolgokkal foglalkozzatok, hanem nézzetek fel és vegyétek észre, mi zajlik Krisztus körül – mert ott történnek a dolgok. Az Ő szemszögéből lássátok a dolgokat.” (Kolossé 3:1-2, MSG ford.)

Beszéljetek róla:

* Hogyan próbáltál megalkudni bizonyos dolgokban a múltban, amikor el akartál érni valamilyen célt?
* Hogyan okozhatnak a megalkuvásaink engedetlenséget Istennel szemben?

 

A felajánlás elve: Bízd Istenre a testedet


Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek – ez legyen a ti szellemi hódolatotok. (Róm. 12:1)

Mindannyian törekszünk jobbá tenni életünket. Az emberek minden évben dollár milliárdokat költenek olyan termékekre, könyvekre és tanfolyamokra, amelyekről azt hiszik, hogy javítanak az életükön. Sajnálatos módon azonban legtöbbjük nem segít, vagy ha segít is, maximum rövid távon ér el eredményt.

Az egyetlen olyan dolog, ami igazi átformálódást garantálhat az életedben, Isten Igéjében található.

A Róma 12 hat olyan alapvető felajánlásról tanít, ami szükséges ahhoz, hogy bármin is változtatni tudj az életedben. Ezen a héten ezeket az alapelveket nézzük át.
Az első alapelvünk a felajánlás elve: Szánd oda a testedet Istennek!

Bármilyen változás az életed bármelyik területén a fizikai testeddel kezdődik. Miért? Mert a tested hatással van a viselkedésedre, és az életben minden változás energiát igényel. Az ok, amiért az emberek nem változnak, az az, hogy túl fáradtak hozzá.

Ha változni szeretnél, neked kell meghoznod a döntést. Ezért mondja Pál apostol a Római levélben, hogy „szánjátok oda a testetek”. Ez legyen a te döntésed. Ha nem a változást választod, sosem fogsz megváltozni.
Pál ezután azt mondja, hogy oda kell szánnunk a testünket, és ez legyen „szellemi hódolatunk”. Álljon itt három gyakorlati példa a test odaszánására mint élő és szent áldozat:

Tisztítsd meg a tested. Nem arról beszélek, hogy vegyél egy fürdőt. Sokkal inkább a méregtelenítésről. “Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” (2Kor 7:1) A testünket beszennyezhetjük azzal amit megeszünk vagy megiszunk, amit pedig látunk és hallunk, az a lelkünket szennyezheti be.

Viselj gondot a testedre. “Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat.” (Ef.5:29) Isten azt várja tőled, hogy vigyázz a testedre. Ügyelj rá, hagyd eleget pihenni és egyél olyan ételeket, amik megfelelően táplálják.

Tartsd ellenőrzés alatt a testedet. „Hogy köztetek mindenki tanulja meg fegyelmezni a saját testét, ahogyan az illő és üdvös.” ( 1 Thessz. 4:4; NIV alapján) Ez azt jelenti, hogy te mondod meg a testednek, hogy mit tegyen és nem a tested dönti el azt, hogy te mit fogsz cselekedni. Fegyelmezni a tested, azt is jelenti, hogy jó formában tartod magad. “…hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1Kor. 9:27)

 

Az Igére fókuszálj, ne az aggódásra


“Szája mondása drágább kincs nekem, mint a napi kenyerem” Jób 23: 12/b NIV

A Biblia folyton arra ösztönöz minket, hogy azon gondolkozzunk, kicsoda Isten, mit tett, mit mondott. Lehetetlen Isten barátjának lenni anélkül, hogy tudnánk mit mond.
Nem szeretheted Istent anélkül, hogy ismernéd, és nem ismerheted Őt anélkül, hogy ismernéd a szavát. A Biblia azt mondja, hogy Isten “kinyilatkoztatta magát Sámuelnek az Igéje által.” (1 Sámuel 3: 23)
Isten még ma is ezt a módszert használja. Amíg nem töltheted az egész napodat a Biblia tanulmányozásával, addig tudsz azon gondolkozni a nap folyamán, visszaidézve azokat a verseket, amiket olvastál vagy megtanultál, és elmélkedhetsz rajta magadban.

A meditációt sokszor félre értelmezik, mint valami bonyolult misztikus rituációs gyakorlatot, amelyet elkülönített szerzetesek, és misztikusok csinálnak. De a meditáció egyszerűen csak fókuszált gondolkozás- egy képesség, amit bárki meg tud tanulni és bárhol használhatja.
Ha egy problémán gondolkozol újra és újra, azt aggódásnak hívjuk. Amikor az Isten Igéjén gondolkozol újra és újra, az a meditáció. Ha tudod hogyan kell aggódni, akkor már meditálni is tudsz. Csak el kell fordítanod a figyelmedet a problémákról a Biblia igéi felé. Minél többet gondolkozol az Isten szaván, annál kevesebb dolog miatt kell aggódnod.

Isten azért gondolt Jóbra és Dávidra közeli barátjaként, mert mindennél többre értékelték az Ő Igéjét, és egész nap azon elmélkedtek. Jób azt vallja: “Keblembe zártam szája mondásait.” (Jób 23: 12)
Amikor a Bibliádat olvasod, hallgatsz egy istentiszteletet, vagy egy CD-t, ne sétálj csak úgy el, elfeledve azt. Fejleszd ki azt a gyakorlatot, hogy az igazságot újra és újra átgondolod magadban. Minél több időt töltesz azzal, hogy átgondolod mit mondott Isten, annál inkább meg fogod érteni, az élet azon “titkait”, amit mások elmulasztanak.

 

Életedet a gondolataid formálják


„Hadd formáljon Isten új személyiséggé a gondolkodásmódod átformálása által.” (Róma 12:2a – NLT fordítás)

Nem válhatsz teljesen azzá, amivé Isten teremtett, míg meg nem érted azt az öt tényezőt, amelyek hatással vannak a személyiségedre. Az első kettő a kémia (hogyan készültél) és a kapcsolatok (a te kapcsolataid). Annak az eredménye vagy, hogy milyennek teremtett Isten és milyenek a kapcsolataid az életedben.

A személyiségedre ugyancsak hatással vannak a körülményeid és a lelkiismereted is.

A körülmények azok a dolgok, amelyek történnek körülötted, és nincs hatalmad felettük, nem tudod befolyásolni azokat. Eredménye vagy azoknak a traumáknak, gondoknak, szenvedésnek, szégyennek, megrázkódtatásoknak, nyomásnak, fájdalmaknak, amelyek formálták az életedet. Sőt, talán erőszakos cselekmények hatottak a személyiségedre. Ha valaha is értek rossz dolgok, katasztrófák, ezek kitörölhetetlen nyomokat hagytak a személyiségedben.

A lelkiismereted az, ahogyan beszélgetsz saját magaddal. Tudod mit? Ha úgy beszélnél a barátaiddal is, mint önmagaddal, akkor valószínűleg nem lennének többé barátaid, mert a gondolataink tele vannak a hazugságokkal, amiket másoktól hallottunk, amik azóta gyűlnek és forrnak bennünk. Amikor fejünkben más emberek gondolatait ismételgetjük, azok egyre mélyebbre, mélyebbre hatolnak a lelkiismeretünkben, és formálják a személyiségünket.

Példabeszédek 4:23 azt mondja: „Vigyázz, hogyan gondolkodsz, mert életedet a gondolataid alakítják.” (LB fordítás). A gondolataidnak nem kell ahhoz igazaknak lenniük, hogy megsebezzenek téged, csak el kell hinned azokat. Ha azt mondod magadnak, hogy a házasságod nem lesz hosszan tartó, akkor nem is fog az lenni. Ha félsz, hogy nem fogsz tudni megtenni valamit, akkor nem is fog sikerülni. A gondolataid szerint halad az életed!

A körülményeid kívül lehetnek a hatáskörödön, de Isten mindent ellenőrzése alatt tart. A gondolataid határozzák meg, hogy ki vagy, de megváltoztathatod a gondolkodásmódod. A körülményeid és a lelkiismereted formáltak azzá, aki vagy, de az a mód, ahogyan reagálsz a körülményeidre, és a gondolatok, melyeket elhiszel fogják meghatározni életed hátralevő részét.

Beszéljünk róla:

* Mi a természetes válaszod egy nehéz helyzetre vagy körülményre? Elfutsz előle, vagy szembenézel vele? Aggódsz, vagy bízol Istenben?
* Hogyan kell megváltoznia a gondolkodásodnak?
* Ki vagy mi az körülötted, aki/ami negatív módon hat a gondolataidra?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

“Az Úr előtt megyen vala nagy erős szél…de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.”

1 Királyok 19,11-12

A halk és szelíd hangok

A halk és szelíd hangok
vonzottak mindig engem,
csak hallatukra támadt
visszhang az én szívemben.

Üzenetekre várok
ma is a földi zajban,
mint ballagó zarándok,
s Igék áldása rajtam.

Teremtő Istenünk!

Viharok, földindulások, népeket emésztő tüzek vannak mögöttünk. Hányszor rendültünk meg, hányszor futottunk már Hozzád irgalomért! Áldott légy érte, hogy Te mindenkor lecsendesítetted lelkünket, s halk és szelíd hangod – Igéd – szívünkig ért. Add, hogy mély és igaz kérésként fakadjon föl belőlünk: “Szólj, szólj hozzám, URAM, mert szolgád hallja szódat!”

Ámen.

CSAK EGY CICA…

Egy téli napon, amikor odakint mínusz 5 fok dermesztette a levegőt, lányom földszinti ablakában felbukkant egy apró, fehér-vörös foltos cica. Remegve és elveszetten álldogált, hideg szél borzolta selymes szőrét. Tágra nyílt szemmel, esengve bámult ránk, a szájáról leolvastuk, hogy keservesen siránkozik. Mire kiszaladtunk, a cica már eltűnt.

Másnap korán reggel hosszú csöngetésre ébredtem. – Sikerült megtalálnom! – lelkendezett lányom, és óvatosan kezembe helyezte a párdekás szőrgombócot. – Nem hagyhatjuk megfagyni szegénykét, ugye, egyetértesz… Neked már volt cicád, tudod, mit kell tenni. Szia, én rohanok dolgozni!
Egyetértettem. Rozsdás Rezsőke beköltözött hozzám. Amikor már felengedett, boldogan dorombolva nyalogatta a langyos tejet, de dorombolt, ha csak ránéztem, rajongva követett mindenhová a lakásban, miközben semmi kis üveghangján folyamatosan nyávogott. Ekkora hálát még életemben nem tapasztaltam!
Eleinte többet volt az ölemben, mint a földön. Amikor a rajzasztalnál dolgoztam, fejét a karom alá dugva, buzgón dögönyözte szőrös pulóveremet. Ki tudja, mi történhetett vele rövidke életében, amiért pár napon át képtelen volt elaludni? Ha lebicsaklott a feje, és már bóbiskolni kezdett volna, nyomban felriadt, és körülnézett: – Nem fenyeget valami veszély? Nincs a közelben egy kutya?

Idén, az újév első napján az alábbi (heti) igével ajándékozott meg az Úr. Ilyen nagy figyelemmel gondol az Isten rám? Meghallgatta keserveimet, megmentett a kárhozattól, hogy gyermeke legyek, és egy pillanatra sem hagy magamra. Nagy hálával áldom szeretetéért!

Gaál Éva / Budapest

Jézus Krisztus: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.” (Mt 10,29-30)

 

Jól vagy?

Írta: Budai Judit

Lelkészünk két és fél éves kislánya a napokban beteg lett. Magas láz kíséretében hányt és hasmenése volt. Bár a betegség teljesen hatalmába kerítette, ennek ellenére ő nem akart szembesülni ezzel a ténnyel. Ezt a furcsa helyzetet kívánta az édesapja néhány rávezető kérdéssel feloldani.
Johanna, lázas vagy? Igen – válaszolta kissé megtörten a leányka. Hasmenésed is volt? Igen. Ugye, hánytál is? Igen. Nahát, kislányom, akkor te BETEG vagy! Én nem vagyok beteg! – jött a higgadt és meggyőző felelet. Ami akár hangozhatott volna imígyen is: Én nem vagyok beteg, én, Johanna vagyok. Hiszen ilyen választ már hallottunk tőle, amikor az „aranyos kislány” megnevezés sem tűnt számára hízelgőnek, és a becsületes polgári nevére hivatkozott.
Gyermekek szájából mindez nagyon kedves és megmosolyogtató. De a csökönyösség és a valóság tagadása nem korlátozódik az ő világukra.
Mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk a magunk által felépített és kiszínezett álomvilágot minden ébresztgető törekvéssel szemben védelmezni, amikor eszközök sokaságával akarjuk magunktól távol tartani a nyomor, a kiszolgáltatottság, az elesettség és a halál tényét. A mögöttünk lévő ünnepek alatt is szívesebben emlékeztünk a „kis Jézuskára”, megtartva az ünnepet a szeretet, a jóság idillikus hangulatában. Nem engedve, hogy bárki is belerondítson például azzal, hogy a bűnről és annak a következményéről, a megtérés szükségességéről, Jézus istenségéről beszél nekünk. Pedig Isten igéje ilyenkor talán még erőteljesebben figyelmeztet bennünket:

„És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje…” (Zsid 9,27-28)

 

“Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”

(Kol 1,19-21)

Képzeld el, hogy nyári hőségben egy úszómedence mellett napozunk, és te meg szeretnéd valahogy mutatni, hogy mekkora áldozatra vagy képes értem, hogy akár életedet is kockára tennéd. Mi lenne, ha ilyen gondolatokkal a fejedben, bár gyenge úszó vagy, beugranál a mélyvízbe, miközben én a parton vagyok? Vajon irántam való szeretetként értelmezném ezt az őrült magatartást? Egyáltalán tudnám-e értékelni? Megérteném, hogy mindezt értem teszed?
Egészen más lenne viszont, ha éppen fuldokolnék, és te utánam ugranál, hogy kihúzz a vízből. Akkor nyilvánvaló lenne, hogy mindezt értem tetted, önfeláldozó szeretetedhez nem férne kétség.

Sokáig csodálkoztam azon, hogy az emberek nagy részét, még templomba járókat is, hidegen hagyja, hogy Isten Fia meghalt értük. Ezért aztán eszükbe sem jut, hogy hálából egész életüket Neki szenteljék, és adják vissza Neki, aki nemcsak megteremtette őket, hanem még életét is feláldozta értük a keresztfán. Pedig minden embernek hiányzik a szeretet, ami maga a Teljesség. A Teljességnek nem kellene hogy hiányozzon az ember, nélkülünk is teljes Ő. Mégis – érthetetlen módon – tetszett a Teljességnek lakozást venni az emberben, a hiánylényben.
Csakhogy amíg nem “fuldoklunk”, nem értjük, miért áldozta értünk önmagát. Annyira jóknak képzeljük magunkat, hogy csodálkozunk, miért kellett neki a Golgotán miattunk és értünk szenvednie. Amíg nem ismerjük fel, hogy Isten szemében milyen súlyos bűn, hogy függetleníteni akarjuk magunkat Tőle, hogy hitetlenek vagyunk – addig hazug önámítással meg tudjuk vigasztalni magunkat. Jóleső érzéssel tölt el bennünket a magunk kiválóságának a tudata. Pedig annyira súlyos bűn az Istentől való elpártolásunk, hogy nem lehetett megbocsátani csak a legszentebb Fiú borzalmas halála árán. Jézus halála értelmetlen vértanúság lett volna, ha mi – egy kis jószándékot tanúsítva – amúgy is megérdemelnénk Isten irántunk való jóakaratát.
Én sokáig fuldokoltam, amíg rádöbbentem, hogy Isten “csak úgy” nem bocsáthat meg. Ahhoz, hogy elengedje a bűnöm, szükség volt a keresztre, a lehető legnagyobb és legteljesebb áldozatra, amit senki más nem tehetett volna meg értem. Azóta tudom, hogy tetszett a Szeretet Teljességének engem, a méltatlan bűnöst ennyire szeretni.
(Horváth Levente)

 

Reménység fél lábbal?


A balerina könnyed szökkenésekkel kezdi a táncot, csak néhány másodperc elteltével tűnik fel, hogy a jobb karja hiányzik. Majd hangos kopogás hallatszik; táncpartnere mankóra támaszkodva érkezik a színpadra. Döbbent csend van a nézőtéren: Mihez tudnak kezdeni a balettelőadáson, ők, ketten egy-egy hiányzó kézzel és lábbal?

Aztán következnek a bravúros mozdulatok; a féllábú balett-táncos megmutatja, hogy nem adta fel. Mankójára támaszkodva könnyedén emelgeti, forgatja párját; társa is teljes odaadással azonosul szerepével, és lágy könnyedséggel libben a csodálatos zene ritmusára – majd a tánc végén a férfi, társára nehezedve lebiceg a színpadról. A darab címe: Reménység.

Hasonlít a hívő keresztyén élete is erre a sánta táncosra. Támaszték nélkül eldőlne. Segítség híján nem tudna előre haladni. Közösség nélkül kiszolgáltatott lenne. De társához is, akinek hiányzó kezét pótolta párjának erős karja.

Amikor úgy véli valaki, hogy most már közösség, gyülekezet nélkül, egyedül is jól boldogul, és nincs szüksége mennyei Atyjának naponkénti segítségére sem, akkor ne csodálkozzék, ha majd nagy esés lesz az elbizakodott magántánc vége. Jézus Krisztus, a vele és egymással való közösségre hívott el bennünket – csak ebben a kettős közösségben mutathatjuk be Isten dicsőségére életünk ’táncát’.

Szász L. Dóra / Kisbér

Előadás megtekinthető:http://duzsu.wordpress.com/2010/01/02/remeny/

 

Száraz kenyéren és vízen?

Írta: Előd Erika

Régmúlt századokban ezt kapták a rabok a fogságban. Isten azt ígéri népének, hogyha őneki szolgálnak, akkor megáldja kenyerüket és vizüket. Csak kenyeret és vizet? Nem tejet, nem, kávét, teát, és nem kalácsot vagy tortát? „Csak” kenyeret és vizet? Igen, Isten tudja, ha ez megvan, akkor életben maradhat az ember.
S amikor napjainkra értékes kinccsé lett a tiszta ivóvíz és az adalékmentes, finom, friss házikenyér, és vannak nemzetek, ahol ez a minőség egyre elérhetetlenebb, és még a rosszért is drága árat kell fizetniük, akkor keresztyén emberként hálásak vagyunk, hogy jut asztalunkra víz és kenyér. S bizonyára annál még több is. Bátorítson tehát mindenkit a Biblia biztatása:

„Ne aggodalmaskodjatok és ne mondjátok tehát: ‘Mit együnk?’ vagy ‘Mit igyunk?’ vagy ‘Mivel ruházkodjunk?’. Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6,31-32)

A keresztyének megtapasztalása is: „Kinek szíve reád (Istenre) támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel tebenned bízik.” (Ézs 26,3)

 

TI MIÉRT NEM ÉNEKELTEK?

Emlékszem egy kislányra – nevezzük Katinak –, aki csillogó szemekkel figyelt az alkalmakon. Később tudtam meg, hogy otthon mindig beszámolt arról a történetről, amit a vasárnapi iskolában hallott. Szülei nem voltak bibliaolvasó emberek.

Amikor Kati első alkalommal eljutott a nyári gyermek csendes hétre, sok kedves evangéliumi éneket megtanult, különösen tetszett neki az étkezések előtti közös ima és ének. Otthon már az első családi vacsoránál énekelni kezdte az asztali áldást, majd gyermeki természetességgel megkérdezte szüleitől: „Ti miért nem énekeltek velem?” Nem sokkal később, a kislány unszolására először édesanyja kezdett járni az istentiszteletre, de Kati vágyott arra, hogy együtt legyen a család, így aztán édesapja is csatlakozott hozzájuk.

Évek teltek el, Kati felnőtt, és Jézus követője lett; majd – csodák csodája – ösztöndíjjal felvették a hitoktatói szakra! Milyen jó, hogy mindez időben történt, és így nem rontotta el élete kezdetét sem. Hivatását és társát már az Úrtól kérheti.

Életbevágóan fontos, hogy a gyermekek időben hallják az Igét – még ha nem is tér meg mindegyik –, és a hit előszobájába beléphetnek. Kevesebb lenne akkor a kábítószeres fiatalok és az abortuszra menő lányok száma, és több a kölcsönös bizalom és a szeretet a családokban.

Két évtized után is izgalommal készülök a gyermek-istentiszteletre, mert közöttük mindig történhet valami váratlan dolog. Nagyon hálás vagyok ezért a szolgálatért, hiszen a hit hallásból van, az Isten Igéje által (Rm 10,17), és a fogékony gyermekszívekbe jó helyre hullik a mag.

Zika Klára / Budapest

Jézus tanácsolja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket…” (Mk 10,14)

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen. Az Úr kegyelme betölti a földet, igéjével alkotta a mennyet.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké!

Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

Drága Atyám! Kezedben van a mám és a holnapom! Kérlek, taníts meg gazdálkodni az idővel, mert tudom, hogy ez is egy olyan dolog, amelyet kincsként kaptunk Tőled! Segíts, hogy hasznos és Neked tetsző dologgal töltsem ki! Uram, köszönöm, hogy rád bízhatom mind a mát, mint a jövőt! Köszönöm, hogy nap mint nap tanítasz hitben járni, s arra, mit jelent türelemmel várni. Köszönöm, hogy azok az ígéreteid és áldásaid, melyeket nekem tartogatsz, be fognak teljesülni az életemben, a maga idejében. Hiszen az Ige is írja, “hogy mindennek megvan az ideje.” S én köszönöm, hogyha tűzön-vízen is kell átmennem, Te megtartasz, s megsegítesz minden helyzetben. Kérlek, segíts láthatatlannak maradnom, hogy ha bármit teszek, vagy Neked szolgálok is, engem ne, hanem Téged vegyenek észre! Csakis TÉGED! Mert Tiéd minden Dicsőség, Tiéd a hatalom, most és Mindörökké, Ámen!
(B.Lívia)

Drága Atyám!
Köszönöm neked, hogy adtál mellém olyan embereket, akikkel együtt növekedhetünk a Te megismerésedben, hitben, szellemben! Kérlek, segíts nekem megbecsülni ezeket a kincseket, s add, hogy a kapcsolataim földje mindig öntözött legyen, kertje pedig gondozott kert lehessen! Kérlek, áldd meg ezeket az embereket, áraszd rájuk a mennyei esőt, az élővizet, hogy szíveik s szívem kútja sohase apadjon ki, hanem mindig túlcsorduljon a szeretetben. Köszönöm, hogy gondot viselsz rólunk, s a gyermekeid lehetünk! Hálás vagyok Neked mindenért, hiszen mindenem Tőled van! Köszönöm szerető Atyai gondoskodásodat, szereteted, s áldásaidat, amiket nekem készítettél el! Add, hogy minden napon a Te akaratodban járjak, s csak olyan dolgot tegyek, amely Tőled van! Jézus nevében Ámen!
(Baksa Lívia)

Drága Édesatyánk, az Úr Jézus nevében kérjük, hogy segíts nekünk, nap mint nap ellenállni a gonosz minden munkálkodásában. Kérjük a te drága véred oltalmát. minden munkánkra, életünkre. Köszönjük, hogy a Szentszellem  erejével, élhetünk, nap mint nap. Adj nekünk, imádkozó, buzgó életet: Ámen.

Drága Istenem! Köszönöm, hogy itt élhetek ezen a földön szeretteimmel. Kérlek, tartsd meg őket egészségben, szeretettben. Csak benned bízhatunk, mert életünk kezedben van. Hálát adok minden napért és ne engedd, hogy ez a hitem elmúljon. Légy velem a nap minden percében. Könyörögve kérlek Istenem. Ámen (S.P)

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!