‘Heti’ kategória archívuma

A GYŐZTES


A francia kutató-orvos nem volt igazán népszerű, mint általában senki, aki gyökeres és maradandó megoldáson töri a fejét. Dr. Ruh célja az volt, hogy a diftéria kórokozóját megismerje és előmozdítsa annak leküzdését.

A Párizs környéki erdőben, ahová száműzték, 20 gyönyörű ló és gondozóik társaságában dolgozott. Acélszekrényében őrizte azt a vödröt, amelyben tárolta az – egész Franciaország kiirtására alkalmas mennyiségű – diftéria „koncentrátumot”. A lovak orrát, torkát, szemét naponta beecsetelte ezzel a fertővel. A 20 paripából 19 hamarosan elpusztult, a huszadik is a földön feküdt lázasan, étvágytalanul, kiszáradva. Az orvos reménye tűnni kezdett, ám a lázmérő rövidülő higanyszála visszahozta azt. A beteg lovat egyik napról a másikra elhagyta a láz, felállt, evett és ivott.

Ekkor jött el a pillanat: az orvos halálos csapást mért a gyógyult állat szemei közé. A győztes vért leszívták, és a párizsi kórház intenzív osztályára siettek vele, ahol 300 diftériás csecsemő feküdt, várva rövid földi életük végét. Az orvosnak nem volt egyszerű eljutnia a gyermekek ágyáig, de elérte, hogy minden kicsinek jusson a vérből. A 300 gyermekből 297-en felépültek.

Ez a történet erősítette az idén húsvéti örömömet, azzal a kiegészítéssel, hogy Jézus nem erős emberi egyedként, hanem isteni természetével győzte le halálos kórokozónkat. Urunk megváltási művében nincs hibaszázalék sem. Nem hogy három, de egyetlen egy sem vész el azok közül, akik hozzá folyamodnak.

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Jézus Krisztusról: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára (…), és az ő sebei által gyógyultatok meg.” (1Pt 2,24)

 

ÉRTÉKFORRÁS


A legenda szerint a bennszülött asszony igen értékes kőre lelt a patakmederben. Nemsokára találkozott egy tikkadt vándorral, akit tarisznyájából megvendégelt. A vándor megpillantotta a követ az asszonynál, amit búcsúzáskor elkért jótevőjétől, aki azt jó szívvel át is adta neki. Mit is kezdhetne vele ez a bennszülött? – nyugtatta lelkiismeretét a vándor, miközben azon örvendezett, hogy valószínű, élete hátralévő idejében nem lesznek már anyagi gondjai.

Másnap, a sietéstől lihegve érte utol az időközben messze távolodó asszonyt, s kérte őt, hogy vegye vissza a kövecskét. A csodálkozó szemeket látva pedig így szólt: Inkább azt add nekem belőled, amivel le tudtál mondani erről az értékes kőről!

A bibliai Samária története viszont nem legenda, ott a vándor adott az értékes víz mellett örök értékű ajándékot egy bennszülött asszonynak.

(A legenda forrása: Magyar Rádió)

Jézus az asszonyhoz: „Mindaz, aki ebből a (kút)vízből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amit én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.” (Jn 4,4-15)

 

Esőben és napsütésben


Az idei tavasz bőséges esővel érkezett. Néha, és akkor is csak rövid időre sütött ki a nap, talán azért, hogy ne feledjük, még ő is létezik. Áradnak a folyók, nő a belvízzel elöntött terület nagysága, ezért sokan keseregnek vagy méltatlankodnak a sok eső miatt. Ugyanakkor, a világ más részein nem esik, az ott élők vágyakozva kémlelik az eget, hátha jut nekik is néhány csepp az égi áldásból. Ugyanaz az esemény az egyik embernek áldás, a másiknak tragédia.

Megmagyarázható ez az ellentmondás a természetben végbemenő meteorológiai változásokkal, esetleg vulkánkitörésekkel is, de keresztyénként, tudjuk, hogy a földi események mögött hatalmas rendező áll: Mennyei Atyánk, aki sokféle módon – így a természeti jelenségekben is – közli mondanivalóját az emberiséggel.

– Először azt, hogy esőben és napsütésben is Istenre szorultak vagyunk.

– Tanít arra, hogy tőle kérjük mindazt, amire szükségünk van; így az esőt és a napsütést is.

– A hálaadásra is figyelmeztet; hálára mindazért, amit ha kértünk, és azt meghallgatva (vagy még azon túl is!) megajándékozott vele bennünket. Hiszen “minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17).

– Tudjuk, hogy kedves dolog Isten előtt az, ha nem csak a bennünket ért bajokból való kimenekülésért, hanem a világot sújtó katasztrófák elszenvedőiért is könyörgünk. Hogy Isten előtt megalázva magukat, ők is felismerhessék, hogy kizárólag az élő Isten az, aki könyörülhet rajtuk.

Benedek Csilla / Pécel

“Illés (próféta) ember volt, hozzánk hasonló természettel, és amikor buzgó imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” (Jak 5,17-18)

 

Kirendelt szolgák

Írta: Dr. Mikolicz Gyula

A kutyusok boldog kergetőzéssel veszik birtokba sötétedéskor az épület körüli kertet. Éjszakai őrjáratuk szinte minden eseményét közlik velünk. Ismerjük már a jelzést, amikor idegen macska kószál a birtokon, ha lerendezni való akad a szomszédos ebbel a kerítés mellett, vagy ha változik a Hold fénye. Emlékezetes marad az a néhány perc is, amikor a hajnali látogatót kergették ki hatalmas csatazajjal.

Reggel boldog farkcsóválással foglalják el zárt helyüket: megérdemelt pihenés következhet, teljesítették nyugalmunkat őrző feladatukat. Isten kirendelt hűséges szolgái voltak ezen az éjszakán is.

„Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, Uram, hogy biztonságban lakjam.” (Zsolt 4,9)

 

“Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?”

Máté 7,3

Már nem rovom fel

Már nem rovom fel, ellenem ki vét,

tűzre vetem a “szálka-gyűjteményt”.

URAM, ne büntess bűneim miatt:

vedd el szememből “gerendáimat”!

 

IRGALMAS ATYÁNK!
Mutasd meg nekünk, mennyi méltatlan ítéletünk volt és van mások fölött, akik pedig különbek nálunk. Ne engedd, hogy menthetetlenné váljunk ítélkező természetünk miatt! Adj szánó szeretetet azok iránt, akik ellen kifogásunk van, és szánj meg bennünket, kik sokkal inkább meg- és elítélhetők vagyunk. Irgalmazz nekünk a JÉZUS KRISZTUSÉRT! Ámen.

 

 

“Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.”


(Jn 20,24)

Elolvasandó:
Jn 20, 24-29

A keresztyén hagyomány a húsvét utáni vasárnapot Tamás vasárnapnak hívja (Dominica Thomi). Tamás csak a nyolcadik napon találkozott a Feltámadottal. Neki később lett húsvét. Megfosztotta magát sok áldástól. Ne károsítsd meg magadat! Még nyolc nappal sem. Tamás iker. Kettős. Nem biológiailag csupán. Szkizofrén alkat. Egy kicsit mindnyájan bolondok vagyunk, kettős énünk van. “Miért menekül az ember Tőled, Uram, és miért keres, ha a magad számára teremtetted?” – kérdi Pascal imájában.
Tamás három szempontból meghasonlott. Életellenes, morbid: “Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.” (Jn 11,16) Meghalni vágyik, mikor Jézus arról beszél, hogy fel fogja támasztani Lázárt. “Ahová pedig én megyek, oda tudjátok az utat” – mondja Jézus. “Uram, nem tudjuk, hova mégy” – válaszolja Tamás (Jn 14,4-5).

Amnézia, emlékezetkihagyás ez. Tamás meghasonlott a többi tanítvánnyal is: közösség-ellenes. Mind együtt vannak, egyedül ő hiányzik, és a Feltámadott nem jelent meg külön neki.
Tamás látni, tapintani, érezni akar. Th. W. Adorno szerint a modern ember egyszerre önmegtartó és önpusztító. Kettős. Tamás a tapasztalati teológia első művelője. Végül Jézus sebeit megérintve megadja magát: “Én Uram és én Istenem!” Kettősségünkből az Egyetlen gyógyít ki. Higgy benne!

(Visky Ferenc)

a

HADD MENJEK, ISTENEM…

Ezekben a napokban – a hajókatasztrófa 100. évfordulóján – a Titanicra emlékezik a világ. A Bartók rádió a minapi zenei műsorát a címben idézett evangéliumi énekkel fejezte be, amit a tudósítások szerint a zenekar utoljára játszott.

Azokban a percekben talán feleslegesnek, komikusnak, sőt bosszantónak tűnhetett, hogy a zenekar akkor is kiállt játszani, amikor a jéghegybe ütközött hajón minden felbolydult, és mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az életét mentse. Mégis a lehető legtöbbet tették, amikor az embereket a maguk eszközeivel arra segítettek felkészülni, ami elkerülhetetlen volt: a halál völgyén való átkelés után az élő Isten előtti megállásra.

Ha azok a muzsikusok abban a leírhatatlanul válságos helyzetben erre képesek voltak, mennyivel inkább dolguk ez azoknak, akik Jézus Krisztusban bűnbocsánatot, élő reménységet kaphattak, hogy életükkel és szavaikkal az Úrra mutassanak – nemcsak rendkívüli helyzetekben, de a szürke hétköznapokban is.

Dr. Mikoliczné Virág / Pécel

„Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet.” (1Pt 3,16)

 

Halál – feltámadás – élet 

 

Írta: Dr. Erdélyi Judit
A bibliai Lázár története szinte illusztráció Jézus Krisztus tanításához. Lázár, bár testileg halott, négy napja a sírban van, de a valóságban, Jézus Krisztus felől nézve: él! Lázár visszahívása tükrében érthetjük igazán, hogy Jézus mennyire mást ért az életen és halálon, mint mi, mint a földi közgondolkodás. Határozottan állítja ugyanis, hogy aki őbenne hisz – őhozzá tartozik már –, annak nem árt a halál („ha meghal is, él”!).
Az élet lényegéről sem a biológia, sem a filozófia nem képes teljes képet adni. Az élet még a Biblia alapján is nehezen megfogható. Ezért állítja elénk az Újszövetség szemléletesen: az élet nem valami, hanem valaki: Jézus Krisztus, őbenne Isten jelenléte, vele való közösség. A Krisztushoz tartozók földi halála csak a múlandó testet érinti. Az ilyen ember a látható világ felől nézve „alszik”, a teste elpusztul, de ő maga, az igazi lénye – lelke, személyisége – él! A Biblia szerint a halál nem a pusztulás, hanem az Istentől való elszakadás állapota, aminek oka a bűn: az ember Isten elleni lázadása. Ám ebből a halálból van feltámadás Jézus Krisztus által.
A halál (tudományosan) az élet szükségszerű része. Ám a Biblia szerint nem tartozik a teremtés rendjébe: az, hogy meg kell halnunk, nem normális és nem természetes. A “halál ellenség”, ami majd tökéletesen eltöröltetik.
A feltámadás az élő Krisztussal való találkozás: az Úr Jézus személyes megváltómmá lesz. Újjászületésünktől kezdve a hit által részesedünk Jézus Krisztus örök, isteni életében. Ez az élet töretlenül folytatódik a test halála után. Vagyis a halál a hívő számára csak költözés e világból az Atyához. (Folytatjuk!)
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)
 
Végiggondolva az előző heti üzenetet, arra a megállapításra juthatunk, hogy a bibliai sorrend más, mint ami emberileg logikus. A csak testi, fizikai élettel, bios-sal rendelkező, Istentől távol létező ember azt hiszi, hogy él. Ennek az életnek egyszer majd vége lesz, ezt nevezi halálnak. Homályos, vallásos elképzelései vannak, hogy a halálból talán egyszer majd feltámad. Tehát a közgondolkodás szerinti sorrend: élet – halál – feltámadás.
A Biblia szerint viszont a csak bios-sal rendelkező, Istentől függetlenül vegetáló ember: halott. Ám ebből a halálból lehetséges a feltámadás! Ezért jött Jézus Krisztus, halt meg a kereszten és támadt fel. Ha valaki hiszi ezt, hit által elkezdődik benne az élet: örök, isteni élet, amelynek a test halála nem árt. Töretlenül folytatódik, sőt akkor teljesedik ki igazán. Tehát az ilyen ember MÁR MA FELTÁMADT!
Az igei (logikus) sorrend tehát: halál – feltámadás – élet.
Jézus szavai Lázár testvéréhez: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,1-45)

 

 

“Hát én, immár kit válasszak?

A már-már klasszikussá vált népdal-kérdést a leggyakrabban nem a választópolgárok, hanem a házasulni vágyók teszik fel. A választás viszont most – bár tavasz van, és hamarosan belépünk a szerelem havába – mégis más dimenzióban nyert aktualitást.

Sokak dilemmája látszik megoldódni ezekben a hetekben, napokban. Az országgyűlési választás ténye tartotta / tartja lázban a közvéleményt. Valamennyi párt arról igyekezett meggyőzni választóit, hogy rá szavazzanak, mert akkor megoldódnak a problémák, hatalmas lesz a jólét, és (esetleg) elérkezik a tejjel-mézzel folyó Kánaán is. A nagy ígéretek időszaka ez, ami a keresztyén embert is próba elé állítja.

A keresztyén hívők között megoszlik a vélemény a politizálásról, leginkább abban, hogy kell-e szavazni vagy sem? Egyesek szerint a politika bűnös dolog, éppen ezért nem szabad vele foglalkozni, hiszen Isten más feladatokat bízott az övéire. Mások – az „Igyekezzetek a városnak jólétén!” bibliai intésre hivatkozva – bíztatnak a politizálásra, mondván, felelősek vagyunk annak az országnak sorsáért, amiben élünk.

A most zajló országgyűlési képviselőválasztás eddigi adatai azt igazolják, hogy sokan engedelmeskedtek az utóbbi parancsnak, bizonyosan a hívő emberek közül is.

A magyar nép tehát döntött. Földi sorsát most olyan pártszövetségre bízta, amelyik – megítélése szerint – a jelenleg kritikusnak tekinthetőhelyzetben képes felelősen kormányozni, és alkalmas kivezetni az országot a kátyúból.

Keresztyénként mi is elfogadjuk és üdvözöljük ezt a döntést, mert úgy tűnik, hogy akik hatalomra jutottak, azoknak az államügyek mellett, Isten ügye sem közömbös.

Választáskor, választások után nemcsak az új ország vezetői, hanem a keresztyén emberek is komoly feladat előtt állnak. Rendezniük kell soraikat, be kell tölteniük küldetésüket, mindezt szüntelenül imádkozva és munkálkodva a „város jólétén”, mert annak jóléte lesz a mi jólétünk is!

Margit István / Pécel

Pál apostol: „A hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged, mert Isten szolgája ő a te javadra.” (Rm 13,1-7)

 


“…megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, mely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen.”


(Jn 20,7)

Elolvasandó: Jn 20,1-10

A sírban nem volt ott a Jézus teste, de amik ott maradtak: feltámadásának jeleiként maradtak ott. A halotti lepleknek is van üzenetük. Az Élőről szólnak. A kendő, ami a fején volt, összehajtogatva maradt vissza, külön a többi lepeltől. Krisztus feltámadása a bűn által megrontott teremtési rend helyreállítása. A teljes helyreállítás Benne lehetséges, és Általa. A bűn törvénytelenség, rendetlenség, felfordulás. Káosz és nem kozmosz. A természet legveszélyesebb rizikófaktora az ember.
Ha a sír rendetlenül marad, azt a gyanút erősítette volna meg, hogy sírrablók lopták el Jézus testét. A Feltámadott első gesztusa egy kendő összetűrése.

Mit hagyok magam után? Egyik gyülekezetben ebéd után, a délutáni szolgálat előtt lefeküdtem pihenni. Egy takarót húztam magamra. Közeledett az istentisztelet ideje a templomban. A takarót félredobtam, mint otthon: a feleségem feladata a rendbetétel. Szolgálatom textusa éppen az összehajtogatott kendő üzenete volt. Megszégyenültem: lehet-e rendről beszélni, ha rendetlenséget hagyok magam után? Aki a kicsin hű, a sokan is az; aki a kicsiben rendetlen, nem az-é a nagyban is? Nincs nagy és kicsi! Csak rendezetlen, vagy csak rendbetett élet van. A világ új rendje egy kendő összehajtogatásával kezdődik. Én vagyok ez a világ.


(Visky Ferenc)


“Mit keresitek holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott…”

 

Feltámadott!

Húsvéti reggel tavaszi kedvvel
Zeng a berekben: Feltámadott!

Egei kéklik, szelei végig-
zúgják az erdőn: Feltámadott!

Dongói dongják, méhei zsongják,
Kórusban mondják: Feltámadott!

Lepkéi írják, bimbói nyílják,
fűből virítják: Feltámadott!

Égi madárkák dalolva szántják
az új barázdát: Feltámadott!

Tavasz van, íme, hatalmas Ige,
zuhog a szívre: Feltámadott!

 

MEGVÁLTÓ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Mindenki Téged keres. Köszönjük, hogy mi is ismerhetünk Téged, tapasztalhatjuk feltámadásod erejét és szívünkig érhet a tanítványok öröme: “Feltámadott az Úr bizonnyal!” Hisszük, hogy Te vagy a feltámadás és az élet, hogy Lelked által velünk jársz útjainkon és mellettünk állsz majd halálunk óráján is, hogy hazasegíts. Légy áldott érte! Ámen.




NYOMORULTUL ÉRZEM MAGAM

 

Krisztusban hívő emberekként azt gondoljuk, hogy nem érezhetjük rosszul magunkat. Ezért csodálkozunk, amikor feltör belőlünk az „Ezt már nem bírom tovább. Kész. Elég! Kiszállok!” – gondolat.

Munkahelyi stressz, anyagi bizonytalanság, párkapcsolati nehézség, gyermeknevelési kudarc, szolgálati sikertelenség, nyilvános megszégyenülés, testi fájdalom, magányosság – talán ismerős társai életünk egy-egy szakaszának. Újra- és újra bíztatjuk magunkat és egymást azzal, hogy Isten talán már a jövő héten jobbra fordítja a dolgok menetét, vagy azzal, hogy nem lesz semmi gond, bírni fogjuk.A legfájdalmasabb élményben akkor van részünk, amikor Isten ügye érdekében vállalunk áldozatot, többlet nehézséget, mégis kudarcban, hátratételben, netán megaláztatásban van részünk. Ekkor leginkább belevetnénk magunkat a világi élvezetekbe, hogy eltereljük figyelmünket a fájón égető kérdésről: Krisztusban reménykedem, hogy megsegít engem, és mégsem tesz semmit, de vajon miért?

Az 1Kor 15,19-ben a feltámadásról tanító igeszakasz nagyon fontos kitételét találjuk, miszerint a Krisztusban reménykedő keresztyén minden embernél nyomorultabb(!), ha nem látja azt a jövőt, ami Krisztusban az övé! Ha leveszi tekintetét arról, hogy Krisztusért és Krisztusban halála után miben lesz része.

De minek is leszünk részesei? Pontosan nem tudjuk, ugyanis egyelőre titok. Minden spekulációt mellőzve csak annyit tudhatunk, hogy lelkileg és testileg részünk lesz abban, „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek” (1Kor 2,9). Olyan jó lesz ott nekünk, amilyet elképzelni sem tudunk! Isten eltöröl minden könnyet szemünkről, halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé (Jel 21,4). Nem fogjuk magunkat nyomorultul érezni, sőt, ha ezeket az ígéreteket hittel megragadjuk Krisztusban, akkor már most örömünk és békességünk van. Aminek birtokában – elsődlegesen – nem a nehézségek alóli kimenekedést várjuk, hanem örömmel, hálával és szeretettel nézünk fel Krisztusra, aki miatt ez lehetséges, és akiben ez igaz ránk. Legyen áldott ezért! Dicsőség neked, Krisztusunk! Bizony, jövel Uram, Jézus!

Csapkovics Bertalan / Budapest

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1Kor 15,19)

 

 

Világítótorony

Írta: Dr. Mikoliczné Virág

Egy beszélgetésen hangzott el nemrég, hogy a mai egyház mintha nem látná tisztán a küldetését. Európára nézve ez a megállapítás mindenképpen helytálló: nem akar korszerűtlennek tűnni, ezért kerüli a bűn és a kárhozat témáját. Helyette liturgiák és külsőségek megújításával próbálkozik, hozzászól az aktuális társadalmi problémákhoz, és sok esetben karitatív akciókkal tevőlegesen is részt vesz a gondok enyhítésében. Mindezek ellenére tagjainak száma vészesen fogy.

“Kéne egy világi-világi-világítótorony!” hallottam éppen előző nap egy slágerben. Ha az Igéből nem volna egyértelmű, hogy mi Isten képviselőinek a dolga, megtudható a segélykiáltásokból. Az embernek alapvető szükséglete a tájékozódás, a végső igazságok, a megváltás megismerése. Micsoda kincs és kiváltság, hogy az Igéből táplálkozva életünkben megjelenhet Isten békessége, világossága. Ebben az összezavarodott és elbizonytalanodott világban, amikor sok esetben maga az egyház sincs a helyén, még nagyobb felelősség hárul Isten népének minden egyes tagjára.

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…” (1Pt 2,9)

a

“Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.”

Máté 26,39

Nagypéntek

Tizeneggyel indult el a
Gecsemáné kertbe,
szomorú volt nagyon a lelke.

Hárommal ballagott tovább,
míg nőtt az esti árnyék,
távol követte a halál még.

S egyedül vívta, egyedül
a szörnyű éjszakán át
rettenetes haláltusáját.

Világokért magát odadta
megáldozta, de soha még
nem volt ember úgy elhagyatva.

IGAZSÁGOS ISTEN! KEGYELMES ATYÁNK!
Bizonnyal nem volt más mód rá, hogy bennünket undok bűneink miatti haragod, ítéleted elől elfedezz, csak szerelmes FIAD vére által. Hogy köszönjük meg Neked mérhetetlen lemondásodat s JÉZUS KRISZTUS halálig való engedelmességét értünk és az egész világért? Tégy képessé arra, hogy hálából életünket Neked szenteljük. Ámen.

 


“Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…”

(Zsid 11,6)

Különböző súlyosságú bűnöket követünk el, vannak közöttünk különösen gonosz emberek. De Istenhez képest mindenki egyformán bűnös. Azzal dicsekedni, hogy én különb vagyok a többieknél, vagy közelebb lehetek Istenhez, mint valaki más, épp olyan nevetséges, mintha valaki azért költözne egy felhőkarcoló legfelső emeletére, mert ott kisebb a Nap és a Föld közötti távolság. Mi az a néhány tucat emeletnyi magasság ahhoz a távolsághoz képest, ami minket a Naptól elválaszt?
Isten sem veszi számításba az ítéletkor azt a kicsivel több jót, amit másokhoz képest fel tudsz mutatni neki.

“De hát ezzel nem hajt minket kétségbeesésbe? Mi marad így az embernek, amibe belekapaszkodhatna?” – kérdezhetné valaki. Pontosan így ijed meg a madárfióka is, amikor az anyamadár először löki ki a fészkéből, hogy repülni tanítsa. Ahhoz, hogy hit által kedvesekké legyünk Isten előtt, és megtanuljunk “hitből repülni” – azaz egyedül Krisztus áldozatába kapaszkodni és csak Őbenne bízni -, szükséges, hogy kilökjenek minden álságos bizakodásunkból. Minden egyéb, amibe még bizalmamat vetném Krisztus mellett: bálvány! Isten mellé tenni egy másik megtartó istent, mondjuk saját jóságomat vagy tetteimet, melyektől megmentésem remélem: bálvány! Mi teremtettük magunknak ezeket a bálványokat, éppen ezért kell elhagynunk őket. Kapaszkodj inkább az egyetlen Istenbe! Ez az igaz hit.
(Horváth Levente)

 


IGAZ SZERELEMMEL

 

Moses Mendelssohnról, az ismert német zeneszerző édesapjáról járja a következő történet. Moses meglehetősen híjával volt a jó testi adottságoknak, mert alacsony termetű és púpos volt. Egyszer ellátogatott egy hamburgi kereskedőhöz, és reménytelenül beleszeretett annak gyönyörű lányába, Frumtjéba. Ő viszont viszolygott Moses torz külsejétől, így még rá sem akart nézni.

Mielőtt a férfi útra kelt volna otthona felé, minden bátorságát összeszedve odaállt a szépséges lány elé, és így szólt:

– Frumtje kisasszony, hisz abban, hogy a házasságok a mennyben köttetnek?

– Igen – felelte a lány, szemét továbbra is a padlóra szegezve. – És maga?

– Én is. Tudja, az Úr minden fiú születése előtt kinyilatkoztatja a mennyben, hogy ki az illető jövendőbelije. Nekem is kijelölték a menyasszonyomat, de az Úr még hozzátette: „A feleséged púpos lesz.” Én azonnal könyörögni kezdtem: „Ó, Uram, ne sújtsd őt ilyen rettenetes sorssal! Kérlek, add nekem a púpját, hadd maradjon ő gyönyörű!”

Frumtje a fiatalember szemébe nézett. Moses Mendelssohnnak nyújtotta a kezét, és hamarosan örök hűséget esküdött neki.

*

Tudjuk, hogy az emberek jövője valójában nem így dől el, nem lehet előre átvállalni senkitől a rá váró nehézségeket. De a világtörténelem folyamán mégis ismerünk egy olyan esetet, amikor ez megtörtént a mennyben. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia tudta, hogy menyasszonyának halálos és életét eltorzító betegsége van: a bűn. És ő azt mondta a Mennyei Atyának: hadd hordozzam én az emberiség minden bűnét, hogy menyasszonyom mentes lehessen ezektől! Jézus Krisztus elhatározását tettekre váltotta értünk, amikor minden bűnünkért ő bűnhődött a keresztfán. Az életébe került, amikor az Atya minden vétkünket őrajta látta és kérte számon helyettünk. Tette következtében mindazokat feddhetetlennek látja Isten, akik elfogadják az értük hozott áldozatot.

Ezért, aki még nem tette, döntsön úgy, mint Frumtje, és az áldozatos szeretetért esküdjön örök hűséget a Vőlegénynek!

Horváth Mária / Pécel

„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol 1,19-22)

 


JÓ HELYEN KERESS!

 

Egy ortodox szerzetes Afrikából Jeruzsálembe indult zarándokútra. Észak-Etiópiában éjszakai szállásra tért be egy evangéliumi missziós házba. Reggel, mielőtt a szállásadó misszionárius útjára bocsátotta volna a zarándokot, érdeklődött tőle úti célja felől. A szerzetes elmondta, hogy minden imádsága és böjtje ellenére sem találta meg Istennel a békességet, ezért elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol, ahol Jézus sírjánál reméli meglelni Istent és az áhított békességet.

A misszionárius némi gondolkodás után így felelt: „Megértem vágyakozásodat, és tisztelem elhatározásodat, hogy zarándokútra mégy. Csak egyet nem értek: Miért akarod Krisztust a világnak azon az egyetlen helyén megtalálni, amelyről ezt mondatta Isten egy angyallal: ’Nincs itt, mert feltámadott!’?”

Ez a kérdés megváltoztatta a szerzetes tervét, sőt, életét is.

(forrás: Ulrich Fick, Útközben)

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült!” (Zsid 12,2)

 

 

Kibontatlan ajándék

 

Írta: Bori Gáborné
Könyvespolcunkon könyvet kerestem. Egy másik akadt a kezembe, s meglepetten vettem észre, hogy a védőfólia még rajta van. Szóval, ki se bontottuk, bele se néztünk, pedig a hátlapja szerint ígéretes a tartalma. Valószínűleg a múlt évi karácsonyi könyvvásáron vásároltuk – és helyre raktuk. Becsomagolt ajándék – vagy kincs ? – kicsomagolatlanul.
Járhatok ugyanígy, ha megszokott, és nem szomjas szívvel olvasom Isten igéjét. Ha csak átfutom a tartalmát, és nem bontom ki, ami belőle az enyém. Elolvasom, és helyre teszem a Bibliát – megnyugodva. De nem kaptam meg az ajándékot, az útravalót, amit pedig Isten mára, vagy a következő időkre nekem szánt.
„Az igének pedig cselekvői legyetek, és ne csak hallgatói, becsapva magatokat.” (Jak 1,22)

 

 

Szeretnék szót fogadni!

Írta: Ágoston Géza

Hittan óra a hatodik osztályban. Kevesebb a gyerekek, mint az alsóbb osztályban volt, amikor még talán a fele is járt. Ahogyan nőttek, szép lassan más kezdte érdekelni őket, és el- elmaradoztak. Az iskola rettegett osztálya ez, nehezen lehet lecsendesíteni őket. A tanárok nem szívesen foglalkoznak velük, mivel felzaklatva, elkeseredetten jönnek ki a teremből. Gyenge a tanulmányi átlaguk is.

A hittanosok között van ilyen is, olyan is, pl. az osztály legjobb tanulója, aki eszével ugyan kirí a többiek közül, de a magaviselete olyan, mint másoké. Hittanos a túlkoros cigányfiú is. Próbálom őket az ige szeretetével jobb belátásra bírni: Nektek, mint hittanosoknak, mégis csak inkább szót kellene fogadnotok, mint azoknak, akik nem járnak hittanra! Majd pedig az igére irányítom figyelmüket: Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek…, ti, ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek…

A cigányfiú komoly arccal szólal meg: “Tiszteletes bácsi, én minden reggel imádkozom azért, hogy tudjak szót fogadni.” Megdöbbenek szavain, nem éppen tőle vártam ezt, aki egyébként a magatartási ranglista tízes skálájának a végén található. Ez a fiú szeretne megváltozni, és elhiszi, hogy Isten megsegítheti ebben!

Megszületik bennem az elhatározás: Tartsunk imaközösséget, hogy az Úr munkáljon változást az iskolában, adjon engedelmes szívet a gyerekeknek, és szeretetet, türelmet a tanároknak! Meghirdettem a felsősök között, hogy a tanítás előtt, fél nyolcra várom azokat, akik szeretnének imádkozni velünk ezért a célért. Én csak a következő hétre terveztem az imaközösséget. Hétfőn kilencen jöttek, másnap tizenketten, majd tizenhatan is… (Kis falunkban a tizenhat gyerek majdnem a fele a felsős hittanosoknak!) Azóta hetente két alkalommal találkozunk, és együtt imádkozunk. Kilencnél soha sem voltunk kevesebben.

„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,15)

a

A cél felé

Írta: Benedek Csilla

Ülünk a vonaton, és nézzük a visszafelé futó tájat, fákat, házakat, embereket. Gyorsan változik a kép, és miközben élvezzük a rohanó vonat sebességét, a célállomásra gondolunk: fogadtatásunkra, számba véve azokat, akik várnak majd bennünket, s mindazokra az eseményekre, helyzetekre, amik azután következnek…

Ugyanúgy, mint életünk egészében: miközben rohanunk az időben, mögöttünk sorakoznak az átélt események, közöttük az elmulasztott, megismételhetetlen helyzetek, az örömteli pillanatok – s mindeközben közelebb és közelebb jutunk a célállomáshoz, az örökkévalóság kapujához. Vágyakozás-teli félelemmel egyre gyakrabban gondolunk a megérkezés pillanatára: „Ott fogad engemet, Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ott legyek.”

Mivel még semmilyen tapasztalatunk sincs a földi élet végállomásáról, ezért csak a Biblia beszámolójára támaszkodhatunk. De ez elég is nekünk, mivel „az Isten Igéje, igazság”. Az a valaki, aki végig kísérte földi létünket – ígéret van rá, hogy – tárt karokkal vár majd a végállomáson, ahová most még csak – sok egyéb feladat közben, de – izgalommal teli várakozással készülünk.

Mint, ahogyan Pál apostol is tette:

„…azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok…” (Fil 3,13-14)

 

 

A szegények reménysége

Szegény környéken lakunk, tragikus sorsú emberek élnek gyülekezetünk környezetében. A gyerekek nagy részét nulla-nullás (0-0) esélyűnek hívom. A 0-0 azt jelenti, hogy emberileg semmilyen esélyük sincs normális, anyagilag nem kiszolgáltatott életre. Olyan családban nőnek fel, ahol az alkohol, cigaretta, a munkanélküliség mindennapos tény. S a pénztelen nyomor kiúttalanságba, reménytelenségbe torkollik.

„Segíts magadon, s az Isten is megsegít!” – hallatszik a jól szituált, tehetős tanács. De miként segíthet magán az a gyerek, aki nyolcadikos korára még mindig hatodikos, csak azért, mert iskolaidőben nem költik fel reggel a szülei? Négyes-ötössel kezdte a tanévet, iskolaév végén mégis „semmilyen” lett a bizonyítványa. Érdeklődő kérdésemre, „Ha segítettek volna, nem buktam volna meg” – volt a lelket facsaró, panaszos válasza.

Ő az, akitől évekkel ezelőtt, egy, a gyülekezetbe látogató egyházi főember vizsgakérdésére, „Miért jársz templomba?” – ezt válaszolta: „Mert szeretem az Úr Jézust!”

A jobb sorsúak hamar meg tudják állapítani, ki miért érdemli meg a sorsát, sokszor készek a válaszaik. Nekem nincsenek kérdéseim, s emberi válaszaim sincsenek ezekre a tragikus életekre.

De a húsvét, a feltámadás azt a reményt táplálja lelkemben, hogy Isten ismeri az övéit. Ígérete szerint: „megbánhatatlanok az ő elhívásai”, s ez az elhívás szól a nullaesélyű embernek is, még akkor is, ha mi nem ismerünk sorsukkal kapcsolatos alternatívákat.

A szünidőben rendszeresen nyaralni visszük ezeket a nehéz sorsú gyermekeket. Vágyunk, hogy legyen erőnk, kedvünk tenni a nullaesélyű emberért, hiszen övék a nagypéntek és övék a húsvét is! Övék Krisztus, akit Isten adott a világért, akinek feltámadása életet adott, s ad ma is a világnak. Nekem és az elesetteknek is.

Klenóczky Sándor / Salgótarján

Pál apostol: „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9)

 

 

“Áldjad én lelkem az Urat, aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet…”

 

Zsolt 103,2-3

A fény után

A jó közérzet – hogyha van – ajándék,
s ha nincsen, úgy is hál’adásra ok,
mert fény után nyúl vágyva minden árnyék,
az Úr után, KI könyörülni fog.

TEREMTŐ ATYÁNK!
Köszönjük Neked az egészség mindennapi csodáját, testünk épségét, jó közérzetünket. Bocsásd meg, hogy gyakran vétünk ellene! Köszönjük a betegségek próbáit, kegyelmed gyógyító munkáját és csodáit is. TE ismered testünk, lelkünk titkait, jövőnk felől is látod sorsunk alakulását. TE légy a mi gyógyítónk, megvilágosítónk a JÉZUS KRISZTUSÉRT!
Ámen.

 

“És (az Isten) letöröl minden könnyet a szemükről.”

(Jelenések 21,4)

 

Mit siratunk? Vakságunkat, engedetlenségünket; azt, hogy nem akartunk Isten sátorában, népeként élni. De Ő a sírásban is megelőzött: “sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt és zokogva zokog” – hangzik Jeremiás próféciája. (Jer 13,17) Nem magát siratja Jézus, hanem bennünket. A sírás a legférfiasabb dolog a világon.
Ám a vigasztalásban is munkája részeseivé tesz bennünket az Úr – ez alól sem húzhatjuk ki magunkat. Vegyük fel a szegény, a nyomorult, az utcagyerek, az árva gondját, hogy eltöröltessék a szemükről a könny.

Egy fiúcska készült az óvodába, és azt mondta az édesanyjának: – Anyuka, adjál nekem az óvodába két zsebkendőt! – Adok, drága gyermek; de miért kell kettő? – Az egyik nekem kell. – És a másik? – Olyan sokan szomorúak a társaim közül. A másik azért kell, hogy letörüljem az ő könnyeiket.
Nekünk hány zsebkendőnk van? Egy sincs? Vagy van egy egész csomaggal, de mind papírból? A papír zsebkendő hamar elázik. Annyi letörölni való könny van! És Ő azt mondja, hogy nem lesz több könny, ha hirdetjük azt, Aki egyedül el tudja venni az árvaságot.

(Visky Ferenc)

 

KINEK A HASZNA?

Szereted a kritikus embereket? Én ki nem állhatom, ha valakinek folyton van valami megjegyzése, rögtön mindent jobban tud. Azért nem szeretem, mert előfordul, hogy magam is ilyen vagyok.

Máris kész a konfliktus, oda a szeretet. A lelki életed pedig abban mutatkozik meg leginkább: hogyan szereted Istent, és jössz ki az emberekkel. Mindez persze mindaddig nagyon jól hangzik, amíg össze nem kerülsz a családoddal, vagy azzal a bizonyos „nehéz ember”-rel. És akkor rögtön felbukkan a kritika, és kész a kívánságlista: „Bárcsak jobban támogatnának a barátaim, bárcsak jobban megértene a férjem ebben a dologban, bárcsak elismernék már végre az értékeimet, bárcsak ne lennének annyira pletykásak! Bárcsak ők jobban viselkednének!” De Pál apostol a fájó pontunkra tapint, és azt mondja, nem érted a helyzetet. Csak rájuk akarod kenni a felelőséget, mivel ez a dolog nem róluk szól, hanem rólad. Nem tudod megváltoztatni szüleidet, testvéred házastársát, kollégáidat, szomszédidat. Egyetlen dolgot tudsz megváltoztatni, a saját reakcióidat.

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil 2, 3-4) A „nézze” szó annyit jelent, mint kikutatni, kikémlelni. Vizsgáld meg, hogyan nézhetnéd más hasznát a magadé helyett! Mennyi időt is töltünk el azzal, hogy magunkat tartjuk egyedül fontosnak? Rettenetesen sokat. Belefáradunk, mégis kitartóan végezzük. Van azonban ennél rafináltabb változat is: folyamatosan fenntartani a látszatot, hogy mások hasznát keresem, de valójában csak a magamét. Ez az igazán kimerítő.

Ha magunkat toljuk előre, semmi nincs jelen az Isten dicsőségéből, egyszerűen csak sekélyesek vagyunk, mesterségesek, műanyagok. Tudjuk, leges legbelül, hogy valami nincs rendben, valami üresség vesz rajtunk erőt és a düh. Hiszen az emberek nem úgy viselkednek, ahogy elvárnánk. Bizonytalan vagyok, de magabiztosnak szeretnék tűnni. Senkik vagyunk, és ezt tudjuk, de úgy teszünk, mintha lennénk valakik. Akkor kerülök igazán szembe ezzel a kérdéssel, ha megkérdezem magamtól: Mikor a legnagyobb a kísértésem arra, hogy hazudjak? Ha nem látszom elég tájékozottnak. Mert azt akarom, hogy az emberek azt gondolják, okos vagyok, otthon vagyok a mindennapi élet dolgaiban, a kultúrában, a zenében, a film világában. Bizonytalan vagyok, de magabiztosnak akarok látszani. Ez a fajta üresség határozottan zavaró. Valamit kezdeni kell vele. Vagy karrierista leszek, vagy belemenekülök valamibe, vagy, amit legtöbben teszünk, engedjük, hogy ez az érzés szétterjedjen a kapcsolatainkban. Embereket teszek Isten helyébe. Ezért vagyok haragos és kritikus, ezért idegesítenek az emberek, mert nem úgy viselkednek, mint Isten, sőt engem sem kezelnek úgy, mintha Isten volnék.


Hogyan jutok ki ebből? Másokat különbnek tartván magamnál.

Weberné Zsikai Mária / Budapest

“Semmit ne tegyetek önzésből…” (Fil 2,3)

 

Kolonc

 

Írta: Benedek Csilla
Régi falusi szokás koloncot kötni a vadász hajlammal rendelkező kutya nyakára. Ezzel akadályozták meg, hogy egy tyúk vagy nyúl után vesse magát, elkapva azt. A kolonc kb. 30 cm-es farúd volt, ami a kutya nyakáról láncon a földre lógott, amit az első két lába között húzott, ezzel akadályozva őt a futásban.
Sokan mondhatnánk el magunkról, hogy Isten koloncot akasztott ránk, és ez akadályoz abban, hogy terveinket, vágyainkat elérjük. Ilyen kolonc lehet a nehezen elviselhető ember, a hosszú ideig próbáló betegség, a nehéz életkörülmény stb., ami keserűséget, vádat, depressziót válthat ki belőlünk.
Ne felejtsük el, hogy Isten alkotott minket! Ő az, aki tervei szerint formált, és ehhez tartoznak a rajtunk lógó koloncok is, hogy ne fussunk saját elképzeléseink után, otthagyva az Úrtól kapott utat és feladatot. Tudnunk kell, hogy ezek a koloncok csak saját mozgásunkban akadályok, de az ő tervei megvalósulásában nem. A koloncot elfogadva felszabadultan szolgálhatjuk őt!
Isten ajánlata: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9)

 

POLGÁRJOGOK

 

A Parlament lehetőséget adott arra, hogy a hazánktól ideiglenesen elszakított területeken élő magyar emberek (ismét) Magyarország állampolgárai legyenek. Öröm látni, amikor a tőlünk kényszerrel elszakított magyar emberek és utódaik meghatódottan, könnyes szemmel tesznek állampolgársági esküt, s lesznek hivatalosan is hazánk állampolgáraivá.

Még ezt is felülmúló lehetőség az, hogy Isten az ő országába való belépésre ad jogot az embereknek. Ez a jogosultság azzal is külömb a polgárjogi státusznál, hogy fiúságot jelent, amit Jézus Krisztus – a jogosítottak számára – a nagypénteki egyetlen és tökéletes, a golgotai kereszten bemutatott áldozatával, kibeszélhetetlen testi és lelki szenvedése és halála árán szerzett meg. Az Atya Isten alázatos és engedelmes szolgájaként egyrészt megváltotta őket a Sátán hatalmából, a bűneiktől, vétkeiktől, és ezek igazságos következményétől, az örök kárhozattól, másfelől pedig bűnbocsánatot, örök igazságot szerzett számukra! Vagyis ott és akkor, a Golgota keresztjén biztosította mindazt, amire szüksége van egy bűnös embernek ahhoz, hogy az Isten országa polgáraként élhessen már földi életében is. Minderre bizonyság, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból.

Higgy az istenember Jézus Krisztusban, aki meghalt a kereszten, és feltámadott a harmadik napon, s aki az egyedüli megváltó és egyedüli Úr a mindenségben! Ha hiszel, akkor légy boldog ezen a húsvéton, hiszen jogod van már most örökkévaló békebirodalmának polgáraként élni! Ha pedig még nem hiszel, akkor elérkezett annak az ideje, hogy hittel elfogadd rád nézve is érvényesnek váltsághalálát, s letedd imádságban Jézus Krisztus előtt a polgársági esküt! Bizony, elérkezett ennek az ideje is!

Sípos Ete Zoltán / Szeged

Pál apostol és Szilász tanácsa az öngyilkosságra készülő börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Csel 16,31)

“Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.”


(Lk 22,35)

Rabja voltam; körülötte forogtak zavaros álmaim, éjjel-nappal a bűvkörében éltem, éreztem perzselését, mint lepke az ezer wattos égőt. Egy örökkévalóság múlva – hét perc, hét nap és/vagy hét év araszolt el közben? – csoda történt: megkaptam. Rajongtam érte. Aztán örültem neki. Később rá-rá néztem. Egyre ritkábban. Majd tökéletesen elfelejtettem. Egyszer az anyu szólt, hogy a port azért töröljem már le róla. Nincs nekem elég bajom? Teljesen felidegesített. Legszívesebben kidobtam volna, arra meg azt mondták: nem illik. Valósággal az agyamra ment, egyszer még bele is rúgtam.
Bizony, jó lenne már úgy élni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a tárgyaknak! Mert akkor folyton csak velük foglalkozunk; pumpáljuk a biciklit, ragasztgatjuk a posztereket, szaggatjuk a farmernadrág térdét, jó ég, ez a cipő rajtam már legalább hat hetes!, vibrál a szemünk, zsibbad már az ujjbegyünk a távirányító gombjától, de azért csak hősiesen nyomkodjuk, tovább, tovább, még egy kis hangerőt…

Mikor is élünk, hogyan is? Mi az, hogy harkály, százszorszép, alázat, áldozat, borostyán, barokk? Azt mondod, más emberi lények is élnek rajtam kívül e földön? – Szöveg, barátom, szöveg. Seperj ki csak egyszer mindent a szobádból, a házadból: bankkártya-erszényt, tarisznya-válltáskát, puma-sarut, és nézd csak meg, milyen pompásan és következetesen felkopik majd az állad.
– Hacsak…
– Mi hacsak?
– Hacsak csoda nem történik. Jézus, szinte felelőtlenül, a legszükségesebb útravalók nélkül küldi el a tanítványait.
– Hát ez az! De elküldi, érted, elküldi, megbízást, munkát, feladatot, célt, értelmet, társakat: látomást ad nekik! Nem igaz, hogy útközben nem használtak ők alkalmanként erszényt is, táskát is, meg sarut is. Dehogynem. Ezek, mint valami szolgálatkész manók, mindig is előálltak, ha valóban szükség volt reájuk. De ők használták ezeket; hogy nem az erszény, táska, saru használta őket, hanem fordítva, az tuti.
– Ezért mondhatták, semmiben nem szenvedtünk hiányt?
– Ezért. Pontosan ezért. Meg a látomásért. Ami ugyanaz. Mert ha az Isten országának dolgaiban nem szenvedtek hiányt, ugyan miféle szükség szorongathatta volna őket? Mije hiányozhat még annak, akivel együtt jár a Herceg, mesés kincsek ura, aki szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk?

(Visky S. Béla)

 

HAGYATÉK

 

A több mint kilencven éves Zsuzsika néni lelkesen mesél élete nagy boldogságáról, a Jézussal való találkozásról, a benne nyert új élet öröméről, a szolgálat szépségéről, a fáradsággal, kétségekkel megharcolt döntésekről, veszteségekről, s a jövőbe vetett reménységéről, így a halálra készüléséről is.

Tudja Gyuszi! – mondja ragyogó szemekkel – Egy hívő emberről olvastam, hogy a halálát követően a hagyatéki leltározó az ágya mellett egy értékes perzsaszőnyeget talált, rajta két lyukkal, amit a térdeivel koptatott ki. Ha utánam is felmérik egykor az örökséget, itt nem sok használhatót találnak majd, ami közt ott lesz az én kopott szőnyegem is.

lejegyezte: dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.” (Zsolt 34,16)

 

Hallani és érteni

Írta: Előd Erika

Ülünk a budapesti 160-as jelzésű autóbuszon, úton a Batthyány téri végállomás felé. A hangosbemondó segít eligazodni, tájékozódni, hol is tartunk, melyik megálló következik: „Margit híd, budai hídfő, végállomás következik.” Micsoda? Hiszen még messze vagyunk attól! Aztán még vagy háromszor-négyszer ismétli a szöveget, amikor is rájövünk, hogy nem végállomást mond, hanem HÉV-állomást.

Vajon nem így vagyunk néha (vagy sokszor) a Bibliával is? Olvasunk egy összefüggéséből kiragadott igeverset, és félrehalljuk Isten üzenetét. Jó, ha időben rájövünk a tévedésünkre – mint ahogy jó, hogy nem szálltunk le előbb, csak a célállomáson, az igazi végállomáson.

Jézus: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha örökké, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.” (Jn 10,27-28)

 

 

“Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!
Hozsánna a magasságban!”


Máté 21,9

Pálmaág

Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!
Virágvasárnap leteszem Eléd
ezt a szívemben őrzött pálmaágat
én is, a fáradt ember, aki vár,
a Golgotát is ismerő zarándok,
s követlek Téged, hallgatag Király,
KI minden bűnöm látod, s megbocsátod.

 

MEGVÁLTÓ JÉZUS KRISZTUS!
TE, KI a királyok Királya vagy, nem szorulsz a mi ünneplésünkre s nem is tőlünk, hanem a királyiszéked körül állóktól veszel erőt és gazdagságot, és bölcsességet és hatalmasságot, és tisztességet és dicsőséget, és áldást. Mégis hadd törjön fel szánkból is a hozsánna, a hálaadás, hogy követhetünk Téged s megérkezhetünk egyszer a Te országodba, amely nem e világból való.
Ámen.

 

 

Miért Nagyhét?

 

Azért, mert ekkor lett Jézus igazi lénye minden eddiginél nyilvánvalóbbá. A csodáiról értesülve talán még nézhetnénk őt varázslónak, de a Golgotán, ahol a csoda elmaradt (nem szállt le a keresztfáról), egyértelműen a tökéletes isten-ember áll előttünk.

Mi, lázadunk Isten ellen, akár már egy sértő apróság miatt is – Jézus, a keresztre feszítéskor is a gyermek bizalmával szólította meg az Atyát.

A mi gondolataink csekély fájdalom miatt is menthetetlenül magunk körül forognak – ő, viszont haláltusája közben is miértünk könyörgött.

Mi, igen szigorúan ítéljük meg az ellenünk csekély bántást elkövetőket – ő, az ártatlanul, igazságtalanul halálra juttatói számára is mentséget keresett.

Jézus fájdalmas kiáltása („Nem tudják, mit cselekszenek!”) megfeszítői ellen szól: Nem tudják, hogy az Isten Fiát gyilkolják! A keresztre feszítő emberekhez hasonlóan, mi sem tudjuk, hogy minden egyes vétkünkkel a nekünk csodálatos életlehetőséget adó Istent szomorítjuk. Minden fásultságunkkal az Isten ajándékozó szeretetének fordítunk hátat; igazságtalanságunkkal pedig az általa megkívánt rendet borítjuk fel.

Ezzel együtt is ott a csodálatos örömhír Jézus kiáltásában: azt kéri, hogy az Atya bocsásson meg nekünk, hiszen a kereszten vállalt gyötrelmes halála, a mi megváltásunk is.

Ezt teljesítette be azon a Nagyhéten.

Kéri Tamás / Gyöngyös

A nagypénteki történetből: „Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt… Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,33-34).

 

 

SZÓSZEGŐ NÉP LETTÜNK?

Hetven esztendővel ezelőtt hunyt el dr. nemes széki gróf Teleki Pál, erdélyi földbirtokos, politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Magyarország tragikus sorsú kormányfője. Két ízben állt az ország élén, másodszor 1941. április 3-áig, amikor is (valószínűsíthetően) önkezével vetett véget életének.

Ellentmondásos életpályája, erkölcsi kiállása miatt igen sok tisztelőt és barátot, de ellenséget is szerzett. Ismert jelszava volt, hogy „nehéz ma igaz úton járni, de lehet”. Ő volt az, aki megtagadta, hogy a németek Magyarországon keresztül indítsanak támadást Lengyelország ellen. Búcsúlevelében, amelyet Jugoszlávia megtámadásának éjszakáján elkövetett öngyilkossága előtt vetett papírra, a kormányzónak címezve ezt írta: „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

A szószegés nem tartozik az emberi erények közé, a magyar nép pedig különösképpen is érzékenyen reagált, ha valaki nem tartotta magát az adott szavához. Ennek ellenére nem volt ritkaság, hogy valaki megszegte fogadalmát, és önös érdekektől vezérelve felrúgott minden korábbi megállapodást. Ez alól – sajnos – még az egyházak sem voltak kivételek. Sőt…

Látva ma a szomorú vallási statisztikákat, gyülekezeteink elesett állapotát, sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan juthattunk ide? Teológusok, szociológusok sokasága keresi a kiváltó okokat. Talán azoknak van igazuk, akik a baj egyik indokát abban látják, hogy szószegőkké, esküszegőkké lettünk. Hiszen, igazából csak keveseknek jelent bármit is a kereszteléskor vagy a konfirmációban elmondott fogadalom, a házassági eskü. A lelkipásztori vagy a presbiteri fogadalom meg nem tartásáról már ne is beszéljünk! Ha azt akarjuk, hogy valóban Isten gyermekeinek neveztessünk, és gyülekezeteink betöltsék eredeti küldetésüket, ahhoz feltétlenül szükséges (többek között), hogy hűséggel szolgáljunk Urunknak, és az igenünk legyen valóban igen!


Margit István / Pécel

Gyűlöli az Úr, és utálatos előtte „a hazug nyelv”. (Pld 6,16-19)

 

Vele együtt

Írta: Csapkovics Bertalan

Vajon nem a kettészakadt világszemlélet tükröződik vissza életünkön, amikor a napi rutin tevékenységünket végezzük (készülődés, munka, családtagok körüli teendők, háztartás, vásárlás…), várva, hogy túléljük az adott napot – majd lassan-lassan belefáradunk a terhekbe? Igen, amikor mindössze eddig tart számunkra a világ.

De csakugyan annyi a világ, amennyit mi látunk, hallunk, érzékelünk belőle? Jézus harmadnapi feltámadása is csak a templomi szertartásainkat befolyásolja? Igen, ha a világtörténelemnek ez a legnagyobb eseménye – mármint, hogy Jézus feltámadott, hús-vér testtel kijött a sírból, és többé nem hal meg – háttérbe szorul számunkra, mivel nem a tapasztalati világunk része, hanem hitünk tárgya. Pedig valóság az is, hogy van Mennyország, és Jézus ott van, valóságosan! Sőt, már mi is részesei vagyunk feltámadásának, mert hitünk összekapcsol minket a mennyben lévő Jézussal.

Hát nem kellene szakítanunk kettészakadt világszemléletünkkel? Mert akkor a hőn áhított öröm és békesség uralkodna életünkben, hiszen az lenne a valóság számunkra, amit hiszünk – nem pedig az, amit látunk. Mert – az ige szerint – vele együtt mindez velünk is megtörtént!

„Vele együtt vagytok eltemetve a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.” (Kol 2,12)

Amit nem látok, az nincs is

Írta: Partinka Klára

Korán beköszöntött a tavasz. Pezsdül az élet, virágba borul a természet, miközben vidám madárdal dicséri a ragyogó napsütésben az ég és a föld Teremtő Urát. Takarítok. Tekintetemmel végig pásztázom a mennyezet és oldalfal találkozását. Örömmel nyugtázom: nálam nincsenek hálók, sem pókok, amik azokat szőnék. Később leesik a karnisvég, visszatételéhez már létrára kell másznom, így egészen közel kerülök az előbb ellenőrzött területhez. Meglepetten állapítom meg, hogy tévedtem. Szívembe sajdul a felismerés: egyre kevésbé vagyok fiatal, és ugyancsak megromlott a látásom. Amit a földről nem láttam, arról azt gondoltam, hogy nincs is. Feljebb emelkedve már minden másként látszik.
Sajnos így vannak sokan az élő, de láthatatlan Istennel. Mivel nem látják őt, ezért azt hiszik, hogy nincs is!

Mi azonban „…nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra…” (2Kor 4,18)

 

CSERESZNYEVIRÁG

Árnyék borult az idei cseresznyevirágzás ünnepére Japánban. A március legfőbb eseményének számító virágnéző túrák, fák alatti ücsörgések, beszélgetések szomorú tartalmat hordoznak. A nép identitásává vált a díszcseresznye néhány napig nyíló virága. De mit lehet kezdeni egy mindössze két hétig tartó identitással? Az év többi napján a fegyelem és kötelességtudat a japán ember támasza és ismertetőjele.

A fegyelem önmagában is, kimunkálható emberi képességként is csodákra képes. Közelebb visz egy elképzelt és körülhatárolt célhoz, amelyért érdemes küzdeni.

A keresztyén ember kísértése a szó kezdőbetűjének megváltoztatása: a fegyelem kegyelemre cserélése. Könnyű a gondolat, amely szerint mi már elértük hitünk célját, lelkünk üdvösségét, az önsanyargatás és az állkapcsok izomláza maradjon azoké, akik még kapaszkodót, célokat keresnek.

Pedig az igazán kegyelemre épülő élet fegyelmezett élet. C. H. Spurgeon így fogalmaz: „Gondoskodnom kell Krisztussal való közösségem fegyelmezett ápolásáról. Mert bár ez sohasem lehet békességem alapja, de ez lehet békességem csatornája.”

A keresztyén embert fegyelmezett életre hívja Isten, hogy azzá váljon, aki mindig is szeretett volna lenni: Krisztushoz hasonló emberré.

*

Füle Lajos, Ének a cseresznyefáról: „Hogyha gyilkos árnyak elborítanak, / fölfelé igyekvő vágyunk lel utat. / A cseresznyefával így igyekszem én, / s meglátom az URAT.”

Bálintné Gyöngyi / Pécel

Pál apostol: „Én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívása jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Fil 3,13-14)

“Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ és én is a világ számára.”

(Galata 6,14)

Miért mondja ezt Pál? Azért, mert senki nem látja addig a kereszt dicsőségét – csak a gyalázatát -, amíg jobban ki nem nyitja a szemét. Csak az Isten Szentlelke nyithatja ki jobban a szemünket. A hal azért is a kereszténység jelképe, mert tipikusan olyan élőlény, amelyik nem tudja lehunyni a szemét. Hogyha Isten megnyitja a szemedet, akkor többé nem tudod lehunyni, nem tudsz többé szemet hunyni, megalkudni! Vagy ha megteszed, olyan rossz lesz a lelkiismereted, hogy nem bírod ki. Erre van szükségünk: a szemek felnyitására.
Pál nem árul zsákbamacskát. Nem azt mondja, hogy meghalt a világ. A világ, a bűn világa nagyon is valóság. Más helyen azt mondja, hogy Krisztus legyőzte a halált, a bűnt. De ez nem jelenti azt, hogy nincs bűn. Nagyon is van. A bűn nem hal meg, kísért az eleget. Csak néha olyan naivak vagyunk, hogy azt gondoljuk: “Na, én megtértem, a régi énem el van temetve, minden új, csak rám kell nézni.”
Össze ne kavarjuk a dolgokat! Krisztus nem ilyen értelemben szabadít meg a bűntől. Nem leszünk tökéletesek attól, hogy megtértünk Istenhez. Sőt, akkor kezdődik a harc, akkor kell szembenézni magunkkal.

A XIX. század elején egy amerikai rabszolgatartó együtt utazott a rabszolgájával a hajón. Egyszer csak borzalmas vihar tört ki, és a rabszolgatartó felment a fedélzetre, hogy lássa, mi történik. Egy szerencsétlen pillanatban egy hatalmas hullám lesodorta a fedélzetről, bele a háborgó vízbe. Amikor néger rabszolgája ezt észrevette, elkiáltotta magát: – Vagy megmentem, vagy vele együtt én is meghalok! – És belevetette magát a tengerbe. Iszonyú küzdelem kezdődött, míg végre a rabszolgának sikerült kimentenie eszméletét vesztett gazdáját. Amikor a rabszolgatartó magához tért ez volt az első kérdése: – Ki mentett meg? – Utastársai a kis néger rabszolgájára mutattak. Mire a rabszolgatartó: – Most már én lettem a te rabszolgád, Samy.
A kereszt elcsendesít, nagyon nagy alázatra juttat. Mert az Isten Fia a rabszolgák sorsára jutott. A kereszthalál rabszolgáknak járó “kiváltság” volt. Olyan mélyre alázta magát az Isten, hogy rabszolga lett érted! Vagy megmentem, vagy belehalok – ez volt a Jézus programja. – Én lettem a te rabszolgád – vallott a megmentett.
Pál nem azt mondja, hogy megfeszítette a világot, mert akkor magával is dicsekedhetett volna. A világ, a bűn erősebb annál, hogy én elbánjak vele. Pál azt mondja, hogy Krisztus keresztje által ez már megtörtént. A bűn valóban legyőzött bűn, még akkor is, ha borzalmas hatalom az ember életében. Ez a hit vezet győzelemre. Nagy hatalom a bűn, mégsem kell erőlködni. Nem kell verítékezni, fölengedhetsz, lehet hinni és megbékélni. A világ meghalt számomra a kereszt által, megszűnt az igézete. A bűn hozzám tartozik, az enyém, de Krisztus megbocsátott, keresztje megszabadított.
(Horváth Levente)

 

KÉNYSZERREL SEM!

111-ben Plinius, Bitinia tartomány helytartója az akkori császárhoz, Traianushoz levelet írt, amiben megfogalmazta, hogyan próbált igazságos lenni, amikor a keresztyéneket feljelentették a császár szobra előtti áldozat megtagadásáért.

Háromszor kérdezte meg tőlük, hogy keresztyénnek vallják-e magukat, s ha konoknak mutatkoztak, kivégeztette őket. Azokat azonban, akik megtagadták hitüket, szabadon engedte. Ezeknek a császár képe előtt bort és tömjént kellett áldozni, és Krisztust kellett gyalázniuk. A helytartó ugyanis tisztában volt azzal, hogy egy igazi keresztyén erre semmiképpen sem kényszeríthető.

Krisztus tanúi a változó világban című tankönyv (Luther Kiadó) alapján

“Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében… és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.” (Jel 7,13-17)

 

Néma próféta

Írta: Benedek Csilla

Néhány évvel ezelőtt nagypénteket az egyik erdélyi városban töltöttem. A város piacán kisbárányokat árultak, amik egymás mellett, összekötözött lábakkal feküdtek a járdán: nem bégettek kétségbeesetten, és nem akarták kiszabadítani magukat a kötelékből, ahogyan ez természetes lett volna.

Az állatokat látva Ézsaiás könyve 53. részéből a 7. vers idéződött fel bennem: „Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt”. Ez a mondat Jézus Krisztusról prófétál, aki Isten Bárányaként mondott igent arra, hogy meghurcolják, megalázzák, megostorozzák, szidalmazzák, és ő sem „nyitotta ki száját”.

Nagyhét arra hív bennünket, hogy az Isten igéje segítségével emlékezzünk Urunknak a páska vacsorától haláláig tartó gyötrelmeire, amivel ismét megerősíti az örök időre szóló váltság-áldozatában és kereszten megszerzett kegyelmében gyökerező hitünket.

„Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket.” (Ézsaiás 53,11)

 

“Tanuljátok meg Tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.”

Máté 11,29

Iskolában Tanár: az Úr. Tankönyv: a Bibliánk.
Jól tesszük, ha készülünk nagyon.
Nem jártuk még ki ezt az iskolát,
mégis minden nap – vizsga-alkalom!

MEGVÁLTÓ URUNK!

Bocsásd meg nekünk, hogy noha a legcsodálatosabb iskolába: Eléd járhatunk naponként, sokszor elmulasztjuk óráidat. Megvalljuk, Igéd fölé hajolva sem figyelünk mindig igazán, így sok fontos dologra nézve tudatlanok maradunk. Adj nekünk most előrehaladást a szelídség és alázatos-szívűség tantárgyában, hogy kedvedre és dicsőségedre vizsgázhassunk környezetünkben! Ámen.

90 perc a mennyben


“Rajongó körökben nagy lelkesedéssel beszélnek az amerikai prédikátor, Don Piper üzenetéről, aki halálos autóbalesete után 90 percet a mennyben töltött, és onnan visszatérve beszámolt az ott látottakról, hallottakról.

Azt állította, hogy ott járt az arany utcákon, amelyek fölött pazar kapu ívelt, körülötte remekül kinéző emberek jártak, a távolban domb magaslott, csodálatos illatokat érzett, és ezerféle zenében gyönyörködött, miközben angyalszárnyak suhogását hallotta. Látta a saját szétzúzott, már egy órája meghalt testét teljes épségben (!): a mennyben egy karcolást sem fedezett fel azon! De olyan embereket is ép testben, fejükön hajjal, akik a földön kopaszok voltak.

A bibliaolvasó hívő ember pedig csak csóválja a fejét ennyi képtelenség hallatán. Mert, noha nem vitatjuk, hogy Piper a klinikai halál állapotában volt, és eközben halál előtti (és nem halál utáni!) élményekben részesült, de számunkra nem kétséges, hogy fantáziájában összekeveredett a XX. századi vallásos-pünkösdista képzeletvilág (balesete akkor történt) a Jelenések könyvének 21-22 részeivel. Hiszen aranyutcák, gyöngykapu és egyéb földi valóságok az új földön lesznek, és nem most találhatók a mennyben. Továbbá a testi feltámadás még nem történt meg, tehát a mennyben lévő megboldogult hívők teste sincs még ott. A feltámadás napjáig testük a sírban nyugszik. Ha pedig Piper ahhoz ragaszkodik, hogy nem klinikai halálban volt, hanem valósággal meghalt, és a mennybe került 90 percre – ahonnan visszatért –, akkor nagy a baj. Mert az a menny, amit leír, ahol tartózkodott, és ahova visszavágyódik (és ahova embereket hív) nem a Jézusé. A Biblia ugyanis más mennyet mutat be. Akkor hol volt Don Piper, és hova hívogat?

Íme, egy példa arra, hogy „Nincs új a Nap alatt”, a régi tévtanok ismét feltámadnak. Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt beszélt azokról, akik azt hirdetik, hogy a feltámadás megtörtént (2Tim 2,18). Pedig még nem történt meg. Noha ezek a mennyei és túlvilági szempontok látható módon még nem valósultak meg, azért ne gondoljuk, hogy egyáltalán nincsenek. A lélek világában ugyanis valóságosak. A testi feltámadás még nem történt meg, de van lelki feltámadás is, ami itt, a földön meg kell, hogy előzze, mert ez a boldog testi feltámadásnak a feltétele!” (Részlet a Biblia és Gyülekezet rövidesen megjelenő 2011. évi 1. számából)

Alföldy-Boruss Dezső / Budapest

A Szentlélek parancsa: “… álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja!” (2Tim 2,19)

 

“A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa…”


(Jak 3,6)

Talán a nyelvnek van a legtöbb köze a Kísértőhöz. Jakab apostol lesújtó szavai mélységes szomorúságból fakadnak: úgy tűnik számára, tehetetlenek vagyunk azzal a bűnnel szemben, hogy áldás és átok egyaránt elhangozhat a szánkból. A gonoszság nem akar eltűnni belőlünk, sőt felhasználva a technika legújabb vívmányait, újabb és újabb formákat ölt.
A Gonosz – mely megfoghatatlan, arctalanságba rejtőzik, de időnként szószólót talál, hamis magvakat hint el, tömegeket gyújtogat – a felgyorsult világ megváltozott kommunikációs eszközeit is gyorsan birtokba veszi. Utat talál az internetes fórumokhoz, a csevegőszobákba, a változó virtuális közösségekhez is. Mivel kedvenc közege a fékevesztett nyelv bábeli zűrzavara, az elektronikus világhálón is jól érzi magát.

Gyakran éppen a “szabadság birodalmában” tör uralomra, ott, ahol mindenki megtalálhatja, amit keres: a kedvére való életfilozófiát, a legjobb, legkényelmesebb utat az érvényesüléshez, baráti társaságot, érdekes és változatos véleményeket, feszültséglevezető csatornákat. Ahol minden könnyen elérhető, még az Ige is, nem kell templomba, közösségbe menni érte, megkapjuk mint szolgáltatást, igényeink szerint.
S bár az elektronikus világhálónak rengeteg előnye van: megkönnyíti az üzleti, szakmai sőt személyes kapcsolattartást, felgyorsítja a kommunikációt, a tagadás, a hitetés, az önmegvalósítás, a hiábavaló bölcselkedés szellemének is készségesen ad zöld utat. Elkábíthat a vélemények egyenjogúságának szabad levegője, és ebben a mámorban nem vesszük észre, hogy már nincs szükségünk Isten szabadságára, minduntalan csak a magunkét választjuk.
A szabadság próbára tesz, és végül kiderül, hogy képtelenek vagyunk megőrizni magunkat a gonosztól. Nem véletlenül kell kérnünk naponta, hogy “ne vígy minket kísértésbe” és “szabadíts meg a gonosztól”, hogy naponta őrizzen meg Isten a szabadság útvesztőjében.
De Ő, bár megígérte, hogy megőriz, nem vesz ki bennünket a világból. Megengedi, hogy mindent birtokba vegyünk az Ő dicsőségére. A média, az Internet, a fórumok, a csevegőszobák és elsősorban mi magunk akár a misszió területei is lehetünk. Miért legyenek ezek a helyek a gonoszéi, amikor a hit, a remény, a szeretet, Isten szabadításának történetei is megszólalhatnak általuk, ha megváltottként, megszentelt nyelvvel és szívvel használjuk őket?
A nyelv is tűz: bárcsak a Szentlélek tüze lenne.
(Kis Zoltán)

 

“Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.”


Máté 16,24

Kereszt

Visszük…Mindenki mást,
mindenki másként,
de – a magáét.
Az átháríthatatlant,
a megközelíthetetlent,
az el-nem-dobhatót.
Súlya alatt roskad a váll,
süpped a föld,
mélyül az ösvény.
Nem szállhatunk, ahogy a léggömb,
nem sodorhat tova a szél,
földhöz kötöz, sorshoz kötöz,
terhével óv,
terhével áld meg.

 

MEGVÁLTÓ JÉZUS KRISZTUS!

Mi nem szeretjük a kereszteket. Bocsásd meg, hogy annyiszor taszigálunk magunkról lefelé valamit, amit pedig alázattal kellene elfogadnunk és hordoznunk a “minden javunkra van” törvénye szerint. Kérünk, ne vedd le rólunk azokat a terheket, melyek áldásaidat rejtik. Köszönjük, hogy Te mindent vállaltál értünk, hadd merítünk erőt értünk való áldozatodból!

Ámen.

 

HARC A SZABADSÁGÉRT


Az Isten embereit a történelem kezdetétől foglalkoztatta a szuverén felsőbbséghez (az uralkodóhoz, császárhoz, királyhoz, miniszterhez, de alsóbb szinten az urasághoz, a munkahelyi vezetőhöz, a rendőrhöz stb.), annak törvényéhez, rendeletéhez, intézkedéséhez való helyes viszonyulásuk.

A Szentírás segítséget ad az egyén magatartásának megválasztásához: akiket Isten elöljáróinkká rendelt, azokat meg kell becsülnünk, s irántuk tisztelettel, engedelmességgel és hálával kell viseltetnünk. Kálvin (Luther is) így tanított: „… a felsőbbségnek nem lehet úgy ellenállni, hogy az ember egyúttal Istennek is ellene ne szegülne.”

A fő szabály ellenére már az első keresztyének, de a reformátorok és az őket követő nemzedékek is láttak lehetőséget a bibliai útmutatás alapján az ellenállásra, amit az uralkodó „gonoszsági fokától” tettek azután függővé.

– Első gonoszsági fok a hitvány, silány uralkodóé, akinek gonoszsága nem érinti az alattvalók életét: irányukba a feltétlen engedelmesség megkérdőjelezhetetlen.

– A második gonoszsági fok, amikor kínoz kegyességünkért, ilyenkor a tűrés, a passzív engedelmesség ajánlott.

– A harmadik fokozat az, amikor a felsőbbség az Isten dicsőségét sértő magatartást vagy az erkölcstelenséget követeli alattvalójától. A passzív engedelmesség helyét most már a passzív ellenállás veszi át: azaz a keresztyén ember nem teljesíti a megparancsolt cselekedetet. Mindezt annak tudatában teszi, hogy az uralkodó jogosult őt ezért a legszigorúbb büntetéssel is súlytani.

Aktív (pl. fegyveres vagy erőszakos) ellenállással az egyén a gonoszságra soha nem válaszolhat! Fegyveres ellenállásra a szuverénnel szemben csak a szuverén jogosult: zsarnokkal szemben a liberátor (felszabadító), vagy a nép (polgárság) összessége képviselője vezetése alatt. Például a forradalmakban.

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte!” (Róm 13,1-7)

 

Jézusban maradni

Írta: Dr. Erdélyi Judit

Gyakori keserves tapasztalatom, hogy hamar kiesik a fejemből a reggel olvasott ige. Elolvastam, és nemcsak úgy futólag. Elmélyedtem benne, és imádkoztam felette. Mégis, amikor napközben valamiért megtorpanok, és az aznapi igéhez szeretnék menekülni világosságért, azon kapom magam, hogy nem emlékszem rá. Sajnos sokszor hasonlóan hamar elfelejtem a hallgatott igét, a prédikációt is. Pedig nemcsak testben voltam ott, hanem lélekben is. Figyeltem, még jegyzeteltem is, sőt, otthon meg is beszéltük. Majd eltelik egy-két nap, és nem emlékszem semmire. A hét közepére már elpárolog…

Tehát folyamatosan rendelkezésemre áll Isten igéje révén az Atyához vezető, élő út, maga Jézus Krisztus, a „juhok ajtaja”, aki által kapcsolatom és közösségem lehet az Úrral; a készség és a hit is megvan bennem, csak az igében érkezett üzenet, vagyis a lényeg veszett el. Nem marad meg – vagy csak kevéssé – bennem az ige. Ami azt is jelenti, hogy én sem maradok meg az igében. Aki pedig nem marad meg az igében, annak – mint tudjuk – meglazul a közössége, vagy nincs is közössége Krisztussal és mennyei Atyánkkal.

Jézus Krisztus szőlőtő példázata a tanítványokkal való közösségéről és annak mikéntjéről tanít. Csak Jézus Krisztus isteni életében részesedve, és általa lehet gyümölcstermő életünk, olyan, amelyik Istent dicsőíti. Éppen ezért Jézus Krisztus újra és újra felszólít minket arra, hogy maradjunk őbenne. Ám hogyan maradhatunk Krisztusban? Hiszen a szőlővesszőnek nem hatásköre a tőkén maradás!

Jézus Krisztusban maradni azt jelenti, hogy megmarad bennünk igéje, illetve megmaradunk mi is az igében! Ám ez mégis sokkal több annál, minthogy délben v. este emlékszem arra, amit reggel olvastam – bár ez is része gondolkozásunk alapvető formálódásának. Mi sokszor úgy vagyunk, mint az egyszeri ember, aki egy kosárral próbálta kimerni a tengert. Egy-egy merítéssel szinte semmit sem hozott magával, de a kosara egyre tisztább lett. Ezért mondja az Úr Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” Naponta belemerülve az ige vízfürdőjébe, gondolkodásunk gyökeresen átalakul, átitatja az ige, és eredményként egyre inkább az ige szerint fogunk gondolkozni az élet dolgaiban.

Jézus Krisztus mondja: „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek.” (Jn 15,1-8)

 

Ritmus

Írta: Bálintné Gyöngyi

Színes fonott kosarak sorakoztak a folyóparton a kora délutáni napsütésben. A gazdag üzletember, aki utazgatásai során került az elrejtetten élő indián törzs falujába, úgy érezte, nagy üzlet rejlik a kosarak felvásárlásában. Amikor arról érdeklődött, megfonnának-e neki ötvenet ezekből, a válasz ez volt: – Igen, darabját 5 pesoért elkészítjük.
Nem olcsó, gondolta emberünk, ám ha többet rendel, biztosan alacsonyabb lesz az ára is. – Hát kétszáz darabot mennyiért kapnék meg? Újabb tanácskozás után érkezett az ajánlat: – Ez esetben darabja hét pesoért meglesz!
– Drágábban kapom, ha többet rendelek? Micsoda kifordított szemlélet ez? – háborgott a vendég.
A törzsfőnök magyarázata így hangzott: – Ha elkészítünk neked kétszáz kosarat, akkor kevesebb időnk lesz a napon ücsörögni. És ki fog a szent helyre virágokat vinni? Vagy a gyermekeinkkel játszani? A parton sem tudunk naplementekor sétálni. És a történeteknek, amiket esténként a sátorban mesélünk, rövidebbeknek kell lenniük. Ha ennyi szép dologról le kell mondanunk a munka miatt, akkor fizessél érte!
Az amerikai nem kötötte meg a jónak ígérkező üzletet az indiánokkal, hanem eltöprengve tovább sétált.
Mi is elgondolkozhatunk, hogy mindazt, amit kaptunk eddig Istentől, megbecsüljük-e? Ajándéknak tartjuk-e a közeget, amelyben zajlik életünk, vagy természetesként kezeljük? Helyesen működik-e életritmusunk: a munka és pihenés, a vágyakozás és beteljesülés, az egyedüllét és közösségi élet, a megszerzés és adakozás ritmusa? A ritmuszavar életveszélyes lehet. Tegyük meg az első lépést, hogy helyreálljon a rend! Ez pedig ebben áll:

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,33-34)

 

Szabadságvágy


Csak a magyar történelem elmúlt évszázadában is mennyiszer maradt csupán álom, s nem lett megálmodott valósággá a szabadság, pedig vágytunk a Zarándok ének beteljesedésére: „Amikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók”. Nemzedékek vártak arra, hogy megteljen szájuk nevetéssel, örömkiáltás legyen nyelvükön.

Változatlanul, ma is áhítozunk a szabadulás után: kimenekülésre az önpusztító gyalázatos abortuszokból, az önzés posványából, a szavak értékvesztéséből, a hazugságspirálból, az önámításból, a csak a mának élés élvezetéből, az erkölcsi igénytelenségből és rothadásból, a párkapcsolatok és házasságok szentségtelenségéből, a másság ördögi ideológiájából, a test- és lélekpusztító eszmék és vallások kavalkádjából, a testi és lelki kizsákmányolásból! Szabadulni vágyunk bűneink átkos súlyától!

II. Rákóczi Ferenc csodás jelmondatát idézve: „Cum Deo…”. Isten segítségével, Jézus Krisztus kereszthalálban szerzett érdeméért! Honfitársként, keresztyénként, a tettek mezején – hazánkért és a szabadságért!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

A zarándokok énekéből: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram!” (Zsolt 126)

Gazdátlanul

Írta: Budai Judit

 

Vonatra várakozva egy kóbor kutyára lettem figyelmes. Mindenkihez odament, és esdeklő tekintettel nézett az emberekre. Lassan közelített felém is. Alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy útravalómból néhány finom falattal segítségére siessek. A ledobott darabok – furcsa módon – nem hozták izgalomba. Körbeszaglászta, orrával megbökdöste, és – többé ügyet sem vetve azokra – újra csak engem nézett. Váratlanul ért ez a reakció, én arra számítottam, hogy mohón ráveti magát, pillanatok alatt felfalja a falatokat, majd kedvesen megcsóválva farkát újabbat kér. Úgy tűnt, hogy kölcsönösen nem értettük meg egymást. Rövid ideig várakozott, és látva tanácstalanságomat, másik utashoz távozott.
Egy idős úr szemtanúja volt az eseménynek. Zavarom oldásaként – feléje fordulva – ezzel a konklúzióval próbáltam pontot tenni az esemény végére: „Nahát, ez a kutya sem volt éhes!” Utastársam találó választ adott: „Nem ételre, hanem gazdára éhezik!”
Válaszát továbbgondolva ez a kis kóbor eb az embervilágot testesítette meg számomra. Mindenki gazdára vágyik, és ezt az éhséget a világ által kínált számtalan finom falat sem képes kielégíteni; az ember örök vágyódó marad. Szent Ágoston így magyarázta az emberben lévő olthatatlan vágyat: “Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned” De ez a megnyugvás elérhetetlen lenne, ha Isten, Jézus Krisztusban fel nem kínálta volna a golgotai kereszten önmagát.

Jézus Krisztus: „Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk19,10)


Ige nélkül értelmetlen

Írta: Bálintné Gyöngyi

A tolmácsolás igen tiszteletreméltó, színes és tartalmas hivatás. Eléggé érdekes ahhoz, hogy szerethető legyen, és fontos ahhoz, hogy ne környékezzen a feleslegesség érzése; emberek-nyelvek közti kommunikációról lévén szó, megakadályozza a bezárkózást, magányosságot. – Mit tesz olyankor, amikor az előadó nagy levegőt vesz, és érezhetően cirádás, hosszú körmondatba kezd az adott idegen nyelven? – kérdezte a riporter a szinkrontolmácsot. A válasz roppant egyszerű volt: – Várom az igét. Az igék sok nyelvben ugyanis olykor a mondat végére kerülnek, a németet kissé ismerve úgy is mondhatnám, sorakoznak. A módbeli segédigék gazdagabb tartalmú mondatok végén fürtökben mutatkoznak, igencsak megnehezítve a mondat jelentésének pontos visszaadását. Bizony, meg kell várni az igét-igéket, még ha késnek is, mert az addig elhangzottak értelmezhetetlenek nélkülük. Bár nagyon szeretem az idegen nyelveket, volt is némi közöm hozzájuk, mostanában már nem tudom enyhíteni a bábeli zűrzavart azzal, hogy fordítanék. De az igét én is változatlanul várom. Isten szavát, útmutatását, biztatását, figyelmeztetését, amik segítenek értelmezni egy-egy élethelyzetet. Megesik, hogy az ige a mondat végén áll: Isten szava talán hónapok, évek múlva világosít meg valamit. Ilyenkor együtt mondhatom Péterrel híres mondatának elejét: Most kezdem igazán megérteni! Jobban kedvelem az egyenes szórendű mondatokat, vagyis az olyan napokat, amikor az ige már reggel szól és vezet. De ha összegubancolódni látszanak az események, nem érdemes belefogni az értelmezésükbe addig, amíg nem hallom az igét.

Jézus Krisztus: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” (Jn 10,27)

 

ILLATOSAN


Külföldi konferencián a magyar lelkész szobatársa egy afrikai kolléga volt, aki nagyon erős, átható illatú arcszeszt használt, ami beivódott a ruhába; de bőrén, arcán is ezt érezte, és akkor is az orrában volt a jellegzetes aroma, ha éppen nem tartózkodott afrikai lelkésztársa közelében. A konferenciáról hazaérkezve, az ágyban fekve is úgy érezte, mintha afrikai kollégája a szobában lenne. Elbúcsúztak ugyan egymástól, de az illat sok száz kilométeren át elkísérte őt egészen otthonáig.

*

Isten igéje úgy mutatja be a keresztyén ember küldetését, mint aki Krisztus jó illatát áraszthatja környezetében azzal, hogy őt ismeri. Ha életét mégsem a kívánatos, jó illat lengi körül, akkor ez Isten-ismereti hiányosságairól árulkodik: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34).

Jézust ugyanis úgy lehet a legjobban megismernünk, ha nem tartunk tőle emberi logika által diktált racionális távolságot, hanem engedjük, hogy nagyon közel legyen hozzánk, tanítása átjárja életünket, és kimondott szava, ígérete biztos ponttá váljék életünkben.

Az Istennel való szoros kapcsolatból fakadhat olyan szeretet, odafigyelés, türelem, öröm, derű, békesség, ami felkelti mások figyelmét, mert vonzó, és amin nem lehet egyszerűen átlépni. Hogy az élet jó illata a pillanatnyi találkozáson túl is kísérje azokat, akikkel kapcsolatba kerültünk.

Horváth Mária / Pécel

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” (2Kor 2,14)

 

“Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”


Lukács 19,10

Ismét keres

Ismét keres,
mikor ajkunk körül
eltévednek a nevetések,
szánkban a szó,
bennsőnkben az öröm.
Mikor magunknak is
idegenül lengünk az űrben,
mint fán levél
hullás előtti pillanatban.
O t t ránk talál
i s m é t és végérvényesen.

KEGYELMES ISTENÜNK!
Hisszük, hogy akik Téged szorgalmasan keresnek, megtalálnak. De szégyenkezve valljuk meg Előtted, hogy nem mindig keresünk, sőt olykor még rejtőzködni is próbálunk szemeid elől. Köszönjük, hogy SZENT FIAD nem mondott le rólunk, hogy ismételten keresett és meg is talált bennünket, tékozló fiakat, szánalmas magányunkban. Hála, hála érte!
Ámen.

 

 

“Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.”


(Ef 5,18-19)

A megszokásnak, beidegződött magatartásformáknak nagy hatalmuk van. Még inkább érvényes ez akkor, ha már kialakul valakinél a függőség az alkohollal, kábítószerrel, munkával, szerencsejátékkal vagy egyébbel szemben. Pál apostol gyülekezeti tagoknak, hitre jutott embereknek írta ezt a határozott tiltást. Viszont ugyanolyan határozottan ajánl egy másik beteljesedést, a mámor és a függőség valójában kiüresítő, látszat-beteljesedésével szemben: “…teljetek meg Lélekkel.”
Nem csupán a már megrögzött függőség ellen szól e tiltás, hanem az alkalmi “kilengések” ellen is, amelyeket aztán egyre gyakrabban enged meg magának az ember, akár örömét, akár feszültségeinek oldódását keresve.

A részegségben kicsapongás van: kiszámíthatatlan, vissza nem fordítható következményekkel járhat, amelyek felett azután csak bánkódhat az ember. A Szent Lélekkel való beteljesedés szintén valamiféle kiszámíthatatlanságot eredményez – “a szél fú, ahová akar” (Jn 3,8), ami viszont nem jelent megbízhatatlanságot.
Akik Szent Lélekkel teljesednek be, tudnak beszélgetni egymással. A részegeskedés, majd a függőség csak látszólag és rövid ideig teszi közlékennyé az embert. Az ivócimborák társaságában mindenki beszél, de senki sem hallgatja meg a másikat, még akkor sem, ha hálásabb hallgatóságnak mutatkozik, mint a feleség, férj vagy gyermek, aki átlát a szitán. A borban nincs igazság, csak az igazság és őszinteség látszata! Hány ember szégyelli józanul elmondani, amit mámorosan “előszintéskedett”! És lehet borgőzösen is fújni a zsoltárt vagy idézni ájtatosan – esetleg önigazolási szándékkal – az Igét.
Nem garantált szövegek betanulására képesít Isten Lelke, hanem arra, hogy a zsoltár, az ének, a kötött szöveg is sajátomként hangozzék el. Milyen jó hallani, amikor szabadulása történetébe egy asszony beleszövi a Heidelbergi Káté első feleletét: “…a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki minden bűnömért tökéletesen eleget tett…” Ismerek egy férfit, aki sohasem mulasztja el egy ének sorait idézni, amikor hitéről bizonyságot tesz: “Mikor hevertem, bűnben megkötözve, felém kinyújtád irgalmas kezed…” Emellett Isten Lelke zsoltárrá teszi a leghétköznapibb szavakba foglalt gondolatokat, bizonyságtételt is, mely nem csupán embereknek, hanem magának az Úrnak szól.
(Adorján KJálmán)

 

Nőnek lenni …


Tavaszodik. Újra életre kel a természet, kimosolyog a napsugár, és megjelennek az utcákon a vastag bundák rejtekéből kiszabaduló színes, illatos és figyelmet követelő jelenségek: a nők. Rólu(n)k gyűjtöttem néhány gondolatszálat csokorba.

…az első pillanattól

Második kislányom a kezdetektől meghatóan nőies. Amikor megszületése után mellettem rendezgették, és én éppen a kellemetlen öltéseken estem át, ő minden engem érő tűszúrásra fájdalmasan felsikoltott. Hogyan érezhette át, nem tudtuk kitalálni… Bár csak pár hónapos, hatalmas figyelemmel szívja magába a világot, a nénik, bácsik és gyerekek tekintetét, majd rájuk mosolyog. Talán küldetésének érzi, hogy bearanyozza a pillanatokat.

…szinte reménytelenül

Gyermekségüktől a tisztelet és gondoskodás hiányához szokott lányok között töltött éveim alatt mindennek az ellenkezőjével találkozhattam, amire egyébként otthonában, kapcsolataiban, szerettei életét figyelve vágyik az ember. Egy gyermekotthonban különösen egyértelművé válik, hogy valahova boldogságot vinni – otthont, ünnepet, elfogadást, kedvességet és rendet – csak úgy lehetséges, ha igaz ránk, és látszik is rajtunk, hogy „nevetve nézünk a holnap elé” – mert ismerjük Urunkat és ígéreteit. (folytatjuk)

„De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! (Énekek 4,1)

…rehabilitáltan. Barátnőm rengeteg lázas kapcsolat, három válás és több öngyilkossági kísérlet után megismerte Jézus Krisztust. Óriási vágyakozással tőle vár életre szóló társat, és lelkesedéssel próbálja újra tanulni női mivoltát.

Ezért, egyetemi oktatóként előadásokat tart a házasság előtti tisztaság értelméről, és társastánc tanfolyamon igyekszik elsajátítani, hogy legyőzve önmagát, el tudja fogadni egy partner vezetését.

A nő szerepe: ajándéknak lenni (amelynek „értéke sokkal drágább az igazgyöngynél” Pld 31,10b). Nagyon jót tesz nekünk, ha nőként így gondolunk magunkra, és ezt a szerepet igyekszünk betölteni környezetünkben. Igényes csomagolásért való küzdelmünkben óriási a szolgáltatások piaca, de hogy minőségi tartalmat hordozhassunk, gondolataink és attitűdjeink alapvető regenerálására, és mindennapos gondozására van szükségünk.

A jó ajándék örömet szerez, hasznos, és megbecsültnek érzi magát általa, aki kapja.

Dávid király imádságából: „Lányaink pedig (legyenek olyanok), mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak!” (Zsolt 144,12)

A nő küldetése a messzemenő gondoskodás: mindent megtenni mások életének megkönnyítése és meggazdagítása érdekében.

Kedves Férfi-társaink!

Ennek, az életet könnyítő és gazdagító nőiességnek a kibontakozását, virágzását a férfikörnyezet táplálhatja megbecsülésével, tiszteletével. A tiszteletlenség női mivoltunkban megkeserít. Szeretnénk olyan csodás nők lenni, mint a Példabeszédek derék asszonya. Csak figyeljétek, hogyan tisztel meg szeretetével benneteket az Úr: „… drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek” (Ézs 43,4a) –, s adjátok ezt tovább nekünk, ti is!

Csengeriné Kenyeressy Rózsa / Budapest

A nő dicsérete Agúrtól: „Egész életén át javát munkálja urának… jókedvűen dolgozik kezével… Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének… Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese… Tenyere nyitva van a nyomorult előtt… Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.” (Pld 31,12-27)

 

NYITÁS


Riasztókészülékek, biztonsági kamerák és zárak vesznek körül bennünket; reteszek, kamerák, jelzőberendezések vigyázzák belső életünket is. Nagyon vigyázunk, hogy be ne törjenek rejtett világunkba, fel ne fedjék gondolatainkat, érzéseinket, hogy ki ne adjuk magunkat. És mégis: milyen könnyen becsapnak, félrevezetnek, megrabolnak bennünket.

Igen, mert műszereink megbízhatatlanok: a jelzőberendezés túlérzékennyé, sértődötté, vagy éppen becsapottá, a kamera gyanakvóvá, a retesz megközelíthetetlenné, zárkózottá, esetleg kirekesztővé teszi használóját. A valós veszélyt nem jelzik, az áldásokat pedig letiltják.

Jézus Krisztus az, aki meggyógyítja, a teremtési célnak megfelelővé újítja, majd pedig karbantartja belső műszereinket. Így a berozsdásodott ajtók megfelelő időben nyílnak, vagy ha szükséges, akkor záródnak, az álarcok lehullnak, a megsebzett szívek begyógyulnak, a közömbösség köde eloszlik, az aggódás, a félelem megszűnik, a betegest egészséges bizalmatlanság váltja fel. És ezzel nyitottá, természetessé lesznek az emberi kapcsolatok.

A gyógyult szív pedig szüntelen hódol Isten előtt, és dicsőíti őt.

Benedek Csilla / Pécel

Salamon király tanácsa: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!” (Péld 4,23)

“…Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.”

 

(1Jn 3,1)

Ez a félmondat, hogy “azok is vagyunk”, nincs benne a Károli-Bibliában, de az új fordításba az eredeti szöveg alapján bekerült. Nagy dolog, ha Istennek valóban igazi gyermekei vagyunk.

Észak-Koreában élt egy szörnyűséges diktátor: Kim Ir Szen. Nemrég kiderítették róla a szovjet titkosszolgálat dokumentumai alapján, hogy valószínűleg nem is ő volt az igazi Kim Ir Szen. Tényleg létezett egy ilyen nevű fiatalember, aki a partizán harcokban kitűnt rendkívüli ügyességével, sok győztes akciót vezetett, és elterjedt róla a nép körében, hogy nem fogja a golyó – de egyszer mégiscsak fogta a golyó, és meghalt. A vezetőség eltitkolta, mert féltek, hogy megtörik az ellenállás, ha a nép megtudja, hogy meghalt a vezér. Kerestek egy hozzá hasonló embert, és beállították a helyére. Ez az új Kim Ir Szen jóval fiatalabb volt az igazinál, próbálták öregbíteni. Beetették a népet. Évtizedekig dicsőítettek parancsszóra valakit, aki nem is “önmaga” volt.
És mi igaziak vagyunk-e? Elhívnak az ifjúsági körbe, és ott hozzá kell szólni az Igéhez, imádkozni kell. Aki azt tudja mondani: “Édesatyám, Veled ébredtem ma, és nemcsak itt vagyok veled, de tiéd az életem”, annak ez nem kínos. De kialakulhat egy tudathasadásos állapot – hívő keresztyénnek mutatkozom, de belül nem vagyok az. Nem szeretnék még nagyobb terhet tenni azokra, akik küszködnek ezzel a kérdéssel. Istennek nem az az öröme, hogy kizárjon, mondván: “Itt lapulsz, mellébeszélsz, te képmutató, nem ismerlek téged.” Nem jött el az utolsó ítélet ideje, még vár rád, hogy igazi gyermeke légy. Akárkik is vagyunk, akármi is történt velünk az elmúlt héten vagy hónapokban, Isten annak örül, hogy újra elmondhatja a hívását: “Jöjj haza, gyermekem.”
Ha pedig úgy érezzük: otthon vagyunk – lehet, hogy a nagyobbik testvérre hasonlítunk a tékozló fiú történetéből, aki mindent tud, ő a bennfentes, gitározik, nyüzsög, de az Atyával nincs szeretetkapcsolatban. Mindig mindenkit elítél. Főleg a tróger öccsét, akinek esze ágában sincs eljönni a templomba, mert nőkkel tölti az idejét, iszik. “Az Úr is megmondta, hogy kevesen vannak a keskeny úton, akik az életre mennek, és, sorry, sokan mennek a széles úton a pokolba.” Csakhogy ezt az Úr sírva mondta, és ebbe belehalt. Spurgeon szerint a gyülekezet azokért van, akik még nincsenek ott.

(Szeverényi János)

 

Kiválasztott vagyok?

Írta: Szász Lídia Dóra

 

Életünk legemlékezetesebb és értékesebb eseménye lesz az, amikor felismerhetjük, hogy a felséges Isten éppen bennünket választott. Először, amikor megszülethettünk a földi létre, majd pedig akkor, amikor életét adta Jézus, azért, hogy országának örökös tagjai lehessünk. A voksát ránk adó Úr tanácsolni tud életünk fontos lépéseinél, és segítséget ad döntéseinkhez, ha egyszer válaszoltunk már a követésére szóló meghívására.
Most, amikor a társadalom a Kit válasszunk? – időszakában él, erősítsen bennünket a betániai Mária, aki egykor Isten szavát választotta, amit nem vehetett el tőle senki. Ezzel a gazdag kinccsel, Istent ismerve léphetünk mi is mindig előre, a helyes irányba a földi választásaink során – mert Jézus már választott minket.

Jézus szavai: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” (Lk 10,38-42)

 

 

Mégis korlátozott a világ megismerése?

 

A Fizika SH atlasz 205. oldalán egy érdekes rész olvasható Határozatlansági reláció címszó alatt (szerkesztett idézet):

„Werner Heisenberg (1901-1976) a részecske-hullám dualizmusból 1927-ben levezette, hogy bizonyos fizikai mennyiségek szorzata alapvetően bizonytalansággal, határozatlansággal rendelkezik. Ez egyáltalán nem mérési pontatlanság, hanem az anyag lényegi tulajdonsága.

Ez a határozatlanság csak a mikróvilágban tűnik elő, a közönséges hétköznapi életben nem vesszük észre… Az ember megszokott környezetéből vett tárgyakra a határozatlanság elhanyagolható: Ha egy 50 g tömegű lövedék sebessége 600 m/s, akkor a helykoordináta határozatlansága nem kisebb, mint 2,2 x 10-31 méter. Tehát lehetetlen egy részecske helyét és sebességét egyidejűleg tetszőleges pontossággal meghatározni. Ha a két fizikai mennyiség egyikét nagyon pontosan meghatározzuk, a másik ennek megfelelően bizonytalan lesz. (Ez a határozatlanság nem csak hely-sebesség összefüggésben, hanem energia-idő összefüggésben is érvényes.)

A Heisenberg-féle határozatlansági relációknak a fizikában nagy jelentőségük van: objektívek, és minden kétség felett állnak. Filozófiai értelmezésük pl. az, hogy a világ alapjában véve megismerhetetlen, szubjektív.”

közli: Csapkovics Bertalan / Budapest

Isten kérdezte Jóbtól: „Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!” (Jób 38,8-11)

 

 

MENNYEI AJÁNDÉK

 

Egyszer Márton Áron szülőfaluja talán legszegényebb családjának vendégei voltunk. Az élő hitű nagypapa gyermekei sajnos távol voltak az Úr Jézustól. Az egyik fiú (nevezzük Andrásnak) időközben gyermekével közösen vállalt munkát Magyarországon. Ennek okán többször próbáltam őket elcsalogatni az istentiszteletre, azonban vagy ők dolgoztak vasárnap is, vagy az én kötelezettségeim akadályozták meg, hogy hallgathassák Isten igéjét. Csalódott voltam, hogy e nélkül kellet befejezniük az itt eltöltött hónapokat.

A minap viszont felhívott telefonon, hogy Budapestre utazik, és vasárnap meglátogat bennünket. A hirtelen jött értesítés miatt át kellett szerveznem a vasárnapi családi programot. Mivel korán érkezett, így a vendégvárást az istentisztelettel kezdhettük: és ő nem volt fáradt, szívesen jött az igét hallgatni. A templomba menet beszélgettünk arról, hogy miért fontos istentiszteletre járni, hogy az Isten, beszélő Isten, aki alkalmakat készít a vele való találkozásra. András feszült figyelemmel hallgatta az igehirdetést, én pedig boldog voltam, hogy az Úrnak különös gondja van őrá is: számon tartotta őt, és hallhatta az evangéliumot.

Hálásan emlékezem még ma is az aznapi igére (lásd a keretes részt!), hiszen mennyit erőlködtem, görcsöltem érte: mindhiába; az Úr pedig könnyed mozdulattal hullatta szívébe a magot, az életet.

Dr. Klimó Hédi / Solymár

Jézus Krisztus hálaadása: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.” (Lk 10,21)

 

 

“Simon Péter Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!”


Lukács 5,8

Az önismeret

Lobogó fáklya az önismeret:
behatol lelkünk minden zugába,
hogy fényében az ember látva lássa,
kicsoda is… hogy Isten kit szeret.


ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Tudjuk, hogy önmagunk megismerésénél nincsen nehezebb feladat a világon. Egyedül a Te szereteted és csodáid tükrében láthatjuk meg igazán, kik és milyenek vagyunk. Értünk hozott áldozatod tanúskodik róla, mennyi bűnünkért kellett meghalnod a kereszten. Áldunk érte, hogy nem utáltál meg, nem mondtál le rólunk és megváltottál minket ISTENNEK, A MI ATYÁNKNAK.
Ámen.

 

 

VALÓ VILÁG

Az egyik televíziós csatorna naponta sugározza Való világ című műsorát, ami több hónapon át tartja izgalomban a tv nézők bizonyos rétegét.

A műsorba sok-sok jelentkező közül választottak be több mint tíz férfit és nőt. A válogatás során igyekeztek a legkülönbözőbb ízlésű, érdeklődésű egyéneket összehozni egy olyan villába, ahol közös a fürdőszoba és hálóterem. A belső tereket bekamerázták, így éjjel-nappal felvehető minden mozdulat és a suttogva elmondott szó is. Ételben és italban mérték nélkül dúskálhatnak, a legkülönfélébb ruhákból válogathatnak, és a szabadság kivételével – hiszen a területet nem hagyhatják el – (sok) minden rendelkezésükre áll. Az épület egyébként ablaktalan, és átláthatatlan kerítés veszi körül. Nincs a villában telefon, rádió, tv, esetleg olvasásra alkalmas könyv, így egyetlen dolgot tehetnek, egymással foglalkozhatnak, ami egyre elfajultabbá és durvává teszi együttlétüket. Mivel hozzátartozóikkal sem tarthatják a kapcsolatot, ez különösen is megviseli őket – ezért, pl. időnként még a vagány férfiak is elsírják magukat. Mindeközben a végső győzelemre, a hatalmas jutalomra vár mindegyikőjük.

Az itt látható való világ maga a földi pokol, bemutatja az Isten nélkül élő emberek valóságos világát!

A műsor kiötlői, szerkesztői sok százezer ember számára bebizonyították, hogy ha az (a mégoly fényűző körülmények között is élő) emberek közül Krisztust kizárták, akkor kizárták a szeretetet, az irgalmasságot, a békességet, azaz az életet. Maradt a luxusba csomagolt egymás iránti gyűlölet, állandó trágárság; és valósággá válik, hogy az ember – elveszítve méltóságát – embernek farkasává lesz.

Benedek Csilla / Pécel

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak (…) Csak oda küld áldást az Úr, és életet örökké.” (Zsolt 133 – Károli)

 

 

Vigyázat! Az úton dolgoznak!

Írta: Horváth Mária

Aki járművel közlekedik, azt gyakran akadályozzák útlezárások, elterelések vagy szűkületek, amire tábla is felhívja a közlekedő figyelmét: „Az úton javítási munkát végeznek!”. Ilyenkor a jármű utasainak több-kevesebb várakozással és egyéb kellemetlenséggel (zajjal, porral,
rossz minőségű útszakasszal, sárfelhordással) is számolnia kell. A javítás-karbantartás ugyan a majdani jobb közlekedést szolgálja, és a mindennapi élet velejárója, mégis sok kellemetlenséget okozhat.

Hasonló a keresztyén ember élete is: munkaterület, amit élete végéig alakít Isten, és a formálás – de különösen a tökéletlenség ténye – gyakran bosszúságot okoz. Az ilyen formáltatásnak is számtalan kellemetlen, a külső személő által érthetetlen vagy nehezen elviselhető kísérőjelensége van. És valószínű, hogy az útszakasz, amit mi kátyúsnak, kitérőnek vagy megrekedésnek látunk, az Isten tervébe illeszkedik, és fontos mozzanat abban, hogy valamit kimunkáljon gyermeke életében. Ezért, bármennyire ellenállhatatlannak érezzük is, hogy pillanatfelvételeket készítsünk egymásról, és abból messzemenő negatív következtetéseket vonjunk le, mégse tegyük! Mert Isten a reménytelennek tűnő helyzetekből is ad kiutat és örömteli végkifejletet. Ilyenkor ne felejtsük, hogy Isten maga ígérte, hogy akiben elkezdte a jó munkát, azt véghez is viszi. Tekinthetünk úgy az ilyen embertársunkra, mint akin ott a láthatatlan tábla: „Vigyázz! Az Úr dolgozik!” Amint az évekkel ezelőtt népszerű kitűzőkön olvashattuk: „Légy türelmes hozzám! Isten még nem készült el velem teljesen.”

„Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyet rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29,11)

Boldog szemek

Írta: Latinovits Ágota

Arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, a legtöbb ember azt válaszolja, hogy boldog. A boldogság-kívánás a legtöbb esküvői, születésnapi, házassági vagy névnapi köszöntésben is előkelő helyen szerepel.
Miért olyan fontos számunkra ez az állapot, és mi tesz bennünket boldoggá? Vajon boldogságunk a körülményünktől, sikerünktől, az egészségi állapottól vagy egy kapcsolattól függ? Kétségtelen, hogy ezek mind nagyon fontos dolgok, amik nem ellenségei boldogságunknak, de vajon csak akkor lehetünk boldogok, ha mindezeknek birtokában vagyunk? Lehetünk-e boldogok súlyos betegségben, elhagyatva, magányosan, kudarcokat átélve? Mi a boldogságunk záloga? Mire vagy kire fókuszálunk?
Ha csupán körülményeinkre, akkor egy idő után bizonyosan boldogtalanokká válunk, ha viszont folyamatosan Jézusra emeljük tekintetünket, boldogok lehetünk, bármi is vesz körül bennünket.
Boldogtalanokká akkor válunk, amikor levesszük tekintetünket Jézusról, és lelépünk arról a kőszikláról, ami ő, maga.

Jézus Krisztus szavai: “A ti szemetek boldog, mert lát…” (Mt 13,10-17)


Meghallgatásra ajánljuk:
http://www.youtube.com/watch?v=WkHRZ4Pknwk

 

BŰNTUDAT SZÉGYENÉRZETTEL

 

Középiskolás voltam Pancsován, ahol a szerb nyelvtan és irodalom órán a kiváló, egyébként pravoszláv vallású, irodalomkedvelő tanárnőm (férje közismert rendező volt) az egyik regény alapján beszélt a férfi és nő kapcsolatát beárnyékoló bűntudatról és szégyenérzetről.

Házasságban élő nőként, személyes tapasztalatként említette meg ezt a látását. Minden bizonnyal nem ismerte – legalábbis erről nem beszélt – a jelenségnek biblikus hátterét, azaz, hogy a bűneset negatív következménye hatással van a férfi és nő kapcsolatára a házasságban is.

Akkor én sem értettem még ennek a tapasztalatnak a valódi okát, sem azt, hogy ez nem fátumszerű ítélet az emberen. Először is, Isten bőrruhát készített gyorssegélyként Ádámnak és Évának (1Móz 3,21). Az állat életébe került, hogy nekik ruházatuk legyen. Istennek ez a gondoskodása előrevetíti azt a teljes körű megváltást, amelyet Jézus Krisztus helyettes, engesztelő áldozata teremtett meg. Urunk életét adta azért, hogy nekünk kegyelemből, igazzá nyilvánítás által tiszta, fehér ruhánk lehessen.

Krisztusban új alapokra helyeződik a férfi és a nő kapcsolata. A bűnbocsánat és az új élet által – a bűntudat és szégyen megszűnésével – a házasságban a férj és a feleség egy testté válhat, és kiábrázolhatja a Krisztus és menyasszonya, az egyház közötti titokzatos kapcsolatot, amelyről Pál apostol úgy beszél, mint „felette nagy titokról” (Ef 5,32a – Károli).

Vajs Tibor /Ászár

Pál apostol tanácsa: „Ti is azért valamennyien, ki-ki úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5,33)

 

 

“De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak…”

Jeremiás 22,17

A szerzés vágya

Az önzés olyan primitív!
A szerzés vágya oly kegyetlen!
Akit ISTEN megigazít,
az mindkettőtől visszaretten.

 

Urunk, Istenünk!
Ne engedd, hogy a szerzés önző vágya, a “nem elég” kínja és a veszendő javak féltése uralja és tegye sivárrá gyermekeid életét. Mutass rá Igéd által újra meg újra örökkévaló kincseinkre, melyeket hatalmad őriz számunkra. Köszönjük, ATYÁNK, hogy terveidhez igazodhatunk, s a JÉZUS KRISZTUS által gazdagon adatik nekünk a Te országodba való bemenetel.
Ámen.

 

 

Kit válasszak?

Írta: Szász Lídia Dóra

 

A napi híreket hallgatva egyre több buzdítást hallunk, hogy melyik pártra, és személy szerint kire szavazzunk. Részletes beszámolókkal találkozhatunk arról, ki rontotta le az addig róla kialakított képet, vagy tett (esetleg tenne majd) nagyszerű dolgokat az országért. Választási kampányidőszakban sok család békéje felborulhat, mindenki a neki tetsző politikust védi, a nem tetszőt támadja.
Keresztyén emberként felelősek vagyunk országunkért és azért a településért, ahová Isten állított bennünket. Fontos, hogy imádkozzunk vezetőinkért, és Isten bölcsességét kérve tegyük majd a hitünknek és meggyőződésünknek megfelelő helyre a két egymást keresztező vonalat a szavazólapra. Istent ismerve bátran léphetünk a helyes irányba, munkálva a békességet, döntésünkkel is képviselve Jézust, a teremtett világ kormányzóját.

„Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!” (Zsoltárok 119, 173)




Sóvárgás a tökéletes után

 

Egy embernek volt egy kedvenc kutyája, nagyon ragaszkodott hozzá. Történt egyszer, hogy el kellett utaznia, és kutyáját nem vihette magával. Úgy döntött, otthon hagyja, és megkéri szomszédjait, vigyázzanak a jószágra. Ahogy a lakás ajtaja becsukódott emberünk mögött, a skót juhásszal többé nem lehetett bírni. Folyamatos nyüszítéssel és vonyítással jelezte elégedetlenségét. A kutyát végül a TV elé ültették, és gazdájáról egy felvételt vetítettek le neki. Mire az ember visszatért, a kutyája már nyugodtan ült a szőnyegen, és mozdulatlanul nézte őt – a DVD-ről. Látszólag teljes volt a kutya öröme. Mivel nem mehetett gazdája után, és nem is lehetett vele, beérte ezzel a tökéletlen megoldással.

Látszólagos örömünkbe gyakran keveredik szomorúság, amikor reményeink beteljesülését emberektől, tapasztalatoktól, tárgyaktól várjuk. Várakozásunk már majdnem beteljesedik, de mégis tovább sóvárgunk.

Persze, szükségünk van arra, hogy a nehéz időkben segítséget, támogatás kapjunk másoktól. Az együtt szenvedés csodálatos dolog, mert összekapcsol valakivel. Közben megismered őt, akiről őszintén el tudod mondani: Igen, teljesen megértelek, mert én is ugyanezeken mentem keresztül! Mégis, előbb vagy utóbb rájövünk, hogy a másik nem tökéletesen ért bennünket. Ekkor újra egyedül érezzük magunkat, hiszen eddig úgy gondoltuk, végre találtunk valakit, aki valóban megért bennünket.

Talán derengeni kezd, hogy senki nem érthet meg száz százalékig, mert mindent a saját személyes élettörténeteden keresztül dolgozol fel. Te nőttél fel a saját életedben, és érezted, amit éreztél, tapasztaltad meg, amit megtapasztaltál. Életem legnehezebb helyzetein emberek már nem segíthetnek át. Ott magamra maradok, és végre eljutok oda, hogy kettesben vagyok a „Gazdámmal”. Csak Jézus és én. Senki nem tud úgy a mélyére ásni dolgaimnak, mint ő. Lelki egészségem legnagyobb része ezen a ponton múlik.

Sok barátunkat, ismerősünket szabadíthatjuk fel a teher alól, hogy nem várjuk el tőlük, töltsék be számunkra Jézus szerepét. Nem várjuk már el tőlük, hogy olvassanak gondolatainkban és érzelmeinkben. Isten bensőségesen ismeri gondolatainkat, szívünket. Tudja és látja azt is, amikre mi már nem is emlékszünk. Ő kapcsolatokkal vesz körül bennünket. Testvéreket ad mellénk, hogy együtt haladjunk a hosszú úton, és megosszuk egymással tapasztalatainkat. A közösség Isten ajándéka. De lelkemnek csak Jézus tudja megadni, amire szüksége van.

Weberné Zsikai Mária / Budapest

„A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.” (Pld 14,10)

 

 

“Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogy ez minden népnél szokás!”


(1Sám 8,5)

Egy ködös, párás reggelen, hosszú, fáradságos út után hajóztak felfelé az Amazonas torkolatában. A kis, tengerjárt hajó kapitánya legénységével együtt egyre sopánkodott, hogy tüstént szomjan halnak, olyan régen elfogyott már a vizük. Aztán észrevettek egy másik hajót, jelezni kezdtek neki, és amikor hallótávolságba kerültek, vizet kértek tőlük. De nagy meglepetésükre azok így kiáltottak vissza: “Csak bátran, merítsetek! Hisz már nem a tengeren, hanem a folyón vagytok. Körülöttetek mindenütt édesvíz van.” Sokan így kiáltnak, félve attól, hogy elvesznek: “Mit tegyek, hogy üdvözüljek?!” Pedig Krisztus mindent elvégzett már a pokoltól, elveszéstől rettegő bűnbánókért. Pontosan érettük vitte végbe a kereszten váltságművét. Ne félj, tökéletesen kész az! Parányi, gyertyányi, pislákolva kigyúló hited megragadhatja az örökélet szabadon felajánlott, ingyenes ajándékát.

Bár a szülők, az idősebbek nem mindig értik meg ezt – a fiatalokban nagy a szomjúság. Vágynak kiteljesedni, boldognak lenni. Azért csapódnak oda könynyen bármilyen társasághoz, csoporthoz, genghez. “Mindegy, csak fogadjanak el, csak adjanak vizet, mert halálosan megszomjaztam. Bárki legyen a bandavezér, csak vezessen valaki, akire boldogan rábízhatom magam.” De annak a fiatalnak, akinek átkiáltottak, hogy “ott az Isten szeretetének és kegyelmének élő vize körülötted”, és kész merítni magának hittel, annak nincs már szüksége arra, hogy alávesse magát egy Krisztust nem ismerő bandának és vezetőinek. Akinek szomját Isten maga oltotta, nem szorul rá más tekintélyre. Sőt, ha alkalmasint kész lesz szembefordulni saját volt bandájával és főnökével is, megtagadva a csordaszellemet, feladva a drogozást és a közös ivást, hamarosan olyan élő vízhez jut, mely minden eddiginél jobban kielégíti. Van-e erre bátorságod? Egy város ostromakor a védők vízkészletének utolsó cseppje is elfogyott már. Fontolgatták, hogy megadják magukat. Ekkor az ellenség aknája becsapódott az egyik magas domb tetejébe, s a gödörben, amit a lövedék a földbe hasított, hirtelen bővizű forrás fakadt. A védők boldogan ihattak, majd új erőre kapva visszaverték a támadókat. Bizakodj, mert a mi Királyunk képes javunkra fordítani a környezetünk vagy régi barátaink befolyását is (Péld 16,7). A harc “létszükséglet”, a harc nyomán fakadó források oltják a szomjunkat, ha nem pártolunk el Tőle – bármilyen nagy is az ellenség ereje. Ne akarj más vezért!
(Horváth Levente)

 

 

TISZTA SZÍVVEL

 

Valahol Európában, annak is a keleti felén, egy tanteremben történt. A tanító néni bátran bizonygatta a gyermekeknek, hogy nincs Isten. A Gagarinnak tulajdonított elhíresült mondásra utalt: „Odafenn jártam, és sehol sem láttam Istent”.

Ekkor az egyik kisfiú jelentkezett, és megkérdezte: Tiszta volt Gagarin bácsi szíve? Mire gondolsz? – kérdezett vissza a tanító néni. A kisfiú folytatta: A Biblia azt tanítja, hogyha tiszta a szívünk, akkor meglátjuk Istent.

Weberné Marika / Budapest

A Hegyi beszédben Jézus valóban ezt mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8)


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Új éneket írtam nekik, melyet a szeretet húrjain kell eljátszaniuk 2018. szeptember 7. Gyermekem, ma ismét az irántad érzett állandó szeretetemről szeretnélek biztosítani téged. Szívem lilioma, Én vagyok a te lelkednek Őre. Megóvlak a bűnösök sorsától, hogy ártatlanul élhesd az … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Boldog az az ember, aki Szavaimon elmélkedik, és kinyitja szívét, hogy befogadjon engem 2017. december 11. Gyermekem, dicsérd háromszorosan Szent Nevem! Ne törődj azokkal, akik megvetnek és semmibe vesznek! A gonosz természet tönkreteszi az embert. Csak annak szentelj figyelmet, ami … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Felfedem Királyságom gazdagságát és nagyszerűségét, és Fenségem magasztosságát 2017. november 29. Vassulám, az Én békémet adom neked. Engedd, hogy kinyilatkoztassam neked a Szavamat, buzgó szolgám! Én, a te Megváltód, rád bíztam mondanivalómat, hogy megmutassam neked a dicsőségemet általad, egy nyomorúságos … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. május 30. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! A világ megtisztítása már folyamatban van. A rengeteg természeti katasztrófa ezt jelenti. Készüljetek, mert hamarosan kiárasztom rátok a Szentlelket, Akinek világosságában meglátjátok egész életeteket. Mindenki látni fogja gondolatait, szavait és cselekedeteit. Ha ez megegyezik törvényeimmel, akkor életszentségben éltek, és nincs mitől félnetek. Rátok mondtam: „Emeljétek föl fejeteket, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. április 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Imára hívlak fel benneteket. Imádkozzatok még többet, mert mondom nektek, az ima megbénítja a sátánt. Haladékot kaptok Atyám irgalmas szívétől, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen közületek, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Az ima kulcs a békéhez és az üdvösséghez. Leesdi a kegyelmet, megnyitja […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Nagyböjt 2019 2019 03. 02. Szűzanya ! Gyermekeim! Hamarosan kezdődik a nagyböjti időszak. .Arra kérlek benneteket, hozzatok még több áldozatot, mert oly nagy a baj, mindenhol, különösen a családokban. Csatlakozzatok a plébániátok rózsafüzér társulatába, és imádkozzátok Velem együtt a rózsafűzért. Így alkossatok egy hadsereget, mert csak így tudok segíteni nektek. Minden közösségi összejövetelen imádkozzatok egy […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 26. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Arra vágyom, hogy minden ember szívébe betérjek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, a hétköznapokban éppúgy, mint a vasárnapokon és az ünnepnapokon. Kizárólag rajtatok múlik, hogy befogadtok-e, vagy csak vasárnap szakítotok Rám időt. Ó, ha tudnátok, mekkora kincs vagyok: maga az Isten száll le közétek, magát az Istent fogadjátok szívetekbe, […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Antikrisztus Róma városában 2019. 03. 03, Vasárnap Az Úr és az ő szeretett édesanyja egy olyan helyre vezetett, ahol az Egyház legmagasabb rangú bíborosai, püspökei és papjai gyűltek össze a hamispróféta jelenlétében, aki Szent Péter katedrája előtt állt. Mindenki kezében egy tekercs volt, melyben a saját aláírásaik is szerepeltek. Láttam az Antikrisztust, ahogyan végig […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 2. Váratlanul ezt a kérdést hallottam a lelkemben: Amikor Jézus a földön élt, ott volt-e a Mennyben? Jézus válasza: „Mindig is Atyámmal voltam Istenségemben. Azért vonultam el imádkozni, hogy emberségemben is Atyámmal legyek.” Szentírási megerősítés: Lukács 4, 14-15: „Jézus tanított” 2019. március 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Észrevettétek, hogy már ritkábban szólok […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Gyertyaszentelő Boldogasszony 2019. 02. 02, Szombat Többen elmentünk a Szent Korona elé, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén ismét felajánljuk országunkat Istennek. Az Úr korábban elmondta, hogy Mennyei Édesanyánk ünnepein különösen megnyílik az Ég a kegyelmekre. A felajánlás pillanatában láttam Jézust a kereszten, és a kereszt alatt Magyarország térképe helyezkedett el. Hazánk határai körül hatalmas felhők […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”