Müller bíboros: “ha bárki bármely megjegyzést tesz az Amoris Laetitia-val kapcsolatban, elbocsájtják”.

Maike Hickson írása a onepeterfive.com honlapon jelent meg 2017. szeptember 29-én.

Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa, széleskörű videó-interjút adott Edward Pentin-nek, a National Catholic Register római tudósítójának. A riport egyéb aspektusai mellett Müller bíboros első ízben ismerte el a nyilvánosság előtt, hogy a Hittani Kongregáció nem vett részt az Amoris Laetitia pápai buzdítás végső szerkesztésében, sőt, ő személy szerint nem is tudja, ki végezte el a dokumentum végső szerkesztését. A szeptember 29-én adott interjúban Müller bíboros először fedte fel, mennyire félelemmel teli a légkör Rómában manapság. Arra is felszólított, hogy folytatni kell a vitát a dubia-ról, és védelmébe vette Carlo Caffarra bíborost mint erkölcsteológust. A következőkben a hosszú interjú legérdekfeszítőbb témáit érintjük, amelyben explicit beszél bizonyos emberekről, akik a Vatikánban kémkednek.

[Müller bíboros:] A karrieristákat és az opportunistákat nem lenne szabad előléptetni, azokat pedig, akik felkészült munkatársak, nem lenne szabad kizárni minden ok nélkül vagy elbocsájtani a Kúriából. Ez nem jó. Hallottam itt házon belül, hogy a Kúriában dolgozó emberek nagy félelemben élnek: Ha a legkisebb sértő vagy kritikai szót is kiejtik a szájukon, a besúgók azonnal jelentik a Szentatyának, és a hamisan bevádolt embernek nincs semmi esélye arra, hogy megvédje magát. Ezek az emberek, akik rosszat és hazugságokat mondanak embertársaikról, megsértik és megzavarják az igaz hitet, a másik ember jó hírét, akit pedig fivérüknek neveznek.

Az evangélium és Jézus szavai nagyon kemények azok ellen, akik besúgják embertársaikat, és akik megteremtik a gyanú rossz légkörét . Hallottam, hogy senki sem beszél; mindenki fél, mert besúghatják. Ez nem felnőtt emberekhez méltó magatartás, hanem olyan, mint egy bentlakásos iskolai kollégium.

[Edward Pentin:] Egy tekintélyes egyházi ember névtelenséget kérve a “terror uralmának” nevezte.

[Müller bíboros:] Ugyanez folyik egyes teológiai fakultásokon is – ha valaki bármi megjegyzést vagy kérdést tesz fel az Amoris Laetitia-val kapcsolatban, azonnal kirúgják. Ez nem az érettség jele. A dokumentum 351. lábjegyzetének bizonyos értelmezése nem lehet annak a kritériuma, hogy valaki püspök lehessen. Egy leendő püspöknek az evangélium tanúságtevőjének, az apostolok utódának kell lennie, és nem csak olyan valakinek, aki a pápa egyik pasztorális dokumentumának bizonyos szavait ismételgeti érett teológiai megfontolás nélkül . (…)

[Edward Pentin:] Az Amoris Laetitia-t, a kritikájától való félelmet és a dubia-ra nem adott választ illetően nem ironikus, hogy mindez a pápának a parrhesiá-ra (nyíltan és őszintén beszélni) és a párbeszédre vonatkozó kívánsága ellenében történik?

[Müller bíboros:] Mindenkinek, aki püspök, bíboros vagy pápa lesz, különbséget kell tudnia tenni a személlyel szemben megfogalmazott és a küldetésével szemben megfogalmazott kritika között. Ferenc Szentatyának tudnia kell, hogy nagyon fontos, hogy azok, akik segíteni akarnak azoknak, akik távol állnak az Egyháztól, az Egyház hitétől, Jézus Krisztustól, elfogadják a szándékát.

… Ez a vita nem ellene van, nem a szándékai ellen van, de szükség van némi magyarázatra. A múltban folytattunk vitákat a hitről és annak a pasztorális alkalmazásáról. Ilyen nem először fordul elő az Egyházban, miért nem tanulunk az Egyházban erről szerzett nagy tapasztalatunkból, hogy jól megalapozott vitát folytathassunk a hitről, az Egyház életéről, nem személyeskedve és megosztva? Ez nem a személye elleni személyes kritika lenne, mindenkinek el kell ismernie és tiszteletben kell tartania a nagy felelősségét. Nagyon nagy veszélyt jelent az Egyház számára, hogy egyes ideológiai csoportosulások kinevezik magukat az Amoris Laetitia kizárólagos őrének és helyes értelmezőjének. Úgy érzik, joguk van mindenkit, aki ellenkező állásponton van, butának, merevnek, ódivatúnak, középkorinak stb. titulálni.

Senki sem mondhatja például, hogy Caffarra bíboros semmit sem ért az erkölcsteológiához. Időnként keresztény-ellenes cikkeket is nyomtatnak a L’Osservatore Romano-ban, a Vatikán félhivatalos újságjában, vagy adnak le a média különböző szerveinek, hogy vitát és frázis-puffogtatást generáljanak. Ez nem segít nekünk a jelen helyzetben – azt csak egy mélyreható teológiai elemzés tenné meg.

Ezekből a megfigyelésekből és megjegyzésekből Ferenc pápa pápaságára nézve súlyos következtetéseket lehet levonni, mivelhogy ő a felelőse a Rómában uralkodó félelem és gyanakvás légkörének; valamint bizonyos ortodox klerikusok és laikusok elnyomásának (mint ahogyan az a nagy tiszteletnek örvendő Josef Seibert professzorral is történt.)

Az interjú egy másik részében Müller bíboros azt állítja az Amoris Laetitia körül zajló zavaros helyzetet tekintve, hogy valahogyan ez nem a pápa hibája: “Úgy gondolom, hogy a pápa nem hibáztatható ezért a zűrzavarért, hanem Jézus Krisztus azért jelölte ki, hogy legyőzze ezt a zűrzavart.”

Müller bíborosnak legalább volt annyi bátorsága, hogy sok igazságot elmondjon ebben az interjúban, és valószínűleg ezért meg fog szenvedni. De azért udvariasan meg lehetne kérdezni tőle, miért nem szólítja fel azt az embert, hogy álljon ki, aki végül is ténylegesen felelős ezért a helyzetért, a katolikus Egyházban folyó állapotokért és ügyekért: magát Ferenc pápát. Nem kötelességünk lenne mindnyájunknak, hogy hűségesen szembeszegüljünk vele, amiért a félelem és a gyanakvás légkörét megteremtette, és az ortodox igaz tanítás elnyomásáért? Végül is nem magának Krisztusnak az igazsága az, amelyről tiszteletteljesen beszélünk?

Kategória: Hamis béke | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.