Élet és halál…

A mai nap imádsága:
URam! Vezess, hogy el ne tévedjek az úton! Ámen
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Zsolt 16,10-11

Születés és halál, két misztikus állomás közötti néhány évtized. A Szentírás szerint 70 vagy 80 esztendő. Alig 150 évvel ezelőtt, aki megérte a 35-40 éves kort, annak már illett végrendeletet készíteni, s aki megérte az 50-55 évet, arra meg azt mondták: De szép kort megért! Manapság – amikor erősen az ötödik X vonzásában is színészeink még ifjú szerelmeseket alakítanak – pedig sóhajtunk fel: Istenem, de fiatal volt! Az évek számánál azonban sokkal többet jelent, hogy ki-ki hogyan visszhangozza életében az isteni szeretet-dallamot. Azt a specifikusan neki írtat, amit Isten maga álmodott bele az ő életébe is. Egy dallam, amit meghatároz az isteni hangnem, az a néhánytucatnyi év-ütem, amit az Isten sorsunkba komponált.

Az Élet, az Istentől jövő… A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki kilép ebből a világból, az a fizikai létezés már többé nincs, elveszett örökre. Bizony, az élet megismételhetetlensége, egyszerisége, törékenysége szentséget hordoz. Szép és kívánnivaló az örök élet végtelensége, de a véges földi élet pontosan ugyanolyan fontos! Isten ugyanis mindent adni, akar mindent meg akar mutatni Önmagából, azt hogy a véges látható világban és végtelen láthatatlanban is: Ő az ISTEN. Az élet – sok nyomorúsága, szenvedés, kínlódás ellenére is (Az Írás azt tanítja nekünkmondja, a 70-80 esztendő tónyomó része is hiábavalóság) – kívánatos: élni jó. Aki tudja ezt, az keresi és építi az élet szépségének megnyilvánulási közegét: a közösséget!

Amennyire szükségünk van a mindennapi kenyérre, olyannyira szükségünk van az ÉLet Misztériumának megélésére is. Az Élet Titka megnyilvánul, születésben és halálban, szerelemben és művészetekben, szavainkban és alkotó “munkás” hétköznapjainkban. Az élet célja, hogy saját boldogságunkon keresztül eljussunk az utolsó Ajtóig… Ha nem éreztük gyermekként szüleink simogatásában a teljes biztonságot, ha nem éltük át életreválasztott társunk szerelmes kézszorításában az évtizedes hűséget, akkor nehéz megértenünk az Élet és Halál Urát. Ha szülőkként soha nem éltük át, hogy közösen imára kulcsolt kezünkben gyermekünk hideg, izzadságos kezecskéi nem csak felmelegednek, de a szeretet titokzatos hídjának evilági pillérei is egyben, akkor még nem tudjuk: az Isten igazsága előtti “kapitulációnk” nem a szabadságunk vége, hanem az Isteni Kegyelem kezdete?

Egyszer – egyedül az Isten tudja, mikor – mindannyiunknak be kell lépni életünk utolsó ajtaján. A hívő ember “tudása”, hogy a túloldalon nem az enyészet semmije, hanem Valaki, az Élet és a Halál URa vár…


Meggyőződésünk…

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor kimondtam Rád a nemet, pedig szívem mélyén az igent gondoltam… Bocsásd meg tévelygéseimet és önzésemet és kegyelmeddel formálj tetszésedre! Ámen

Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: “Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Lk 22,61-62

Találkozások Jézussal. Így lehetne összefoglalni Jézus földi útjának állomásait. Péter utolsó találkozása ez Mesterével – a feltámadás előtt, de hol van még a feltámadás mindent átíró boldog öröme? Ezek a percek a lélek pokolraszállásának pillanatai. Péter fogadkozásainak/elszánásának: “Követlek, ha a halálba is mész!”, azaz emberségének totális csődje… Péter – talán maga sem érti – de tagad, tagad és harmadszor is csak tagad. A kereszténységben a kakas az ítéletre való figyelmeztés jelképes hírnöke – így az éberségé is. A IX. sz.-tól van adat arról, hogy a templom tornyára fémkakast erősítettek. A hívők számára a kakas maga is “igehirdető”, aki az új hit felvirradását hirdeti, de jelentheti az igazak lelkét is, akik várják a hajnalt. Péter apostollal kapcsolatban azonban a kakas elsősorban az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi.

Péter utolsónak hitt találkozása ez Jézussal. A Kenyérszaporító, a Tengeren-járó, a Csodásan-gyógyító, a Mennyei-hatalommal-bíró most csak szelíden néz, de ebbe a jézusi tekintetbe Péter beleérez minden részvétet és szánalmat, minden önvádat és szemrehányást, fájdalmat és melegséget, szeretetet és erőt? Mindenki életében van mélypontok, sőt vannak az Isten-kapcsolatunkban is hullámvölgyek! Az élet ugyanis nem statikus, hanem dinamikus… Ha valakinek “vigyázzbanállós” a hite, akkor az nemcsak furcsa, de komoly kérdéseket is felvető egyben.

Ahogyan Péter életét is megváltoztatta a Mesterrel való találkozás, s a Jézus mellett megtapasztalt események formálták életét, ugyanígy a mi életünket is alakítják a pillanatos Isten-megtapasztalások, amikor titokzatosan ránktekint az Isten… Kegyelmi pillanatok ezek! Akár fent vagyunk – s úgy érezzük most kerek a világ – akár lent, mert meg-/beláttuk vétkeinket, melyek elválasztanak minket felabarátainktól és Teremtőnktől – mind-mind annak bizonyossága: Isten kezében vagyunk…

Azaz jó helyen. Otthon…


Szolgálatunk…

A mai nap imádsága:
Uram! Áldd meg szívem gyönge akarását, hogy a Te erőddel örömmel megcselekdjem mindazt, amit rám bíztál! Ámen

Az Isten országa igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.
Róma 14,17

Ha csak az eljövendő “mennyei királyságban” (mennyország/Isten országa helyes fordítása a görög szövegből) valósul meg az igazság és a békesség, akkor azzal nem sokra megyünk itt a földön… Aggodalomra azonban semmi okunk, hiszen Jézus mondja, “Isten országa közöttetek/bennetek van”.

Minél jobban belenövünk a korábban úgy áhított felnőttek világába, annál inkább (meg)látjuk a világ igazságtalanságait, annál jobban érezzük a saját életünkön a békétlenséget. Hogyan is lehetne békénk, amikor naponta megtapasztaljuk az egyéni érdek minden más elé kerülését, amikor saját bőrünkön érezzük mások életvezetési következetlenségeinek következményeit?

Békére és igazságra márpedig szükségünk van, enélkül nem élhetjük át/meg a növekedés csodáját. Nem perfekten jövünk e világba, sőt, nem is úgy megyünk ki belőle, de ha két végpont között semmit nem tanultunk meg az Istenből, akkor hiábavaló volt a küldetésünk. Isten ugyanis szeretetből teremtett minket, s éppen ezért nem “dekorációnak”, különböző “izmusok” rángatta bábujává szánt minket ebbe a világba, hanem aktív résztvevőjévé, alakítójává.

Hogyan tudunk megfelelni ennek az egész létünket átszövő isteni akaratnak? Csakis úgy, ha örömmel végezzük munkánkat, örömmel éljük életünket. Ezért nem mindegy, hogy ki a férjünk, ki a feleségünk, hogy mit gondol a társunk Istenről, emberről és a világról. Megtervezni a saját életünket csak részben vagyunk képesek, túl sok az “egyéb” tényező. Az azonban biztos, hogy ha nem a magunk álmait kergetjük és keressük mindenben, hanem megpróbáljuk megvalósítani Isten álmát rólunk, akkor azzal kerekedik ki számunkra a világ, s válik boldoggá és teljesebbé egyéni életünk. Az Istenben bizakodó ember ezért soha nem csalódik, mert jól tudja, hogy Teremtője a kialakult rosszból is jót hozhat elő, s ha görbe utakon is, de az Őt szeretőket eljuttatja a célba.


Tiszta gondolatokért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mennyire eluralkodott ebben a világban a tisztátalanság, s bizonyára imáinkban is érzed, mennyire szenvednek tőle az emberek. Könyörül rajtunk, hogy visszataláljunk Hozzád, s általad egymáshoz is! Ámen.

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.
Zsid 13,4

Amillyen erős a férfi és nő szövetsége, olyannyira erős a társadalom is. Ha krízisben vannak a sejtek, bizony krízisben van az egész a test is, ha több a beteg sejt a szervezetben, mint az egészséges, akkor beteg az egész ember… Ne szépítsük, beteg a társadalmunk. Három házasságból kettő válással végződik. Súlyosan beteg az a társadalom, ahol az ember már csak közgazdasági elem, szám. Ahol teher az idős ember és életszínvonal-rontó tényező a gyerek, ahol nincs becsülete a házasságnak, ott közel a “vég”…

Igénk nem apokaliptikus (végidőket sejtető) idézet az Újszövetségből. Talán kívánalom, ajánlás, parancs vagy jó tanács? Egyik se. Sokkal inkább iránymutatás, mely a teremtés isteni szavát idézi: “Legyen!” – és “lett”. Ha tisztán szól az Isten igéje, akkor abból nem “valami lesz”, hanem minden, egy teljes világ. Ha Isten tisztasága – aminek árnyjátéka a romantika – jelen van férfi és nő legnagyobb és legmélyebb, legőszintébb és legkihívásosabb, testet-lelket lebegtető, életre szóló kapcsolatában, akkor az a közössség áldott. Áldás a benne élő gyermekeknek, áldás a környezetnek. Ha azonban a tisztaság helyett a tisztátalanság (görög eredetiben: pórnosz) uralkodik, akkor az maga a “pokol”, mert az ítélet nem más, mint a boldogság/áldás kínzó hiányának a naponkénti megélése…

A házasság nem “intézmény”, nem szórakozás vagy unaloműző tevékenység, mégkevésbbé gyógyszer a magány ellen. A házasság rend, az Isten teremtettségbeli rendje. Állapot, ami akkor boldogító/Istennek tetsző, ha mindkét félből a legjobbat hozza elő. Ha nem a legjobbat, akkor az ilyen házasság nyomorúságos. Akkor nem repít a többre, hanem lehúz az egyre kevesebb felé. Az ilyen frigyet gyaníthatóan nem megszenvedték a felek, s nem “elkérték” az Istentől, hanem egyszerűen “beleugrottak” a kapcsolatba. Bizony, aki “tornyot akar építeni”, az először üljön le, s vegye számba, hogy van-e elég ereje (szeretete), építőanyaga (kitartása) a cél megvalósítására…

Az Isten végidős ítéletét a távoli jövőbe hisszük, pedig az itt van velünk és mindennapjainkat kíséri. Az Isten nélkül meghozott (istentelen) döntéseinknek súlyos ára van: Békétlenség önmagammal, Istennel, a velem és mellettem élőkkel. Nincs szebb pillanat, amikor az arany örökkévalóságot szimbolizáló egyszerű karikácskái odagurulnak, s megnyugszanak az ujjakon. A teljesség ígéretének bizonyosságai ezek: Betölteni együtt az Isten önmagunk sorsán is túlmutató örök, teremtettségbeli rendelését…


Útjaink…
A mai nap imádsága:
URam! Utaidat ismertesd meg velem, hogy azokon járjak! Ámen
Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.
Ézs 57,18a
Szinte közhelyes információ, hogy agyunk maximum 5-10%-át hasznájuk… Félelmetes belegondolni, mire lennénk képesek, ha a maradék 90 százalékot is be tudnánk vonni a munkába. Legalább tízszer jobban menne az iskolában a matek, tizedannyi idő alatt készülnénk el a ránkbízott feladattal, s legalább tízszer jobban odafigyelnénk egymásra. Sajnos vagy sem, de már jó ideje megcáfolták ezt a tévhitet, hogy agyi kapicitásunknak csak töredékét használjuk. ?A funkcionális képalkotó eljárásoknak köszönhetően mára bebizonyosodott, hogy nagyon kevés olyan területe van az agynak, amely semmilyen folyamatban nem vesz részt? ? mondta el Sophie Scott, a Londoni Egyetemen működő Kognitív Tudományok Intézetének professzora. Magyarul: ha zenél valaki, akkor az egész agyát használja, ha tanul (koncentrálva!) akkor is. Egész agyunkat használjuk persze akkor is, amikor a saját igazunkat bizonygatjuk, tehát amikor önzőek vagyunk vagy szeretetlenek, akkor azt is teljes erőbedobással tesszük. Egyébként hogyan magyarázhatnánk meg azokat a negatív jelenségeket, amik nap mint nap körbevesznek minket?
Nincs olyan, hogy félig van tele egy pohár… ha félig van, akkor bizony nincs tele, ha csordultig van, akkor van tele… Ha valaki csak félig teljesíti kötelességeit, akkor bizony az az ember teljesen hanyag. Ha valaki csak féligazságokat mond, akkor teljes a hazugsága, hiszen egy kevés hazugság az egész tanúbizonyságot hazugsággá teszi, ha valaki csak egy kicsit csalja meg a feleségét, teljességgel hűtlen az, s ugyanígy ha valaki csak egy kicsit kínozza meg a másikat – testileg vagy lelkileg, valóságban vagy virtuális világban – az bizony emberségében teljességgel csődöt mondott… De mit mond Isten? Láttam útjait…
“Isten szeme mindent lát!” – mondják mosolyogva az emberek, s nem gondolnak bele, hogy a Mindenható azért mindenható, mert valóban mindent lát! Látja a tőzsdei spekulánsokat, az extraprofitot eszelősen kergető pénzügyi oligarchia számunkra láthatatlanjainak mocskos terveit, melyekkel aláássák az egész Föld ökoszisztémáját, látja a hűtleneket és hazugokat, a nagy bűnösöket és a kicsiket, látja a részvét hiányát családban, iskolában, társadalomban… Isten látja a szülői szeretet hiányát, látja azt is, a amikor a pedagógusnak kiáltania kellene, de inkább hallgat, látja a korrupcióban fetrengő politikusok disznóságait, s látja azt is, ha a pap vizet prédikál, de bort iszik… egyszóval: Isten látja az ember istentelenségét! Igénkben azt olvashatjuk, így szól az ÚR: láttam útjait… Ő látja azt is, hogy hova vezetnek ezek az utak!
A hívő ember nem azért hívő, mert hiszékeny, hanem azért mert olyat is lát, amit csak a hitbéli látással lehet megpillantani. A hívő ember – Isten kegyelméből – a földi lét horizontján túlra is lát, ez adja számára az erőt, hogy másképpen cselekedjen, mint a többi ember. A hívő ember szól, amikor mások hallgatnak, cselekszik, amikor mások csak némán tűrnek. Jézus ugyanis aktivitásra szólítja fel követőit, hiszen ezt mondja: Amit szeretnétek, hogy Veletek cselekedjenek… azt cselekedjétek Ti is! S természetesen: Ne cselekedjétek azt, amit nagyon nem szeretnétek, hogy veletek is megtörténjen… Az pedig, hogy Isten úgyis mindent megbocsájt, ne használja senki takaróul, mert Isten az Ő gyógyítását, bűneink elfedezését nem “füttyszóra” teszi… Isten ugyanis, Isten volt, van, s lesz mindörökre!

A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)

Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)

Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja.

„Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”” (Lk 10, 41– 42)
Hazánkban népbetegség az aggódás. Keresztyén emberként komolyan kell vennünk mindazokat, akiket elborít az aggódás és a holnaptól való félelem. Amikor aggódó emberrel találkozunk, akkor nem lebecsülni kell ezeket a gondokat, hanem a helyes irányba kell fordítanunk testvéreink figyelmét: „Ne a gondok nagyságát nézd, hanem a gondoknál sokkal hatalmasabb Istent. Ragadd meg az egyedül szükséges dolgot, amely nemcsak a gondok között tart meg, hanem életed – és örök életed – minden napján.” (Deák László)

Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: “Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: “megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”. De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól összetör, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.
Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál.

Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent. (Blaise Pascal)

Éljünk úgy, amint majd halálunk óráján kívánnánk, hogy életünk legyen. (Augustinus)

Ha teljességgel Istenhez akarunk tartozni, rendelkezésére kell állnunk, és bíznunk kell Benne. Nem szabad hagynunk, hogy a jövő nyugtalanítson… Az isteni Gondviselésbe vetett bizalmunk az az erős és élő hit, hogy Isten tud és fog is segíteni minket. Hogy tud, ahhoz nem férhet kétség, hiszen mindenható. Hogy segít, az is bizonyos, mert oly sokféleképp biztosított minket erről a Szentírás szavain keresztül, és oly végtelenül hűséges ahhoz, amit megígért.

„Jézus mondja: »Ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön.«” (Mk 8,38;)
Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a vallás a vallomás szóval rokon. Adósai vagyunk a világnak. Tartozunk egy vallomással. Azzal, hogy kihez tartozunk, kitől kaptuk az életet, s ki az, akivel értelmet nyer minden. A mai módon megfogalmazott vagy megélt hitvallás azonban nem csak kifelé fontos… Nekünk magunknak is az. Ha szégyelljük Urunkat, akkor az elszakít az élettől, a vele való – még a világ végét is átvészelő – kapcsolattól. Fogalmazzuk meg szavakkal, szívünkkel a vallomást! (Hafenscher Károly)

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek Benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak Neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett Önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik.

Nem, Uram, nincsenek válaszaim.
Már kérdezni sem akarok.
Csak lerogyni eléd,
a fájdalom súlyát tovább nem cipelni.
Magamra maradtam. Egyedül vagyok.
Olyan távoli lett minden.
Nem értem, nem értem meg
a vigasztaló szavakat.
Csak arra kérlek, hogy gyújts fényt,
egy kicsiny fénysugarat legalább,
abban a keserű sötétben,
bennem.
Hajdú Zoltán Levente

„Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen.” (Jer 32,17)
Szorongató helyzetben van a fogoly Jeremiás – a babilóniai király hadserege körülzárta Jeruzsálemet –, de még ekkor is elhangzik a biztatás Isten szájából: fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban. A próféta tisztánlátása lehetne a miénk is, ha képesek lennénk kicsit felemelni a fejünket és nem mást okolva, nem a válságba jutott világon keseregve meglátni, mit vétettünk Isten ellen – hiszen a bajok forrása ez. Jeremiás is erről beszél. Nem hallgattunk az Úr szavára, nem éltünk törvénye szerint. Még a szorongató helyzetben sincs késő, amíg Isten maga biztat. Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (reménység-) vasárnap: van remény. Advent előtt tegyük meg, amit lelkünkben tenni kell. (Kőháti Dóra)

Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése…
A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a „pálya” minden nehézségét, és a „véletlenek” esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat „bemérhető” részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi „szorgoskodásnál”. A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek.
Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.

Szeretni egy másik embert annyit jelent: hogy Isten bennünk él.

A nagy fal

 

Meghatottan lépkedtem a 25-30 cm széles, járdával, úttesttel, füvesített parkkal azonos szintben lerakott bazaltköveken. A Berlint – világrendszereket, nemzetet, családokat – közel harminc évig szétválasztó fal nyomvonalát sok-sok kilométeren át követheti az érdeklődő turista a keskeny sáv mentén. Útitársaim kedélyesen somolyogtak meghatottságomon, de ők nem tudhatták azt, hogy itt, a Brandenburgi kapu előtti kopár terület korlátjánál (1975 nyarán) először kerülhettem legalább 100 méteres közelségbe az akkori szabad világgal. És arról sem tudtak, hogy – a hosszan kanyargó emlékköveken sétálva – gondolataim már évezredes távolságot jártak be.

Az Éden kerti bűneset következménye az, hogy az embert átjárhatatlan fal választja el teremtő Istenétől és embertársaitól. Minden történelmi és személyes tragédia csak ebből az emberi állapotból érthető és magyarázható. A berlini fal léte is.

Kétezer évvel ezelőtt ezt a hatalmas válaszfalat Jézus Krisztus áldozati halála lerombolta, azóta szabad az átjárás Isten és ember, ember és ember között. Minden személyes, családi és nemzeti megújulás a nagypénteki tragédia és a húsvéti feltámadás ismeretében érthető és magyarázható. A berlini fal leomlása is.

Akkor, azon a tavaszi napsütéses vasárnap délutánon, ott, a Spree folyó partjáig futó kövek mentén az isteni áldozat iránti hála töltötte be szívemet.

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Jézus „ a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, lerontva a közbevetett válaszfalat; azzal, hogy testében megbékéltette az ellenségeskedést…” (Ef 2,11-22)

 

 

Csendesnapi morzsa

Írta: BSZ

 

A BSZ szombati, budapesti konferenciájának egyik szolgálatából:
A keresztyén iskola tanárát zavarta, hogy diákjának figyelmét csábítóan köti le az utca nyüzsgése, forgalma. Számonkérésére a diák így védekezett: Tanár Úr, csak a felhőket néztem. Azt lehet – válaszolta a tanár –, mert minden felhő gyanús!

János apostol Jézus Krisztus visszajöveteléről:

„Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1,7)

 

 

HANGVERSENY TANULSÁGOKKAL

 

Zizegett és sercegett a cukros papír. A hangversenyteremben a hallgatóság mozdulatából, fejfordulatából következtetni lehetett, hogy melyik részen készítik éppen akkor felhasználásra a szopogatnivalót. Két sorral előttünk is ült egy ilyen szorgos fogyasztó, akinek mindig a halkabban hangzó részek idején támadt kedve a csemegére.

Az édességet egyébként a rendezők ajándéknak szánták, s ki-ki kedve és kapzsisága szerint zsebelhette azt be a folyosókon elhelyezett tartókból. Kedves ajándék volt ez, s talán az a cél is vezette a vendéglátókat, hogy a szünetben elfogyasztva, kevesebb köhécselés, krákogás zavarja majd a mű élvezetét. Csak a társaikra ügyet sem vető, önző emberekkel nem számoltak, akik visszaéltek a lehetőséggel, az ajándékkal, sőt, ezzel bosszantották a zene szépségére vágyókat.

Éppen úgy, mint azok, akik Isten ajándékaival élnek vissza önző módon: adottságaikkal, az áldásokkal, pénzükkel, kiváltságos helyzetükkel… Még a legjelentéktelenebbekkel is. Kik ők? Például: mi, Isten megkegyelmezett gyermekei. Kérdezzétek csak meg a körülöttetek élőket!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„(Jézus Krisztus) amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez… és megalázta magát, engedelmes volt haláláig, mégpedig a keresztfa haláláig.” (Fil 2,6-8)

 

 

“Minden test fű és minden szépsége, mint a mező virága.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá.
Megszáradt a fű, elhullt a virág? De Istenünk beszéde mindörökre megmarad.

Ézsaiás 40, 6-8.

Avarban

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!
Minden fa tudja, hogy nem végleges.

 

Urunk, Istenünk!
Halálunkkal szembenézve élünk itt a múló időben, és jaj nekünk, ha csak e halandó testben bizakodunk. Bizony, fű a nép, mindnyájan elhervadunk. De van valami, ami megmarad: Igéd s igéreted, hogy velünk maradsz, s hogy aki hisz, ha meghal is él! A lombjukat elhullató fák reménységével is emlékeztess minket a feltámadás, az örök élet valóságára Jézus Krisztus érdeméért.
Ámen.

 

 

NAGYBŐGŐ

 

Amikor egyik gyermekünk bejelentette, hogy nagybőgőn szeretne tanulni, örömmel támogattuk. Lelkesedésünk azonban alábbhagyott, amint hazaszállítottuk a hangszert. A termetes zeneszerszámot napokig csak kerülgettük, s törtük a fejünket, a lakás mely pontján tudnánk elhelyezni – de sehol sem kínálkozott alkalmas hely.

Végül jött egy ötlet, hogy miként is lehetne átrendezni a nappalit úgy, hogy a kölcsön hangszernek elegendő és védett helyet biztosíthassunk. Az eredmény mindnyájunkat meglepett: a szoba nem, hogy zsúfoltabb, de még barátságosabb is lett! Ráadásul az átrendezés során néhány fontos könyv is előkerült.

Mindnyájunknak vannak tapasztalatai arról, hogy első pillanatra kellemetlennek tűnő dolgok, feladatok vagy nehézségek miként váltak később mégis áldásul. Biztosan tartogat az előttünk álló hét is sokunk számára olyan helyzeteket, amiket először tehernek érzünk, amit legszívesebben leráznánk, ami – vérmérsékletünk szerint – megrettenést vagy morgást vált ki belőlünk. Isten gyermekeinek azonban nem szabad itt megrekedni. Egyrészt tudhatják, hogy semmi nincs Isten uralmának színterén kívül, másrészt mindig számolhatnak életük legapróbb részleteire kiterjedő szeretetével. Ezzel a bizalommal fogadjuk a nem-szeretem dolgokat is!

Mikoliczné Virág / Pécel

Apostoli áldás: „Maga a békesség Ura adjon nektek mindenkor mindenben békességet! (2Thess 3,16)

 

 

Szerdai szavak

Írta: Bálintné Gyöngyi

 

Az idős férfi nehéz körülmények szorításában élt, de a legnyomorítóbb terhet fia viselkedése, életmódja jelentette számára. Már a fiú is nyugdíjas korú volt, amikor édesapját testileg bántalmazta.
A bácsi, mivel gyülekezetünk tagja volt, megosztotta velünk problémáját, szomorúságát, fájdalmát. Emlékszem: megilletődötten ült a nappalinkban, bánatos szemmel fogadta segítő igyekezetünket. Nem volt bőbeszédű, de beszélgetésünk végén, amikor férjem javasolta, hogy imádkozzunk, vigyük Isten elé ezt a terhet, igencsak felcsattant: „De hát ma szerda van!”
Szerdán imádkozni? Azt vasárnap szoktunk. Lakásban imádkozni? Azt a templomban kell. Szabadon, hétköznapi szavakkal beszélni Istenhez? Hiszen annyi szép, kötött szövegű imánk van, minden helyzetre kínálkozik legalább egy. – Efféle döbbenet kavarta fel a szelíd, vallását kínos precízséggel tartó Feri bácsi amúgy is háborgó lelkét. Akkor, ott tudtunk beszélni arról, hogy az Úr minden helyzetben, gyermeki őszinteséggel megszólítható, és várhatjuk a segítségét. Nem tudjuk, mi történt benne ezután. Ő már nincs köztünk, de sokan vannak még vasárnapi keresztyének, akiknek nem jut eszükbe szerdán beszélni Istennel, ráadásul egyszerűen, cirkalmatlanul.
Bárcsak több lenne a szerdai hívő, aki őrködik az Atyával történő kommunikáció fenntartása, folyamatossága, elevensége felett!

„Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22,46)

Áldozatod kedves illat Istennek

 

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: “Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” (Máté 26:9.)

De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: “Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!” (Máté 26:13.)

Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: “Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1. János 3:16.)

Talán Máriában Jézus megérezte “az Istennek kedves áldozati ajándékot”, egy olyan életet, “ami kiüríttetett, mint italáldozat” (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).

A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy “megfeszíttessünk Krisztussal”: “többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)

Biztosan neked is voltak már “Én ezt nem tudom megcsinálni” pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd “Istennek kedves illatú áldozatként” nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.

 

 

Mi Isten mondanivalója rólad?

 

“Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Máté 25:23

Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.

Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.

Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.

Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.

Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: “Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.

 

 

Ne vonakodj kegyelmet gyakorolni

 

“Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés.” (2 Kor. 2:7, CEV fordítás)

A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.

Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.

Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.

A Biblia azt mondja: “legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak.” (Kol 3:13, NLT fordítás)

Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.

Nem használhatod mindkettőre.

Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.

A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.

Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.

Beszéljetek róla

* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?

Cselekedeteink…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy kellő alázat és erő legyen bennem, hogy naponta a Tőled kapott szeretettel, s derűvel a szívemben cselekedni tudjam akaratodat! Ámen

 

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Mt 7,21

Szép ívű gondolatokat fabrikálni a világ működéséről… ősrégi foglalatosságunk ez, de a világ nem a hangzatos ideológiák, hanem a saját törvényei szerint működik. Nincs perfekt ideológia, s nincs egyetlen vallás sem, ahol ne lennének szélsőségesen gondolkodók, ahogyan nincs egyetlen ország se, ahol mindenki ugyanazon a politikai oldalon állna. (Ha úgy néz ki, hogy mégis, akkor azt általában diktatúrának nevezzük.) A szélsőséges gondolkodás mindig az egoizmusból fakad, hiszen mindenki a saját igazát hiszi az igazságnak. Tény, hogy csak kevesek képesek kilépni önmaguk gondolkodási kliséiből, megszokott logikai ösvényeinkről nem szívesen térünk le, s persze mindezen “gondolati rutinnak” van azért sokak számára elfogadható hozadéka is.

A szélsőségesség tehát nem felekezeti sajátosság, és nem is politikai beállítottság kérdése. Az extremitás igenlése sokkal inkább hajlam, ami – a történelmet vizsgálva úgy néz ki – az idők végezetéig hűséges kísérője marad az emberlétnek. Azaz: mindig akadnak majd olyanok, akik radikális nézeteikkel tábort gyűjtenek maguk köré, s elhitetik követőikkel, hogy van perfekt megoldás az élet igazságtalanságaira. A szélsőségesen gondolkodóknak van egy közös jellemzőjük is: kedvelik az erődemonstrációt, sőt hisznek az erőszak alkalmazásának hatásosságában. Az erőszak lehet fizikai vagy “csak” verbális -, mindkettő nagyon(!) veszélyes, mert az erőszak erőszakot szül, hiszen: “aki kardot ránt, kard által vész el” – tanítja a Mester.

Jóllehet se a vallási-, sem pedig a politikai radikalizmus nem old meg semmit, csak mérhetetlen nagy fájdalmakat, károkat okoz, legvégül pedig pótolhatatlan veszteséget, de a buzgólkodó, önjelölt próféták vagy politikai “führerek” mégis elhitetik: van megoldás, mert most aztán végre-valahára elérkezett az idő… s, ha az idő itt van, akkor cselekedni kell!

A keresztény ember is cselekvéspárti, de cselekvésprogramját nem emberi elképzelésekre, hanem Isten szeretetére alapozza. Ez ugyanis az egyetlen garancia arra, hogy a jószándékkal kikövezett út ne a pokolba vezessen. Jézus URunk tanítása szerint Isten országa bennünk és közöttünk van, de ugyanígy a pokol birodalma is bennünk van, közöttünk történik -, ha engedjük, ha akarjuk. Luther Márton egyszerűen, közérthetően így fogalmaz: “Ha az Isten lovára szállsz fel, akkor az a mennyországba vágtat veled, ha pedig az ördögére, akkor az a pokolba visz.”

Jézus URunk a Hegyi Beszédének végén igen világosan kinyilvánítja: “Aki csak hallgatja az én beszédeimet, az hasonló a balgához, aki házát homokra építi. Aki hallgatja és meg is cselekszi, azokat, az hasonló az okos emberhez, aki házát sziklára építi.” Nem elégséges tehát csak hallgatni, elmélkedni Jézus frappáns mondásain, eltűnődni példázatainak időszerűségén, hanem amit Ő tanít, azt cselekedni is kell, s erre Ő maga követendő példát is ad -, hiszen halálig menő következetességgel szeret! Más út ugyanis nem vezet(het) a mennyekbe, csakis a szeretet isteni útja…


Igazmondás…

A mai nap imádsága:
Uram! Tisztítsd meg szívemet, hogy az igazat szólja szám! Ámen

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.
Jakab 3,2-3

“Ne szólj szám, nem fáj fejem!” – bizony a régi bölcsesség jól példázza, milyen sok bajt hozhat az ember a maga fejére, ha nem tudja, hogy mikor kell hallgatnia… Az igazság kimondása soha nem veszélytelen, de a hamis szavak felvállalása még veszélyesebb. Az igazság kimondásával a lélek mindig tisztul – mégha olykor fájdalmas is ez a procedúra -, a vélt igazság hangoztatásával pedig nem csak másokat, de magunkat piszkítjuk. Sok szenvedést spórolna meg a világ, ha az emberek parancsolni tudnának a nyelvüknek… Hogyan lehetséges szavainknak gátat emelni, mondókánknak – bármennyire is kikívánkozik belőlünk – határt szabni?

Ami a lovaknál a zabla, az az embernél a lelkiismeret. Aki lelketlen, az Istentelen is, s akinek nincs Istene, annak lelkiismerete sincs vagy erősen korlátozott. Az önuralom szép készség, de ahogy szokás mondani: “Mindennek van határa!” Csak az önuralomra nem lehet alapozni. Mindenkinek véges a terhelhetősége, s mindannyiunk lelkének vannak érzékeny területei… Aki mások csípős nyelvének szócsapásait hosszan tűri, azokat az utókor szentnek nevezi…

Egy biztos, ami szívünkön, az a szánkon is. Ezért nem lehetséges ajkunkra lakatot tenni, amikor szívünk forró indulatokkal van tele. Szerelmesnek a némaság büntetés, akinek szíve pedig gonosz indulatokkal van tele, az nem tud parancsolni a szájának.

Mi tehát a megoldás, hogy csöndben maradjunk, amikor kell, s bátran kinyissuk a szánkat, ha az élet úgy hozza? Csakis az, hogy szívünkbe engedjük az Istent… Ha Ő bennünk lakozik, s mi Őbenne, akkor a nyelvünk megzabolázása sem teljesíthetetlen kihívás – hiszen a szeretet a legnagyobb csodákra képes…


Minden embertársunkért, hogy az igazság ismeretére eljussanak.
A mai nap imádsága:
Urunk! Igazságod és szereteted fényével világosítsd meg életünket! Ámen.
A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség.
Ef 5,9
A Nap tisztelete minden ősi kultúrában fontos szerepet játszott. Volt ahol istenként tisztelték, mint legerősebb hatalmat, mely a sötétség isteneit képes megsemmisíteni. Csodálatos magyar nyelvünkben talán az egyik legősibb szavunk a Nap, mely nemcsak az életet adó fény jelöli, de a napunkat is, melyet éppen ma, mi is elkezdhetünk… Az árpádkori ábrázolásokban Krisztust, mint az idő urát a Nappal kapcsolják össze – “én vagyok a világ világossága”.
A Nap járása az életünket is szimbolizálja, mindkettőnek van keletje (kezdete) és van nyugatja (nyugalma). Az ifjúság mindenkori vágya, hogy habzsolhassa a fényt – így van ez rendjén, a baj csak az, ha ennek nem ismerik a mértékét. S ha egyszer eljön az idő és életünk az örökkévalóságba hajló fénysugarai utoljára simogathatják meg e világ horizontját – észre kell vennünk az Isten egész életünkre kiáradt kegyelmét. Hálát kell adnunk mindenért, mert hálaadás nélkül nincs békesség sem itt, sem odaát.
Aki az Isten fényében él, annak élete jó gyümölcsökkel teli. A gyümölcs a félhomályban, a sötétben nem érik meg soha. A jóság a szeretet önmagammal szemben nem érték, csak a napvilágon, azaz a közösségben (nyilvánosság) érlelődhet. Korunk legnagyobb gonoszsága az elhatalmasodott, minden fölé nőtt önzés. A Napot azonban nem lehet kisajátítani, annak fénye melegíti “a jókat és gonoszakat egyaránt”. Egy bizonyos: korunkban különösen is szükség lenne az igazságra, az egyenességre. Ha ezek hiányoznak,akkor nincs kiszámíthatóság se családi életben, se társadalmiban. A kiszámíthatóság hiánya békétlenséget szül, mely a sötétséget növeli. A szellemi sötétség pedig egyik legnagyobb problémánk. Csúcstechnológiával körülvett világunkban érzelmi, szociális analfabéták tömegei hivatkoznak “jogaikra”, melyeknek “gyakorlása” nem építik, hanem rombolják a közösséget, sőt világunkat is. Őket meg kellene tanítani a Fény abcéjére… melyben az első betűk között szerepel az a-lázat, a b-ékesség, a c-söndesség… i-gazság, j-óság, k-egyelem…

Nyelvünk…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Rád figyelve mindig csak azt szóljam, ami épít, s hallgatni tudjak, amikor szavaimat nem értik vagy félreértik, s csak rombolnék velük! Ámen

 

Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
Jak 1,26

A blogok (internetes naplók, rendszeres írások) száma az elmúlt öt év alatt mintegy ötszörösére növekedett a világon… Blogból mintegy 181 millió volt 2011 végén, de a számuk tovább növekszik… Sokan gondolják úgy, hogy mindez növeli az általános kreativitást, egyesek azonban úgy vélik, hogy ez lassan éppen azt ássa alá. Tény, hogy szeretünk “jól informáltak” lenni, de az is tény, hogy információink nagyobb része nem pozitív információ. Ami ránk zúdul nap, mint nap, annak csak a töredéke, ami emel, növel és az életminőségünket javítja. Attól ugyanis nem leszünk kiegyensúlyozottabbak, ha tudjuk, mikor, mi, hol esett le, robbant fel, ki támadott meg kit… Sajnos nem tanítják, többnyire otthon sem tanuljuk meg – a szülők többnyire nem ilyen mintát élnek gyermekeik elé -, hogyan lehetséges az erőszakmentes kommunikáció, hogyan lehetséges megmaradni a még meglévő érzelmi biztonságunkban.

Fura egy “gépezet” a nyelvünk. Sokszor hamarabb szólal meg, mint szeretnénk – van is belőle hátrányunk -, nem véletlenül élnek a mondások ma is: “hallgatni arany” vagy “ne szólj szám, nem fáj fejem”. Pál apostol arra tanítja hallgatói: “Aki nyelvét képes megzabolázni, az testét is.” S valóban, aki önmérsékletet képes gyakorolni beszédében, annak nem csak kommunikációja eredményesebb, de élete is gyümölcsözőbb! Ugyanezt tanítja Jakab apostol is mai igénkben: aki nem fékezi meg nyelvét, az bizony még önmagát is becsapja…

Luther Mártonunk úgy magyarázza a nyolcadik parancsolatot, hogy “felebarátunkról csak jót szóljunk, sőt távollétében mindent a javára magyarázzunk…” Akárhogy is nézzük, nem ez jellemzi a mi korunkat, s nem a korrekt tájékoztatásról szól a média-politika sem! Amit tehát otthon a családban nem tanultunk meg, azt nagy valószínűséggel a “világban” sem fogjuk pótolni. Jakab azonban azt is hozzáteszi, hogy az ilyen ‘fecsegő’ embernek a “kegyessége hiábavaló”. Talán már mi magunk is megtapasztaltuk, hogy a jó hír a világban feleződik, a rossz hírek pedig duplázódnak. Sajnos a megosztott öröm csak szűk körben, ahol ismernek és szeretnek minket, csak ott sokszorozódik, ugyanígy az ilyen környezetben tudjuk megosztani, felezni a gondjainkat, terheinket is. A keresztény ember életcélja nem kevesebb, mint az, hogy ne csak megőrizze családjában a közösségi építő értékeket – megbecsülés, elfogadás, szeretet, respekt, megbocsátás stb. -, de ezeket a nagyobb közösségben is képviselje, hiszen – ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben (17. )olvashatjuk: “Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette Isten”… Aki pedig úgy gondolja, hogy fecsegése nem ártó, az gondoljon arra, mit érezne, ha róla fecsegnének!


Szenvedés…

A mai nap imádsága:
Uram! Nem tudom miért van a szenvedés ebben a világodban, de sokat szenvedek. Uram nem is akarok semmiféle szépen csengő igazságokat birtokolni értelemről és célról… Egyre kérlek Uram… Segíts nekem elhordozni amit akaratodból rám mértél, s add hogy szenvedéseim felhői mögül előbukkanó szeretet-fényed melegét minél többször megtapasztalhassam, hiszen erőt csak ez ad nekem! Ámen.

Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
Jób 2,11-13

Vannak sorsok/állapotok, amikor nemcsak a barátokban, de még az idegenekben is őszinte mély részvét támad a szenvedő iránt… s bizony vannak olyan esetek is, amikor a közvetlen hozzátartozók a legcsekélyebb együttérzést se tanúsítják: például Jób felesége, aki – miután látja azt a hihetetlen nyomorúságot, amivel megverettetett az ő hites ura – csak ennyit mond: “Átkozd meg az Istent, s halj meg!” A kilátástalanságnak, az emberi el-, s megkeseredésnek a legmélyebb és egyben a legsötétebb szakadéka ez… Amikor már a Mindenható Isten sem tud tenni semmit – emberi elképzelés szerint! – akkor történnek meg a tragédiák és akkor történnek nem várt fordulatok, olykor csodák vagy csodával határos változások… A legnagyobb csoda mindig az, ha ki tudunk lépni a saját magunk fabrikálta vonatkoztatási rendszerünkből, s ha rövid időre is, de megtapasztaljuk az Isten-adta távlatokat.

Jób bibliai története nem valós történet, hanem egy “tanmese”. A három barát, három vallás-filozófiai iskolát testesít meg, Jób felesége pedig az emberi elkeseredést személyesíti meg. A történettel könnyen azonosul mindenki, mert életünk során mindannyiunknak “kijut” a szenvedésből – a testiből is, de főleg a lelkiből – ugyankkor mindig az legfontosabb, az a legnyomasztóbb, ami éppen velünk történik. Éppen ezért összehasonlítani egyik szenvedést a másikkal – teljesen értelmetlen dolog. Hiszen van, aki fogyatékkal él, és korlátozottsága ellenére kiegyensúlyozott élete van, s van olyan is, akinek meg mindene megadatott: fiatal, erős, okos, és szép is, de úgy érzi nem szeretik, s vonat alá veti magát…

Információs forradalom lázában élő korunkban számos “magyarázat” jut el hozzánk, melyek igyekeznek minél elfogadhatóbb “logikát” belevinni a szenvedés értelmetlenségébe. Kérdés: Van ennek értelme? Célszerűséget ott keresni, ahol nem látjuk a célt? Hiszen a szenvedés, az végül is az isteni titokzatossság világába emel… Beleszokni, beletörődni a szenvedés esztelenségébe sosem lehet – legalábbis addig, amíg gondolkodni tudunk. Elfogadni és elhordozni Istennel együtt az elhordozhatatlant is lehetséges, s aki ezen az úton jár jól tudja: más út nem is lehetséges a megbékéléshez…


Világvége…

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekünk készséget meghallani Igédet, hogy aszerint élhessünk, s Belédvetett reménységgel megcselekdjük akaratodat életünk minden napját! Ámen

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!
Márk 13,31-33

Születés és halál közé bezárt létünk okán nehéz nekünk elfogadni azt a tudományos dogmatizmust, hogy anyag és energia mindig is létezett, s létezni fog. Egész életünkben azt tapasztaljuk, hogy a dolgoknak van eleje, közepe és vége, s ráadásul végességünkből fakadóan is jobban hiszünk abban, hogy világnak volt kezdete, s így egyszer lesz vége is. Tény: minden kor emberét izgalomba hozta, hogy ez az utolsó nap mikor jön el…

Roland Emmerich – a Függetlenség Napja és a Holnapután címu filmek rendezojének legújabb filmje a “2012” lassan a mozikba kerül, ami az előző filmek látványosságához hasonlóan lefesti majd nekünk a borzalmas véget… (Egyébként mindkét film zseniálisan bemutatja, hogy vészhelyzetekben is pontosan ugyanaz történik, mint a valós életben, azaz, ami a szív mélyén lakozik, az irányítja a cselekedeteket.)

Mikor jön tehát el a világvége? A Jehova tanúinak “pontos” számítása szerint már négyszer el kellett volna jönnie… de mivel most is itt szürcsölgethetem a cserépkályhánk mellett a reggeli kávémat, s közben írhatom ezeket a sorokat; ez is bizonyítja: még nem jött el. Az evangélisták tanúsága szerint azonban “Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” Ez pedig azt jelenti, hogy lehet ez 2012 előtt is, meg után is…

A találgatásokon túl van fontosabb üzenetünk is: Jézus beszédei nem múlnak el soha. Azok örökérvényűek, mert a Teremtő Isten igazságait hordozzák. Ezért különösen fontos, hogy ne csak Jézust imádjuk, hanem figyeljünk oda Jézus tanítására is! Aki ugyanis nem tanulja meg Tőle, mit jelent a helyes istentiszteletet és embereszeretet, az nem is tudja megcselekedni az elvárt jót az életében, s olyan lesz mint a balga, aki homokra építi az ő házát – azaz életét.

Az Isten igazságainak számos megjelenési formája van, de mindenekelőtt az emberek egymásközötti viszonyában tükröződik az “örökérvényű”. Mindannyiunk élete hordozza a “jelt”: Isten itt van közöttünk és bennünk. A hívő ember azzal tesz bizonyságot Isten valóságáról, hogy igyekszik megcselekedni a jót, a hitetlen pedig a szenvedésével, mert Isten hiánya, “ha Ő nincs bennünk, s mi Őbenne” mindig fájdalommal jár. Nem az a fájdalmas, ami nincs meg, amit nem birtokolhatunk, hanem amikor tudjuk, hogy bírhatnánk, de mégsem bírjuk….

A hit lerántja a megpróbáltatás arcáról a fekete álarcot és angyalt fedez fel alatta. Spurgeon
Abban az időben, amikor Eszter középiskolás volt, egy idős paphoz járt gyónni. Szívesen beszélgetett a tapasztalt atyával, aki csaknem harminc éven át az afrikai misszióban szolgált, majd megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt hazajönni Magyarországra.
Amikor egy tavasszal eltörte a lábát, s emiatt nem tudott a templomba menni gyóntatni és misézni, a szobájában fogadott mindenkit. Eszter is ott kereste fel. Egyik beszélgetésük során a fiatal lány megkérdezte a papot: “Az atyának ki Jézus?” Ő nem lepődött meg a kérdésen, hiszen élete során már sokszor feltették neki. Eszter kíváncsian várta a feleletet. Az atya ránézett és mosolygott, majd a nyitott ablak felé fordult, s a végtelenbe tekintett. Néhány perc múlva visszanézett a lányra, s még mindig mosolyogva egyszerűen csak ennyit mondott: “Jézus az életem.”
Horváth István Sándor

 

Aki önmagának él, nem él, mert nem ismeri a lét örömét és koronáját. Csak az tudja, mi az igazi élet, aki Istennek és másoknak él. (Spurgeon)

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

 

„Dánielt az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” (Dán 6,17)
Akár gúnyosan, kötözködve („Na, tényleg van olyan hatalmas ez a te Istened?”) akár igazi kíváncsisággal, vágyakozva („Bárcsak nekem is lenne ilyen nagy hatalmú Istenem!”), ez a formula nekünk is ismerős lehet. Korunk oroszlánvermeiben – minden ember közös sorsában, betegségben, veszteségben, egzisztenciális krízisekben – a hívő ember hallatlanul nagy plusz erővel nézhet szembe a veszéllyel, a bajjal. Jézus is kapott a Golgota keresztjén a gúnyból… S bár nem szállt le a keresztről, Isten mégis dicsőségesen végbevitte művét, és Jézus feltámadt. Mi ebben a hitben vágunk neki annak, ami más számára értelmetlen, elviselhetetlen. S erről az erőről tudunk bizonyságot is tenni. (Kőháti Dóra)
December első napjaiban egy család látogatott meg. A vasárnapi szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés mellett hétvégeken kirándulni szoktak.
Egy őszi természetjárás közben a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek, s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya, Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt, hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.

Horváth István Sándor

 

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
– Nem unod a várakozást?
– Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
– Miért?
– Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.

 

„Ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám.” (1Kor 9,16a) Ezernyi kényszer nehezedik ma az emberre ezen a világon. Megélhetési, megfelelési kényszer nyom agyon embereket, s reformáció ünnepén még az ige is kényszerről beszél? Elég teher van már így is rajtunk… Testvérem! Az evangélium hirdetésének kényszere egészen más, nem agyonnyom, hanem felemel! Nincs többé teher, csak boldog továbbadása az evangéliumnak: szeret minket az Isten! Jeremiás is megkísérelte a lehetetlent, elfojtani az Isten igéjét: „Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9) Ne küzdj ellene, hanem add tovább az örömhírt! (Deák László)

Két uralkodó van a világon: Isten és az ördög. Te is szolgálsz az egyiknek.

 

„Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.” (Róm 15,2) A teljes élet nem abban rejlik, hogy keresem és megtalálom a boldogságot. Az élet úgy működik, hogy boldog az lesz, aki nem önző módon, hanem másokért élve járja az útját. A kérdést mindig tartsuk szem előtt: mi szolgál a javára, épülésére annak, aki éppen előttünk áll? Nem nagy bölcsek találmánya ez, hanem annak az útja és életmódszere, aki azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedjünk. Mi azért élünk, mert ő a javunkat nézi, és épülésünket munkálja. (Hafenscher Károly)

Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét…

Mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt és sűrű sötétségben rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk látni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.
Tozer

Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.
(Th. Carlyle)

Nézd őt! Krisztus feje csókra hajol le hozzád! Ölelésre tárja karjait! Átszúrt kezével adni akar. Megnyílt oldala a szeretetre. Az egész teste érted tűri a kínokat.
Szent Bernát

Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.

Befektetés Isten pénzügyi alapjába (Dicsőítés)

 

“Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát.” (Péld. 3:9, szabad fordítás)

Isten pénzügyi alapjába fektetünk, amikor pénzünk egy részét arra használjuk, hogy őt dicsőítsük. Nincs semmi, amit Istennek adhatnánk, mert szüksége lenne rá, Istennek nyilvánvalóan nincs szüksége a mi pénzünkre.

Amikor azonban adakozunk Istennek – egy nem meghatározott, eltervezett és arányos összeggel ott, ahol és amikor dicsőítünk – azt mondjuk Istennek: “Istenem, szeretlek Téged.” Ez életünk első számú célja: megismerni és szeretni Istent. Az Ő tetszésére tervezett meg bennünket.

A Biblia azt mondja: “Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát.” (Péld. 3:9, szabad fordítás) Istent tiszteljük, amikor tizedet fizetünk. Ez a dicsőítés egyik formája.

Isten azt akarja, hogy fektess be az ő alapjába még azelőtt, hogy befektetnél bármilyen más alapba. Miért? Minden másnál jobban igényeli a mi szívünket. Nem a pénzünk kell neki; az kell neki, amit a pénzünk képvisel.

Ahová teszem a pénzem, megmutatja az értékrendemet és a fontossági sorrendemet.

Ezen a héten nézd át a csekkfüzetedet és nézd meg a bankszámlakivonatodat. Mit mondanak ezek arról, hogy hol van ma a szíved?

Mit szeretnél, hogy hol legyen a szíved? Tedd oda a pénzed!

 



Ne terheld túl a naptáradat!

“Az ÚR félelme gyarapítja a napokat…” (Példabeszédek 10:27)

“Ha nem hagysz elég tartalék időt az életedben, azt fogod gondolni: “Jajj, ne! Már megint egy újabb teendő! Ne haragudj, Uram, szeretném megtenni, de egyszerűen túl elfoglalt vagyok.”

Az előtted álló céltudatos évtizedre való felkészülésed során már beszéltünk a testi egészség fontosságáról; Isten elvárja tőlünk, hogy figyeljünk oda saját szervezetünkre. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a szakadatlan stressz mekkora kárt okoz a testünknek.

Miért kellene megvárnunk, hogy az egészségünk tönkremenjen, mielőtt úgy döntünk, hogy kellő időt szentelünk a pihenésre is? A Biblia azt tanítja, hogy a testünknek szüksége van a pihenésre szánt időszakokra ahhoz, hogy gyógyuljon és újra feltöltődjön energiával.

Elmondom, miért olyan fontos ez: ha az életedet túlzsúfolod a különböző elfoglaltságokkal, akkor kizárólag magadra tudsz gondolni. Csak az a fontos, hogy túléld a következő napot is. Az ilyen életmód pedig korlátozza, hogy igazán hasznos legyél a szolgálatban.

Ha az életedben nem szánsz elég időt a pihenésre, és Isten megszólít, hogy tegyél meg érte valamit, akkor az első reakciód biztosan nem az öröm lesz. Inkább ez: “Jajj, ne! Már megint egy újabb teendő! Ne haragudj, Uram, szeretném megtenni, de egyszerűen túl elfoglalt vagyok.”

Ennek az a vége, hogy megfosztjuk magunkat azoktól a nagyszerű lehetőségektől, amelyeket Isten akar adni a számunkra. Viszont ha tudatosan időt szabadítunk fel az életünkben, alkalmassá válunk arra, hogy Isten használjon bennünket az előttünk álló céltudatos évtizedben.

Nem szükséges túlterhelt életet élned. Nem muszáj állandóan a túlélésért küzdened. Határozd el, hogy mától több tartalékot hagysz az időbeosztásodban. Hamar megtapasztalod ennek az áldásait, ahogyan Isten munkálkodik az életedben.

 

 

Szívünk, lelkünk megosztása testvéreinkkel

 

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján. 1:7-8, MBT)

A keresztény közösség a hitelességről szól.

Hiteles közösségben lenni egymással, az nem egy felületes, vagy látszólagos dolog, nem felszínes csetelgetés egymással. Hanem valódi, szívből szívbe történik, és olykor lelkünk legmélységesebb szintű megosztását jelenti.
Ez akkor lehetséges, amikor az emberek őszintévé válnak azzal kapcsolatban, hogy kik is ők valójában és mi történik az életükben. Megosztják fájdalmaikat, feltárják érzéseiket, elismerik hibáikat, felfedik kétségeiket, beismerik félelmeiket, elfogadják gyengeségeiket egymás előtt és segítséget és imatámogatást kérnek egymástól.

A hitelesség tökéletes ellentéte annak, amit a legtöbb templomban tapasztalsz. Az őszinteség és alázat légköre helyett viszont megtalálod a színlelést, szerepjátszást, számítást, felszínes udvariaskodást és a sekélyes beszélgetéseket.
Az emberek álarcot viselnek, hogy fenntartsák védelmi vonalaikat és úgy tesznek, mintha minden rózsás lenne az életükben. Ezek a viselkedési formák a valódi barátság halálához vezetnek.

Az egyedüli módja, hogy megtapasztaljuk a hiteles közösséget, ha mi magunk megnyitjuk az életünket mások előtt. A Biblia azt mondja: Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással… Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján.1:7:8 MBT)
A világ azt gondolja, hogy a meghittség olyan valami, ami sötétben történik, de Isten azt mondja, hogy az a világosságban bontakozik ki. Többnyire arra használjuk a sötétséget, hogy elrejtsük a fájdalmainkat, botlásainkat, aggodalmainkat és hiányosságainkat. De a világosságban minden dolgunkat felszínre hozzuk és bevalljuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Persze a hitelesség bátorságot és alázatot is igényel. Ez azt jelenti, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy a hibáink lelepleződnek és elutasítottak leszünk és ez ismét fájni fog.

Miért kockáztatná ezt bárki is?

Mert ez az egyetlen útja annak, hogy lelkileg növekedhessünk és érzelmileg egészségesek legyünk. A Biblia azt mondja, hogy a közösségeinkben váljon gyakorlattá ez:

“ Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”(Jakab 5:16, MBT)

Beszéljünk róla:
• Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor nyíltan és őszintén beszélgettél a barátoddal?
• Miért olyan fontos, hogy megvalljuk egymásnak a bűneinket?

Hat alapelv az élethez

„Szerezz bölcsességet… szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

Építsd bele az életedbe ezt a hat alapelvet: 1) Ne aggódj, ha megteszed a tőled telhető legtöbbet! Isten nem elégszik meg kevesebbel, de nem vár el többet. „Bízzál az Úrban, és tégy jót… és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4). 2) Ne siess, ha a siker a pontosságon múlik! „Jó tervezés és kemény munka jómódhoz vezet, de az elsietett lépések ínségbe juttatnak” (Példabeszédek 21:5 NLT). 3) Ne vonj le végkövetkeztetést, amíg nem ismered az összes tényt! Bárkivel is találkozol, lesznek betöltetlen szükségei, be nem gyógyult sebei és be nem teljesedett reményei. Ha azt szeretnéd, hogy az emberek a legjobb képességeid szerint értékeljenek, és ne a legrosszabbak szerint, akkor: „ti is úgy bánjatok velük, amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak” (Lukács 6:31 NLT). 4) Ne hidd el, hogy lehetetlen, amíg meg nem próbáltad! Ha Isten akarata szerint jársz, az ő módszerei szerint teszed a dolgokat, érzékeny vagy az ő időzítésére és hajlandó vagy kitartani, akkor a problémáid csupán megmutatják, hogyan dolgozik Isten a te javadra. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28), csak türelmesen bizakodva várnunk kell. 5) Ne vesztegesd az idődet bagatell dolgokra! Ahhoz, hogy az elsőrendű dolgok az első helyre kerülhessenek, meg kell kérdezned magadtól: „Mi az, amit csak én tudok elvégezni, vagy én tudom a legjobban?” Csak ha erre a kérdésre már válaszoltál, akkor fogod tudni, hogy mi az, amit tenned kell. 6) Ne hidd, hogy a jó szándék elfogadható kifogás a semmittevésre! Vizsgáld meg az életed! Olyan vagy, aki csak beszél a dolgokról, vagy olyan, aki meg is teszi? Légy határozott az étkezési szokásaidban, az odaszánásodban, a pénzügyekben és a családi dolgokban stb. Írd fel ezt egy lapra, és olvasd el gyakran: „Ha meg kell történnie, csak rajtam múlik!” Jakab azt írja: „a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).

 

 

ISMERD FEL, HA SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED!

 

„…Mózes kezei elfáradtak… Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról…” (2Mózes 17:12)
Szeretjük azt gondolni, hogy egyedül is elboldogulunk mindennel, de bölcs dolog tudni, hogy mikor van szükségünk segítségre. Amikor Izráel Amálék ellen harcolt, valahányszor Mózes fölemelte a kezét, Izráel volt fölényben, de amikor leeresztette a kezét, az ellenség kezdett felülkerekedni. Mózes azonban, mint mi mindannyian, ember volt, és „kezei elfáradtak”. Ezért Áron és Húr fogtak egy követ, ráültették Mózest, aztán odaálltak a két oldalára, és tartották a kezét. Isten nem csupán győzelmet adott Izráelnek azon a napon, de Mózesnek is megmutatta, hogy vannak idők, amikor mindannyiunknak szüksége van segítségre. Egy lelkipásztor ezt mondta: „Emlékszem egy időre, amikor mélyen elcsüggedtem… azt kérdeztem, vajon és vagyok-e a megfelelő ember arra, hogy ennek a gyülekezetnek a pásztora legyek… Egy barátom megérezte elkeseredettségemet… elhívott egy kávéra és meghallgatta aggodalmaimat. Nem sajnálta az időt, hogy emlékeztessen mindarra, amit Isten végzett engem használva… segített visszaszerezni az elveszett perspektívát. Az együtt töltött idő végére úgy éreztem, felbátorodtam, és kész vagyok folytatni… mindig hálás leszek neki azért, ahogy »tartotta a karjaimat«.” Sokan vagyunk úgy, hogy könnyebbnek érezzük segítséget nyújtani, mint segítséget elfogadni. Néha a segítség elfogadása azt jelenti, hogy lemondasz a mártír_ vagy áldozatszerepről, lebontod a függetlenség falait, amelyet évek alatt építettél fel, és beengeded az embereket, hogy ott lehessenek számodra. Ha most magadra ismertél, imádkozz így: „Uram, tudod, hogy hajlamos vagyok csak magamra számítani. Segíts, hogy el tudjam fogadni az ajándékot, amit te adtál azokban az emberekben, akik segíteni akarnak!”

2018. november 14. GYERMEKEM, SZÍVESEN LÁTLAK ATYÁM HÁZÁBAN

1990. szeptember 20.

Uram?

Én vagyok. Jöjj, és vigasztalj meg, jöjj és adj enyhületet, pihentess meg!
Arra teremtettelek, hogy én legyek az Egy és az Egyetlen a szívedben.
Arra teremtettelek, hogy eltávolítsd a Testembe hatoló töviseket.
Arra teremtettelek, hogy Szívem áldozata légy.
Szenvedélyesen szeretlek! Fogadd el szeretetemet, fogadd el tudásomat, fogadd türelemmel, és ne vesd meg a megpróbáltatásokat! Keresztemet nagy szeretettel és engedelmességgel fogadtam. Szeretetből ittam ki kelyhemet az utolsó cseppig, és azért, hogy engedelmeskedjek a mennyei Atyának. Mértékkel fegyelmeztelek leányom. Ha rám figyelsz, tanulni fogsz.
Szemem szüntelen figyel rád, őriz téged és áld téged. Én szeretlek téged a legjobban, ezért ne félj leányom! Vassula, ne félj fegyelmemtől, amely felém irányít téged, és megmutatja neked műveim nagyszerűségét, ragyogását, Szívem gazdagságát és szeretetem emésztő tüzét.
Csalatkoztál-e valaha bennem? Ellenálltam-e valaha hívásodnak, amikor szükséged volt rám?
Áldott nemzetek, áldott népek, áldott teremtés! Hogyan lehet, hogy ellenálltok szeretetemnek, és elkóboroltatok, hogy a Sátán könnyű prédájává váljatok? Honnan vettétek a bátorságot, hogy ok nélkül kiejtsétek Nevemet?
Az a lélek, aki benned van, nemzedék, az lázadó lélek, arra csábít téged, hogy élj érzékies életet, céltalan életet, istentelen életet, és cseréld a szentséget romlottságra.
Ó nemzedék!
Hova lett a minket összekötő jel?
Mit tettél vele?
Hova lett belém vetett hited?
Hogyan jutottál odáig, hogy feladj engem?
Nem hallottad még, hogy amennyivel közelebb jössz hozzám, én is annyival közeledem hozzád? Szegezd rám tekintetedet anélkül, hogy balra vagy jobbra néznél!
Hadd mondjam majd egyszer: Gyermekem, szívesen látlak Atyád házában, békéltető illat voltál számomra, megtartottad törvényemet, szentül éltél, gyümölcsöt hoztál, tápláltad a szegényeket. Jöjj hát, gyermekem, siess Atyád karjaiba, és élj mindörökkön örökké az én Szívemben!

Életprogramunk…

A mai nap imádsága:
Istenem! Sokszor elfelejtem, hol van a fenn, s hol van a lenn. Szánj meg kegyelmeddel, hogy ne tévesszem el létem irányait, s úgy törvényeidben, mint evangéliumodban Téged felfedezve élhessek mindazok hasznára, akiket mellém rendeltél, s elém hozol! Ámen

Mert ahogyan a test halott lélek nélkül,
ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.
Jakab 2,26

Ahhoz, hogy megértsük az élet igazi valóságát, nemcsak a láthatókra kell néznünk, de a láthatatlanokra is. Ha ez utóbbit is gyakoroljuk, akkor látunk, ha nem, akkor csak nézünk. A két világ nem csak abban különbözik egymástól, hogy az egyiket látjuk, s a másikat nem. Jóllehet mindkét világban az Isten az ÚR, az Ő törvényei érvényesek benne, hiszen mindkettőt Ő teremtette, s neki a “kettő is egy”, de nekünk teremtményeknek a látható és nem látható bizony két dimenzót jelent… A dimenziókból ide-oda ugrálni – kevesek kiváltsága. Sokan mégis azt gondolják, nekik ez minden feltétel nélkül “működik”. Ők azok, akik meg vannak győződve arról, hogy az ember-befogta/alkotta törvény itt is ott is érvényes. Így lesznek egyesek számára a mennyei világban érvényesek a jócselekedetek, s így “járnak hitben” ebben a világban – teljesen elrugaszkodva a valóságtól.

Jakab apostol azt mondja, hogy míg odaát a hit, itt len a földön a cselekedetek számítanak. Azaz, abban a világban a hit kelt életre, ebben a világban pedig a cselekedetek. Ott a hitre kérdez rá az Isten, itt pedig a cselekedetekre az ember.

Nyilvánvaló, hogy lélek és test egysége az egy létet, az emberi életet szolgálja. Ha a kettő különválik, vége az életnek. Ugyanígy a hit és cselekedet egysége is az istenképű létünk alapfeltétele. Ha mást hiszünk, mint amit a cseledeteink mutatnak illetve mást teszünk, mint amiben hiszünk, akkor az életünk tragédiája. Sok embertársunk kettészakadt életének nyomorúságait nem csak látjuk, de olykor kénytelenek vagyunk meghasadtságuk következményeit mi magunk is elszenvedni. Mindazok, akik még nem fürödtek meg az isteni kegyelemben, azok számára a fentiek nem nyilvánvalóak. Összekevernek mennyeit és földit, teremtménynek nézik a Teremtőt. Így válik számukra haverrá a Jézus Krisztus, s látnak démonokat ott is, ahol nincsenek.

Aki valóban megtért, az hazatért, az otthon van URánál… Aki otthon van, az nyugodt és szeretetben él, s nem akar nagyobbat tenni és mondani, mint Teremtője. Az ilyen ember az, akinek közelében jó lenni, mert életéből sugárzik az erő, a szeretet és a józanság. Ők azok, akik hitük által élnek, s az Isten kegyelméből cselekednek.


Emberi dolgok…

A mai nap imádsága:
Uram! Bűnösök vagyunk… Gyakran tesszük azt, amit mi magunk se szeretnénk. Hiába készíted el az alkalmakat, mi újra csak mulasztunk. Szánj meg minket, légy velünk, s adj nekünk látó szemeket, s tiszta szíveket, hogy azt tegyük a világban, ami dolgunk! Ámen   

A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.”
ApCsel 5,38-39

Embervoltunkból fakad, hogy könnyebben vagyunk “mobilizálhatók” valami ellen, mint valamiért… A történelemben mindig akadtak kiváló szónokok, akik buzdítottak a római birodalom elnyomása, a pogány török, a katolicizmus visszaélései vagy éppen bankárok és gyárosok ellen. Ma is vannak gyűlöleletet keltő kedvelt szónokok, sőt prédikátorok, akik Isten nevében szent háborút hirdetnek. (Nem is gondolnánk, milyen nagy a népszerűségük.)

Nikodémus bölcsessége ma is megszívlelendő. Sokan gondolják a keresztények táborában ma is, hogy “be kell segíteni” a JóIstennek, ahogyan Ábrahám is “besegített”… Így született meg Iszmáél. (Azóta is csak gond, megoldhatatlan feszültség van Iszmáél és Izsák utódai között – hiába, igazán a testvérek tudnak csak “összekapni” – beleértve a féltestvéreket is…) A keresztények – nemcsak szószékről a papok – szívesen prédikálnak a szexuális bűnök, pl. a homoszexualitás ellen, és persze a bűn ellen, s ez még helyénvaló is lenne, de a világ “besározása” helyett az evangélium fényét kellene vinni minden kereszténynek a világba. Olykor – sajnos nem ok nélkül – persze megkapják a templomosok is: “No ez sem különb a Deákné vásznánál, pedig milyen nagy hívőnek tartja magát!” Erőszakkal legyőzni az erőszakot, indulattal a gonoszságot nem lehet. “Aki kardot fog, kard által vész el.” – tanít minket a Mester…

Az Istennek tetszésére van, hogy embereken keresztül irányítsa a történelmet, s ha valaki vezető és hazudik, az idővel úgyis napvilágra kerül. Így senki nem kerüli el sorsát… Hiába üldözték a protestánsokat, igazukat – pontosabban az evangélium igazságát – az elmúlt félezer év bizonyította. Évszázadokon keresztül másodrendű állampolgár volt a protestáns ember, közhivatalt nem viselhetett, mert megbízhatatlannak számított… Hiába átkozták ki Luther Mártont, hiába kiabált a pápa: “Mire nem merészkedik ez a tetves barát? (értsd: Luther) – lám évszázadok múltán is az egész német nemzet büszkén tekint fel Lutherre…

Vannak dolgok, amik Istentől valók, s vannak, melyek az Ördögtől. Míg az utóbbi idővel eltűnik, az előbbi megmarad örökre, mert Isten az, Aki megtartja. Milyen jó lenne ebben a nagy toleráns világban, nem akarnánk mindenáron integrálni a kultúrálatlanságot, a közösségellenes magatartást, hanem csak azt tennénk, ami dolgunk: az Isten igazságát megélni a hétköznapokban! Családapákként, családanyákként, munkás polgárokként, akik becsületes és szorgalmas életükkel nemcsak a jövő nemzedéknek biztosítják az emberhez méltó feltételeket, de bizonyságtevő életükkel hirdetik az Isten valóságát is az emberek között…


Fény…

A mai nap imádsága:
Uram! Téged kereslek mindenben, kérlek vedd el tőlem önzésemet, hogy befogadhassalak Téged! Ámen.

 

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással,
1 Jn 1,7

.Életünk mintegy egyharmadát sötétségben éljük, a természettől távol élő civilizált ember pedig sokszor a fénytelenségtől szenved. Hiába mindenféle modern lámpa, a “JóIsten napocskáját” nem pótolta eleddig semmi. A fény hiánya segít a dpresszió kialakulásában, s ha valaki tartósan nélkülözi a fényt – megbetegszik. A fény életünk egyik legfontosabb eleme, nélküle nem lenne vegetáció, s oxigén se, amit belélegezhetünk. Ezért már az ősidőkben is, a fényt, a tüzet az Istenhez köthető erő szimbólumának tekintették… Amikor a Mester azt mondja: “Én vagyok a világ világossága!” – akkor ezzel azt is üzeni: szeretetből fakadó kiegyenlítődés és megbocsátás nélkül nincs Élet.

Sajnos a látható fény hiányánál is van borzasztóbb: amikor valakinek a lelke sötét! Vannak embertársaink, akik “szerényebb bútorozással bírnak a felsőbb emeleteken” – de a jószándékuk pótolja az ebbéli tálentumaik hiányát, s teljes életet élhetnek. Vannak aztán olyanok is – az Isten óvjon az ilyenektől -, akik éles elmével, de sötét lélekkel törtetnek önző céljaik felé, s a másokon átgázolás, a közösségi érdekek kijátszása számukra nem okoz erkölcsi dillemát, az “csak” egy egyszerű technikai kérdés. Megtalálhatóak ők a közvetlen környezetünkben, a magas bel-, s külhoni politikában egyaránt, gyakorlatilag a társadalom minden szintjén. Ők azok, akik “leszívják az energiánkat”, akiknek átlátszó mosolya mögött hamar felismerhetjük a gátlástalan kihasználás szándékát, akikkel ha találkozunk, akkor alig várjuk, hogy véget érjen a beszélgetés, mert nem örömet vagy bánatot osztanak meg velünk, hanem örömöt vesznek el tőlünk, s terhet akasztanak a nyakunkba…

Az Élet nem más, mint vágyakozás a Fény után… azaz: törekvés az Isten felé. Életünk kisebb-nagyobb vargabetűi jelzik, hogy milyen intenzíven keres(t)ünk, de ahol hinni véltük a fényt, ott végül is mást kaptunk, s életünk így futott indaként tovább… Bármennyire is preferálja modern korunk a szingli-lét hamis szabadságát, az ember teremtettségbeli elhívatottságát a közösségre nem tudja semmiféle divatos “fíling” kioltani, legfeljebb elodázza a felismerés idejét, s akkor döbben rá valaki, hogy milyen nagy szüksége lett volna a kis-, (párkapcsolati, családi) és nagyobb közösségre, amikor már nehezen vagy egyáltalán nem képes azt kialakítani. Isten mérhetetlen kegyelmének köszönhetően Ő azonban még ott is képes közösséget létrehozni, ahol ez emberileg nézve lehetetlennek tűnik – s ez bátorítás ad. A világosságban járás tehát azt jelenti: az Életet tisztelve, az Istent szolgálva örülni az emberlét csodáinak, s közösen hálát adni érte…


Találkozásokért.
A mai nap imádsága:
Urunk! Számtalan jelben hivogatsz minket, s mi nem értjük meg hívásodat. Tedd nyitottá életünket ajándékaid befogadására, hogy lelkünk szomjúsága Benned megelégítessék. Ámen.
Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem.
Zsolt 63,2
Élelem nélkül hetekig képesek vagyunk a megmaradásra, a víz azonban olyanannyira testi létünk alapja, hogy nélküle csak néhány napig vagyunk képesek létezni. Levegő nélkül talán néhány percig, Isten nélkül azonban egy pillanatra sem. Ő az, Aki létrehív minket, s folyamatosan megtart, s ha úgy gondolja, a pillanat tört részében visszaveszi azt, ami az övé…
A testi szomjúság igen gyötrő. Katona-koromban az egyik hadgyakorlaton – véletlenül vagy szándékosan –, de 36 órán keresztül nem jutottunk se élelemhez, se vízhez. Ez utóbbi igen megviselt mindenkit. Zászlóaljparancsnokom közvetlen rádiósa voltam, s maradék utolsó korty vizemet – látván hogy ő is szenved – meg akartam osztani vele, ugyanis mindez egy forró nyáron történt. Eladdig azonban nem ivott egy kortyot sem, amíg katonái nem jutottak vízhez… az önuralom egy darabig szép erény, de a szomjúság nagyobb úr.
Egy darabig bírjuk a víztelenséget, de ha nem jutunk időben hozzá, az életünkkel játszunk. A vízre ugyanis – ha akarjuk, ha nem – szükségünk van. Talán sokáig nem tudatosul bennünk, de így vagyunk az Istennel is. Nélküle létünk kerül veszélybe. Vágyakozásunkat az Isten után semmi nem képes megelégíteni. Hiába az édesanya szeretete, egyszer elengedjük az ő kezét is, hiába az önmegvalósítás nagy ígérete, idővel kiderül, hogy perfekció nem létezik életünk egyetlen területén sem. Szeretet utáni szomjunk akkor kezd először csillapodni, amikor rádöbbenünk, jobb adni, mint kapni, s felelősséget vállalunk másokért. Életünk kihívásain innen, s túl a Nagy Szomjúság mindaddig kínoz, amíg nem találtunk rá az Élet Vizére, a Forrásra. Aki megtapasztalta a kristálytiszta víz csillapító erejét, az nem vágyakozik semmiféle “bugyborékos színes vízre” és kerüli a pocsolyákat…
A lélek szomjúságától rengeteg ember szenved – többen, mint gondolnánk. Ha nem így lenne, akkor nem lennének tele az orvosok, pszichológusok várószobái, s nem lenne szükség ennyi segítő foglalkozásban dolgozó emberre sem. A vágy hatalmát alábecsülni dőreség, ezért jobban tesszük, ha Annak a Vonzásnak engedünk, amely életünknek nem csak ígéri a teljességet, de valóban meg is adja azt.
 
Tévhit…

A mai nap imádsága:
URam! Te teremts rendet a fejekben és szívekben, mert eltértünk attól a szeretet-rendtől, amit Te adtál nekünk! Bocsásd meg szeretetlenségünket, s add, hogy hűségesek maradjunk Hozzád, életünk végéig! Ámen

 

Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Mk 13,12-13

Mai igénk jézusi mondatok… bár, aki figyelmesen végigolvassa a kijelölt szakaszt, az megállapíthatja, hogy ilyet Jézus nagy valószínűséggel nem mondott: “aki OLVASSA, értse meg!” 14. vers (legfeljebb ezt mondhatta: “Aki hallja, értse meg!”; azaz betoldással, szerkesztési megoldással van dolgunk) -, de azt biztonsággal mondhatjuk, hogy ez az egyik olyan igehely, amit fals tanítások béklyójában vergődő szektatagok igen gyakran idézgetnek. Jézus, aki szelídségével halálig példát mutatott, soha nem a harcos elkülönülésre buzdította hallgatóságát, hanem arra, hogy egységre törekedjenek, sőt még az ellenségeiket is szeressék és imádkozzanak értük…

Antropológiai tény, hogy az ember vallásos lény. Hála Istennek, hogy vallásszabadság van, s mindenki olyan hitet gyakorolhat, amilyet csak akar, ha azzal nem sérti mások szabadságát, méltóságát, s nem veszélyezteti környezetét. Sajnos megbomlott lelkű és elméjű buzgó szektavezérek, gyakran követelnek meg olyan dolgokat követőiktől, ami törvénybe ütközik: erőszakos térítés, nők családon, gyülekezeten belüli elnyomása, a szexuális pervezitásokhoz való asszisztálás itt már csak egyenes következmény. (Egyébként: ha valakinek fals a hite, téves elképzelései vannak a valóságról, hibás következtetéseket átgondolás nélkül vall magáénak, magát kiválasztottnak, s a többi embert kárhozatra szántnak tekinti – miért éppen a szexualitása lenne rendben?) Aki embertelen, természetellenes az élet egyik területén, az ugyanolyan életének más területein is…

Ahogyan nem lehet minden embert egy kategóriába sorolni, ugyanúgy nem lehet a vallásos világnézeteket sem egy halmazba tenni – hiszen a vallás szerepe az, hogy a vallásos igénynek (a szépre, a jóra, az emelő értékekre törekvésnek) közösségileg/társadalmilag elfogadott keretet adjon. Az egymást hordozó közösség építésének belső szándékának ad külső kereteket a vallás, s ez normális folyamat. A baj ott kezdődik, ha az egyéni vagy kisközösségi érdek megelőzi a nagyközösségit, sőt azt gátlástalanul felülírja. Ez abnormális, mert eltér az Isten egyént és közösséget védő törvényeiben leírtaktól…

Aki olyasmihez ragaszkodik napról-napra, egyre eszelősebben, ami nyilvánvalóan ‘szembemegy’ a lélek istenadta törvényeivel, az bizony szektásan gondolkodik, vagyis nem látja a fától az erdőt… saját buzgósága, önzése eltakarja a teremtett világ szépségeit. Az ilyen ember süket az Isten harmóniára hívó Lélek-hangjára, s érzéketlen a felebarát iránt is. Számára a sajátélmény(!) a legfontosabb, s ezért olyat is megtesz, amit “normálisan” nem tenne meg… Az ilyen ember persze mindig igazolásokat kap a szektavezérétől, tévhitének helyességére, csőlátásának szükségességére mindig talál érveket.

Az ilyen élet azonban abnormális, mert eltér az isteni normalitástól. Az Isten ugyanis szeretetből teremtette az embert, s ezért azt akarja, hogy már itt ebben a végesben is megélhessük – ha homályosan is -, de az Őreáhagyatkozás szépségét, békéjét. Ez nem megy másképpen csakis a szeretet által. Az a “szeretet” amelyben nem találkozik az emberi és az isteni szépség, tisztaság, jóság, szelídség, az hamis, s nem is visz közelebb sem egymáshoz, sem a világ, sem Isten jobb megértéséhez…


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű   2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]