2018. június 19. SENKI NE NYOMJON EL TÉGED! EGYESÍTSD EGY SZÍVBEN NÉPEMET!

SENKI NE NYOMJON EL TÉGED! EGYESÍTSD EGY SZÍVBEN NÉPEMET!


1994. október 18.

Kis gyermekem, Jahve vagyok, a te örök Atyád. Magasra emeltelek a felbolydult tömeg fölé, hogy jelen légy udvaromban. Légy kitartó munkádban, és ajánld fel nekem elnyomóidat! Mondd:

“Atyám,
szabadíts meg igazságosságodban
a hazug nyelvtõl!
Jöjj sietve, Istenem,
nagy szeretetedben!
Adj választ nekem, Jahve!”

És most ezt mondom neked:
Gyermekem, gyermekem, még ha tízezreket állítana is ellened ellenségem, ne félj! Melletted vagyok, hogy megvédjelek. Jelenlétem a te pajzsod, ki olyan, mint én? Kihez hasonlíthatsz engem? Kihez mérhetsz engem? Ragyogás és fenség vagyok. Senki ne nyomjon el téged! Te vagy az, gyermekem, aki szentélyeimet helyre fogod állítani részemre. Nem saját dicsõségedre választottalak, hanem hogy áldd Nevemet. Nem a te dicsõségedre támaszottalak fel, hanem az én dicsõségemre. A tanítvány nyelvét adtam neked, hogy nap mint nap hirdesd üdvözítõ tervemet.

Állj munkába, ivadékom, és veled leszek! Olyan lángot adtam neked, amelyet senki sem tud eloltani. Növelni fogom benned csodáimat. Kincstáramban még sok csoda van. Csodáimat annak arányában adom, hogy hány ütést kapsz ellenségeidtõl. Fiam képmása által fog megjelenni helyedben, és felfedi magát társadalmatok elõtt. Ki állítja, hogy megfosztom õket a jelektõl? mondhatja-e bárki, hogy nem én magam igyekszem megóvni és meggyógyítani benneteket? Panaszkodhatóe bárki, hogy elrejtve tartom jobb kezemet? Ki az, aki királyi lakomát ad ebben a pusztaságban, ha nem én? 1

Ki tudja megrepeszteni a sziklát a pusztaságban, és ki oltja szomjatokat bõséges vízzel, ha nem én? 2 Nyisd ki szemedet, nemzedék, és figyeld csodáimat! És te, leányom, mivel megszabadítottalak, vezesd népemet házamba! Egyesítsd népemet házamban, ahol õk is elnyerik szabadságukat! Egyesítsd egy szívben népemet! Kövesd a paó rancsot: Ajkad tegyen tanúságot kegyelmeimrõl, éleszd fel ezt a pislákoló lángot, 3 folytasd oltáraim 4 és házam felépítését! Senki sem fogja megostromolni sátramat. 5 A gonosz lelkek dühödt légiója rejtõzik más sátrak alatt, 6 hogy kiírtsák a reményt, amelyet én adtam nektek, és félelmet keltsenek benneteket. De betegség fogja felemészteni testüket, és férgek fogják betakarni õket… Fogadd békémet, és szüntelenül könyörögjél a meg nem tértekért!

{Ekkor igen szomorúnak, fáradtnak éreztem Istent. Majd mint az apa, aki megosztja fájdalmát és rábízza szomorúságát gyermekére, Isten feltárta elõttem szomorúsága okát a következõkben:}

Gyermekem, fáj a Szívem, mert tekintetem bejárja a Földet, és amit látok, nem felel meg Szívem vágyainak… Atyátok minden felett uralkodik, de szabadságotok felett nem… és az ember megrontotta szabadságát… Kedvesem, imádkozz, hogy a haldoklóknak elég idejük legyen ahhoz, hogy rendbehozzák lelküket. A szeretet minden cseppje az õ üdvösségükre szolgál. Sokan lélegeznek még azok közül, akik a kõhalom alatt vannak. 7 Imádkozz értük, hogy felfrissítsd lelküket! Ne feledd, hogy téged azért szabadítottalak meg, hogy te viszont megszabadítsd azokat, akik a kövek alatt vannak!
Jöjj, én, Jahve, szeretlek! Megáldalak.


1 A királyi lakoma jelenti Isten csodáit és jeleit, valamint a Szentlélek mûveit, amelyeket oly bõkezûen áraszt ránk.
2 Megrepeszteni a sziklákat” Isten hatalmát jelképezi, aki folyóként küldi Szentlelkét abba a pusztaságba, amelyet mi alkottunk.
3 e haldokló nemzedéket,
4 a lelkek
5 Ez azt jelenti, hogy senki sem fog betörni lelkembe – a sátorba -, mivel lelkem Isten lakóhelye és az Õ birtoka.
6 Itt is lelket jelent a “sátor”. Isten arra utal, hogy a gonosz lelkek embereket használnak fel arra, hogy véghez vitessék velük mûveiket.,
7 Azt is megértettem, hogy már alig lélegeznek.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A hálaadó ima ereje

“Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét.” Filippi 4,6-7 (NLT fordítás)

A Filippi 4,6-7-ben találhatjuk a Biblia egyik legnehezebben betartható tanácsát: “Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét.” (NLT ford.)
Nem könnyű abbahagyni a mindennapi élet dolgaiért való aggódást, de a vers következő részében erre is találunk segítséget: “Mindenért imádkozzatok…, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett.” A hálaadó imák békét adnak. Amikor aggódni kezdesz, imádkozz.
Azok, akik maguk is szülők, könnyen meg tudják érteni, hogy milyen ereje van a hálaadó imáknak. A legtöbb szülő nem örülne annak, ha gyermekei állandó jelleggel csak kérnének, anélkül, hogy egyszer is megköszönnék, amit kaptak. Isten is így gondolja. Azt szeretné, hogy kérjünk Tőle bármit, amire szükségünk van. Csak az Új Szövetségben 20 helyen olvashatjuk azt a felhívást, hogy kérjük Tőle. Azonban Ő azt szeretné, ha hálával kérnénk.
A Biblia arra buzdít, hogy legyünk konkrétak imáinkban és dicséreteinkben is. Isten azt szeretné, ha egy egyszerű “mindent köszönök” helyett, elmondanánk neki, miért vagyunk hálásak. Amikor azt mondom a feleségemnek, hogy “olyan hálás vagyok érted”, arra kér, hogy legyek konkrétabb. Szereti hallani, hogy mi az, amit értékelek benne, és miért vagyok hálás érte. Isten is ilyen. Ezért amikor imádkozol, mondd el Neki, hogy miért vagy hálás. Az ima az egyik legfontosabb módja annak, hogy kifejezzük a köszönetünket Istennek.
Istennek előre is köszönetet mondhatunk bizonyos dolgokért – ilyenkor egy nagy hitlépést teszünk. Amikor akkora hitünk van, hogy előre megköszönünk dolgokat Istennek, igazi csodákat tapasztalhatunk meg. Minél hálásabbak vagyunk, Isten annál jobban tud munkálkodni az életünkben. A Bibliában az áll, hogy “Isten az ő népének dicséretei között lakozik” (Zsolt 22:4). A hálaadásaink az Ő erejét hozzák be az életünkbe.
Te miért vagy hálás?
 Beszéljetek róla:
  • Mit gondolsz, miért olyan fontos a hála a szellemi életünkben?
  • Tölts némi időt imában azzal, hogy megköszönsz Istennek bizonyos dolgokat. Amennyire csak tudsz, légy konkrét.
  • Szerinted milyen módon fog Isten téged megáldani a jövőben? Köszönd meg Istennek ezeket előre.

     

Jézus, Isten Igazsága

 

“… eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” I. János 5:20.

Amikor misszióba indulunk Isten ügyéért, nekünk is úgy kell tanítanunk, ahogy Jézus is tette: “igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját”. Azt hirdetjük, hogy az Igazság egy személy, és hogy Isten maga a szeretet.

Elmondjuk, hogy láttuk és hallottuk, amit Isten tett, tesz, és tenni fog az életünkben, és azt amit mások életében cselekedett. (Máté 11:4-5)

Hirdetjük a szeretetet, amely olyan hatalmas, hogy legyőz minden félelmet, gyűlöletet, igazságtalanságot és minden bűnt. Hirdetjük a szeretetet, amely örökkön örökké tart, és soha véget nem ér.

Elmondjuk az embereknek, hogy Jézus az Igazság, az egyetlen út az élethez, az Atyával (János 14:6) Elmondjuk, hogy “… eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” I. János 5:20.

 

 

Kérdezd a megfelelő kérdéseket

 

“Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”

(Jakab 1:22)

Ahogyan erről az elmúlt napokban is tanítottam, a keresztény elmélkedés azt jelenti, hogy az Igéről gondolkodunk. Úgy elmélkedsz egy igerészen, ahogy a tehén kérődzik a táplálékán – többször megrágod ugyanazt.

A Biblia tanulmányozásakor a “kérdezős” módszer nagyon jó módszer tud lenni. Ennek lényege az, hogy különböző kérdéseket teszel fel az igerészre. Például ilyen kérdéseket:

1. Van valamilyen BŰNöd, amire az igerész olvasásakor ébredtél rá, és ezt meg kell vallanod? Megvilágít Isten Igéje esetleg valamit számodra, amit helyre kell hoznod Istennel?
2. Van az igerészben ÍGÉRET, amit hittel elfogadhatsz magadénak? Több mint 7000 ígéret van Isten Igéjében. Kérdezd meg magadtól, hogy van-e az adott igerészben egy mindenkire vonatkozó ígéret. Kérdezd meg magadtól, hogy betöltötted-e az ígéret feltételét. Minden ígérethez általában kapcsolódik egy előzetes feltétel.
3. Változtatnod kell a HOZZÁÁLLÁSodon? Van bármi olyan dolog, amellyel kapcsolatban meg kellene változtatnod a gondolkozásodat? Esetleg tenned kellene valamit pl. a negatív hozzáállásoddal, az aggodalmaskodásoddal, a bűntudatoddal, a félelmeddel, a magányosságoddal, keserűségeddel, büszkeségeddel, közönyöddel, vagy a saját személyiségeddel kapcsolatban?
4. Tartalmaz PARANCSot, amelynek engedelmeskedned kellene? Van-e olyan parancs az igerészben, amelynek engedelmeskedned kell az érzéseid ellenére is?
5. Van benne PÉLDA, amit követned kell? Van benne pozitív és követendő példa, vagy bemutat esetleg olyan negatív példát, amit el kell kerülnöd?
6. Szükség lenne arra, hogy elmondj egy IMÁt? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás, többek között, mind imádkoztak, ezt látjuk a Bibliában. Használhatod az ő imáikat, és tudd, hogy imáidat meghallgatja Isten, mert ezek az imák benne vannak a Bibliában, és Isten akaratával összhangban vannak.
7. Említ az igerész valamilyen TÉVEDÉST, amit el kell kerülnöd? Bölcs dolog a tapasztalatokból tanulni, és még bölcsebb dolog mások tapasztalatából tanulni! Nem kell minden hibát nekünk elkövetnünk. Mit tudsz azoknak a hibáiból tanulni, akikről az adott igerész szól?
8. Említ olyan IGAZSÁGot, amit el kell hinned? Sokszor olyat olvasunk az Igében, amellyel kapcsolatban nem tudunk mást tenni, csak egyszerűen el kell hinnünk. El kell hinnünk például, amit Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a mennyről, a pokolról és más egyéb témáról mond a Biblia.
9. Említ VALAMI olyat, amiért Istent dicsérheted? Mindig találhatsz olyan dolgot egy igerészben, amiért Istennek hálás lehetsz, például azért, hogy megtett valamit, amit kértél, vagy megvédett valamitől.

A fenti kérdések mindegyike tartalmaz egy cselekvést kifejező igét. Írd bele ezeket a Bibliádba, vagy írd fel egy kis papírra, és tartsd a Bibliádban. Hozzásegítenek majd ahhoz, hogy “az Igének cselekvői” lehessünk mindig, amikor az Igén gondolkozunk.

Beszéljünk róla:

* Most, hogy olvastál a “kérdezős” bibliatanulmányozási módszerről, olvasd el újra azt az igerészt, amit tegnap olvastál, amikor az Úrral időt töltöttél, és használd ezt a módszert erre az igerészre. Milyen új igazságokat fedezhetsz fel?

* Istennek melyik ígéretéről tanulsz ma?

 

Tanítsd meg a gyermekeidnek Isten igéjét!

 

“Én nekik adtam igédet…” Jn 17:14

“Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket.”

Lelki vezetőjévé válhatsz gyermekeidnek azáltal, hogy kifejleszted azokat a jellemvonásokat, amelyek megnyilvánultak Jézusban a három év alatt, míg tanítványaival volt.
Azt tanította nekik, hogy Isten igéje az alap.
Erre az alapra építjük az életünket, és erre kellene gyermekeinknek is
építeniük az életüket. Isten igéje az igazság, és Jézus mondta:
“…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8:32)
Azt akarom, hogy az én gyermekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a
bűnök megkötözzék őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket.
Nem akarom, hogy a gyermekeimet tönkre tegye a neheztelés. Nem akarom,
hogy nyomás nehezedjen rájuk mások elvárásai által.
Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
Tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket!

Tanítsd meg nekik, hogy, ha Isten igéjére építik az életüket, akkor valóban szabadon élhetnek!
Az Isten igéjére alapozott életet boldogság, öröm, szenvedély és célok
töltik meg. Megkíméled a gyermekeidet rengeteg szörnyű fejfájástól, szívfájdalomtól és attól, hogy összetörjön a szívük, ha megtanítod nekik, hogy Isten igéjére támaszkodjanak, mint életük feletti egyedüli tekintélyre. Isten elvárja, hogy légy az elsődleges tanítója az igéjének, ami azt jelenti, hogy neked is ismerned kell az Ő igéjét! Mint sok embernek, lehet, hogy fel kell zárkóznod mondjuk egy bibliatanulmányozó csoportba való bekapcsolódással. Aztán tanítsd meg a gyermekeidnek is tanulmányozni a Bibliát.
Jézus mondta: “mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál,
átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték,
hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17:8)

 

 

Tanuljuk meg szeretni a nehezen szerethető embereket

 

“Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.”

( Róma 12:18 Új fordítás)

 

Istennel járva az egyik legfontosabb képesség amiben fejlődhetünk az a nehéz emberek szeretete.

Íme négy módszer amit Jézus megmutatott amikor nehéz esetű emberekkel találkozott:

-Ismerd fel, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni: Még Isten sem tud. Ne menj bele ilyen játékba.

(Máté 22:18)

-Tanulj meg nemet mondani a túlzott elvárásoknak: Úgy szállj ezekkel szembe, hogy közben a “szeretet igazságát szólod” (Efézusi levél 4:15)

-SOSE bosszulj meg:(Máté 5:38-39): Ez lealacsonyít az ő szintjükre.

-Imádkozz értük: (Máté 5:44): Ez mindkettőtöknek segít. Hagyd, hogy Isten beszéljen velük.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

TESSÉK, ÍGY MINDJÁRT MÁS VAGY!


„… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:4)



A Women of Faith nőkonferenciákon minden évben ezrek vettek részt. Sokan azért mentek, mert reményt kerestek, értelmet az életüknek és jobb önértékelést. Az egyik résztvevő ezt írta e-mailben, miután egyik előadótól a másik után hallotta, hogy Isten mennyire szereti gyermekeit: „A Hook című filmben Pán Péter felnőtt, megöregedett és pocakot növesztett, egyáltalán nem hasonlított már arra a Péterre, akit az Elveszett Fiúk ismertek. Amikor a fiúk mind azt kiabálják, hogy ez NEM Péter, az egyik legkisebb fiú megragadja a kezét, és lehúzza őt magához. Aztán megsimogatja Péter arcát, kisimítja ráncait, eligazítja vonásait, majd a szemébe nézve ezt mondja: »Ó, így mindjárt más vagy, Péter!« Sok mindent hoztam magammal a konferenciára, olyan dolgokat, amiket csak Isten lát. De egész hétvégén át éreztem Isten kezét az arcomon, ahogy félresöpri mindazt, amit magammal cipeltem, és hallottam, ahogy azt mondta: »Így mindjárt más vagy.«” Hallgasd csak! Isten neked is ezt mondja ma, ő rátalált a szépségre, amit az évek eltemettek, a szemed csillogására, amit az idő megpróbált elvenni. Ő lát téged, és olyannak szeret, amilyennek ő lát. Azt mondja: „Így mindjárt más vagy.” Te azt mondod: „Félek, hogy soha nem fogok találni senkit, aki szeretne engem.” Nehogy elhidd ezt! Isten azt mondja: „drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket!” (Ézsaiás 43:4). Ha Istent keresed, és elindulsz felé, ő el fogja hozni a megfelelő embereket életedbe.

 


VITAMINOK A LELKI EGÉSZSÉGHEZ


„Hogy vagy, testvérem?” (2Sámuel 20:9)

Isten Igéjének alapelvei úgy működnek, mint lelki vitaminok. A következő néhány napban nézzünk meg közülük néhányat: Soha ne mentegesd magad olyasmi miatt, amit másokban elítélsz! Dávid király ezt tette. Amikor Betsabéval elkövetett bűnével szembesítette, Nátán próféta egy történetet mondott el Dávidnak két emberről. Az egyiknek sok jószága volt, a másiknak csak egyetlen báránykája. Amikor vendég érkezett a gazdag emberhez, az elvette a szegény ember bárányát. „Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!” (2Sámuel 12:5-7). Nátán így folyatatta: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene… Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit… És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked… A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd… Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól…” (2Sámuel 12:7-10). Dávid nem tudta, de saját szájával mondta ki magára a halálos ítéletet: „négyszer annyit kell fizetnie.” És meg kellett fizetnie. Először meghalt Betsábétől született gyermeke. Másodszor az egyik fia megerőszakolta az egyik lányát, és neki nem volt erkölcsi tekintélye, hogy megbüntesse érte. Harmadszor Absolon, a kedvenc fia, akit trónörökösnek szánt, lázadást szított, és saját népéből valók kezétől halt meg. Negyedszer polgárháború tört ki, és ezrek estek el a csatákban. A tanulság világos: sose ítélj el valakit olyasmiért, ami alól magadat mentegeted.

Soha ne vedd természetesnek Istent! Ne váljanak megszokottá számodra a lelki dolgok. Sámson így tett, és drágán kellett fizetnie érte. Miután felfedezte erejének titkát, Delila ”elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje. Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De4 a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában.” (Bírák 16:19-21). Tragikus történet. Sámson azért született, hogy győzelemre vezesse Izráelt. Ehelyett azonban megadta magát alantas ösztöneinek, összefeküdt az ellenséggel, és közben azt gondolta, hogy megúszhatja. Hallgasd csak, mit mond: „Kiszabadulok most is, mint máskor.” Ez alkalommal azonban már késő volt. Korábban engedetlensége nem fosztotta meg természet feletti erejétől, most viszont már igen. Átlépett egy határt6, és emiatt elvesztette látását, erejét, szabadságát, hitelességét és hasznosságát. Végül a filiszteusok rabjaként halt meg. Azt mondod erre: „A mai áhítat kissé durván hangzik.” Nem durva, védelmező! A Biblia azt mondja: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9:10). Amikor tudatosan engedetlen vagy, pedig tudod, hogy mit mondott Isten, és közben azt hiszed, megúszhatod a következményeket, akkor vesztedbe tartasz. Térj meg, hozd rendbe a dolgokat Istennel, és térj vissza a jó útra, amíg teheted!

Soha ne engedd, hogy az életben ért csalódások cinikussá tegyenek! Ha elég hosszú ideig élsz, az emberek csalódásokat fognak okozni, még a hozzád legközelebb állók, a családtagjaid is. Még a lelki vezetők is cserbenhagyhatnak! Pál azt írta: „Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán” (1Thesszalonika 2:18). Azt hitted, a Sátán gratuláló dísztáviratot fog küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy az Urat szolgálod? Biztos, hogy nem! A hitben járás egyszerre öröm és küzdelem. Amikor az elsőt vállaltad, vállaltad a másodikat is. Pál egy tizenhat hónapon át tartó missziós úton volt, mely alatt csodák történtek és épült a gyülekezet. Végül azonban koholt vádakkal börtönbe került, és hagyták, hogy ott pusztuljon. Mi volt a válasz erre? „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Filippi 4:4). Azt kérdezed, hogyan örülhet valaki a börtönben? Ha a csalódottságot Istennel való találkozásnak kezded látni, kezded megérteni célját. Pálnak meg kellett őt állítania az útján. Hallgasd csak, mit írt a börtönből: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincsimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét! (Filippi 1:12-14). Legnagyobb csalódásaid mélyén elrejtve valódi kincset találhatsz, ami szó szerint átformálja életedet és jövődet.

Ne feledkezz el a vetés és aratás törvényéről! Isten működésbe hozott bizonyos törvényeket, amik sohasem fognak megváltozni. Az egyik ilyen a gravitáció törvénye. Egy másik a vetés és aratás törvénye. „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás…” (1Mózes 8:22). Ez a törvény működik negatív és pozitív irányba is. H jó dolgokat vetünk, jó dolgokat aratunk; ha rossz dolgokat vetünk, rossz dolgokat aratunk. Gondolj például a gyermeknevelésre! Éli, a főpap, nem csupán arra kapott elhívást, hogy a nép példaképe legyen, de arra is, hogy példakép legyen a két fia előtt is. Nos, lehet, hogy a szolgálatban szép sikert ért el, de otthon csúfosan elbukott. Fiai, akik szintén papok voltak, megvesztegetésekből gazdagodtak meg. Sőt, együtt háltak a szentélynél szolgálatot teljesítő asszonyokkal. Meglehetősen sokkoló, igaz? Mit mondott minderre Isten? „…ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Emiatt Éli fiait megölte az ellenség a csatában, és amikor Éli meghallotta a hírt, maga is holtan esett össze. Ilyen, amikor a vetés és aratás törvénye negatív irányba működik. Ám hála Istennek, hogy pozitív irányban is szokott működni. Pál így írt erről: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:8). Azt kérded, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha valami jót teszel másokkal, akkor Isten is jót fog tenni veled. Legyen az egy mosoly, egy ajándék vagy egy segítő kéz, kezdj el jó cselekedeteket vetni, és áldást fogsz aratni!

Ne tartsd vissza az adományodat a nehéz időkben sem ! A Biblia azt tanítja, hogy akik kapni akarnak, mindig veszítenek, míg azok, akik eltökélten adnak, mindig nyernek. Egyszer egy kutya egy hídon ment át szájában egy csonttal. Amikor lenézett a folyóra, és meglátta a tükörképét, azt hitte, hogy az ott egy másik kutya, egy nagyobb csonttal. Ezért ráugrott, hogy megszerezze tőle – és belefulladt a folyóba. Pál két egész fejezetet szentel a pénz témájának. Ez talán válasz azoknak, akik azt szokták mondani: „az egyház mindig csak a pénzről beszél.” Mivel a pénz megszilárdult izzadság, érmévé formált idő, érmévé vert tehetség, forgalomba hozható önmagad, ezért ez egyik módja annak, hogyan adhatod magad Istennek. Nem az egyetlen módja, de nagyon fontos módja. Ezért írja Pál: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte a szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre…” (2Korinthus 9:6-11). Ha nem gyakorlod a nagylelkűséget, nincs értelme több pénzt kérned Istentől. Áldásait ő nem korsókba, hanem csatornákba adja; nem víztárolókba, hanem folyókba, hogy tovább áradjanak. Érted már a lényeget?

Ne feledd, hogy még nem vagy otthon! Egyszer egy régi gőzhajót bevonattak Southampton kikötőjébe, és az utasok leszálltak. Héliummal töltött léggömbök emelkedtek a magasba, és a tömeg szinte őrjöngött, amikor egy fiatal hollywoodi sztárocska végiglépdelt a pallóhídon, hogy a parton családja és barátai köszöntését fogadja. A hajóról utolsóként egy idős ember szállt le, aki több mint ötven évet töltött missziós szolgálatban Indiában. Minden földi vagyona egy ócska bőröndben volt a kezében. Miután olcsó szállására megérkezett, letérdelt az ágy mellé és így imádkozott: „Uram, egész életemben szolgáltalak. Minden földi vagyona egy ócska bőröndben volt a kezében. Miután olcsó szállására megérkezett, letérdelt az ágy mellé és így imádkozott: „Uram, egész életemben szolgáltalak. Feláldoztam mindent, hogy másoknak elmondhassam az evangélium jó hírét, és sokakat vezettem hozzád. Most mégsem várt senki, hogy ünnepelje megérkezésemet, és köszöntsön, hogy megérkeztem.” Ahogy ott térdelt, Isten hangja szelíden így szólt hozzá: „Fiam, te még nem értél haza!” Isten megváltott gyermekeként ez rád is igaz! Ha Isten szép házzal áldott meg, köszönd meg és örülj neki. De ne rendezkedj be túlságosan! Ez a legjobb esetben is csak átmeneti szállás. Pál gyakran gondolt a mennyre: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak” (Filippi 1:23-24). Isten valami „sokkal jobbat” tartogat számodra. Egy nagy igehirdető egyszer ezt mondta: Legfontosabb dolgunk ezen a földön, hogy befektessünk odaátra.”

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A megbocsátás elengedhetetlen kelléke a jó kapcsolatnak.

A tökéletes szeretet nem ismer félelmet: mivel mindenét odaajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszthetne.

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.
Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép nagy és egészséges volt a szíve, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha meg fogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt. Nekilátott a munkának, betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és rájukmosolygott. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek nőttek. Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni.

 

Aki alázatosság nélkül törekszik a többi erényre, széllel szemben hányja a port.

Szent Gergely

Az egyetemen a laboratóriumi gyakorlatokhoz a hallgatókat kettesével osztották be. Legtöbben előre megállapodtak valakivel, hogy dolgozzanak együtt, kérjék a laborvezetőtől, hogy “mérőpárt” alkothassanak. Ezek a megállapodások nagyon sokféle alapon születtek, voltak, akik igyekeztek olyan párt találni, aki náluk jobb tanuló lévén segít megoldani a feladatokat, mások szimpátia alapon választottak, vagy régebbi barátságukra alapoztak, és voltak, akik hagyták, hogy a laborvezető jelölje ki párjukat, mondván, úgyis kiszámíthatatlan, hogy mi sül ki az ilyen együttműködésből. Az egyik lány-hallgató megkérdezte azt a fiút, akivel már többször jókat beszélgettek, hogy lenne-e kedve “mérőpárrá” alakulniuk. A fiú azonnal igent mondott, mert ez a lány felkeltette az érdeklődését, de ő nem mert kezdeményezni, félt a visszautasítástól, meg a többiek gúnyos megjegyzéseitől. Egyébként mind a ketten az évfolyam legjobbjai közé tartoztak, tehát jó esély volt a sikeres együttműködésre. A gyakorlati feladatokat jól megoldották, aztán egyre több időt töltöttek együtt. A tanulásban is segítettek egymásnak, együtt mentek moziba, a tanítási szünetekben is találkoztak. Az évfolyamtársak hamar tudomásul vették, hogy ők ketten párt alkotnak, de minthogy nem vonultak el, nem szakadtak el a többiektől, ez senkit sem zavart, természetesnek tekintették kapcsolatukat, hiszen az ilyen egyetemi kapcsolatok gyakoriak voltak. Mindkettőjük családja is örömmel vette tudomásul, hogy lányuknak, illetve fiúknak ígéretes kapcsolata van.

Az egyetem elvégzése után különböző munkahelyeken kezdtek dogozni, de kapcsolatuk nem szakadt meg. Továbbra is sokat voltak együtt, együtt mentek szórakozni, kirándulni. A volt évfolyamtársak, barátok, meg a családok várták, hogy mikor jelentik be az esküvőt. A lány azt mondta szüleinek, hogy ez közöttük nem téma, de tudja, hogy majd eljön az az idő, amikor a fiú eldönti: feleségül akarja-e kérni. Neki nem sürgős, jól érzi magát így, különben sem tartja helyesnek, ha a lány kéri férjül a fiút. A fiú azzal hárította el a kérdést, hogy semmi okuk nincs összeházasodni, mindketten elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Semmi és senki nem kényszerítheti őket arra, hogy összeházasodjanak, Isten szabad akaratot adott nekik, ha tehát úgy látják, hogy mindegyikőjüknek az a jó, ha összeházasodnak, akkor amellett döntenek. A házasság elköteleződés valaki mellett, felelőtlenség lenne huszonévesen vállalni egy életre az elköteleződést, a hűséget, a kitartást.

Teltek-múltak az évek, a két ember szépen haladt előre pályáján. Ahogy haladtak, egyre többet dolgoztak. Doktori fokozat, vezetői beosztás, anyagi biztonság jelezte sikerességüket. Most igazán nincs időnk arra, hogy a házassággal foglalkozzunk, – szokták mondani. Közben mindkettőjük szülei meghaltak, testvéreik családot alapítva elköltöztek, azon vették észre magukat, hogy egyedül vannak, nem csak egy-egy lakásban, hanem mindennapi gondjaikkal, apró, de sok odafigyelést igénylő hétköznapi ügyeikkel. Mi értelme van a lakás csinosításának, a háztartás korszerűsítésének, hiszen eddig is működött minden, eddig is megelégedésre szolgált? Egyáltalán, mi értelme van a küszködésnek, a sok munkának, a mindennapi hajszának, ha a vége csak annyi, hogy “na, ezt is megoldottam”. Kiderült, hogy kapcsolatukról önámítás volt azt mondani, hogy ez most nekik így jó, elégedetté teszi őket. Valójában az volt benne a jó, hogy kaput nyitott a boldogság felé vezető útra. Csakhogy eddig nem volt bátorságuk ezen a kapun belépni. Lehetőség volt, amivel nem éltek. Kapcsolatuk több, mint húsz éve tart, most rádöbbentek: ha most sem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor keserű, mindennel elégedetlen, magányos öregség vár rájuk. A családalapítás lehetőségét már elszalasztották, de ha önmagukat egymásnak ajándékozzák, végleg és fenntartás nélkül, akkor még értelmet nyerhet életük. A saját magukért való élet helyett egymásért kell élniük, örömöt, megelégedettséget csak az adhat, ha a másik mosolya nyugtázza szerető igyekezetüket.

Kedves házaspárok, jegyesek és szerelmesek! “Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”, olvassuk a Szentírásban (Ter 2, 18). Ma is, ránk is, minden emberre vonatkozó igazság ez. Isten, aki mindegyikünket szereti, tudja, hogy egyedül nem tudunk boldogulni, ezért megteremti segítő társunkat, gondoskodik róla, hogy találkozzunk, szívünkbe ülteti a kiegészülésre irányuló vágyat. Nem könnyű felismerni a hétmilliárd ember között azt az egyet, akit Isten társunknak teremtett, akivel közös hivatásunk együtt indulni Őfelé. Isten szeretete abban is megmutatkozik, hogy a találkozás az “igazival” mindent felülmúló örömet okoz, szeretni, szerelmesnek lenni, és a szerelemben egyesülni maga a boldogság.
“Szeretni valakit annyi, mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért” (Caritas in Veritate, 7). Aki a másik emberrel való kapcsolatában mindig csak a maga hasznát keresi, az nem tiszteli a másik embert, nem tartja tiszteletben emberi méltóságát. Ilyenkor szeretet helyett inkább önzésről beszélhetünk, az önző ember nem tiszteli a másikat, előbb-utóbb pedig magára marad, kiszolgáltatottá válik. Amilyen mértékben másoknak odaajándékozzuk magunkat és a javukat szolgáljuk, olyan mértékben tiszteljük őket. “Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” (Lk 17, 33)

Az ember életének minősége kapcsolatain múlik. Ha két ember kapcsolata a kölcsönös tiszteleten és egymásnak való odaajándékozáson és elfogadáson alapul, akkor ők “jól élnek”. Abban a társadalomban pedig, amelyben a tiszteletteli és ajándékozó lelkületű kapcsolatok dominálnak, jó élni. A krisztusi aranyszabály a társadalmi együttélés alapja: “Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük”. (Mt 7, 12) A “jól élő” emberpárokból olyan társadalom alakul ki, ahol jó élni. Az tehát, hogy milyenek a házasságok közügy, és nem magánügy. A házasságra épülő család a társadalom közjava.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Az igaz házasélet alapérzése: “nem énértem”, hanem “őérte”.

Felejtsd el bűneidet, de csak azokat, melyeket Isten is elfelejtett.

Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél!

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róm 1,18)

Ezt nevezik ma válságnak, és ez nem más, mint Isten jogos haragja, ítélete a hitetlenség és gonoszság miatt. Ő kiszolgáltatja az embert megátalkodott és rossz döntéseinek. Időben figyelmeztet, szól, elküldi üzenetét, igéjét követei által a felelős vezetőkhöz, döntéshozókhoz is, de a legegyszerűbb emberhez is. „…az Úr szól, és hívja a földet…” (Zsolt 50,1) Az üzenet lényege ma is ez: Térjetek meg, mert elvesztek! (Szeverényi János)

„Krisztusban kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.” (Ef 1,4)

A keresztény ember különleges státusa nem különleges képességeiből vagy kiemelkedő életviteléből adódik. Isten irgalmas és kegyelmes kiválasztó szeretete, meghívása tehet szentté, azaz őhozzá tartozóvá. Ez a felértékelő és értékteremtő szeretet azonban kötelez: kötelez arra a szeretetre, amely mindent átértékel bennünk és velünk. (Hafenscher Károly [ifj.])

 

Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.

 

„Megszabadítom őket minden vétküktől, mert elpártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek.” (Ez 37,23)

Személyes és talán így megragadható üzenet: hozzánk, hozzám is így lép oda Isten. Megszabadít vétkemtől – ez a legnagyobb jó, hiszen számolatlanul sok bűnöm van! És nagyon nehéz a teher a lelkemen. Elpártoltam, mégsem vet el: magához ölel, mint tékozló gyermekét. Megtisztít minden olyan piszoktól, amely a szemnek láthatatlan, de belül szennyez, mérgez. Gyermeke vagyok és maradok, mert szavát, szeretetét soha vissza nem vonja. Ez ad ma és minden új napkeltekor erőt életem nehézségei közepette. (Kőháti Dorottya)

 

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert

Mit bánom az emberek ócsárló beszédét, ha Isten igazol?

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. (Dupoint)

Nem könnyű rugalmasnak maradni: a szívet megkeményíteni az élet harcaira, de meglágyítani a szeretetre! (Gotthelf)

Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Márai Sándor

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A mindennapiért…
A mai nap imádsága:
Uram! Szereteted mindennapi falatját add meg nekem ma is… Ámen!

 

“Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le:
ha valaki eszik e kenyérből, élni fog örökké.”
Jn 6,51
Elgondolkodunk rajta vagy sem: A kenyér Isten egyik legnagyobb ajándéka. Az ember számára erőforrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásának annyira lényeges eszköze, hogy aki híjával van a kenyérnek, az mindennek híjával van (Ámósz 4,6). Éppen ezért választja Jézus rámutató misztikus jelként a kenyeret.
A mindennapi kenyér. Jelképe átszövi egész életünket. Aki szenved, az könnyek között eszi kenyerét, a bűnösről azt mondjuk, hogy a hazugság kenyerét eszi, a lusta ember pedig a tétlenség kenyerét majszolja. A kenyér nemcsak a létfernntartás eszköze, hanem a közösség fenntartására szolgál, azaz arra van, hogy megosszuk. Az étkezés közösséget feltételez, modern társadalmunk egyes emberre lebontott, “szeparált” kalória-felvétellé silányította. A divatos gyorsétkezésnek meg is van/lett a következménye – úgy egészségügyi, mint lelki.
A kenyér az életet jelképező búzából készül, mely nemcsak a testi, de a szellemi tápláléknak is a jele . A kenyér megtörése nemcsak Krisztus keresztáldozatára mutató jel, de a keresztény álhatatosság szimbólumává is vált. Amikor Jézus azt mondja a Kísértőnek, hogy “Nemcsak kenyérrel él az ember…” akkor megerősíti, hogy a test szükségleténél is van fontosabb: a lélek, az Ige, a Szó kenyere.
Éhes világban élünk. Igaz ez az anyagi világra, s a lélek világára egyaránt. Soha ennyire “nagy falatokban” nem csillapíthattuk informácóéhségünket, mint manapság, és soha még ennyire nem voltunk kiéhezve a végső igazságra. Ha csak “kétdimenziós” információval tömjük magunkat, azaz csak itt a földi világ, emberek egymásközötti dolgairól szólnak híreink, akkor törvényszerűen kielégületlen marad a lélek. Amennyire különbözik a sikvilág a térvilágtól, olyannyira különbözik a földi Isten nélküli lét a mennyeitől, ahol Istennel együtt lehetünk. Ne tiltakozzunk, szükségünk van a megtapasztalható dimenziók teljességére, különben belehervad létünk az anyagvilágba.

Hogyan lehetséges a kiteljesedés? Keresnünk kell az Élő Kenyeret! (Aki keres, talál…) Egységet a kenyér ízében érezhetünk, teljes életet pedig a Krisztusban… A jelek állandóan körülvesznek minket, s éhséget gerjesztenek hétköznapjainkban. A sürgősen megválaszolandó kérdés már csak ez: Ha érezzük a teljesség illatát, s kezünkben ott a kenyér, beleharapunk-e? …hogy végre megelégíttesen a lelkünk.


Békesség…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy tudjak megnyugodni Tebbenned, s elfogadva életemet, békességes szívvel tudjam szeretni enyéimet, s örömmel tudjak szolgáni embertásaimnak, s Neked! Ámen
Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Zsolt 30,12
Szép mondat… kár, hogy csak átvitt értelemben igaz! A zsoltáros keresi a szavakat annak a megtapasztalásának a kifejezésére, hogy egyedül Istenben van távlat és megnyugvás, de a valóságban, ha a gyász, a gyász ideje (az elengedés éve) le is telik, a veszteség érzése soha el nem múlik. A fájdalom fájdalom marad hosszú évek után is megmarad, csak tompul… az idő ugyanis csak a test sebeit gyógyítja be, a lélekét soha: hiszen az évtizedek múlva is felszakadhat. Isten az, Aki a lélek sebeit “bekötözi”, megtanít együttélni, elhordozni azt, amit elhordozhatatlannak vélünk: férj, feleség, gyermek elvesztése… Gyász örömre csak akkor fordulhat, ha az, ami elszakadt, véget ért, annak van folyatatása, ha valami lélekbemaróan hiányzott, azt megkapjuk. Gyászból öröm akkor lesz, ha a holt életre kell, ha az, ami/aki elveszett, megtaláltatik.
Az emberi értelem körzője elég nagy kört tud rajzolni, melyen belül sok-sok mindent megérthetünk, de a JóIsten teremtő hatalmának ‘körzőjét’ legfeljebb csak sejtjük, hiszen azt a kört – azt a vonatkoztatási rendszert: világ-mindenséget(!) -, amit Ő felrajzolt a lét fizikai dimenzióiba – valójában felfogni sem vagyunk képesek! Persze nagyon szeretnék… de a véges időnkből a Végtelenre nem “telik”!
A zsoltáríró mégis annak ad hangsúlyt e furcsa mondatával, hogy végességével megbékült – s ez bizony öröm. Mindent nem láthatunk meg, mindenhová nem juthatunk el, már ezen a kicsinyke földgolyóbison sem, s a csillagok világát már ne is említsük… S ha igazságtalannak is érezzük létünk rövidségét, az igazság az, hogy az élet rövid, rettenetesen rövid! Ennek ellenére mégis a nagyobb része hiábavalóságokkal múlik el: s most ne a haszontlan/inproduktív időszakaira gondoljunk életünknek, hanem arra a “haszontalanságokra”, amik az élet legnagyobb bűnei közé tartoznak, mert maga az Élet ellen irányulnak! Ilyen pl. a háború vagy a másik könyörtelen kihasznlása. Így jutottunk el oda, hogy a bolond teremtmény a másik megsemmisítését harc-művészetnek gondolja, s a másik kizsákmányolását, javainak elvételét pedig gazdasági kultúrának hiszi…
Isten azonban bizonyára nem így gondolja a dolgokat. Csodálatos virágoskertjét (Földünket) nem azért teremtette meg, hogy mi abba belepiszkítsunk, s tönkretegyük! Az emberi faj szaporodását sem azért engedte meg, hogy kéjjel halomra öljük egymást, hanem arra, hogy felfedezzük a világ csodáit, s általuk magát az Istent ismerhessük meg… Ha ebben a megismerési folyamatban még társa(ka)t is találunk/kapunk, akkor nagyon boldogok lehetünk, hiszen az élet legnagyobb ajándékai mindig az emberi találkozások, s a legnagyobb tragédiák azok, ha ezek nem történnek meg, pedig a JóIsten megadta rá a lehetőségeket!
Az élet jó híre, az élet evangéliuma tehát: maga az élet,létünk csodája. Végességünkben felismerni az Isten végtelen szeretetét: kegyelem, s ajándék. Valójában meg sem érdemeljük, de mivel Istennél minden lehetséges, ezért kérhetjük Tőle még a lehetetlent is…

 

Bölcsesség…

A mai nap imádsága:

URam! Békédet vágyom, adj nekem Tőled való bölcsességet! Ámen

Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.
Péld 9,8-12
Régi felismerés: vannak emberek, akik soha nem változnak, legfeljebb állandó karakterhibájuk/gonoszságuk megdöbbentő kreativitásában észlelhetjük a változást, de jellemük, magatartásuk irányultsága a régi marad. Mi lehet az oka ennek? Mi az oka annak, hogy vannak szociális problémák, melyeket egyértelműen a munka, a nevelés, a tanítás tudna csak megoldani, de valahogyan ezek időről-időre csődöt mondnak. A kút mély? Vagy a kötél rövid? Esetleg a vödör lyukas?
Annyi bizonyos, hogy már az ókori bölcsességirodalom is foglalkozott az emberek nevelhetőségével ill. nevelhetetlenségével. Régi igazság az is, hogy a jóért, a szebbért mindig küzdeni kell, s a rosszért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat… s már csúszunk is lefelé a lejtőn! S azzal is tisztában voltak őseink, hogy az embereket mindig könnyebb valami ellen hangolni, mint valamiért összefogásra bírni. A “jókat” jóra nevelni nem kell – hiszen éppen azért jók, mert igényük van a szépre, a tisztára, az emelőre -, a “rosszak” pedig – minden segítő jószándék ellenére – alig vagy egyáltalán nem változnak, mert: a “sötétség nem kedveli a világosságot”. Ha nincs igény a fényre, a tisztára, akkor minden kiteljesedésre noszogató segítő törekvés olyan, mint a falra hányt borsó…
A bölcset inteni ellenben kedves foglalatosság, mert a bölcs jól tudja, hogy egyrészt a rosszból is tanulni, vagyis jót előhozni, másrészt vannak dolgok, amik ellen fölösleges harcolni, hiszen nem is azért adta azt az Isten az élet kísérőjeként, hogy majd mi heroikus küzdelmek árán megoldjuk ezt vagy azt az általános problémát, hanem azért helyezte ezeket a vállunkra, hogy elhordozzuk, hogy lelkileg erősödjünk, s érzékenységet tanuljunk belőle mások iránt.
A bölcs jutalma a békesség, az oktalané pedig a békétlenség. Bizony, nincs nagyobb öröm a mindennapok harmóniájánál, s nincs nyomorúságosabb a hétköznapok békétlenségénél, melyet a pesszimizmus, a reménytelenség, a szeretetlenség, s mindenek előtt a hitetlenség szül! Ezért a bölcs jól tudja: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme”, s ennek a tisztelettel teli félelemnek nem Isten, hanem az ember a “kedvezményezettje”! Így mondták ezért az előttünk járók: Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát…
Emberlétünk…
A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm neked, hogy minden nehézségem ellenére embernek teremtettél! Légy velünk, áldj meg minket, hogy lélekben mindinkább hasonlíthassunk Hozzád! Ámen

 

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
1 Móz 1,27
Istennek képei vagyunk – mégis mások… alapvetően mások. Szeretnénk olyanok lenni mint Isten (eritis sicut Deus) de ez beteljesületlen vágy marad mindvégig. A kínzó vonzódás a mindenhatóságra, benne az időtlenségre nem hagy minket nyugodni -, megoldást utolsó szívdobbanásunk hozhat csak…
Eladdig azonban élnünk kell az életet, amire (el)hivattunk. Isten EGY. Isten maga az EGY-ség. Mi, Isten képére teremtett lények is egységre teremtettünk, s hogy vonzóbb legyen az egység Isten kétneműnek rendelt minket. (Vannak, akik magukat harmadik nemként határozzák meg, de ez nem Isten teremtettségbeli rendje…) Ha mégis beszélni akarunk harmadik nemről, az mindenféleképpen egy aszexuális, mondhatni ‘angyali állapot’, amit leginkább a gyermeki léthez hasonlíthatnánk. Amikor a Mester arra szólít fel, hogy “Legyetek olyanok, mint e kisgyermek!”, akkor arra a – jobb esetben boldog – állapotra hívogat, amire egész felnőtt életünkben vissza-a-visszakacsingatunk: az elrejtettség, a tisztaság, a nyugalom csodálatos világa ez, amit a játék izgalma koronáz meg.
Életünk nagyobb része azonban tudatos lét, átszőve szexusunkkal, hiszen férfiasságunk, nőiességünk megnyilvánul kommunikációnkban, nevelésünkben, problémamegoldó-készségünkben éppenúgy, mint emberekhez, s tárgyakhoz való viszonyunkban. Lehet értékelni, hogy ki mennyire férfias vagy nőies, de létének minőségét nem férfiassága vagy nőiessége, hanem embersége határozza meg. Aki embernek hitvány, az nőként és férfiként is az. Aki emberséges ember, az valóban férfi, s valóban nő… s ha ketten együtt igyekeznek mindinkább hasonlítani Mennyei Urukra, az EGY-re, azaz igyekeznek egységben élni, akkor töltik be igazán hivatásukat, hiszen egyre inkább hasonlítanak Teremtőjükre.
Nyilvánvalóan nem evilágra-teremtett, anyagi-múlandó képiségükben tökéletesednek, hanem lelkiekben gyarapodnak, hiszen Isten maga Lélek…
Kincseink…
A mai nap imádsága:
Uram! Te látod életemben, mit tartok fontosnak, s mit nem, miért hozok olykor túlságosan nagy áldozatot, s mik azok a dolgok, amikért semmit sem teszek. Istenem, rendezd át életemet a Te akaratod szerint, hogy megérthessem és megélhessem minden ajándékodat! Ámen.
Ne lopj!
2 Móz 20,15
A középkori katolikus egyház tiltotta a kölcsönök utáni kamatszedést, mondván, micsoda dolog, hogy a teremtett ember dolgoztatja azt az időt, ami nem is az övé, hanem a Teremtőjé… Természetesen olyan világ sosem volt, hogy mindenki gondolt volna a holnapra (lásd a “Tücsök és a hangyák” tanulságos meséjét!) – így aztán mindig akadtak, akik kényszerből vagy önként, de kölcsönt adtak, s kamatot szedtek. (A középkori európát meghatározó római jog eredetileg engedélyezte a kamatok szedését, de az ügyleti kamat az csak 6% volt.) Itt szokás megemlíteni a zsidóság és pénzügyek kapcsolatát is, de kevesen tudják azt, hogy a koncepcióval kirtott templomos lovagrend gazdagságának és befolyásának egyik – ha nem a legfontosabb oka – az volt, hogy ők maguk is foglalkoztak “banki ügyletekkel”, jóllehet ezt a katolikus egyház tiltotta…
Miért alapvető nagy bűn a lopás? Azért, mert amit egyik ember a másiktól eltulajdonít, abban munka, azaz idő van “felhalmozva”. S aki lop, az a legdrágábbat tulajdonítja el, amiből nagyon kevés van: ez pedig az idő. Az idő elsősorban nem az emberé, hanem az Istené, akitől “kölcsönbe, ingyenes használatra” kapjuk – aki tehát lop, az Istentől lop… Nyilvánvaló, hogy ezen gondolatok a megélhetési lopókat, a spekulánsokat, a nyakkandős gazemberket, akik magas gazdasági-politikai pozíciókat töltenek be, és Istenre és/vagy saját lelkiismeretükre hallgatás helyett csak önzésük hangjára figyelnek – alapvetően, s nagyon nem érdekli… A “Centesimus annus” pápai enciklika már 1991-ben felhívta a figyelmet egyesek tisztességtelen meggazdagodása súlyos tehertétel a világban, sőt a tisztességtelen piaci magatartást halálos bűnnek (peccatum mortum) is nyilvánította, de akiket az enciklika megrótt/elítélt azok persze nem a katolikus egyház útmutatása szerint élnek…
Lopni azért is bűn, mert aki időt lop, az életet rövidít… Luther azt mondja: “Az Isten azért igazságos, mert a nagy tolvajokat megbünteti a kicsikkel” – azaz: aki tisztességtelenül halmozza a vagyonát, az számolhat azzal, hogy tisztességtelen úton el is veszik tőle…

Nyilvánvaló, hogy azok, akik a tatai lutheránus pap reggeli gondolatait olvasgatják, nem a tolvajok társaságából kerülnek ki, de meglopni nemcsak mást lehet – magunkat is… A kizsákmányolás embertelensége felháborító tett, de nem háborodunk fel annyira, ha mi magunk szipolyozzuk ki magunkból azt az erőt, amit Isten nem feltétlenül és csak arra adott, hogy az anyagiakért folytatott küzdelemben felhasználjuk. Másra is kaptuk az időt, mindenek előtt egymásra! S ha észrevesszük ezt, akkor nemcsak szeretteinkre, felebarátainkra, de még Istenre is jut idő: Visszaadunk Neki valami gesztusértékű keveset abból, ami az Övé… Sőt lehetőséget/időt találunk arra is, hogy néhány sóhajos-imádságos pillanatban megköszönjük neki mindazt, amit ajándékba kaptunk Tőle…

Küldetésünk…

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy szereteted apostolai lehessünk ott, ahová líítottál minket! Ámen
“Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.”
ApCsel 17,24-28a
(részlet Pál Areopágoszon elmondott beszédéből)

Pál apostol igen művelt ember volt… Nem csoda, hiszen egy pezsgő gazdaságú és kultúrájú ötnyelvű városban (Tarsus)nőtt fel, gazdag zsidó család gyermekeként, mely családnak nagyon fontos volt gyermekük neveltetése. Így kerül Saul korának leghíresebb rabbijához, Gamálielhez, aki megtehette, hogy egyszerre csak három tanítvánnyal foglalkozott… (A három tanítvány ki tudta fizetni a nem éppen olcsó tandíjat!)Saul jártas volt nem csak a klasszikus görög és latin irodalomban, de kegyességére nézve farizeusi volt, tehát nem túlzás, ha azt mondjuk, szinte “kívülről fújta” a Tórát. (Jellemzően, Pál apostoli leveleiben egyetlenegyszer sem idéz korabeli vagy régi antik bölcsektől, ha valamit hangsúlyozni kíván, kizárólag az ószövetségi iratokból idéz!!!) Így Pál számára nem gond a “pogányok” (paganus=vidékit jelent, aki távol lakik a fővárostól, s ezért informális hátrányban szenved… nem tudja mi az újdonság, a ‘módi’, a legújabb trend…)missziója, hiszen gyakorlatilag perfekt bírta a hébert, az arámit, a latint, a görögöt és a perzsát. Ellentétben a többi apostollal, akik – ha az evangéliumi tudósításokból indulunk ki – jórészt egyszerű halászemberek voltak, azaz nem kimondottan entellektüelek…
Amit Pál elmond Athénban, az Areopágosz “hegyén”, az tulajdonképpen a helyi értelmiségieknek szóló figyelemfelkeltés volt. Beszéde Istenről (lásd igénk)abszolút “korrekt”, s érthető a más meggyőződésen lévők számára is. Tulajdonképpen még szívesen hallgatták volna Pált, de ő arról kezdett beszélni, ami már nem intellektuális, hanem hit-kérdés: Jézus feltámadásáról. Erre az athéni értelmiségiek csak azt tudták mondani: „Majd meghallgatunk erről máskor is.”
Jó, hogy ez a tudósítás belekerült az Újszövetségbe, mert megláttatja a misszió korlátait… Nem csak “láthatóan kell kereszténynek lenni” – érthetően is. Bizonnyal nem véletlenül tartott az első gyülekezetekbe való felvételt megelőző tanulási szakasz (katechumenátus)2-4 évig. Ahol megspórolták az időt a párbeszédre, ott általában vér folyt… Gondolhatunk egy üdítő ellenpéldára: Szent Patrikra, aki vér nélkül(!) térítette az íreket Krisztushoz, de ehhez nem csak az kellett, hogy közöttük éljen, hanem az is, hogy értük éljen…
A misszió akkor “sikeres”, ha az nem hatalmi, nem tolakodó, mindig kulturális többletet nyújt, etikailag emel, s mindenekelőtt békességet teremt. Ellenkező esetben másról kell beszélnünk… Jelen pillanatban a világ 130 országában él jelentősebb keresztény közösség – 117-ben muszlimok, 75-ben zsidók-, így a kérdés nem az, hogy elterjedt-e az evangélium a világban, még az sem, hogy tudják-e, “Jézus Krisztus feltámadt a halálból”, hanem az, hogy a keresztény egyházak, s társadalmak mennyire tájékozódnak a krisztusi alapelveken… “Mert nem azok mennek be a mennyek országába, akik ezt mondják ‘uram, uram’, hanem akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát.”

 

Türelem…

A mai nap imádsága:
Uram! Türelmetlen vagyok, de az én perceim végesek, s minél inkább öregszem, annál inkább látom, s tapasztalom ezt az igazságot. Kérlek taníts azért türelemre, hogy hűséges maradjak, s ne váljak szereteted hitszegőjévé! Ámen

 

Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.
2 Móz 34,6-7
Viharban gyertyával világítani – kudarcra ítélt vállalkozás… A lángocska akkor világít bele a sötét éjszakába, ha védelmet kap, s nincs ez másképpen a mi életünkben sem. Ha Isten óvó-védő keze körülvesz minket, akkor világítunk, szeretetünkkel még melegítünk is a közvetlen környezetünkben, sőt, ha egy-egy szellő meglibbenti életünk lángját, akkor titokzatosan, de megnyilvánul az Isten kegyelme is. Ha Istennel “perben állunk”, elégedetlenkedünk, panaszkodunk az apró-cseprő kellemetlenségek miatt, esetleg tragédiának beállítva azt, akkor Isten leveszi egy időre óvó kezét rólunk, s úgy járunk, mint Izráél népe a pusztában – jönnek a mérgeskígyók… S ez nem büntetés, hanem törvénye a világnak. A büntetés az, hogy Isten leveszi a kezét rólunk! Sokan gondolják – “Vegye is le, s ne korlátozzon!”
Isten azonban türelmes, s bár hamar “kiérdemeljük”, hogy kiessünk a kegyelméből, Isten hosszú tűrésének köszönhetően később “realizálódnak” bűneink következményei. Isten viszonya az emberhez mindig szeretetteljes, de éppen ezért nem nélkülözi a tiltást, s olykor a fenyítést sem. Nem engedi, hogy tönkretegyük azt, ami a legdrágább: az Életet. Ha gonoszságunkban mégis élet-elleneseknek bizonyulunk – akkor annak komoly következménye van: ezt a Biblia kárhozatnak nevezi. A kárhoztatás pedig már itt a földi életben elkezdődik, amikor lelkiismeret-furdalása van az embernek… a lélek többnyire magunk-ütötte sebeit ugyanis csak az Isten képes begyógyítani.
Isten büntet. Harmad- és negyedízig. Rabbinikus irodalomban gyakran fordítják e szót – büntet – így: meglátogat. Isten tehát “meglátogatja” a bűnök miatt az utódokat, három-négy generáción át, azaz emlékeztet. Ha az emlékeztetés dühöt, agresszivitást vált ki, akkor az bizony kárhozatos, ha Istennek ez a rejtelmes látogatása a megbocsájtást, a javulást-javítást táplálja-szolgálja, akkor az üdvös lesz. Ezért ÚR az ÚR…

 

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

2018. június 18. MEGMUTATOM NEKIK, MIT JELENT AZ IGAZ ÉLET ISTENBEN

MEGMUTATOM NEKIK, MIT JELENT AZ IGAZ ÉLET ISTENBEN

1988. október 19.

Szent Mihály:
Dicsõség legyen Istennek! 1

Szûz Mária:
Dicsértessék a mi Urunk! 2

Az én békémet adom neked. Jöjj! 3
Én, az Úr mondom nekik 4 . Megáldom õket. Mindazokat megáldom, akik segítenek isteni üzenetem terjesztésében, különösen azokat, akik szabad idejüket áldozzák nekem. Felszólításom nem lesz hiábavaló. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket! Terjesszétek üzenetemet, még azok között is, akik kigúnyolnak benneteket. Imádkozzatok megvilágosításáért! Egyformán bánjatok egymással! Szeretteim, én szüntelenül jelen vagyok. Én, Jézus, örökké tartó szeretettelszeretlek titeket. Jöjj hozzám Vassula, mutasd meg nekik Szentséges Szívemet! Én, az Úr, megtanítom õket arra, hogyan járjanak velem, megmutatom nekik mit jelent Az igaz élet Istenben!

Megértetem velük, hogy mindannyian az én ivadékaim, és hozzám tartoznak. Megmutatom nekik, mennyire megtévesztette õket a Sátán, és hogy milyen álnok. Újból és újból el akarom nekik mondani, hogy a Sátán létezik, õ a gonosz lélek, õ az, aki kezdettõl fogva megtévesztett benneteket, de végül legyõzik és eltiporják. Imádkozzatok szeretteim, hallgatlak benneteket, imádkozzatok és beszélgessetek velem! Jelen vagyok, én vagyok Szent Társatok, mindig közöttetek vagyok. Higgyetek jelenlétem misztériumában, irántatok való szeretetem örökké tart. Mélységét és teljességét csak a mennyben fogjátok felfogni. Érezzétek jelenlétemet… érezzétek jelenlétemet… megáldalak benneteket.

 


1 Válaszul a Szent Mihály imádságra.
2 Válaszul a Szûzanya imádságára.
3 Válaszul a Szentséges Szív imádságára.
4 annak a kis csoportnak, amellyel találkozni szoktam
Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Fejezd ki énekkel háládat az Úrnak

“Énekeljetek hálát neki, énekeljetek dicséreteket az Istenünknek.” (Zsoltárok 147,7 – LB fordítás)

Megtanulni hálát mondani Istennek azért, amit nekünk adott, keresztény életünknek egy nagyon fontos része. Te hogyan teszed az Istennek való hálaadást az életed részévé?
Az egyik legfontosabb módja ennek az, hogy énekelsz az Úrnak. A Biblia azt mondja: “Énekeljetek hálát neki, énekeljetek dicséreteket az Istenünknek.” (Zsoltárok 147,7 – LB ford.). Semmi nem visz gyorsabban Isten jelenlétébe, mint az, hogy dicsőíted Őt. Még az sem számít, hogy van-e érzéked a zenéhez vagy az énekléshez. A Biblia arra ösztönöz minket, hogy “örömteli zajt hallassunk”. Még a disznók is ezt teszik, amikor esznek. Ha a disznók tudnak örömteli zajt hallatni, mennyivel inkább tudsz te!
A kereszténység egy éneklő hit. Több dal szól Jézus Krisztusról, mint bármi vagy bárki másról, vagy mint a  szerelemről. Ezért kell, hogy egy helyi gyülekezet tagja legyél. Ez nem csak arról szól, hogy hetente meghallgatsz egy üzenetet a Bibliából. Legalább egyszer egy héten szükséged van arra, hogy dicséretekkel hálát adj Istennek és így fejezd ki az érzelmeidet Őiránta. Ha ez nincs meg, akkor a szíved összezsugorodik. Nem lehetsz egészséges keresztény, ha csak prédikációkat hallgatsz. Szükséged van az Igén keresztül hozzád érkező üzenetre is, és arra is, hogy énekkel, zenével kifejezd az Úr felé érzelmeidet.
Rájöttem, hogy akkor, amikor a legkevésbé van kedvem énekelni, akkor van rá leginkább szükségem. Amikor a szívem hideg, meg kell újulnom, helyre kell állnom és fel kell töltődnöm a hálaadó dicséreteken keresztül. Nagyon  mozgalmas és zsúfolt minden napom, de úgy érzem, hogy amikor dicséreteket hallgatok vagy énekelek az Úrnak, megújul a lelkem.
Kapcsold be te is a kedvenc dicsőítő dalaidat, vagy találj egy jó keresztény rádióadót, és énekelj az Úrnak. Köszönj meg Istennek mindent, amit adott neked, és “hallass örömteli zajt” az Úrnak.
Beszéljetek róla:
  • Melyek a kedvenc dicsőítő dalaid? Miért?
  • Mi tart vissza az énekléstől a személyes vagy a közösségi dicsőítő alkalmakkor?
  • Meséld el a tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy miközben Istennek dicséreteket énekeltél, jobb lett a kedved.

     

Isten új szívet adhat neked

 

„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsolt 51:12

Isten szava hozta létre a teremtett világot, és ő szólt hozzád már anyád méhében – ahogyan most is tud szólni, hogy rendet teremtsen kaotikus életedben.

Ez egy teremtéshez hasonló pillanat, amikor Isten megszólal az életed pusztaságában és sötétségében, hogy egy új kezdetet teremtsen számodra.

Isten képes a semmiből is létrehozni dolgokat. Képes egy törött, tisztátalan vagy sérült szívet éppé, tisztává és céltudatossá tenni. Isten tisztának szeretne látni téged, ezért aktívan munkálkodik azon, hogy új szívet teremtsen benned, és rendet tegyen az életedben.

A te dolgod annyi, hogy alárendeled magad Neki teljesen, elfogadod, hogy ő szuverén, megalázod magad előtte, és kéred az ő segítségét.

Uram! Kérünk, szóld a Te teremtő szavadat a mi szívükben és életünk körülményeire. Elismerjük, „amink csak van – gondolkodásunk, életünk, tisztaságunk és az újrakezdés lehetősége – Istentől van, Jézus Krisztus által” (1Kor 1:30 MSG fordítás)

Újítsd meg bennünk az erős lelket, hogy ne az események, a körülmények, vagy az érzéseink határozzák meg azt. Adj nekünk olyan életet, amelyet te magad formálsz a te Szentlelked által.

Beszéljünk róla:

Add Istennek a benned lévő káoszt. Engedd, hogy Isten szava új kezdetet teremtsen az életedben, új reményt és új erőt adjon neked.

Imádkozz: „Istenem, kezdj újat bennem, teremts rendet az én életemben.” (Zsolt 51:10 MSG fordítás)

 

 

Jázmin és a bűzös borz

 

“Tisztíts meg a bűneimtől, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek mint a hó.” (NLT: Zsoltárok 51:7) (angolról fordítva)

Jázmin az én gyönyörű és szeleburdi kutyusom (cockapoo fajta). Tudja, hogy nem szabad a régi csűr közelébe mennie ami a birtok szélén van, de meglátott egy fekete macskát, odarohant és kezdetét vette a játékos hajsza.

Szerencsétlenségére nem macska volt, hanem egy borz. Jázmin nagyon meglepődött amikor telibe találta egy bűzbomba. Olyan büdös volt, még a házba sem akartam bevinni, de bezártam őt a fürdőszobába, amíg ki nem találtam, hogy hogyan tudnám megtisztítani.

Az interneten számos házi megoldást találtam arra, hogy hogyan távolíthatnám el a borz orrfacsaró bűzét. A receptek olyan hozzávalókat tartalmaztak, mint paradicsomlé vagy hidrogén-peroxid és szódabikarbóna keveréke, és úgy emlékszem, hogy az egyik még étcsokoládét is tartalmazott. (Jó rendben, bevallom ezt csak kitaláltam. A csokoládét magamnak szántam.)

Ezek a keverékek, egy kicsit ugyan eltávolítottak a szagból, (könnyfakasztó, fokhagyma-szerű szag) de összességében a bűz még mindig ott volt. Ekkor már majdnem éjfél volt, ezért elővettem egy régi takarót, és leterítettem a fürdőszoba padlójára, és szegény Jázminnak ott kellet töltenie az éjszakát.

A rákövetkezendő reggelen elmentem egy kisállat kereskedésbe és találtam egy kiváló szageltávolítót, amellyel minden kellemetlen szagot el tudtam távolítani, így Jázmin újra csodálatosan tiszta illatú lett.

Az ok, amiért megosztom veletek ezt a történetet mert ez segít megvilágítani azt amit Jézus tett érted. Azt mondja a Biblia: “De Isten megmutatta, hogy hogyan is szeret bennünket, amikor még bűnösök voltunk, amikért Jézusnak meg kellet halnia.”(Róma 5:8)

Jázmin tudta hogy tilos neki a csűr közelébe mennie, de megjelent a kísértés egy macska formájában (csak gondolta hogy az volt). A bűn mindig megtévesztő, és mindig többe kerül, mint azt gondolnánk. Jázmin úgy gondolta hogy szórakozik egy kicsit, s ehelyett végül a bűn bűze lepte el.

Még mindig szerettem Jázmint és azt akartam hogy jöjjön velem a házba, de nem engedtem neki hogy végigjárja a lakást addig amíg hordozta azt az iszonyatos szagot. Tisztításra volt szüksége, másképp az otthonomat is átitatta volna a szag.

Isten is így nézi a mi bűneinket. Nem engedhet be minket a mennybe amíg meg nem tisztulunk a bűneinktől, különben a bűneink ellepnék az egész teret. Jézus azért jött, hogy megtisztítson minket a bűneinktől, és az Ő áldozata fehérebbre mosott minket mint a hó (51. Zsoltár 7.verse) Amikor bevalljuk bűneinket Jézusnak önszántunkból és bizalommal, akkor magabiztosan léphetünk be Isten otthonába azzal a tudattal hogy fiaiként és lányaiként fogad majd minket.

Szánj időt ma a hálaadásra mert “megtisztultál Jézus Krisztus vére által. Isten adjon neked egyre több kegyelmet és békességet.” NLT: 1Péter 1:2 (angolról fordítva)

 

Köszönd meg, hogy válaszol az imáidra

,,Ó uram, most már hallom a válaszod, és én imádlak” (Habakkuk 3:2a )
Ha akarod hallani Isten hangját, akkor imádd Őt. Más szóval, köszönd meg neki, hogy az életed része és hogy érdeklődik az életed részletei iránt is. Köszönd meg, hogy válaszol az imáidra. ,,Ó uram, most már hallom a válaszod, és én imádlak” ( Habakukk 3:2a ). Isten látomást vagy álmot ad neked. Isten akarja, hogy megtedd, most tehát adj hálát, mert válaszol az imáidra. Ez Isten imádásának egyik része.
Amit én akarok az az, hogy ne úgy lásd imáidat, mint egy monológot, hanem kezd el úgy látni, mint amelyek valóban: párbeszédként. Az imádság egy beszélgetés Istennel. Isten hallja az imádságod, és válaszol neked, amikor kérdezel tőle. Isten minden nap akar beszélgetni veled. Ha hűségesen fogsz beszélni Istenhez minden nap és egész nap, ez forradalmasítani fogja az életedet.
Nem fogod hallani Istent, amíg nem ismered Őt. Itt van három szint, ahogy megismerheted Istent: felismerés, ismeretség és barátság. Talán most még a felismerés szintjén vagy, tudod, hogy Isten ott van, de nem ismered Őt igazán. Vagy lehet, hogy az ismeretség szintjén vagy: egy kicsit ismered Istent, de nem ismered Őt nagyon jól.
Isten azt akarja, hogy a barátság szintjén legyetek. A barátod akar lenni és azt akarja, hogy a barátja legyél. Isten azt akarja, hogy beszélj hozzá minden időben.

Beszéljetek róla:Legyen ma ez az imádságod: “Kedves Istenem, lenyűgöz, hogy Te a barátodnak akarsz engem. Én valóban akarok beszélgetni veled. Segíts, hogy tudjak minden nap időt tölteni veled. Köszönöm, hogy törődsz az életem részleteivel is. Jézus, minden nap többet akarok tudni rólad, és szeretnék az útmutatásodtól függően cselekedni a munkámban, a családomban, a jövőmben, és az életem minden más területén. Hívlak, hogy vezesd az életem, Uram és Megváltóm, ahogy követlek és bízom benned. A Te nevedben imádkozom. Ámen.”

 

 

Segítsd a gyermekeidnek, hogy megismerjék Istent

 

“Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a Te igédet.”(János 17:6)

A világ tele van olyan fiakkal és lányokkal akik kétségbeesetten sóvárognak egy apa után, aki a lelki vezetőjük lehetne. Lehetséges, hogy a te gyermekeid is ilyenek? Te is lehetsz a gyermekeid lekli vezetője, olyan jellemvonásokat fejlesztve bennük, amilyeneket Jézus tanított a tanítványainak három éven keresztül.

Még ha nem is vagy apa vagy anya, képes leszel másokat Istenhez vezetni, ha Jézus példáját követed.

Először is, Jézus segített a tanítványainak megismerni Istent.

Apák, ez a ti első számú felelősségetek apaként. Kell, hogy segítséget nyújtsatok a gyermekeiteknek Isten megismerésében, mert az örökkévalóság a tét: élet vagy halál, mennyország vagy pokol. A ti feladatotok, hogy a gyermekeitek valóban megismerjék Istent.

Figyeljétek meg mit mond Jézus:”…hozzád tartoznak.” Elismeri, hogy a tanítványok Istenhez tartoznak. És emlékeztet minket, hogy mi sem birtokoljuk a gyermekeinket. Ők Istenhez tartoznak. Kölcsönbe adta nekünk őket egy bizonyos időszakra, amikor is azt akarja, hogy mi gondoskodjunk róluk. A szülői lét, mint a vezetés minden egyéb formája, valójában a gondoskodásról szól. Megtanulod azt mondani, hogy: “Istenem, én vagyok ezeknek a gyermekeknek a gondozója, akiket rám bíztál, és azt fogom tenni, amit szeretnél, hogy tegyek, hogy segítsem őket a céljaik elérésében.”

Figyeld meg mit mond az Ige: “Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. ” És nem ezt mondja, hogy: “Én beszéltem róla. Én prédikáltam róla. Én kioktattam őket. Beszédet tartottam Rólad, hogy a tanítványok megismerjenek Téged.” Azt mondja: ” Megjelentettem. ” Ő példát mutatott. Ez az egyik legkijózanítóbb igazsága a szülői létnek. Jó vagy rossz irányba, helyes vagy helytelen módon, ha tetszik, ha nem, a gyermekeid Istenről alkotott képe jórészt a te szülői magatartásod alapján fog alakulni. Ez lehet, hogy nem tetszik neked. Nekem sem tetszik, de ez az igazság.

Ha te egy türelmetlen és követelődző apa vagy, akkor a gyermekeid is azt fogják gondolni, hogy Isten is türelmetlen és követelődző. Hogyha távolságtartó és közönyös vagy, és soha nincs időd a gyermekeidre, akkor azt fogják hinni, hogy Isten is távolságtartó és közömbös feléjük. Ha te következetlen vagy és nem lehet rád számítani, ha nem tartod be az ígéreteidet, azt fogják gondolni, hogy az ő mennyei Atyjuk is következetlen és nem lehet rá számítani, valamint nem tartja be az ígéreteit.

Milyen Isten valójában?
*Isten törődő
*Isten közel van és figyel a részletekre
*Isten következetes
*Isten képes a szülői szerepre, Ő a legmegfelelőbb

Ha a gyermekeim abban a tudatban fognak felnőni, hogy Isten gondoskodó, közel van, következetes és a legmegfelelőbb, akkor nekem is gondoskodónak, elérhetőnek, következetesnek kell lennem. Kellőképpen törődnöm kell a gyerekeimmel, hogy megmutatnhassam, hogy Isten éppen ilyen és, hogy megmutathassam, nekik, ők hogyan válhatnak Krisztushoz hasonlóvá.

 

Tedd is meg, amit az Ige mond!

 

“Jézus akkor így válaszolt: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából kijön” (Máté 4:4, NIV ford.)

Isten azt szeretné, ha alkalmaznánk az Igéjét, és hagynánk, hogy az megváltoztassa az életünket. De ez azzal kezdődik, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét. Hogyan? Tegnap említettem 2 olyan alapelvet, amit mindig lehet alkalmazni, amikor a Bibliát tanulmányozzuk.

1. Kérdezd a jó kérdést.

2. Írd le a megfigyeléseidet.

Ma még hármat szeretnék ehhez hozzátenni.

3. Alkalmazd Isten Igéjét.

A “mit mond az Ige” mellett a “tehát mit kell tennem ” kérdést is fel kell tennünk, és azt kell tennünk, amit a Biblia mond. A végső célja minden bibliatanulmányozásnak az alkalmazás. Más szavakkal: Hogyan változtatja meg egy adott igerész az én életemet? Ne elégedjünk meg azzal, hogy megértünk egy igerészt, alkalmazzuk is a Bibliában leírt alapelveket a mindennapi életünkben.

Ha csak értelmezzük az Igét, de nem alkalmazzuk, akkor megszakítunk egy folyamatot, mielőtt annak gyümölcse lenne. A bibliatanulmányozásba fektetett energiánk nem ér sokat, ha a tanulság levonása után nem leszek még inkább olyan, mint Krisztus.

Valójában a Bibliából csak azt hiszed el, amit alkalmazol is. Hiszel abban, hogy Krisztusról másoknak is beszélni kell? Hiszel a tizedben? Teszed is ezeket? Ha nem, akkor valójában nem hiszed el, amit a Biblia mond ezzel kapcsolatban. Legtöbbünkkel nem az a baj, hogy nem értünk meg valamit a Bibliából, hanem az, hogy nem tesszük meg azt, amit megértettünk!

4. Tanulmányozd a Bibliát szisztematikusan.

Ne csak találomra tanulmányozd a Bibliát. Úgy tudod szisztematikusan tanulmányozni, hogy versről versre, könyvről könyvre, témáról témára haladsz. Ennek az ellentéte a “felcsapásos” módszer, amikor találomra kinyitod a Bibliát, ráböksz egy szakaszra, és azt tanulmányozod. Ez nem hozza meg azt a fajta eredményt, amit Isten szeretne.

5. Olvasd el a Bibliát újra és újra.

Ez az egyszerű dolog meg fogja változtatni az életedet. Lenyűgöző, hogy mennyi mindent adhat egy szakasz, ha újra és újra többször elolvasod, és aztán pár hónappal később visszatérsz rá. Minél többet olvasod, annál többet fog neked adni.

Nincs alkalmasabb idő a mai napnál arra, hogy elkezdd tanulmányozni a Bibliát. Mindegy milyen módszert alkalmazol, de kövesd ezt az 5 alapelvet, és akkor többet hozol ki abból a részből, amit épp tanulmányozol.

Beszéljünk róla:

* Mit gondolsz, életed melyik területén szeretné ma Isten, hogy alkalmazd az Ő szavát?
* Van esetleg valaki, aki “számonkérheti” rajtad a Biblia olvasását? Ha nincs, akkor szerinted szorgalmasabban olvasnád a Bibliát, ha lenne egy ilyen ember?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

A bűnnek csak addig van életereje, míg titkoljuk, de elveszti erejét, mihelyst a napvilágra hozzuk.

„A szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére.” (Zsid 4,9)

A teremtés munkájának végeztével, szombaton Isten megpihent. Az ígéret szerint Isten népe is meg fog pihenni a mennyei üdvösségben. „Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.” A mennyei béke öröme lesz az osztályrészük azoknak, akik mindvégig hűségesen kitartanak a hitben, a reménységben és a szeretetben. (Kőháti Dorottya)

 

„A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.” (Mt 10,24)

Itt Jézus az ő apostolainak, küldötteinek sorsáról szól. Ha őt gyűlölték és üldözték, az övéivel is azt fogják tenni. „Az egyház kereszt alakú.” Az Antikrisztus szolgái a világgal való kiegyezés hívei; ma is. A törvény és evangélium ügyében nem köthetünk kompromisszumot. Ez pedig szenvedéssel és üldözéssel is jár. Mi a jutalmam, ha vallástevő vagyok? „Csak” az, hogy ő is vállal engem, de ez a legnagyobb kiváltság. (Szeverényi János)

Az Úr az én örökségem, azért benne bízom…

Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messze akarsz jutni, menj a többiekkel.

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs 43,2)

Nem felelőtlen, Istent kísértő életre, hanem ellenkezőleg, felelős, az Isten gondviselő szeretetére alapozott életre hívta el népét a mi Urunk! A víz áradása, a folyó sodrása, a tűz perzselése emberi létünk veszélyei. Életünkben szüntelen halál lesi léptünk – énekeljük a reformátor énekét. Az örök életre szóló biztonság csak annál az Úrnál található, akiben velünk az Isten – Immánuel. (Hafenscher Károly [ifj.])

 

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben! Ámen

Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit – még ha gyűlöl és üldöz is engem, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle.
Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a megjavulásában!

Szigmaringeni Szent Fidél

Mit bánom a számkivetést, ha megteljesedve jöhetek újra elő és gazdagabban, mint valaha?

Ne felejtsd el: Isten gondot visel minden gondodra. És még akkor is, ha nem látod értelmét, felragyog egy fénysugár, és bevilágítja éjszakádat.

Roger testvér

Nem azért esünk el, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, mert erősnek hisszük magunkat.

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.

Többet ér egy gyertyát meggyújtani, mint panaszkodni, hogy sötét van.

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

Bizonyságtétel…
A mai nap imádsága:
URam!Add, hogy szavaim – kegyelmed révén – mindig hitelesen csengjenek, s cselekedeteimben is megnyilvánuljon szereteted! Ámen
“Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az ÚR .”
Ámósz 7,14b-15a
Ha valaki tudott ma is időt szakítani a lelki töltekezésre, akkor láthatta, hogy a “Losung” vagyis Útmutatónk a mai napra kihúzott/kijelölt igéi az elhívásról szólnak… Az elhívás, azaz vocatio, mindig kettősségében nyilvánul meg: van egy emberektől jövő vocatio externa, s egy Istentől jövő vocatio interna. Az emberi kommunikációból fakadó külső elhívás – de nevezhetjük nyugodtan megszólítottságnak is – reflexiók, benyomások, ránk irányzott közlései a hétköznapoknak általában világosak és egyértelműek, bár nem mindig így fogalmazzák meg: “Nahát, téged a JóIsten is papnak teremtett!”, a belső elhívás azonban sokkal “bonyolultabb”. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a belső elhívásunkat is átbeszéljük egy “testvéri beszélgetésben”, amiről Lutherünk nem véletlenül vallja: a szentségek és a prédikáció mellett az evangélium negyedik megjelenési formája.
Az Isten ha szól, akkor menni kell, akár “alkalmas az idő, akár alkalmatlan”. Sajnos sok keresztény értelmezi ezt az igét hibásan, hiszen ez a bizonyságtevőnek szól, s nem azt jelenti, hogy “boldog-boldogtalannak, úton-útfélen” hirdetni kell(ene) az evangéliumot, hiszen ez kimerítheti a “disznók elé a gyöngyöt”-esetét, illetve ellenkezik a jézusi szelídséggel. Bizony sokan járatják le a kereszténységet azzal, hogy “kiló krumpli gyanánt” kofa-mentalitással árulják vallásos portékájukat, vagy ami még ennél is elkeserítőbb, amikor lebunkózó – szerintük evangélizációs – mondókájukkal alkalmatlankodnak…
Ma az elhívással kapcsolatban mégse ezekről elmélkedjünk! Érdemes elgondolkodnunk egy kicsit a nők lelkészi szolgálatáról. Nemcsak azért, mert a MEE-ben szolgáló lelkészek egyharmada nő, hanem azért is mert még a harmadik évezred elején is(!), sok kritika éri őket – alaptalanul. Először is: a lelkészi hivatás attraktivitásának megfakulásáért az “lelkészi hivatal/Pfarramt” elnőiesedését bűnbakként megtenni – hibás érvelés, hiszen éppen azért végez egyre több nő lelkészi szolgálatot, mert hiányoznak a férfi kollégák. Persze érthető a fanyalgás a hívek részéről is, hiszen egy-két generációval korábban az magától értődő volt, hogy egy evangélikus istentiszteleten az oltár előtt egy pap, s nem egy papnő áll…
Meg kell jegyeznünk, hogy a nők lelkészi állásba helyezése nem volt zökkenőmentes egy Németországban sem, de az Evangélikus Egyház viszonylag hamar megtanulta, hogy a hivatalra való alkalmasságot nem a nemiség alapján kell megítélnie. Ennek ellenére, még 50-60 évvel később is vannak bizonyos felhangjai a félelemnek: Mi lesz, ha feminizálódik a papi hivatás? Nos, az EKD által megjelentett egyik tanulmányban (Prof. Jochen Cornelius-Bundschuh tollából, ő a Heildelberi Egyetem Teológiai Fakultásának gyakorlati teológusa)olvashatjuk: “EKD-szerte a női lelkészek aránya mintegy 33%-os, s szociológialilag nézve, ha egy hivatásban a férfiak aránya több mint 70%-os, akkor férfi-dominanciáról beszélhetünk”.
Másodszor: A női lelkészek alkalmazása az Egyház számra – nyereség! Ugyanis a családját menedzselő, maga is dolgozó modern nő általában a valóságtól nem rugaszkodik el annyira, mint ahogyan azt egy férfi teszi… Ennek talán lehetnek biológiai okai, hiszen egy nő az esetek kisebb részében felejti el anyai hivatását, mint a férfiak az apai kötelességüket. A kaszinók, játékgépek, kocsmák világában még egyértelmű a férfi-dominacia! Ugyanakkor a gyülekezeti közösség – ha szép rendben történnek a dolgok-, akkor egy nagy család életéhez hasonlítható. A szociális kontaktusokból fakadó kisebb-nagyobb disszonanciák meglátására, megérzésére nagyobb a készség a nőkben, mint a férfiakban, éppen ezért, ha hiányzik a lelkész mellől a szolgatárs papfeleség, akkor annak hiánya bizony megérezhető!
Ámósz – miközben szólta az ÚR igéit – megmaradt, pásztornak, fügetermesztőnek, azaz nem rugaszkodot el képzeletben sem a felhők fölé, nem veszítette el a talajt a lába alól, kontaktusban volt, maradt a TERMÉSZET-tel… Éppen ezért élete természetes volt, szavai hitelesek, s amit mondott, annak súlya volt…

Erőszak…


A mai nap imádsága:
Uram! Szabadíts meg minket a gonosztól! Ámen

Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek!
Zsolt 9,20a

A Mester arra tanít minket: “Aki kardot fog, az kard által vész el!” – azaz, az erőszak erőszakot szül… Erkölcsi lejtőn csúszó világunkban, amikor az erőszak polcokról levehető árucikké vált (lásd erőszakos játékok, filmek, szexuális abberációkat kiszolgáló “szórakoztatóipar”) akkor különösen is elgondolkodtató a zsoltárírónak ez a sóhajos óhaja: “Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek!”

Az erőszak – mint minden jónak és rossznak – a gyökere a családba nyúlik vissza. A gyerekkori bántalmazások, a gyerekkorban elszenvedett szexuális zaklatások (Nem is gondoljuk, hogy milyen sok a közöttünk élő lelkileg sérült embertársunk, a statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő kisgyermekkként szexuális zaklatásnak volt kitéve!) az alkoholizmus, ami melegágya az erőszaknak, nemkülönben az igazságtalan társadalmi berendezkedés, a rossz törvények, melyek legalizálják, hogy egyik ember a másiknak rabszolgájává válhasson, mind-mind részese annak, hogy olyan a világ, amilyen. Ennek köszönhető, hogy mindig akadnak olyan emberek, akik gondolkodás nélkül a békés tömegbe lőnek és lövetnek, s nem lehet mentség, hogy “Parancsra tettem!” s nem adhat kibúvót az sem, hogy “De az csak gumilövedék volt!”…

Sokszor szeretné az ultrakegyes, vallásos ember a bűn okát a Sátánra hárítani. Pedig nem a Sátán végzi el a “piszkos munkát” -, hanem mindig az ember. A Sátán ördögi , s eleddig sikeres akciója mindig az volt, hogy elhitette az emberrel, Isten nyugodtan nélkülözhető hatalom a világban, hiszen az ember tudja, hogy mi a jó… Az eredményt láthatjuk, hova aljasul az ember Isten nélkül! Isten-tudat nélkül valójában nincs is igazi etika, csak egy törékeny, igen sebezhető, írt iratlan törvényekben, szokásokban megnyilvánuló idea-rendszer.

Ezért fordul a zsoltáros Istenhez, mert tudja, hogy a megoldás maga az Isten. Ez a fohász évezredekkel korábbra nyúlik vissza, de semmit nem veszített aktualitásából. Ma is Isten az, Aki egyedül képes megszabadítani az embert bűne (istentelenség) kötözöttségéből, Ő az, aki békességet teremthet népek, nemzetek között, s mindenekelőtt minden ember szívében…

 

 

Félelmeink…


A mai nap imádsága:

Uram! Tudom, hogy félelmeimen keresztül is formálsz engem. Kérlek adj nekem türelmet és értő, bölcs szívet, hogy megélhessem emberlétem csodáját gondviselő szeretetedben! Ámen.

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ézs 43,1

Klasszikus ige, sokat idézzük. Első olvasatra sok keresztény számára úgy tűnik, hogy Jézusra utaló ószövetségi igével van dolgunk – pedig nem. Ez az ígéret közvetlenül és csakis Izráel házának szól… Ha kétségünk támadna, akkor olvassuk el az egész szakaszt… Mit lehet ilyenkor tenni? 19-20. század teológusai sokat “szenvedtek/gondolkodtak” az ó- és újszövetség által közvetített istenképeken, s arra a megállapításra jutottak, hogy a kettő nem egyeztethető össze. A haragavó-büntető, megközelíthetetlen Isten képe sehogy sem fér össze az újszövetségi megbocsátó, mindig önfeláldozóan szerető istenképpel… A Deus absconditus (el-elrejtőző Isten), s a Deus relevatus (megnyilvánuló, kinyilatkoztatott Isten) két teljesen külön kategória.

Valójában egyetlen érme két oldaláról van szó. Ahogyan az ember mindig csak az érem egyik oldalát látja, úgy vagyunk a fenti istenképekkel is. Egyesek igyekeznek valami speciális gondolatiság tükre elé állva egyidőben látni az érem mindkét oldalát, de a tükörkép az mindig fordított(!), tehát soha nem a valóságot látjuk benne. Kevesen, nagyon kevesen az érem harmadik oldalán “táncolva-egyensúlyozva” igyekeznek látni érezni az Istent – ők az ezoterikusok, a gnosztikusok, a misztikusok, az arisztokratikus aroganciával kinyilatkoztató “intellelktüelek”. Ők úgy hiszik, hogy látják, azt, amit látni képtelenség…

Az ige legfőbb egyetemes üzenete ez: “Ne félj!” Sokan, (hamis) büszkeséggel vallják: Ők bizony nem félnek semmitől. Valójában mindenki fél. Nincs ember, aki egy kicsit se félne a betegségtől, a haláltól, az elmúlástól, a veszteségtől. Ha valaki semmitől se fél, az azt jelenti, hogy igazán még senkit nem tudott vagy akart szeretni. Abban a pillanatban azonban, hogy megszerettünk valakit, s rádöbbenünk egyediségének, megismételhetetlen személyiségének csodájára, s arra, hogy el is veszíthetjük őt, mert létének biztonságát mi magunk nem garantálhatjuk – beköltözik a szívünkbe a félelem. Aki ezt tagadja, az érzéketlen vagy egyszerűen hazudik…

A félelem éppen ezért minden ember életében ott van. Kiűzni a félelmet a szívből csak egyféleképpen lehet: az önfeláldozásra kész szeretettel. Erre tanít – akar tanítani – mindannyiunkat a Mester. Számtalan módon közelít felénk, kommunikál velünk az Isten. Neki – ezért Isten – minden az eszköze lehet, hogy kapcsolatba lépjen velünk: A szeretet éppenúgy, mint a félelem. Miközben azt érezzük, hogy eltaszít minket magától az Isten, Ő akkor is vonz minket… Isten tehát mindig a mienk, a kérdés az, hogy mi akarunk-e az övéi lenni, s ezt tudatosa(bba)n megélni.

 

 

Gyarapodás…


A mai nap imádsága:
URam! Áldásodért könyörgök… Áldd meg szeretteimet közelben és távolban, légy népeddel, hogy megelégedéssel dicsőítsen Téged! Ámen


Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni.
Péld 10,22
Pénzzel – ami a gazdagság általánosan elfogadott szimbóluma – kapcsolatos ígéreteknek se szeri se száma… Átlagban négypercenként ér minket valamilyen pénzügyletre vonatkozó felhívás: kedvező befektetésekre, az önzetlen segítés álruhájába bújtatott horror-kamatos kölcsönök felvételére buzdítanak minket -, hogy gyarapodjunk. Sajnos az emberiség háromnegyed része áldozatául is esik a fent említett mahinációknak, s elhiszik, hogy a gyarapodást elsősorban az anyagiak síkján kell megélni. Csak amikor már sok-sok kacat veszi körül az embert, akkor döbben rá arra, hogy vagyonát meg kell osztania a rozsdával és mollyal is, s ami igazán fontos – szeretet, megbecsülés, őszinte öröm -, azt pénzen nem lehet megszerezni.
Nem kell különösen tehetséges politikai-gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy hétköznapjainkban felismerjük: világunk globális pénzügyi válságba csúszik bele – lassan, de biztosan, sajnos visszavonhatatlanul. Százmilliók szenvednek emiatt, pedig a financiális armageddon még el sem kezdődött… Annyi bizonyos, hogy pénzt hiába vetünk el, abból búza nem lesz, s így kenyér sem. Kevesek profitja ugyan mutathat egy országban reprezentatív GDP-t, de sokakat nem tud boldogítani. Napi heroikus küzdelmek közepette van még működő egészségügyünk, oktatásunk, s közbiztonságunk – s csöndben tegyük hozzá, még működő egyházi struktúránk, de gyakorlatilag nincs egyetlen magyarhoni felekezet se, ahol ne jelentkeznének finanszírozási egyenetlenségek. Ez nem kritika, ez tény, ahogyan az is, hogy nyugdíjasaink egyre inkább összehúzzák a nadrágszíjukat, s fiataljaink egyre nehezebben találnak maguknak állást… A gyengécske fizetésük pedig elve behatárolja életüket, nemkülönben gyerekvállalási kedvüket! Sokan – félretéve etikai gátlásaikat – ügyeskedésre adják fejüket, mondván: mások is ezt teszik, de azt már a régiek is tudták “az ebül szerzett jószág ebül vész el”!

A krisztuskövető ember azonban nem optimista, hanem derűs, s ebbéli kedvével az életet szolgálja. Nem anyagiakban méri az eredményt, hanem áldásban! Ezért keresi az ÚR tetszését, imádságaiban ezért kér áldást, mert tudja, hogy az áldás az nemcsak evilágban gyarapít, de átível az Isten nemlátható világába is, melyet remél magának és szeretteinek. Életének minőségét – elsősorban(!) – nem anyagi állapota, hanem az Élet URához való viszonya határozza meg. Az élet minőségét ugyanis soha nem a múlandóak, hanem egyedül azok a kincsek garantálják, melyeket nem emészt meg sem a rozsda sem pedig a moly…

 

Méltóság…

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy életemet méltósággal tudjam élni, s sorsom minden dolgában megcsillanjon szereteted fénye! Ámen
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Zsolt 90,16

Mitől keresztény a keresztény ember? A kérdés messze túlmutat önmagán… Talán ott kellene kezdenünk, hogy szavaink elkoptak, s ezért szoktunk ilyeneket mondani: “emberséges ember”, “igazi szeretet”, “élő Isten” stb…. Nemde attól vagyunk krisztusiak, hogy emberek vagyunk, hogy szeretünk, s mindezt Isten színe előtt? Ha szavainkat minősíteni kell hitelességük szerint, akkor már rég nem tükröződik Isten fénye az életünkben!
A zsoltáríró azért könyörög, hogy az isteni erő megnyilvánuljon mindazok életében, akik az ÚRIsten szolgálatára szánták életüket. Sajnos itt nem lehetünk eléggé kritikusak önmagunkkal… A tettek nagyon is beszélnek! Nem kell ahhoz templombajárónak lenni, hogy kiderüljön: hitelesek-e a pap szavai szószékről vagy sem? Ha a pap elvált, akkor furcsán hangzik a szájából “amit Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válaszza”… vagy önmegtartóztatást ‘papol’, miközben nyilvánvaló róla, hogy hedonista. Nincs másképp ez a hívek életében sem! Ha a férj kifelé fogvicsorítva “jókeresztény”, de a családi élete nem áll másból, mint lelki terrorból, akkor az minden csak nem keresztény boldogság… a sort lehetne folytatni, de érdemes inkább csak arra gondolni, amit a Mester így mond: “Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”… A gyömölcsön minden meglátszik, s az is meglátszik, ha nincs! Egyes keresztények életének a fája káprázatos lombkoronával bír, csodálatosan nagy az árnyéka, jókat lehet alatta hűsölni… csak hát nem ez a feladata, hanem a gyümölcstermés! Az a fa, mely nem terem (jó)gyümölcsöt, bizony kivágattatik… Nem árt tudatosítani: A kegyelem ideje igen hosszú ideig tart, de nem tart örökké!
Az Isten örök törvénye, hogy akik cselekszik az Ő akaratát, azok életében nem csak tükröződik az isteni szeretet fénye, de méltóságot is nyernek. Ebben a mostani, méltatlanságokkal és méltánytalanságokkal terhelt világban a “méltóság” szó archaikusan cseng – letűnt korokat is idéz, amikor még értették, s tudták az emberek, hogy az udvariassági formákban kinek jár a ‘méltóságos’ vagy ‘kegyelmes’ megszólítás – pedig a méltóság a JóIsten legnagyobb ajándéka minden korszakban, s minden életkorban! Az egyik ember másik embert csak akkor tudja szeretni, ha nem a pillanatyi – esetleg lesújtó – állapotára tekint, hanem meglátja benne azt a méltóságot, amire ő is teremtetett…
A méltóság az, ami megtart az élet viharai között egyenes derékkal, amikor mások meghajlanak. A méltóság az, ami minőségivé teszi az emberi kapcsolatokat. A méltóság az, ami kiteljesíti, átszövi és bearanyozza a férfi és nő szerelmét. A méltóság, ami által felbecsülehetetlen érték a gyermek, amitől ember a súlyos fogyatékkal élő, vagy éppen a teljességgel kiszolgáltatott… Az Istentől kapott méltóságunk az, ami azzá tehet minket, amivé megálmodott minket Mennyei Atyánk… Ezt kérni, erre vágyni, ezt munkálni jelenti azt, hogy keresztények vagyunk!

 



Prioritás…


A mai nap imádsága:

Uram! Légy velem, hogy minden mást csak ráadásnak tekinthessek! Ámen

   

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
Fil 4,19

Mire van szükségünk az életben? …Ha jól belegondolunk, akkor ki-ki a maga képzeletbeli kockáspapírjára ifjúkorától kezdődően fel is írja kívánságait. Teljesül-e legalább néhány a hosszabb-rövidebb listából, azt az élet idővel eldönti. Olykor mosolygok azon – pedig sírni kellene -, amikor a korszellemnek behódolt leánykák komolyan sorolgatják milyennek képzelik jövendőbelijüket. A “legyen jóképű, sportos, intelligens, legyen neki háza, autója, sok pénze, szeressen utazni, kirándulni” sor végén megemlítik: “Ja, s csak engem szeressen!”. Mit mondjunk erre? Nemde a végén kellene kezdeni a sort?

A Mester mondja: “Márta , Márta , sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” Tény, hogy párba teremtette az embert a JóIsten, de még így is magányossá válhat az egyik vagy a másik. Ahhoz, hogy megértsük az egy legszükségesebbet, ahhoz fel kell ismernünk – bármennyire is tiltakozunk ellene -, hogy közösségbe teremtett minket az ÚRIsten. Közösség nélkül egyszerűen nem tudunk élni. A közösség nemcsak a túlélés biztosítéka, de az emberréválás feltétele is. Ha csak magunkért kell felelnünk, ha nem kell odafigyelnünk mások igényeire, akkor nem formálódunk, hanem deformálódunk. Ezért az önzés visz legtávolabb a JóIstentől.

Mire van tehát szükségünk az életben? Arra, hogy ne legyünk egyedül! Arra, hogy tartozzunk valahová, hogy legyenek barátaink, egy család, amelyben otthonra lelhetünk. Ha nincs kivel megosztani a bút , s az örömöt, akkor hiába minden siker, belülről rágja meg lelkünket a titkos féreg… Ha vannak mellettünk, akiket szerethetünk, s minket is szeretnek, akkor az araszolva előbbrejutás is nagy eredmény, de ha nincs akivel megosszuk sikereinket, akkor hiába hagyjuk magunk mögött a többieket.

Rátalálni a minket megtartó közösségre csak a Krisztusban, azaz a krisztusi szeretet által lehetséges. Ez a szeretet az agapé, ami képessé tesz minket arra, hogy túllásunk önmagunk árnyékán, hogy megtörjük magunkban az ellenkezést, s hogy higgyünk az isteni szeretetben, mely eltörli a bűn hatalmát, s emberlétünkbe kiteljesedést hoz. Ez a Szeretet onnan felülről, titokzatos módon ‘jön’, s beleszövődik életünkbe… Gondviselésnek nevezzük. Gondot viselni csak az tud, aki előre látó, azaz tudja hol a cél, s mifelé igyekszik. A mi célunk az élet horizontján túl van, de életünk közösségben is megtapasztalt csodái mind arra tanítanak minket, hogy ez a cél minden megfoghatónál fontosabb…

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!

ADD MEG GYERMEKEDNEK EZT A NÉGY DOLGOT!

 

„Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9)
Add meg gyermekednek a következő négy dolgot! 1) Tanítás. „…meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is” (1Mózes 4:9). Nem a kormány vagy az oktatásügy feladata -, hogy jellemet építsen és meggyőződést adjon gyermekeidnek; ez a te dolgod! Isten pedig számon fog kérni érte. 2) Helyreigazítás. „Fenyítsd meg fiaidat, míg van remény” (Példabeszédek 19:18). Azok a gyermekek, akik tudják, meddig mehetnek el, nagy tehertől mentesülnek. Biztonságot ad nekik tekintélyed szilárdságának tudata. Ha megtanulják, hogy a nem tényleg nemet jelent, ők is képesek lesznek nemet mondani másoknak és saját indulataiknak. 3) Áldás. „József ezt mondta apjának: Ezek az én fiaim, akiket itt adott nekem Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” Az ószövetségi apák kezüket gyermekeik fejére tették, mert hitték, hogy így átadható Isten áldása. Ha érted senki nem tette meg, te elindíthatsz egy új hagyományt, mert Isten áldásával béke, hosszú élet és jólét jár (ld. 5Mózes 28). Ezért támad az ellenség olyan gyakran, megpróbálja megtörni a láncot, melyen át Isten áldása érkezik, Ne engedd neki! 4) Példa. Egy nagy igehirdető egyszer belenézett a bölcsőbe, ahol kisgyermeke feküdd, és így imádkozott: „Uram, te, aki embert teremtettél, tégy ma engem valódi férfivá! Hadd formáljam őt az életemmel, a példámmal és az imámmal olyanná, akit te használni tudsz. Uram, hadd haljak meg egy nappal azelőtt, mielőtt bármi olyat tennék vagy szólnék, amivel neki botlását okozom.”

 

APAI ÖRÖKSÉG


„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)

Max Lucardo írja: „Ma van az első apák napján édesapám nélkül. 31 évig nekem volt a legjobb apám, de most el van temetve egy tölgyfa alá egy nyugat-texasi temetőben. Furcsa, hogy nincs itt… mert mindig elérhető volt. Szavai nem voltak cirkalmasak. Az életben elért eredményei tiszteletreméltóak voltak ugyan, de nem rendkívüliek. Jelenléte azonban az volt. Mivel ott volt, az élet simán ment… a jövő biztos volt… úgy növekedtem, ahogy Isten eltervezte. Ő tanított meg borotválkozni és imádkozni. Segített megtanulni az aranymondásokat a vasárnapi iskolára, és azt is megtanította, hogy a rossz büntetést érdemel… a jó pedig magában hordozza a jutalmát. Megmutatta a meghatározhatatlan egyensúlyt az ambíció és elégedettség között. Tudtam, hogy mindig ott lesz, ha bármikor szükségem lesz rá. Olyan volt, mint egy meleg kandalló. Talán ezért olyan hűvös most nekem az apák napja. A tűz kialudt. Az idők szele elvitte a fényes lángokat, csupán az aranyló parazsat hagyta itt. A parázsnak azonban vagy egy furcsa tulajdonsága: ha felszítjuk, a lángok újra táncra kelnek…. és elűzik a hideg levegőt, emlékeztetve arra, hogy ő még mindig itt van.” Hasonlítsd most ezt össze a Gene Hackmannel készült interjúval! A színész így emlékszik vissza: „Csak tizenhárom éves voltam, de még mindig élénken emlékezetemben és az a szombat reggel. Kint játszottam az utcán… amikor megláttam, hogy apám elhajt az autóval és odaint nekem. Valahogy tudtam, hogy ez a kézmozdulat azt jelenti, örökre elmegy. Mai napig kísért ez a soha el nem halványuló emlék.” Salamon azt mondta: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai boldogok lesznek.” Apák, figyelem! Milyen örökséget hagytok gyermekeitekre?

Kategória: Napi | Szóljon hozzá most!