‘Történetek’ kategória archívuma

A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való térés.

A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.

 

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete:

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét. Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

 

Aki Isten útján halad, az apró lépéseket is szeretettel teszi meg. Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret.


„Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés.” (Ézs 53,8)

Hol van a te Istened? – kérdezik tőlünk sokszor. Ha az emberi gonoszság, a járványok, a természeti katasztrófák pusztítanak, gúnyosan az „üres ég” felé mutogatnak az emberek. Megrendítheti hitünket e kérdés? Nem, ha az sziklára épült. Ézsaiás könyvének 53. fejezete számomra nagybetűs válasz, szikla. Isten ott volt, mikor prófétája Krisztusról szólt. Ott volt, mikor Jézus emberré lett, amikor tanított és gyógyított, majd a Golgotán meghalt. Ott volt, mikor feltámadt, s itt van most is Isten. „Az Úr akarata célhoz jut vele” (53,10): hirdeti országát, evangéliumát. Nincs véletlen, nem a káosz az úr a teremtettségben; Isten kezében vagyunk, az utolsó szó az övé. Terve van velünk, üdvösségre vivő terve. (Kőháti Dóra)

„Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)

A hitre jutott ember első próbája az alázatosság. Gyakran érezzük tévesen úgy, hogy az Isten kegyelméből megkapott hit nem is annyira az ő érdeme, hanem sokkal inkább a miénk. Miért is lenne másként? Hisz mindenhol azt halljuk, valósítsd meg önmagad. Legyél te az életed irányítója. Innen már csak egy lépés a gyakran hallott mondat: legyél te magad hited alakítója. Nehéz alázatosnak maradni és kimondani: Istenem, minden a te érdemed, nélküled csak a bűn mélységében szenvedek. (Pongrácz Máté)

Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket, az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért. (Böjte Csaba)

Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.(Spurgeon)

Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!

Sophie Magory

Hát elfeledkezhetik -e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznék is, én terólad el nem feledkezem! Hátamat adtam érted a verőknek, orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem el a gyalázás és a köpdösés előtt. Betegségeidet én viseltem, fájdalmaidat én hordoztam, megsebesítettem bűneidért, megrontattam vétkeidért, békességednek büntetése rajtam van, és az én sebeimmel gyógyulhatsz meg!

Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balota)

„Isten kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.” (Zsolt 95,4)

Magasság és mélység – fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt a teremtő Isten hatalmának van alávetve. A természet térben és időben szédítő méretű jelenségei, ámulatra méltó erői fölött mint emberi életünk örömei és nyomorúságai fölött is ő az Úr. Ez a zsoltár Isten dicséreté

„Jézus így válaszolt: »A legfőbb parancsolat ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.«” (Mk 12,29–31)

Sokakat megdöbbentett már az Istentől jövő parancs: szeresd Istent és felebarátodat! A legtöbben arról beszélünk, hogy ami igazán lényeges és fontos az életben, az a szeretet. Többnyire ennek az igazságát vagy az esküvő meghitt pillanataiban, vagy a temetésen, könnyeket hullatva érezzük a leginkább. Tudjuk, hogy ez a fontos, mégis ez marad ki leginkább mindenhonnan. Hogyan is működik, mi a szeretet titka? Isten szeretetének kell először átmelegítenie az életünket, hogy mi is átmelegíthessük másokét. (Sándor Frigyes)

 

Mindenható Urunk! Életünk tele van választásokkal. Kisebb és nagyobb horderejű döntéseket kell hoznunk napról napra. Ma is előttünk állnak választási lehetőségek. A nem választás is választás: rossz választás! Ezért Tőled kérünk bölcsességet, hogy felvállalva felelősségünket úgy dönthessünk, ahogyan az kedves teelőtted!

Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.

Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre.

Zig Ziglar

A pletyka természete

 

Egy történet járja egy szerzetesről, aki meggyónta a felettesének, hogy vétkezett, mivel pletykát terjesztett a kis faluban.

A rendfőnök azt mondta a barátnak, hogy büntetése részeként helyezzen el egy-egy tollat a falu minden házának küszöbére. Amikor a szerzetes a feladat teljesítése után visszatért, megkérdezte, hogy kell-e még valami mást tennie.
– Igen – volt a felelet. – Most menj vissza, és szedd össze mindegyiket!
– Hiszen ez lehetetlen! A szél végigfújta a tollakat az egész falun – kiáltott fel a szerzetes.
A rendfőnök így válaszolt: – Ugyanúgy, mint a te szavaidat, fiam.

“Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat.
A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.”
Példabeszédek 11,12-13

 

 

Aláaknázott élet

Írta: Benedek Csilla

Szinte mindennap azt a félelmetes hírt közli a média, hogy bombát vagy egyéb robbanó szerkezetet találtak valahol, és ezek bármikor felrobbanhattak volna. Súlyosbítja sokak helyzetét, ha lelkileg is aláaknázott területen élnek és mozognak. Elrendezetlen bűneik: a harag, gyűlölet, zúgolódás-elégedetlenkedés, a tisztátalanság és pénzimádat stb. mind-mind ketyegő bombák, amik sajnos előbb, mint utóbb robbannak és ölnek, vagy súlyos sérüléseket okoznak a közel-távoli környezetben is. Ezért is figyelmeztet és tanácsol Pál apostol minden békességre és nyugalomra vágyó embert a következő szavakkal:

„… amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a


Lélekből arat örök életet.” (Gal 6,7-8)

 

“Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok rám!”


Ésaiás 45,11

 

Félrevert szívek


Az Ige szól s hiába int meg:
jobban féltjük gyermekeinket,
semmint lehetne rá okunk.
Képzelődünk s nem bízva bennük
szívünket sokszor félreverjük,
hogy csaknem belepusztulunk.

Ó, balga nép, apák, anyák, mi!
Lehet-e csak egyet találni
közöttünk, ki a gyermeket,
kinek KRISZTUS vére az ára,
mindig ISTEN kezében látja,
akkor is, hogyha tévelyeg?!

 

HATALMAS ISTENÜNK, FELSÉGES ATYÁNK!
Köszönjük, hogy gyermekeket bíztál ránk, a jövő nemzedékét, hogy fölneveljük őket és továbbadjuk nekik hitünket és Irántad való hálánkat is. Kérünk, vedd el tőlünk aggodalmainkat, hogy féltő szeretetünk bizalmatlansággá ne legyen Irántad. Hisszük: nem azért szereted őket, mert a miéink, hanem mert a Tieid. Köszönjük, hogy jövőjük a Te kezedben van, hisz őket is megváltottad JÉZUS vére árán.
Ámen.

 

 

(NEM CSAK) AUGUSZTUSI KENYÉR

 

Egy sokak által ismert politikus nyilatkozott így a napokban: „Ha megdobnak kővel, akkor mi is visszadobunk egy sziklát.”

Megmérhetetlen a távolság a magyar közmondás (Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel) és a politikusi álláspont között. Kétféle lelkület ismerhető meg ezekből: az egyik a megbékélést, baráti jobbot nyújtja, a másik gyűlöletet szít és háborúpárti. A visszadobott szikla gyilkolhat, katasztrófát jelenthet, amitől már számtalanszor szenvedett nemzetünk, s soha nem adott sem az egyénnek, sem a közösségnek megoldást.

Az első kenyeret Jézus dobta ebbe a szikla-hajigáló világba, amikor így köszönt: „Békesség nektek…”

Nekünk ma is csak erre a kenyérre van szükségünk!

Benedek Csilla / Pécel

Jézus Krisztus: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket… és imádkozzatok azokért, aki üldöznek titeket.” (Mt 5,43-44)

 

 

“Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”


(Fil 4,6-7)

Egy űrhajós, miután ötszázszor megkerülte a Földet, visszatért az űrből. Amikor megkérdezték tőle, hogy érzi magát, így vála-szolt: “Nagyon fáradt vagyok. Képzelhetik, hányszor kellett elmondanom a reggeli, déli és esti imákat, melyeket a vallásom előír!”
Bármennyire is buzgó lennél, biztosítalak, hogy minden imádságod hemzseg a bűntől, sőt bűn az, mégha a legistenfélőbb tisztelettel mondod is el. Éppen emiatt kell mindent a Jézus nevében kérnünk az Atyától, és nem a magunk nevében, vagy a magunk szentségére támaszkodva. Efelől is, mint ahogy bármi más felől is, aggódhatnék, de mert Jézusért fogadja el a könyörgésem, semmi felől nem szükséges aggódnom. Ha szívem és gondolataim Krisztusban vannak elrejtve, hit által, akkor tudom, hogy egyetlen imádságom sem hull a földre meghallgatás nélkül. Előre hálás lehetek, hogy minden kérésem meghallgatja, ha Jézus nevére támaszkodva kérem. (A Mk 11,24-ben az eredeti szöveg szerint ez áll: “Akármit kértek, higgyétek, hogy már megkaptátok, és meglészen néktek!”) Nincs meg nem hallgatott, de van (egyelőre) megválaszolatlanul hagyott kérés.

Isten békessége meg fogja ha-ladni értelmedet akkor is, amikor úgy okoskodsz, hogy az Ő akaratából maradnak megválaszolatlanul imádságaid. Gondolatainknak és szívünknek nem a mindenbe beletörődő fatalizmusban kell megmaradnia, hanem a Krisztusban. Nehogy helytelenül Isten “becsületéért” és dicsőségéért aggódjunk. Nagyobb tisztesség éri Istent, ha kiderítjük, miért hagyta kérésünket megválaszolatlanul. Egy könyvelő akkor becsületes, ha kideríti, hol csúszott be a hiba a zárszámadáskor, és nem nyugszik bele, amíg ki nem kutatja, mi volt az oka. Másképp őt fogják elszámoltatni, neki kell megfizetnie a kárt. Ha becsületesen szembenézünk magunkkal, kiderül, hogy sok kérésünk nem hitből fakadt, hanem csak reménykedésből, vagy éppen kétségbeesett aggodalmaskodásból. Semmi felől ne aggódjatok, ne is csupán reménykedjetek, hanem higgyetek! Az tehát az imádkozó egyik legsúlyosabb bűne, hogy nem hiszi Istent elég nagynak, és nem dicsőíti. Nem hiszem nagyobbnak, mint az a “lehetetlen” dolog, amiért éppen imádkozom. (Az ilyen istenkép nem az igaz Istent tükrözi, hanem az én kishitűségem mértékével alkotott istent, tehát bálványt!) Isten arra bátorít minket, hogy ugyanolyan szabadon kérjük a lehetetlent, mint a lehetségest, mert Előtte mind a lehetséges, mind a lehetetlen ugyanolyan nagyságrendű: azaz még mindig kisebb, mint Ő maga!

(Horváth Levente)

 

ZSÁKUTCA VAGY KESKENY ÚT

 

Nem más, mint maga Isten ellen protestál egy holland protestáns lelkész. Nyíltan vállalja, hogy nem hisz benne, s szabadon hirdetheti tanait, egyháza nem korlátozza tevékenységét.

A lelkész könyvet írt „Hinni egy olyan istenben, aki nem létezik. Egy ateista lelkipásztor kiáltványa” címmel. Azt mondja, hogy nem hisz a halál utáni életben, s Jézus életét egy talán sosemvolt férfi mitológiai történetének tekinti. A témáról A nyugat-európai „vallásosság” zsákutcája alcímmel a Magyar Nemzet (2011. 08. 23.) közölt több soros ismertetőt.

Zsákutcáról talán annyi híradás is elégséges volt, a keskeny úton járó hitvalló testvéreink bizonyságtételét pedig – innen, Magyarországról is szívből kívánjuk, hogy – még gazdagabban áldja meg az Úr!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Az Úr Isten figyelmeztetése: „… akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.” (1Sám 2,30)

Félegyházy József: Hit, vallás és erkölcs a középkorban (1939) Részlet

Hitbuzgalmi élet. A szentségek tanának kifejtése. Búcsú-engedélyek. Ünnepek. Szentek tisztelete.

Ha a középkort joggal nevezzük a keresztény szellem kivirágzása korának, ezt a jelleget elsősorban a vallási élet sokrétű fejlődése igazolja. A hit mélysége s melegsége volt az, amely a kornak még külső intézményeit is a vallásos gondolat bűvkörébe vonta.

Ennek a vallási fejlődésnek középpontjában a hitbuzgalmi élet áll, főleg annak Krisztustól rendelt kegyelmi eszközei, a szentségek. A szentségek dogmatikája, bár újat nem tartalmaz, erős külső fejlődést mutat e korban. A szentségek lényege, anyaga, formája és hatékonyságuk változatlanul ugyanaz, de a köréjük font szertartás és használatuk változásnak voltak alávetve.
A szentségekről szóló tan különösen a 12. században megkapja elméleti megalapozását Lombardi Pétertől, majd a 13. században Aquinói Szent Tamástól és Szent Bonaventurától. Utóbbi a szentségeket mint a lelki betegségek orvosszereit mutatja be. Az áteredő bűn gyógyszere: a keresztség, a halálos bűné: a bűnbánat, a bocsánatos bűné: az utolsó kenet, a tudatlanságé: az egyházi rend, a hitbeli gyöngeségé: a bérmálás, a testi gyarlóságé: a házasság, minden betegségé: az Oltáriszentség. Ez utóbbival kapcsolatban engesztelésül az eretnek Berengariusnak [Berengár (kb. 1000-1088) toursi kanonok, angersi főesperes, Scotus Eriugena (kb. 800-880) követője, a racionalisták előfutára, aki tagadta Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, az átlényegülést; ezen eretnek nézeteivel 1050-ben lépett fel először, de teljes ellentmondással találkozott, az Egyház több ízben elítélte] Krisztus jelenlétét tagadó téves tanításáért, a 11. századtól kezdve szokás lett a szentmisében az Úrfelmutatás alatt (azelőtt csak az átváltoztatás volt meg Úrfelmutatás nélkül) a harangozás s a híveket térdelésre buzdították Úrfelmutatástól áldozásig.
Az Oltáriszentség tisztelete egyre emelkedett. Külön zsinati határozatok előírják, hogy az Oltáriszentséget kifogástalanul tiszta edényben, biztos helyen, szentségházban kell tartani, előtte örökmécsest égetni. Ha a pap beteghez viszi, előtte égő lámpát és feszületet kell vinni s csengettyűszóval figyelmeztetni a híveket annak imádására. Mivel gyakorlati szempontok nagyon ajánlották, most már véglegesen behozták az egy szín alatt való áldozást. Megszűnt a csecsemők áldoztatása is.

Minthogy a hívek buzgósága csökkentével egyes helyeken egyre ritkább lett az Oltáriszentség vétele, ezért a 4. Lateráni Zsinat (1215) kötelezővé tette évenként legalább egyszer, húsvét táján a szentáldozást.
A nyilvános istentiszteletek középpontja természetesen most is, mint az apostoli idők óta mindig, a szentmiseáldozat volt. Az eddig különféle liturgiák szerint bemutatott szentmisék helyett egyre általánosabbá lett a római miseliturgia.
Számos zsinati határozat, sőt az állami törvények is szigorúan kötelezték a híveket a vasár- és ünnepnapi misehallgatásra. Nálunk Szent István és Szent László törvényei büntetést szabnak a misemulasztókra. Nyugaton a Toulouse-i Zsinat (1229) 12 dénárra bünteti az ilyeneket.

Sajnos, sokszor a papi tudatlanság, hanyagság vagy kapzsiság visszaélt a szentmisékkel. Voltak, akik naponta többször miséztek. Mások meg nagyon ritkán. Némelyek több ú. n. „száraz misét” mondottak, azaz a szentmise imáit, szertartásait elmondták, azonban a lényeget: az átváltoztatást és az áldozást kihagyták. A pápák és a zsinatok szigorú rendszabályokkal és büntetésekkel véget vetettek e visszaéléseknek. A Londoni (1200), a Trieri (1227) és a Kölni Zsinatok (1279) a „száraz miséket” teljesen eltiltják, a kétszeri misézést (binatio) csak szükség esetén engedik meg.

Fontos eleme az istentiszteletnek a szentbeszéd, prédikáció, amely régebbi kötött, homília-formájából felszabadult, a kor ízlésének, gondolkodásának megfelelően átalakult s a nemzeti nyelvnek is fejlesztőjévé lett.

A bűnbánat szentségének kiszolgáltatásában annyi változás állt elő, hogy míg eddig a pap a feloldozásnál két formát használhatott: a könyörgőt (deprecativa: kérem Istent, hogy oldozzon fel téged bűneidtől) és az ítélkezőt (iudicativa: én téged feloldozlak bűneidtől), mostantól fogva Nyugaton ez utóbbi lett a kötelező.

Fejlődést látunk a penitenciatartás szentségével kapcsolatban a búcsúk gyakorlatában is. Az ősegyházban a gyónás után fennmaradt ideigtartó büntetésektől a hívek nyilvános vezekléssel igyekeztek szabadulni. Később ennek helyébe a szent helyekre való zarándoklás lépett. A keresztesháborúk idején pedig búcsúk engedélyeztettek a hitetlenek ellen harcba vonulóknak. Az Egyház lassankint más jócselekedetek végzéséhez is búcsúengedélyt kötött. E korban ezeknek a búcsú-adományozásoknak a száma a püspökök engedékenysége folytán nagyon megnövekedett, azért III. Ince pápa a 4. Lateráni Zsinaton az erre vonatkozó püspöki hatalmat egészen szűk körre korlátozta. Némely templom látogatására vagy templomépítési adakozás okra (pl. a leégett kölni és upsalai székesegyházak építésére) búcsút engedélyeztek. Sajnos, ezzel megkezdődött a visszaélés is a búcsúkkal, amik ellen a pápák mindig erélyesen felszólaltak, különösen az ú. n. alamizsnagyűjtők ellen.

Az Egyháznak és a hittudósoknak sokat kellett fáradozniok az utolsó kenet körül támadt balhiedelmek eloszlatásán. Sokan mágikus erőt tulajdonítottak e szentségnek, s azt hitték, aki felveszi, föltétlenül meggyógyul. Mások szinte kötelezőnek tartották a fölvétel után a halál bekövetkezését, s ha nem így történt, azt hirdették, hogy a fölgyógyultnak szakítania kell előbbi életével: húst nem ehetik, a házaséletet nem folytathatja. Az Egyház nem szűnt meg küzdeni e balhiedelmek ellen.

Az egyházi rend szentsége körül a simoniás és a kiközösített püspökök által eszközölt felszentelések érvényességéről folyt a vita, míg a rendi és a joghatósági hatalom (potestas ordinis et iurisdictionis) megkülönböztetésével sikerült az ellentétes felfogásokat tisztázni.

A házasság szentségének inkább jogi és egyházfegyelmi vonatkozásait tisztázták. A 4. Lateráni Zsinat eltiltotta a titkos házasságot (matrimonium clandestinum), kötelezővé tette a háromszori hirdetést és az Egyház színe (a pap) előtt való házasságkötést. A vérrokonsági akadályokat a 7. ízről a 4.-ig szállította le. A házasság felbonthatatlanságáért az Egyház e korban is mindig síkraszállt.

Az ünnepfejlődések közül nevezetesebb a Szentháromság ünnepének a bevezetése, amelyet már a 11. században kezdenek megülni. Helye az egyházi évben még ingadozó, hol a pünkösd utáni első, hol az utolsó vasárnapon tartják. Az ünnep általánosan kötelezővé csak XXII. János pápa rendelkezése folytán vált 1334-ben.

A kezdettől fogva a bűnbánat jeleként használt hamuhintést kötelező szertartássá hamvazószerdán II. Orbán tette az 1091-i Beneventói Zsinaton.
A 11. században hozza be Angliában Szent Anzelm a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét. Keleten némileg hasonló ünnep már a 8. században volt, onnan terjedt át előbb a brit szigetekre, majd a szárazföldre. A hívek kegyelete szívesen fogadta, a hittudósok közül azonban sokan ellene fordultak. Heves vitatkozások indultak meg; úgy látszik nem jól fogták fel az ünnep tárgyát. Az Egyház közérzülete mellette volt, de a körötte indult viták miatt még egyelőre nem terjedt el általánosan. Hazánkban már a 11. század végén megülték ezt az ünnepet.
A 13. században keletkezik az Úrnapja, amelyet először Róbert lüttichi püspök rendelt el egyházmegyéjében a szentéletű lüttichi apáca, Juliána látomása alapján. Mikor a pápai székre Panteleone Jakab lüttichi főesperes került IV. Orbán néven, ez 1264-ben az egész Egyházra kiterjesztette az ünnepet.

A szentek tisztelete tovább fejlődik. Elsősorban a Mária-tisztelet, amelyet különösen a szerzetesrendek (karmeliták, domonkosok, ferencesek) terjesztettek. A szombati napot neki szentelték s II. Orbán pápa rendeletére a papok is a Mária-zsolozsmát tartoznak végezni e napon. Szent Domonkos nagyban terjesztette a szentolvasó-imádságot. 1294 óta a loretói szent ház egyik leglátogatottabb búcsújáróhellyé lesz.
A többi szent tisztelete is emelkedőben van. Közkézen forognak az inkább jámborságot éleszteni, mint pontos életírást nyújtani akaró könyvek a szentek csodáiról és legendáiról, melyek közül legnevezetesebb De Voragine Jakab domonkosnak „Aranylegendája” (Legenda aurea). VIII. Bonifác a négy kiváló egyházatyát: Szent Ambrust, Szent Ágostont, Szent Jeromost és Nagy Szent Gergelyt egyháztanítóknak (doctores) nyilvánította.

Az ereklyék tisztelete néhol túlzásba ment. Egyesek rosszul értelmezett jámborságból még véres összetűzésektől, rablástól sem riadtak vissza, csakhogy egy-egy szent ereklyének birtokába jussanak. A keresztesháborúk alatt nagymennyiségű ereklye jutott Keletről Nyugatra, persze az igaziak mellett sokszor hamisítványok is, amiknek megakadályozására a 4. Lateráni Zsinat szigorú ellenőrzést vezetett be s megtiltotta az ereklyék áruba bocsátását.

 

2.
Az Egyház jogi élete. Központosító törekvések. A bíboros-testület egyetemes jellege. Az egyházmegyék kormányzása.
Az alsópapság helyzete.

Az a politikai és világi hatalom, amellyel a középkor a pápát felruházta, a hit- és erkölcstani téren túl az Egyház kormányzatában is érvényesült s kiszélesítette a pápaság szerepét. A kormányzat központosító irányban haladt. Több, eddig a püspökök által gyakorolt jog a pápának tartatott fenn. Így a szenttéavatás, a szerzetesi szabályok jóváhagyása, a feloldozás a legsúlyosabb bűnök alól, a kiközösítés és az egyházi tilalom kimondása.
Az invesztitúra-harc után a pápától függött a királytól vagy a káptalantól választott püspök megerősítése. Egyes püspöki székek betöltését a pápa magának tartotta fenn (reservatio). Joga volt a beteg főpapok mellé segédpüspököt (coadiutor) kinevezni, sokszor utódlási joggal (cum iure successionis). Püspökségeket felállítani, egyesíteni, megosztani vagy megszüntetni szintén a pápa hatáskörébe ment át. IX. Gergely kötelezővé tette (1234) a püspököknek személyes megjelenését Rómában, hogy beszámoljanak egyházmegyéjük állapotáról.
A központosított egyházkormányzat pápai hivatalok felállítását tette szükségessé. Ezek összességének a neve: római kúria. A kormányzati ügyeket a Cancellaria Apostolica, a lelkiismeretieket a Poenitentiaria, az anyagiakat a Camera, a bíróiakat a 13. század végétől a Rota Romana intézte. Mindegyiknek kialakult a maga nagy hivatalnoki kara és pontos ügymenete. A hivatalnoki kar fizetése és a széleskörű kormányzati szervezet nagy összegeket emésztett fel, amiket részint az egyházi állam jövedelmeiből, részint eleinte a püspökségekre, apátságokra, később egész országokra kivetett adókból fedeztek, amelyeket annátáknak és Péter-filléreknek neveztek.
Az egyes hivatalok élén rendesen egy-egy bíboros állt. A pápaválasztás joga és az Egyház kormányzatában betöltött fontos szerepe révén a bíborosi testület tekintélye rendkívül megnövekedett. Tekintettel az egész Egyházra kiterjedő működésére, a pápák a 13. századtól arra törekedtek, hogy ez a testület egyre egyetemesebb jelleget öltsön. Így III. Ince bíborosi méltóságot adományozott Anzelm nápolyi, Vilmos reimsi és István canterbury-i érseknek; IV. Incétől megkapta az első magyar is, Vancsai István esztergomi érsek a legmagasabb egyházi méltóságot, bár neki még Rómában kellett mint bíborosnak tartózkodnia. A bíborosok magas állásuknak megfelelően igen sok kiváltságban, kitüntetésben és fejedelmi előjogokban részesültek.
Egyre fontosabb szerepeket töltöttek be a pápai követek. Jelentősebb ügyek intézésére bíborosokat, a kisebbekre püspököket, áldozópapokat, sőt olykor diakónusokat küldtek ki követi minőségben. Néha panaszok is merültek fel ellenük, mert hatalomkörüket túllépték, vagy mint egyházi adó beszedők tapintatlanok voltak. Végeredményben mégis tömérdek jót eszközöltek, számtalan visszaélést akadályoztak meg s így működésük áldásos volt.

Az egyháztartományok élén az érsekek állnak, akiknek jogköre a kormányzat központosítása folytán szűkebbre szorult. De még mindig hozzájuk tartozott a tartományuk püspökeivel együtt új püspökök választása, a tartományi zsinat összehívása és azokon elnöklés; a tartományuk püspökeinek (suffraganei) ellenőrzése, szükség esetén fenyítés alkalmazása, kivéve a letételt, fellebbezési fórumok voltak a püspöki ítéletek ellen (másodfokon való ítélkezés), a hiányok pótlása a püspökök mulasztásai esetén (devolutio).
Az egyházmegyék kormányzata, mint a múltban, most is a püspökök kezén van. De az államéletben való elfoglaltságuk miatt sokszor a gondjukra bízott egyházmegye ügyeit nem tudták kellő odaadással végezni, aminek következtében szükségszerűen kifejlődött a püspök mellett egy másik egyházkormányzati szervnek, a főesperességnek (archidiaconatus) intézménye. A főesperesek a püspöknek sok esetben előforduló távolmaradását az egyházmegye ügyeitől, hatalmi körük kiterjesztésére használták fel, ami nem egyszer visszaéléssé fajult. A zsinatok egyre-másra küzdenek a főesperesek túlkapásai ellen.
Velük szemben a püspökök gondoskodni kezdenek a személyükhöz hü helyettesekről. Így keletkezik a püspöki helynökök (vicarius episcopalis) állása, míg a püspök bírói jogának a gyakorlásával az úgynevezett officiálist bízza meg.
Néha a megyéspüspökök, hogy az egyházmegye főpásztori ellátása az ő más irányú elfoglaltságukkal kárt ne szenvedjen, címzetes vagy fölszentelt püspököt (coadiutor) alkalmaznak maguk mellett segítségül. Mikor a 13. században a mohamedánok a Szentföldet fokozatosan visszafoglalták a keresztényektől, az ottani püspökök menekülni voltak kénytelenek. Nyugaton jórészt belőlük kerültek ki a püspökök kisegítői. Elhalálozásuk után helyükbe, mivel reménykedtek a Szentföld visszaszerzésében, új címzetes püspököket neveztek ki (episcopi in partibus infidelium).

Az invesztitúra-harc eredményeként a püspökválasztás joga a káptalanok kezébe ment át. Ez a tény, továbbá a káptalanok közreműködése az egyházmegye kormányzatában, a királyoknak és a magánosoknak javukra tett gazdag adományai nagyon növelték a kanonokok tekintélyét. Közös életmódjuk lassanként megszűnt. Amikor a püspökök világi fejedelmekké is lettek, főként Németországban, az előkelő életmódot biztosító kanonoki székeket jórészt a nemesi családok sarjainak tartották fenn, sőt egyes helyeken a káptalan határozatot hozott, hogy csak nemesi származásúak lehetnek a tagjai. A káptalan egyes tagjainak különféle méltóság és szerepkör járt ki (prépost, dékán, primicerius vagy énekes, mester, őr, kincstárnok, pincemester, gyóntató és teológus kanonok). Sok esetben a kanonokok nem a maguk személyében vettek részt az istentiszteleti cselekményeken, ami egyik főhivatásuk lett volna, hanem helyetteseket állítottak, akiknek ezért külön díjazást fizettek (karkáplánok).

Az alsó papság fokozatosan felemelkedett arról az erkölcsi és szellemi mélypontról, ahová a népvándorlási és államalakulási zavarok juttatták s a 11. század közepétől, főként VII. Gergely szigorú és nagyvonalú reformmunkájától kezdve erkölcsében, életmódjában megtisztulva, hivatása magaslatán állva töltötte be lelkipásztori és népvezetői szerepét. A simonia és a papi nősülés lassankint teljesen megszűnt, ami az alsópapság lelki, szellemi, erkölcsi felemelkedését eredményezte s hatóképességét fokozta.
Minden egyházmegyének volt püspöki iskolája, ahol a papokat képezték. A 3. és 4. Lateráni Zsinat szigorú rendelkezéseket hozott, hogy a papképzés méltó és tudós férfiak kezében legyen. Az egyetemek felállítása után a papságnak tekintélyes része azokon nyerte kiképzését, de a püspöki iskolákon is megérződött az egyetemek szellemi kisugárzó hatása.

Az alsópapság anyagi helyzete eléggé siralmas. Egyik jövedelmi forrásuk a hívekre a termények után kivetett tized volt. Másik az ú. n. stólailleték, amelyet az egyes hívek javára végzett lelkipásztori ténykedések alkalmából (keresztelés, esketés, temetés) mint önkéntes adományt kaptak, de amit követelniük nem volt szabad. Nehéz anyagi helyzetük miatt akadtak papok, akik földműveléssel foglalkoztak, mások ügyvédnek, íródeáknak, sebésznek, sőt vándorkomédiásnak is felcsaptak. Sok pap templomról-templomra kóborolva, másokat helyettesítve tengette életét. A plébániai helyettesítés káros szokása is kifejlődött. Egy-egy jobb javadalom plébánosa nem is lakott mindig a plébániáján s nem végzett lelkipásztori munkát, hanem azt sokszor alacsony díjazásért másokra bízta.

 

3.
A középkor erkölcsi élete. Fény- és árnyoldalak. Öldöklő harcok és Treuga Dei.
Fokozott igények a természetfölöttiek iránt. Bűnbánati szellem. Az irgalmasság gyakorlása. Szórakozás.

A középkor emberének erkölcsére jótékony hatással volt, hogy mindent a hit szemével nézett, köz- és magánviszonyaiba belevitte a természetfölöttiség gondolatát, ha ebben nem is volt mindig következetes.
Az eleven hitből való táplálkozás következménye, hogy az ember szívesen áll nagy eszmények szolgálatába. Ez az eszményszolgálat tudta életre hívni a lovagi intézményt, megvalósítani a keresztesháborút, felvirágoztatni a szerzeteséletet, építeni a gyönyörű dómokat, ihletni a költészetet, átitatni minden tudományt.

A középkor erkölcsi élete egyébként nagy ellentéteket mutat. A jó és gonosz gigászi küzdelmet vív benne. Ragyogó hittisztaság mellett fanatikus eretnekségek. Angyali önmegtartóztatás mellett zabolátlan élvezetvágy. Az anyagi javakról való teljes lemondás mellett szívtelen önzés és bírvágy. A hősies aszkézis mellett kegyetlen csatazaj. A keresztény szeretet mellett kíméletlen erőszak. Az Egyház iránti nagy odaadás mellett gyűlölködő támadások ellene.
„Nagy erények, nagy bűnök, nagy csapások voltak sajátjai annak a kornak, amelyben ama határozott jellemek támadtak, akiket Dante Alighieri a valódi életből a túlvilági színpadra átvitt, majdnem a nélkül, hogy a valóhoz valamit hozzáadnia, vagy abból valamit elvennie kellett volna.” (Cantu Cézár).
Mindent összevetve azonban elmondhatjuk, hogy ez a kor erkölcsi fogyatékosságai ellenére jóval fölötte áll a megelőzőnek vagy az utána következő idők bármelyikének. Méltán hasonlítható az őskeresztény időkhöz, azzal a különbséggel, hogy akkor még egy aránylag kicsiny nyáj választott tagjai gyakorolták hősiesen azt a keresztény életet, amely a középkorban egész tömegeknek a sajátja lett. A jó, szép és nemes vonás mennyiségben is felülmúlja a rosszat, s fontos, amit Montalembert kiemel, hogy az előforduló rossz nem részesült pártolásban, segítésben, hanem mindig erélyes ellenállásra talált. A kor nagy bajai inkább anyagi és természeti bajok voltak, míg a lélek, a szív, a lelkiismeret egészséges és tiszta volt, mentes azoktól a bomlasztó belső bajoktól, amelyeken napjainkban rágódnak.

A Karolingok utáni zavaros idők ököljoga, vad harcai, a 10. és 11. század rablólovagjainak garázdálkodása, a 12. és 13. század Welfjeinek és Ghibellinjeinek pusztításai és a minél nagyobb földbirtok összeharácsolására folytatott magánháborúskodások közepette az Egyház állandóan ott küzdött a béke helyreállításáért. Ebből a törekvésből született meg az úgynevezett Istenbéke (Treuga Dei), amely az első ily irányú kísérlet az általános világbékére.
Az Istenbéke kezdete a 10. század végére nyúlik vissza. A franciaországi Charroux-ban (989), majd Narbonné-ban (990) tartott zsinatok kiközösítést mondtak azokra, akik a szegények javaihoz nyúlnak. 994-ben Ademar elbeszélése szerint a limoges-i püspök büntetést szab azokra, akik kolostorokra, egyházakra vagy istentiszteleti dolgokra támadnak.
996-ban Dél-Franciaország kilenc püspöke és több nemese zsinatra gyűlt össze, amelyben a püspökök befolyására a nemesek megígérték, hogy felhagynak az igazságtalan erőszakoskodásokkal. Példájukat egyre többen követték Franciaországban; maga Róbert király is helyeselte az eszmét.
A következő fejlődési állomás az volt, hogy 1027-ben az Elnei (pireneusi) Zsinaton az időt is meghatározták: szombat délelőttől (Nona) hétfő reggelig (Prima) minden hadakozás tilos volt. A század közepe táján már az egész ádventre és nagyböjtre kiterjesztették a Treuga Deit. Végül az 1095-i Clermonti Zsinat általánosan kötelezővé tette azt az egész kereszténységre s egyben pontosan meghatározta az Istenbéke idejét: minden szerda estétől hétfő reggelig; ádvent első vasárnapjától vízkeresztig; hetvened vasárnaptól pünkösdig. Aki megszegte, büntetésben részesült. Az Egyház mindig szorgalmazta megtartását, több ország az állami törvények közé is beiktatta. A társadalom nem harcos osztályai: a papok, szerzetesek, zarándokok, kereskedők, földmívesek, nők, valamint ezeknek javai nemcsak a Treuga Dei idején, hanem állandóan békét élveztek; azokra a hadakozást kiterjeszteni tilos volt.

A hívő nép vallásgyakorlata és erkölcse általában tiszta volt. Maradt a régi pogányság babonáiból még e korra is jó adag, de mégis vigasztalóbb e szempontból is a kép az elmúlt időknél. A papság felvilágosító munkája, küzdelme a babona ellen szép eredményt mutatott föl. Öntudatlan, csak szokásokon, hagyományokon alapuló, külsőséges vallásosság helyett komoly elmélyülés, a hit igazságainak helyes megértése és átélése tűnik elénk. A hit mélysége sok szép gyümölcsöt eredményez. Fényes templomok épülnek. Uralkodók, magánosok, közületek kolostorokat létesítenek. A hivatások száma állandóan nő, a kolostorok benépesednek. Egyes országokban, Angliában, Írországban számos szent élt e korban.
A pogányságnak lassankint utolsó nyoma is kivész. Helyét valami kielégíthetetlen éhség váltja fel az örök igazságok iránt. Mai embernek szinte elképzelhetetlen az a vallási buzgóság, amire ez a romlatlan lelkű, pihent idegzetű középkori ember képes volt. „A világiak nagyobb mértékben kívánták az üdvösség tanait magukba szívni, mint ahogyan azokat a papok képesek voltak nyújtani.” A papság VII. Gergely reformintézkedései óta hivatása magaslatán állt, s tanításán kívül elsősorban jó példájával nevelte keresztény életre az embereket. Igaz, hogy világi törvények is előírták a vasár- és ünnepnapi misehallgatást, de az emberek nem a törvények, hanem lelki igényük miatt buzgón látogatták az Isten házát. Egyébként is a templom volt az a hely, amely a középkori embert hétköznapiságából kiemelte. Itt talált lelkének enyhületet, felüdülést, vigaszt. Még szórakozása is a templom volt. Számára az ünnep a templomlátogatást, annak csodás világát, üdítő levegőjét jelentette. Előkelők és egyszerűek, nemesek és pórok, gazdagok és szegények buzgón járultak a szentségekhez. Különösen szerették a szentbeszédeket, egy-két órásat is szívesen elhallgattak.

A középkor fejlett erkölcsi életére mutat az irgalmasság cselekedeteinek buzgó gyakorlása. A szegények segítését egyháziak, szerzetesek, jószívű világiak és társulatok gyakorolták. Az alamizsnálkodás nagy fejlődésnek indult. A kolostorok és egyházi intézetek kapuinál minden rászoruló megkapta a maga alamizsnáját. Ínség idején százak és százak lepték el a kolostorok kapuit, s azoknak elöljárói szívesen eladták vagy tették zálogba a templomok drága felszereléseit, hogy a szegényeknek táplálékot nyújthassanak.
A tevékeny felebaráti szeretet megtalálta az utat a szenvedőkhöz is. Férfi- és női szerzetesrendek, valamint világiaknak vallásos társulatai buzgólkodtak a betegek ápolása és a foglyok kiváltása körül. A protestáns Uhlhom szerint „nem volt kor, amely a szegényekért a nyilvános és magánjótékonyság terén annyit tett volna, mint a középkor”.
A középkor szelleme a szegényekkel szemben kifejezésre jut már az elnevezésekben is, amelyekkel őket illették. A szegények „Krisztus barátai”, a „mennyország sáfárai”, kezük „Krisztus kincsesládája”. Minden székesegyháznak, társaskáptalannak és bencés kolostornak volt külön épülete a szegények, betegek és utasok részére. De a vallásos társulatok, városok, sőt magánosok is oly nagy mértékben létesítettek menedékházakat, amire azelőtt nem volt példa a történelemben. A lovagrendeknek, a Szent Antal-betegápolórendnek, a Szentlélekről nevezett vendéglátóknak, a Szent Lázár-testvéreknek szintén nagyszámú jótékonyházuk volt. Később külön-külön menedékházak létesültek a szegényeknek, betegeknek, öreg férfiaknak, agg nőknek, árva- és lelencgyermekeknek. Franciaországban a 13. század kezdetén 2000 olyan kórház volt, amelyekben csak bélpoklosokat és ragályosokat ápoltak. A különböző céhek és testületek szabályaik alapján kötelezték magukat szűkölködő tagjaik védelmére és ezek számára menedékházakat építettek.
Szegény-pénztárak is voltak; ezeket a „Szentlélek asztalainak” nevezték el s a szegényeket segélyezték belőlük. Németalföldön pl. a 13. és 14. században majdnem minden plébánia területén megvolt ez az intézmény. Nem feledkeztek meg a szemérmes betegekről és szegényekről sem. Szent Antoninus külön egyesületet alapított Rómában, amelynek tagjai a szemérmes szegényeket felkeresték, helyzetüket kivizsgálták és segítségben részesítették őket.
A szaracénok, mohamedánok és hitetlenek fogságába került keresztény rabszolgák kiváltására a Szentháromság szerzete és a nolaszkóiak rendje alakult.

Az Egyház tiltotta a kamatszedést. Ezzel megakadályozta a gazdagok és üzleti szelleműek túltengő megvagyonosodását a többi osztályok rovására. A céhek vigyáztak, hogy a mesterek ne jussanak tisztességtelen haszonhoz. Tíz-húsz százaléknál nem szedhettek nagyobb hasznot, mint segédeik. Ez utóbbiak oly bánásmódban részesültek, hogy mesterükkel egy családhoz tartozóknak érezték magukat. Korunk katasztrofális vagyoni és erkölcsi eltolódásait és szakadékait a „sötét” középkor egyáltalán nem ismerte.

A középkort jellemzi az erős bűntudatnak s az ennek nyomában járó bűnbánatnak a szelleme. Az aszkétikus szemléletű középkor Isten ostorának tekintette a sok szerencsétlenséget: a terméketlenséget, elemi csapásokat, ragályos betegségeket, ellenséges betöréseket, melyekben Isten megérdemelt büntetését látta. Engesztelésül bűnbánatot tartott.
Szentéletű férfiak, jeles egyházi szónokok, mint Remete Szent Péter, Szent Domonkos, Szent Ferenc bűnbánatot hirdetve járták Európát; megrázó beszédeik megteremték a bűnbánat méltó gyümölcseit. Bűneik bocsánatáért még uralkodók is nyilvános vezeklést végeztek, mint II. Henrik angol, I. Fülöp francia király, IV. Henrik német császár, Toulouse-i Rajmund fejedelem és mások.
A bűnbánati szellem hajtása volt az önostorozás, melyet nemcsak nagy aszkéták, mint Damiani Szent Péter, Szent Lajos francia király, Árpádházi Boldog Margit és a szerzetesek gyakoroltak, hanem egész önostorozó tömegek verődtek össze és járták be nyilvános körmenetben a vidékeket és országokat. Különösen 1260 óta a súlyos elemi csapások és Joachim de Floris apát jövendölései alapján vonultak nagy számmal az önostorozók énekelve és imádkozva egyik helységből a másikba Itáliában, Német-, Magyar- és Lengyelországban. Mivel azonban különféle visszaélések is történtek közöttük, az egyházi és világi hatóságok felléptek ellenük.
Az egyes bűnökre rótt nagyobb bűnbánati cselekmények ismertetésére külön bűnbánati könyveket (canones poenitentiales) írtak.

A középkor egyik dicséretreméltó tulajdonsága az erkölcsi tisztaság. E téren csak a korszak második felében mutatkozik sajnálatos visszaesés a keresztesháborúk, a fellendült kereskedelmi élet, a városiasodás és az emelkedő anyagi jólét következtében. Több helyen a nyilvános prostitúció is életbe lépett. Az ú. n. Ilius primae noctis, azaz, hogy a földesurat a jobbágyleányok férjhezmenetelekor az első éjnek a joga megillette volna, nem történelmi valóság, hanem csak a középkorra fogott botor rágalom. Ily értelmű törvénynek vagy jogszokásnak a középkorban semmi nyoma. Nem is található rá egykorú történeti adat, a vád maga is csak a 17. században merült fel a középkor ellenségeinek az ajkán.

A középkori embernek is megvoltak a maga szórakozásai, nemes, testet-lelket vidámító kedvtelései. De még kedvteléseit is, mint az egész középkori embert, vallásos szellem lengte át.
A 11. század óta írásos feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a nagyobb ünnepeken vallásos színjátékokat rendeztek. Nevezetesek voltak a karácsonyi színjátékok: betlehemesek, háromkirály- és pásztorjátékok. Míg ezeket leginkább otthonaikban adták elő, voltak olyan játékok, melyeknek színhelye a templom s előadói nagyrészt a papok. Ilyen volt Dél-Franciaországban a csillag- vagy háromkirály-ünnepség, melyet a szentmise keretében, a felajánlási ima után játszottak el.
Karácsony ünnepén ment végbe a papok, szerpapok és gyermekek zsolozsma-játéka. A karácsonynapi vecsernyén a szerpapok foglalták el a kóruson a kanonokok helyét s az egész szentistvánnapi zsolozsmát ők vezették, mert Szent István vértanú is szerpap volt. Majd e napnak vecsernyéjén szerepüket átvették a fölszentelt papok, lévén János apostol is pap, majd Aprószentek ünnepén a gyermekek (kisebbrendű klerikusok) szerepeltek hasonló módon. Mindegyik csoport a maga köréből egyet püspöknek választott, aki püspöki díszruhában felült a püspöki trónra, a többiek a Magnificat e szavainál: „Letette (t. i. Isten) a hatalmasokat székükből”, elfoglalták a kanonokok helyét, ezek pedig a klerikusok helyére ültek. A gyermekpüspök megtartotta a vecsernyét s püspökmódra adott áldást. Más nagyobb ünnepeken is szórakoztak hasonló játékokkal. Így Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, főként pedig húsvétkor, midőn passiójátékokat adtak elő.
A középkor hanyatlásával sok tréfás és helytelen elem is vegyült e játékokba. Így született meg a vallásos dráma fonákja, igazában: a vallásgúnyoló népszokások.

http://www.katolikus-honlap.hu/1801/kozepkor.htm


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. július 3. Szentségimádáson az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Szívem szeretete átölel benneteket. Azt akarom, hogy mindnyájan üdvözüljetek. Gyermekeim! Az üdvösséget nektek is akarni kell. Ha ti nem akarjátok, nem üdvözíthetlek benneteket. Azért, mert szabad akaratot kaptatok, amit Én tiszteletben tartok. Sajnos emiatt sokan mennek a pokolba, és még többen a tisztítótűzbe. Gyermekeim! Ezt mondtam: […]