Katolikus papok nyilatkozata P. Bernhard Zaby és P. Hermann Weinzierl közös honlapjáról

A mai emlékezetes napon (pont 7 évvel ezelőtt a mai napon hozták nyilvánosságra a Summorum Pontificum motu propriot) került sor Altöttingben egy paptalálkozóra.

[Az FSSPX német nyelvterületéről kilépett Piuszos-papoknak ez volt a második „hivatalos” találkozójuk: P. Hermann Weinzierl, P. Bernhard Zaby, P. Arnold Trauner és Pater [Dr.] Frank Sauer volt jelen, az ötödik kilépett pap, P. Fuchs nem fogadja el négy volt paptársa teológiai irányvonalát, ezért nem tartozik közéjük.]

A mostani találkozó fő témája a papképzés kérdése volt, ami manapság nem kis problémát jelent. Körülbelül egy féltucat komoly fiatal férfi szeretné a papság felé vezető hívást követni, de nem tudja, hova menjen? Nem csak az egyházmegyék szemináriumai, de az ú. n. tradicionalisták vagy pszeudo-tradicionalisták szemináriumai sem jönnek már számításba, mint katolikus papsághoz vezető járható út. Isten segítségével, úgy gondoljuk, hogy találtunk egy megoldást, aminek persze először be kell igazolódnia és ki kell alakulnia. Kérjük imáikat fiatal papjelöltjeinkért.

Ezen kívül egy helyzetfelmérésből kiderült, hogy ahhoz, hogy mind azt a termőföldet megmunkáljuk, amit sürgősen kellene, több papra lenne szükség. „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) Egy vagy két pappal többel már sokat nyerhetnénk.

E probléma megtárgyalásán kívül a következő nyilatkozatot fogadtuk el:

A Boldogságos Szűz Mária, a próféták királynője, La Salette-ben megjövendölte, hogy az Egyház a papok és az Istennek szenteltek sok bűne miatt, de különösképpen elöljáróiknak hitetlensége miatt büntetésképpen az „elsötétedés” sorsára jut. „Róma el fogja veszíteni a hitet és az Antikrisztus székhelyévé válik.”

Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez a jóslat ma beteljesülni látszik. Isten kiszolgáltatta Egyházát részben és átmenetileg ellenségei, „Sátán zsinagógájának” a kezébe. Már több évtized óta ezek tartják megszállva az egyház legmagasabb pozícióit egészen fel a Vatikánig, és Anyaszentegyházunk, a római katolikus Egyház helyébe egy förtelmes „ember-készítette-egyházat” helyeztek. E tervük betetőzéséhez a II. Vatikáni Zsinatot használták fel, amiért ezt a hamis egyházat, „zsinati egyháznak” is hívják. Ennek az „egyháznak” megvan a saját liberális tanítása, ami a vallásszabadságban és az ökumenizmusban van összefoglalva, saját liturgiája, ami a Novus Ordoban van összefoglalva, saját diszciplínája, ami II. János Pál 1983-as „új egyházjogában” van összefoglalva. Ez a hamis „egyház” az igazi Egyházat messzemenően kiszorította, vagy éppen „elsötétítette”, ami elsősorban az igazi egyházi tekintélyek kieséséhez vezetett. Ebből áll a voltaképpeni szükségállapot az Egyházban.

Katolikus papokként arra vagyunk hívatottak, hogy Anyaszentegyházunkhoz hűek maradjunk, és ellenállásunkban ezen betolakodók és az ő „ember-készítette-egyházuk”ellen felvegyük a harcot. Eközben azonban az említett szükségállapot miatt egy eleddig ismeretlen és fonák helyzetben vagyunk, mert semmilyen egyházilag legitim vezetőnk nincs, és ezeket se nem tudjuk, se nem akarjuk pótolni. Hogy mindezek ellenére ne teljesen egyedül és elszigetelten álljunk, szövetségbe akarunk egyesülni az égi Szűz, az „acies ordinata”, szent hadvezére, Szent Mihály arkangyal, valamint Szent József, az Anyaszentegyház védőszentje oltalma alatt azzal a céllal, hogy egymást kölcsönösen támogatjuk, segítsük, és hogy harcunkat, amennyire lehet, együtt folytassuk.

Szövetségünk alapjául azok a pontok szolgálnak, melyeket P. Noël Barbara (a FORTES IN FIDE kiadója) már több mint 30 évvel ezelőtt mint a legfontosabbakat nevezett meg:
„A II. Vatikáni Zsinat vezette be az egyházba a felforgatást; szakított a szenthagyománnyal; ez a zsinat szakadár; ezen kívül bizonyos pontokban, de legalább a vallásszabadságról szóló nyilatkozatában formálisan eretnek mondatokat tartalmaz.” – Ezért a II. Vatikáni Zsinat számunkra nem a katolikus Egyház zsinata, hanem a zsinati „ember-készítette-egyház” megalapuló rendezvénye.
„Azok az elöljárók, akik a szövegeket és ezek alkalmazását egy bizonyos irányba nyilvánosságra hozták, nem lehetnek az apostoli tekintélyek, a római pápa általános rendes tanítóhivatalára vonatkozó katolikus dogma miatt; annál kevésbé, ha megfontoljuk, hogy általuk lett a Novus Ordo Missae kihirdetve és elfogadva, holott ez az eucharisztikus rítusnak Krisztustól akart szentségi jelentőségét eltörölte.” – A „zsinati” tekintélyek számunkra nem a katolikus Egyház legitim tekintélyei. Ezért nekik és azoknak, akik velük kollaborálnak semmilyen engedelmességgel nem tartozunk, hanem csakis ellenállással.
„Szembenállásunk egyetlen indítóoka az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházhoz való tartozásunk, és nem valamilyen igény egy különleges tradicionalista véleményre vagy egy másikra, mely szakadár fajtájú lenne.” – Nem akarunk mások lenni, mint katolikus papok, se valamely rendhez, se valamely külön csoporthoz vagy irányhoz tartozók.
„Az egyetlen általunk követett cél a szent Egyház újrafelállítása azzal a hozzájárulással, melyet élethelyzetünk adottságai lehetővé tesznek. Ez az újrafelállítás elengedhetetlen feltételként magában foglalja, hogy a betolakodókat kizárjuk az Egyházból, akik csak azért jöttek, hogy aláássák azt.” – Mindazok, akik ugyanezt a célt követik, laikusok is, élethelyzetüknek megfelelően csatlakozhatnak ehhez a szövetséghez és támogathatják azt.

Az Egyház újrafelállításának elengedhetetlen eszközeként tartjuk a római liturgiát, annak még hamisítatlan, zavartalan Bugnini-előtti formáját, azaz a XII. Pius által bevezetett reformok előtti liturgiát [az 1955-ös misekönyvet, az 1962-es helyett]. Miközben a breviáriumban és a misében erőnkhöz képest ezt a liturgiát ápoljuk, biztosak vagyunk abban, hogy ezzel nagy és kimeríthetetlen erőforrással rendelkezünk, amiből merítünk, és amit a rózsafüzér napi elimádkozása által a magunk és mások számára gyümölcsözővé és hatásossá akarunk tenni.

Mivel a hit nélkül semmi nem használ semmit, és hitünk az az erő, ami ezt a világot legyűri, első célunk a hit megőrzése, elmélyítése és terjesztése a tanítóhivatalhoz való rendíthetetlen ragaszkodás által, ahogy ezt az Egyháznak elfoglalása és elsötétítése előtti forrásaiban megtaláljuk, és mindaz által, amit ez a tanítóhivatal elénk tár és ajánl, különösen az egyházatyákat, a skolasztikát, benne mindenek előtt Aquinói Szent Tamás, valamint a megbízható, bevált katolikus szerzők műveit.

Ezáltal azt reméljük, hogy a sötétség ezen idejét kölcsönös segítséggel és támasszal túléljük és legyűrjük, amíg Urunk Jézus Krisztus, Aki egyedül képes ebben a helyzetben Egyházát megmenteni, a sötétséget el nem űzi és Szeplőtelen Menyasszonyának tiszta fényét újra fényesen fel nem ragyogtatja.

(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2014. július 7.)
http://katolikus-honlap.hu/1402/nyilatkozat.htm

Kategória: Hamis béke, Idézet, La Salette, Tanu | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.