2019. március 20. JÉZUS IMÁDSÁGA

1990. január 29.

Uram?

Én vagyok. Kicsim, imádkozzunk!

Uram, Istenem,
emeld fel lelkemet ebbõl a sötétségbõl
a Te világosságodba!
Fogadd be lelkemet
Szentséges Szívedbe!
Tápláld lelkemet Szavaddal!
Kend fel lelkemet
Szent Neveddel!
Készítsd fel lelkemet hangodra!
Leheld lelkemre édes illatod,
és kelts új életre engem!
Ragadd el lelkemet
Lelked örömére!
Atyám, ékesíts fel engem, gyermekedet!
Öntsd rám tiszta mirhádat!
Bevezettél engem
mennyei csarnokodba,
ahol a választottak foglalnak helyet.
Bemutattál körben álló angyalaidnak.
Kérhetne lelkem ennél többet?
Lelked lehelt életet belém,
és Te, az élõ Kenyér,
megújítottad életemet.
Innom kínáltad Véredet,
hogy országodba befogadhass engem,
és Veled éljek, örökkön örökké.
Dicsõség a Magasságbelinek!
Dicsõség a Szentek Szentjének!
Magasztaljuk Urunkat!
Magasztaljuk Urunkat,
mert irgalma és szeretete
nemzedékrõl nemzedékre
és mindörökkön él!
Amen.

Jól van, gyermekem !

(Jézus örült a lediktált szövegnek.)

a

Amikor Istené az irányítás, a béke uralkodik


“Engedelmeskedjetek azért az Istennek” Jakab 4:7

A konfliktusok korán kezdődnek az életben, még mielőtt beszélni tudnánk.Észrevetted már, hogy egy kisbaba mindig tudatja veled, ha a szükségletei nincsenek folyamatosan kielégítve? Még akkor is tudsz vitatkozni, ha nem tudod hogyan kell beszélni.

Jakab levelében az író azt mondja, hogy a viták oka az, hogy vágyak ütköznek össze. Amikor az én akaratom ellentétbe kerül a te akaratoddal, akkor a szikra lángra kap. A három vágy, ami bennünk van és konfliktust okoz, az a birtoklás, az élvezet és a büszkeség.

Annak érdekében, hogy a vita ne folytatódjon, Jakab 4 lépést ad nekünk:

Az 1. dolog, amit azért tehetünk, hogy szétoszlassunk egy konfliktust az, hogy engedünk Istennek, függetlenül attól, hogy a vita a gyermeked és közötted van, a társad és közötted vagy valakivel a munkahelyeden.

A Jakab 4:7 azt mondja, hogy “Engedelmeskedjetek azért az Istennek”. Add Istennek az életed feletti irányítást. Helyezd rá a felelősséget. Engedd át magad Őneki. Hagyd abba, hogy magad irányítsd az életedet!

Ugyanennek a fejezetnek az 1. versében Jakab azt mondja, hogy azért kerülünk más emberekkel konfliktusba, mert konfliktus van a bensőnkben, önmagunkkal. Azért nem vagy jó kapcsolatban másokkal, mert személyes háború zajlik az életünkben. A kezdő lépés az, hogy felismerjük az igazi konfliktust: döntsük el azt, hogy ki irányítja az életünket. Ha a tiéd az irányítás, akkor valahányszor valaki olyan kerül az utadba, aki nem úgy lép, ahogy azt te akarod, akkor feszültté válsz. Ingerlékeny leszel, zaklatott. De ha Isten veszi át az életed irányítását, annak a dolognak nem kellene annyira felingerelnie.

A Kolossé 3:15 írja: “És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben”. Amikor Krisztus békessége megvan a szívünkben, akkor békességben leszünk más emberekkel. Ha nincs meg Isten békessége a szívünkben, akkor megpróbálunk manipulálni másokat, irányítani őket és úgy mozgatni őket, hogy megkapjuk mindazt az életben, amit akarunk.

Engedd át magad Istennek. Ez azt jelenti, hogy megtanulod azt mondani, hogy “Legyen meg a te akaratod”, ahelyett, hogy “először én”. Amikor azt mondod, hogy “Uram, bármit is akarsz, azt akarom én is”, akkor elkezdődik a béke folyamat.

Beszéljünk róla:

* Életed mely területén próbálod még mindig a kezedben tartani az irányítást, ahelyett, hogy engedelmeskednél Istennek?
* Mit gondolsz, hogyan fog segíteni a konfliktusaidnál az, ha Istennek adod az irányítást?

 

Engedd, hogy Isten Szava működésbe hozza a hited


“A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg.” (Róma 10:17, NIV fordítás)

Többségünk nem magabiztos és nem bátor. Többségünk halálosan fél. Félünk kockázatot vállalni, félünk, hogy elbukunk, és félünk a haláltól. Nem vagyunk magabiztosak, mert nem vagyunk a hit emberei.

A hit embere akarsz lenni? Isten Szava aktiválja a hitet. A Biblia azt mondja a Róma 10:17-ben “A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg.” (NIV fordítás)

Ha valaha például épp egy verset olvastál a Bibliában, amikor hirtelen azt gondoltad hogy “Ezt meg tudom csinálni!”, akkor tudd, hogy Isten Szava épp aktiválta a hitedet.

Ez a különbség a Biblia és az ön-segítő könyvek között. Az ön-segítő könyvek gyakran adnak éleslátást. Elmondják, mit kellene tenned, de nem adnak hozzá erőt. Elmondják, hogy nem kellene aggódnod, vagy hogy fel kellene adnod a rossz szokásaid. Segítenek, igen, de nem adnak erőt hozzá, hogy megtedd, amit tanácsolnak. Mert azok a könyvek nem élnek.

Azonban Isten Szava nemcsak elmondja, mit kellene tenned, hanem az erőt is megadja hozzá. És a hited is nő, amikor cselekszel. Amikor olvasom az ezernyi ígéretet a Bibliában – amelyben Isten azt mondja, értünk munkálkodik, ha engedelmeskedünk neki – akkor az magabiztosságot ad nekem. Tudom, ha azt teszem, amit Isten kér tőlem, az biztos eredménnyel jár.

1981-ben szinte egész évben levert voltam. Egy éve volt, hogy Dél-Kaliforniába költöztem, hogy elindítsam a Saddleback-et. Kimerült voltam érzelmileg, szellemileg, fizikailag és lelkileg is. Úgy éreztem, mintha egy felhő lenne a fejem fölött, ami elől nem tudok menekülni. Sose felejtem azokat a verseket, amik aktiválták a hitemet: a 2Mózes 23:29-30 ezt mondja: “De nem egy év alatt űzöm ki eloled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki eloled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot.”

Isten megígérte a zsidóknak az Ígéret Földjét. Át kellett menniük a Jordán folyón Izraelbe, és fel kellett venniük a harcot az ott élő törzsekkel. Nem hitték, hogy képesek ezt megtenni. Azt gondolták, hogy túl nagy a cél.

A 2Mózes 23:29-30-ban Isten tulajdonképpen ezt mondja a zsidóknak: “Ismered ezeket az ellenségeket? Nagyobbak, mint te. De nem adom neked az egész földet az első évben. Csak apránként – egy-egy csata megnyerésével – fogod megszerezni. És megerősödsz. Amikor elég erős leszel ahhoz, hogy tudd kezelni az egészet, megkapod mindet.”

Amikor azokat a verseket olvastam, olyan volt, mintha ez az ígéret közvetlenül nekem szólna. Rájöttem, hogy nem egy év alatt kell teljesítenem mindent. Isten szolgálatában fogom tölteni életem hátralevő részét, és mindent az ő ütemezése és tempója szerint fogok tenni.

Ez a felismerés olyan önbizalmat adott, hogy nagy célokat is ki mertem tűzni magam elé. Ahogy az Ige működésbe hozta az én hitem, Isten Szava a te hited is működésbe hozhatja.

Beszéljünk róla:

* Mit szeretnéd, hogy Isten elvégezzen az életedben? Hiszed, hogy megteszi?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne elvégezni az életedben? Elhiszed, hogy megadja neked azt, amire szükséged van, hogy azt el tudd végezni?
* Isten melyik ígéretét szeretnéd ma elvenni?

 

Kit kedvel Isten?


“Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint Ábrahám.” Róma 4,16 (NCV Fordítás)

Isten nem kivételez – eltekint a hátteredtől, beosztásodtől vagy a bűneidtől. Nem számít, hogy vallásos ember voltál, vagy az vagy-e jelenleg, hogy éppen rendelkezel-e bármilyen vallásos háttérrel.

A Róma 4,16-ban ezt találjuk: “Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint az Ábrahám.” (Róma 4,16 – NCV Fordítás). Kik ezek az emberek, akik a Mózes törvénye alatt élnek? A zsidók. A zsidók, akik a leghamarabb ismerhették meg Isten útjait.

Gondolkoztál már azon, hogy miért éppen a zsidók lettek Isten választott népe? Talán jobban szerette Isten őket, mint minket? Nem. Isten egy bizonyos célra választotta ki őket – hogy hirdessék, hogy nincs más igaz Isten. Ők voltak tulajdonképpen a mi misszionáriusaink.

Isten ezt a feladatot mostmár átadta gyülekezetnek, ahol úgy megtalálhatóak a zsidók, mint pogányok és mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban. Isten megmentő kegyelme bárki számára elérhető, aki hittel megnyitja szívét: “Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10,13 – NIV fordítás). A mennyben nincs személyválogatás, az igevers nem azt mondja, hogy csak a nagyon jó emberek, az igazán okosak és vallásosak fognak üdvözülni, ha segítségül hívják Isten nevét. Azt mondja, hogy mindenki, aki hozzá kiált, megmenekül.

A legszomorúbb az, hogy hiába tudja nagyon sok ember, hogy Isten felajánlja kegyelmi ajándékát, mégis maguk erejéből próbálnak a Mennybe bejutni. Azt hiszik, hogy vannak dolgok az életükben, amiktől ők elegendően jók, ezért nincs is szükségük Isten megmentő kegyelmére Krisztus által.

Lehet, hogy tettél igazán remek dolgokat az eddigi életed során, de ha azt hiszed, hogy ez elég ahhoz, hogy a Mennybe juss, felejtsd el. Az egyetlen út mindannyiunk számára az, hogy elfogadjuk Isten ajándékát, mely ma is elérhető bárki számára.

Beszéljetek róla:

* Melyek azok az erőfeszítéseid, illetve jellemvonásaid, melyekről azt hiszed, hogy segítenek abban, hogy üdvözülj?
* Mit gondolsz, mi a te szereped a gyülekezet feladatában, hogy terjeszd a megváltás üzenetét azok felé, akikhez még nem jutott el?
* Mit jelent “segítségül hívni az Úr nevét”?

a

A tiszta szóért.


A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Lelkemet, értelmemet Szentlelkeddel járd át, hogy hitelesen tudjak Rólad bizonyságot tenni ebben a világban! Ámen

 

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? “
Róma 10,14-15a

A hit ébredése, megerősödése és terjedése az Isten titka és ajándéka. Nem kierőszakolható, nem “jár”, Isten adja – ha akarja – ezért a hit nem teljesítményünktől, hanem az Örökkévaló kegyelmétől függ… Akkor minek az ige hirdetése, a meggyőződés propagálása nyilvánosan vagy a reménység megosztása csendes baráti beszélgetésben? Hol az ember része, a nagy isteni elgondolásban?

A hit olyan, mint a táplálék, ami nélkül létezésünk nem képzelhető el. Ha nem eszünk, éhesek leszünk. Elemi ösztönünk az evés, ha lemondunk róla, ezzel életünket tesszük kockára. Az éhség nagy úr, nemcsak az embernél az állatoknál is, s ha kell, a túlélésért ölni is fog az adott ragadozó… Sajnos az ember – alapvető bűnössége (eredendő bűn) okán – akkor is öl, ha nem az életéről van szó, de ez egy másik nagy kérdés.

Az igehirdetés, a testvéri beszélgetés nem más, mint tudomásra hozatala annak, hogy tudom, hol osztják a kenyeret… Luther Márton pár nappal a halála előtt ezt írta: “Bizony koldusok vagyunk mindannyian!” Nem mi sütjük az élet kenyerét, összetételének titkos receptjét sem mi birtokoljuk. Egyetlen, amit tudhatunk, hol osztják ezt a mindennapit… Nemcsak Istenre utalt koldusok vagyunk, de egymás szeretetének koldusai is. Éhesek vagyunk a szépre, a jóra, sokan mégsem a Felülről jövő Kenyeret kívánják, hanem mindenféle gyomor/élet-rontó édességgel zabálják tele magukat.

Sok prédikátorra lenne szükség, akik szavakkal és szavak nélkül bizonyságot tennének az Élet Kenyeréről. Sajnos az egyháztörténet, a mai is arról tanúskodik, hogy sokan – akár szószéken állnak, akár alatta ülnek – a süteményes kereszténységet választják, afféle “hétvégi cukrászdás” variációként… A fejlődéshez, a megerősödéshez azonban kenyérre van szükség, amelyben minden táperő megtalálható! Ősi magyar szavunk ezért nevezi a kenyeret és a kenyérnekvalót életnek. Ebben rejlik az ősi megtapasztalás is: Istenre olyannyira szükségünk van, mintegy falat kenyérre…

 


Hit…


A mai nap imádsága:

Uram! Elfordult tőled a világ, nem követi szereteted törvényeit, nemcsoda, hogy megundorodik önmagától… Könyörülj rajtunk, hogy el ne vesszünk, s készíts utat mindannyiunknak, hogy hozzád menekülhessünk! Ámen

 

Szeretett testvéreim: Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?
Jak 2,5

Arany János írja ‘Fiamnak” c. versében:

    “Mert szegénynek drága kincs a hit.
    Tűrni és remélni megtanit:
    S néki, míg a sír rá nem lehell,
    Mindig tűrni és remélni kell!”

Sokan vannak ebben a világban, akik azt gondolják, hogy a dolgok örök rendje szerint való, hogy legyenek mindig sikeres magasrajutók s “aláhulló” vesztesek. Ők azok, akik elhitetik másokkal is, hogy “férgesének” hullani kell, hogy az emberek nem egyenlőek, hogy az embervilág is ugyanolyan mint az állatvilág, s ne próbáljon más lenni, fogadja el a lét evolúciós törvényeit. S még mielőtt beleszédülnénk ebbe a vélt igazságba, tegyünk fel magunknak egy kérdést: Van-e az állatvilágban olyan, hogy egy fajon belül egyik egyed megöli a másikat csak azért, mert az a másik másképpen gondolkodik? Ne próbáljunk meg keresni, nincs! Gondolatokért csak az ember képes ölni! Már ez is egy alapvető különbség ember és állat között! Volt szociáletika professzorom – a zseniális memórájú Prőhle Károly – jegyezte meg az 1980-as évek közepén egyik előadásában mosolyogva: “Nos igen, ha Földön nem lenne ember, akkor a Föld maga lenne a paradicsom!”

Mindennek az oka, az ember! Földünk, a Naprendszer kékesen csillogó gyöngyszeme csodálatos “képességekkel bír”. Igazságos, elosztással nemcsak megszüntethető lenne a mintegy kétmilliárd embertársunk folyamatos éhezése, de a jelen népesség tízszeresének sem kellene éheznie. (Csak az USA képes lenne egymaga ellátni az egész világot gabonával!) Ezzel ellentétben pocsékolunk: Számítástechnikával felvértezett civilizációnk semmivel sem lett jobb, kényelmesebb, nyugalmasabb, mint a korábbi korok embereié. A tévhit, hogy a számítástechnika kiváltja a papírt, eleddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. S egy fiatalabbak számára jobban érthető példa: egy Second Life-beli avatár működtetése jóval több energiát emészt fel, mint egy albán polgáré (1310 kWh), fele annyit, mint egy magyaré (3637 kWh), és nem sokkal kevesebbet, mint egy átlagos földlakóé (2436 kWh). Az tehát, ami nincs is, igen sokba kerül…

Mikor lesz ennek vége? Talán 200-300 évbe is beletelik, míg ez a globális trágyaözön visszahúzódik, s az első magyarruhás legény újra dobbanthat itt egy nagyot a lábával. Akkor egyszerű tisztítószerekben mosott, szép fehér ingek fognak lógni a szárítóköteleken, nem lesz Világbank, nem lesz Valutaalap, nem lesz TESCO, DISCO, CASCO, nem lesz Tőzsde, nem lesznek metropoliszok, hanem csak kicsike kis törékeny falvak, ahol az emberek földet művelnek, családban élnek, gyermekeket nevelnek: a gyermekek iskolákba, az emberek velük együtt templomokba járnak. Mindenki, aki él, munkával fogja keresni a kenyerét, és a társadalom élőszövete azonnal kiközösíti, kilöki magából, aki “mások könnye árán” akar élni, aki spekulál, uzsorakamatokat szed, nyíltan és büszkén lop, és még dicsekszik is vele…

A nagyhangú istentagadók, akik nem akarnak gyengék lenni, s mégis azok maradnak, mert gyengeségükben az erőszak után nyúlnak, nem ismerik fel, hogy a lét nem kíméletlen harc, hanem lehetőség, az Istenre-rácsodálkozás fölülről jövő ajándéka. Ezért akik örökölni akarnak olyan kincseket, melyeket nem emészt meg a moly, s a rozsda – kulcsolják össze kezüket, s nyissák meg szívüket…

 

 

Isten…


A mai nap imádsága:

Életem adója vagy Uram… Add, hogy létem ajándék lehessen környezetemnek! Ámen

   
Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te,
s hatalmad által nagy a te neved.
Jer 10,6

A zsidó vallásbölcselet azt tanítja, hogy, aki a Tórát tanulja és ?megfejti?, az megérti és felfogja Isten nagyságát. A gondolat szépségének van egy kis szépséghibája: A teremtés csodái mind demonstrálják számunkra Isten nagyságát, de egy dologra soha nem képesek: nem tudják Istent elérhetővé tenni számunkra. Hogyan is foghatná fel a véges a végtelent?

Isten nagysága kicsinységekben mutatkozik meg: virágsziromban, harmatcseppben, fűszál között bóklászó apró bogarak titkos útjaiban. Ezeket meglátni csak alázattal lehetséges, ezért az alázat istenismérvi tulajdonság. Az alázatoskodás pedig pontosan az ellenkezője, hiszen az ilyen ember elfelejti Istentől kapott méltóságát, hogy ti. közte és Teremtője között nem állhat ember…

Isten nagysága nemcsak az életben mutatkozik meg, a halálban is… A halál ugyan elválaszt az élőktől, de nem az Istentől. Isten “élet-pártisága” mutatkozik meg a feltámadásban, s abban, hogy minden embert – eredeti szándéka szerint – örök életre teremtett. Az más kérdés, hogy Isten – mérhetetlen szeretetéből fakadóan – az akarata fölé helyezte az ember szabadságát.

Sok ember számára nem tudatosul, hogy döntéseiknek milyen súlya van… A kimondott igenek/nemek nemcsak itt a földi létben érvényesek, ezek isteni dimenziókat is átugorva megtermik a maguk gyümölcsét ott is. Ezért Isten nagyságát kutatni nem elveszett foglalatosság, hanem valóban életes idő, mely tartalmat teremt a földi életben, s reménységünk szerint hozadéka lesz az “odaát”ban is…

 

 

Képmutatás…

 

URam! Add, hogy ne akarjak mást mutatni, mint ami vagyok, s add,, hogy olyan lehessek, amilyennek Te is szeretnél látni engem! Ámen
    
Tanítás közben így szólt Jézus: “Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.
Mk 10,21
“A törvény az törvény!”…sokszor kiabáltak már a történelemben így, amikor nyilvánvaló volt a gazság, a joggal való visszaélés, de az ügyeletes hatalmon lévők mindig a “szent és sérthetetlen” törvényre hivatkoztak – amiket persze ők hoztak. Ha a törvény jó és mindenkit – nemcsak kevesek érdekeit – védi, akkor általában nem kérdőjelezik meg a jó rend szükségességét. Amikor azonban istentelen emberek nyilvánvalóan emberhez méltatlan törvényeket alkotnak, s azokat “istenítik”, akkor elgondolkodnak az emberek, vajon kinek az érdekében áll az, hogy egyik ember keservesen szenvedjen a másik ‘mihaszna’ ember haszontalan jólétéért?
Sajnos mindig voltak, vannak és lesznek farizeusok. Olyanok, akik teljesen helyénvalónak tartják a kettős erkölcsiséget! “Más szemében a szálkát, saját szemükben még a gerendát se” – klasszikus esete ez. Ők azok, akik felháborodnak, ha a történelem erősebb szele/vihara elfújja jogtalan kiváltságaikat, s hirtelen megszűnnek eladdig védett helyeik, kiesnek bársonyszékeikből, mert a csöndes többségnek egyszercsak elege lett az ügyeletes megmondóemberek állandó kioktatásából, a magukat a szellemi arisztokráciába képzelő analfabéták pöffeszkedő média-böfögéséből… Ezt a történelemben úgy hívják: forradalom. Csúnya dolog, amikor a járdák köveiből barikádokat építenek, de ennek mindig mélyebb okai vannak, hiszen az emberek nem önszántukból véreznek el egy ügyért, hanem azért vállalják még a halált, mert már nem bírják tovább elviselni Istentől kapott szabadságuk/méltóságuk sárbatiprását… Bizony felháborító a tegnapi kommunisták mai királykodása az egykorvolt szocialista országokban, de ugyanolyan visszataszító az egykorvolt nemzetrontó/rabló királyok mai utódainak “Hej, mi lehetne itt, ha én lennék a király!” okoskodása is. (Érdemes ide idézni/olvasni Absolont, aki a hatalomért mindenre képes volt, még arra is, hogy apja – Dávid király – ellen másodszor is fellázadjon.)
Jézus útja mindig a másik út. A nem hitt, de mégis létező alternatíva. Igaz, ez göröngyösebb, a keskenyebb, a nehezebb, de ez a jobb kilátást nyújtó, felfelévivő út! Aki ezen jár, az nem keresi-kutatja, kívánja eszelősen mások elismerő pillantásait, hiszen ő nem másoknak, hanem egyedül Istennek akar tetszeni. Aki emberek dicsőítését kívánja, aki embernek akar tetszeni, az emberi elvárásoknak akar megfelelni, ha kell mindenáron, azok bűvöletében él, s számára a látszat mindennél fontosabb; aki pedig az Istennek akar élni, az Isten szívbeírt törvényeit kutatja, ezért nem a külsőre, hanem a belsőre, a lélek dolgaira koncentrál. Aki Jézus lábnyomába lépni igyekszik, az nem ítélkezik, hanem imádkozik, nem felemészt másokat, hanem magát adja, magából táplál másokat… ezért élete szép és teljes lesz. Ez nem múló boldogság nem emberi ígéret, hanem isteni -, a hozzá tartozó Égi garanciával…

 

 

 

Szenvedés…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szeretetedet, hogy el tudjam hordozni azt is, ami fáj! Ámen

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
Jób 19,25-26

Szenvedések közepette is (meg)látni Istent – a gondviselés-hit koronája… Kevesek kiváltsága ez, a szentek EGY-ügyűségének nem mindennapi ajándéka. A szenvedésben ugyanis az átlag-ember – persze ilyen ún. átlag-ember nem létezik, legfeljebb általános magatartást tanúsító – elfordul Teremtőjétől. A nagyon nagy szenvedés aztán közel viszi az embert Alkotójához, a nagyon nagy jólét pedig általában eltávolít. Nincs nagyobb kísértés a nélkülözésnél, s nincs veszélyesebb a kevély szívnél!

Jób – ez az irodalmi figura, hiszen egy bölcsességirodalmi kitalált személyről van szó – azt a hitet személyesíti meg, mely hit túllát a testiség horizontján. A komolyan hívő ember számára ugyanis nem a látható test számít, hanem a láthatatlan dolgok: legelőször is az Isten, Aki benne van mindenben. Ő ugyanis ott is jelen van, ahol, mi a semmit gondoljuk, s “Ő történik” ott is, ahol mi véletlent hiszünk, s független, előre nem látható körülményeket vélünk látni. Isten megvilágíthat minket a sötétséggel is, s Ő adhat a hiányon keresztül is! Ezért is mindenható a Mindenható!

A jóbi hit szerint Isten az, aki kivált/megvált a nyomorúságtól, hiszen a testben levés az nem csak öröm, de egyben bánat is. Sok idős ember panaszkodta már el, hogy van jó is az életvégi rosszban, mert az ember legalább nem kapaszkodik foggal-körömmel ebbe az anyagvilágba! S valóban, mire az ember leéli a többnyire hiábavalósággal teli 70-80 esztendőt, eladdig annyi igazságtalanságot, fájdalmaz és szomorúságot tapasztal, hogy sokszor már elege van ebből a “szép világból”, s (el)vágyakozik egy hite szerint jobb(!)-ba…

Sokszor mosolygok azokon a keresztény testvéreimen, akik a “Szent Szellemet” idézgetik, s győzködni próbálnak, hogy a bizony három rész van az emberben: test, lélek és persze szellem. Nos, számomra már az is probléma, hogy a testit külön tudjam választani a lelkitől! Melyik rész akarta/kívánta bennem ezt vagy azt? A testem vagy a lelkem?… A válasz nem is olyan egyértelmű, de hát elfogadom, hogy bennem lehet a hiba, s a szellemi fejlődésnek még nem állok azon a szintjén, hogy ezeket a dolgokat biztonsággal, perfekcióval külön tudjam választani… S ha valaki azt gondolja, hogy bántani akarom ezeket a keresztény, hívő embereket, annak újbóli elolvasásra ajánlom Jób könyvét! Ez könyv ugyanis a maga egészében próbál választ adni az emberlét egyetemes szenvedés-problémájára az istenfélő Jób történetén keresztül -, de ez mégsem sikerül, nem sikerülhet…

Soha nem is fog sikerülni, mert a szenvedés, a szeretettel együtt az Isteni titokzatosság része, amit csak hittel befogadni lehet és egy életen át hordozva forgathatjuk szívünkben, de megérteni soha nem leszünk képesek… Amikor pedig már érteni is fogjuk, az már nem ebben a világban, hanem abban másikban lesz, ami felé tartunk egész életünkben!

 

 

 


Szolgálat…

 

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindazzal szolgálni tudjak, amivel megajándékoztál! Ámen

(Jézus) szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. …felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Jn 13,1b és 4-5

Ismerős történet: Jézus szolgál, s ezzel példát ad tanítványainak. Az ige “üzenete” egyszerű és világos: szolgáljunk hát mi is! No, ennél azért “több van” ebben a rövid evangéliumi tudósításban…

A szolgálat az nagyon fontos, hiszen enélkül nem működik a társadalom, de óriási a különbség a szolgálat és a szolgáltatás között. A pizza-futár munkája szolgáltatás, a tűzoltóé, a katonáé, az orvosé: szolgálat, hiszen ő saját életének veszélyeztetése árán is végzi hivatást, megy be az égő házba, vállalja, hogy betegek között maga is beteggé válhat. Vannak, akik csak azért “szolgálnak”, mert ezzel érdemeket kívánnak maguknak szerezni. Jézus URunk a Hegyi Beszédében ezt így tanítja: “hogy lássák őket az emberek és megdicsérjék”… Megint mások azért szolgálnak, hogy lássa őket Isten és megjutalmazza. Vannak olyanok is, akik csak kötelességteljesítésből szolgálnak, s persze ez is erény egy ilyen felelősség-kerülő és a kötelesség alól kibújni-akaró világban, de az igazi szolgálat az nem ez. Aztán vannak, akik szánalomból tesznek jót másokkal, és ez is dicséretes egy ilyen kíméletlen és irgalmatlan világban, amiben most élünk, de ezek nem azok a szolgálati formák, amit a Mester példaként a tanítványok elé élt.

Így olvashatjuk itt Jánosnál: “Jézus szerette az övéit e világban, mindvégig szerette őket.” Nos, ez az, ami mássá teszi Jézus szolgálatát, s ha az Ő nyomdokában járunk, akkor a mienket is. Egészen más az a szolgálat, ami szeretetből fakad. Az édesanyák szolgálata szeretetből fakad: s ez olyan hivatássá magasztalja hétköznapi cselekedeteiket, hogy azokat egész életen át nem tudjuk nekik meghálálni. Visszaszolgálni nekik mindazt, amit tettek értünk soha nem tudjuk, csak továbbadni a következő generációnak! (Ez egyébként Isten akarata is!) Ha mindenki így, ilyen diakóniai (szolgáló) lelkülettel élne ebben a világban, akkor más lenne ez a világ! Krisztus URunk arra tanít minket, hogy ne azokkal tegyünk jót, akik azt viszonozzák nekünk, hanem azokkal, akik nem tudják visszaszolgálni.

Isten bölcsen úgy teremtette meg ezt a világot, hogy az életünk akkor teljesül be, ha szolgálunk egymásnak. Ha valaki arra törekszik, hogy őt szolgálják, akkor lehet, hogy nyereségnek éli meg életét, de Isten számára végül is elvész. Aki pedig képes lemondani önmagáról a szolgálat kedvéért, az nemesedik, s szolgálatán keresztül megnyeri az egész világot! A keresztény ember szolgálatának az alapja tehát a szeretet, de nem a sajátja, hanem az Istené, mert Ő mindennél előbb szeretett minket…

 



Világosság…


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szeretnék sokszor elbújni… Nem Teelőled, hanem a világ elől! Jó lenne nem látni mindazt a gonoszságot, emberi önzést, amire rávilágít Szent Igéd fénye. Kérlek adj nekem türelmet, s hitet, hogy meg ne lankadjak követésedben, s el ne veszítsem reménységem derűjét! Ámen

 

Világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
Ef 5,8b

Színszimbolikában az arany, az ezüst, a fehér az Isten “színei”… Ide tartozik még a piros is, hiszen az a vér, az élet színe. Tény, hogy az arany az örökkévalóság szinonímájává vált, s tény az is, hogy az az arany/ezüst csillogása igen gyakran elhomáyosítja az emberek világ-látását. Szeretjük a fényt, de még a csillogást is, ha nem is hivalkodunk vele, hiszen a fény az életet jelenti. Így tavasszal újra és újra átélhetjük a csodát, hogy néhány nap alatt zöldbe szökken a határ, újraindul a teremtettség megújulási rendje, s azt mondjuk sóhajosan: Na végre tavaszodik! A sötét, hideg Tél után különösen is vágyakozunk a meleg tavaszi napsugarakra, melyek nemcsak testünket de a szívünket is melengetik. Hiába, a tavasz az élet ünnepe, no meg a szerelemé is, s a sok-sok virág, a bőrünk alá bújó illatok mind ezeknek a szolgálatában állnak. Nos, nincs is szebb a tiszta szerelemnél, nincs felemelőbb, s megnyugtatóbb a Nap fényénél. Kell nekünk a világosság, ha nincs világosságunk, akkor végünk van, elhervadunk…

Pál apostol azonban többet állít az efezusiaknak: Ti vagytok a világosság, ti vagytok a fény! Egyrészt örülünk ennek – ez is az evangélium része -, másrészt pedig megrettenünk attól a kihívástól, hogy mi magunk is világosság vagyunk. Ha nem is járja át életünket a mennyei fényesség – mert életünk olykor csak pislákoló, füstölgő mécseshez hasonlítható -, az etikai sötétségben botorkáló 21. századi ember számára még ez a kevéske fényecske is iránytmutató vakító fényesség! Noéról azt olvashatjuk, “fedhetetlen volt a maga nemzedékében” – pedig nem volt az, olvashatjuk egy rabbinikus magyarázatban -, csak olyannyira elaljasult az embervilág körülötte, hogy az ő istenszerető átlag normalitása mások szemében istenes életű rendkívüliséget jelentett. Így ma is állíthajuk, bizony, mi mai keresztények nem vagyunk szentek, de a világ mostani gonoszságát látva még így, töredékes kereszténységünkben is istenes jellé válhatunk.

Az, hogy világosság vagyunk, mert tükröződik rajtunk az Isten szeretetfénye, még nem jelenti azt, hogy mi magunktól, a magunk erejéből világolnánk ebben a világban. Isten elhívott minket erre a méltóságteljes feladatra, lehetőséggel ajándékozott meg, de ebbe bele kell nőnünk, mint gyermeknek a felnőttkorba. A gyermek sem felnőttként születik, csak a kíváncsiság készségét, a megismerés lehetőséget hordozza magában, hogy egykoron gondolkodó felnőttként, felelősségteljesen élő krisztusi emberként éljen. Ha Isten gyermekei vagyunk – márpedig azok vagyunk, hiszen ez az evangélium üzenete -, akkor azt akarja az Isten, hogy növekedjünk/nevelődjünk, mint ahogyan az a jó gyermekek sajátja. Isten felénk megnyilvánuló szeretetét gyermeksírásunkkal is lehet dicsérni, de ennél többre vagyunk elhívva! Nincs lehangolóbb az infantilis keresztényeknél, az egyházban is megnyilvánuló gyerekes attitűdöknél… Félreértés ne essék, ez nem azonos a jó értelmében vett “szent naivitással”, mely az Isten békességéből táplálkozik! Arra gondoljunk csak, amikor torzsalkodás, veszekedés és egymásramutogatás jellemzi a krisztuskövetők egy-egy táborát, akkor bizonnyal ez nem az az elhívott állapot, amiben Isten látni kívánja az övéit…

Világosságban járni jó dolog. Nemcsak azért, mert kisebb valószínűséggel esünk gödörbe, sokkal inkább azért, mert érezhetjük az Isten Napfényének ízét, mely az egyedüli garanciája annak, hogy ne keseredjünk meg, s a fényfelé törekvő életünkben felfedezzük Istentől rendelt sorsunkat…
a

A római út az üdvösségre


„…Isten kegyelmi ajándéka az örök élet…” (Róma 6:23)

Üres az életed? Békére vágysz? Annak tudatára, hogy bűneid megbocsáttattak, és arra a bizonyosságra, hogy otthonod van a mennyben? Akkor ma helyezd a bizalmadat Krisztusba, és tedd Őt az életed urává! „Hogyan?” – kérdezed. Válaszd a római utat az üdvösségre (amit a Rómaiakhoz írt levélben találsz)!

Első lépés: „bűnösként összeállítottuk ezt a hosszú és sajnálatos listát… és bebizonyítottuk, hogy teljességgel képtelenek vagyunk azt a dicsőséges életet élni, ami Isten akarata a számunkra” (Róma 3:23 TM). Lásd be: mindannyian bűnösek vagyunk a lelkünk legmélyéig, és kétségbeejtően szükségünk van Megváltóra.

Második lépés: „Dolgozz keményen a bűnnek egész életedben, és a nyugdíjad a halál lesz. Isten ajándéka viszont valódi élet, örök élet, amit Jézus ad át” (Róma 6:23, parafrázis). Az evangélium „jó hírt” jelent, és a jó hír a következő: a bűneidért (mindegyikért) ki lett fizetve az ár a kereszten.

Harmadik lépés: „Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor Fiát feláldozva halálra adta, amikor mi még teljesen hasznavehetetlenek voltunk a számára” (Róm 5:8 TM). Az üdvösséget nem tudod jó cselekedetekkel kiérdemelni, sem azzal, hogy jó a jellemed. Isten ajánlja fel neked ingyen. Csak annyit kell tenned, hogy hittel elfogadod.

Negyedik lépés: „Nem „teszel” semmit, egyszerűen Istenhez kiáltasz, bízva abban, hogy Ő megteszi érted. Ez az üdvösség… mondd ki, mondd ki hangosan: „Isten minden elrendezett közte és köztem!” (Róma 10:9-12 TM).

Most pedig imádkozz ezekkel a szavakkal: „Uram, átadom az életem neked. Jöjj a szívembe! Hit által elfogadom az örök élet ajándékát. Köszönöm, hogy mindent elrendeztél közted és köztem, Jézus nevében, ámen.”

 

 

Isten és a pénzed

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)
A Biblia azt mondja: „Jézus… nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe…” (Márk 12:41). Próbálj őszintén válaszolni a következő kérdésre: „Másmilyen lenne az adakozásom, ha Jézus hozná a perselyt és figyelné, hogy mit írok a csekkre?” Igazából pontosan ezt teszi. Minden alkalommal, amikor Isten azt kéri, hogy adj, figyeli az engedelmességedet, a következetességedet és a nagylelkűségedet vagy annak hiányát. Nem az alapján tesz mérlegre, hogy mennyit adsz, hanem az alapján, hogy mennyid van, és mennyit tartasz meg. Ezért mondta Jézus: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.

Nos, mivel minden emberi vállalkozás mulandóságra ítéltetett, csak Isten országának „…nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:6), nem nehéz rájönni, hogy hová érdemes befektetni, igaz? Mégis ki az közülünk, akit nem foglalkoztat jobban álmai otthona itt a földön, mint örök otthona a mennyben? Jézus ezért kérdőjelezi meg újra és újra értékrendünket. Megfigyelted már valaha, hogy milyen sok ember igyekszik nagy adományokat adni Isten munkájára a halálos ágyán? Talán azért van ez, mert a ravatalról messzebbre látni! „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6:20). Jézus azt mondja nekünk: „Nem vihetsz magaddal semmit, de előre tudod küldeni”. Hála Istennek a nagylelkű örökhagyókért, de nem gondolod, hogy bölcsebb lenne még életedben adakozni, és élvezni annak kettős áldását, hogy látod a pénzedet Isten országában kamatozni, miközben még itt vagy és örülhetsz ennek? Összegzésül: ha tudni akarod, hogy mi az, ami valóban fontos számodra, figyeld meg, hogy mit kezdesz a pénzeddel!

„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából!” (Példabeszédek 3:9)
Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben. Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14). Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának. Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni, mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll alá…” (Jakab 1:17). Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17). Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd mit mutat? Amikor adakozásról volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:3-5). Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy bármi mást is neki adj.

 

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20)
Ha jó sáfára akarsz lenni mindannak, amit Isten rád bízott, tedd a következő négy dolgot!

Először: csökkentsd az adósságaidat! A bölcsesség vezessen, ne az ösztönök. Az anyagi biztonság kulcsa az, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit keresel. Ha elborítanak az adósságok, az előre elkötelez, és meghatározza, hogy merre haladhatsz. Amit ma teszel, az az egyetlen, amivel hatást gyakorolhatsz a holnapodra.

Másodszor: emlékezz, a készpénz a nyerő! Ne töprengj bonyolult befektetési stratégiákon, amíg nincs legalább három-hat havi megélhetésre elegendő tartalékod a bankban! Így fel vagy készülve mindenre, ha bármilyen vészhelyzet adódna – mert fog. A Biblia azt mondja: „A bölcs házában tartalékok vannak…, de az ostoba mindent eltékozol” (Példabeszédek 21:20 NIV).

Harmadszor: tűzz ki hosszú távú pénzügyi célt, és ehhez viszonyítsd az ügyeidet! Az oroszlánszelídítők széket használnak az idomításhoz. Miért? Mert az oroszlán megpróbál mind a négy lábra egyszerre összpontosítani, és ettől összezavarodik. Koncentrálj a hosszú távú célra! Végül: ne csak megtakaríts, hanem vess is! „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Valódi anyagi szabadságot ad, ha az adakozás többé nem fenyegeti a biztonságérzetedet, mert megtanultad, hogy ha következetesen vetsz Isten országába, az mindig aratást fog hozni. Az igazság az, hogy nincs is ennél jobb életmód!

 

 

JÓBAN, ROSSZBAN


„…szerette övéit… szerette őket mindvégig.” (János 13:1)

Egy forgalmas reggelen egy nővérke a sürgősségi rendelőben leültetett egy idősebb úriembert, aki azért jött, hogy varratokat szedjenek ki a kezéből. A férfi ezt mondta: „Nővérke, én sietek. Egy óra múlva fontos találkozóm van.” A sor előtte nagyon lassan haladt, és ő egyre aggodalmasabban nézte az óráját. A nővér tudta, hogy így semmi esélye, hogy odaérjen a találkozóra, ezért beengedte a vizsgálóba, ellenőrizte általános állapotát, és megnézte a sebét. Látta, hogy a seb szépen gyógyult, ezért az orvossal megbeszélve a helyzetet, engedélyt kapott arra, hogy eltávolítsa a varratokat, és új kötést tegyen a sebre. Megkérdezte a férfitől: „Egy másik orvoshoz siet megbeszélt időpontra?” Az idős úr így felelt: „Nem, a feleségemhez megyek az idősek otthonába, hogy együtt reggelizzünk”. A nővér a felesége állapotáról érdeklődött, és megtudta, hogy Alzheimer-kórban szenved. „Zokon fogja venni, ha nem ér oda idejében?” A férfi erre azt mondta, hogy a felesége már öt éve fel sem ismeri. A nővér csodálkozva kérdezte: „És ön mégis minden reggel meglátogatja, akkor is, ha ő nem is tudja, hogy kicsoda ön?” Az idős ember elmosolyodott, megveregette a nővérke kezét, és így felelt: „Ó, igen. Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő ki!” Szeretni jóban és rosszban azt jelenti, hogy elkötelezitek magatokat egymásnak az élet minden idejére és minden körülményére. Krisztus is így szeretett minket: „…szerette övéit… szerette őket mind­végig”. Ezért mondja ezt: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34).

 

 

TALÁLKOZTAM A MESTERREL


„…láttuk az ő dicsőségét…” (János 1:14)

A Biblia azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Személyesen ismerni az Úr Jézus Krisztust annyi, mint szeretni őt, szeretni őt azt jelenti, mint szolgálni őt, és szolgálni őt azt jelenti, hogy megtapasztaljuk az élet legnagyobb örömét és beteljesedését. Egy ismeretlen szerző írta a következőket Jézusról. Ha te is úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, a te szívedben is visszhangra fog találni. Ha nem, akkor azért imádkozunk, hogy akard őt elfogadni még ma Uradnak és Megváltódnak.
„Az élet útját könnyű léptekkel jártam, követtem, ahová a kényelem és az élvezetek vezettek; amíg egy napon, egy csendes helyen, szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. A célom hivatal, rang, gazdagság volt, sokat gondoltam a testemre, és semmit sem törődtem a lelkemmel; azért léptem pályára, hogy megnyerjem az élet őrült futamát, amikor szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. Találkoztam vele, megismertem őt, és belepirultam, amikor láttam, hogy rajtam függő szemei tele vannak fájdalommal. Remegve a lábai elé estem aznap, és fellegváraim mind szétfoszlottak és eltűntek. Szétfoszlottak és eltűntek, és helyükön semmi mást nem láttam, csak a Mester arcát; Hangosan kiáltottan: »Ő add, ő tedd, hogy kövessem átszegett lábad nyomát!« Most már minden gondolatom a többi ember lelkének megmentése volt; én is elveszett voltam, és Ő megtalált; akkor, amikor egy napon egy csendes helyen szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel.”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A viharok elmúlnak. Csak ki kell várnunk.

Stephenie Meyer

Amiről azt hittem, hogy ellenem van, valójában a javamat szolgálja.

 Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, csak jót ne tegyen!
(C. H. Spurgeon)

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

ÉLETED ÁRA

Ha túl nehéz már életed terhe,
gyere, és Jézus vállára tedd le,
Vele a teher ezerszer könnyebb,
meglátod, felszárad hamar a könnyed.

Ha elfog a rettegés vagy a félelem,
elég, ha annyit kérsz: Jézusom, légy velem,
veled lesz, s szorosan fogja a kezedet,
életnek keskeny ösvényén elvezet.

Higgy benne, és tiéd az örök élet,
melyet vérével szerzett meg néked,
életét adta érted a kereszten,
hogy neked örök életed lehessen.

ESTI IMÁDSÁG

Ó milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad
szívem síró homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél,
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam,
ó légy úrrá megint Te rajtam!

Keresztúry Dezső

Ha elvesztetted életed irányát, valószínűleg nem az italok között fogod megtalálni egy kiskocsmában. (Andrew Matthews)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.

Anselmus

Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.

 

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket? Két dolog megértése segíthet:
1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az “eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is.
2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük “működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: “Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd “a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!

 

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)

A felkelő napért, az új reggelért, s mert rám mosolygott a mindig szomorú szomszéd, este az elvégzett munkáért, családomért, vagyis a jó dolgokért könnyű szívvel adok hálát. Ám az ige ezt mondja: mindenért. Tehát azért is, ha nem süt a nap, megint morcos a szomszéd, és a munka sem úgy sikerült, mint reméltem, sőt a nemszeretem magányért is hálát kell adnom, mert Istentől való, ahogyan a mindenért hálás szív parancsa is tőle jő. Mert ő szabott mértéket mindennek, még a hálánknak is. Azt kérte: Jézussal legyen teljes életünk. (Szarka István)

Szeressük Istent annyira, hogy Érte mindent elszenvedjünk. A lélek fájdalmait, szárazságot, szorongatást, a szívnek látszólagos hidegét…

Kis Szent Teréz

 

„Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok.” (5Móz 14,1a)

Már Mózes, a törvény embere is tudta: a népnek nem azért kell a parancsolatokat megtartania, hogy általa Isten gyermekévé váljon. Mózes fordított logikával érvel: mivel Isten szeretetből kiválasztotta és gyermekévé fogadta népét, azért kell gyermekeként engedelmeskednie. Bennünket Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretete miatt fogadott gyermekeivé a keresztségben, és rá való tekintettel bánik velünk minden bűnünk ellenére gyermekeiként. (Véghelyi Antal)

 

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.

II. János Pál pápa

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa:
akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele.

Ravasz László

2019. március 19. SZABAD AKARAT

SZABAD AKARAT

1988. május 7.

Uram?

Én vagyok! Két szolgámat kérdezem: készen álltok-e továbbra is nekem dolgozni? Készen álltok-e a rátok váró megpróbáltatá sok ellenére is? Ha még mindig készen álltok, le fogom irami utasításaimat, és követhetitek.

Késõbb:

Szûz Mária

Vassula, mindig megvigasztallak, amikor a dühös farkasok megsebzik lelkedet. Enyhítsd Fiam szomját, csillapítsd betölthetetlen szeretet-szomját! Imádkozzunk az Atyához :

“Irgalmasság Atyja!
Téged imádva idõzöm lábadnál,
remélek és hiszek Benned,
határtalanul szeretlek! Amen.”

(Megismételtem.)

Köszönöm, Szûzanyám, engedd, hogy rád támaszkodjam!

Kedvesem, Fiam és én sohasem hagyunk el téged! Hallgasd meg Fiamat!

Én, Jézus, szeretlek téged, lélek.

Szeretlek Uram! Uram! Mit tegyünk most? 1

Én magam teszek mindent. Én vagyok az Egy és az egyedüli Szent, a tiszta Ecclesia. Imádkozz ezért az egységért, imádkozz azokért a lelkekért, akik visszautasítanak titeket, szeretteim. 2

Jöjjetek hozzám, amikor szíveteket vad farkasok kínozzák ! Hallgassatok meg, az evangélikus pap ismételten vadul megkorbácsolja hátamat. 3 Dávidtól kérdezem: Készen állsz-e elégtételt adni e pap tévedéséért egy áldozati cselekedettel? Imádkozz ezért az eltévedt bárányért, imádkozz érte, engesztelj kedves Dávidom, böjtölj kenyéren és vízen minden pénteken! Hajlandó vagy-e Megváltód szenvedését enyhíteni? Szeretlek kedves lélek. Hallgass meg Vassula, az én országom köztetek van.

Szívem Pétere, bárányaim Pétere! A szent név, amelyet neki adtam, ez: bárányaim Pétere. De a káinok megfosztották trónjától, ellopták tõle a koronát, amellyel megtiszteltem. Én, az Úr, szeretem õt, õ az én Lelkem kedvese. Visszaadom neki az ellopott koronát. Legyõzöm a hamis királyságokat, amelyek meggyengítették Testemet. Ingatag királyságok, gyökértelen királyságok ezek. Felforgatom a hamis királyságokat, és életre keltem világosságomban, mint egy fáklyát az én igazi királyságomat. Péternek végérvényesen visszaadom székét, trónra emelem, vaspálcát adok kezébe, átadom neki a hatalmat, hogy pásztorként uralkodjék. Összegyûjtöm szétszéledt bárányaimat. 4 Majd két karommal körülveszem ezt a nyájat, és senki, de senki, még a gonosz sem lesz képes egyetlen bárányt sem ellopni ebbõl a nyájból. Rájuk terítem köpenyemet, megvédem õket, melegemmel oltalmazom õket. Péternek visszaadom, amit akkor adtam neki, amikor még testben éltem a Földön. Egyetlen ember sem fogyja akaratom kötelékeit elszakítani, mert mindaz, ami most megy végbe, az a ti cselekedetek, nem az enyém. Megvetem az anarchiát és az ellenem való lázadást, Vassula! Menyasszony! Testvérek! Én, az Úr, megáldom minden lépéseteket! Én, az Úr, akit te keresel, hirtelen lépek be templomomba. Ajtótok elõtt állok és zörgetek, beengedtek? Magammal hozom szabadító tervemet. Tekercsem teleírva, készen arra, hogy elfogyasszák 5 Szólj arról is, hogy a “Béke és szeretet” szabadító tervét azért adtam; hogy úgy tiszteljék Péter székét, ahogy megérdemli. Azért jövök, hogy visszaadjam neki a pásztorok koronáját. Közeledj Péter… közeledj Péter… közeledj Uradhoz !

Köszönöm Uram.

Ne fáradj bele az írásba! Mi ketten?

Igen, Uram, mi ketten.


1 Úgy értettem, hogy melyek a további utasítások?
2 Jézus hangja nagyon szelíd és bensõséges volt.
3 Jézus egy Vancouverben élõ, kanadai protestáns papra utalt, aki teljesen hitetlen ezzel a kinyilatkoztatással kapcsolatban.
4 Látomásom volt angyalokról, amint igyekeztek visszaterelni a nyájba a bárányokat.
5 elolvassák

A Szűzanya éves jelenése 2019. március 18-án Mirjana Dragićević-Soldonak.

2019. március 18. A Szűzanya éves jelenése Mirjana Dragićević-Soldo látnoknak

A Szűzanya 1981. június 24-től 1982. december 25-ig Mirjana Dragićević-Soldonak minden nap megjelent. Az utolsó minden napos jelenésekor a Szűzanya rábízta a tizedik titkot is és azt mondta, hogy ezután évente egy alkalommal meg fog jelenni neki, mégpedig március 18-án. Így volt ez az elmúlt években is. Több ezer zarándok gyűlt össze rózsafüzér imára. A jelenés 13:41-kor kezdődött és 13:46-ig tartott.

Gyermekeim, mint édesanya, mint a Béke Királynője arra hívlak benneteket, hogy fogadjátok el Fiamat, hogy a lélek békéjét adhassa nektek, hogy azt adhassa nektek, ami igazságos, ami a javatokra van. Gyermekeim, Fiam ismer benneteket. Az ember életét élte, s ugyanakkor az Istenét, csodálatos életet – emberi test, isteni lélek. Ezért, gyermekeim, amikor Fiam Isteni szemeivel néz benneteket, behatol szívetekbe. Szelíd, meleg tekintete szívetekben önmagát keresi. Gyermekeim, megtalálhatja benne önmagát? Fogadjátok el őt, és akkor a fájdalom és szenvedés pillanatai a gyöngédség pillanataivá válnak. Fogadjátok el őt, és béke lesz lelketekben, amelyet majd mindenkinek sugároztok magatok körül, és ez most számotokra a legfontosabb. Hallgassatok rám gyermekeim. Imádkozzatok pásztoraitokért, azokért, akiknek kezét Fiam megáldotta. Köszönöm nektek.

Légy alázatos, hogy a vitáknak vége legyen

 

“Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Jak.4,1

A legtöbbször, amikor párokkal beszélgetek, a leggyakoribb panasz az, hogy „Egyszerűen nem tudunk kijönni egymással. Olyan sokat veszekszünk. Szeretjük egymást, mégis, akkor miért vannak akkora vitáink egészen jelentéktelen dolgok miatt?” Szülőkkel is szoktam beszélgetni, akik azt mondják: „Folyamatos feszültség van köztem és a gyerekeim között. Nem értem, miért vagyunk ingerültek állandóan.”

Jakab nem kerülgeti a forró kását. Még jóval a modern pszichológia előtt, ő már tisztában volt a konfliktusok okaival. A Jakab 4,1-ben ezt olvashatjuk: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” Jakab már akkor megmondta, hogy a viszályok legfőbb oka az, hogy a vágyaink ellentétben állnak egymással. A te akaratod ellenkezik az én akaratommal, s a szikrák máris röpködnek.

A Biblia egyértelműen megmondja, hogy három dolog van bennünk, amely a konfliktusainkat okozza: a birtoklási vágy, az élvezet utáni vágy és a büszkeség. Ezek a vágyak alapvetően jogosak, és Isten által adottak, ha nem kerülnek ki az irányítás alól. Viszont, ha mások fölé helyezed őket és ezek a vágyak lesznek a legfontosabbak az életedben, akkor ezáltal konfliktusokat fognak okozni.

Hogy mi a megoldás a vitákra? Az egyik legnehezebb lecke, amit meg kell tanulni: az alázat.

A kegyelem Isten megváltoztató ereje. Mi az, amit magadban megváltoztatnál? Bármi legyen is az, szükséged van a kegyelemre, hogy sikerüljön. Mi az, amit meg szeretnél változtatni a kapcsolataidban, a házasságodban vagy a családodban? Legyen az bármi is, egyedül nem fog menni. Szükséged van a kegyelemre, és csak egy mód van rá, hogy megkapd: meg kell aláznod magad. Isten nem árasztja ki a kegyelmét azokra az emberekre, akik tele vannak büszkeséggel és azt gondolják, hogy „Nekem egyedül is menni fog”. Akkor kapjuk meg a kegyelmet, ha hozzá fordulunk és azt mondjuk, hogy „Uram, szükségem van a segítségedre”.

Így kapsz erőt ahhoz, hogy változtass a dolgokon, amiken szeretnél.

Beszéljünk róla

* Gondolj a legutóbbi vitádra. Fel tudod ismerni, hogy a három vágy közül melyik okozta?
* Mi az az életedben vagy a kapcsolataidban, amin a leginkább szeretnél változtatni? Hiszed, hogy az Úr kegyelme, segít neked abban, hogy sikerüljön?
* Hogyan fognak akár már ma megváltozni a beszélgetéseid vagy a cselekedeteid, hogyha alázattal állsz hozzá a dolgokhoz?

 

 

Ne élj együtt többé a bűntudattal, a megbánással vagy a szégyennel!

 

“Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje” (Ef 5,25-26)

Nem kell bűntudattal, megbánással vagy szégyennel élned többé! Túl sok ember ragadt bele emlékei dzsungelébe, és nem jutnak túl rajtuk. Lehet, hogy téged bántottak meg, ezért neheztelsz valakire, de lehet, hogy te bántottál meg valakit, és ezért van bűntudatod.

Isten nem akarja, hogy ezt a nehéz terhet cipeld egy egész életen keresztül. Ő azt akarja, hogy szabad légy! Ez az egyik oka, hogy Isten nekünk adta a Bibliát. Az Igéjét használja arra, hogy kitörölje a bűntudatot.

Emlékszem, évekkel ezelőtt, a prédikációm után, egy asszony jött oda hozzám könnyek között. Elkezdte mesélni élete szomorú történetét, amely tele volt hibákkal és rossz döntésekkel. Össze volt zavarodva és vigasztalhatatlanul sírt. Nem győzte mondani, mennyire bűnösnek érzi magát.

Miután meghallgattam, felolvastam neki János első levelének 1. fejezetéből a 9. verset: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” Isten azt mondja, meg fog mosni, megtisztítja az életed minden szennytől, megbocsát és eltörli a bűneidet.

Aztán a Római levél 8. fejezetéből olvastam fel az 1. verset: “Nincs többé kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”. Ekkor az asszony ezt kérdezte:
– Úgy érti, semmilyen rossz dologért, amit életemben tettem, nem fog megbüntetni Isten?
– Nem, nem fogja!
– Miért?- kérdezte ő.
– Azért, mert Jézus már megfizetett ezekért a dolgokért.
– De mi van azokkal a dolgokkal, amelyeket holnap fogok elkövetni?- kérdezett ismét.
– Jézus már azokért is megfizette az árat!

Isten Igéje lemossa a szennyet, megtisztítja az elménket és megmossa a testünket. Ezáltal minden piszkot, mocskot, hulladékot, szégyent és bűnt eltávolít az életünkből.

A Biblia azt mondja az Efézus 5,25-26-ban: “Krisztus szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje.”

Beszéljünk róla:

* Isten megígérte, hogy megbocsátja a bűneidet. Kérted már, hogy bocsásson meg neked?

* Mit gondolsz, hogyan változna meg az életed, ha elfogadnád Isten kegyelmét és megbocsátását, és elengednéd a bűntudatot és a megbánást?

 

Valóban ingyen van a megváltás?


„Mindenkinek Istennél, kegyelemből kell megigazulnia, ami egy ingyen ajándék. Meg kell szabaduljanak a bűntől Jézus Krisztus által.” (Róma 3,24 NCV fordítás)

Ha 100 embernek feltennéd a kérdést, hogy „Hogyan lehet a mennybe jutni?”, rengeteg különböző választ kapnál. Ezeket a következőképp tudnánk összegezni: meg kell dolgoznunk azért, hogy a mennybe juthassunk. Többek között olyasmit hallanál, hogy „Próbálj meg jó lenni és hozd ki magadból a legjobbat” vagy „Dolgozz keményen azon, hogy erkölcsös ember lehess” vagy „Tegyél több jó dolgot az életben, mint rosszat.” Minden ilyen gondolat a munkán alapszik, nem a kegyelmen.

De az üdvösség egy ajándék, és egy ajándékért nem kell megdolgoznod. Ez ingyen van! Nem érdemelheted ki, nem veheted meg, nem dolgozhatsz meg érte.

Ez a legalapvetőbb különbség a kereszténység és a többi vallás között. A kereszténység az egyetlen vallás, ami a kegyelemre épül. Minden más vallás munkára épül, melyeket egy szóban tudunk összefoglalni: „csináld”. Vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tenned, hogy Isten elfogadjon, hogy elnyerd az üdvösséget, hogy elnyerd a mennyet. Mindig vannak szabályok, előírások, és szertartások – olyan dolgok, amiket meg kell tenni.

Másrészről, ha a kereszténységet egy szóban szeretnéd összefoglalni ez a szó következő lenne: „elvégeztetett”. Jézus Krisztus már kifizette az árat a kereszten. Elvégeztetett!

Egy srác egyszer megkérdezte tőlem, „Rick testvér, mit kellene tennem, hogy üdvözüljek?” Azt mondtam neki, „Elkéstél!” (Ez egy kicsit lesokkolta.) „2000 évet késtél! Ami az üdvösségedhez kell, már elvégeztetett, ezért nem tehetsz semmit érte.”

Jézus Krisztus már megtette. Kifizette az üdvösséged árát a kereszten, és most ingyen ajándékként ajánlja fel neked. Amikor a kereszten függött, ezért mondta azt, hogy „Elvégeztetett.” Nem azt mondta, hogy „vége van”, mert nem volt vége. Most is él. Az elvégeztetett a te megváltásodra vonatkozott. Az a terv, hogy minden ember részére elérhető legyen a kegyelem, elvégeztetett.

A Róma 3,24 ezt mondja: „Mindenkinek Istennél, kegyelemből kell megigazulnia, ami egy ingyen ajándék. Meg kell szabaduljanak a bűntől Jézus Krisztus által.” (NCV fordítás)

Nem a tetteid következményeképp fogsz a mennybe kerülni. Azon keresztül kerülsz a mennybe, amit Jézus Krisztus már megtett érted.

Amikor igazán megérted a kegyelmet, el fogod fogadni, mert ez a legnagyobb ajándék, amit valaha valaki ajánlani tud neked.

Beszéljetek róla

* Mit gondolsz, miért nehéz az embereknek elfogadni egy ingyen ajándékot? Miért dolgoznának meg inkább érte?
* Mit gondolsz, mit vár el Isten tőled azután, hogy elfogadtad a megváltás ajándékát?
* Milyen hatással volt a megváltás szabadsága az életedre?

Csüggedés…


A mai nap imádsága:
Uram! Táplálj igéddel naponta, hogy el ne csüggedjek! Ámen

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is,
a belső emberünk mégis megújul napról napra.
2 Kor 4,16

Minden életkornak megvan a maga tipikus kísértése… Gyaníthatóan a csábítások egyik “kortalan fajtája” a csüggedés. A fiatal azért csügged el, mert nehezen tudja elhinni, megtalálja élete párját; a középkorú azért bicsaklik meg önbizalmában, mert nagyon is jól látja a veszélyeket, hogy amit óriási küzdelemmel elért, azt bármikor elveszítheti; az idős ember pedig azért ereszti búnak a fejét, mert jól tudja, nem kezdheti már újra, de azt meg nem tudja, vajon úgy élte-e az életét, ahogyan kellett volna?

Biztonsággal kijelenthetjük: mindenki ismeri a csüggedést, hiszen “még a legkiválóbbak is elfáradnak, meglankadnak” – ahogyan Ézsaiásnál olvashatjuk. Kikerülni tehát a csüggedést nem tudjuk, mert testben vagyunk, születésünk gyönyörűsége és halálunk szomorúsága közé beszorítva. Hiába az eszelős kapaszkodás a kor tetszetős lózungjaiba,az ígéretes szavakba, a bűn realitása, hogy idővel minden, ami emberi, az megkopik, elfogyatkozik, eltörik vagy elszakad. Pál is megvallja: a külső (azaz a testi) emberünk megromlik… Itt azonban nincs vége a mondatának, így folytatja: a belső emberünk mégis megújul! Annak ellenére(!), hogy a külső megromlik. Ez az evangélium!

Sokan vannak, akik azt gondolják, megfelelő módszerrel átugorható a csüggedés problematikája, s ‘borítékolható’ a boldogság. “Erősen kell hinned, s akkor meglesz, amit kívánsz!” “Imádkozz érte szüntelen, s akkor az ÚR megadja!” – s lehetne még azokat az érthető, de szánalmas emberi kísérleteket idézni, melyek az Isten direkt befolyásolhatóságát ígérik. Az igazság az, hogy az áldozat nem jön vissza a temetőből, az élet valósága, hogy a fogyatékkal élni kényszerülők sosem lesz olyanok, mint egészséges társaik, s aki önző módon elszalajtotta élete nagy lehetőségeit, az nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, hogy újrapróbálja -, de most már másképpen. Kétség nem fér hozzá: nagyon jó lenne, de nem lehet… Itt a földön a hiány hiány marad, csak az örökkévalóságban teljesedik be az, ami itt félbeszakadt, s ott válik egésszé, ami itt széttörött. Isten vigasztaló titka ez is…

A csüggedés mindig a félelemből táplálkozik. Aki egyedül érzi magát, az bizony fél. Természetes ez, hiszen Isten teremtői akarata által a védelmet nyújtó közösségbe rendelt mindnyájunkat. Aki azonban felrúgja a családi szeretetközösség összetartó örök isteni rendjét – legyen az szülő vagy éppen gyermek – az azt az egységet töri szét, amit Isten egyben szeretne látni. Ilyenkor látszólag győzedelmeskedik az egyes ember, úgy néz ki, mintha a helyzetnek mégis ő lenne az ura, az igazság azonban az, hogy aki másokat megsebez, az végül maga vérzik el. Aki tehát a közösséget megtagadja, magát taszítja a magány szakadékába…

Az evangélium üzenete minden korban ugyanaz: van Egy más Valóság is itt a földi létünkben, Akinek a vonzása az elhibázott életeket is jó útra tereli. Ez a megtérés kegyelme… ami nem korrigálja automatikusan a múltat, de békességet ad a léleknek, s erősíti napról napra a jóvátétel készségét.

 

 

Kizsákmányolás…

A mai nap imádsága:

URam! Tégy igazságot, s könyörülj rajtunk! Ámen
    

Felebarátodat ne zsákmányold ki.
3 Móz 19,13
Számos formája van a kizsákmányolásnak… Tisztességtelenül alacsony “minimálbér”; az ingyen túlóra; egészség-károsító munkakörnyezet tudatos fenntartása a “költséghatékonyság” jegyében; de jelesül megmutatkozik a másik ember, nép, földrész javainak (nyersanyagok!) öntörvényű elvételében is. A kizsákmányolás élenjáró formája a gyermekmunka, nemkülönben a nők szexuális szolgáltatásokra kényszerítése… A sort lehetne folytatni – vagy talán ezzel kellett volna kezdeni? – tőzsdei-, ill. árfolyam-spekulációkkal, a tisztességtelenül magas banki kamatokkal, de minek is? Hiszen mindenki számára világos mi a méltányos, s mi az, ami nem. Nem?
Ennek ellenére az emberiség fejlődéstörténete a kizsákmányolás fejlődéstörténete is. Míg a rabszolgának biztosították a fedelet, s az enni-innivalót, a mai (bér)rabszolgák maguk teremtik elő a kvártélyra, s önmaguk regenerálódására és reprodukciójára elégséges pénzügyi fedezetet. Az ingyen mobiltelefon, internet és laptop meg leginkább csak arra való, hogy a dolgozó észrevétlenül egybemossa a munkahely és a privát élet közti láthatatlan határt, s ezzel megfossza magát a ritmusváltás lehetőségétől. Így tapasztalja meg a modernkori nyomorúságot a gyermek: otthon vannak a szülei, de számára mégis elérhetetlenek…
Ameddig zakatol az élet nagy masinája, a legtöbben “természetesnek” veszik a természet- és élet-ellenes önkényes szabályokat (elhivén, hogy “the show must go on”), és ezeket fogcsikorgatva is ismételve még önmagunkat is kizsákmányolják. Nem csak a másik, de a saját határaikat sem ismerik. Nem csak a jelen életükkel, de a jövőjükkel is játszanak…
Azonban amikor bekövetkezik az, amivel nem számoltak – a törvényszerű utolsó csepp a pohárban – amikor borul a tál is.. s megáll minden, ami addig pörgött bennük és körülöttük, akkor világlik ki: mi az, ami fontos, s mi az, ami lényegtelen. A korrekció a krízis után igen keserves, olykor ember számára lehetetlen. Egy reménységünk van/lehet, hogy Isten az ő embert védő törvényeiből nem enged, s igazságot szolgáltat a nyomorultnak, mégha a kizsákmányoló azt is hiszi, hogy az ő törvénytelenségei minden törvény felett áll(hat)nak…

 

Meghallás…


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem halló füleket, hogy megértsem törvényeidből megtartó kegyelmedet! Ámen

Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet.
Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.
Ézs 50,5

Idestova 33 éve, hogy Édesapám – Isten nyugosztalja – egyfajta kárpótlás gyanánt, s persze örömében is, hogy egyszem fia (a sikeres elméleti vizsgája ellenére) letett vitorlázó-repülő álmairól, megajándékozott egy Tesla B100-as típusú sztereó(!) szalagos magnetofonnal. (Ez annak idején szüleim együttes egyhavi keresetének felelt meg, tehát nem volt olcsó mulatság… ami egyébként még ma is működőképes!) Kollégiumból hazajövet, hétvégeken késő éjszakába nyúlóan vadásztam az URH-sávon a sztereó felvételket vagy vettem hátamra a majd tízkilós “gyönyörűséget” s mentem “magnós-klubba” vagy ismerősökhöz, akik valamilyen külföldi rock-együttes sztereó felvételének boldog birtokosai voltak. Azidőtájt “pártunk és kormányunk” jóvoltából is – egészen mást jelentett a zene. Örülök, hogy valami lecsengő-félét még megélhettem a konzum-zene előtti világból. Hiszen ma már nem az “elvek”, az önkifejezés számít, csakis a pénz… Meg is csinálnak érte “mindent”, pedig – persze ez a legnehezebb – “csak” zenélniük kellene.

A JóIsten bizonyára nemcsak a térhangzásra, másra is gondolt, amikor két füllel ajándékozott meg minket. Így a készségünk beszédhez képest, kétszeres a hallásra. Azt persze hangsúlyoznunk kell, hogy egészen mást jelent ha valaki nem hall valamit vagy nem hallja meg, esetleg meghallja, de nem vesz róla tudomást. A szavaknak ugyanakkor nemcsak jelentése van, hangsúlyuk/dallamuk, választékos egymásutániságuk is rengeteg információt hordoznak, s akkor még nem is említettük a mindezt alátámasztó test-beszédről. Ha valakire odafigyelünk, akkor testi- és lelki figyelmünkkel a beszélő/gondolatközlő jelenlétét valóságként értékeljük.

Figyelemmel hallgatni nem könnyű dolog! Alátámasztják ezt saját élményeink, unalmas vállalati értekezletek, iskolai órák vagy semmitmondó beszélgetések, melyek többnyire ugyanazon dolgok körül forognak. Még a családban, baráti közösségben is megtapasztalhatjuk, hogy sokkal szívesebben beszélnek az emberek, mint hallgatnak. Pedig, aki hallgat az nemcsak bölcsül, de lehetőséget is kap arra, hogy embertársát megismerje, kapjon belőle olyan tudást, amit a maga életére is vonatkoztatva kamatoztathat.

Füleinket mindenféle haszontalansággal megtömni mi emberek is képesek vagyunk, de igazi tartalommal csakis az Isten képes. Ezért fontos Őreá hallgatnunk akkor, amikor a csöndben titokzatosan megszólal…

 

Szenvedés…

 

Imádkozzunk!
Istenem! Te vagy jóságoddal és törvényeiddel együtt az Élet URa! Add, hogy felismerjem szeretet-akaratodat életem minden napján, hogy mindazzal, amit adtál, szentül élhessek! Ámen
A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki: “Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!” De ő így felelt neki: “Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób 2,7-10

Sátán = a héber stan szóból származik, ami azt jelenti: eltérítő. Személynévként először itt, Jób könyvében szerepel. (Megjegyzés: A kereszténység modern irányzatai szerint nem valóságos személy, hanem a szívünkben lakó gonoszság szimbóluma. A sátán kilétéről a Biblia több helyen is ad tájékoztatást, azonban különféle neveken. Annak azonban, hogy a különféle helyek egyazon személyre, vagy különböző lényekre utalnak-e, meglehetősen változó a megítélése. Ezt súlyosbítja, hogy – az általában ‘teológiai prekoncepcióval’ – készített fordításokból adódóan a témában igen komoly fogalmi zűrzavar uralkodik… Tény, hogy a Misna és a Talmud legkorábbi bejegyzései azt mutatják, hogy a sátán csak igen kis szerepet játszott a zsidó teológiában. A zsidó vallás később átvette a népszerű közel-keleti – perzsa eredetű – nézeteket a sátánról és nagyobb szerepet tulajdonított neki. Minél később íródott egy rabbinikus mű, annál több említés esik benne a sátánról és az általa megszálltakról.)

Ebben a történetben sincs tehát a sátánnak független hatalma, hiszen Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására. A könyv egyébként az ószövetségi bölcsességirodalom gyönyörű terméke, mely a szenvedés “problematikájára” keresi a választ, bölcsesség-filozófiai iskolák (Bildád, Elifáz, Cófár személyében) szenvedés-magyarázatait felsorolva.

“Báruh hasem!” – kezdi a válaszát a “Hogy vagy kérdésre?” a vallásos zsidó ember, vagyis: “Hála az Örökkévalónak/a Könyörületesnek!” -, s ilyenkor mindig visszakérdeznek: “Hála Istennek jó… vagy, hála Istennek rossz?” Senki nem tudhatja ugyanis előre, hogy egy kisebb rossz nemde egy nagyobbnak az elkerülését jelenti? Tény, hogy – emberi szemmel nézve – két részre oszthatjuk azon rossz dolgokat, amik megtörténnek. Az egyik: embertől független (természetei katasztrófák) a másik rész – s ez a bosszantóbb – az embertől jövő, az ember-okozta rossz. Az előbbin ugyanis nem tudunk változtatni, az utóbbin lehetne, ha akarná az ember…

Jób – s szögezzük le, hogy ilyen ember valójában csak az irodalomban “létezik” – arra a tragédiára, amire a “normális-reakciójú” felesége azt mondja: “Jób, átkozd meg az Istenedet és halj meg!” – Jób csak ezt feleli: “Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” Valljuk meg, ami Jóbnál az állhatatosságot jelenti, az a ma ember számára egyenlő a közönyösséggel! Hát még ez sem “hatja” meg Jóbot? Miért nem üvöltözik, káromkodik, perlekedik Istennel, világgal, önmagával?!?? Ennyire közömbös a saját sorsával kapcsolatban? Hát neki így is jó meg úgy is jó?…

Nos, nem egészen. Jób története pontosan arra akarja felhívni a figyelmet, hogy Isten az élet URa, s bizony Tőle jön minden, s Hozzá is megy vissza minden élő. Akár tetszik ez az embernek, akár nem! Az Élet ugyanis szentség – még ha oly szentségtelenül is bánik vele az ember, pusztítva önmagát és környezetét is -, s amit kapunk benne az áldás. Áldás, mert megtapasztaljuk általuk az élet értékét. Az élet ugyanis felbecsülhetetlenül “drága”: egyszeri, soha meg nem ismétlődő…

Vannak, akik abban hisznek, hogy egy másik (földi!) életben reinkarnálódnak, s ott majd jobb lesz… Nem akarom megszólni az ilyen embereket, hiszen mindenkinek a magánügye, hogy mit hisz, de attól, hogy majd az jobb lesz, ezt a mostani elrontottat nem javítja ki! Amit az ember egyszer elrontott az idő vonalán, az örökre el van rontva… Így vádolnak majd hitünk szerint a végső számadáskor nem az Isten angyalai, hanem cselekedeteink, nemkülönben saját lelkiismeretünk! Talán ha ezt komolyan vennénk, akkor már itt és most megváltozna az életünk, s szebb, tartalmasabb, kiteljesítőbb, istenesebb, azaz szentebb lenne…

Állíts fel határokat!

 

„…Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:7)
Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést. Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok hajlandó belé fektetni?” Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed: „Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet, akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra, vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje határt szabni. Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két dolog közül az egyiket meg kell tenned. Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az. A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre van szükség. Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja: „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” (Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten tetszését kell keresned, nem az emberekét.

 

Győzni a sátán elleni harcban


„Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8)
Amikor különböző nemzetek véget akarnak vetni egy fegyveres konfliktusnak, a vezetőik békeszerződést írnak alá, ami lehetővé teszi népeik között a békés kapcsolat helyreállását. Krisztus halála és feltámadása által legyőzte a sátánt, aztán pedig győztesen „…felment a magasságba, foglyokat vitt magával…” (Efezus 4:8). A mennyben diadalmas győztesként fogadták, de itt a földön semmilyen szerződést nem írt alá az ördög Isten népével. Még ma is célpontok vagyunk. Ő továbbra is az a tolvaj és gyilkos, aki „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Ma is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Krisztus kereszten szerzett győzelme azonban lehetővé teszi, hogy naponta le tudd győzni a sátánt. Az ellene vívott harc nem az elme vagy az izmok erején múlik, ez szellemi harc, amit csak úgy nyerhetünk meg, ha Isten haditervét követjük. A következő néhány napban nézzük meg ennek a haditervnek a részleteit: „Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8).
A józanság önuralom-gyakorlást kíván; azt jelenti, hogy uralkodunk érzelmeinken, gondolatainkon, szavainkon, döntéseinken és tetteinken. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, nem engedhetjük meg, hogy emberek, körülmények vagy az ördög kicsavarja kezünkből a kormányt, jogtalanul felhatalmazást szerezve átvegye kezünkből az irányítást. Vigyázni azt jelenti: riadókészültségben lenni; tudatában gyengeségeinknek és a sátán cselszövéseinek. Nem engedheted meg magadnak, hogy sodródj az árral vagy robotpilótára kapcsolj. Készültségben lenni azt jelenti, hogy kifürkészed és leleplezed a sátán stratégiáját, így képes leszel idejében megállítani.

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7)
A józanság és készenlét (ld. 1Péter 5:8) segít, hogy győzzünk a harcban a sátán taktikáival szemben, a következő lépés azonban létfontosságú. A haditudomány egyik része a harci magatartási szabályok vagy művelet-végrehajtási szabályok. Ha többnyire inkább veszítesz, semmint győzöl, akkor valószínűleg figyelmen kívül hagytad ezt az életbevágóan fontos szabályt: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7). A megváltással nem valami vallásos elit klubjába kerülsz be, hanem besoroznak az Úr hadseregébe. Ez a háború nem csupán rólad szól – hanem Királyodról, az ő uralmáról és hatalmáról, és mindazokról, akik elismerik joghatóságát. Az ő országának erejét és tekintélyét csak a király adhatja meg alattvalóinak. Ahhoz, hogy győzni tudj ebben a csatában, el kell ismerned Jézust királyodnak, és engedelmeskedned kell neki.
A római százados, aki találkozott Krisztussal, megértette ezt. „Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön…” (Lukács 7:8). Ő felismerte, hogy Jézusnak a katonai alá- és fölérendeltségi viszonyhoz hasonló hatalma van. Ha alárendeled magad Jézus parancsainak, az erőt ad, hogy sikerrel álld meg helyed a sátán elleni harcban. Ne rohanj ész nélkül a csatába! Inkább ismerd el Krisztus hatalmát, és rendeld alá magad, mert az engedelmes élet a győzelmes élet. A kísértés pillanatában ragadd meg a lehetőséget, és add meg magad Jézusnak, a királyok királyának, aki ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Az ő parancsnoksága alatt rájössz, hogy a sátán feletti győzelem csak egy módon érhető el: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4:6).

„…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Ha önuralmat gyakorolsz, készenlétben vagy és alárendelted magad Istennek, a következő lépésed ez legyen: „álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Ha Jézus a szövetségesed, az ő ereje és hatalma áll mögötted, és minden forrása rendelkezésedre áll. Így, ha valamit cselekszel vagy mondasz, az nem csupán a te tetted vagy szavad, hanem az ő képviseletében végzett cselekedet, az ő nevében kimondott szó.
Gondold végig így: ha a rendőr leállít gyorshajtás miatt, a törvény egész ereje mögötte áll. Ha nem vagy hajlandó megállni, akkor az egész helyi rendőrség üldözni fog, aztán országosan is körözni fognak, és ha elkapnak, a rendőrség átad a bíróságnak, te pedig fejedre vonod a törvény teljes hatalmát. Amíg a rendőr feladatával összhangban cselekszik, és alárendeli magát parancsnokainak, addig amit mond, és amit tesz, a törvény nevében és teljes hatalmával teszi. Érted a lényeget? Isten országában az alárendelt élet képviseli a királyt. Ha tehát az ő akaratával összhangban beszélsz vagy cselekszel, akkor ő maga szól vagy cselekszik rajtad keresztül. Ezt a parancsnoki rangsort a sátán sem tudja megtörni, és nem is tud ellenszegülni a parancsnak. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Ha alárendeled magad Istennek, akkor ellen tudsz állni az ördögnek, ahogyan Jézus is megtette, amikor ezt mondta: „»Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög…” (Máté 4:10-11). Ha te kimondod ugyanezt, előled is el fog futni (ld. Jakab 4:7).

„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8)
Az „álljatok ellen az ördögnek” kötelező érvényű parancs, de ezzel még nincs vége a harcnak. A záróakkord ez: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). A sátán célja, hogy éket verjen közéd és Isten közé. Hogyan tudod ebben megakadályozni? Úgy, hogy csökkented a távolságot Isten és önmagad között! Figyelj meg három dolgot:

1) Az Istentől való eltávolodás öntudatlanul történik. Az ember túlságosan elfoglalttá válik, maga körül forog, vagy túl sok mindent vállal magára. Észre sem veszed, és imaéleted csupán az étkezések előtti fohászra korlátozódik, bibliaolvasásod a vasárnapi alapigére, dicsőítésed az istentiszteleti közös énekekre. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az eltávolodás nem hirtelen történés, hanem lassú elsodródás. 2) Az Istentől való eltávolodás veszélyes. A sátán célja, hogy elválasszon Istentől és áldásaitól. Mint ahogy az a katona is könnyű célponttá válik, aki ellenséges területen el van vágva csapataitól. A Biblia azt mondja „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). 3) Az Istentől való eltávolodás döntés kérdése. Ezt azonban mindig az ember választja, sosem Isten! Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ő minden körülmények között hűséges marad. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Ne félj, mert én veled vagyok!…” (Ézsaiás 43:2-5). Isten része az, hogy: „…ő közeledni fog hozzátok”. Ha csak egyetlen lépést teszel felé, ő máris áthidalja a szakadékot, magához ölel, biztonságba helyez és képessé tesz, „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11).

„…Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök…” (Jakab 4:8)
Jakab ezt írja: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök” (Jakab 4:8). Abban a pillanatban, amikor közel jössz Istenhez, rádöbbensz, milyen állapotban vagy. Figyeld meg, Isten nem azt követeli, hogy tisztulj meg, mielőtt ő közeledne hozzád! Emberi igyekezetünk saját magunk megjavítására nem használ. Miért? Mert Isten kegyelme az egyetlen, amin keresztül ő kapcsolódni tud hozzánk (ld. Efezus 2:8-9). Isten nem azért mutat rá az életedben arra a területre, ahol kudarcot vallottál, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megtisztítson. Tudja, hogy a nem tiszta kezek lehetőséget adnak a sátánnak arra, hogy vádolhasson, ezért mondja, hogy tisztítsd meg a kezed, így az ördögnek nem lesz mibe kapaszkodnia. „Talpalatnyi helyet se adjatok az ördögnek, ahol megvethetné a lábát” (Efezus 4:27 NIV). Ha megvallottad bűneidet és megtisztultál, bátran szembenézhetsz a sátánnal, és mondhatod: „Itt nincs számodra hely, egy négyzetcentiméternyi sem!”
Jakab így folytatja: „…szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4:8). A szívünk olyan, mint a számítógép merevlemeze, itt tároljuk a dolgokat. „Mert szívvel hiszünk…” (Róma 10:10). A szívünk „teremti meg” és tárolja meggyőződéseinket, azt, hogy miben hiszünk, legyen az a hit akár építő, akár romboló. Amint kialakul bennünk egy felfogás, elkezdünk a szerint élni. Ha ez kétlelkűséggel társul, akkor bár tudod, mi rossz, mégis azt hiszed, hogy meg tudod úszni. Hogyan tudnál győzni az ellenség fölött, ha szíved tele van tévhitekkel és kétlelkűséggel? Gondolod, hogy csak lapozol egyet, és minden megoldódik? Nem. Térdre kell borulnod Isten előtt, és kérned kell: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsoltárok 51:12). Ha így imádkozol, Isten megtisztít, erővel ruház fel és győzedelmes életre segít.

 

 

Légy szabad a hallgatásra

 

„…száját nem nyitotta meg…” (Ézsaiás 53:7 Károli)

Néha bölcsebb várni, és ezt mondani: „Erre most nem tudok válaszolni, de gondolkodni fogok rajta, imádkozom érte, és majd még visszatérünk rá.” Előfordul, hogy visszaüt az, ha mindenáron meg akarsz menteni valakit, vagy jó benyomást akarsz tenni másokra, és jó pontokat szerezni náluk. A Biblia azt mondja: „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával” (Példabeszédek 12:23). Engedd, hogy a bölcsesség határozza meg a válaszodat, és ne az egód!

Amikor az emberek alig várják, hogy választ kapjanak, akkor mindenáron rá akarnak venni, hogy nyilatkozz, még mielőtt minden tényt megismertél volna, vagy időt fordíthattál volna arra, hogy imádkozz és átgondold a helyzetet. Ha kéred Istent, akkor Ő meg fogja mondani, hogy mit mondj, és mikor mondd. Azt ígérte: „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be…” (Ézsaiás 51:16). Az éned azt mondja: „Ne csak állj ott, mondj valamit!” A bölcsesség azt mondja: „Ne csak mondj valamit, állj is ott!” Csendben kérj rálátást Istentől. Az egyetlen igazi meglátás, amit Ő ad, egyhamar helyre teheti a dolgokat. Nem szabadna, hogy valaki másnak a tudási igénye határozza meg a te szólási igényedet.

Amikor Jézust elfogták, azt mondta: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Máté 26:53). De a Biblia azt mondja: „száját nem nyitotta meg”. Amikor Pilátus elé vitték, Jézus csak állt ott, és nem mondott semmit. Azért, mert nem ő került ítélőszék elé, hanem Pilátus. Jézus ismerte a sorsát, és ami a legfontosabb: ismerte Atyját, mert bensőséges kapcsolata volt vele. És ha te ismered Istent, akkor bármivel bátran szembe tudsz nézni, és szabad tudsz lenni a hallgatásra. Milyen csodálatos ezt megélni!


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 2. Váratlanul ezt a kérdést hallottam a lelkemben: Amikor Jézus a földön élt, ott volt-e a Mennyben? Jézus válasza: „Mindig is Atyámmal voltam Istenségemben. Azért vonultam el imádkozni, hogy emberségemben is Atyámmal legyek.” Szentírási megerősítés: Lukács 4, 14-15: „Jézus tanított” 2019. március 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Észrevettétek, hogy már ritkábban szólok […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]