‘Prédikáció’ kategória archívuma

Bocsa József: Az engesztelők és a migráns kérdés

A Szent Anna réten 2015. október elsőszombatján elhangzott homília

A most hallott szentírási olvasmányok néhány részletét szeretném kifejteni. Minden szentírási igének van egy szószerinti, van egy jelenbeli, egy mútbeli és egy jövőbeli jelentése. „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok és nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” E szavaknak azok számára, akik ezeket akkor Jézus szájából hallották az volt a jelentése, hogy az a nemzedék, akik akkor hallották Jézust, azért boldog, mert megélhette a jelenben a Messiás eljövetelét, tanítását és megváltását. Láthatták és hallgathatták Őt. Ami a jövőre utal ezekben a szavakban, hogy lesz majd egy másik nemzedék is, amely részese lesz Jézus 2. eljövetelének. A jelenre utaló jelentés ezekben a szavakban az, hogy – miért ne lehetnénk mi ez a nemzedék. Bár a napot és az órát senki sem tudja, de az idők jelei, és sok prófécia arra utal, hogy bizony nagy valószínűség szerint mi vagyunk ez a nemzedék. Bizonyítani ezt nem akarom, akinek van szeme a látásra, és füle a hallásra, az hallja és látja.

De ha mi vagyunk ez a nemzedék, akkor ez azt is jelenti, hogy nekünk kell átélni nemcsak ennek az örömét, hanem a fájdalmait is. A Szentírás egyértelműen ír Jézus 2. felhőkön való eljövetelének a jeleiről a Máté evangélium 24. fejezetében. Néhány részlet ebből: „Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni.” (6. vers) De hozzá teszi mindjárt Jézus a bátorítás szavait is: Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.”

„Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást.”

„Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.” (10. vers) A migráns válság kapcsán láthatjuk az egyes országok egymással való viszonyának a megromlását.

„Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.” (1. vers)

„Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (22. vers)

Az ószövetségi olvasmányban Báruk próféta az ószövetségi nagy csapás, a fogságba hurcolás okairól beszél. „Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek… Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt… Isten nagy szomorúságot küldött rám, láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk. Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak.”

Amit pillanatnyilag is már a bőrén érez egész Európa, az a migráns válság. Barsi Balázs atya a migránsok beözönlését a hittől való elpártolás következményeként mutatja be elmélkedésében. Az európai katolikus egyház is megrendült. Az európai parlamentek pedig a Tízparancsolatnak minden parancsát kiszavazták. Beszédje közben elénekli Jeremiás próféta siralmait Jeruzsálem felett – és mindezt a mai Európára vonatkoztatja, amely fogságba esik a saját földjén. Beszél az önvédelem jogosságáról és szükségességéről is, amely valójában nem önvédelem, hanem a család, a közösség, a nemzet védelme. És arról is, hogy nem kell mindenkit befogadnunk. Különbséget kell tenni bevándorló és bevándorló közt.

A mai napnak ezeket a prófétai szövegeit is ide vonatkoztathatjuk. De ezekből a Báruk szövegekből inkább a bátorítás hangjai csendülnek. „Eladtak benneteket a népeknek, (igen pénzről van itt szó elsősorban) de nem azért, hogy elvesszetek… Bízzatok gyermekeim, kiáltsatok Istenhez!… Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok… Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg, és keressétek tízszeres buzgalommal, mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással.” Ezek, bár nem tagadják a népre váró veszedelmeket, de mégsem félelmet keltő, hanem biztató szavak.

Mai próféciák is szólnak ezekről a kérdésekről. Az Engesztelők Lapjára a múlt héten került fel ezzel kapcsolatos anyag. Mi szerepel ebben? E népáradat jövetele, Európába érkezésük a Bibliában megjövendölt eseményeknek a nyitánya, amely szembe fordítja egymással a nemzeteket. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen harcol, háborúk lesznek itt is, ott is. A háború pedig éhínséget, járványt hoz magával és nem kímél senkit, aki útjába kerül. Ott lesz a fájdalom és a szenvedés mindenütt. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

E szerencsétlenek manipulációk áldozatai. Egy jobb földi jövő eléjük állításával mozgatják őket. Ami rájuk vár, az nem a földi paradicsom, hanem a megpróbáltatás és a halál. – És ők ezt részben tudják is. Mert ezeknek a népeknek a harcmodorában ott van, hogy embereket használnak élő pajzsként. És akik vállalják ezt a szerepet, azok kellőképpen fanatizálva vannak.

Az európai keresztényekre most óriási felelősség hárul, hogy egységesen imádkozzanak a bevándorlók megtéréséért. Közelről látunk most olyan tömegeket, akikért eddig eszünkbe se jutott, hogy imádkozzunk, és engeszteljünk.

Nem humanitárius program által oldódnak meg problémáik, hanem csak azáltal, hogy megtérnek és Istenre bízzák életüket.

Senki nem gondolt bele, hogy mivel fog járni és milyen messzemenő következményei lesznek ennek a bevándorló népáradatnak. Ez a politikusok dolga lenne. De azok többsége hitetlen, épp ezért a gondolkodásuk is bénítva van. Csak napról napra hoznak döntéseket. Pedig léteznek háborús stratégiák is. Az engesztelőknek nem ezzel kell foglalkozni, hanem imádkozni kell a politikusokért, hogy ők találják meg a megfelelő megoldásokat. És imádkozni kell a migránsokért, hogy Isten irgalma áradjon ki rájuk, és megtérjenek.

Az Úr fel akarja rázni Európa államait. Csak az fog megmenekülni, aki kitart keresztényi küldetésében. „Mert bizony, nem hátrálhattok meg keresztény identitásotok megvallásában még akkor sem, ha ez életetekbe kerülne” – olvassuk az üzenetekben. És: „Imában erősödjetek és fogjatok össze.! Ne engedjetek a széthúzás erőinek, hanem tartsatok össze egységben és Krisztus szeretetében! Azért imádkozzatok, hogy Isten bocsássa meg bűneiteket (a ti bűneiteket és az ő bűneiket)! Térjetek meg mindnyájan! Ha így imádkoztok ellenségeitekért, akkor lelketeknek nem fog semmi sem ártani. Ha a félelem és a gyűlölet fog eluralkodni szívetekben, mert nem tudtok megbocsátani nekik, akkor ti sem fogtok bocsánatot nyerni, amikor Isten ítélőszéke előtt álltok. Nincs más út az üdvösségre, csak a teljes szívből való megbocsátás azoknak, akik ellenségeinkké válnak.”

A feladatunk tehát nekünk engesztelőknek: Saját személyes megtérés. Imádkozni ellenségeink megtéréséért. A migránsokért, és azokért, akik a nyakunkra küldik őket. És azokért, akik azon mesterkednek, hogy kirobbantsák a 3. világháborút. Mert látszanak ennek egyértelműen a jelei.

Kicsit önző módon azért is imádkozhatunk, hogy Magyarország lehetőleg maradjon ki ebből a háborúból, vagy hogy kevésbé súlyosan érintsen minket.

Ez az ima és engesztelés akkor igazán hatékony, ha minél többen egymással egységben végezzük. Már most is, amíg nem áll itt a kápolna. És ha Isten kegyelméből felépülhet – amire most úgy látszik van remény, ha ugyan nem lesz már megint késő, mint a 2. Világháború idején – ide képzelve magunkat a Szent Anna rétre. Kis imamécseseink lángjait egyesítve itt, ahogyan egyesültek Boldog Özséb idejében a Pilisben szerte szét imádkozók lángjai Özséb barlangja előtt.

Két reményt adó tény. Natália nővér egyik próféciájában az szerepel, hogy a kápolna akkor fog felépülni, miután megalakult az Engesztelő rend férfi ága. Nos, bejelenthetem, hogy néhány nappal ezelőtt, ez év szeptember 24-én a váci egyházmegyében megalakult a Krisztus Király Engesztelő Rend Férfi Ága. Natália nővér, ill. lelkiatyja, Máriás atya karizmájára épül. Máriás atya minden imáját lélekben az itt felépítendő kápolnába képzelve végezte. A frissen megalapult apostoli társaság konstitúciójában ez szerepel. A Közösség célja: Állandó szentségimádás Máriás atya eucharisztikus karizmájának a szellemében.

A másik reményt adó tény, hogy Natália nővér szerzetesrendjének még van két élő tagja, tehát nem kell újra alapítani a rendet. Egyikük itt is van közöttünk, és olyanokkal fog most az alkalom után beszélgetni, akikben megvan a hajlandóság, hogy belépjenek a rendbe, vállalják a szorosabb együtt élést.


http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/989-az-engesztelok-es-a-migrans-kerdes

a

A szeretet rangsora

Richard Williamson püspök 2015. szeptember 5-i Eleisón-kommentárja

Hogyan viszonyul a katolikus Egyház a „rasszizmushoz”? Vagy az „antiszemitizmushoz”, vagy a „sexizmushoz, vagy pláne a „homofóbiához”. És így tovább. Milyen érdekes, hogy liberális világunk, melyben fel kéne tételezni, hogy mindenki mindenkihez kedves, a „politikai korrektség” rendszeresen új emberi csoportosulásokat nevez meg, akiket gyűlölni kell [és mostanában olyanokat is, akiket kötelező szeretni].
Ezzel szemben a katolikus Egyház, isteni Alapítóját követve, azt írja elő, hogy a felebarátot szeretni kell és nem szabad senkit sem gyűlölni, mindazonáltal azt nem mondja, hogy minden embert megkülönböztetés nélkül egyformán kell szeretni.
Figyeljük csak meg, hogyan teremt rendet Isten és ember iránti köteles szeretetünkben egy katolikus teológus. Következzen Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-ből az idevonatkozó 13 fejezet összefoglalása (2a, 2ae, 26. kérdés-):

1. A szent szeretetben rangsor van. Hiszen a szeretet a természetfeletti üdvösségben létező barátság, és ennek az üdvösségnek a kiindulópontja Istenben van. Ahol azonban létezik egy ilyen ELSŐ, ott kell lennie további rangsornak is, tehát egy lépcsőzetes sorrendnek vagy rendnek. (Figyeljük meg, hogy egy katolikus elsőnek mindig az Istenhez való viszonyt határozza meg. Szemben a liberálisokkal, akik … legjobb esetben is az embert helyezik az első helyre.)

2. Istent jobban kell szeretni, mint a felebarátot. Hiszen a szent szeretet az üdvösségben létező, és minden üdvösségnek, boldogságnak, legyen saját magam iránt vagy a felebarát iránt, Isten a forrása. (És hol van a liberálisok boldogságának a forrása? Az önmegvalósításban, az emberben? Ezek igencsak szegényes forrásai a boldogságnak.)

3. Isten jobban kell szeretni, mint magunkat. Mert minden teremtmény saját módján természetéből fakadóan a közös legjobbat jobban szereti, mint a neki megfelelő jót, és Isten a természetes és a természetfeletti közös Legjobb.

4. Lelkünket jobban kell szeretni, mint a felebarát lelkét. Mert én közelebb állok magamhoz, mint a felebarátom, és ha én nem szeretem a saját lelkemet, akkor képtelen leszek a felebarátom lelkét szeretni. De …

5. …a felebarát lelkét jobban kell szeretni, mint testi létét, vagyis, mint a testét. Mert a lelket a test elé kell sorolni, mert a lélek közvetlenül vesz részt az üdvösségben, míg a test csak közvetve, azaz a lelken keresztül.

6. A felebarátok között az egyiket jobban kell szeretni, mint a másikat. Mert az embereknek különböző közelségük van a szeretet két pólusához: objektív Istenhez és szubjektív hozzám. A tökéletesebbek közelebb vannak Istenhez, és a rokonaim közelebb vannak hozzám.

7. Objektív a tökéletesebbeket jobban kell szeretni, mint a rokonokat. De mi szubjektív jobban szeretjük ez utóbbiakat, mint az előbbieket, mert a testi rokonság és más barátság fontosabb számunkra. „A felebaráti szeretet otthon – a rám bízottak szeretetével – kezdődik.” [A liberális elhanyagolja családtagjait, hogy vadidegen, távoli emberek – sokszor vélt – testi szükségleteit szolgálja.]

8. A vérrokonokat jobban kell szeretni, mint az idegeneket. Mert a vérrokonság a természetes eredet összekötő erején alapszik. Bár olykor más barátságok erősebbek lehetnek.

9. Objektív a szülőket jobban kell szeretni, mint a gyerekeket. Mert a szülők az élet és más jótettek forrásai, és ezért közelebb állnak Istenhez; míg szubjektív a gyerekek különböző okokból közelebb állhatnak hozzánk.

10. Az atyát jobban kell szeretni, mint az anyát. Mert életet adó részesedésük folytán az atya formálisabb és aktívabb, míg az anya materiális és passzív.

11. Objektív a szülőket jobban kell szeretni, mint a feleséget. Mert az élet és a sok jótett forrásaiként a szülők közelebb állnak Istenhez, míg szubjektív a feleséget, aki „egy testté” válik a férjjel, kell jobban szeretni.

12. Objektív a jótevőt jobban kell szeretni, mint azt, aki a jótettet fogadja. Mert a jótevők a jó forrásai számunkra, míg szubjektív jobban szeretjük azok közelségét, akiknek mi teszünk jót, mégpedig több okból, pl. „adni jobb, mint kapni”.

13. A szeretet rendje a mennyben is megmarad. Különösen az Isten iránti szeretet minden más előtt. A felebarát objektív állása Istenhez is többet fog számítani a mennyben, mint itt a földön.

Ezek szerint:
„Rasszizmus”? – melyik faj áll közelebb Istenhez és hozzám? A fajok nem egyformán állnak közel Istenhez, tehát hozzám sem. „Antiszemitizmus”? – a „sémiták” vajon Isten barátai vagy ellenségei? „Sexizmus”? – segítenek vagy hátráltatnak a mai nők engem az Istenhez vezető utamon? „Homofóbia”? – hogyan állnak a homoszexuálisok Istenhez?

Kyrie eleison

http://katolikus-honlap.hu/1502/williamson.htm

a

Bocsa József atya: Odaszentelődés a Szűzanya Szeplőtelen Szívének

Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve elválaszthatatlanul össze tartoznak. Jézus szíve Mária szíve alatt növekedett, bontakozott az ő méhében. Kölcsönös szeretettel lángolt mindkettőjük szíve egymás iránt, és a Mennyei Atya iránt. Szűz Mária, ahogy Grignon Szent Alajos fogalmazza Jézus öntőformája. Általa alakul ki bennünk is Jézus képmása. Ebben a folyamatban nagyon fontos szerepe van a felajánlásoknak, az odaszentelődéseknek.

A magyar katolikus püspökök ez előző ülésükön, a budapesti Szent István bazilikában odaszentelték magukat és az országot Jézus Szentséges Szívének, megújítva a száz évvel korábban tett felajánlást. Ezzel nagy kegyelmeket esdettek ki az országnak.

Ugyanilyen fontos a Szűzanya Szeplőtelen Szívének való odaszentelődés. Sokan megtették már ezt különböző formákban: a fatimai Szűzanyának, a schioi Szűanyának, a Szeretetláng keretein belül. Felajánlottuk nem régiben magunkat, hazánkat, ahogy Szent István tette a Szűzanyának, de most mint a Világ Győzelmes Királynőjének. Sokan megtették ezt a Szent Korona előtt, vagy a Szent Korona másolata előtt. Nagy kegyelmek áradtak ezáltal is hazánkra. Fontos azonban, hogy ebben a felajánlásban, odaszentelődésben megmaradjunk, benne elmélyüljünk.

Az kérte Jézus az elmúlt héten egyik választottján, Veronika Mártán keresztül, hogy minden elsőszombaton tegyük meg, ill. ismételjük meg falajánlásunkat. Lehetőleg egy órás szentségimádás keretében, illetve ahogy például a Máriás Papi mozgalomban teszik, Cönákulum keretében (ez is szentségimádás keretében van). De ha valaki pl. a Szent Anna réten van ott a szentmisén, azok eleget tesznek az egy órás szentségimádásnak a szentmisét megelőző és követő imákkal együtt. Azt kéri Jézus, hogy imádkozzunk azért is, hogy még többen odaszenteljék magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, mert a ránk váró nehéz időkben csak ott van biztos oltalmunk. Gobbi atyánál az szerepel, hogy a Szűzanya Szeplőtelen Szíve az a bárka, amin keresztül megmenekülhetünk, ahogyan Noé és azok, akik vele együtt bementek a bárkába.

Jézus Szívéhez, a Mennyei Atya Szívéhez, a Szentháromság Szívéhez igazán Mária szívén keresztül visz az út. A Szűzanya a legnagyobb közbenjáró Istennél. Sem Jézus, sem a Mennyei Atya, sem a Szentlélek nem tud nemet mondani kérésének. Ha a Szűzanyán keresztül kérünk, ő minden kegyelmet kieszközöl számunkra – köztük a legfontosabbakat, a megtérés és a gyógyulás kegyelmét. A Szeretetláng Naplóban az szerepel, hogy a Szűzanya Szeretetlángja megvakítja a sátánt és visszazavarja az örök kárhozatba. Jézus második eljövetelekor a Szűzanya fogja a sátán fejét véglegesen eltapodni. Ez az ígéret neki adatott.

Akik odaszentelik magukat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, azokon kisebb lesz a sátán hatalma, és könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat – a már most meglévőket, és még inkább a nehezét, ami még hátra van. Aki odaszenteli magát az Ő Szeplőtelen édesanyjának, azt Jézus – ahogyan maga mondta – elárasztja lángoló szeretetével és lepecsételi szent vérével. Szövetséget köt vele, ahogy Noéval és Mózessel, megígéri nekik a védelmet, és kifeszíti összekötő szivárványát közte és a Szentháromság között. Aki ezt az odaszentelést megteszi, az belekerül a Szentháromság egységébe a Szűzanya szeretetlángja által. Egyenes útja van ezáltal a Mennyországba.

Jézus itt Szent vérének a pecsétjéről beszél. Ahogyan az ajtófélfák megkenése az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján megvédte a házban lévőket az ártó angyaloktól, ugyanúgy védi meg, pecsételi le Jézus az övéit, azokat, akiknek Máriát adta édesanyául a kereszten. Ennek egy kibontása, konkretizálása ez a neki való odaszentelődés. Jézus édesanyánkul adta a Szűzanyát. Neki való odaszentelődésünk által mi is elismerjük édesanyai hatalmát, és fia királyi hatalmát az életünk felett.

A Jelenések könyvének a 7. fejezetében szerepelnek a különféle pecsétek, amelyeknek a feltörésére csak a Bárány méltó. És ott szerepel az az angyal is, „akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek.  „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”.

Most éppen ezeket az időket éljük, amikor Isten is és a sátán is pecséttel akarja megjelölni az övéit. Egyre többen hallunk róla, már konkrét dátumokat is emlegetve, amikor a mikrocsipet be akarják kötelezően ültetni az emberekbe. De ugyanakkor ott szerepel a Nigériai Barnabásnak adott üzenetekben is a pecsétfelvétel, és más üzenetekben is. Elkészítette napjainkra Isten az ő pecsétjeit. Ezek közül az egyik ez az önmagunk elsőszombatokon a Szűzanyának való odaszentelése. A Barnabásnak adott pecsétről lásd ezt és a következőket! Ebben az anyagban pedig a pecsétre vonatkozó üzeneteket is olvashatjuk

Jézus azt mondja, hogy azok, akik már megtették a felajánlást, elvégezték az odaszentelést, olyanok, mint a lángoszlopok, amelyek világítanak a sötétben, ill. akik megteszik olyanokká lesznek. Nemcsak maguk számára biztosítják a védelmet, hanem másoknak is világítanak, utat mutatnak az egyre sűrűbbé váló sötétségben, amely a Földre és az Egyházra is rá ereszkedik.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/958-odaszentelodes-a-szuzanya-szeplotelen-szivenek

a

P. Hermann Weinzierl: Elmélkedések a három szent napról

A liturgikus év tetőpontjához, a Nagyhét három szent napjához, a TRIDUUM SACRUM-hoz közeledik [illetve mával meg is érkezett]. Milyen nagy gazdagságot fednek fel e napok szertartásai, a bűnről, a szenvedésről, a vezeklésről, a megváltásról és ezekkel mindig összefüggésben, a kegyelemről való elmélkedések mily nagy gazdagságát. De hogy a kegyelem eme gazdagsága magával tudja ragadni a lelket, ahhoz a léleknek fel kell készülnie. Meg kell értenünk a liturgiát ahhoz, hogy helyes módon ünnepelhessük és a kegyelmek gyümölcsözőkké válhassanak bennünk.
Ehhez elsősorban annak alapvető belátása szükségeltetik, hogy a liturgikus ünneplés valami egészen más, mint az egykori történésekre való emlékező színjáték, mint ahogy ez például a passiójátékokban történik. Jézus szenvedéseinek a megelevenítése ezekben annyira megható lehet, hogy sok néző könnyekre fakad. E megemlékezéseknél azonban a szenvedő Emberfiával csak képekben találkozunk, míg a liturgiában valóságosan és ténylegesen. A szent liturgiában, melynek lényegi magja a szentmiseáldozat, a megváltás eseményei annyira megjelenítődnek, hogy valósággá válnak. A keresztáldozatot a szentmisében nem eljátsszák, hanem szentségi módon megújítják. Az oltáron az örök Főpap valóságosan és ténylegesen feláldozza magát a mennyei Atyának – az áldozatot bemutató pap, az áldozati ajándék és az áldozat bemutatása azonos, csak a bemutatás módja más.
A kereszten Jézus Krisztus vérontással áldozta fel magát, a szentmiseáldozatban vérontás nélkül – vagy ahogy a Trienti Zsinat mondja (DS 1743): Egy és ugyanaz az áldozat tárgya, ugyanaz az is, aki a pap keze által az áldozatot bemutatja, aki annakidején magát a kereszten feláldozta, miközben csak az áldozatbemutatás módja különbözik. E véres áldozat legbőségesebb gyümölcsei áradnak reánk e vérontás nélküli áldozat által. … Ezért nem csak a bűnök, a büntetések, a vezeklések és az élő hívek más kötelezettségeiért lesznek bemutatva, hanem az apostoli hagyomány szerint a Krisztusban megholt hívekért is, akik még nincsenek teljesen megtisztulva [azaz, akik a tisztítótűzben szenvednek még].
A Nagyhét a megváltás egész komolyságával szembesít bennünket, és e konfrontáció módja teljesen rendkívüli. A szent liturgián való részvétel nem érzelmi, mint egy színjátéknál, hanem szellemi és kegyelmi. A liturgia felismerésünket és akaratunkat célozza meg. A liturgia biztonságos úton vezet bennünket, hogy biztosan találkozhassunk azzal a titokkal, ami a hit titka. Egy hitetlen, ha a nagyhét liturgiáin részt vesz, örömét lelheti talán a muzsikában, a rítusok csodálatos szépségében, a pompás öltözetekben, de a tulajdonképpeniben, a kegyelemben nem vehetne részt, abból nem részesülne, a titok rejtve maradna előtte. Az első századokban ezért kiküldték volna a prédikáció után a templomból. Hit nélkül nem lehet megérteni a liturgiát és a keresztség szentségének vétele nélkül nem szabad rajta részt venni.
Készüljünk fel ezért megfelelően a szent hétre. Igyekezzünk egy kicsit, hogy a titkokat jobban megértsük, hogy méltóbban ünnepelhessük, és a kegyelem istenajándékozta gyümölcseit megkaphassuk és magunkban hatni engedjük.
Engesztelő áldozat a bűneinkért
E napok titkának kulcsa az istenemberi Főpap vezeklő szenvedése a mi bűneinkért. A Trienti Zsinat kijelenti (DS 1743): És mivel ez isteni áldozatban, amit a szentmisében bemutatnak, ugyanaz a Krisztus van jelen és lesz vérontás nélkül feláldozva, aki magát egyszer a kereszt oltárán feláldozta (Zsid 9,27), a szent szinódus tanítja, hogy ez az áldozat valóságos engesztelő áldozat.
Nos, ha a bűn komolyságát felfogjuk, akkor azt is meg tudjuk érteni, mit is ünneplünk valójában a Nagyhét e három szent napján. A modern ember azért nem érti meg Krisztus engesztelő szenvedését, mert „a bűnt, mint a vizet issza” (Jób 15,16). A modern szabadságőrület a szíveket időközben már annyira félrevezette, hogy már úgy gondolják, hogy még joguk is van bűnt elkövetni. A természetes, istenadta rend ismerete és Istennek ebből következő parancsai nem csak elvesztek számukra, hanem még ki is gúnyolják azokat, akik arra merészkednek, hogy viselkedésünk isteni normáira figyelmeztessenek. Ennek az a következménye, hogy az ember teljesen hozzászokott a bűnhöz, elvesztette ítélőképességét, mert lelkiismerete eltompult. Jeremiás prófétánál ezt olvassuk: „Megváltoztathatja-e a bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?” (Jer 13,23) Ha nem létezik már bűn, akkor persze engesztelni sincs már miért. Urunk Jézus Krisztus engesztelő szenvedése ezért lett mára a legtöbb ember számára tökéletesen érthetetlen; politikai tragédiává, tragikus félreértéssé vagy bírói tévedéssé változtatják át.
Bűn és büntetés
Mint tudjuk, a bűn nem csak tény, hanem emberi világunk tulajdonképpeni baja. Igyekezzünk ezt a tudást elmélyíteni, hogy azt, amit bűnnek nevezünk, még jobban megérthessük. Ehhez vegyük igénybe Aquinói Szent Tamás segítségét, mert az ő józan és világos magyarázatai a leginkább alkalmasak erre.
A bűn fogalma előfeltételezi a rend fogalmát, ez pedig a teremtés fogalmát. Ha Isten teremti a világot, akkor Ő szükségszerűen rendként teremti, mert ez lényének és egyúttal mindent átlátó bölcsességének kifejeződése. Ezért mondja Szent Tamás: „A mindenség tagjainak egymáshoz való rendje az egész mindenség rendje révén Istenre támaszkodva áll fenn.” Isten tartja össze az egész világot. Ő a világmindenség rendező ereje, mivel nem csak megteremtette a világot, hanem pillanatról pillanatra Ő is tartja fenn. Más szóval: A Teremtő nélkül minden káoszban süllyedne el, de a Teremtő nélkül a világmindenség is káosznak látszik, hiszen a világban rejlő rend csak Isten felől érthető meg.
Ha azonban a világ is teremtmény, tehát a semmiből ered és a benne rejlő tendencia miatt megint vissza szeretne süllyedni a semmibe, akkor a világ az istenadta rend vonásai mellett a káosz, a semmi vonásait is magán viseli. Ezért állapítja meg Tamás (ScG. 3,74): „Az isteni előrelátás rendje megköveteli, hogy a dolgokban véletlenség és esetlegesség legyen.” Istennek nem kellene a teremtett világért aggódnia, ha a világban nem lennének kiszámíthatatlanságok. Ha viszont a dolgokban létezik kiszámíthatatlan, akkor minden pillanatban újra céljuk felé kell terelni őket: „Ami Istentől származik, az rendezve van. Abban áll a dolgok rendje, hogy az egyik dolog a másik dolog által lesz Istenhez vezetve.” Ily módon a teremtés végső célja mindig maga Isten.
Egyes dolgok ezt a célt természetüknél fogva egyszerűen saját létük által érik el, vagyis azáltal, hogy olyanok, amilyenek, mások működésük által, vagyis értelmük és szabad akaratuk által. Utóbbiak a szellemi lények, az angyalok és az emberek. Az angyalok és az emberek arra vannak hivatva, hogy ezt a rendet felismerjék, igeneljék és szabad akaratukból e rend szerint éljenek. Ezért van az angyaloknak és az embereknek lehetőségük arra, hogy az isteni rend ellen cselekedhessenek, tehát a természetüknek megfelelő engedelmességet Istentől megtagadják. A bűn ezért végülis nem más, mint hiány, a felismerés és az akarat hiánya: „A bűn az akaratban nem az értelem valamilyen tudatlansága miatt történik. Mi ugyanis semmit nem akarunk, hacsak nem a jót, a valóságos vagy a csak látszólagos [saját elképzelésünk szerinti nekünk jót].” (ScG 4,92)
A bűn tehát mindig megtévesztés miatt történik. A bűnt elkövető valamilyen látszólagos jó után vágyik, amivel az igazi jót felcserélte. Így gondolja például egy tolvaj, hogy jó neki ezt vagy azt megszerezni, holott valójában ez jogtalanság, hiszen az ellopott dolog nem az övé. Az ellopott tárgyat tévesen jó dolognak tartja, így tette – a lopás – vét az igazságosság ellen és ezért valójában rossz. Ha minden ember lopna, nem lenne lehetséges többé a békés egymás mellett élés. A lopás jogtalanság, az igazságosság elleni bűn, ezért a tolvaj, amint belátja és megbánja vétkét, köteles az eltulajdonított tárgyat visszaadni, vagy, ha már nincs a birtokában, pótolni, hogy az igazságosság helyreálljon.
Hogyan látja azonban Isten az ilyen tévútra vezetett cselekedetet? „Isten tökéletes jóságához tartozik, hogy a dolgokban semmi rendezetlent nem hagy; így látjuk ezt már a természet dolgainál is, hogy minden baj valamilyen jó alá van rendelve. … De mivel az emberi tettek csakúgy, mint a természetes dolgok, szintén az isteni előrelátás tárgyai, a gonosznak is, ami az emberi cselekedeteknél előfordul, valamilyen jónak kell alárendelve lennie. Ez pedig a bűnök megbüntetése által történhet a legmegfelelőbben. A büntetés által lesz ugyanis minden, ami a helyes mértéket átlépi, az igazságosság rendje alá vetve, ami megint visszavezet a kiegyenlítéshez. Az ember ugyanis áthágja az őt megillető mértéket, ha az isteni akarat elé helyezi saját akaratát, és ennek Isten utasítása ellenére szabad folyást enged. Az így létrejött kiegyenlítetlenség lesz eltörölve, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően, valamit szenvedni. Tehát az emberi bűnöket Isten előtt meg kell büntetni és ugyanígy a jó cselekedeteket meg kell jutalmazni.” (ScG III, 140,5)
A tolvaj sikerült lopása felett bizonyos örömet érez. Ez többé vagy kevésbé nagy, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó öröm, aszerint, mit lopott el és milyen sokáig örülhet az ellopott tárgynak. A lopáskor a tolvaj saját akaratát Isten akarata elé helyezi, ami pedig ezt írja elő számára: Ne lopj! De a földi örömért a tolvaj megtagadja Istennek az engedelmességet és áthágja az isteni parancsot. A bűn egy felelősen elkövetett tökéletlenség, amibe az ember saját hibájából kerül, vagyis a bűn Isten és parancsai elleni vétek. Az igazságtalanság viszont megköveteli a kiegyenlítést. Miként már láttuk, a bűnösnek a lopás esetén egyfelől vissza kell adnia az ellopott tárgyat, másfelől az Isten elleni jogtalanságot is jóvá kell tennie. Milyen büntetést kap a bűnös? Tamás megmagyarázza: „Ez a kiegyenlítetlenség azáltal lesz feloldva, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően valamit szenvedni.” Isten az embert a szenvedés által kényszeríti, hogy bűneit jóvátegye – hozzá kell tenni: amennyiben egyáltalán képes erre, ahogy majd lentebb látni fogjuk.
Lássuk ezt a tényállást még részletesebben: „De mivel csak valami jó lehet az akarat tárgya, a gonosz, mint a jótól való megfosztottság, az értelmes és szabad akarattal rendelkező teremtményben csak speciális értelemben létezik. A rossz [hiány], ami egy dolog formájának vagy teljességének elvonása által jön létre, a büntetés karakterével bír, és ez különösen azáltal van így, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve; ugyanis a büntetés természetéhez hozzátartozik, hogy ellene van az ember akaratának. De a rossznak, ami a szabad akarattal megáldott teremtményben a köteles cselekvés megtagadásából áll, vétek karaktere van; mert az elkövetőjének éppen az lesz felróva, hogy egy cselekedet tökéletessége ellen vétett, melynek akarata szerint ő az ura. Ily módon minden rossz azokban a teremtményekben, akik szabad akarattal rendelkeznek, vagy büntetés vagy vétek.” (STH I q 48 a 5)
E magyarázat megértéséhez maradjunk a tolvaj példájánál. Az, ami a tolvajt tolvajjá teszi, a hiányzó tulajdonjog [vagyis, hogy nem ő a tulajdonosa annak, amit ellopott], ez hiányzik „cselekedete tökéletességéhez, melynek akarata szerint ő az ura”. Lehetősége van, hogy elvegye vagy sem az idegen javat, betartsa vagy sem az isteni parancsot. Ha áthágja az isteni parancsot, akkor jogtalanságot követ el, és ez a jogtalanság „különösen azáltal, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve” egy bizonyos büntetésnek felel meg [azt vonz maga után]. A büntetés lényegéhez tartozik, hogy ellentétben áll a bűnös akaratával. Egy örömteli büntetést soha nem lehet büntetésnek tekinteni. A bűnösnek a büntetést valahogyan éreznie kell, ahogy a tolvaj a lopásnál az örömet érezte, úgy kell neki büntetésként bizonyos szenvedést elviselnie.
A bűnnek ily módon mindig két oldala van. Egyfelől az igazi céltól való eltérés, mert Isten akarata (ezen akaratot kifejező parancs) ellen irányul, másfelől egy téves cél felé való fordulás, vagyis egy földi jó felé, amit Isten elé helyez.
[Ez utóbbi szakaszhoz kaptam a következő segítő magyarázatot: Az ember – ha módjában áll – azért bünteti meg az ellene vétőt, mert egyfelől haragszik rá, másfelől meg akarja bosszulni – mégha nem is ezt a szót használja – az őt ért sérelmet. „Most legyen neki is rossz” – ez az érzés mérsékli a saját veszteségét, a saját haragját. (Gondolom, ezért ítélnek meg embereknek nem anyagi jellegű kártérítést például akkor, ha olyasmit veszít el valaki más hibájából, amit nem lehet visszacsinálni, például meghal egy rokona. Az a tény, hogy az elkövetőnek rossz az, hogy fizetnie kell, enyhíti benne a saját fájdalmát.) Isten azonban nem így bánik az emberrel, hiszen, a teremtmény bűne nem sérti az Ő személyét, Isten nem táplál haragot az elkövetővel szemben. A bűn nem Isten személyét sérti, hanem az embernek Istennel való viszonyát. Ezért Isten büntetése nem bosszúból, nem haragból, nem elégtételből történik, hanem az elkövetővel szembeni jóságból és az igazságosság helyre állítása céljából. Vagyis az isteni büntetés gyógyító jellegű: 1) arra készteti az elkövetőt, hogy javuljon meg, elgondolkodjon a történteken és saját teremtmény létén; 2) a jókat neveli, vezeti ezáltal, az ő igazságérzetüket segíti.]
A bűn lényege
Az embernek igen nehezére esik, hogy a bűn lényegét felfogja. Szent Tamás a bűnt egy helyen a látható tárgyakon fellépő szennyfoltokkal hasonlította össze: „Valóságos értelemben testi dolgokkal kapcsolatosan beszélünk foltról, vagyis akkor, ha egy tárgy egy másik tárggyal való érintkezés révén elveszti eredeti ragyogását. Szellemi területen is ugyanilyen módon kell a foltról beszélni. Az ember lelkének ugyanis kettős ragyogása van: Egyfelől a természetes értelem fényének visszaverődésétől, melyek tevékenységét irányítják, másfelől az isteni fény, vagyis a bölcsesség és kegyelem visszaverődésétől, ami az embert képessé teszi, hogy jól és helyesen cselekedjen. Ha a lélek valamilyen dologhoz szeretettel ragaszkodik, az bizonyos értelemben egy érintésnek felel meg. Ha vétkezik, akkor az annyit jelent, hogy valamilyen dologhoz az értelem és az isteni parancs fénye ellenére ragaszkodik. … Ezért az ilyen érintkezés hatására elvesztett ragyogását, képszerűen a lélek megszeplősítésének nevezzük.” (Sth I/II q 86 a 1)
Ugyanezzel a hasonlattal a halálos és a bocsánatos bűn közötti különbséget Tamás így magyarázza meg: „Ahogy egy testnél előfordul, hogy kétfajta módon szennyeződik be, egyszer az ékességéhez szükséges dologtól való megfosztás révén, másszor valami idegen dolog, például piszok vagy por rárakodása által, mely ékességét [csupán] eltakarja, úgy vonhatja magára a lélek is két módon a foltot: Egyfelől a halálos bűn által, ami teljesen megfosztja a kegyelem ékszerétől, másfelől a bocsánatos bűn által, amit valami evilági dolog iránt érzett rendetlen vonzalma esetén követ el. És ezért van szükség a halálos bűn foltjának eltávolításához a kegyelem visszaszerzésére, míg a bocsánatos bűn foltjának eltörléséhez csupán a kegyelem egy aktusára, ami megszünteti az evilági valami iránti rendetlen vonzalmát.” (Sth III q 87 a 2 ad 3)
Mivel a lélek ragyogását közvetlenül nem láthatjuk, nehezünkre esik, hogy ennek elvesztését észrevegyük, tehát a bűnt kellően megértsük. Ezzel a ténnyel minden lelkiismeretvizsgálat esetén szembe találjuk magunkat: Milyen gyakran próbálkozunk, hogy felkeltsük magunkban a helyes megbánást, és ez milyen sokszor nem sikerül! Ekkor nem marad más hátra számunkra, mint Isten kegyelmével a bűnt józanul és komolyan Isten megsértéseként vagy a lélek eltorzulásaként magunk elé képzelni, és szilárdan megfogadni, hogy a jövőben elkerüljük a bűnre szolgáló alkalmakat.
A lélek ragyogásának elvesztéseként a bűn valami tisztán negatív dolog, „vagyis az isteni fénnyel való kapcsolat megfosztása” (Sth I/II q 86 a 2 ad 1). De ez minden? Nincsenek a bűnnek további következményei is? Szent Tamás így magyaráz: „A lélek szépsége az Istennel való hasonlatosságából áll, Aki felé a Tőle kapott kegyelem szentsége által a léleknek formálódnia kell. Ahogy a nap fényének észlelését a nap elé került valamely test lehetetlenné teszi a számunkra, úgy zárja el egy elkövetett bűn a lélektől a kegyelem fényét, mert a bűn elszakít Istentől, ahogy Iz 5,9 mondja. … Ezért nevezik a foltot sötétségnek.” A folt lényegét tekintve a kegyelemtől való megfosztás, és egyben akadály a kegyelem újabb felvételére.
Bűn és örökkévalóság
Egy bűn (itt a súlyos bűnről van szó) a lélekben áthidalhatatlan akadályt teremt a kegyelem számára. A lélek nem képes a kegyelmet fogadni, ráadásul saját magától nem képes többé ebből a helyzetből kiszabadulni. Ezért beszélünk arról, hogy a lélek sötétségben van, hiszen az isteni fénytől tökéletesen meg van fosztva. Az ezen bűnnek megfelelő büntetés az elkárhozás. Ez Isten boldog színe látásától való örökre szóló megfosztás. Ehhez jön még az érzékek büntetése, az időbeli büntetések, melyek a földi élet testi és lelki szenvedéseiből állnak.
Szent Tamás megmagyarázza, „hogy a büntetésnek meg kell felelnie e bűnnek. A bűnben azonban kétfajta momentum van: egyszer a halandó jó felé való rendetlen vonzódás és erről az oldalról a bűn véges, mert a teremtmények tettei nem lehetnek végtelenek. Az ilyen bűn büntetésének az érzékek büntetése felel meg, ami szintén véges. Az Istentől való elfordulás oldaláról viszont a bűn büntetése az elkárhozás, ami végtelen, hiszen a végtelen Jó, azaz Isten elvesztéséből áll.” (Sth I/II q 87 a 4)
Az örök büntetés tényét ma a legtöbb ember képtelen felfogni és elfogadni. Ennek oka egyfelől a tökéletesen hamis elképzelés Istenről. A szeretet hamis fogalmából és Isten jóságából kiindulva, úgy gondolják, hogy egy ilyen Isten soha nem lehet annyira kegyetlen, hogy teremtményeit bűneik miatt örökre meg akarná büntetni. Azon kívül miért lenne az jó Istennek, ha teremtményeinek nagy része a pokolban örökre átkozná Őt?
Másfelől e vélemény mögött magának a bűnnek a félreismerése áll. A mai ember teljesen félreismeri a teremtmény szabadságának komolyságát és a számára ebből adódó felelősséget. A teremtménynek örökre szóló döntéseket lehet és kell hoznia, mert csak ily módon válik képessé az igazi istenszeretetre. Isten az ember döntéseit kegyelmi segítségei által támogatja, ily módon válik az ember képessé, hogy élete végső célját, Istent elérje. E cél elvétése azonban örökre szóló katasztrófa. Ezért nem lehet soha a bűnt eléggé komolyan venni és eléggé félni tőle.
[Az itt leírt igazságokkal kapcsolatban ajánlom figyelembe a következő gyászbeszédet]
Vezeklés és elégtétel
Hogy a bűn milyen komoly dolog, az arról ismerhető fel, hogy milyen elégtételre volt szükség, hogy Isten megbocsáthassa az embereknek bűneiket. Szent Tamás hangsúlyozza: „De hogy az elégtétel azonos értékű legyen, végtelen erejűnek kellett lennie, mert a bűn, melyért elégtételt adott, három okból rendelkezett bizonyos végtelenséggel: először az isteni felség végtelensége miatt, amennyiben Őt az engedetlenségben mutatkozó megvetés által sérelem érte, ugyanis a vétek annál súlyosabb, minél hatalmasabb az, aki ellen elkövették. Másodszor amiatt a jó miatt, ami a bűn által elveszett. Harmadszor maga a természet miatt, ami megromlott, mert ez bizonyos végtelenséggel bír a tekintetben, hogy hordozóit vég nélkül meg lehet sokasítani. Egy tisztán teremtmény tettének azonban nem lehet végtelen hatása, és ezért nem képes elégséges elégtételt adni.”
Az embernek ugyan megvan a szabadsága, hogy a bűn által az ingyenes, istenadta kegyelmet elveszítse, de az a szabadsága már nincs meg, hogy ezt visszaszerezze. Más szóval: A bűn által elvesztette szabadságát a kegyelemre és a bűn rabszolgája lett. Isten gyermekéből és barátjából az ördög társa lett. A bűn szétzúzta a teremtménynek Istenével és Teremtőjével való baráti kapcsolatát, amit egyedül a megszentelő kegyelem tesz lehetővé, ami a teremtményt természete fölé emeli és a Háromszemélyű egy Isten valódi képmásává teszi. Csak a kegyelemben élő ember igazán szeretetre érdemes Isten számára.
Csak ezek a felismerések teszik lehetővé számunkra, hogy a Nagyhét történéseit valóban megértsük. A bűn miatt elvesztett igazságosság visszanyerése csak egy ennek megfelelő végtelen engesztelői művel lehetséges, ami a végtelen vétket kiegyenlíti. Isten igazságossága előtt a bűnös ember mindaddig menthetetlenül elveszett volt, amíg valaki helyettesként nem vette magára a szükséges engesztelést, amivel a vétek törölve lesz. Az embernek szüksége volt egy közvetítőre és közbenjáróra Isten előtt, hogy újra megszerezhesse Isten barátságát. Ennek a közvetítőnek és közbenjárónak mindkét oldalt át kellett hidalnia. Egyfelől az emberből kellett jönnie, hogy az ember helyetteseként léphessen fel és elégtételt adhasson, másfelől Istennek kellett lennie, hogy tetteinek végtelen értéke legyen.
A Zsidóknak írt levelében Szent Pál e rendkívüli közvetítőnek a lényét így magyarázza meg: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.” (Zsid 1,1-3) Az idők végén Isten egyszülött Fiát az emberi világba küldte, aki „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása és a mindenséget hathatós szavával tartja fenn”. Magára kellett vennie az emberek bűneit, „ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit”. (Zsid 2,17)
Mivel Ő egyszerre Isten és ember, Ő, Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között. Ebből azonban az következik, „hogy egyetlen bűn sem bocsáttathatik meg, csakis Krisztus szenvedésének ereje által, amiért az Apostol azt mondja, hogy »vérontás nélkül nincs bűnbocsánat« (Zsid 9,22).” (Sth III q 69 a 1 ad 2)
Summája egy másik helyén Szent Tamás ezt írja: „Krisztus szenvedése által nem csak az egész emberi természet közös bűnének vétkétől és büntetésétől szabadultunk meg, azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette, hanem minden egyes ember, aki Krisztus szenvedéseiben a hit, a szeretet és a szentségek által részesedik, minden személyes bűnétől is. És ezért nyílik meg számunkra Krisztus szenvedése által a mennyország kapuja.” (Sth III q 49 a 5)
Az embert terhelik a bűnei és az ezekből következő büntetés. Jézus Krisztus helyettesítőként átveszi ezeket és megszabadít bennünket tőlük, „azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette”. A megváltás gyümölcseiben való részesedés feltétele azonban az, hogy az ember „a hit, a szeretet és a szentségek által részesedjen Krisztus szenvedéseiben”.
Egy másik helyen Szent Tamás különbséget tesz a szenvedés különböző aspektusai között, amivel ezen aktusok messzemenő hatásai világossá válnak számunkra: „Krisztus szenvedése Krisztus lelkének akaratát tekintve az érdem módján hat; Krisztus testét tekintve vezeklésként hat, amennyiben megszabadít bennünket a büntetéstől, kiváltásként, amennyiben a bűn szolgaságából szabadít ki, áldozatként, amennyiben Istennel kiengesztel.” (Sth III q 48 a 6 ad 3).
Isten Fia az, aki emberként értünk szenved. Ezen okból lehetséges, hogy Krisztus szenvedése istenségére vonatkozzon, ami által ez végtelen engesztelői értékét elnyeri, és amitől egyáltalán megváltásunk hatékony oka származik. Krisztus lelkét tekintve szenvedése érdemszerző, és megszerzi a megváltói kegyelmek kimeríthetetlen kincsét, melyek által minden ember megmenekülhet. Ezért mondjuk joggal: Minden kegyelem a keresztből ered.
A lelkek kiváltása Jézus Krisztus által
Kétségen felül áll, hogy Krisztus szenvedése az isteni megváltói szeretet titka. Nagy a veszély, hogy e titok felett felületesen átsiklunk és azt képzeljük be magunknak, hogy Jézus keresztáldozatát meg tudjuk érteni. Különösen egy gondolat segíthet nekünk, hogy a megváltás isteni mértéken felüliségét és benne Megváltónk irántunk érzett mértéken felüli szeretetét megsejtsük. A katekizmusból minden katolikus tudja, hogy magában tekintve Krisztus még oly kicsiny szenvedésének is végtelen értéke van. Krisztus vérének egyetlen cseppje is elegendő lett volna arra, hogy az egész világot megváltsa. Miért nem elégedett meg ennyivel az isteni Megváltó? Miért nem fejezte be legkésőbb megostorozása után szenvedését? A válasz e kérdésre az elrejtett isteni végzések homályába vezet bennünket.
Szent Tamás a kiváltás fogalmából kiindulva megpróbál közeledni ehhez a titokhoz. Tekintetbe veszi, hogy a vételhez mindig két dolog szükséges, „nevezetesen a vételár és ennek valamely dolog megvételére való rendelése. Ha ugyanis valaki olyan árat fizet, ami nem fedezi a megszerzendő tárgy teljes értékét, nem vételről, hanem csak részleges vételről és részleges ajándékozásról beszélünk. Ha tehát az emberi nem megváltásával kapcsolatban az ár nagyságáról beszélünk, személye végtelen méltósága folytán Krisztusnak bármely tetszőleges szenvedése bőven elegendő lett volna halála nélkül is az emberi nem kiváltására. Ha azonban a vételár meghatározásáról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az Atyaisten és maga Krisztus az emberiség megváltására nem határozott meg mást, mint Krisztusnak halála általi szenvedését.” (Quodlibetum 2 q 1 a 2 co)
MI tehát csak azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy Isten sokkal magasabb árat állapított meg, mint amennyi szükséges volt. Istennek e szabad elhatározására azonban Tamás csak ilyen okokat tudott felhozni, mint például, „hogy Krisztus az emberi nemet nem csak hatalma, hanem igazságossága által is meg akarta szabadítani a bűnöktől. És ezért nem csak azt vette figyelembe, hogy az istenségével való egyesülése okán fájdalmának milyen nagy az ereje, hanem azt is, hogy milyen nagynak kellene a fájdalomnak lennie, hogy az emberi természet szerint egy ilyen elégtételre elég legyen.” (Sth III q 46 a 6 ad 6)
Más szóval a szenvedésnek kívülről nézve is minden elképzelhető mértéket felül kellett múlnia, ami a sokféle és rendkívüli szenvedésekben jutott kifejezésre és mindenki számára látható lett. Végül is Krisztus szeretete az, ami Őt erre a mértéket felülmúló szenvedésre indítja. Krisztus szenvedéseinek szemlélésekor minden embernek tudatában kell lennie eme isteni megváltói szeretet nagyságának, mert „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)
És milyen nagynak kell lennie ennek a szeretetnek, ha barátaiért ilyen hallatlan nagy fájdalmakat akar magára venni és önként elviselni? Paul Claudel „Gyümölcsosztó Boldogasszony” című drámájában a leprás Violaine ezt mondja nővérének, Marának: „Hatalmas a szenvedés, ha olyan önként vállalja magára valaki, mint a bűnt.” Az engesztelő szenvedésnek ugyanolyan önkéntesnek kell lennie, mint amilyen a bűnelkövetés volt. Szenvedést azonban csak szeretetből lehet önként vállalni és nem csak kelletlenül elviselni. Ezért mondja Violaine röviddel korábban: „A szeretet okozta a fájdalmat, és a fájdalom okozta a szeretetet. A fa, amit tűzbe dobnak, nem csak hamut ad, hanem lángot is.” A láng azonban fényt ad, isteni fényt, a kegyelem fényét. Ezért csak örömmel teli lehet Szent Pállal együtt kiáltanunk: „Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,14-16)
Aquinói Szent Tamás fontos tanáccsal szolgál számunkra, ami a szent liturgia titkát felfedheti előttünk, és ami bizonyára segítségünkre lehet, hogy áhítatosabban, összeszedettebben, érdeklődőbben, figyelmesebben és mindenekelőtt szeretőbben vegyünk részt a szent liturgiában: „A keresztény vallás egész rítusa Krisztus papságából vezetődik le.” (Sth III 63,3)
Azt mondhatjuk tehát: A szentmise minden gesztusa, a liturgia minden szertartása Krisztus papságából ered, és abból az áldozatból vezetődik le, amit az örök Főpap lelkünk üdvéért bemutatott, a kereszten meghozott áldozatából. Lépjünk tehát e nagyböjti napokban bizalommal a kegyelem trónusa elé, azáltal, hogy a szent ünnepeket áhítatosan követjük, és akkor biztosan elnyerjük irgalmasságát és megtaláljuk Krisztus kegyelmét. Kegyelmét, mely csakúgy, mint a szeretete végtelenül túláradó.


www.antimodernist.org/am
http://www.katolikus-honlap.hu/1501/haromnap.htm

P. Bernhard Zaby: A Szent Hét

1. Szent X. Pius katekizmusában a Nagyhétről szóló fejezet [IV. szakasz, 1. rész: Az Úr ünnepei, 7. fejezet: A Nagyhét, 1. §] ezzel a kérdéssel kezdődik [45. kérdés:] „Miért nevezik nagyböjt utolsó hetét Szent Hétnek is?” A válasz így hangzik: „Szent Hétnek is nevezzük, mert alatta azon legnagyobb titkok emlékezetét ünnepeljük, melyeket Jézus Krisztus megváltásunkért véghezvitt.” – Hiszen Jézus üdvöthozó szenvedése és keresztje által váltott meg bennünket, és pont ezeket a titkokat ünnepeljük a Szent Hét alatt.

2. A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik, és mely titkokra emlékezünk ezen a napon? „Virágvasárnap arra gondolunk, hogy Jézus Krisztus hat nappal szenvedése előtt dicsőségesen vonult be Jeruzsálembe.” Erről Szent János számol be nekünk Evangéliumának 12. fejezetében: „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. … Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje és így köszöntötték: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!« Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: »Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár hátán.«” (Jn 12,1/12-15)

[47. kérdés:] De miért akart Jézus Krisztus szenvedése előtt dicsőségesen bevonulni Jeruzsálembe? „Jézus Krisztus szenvedése előtt, ahogy ez meg volt jövendölve, dicsőségesen akart bevonulni Jeruzsálembe, mert: 1.) hogy bátorítsa tanítványait, miközben ily módon világosan bizonyítékát adta annak, hogy szenvedését önként vállalta magára; 2.) hogy tanítson bennünket, hogy halálával az ördög, a világ és a test felett győzedelmeskedni fog, és hogy meg fogja nyitni nekünk a mennyet.” – „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” (Jn 10,17-18)
Jézus nem egy szegény, elnyomott ember, akinek akaratlanul, sőt kelletlenül kell valamit elszenvednie, hanem Ő a glória királya, aki teljes, szabad akaratából lép rá királyi keresztútjára, ahogy az Atya a mennyben ezt a számára kijelölte, hogy a keresztről győzedelmeskedjen és a mennybe vezető utat megint megnyissa. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!” (Lk 23,43) Ezért van a pálmaszentelés ünnepélyes szertartása, a körmenet és a templomba való bevonulás.

3. A Nagyhét következő fontos napjai a Nagycsütörtök, a Nagypéntek és a Nagyszombat. [48-51. kérdés:] „Nagycsütörtökön az Eucharisztia legszentebb szentségének a megalapítását ünnepeljük”, „Nagypénteken a Megváltó szenvedésére és halálára emlékezünk”, „Nagyszombaton Jézus Krisztus sírbatételét tiszteljük és a pokol tornácára való leszállását; a Glória után kezdjük a dicsőséges feltámadása előtti tiszteletet.” – „Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett, … harmadnapon halottaiból feltámadott…” Hitünk ezen központi igazságai, melyekre e napokban gondolunk, mind előrevetítődnek és benne foglaltaknak az Oltáriszentség és a szentmiseáldozat titkában, melynek megalapítását Nagycsütörtökön ünnepeljük.
[51. kérdés:] „Mit kell tennünk, hogy a Nagyhetet az Egyház lelkületében töltsük el?” „Három dolgot kell tennünk: 1.) a böjtöléssel nagyobb belső összeszedettséget és buzgóbb imádságot kell összekapcsolnunk; 2.) töredelmes lélekkel folytonosan Jézus Krisztus szenvedésére kell tekintenünk; 3.) ugyanilyen lélekkel, ha erre lehetőségünk van, kell részt vegyünk a szentmisén.”
Az első két pontra akkor is és különösen akkor kell figyelmeznünk, ha valamilyen okból gátolva vagyunk abban, hogy a Szent Hét liturgiáin részt vegyünk.

4. Szent X. Pius katekizmusában 2. §. a Nagyhét néhány szertartását tárgyalja, elsőnek a Virágvasárnapét: „Virágvasárnap a nevét az ezen a napon tartott körmenet után kapta, melyen a hívek olaj- és pálmaágakat tartanak a kezükben.” Ez azért történik, „hogy Jézus Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékezzünk, amikor a tömeg kezében pálmaágakkal ment az Úr elébe”. Ez Krisztus-Király diadala, ami nem ér véget Jeruzsálemben, hanem felvezet a mennyei paradicsomig. A körmenet visszatértekor ezért üt a keresztvivő háromszor a templom kapujára, hogy az megnyíljon. Ez azért történik, hogy „szimbolizálja, hogy a mennyország Ádám bűne miatt zárva volt, és hogy Jézus Krisztus halálával kiérdemelte számunkra a mennyországba való bejutást”.
„Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen, Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.” (Zsolt 23,7-10)
Ezt hirdeti a váltakozó ének, amit a bezárt templom kapujában énekelnek: „Gloria, laus et honor tibi sit, Rex Christe, Redemptor. – Dicséret és tisztelet és öröm neked, Krisztus, Király, Megváltó.”

[55. kérdés] „Kik voltak azok, akik Jézus Krisztus elé mentek, amikor diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe?” „Amikor Jézus Krisztus diadalmenetben bevonult Jeruzsálembe, az egyszerű nép és a gyermekek mentek eléje, nem pedig a város nagyjai; így rendelte ezt Isten, hogy megmutassa nekünk, hogy a gőg méltatlanná tette ezeket arra, hogy Urunk diadalában részt vegyenek, mert Ő a szív együgyűségét, az alázatot és az ártatlanságot szereti.” – Urunk élete végén nem volt másképp, mint élete kezdetén, amikor Jeruzsálem város nagyjai szintén nem találták meg az utat Betlehembe.

5. Nagycsütörtökön utoljára kondulnak meg a harangok, és hangjuk Nagyszombatig nem szólal meg. „Nagycsütörtöktől Nagyszombatig elnémulnak a harangok [az orgonával és az oltárcsengőkkel együtt] Megváltónk szenvedése és halála felett érzett nagy gyászunk jeléül.” Ezen idő alatt fakereplők lépnek a helyükbe.
A Nagycsütörtök további szokásai: egy nagy konszekrált ostya [a római rítusban két, a miénkében három nagy ostyát konszekrálnak ezen a napon] megőrzése [egyet a miséhez, a másodikat a nagypénteki liturgiához, a harmadikat szentsír számára, e két utóbbit a pap az áldozás után egy üres kehelybe teszi el, pallával és paténával befedi és fehér selyemlepellel leköti], valamint az oltárfosztás és a lábmosás.

[57. kérdés]: „Miért tesznek el megőrzésre Nagycsütörtökön egy nagy konszekrált ostyát?” Ez azért történik: „1.) hogy az Eucharisztia szentségét megalapításának napján különös hódolat illethesse; 2.) hogy a Nagypéntek liturgiáját meg lehessen ünnepelni, mely napon a pap nem végzi el az átváltoztatást.”
Az 1955-ös Bugnini-reformig Nagypénteken nem csak „Urunk szenvedésének és halálának liturgiáját” ünnepelték egy istentiszteleti ünnep és áldoztatás formájában, hanem igazi misét, jóllehet egy előre konszekrált ostyával, egy „missa praesanctificatorum”, melyen egyedül a celebráló pap áldozott. Ezzel a Nagycsütörtök és Nagypéntek, a szentmiseáldozat és a keresztáldozat közötti bensőséges kapcsolat világosan kifejezésre jutott. Ez a nagy ostya, amivel Nagypénteken a celebráló pap megáldozott, ugyanaz volt, mint amit Nagycsütörtökön tiszteltek és imádtak.
[Lásd ezzel kapcsolatban a tavaly feltett cikkeket a nagyheti változtatásokról:
1955 előtti és 1962-os rítus, IV.: Nagypénteki változtatások]

[59. kérdés]: „Miért végeznek Nagycsütörtökön lábmosást?” Erre azért kerül sor, „hogy 1.) a megalázkodás azon aktusára emlékezzenek, amivel Jézus Krisztus leereszkedett, hogy apostolainak a lábát megmossa; 2.) mert Ő maga figyelmeztette apostolait és bennük a híveket, hogy kövessék példáját; 3.) hogy megtanítson bennünket arra, hogy szívünket minden szeplőtől tisztítsuk meg, és másokkal szemben a szeretet és a keresztény alázat kötelességeit gyakoroljuk.”
Ha csak a Megváltó ezen példaadásában rejlő tant hűségesebben követték volna, nem kellene ma azon keserű állapotok miatt szomorkodnunk, melyektől a katolikusok a „zsinati egyház” miatt szenvednek, ami a gőg, a hatalommal való visszaélés, a kihűlt szeretet következménye.

A korábbi, katolikus időkben, még az ú. n. Bugnini-reform előtt, a Nagyhét liturgiái, köztük a Nagycsütörtöki is, reggel zajlottak. Ez alkalmat adott a híveknek, hogy Nagycsütörtök délutánján és estéjén meglátogathassák és imádhassák a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. Ehhez a hívek „nyilvános körmenetekben vagy egyenként több templomba mentek el a Legméltóságosabb Oltáriszentség meglátogatására”. Ez „azon fájdalmakra való emlékezés miatt történt, amiket Jézus Krisztusnak több helyen, az Olajfák hegyén, Kaifás, Pilátus és Heródes házaiban és a Kálváriahegyen kellett elszenvednie”.
[61. kérdés:] A katekizmus kioktat bennünket arról, hogy milyen lélekkel kell ezeket a látogatásokat elvégeznünk: „Nagycsütörtökön nem szabad kíváncsiságból, megszokásból vagy szórakozásból látogatni ezeket a helyeket, hanem bűneink feletti őszinte töredelemmel, mert ezek okozták Megváltónk szenvedéseit és halálát, és az Ő szenvedéseivel való együttérzés igaz lelkületével, mialatt a különböző szenvedésein elmélkedünk, például az első látogatásnál az Olajfák hegyén való szenvedéseire, a másodiknál a Pilátus törvényházánál átélt szenvedéseire és így tovább a többinél.”
Sajnos ezt a szép és üdvös szokást ma már aligha lehet betartani, nem csak a Bugnini-reformok miatt, hanem azért sem, mert már alig lehet olyan templomot találni, melyben Nagycsütörtökön a valódi Üdvözítőt lehetne imádni.

6. A Nagypéntek különleges szertartásai a nagy könyörgések és a kereszt előtti hódolat. [62. kérdés:] „Miért könyörög az Egyház Nagypénteken az Úrhoz különös módon minden emberért, a pogányokért és a zsidókért is?” „Az Egyház Nagypénteken azért könyörög különös módon minden emberért, hogy megmutassa, hogy Krisztus minden emberért meghalt, és szenvedésének gyümölcseit mindenkinek az üdvéért kikönyörögte.”
Olyan végtelenül kár minden csepp vérért, amit az Üdvözítő hiába öntött ki. Minden emberért elégtételt adott a keresztfán, de sajnos nem mindenki akarja megváltását elfogadni. Ezért az Egyháznak pont Nagypénteken az a vágya, hogy lehetőleg sok lélek kapja meg a megváltás gyümölcseit.

[63. kérdés:] „Miért tiszteljük Nagypénteken ünnepélyesen a keresztet?” Ez azért történik, „mert ezen a napon lett szegezték Jézus Krisztust a keresztre, és ott halt meg, és ezáltal vérével megszentelte”. [64. kérdés:] „De hiszen az imádat egyedül Istent illeti; miért imádjuk akkor a keresztet?” Nem istenkáromlás egy ilyen kínzóeszközt még imádni is? „Az imádat egyedül Istent illeti; ha azonban a keresztet imádjuk, akkor ez az imádat Jézus Krisztusra vonatkozik, aki a kereszten meghalt.”
Montfort Grignion Szent Lajos „Az örök bölcsesség szeretete” című könyvecskéjében a keresztet mint Isten bölcsességének megtestesülését magasztalja. Utal arra, hogy Jézus Krisztus bizonyos értelemben a keresztet jegyeséül választotta: „Krisztus és a kereszt között feloldhatatlan, örök kapcsolat van. Soha sincs kereszt Jézus nélkül, és Jézus kereszt nélkül. Halála által a kereszt gyalázatát olyan dicsőségessé, szegénységét és csupaszságot olyan gazdaggá, fájdalmát olyan kellemessé és keménységét olyan vonzóvá tette, hogy az az angyalok és emberek számára imádni valóvá lett. És Jézus Krisztus úgy rendelte, hogy összes alattvalója imádja Őt és keresztjét. Ő [az emberré lett bölcsesség] nem akarja, hogy az imádat tisztessége, legyen bár relatív, egy másik teremtmény felé irányuló is, legyen az bármilyen magasztos, mint például legszentebb Anyja, mást illesse; Ez a nagy tisztelet csak az Ő szeretett keresztjének van fenntartva és egyedül annak jár ki. Az Utolsó Ítélet nagy napján minden, a szentek legdrágább relikviái előtti tisztelet megszűnik. Mindazonáltal a szeráfoknak és a keruboknak meg fogja parancsolni, hogy a valódi kereszt minden darabkáját gyűjtsék össze a világ minden tájáról, és a szeretetreméltó Megváltó mindenhatósága mind ezen a kis darabkákat úgy fogja összeilleszteni, hogy csak egy keresztet tegyenek ki, mégpedig ugyanazt a keresztet, amin az emberré lett Bölcsesség meghalt. Az angyalok ünnepi énekei mellett ezt a keresztet fogják dicsőségben körülhordozni. Ugyanez a kereszt fog a legragyogóbb felhőn, mely megjelenik, a világ Bírája előtt haladni, és a kereszt által fogja Ő a világot megítélni.”
Milyen jól fogjuk magunkat akkor érezni, ha földi életünkben a kereszt imádóihoz és barátaihoz tartoztunk! „Mily nagy lesz akkor a kereszt barátainak öröme, ha ezt meglátják!” „Szent Kereszt, légy üdvözölve!” „És milyen borzalmas lesz ezzel szemben ellenségeinek a kétségbeesése, akik a villámokat szóró kereszt látványát nem bírják majd elviselni, és ezért a hegyekhez kiáltanak: Szakadjatok ránk! És a pokolhoz: Nyeljetek el bennünket!”

7. [65. kérdés:] „Nagyszombat szertartásai közül a húsvéti gyertya és a keresztvíz megszentelése az, amit különös áhítattal kell szemlélnünk.” [66, kérdés:] Mit szimbolizál a húsvéti gyertya? „A húsvéti gyertya azt a ragyogást és gyönyörűséget szimbolizálja, amit a feltámadt Krisztus a világnak hozott.”
Nagyszombaton Jeruzsálemben minden évben csoda történik a Szent Sírnál: A sír padjából, melyen Jézus legszentebb holtteste feküdt és ahonnan Ő feltámadt, egy szent fény száll fel, melyen Jeruzsálem pátriárkája meggyújt egy gyertyát, hogy kivigye. Ez a fény villámgyorsan szétterjed az egész sírtemplomban és még azon is túl.

[67. kérdés:] „Miért szentelik meg a keresztvizet Nagyszombaton?” A keresztvizet azért szentelik meg Nagyszombaton, „mert a régi időkben ezen a napon, ugyanúgy, ahogy Pünkösd vigíliáján is, ünnepélyesen osztották ki a keresztség szentségét.”
Hiszen a keresztség teszi valósággá bennünk a húsvéti titkot. Meghaltunk a bűnnek, hogy ezentúl Krisztussal éljünk.
[68. kérdés:] Mit kell tehát tennünk, miközben a keresztvizet szenteli a pap? „Miközben a keresztvíz megszentelése zajlik, hálát kell adnunk az Úrnak, hogy hagyott bennünket megkeresztelni, és meg kell újítanunk azt az ígéretet, amit akkor tettünk” [vagyis keresztszülőink tettek nevünkben]. Akkor ellene mondtunk a Sátánnak és minden csatlósának, és az Üdvözítőnek hűséget fogadtunk a hitben való engedelmes élettel.

„Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek!” (Róm 6,11-13)
„Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben.” (Kol 3,1-3)

www.antimodernist.org/am
http://katolikus-honlap.hu/1501/szenthet.htm

Kezdetben nem így volt (Mt 19,8)

Isten változatlan igazsága a házasságról és a nemiségről

Athanasius Schneider püspök

1. A mi Urunk Jézus Krisztus, személyében az Örök Ige és Igazság az emberi természet méltóságát egy különösen csodás módon állította vissza (Qui dignitatem humanae substantiae mirabilius reformasti”), méghozzá az ember nemiségére vonatkozóan, amely kezdetben csodás módon teremtetett (mirabiliter condidisti). A bűnbeesés által az emberi nemiség méltósága megsebződött. A régi emberek keményszívűsége miatt Mózes még a válást is bevezette, méghozzá az Isten által eredetileg adott, a házasság abszolút felbonthatatlanságával ellentétben. A farizeusok és az írástudók, bár ismerték az igazságot a házasság eredetéről, azonban a válás széleskörűen elterjedt igazolását keresték egy a nép által elismert tanító részéről. A tan és a pasztorális gyakorlat közti ellentét lehetőségének az első hazugjai kifejezetten a farizeusok és az írástudók voltak. Ők kérdezték tehát Jézust a házasság alapvető felbonthatóságának a jogosságáról. (Vö. Mt 19,3). Jézus nekik hirdette evangéliuma által és minden kor emberének Isten állandóan érvényes és megváltoztathatatlan igazságát a házasságról, miközben azt mondta: „Kezdetben ez nem így volt. Én azonban azt mondom nektek: aki elbocsátja feleségét és egy másikat vagy egy másik elváltat vesz magához, az házasságot tör” (Vö: Mt 19,9). Jézus a házasságról és a nemiségről való isteni igazságot a maga teljes komolyságában és annak teljes szépségében visszaállította. Krisztus ebben az általa tekintélyi alapon hirdetet isteni igazságban nem hagyott semmiféle szofizmákat (pl. pszichológiai okokból való bűnösségeltörlést), és semmiféle állítólagos pasztorális okokra hivatkozó (adott esetben egyes esetekre szorítkozó) kivétel-szabályozásokat érvényesülni, amit a farizeusok gyakoroltak. Sőt odáig ment, hogy azt hirdette: Mindenki, aki egy asszonyra sóvárgó szemmel rátekint, szívében már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5,28). Krisztusnak ez a parancsa általános érvényű és azt mondja: Minden egy másik emberre irányuló szexuális vágyakozás, aki nem a jogos házastárs, az szándéka szerint Isten szemében már a házasságtörés bűne és a hatodik parancs ellen irányul. Ezzel Krisztus minden szándékos gondolati, és minden testi, érvényes házasságon kívüli, szexuális aktust (mint parancsellenest, amely Isten akarata ellen irányul) istenellenesként elítélt. Jézus az ő szavait nem saját tanításaként mutatta be, hanem az Atya tanításaként: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem (Jn 14,24), és „Az az Ige, amit hallottatok nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Jn 14,24). Ugyanezt mondta apostolainak, és bennük az egyházi tanítóhivatal minden birtokosának minden korban egészen újraeljöveteléig: „Aki titket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16)

2. Krisztus a házasságról és a nemiségről szóló eredeti igazságot – figyelembe nem véve sok kortársának keményszívűségét, és a farizeusok és írástudók pasztorális szofizmusát – ünnepélyesen helyreállította, és apostolaira és utódaikra bízta, hogy hűségesen továbbadják és gondozzák olyan kincsként, amelyet nem emberek hoztak létre, és amely nem emberi döntsektől függ. Az apostolok a leglelkiismeretesebb őrzői („episcopi et pastores”, vö Apcsel 20,28) és gondnokai („administratores” vö 1 Kor 4,1; Tit ,7) voltak ennek a hitletéteménynek azon a területen is, amely a házasságra és a nemiségre vonatkozik, emlékezve Jézus hozzájuk intézett szavaira: „Ki a hű és okos szolga, akit az Úr házanépe fölé rendelt, hogy a megfelelő időben a megfelelő táplálékoz nyújtsa neki” (Lk12,42)? Az elmúlt kétezer év során az egyház életében újra meg újra voltak próbálkozások, hogy Krisztus napnál világosabb és kompromisszumok nélküli a házasság felbonthatatlanságáról szóló és mindenféle házasságon kívüli szexuális aktus Isten szándékai ellenére való tanítását átértelmezzék. Az egyház életének első szakaszában „Jezabel” és a „nikolaiták” gnosztikusan liberális tanai voltak azok, amelyeket János apostolnak a pergamoni és tiatirai egyházban bírálnia kellett (vö. Jel 2,4-24). Krisztus és az apostolok házasságról szóló tanításának radikális ellentanítását hozta Luther Márton azáltal, hogy a házasságot pusztán „világi dolog”-nak minősítette, és ezáltal elsőként a keresztény Nyugaton elméletileg és gyakorlatilag is megnyitotta az ajtót a házasság felbontásához (Vö. ehhez Hesseni Fülöp kettős házasságának az esetét!). Nagyon sokféle formában történt a visszaélés Krisztus házasságról szóló tanításával: az irgalmasság fogalmának az elferdítésével („oikonomia”-nak nevezik az orthodox egyházban) vagy gyávaságból és szervilizmusból evilág erőseinek a házasságtörő gyakorlatával szemben. Néhány példa az utóbbira: A görög episzkopátus I. Justinanusz korától kezdve, a frank episzkopátus a német II. Lothar kettős házasságának az esetében, főleg eklatáns módon Anglia majdnem teljes katolikus episzkopátusa VIII. Henrik idején, továbbá egy része a bíborosi kollégiumnak Napóleon érvénytelen második házassága esetén. Néhány bátor bíboros protestált mégis ellene, mire Napoleon megtiltotta nekik a bíborosi öltözet viselését, és a bíborosi jövedelmeket is megvonta tőlük. Ezeket a politikailag lojális bíborosokkal szemben „fekete kardinálisok”-nak nevezték.

3. Néhány év óta létrejött egy egyházon belüli csoportosulás főleg papokból, de néhány püspök és bíboros is hozzájuk tartozik, amelyik a Római Katolikus egyház kétezer éves gyakorlatának a megváltoztatására törekszik, hogy ti. az elváltak és új partnerrel (civil házassági jellegű kapcsolatban) együtt élők nem járulhatnak szentáldozáshoz, mert ez istenellenes, mivel Isten igéje ezt mondja: „A házasságtörők nem birtokolhatják az országot” (1 Kor 6,9). Ez a nevezett csoportosulás különféle érveket használ. Ezek nagyon is emlékeztetnek a korakeresztény gnosztikusok érveire, akik számára ellentét volt a tan és a gyakorlat, vagyis a lelkipásztorkodás között. Továbbá Luther Márton érveire is, amelyek a hit üdvözítő erejét elválasztják az életvezetéstől, a bánattól és az igazi megjavulástól. A trienti zsinat ezzel szemben ezt tanítja: „Aki azt mondja, hogy a bűnbánatnak csak két része van, ti. a bűn okozta félelem, és az evangélium vagy a feloldozás által fogadott hit (bánat, megvallás és elégtétel nélkül), az ki van közösítve az egyházból” (DS 1704). Ehhez járul még, hogy ez z említett csoportosulás szofista és cinikus trükkök által az azonos neműek aktusait végső soron igazolni kívánja azáltal, hogy két szodomai kapcsolatban lévő személy más jó tulajdonságairól beszél, mintha ez az istenellenes kapcsolat is önmagában jó volna. Mindezen próbálkozások ellenére Isten Szentírásban lévő szavainak az igazsága ma is érvényes, ahogyan az apostolok korában érvényes volt: „Ne hagyjtátok magatokat félrevezetni: paráznák, bálványimádók, házasságtörők, kéjencek, olyanok, akik homoszexuális aktusokat visznek véghez, nem fogják örökölni Isten országát” (1Kor 6,9), és: „A paráznákat és házasságtörőket elítéli Isten” (Zsid 13,4). Egyetlen katolikust, aki még komolyan veszi keresztségi fogadalmát, sem szabad, hogy megfélemlítsenek a paráznaságnak és a házasságtörésnek ilyen szofista tanai, még akkor sem, ha, Isten bocsássa meg, egy püspök vagy bíboros szájából hangoznak is el. Az ilyen tanítók egyházi hivatalokban biztos, hogy nem Krisztus, hanem inkább Mózes vagy Epikurosz tanítványai. Ez az új tan és a házasságnak és nemiségnek állítólagosan új pasztorálisa a keresztényeket a Krisztus kora előtti időkbe viszi vissza, a szívnek a vakságába és a keményszívűségbe, Istennek eredeti szent és bölcs akaratával szemben. Egy olyan beállítódásba, amely a pogányokéhoz hasonló, akik nem ismerik Istent és az ő akaratát. Így tanít minket a Szentlélek a Szentírásban: „Az ugyanis Isten akarata: a ti szentségetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól… ne éljetek olyan szenvedélyekben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent” (1 Tesz 4,3-5). Egyedül az eredeti, Krisztus által helyreállított és az egyház által változatlanul áthagyományozott házasságra és nemiségre vonatkozó tanítás és annak gyakorlása, a „Jézusban való igazság” (veritas in Jesus) hozza meg a Krisztusban való új életet, és egyedül ez számít. A Szentlélek ma is int minket a Szentírás szavaival: „Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek. Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény. (Ef 4,17-24)

Athanasius Schneider az Astana-i érsekség (Kazasztán) segédpüspöke. 1961-ben Kirgistanban született egy feketetengeri német családban, amely 1973-ban kivándorolt Németországba. Iskolái elvégzése után belépett a Szent Kereszt kanonokjaink rendjébe. XVI. Benedek pápa nevezte ki 2006-ban püspökké. Két magyarul is kiadott könyvében (megjelentek a Stella Maris kiadónál) védelmezte a szájba történő áldozást, mint az egyház ősi hagyományát.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/917-kezdetben-nem-igy-volt-mt-19-8

A Családszinódusról vele közölt interjú itt olvaható.

MÁRIÁS PAPI MOZGALOM

A Nemzetközi Felelősünk – Gobbi atya utódja – Laurent Larroque atya Újévi Körlevelét átolvasva, fellélegeztem: végre megtört a jég! Alleluja! Köszönjük Szűzanyánk! Áve Mária! Be lehet látni a színfalak mögé másoknak is, akik látni, hallani, érteni akarnak, mert a függönyt FÖLEBBENTETTÉK most már ILLETÉKES KEZEK! Már az elején utalok a Körlevél fajsúlyára, hogy tudniillik, ez nem csip-csup megnyilatkozás, Nemzetközi Felelősünk a MPM nevében szól HIVATALOSAN! A zavarosban halászás, mellébeszélés, mint az eddigi „hivatalosan”? nyilatkozók ideje lejárt. Nagyon fontosnak tartom ismételten a figyelmükbe ajánlani a következőket: először is, a Körlevél „Belső használatra” íródott, vagyis olyanok részére akik már rendelkezünk olyan alapokkal, ismeretekkel amelyek nélkül nagyon nehéz a tartalmát és a lényegét helyesen megérteni. Szükséges a Kék könyv üzeneteinek alapos ismerete, sőt át kellett elmélkedni az idők folyamán és életté, tetté kellett váltani, a mindennapi életben, saját életterünkben, pap nélkül vesződséggel, botladozva de gyakorlat teszi a tanítványt mesterré! Az egész 25- huszonöt év üzeneteit, 1973-1997. 12. 31-ig a teljes összefüggéseiben kell és lehet helyesen megérteni, valamint összevetve a Szentírásban foglaltakkal, beleértve a „próféciákat” különös hangsúllyal a Jelenések könyvében foglaltakkal, továbbá a Katolikus Egyház Katekizmusával – KEK – valamint az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásával, hogy csak a leglényegesebbekre térjek ki és persze az aktuális, „jelen idők jeleivel”! Ennek keretét biztosították az u.n. Cönákulumaink, vagyis rendszeres, általában heti „imatalálkozóink”, a Szűzanya által kívánt módon és jelenlétében. Tehát gyakorlatilag ez volt a Szűzanya Szeplőtelen Szent Szívének Iskolája, ahol a végső idők APOSTOLAIT képezte ki, éppen úgy, ahogyan G. Szt. Lajos A Tökéletes Mária Tiszteletben profetikus módon már 300-háromszáz évvel ezelőtt leírta. Ennek hitelességét az életünk hivatott igazolni, köztünk is vannak gyengébb tanulók, jó tanulók és „jeles” vagy „kitűnő” tanulóink, vagyis apostolaink, ki-ki a kapott talentumai szerint. Köztünk megvan az, ami máshelyen ritka, mint a fehér holló, nem vagyunk irigyek, féltékenyek egymásra, mert mi együtt, egymás kezét szorosan tartva, fogva tudjuk a ránk bízott feladatot elvégezni. Igaz, nagyon kevesen vagyunk, maradtunk, de ez nem lényeges. Csupán arra kell vigyázunk, hogy külső túlbuzgó jó szándékú szimpatizánsaink ne vegyék ki a gyeplőt kezünkből, pontosabban fogalmazva a Szűzanya kezében maradjon. Ezt az ajándékot égi Édesanyánk nekünk megadta, mi Testvérek vagyunk, az Ő kicsinyei, pólyás babái, és ez nekünk elég! Mi tisztába vagyunk a leglényegesebb tulajdonságunkkal: emberileg a legalkalmatlanabbak vagyunk, de akik az Igazságra szomjaznak, felismernek, elfogadnak azoknak akik vagyunk. Ellenségeink is felismernek, minden valótlanságot rágalmat ránk mondanak, mint elődeik, nincs új a Nap alatt.

Másodsorban, éppen ezért ahol „dűlt betűkkel” belépek az elmélkedés anyagába, azért teszem, hogy minél jobban érthetőbbé váljon a mondat lényege, tartalma, esetenként zárójelek közt, magát a mondatot is kibővítem, kiemelem, úgy ahogyan átrágtam magamat rajta. A Szentírás idézetet leközlöm, ahol szükségesnek vélem, a föntebbi kifejtésem miatt, saját – BIBLIA – Ószövetségi és Új Szövetségi Szentírás, Szt. István Társulat, Az Apostoli Szent Szék Könyvkiadója Bp. 1987 -. alapján, mellékesen megjegyzem, van egy családi nagyszüleimtől kapott Szent BIBLIA is, Károli Gáspár Bp. 1899.-es kiadású, a nyelvezete nehézkesebb, ebből olvasgattam már ifjú korom óta.

Harmadsorban, az Országos és azon belüli Területi Felelősöknek nem jelentenek nehézséget a Körlevélben foglaltak, viszont nem jelenti azt, hogy minden egyes lelkiségünkhöz tartozó testvérünk kis újában van már a Kék könyv és a tartalma. Az sem mérvadó, hogy valaki hozzájutott a Kék könyvhöz, most kezdi átolvasni és jól, helyesen el tud igazodni benne, anélkül, hogy Cönákulumot tartanának. A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Iskolájában nincs „távoktatás”, magánórák, egyedieskedések stb. Megvan a keret és a szabály, kivétel nincs! Aki igazán szereti és tiszteli az égi Mamát, örül ha kedvébe járhat, nem különcködik!

És végül most én is pontosítok: előbbi írásaimban utaltam arra, hogy nem mindenben tudok azonosulni a MPM, és általában a „hivatalos” magyar nyelvterületi állásponttal – egyelőre le van maradva az „Igazság őre, jó Pásztor, Márton Áron püspök tanítása és példája” keskeny ösvényéről – ezt a Körlevél egyértelművé teszi remélem, végre! Tehát azok akik felvállalják a Kék könyv üzeneteinek teljes tartalmát lényegi mondanivalóját, és abból fakadóan küldetésünket, azokkal lelkileg egyesülve voltam, vagyok és maradok! Isten kegyelméből és Szűzanyánk vezetésével. Végül magától érthető, hogy itten a dátumos zárójelek a Kék könyv idézeteire utalnak! Ez a honlap MPM-MM fiók továbbra is nyitott marad az érdeklődni, tájékozódni akarók előtt, lelkiségtől függetlenül, tehát a „belső szabályunk”, hogy más magán-kinyilatkoztatásokat figyelmen kívül hagyjak, csak a Cönákulumokra korlátozódik, valamint akkor és ottan, amikor meghívnak hivatalosan a MPM-MM-at képviseljem. Pl.Cönákulumok elindítására plébánián, vagy családoknál, ahol a plébános közömbös vagy elutasítja a MPM-at. Senkinek nincs joga megtiltani a Családi Cönákulumot, magánházaknál.

ELMÉLKEDÉS

Vesszük Szent II. János Pál 2000 május 13-án Fatimában tartott szentbeszédét, Jácinta és Ferenc boldoggá avatása alkalmából: „Mennyi áldozat volt a második évezred elmúlt utolsó századában (…) A Fatimai Üzenet felhívás a megtérésre, az emberiségnek tett felhívás, hogy ne váljék a SÁTÁN JÁTÉKSZERÉVÉ! Mint ahogy az egész XX. Században megtörtént. (Jel 12, 3.) („Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy VÖRÖS SÁRKÁNY, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona!”). De Fatimánál, mondja a Szentatya, van egy másik, „nagy apokaliptikus jel” : „Az isteni Terv szerint, lejött az Égből erre a Földre az Atya kiváltságos kicsinyeinek a megkeresésére EGY NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY” (Jel. 12, 1.) („Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap ,lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona!”). Ő beszél nekik az Anya hangjával és szívével”.

Így is az „Én könyvem … volt annak az eszköze, hogy égi Édesanyátok hangját, anyai szabadító tervem megnyilatkoztatását és a felhívást., … sok szeretett gyermekem szívébe lelkébe eljutassa!” (1984. 10. 21.) ebből a szentbeszédből következik, hogy beszélhetünk ezekről az időkről mint apokaliptikus időkről. (Jel 12. ) ez nem az utolsó illuminátusnak – felvilágosult szektásnak – a fantáziája, hanem megvan hozzá II. János Pál Pápa tekintélye!

A MPM úgy mutatkozik, mint a Fatimai Üzenet folytatása, úgy is mint apokaliptikus üzenet: „Az utolsó Fatimai jelenésem alkalmával bekövetkezett Napcsoda csak prófétai jel volt, figyelmeztetve benneteket, hogy „tekintsetek mindnyájan a még lepecsételt könyvre!” (1987. 10.13.) (a lepecsételt könyv, itt a Jelenések könyvére utal és a benne foglaltakra, vagyis arra, hogy elérkezett az emberiség a megjövendölt események beteljesülésének idejéhez, az események feltárják „misztériumát”).

Ez a nyitja annak, amit hivatva vagyunk megérteni: „a Napba öltözött Asszonnyal” szemben álló első „apokaliptikus vadállat” – ami nem más mint –A nagy Vörös Sárkány, és a mi időnk számára a marxista ateizmus! (1989. 05. 14.) (ez a Pünkösdi üzenet – a többi hozzákapcsolódóval – elégé részletesen kifejti a témát, egyébként a múlt évi lelkigyakorlatunk – Leányfalun – egyik elmélkedési pontja is volt, csak sajnos nagyon „hímes tojásként” kezelve, – hogy senkit meg ne bántson, különösen a volt, vagy még élő „békepapokat” és tanítványaikat! – a többi témával együtt! Vajon miért? A „titkos szekta”, értsd magyar egyházi szabadkőművesség tiltása – ellenőrzése – miatt! Én nevükön nevezem Őket, mint a Szűzanya a Kék könyvben, ha pedig a helyzet megkívánja, és szembesülök, személyesen is!). A KEK „téves messianizmusnak nevezi” (676), vagyis „téves – hamis – Krisztusnak” (Mt 24.). Agresszív formát öltött a világ meghódítására, pontosan négy napon belül a Napcsoda után: Oroszországban 1917. 10. 17-én elkezdődött a bolsevista forradalom.

Hetven éve történt, hogy Ellenfelem a Sátán feljött közétek a mélységből, hogy egész rettenetes hatalmával megnyilatkozzék, mint a Vörös Sárkány”. (1987. 10. 13.) Követve a jelenések aktualizáló olvasását, felfedezhetjük a párduchoz hasonló „vadállatban” a gyakorlati ateizmust”, mely újra akarja ismételni minden nemzet szintjén „együtt össze esküdve” az eredeti lázadás bűnét „Isten ellen és az Ő Krisztusa ellen!” Ez a lázadás egy humanizmus messianista formája alatt mutatkozik, mely önmagát üdvözíti. (KEK 675).

„Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni! Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a „gonoszság misztériumát” egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserébe azért, hogy elpártoljanak az Igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett!” (KEK 675.) (a vallási megtévesztés előfutárai, a terep előkészítői az egyházi szabadkőművesek, élükön a Hamis Prófétával!). Szeplőtelen Szívem különleges ajándéka erre az időre a Katolikus Egyház Katekizmusa – KEK – amit Pápám úgy akart közzé tenni mint végső és fénylő tanúságtételét. (1993. 01. 01.) (sajnos ebben a szándékában a Szentatyát II. János Pál pápát, az egyházi szabadkőművesség alattomosan, nagyon gáncsolta, minden eszközzel és módon).

Ennek a téves humanizmusnak, ennek a téves univerzális messianizmusnak a célja nemcsak az, hogy tagadja az Istent, hanem, hogy káromolja Őt! A Kék könyv egyes részei így világosan megnevezik ezt a „vadállatot”, melynek a nevét fölöslegessé válik kimondani, (én leírom: szabadkőművesség, Jel 13, 1-10.), ugyan úgy hiábavaló, sőt veszélyes egy mérges kígyó testére taposni, ha az illető nincs abban az állapotában, hogy széttiporja a fejét.(megjegyzem, majdnem minden „humanitárius” segélyszervezet, „szeretet szolgálat”, klub, lovagrend, vitézrend stb. ebben a sodrásban van, még olyanok is, amelyekről nem is gondolja a gyanútlan ember, csak a „csúcson” levők vannak „beavatva”, jó, sikeres karriert befutva, elfoglalva az első helyeket – a mai kor valódi farizeusai – ezt kihangsúlyozta a Szűzanya üzeneteiben. Ezért nem kérünk, sőt elutasítjuk felkínált jutatásaikat, szolgálataikat, ottan ahol felismerjük).

Azonban hagyjuk bizalommal, hogy a Szűzanya tegye meg mert ez az amit Ő tenni fog, „a VÉGÉN”, amint Írva van a Biblia elsőtől (Ter 3, 15.) („Ellenkezést vetek közéd és az Asszony közé, a Te ivadékod és az Ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, Te meg a sarkát veszed célba!”), az utolsó lapjáig. (Jel 20, 1-3.) („Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. Megragadta a Sárkányt, az ős kígyót, vagyis az ördögöt, a Sátánt és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik”). „Végül az Én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni!”

Folytatva még a Jel 13, 11-ben olvasunk a „bárányhoz hasonló vadállatról”: (egyházi szabadkőművesség, – 1989. 06. 13.), a Hamis Próféta és az Antikrisztus személyben jön el (in persona). (két külön személyről van szó, a Hamis Próféta), aki sajnos „a mieink közül származik” (1 Jn 2, 19.) ami hasonló Júdás misztériumához. (így ír Szent János apostol az egyházi szabadkőművesekről: „Közülünk kerültek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, velünk maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalónak válnia annak, hogy nem mindenki tartozik közénk!”). (A Hamis Próféta) Átadja majd az Egyházat az ellenségnek egy csókkal, a szeretet egyik jelével az Egyház felé, hogy jobban elárulhassa Azt.

„Hányan hagyják el e szegény fiaim közül ma is az Egyházat, bírálják és támadják, vagy egyenesen el is árulják, és kiszolgáltatják Ellenfelemnek! Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” (még idézek pár mondatot, ebből a Virágvasárnapi üzenetből: „Készültök belépni abban az időbe, amelyet az Atya határozott meg terve megvalósítására. (… ) Ez a Sátán órája, az Ő nagy hatalmának órája!!! A sötétség órája ez! A sötétség elterjedt a világ minden részén. Az emberek avval áltatják magukat, hogy elérték a fejlődés tetőfokát, pedig a legmélyebb sötétségben járnak. Most mindent elsötétített a halál árnyéka, amely megöl, a bűn árnyéka, amely foglyul ejt, a gyűlölet árnyéka, amely tönkre tesz titeket. Sötétség borult az Egyházra is! (…) Igen, csókkal áruljátok el, Ti magatok, szegény fiaim” – (elsősorban a papok, amikor már „csak” féligazságokat hirdetnek, az „irgalmasságot, szeretetet”, elhallgatván a bűn, a halálos bűn, az Isten és törvényei elleni lázadás következményét, a Pokol tényét, és azt, hogy Isten „igazságos” is, bűn büntetés nélkül nem marad – ez egyik része az elhallgatott hitigazságoknak, „ki mit vet learatja”, saját kiegészítésem) – „még ma is az Egyházat és kiszolgáltatjátok ellenségeinek! Nemsokára az elé vonszoljátok Őt is, aki mindent elkövet megsemmisítésére”. – vagyis az Antikrisztus elé sk. – „Újból elítélik és üldözik. Ismét vérét kell ontania”. – 3. Fatimai titok! sk. – Szeplőtelen Szívemnek szentelt papok, szeretett fiaim! Ez a Ti órátok is, Fényetek órája, amelynek egyre jobban kell világítania !!!” (1978. 03. 19.).

Nem kell kísérteni az Istent, kérdezvén: „Uram ki az?” (Jn 13, 25.) Jézus sohasem pontosította az apostolai előtt, ki lenne az áruló. A pontosítás, jelentheti egy személynek az elítélését. (csak mellékesen jegyzem meg: – a MDM üzeneteiben sincs felfedve a személy „neve”, csupán a próféciákban, pl. Jel 19, 20. szereplő módon, Hamis Próféta, csaló, stb. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudjuk beazonosítani, az időt és az eseményeket, sőt magát az embert, pl: a Jel 10, 7. „Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.” Tudjuk, hogy az „angyal” hírvivőt is jelent, a „harsona” erősítő valami, hogy jobban, hatékonyabban és messzebbre lehessen hallhatóvá, érthetőbbé tenni az adott üzenetet. Ma már sok templom rendelkezik ki hangosítással. A MDM üzenetekben éppen ezzel kapcsolatosan hangzik el pontosítás az Úr Jézus által – szerintem. Ma, amikor a „fenevad” titkos ügynökei minden média csatornán és lehetséges módon keresztül terjesztik tanaikat, ki botránkozik meg azon, hogy „a hetedik angyal harsonája” az internet által is közvetíti üzenetét? A Kék könyvben több helyen kijelenti a Szűzanya: sok pásztor „béressé”, „néma kutyává” vált, nem védik a nyájat a ragadozó farkasoktól! A templomok kiürültek, még nálunk is, akik járnak, nagyrészük langyos keresztény, majd hamarosan megmutatja az üldözés, kik is az igazi „Krisztus-hívők”, „csak a kisded nyáj marad hűséges”! Örvendjünk annak, hogy még szól a harsona – szívleljük meg és cselekedjünk – mert amikor elhallgat, akkor „beteljesedett!”, ütött az óra! És még egy „apróság” ne kerülje el figyelmünket, az idő viszonyítás, megfeleltetés. Az Úr Jézus elfogatása, keresztre feszítése, halála, mai ismereteink szerint kb. három napot ölelt fel, a Dán. Próféciáiban a mindennapi áldozat – a szentmise – eltörlése 1290 napig tart, ami kb. Három és fél évnek felel meg, és erre maga a Szűzanya utalt a Kék könyv üzeneteiben, tehát még a java ezután következik.).

Engedelmeskedjünk bizalommal Égi Édesanyánknak. „Nyelvetek oldódjék a jóság, a szeretet, az igazság szavaira, és ennek érdekében mindig a legnagyobb csend vegye körül minden szó keletkezését. Értelmetek csak a béke és az irgalmasság, a megértés és a mentés gondolataira nyíljék meg, és soha ne ragadja el az ítélkezés és a bírálat, még kevésbé a gonoszság és a kárhoztatás”. (1981. 03. 04.) „Szeplőtelen Szívemben alapozom meg belső kiegyensúlyozottságotokat, szeretett fiaim, mert ma szükség van arra, hogy egyre körültekintőbbek és erősebbek legyetek”. (tovább folytatva az idézetet: „ Ez a kiegyensúlyozottság jelzi mindenkinek, hogy égi Édesanyátok gondoskodik rólatok, és biztosítja az Egyházat arról, hogy bennetek hűséges és bölcs gyermekekre talál”! Ez utóbbi nekem is könnyebb lenne – a kiegyensúlyozottság – ha volna komoly lelkivezetőm, így gyötrelmesebb, de felajánlom az Úrnőnek!). (1979. 03. 25.).

Ezért Gobbi atya nem akarta, hogy a Cönákulumokon osztogassanak vagy vitassanak más írásokat vagy üzeneteket a Kék könyvön és az elmélkedéseken kívül. Ez egy feltétel, hogy Cönákulumokat tartsanak, tehát ezektől tartózkodni kell. Jézus csak a szeretett tanítványnak aki a vállára borult, közölte, hogy kicsoda az áruló, az utolsó pillanatban. Ez egy szörnyű titok… (szintén mellékesen jegyzem meg: vajon az, hogy egyesek – a Jánosok – már tudjuk „ki az”, nem elégé világos utalás arra, hogy az Egyház „az utolsó óráit, éli?). Szűzanya nem mondja, hogy ki lesz nyilatkoztatva, ki tudja melyik misztikustól, és még kevésbé, hogy az internetten, de mond valamit, ami felelőssé tesz minket.

(VAGYIS A MÁRIÁS PAPI MOZGALMAT, én az idézetet ellőbbről veszem, a Körlevélben szereplőt nagybetűvel közlöm. „Amint Noé az Úr nevében behívta a bárkába mindazokat, akiknek meg kellett menekülniük a vízözöntől, ugyanúgy most neked, legkisebb gyermekem, a mennyei Édesanyád nevében hívnod kell az embereket, hogy lépjenek be a Szeplőtelen Szívem menedékébe azok, akiket oltalmazni, védeni és megmenteni kell a nagy megpróbáltatás alatt, amely már elérkezett az Egyház és az egész emberiség számára. (…) Mindenkivel közölnöd kell, hogy már beléptetek azokba az eseményekbe, amelyeket Én előre megmondtam, és amelyeket a titok harmadik része tartalmaz, amit még nektek nem fedtek fel!) „MAGUKBÓL AZ EGYHÁZBAN ÉS A VILÁGBAN TÖRTÉNŐ ESEMÉNYEKBŐL VÁLIK NYILVÁNVALÓVÁ!” (Az Egyházamat az elpártolás és a hitetlenség heves szélvihara söpri végig, mialatt az, aki Krisztussal szembeszáll” – az Antikrisztus aki hamarosan föl fog lépni sk. – „behatol az Egyház belsejébe, így teljesítve be a pusztítás gyalázatát, amelyet az isteni Szentírás előre megmondott. Az emberiség megismeri a büntetés véres óráját, járványok, éhínség és tűz fogják sújtani, sok vér ömlik ki az utatokon, a háború mindenfelé terjed, óriási pusztítást okozva a világon. Ezért megújítom az aggódó felhívásomat, hogy meneküljetek Hozzám a Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlással, és szaporítsátok mindenütt az imacenákulumokat. Ne féljetek! Én mindig veletek vagyok!”).

Tehát azt az eseményekből kell felismerjük, a szemeinken keresztül, melyek látnak, a fülünkön keresztül, melyek hallanak, intelligenciánkon keresztül, mely megérti. Így kell megfontolni „Krisztus tetteit”. (Mt 11, 2-4; 13-15.) Így kell megfontolni az Antikrisztus (és a Hamis Próféta) tetteit. (2 Tessz 2, 9-12.). (idézek az utóbbiból: 3b, „hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak” ezt kell helyesen felismerni, elkezdődött, a verebek lassan kiűzik a fecskéket a fészkükből! 3,6: „Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, Testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományokhoz”. Az Evangéliumhoz, az évezredes hiteles Tanításhoz, a Dogmákhoz, egyszóval az Isten Törvényéhez, különös hangsúllyal a Tízparancsolathoz! Akik ezt kiforgatják, és úgy hirdetik, kétértelműen: Hamis Egyház, még akkor is ha székhelyük a VATIKÁN! Ne jöjjünk zavarba, megengedte ezt az Isten, egy időre. Számunkra ez hűségünk próbatétele a megismert és elfogadott, megélt Igazság mellett, és nem a Vatikán iránt. Elkezdődött a konkoly és a búza szétválasztása, ez is egy folyamat, az egyik jele a „végső időknek”).

A Szűzanya kér még egy „tudatos” megfontolt és kiegyensúlyozott engedelmességet, a nélkül, hogy valamit is elvennénk az Igazságból, ( 1977. 07. 25.) (a Körlevél utal a teljes üzenetre, nem tartalmaz részletet, én pár mondatot idézek: „Anyai feladatom az, hogy sajátos és személyes módon alakítsalak. Különbözőek az utak is, amelyen vezetlek, de ugyanahhoz a célhoz viszek, amelyet Fiam, Jézus állított mindegyiktek elé. Ne figyeljétek, hogyan alakítalak, ne kérdezzétek, hova vezetlek, ne igyekezzetek jó előre megismerni azt az utat, amelyet számotokra kijelöltem. A ti feladatotok … a belső készség indítson arra, hogy mindig igent mondjatok Nekem, hogy munkátokban egyedül az Én akaratom megvalósítását keressétek! Azt kívánom, hogy bízzatok, hogy Rám hagyatkozzatok, emberi aggodalom nélkül! Azt kívánom, hogy tagadjátok meg érzékeiteket, tartsatok ki az imába, gyűljetek az Oltáriszentségben rejtőző Jézus köré, mint a szeretet élő lámpásai! Legyetek engedelmesek Édesanyátok iránt, aki szól hozzátok és a pápa és a hozzá hű Egyház iránti engedelmességre vezet!!!”), különben Jézus szemrehányást tehet: „Képmutatók! A Föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt mért nem tudjátok felismerni? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az Igazság?” (Lk 12, 56-57.).

Olvassuk az 1978. 02. 10-ei üzenetben: „A sötétség leereszkedik majd az Egyházra, és még sűrűbb lesz, azt követően, hogy égi Édesanyád magához veszi első kedves fia, VI. Pál pápa lelkét, aki most végső áldozatát készül bemutatni a kereszten!” De volt nekünk II. János Pál pápánk, lásd 1979.01. 01. üzenetben: „Éppen akkor, amikor a Sátán azt képzelte, hogy győzött, miután Isten elfogadta VI. Pál pápa és I. János Pál pápa áldozatát, elnyertem Istentől az Egyház számára azt a pápát, akit Én készítettem fel, és Én neveltem!” Majd egy másik üzenetben: „Amikor ez a pápa (II. János Pál) beteljesíti Jézustól rábízott feladatár, és Én leszállok az égből, hogy elfogadjam áldozatát, akkor benneteket az akkorra általánossá váló hitehagyás sűrű sötétsége vesz majd körül. Csak az a kis maradék tart ki hűségben, amely ezekben az években anyai meghívásomat elfogadva engedte, hogy Szeplőtelen Szívem biztonságos menedékébe zárjam!” (és én leközlöm az üzenet záró mondatát is: „És ez a kicsiny, hűséges maradék – amelyet Én készítettem fel, és Én neveltem – kapja azt a feladatot, hogy fogadja a hozzátok dicsőségben visszatérő JÉZUST, aki így nyitja meg a rátok váró új korszakot!!!”).

Gobbi atya írta a 2008-as Körlevelében: „Az Egyház ekkora drámai helyzete előtt találjuk magunkat, hogy XVI. Benedek Pápa így írja le”: „Uram, minket az Egyház ennyire piszkos öltözete és tekintete megrémít! De mi magunk vagyunk, aki bepiszkítsák. Mi magunk vagyunk, akik minduntalan elárulják, a mi minden nagy szavaink és nagy gesztusaink után. Légy irgalmas az Egyházad iránt: a belseje iránt is. Ádám minduntalan elesik. Az elesésekkel lerántunk Téged a Földre, és a Sátán kinevet, mivel reménykedik, hogy többé nem bírsz felkelni ebből az elesésből. Reménykedik, hogy Te, mivel le lettél rántva a Földre az Egyház elesése által, legyőzötten maradsz a Földön!” (Ratzinger Bíboros, most már XVI. Benedek emeritus pápa, Keresztút, 9. állomása 2005. 03. 25.).

„Van egy másik rejtett tanács is, amely mindennap bíráskodik és ítélkezik felette, – gyakran azok alkotják, akiket saját népéből ruházott fel hatalommal” (1981. 04. 17.). Ez a rejtett „tekintély tanács” a diktátoros. (Ap Csel 5, 28.) (előbb idézem: „A főpap kérdőre vonta őket: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Ordító a párhuzam. A mai rejtett tanácsnak van egy más neve is, a Kék könyvben jó párszor szerepel, – egyházi szabadkőművesség -, Ők támadják a magán kinyilatkoztatásokat, alapos okuk van rá, mint Kajafáséknak!).

Az utolsó idők apostolai látják, hogy „alattomosan de határozottan” meg van tiltva, hogy beszéljenek a HIT egyes igazságairól, mivel ezek az Igazságok nem alkalmasak a mai idők mentalitásához! „A relativizmus diktatúráját építik” mondotta a későbbi XVI: Benedek a Konklávé megkezdésének a szentbeszédében 2005. 04. 18-án. Ma azt, aki az Egyház „credó”-ja szerinti tiszta hittel rendelkezik, – és nyíltan megvallja – akkor az illetőt gyakran a „fundamentalizmus” címkéjével látják el. Míg a „relativizmust”, ami nem más, mint engedni magunkat, hogy egy tanítás (vagy divatos áramlat) bármilyen szele, ide oda dobáljon. Az Ef 4, 14 úgy jelenik meg, mint egyetlen helyes magatartás a mai idők magaslatán. „Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.”

Boldog VI. Pál pápa prófétailag előre látta ezt az időt: „A katolicizmuson belül úgy tűnik, hogy uralkodik egy nem katolikus gondolkodás és megtörténhet, hogy ez a nem katolikus gondolkozás a katolicizmus belsejében a legerősebbé válik. De nem fogja soha az Egyház gondolkodását (és hitét) képviselni. Szükséges, hogy megmaradjon egy kis nyáj, bármilyen kicsi is legyen”. Jean Guitton „A titkos VI. Pál” című könyv, 152. és 153. oldal. (1986).

„Gyakran imádkozzátok a hitvallást, amelyet első kedves fiam, a már ide fölérkezett VI. Pál pápa állított össze, tekintettel e nehéz időkre.” (ha valaki pontosan ismeri, a magyar fordítást, legyen szíves jutassa el a honlapunkhoz, hogy tudjuk leközölni. Még pár mondatot idézek ebből az üzenetből, kiegészítésként: „Ma anyai szavammal szeretnék szólni hozzátok, hogy megvigasztaljalak szenvedésetekben, és bizalmat öntsek lelketekbe sok nehézségetekben, amelyekkel találkoztok. Legyetek az Én legkisebb gyermekeim, legyetek az Én bátor apostolaim! A hitehagyás… sebe miatt vérzik anyai Szívem! Szeretett fiaim, e betegség ellen legyetek ti az Én orvosságom, azáltal, hogy mindinkább Jézus Igazságát tanítjátok, amelyet a pápa és a hűséges püspökök mindenkor érthetően és bátran ajánlanak mindenkinek.” Ennek az ellenkezőjét teszi a „mai Roma püspöke”! „Forduljatok szembe azzal, aki más tanokat hirdet. Mindenekelőtt mondjátok meg nyíltan minden hívőnek, hogy súlyos veszélyben forognak, mert eltávolodhatnak a Jézus és Evangéliumába vetett igaz hittől.” Ha a Hamis Próféta tanítását követik, a Hamis Egyházban kötnek ki! „Sok Püspök, Pap, Szerzetes és hívő már nem hűséges a Pápához, sőt nyíltan szembeszállnak vele, akit Jézus tett meg Egyháza alapkövévé. Ez a megoszlás mindennap kiterjedtebb és mélyebb lesz, és nemsokára nyíltan kihirdetik. (…) A hűtlenség, beférkőzve az Egyház sok gyermekének életébe, akik emiatt nem követik többé Isten parancsolatait és Jézusnak Evangéliumában adott tanítását. Gyakran helyesnek tartják a legsúlyosabb bűnöket, a természet ellen elkövetett bűnöket is: mint a magzatelhajtást és a homoszexualitást. Tanítsátok mindenkinek újra az igazi katolikus erkölcsöt!” (1986. 12. 03.).

Az Antikrisztusnak az igazi Krisztust kell felváltania az Egyházban. Hol van „maga Krisztus, a mi Húsvétunk” (KEK 1324), az Egyházban? Az OLTÁRISZENTSÉGBEN! Tehát a küzdelem most az Oltáriszentség misztériumára összpontosul. A 2 Tessz 2, 3-4-ben olvassuk, hogy a „bűn embere” „a kárhozat fia” az Antikrisztus, „aki mindennek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek”, vagyis az Oltáriszentség fölé. Soha nem teszi ezt világosan, hanem mindig alattomos kétértelműséggel annyira, hogy sikerül az Antikrisztusnak eltörölnie az áldozatot. „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz” (Dán 12, 11.) (az 1290 nap megfelel 3 év, 6 hónap és 14, 15 napnak, a szökőév függvényében, de amennyiben a Hamis Prófétának, és az Ő titkos saját ügynökeinek- szabadkőművesek – sikerül a terepet jól előkészítenie a fellépéséig, utána hamar elérheti célját. Majd meglátjuk az események alakulásából).

Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak (CSAK) emléke, amit Jézus az Utolsó Vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát!” (1992. 12. 31.) (ennek az üzenetnek a címe: Az idők végeEz lesz a „nagy ökumenikus” összeborulás beérett gyümölcse, amit sajnos már egy jó ideje olyan mesterien tálalnak fel, azt nézzük, ami összeköt, közös, ne azt ami elválaszt, sokan későre veszik észre, a „főszakács” majdnem két éves ténykedése tálalása, ékes bizonyíték, megérett erre az idő! Egyébként ebben az üzenetben nagyon komoly események vannak feltárva: „első jel a tévedések terjedése”, „második jel a testvérgyilkos harcok és háborúk kirobbanása”, „harmadik jel a véres üldözés, amit azok szenvednek el, akik hűségesek maradnak Jézushoz és Evangéliumához, és erősek maradnak a hitben”, „negyedik jel a gyalázatos szentségtörés”, „ötödik jelet a rendkívüli tünemények alkotják”, „Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásban tör ki a Föld minden népe” – Mt 24, 30. – ez a fénylő kereszt megjelenése, a Nagyfigyelmeztetés előtt! Amit majd később, egy idő után követ a Dicsőséges eljövetel. „az Evangélium eljutott immár minden néphez, rendkívüli jelek észlelhetők az égben, és egyre közeledik az Antikrisztus fellépésének ideje.” Ez az üzenet a Mt 24, 32-33.idézetével zárta a Szűzanya!). Ezt a „történelem Jézusát” lefokozzák a múltra, akit ez a rejtett tanács a „Hit Krisztusának” nevez, de ez egy Hamis Krisztus egy Hamis Egyházban! (legyünk éberek mert „e rejtett tanács” tagjai köztünk járnak, hivatalosan, felülről küldik, nagyon aktívak, egyeseket személyesen is ismerünk, most utóbb éppen tudatmódosítót próbáltak beadagolni a papi rekolekciós napok alkalmával azon „maradi papoknak” akik még nem elégé fertőzöttek az élvonalbeliek példájától).

Szent II. János Pál „Ecchlesia de Eucharistia” 10. pontjában írja: „Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel étkezéssel. … Az Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy megengedhetne leszűkített és kétértelmű értelmezéseket.”.

Itt van minden apokaliptikus támadásnak a gyújtópontja Isten ellen, Krisztusa ellen, az Ő Egyháza ellen. Nem is beszélve még arról amit, „az egyre jobban terjedő fekete misék alatt, az ördögi és szentségtörő kultuszban kell elszenvednie. Ennek tetőfokán leírhatatlan és trágár cselekedetek történnek a legszentebb Oltáriszentség ellen!” (1988. 03. 31.) (folytatva: „Emiatt merült a világ a legmélyebb éjszakába (…). De most elérkezett az Igazság és az isteni Irgalmasság órája. Rátok hárul most szeretett papjaim az a feladat, hogy a világot bevilágítsátok a sűrű sötétség e napjaiban, Ti arra vagytok hivatva, hogy a világ fénye legyetek!).

„Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok!” (1978. 07. 13.). (folytatva: „Olyan terv végrehajtására választottalak ki benneteket, amelyet Ti csak később fogtok teljesen megérteni. Ahogy a Cenákulum az apostolok életében is megelőzte küldetésük beteljesedését egészen a vértanúságig, úgy lesz veletek is!) Nyilvános küldetésetek ideje elérkezett! Menjetek most égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívében a világ minden tájára, és töltsétek be a küldetést, amelyet Fiam, Jézus bízott mindegyikőtökre!”

Az Egyházat rövidesen egy újabb, eddig még nem ismert rettenetes üldözés fogja megrázni!” (ezen üzenet címe: „Üldözni fognak benneteket!” elhangzott Szent Jozafát vértanú ünnepén! Még pár idézet belőle: „Jézus hív benneteket, hogy kövessétek Őt a Kálvária útján.” Szentatyánk már majdnem két éve megkezdte, előttünk haladva … „Ne engedjétek, hogy vigasztalanság vegyen rajtatok erőt!” „Készüljetek megtapasztalni azt a kimondhatatlan szenvedést, amikor a leghűségesebbek elhagynak benneteket, testvéreitek kinevetnek, feletteseitek a peremre szorítanak, barátaitok megtámadnak, mindazok üldöznek, akik megegyeztek a világgal és beléptek a szabadkőművesség titkos seregébe!” „ne engedjétek, hogy félelem vegyen rajtatok erőt!” „Hangotoknak egyre erősebben kell hirdetnie az EVANGÉLIUM szavát és a KATOLIKUS HIT MINDEN IGAZSÁGÁT !!!”)

A Sátán egyre nyíltabban készíti cselszövéseit Egyházamban” (1975. 12. 31.) (ezt az üzenetet a szilveszteri írásomban teljes egészében leközöltem).

„Látszólag minden nyugodt, és úgy tűnik, hogy minden jól megy. A valóságban (…)” (leközlöm, szóról, szóra: „azonban az Egyházban elterjedt elpártolás a hit mélységes hiányát okozza. Nem hisz már többé sok püspök, pap, szerzetes és hívő, elveszítették az igaz hitet Jézusban és Evangéliumában! Emiatt kell üldözés és vér által megtisztulnia az Egyháznak! Az Egyházba behatolt a viszály, a megoszlás, a harc és az ellenszegülés is. Az ateista és a szabadkőműves erők beszivárogtak belsejébe sikerült megtörniük belső egységét, és elhomályosítaniuk szentségének fényét.” Ezt tartalmazza a pontos zárójel. Feltevődik a kérdés, miért és hogyan történhetett meg? A válasz egyszerű: ezek a szerencsétlenek összetévesztették a szakmát a hivatással, jó értelmi képességekkel rendelkeztek, és az Egyházban érvényesítették, na meg rendelkeznek egy kis színészi képességgel, egymást támogatva, másokat „marva.” „Madarat tolláról, embert barátjáról.” Még van esélyük, tartsanak bűnbánatot és térjenek meg, Pál apostol jó példa rá. Így már érthetőbbé válik a Körlevél folytatása.).

„Ezek azok az idők, amelyeket megjövendöltem! Bíborosok bíborosok ellen, püspökök püspökök ellen, papok papok ellen támadnak, és Krisztus nyáját ragadozó farkasok tépik szét, akik védtelen és szelíd báránynak öltözve lopakodtak be az Egyházba! Közülük néhány még felelősségteljes helyet is betölt. Rajtuk keresztül sikerült a Sátánnak oda behatolnia, és az Egyház csúcsán működnie!” (1986. 09. 06.) (de még folytatom jó pár idézettel: „Úgy éltek, hogy nem veszitek tudomásul, milyen sors vár reátok. Napjaitokat felelőtlenül, közömbösségben, teljes hitetlenségben töltitek. Hogyan lehetséges ez, amikor Én oly sokféleképpen és rendkívüli jelekkel figyelmeztettelek a titeket fenyegető veszélyekre, és megjövendöltem a most bekövetkezett véres megpróbáltatást. Mivel az emberiség nem fogadta el ismételt felhívásomat a megtérésre, a bűnbánatra, az Istenhez való visszatérésre, a legnagyobb csapás készül rátörni, olyan AMELYET AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELME MÉG NEM ISMER! Sokkal nagyobb büntetés lesz, mint a vízözön. Tűz esik majd az égből, és az emberiség nagy részét elpusztítja!”

„Isten szent Egyházának püspökei és papjai, milyen nagy a TI FELELŐSÉGETEK ma! Az Úr készül számon kérni Tőletek, hogyan gondoztátok szőlőjét! Tartsatok bűnbánatot, kérjetek bocsánatot, engeszteljetek és főleg váljatok a rátok bízott feladathoz ismét hűségesek!”

Ez a KÖRLEVÉL szolgáljon mintegy MYILT LEVÉLKÉNT, FELHIVÁSUL, elsősorban az illetékesek felé, Főegyházmegyénkben, Erdélyben és a Kárpát medencében, annál is inkább, mivel Szőkefalván mi is részesültünk bőséges kegyelmi ajándékokban, üzenetekben. Az ötödik titok beteljesülésének előestéjén, az már többé nem mentség, hogy nincsenek „illetékes” MPM-as papjaink, van magán kinyilatkoztatásokban nagyon jártas Erdély-i szakemberünk „száműzve”! Ez a hiteles próféták sorsa! Várjuk a választ: az Érsek Úrtól, a Püspök Úrtól, folytatva István atyával, aki a Jelenési Hely és a Fény Királynője üzenetek igazi apostola kellett volna hogy legyen, le egészen papjaink és a hívekig. Hamarosan meglátjuk, Márton Áron Püspök Úr örökségéből mi maradt meg „sziklaként”, ellenállva a Hamis Próféta és az Antikrisztus hullámai dühödt támadásainak!).

„Ez a megoszlás hamarosan nyílt, erős és kiterjedt lesz, és akkor nektek kell az egyesítő köteléknek lennetek, hogy összefogjátok azokat, akik a hit egységében akarnak megmaradni” (1985. 07. 05.) (még pár mondat folytatás az üzenetből: „Amit Fatimában leányomnak, Lucia nővérnek jövendöltem, ma valósággá válik!” Ez a „két pápa” sátáni „csapdája.” „Ez évben mélyrehatóan megtisztítottam Mozgalmamat … előkészítésül arra, ami reátok vár, … hogy megtisztuljon e Művem és mindinkább meg tudjon felelni tervemnek. Ne csüggedjetek. Erősen bízzatok Bennem. Valami nagy és új készül Művem számára, mivel beléptek teljes megvalósulásának szakaszába!”. Küldetésünk segíteni „Azokat, aki az egyházi szervezet iránti hűségben, és számtalan megpróbáltatáson át akarják előkészíteni a reátok váró időket!” Ugyanerre szólított fel az Úr a MDM üzenetein keresztül is. Gondoskodjunk idejében hűséges ima-csoportokról, rejtekhelyekről, ahol a hűséges papok el tudjanak rejtőzni, és tudjanak szentmisét bemutatni!).

Immár elérkezett azaz idő, amelyet Zakariás próféta megjövendölt”. (1992. 11. 22.) (13, 7-9.) (idézem Zak: „Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen – mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul. Ezen az egész Földön – mondja az Úr – két rész elpusztul (és elvész), a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, Én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az Én népem!” ő meg azt mondja: „az Úr az én Istenem!” E rövid próféciát idéző mondat kiegészítéseként, még idézek két bekezdést a fönti, Krisztus Király ünnepén kapott üzenetből, melynek címe: „Az Úr közlése” „Király Jézus Krisztus, mert az Ő isteni küldetéséhez tartozik, hogy a teremtett világmindenséget visszavezesse az Atya tökéletes dicsőítésére, megtisztítva azt a Szentlélek égető tűzével oly módon, hogy teljesen megszabaduljon minden gonosz Szellemtől, a bűn minden árnyékától, hogy így megnyílhasson az új földi Paradicsom gyönyörűsége előtt!” Ahhoz, „hogy elérkezzék ez az Új Ég és Új Föld kora, át kell menni a fájdalmas és véres megtisztuláson, a nagy sanyargattatáson és a büntetésen!”

A Szűzanya a föntebbi Zak. Próféciára visszatér, 1995. 03. 11-én, éppen Fatimában, a MPM portugál papjaival és híveivel tartott Cönákulumon. Az üzenet címe: Az Én titkom! Részletek belőle:Én itt mint a Napba öltözött Asszony jelentem meg.” „Én itt indítottam útjára a Máriás Papi Mozgalmamat, ezen kis fiam által, és megalapítottam most már a harcra s az Én legnagyobb győzelmemre kész seregemet.” „most már az általam előre megjövendölt események egészen beteljesülnek.” „Ezért ma ugyanazon a helyen, ahol megjelentem, ki akarom nyilvánítani az Én titkomat!”

„Az Én titkom az Egyházra vonatkozik! Az Egyházban tetőfokára lép a hittagadás, amely az egész világon el fog terjedni, a szakadás be fog teljesedni, az Evangéliumtól és az Igaz Hittól való általános eltávolodás által!!! Az Egyházba be fogja fészkelni magát a gonosz ember, aki szembeszáll Krisztussal, és aki beviszi az Egyházba a pusztítás gyalázatát, megadva így a szörnyű szentségtörés beteljesedését, amiről Dániel próféta beszélt.” (Mt. 24, 15. „Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg!”)

Az Én titkom az emberiségre vonatkozik. Az emberiség a korrupció és a gonoszság, a szeretet törvénye elleni nyílt ellenszegülés, és az Isten elleni lázadás tetőfokára ér. Megismeri a legnagyobb büntetés óráját, amit már Zakariás próféta előre megmondott.” (Zak. 13, 7-9.)

„Az Egyház (…) készül a Golgota csúcsára, hogy ott keresztre feszítsék és megvívja haláltusáját (…) Egyházunk feltámadásának bizonyosságában várakozunk.” (Nagypéntek, 1982. 04. 09.) Ezt a KEK – 677 is meghirdette: „Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálába és föltámadásában.”

E rettenetes megpróbáltatás véres ostora alatt hogyan lesztek képesek elkerülni a pusztulást, a csüggedést, hogy lesztek képesek megmaradni erősnek a hitben, és csak Jézusban és Evangéliumában hinni? Szeplőtelen Szívem válik legerősebb védelmezőtökké.” (1986. 06. 07.)

Az első dolog, amit tenni kell tehát a bizalom, erre csak egyféleképpen válaszolhatunk: ajánljuk fel fájdalmainkat amelyeket elviselünk a Szűzanyának és legyünk bizalommal, bizalommal, bizalommal égi Édesanyánk iránt! „Emiatt mindenkit felszólítok, tekintsen bizalommal és nagy reménységgel Reám!” („Azért küldtek, hogy előkészítsem Jézus dicsőséges eljövetelének útját!”) (1988. 02. 11.)

„Mindenkor ez a bizalom szolgált a Mindenhatónak arra, hogy minden korban megvalósítsa tervét” (1976. 07. 26.) „Egyedül csak Szeplőtelen Szívemre figyeljetek. Ide meneküljetek, itt melegedjetek fel, és itt erősödjetek meg. Érezzétek itt magatokat biztonságban. Bízzátok magatokat teljesen erre a Szívre fenntartás nélkül: csak akkor feleltek meg az üdvösség nagy tervének.” ( 1976. 03. ??).

A második dolog, amit tenni kell, hogy többet imádkozzatok. „Oly nehéz és veszélyes pillanatok közelednek, hogy csak azok menekülhetnek meg, akik elfogadják hívásomat, hogy mindig Velem imádkozzanak.” (1991. 11. 21.) „A Rózsafüzér alázatos és törékeny lánca alkotja azt az erős láncot, amellyel mozgásképtelenné teszem a világ sötét uralkodóját, Isten és az Ő szolgáinak ellenségét.” (…) Lehetőséget adtok égi Édesanyátoknak, hogy megkötözze a Sátánt, hogy így eleget tehessen küldetésének és széttiporja a fejét, vagyis örökre legyőzze és bezárja őt a tűzzel és kénkővel égő mélységbe.”(1992. 10. 07.)

A Cönákulumok, főleg a családi Cönákulumok, „olyanok legyenek ezek, mint éjben kigyúlt fáklyák, mint az engesztelés megbízható pontjai, mint az oly nagyon áhított és nélkülözhetetlen menedék” (…) „hogy biztos lakhelyet nyújtsanak számotokra az immár reátok váró nagy megpróbáltatásban.” 1990. 01. 01.)

A harmadik dolog, amit tenni kell, amint az elején mondtam, elfogadni türelemmel és bizalommal a szenvedéseket, melyeket a Mennyei Atya küld, (megenged), hogy megfelelhessünk a Szeretet Isteni Tervének! A mi reménységünk természetfeletti, a kereszt alatt álló Mária: „Azt szeretném, hogy legyetek mind fájdalmas Anyátok mellett, (…) hogy megtanítsalak benneteket (bizalommal imádkozni, engedelmesen szenvedni, a szív tisztaságával szeretni, rendíthetetlen bizonyossággal hinni), hősiesen szeretni a látszat ellenére is.”

(még pár sort ezen üzenetből idézek: „Eljöttem az égből, hogy megkérjelek benneteket, ajánljátok fel Nekem az öt első szombatot! Leányomtól, Lúcia nővértől kértem ezt 1925. december 10-én, amikor a pontevedrai kolostorban tartózkodott. Azt kértem, hogy töltsék ezt a napot az engesztelés szellemében azokért a megbántásokért, amelyekkel égi Édesanyátokat illetik. A ma terjedő tévedések között égi Édesanyátok személyét és tiszteletét érintő tévedések is vannak: egyesek szeplőtelen fogantatásomat és kegyelemmel teljes voltomat tagadják! Mások nem hisznek többé örök szüzességem nagy kiváltságában, isteni és egyetemes anyaságomban!”

Eltávolítják tőlem azokat a fiaimat, akiknek különös szükségük van Rám: a gyermekeket, a kicsinyeket, a szegényeket, az egyszerűeket, a bűnösöket! Ezenfelül az istentisztelet helyéről gyakran eltávolítják képeimet is! Azt kérem, terjesszétek el ma ismét az öt első szombat ájtatosságát e megbántások kiengesztelésére, amelyekkel égi Édesanyátok Szeplőtelen Szívét illetik!!!”) (1988. 04. 02. Nagyszombati üzenet)

„Egyházam számára ez nem a vég, teljes és csodálatos megújulása készül” („Fiam helytartójának – XVI. Benedek emeritus pápánknak – sikerült ezt már belátnia ajándékom hatására!”). (1975. 10. 18.) „Szeplőtelen Szívem diadalának új tavasza készül kibontakozni az Egyházban!” (1979. 03. 09.) (folytatásként: „Szeretett fiaim, figyeljétek Velem együtt annak az időnek jeleit, amelyben éltek! Az Egyház elérkezett legfájdalmasabb tetőpontjára. Úgy tűnik, Jézusom Jegyesét megsebezte és sötétségbe borította Ellenfele, aki mintha teljes győzelmét ünnepelné. Biztosra veszi, hogy legyőzte az Egyházat a zűrzavar által, amely sok igazságát elferdítette, a fegyelmezetlenség által, amely megtámadta belső egységét, az alattomossá és titkossá vált üldözés által, amely ismét keresztre feszítette! De íme, legkeményebb telén már egy megújult élet rügyei fakadnak!” – akik a fertőzést felismerték, kerülik, és nagy része a magán kinyilatkoztatások vérkeringésére csatlakozva bontogatják „rügyeiket” – „Azt mondják nektek, hogy közel van szabadulástok órája! A fény új Egyháza lesz! és már most látszik, hogy ágain sok új rügy fakad: mindazok, akik rábízták magukat égi Édesanyjukra. Ti is azok vagytok, Szeplőtelen Szívem apostolai!”) Ezt a Kék könyv befejező, (utolsó üzenetében ismét megerősítette a Szűzanya 1997. 12. 31. címe: Minden fel lett fedve előttetek!).

A kereszt látszólagos veresége az Atya szeretettervének a részét képezi. „ellenfelem egy napon úgy gondolja, hogy teljes győzelmet aratott a világon, az Egyházon és a lelkeken. Akkor lépek majd csak közbe – rettenetesen és győzelmesen – hogy annál nagyobb legyen veresége, minél biztosabb lesz abban, hogy mindörökre győzött!” (1975. 10. 18.)

„Ebben az időben a Katolikus Egyházban kitart egy kis maradék, amely mindig hűséges marad Krisztushoz, az Evangéliumhoz és annak teljes Igazságához! A kis maradék kicsi nyájat képez, amelyet Szeplőtelen Szívem mélyén mindentől megőrzök!” (1988. 06. 11.).

Tetszik az Istennek, hogy így valósítsa meg az Ő üdvözítő szeretet tervét Márián keresztül, Szeplőtelen Szívének szentelt kicsinyeinek gyengesége által. Vele fogjuk énekelni örökre a Magnificat-ot az egyedüli Isten dicsőítésére.

Biztosítalak benneteket az imáimról és a testvéri áldásomról + és sok imát és bizonyos Híreket is várok részetekről, a ti kis testvéretek don Laurent Larroque atya..

A végkövetkeztetését mindenki vonja le saját magának, a második kötelezettsége Mozgalmunknak: egységben maradni a pápával és a Vele egyesült Egyházzal! Ki a hiteles Pápa? A Körlevél engem személyesen megerősített felismerésemben, meggyőződésemben, állásfoglalásomban: XVI. Benedek! Már nem csak én vagyok az első „fecske”, megérkezett a „derékhad” is!

Ferenc – Roma püspöke – sajnos egyre inkább igazolja összevissza beszédei, megnyilatkozásai, tettei, legutóbb éppen „kézjele” által, amely körbejárta már a világot, hogy a magán-kinyilatkoztatások által megnevezett csaló, Hamis Próféta, vagyis egyike az egyházi szabadkőműves bíborosoknak, aki az Egyházat el fogja árulni. Reméljük mihelyt beigazolódik a prófécia, nevét hamarosan kiiktatják az szentmise könyörgéseiből, azok akik illetékesek és látnak, hallanak, distingválnak, döntenek, és már illene bevenni XVI. Benedek nevét is, tulajdonképpen két pápánk van! Amúgy is önellentmondásban vagyunk azok, akik naponta végezzük az I. Litániát, Védelem a Hamis Próféta ellen!

Most már végre vegyük a lehető legkomolyabban fontolóra, a visszaszámlálás elkezdődött és készüljünk a „nehéz időkre”, az „üldöztetésekre”, annak megtapasztalására, hogy „mi maradt az őseink hiteles örökségéből!” Ennek ékes bizonyítéka Csíkszeredában az új plébános felszámolta a levitézlett rendszerben elkezdődött éjszakai engeszteléseket a Taploca-i templomban, amelyet minden hónap 12-én tartottak. Jó párszor én is leraktam terheimet ottan és töltekeztem friss erővel, hogy tudjam folytatni a mindennapos küzdelmeimet. Ezt a fényforrást sikerült kiiktatniuk a mi szabadkőműveseinknek, eszközeik bevetésével, – ők az igazi terroristák – B. Károly atya megalázása majd nyugdíjaztatása által ! Ne feledje senki, nincs titok, ami ki ne tudódna! De Istenné a bosszúállás!

A Háromszék-i Máriás Mozgalom laikus Területi Felelőse, a Szűzanya Szeplőtelen Szent Szívének legkisebb gyermeke, társatok a küzdelemben, sokszor bukdácsolva, nehézkesen vonszolva a saját és mások, különösen a mulasztásaink nehéz keresztjét Zakariás Imre Áve Mária!

A Máriás Papi Mozgalom vezetője a mai időkről

MÁRIÁS PAPI MOZGALOM

Genova, 2015. január 01.

Üdvözlégy Mária

Mária Isten Anyja

Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek

Szeretteim,

az újév kezdetén maradjunk lelkileg egyesülve az imában, különösen a Cönákulumokéban, melyek segítenek minket, hogy hűségesek maradjunk a Kék Könyvhöz, amely soha nem volt annyira csodálatos módon időszerű, mint mostanában (lásd Lk 18,31): „Azok számára, akik hallani és érteni akarnak, most már minden nyilvánvalóvá lett”(1984. 12. 24.). „Minden ember szenvedéseinek növekednie kell. Fogadjátok el a szenvedéseiteket, ahogy Édesanyátok is elfogadta…: megéreztem, hogy ezt a sok szenvedést az Atya kéri tőlem… Most tőletek is imát és szenvedést kérek, szeretett fiaim, mint személyes közreműködéseteket, hogy méltó hajlékot készítsetek Jézusnak, aki hamarosan visszatér dicsőségben… Szenvedjetek türelemmel és bizalommal. Mindaz a szenvedés, amelyet tőletek az Úr rajtam keresztül kér, hozzátartozik szeretetteljes tervéhez” (1984. 12. 24.).

A megszentelt élet ezen évében kérjük a Szűzanyától, hogy „Vele és Általa jól éljük meg minden kötelezettségünket, melyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén magunkra vállaltunk”.

Elmélkedés

Vesszük Szent II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában tartott szentbeszédét, Jácinta és Ferenc boldoggá avatása alkalmából: „Mennyi áldozat (volt) a második évezred elmúlt utolsó századában!… A Fatimai Üzenet felhívás a megtérésre, az emberiségnek tett felhívás, hogy ne váljék a Sárkány játékszerévé” (lásd Jel 12,3), mint ahogy az egész XX. században (megtörtént). De Fatimánál, mondja a Szentatya, van egy másik „nagy apokaliptikus Jel”: „Az isteni terv szerint, az Égből lejött erre a földre az Atya kiváltságos kicsinyeinek a megkeresésére „egy napba öltözött Asszony” (Jel 12,1). Ő beszél nekik az anya hangjával és szívével.” (Így is az „én könyvem volt annak az eszköze, hogy égi Édesanyátok hangját, anyai szabadító tervem megnyilatkoztatását és a felhívást sok szeretett gyermekem szívébe, lelkébe eljuttassa.” 1984. jan. 21.).

Ettől a szentbeszédtől következik, hogy beszélhetünk ezekről az időkről, mint apokaliptikus időkről (Jel 12). (Ez) nem az utolsó illuminátusnak (felvilágosult szektásnak) a fantáziája, hanem megvan (hozzá) II. János Pál Pápa tekintélye.

A M.P.M. úgy mutatkozik, mint a Fatimai Üzenet folytatása, úgy is, mint apokaliptikus üzenet: „Az utolsó Fatimai jelenésem alkalmával bekövetkezett napcsoda csak prófétai jel volt, figyelmeztetve benneteket, hogy tekintsetek mindnyájan a még lepecsételt könyvre” /Jelenések könyvére/, (1987. okt. 13.).

Ez a nyitja annak, amit hivatva vagyunk megérteni „a Napba öltözött Asszonnyal” szembenálló első „apokaliptikus vadállatot” (ami nem más, mint) a vörös sárkány; és a mi időnk számára a marxista ateizmus (1989. május 14.). A Katolikus Egyház Katekizmusa „téves messianizmusnak” nevezi (CCC 676), vagyis „téves Krisztusnak” (lásd Mt 24,4). Agresszív formát öltött a világ meghódítására pontosan négy napon belül a napcsoda után: Oroszországban 1917. október 17-én elkezdődött a bolsevista forradalom. „Hetven éve történt, hogy Ellenfelem, a Sátán feljött közétek a mélységből, hogy egész rettenetes hatalmával megnyilatkozzék, mint a vörös Sárkány” (1987. október 13.).

Követve a Jelenések aktualizáló olvasását, felfedezhetjük a párduchoz hasonló „vadállatban” a gyakorlati ateizmust, mely újra akarja ismételni minden nemzet szintjén „együtt összeesküdve”, az eredeti lázadás bűnét „Isten ellen és az ő Krisztusa ellen”. Ez a lázadás egy humanizmus messianista formája alatt mutatkozik, mely önmagát üdvözíti. CCC 675: „Az üldöztetések… feltárják a „gonoszság misztériumát”, amely a vallási félrevezetés alakjában húzódik meg, az emberek problémáira nyilvánvaló megoldást kínál az igazságtól való elpártolásuk által. A vallási félrevezetés csúcsán az Antikrisztus tevékenysége áll, vagyis az álmessiásé, amelyben az ember önmagát dicsőíti, Isten helyére állva, és a Messiás helyébe, aki testben jött el”. („Szeplőtelen Szívem különleges ajándéka erre az időre a Katolikus Egyház Katekizmusa, amit a Pápám úgy akart közzé tenni, mint végső és fénylő tanúságtételét” (1993. január 1.).

Ennek a téves humanizmusnak, ennek a téves univerzális messianizmusnak a célja nem csak az, hogy tagadja az Istent, hanem hogy káromolja is Őt. A Kék Könyv egyes részei így világosan megnevezik ezt a „vadállatot”, melynek a nevét fölöslegessé válik kimondani, ugyanúgy hiábavaló, sőt veszélyes egy mérges kígyó testére taposni, ha (az illető) nincs abban az állapotban, hogy széttiporja a fejét. Azonban hagyjuk bizalommal, hogy a Szűzanya tegye meg, mert ez (az), amit Ő tenni fog „a végén”, amint írva van a Biblia elsőtől (Ter 3,15) az utolsó (Jel 20,1-3) lapjáig. „Végül az én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni”.

Folytatva még, a Jel 13,11-ben olvasunk a bárányhoz hasonló vadállatról: a „hamis próféta”, vagyis az antikrisztus személyében jön („in persona”), aki sajnos „a mieink közül származik” (1Jn 2,19), ami hasonló Júdás misztériumához. Átadja majd az Egyházat az ellenségeinek egy csókkal, a szeretet egyik jelével az (Egyház felé), hogy jobban elárulhassa Azt. „Tehát hányan hagyják el e szegény fiaim közül ma is az Egyházat, vagy bírálják és támadják, vagy egyenesen el is árulják, és kiszolgáltatják Ellenfelemnek! ’Júdás, csókkal árulod el az emberfiát?’ ” (1978. március 19.).

Nem kell kísérteni az Istent, kérdezve: „Uram, ki az?” (Jn 13,25). Jézus soha sem pontosította az apostolai előtt, ki lenne az áruló. (Pontosítás) jelenti egy személynek az elítélését. Engedelmeskedjünk bizalommal Égi Édesanyánknak. „A nyelvetek oldódjon meg a jóság, a szeretet, az igazság szavaira… Értelmetek csak a béke és az irgalmasság, a megértés és a mentés gondolataira nyíljék meg, és soha ne ragadja el az ítélkezés és a bírálat, még kevésbé a gonoszság és a kárhoztatás” (1981. március 4.). „Szeplőtelen Szívemben alapozom meg belső kiegyensúlyozottságotokat, szeretett fiaim, mert ma szükség van arra, hogy egyre körültekintőbbek és kiegyensúlyozottabbak legyetek” (1979. március 25.).

Ezért Stefano (Gobbi) atya nem akarta, hogy a Cönákulumokon osztogassanak vagy vitassanak más írásokat, vagy üzeneteket a Kék Könyvön és az elmélkedésein kívül. Ez egy feltétele, hogy Cönákulumokat tartsanak, (tehát) ezektől tartózkodni kell.

Jézus csak a szeretett tanítványnak, aki a vállára borult, közölte, hogy kicsoda az áruló. az utolsó pillanatban. Ez egy szörnyű titok… A Szűzanya nem mondja, hogy ki lesz nyilatkoztatva, ki tudja, melyik misztikustól, és még kevésbé, hogy az interneten, de mond valamit, ami felelőssé tesz mindenkit: „… magukból az Egyházban és a világban történő eseményekből válik nyilvánvalóvá”. (1993. március 15.). Tehát azt az eseményekből kell felismernünk, a szemeinken keresztül, melyek látnak, a füleken keresztül, melyek hallanak, intelligenciánkon keresztül, mely megérti (azt). Így kellett megfontolni „Krisztus tetteit” (lásd Mt 11.2-4 és 13,15); így kell megfontolni az antikrisztus tetteit (2Tessz 2,9-12). A Szűzanya kér még egy „tudatos” (1977. július 25.): „megfontolt és kiegyensúlyozott” engedelmességet, a nélkül, hogy valamit is elvennénk az igazságból, különben Jézus szemrehányást tehet: „Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság?” (Lk 12,56-57).

Olvassuk 1978. február 10-ei (üzenetet): „A sötétség leereszkedik majd az Egyházra, és még sűrűbb lesz, azt követően, hogy égi Édesanyátok magához veszi első kedves fia, VI. Pál lelkét, aki most végső áldozatát készül bemutatni a kereszten.” De volt nekünk II. János Pál Pápánk, lásd 1979. jan. 1: „Éppen most, amikor a Sátán azt képzelte, hogy győzött, miután Isten elfogadta VI. Pál Pápa és I. János Pál Pápa áldozatát, elnyertem Istentől az Egyház számára azt a Pápát, akit én készítettem fel, én neveltem.” Majd: „Amikor ez a Pápa beteljesíti Jézustól rábízott feladatát, és Én leszállok az Égből, hogy elfogadjam áldozatát, akkor benneteket az akkorra általánossá váló hitehagyás sűrű sötétsége vesz körül. Csak az a kis maradék tart ki hűségben, amely ezekben az években anyai meghívásomat elfogadva engedi, hogy Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe zárjam.” (1991. május 13.).

Gobbi atya mondta a 2008-as körlevelében: „Az Egyház ekkora drámai helyzete előtt találjuk magunkat, hogy XVI. Benedek Pápa így írja le: ’Uram, minket az Egyház ennyire piszkos öltözete és tekintete megrémít. De mi magunk vagyunk, akik bepiszkítjuk. Mi magunk vagyunk, akik minduntalan elárulják, minden nagy szavaink és nagy gesztusaink után. Légy irgalmas az Egyházad iránt: a belseje iránt is, Ádám minduntalan elesik. Az eleséseinkkel lerántunk téged a földre, és a Sátán kinevet, mivel reménykedik, hogy többé nem bírsz felkelni ebből az elesésből, reménykedik, hogy Te, mivel le lettél rántva a földre az Egyház elesése által, legyőzötten maradsz a földön.” (Ratzinger Bíboros, most már XVI. Benedek Pápa, Keresztút 9. állomása, 2005. március 25.).”

„Van egy másik rejtett tanács is, amely mindennap bíráskodik és ítélkezik felette, gyakran azok alkotják, akiket saját népéből ruházott fel hatalommal.” (1981. április 17.). Ez a rejtett tekintély tanácsa diktátoros (lásd ApCsel 5,28). Az utolsó idők apostolai látják, hogy „alattomosan de határozottan” meg van tiltva, hogy beszéljenek a Hit egyes igazságairól, mivel (ezek az igazságok) nem alkalmasak a mai idők mentalitásához. „A relativizmus diktatúráját építik” mondta a későbbi XVI. Benedek a Konklávé megkezdésének a szentbeszédében 2005. április 18-án: ”(Ha valaki) az Egyház credo-ja szerinti tiszta hittel rendelkezik, (akkor azt az illetőt) gyakran a fundamentalizmus címkéjével látják el. Míg a relativizmus, (ami nem más, mint) engedni magunkat, hogy egy tanítás bármilyen szele ide-oda dobáljon (Ef 4,14) (úgy) jelenik meg, mint egyetlen magatartás a mai idők magaslatán”.

Boldog VI. Pál prófétailag előrelátta ezt az időt: „A katolicizmuson belül (úgy) tűnik, hogy uralkodik egy nem katolikus típusú gondolkodás, és megtörténhet, hogy ez a nem katolikus gondolkodás a katolicizmus belsejében a legerősebbé válik. De nem fogja soha az Egyház gondolkodását képviselni. Szükséges, hogy megmaradjon egy kis nyáj, bármilyen kicsi is legyen.” („Gyakran imádkozzátok a hitvallást (1968. június 29.), amelyet első kedves fiam, a már ide fölvett VI. Pál Pápa állított össze, tekintetre e nehéz időkre.” 1986. dec. 3.). (Magyar fordítása az Éneklő Egyház imakönyvben és a katolikus honlapon található: Isten népének a hitvallása)

Az antikrisztusnak az igaz Krisztust kell felváltania az Egyházban. Hol van „maga Krisztus, a mi Húsvétunk” (CCC 1324), az Egyházban? Az Oltáriszentségben. Tehát a küzdelem most az Oltáriszentség misztériumára összpontosul. 2Tessz 2,3-4-ben olvasni, hogy „az antikrisztus mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek nevezünk”, vagyis az Oltáriszentség fölé. Soha nem teszi ezt világosan, hanem mindig alattomos kétértelműséggel, annyira hogy sikerül az antikrisztusnak „eltörölnie az áldozatot” (Dán 12,11). „Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt.” (1992. dec. 31.). (Ezt) a „történelem Jézusát” lefokozzák a múltra, akit ez a rejtett tanács a „Hit Krisztusának” nevez, de (ez) egy hamis Krisztus egy hamis Egyházban.

Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia” 10. pontjában írja: „Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel étkezéssel… Az Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy megengedhetne leszűkített és kétértelmű értelmezéseket.

Itt van minden apokaliptikus támadásnak a gyújtópontja Isten ellen, Krisztusa ellen, az Ő Egyháza ellen. Nem beszélve még (arról amit) „az egyre jobban terjedő fekete misék alatt, az ördögi és szentségtörő kultuszban kell elszenvednie. Ennek tetőfokán leírhatatlan és trágár cselekedetek történnek a legszentebb Oltáriszentség ellen.” (1988. március 31.).

„Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok.” (1978. július 13.). Az Egyházat rövidesen egy újabb, eddig még nem ismert rettenetes üldözés fogja megrázni”. (1988. november 12.). „A Sátán egyre nyíltabban készíti cselszövéseit Egyházamban.” (1975. december 31.). „Látszólag minden nyugodt, és úgy tűnik, hogy minden jól megy. Valóságban… ezek azok az idők, amelyeket megjövendöltem. Bíborosok bíborosok ellen, püspökök püspökök ellen, papok papok ellen támadnak, és Krisztus nyáját ragadozó farkasok tépik szét, akik védtelen és szelíd bárányként lopakodnak be az Egyházba. Közülük néhány még felelősségteljes helyet is betölt. Rajtuk keresztül sikerült a Sátánnak oda behatolnia, és az Egyház csúcsán működnie.” (1986. szeptember 6.). „Ez a megoszlás hamarosan nyílt, erős és kiterjedt lesz, és akkor nektek kell az egyesítő köteléknek lennetek, hogy összefogjátok azokat, akik a hit egységében akarnak maradni.” (1985. július 5.). „Immár elérkezett az az idő, amelyet Zakariás próféta megjövendölt.” (13,7-9) 1992. november 22. lásd 1995. március 11.).

„Az Egyház… készül a Golgota csúcsára, hogy ott keresztre feszítsék és megvívja haláltusáját… Egyházunk feltámadásának bizonyosságában várakozunk.” (Nagypéntek, 1982. április 9.). Ezt a CCC (Katolikus Egyház Katekizmusa) 677 is meghirdette: „Az Egyház Isten országának dicsőségébe nem léphet be másképpen, mint az utolsó húsvétján keresztül, amellyel követi Urát a halálban és a feltámadásban.”

„E rettenetes megpróbáltatás véres ostora alatt hogyan lesztek képesek elkerülni a pusztulást, a csüggedést, hogy lesztek képesek megmaradni erősnek a hitben, és csak Jézusban és Evangéliumában hinni? Szeplőtelen Szívem válik legerősebb védelmezőtökké…” (1986. június 7.).

Az első dolog, amit tenni kell tehát a bizalom: „Erre csak egyféleképpen válaszoljatok: ajánljátok fel nekem a fájdalmat, amelyet elviseltek, és legyetek bizalommal, bizalommal, bizalommal égi Édesanyátok iránt.” (1978. február 11.). „Mindenkor ez a bizalom szolgált a Mindenhatónak arra, hogy minden korban megvalósítsa tervét”. (1976. július 26.). Egyedül csak Szeplőtelen Szívemre figyeljetek. Ide meneküljetek, itt melegedjetek fel, és itt erősödjetek meg. Érezzétek itt magatokat biztonságban. Bízzátok magatokat teljesen erre a Szívre fenntartás nélkül: csak akkor feleltek meg az üdvösség nagy tervének.” (1976. március 15.).

A második (dolog, amit tenni kell), hogy többet imádkozzatok: „Oly nehéz és veszélyes pillanatok közelednek, hogy csak azok menekülhetnek meg, akik elfogadják hívásomat, hogy mindig Velem imádkozzanak.” (1991. november 21.). „A rózsafüzér alázatos és törékeny lánca alkotja azt az erős láncot, amellyel mozgásképtelenné teszem a világ uralkodóját, Isten és az Ő szolgáinak ellenségét… Lehetőséget adtok égi Édesanyátoknak, hogy megkötözze a Sátánt, hogy így eleget tehessen küldetésének és széttiporja a fejét, vagyis örökre legyőzze és bezárja őt a tűzzel és kénkővel égő mélységbe.” (1992. okt. 7.). A Cönákulumok, főleg a családi Cönákulumok (olyanok), mint „az éjben kigyúlt fáklyák, mint az engesztelés megbízható pontjai, mint az olyan nagyon áhított és nélkülözhetetlen menedék… hogy biztos lakhelyet nyújtsanak számotokra az immár a reátok váró nagy megpróbáltatásban.” (1990. január 1.).

A harmadik (dolog, amit tenni kell), amint az elején mondottam, elfogadni türelemmel és bizalommal a szenvedéseket, melyeket a Mennyei Atya küld, hogy megfelelhessünk a Szeretet Isteni Tervének.

A mi reményünk természetfeletti. a kereszt alatt álló Máriáé: „Azt szeretném, hogy… legyetek mind mellettem, fájdalmas Édesanyátok mellett… hogy megtanítsalak benneteket… hősiesen remélni, a látszat ellenére is.” (1988. ápr.2.). „Egyházam számára ez nem a vég, teljes és csodálatos megújulása készül.” (1975. okt. 18.). „Szeplőtelen Szívem diadalának az új tavasza készül kibontakozni az Egyházban” (1979. márc. 9.). (Ez) a Könyv befejezése (1997. dec. 31.).

A Kereszt látszólagos veresége az „Atya szeretettervének” a részét képezi: „Ellenfelem egy napon úgy gondolja, hogy teljes győzelmet aratott a világon, az Egyházon és a lelkeken. Akkor lépek majd csak közbe – rettenetesen és győzelmesen – hogy annál nagyobb legyen veresége, minél biztosabb lesz abban, hogy mindörökre győzött.” (1975. okt. 18.).

„Ebben az időben a katolikus Egyházban megmarad egy kis maradék, amely mindig hűséges lesz Krisztushoz, az Evangéliumhoz és annak teljes igazságához. A kis maradék kicsi nyájat (Lk 12,33) képez, amelyet Szeplőtelen Szívem mélyén mindentől megőrzök.” (1988. jún. 11.).

Tetszik az Istennek, hogy így valósítsa meg az Ő üdvözítő szeretet-tervét, Márián keresztül, (Mária) Szeplőtelen Szívének szentelt kicsinyek gyengesége által.

Vele fogjuk énekelni örökre a Magnificatot az egyedüli Isten dicsőítésére.

Biztosítalak benneteket az imáimról és a testvéri áldásomról és sok imát és bizonyos híreket is várok részetekről.

a ti kis testvéretek don Laurent Larroque atya

“De aki kisebb a mennyek országában, nagyobb nála”

“Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.” – ezt mondja Krisztus keresztelő Jánosra.

Ezek a szavak Krisztus tevékenységének nagyságára, annak alapvető, más szellemi vezetőkénél nagyságrendekkel nagyobb erejére világítanak rá.

Krisztus fogantatását, fejlődését, születését is jelek kísérték, és habár a születésének körülményeiről csak néhány sort ír az Újszövetség, elmondhatjuk, hogy már ekkor több csoda történik, mint a legtöbb próféta idejében összesen.

A napkeleti bölcsek érkezése is egy ilyen jel. Milyen érdekes, hogy annak a bizonyos csillagnak a fényét Izraelben senki sem látta, és nem is tudta vagy akarta követni, csak a három napkeletről érkező bölcs. Ennélfogva egy ilyen jelet nem is tudtak értelmezni. A bölcs szónak a jelentése egyébként a prófétáéval rokon. Ha pedig a bölcsek napkeletről érkeznek, akkor ez egyben arra is utal, hogy igen kevés volt a bölcs akkoriban Izraelben, ha volt egyáltalán.

Furcsa kettős érzése van az embernek: egyrészről mivel Krisztus is a prófétákra hivatkozik, és elismeri őket, azt sejtjük, hogy az ószövetségi ember hite ugyanolyan mint az újszövetségié, vagyis a hívő ember mindig ugyanaz. Másrészről meg azt látjuk, hogy Krisztusnak minden ember számára utat kellett mutatnia, mert akkora volt a szellemi sötétség, hogy már senki nem értett semmit, a próféták eltűntek, és az emberek leginkább a bűnre és az Isten bosszantására törekedtek. Vagyis igaz, hogy egykor voltak próféták Izraelben, de ez a nép teljesen kifordulva önmagából, már régóta nem tartotta magát szellemi örökségéhez. Elveszett a hit.

A Mennyek Országának, Isten Királyságának szemmel nem látható jelenlétét elsősorban a megtért és valóban hívő emberek jelzik. A tiszta hit azonban jelen korunkban is olyan ritka, hogy az emberiség létszámához képest elenyészőnek tekinthető. Jelenleg nincs sem egyedül hívő gyülekezet, sem ország. Az emberek emberi rendeléseket és tanításokat, magyarázatokat követnek, amelyek többnyire inkább messzebb visznek az igazságtól, mintsem közelítenének hozzá. Ez volt Krisztus előtt is.

Keresztelő János a régi tanítások értelmezése és a saját útmutatásai alapján mindent megtett, amit megtehetett. Eddig juthatott el az ember. Krisztus után következve mint tanító nemzedékének legtisztább gondolkodója volt. Napjainknak is vannak igen művelt tanítói, akik minden képességük szerint a legjobbra törekednek és megpróbálják elérni a legmagasabb szellemi szintet. Azonban ez nem sikerül nekik, mivel túl sok az akadály, a téves hagyomány, a tévtanítás, aminek korlátait át kellene törniük.

Krisztus a korának minden szellemi akadályát nem csak hogy áttörte, de az emberek számára utat mutatva őket is egy magasabb szintre emelte. Magasabb szintre, mint ahová saját erejéből ember valaha is eljuthatott volna. A hit nem volt más, hiszen helyes hit volt, viszont a kor színvonalához képest a legmagasabb szintű. A legteljesebb megértés, a helyes megértés, a tiszta és teljes hit. A Mennyek Országának a közelsége, a szellemi szabadság és erő jelenléte, a tökéletes rend és igazság megnyilvánulása. Ezt bizonyították a csodák is, születésétől kezdve.

Krisztus tanítványai közül egy, aki a helyes úton járt, többet ért mint a legműveltebb zsidó teológus, vagy a régi tanítások alapján prófétai szintre jutott ember. Mára ez a helyes út elveszni látszik, de ki tudja? Talán a prófétai idők megint eljönnek és a Mennyek Országa ismét szétterjed a földön.


http://www.hidfo.net.ru/2014/12/24/de-aki-kisebb-mennyek-orszagaban-nagyobb-nala

Az adventi ember – Van emberem

János ev. 5:1-11

Adventi vasárnapokon ünnepi készülődésünkben a bethesdai beteg vezet bennünket. Ő a nagy várakozó, az adventi ember képe és szimbóluma, aki 38 hosszú éve várja betegsége gyógyulását a tó gyógyító vizétől.

Jézus egy ünnepre Jeruzsálembe korán érkezvén kiment a híres tóhoz, amelynek vize sokaknak gyógyulást hozott már, hogy maga is lássa azt, s a betegeket, akik várták a víz mozdulását, hogy akkor sietve-rohanva elsőként léphessenek a tóba – és végre meggyógyulva lépjenek partra. Nem gondolom, hogy ezeknek a betegségben szenvedő nyomorult embereknek sok látogatója akadt volna. Hiszen kit érdekelhet beteg, magatehetetlen emberek társasága: vakoké, sántáké, aszott testűeké? Akik jajgatnak, kiáltoznak, siránkoznak, könyörögnek, vagy koldulnak? Aki közéjük téved is olykor, az is sietve hagyja ott őket, szinte menekülve az emberi nyomorúság ilyen halmozott tömege közeléből.

1. Jézus nem a csodatevő vízhez megy le, hogy ujjai között tapogassa ki annak csodatevő erejét. Nem. Jézus a betegek közé megy, akik a tó körüli öt tornácban tengetik beteg életüket. Azok között is megáll egy mellett, aki bizonyára a legrégibb, legöregebb és már elhíresült beteg volt – a nyomorultak doyenje: a 38 éve beteg. Jézus Krisztusban a betegek, nyomorultak és kivetettek világában egyszerre csak megjelent az isteni irgalom: a Krisztus Jézus!

A 2000 évvel ezelőtti római világ brutálisan kegyetlen rabszolga birodalom volt. Falanxokba szervezett légióival sorra hódította meg az akkor ismert világot. Leverte és kegyetlenül kivégezte a hatalma ellen lázadókat. Rómából délre vezető Via Appia mellett végelláthatatlanul sorakoztak a keresztfákra szegezett ellenségei. Az apának joga volt elfogadni, vagy elvetni gyermekét, az úr nemcsak adhatta-vehette rabszolgáját, de meg is ölhette, mert azt még ember-számba se vették!

Egy ilyen hideg, szívtelen és irgalmatlan világban jelent meg a szeretetből fakadó irgalmasság: Krisztus. Ha azt kérded miért terjedt rettenetes üldözések ellenére is futótűzként a kereszténység? A felelt erre az, mert a velejéig hitetlen, kegyetlen és embertelen világban intézményes formában, megjelent, győzedelmeskedett és azt átalakította Krisztus Keresztény Egyháza. Ebből törvényszerűen következik az ellenkezője is, hogy ha a világból kiszorítják, kivetik mert megvetik a Keresztény Egyház létét, elveit és szolgálatát – mint aminek tanúi vagyunk modern korunkban –, akkor olyan mértékben tűnik el világunkból a szeretetből fakadó irgalmasság és esünk vissza a kereszténység előtti irgalmatlan, önző, kegyetlen és embertelen-szubhumán pogány világba, melynek tragikus jelei az újfajta rabszolgaságok megjelenése, forradalmak, világ és helyi háborúk, valamint a terrorizmus elburjánzása. Lassan de biztosan eluralja világunkat, ha ugyan már meg nem tette, az új-pogányság a réginek minden formájával és megnyilvánulásával.

2. Egyszer csak megáll e nagy beteg nyoszolyája mellett egy fiatal idegen, akit sohasem látott: Jézus. Aki szánakozva nézett rá, s átérezvén betegsége nyomorúságát és annak hosszú idejét, váratlanul megkérdezte, amit soha senki eddig meg nem kérdezett tőle: „Akarsz-é meggyógyulni?” (6 v.).

Kétezer év távlatából ez a kérdés hangzik az irdatlan időn át és most elérkezik e beteg korhoz amelyben élünk s amely számos betegség alatt szenved, nyög és haldoklik. Minden korban mindenki tudta, hogy a világ beteg. Gyógyítani mindig is megpróbálták. Hadvezérek úgy, hogy más népeket meghódítottak, s a legyőzöttek rabszolga munkájával, javaival, és kincseivel gazdagították magukat és népüket. A felfedezők eladdig ismeretlen világrészek felfedezésére, meghódítására és birtokba vételére indultak. Kiirtották az őslakosságot, s gyarmatként csatolták országaikhoz azokat kegyetlen kizsákmányolásnak alávetve. A politikusok pedig mindig újra osztották a világot hatalmi érdekeik szerint. Modern korunkban kezdve a Szent Szövetségtől, az első és a második világháború békediktátumain át. Szenvtelenül régi, történelmi országokat töröltek el, s újakat kreáltak, abban a tévhitben, hogy a világbéke korszakát teremtik meg. Az első világháborúról azt hitték, hogy az lesz az „utolsó háború”, és 20 év múlva újra dübörögtek a még rettenetesebb fegyverek. Azóta egy nap sem telt el, hogy valahol a világban ne lett volna háború. Vajon ma nem vetítődik-e az emberiségre a közelgő harmadik világháború sötét réme? Krisztus itt áll és megkérdezi halálosan beteg világunktól: Akarsz-é meggyógyulni?

Krisztus megáll az ő beteg Egyháza mellett is, amely évszázados belső meghasonlottságban él. Amely erőtlenné vált a világgal való küzdelmében, s amelybe behatolt a kételkedés szelleme, melynek bizonyságtétele száradttá lett, élete meggyengült, hívei hátat fordítanak és csendesen elhagyják. Lehet, hogy mi már-már feladjuk a küzdelmet, de nem Jézus. Ő megáll a sokféle betegségben szenvedő és erőtlen Egyháza mellett és megkérdezi: „Akarsz-é meggyógyulni?”

És Krisztus megáll előtted is, aki gyengeségben, erőtlenségben önmagadról való lemondásban talán betegen és egyedül hagyatva tengeted életed napjait: miért és meddig? Aki már belefáradtál a hosszú, kilátástalan küzdelembe a napi malom-taposásba, az emberek önzésébe, gonoszságába, szenvtelenségébe és irgalmatlanságába. Aki vállaidon életed súlyos terheit cipeled: a sikertelenségeket, a kihasználásokat, becsapásokat, a keserűségeket, az elhagyatottságodat, az életed kibírhatatlan és végtelen magánosságát. És már méregeted, vajon hány lépés megtételére lesz még erőd, mielőtt végképpen feladnád és összeroskadnál. És most előtted áll Krisztus és megkérdi tőled is: „Akarsz-é meggyógyulni?”

3. Ne azt feleld, amit a bethesdai beteg panaszolt, hogy „Nincs emberem!”. Hiszen pontosan az a Te embered, aki a kérdést feltette: Jézus Krisztus, az Isten Fia a Te Megváltód, Ő a Te Embered! És Embere a Világ, és benne az Egyház gyógyulásának!

Valaki előállhat, és azt vetheti ellen, hogy mindez csak üres szónoki beszéd! Már hogyan lehetne egy 2000 éve élt személy jelen ma és döntő hatást gyakorolni a mai emberekre, a világ ezernyi problémájára és még az egyházára is? És ezen túl, hogyan lehet egy személy egyszerre, szimultán módon jelen ezernyi vagy még több hívő embernek?

Ehhez hasonló kérdésre kerestek és találtak megoldást Lutheránus teológusok a 18-ik században. Az ő problémájuk az úrvacsora tanából eredt. Tudni kell, hogy a lutheránus teológia Jézus Krisztus valóságos jelenlétéről tud az úrvacsorai jegyekben. A probléma az volt, hogy miképpen lehet Krisztus egyszerre jelen ezer oltáron? A megoldást a Communicatio idiomatum tantételében fogalmazták meg, azaz, hogy a mennybéli Krisztus részesül Isten attribútumaiban.

Eszerint a feltámadott és megdicsőült Krisztus osztozik Isten mindenütt-jelenvalóságában, omnipresentia-jában. Keresztény vallásunk egyik jellemzője, hogy nekünk nem csak vallásalapítónk és szent könyvük van – Jézus Krisztus és a Biblia – más vallásoknak is van alapítójuk és szent könyvük. Hanem nekünk feltámadott és Élő Urunk is van! Ebből következik, hogy vallásunk igazi lényege, éltető eleme és haszna a hívőnek az Élő Urral való személyes, mindennapi kapcsolata. Akinek keresztje alá teszi le vétkeit, kezére hagyja életét, terveit és terheit. Akitől belső békességet, tanácsot, útmutatást, biztatást, és erőt nyer mindennapi életéhez.

Ilyen haszna más vallásoknak aligha lehet! Egy egyszerű hasonlat megvilágítja ezt. Akinek Internetje van számítógépén, az egy és ugyanazt a híradót tudja nézni és hallgatni a világ minden pontján, egy-és-különböző időben is. Nos, ha ez a csoda vetített képekkel megoldható, mennyivel inkább valóság lehet az egy más, magasan fejlett rendszerű világban, amilyen az Isten országa!

Jézus Krisztus adventi gyógyító parancsa Világunknak, Egyházunknak és nekünk is szól, ha meg akarsz gyógyulni:

„Kelj fel…és járj – de Vele!

Dr. Pungur József


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]