‘Napi’ kategória archívuma

2019. március 21. A HAMISSÁG ÜLDÖZI AZ IGAZSÁGOT

A HAMISSÁG ÜLDÖZI AZ IGAZSÁGOT

 

1989. szeptember 30.

Szüntelenül örvendezem
szeretetedben Jézusom.
Szeretetedet és hûségedet hirdetem
a nap minden órájában,
mivel úgy alkottad a szeretetet,
hogy örökké megmaradjon,
és erõs gyökerei legyenek
a mennyben és a Földön.
Eljön az idõ,
amikor senki sem utasíthatja vissza
ezt a szeretetet!

Gyermekem, támaszkodj rám! Hadd érezzem irántam való szereteted ízét! Ó leányom, csupán szeretetet kérek tõled, méltányold szeretetemet! Imádságod legyen olyan, mint a tömjén! Szíved alakuljon tömjéntartóvá! Légy örömömre, mérsékeld igazságosságomat, és hozz enyhülést Sebeimre, amelyeket legjobb barátaim ütöttek rajtam. Érezd irántatok való szeretetemet, gyermeki hittel higgy! Soha ne akarj racionalizálni engem, mert ha így teszel, a gyermekség fátylát veszed le szemedrõl. Misztériumaimat misztériumként kell tisztelni, és jelenlétem, amellyel ily módon megajándékoztalak, szintén misztérium . Az a kívánságom, hogy add nekem szíved szeretetének minden cseppjét, és viszonzásul saját Szívembõl töltöm meg szívedet. Viseld most keresztemet egy kicsit! Engedd, hogy megpihenjek! Szeretném, ha gyermekeim tudnák, hogy érzékeik és testük megsanyargatását mennyei mûveim javára fordítom, arra használom áldozataitokat, hogy lelkeket szabadítsak ki a tisztítótûzbõl. Lelkeket melegítek fel a Földön, hogy megtérjenek. Megtisztítom lelketeket. Amit nekem felajánlotok, azt jóvátételre fordítom. Ez tartja vissza igazságosságomat attól, hogy fellángoljon és megbüntessen benneteket, mert felajánlásotok kiengesztel engem, kiengesztel… Nagy az én irgalmam!

(Éreztem az ördög dühét, ahogy megtámadott.)

Ne félj! Én, az Úr veled vagyok. Egyetlen pillanatra sem hagylak magadra. Természetes, hogy dühöng az ördög. Ha tudnád, mennyire gyûlöli azokat, akiket különlegesen szeretek. Értsd meg hát gyermekem, miért támad téged! Köpenyem alatt azonban megvédelek, nem engedem, hogy valaha is hozzád érjen. Alattomosan behatol azokba a lelkekbe, akik hallgatnak rá, majd áldozatait utadba állítja, hogy üldözzenek, zaklassanak és elnémítsanak téged. 1 A Sátán fegyverként használja ezeket az embereket, és eltökélte, hogy elhallgattat téged, mivel olyan vagy, mint a háztetõrõl szóló trombita, hangosan hirdeted az igazságot, amit teljes tekintélyemmel együtt adtam neked. Gyermekem kiálts! Teljes erõdbõl kiálts! Légy az én visszhangom, mert hangod az én hangom, az én ajkammal szólsz. Továbbra is kiálts, az igazságot kiáltsd a nemzeteknek! Nem kell félned! Minden ellenségemet szétrebbentem, mert valójában az én ellenségeim õk, nem a tieid.
A hamisság üldözi az igazságot, a sötétség a világosságot, de végül én, az Úr fogok gyõzni!
Maradj közelemben, kicsim! Add át magad nekem! Engedd, hogy mindig benned lélegezzek, légy az én fejtámaszom! Fogadd békémet! Növeld hitedet, az örömet szerez nekem . Jöjj! Mi ketten?

Igen, Jézus, mi ketten.


1 Ez 1989. január 21-i látomásomra emlékeztetett.
a

Ismerd fel a sátánt

“Megbocsátottam nektek a Krisztusban, azért, hogy a sátán nehogy túljárjon az eszünkön. Mert tisztában vagyunk az ő fondorlataival.” (2 Kor 2:10b-11 angol NIV fordítása)

Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért? Mert nagyon szereti a konfliktusokat és a vitákat. Össze akar zavarni, vitát, stresszt, sérelmeket, csalódásokat, dühöt, káoszt gerjeszt. Szereti ezt csinálni. Jakab azt mondja, meg kell adnod magad Istennek és engedned kell, hogy Ő vegye kézbe az irányítást. Majd ezután tenned kell néhány védelmi lépést. Ellen kell állnod az ördögnek, fel kell ismerned, hogy mit tesz. Ha fölkelsz reggel és nem rohansz neki fejjel az ördögnek, akkor már egy irányba haladtok.

Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: “Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai.” Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.

Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik – főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: “Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök.” Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar.

Ezt kell válaszolnod: “Sátán, tudom, hogy te vagy az.” Állj ellen a sátánnak.

Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: “A büszkeség konfliktushoz vezet” (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: “Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?”

Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: “Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.

Beszéljetek róla

* Gondolj a legutóbbi vitás helyzetedre. Mikor jelent meg a büszkeséged a vitában?
* Kérj meg egy barátot, segítsen igeverseket tanulni, nem kezdhetnétek rögtön a Példabeszédek 13:10-zel?

 

 

Szeretnéd tudni Isten ígéreteit? Olvasd a Bibliát!

 

“Rábízlak titeket Istenre és az Ő kegyelmének Igéjére, ami felépíthet benneteket, és örökséget készíthet nektek a szentek között.” (Apostolok cselekedetei 20:32)

Van egy örökséged ami feléd közeleg. Ha olvasod Isten igéjét, akkor ígér neked is egyet.

A Biblia ezt mondja az Apostolok cselekedetei 20:32-ben: ” Rábízlak titeket Istenre és az Ő kegyelmének Igéjére, ami felépíthet benneteket, és örökséget készíthet nektek a szentek között.”

Az örökség az, amit azért kapsz, mert a család tagja vagy, valami, ami jogosan jár neked.

Mondjuk azt, hogy Warren Buffet volt az édesapád, és meghalt. Ha nem szánsz időt arra, hogy elolvasd a végrendeletét, akkor elég nagy butaságot teszel. Nem fogod megkapni ami jogosan a tied. Sosem fogsz semmit nyerni abból, ami a tied lehetne, mert Warren Buffet gyereke vagy.

Amikor Jézus követőjévé válsz, akkor nem csak hívő leszel, hanem hozzátartozó is. Isten családjának a része leszel. És ezzel a döntéssel a családi privilégiumok is együttjárnak. Lelki örökséged lesz.

De ha csak végigsétáltál az életen és nem is tudtad meg, hogy milyen lehetőségeid vannak csupán azért, mert Isten gyermeke vagy, nos az szomorú dolog -és bolondság. Isten azt szeretné, ha nőnél, és tudnád azt, hogy mi az ami elérhető neked általa. És ahhoz, hogy ez megtörténjen a Bibliát kell olvasnod.

A 2 Timóteus 3:16-17-ben ezt mondja a Biblia: ” A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a helyreigazításra és a tisztességre nevelésre, hogy az Isten szolgája minden jó munkára készen álljon.

A Biblia célja az, hogy segítsen megélni azt az életcélt, amit Isten neked tervezett; ez Isten öröksége számodra. Isten azt szeretné, ha alaposan fel lennél készülve arra, amire téged teremtett. Hogy ez megtörténjen 4 dolgot cselekszik az Íráson keresztül.

– Tanít téged: megmutatja az utat merre kell menned.

– Megfedd: megmutatja amikor letérsz az útról.

– Helyreigazít: megmutatja hogyan térj vissza az útra.

– Nevel: megmutatja hogyan maradj az úton.

Ez az ahogyan az Isten Igéje segít neked a növekedésben és abban, hogy elvedd az örökséget amit Isten neked készített.

Beszéljünk róla:

– Hogyan változna meg az életed, ha azt az igazságot tükrözné, hogy örökséged van a Királyok Királyától?

– Milyen előnyeit nem használtad még ki az örökségednek?

– A Biblia hasznos eszköz a számodra minden egyes nap? Tanácsainak minden előnyét kihasználod?

a

Adakozás…

 

URam! Add, hogy adni tudjak, jó szívvel, önzetlenül, hiszen mindenem, amim van, azt Tőled kaptam! Ámen



Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Mk 12,41-44
Ha jól belegondolunk, az ember az elmúlt pár ezer esztendőben alig vagy egyáltalán nem változott… Nemcsak ma vannak szociálisan érzéketlenek, akik azt állítják, hogy negyvennyolcezer forintból jól meg lehet élni, s napokig vitatkoznak a parlamentben azon, hogy a mekkora legyen a minimál(éhenhaláshoz-sok)bér! Mert ugye azt nem gondolja senki komolyan, hogy csak hetvenegynehány ezer forintból tisztességgel gyerekeket is lehet nevelni, mikor itt Magyarországon úgy számítják ki a fizetéseket, hogy abba eleve nem számítják bele, hogy az embereknek a normális életviteléhez laknia is kellene valahol. Errefelé – mint a világban máshol is -, a megkérdőjelezhetetlen “atyaúristen” a pénz, s politikai akarat a mindenek fölé rendelt kevesek profitja, a sok nyomorult szegényasszony kétfillérjére alapozva… Mert nem a kevesek világszínvonal feletti jóléte a gond, hanem az, ahogyan ezt mások “kárára” elérik, s amilyen mocskos eszközökkel azt fenntartják!
Az ember nem változott sokat, uralkodni akart, s akar… olyan akar lenni, mint amilyennek Istent is véli: hatalmas. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem az országot “privatizáló” egykori szakszervezeti vezetők és szájkaratés pártitkárok, akik évtizedeken keresztül élvezték pozícióik előnyeit, jobb esetben csak azt, de voltak jónéhányan, akik szerencsétlen papok szájába vizeltek, s leverték a veséjüket az Andrássy-úton… áldozatok nemcsak az egyháziak közül kerültek ki, de aki tud olvasni és a “Terrorháza-tablókra” kitett családneveket összeveti az elmúlt 25-30 esztendőben a közéletben felvetődő “nagy” nevekkel – az érdekes történelmi súlyú megállapításokra juthat el…
Minden közösség – az egyháziak is – “pénzből élnek”, azaz életük/létük pénz nélkül elképzelhetetlen, hiszen az oltárra kerülő gyertya is pénzbe kerül, a világítás, a fűtés, az évszázados templomok állandó karbantartási munkálatairól, nemkülönben a pap fizetéséről már nem is beszélve! Az adomány mindig jól jön az egyházi költségvetésbe, ami az egyházközségek életében általában a hit “költségvetése” is egyben, hiszen mindig abban reménykedünk, hogy amit betervezünk “bevételnek”, az be is jön… elvégre tavaly, meg azelőtt is “bejött” annyi, amennyire szükség volt… Mi ez, ha nem az Isten gondviselése?
A történetből nem tudjuk meg, vajon ennek az özvegyasszonynak voltak-e gyermekei, nagyok voltak-e vagy kicsik, csak azt tudjuk, hogy maga is szükséget szenvedhetett, hiszen az özvegység az általában az egzisztenciális bizonytalanságot jelenti, arról nem is beszélve, hogy a veszteség fájdalmával, az állandó hiánnyal egyedül kell megküzdenie. De talán éppen azért, mert át tudja érezni, mit jelent a magány – szenvedésében gondol másokra is, akik még magányosabbak, akik talán még rosszabb helyzetben vannak, mint ő maga… Az adománynál olykor sokkal többet ér a jó szó, a biztatás, a gesztus-értékű mások-mellé-állás. Az érzés, hogy “nem vagyok egyedül” pénzben nem kifejezhető… Az emberek igazából akkor keserednek el végérvényesen, ha már nem tartoznak sehová, ha nem gondol rájuk senki, ha már senkinek sem fontosak, ha már feleslegessé váltak az életben.
Isten számára nincs felesleges élet, ahogyan a mező virágai között sincs haszontalan, mert minden létezőnek az Istenben, értelme és célja van. Ezért különösen is fontos, hogy az ember ne veszítse el érzéketlenségét a felebarátja iránt, hogy megmaradjon benne a részvét, mert amíg az megvan benne, eladdig nevezheti magát embernek. Az érdek nélküli adakozásban mindenki jobbá válik, mert nemesedik az adakozó, s jobbra fordul a megadományozott élete is. Aki szépre, jóra (művészetek, oktatás) áldoz, az végezetül a tágabb közösséget is támogatja. Egy azonban nyilvánvalóvá kell hogy váljék a Mester szavaiból: a lélek nem az adomány nagyságától nemesül, emelkedik, hanem attól, hogy ki mennyire tudja megüresíteni a szívét – az Isten számára…

 

Belső békéért.


A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem szeretetednek, józanságodnak, s erődnek Lelkét, hogy ne csüggedjek! Ámen

 

Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok.
Zsolt 42,7

“A sorsát senki nem kerülheti el!” – biztatgatjuk egymást, amikor a tragédia belesikolt az életünkbe. Tudjuk, hogy nem sok értelme van, ösztönösen mégis a “Miért?”-eket zúdítjuk az ég felé. Aki nem volt még szorult helyzetben, az nem is tudja, mit jelent ez a szó: csüggedés. Amikor a lélek elcsügged, akkor nem más, mint az Élet veszíti el a lendületét… A küzdősportban, a politikában, de még a reklámstratégiában is ugyanazok az erők hatnak. Megtörni a másik akaratát, elveszejteni a másik hitét a helyes megoldásban, átprogramozni az értékrendjét, hogy azt kívánja, amit el kívánnak adni neki… Az eredmény ugyanaz: Ha valaki elcsüggedt, akkor nem lát távlatot.

Van-e konstruktívabb megoldás a megdermedt lélek számára, mint Istenre gondolni? Az égre tekintők mindig szabadulást nyernek, a cipőorr-bámulók pedig önmaguk sírja felé görbülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a bajból, a gondból, a tragédiából csak egyetlen szabadító irány létezik: fölfelé! Ha arra, ha azokra gondolok, akik nyomorult helyzetemet előidézték – s ez ok lehetek éppen magam is – akkor harag, sőt gyűlölet tud szállást venni a szívemben… Ez azonban soha nem lehet megoldás, mert hosszútávon mindig önpusztítást jelent. Az irígységet, mint a gyűlölet ikertestvérét, a középkorban főbűnnek tartották (az is!), s többnyire önmagát fojtogató asszonyként ábrázolták…

Hiába keresnénk más kulcsot a zárba, igazából mindig ugyanaz kínálja fel magát végleges, békességet adó megoldásként: Istenre tekinteni.

Milyen érdekes, ami nyilvánvaló és karnyújtásnyira van tőlünk, azt elvetjük, s az elérhetetlen után pedig sóvárgunk. A teremtettség megtartó rendje a törvény, mégsem aszerint élnek az emberek, mert azt gondolják, hogy az gátolja a kibontakozást! Pedig a rend az mindig emel, a rendetlenség pedig süllyeszt, s eltávolít nemcsak az Istentől, de céljainktól is! “Ha bánatra nincs okod, mert vidámság van szívedben – adj hálát az Istennek, s örömöd még nagyobb lesz! Ha szívedben szomorúság van, adj hálát az Istennek, hogy vidámság költözzön belé, s örömöd nagy legyen!” Óegyházi atyánk mondását érdemes lenne megszívlelnünk…

 

 

Jövőnk…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a józanság, az erő és szeretet lelke vezérelje döntéseimet, s így Téged követhesselek! Ámen
   

Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.
Ézs 8,19-20

Érdekes, különleges világ ez a mostani! Írni-olvasni nem tudó vagy funkcionális analfabéták kezében csillog a legújabb csúcstechnológiás “okos-telefon” – tudományos-technikai forradalomról beszélünk az elmúlt fél évszázadban -, s közben tömegek fordulnak el a tudománytól. Nemcsak mérnökökből, technikusokból van egyre nagyobb hiány, de egyre kevesebb azoknak a száma, akikre azt lehet mondani, hogy megvan nekik az a bizonyos “józan-paraszti”… mely fogalom évszázadokon át a túlélési képesség szinonimája is volt egyben. Aki ugyanis gondol a holnapra, az már ma elveti a magot! Az emberek nagy része azonban nem tud józanul gondolkodni, s ezért a mában a jövőt próbálja álmodni – a lezárt, megmásíthatatlan múlt segítségével… ez persze már önmagában is ellentmondás!

Az, hogy az ószövetség idejében az ún. “halottlátók” mesterségét “tudomány”-nak vélték, az gyaníthatóan a halál, az elmúlás misztikájának tudható be, de hogy ebben a mostani korunkban is így – vagy még inkább így – van, ez már nehezebben érthető. Pedig egy mai, európai modern államban (Németország) csak az adó-számmal(!) rendelkező jósok/jósnők száma (mintegy negyedmillió!) bizony több, mint az összes egyházi személy (pap, lelkész, prédikátor, rabbi, imám) egész Németország területén! Nyilvánvaló, hogy sokan adószám nélkül, de pénzért nyújtják “szolgáltatásaikat”, s bőven akadnak, akik csak úgy hobbi-alapon “segítenek” másokon… A tények magukért beszélnek: azért van ez így, mert igény van rá!

Az az ember, aki nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik, nagyon jól tudja, hogy az Isten azért az élők Istene, mert Ő az Élet adója. Ő a világosság, s a világosságnak nem sok köze van a sötétséghez… Aki a törvényre (értsd: Isten rendje) figyel, az nem a múltban turkál, hanem döntéseivel a jobb jövőt munkálja. A hívő ember tudja, hogy szebb és jobb csak akkor lesz a holnapután, ha a mában meghozott döntések Isten előtti felelősséggel történnek, s a kitűzött célok elérése csak etikus módon lehetséges! Ha így gondolkodna, ha nem is minden ember, de az embervilág jelentős része, akkor más lenne ez a világ… Charlie Chaplin mondta egyszer: “Csak úgy lenne szabad filmet csinálni, hogy a rendezők tudatában lennének azzal, hogy filmjeiket az utolsó ítéletkor újra levetítik majd…”

A mozgókép-kultúra alapvető befolyással bír a mai ember életében – jól tudják ezt a világ hatalmasai, ezért is tartják kezükben a médiát -, s a dolgok jelen állását tekintve sajnos elég jó úton haladunk afelé, hogy egyre kevesebb legyen azoknak a száma, akik tudatosan vezetik életüket. Aki képtelen (jó!)döntéseket hozni életében az, ezek után is ilyen “érdekes” helyeken keresi élete gondjainak megoldását. Az persze előre megjósolható, hogy mi történik akkor, ha “vak vezet világtalant”, de az evangélium pontosan arról szól, hogy életünkről, jövőnkről mi magunk – minden egyes napon, amíg áll ez a világ – dönthetünk, ha hiszünk az Élet Istenének szavában!

 



Közösség…


A mai nap imádsága:
Uram! Tisztítsd meg lelkünket, hogy önmagunk mentegetése helyett Téged dicsérjünk életünk minden napján! Ámen

Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből.
Jer 25,5a

Hibáinkkal nem szívesen dicsekszünk, s azok beismerése sem éppen kedves feladat… Kezdő lelkész koromban történt egy beteg úrvacsoráztatásakor, hogy a gyónási kérdésre: “Vallod-e magadat bűnösnek, s ezért kárhozatra méltónak?” azt válaszolta az idős hölgy: “Nem!”… Kissé meglepődtem ugyan, de a többi kérdésre már megfelelő választ kaptam. Elszólás vagy betegségből fakadó dekoncentráltság volt? Nem tudom, de egyet megtanultam belőle: az ember jobbnak látja, s láttatja magát, mint amilyen valójában. Hány férj van, aki észre sem veszi milyen durván beszél a feleségével, s hány feleség viszonyul férjéhez úgy, mint a kapca-rongyhoz? Megtérni abból, amit nem is látunk bűnnek, az a legnehezebb. Fiatalok szexuális szabadosságáról sokat cikkeznek manapság – sokszor valótlanságokat is állítva. Nyilvánvaló, hogy minden normális fiatal a “legelején” úgy viszonyul a szerelem csodálatos érzéséhez, hogy azt a legnagyobb mélységgel szeretne átélni. A lelki felkészületlenségből adódó kapcsolati kudarcok gyorsan “megrontják” látásukat… S, így jutnak el azután fiatal felnőtt korukba, amikor is nagyon szeretnének már végre tartalmas kapcsolatot, de elfelejtették hogyan is kellene azt kialakítani… Miért is? Mert a szívükbe sok minden más is beköltözött azóta.

Megtérni, azt jelenti visszatalálni. Oda, ahol még minden rendben volt. A védelem, az elrejtettség érzése/tudata pedig csakis az Isten közelében élhető át annyira, amennyire a nekünk adatott kegyelem, s hit mértéke engedi. Beismerni hibáinkat, önzésünket Isten előtt csak akkor tudjuk, ha megvan az élő kapcsolat Vele. Ha nem akarjuk, de már nem is tudjuk gondolataink közül “kitörölni” az Istent, ha minden egyes cselekedetünkben meghatározó erő és tényező az Ő Valósága, akkor képesek vagyunk/leszünk a kendőzetlen igazság kimondására… Isten előtt megvallani bűneinket, vétkeinket, mulasztásainkat felszabadító érzés, melynek folytatása felebarátunk felé a bocsánatkérés, s a jóvátétel kezdeményezése. Ez utóbbiról igen sokszor mégis megfeledkezik a felszabadult lélek.

Nagycsütörtök van, az úrvacsora szerzésének napja. Jézus Krisztus igéi az egységet és életet szimbolizáló kenyér és bor eucharisztikus közösségében nemcsak új értelmet nyernek, de az Isten Felettébb Nagy Titkának következtében emberlétünk új dimenziói is megnyílnak. Ennek meglátására hívogat minden, ami szép és lelket emelő…

 

 

Pénz-kérdések…


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem értelmes és bölcs szívet, hogy törvényeid szerint tudjam vezetni az életemet, s abban mindig meglegyen az erő, a józanság és a szeretet lelkülete! Ámen

Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: “Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?” Ők ezt felelték: “A császáré.” Ő pedig így válaszolt nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”
Lk 20,22-25

“Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Jézus kétszeresen is nyomatékosítja: Ő nem e világ “észjárása” szerint látja a dolgokat… A “Fizessünk adót vagy ne?”-kérdés a zsidók szemében igen fontos problémának mutatkozik, könnyű lenne ítéletet mondani felettük, hogy “Már megint az az átkozott pénz!” -, de ne tegyük, hiszen ki az, aki nem örül annak, ha több pénz marad a zsebében?

A pénz az idő is, s akinek pénze van, annak (többlet)szabadsága (is) van. Nem csoda, hogy ezért bizonyos fokig – ha az egészség, s az emberi méltóság megéléséhez szükséges általános egzisztencia rendelkezésre áll – mindenkit izgalomban tart a pénz-kérdés, hiszen így, a véges időből többet, “szabadon”, munkahelyi-, s egyéb elkötelezettségek nélkül megélni, az intenzívebb, élményszerűbb élet csábító ígéretét sugallja.

Az adófizetés mindenkori problémája azonban túlmutat önmagán. Olyan rendszer még sosem volt (gyaníthatóan nem is lesz!), amelyik megelégedett volt/lenne a mindenkori befolyt adóforintokkal… Hol a határa az egyén közösségért vállalt kötelezettségeinek? A király katonáival behajtatta a parasztoktól, amit elgondolt, s a közelmúlt is adott rá példát: Ha “pártunk és kormányunk” nem elégedett meg a beszolgáltatási verseny eredményével az 1950-es évek elején, akkor kiküldte rendszerhű talpnyalóit, s a szerencsétlen, túlélésért küzdő, a jövő évi vetőmagot elrejtő paraszt padlását is gátlástalanul “lesöpörte”. Mára nagyot változott a világ, demokráciában élünk, mégis naponta ütközünk azzal – jogegyenlőség ide vagy oda -, hogy még mindig vannak, akik “még-egyenlőbbek”…

Jézus válasza egyszerűen “zseniális”! Igent mond, de magasabb összefüggésbe helyezi az “adógarast”… Aki Jézuson tájékozódik, az tudja, hogy nemcsak az adóhivatalnak kell elszámolni, hanem az Istennek is, az bizonnyal másképpen kezeli a pénzt is! Gyaníthatóan nem issza el a kocsmában a “segélykét”… Próbálja életes derűvel függetleníteni magát az igazságtalan világtól: kiskertjében – ha teheti – elszöszmötöl a maga-termelte gyümülccsel, zöldséggel, nem vásárolja meg a délamerikai szőlőt a “Hitvány-Áruházban”, becsüli a magyar terméket, nemkülönben az őstermelőt, nem fizeti meg a “bolondok” jövedéki adóját: italban, cigerettában, lottóban – környezetkímélő, mérsékelt életet él. Önmegvalósítási vágyát, emberségét nem a világ mindinkább való “maga alá gyűrésében”, hanem az istenes életben teljesíti ki. Szívét nem a pénz szerelme tölti ki, hanem az élet-párti Isten törvényei, melyek minden helyzetben világos útmutatást adnak… Jól tudja, a pénz semmi fontosat nem old meg, de az Istennek mégis mindenre van válasza, s az Ő felelete több minden emberi megoldásnál…

 

Tiszta látás…


Imádkozzunk!
URam! Add, hogy látásomat ne homályosítsa el, érdek, önzés, bármiféle bűn! Légy segítségemre, amikor megtorpanok az élet göröngyös útját járva! Bűnbocsátó kegyelmed palástjával takarj be, hogy megmelegedvén Nálad, továbbmehessek -, s akaratod szerint a nekem rendelt sorsomat tisztességgel bevégezhessem! Ámen

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
1 Jn 1,8

A vegyes-megítélésű XII. Piusz pápa 1946. október 26-án az Amerikai Egyesült Államok bostoni nemzeti katekétikai kongresszusához intézett rádiós üzenetében hangzott el a már szinte szállóigévé vált mondata: „E század bűne a bűntudat elvesztése.” Tény, hogy sok dolog erkölcsi megítélése változott a 20. szászad második felében -, de az is, hogy nem mindig volt minden előremutató. A szabadság az ember életében az egyik legfontosabb dolog, de ha az sérti a másik ember szabadságát, akkor egy egészséges jogrendszerű társadalomban a “köznek” közbe kell lépni, hogy “Na ezt azért nem szabad!”. Ha nem teszi,akkor az meghasonláshoz, pusztuláshoz vezethet. (Egyszerű példa: szabad a tőzsdén pénzt mozgatni ide-oda, de ha alapvető élelmiszerek a spekuláció tárgyát képezik, ha a banki szektor, s nem a reálgazdaság határozza meg a folyamatokat, akkor pontosan az történik, amit most látunk a világban: meghasonlás, mely az összeomláshoz vezető úton szalad előre…)

“Gyarló az ember…” Ez így igaz, valóban bűnösök vagyunk -, de ez az általános megállapítás nem jog szerinti bűnösséget jelent, hanem teológiait: azaz bennünk van kitörölhetetlenül a rosszra való hajlam. Még akkor is, ha ez soha az életben, egyetlen egyszer nem realizálódik cselekedetekben. A körülmények olykor az emberi ítélőképességet torzítják, sőt, néha teljesen ki is kapcsolhatják – ilyenkor történnek meg a súlyos bűnök, melyeknek a hatályos jogszabályok alapján már következményei is vannak. A hajlam, a készség azonban nem elveszettséget jelent, hanem csak kísérthetőséget. Lutherünk így mondja: “Arról nem tehetsz, ha a kísértés madara elszáll a fejed felett, de arról már igen, ha fészket rak a fejeden!”

Az, hogy bűnre csábíthatók vagyunk, nem jelenti azt, hogy ne lennénk képesek a jóra. Sok önmaga körül forgó “jókeresztény” mindent a bűn felől közelít meg, s ott is bűnt lát, ahol nincs. Így turkál a másik magánéletében, s akarja őt bántó megjegyzéseivel “jó útra” téríteni – a jézusi szelídség minimumát sem gyakorolva. Az ilyen emberek szeretnék szívesen kivenni a szálkát a másik szeméből, ahelyett, hogy a saját szemükből távolítanák el a gerendát!

Isten nem azt akarja, hogy a bűn kormos szemüvegén keresztül lássuk a világot, hanem azt, hogy a golgotai kereszt koordináta-rendszere határozza meg életvezetésünket. Isten ugyanis szeretetből korrigálta, s ma is ‘kijavítja” az ember bűnét – ha mégsem, akkor annak isteni “pedagógiai” oka van -, de azt gondolni, hogy Istennek “ez a dolga”, hogy ti. mindig mindent megbocsásson, s jóra fordítsa, amit mi rendre elrontunk, ez nem csak fatális tévedés, káromlás, gondviselő jóságával való pimasz visszaélés is egyben.

Isten azt akarja, hogy igazságban éljünk, s ne csaljuk meg önmagunkat. Aki csak bűnt lát mindenben, az megcsalja önmagát, s ezzel fájdalmat okoz önmagának és környezetének is. Aki meg sehol sem lát bűnt, az is becsapja önmagát, hiszen nem veszi észre, hogy a korlátok az életért adattak, hogy védjenek, s megtartsanak itt a földiben, s elvezessenek abba a másikba, az “örökbe”…

a

HASSON RÁD, AMIT OLVASOL!

 

„…azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” (János 6:63)

Ne csak olvasd ezt az áhítatot, éld is meg, tedd is meg az olvasottakat! Ahhoz, hogy a legjobbat hozhasd ki a napodból, találj valami jó gondolatot, és elmélkedj rajta; az igazság egy aranyrögét, amin egész nap töprenghetsz. Pál ezt mondta Timóteusnak: „Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts” (2Timóteus 2:7). Minél többet gondolkodsz rajta, Isten annál többet fog feltárni előtted. Majd keress egy igeverset, és tanuld meg kívülről! Olyan ige legyen, mely magába sűríti azt az igazságot, melyet éppen olvastál. Ha azt akarod, hogy életed minősége javuljon, az igeversek tanulá­sa az egyik legfontosabb szokás, amivel elkezdheted. írd le az igét, és olvasd el minden alkalommal, amikor lehetőséged van rá. Mint egy elvetett mag, életet fog teremni benned. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” Majd keress egy kérdést, amely egészen személyesen szól hozzád. Ez a kérdés segítsen elgon­dolkodni azon, hogyan tudnád alkalmazni azt, amit olvastál. A kérdés nem csupán ennyi: „Mit mond Isten?”, hanem: „Mit mond ezzel nekem Isten?” Ha leírod a gondolataidat, választ találhatsz erre a kérdésre. Végül keress egy alapelvet, ami szerint cselekedhetsz. Az információ csak akkor hoz igazi átalakulást, ha kezdesz valamit azzal, amit olvastál. Jakab azt írja: „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mel­lette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:25). Az életed ér annyit, hogy időt fordíts rá, és elgondolkodj rajta! Tehát ha most olvasod ezt az áhítatot, tedd meg ezt a négy dolgot!

 

 

Kegyelmet kapsz arra, hogy megtedd!

 

„Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Lukács 6:28)

Nem lehet úgy leélni az életet, hogy ne kapjunk sebeket. De ha azt gondolod, hogy rossz volt az, amit az a személy tett, aki megbántott, várd csak ki, mire képes a keserűség! Növeli a fájdalmadat, megfertőzi a viselkedésedet, irányítja a hangulatodat, és oda juttathat, hogy elveszíted a barátaidat. Kevés dolog van, ami rosszabb az olyan embernél, aki mindig csak arról akar beszélni, hogy „mit tettek velem”. Szabadulj meg a pontnyilvántartó lapoktól! Égesd el őket! Ha tudod, hogy hol rejtőznek, akkor még nem engedted el őket. Jézus azt mondta: „Van köze egymáshoz annak, amit Isten tesz, és amit te teszel. Nem kaphatsz bocsánatot Istentől, például, ha nem bocsátasz meg te is másoknak” (Máté 6:14-15 TM).

„De fogalmad sincs, min mentem keresztül!” – mondhatnád. Nem, de ha a Szentírást olvasod, látni fogod, hogy Jézus min ment keresztül. Akarsz összehasonlítást végezni? A családja őrültnek tartotta. Néhányan azok közül, akiket meggyógyított, a halálát akarták. Még a tanítványai is elfutottak, amikor a dolgok nehézre fordultak. Aztán vedd még hozzá a világ összes bűne elhordozásának a súlyát, és mindjárt láthatod, hogy bőven van oka keserűséget érezni! De e helyett ő megbocsátást hirdetett – a kereszten is! És ma az Ő Igéje számodra ez: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza” (Lukács 6:28-30). Azt mondod: „Ezt nagyon nehéz megtenni”. Igaz, de Isten ad hozzá kegyelmet, hogy megtehesd!

 

 

TISZTELD A TEKINTÉLYT!

 

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint z Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23)
El tudsz képzelni egy népet vezető nélkül, egy munkahelyet főnök nélkül, vagy egy hadsereget hadvezér nélkül? Káosz lenne! A struktúra rendet teremt, e nélkül semmilyen haladást nem lehetne elérni. Ezért van az, hogy az autóddal nem a hálószobádban parkolsz, és te magad nem a garázsban alszol. tanuld meg tisztelni azokat, akik hatalommal bírnak feletted! Tiszteld azokat, akik idősebbek, mint te, mert ők a tudás gazdagságával rendelkeznek. Hallgass rájuk, és növekedj! Amíg nem tanulsz meg parancsoknak engedelmeskedni, sosem leszel alkalmas arra, hogy parancsot adj. Jézus megértette ezt Ő Isten Fia volt. Nagyobb tudása volt, mint bárki ember fiának, mégis tisztelte a hatalmon lévő hatóságokat. Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, mi a véleménye az adófizetésről, ő így válaszolt: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” (Márk 12:17). Kétkedő szavakat mondasz a cégetekről? Lekicsinyled azokat, akiknek hatalmuk van feletted? Azonnal hagyd abba! Igen, ők sem tökéletesek. (Lehet, hogy éppen ezért tudnak elviselni téged.) Ha lázadsz minden egyes utasításuk ellen, ne panaszkodj, ha a körülötted lévők lázadozni fognak a te szavaid és véleményed ellen. A kölcsönhatás törvénye kimondja, hogy ha azt akarod, hogy tisztelettel bánjanak veled, neked is tisztelni kell másokat. Ebbe azok is beletartoznak, akikkel nem értesz egyet, vagy még csak nem is kedvelsz. Jézus tiszteletet tanúsított mások iránt. Imádkozd ma te is: „Atyám, tudom, hogy a te Igéd arra tanít, hogy tiszteletet adjunk a felettünk álló hatalmaknak. Ezért, kérlek, emlékeztess ma arra, hogy sikerem azon múlik, milyen a hozzáállásom azok felé, akiket fölém állítottál, hogy vezessenek. Ha becsülöm őket, hiszem, hogy te is meg fogsz becsülni engem.”

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)

Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik…

Gyökössy Endre

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

 

 

„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia. (Horváth-Hegyi Olivér)

 

Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a “Keresd a békét, és járj a nyomában!” (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.

 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)

Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás


Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

 

„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)

2019. március 20. JÉZUS IMÁDSÁGA

1990. január 29.

Uram?

Én vagyok. Kicsim, imádkozzunk!

Uram, Istenem,
emeld fel lelkemet ebbõl a sötétségbõl
a Te világosságodba!
Fogadd be lelkemet
Szentséges Szívedbe!
Tápláld lelkemet Szavaddal!
Kend fel lelkemet
Szent Neveddel!
Készítsd fel lelkemet hangodra!
Leheld lelkemre édes illatod,
és kelts új életre engem!
Ragadd el lelkemet
Lelked örömére!
Atyám, ékesíts fel engem, gyermekedet!
Öntsd rám tiszta mirhádat!
Bevezettél engem
mennyei csarnokodba,
ahol a választottak foglalnak helyet.
Bemutattál körben álló angyalaidnak.
Kérhetne lelkem ennél többet?
Lelked lehelt életet belém,
és Te, az élõ Kenyér,
megújítottad életemet.
Innom kínáltad Véredet,
hogy országodba befogadhass engem,
és Veled éljek, örökkön örökké.
Dicsõség a Magasságbelinek!
Dicsõség a Szentek Szentjének!
Magasztaljuk Urunkat!
Magasztaljuk Urunkat,
mert irgalma és szeretete
nemzedékrõl nemzedékre
és mindörökkön él!
Amen.

Jól van, gyermekem !

(Jézus örült a lediktált szövegnek.)

Amikor Istené az irányítás, a béke uralkodik


“Engedelmeskedjetek azért az Istennek” Jakab 4:7

A konfliktusok korán kezdődnek az életben, még mielőtt beszélni tudnánk.Észrevetted már, hogy egy kisbaba mindig tudatja veled, ha a szükségletei nincsenek folyamatosan kielégítve? Még akkor is tudsz vitatkozni, ha nem tudod hogyan kell beszélni.

Jakab levelében az író azt mondja, hogy a viták oka az, hogy vágyak ütköznek össze. Amikor az én akaratom ellentétbe kerül a te akaratoddal, akkor a szikra lángra kap. A három vágy, ami bennünk van és konfliktust okoz, az a birtoklás, az élvezet és a büszkeség.

Annak érdekében, hogy a vita ne folytatódjon, Jakab 4 lépést ad nekünk:

Az 1. dolog, amit azért tehetünk, hogy szétoszlassunk egy konfliktust az, hogy engedünk Istennek, függetlenül attól, hogy a vita a gyermeked és közötted van, a társad és közötted vagy valakivel a munkahelyeden.

A Jakab 4:7 azt mondja, hogy “Engedelmeskedjetek azért az Istennek”. Add Istennek az életed feletti irányítást. Helyezd rá a felelősséget. Engedd át magad Őneki. Hagyd abba, hogy magad irányítsd az életedet!

Ugyanennek a fejezetnek az 1. versében Jakab azt mondja, hogy azért kerülünk más emberekkel konfliktusba, mert konfliktus van a bensőnkben, önmagunkkal. Azért nem vagy jó kapcsolatban másokkal, mert személyes háború zajlik az életünkben. A kezdő lépés az, hogy felismerjük az igazi konfliktust: döntsük el azt, hogy ki irányítja az életünket. Ha a tiéd az irányítás, akkor valahányszor valaki olyan kerül az utadba, aki nem úgy lép, ahogy azt te akarod, akkor feszültté válsz. Ingerlékeny leszel, zaklatott. De ha Isten veszi át az életed irányítását, annak a dolognak nem kellene annyira felingerelnie.

A Kolossé 3:15 írja: “És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben”. Amikor Krisztus békessége megvan a szívünkben, akkor békességben leszünk más emberekkel. Ha nincs meg Isten békessége a szívünkben, akkor megpróbálunk manipulálni másokat, irányítani őket és úgy mozgatni őket, hogy megkapjuk mindazt az életben, amit akarunk.

Engedd át magad Istennek. Ez azt jelenti, hogy megtanulod azt mondani, hogy “Legyen meg a te akaratod”, ahelyett, hogy “először én”. Amikor azt mondod, hogy “Uram, bármit is akarsz, azt akarom én is”, akkor elkezdődik a béke folyamat.

Beszéljünk róla:

* Életed mely területén próbálod még mindig a kezedben tartani az irányítást, ahelyett, hogy engedelmeskednél Istennek?
* Mit gondolsz, hogyan fog segíteni a konfliktusaidnál az, ha Istennek adod az irányítást?

 

Engedd, hogy Isten Szava működésbe hozza a hited


“A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg.” (Róma 10:17, NIV fordítás)

Többségünk nem magabiztos és nem bátor. Többségünk halálosan fél. Félünk kockázatot vállalni, félünk, hogy elbukunk, és félünk a haláltól. Nem vagyunk magabiztosak, mert nem vagyunk a hit emberei.

A hit embere akarsz lenni? Isten Szava aktiválja a hitet. A Biblia azt mondja a Róma 10:17-ben “A hit az üzenet meghallásából jön, az üzenet pedig a Krisztusról szóló Igén keresztül hallható meg.” (NIV fordítás)

Ha valaha például épp egy verset olvastál a Bibliában, amikor hirtelen azt gondoltad hogy “Ezt meg tudom csinálni!”, akkor tudd, hogy Isten Szava épp aktiválta a hitedet.

Ez a különbség a Biblia és az ön-segítő könyvek között. Az ön-segítő könyvek gyakran adnak éleslátást. Elmondják, mit kellene tenned, de nem adnak hozzá erőt. Elmondják, hogy nem kellene aggódnod, vagy hogy fel kellene adnod a rossz szokásaid. Segítenek, igen, de nem adnak erőt hozzá, hogy megtedd, amit tanácsolnak. Mert azok a könyvek nem élnek.

Azonban Isten Szava nemcsak elmondja, mit kellene tenned, hanem az erőt is megadja hozzá. És a hited is nő, amikor cselekszel. Amikor olvasom az ezernyi ígéretet a Bibliában – amelyben Isten azt mondja, értünk munkálkodik, ha engedelmeskedünk neki – akkor az magabiztosságot ad nekem. Tudom, ha azt teszem, amit Isten kér tőlem, az biztos eredménnyel jár.

1981-ben szinte egész évben levert voltam. Egy éve volt, hogy Dél-Kaliforniába költöztem, hogy elindítsam a Saddleback-et. Kimerült voltam érzelmileg, szellemileg, fizikailag és lelkileg is. Úgy éreztem, mintha egy felhő lenne a fejem fölött, ami elől nem tudok menekülni. Sose felejtem azokat a verseket, amik aktiválták a hitemet: a 2Mózes 23:29-30 ezt mondja: “De nem egy év alatt űzöm ki eloled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad. Apránként űzöm ki eloled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot.”

Isten megígérte a zsidóknak az Ígéret Földjét. Át kellett menniük a Jordán folyón Izraelbe, és fel kellett venniük a harcot az ott élő törzsekkel. Nem hitték, hogy képesek ezt megtenni. Azt gondolták, hogy túl nagy a cél.

A 2Mózes 23:29-30-ban Isten tulajdonképpen ezt mondja a zsidóknak: “Ismered ezeket az ellenségeket? Nagyobbak, mint te. De nem adom neked az egész földet az első évben. Csak apránként – egy-egy csata megnyerésével – fogod megszerezni. És megerősödsz. Amikor elég erős leszel ahhoz, hogy tudd kezelni az egészet, megkapod mindet.”

Amikor azokat a verseket olvastam, olyan volt, mintha ez az ígéret közvetlenül nekem szólna. Rájöttem, hogy nem egy év alatt kell teljesítenem mindent. Isten szolgálatában fogom tölteni életem hátralevő részét, és mindent az ő ütemezése és tempója szerint fogok tenni.

Ez a felismerés olyan önbizalmat adott, hogy nagy célokat is ki mertem tűzni magam elé. Ahogy az Ige működésbe hozta az én hitem, Isten Szava a te hited is működésbe hozhatja.

Beszéljünk róla:

* Mit szeretnéd, hogy Isten elvégezzen az életedben? Hiszed, hogy megteszi?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne elvégezni az életedben? Elhiszed, hogy megadja neked azt, amire szükséged van, hogy azt el tudd végezni?
* Isten melyik ígéretét szeretnéd ma elvenni?

 

Kit kedvel Isten?


“Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint Ábrahám.” Róma 4,16 (NCV Fordítás)

Isten nem kivételez – eltekint a hátteredtől, beosztásodtől vagy a bűneidtől. Nem számít, hogy vallásos ember voltál, vagy az vagy-e jelenleg, hogy éppen rendelkezel-e bármilyen vallásos háttérrel.

A Róma 4,16-ban ezt találjuk: “Az ígéret pedig nem csak azoké, akik a Mózes törvénye alatt élnek, hanem bárkié, aki olyan hittel él, mint az Ábrahám.” (Róma 4,16 – NCV Fordítás). Kik ezek az emberek, akik a Mózes törvénye alatt élnek? A zsidók. A zsidók, akik a leghamarabb ismerhették meg Isten útjait.

Gondolkoztál már azon, hogy miért éppen a zsidók lettek Isten választott népe? Talán jobban szerette Isten őket, mint minket? Nem. Isten egy bizonyos célra választotta ki őket – hogy hirdessék, hogy nincs más igaz Isten. Ők voltak tulajdonképpen a mi misszionáriusaink.

Isten ezt a feladatot mostmár átadta gyülekezetnek, ahol úgy megtalálhatóak a zsidók, mint pogányok és mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban. Isten megmentő kegyelme bárki számára elérhető, aki hittel megnyitja szívét: “Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10,13 – NIV fordítás). A mennyben nincs személyválogatás, az igevers nem azt mondja, hogy csak a nagyon jó emberek, az igazán okosak és vallásosak fognak üdvözülni, ha segítségül hívják Isten nevét. Azt mondja, hogy mindenki, aki hozzá kiált, megmenekül.

A legszomorúbb az, hogy hiába tudja nagyon sok ember, hogy Isten felajánlja kegyelmi ajándékát, mégis maguk erejéből próbálnak a Mennybe bejutni. Azt hiszik, hogy vannak dolgok az életükben, amiktől ők elegendően jók, ezért nincs is szükségük Isten megmentő kegyelmére Krisztus által.

Lehet, hogy tettél igazán remek dolgokat az eddigi életed során, de ha azt hiszed, hogy ez elég ahhoz, hogy a Mennybe juss, felejtsd el. Az egyetlen út mindannyiunk számára az, hogy elfogadjuk Isten ajándékát, mely ma is elérhető bárki számára.

Beszéljetek róla:

* Melyek azok az erőfeszítéseid, illetve jellemvonásaid, melyekről azt hiszed, hogy segítenek abban, hogy üdvözülj?
* Mit gondolsz, mi a te szereped a gyülekezet feladatában, hogy terjeszd a megváltás üzenetét azok felé, akikhez még nem jutott el?
* Mit jelent “segítségül hívni az Úr nevét”?

A tiszta szóért.


A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Lelkemet, értelmemet Szentlelkeddel járd át, hogy hitelesen tudjak Rólad bizonyságot tenni ebben a világban! Ámen

 

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? “
Róma 10,14-15a

A hit ébredése, megerősödése és terjedése az Isten titka és ajándéka. Nem kierőszakolható, nem “jár”, Isten adja – ha akarja – ezért a hit nem teljesítményünktől, hanem az Örökkévaló kegyelmétől függ… Akkor minek az ige hirdetése, a meggyőződés propagálása nyilvánosan vagy a reménység megosztása csendes baráti beszélgetésben? Hol az ember része, a nagy isteni elgondolásban?

A hit olyan, mint a táplálék, ami nélkül létezésünk nem képzelhető el. Ha nem eszünk, éhesek leszünk. Elemi ösztönünk az evés, ha lemondunk róla, ezzel életünket tesszük kockára. Az éhség nagy úr, nemcsak az embernél az állatoknál is, s ha kell, a túlélésért ölni is fog az adott ragadozó… Sajnos az ember – alapvető bűnössége (eredendő bűn) okán – akkor is öl, ha nem az életéről van szó, de ez egy másik nagy kérdés.

Az igehirdetés, a testvéri beszélgetés nem más, mint tudomásra hozatala annak, hogy tudom, hol osztják a kenyeret… Luther Márton pár nappal a halála előtt ezt írta: “Bizony koldusok vagyunk mindannyian!” Nem mi sütjük az élet kenyerét, összetételének titkos receptjét sem mi birtokoljuk. Egyetlen, amit tudhatunk, hol osztják ezt a mindennapit… Nemcsak Istenre utalt koldusok vagyunk, de egymás szeretetének koldusai is. Éhesek vagyunk a szépre, a jóra, sokan mégsem a Felülről jövő Kenyeret kívánják, hanem mindenféle gyomor/élet-rontó édességgel zabálják tele magukat.

Sok prédikátorra lenne szükség, akik szavakkal és szavak nélkül bizonyságot tennének az Élet Kenyeréről. Sajnos az egyháztörténet, a mai is arról tanúskodik, hogy sokan – akár szószéken állnak, akár alatta ülnek – a süteményes kereszténységet választják, afféle “hétvégi cukrászdás” variációként… A fejlődéshez, a megerősödéshez azonban kenyérre van szükség, amelyben minden táperő megtalálható! Ősi magyar szavunk ezért nevezi a kenyeret és a kenyérnekvalót életnek. Ebben rejlik az ősi megtapasztalás is: Istenre olyannyira szükségünk van, mintegy falat kenyérre…

 


Hit…


A mai nap imádsága:

Uram! Elfordult tőled a világ, nem követi szereteted törvényeit, nemcsoda, hogy megundorodik önmagától… Könyörülj rajtunk, hogy el ne vesszünk, s készíts utat mindannyiunknak, hogy hozzád menekülhessünk! Ámen

 

Szeretett testvéreim: Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?
Jak 2,5

Arany János írja ‘Fiamnak” c. versében:

    “Mert szegénynek drága kincs a hit.
    Tűrni és remélni megtanit:
    S néki, míg a sír rá nem lehell,
    Mindig tűrni és remélni kell!”

Sokan vannak ebben a világban, akik azt gondolják, hogy a dolgok örök rendje szerint való, hogy legyenek mindig sikeres magasrajutók s “aláhulló” vesztesek. Ők azok, akik elhitetik másokkal is, hogy “férgesének” hullani kell, hogy az emberek nem egyenlőek, hogy az embervilág is ugyanolyan mint az állatvilág, s ne próbáljon más lenni, fogadja el a lét evolúciós törvényeit. S még mielőtt beleszédülnénk ebbe a vélt igazságba, tegyünk fel magunknak egy kérdést: Van-e az állatvilágban olyan, hogy egy fajon belül egyik egyed megöli a másikat csak azért, mert az a másik másképpen gondolkodik? Ne próbáljunk meg keresni, nincs! Gondolatokért csak az ember képes ölni! Már ez is egy alapvető különbség ember és állat között! Volt szociáletika professzorom – a zseniális memórájú Prőhle Károly – jegyezte meg az 1980-as évek közepén egyik előadásában mosolyogva: “Nos igen, ha Földön nem lenne ember, akkor a Föld maga lenne a paradicsom!”

Mindennek az oka, az ember! Földünk, a Naprendszer kékesen csillogó gyöngyszeme csodálatos “képességekkel bír”. Igazságos, elosztással nemcsak megszüntethető lenne a mintegy kétmilliárd embertársunk folyamatos éhezése, de a jelen népesség tízszeresének sem kellene éheznie. (Csak az USA képes lenne egymaga ellátni az egész világot gabonával!) Ezzel ellentétben pocsékolunk: Számítástechnikával felvértezett civilizációnk semmivel sem lett jobb, kényelmesebb, nyugalmasabb, mint a korábbi korok embereié. A tévhit, hogy a számítástechnika kiváltja a papírt, eleddig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. S egy fiatalabbak számára jobban érthető példa: egy Second Life-beli avatár működtetése jóval több energiát emészt fel, mint egy albán polgáré (1310 kWh), fele annyit, mint egy magyaré (3637 kWh), és nem sokkal kevesebbet, mint egy átlagos földlakóé (2436 kWh). Az tehát, ami nincs is, igen sokba kerül…

Mikor lesz ennek vége? Talán 200-300 évbe is beletelik, míg ez a globális trágyaözön visszahúzódik, s az első magyarruhás legény újra dobbanthat itt egy nagyot a lábával. Akkor egyszerű tisztítószerekben mosott, szép fehér ingek fognak lógni a szárítóköteleken, nem lesz Világbank, nem lesz Valutaalap, nem lesz TESCO, DISCO, CASCO, nem lesz Tőzsde, nem lesznek metropoliszok, hanem csak kicsike kis törékeny falvak, ahol az emberek földet művelnek, családban élnek, gyermekeket nevelnek: a gyermekek iskolákba, az emberek velük együtt templomokba járnak. Mindenki, aki él, munkával fogja keresni a kenyerét, és a társadalom élőszövete azonnal kiközösíti, kilöki magából, aki “mások könnye árán” akar élni, aki spekulál, uzsorakamatokat szed, nyíltan és büszkén lop, és még dicsekszik is vele…

A nagyhangú istentagadók, akik nem akarnak gyengék lenni, s mégis azok maradnak, mert gyengeségükben az erőszak után nyúlnak, nem ismerik fel, hogy a lét nem kíméletlen harc, hanem lehetőség, az Istenre-rácsodálkozás fölülről jövő ajándéka. Ezért akik örökölni akarnak olyan kincseket, melyeket nem emészt meg a moly, s a rozsda – kulcsolják össze kezüket, s nyissák meg szívüket…

 

 

Isten…


A mai nap imádsága:

Életem adója vagy Uram… Add, hogy létem ajándék lehessen környezetemnek! Ámen

   
Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te,
s hatalmad által nagy a te neved.
Jer 10,6

A zsidó vallásbölcselet azt tanítja, hogy, aki a Tórát tanulja és ?megfejti?, az megérti és felfogja Isten nagyságát. A gondolat szépségének van egy kis szépséghibája: A teremtés csodái mind demonstrálják számunkra Isten nagyságát, de egy dologra soha nem képesek: nem tudják Istent elérhetővé tenni számunkra. Hogyan is foghatná fel a véges a végtelent?

Isten nagysága kicsinységekben mutatkozik meg: virágsziromban, harmatcseppben, fűszál között bóklászó apró bogarak titkos útjaiban. Ezeket meglátni csak alázattal lehetséges, ezért az alázat istenismérvi tulajdonság. Az alázatoskodás pedig pontosan az ellenkezője, hiszen az ilyen ember elfelejti Istentől kapott méltóságát, hogy ti. közte és Teremtője között nem állhat ember…

Isten nagysága nemcsak az életben mutatkozik meg, a halálban is… A halál ugyan elválaszt az élőktől, de nem az Istentől. Isten “élet-pártisága” mutatkozik meg a feltámadásban, s abban, hogy minden embert – eredeti szándéka szerint – örök életre teremtett. Az más kérdés, hogy Isten – mérhetetlen szeretetéből fakadóan – az akarata fölé helyezte az ember szabadságát.

Sok ember számára nem tudatosul, hogy döntéseiknek milyen súlya van… A kimondott igenek/nemek nemcsak itt a földi létben érvényesek, ezek isteni dimenziókat is átugorva megtermik a maguk gyümölcsét ott is. Ezért Isten nagyságát kutatni nem elveszett foglalatosság, hanem valóban életes idő, mely tartalmat teremt a földi életben, s reménységünk szerint hozadéka lesz az “odaát”ban is…

 

 

Képmutatás…

 

URam! Add, hogy ne akarjak mást mutatni, mint ami vagyok, s add,, hogy olyan lehessek, amilyennek Te is szeretnél látni engem! Ámen
    
Tanítás közben így szólt Jézus: “Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.
Mk 10,21
“A törvény az törvény!”…sokszor kiabáltak már a történelemben így, amikor nyilvánvaló volt a gazság, a joggal való visszaélés, de az ügyeletes hatalmon lévők mindig a “szent és sérthetetlen” törvényre hivatkoztak – amiket persze ők hoztak. Ha a törvény jó és mindenkit – nemcsak kevesek érdekeit – védi, akkor általában nem kérdőjelezik meg a jó rend szükségességét. Amikor azonban istentelen emberek nyilvánvalóan emberhez méltatlan törvényeket alkotnak, s azokat “istenítik”, akkor elgondolkodnak az emberek, vajon kinek az érdekében áll az, hogy egyik ember keservesen szenvedjen a másik ‘mihaszna’ ember haszontalan jólétéért?
Sajnos mindig voltak, vannak és lesznek farizeusok. Olyanok, akik teljesen helyénvalónak tartják a kettős erkölcsiséget! “Más szemében a szálkát, saját szemükben még a gerendát se” – klasszikus esete ez. Ők azok, akik felháborodnak, ha a történelem erősebb szele/vihara elfújja jogtalan kiváltságaikat, s hirtelen megszűnnek eladdig védett helyeik, kiesnek bársonyszékeikből, mert a csöndes többségnek egyszercsak elege lett az ügyeletes megmondóemberek állandó kioktatásából, a magukat a szellemi arisztokráciába képzelő analfabéták pöffeszkedő média-böfögéséből… Ezt a történelemben úgy hívják: forradalom. Csúnya dolog, amikor a járdák köveiből barikádokat építenek, de ennek mindig mélyebb okai vannak, hiszen az emberek nem önszántukból véreznek el egy ügyért, hanem azért vállalják még a halált, mert már nem bírják tovább elviselni Istentől kapott szabadságuk/méltóságuk sárbatiprását… Bizony felháborító a tegnapi kommunisták mai királykodása az egykorvolt szocialista országokban, de ugyanolyan visszataszító az egykorvolt nemzetrontó/rabló királyok mai utódainak “Hej, mi lehetne itt, ha én lennék a király!” okoskodása is. (Érdemes ide idézni/olvasni Absolont, aki a hatalomért mindenre képes volt, még arra is, hogy apja – Dávid király – ellen másodszor is fellázadjon.)
Jézus útja mindig a másik út. A nem hitt, de mégis létező alternatíva. Igaz, ez göröngyösebb, a keskenyebb, a nehezebb, de ez a jobb kilátást nyújtó, felfelévivő út! Aki ezen jár, az nem keresi-kutatja, kívánja eszelősen mások elismerő pillantásait, hiszen ő nem másoknak, hanem egyedül Istennek akar tetszeni. Aki emberek dicsőítését kívánja, aki embernek akar tetszeni, az emberi elvárásoknak akar megfelelni, ha kell mindenáron, azok bűvöletében él, s számára a látszat mindennél fontosabb; aki pedig az Istennek akar élni, az Isten szívbeírt törvényeit kutatja, ezért nem a külsőre, hanem a belsőre, a lélek dolgaira koncentrál. Aki Jézus lábnyomába lépni igyekszik, az nem ítélkezik, hanem imádkozik, nem felemészt másokat, hanem magát adja, magából táplál másokat… ezért élete szép és teljes lesz. Ez nem múló boldogság nem emberi ígéret, hanem isteni -, a hozzá tartozó Égi garanciával…

 

 

 

Szenvedés…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem szeretetedet, hogy el tudjam hordozni azt is, ami fáj! Ámen

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
Jób 19,25-26

Szenvedések közepette is (meg)látni Istent – a gondviselés-hit koronája… Kevesek kiváltsága ez, a szentek EGY-ügyűségének nem mindennapi ajándéka. A szenvedésben ugyanis az átlag-ember – persze ilyen ún. átlag-ember nem létezik, legfeljebb általános magatartást tanúsító – elfordul Teremtőjétől. A nagyon nagy szenvedés aztán közel viszi az embert Alkotójához, a nagyon nagy jólét pedig általában eltávolít. Nincs nagyobb kísértés a nélkülözésnél, s nincs veszélyesebb a kevély szívnél!

Jób – ez az irodalmi figura, hiszen egy bölcsességirodalmi kitalált személyről van szó – azt a hitet személyesíti meg, mely hit túllát a testiség horizontján. A komolyan hívő ember számára ugyanis nem a látható test számít, hanem a láthatatlan dolgok: legelőször is az Isten, Aki benne van mindenben. Ő ugyanis ott is jelen van, ahol, mi a semmit gondoljuk, s “Ő történik” ott is, ahol mi véletlent hiszünk, s független, előre nem látható körülményeket vélünk látni. Isten megvilágíthat minket a sötétséggel is, s Ő adhat a hiányon keresztül is! Ezért is mindenható a Mindenható!

A jóbi hit szerint Isten az, aki kivált/megvált a nyomorúságtól, hiszen a testben levés az nem csak öröm, de egyben bánat is. Sok idős ember panaszkodta már el, hogy van jó is az életvégi rosszban, mert az ember legalább nem kapaszkodik foggal-körömmel ebbe az anyagvilágba! S valóban, mire az ember leéli a többnyire hiábavalósággal teli 70-80 esztendőt, eladdig annyi igazságtalanságot, fájdalmaz és szomorúságot tapasztal, hogy sokszor már elege van ebből a “szép világból”, s (el)vágyakozik egy hite szerint jobb(!)-ba…

Sokszor mosolygok azokon a keresztény testvéreimen, akik a “Szent Szellemet” idézgetik, s győzködni próbálnak, hogy a bizony három rész van az emberben: test, lélek és persze szellem. Nos, számomra már az is probléma, hogy a testit külön tudjam választani a lelkitől! Melyik rész akarta/kívánta bennem ezt vagy azt? A testem vagy a lelkem?… A válasz nem is olyan egyértelmű, de hát elfogadom, hogy bennem lehet a hiba, s a szellemi fejlődésnek még nem állok azon a szintjén, hogy ezeket a dolgokat biztonsággal, perfekcióval külön tudjam választani… S ha valaki azt gondolja, hogy bántani akarom ezeket a keresztény, hívő embereket, annak újbóli elolvasásra ajánlom Jób könyvét! Ez könyv ugyanis a maga egészében próbál választ adni az emberlét egyetemes szenvedés-problémájára az istenfélő Jób történetén keresztül -, de ez mégsem sikerül, nem sikerülhet…

Soha nem is fog sikerülni, mert a szenvedés, a szeretettel együtt az Isteni titokzatosság része, amit csak hittel befogadni lehet és egy életen át hordozva forgathatjuk szívünkben, de megérteni soha nem leszünk képesek… Amikor pedig már érteni is fogjuk, az már nem ebben a világban, hanem abban másikban lesz, ami felé tartunk egész életünkben!

 

 

 


Szolgálat…

 

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy mindazzal szolgálni tudjak, amivel megajándékoztál! Ámen

(Jézus) szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. …felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Jn 13,1b és 4-5

Ismerős történet: Jézus szolgál, s ezzel példát ad tanítványainak. Az ige “üzenete” egyszerű és világos: szolgáljunk hát mi is! No, ennél azért “több van” ebben a rövid evangéliumi tudósításban…

A szolgálat az nagyon fontos, hiszen enélkül nem működik a társadalom, de óriási a különbség a szolgálat és a szolgáltatás között. A pizza-futár munkája szolgáltatás, a tűzoltóé, a katonáé, az orvosé: szolgálat, hiszen ő saját életének veszélyeztetése árán is végzi hivatást, megy be az égő házba, vállalja, hogy betegek között maga is beteggé válhat. Vannak, akik csak azért “szolgálnak”, mert ezzel érdemeket kívánnak maguknak szerezni. Jézus URunk a Hegyi Beszédében ezt így tanítja: “hogy lássák őket az emberek és megdicsérjék”… Megint mások azért szolgálnak, hogy lássa őket Isten és megjutalmazza. Vannak olyanok is, akik csak kötelességteljesítésből szolgálnak, s persze ez is erény egy ilyen felelősség-kerülő és a kötelesség alól kibújni-akaró világban, de az igazi szolgálat az nem ez. Aztán vannak, akik szánalomból tesznek jót másokkal, és ez is dicséretes egy ilyen kíméletlen és irgalmatlan világban, amiben most élünk, de ezek nem azok a szolgálati formák, amit a Mester példaként a tanítványok elé élt.

Így olvashatjuk itt Jánosnál: “Jézus szerette az övéit e világban, mindvégig szerette őket.” Nos, ez az, ami mássá teszi Jézus szolgálatát, s ha az Ő nyomdokában járunk, akkor a mienket is. Egészen más az a szolgálat, ami szeretetből fakad. Az édesanyák szolgálata szeretetből fakad: s ez olyan hivatássá magasztalja hétköznapi cselekedeteiket, hogy azokat egész életen át nem tudjuk nekik meghálálni. Visszaszolgálni nekik mindazt, amit tettek értünk soha nem tudjuk, csak továbbadni a következő generációnak! (Ez egyébként Isten akarata is!) Ha mindenki így, ilyen diakóniai (szolgáló) lelkülettel élne ebben a világban, akkor más lenne ez a világ! Krisztus URunk arra tanít minket, hogy ne azokkal tegyünk jót, akik azt viszonozzák nekünk, hanem azokkal, akik nem tudják visszaszolgálni.

Isten bölcsen úgy teremtette meg ezt a világot, hogy az életünk akkor teljesül be, ha szolgálunk egymásnak. Ha valaki arra törekszik, hogy őt szolgálják, akkor lehet, hogy nyereségnek éli meg életét, de Isten számára végül is elvész. Aki pedig képes lemondani önmagáról a szolgálat kedvéért, az nemesedik, s szolgálatán keresztül megnyeri az egész világot! A keresztény ember szolgálatának az alapja tehát a szeretet, de nem a sajátja, hanem az Istené, mert Ő mindennél előbb szeretett minket…

 



Világosság…


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szeretnék sokszor elbújni… Nem Teelőled, hanem a világ elől! Jó lenne nem látni mindazt a gonoszságot, emberi önzést, amire rávilágít Szent Igéd fénye. Kérlek adj nekem türelmet, s hitet, hogy meg ne lankadjak követésedben, s el ne veszítsem reménységem derűjét! Ámen

 

Világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
Ef 5,8b

Színszimbolikában az arany, az ezüst, a fehér az Isten “színei”… Ide tartozik még a piros is, hiszen az a vér, az élet színe. Tény, hogy az arany az örökkévalóság szinonímájává vált, s tény az is, hogy az az arany/ezüst csillogása igen gyakran elhomáyosítja az emberek világ-látását. Szeretjük a fényt, de még a csillogást is, ha nem is hivalkodunk vele, hiszen a fény az életet jelenti. Így tavasszal újra és újra átélhetjük a csodát, hogy néhány nap alatt zöldbe szökken a határ, újraindul a teremtettség megújulási rendje, s azt mondjuk sóhajosan: Na végre tavaszodik! A sötét, hideg Tél után különösen is vágyakozunk a meleg tavaszi napsugarakra, melyek nemcsak testünket de a szívünket is melengetik. Hiába, a tavasz az élet ünnepe, no meg a szerelemé is, s a sok-sok virág, a bőrünk alá bújó illatok mind ezeknek a szolgálatában állnak. Nos, nincs is szebb a tiszta szerelemnél, nincs felemelőbb, s megnyugtatóbb a Nap fényénél. Kell nekünk a világosság, ha nincs világosságunk, akkor végünk van, elhervadunk…

Pál apostol azonban többet állít az efezusiaknak: Ti vagytok a világosság, ti vagytok a fény! Egyrészt örülünk ennek – ez is az evangélium része -, másrészt pedig megrettenünk attól a kihívástól, hogy mi magunk is világosság vagyunk. Ha nem is járja át életünket a mennyei fényesség – mert életünk olykor csak pislákoló, füstölgő mécseshez hasonlítható -, az etikai sötétségben botorkáló 21. századi ember számára még ez a kevéske fényecske is iránytmutató vakító fényesség! Noéról azt olvashatjuk, “fedhetetlen volt a maga nemzedékében” – pedig nem volt az, olvashatjuk egy rabbinikus magyarázatban -, csak olyannyira elaljasult az embervilág körülötte, hogy az ő istenszerető átlag normalitása mások szemében istenes életű rendkívüliséget jelentett. Így ma is állíthajuk, bizony, mi mai keresztények nem vagyunk szentek, de a világ mostani gonoszságát látva még így, töredékes kereszténységünkben is istenes jellé válhatunk.

Az, hogy világosság vagyunk, mert tükröződik rajtunk az Isten szeretetfénye, még nem jelenti azt, hogy mi magunktól, a magunk erejéből világolnánk ebben a világban. Isten elhívott minket erre a méltóságteljes feladatra, lehetőséggel ajándékozott meg, de ebbe bele kell nőnünk, mint gyermeknek a felnőttkorba. A gyermek sem felnőttként születik, csak a kíváncsiság készségét, a megismerés lehetőséget hordozza magában, hogy egykoron gondolkodó felnőttként, felelősségteljesen élő krisztusi emberként éljen. Ha Isten gyermekei vagyunk – márpedig azok vagyunk, hiszen ez az evangélium üzenete -, akkor azt akarja az Isten, hogy növekedjünk/nevelődjünk, mint ahogyan az a jó gyermekek sajátja. Isten felénk megnyilvánuló szeretetét gyermeksírásunkkal is lehet dicsérni, de ennél többre vagyunk elhívva! Nincs lehangolóbb az infantilis keresztényeknél, az egyházban is megnyilvánuló gyerekes attitűdöknél… Félreértés ne essék, ez nem azonos a jó értelmében vett “szent naivitással”, mely az Isten békességéből táplálkozik! Arra gondoljunk csak, amikor torzsalkodás, veszekedés és egymásramutogatás jellemzi a krisztuskövetők egy-egy táborát, akkor bizonnyal ez nem az az elhívott állapot, amiben Isten látni kívánja az övéit…

Világosságban járni jó dolog. Nemcsak azért, mert kisebb valószínűséggel esünk gödörbe, sokkal inkább azért, mert érezhetjük az Isten Napfényének ízét, mely az egyedüli garanciája annak, hogy ne keseredjünk meg, s a fényfelé törekvő életünkben felfedezzük Istentől rendelt sorsunkat…

A római út az üdvösségre


„…Isten kegyelmi ajándéka az örök élet…” (Róma 6:23)

Üres az életed? Békére vágysz? Annak tudatára, hogy bűneid megbocsáttattak, és arra a bizonyosságra, hogy otthonod van a mennyben? Akkor ma helyezd a bizalmadat Krisztusba, és tedd Őt az életed urává! „Hogyan?” – kérdezed. Válaszd a római utat az üdvösségre (amit a Rómaiakhoz írt levélben találsz)!

Első lépés: „bűnösként összeállítottuk ezt a hosszú és sajnálatos listát… és bebizonyítottuk, hogy teljességgel képtelenek vagyunk azt a dicsőséges életet élni, ami Isten akarata a számunkra” (Róma 3:23 TM). Lásd be: mindannyian bűnösek vagyunk a lelkünk legmélyéig, és kétségbeejtően szükségünk van Megváltóra.

Második lépés: „Dolgozz keményen a bűnnek egész életedben, és a nyugdíjad a halál lesz. Isten ajándéka viszont valódi élet, örök élet, amit Jézus ad át” (Róma 6:23, parafrázis). Az evangélium „jó hírt” jelent, és a jó hír a következő: a bűneidért (mindegyikért) ki lett fizetve az ár a kereszten.

Harmadik lépés: „Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor Fiát feláldozva halálra adta, amikor mi még teljesen hasznavehetetlenek voltunk a számára” (Róm 5:8 TM). Az üdvösséget nem tudod jó cselekedetekkel kiérdemelni, sem azzal, hogy jó a jellemed. Isten ajánlja fel neked ingyen. Csak annyit kell tenned, hogy hittel elfogadod.

Negyedik lépés: „Nem „teszel” semmit, egyszerűen Istenhez kiáltasz, bízva abban, hogy Ő megteszi érted. Ez az üdvösség… mondd ki, mondd ki hangosan: „Isten minden elrendezett közte és köztem!” (Róma 10:9-12 TM).

Most pedig imádkozz ezekkel a szavakkal: „Uram, átadom az életem neked. Jöjj a szívembe! Hit által elfogadom az örök élet ajándékát. Köszönöm, hogy mindent elrendeztél közted és köztem, Jézus nevében, ámen.”

 

 

Isten és a pénzed

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)
A Biblia azt mondja: „Jézus… nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe…” (Márk 12:41). Próbálj őszintén válaszolni a következő kérdésre: „Másmilyen lenne az adakozásom, ha Jézus hozná a perselyt és figyelné, hogy mit írok a csekkre?” Igazából pontosan ezt teszi. Minden alkalommal, amikor Isten azt kéri, hogy adj, figyeli az engedelmességedet, a következetességedet és a nagylelkűségedet vagy annak hiányát. Nem az alapján tesz mérlegre, hogy mennyit adsz, hanem az alapján, hogy mennyid van, és mennyit tartasz meg. Ezért mondta Jézus: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.

Nos, mivel minden emberi vállalkozás mulandóságra ítéltetett, csak Isten országának „…nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:6), nem nehéz rájönni, hogy hová érdemes befektetni, igaz? Mégis ki az közülünk, akit nem foglalkoztat jobban álmai otthona itt a földön, mint örök otthona a mennyben? Jézus ezért kérdőjelezi meg újra és újra értékrendünket. Megfigyelted már valaha, hogy milyen sok ember igyekszik nagy adományokat adni Isten munkájára a halálos ágyán? Talán azért van ez, mert a ravatalról messzebbre látni! „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6:20). Jézus azt mondja nekünk: „Nem vihetsz magaddal semmit, de előre tudod küldeni”. Hála Istennek a nagylelkű örökhagyókért, de nem gondolod, hogy bölcsebb lenne még életedben adakozni, és élvezni annak kettős áldását, hogy látod a pénzedet Isten országában kamatozni, miközben még itt vagy és örülhetsz ennek? Összegzésül: ha tudni akarod, hogy mi az, ami valóban fontos számodra, figyeld meg, hogy mit kezdesz a pénzeddel!

„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából!” (Példabeszédek 3:9)
Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben. Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14). Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának. Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni, mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll alá…” (Jakab 1:17). Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17). Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd mit mutat? Amikor adakozásról volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:3-5). Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy bármi mást is neki adj.

 

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20)
Ha jó sáfára akarsz lenni mindannak, amit Isten rád bízott, tedd a következő négy dolgot!

Először: csökkentsd az adósságaidat! A bölcsesség vezessen, ne az ösztönök. Az anyagi biztonság kulcsa az, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit keresel. Ha elborítanak az adósságok, az előre elkötelez, és meghatározza, hogy merre haladhatsz. Amit ma teszel, az az egyetlen, amivel hatást gyakorolhatsz a holnapodra.

Másodszor: emlékezz, a készpénz a nyerő! Ne töprengj bonyolult befektetési stratégiákon, amíg nincs legalább három-hat havi megélhetésre elegendő tartalékod a bankban! Így fel vagy készülve mindenre, ha bármilyen vészhelyzet adódna – mert fog. A Biblia azt mondja: „A bölcs házában tartalékok vannak…, de az ostoba mindent eltékozol” (Példabeszédek 21:20 NIV).

Harmadszor: tűzz ki hosszú távú pénzügyi célt, és ehhez viszonyítsd az ügyeidet! Az oroszlánszelídítők széket használnak az idomításhoz. Miért? Mert az oroszlán megpróbál mind a négy lábra egyszerre összpontosítani, és ettől összezavarodik. Koncentrálj a hosszú távú célra! Végül: ne csak megtakaríts, hanem vess is! „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Valódi anyagi szabadságot ad, ha az adakozás többé nem fenyegeti a biztonságérzetedet, mert megtanultad, hogy ha következetesen vetsz Isten országába, az mindig aratást fog hozni. Az igazság az, hogy nincs is ennél jobb életmód!

 

 

JÓBAN, ROSSZBAN


„…szerette övéit… szerette őket mindvégig.” (János 13:1)

Egy forgalmas reggelen egy nővérke a sürgősségi rendelőben leültetett egy idősebb úriembert, aki azért jött, hogy varratokat szedjenek ki a kezéből. A férfi ezt mondta: „Nővérke, én sietek. Egy óra múlva fontos találkozóm van.” A sor előtte nagyon lassan haladt, és ő egyre aggodalmasabban nézte az óráját. A nővér tudta, hogy így semmi esélye, hogy odaérjen a találkozóra, ezért beengedte a vizsgálóba, ellenőrizte általános állapotát, és megnézte a sebét. Látta, hogy a seb szépen gyógyult, ezért az orvossal megbeszélve a helyzetet, engedélyt kapott arra, hogy eltávolítsa a varratokat, és új kötést tegyen a sebre. Megkérdezte a férfitől: „Egy másik orvoshoz siet megbeszélt időpontra?” Az idős úr így felelt: „Nem, a feleségemhez megyek az idősek otthonába, hogy együtt reggelizzünk”. A nővér a felesége állapotáról érdeklődött, és megtudta, hogy Alzheimer-kórban szenved. „Zokon fogja venni, ha nem ér oda idejében?” A férfi erre azt mondta, hogy a felesége már öt éve fel sem ismeri. A nővér csodálkozva kérdezte: „És ön mégis minden reggel meglátogatja, akkor is, ha ő nem is tudja, hogy kicsoda ön?” Az idős ember elmosolyodott, megveregette a nővérke kezét, és így felelt: „Ó, igen. Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő ki!” Szeretni jóban és rosszban azt jelenti, hogy elkötelezitek magatokat egymásnak az élet minden idejére és minden körülményére. Krisztus is így szeretett minket: „…szerette övéit… szerette őket mind­végig”. Ezért mondja ezt: „Uj parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34).

 

 

TALÁLKOZTAM A MESTERREL


„…láttuk az ő dicsőségét…” (János 1:14)

A Biblia azt mondja: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Személyesen ismerni az Úr Jézus Krisztust annyi, mint szeretni őt, szeretni őt azt jelenti, mint szolgálni őt, és szolgálni őt azt jelenti, hogy megtapasztaljuk az élet legnagyobb örömét és beteljesedését. Egy ismeretlen szerző írta a következőket Jézusról. Ha te is úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, a te szívedben is visszhangra fog találni. Ha nem, akkor azért imádkozunk, hogy akard őt elfogadni még ma Uradnak és Megváltódnak.
„Az élet útját könnyű léptekkel jártam, követtem, ahová a kényelem és az élvezetek vezettek; amíg egy napon, egy csendes helyen, szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. A célom hivatal, rang, gazdagság volt, sokat gondoltam a testemre, és semmit sem törődtem a lelkemmel; azért léptem pályára, hogy megnyerjem az élet őrült futamát, amikor szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel. Találkoztam vele, megismertem őt, és belepirultam, amikor láttam, hogy rajtam függő szemei tele vannak fájdalommal. Remegve a lábai elé estem aznap, és fellegváraim mind szétfoszlottak és eltűntek. Szétfoszlottak és eltűntek, és helyükön semmi mást nem láttam, csak a Mester arcát; Hangosan kiáltottan: »Ő add, ő tedd, hogy kövessem átszegett lábad nyomát!« Most már minden gondolatom a többi ember lelkének megmentése volt; én is elveszett voltam, és Ő megtalált; akkor, amikor egy napon egy csendes helyen szemtől-szembe találkoztam a Mesterrel.”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.

A viharok elmúlnak. Csak ki kell várnunk.

Stephenie Meyer

Amiről azt hittem, hogy ellenem van, valójában a javamat szolgálja.

 Az ördög szereti a tétlen hívőt, azt sem bánja, ha nem csinál semmi rosszat, csak jót ne tegyen!
(C. H. Spurgeon)

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

ÉLETED ÁRA

Ha túl nehéz már életed terhe,
gyere, és Jézus vállára tedd le,
Vele a teher ezerszer könnyebb,
meglátod, felszárad hamar a könnyed.

Ha elfog a rettegés vagy a félelem,
elég, ha annyit kérsz: Jézusom, légy velem,
veled lesz, s szorosan fogja a kezedet,
életnek keskeny ösvényén elvezet.

Higgy benne, és tiéd az örök élet,
melyet vérével szerzett meg néked,
életét adta érted a kereszten,
hogy neked örök életed lehessen.

ESTI IMÁDSÁG

Ó milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad
szívem síró homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél,
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam,
ó légy úrrá megint Te rajtam!

Keresztúry Dezső

Ha elvesztetted életed irányát, valószínűleg nem az italok között fogod megtalálni egy kiskocsmában. (Andrew Matthews)

Istenen kívül minden bőség csak szűkölködés nekem.

Anselmus

Kapni és adni úgy összetartozik, mint a tüdőnek ki és belélegzése.

 

Megvan az ideje a megszerzésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. (Prédikátor 3:6 NKJV)

Ha az életben olyan nagy veszteség ér, mint a válás, egy családtagunk halála, egy életveszélyes betegség vagy sérülés, akkor fel kell dolgoznunk, hogy túl tudjunk jutni rajta, nem szabad elfojtanunk és úgy megkísérelni a továbblépést. A túl korai továbblépés megoldatlan kérdések terhét cipeli tovább a jövő kapcsolataiba és lehetőségeibe, és meghívást ad a múltnak arra, hogy vég nélkül ismételje önmagát. Hogyan lehet feldolgozni az élet-változtató veszteségeket? Két dolog megértése segíthet:
1) A gyász természetes reakció a veszteségre. Az “eltemetett” gyász befejezetlen ügy. Depressziónak, aggodalmaskodásnak, poszt-traumás szindrómának és sok másnak álcázva újra és újra feléled megoldást keresve, még ha ez évekbe telik is.
2) Gyászolni azt jelenti, hogy engedjük “működni” a gyászt. Isten Igéje ezt mondja: “Megvan az ideje a sírásnak…Megvan az ideje a gyásznak…” (Prédikátor 3:4). Ez azt jelenti, hogy ő kijelölt egy meghatározott időszakot, aminek van kezdete és vége, azért, hogy ez idő alatt elvégezhesd a fájdalmas érzésekkel való megküzdés gyümölcsöző munkáját. Meddig fog tartani? Ameddig szükséges – attól függ, milyen nagy a veszteség, mennyi járulékos veszteséget generált, és függ a gyászoló lelki, érzelmi és kapcsolati egészségétől is. Ha a szentírási elvek szerint gyászolunk, akkor újra eljön majd a tánc ideje is. Ha engedélyt adunk magunknak a sírásra, eljön majd “a nevetés ideje” is (ld. 4. vers). Az a folyamat, amit Isten erre rendelt, végül gyógyulást hoz, és felkészít arra, hogy újra magadhoz tudd ölelni az életet és a jövőt. Vagy megéled, vagy megismétled a gyászod. Akkor élted végig, ha vissza tudsz emlékezni a veszteségre anélkül, hogy megbénítana!

 

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,18)

A felkelő napért, az új reggelért, s mert rám mosolygott a mindig szomorú szomszéd, este az elvégzett munkáért, családomért, vagyis a jó dolgokért könnyű szívvel adok hálát. Ám az ige ezt mondja: mindenért. Tehát azért is, ha nem süt a nap, megint morcos a szomszéd, és a munka sem úgy sikerült, mint reméltem, sőt a nemszeretem magányért is hálát kell adnom, mert Istentől való, ahogyan a mindenért hálás szív parancsa is tőle jő. Mert ő szabott mértéket mindennek, még a hálánknak is. Azt kérte: Jézussal legyen teljes életünk. (Szarka István)

Szeressük Istent annyira, hogy Érte mindent elszenvedjünk. A lélek fájdalmait, szárazságot, szorongatást, a szívnek látszólagos hidegét…

Kis Szent Teréz

 

„Ti az Úrnak, Isteneteknek a gyermekei vagytok.” (5Móz 14,1a)

Már Mózes, a törvény embere is tudta: a népnek nem azért kell a parancsolatokat megtartania, hogy általa Isten gyermekévé váljon. Mózes fordított logikával érvel: mivel Isten szeretetből kiválasztotta és gyermekévé fogadta népét, azért kell gyermekeként engedelmeskednie. Bennünket Jézus kedvéért, Jézus iránti szeretete miatt fogadott gyermekeivé a keresztségben, és rá való tekintettel bánik velünk minden bűnünk ellenére gyermekeiként. (Véghelyi Antal)

 

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.

II. János Pál pápa

Vannak lelkek, amelyek olyanok, mint a hárfa:
akkor is összhang kel rajtok, ha a fájdalom szele csap bele.

Ravasz László


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 2. Váratlanul ezt a kérdést hallottam a lelkemben: Amikor Jézus a földön élt, ott volt-e a Mennyben? Jézus válasza: „Mindig is Atyámmal voltam Istenségemben. Azért vonultam el imádkozni, hogy emberségemben is Atyámmal legyek.” Szentírási megerősítés: Lukács 4, 14-15: „Jézus tanított” 2019. március 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Észrevettétek, hogy már ritkábban szólok […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]