‘Napi’ kategória archívuma

A szív és az értelem ellentmondásában a szívedre hallgass.

A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.
Oscar Wilde

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1b)
Mennyire fontos a hálaadás az életünkben? Szoktunk például köszönetet mondani szeretteinknek, kollégáinknak, barátainknak, vagy csak akkor jutnak eszünkbe, ha kérni akarunk tőlük valamit? Ha képesek vagyunk felismerni, mi mindenért adhatunk hálát Istennek, akkor nem fog eltelni egy napunk sem hálaadás nélkül. Amint hitünkben növekszünk, felismerjük majd, hogy ő még a rosszból is jót hoz ki, a fájdalom, a veszteség, a szenvedés is javunkat szolgálja. Még azért is hálával tartozunk Istennek. Hitbeli növekedést, lelki békét, örömöt hoz a hálaadás képessége. (Kőháti Dorottya)

Az élet hit nélkül sivár puszta, remény nélkül sötét éjszaka, szeretet nélkül üres tarisznya.

Éljünk mindig úgy, ahogy a miniatűrfestők festenek, kik minden ecsetvonásra és a legkisebb árnyékolásra nagy gondot fordítanak. (Spurgeon)

 

„Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23)
Nemrég minden az ajándék körül forgott. Kinek mit vegyünk? Mekkora értékben? Fog-e örülni? Vagy egy hét múlva becseréli, kidobja, továbbadja? Mi az, ami mindig ajándék marad? Például ami személyes, amit mi nem tudnánk magunknak megszerezni. Ami a legnagyobb szükségletünket tölti be. Megváltoztatja a mindennapjainkat, mindig velünk lehet, és rágondolva örül a szívünk. Isten a legnagyobbat adja gyermekeinek! Napi öröm a javából. Amelyet nem tudnánk megvenni. Amelyet csak tőle, személyesen kaphatunk. Amely az egész életünkre kihat, és azon túl is. Itt van immár: Krisztusban miénk az ajándék. (Kőháti Dóra)
„Jézus így szólt: »Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.«” (Lk 6,28)
Életünkben sokszor keserűen tapasztalhatjuk, hogy bizonyos emberek céltáblái vagyunk, kiszemelt áldozatok. Valamit tennünk kell, hogy mindezt feldolgozzuk. A szőnyeg alá söprés a lehető legrosszabb technika. Az ősi elv pedig: „Fuss el vagy üss vissza!” Jézus e két problémamegoldás egyikének sem híve. Azt mondja: imádkozzatok értük! Agresszió agressziót szül. Harag haragot szül. Bosszú bosszút szül. Szeretet szeretetet. „Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Bogdányi Mária)

Kit ne kísértett volna meg a nagy illúziókeltő, a sátán, hogy elhagyja szolgálata helyét. A kísértés idején minden más hely ragyogni kezd, míg az, ahol vagyok, kibírhatatlanul nehéz, szürke és unalmas lesz… Ki ne élte volna ezt át? Az „ott és majd” kísértését. Pedig csak „itt és most” lehet szolgálni az Urat.
Mária élete nem volt más, mint néha igen egyszerű pillanatok sorozata, amelyeket a legnagyobb szeretettel élt át. Szeplőtelen fogantatása által csodálatosan tiszta lénye felajánlotta magát az egymást követő pillanatok mindegyikében; minden pillanatban egész lényét ajánlotta fel a Világosságnak, amely átjárta, átformálta, lelkivé tette őt. Máriában a nap nem talál árnyékot. Teljes egészében nyitott volt az istenire, testestül-lelkestül az éghez tartozott. Szűz Mária szeretete az által teljesedhetett ki, hogy a jelen pillanatot annak teljességében élte át.

Mindent számításba véve egy ember sosem beszélhet önmagáról úgy, hogy ne veszítene vele: a vádjait mindig elhiszik, a dicséreteit soha.

Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)

Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen bennünk. (Kapi)

Nem tekintem, csak a jelen pillanatot, elfelejtem én a múltat, és óvakodom attól, hogy a jövőt elképzeljem.
Kis Szent Teréz

Valami haladásod útjába állt? Megállított? Visszavetett? Rögtön elveszted a kedved, mert szeretnél megállás nélkül haladni? Igen, mert szeretnél mindennap tükörbe nézni: milyen szép vagy – és egyre szebb. Mi ez? Hiúság!
Menj csak egyszerű szívvel előre Isten útján a mindennapi teendőkben és légy türelmes magadhoz. Isten nem köteles tudtunkra adni, hogyan is állunk az Ő színe előtt. Te pedig nagyon tévedhetsz, ha minden visszaesést valódi visszaesésnek tartasz. Légy állhatatos lelki dolgaidban, egyébként hagyj rá mindent a jóságos Istenre.

a

A bölcs ember tudja, hogy Isten mindig vele van


Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé. (2 Krónikák 16:9 MSG fordítás)

Amikor Isten ad neked egy feladatot, akkor biztos lehetsz benne, hogy belefutsz majd késésekbe, nehézségekbe, kerülőutakba vagy zsákutcákba. Ezek az élet természetes részei. De ezekre fel lehet készülni.

Például, ha valakinek igazán volt oka az elbizonytalanodásra, akkor az Noé volt. Tudod mennyi időbe telt Noénak a bárka megépítése? 120 évbe. Te tudnál dolgozni egy feladaton 120 évig anélkül, hogy bárkitől is kapnál egy bátorító szót?

Noé bízott Istenben. És amikor hallotta Isten figyelmeztetését a jövővel kapcsolatban, akkor Noé hitt neki még akkor is, amikor semmi jele nem volt árvíznek. Fogadni mernék, hogy több olyan nap is volt, amikor Noénak nem volt kedve dolgozni menni, de 43800 napon keresztül mindig kiment ugyanoda, és dolgozott.

Te se add fel az álmod! Ne add fel a házasságod! Ne az fel az egészséged! Ne, ne és ne add fel! Isten irányítja a dolgokat! Életed hátralévő fejezetét még nem olvastad. Isten már megírta azt, de te még nem olvastad.

A Biblia azt mondja: “Isten mindig éber, folyamatosan őrködik azok felett, akik teljesen elkötelezettek felé” (2 Krónikák 16:9 MSG ford.). Isten keresi azokat az embereket, akiket megáldhat.

Beszéljünk róla:

* Milyen nagy álmodat akartál már feladni nehézségek vagy késedelmek miatt?
* Milyen módon szeretnéd, ha Isten megáldana, amikor teljesen odaszánod az életed Neki?

 

Az értékelés elve: határozd meg jelenlegi helyzetedet


„Ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Róma 12:3

Sosem jutsz el oda, ahol lenned kell, amíg nem tudod, hogy most hol vagy. Ezért, ahogy a Róma 12-ben olvassuk, ha bármit is változtatni akarsz az életedben, alázatosan meg kell határoznod, ki kell értékelned a jelenlegi helyzetedet.
Azért mondom azt, hogy alázatosan, mert általában nem akarjuk beismerni, hogy mi az, ami nem működik az életünkben. Nem akarjuk belátni, hogy mélypontra kerültünk, hogy nem jönnek össze a dolgaink. Nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Úgy teszünk, mintha minden a legjobban működne. A saját büszkeségünk szabta határok ezek.
Az alázat a változásnak az az eleme, amely legyőzi a büszkeségünket. Úgy kell kezdenünk, hogy beismerjük, nem halad minden a legjobb úton.
Mi a helyzet nálad? Vannak nehézségeid, amiket takargatsz? Probléma van a házasságodban? Valamilyen szenvedéllyel küszködsz? Az egészségeddel van baj? Bármiről is legyen szó, a kezdő lépés az őszinte önértékelés.
A változáshoz hit is szükséges. Hiszel abban, hogy képes vagy változni? Elhiszed, hogy az életed máshogy is folyhatna? Tedd fel magadnak a kérdést, mennyi hitre lenne szükséged ahhoz, hogy végrehajtsd azokat a változásokat az életedben, amiket szeretnél. Többre, mint amennyi most van? Ez sokat elárul a hited mértékéről.
Szeretném, ha növekednél a hitedben, hiszen hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Szeretném, ha növekedne a hited mértéke, és szeretném, ha annyira nagy célokat tűznél ki magad elé, hogy muszáj legyen hitben fejlődnöd.
Honnan fog kihajtani ez a hit? A Róma 10:17-ben olvashatod: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Vagyis, ha többet olvasod a Bibliát, akkor növekedni fog a hited, az Istenbe vetett bizalmad elmélyül, és ezáltal fogsz megváltozni.

 

Az ütőkártyák: a döntéseid


“Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak” (Róma 8:29-30a – egyszerű fordítás).

Csodálatosan összetett vagy (Zsoltárok 139:14). Hogy betöltsd Isten célját az életedre, minden dimenzióját át kell nézned az életednek, és meg kell értened öt olyan tényezőt, ami befolyásolja a személyiségedet. Ezen a héten már beszéltünk arról, hogyan befolyásolja a kémiánk, a kapcsolataink, a körülményeink és a lelkiismeretünk azt, ahogyan formáltattunk.

Ha ezek a tényezők olyanok, mint az az öt kártya, amit a pókerben osztasz, akkor az ötödik tényező lenne az ütőkártyád. Miért? Mert ezek a te döntéseid és hatással lesznek az összes többi kártyádra. Talán nem vagy képes arra, hogy irányítsd a kezet, ami osztott neked, de az ütőkártyádat használhatod arra, hogy döntéseiddel megváltoztasd azt, ahogyan élsz.

A Biblia azt mondja, hogy Isten képmására teremtettünk. Semelyik más élőlény nem teremtetett az Ő képmására. A kutyáknak vannak megérzéseik, de nem tudják a különbséget rossz és jó között. Az elefántoknak nincs erkölcsi érzékük. De neked megadatott, hogy választhatsz jó és rossz között. A választás szabadsága az ember legnagyobb áldása és átka egyben, mert ostoba döntéseket hozunk állandóan, melyek bennünk és másokban is kárt okoznak.

Az ütőkártya megváltoztathatja a többi osztott kártya színét és számát. Nem te választottad a kémiádat, de megválaszthatod mit teszel a testeddel. Nem te választottad az összeköttetéseidet, de lehetnek új kapcsolataid, és megjavíthatod vagy gondozhatod azokat, amelyek már megvannak. Megválaszthatod hogyan reagálsz a körülményeidre és választhatod azt, hogy nem hiszed el többé azokat a káros dolgokat, amiket az emberek mondanak neked.

A személyiséged a döntéseid alapján alakul ki. Ma milyen döntéseket fogsz hozni, melyek pozitív irányba befolyásolják az életed hátra lévő részét?

Beszéljünk róla:

* Ma milyen segítségre van szükséged Istentől ahhoz, hogy felülkerekedj az életedben lévő nehéz körülményeken, amelyek megakadályozzák, hogy jó döntéseket hozz?
* Imádkozz és kérd Istentől a segítséget, amire szükséged van!

 

Isten Igéje: Nem tudsz élni nélküle


“Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (János 17:17)

Isten Lelke Isten Igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten Fia. Ha Jézushoz hasonlóvá akarunk válni, akkor meg kell töltenünk az életünket az Ő Igéjével. A Biblia azt írja: “A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Tim. 3:16-17)

Isten Igéje nem hasonlítható semmilyen másikhoz. Mert ez élő Ige. Jézus mondta: “azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.”(Jn. 6:63)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden – minden teremtmény – azért létezik, mert Isten azt mondta: “Legyen!”. Valósággá lettek a szavai.

Isten Igéje életet teremt, hitet teremt, változást hoz, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, szíveket gyógyít, jellemet épít, körülményeket változtat meg, örömöt hoz, túljuttat a nehéz helyzeteken, legyőzi a kísértést, reményt táplál, kitisztítja az elménk, dolgokat kelt életre és örök garanciát biztosít a jövőnkre! Nem tudunk élni Isten Igéje nélkül! Sose veheted biztosra a dolgokat körülötted. Úgy kéne gondolnod az Igére mint életed olyan alapvető hozzávalóját, mint az étel.

Jób mondta: “Jobban becsülöm a szája mondásait mint a naponkénti kenyerem.” (Jób 23:12 – angolból ford.) Isten Igéje a lelki táplálék, amire szükséged van, hogy betöltsd a célod.

Beszélj róla

Hogy változtatta meg az életed, hogy ismered Istent?
Kérdezz meg másokat, mit tesznek, hogy meg tudják tartani az Igét. Hasonlóképp te is oszd meg másokkal, te mit teszel ezért. Tanuljatok egymástól!

a

A DICSŐÍTÉS DOMINÓHATÁSA


„… egyre jobban dicsérlek…” (Zsoltárok 71:14 NLT)

Ne csak a templomban dicsérd Istent! Légy olyan, mint a zsoltáríró: „Áldom az Urat min­denkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2)! Amikor úgy érzed, nincs kedved dicsőíteni az Urat, mégis megteszed, mert kedvére akarsz tenni, ezt nevezik a „dicsőítés áldozatának” (Id. Zsidók 13:15). És ha a dicsőítés életstílussá válik, az olyan, mint a domi­nóhatás (amikor az egyik változás előidéz egy másikat, és az egy következőt). Ha elmon­dod Istennek, milyen csodálatos Ő, mennyire szereted, és mennyire szeretnél időt tölteni vele, nagyobb valószínűséggel fogod tapasztalni, hogy házastársad azt mondja neked, mi­lyen csodálatos vagy, mennyire szeret, és mennyire örül, hogy veled lehet. Idővel az egész családod és a barátaid is kezdik érezni a dominóhatást. Másrészt, ha nem adod meg a dicséretet, amely Istent megilleti, önmagadat fosztod meg attól, amire szükséged van az élethez. Dávid ezt mondta: „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsoltárok 34:3) Isten az ő népének dicséretei között lakozik (Id. Zsoltárok 22:4 Károli). Ha azt mondod neki: „Uram, csodálatos vagy, nincs olyan probléma, amit Te ne tudnál megoldani, nincs olyan szükség, amit ne tudnál betölteni. Minden terhemet rád vetem. Tudom, hogy szeretsz engem, és ezért nem adom meg magam a depressziónak és a vereségnek. Benned bízom, hogy legyőzöd ellenségeimet, betöröd a zárt ajtókat, és győzelmet adsz nekem” – Isten elküldi angyalait, hogy harcoljanak, és megnyerjék számod­ra a csatát (Id. Zsidók 1:14) Nem csoda hát, hogy Dávid ezt mondta: „…egyre jobban di­csérlek Téged” (Zsoltárok 71:14 NLT). Ez működik! Nem gondolod, hogy itt az ideje neked is így gondolkoznod?

„Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.” (Zsoltárok 71:8)

2007-ben, a leukémia ellen vívott harca után Roger Bennett zongorista és énekíró meg­halt. Azt hitte, hogy már gyógyulóban van, ám a betegség még hevesebben tért vissza. Ezt írta weboldalára: „Ellenségünk pontosan úgy vadászik ránk, ahogy a Biblia írja: mintegy or­dító oroszlán. Megbújik a bokrok között, várva a gyöngeség legapróbb jelére. Akkor lecsap. Nem fizikailag csapott le rám, ennél fontosabb részeimet támadta meg – az örömömet… a bizakodásomat… a reményemet. Minden gondolat, mellyel a menny felé fordultam, vissza­pattant, mintha csak hamisítvány lenne, ami nem ér egy vasat sem. Minden alkalommal, amikor megpróbáltam a dolog jó oldalát nézni, végül mindig a sötét jövőt láttam magam előtt. Aztán az ellenség bevetette leghatásosabb fegyverét: a kétséget. »Te keresztyénnek nevezed magad. Micsoda képmutató! Hiszen most jobban félsz, mint valaha… tele vagy kétségbeeséssel. Ennyit a hitedről, gospel-énekes* úr!« Elhittem mindent, amit mondott. Megpróbáltam mindent, amit csak ismertem, hogy kivonjam magam a hatása alól… Azt gondoltam, ha sikerül elaludnom, akkor elmúlik… de az óra úgy járt, akár egy lassított felvétel. Az elalvás még nagyon messze volt. Megpróbáltam belefeledkezni a Bibliába, de a szavak összemosódtak, és semmit sem értettem belőlük.” Aztán Bennett átélt egy isteni megvilágosodást, miközben a börtönben lévő Pálról és Szilászról gondolkodott. „Ok nem estek kétségbe” – írja. „Dicséreteket énekeltek, és ez lett fegyverükké. Ekkor egymás után eszembe jutottak a régi énekek, és elénekeltem őket üres szobámban. Nem volt nagyszerű előadás, de valószínűleg a legnagyobb erejű áldás, amit valaha is kaptam.” A zsoltáros ezt írta: „Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap” (Zsoltárok 71:8). Próbáld ki! Ez a haditerv mindig működik!

 

 

Élj teljes életet!

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Ahhoz, hogy teljes életet élj, három dolog szükséges:

1) Egy jó mentor. Pál azt írja: „Legyetek követőim, testvéreim!” (Filippi 3:17). A jó mentor példaadással vezet; tudja, hogy ahhoz, hogy kövessék, ki kell érdemelnie a tiszteletet. Gondosan szabja meg utasításait, ismerve erősségeidet és gyengeségeidet; tudva, hogy a jobb agyféltekéd és a kreativitásod/intuíciód érvényesül inkább, vagy a bal agyféltekéd és az elemző készséged. Tudja, hogy vizuális vagy verbális típusú vagy-e. Tudja, hogy mikor kell vállon veregetni vagy éppen kiporolni a nadrágodat. Ha ilyen mentorod van, áldott vagy. Ha nincs, kérj Istentől egyet!

2) Ami csak tőled telik. Andrew Carnegie mondta a következőt: „Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy olyan embereken segítsünk, akik nem segítenek saját magukon. Senkit sem tolhatsz fel a létrán, ha ő maga nem akar felmászni.”

3) Egy kis plusz. Ez az a „plusz mérföld”-alapelv, amit Jézus tanított (Máté 5:41). Mit takar? a) egy kevés plusz erőfeszítést. Art Williams azt mondta: „Az emberek 50%-át kemény munkával győzöd le; másik 40%-ot azzal, hogy becsületes ember vagy… a maradék 10%-ot pedig nehéz küzdelemben”. Ha nyerni akarsz ebben a harcban, döntsd el, hogy mindig vállalsz egy kis pluszt. b) plusz időt. „…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik…” (Habakuk 2:3). Egyszer megkérdezték Gutzon Borglum-ot, a szobrászt, aki az amerikai elnökökről a hegyoldalba vésett emlékművet készítette a Mount Rushmore-on, hogy tökéletesnek tartja-e művét. Állítólag ezt válaszolta: „Most még nem az. Washington elnök orra egy hüvelykkel hosszabb a kelleténél. Bár jobb is így. Az erózió majd elvégzi a munkát, és 10.000 év múlva pont jó lesz.”

 

 

IDOMULNI VAGY FORMÁLÓDNI?

 

„…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Chuck Swindoll mondta: „Szeretjük úgy elképzelni magunkat, mintha a magányos farkasok különös fajába tartoznánk. A valóság azonban az, hogy nem szeretünk másnak látszani, nehogy kiközösítsenek, fanatikusnak bélyegezzenek és elutasítsanak. Ezért aztán alkalmazkodunk. Láthatod, mennyire igyekszik egy gyermek, hogy elnyerje a felnőtt tetszését; a serdülő, hogy igazodjon a kortárs csoporthoz; és ott a felnőtt, aki majd belerokkan, csak lépést tarthasson a szomszédokkal.” Különbözni csak azért, hogy mások legyünk, mint a többiek, valószínűleg semmit sem ér, sőt igazából ellenkező hatást vált ki. Isten azt várja tőlünk, hogy hajlandóak legyünk gyökeres változásra. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújúlásával” (Róma 12:1-2). ;Íme, két fontos észrevétel, ami segít elérni ezt a célt: 1) Az átformálódás a hívők sajátossága. A nem hívők nem tudják megtörni maguk felett a világ uralmát Krisztus nélkül, a hívők azonban ezt az ígéretet kapták: „..legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Isten bennünk lakó Szentlelke képessé tesz arra, hogy ellenálljunk a világ nyomásának, ami a maga hasonlatosságára akar minket formálni. 2) Isten kérése sürgető. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket…” Ilyen szavakkal is szokták fordítani: könyörgöm, esdeklem, mert ez a kérés nem másodlagos vagy választható – ez életbevágó, isteni felszólítás! Isten olyan edényeket keres, akik átadják magukat neki, és készek arra, hogy átalakuljanak az Ő használatára. Hajlandó vagy kimondani: „Igen, Uram, használj engem”?

Az átformálódás: 1) személyes áldozatot igényel. Nem könnyű, nem jön természetesen vagy automatikusan, „élő áldozatnak” kell lenni hozzá. Az „élő” áldozattal az a gond, hogy hajlamos megszökni az oltárról, ezért vissza kell vezetni, és újra meg újra feláldozni. A megváltás azonnali és egyszer s mindenkorra szóló tapasztalat, de az „élő áldozat” nem azonnali, és nem egyszer s mindenkorra elintézhető. Ez naponta, sőt pillanatról pillanatra történő újra elköteleződés, ami azt jelenti, hogy makacs természetünket visszavisszük az oltárhoz, átadjuk Istennek olyan gyakran, ahányszor csak szükséges. Ne várd, hogy régi természeted javulni fog, vagy szépen beleegyezik abba, hogy meghaljon, mielőtt áldozathozatalod valóban őszinte lenne. Azt se engedd, hogy a győzelemért vívott harcodban elcsüggesszen; régi természeted és újjáteremtett szellemed ellenségek, „Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek” (Galata 5:17). Nem az a dolgod, hogy megsemmisítsd a testet, hanem, hogy keresztre feszítsd minden egyes alkalommal, amikor át akarja venni az irányítást, ne engedd, hogy csökkentse vagy megbénítsa a lelki növekedés iránti elkötelezettségedet. 2) kétoldalú feladat. „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róma 12:1). Ehhez az értelem és akarat eltökélt döntése kell, mert a test nem adja meg magát. Amíg szándékosan fel nem ajánlod testedet Istennek, az gátlástalanul működni fog. „Ahogyan tehát átadtátok, tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6:19). Ha megadod magad az alantas ösztönöknek, bűnt fogsz aratni. Ha megadod magad Istennek, az Ő áldásait fogod aratni.

Mit jelent teljesen odaadni magadat Istennek? 1) Istentiszteletet, dicsőítést. „szánjatok oda testeteket élő és szent áldozatul” (Róma 12:1). Isten dicsőítése nem csupán annyi, hogy részt veszünk a vasárnapi istentiszteleten, énekelünk és imádkozunk. „…ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem…” (Ézsaiás 29:13). Az igazi dicsőítés azt jelenti, hogy a nap 24 órájában átadod a szíved Istennek; akár egyedül vagy, akár tömegben, akár munkában, akár a pihenést élvezve, akár az iskolában, akár a családod körében, akár a kedveseddel találkozva, akár a kutyát sétáltatva. Ha nem a szíved indítja tetteidet, akkor viselkedésed csupán vonakodó engedelmesség, és nem örömteli elkötelezettség. Megadni magad Istennek nem részmunkaidős feladat, amit saját magadért végzel; ez teljes idejű dicsőítés, amit Istenért teszel. 2) Választ Isten kegyelmére. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket… szánjátok oda testeteket…” (Róma 12:1). Isten nem azt mondja: „Ha nem adod meg magad, megbüntetlek.” Ez nem fenyegetés vagy nyomásgyakorlás. Nem félelemből adod meg magad, összeszorított fogakkal, hogy ő adott valamit. Bűnbánatod válasz az ő szeretetére. Tizeded válasz az ő áldásaira. Engedelmességed válasz az ő ígéreteire. Isten kegyelme sohasem üzlet, hanem szeretetének ingyen ajándéka az érdemtelenek számára. Ezért „az isten irgalmára [adott ésszerű válaszként]… szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul”. Ez az okos (az eredeti görögben logikus) istentisztelet, amely tetszik az Istennek.

Minden alkalommal, amikor testünket „élő áldozatul” felajánljuk Istennek, makacs természetünk lázadni fog. Ám, ha Krisztusé az irányítás, meg tudjuk törni szorítását. „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2) Választhatunk: idomulunk vagy formálódunk? A döntés, hogy nem fogsz a világhoz idomulni, elvezet az átformálódott életre. A régi természet természeténél fogva idomul, és a világ hatásainak rabszolgájává tesz. Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Ne engedd, hogy a körülötted lévő világ az ő öntőformájába préseljen!” (Phillips). A világ értékeihez, pl. az érzékiséghez, a büszkeséghez, az uralomvágyhoz stb. való idomulás megfoszt attól a felszabadító erőtől, ami a benned élő Krisztustól származik; helyette a bűntudat, kudarc és csüggedés állandóan visszatérő körforgásába taszít. Ha úgy döntesz, hogy nem igazodsz a világhoz, ez megnyitja az ajtót valódi változáshoz. Ez nem olyan, mint az alkalmazkodás, ami kívülről kezdeményezett folyamat, az Istennel járás a belső változás külső megnyilvánulása. Az ebihalból béka lesz, a hernyóból pillangó. Teljesen átalakul. Hogy történik ez meg? „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Döntsd el, hogy nem vagy hajlandó idomulni, kötelezd el magad arra, hogy megújítod értelmedet – ami a görög szövegben azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolod a saját régi gondolataid helyett – aztán figyeld, ahogy a Szentlélek által adott erővel megkezdődik benned a változás, és helyet kap mindennapi életedben!

 

 

Igazítsd helyre a gyermeked!

 

„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)

Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?

1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”

2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.

3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!

a

Drága Jézus! Hálaadással állok előtted. Hálát adok a karácsony öröméért, az ünnep békéjéért a csendességért, amit Veled tölthettem. Köszönöm, hogy emberként megszülettél értünk, hogy megments minket. Köszönöm, hogy naponta megszületsz a szívemben, kérlek, ne hagyd el ezt a lakhelyet és ne engedd, hogy bárki és bármi kitaszítson onnan. Világíts be szívem legrejtettebb zugaiba, hogy meglássam bűneimet melyekkel megbántalak Téged. Köszönöm a szeretetet, amit Te hoztál a szívembe és tovább tudom adni, de még inkább köszönöm azt a szeretetet, ami semmihez nem hasonlítható, ahogy Te szeretsz minket. Drága Jézus Szentlelked által kérlek, halld meg imámat: Ámen (M.Márta)

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Drága Jézusom! Azt mondtad tanítványaidnak egykor, hogy: menjetek el tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! – és ezt mondod nekünk ma is. Munkáld, kérlek bennem és bennünk, tanítványaidban, hogy tudjuk tanítványi küldetésünket komolyan venni, Neked engedelmeskedve legyünk mi is az üdvtörténetnek boldog munkásai! Kérlek, bocsásd meg, amikor nem gyönyörködhettél bennem! Ámen
(Szalma Józsefné)

Drága Jézusunk! Olyan jó Benned elrejtve lenni. Szeretnénk Benned maradni. Segíts nekünk, hogy az adventi várakozásunk Rólad szólhasson. Ámen

Drága Mennyei Atyám! Áldalak a Jézus Krisztusban megjelent szeretetedért. Köszönöm, hogy elküldtek Őt hozzánk. Kérlek, légy segítségünkre, hogy minél többen megtalálhassák általa a bűnökből való szabadulást. Adj számunkra Őt követő, Róla bizonyságot tevő életet. Ámen
(Nagyné Kati)

Drága Mennyei Atyám. Áldalak és magasztallak a reggelért. Köszönöm a nyugalmas éjszakát, és a tavaszi verőfényt. Köszönöm a hálától túlcsorduló szívem érzetét azért, hogy tudhatom Te vagy életem védelmezője, a kegyelem kiárasztója. Köszönöm Uram, hogy most amikor nehéz, a nehéz, Te most is velem vagy, és segítesz elviselni. Segítesz megmaradni a veled való közösségben. Köszönöm, hogy nem adsz ki, hogy megóvsz még önmagamtól is. Atyám! Köszönöm, hogy csendességben lehetek veled, hogy megtapasztalhatom naponta, és ma is a gondoskodó szeretetedet. Köszönöm az embereket, akiket mellém adtál, a Családomat, és a Testvéreket. Kérlek Uram, óvd meg Őket is a gonosztól, Jézus érdeméért kérlek. Ámen

Drága Mennyei Atyám! Hála és köszönet van a szívemben azért a jóságos szeretetért, amit újra és újra megtapasztalhatok. Bocsásd meg, amikor kis és nagy csodákat egyszerűen természetesnek, vagy megérdemeltnek gondolok. Segíts abban, hogy életem – és minden megváltott gyermeked élete – bizonyságtétel lehessen Rólad, Jézusunk érdeméért. Ámen

Drága Mennyei Atyám, kérlek, vezess életem útján, hogy elérhessek a célba. Jézusom! Magad légy az út, melyen lelkem a halálból életre jut! Ámen

Igazítsd helyre a gyermeked!

„…megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:12)

Lerombolod gyermekeid önbecsülését és motivációját, ha hagyod, hogy azt higgyék, semmiért sem kell megdolgozniuk, mert „tartozol” nekik vele. Egy történet szerint egy telefonos üzletkötő felhívott egy lakást, és ezt kérte a telefonban: „Azzal a személlyel szeretnék beszélni, aki a családi vásárlások során a végső döntést hozza”. A hölgy a telefonban így felelt: „Sajnálom, de az a személy még az óvodában van, csak órák múlva jön haza”. Aranyos sztori, de ha a valóságban is igaz, akkor már nem annyira kedves. Szülők, szeressétek gyermekeiteket, gondoskodjatok biztonságos otthoni környezetről, és adjatok nekik lehetőségeket, de tanítsátok meg őket a felelősségre! Mindez nem tűnik túl bonyolultnak, akkor miért nem tesszük?

1) Tévesen értelmezett szeretet. Azt mondjuk: „Az én gyerekemnek ne kelljen úgy küszködnie, mint nekem kellett”. Gyermeked ezt a fajta kíméletet az érdeklődés hiányaként értelmezi; mintha ezzel csak könnyű kiutat keresnél. Ennek következtében követelései csak nőni fognak, mert azokkal valójában ezt mondja: „Igazából nem még több dolgot akarok, hanem téged!”

2) Alacsony elvárások. Szülőként tartozol gyermekednek azzal a lehetőséggel, hogy valamivel kitűnjön az életben. Ne foszd meg őket a kemény munka árán elért eredmények örömétől, legyenek azok jobb jegyek, tiszta szoba vagy akár zsebpénz.

3) Bűntudat. Mindannyian rosszul érezzük magunkat amiatt, ha nem töltünk elég időt a gyermekeinkkel, vagy ha cserbenhagyjuk őket. Egy tizenhét éves lány azt mondta az apjának, hogy neki most már „jár” egy autó. És megkapta! Miért? Mert a szülei váltak, és az apa bűntudatot érzett amiatt, hogy cserbenhagyja a lányát. Ne próbáld megvenni gyerekeid szeretetét, ezzel csak azt éred el, hogy később drágán kell megfizetned érte. Isten helyreigazítja gyermekeit – neked is ezt kell tenned a tieiddel!

A LÉLEK KÖZBENJÁR ÉRTÜNK

  “Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.” (Róm 8:27)

Csupán egyetlen módon járulhatunk Istenhez. Imáink egyetlen név által juthatnak el hozzá: közbenjárónk az Úr Jézus által. Kell, hogy az ő Lelke ihlesse kéréseinket. A füstölőkben – melyeket a szentélyben lóbáltak meg Isten előtt – nem lehetett idegen tüzet használni. Tehát maga Isten szítja szívünkben az égő vágyat, hogy imáink elfogadhatók legyenek előtte. A bennünk élő Szentléleknek kell közbenjárnia értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Imánkat szükségleteink mély átérzésének, és a kért dolgok utáni erős vágynak kell jellemeznie. Máskülönben nem nyernek meghallgatást imáink. Nem szabad belefáradnunk, sem felhagynunk kéréseinkkel, ha a válasz nem érkezik meg azonnal. “…erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.” (Mt 11:12) Az erőszak itt szent buzgóságot jelent, amit Jákob is gyakorolt. Nem arra van szükség, hogy erőteljes érzésekbe lovaljuk bele magunkat, hanem arra, hogy csendben, kitartóan tárjuk fel kéréseinket a kegyelem királyi széke előtt. A mi részünk az, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt, megvalljuk bűneinket, és hittel közeledjünk hozzá. Az Úr válaszolt Dániel imájára, de nem azért, hogy Dániel önmagát dicsőíttesse, hanem azért, hogy az áldás Istent dicsőítse. Isten terve az, hogy gondviselése és kegyelme által nyilatkoztassa ki önmagát. Imáink tárgya Isten dicsősége kell hogy legyen, és nem önmagunk dicsőítése.
Ha gyengének, tudatlannak és tehetetlennek érezzük magunkat – amilyenek valójában vagyunk is -, akkor alázatosan folyamodhatunk Istenhez. A lelket az teszi büszkévé és önigazulttá, hogy nem ismeri Istent és Krisztust. Amikor egy ember önmagát nagynak vagy jónak tartja, mindez csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy nem ismeri Istent. A szív büszkesége mindig összefügg Isten ismeretének hiányával. Az Istentől jövő fény felfedi saját sötétségünket és nyomorunkat. Amikor Isten kinyilatkoztatta dicsőségét Dánielnek, ő így írja le a hatást: “…semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm.” (Dán 10:8)
Abban a pillanatban, amikor az őszintén kereső ember olyannak látja meg Istent, mint amilyen valójában, önmagát is ugyanúgy fogja látni, mint Dániel. Akkor nem fogja hiú módon saját lelkét magasztalni, hanem mélységesen átérzi Isten szentségét és követelményeinek igazságos voltát. (Review and Herald, 1897. február 9.)

Január 19.

Minden szent között a legkisebb

“8Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát,” (Efézus 3,8)
Pál apostolt mi nem minden szent között a legkisebbként szoktuk emlegetni. Sőt “a nagy apostolnak” nevezzük inkább. Látjuk azt a nagy munkát, amit ő végzett a misszióban. Ő hozta el az evangéliumot Európába is! Van, amikor ő így beszél személye és munkája jelentőségéről: “sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan” – de gyorsan hozzá is teszi: “de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1Kor 15,10). Pál apostol alázatos volt. Túl egyszerűnek és hívő közhelynek tűnik ez a jellemzés. Ő azonban mindig tudatában volt annak, hogy milyen előélet után történt az ő megtérése! S őt, aki korábban üldözte Krisztus követőit: “üldöztem az Isten egyházát”, Krisztus az ő apostolává tette. Ha az iránta megnyilvánuló kegyelemre gondol, akkor azt mondja magáról, hogy ő “a bűnösök között az első”. Ha a hívők közötti helyzetére gondol, akkor azt mondja magáról, hogy ő “a szentek között a legkisebb”. S amikor a többi apostol közötti helyzetéről vall, akkor azt mondja magáról, hogy “a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem” (1Kor 15,9). Bűnös, elveszett életünk valódi helyzetének felismerése, a bűnbocsátó isteni irgalom igazi megtapasztalása és megbízatásunk elfogadása: “hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát” (Ef 3,8) – teljes méltatlanságunk tudatában -, igazi alázatban tartja Krisztus gyermekeit és szolgáit! /SzT/
Szlovák Tibor

Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz

“8Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást! 9Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten! Bizony, békességet hirdet népének, híveinek, hogy ne legyenek újra oktalanok. 10Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 11Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. 12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből. 13Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését.” (Zsoltárok 85,8-13)
Izrael korábban már megtapasztalta Isten irgalmas feléjük fordulását. Haragja megenyhült irántuk, megbocsátotta bűneiket, jóra fordult az ország sorsa, megkegyelmezett nekik Isten (2-4. v.).
Most újra olyan imádságot kell elmondaniuk, amelyben sóvárognak Isten szabadítása után (5. v.)! Miért történhetett ez így? A népnek Isten iránti hűsége nem volt állhatatos és állandó. Bűneikre figyelmeztető büntetésekkel válaszolt Isten. Az ilyen időszakokat nehéz volt elszenvedni, és sokszor nem láttak kiutat ebből a helyzetből. A hívőkben (“istenfélők”) azonban mindig megvolt az a reménység, hogy Isten látja őket, és nem tart örökké a súlyos állapot. Igen diszkrét kérés formájában tárja fel most vágyát az imádkozó istenfélő kegyes ebben a zsoltárban. Kérdő-óhajtó-kérő mondatokat hallunk egymás után: “Örökké akarsz haragudni ránk? Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek? Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket” (6-8. v.). Sokszor van úgy, hogy a pillanatnyi helyzet nagyon reménytelennek és súlyosnak látszik, de valójában “közel van a segítség”! Csak egy imádságnyira van tőled Isten és az ő szabadítása! Elhiszed-e ezt? Kihasználod ezt a lehetőségedet, hogy még ma megtapasztalhasd, hogy a szeretet és hűség találkoznak? “Az Úr is megad minden jót, földünk is meghozza termését” (13. v.)! /SzT/
Szlovák Tibor

Január 19.

Ma lett üdvössége ennek a háznak.
Lukács 19,9

Uram! A jerikói törpe vámszedő, Zákeus életének és otthonának változásra, megújulásra volt szüksége. Ezt ő maga érezte legjobban. Ezért égett úgy a szeme, amikor reád, a “vámszedők barátjá”-ra várt. Mert változást nem tudott hozni vagyonának rohamos gyarapodása. Inkább vele együtt nőtt a nyugtalansága is. Nem termette meg az életváltozást az a megvetés sem, mellyel környezete őt illette. Ez csak megkeményítette. Az átok, amelyet bőségesen szórtak rá, szintén nem adott más irányt életének. Gyökeres életváltozáshoz csak akkor nyert erőt, amikor Te lépted át otthona küszöbét.

Uram! Előtted most rágondolok azokra az otthonokra, amelyekről korunkban olyan nagy és sok aggódással beszélünk. Amelyek a külső világ részéről is ítélkezés pergőtüzében állanak, de amelyeket belül is földúl a naponkénti békétlenség és viszály. Gyógyszerük nem az anyagi gond megkönnyebbülése. A ma otthonainak is reád van szükségük. Reád, aki életújító hatalmaddal az otthon lakóinak a lelkületét változtatod meg. A Te lépted nyomán támad üdvösségük az otthonoknak. Mindenekelőtt a magam otthonát ajánlom ma kegyelmedbe. Térj be hozzám, Uram, és maradj velem.

Egység…


A mai nap imádsága:

Uram! Formálj, hogy akaratodat teljesíthessem! Ámen

És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi, mindenkiben ugyanaz.
1 Kor 12,6

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Isten teremtményei vagyunk, ha nem az hogy alig tudunk egységre jutni… Még a “tudatlan” állatoknál is nagyobb a csapatszellem, mint olykor az embernél. A szükséges élettérért még csak elűzi egyik teremtmény a másikat, de hogy egyik farkas átharapja fajtársa torkát csak azért, mert mást és esetleg másképpen gondol – nos, ez csak az “ember-állat” sajátja… Az állatoktól kérjünk azért elnézést!

Ahogyan nincsenek istenek, csak egy Isten van, ahogyan nincs zsidók, muzulmánok vagy keresztények istene külön-külön – mert csak Egy Teremtő Valóság létezik, legfeljebb az erről alkotott képeink különbözőek – ugyanúgy nincs alternatív etika se. Nincs magasabbrendű zsidó, muzulmán vagy keresztény etika, ha abból indulunk, ki hogy minden embernek teremtményi joga, hogy szerelemből szülessen, boldog gyermekkora legyen, s életében megélhesse az alkotás felelős örömét. Az ember nevű teremtmény DNS-kódja nem a különbözőség igényét, éppen ellenkezőleg, az egység igényét hordozza. Éppen ezért minden egészséges férfi és nő Naprendszerünk gyémántkék gyönyörűségén a Földön, reprodukciós korában “kompatibil egymással” – Lukács ezt szebben írja az Apostolok Cselekedeteiben: “mert mindannyian egy vérből vagyunk”.

Csak az ember istentelen önzése az, ami belerondít a teremtés tökéletességébe. Elhitetjük egymással, hogy mi mások, sőt többek vagyunk. A mi érdekeink, a mi létünk fontosabbak, mint a többieké. A “Győzzön a jobb!” – mesterségesen létrehozott evolúciós szellemi vírusa a fejekben meg is teszi hatását: “Nem baj, ha a másik tönkremegy, belepusztul, csak én túléljek mindent!” Így gyűri aztán maga alá egyik nép a másikat, s “ront nemzet nemzet ellen”…

Aki azt az Istent hiszi, Aki teremtő s megtartó Gazdája az Uinverzumnak, az belátja: a galaxisok milliárdjainak megszámlálhatatlanul sok naprendszerének felfoghatatlanul sok bolygójához képest a Föld igencsak “kisebbségben” van… Bármennyire is fontosnak tartjuk önmagunkat, a földi élet védelme összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint a személyes, egyetemes értékeket gátlástalanul pusztító pénztárca-érdek.

Az Isten ereje mindent, s mindenkit átjár. Aki Őt megérzi, s beengedi szívébe, az kegyes emberré válik. Tisztelni kezdi az élet minden formáját, s egész létét úgy alakítja, hogy harmóniába kerüljön az egész teremtettséggel, s annak Urával, hiszen ezért születtünk, élünk s egyedül csak így van értelme kimenni ebből a világból…

 

 

Ellenségszeretet…


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts el engem az önzetlen szeretet naponkénti megéléséhez, hogy hálát tudjak adni Neked mindenért, nemcsak a Tőled kapott jókért, de a megpróbáltatásokért is! Ámen

   

“Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.”
Lk 6,27-28
Jézust hallgatni szép dolog, megérteni kiváltság, cselekedni azt, amit tanít, maga a kegyelem. Ha megtanuljuk a bűnöst szeretni, akkor világosság támad körülöttünk, és embereket vezethetünk ezáltal Istenhez… Elsősorban azokat, akiket mellénk rendelt az Isten: gyermekeinket, családtagokat, barátokat. Ez hivatás, s nem lehet elhivatás nélkül véghezvinni. Sokan talán emiatt félnek az istenes élettől. Azt ugyan könnyen megértjük, ha egy gyermek fél a sötétségtől, de azt már sehogysem, ha valaki felnőtt létére fél a Világosságtól… Így kerülik sokan ma is az Istent. Jóllehet Ő túláradóan sok körülményen keresztül hívogat az együttmunkálkodásra – sokan mégis nemet mondanak ezekre a közvetett, de nyilvánvaló hivogatásokra.
Ellenséget szeretni – csak úgy, egyik napról a másikra, elhatározás alapján – nem lehetséges. Sokkal nagyobb bennünk az önérvényesítés igénye, s büszkeségünk, mintsem hogy feladnánk önigazságunkat ellenségünk “kedvéért”. Ellenséget szeretni éppen ezért csak az tud, aki megtapasztalta, hogy Isten őt magát is nagyon szereti – annak ellenére, hogy olyan, amilyen. Aki már átélte, hogy elfogadta őt az Isten, aki már megérzett/felismert valamit az isteni megváltás csodájából, az képes – gyaníthatóan ő sem mindig – azon az úton járni, amire hívogatja őt is a Mester.
S Ha valaki az ellenségét is szereti, akkor nemcsak kerüli az igazságtalanságot, de kooperatív is. Jézus nem minősíti az ellenségszeretetet, nem mondja, hogy önfeláldozóan szeresd halálos ellenségedet… A baj az, hogy kisebb – érdemileg nem jelentős, mondhatni bagetell ügyekben is – már képes egyik ember könnyen és gyorsan ellenségévé válni a másiknak. Éppen ezért először talán a kevésbé súlyos emberi súrlódásaink okozta sebeket kellene gyógyítanunk a szeretettel…
Átkozódni mindenki tud… áldást mondani csak a kiválasztottak! Aki elkezd áldást kérni és mondani mások életére, annak számára egyre inkább megélhető valóság az egység, s azt veszi észre, hogy gyűlnek körülötte az emberek – családban, munkahelyen – mert megérzik, hogy ezzel az emberrel együtt lenni egyszerűen: jó… S aki ilyen közösségben élhet, az a legtöbbet éri el életében, hiszen a békétlen világban megtalálta személyes békességét.

 

Felismerésekért, Isten szavának meghallásáért.

A mai nap imádsága:
Uram! Evangéliumod harmatcseppjeivel öntözd életemet, hogy megelevenítő csodáid részesévé válhassak ezen a mai napon is! Ámen


   

Elszáradtak csontjaink, és elveszett reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram az ÚR: Én felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból…
Ez 37,11-12
Elszáradt virág, fárasztó nap vége, életünk egy fontos szakaszának lezárása, mind-mind eszünkbe juttatja végességünket, az elmúlást. Hiába a nagy csalás: “Éldd intenzívebben az életet!” – a nagyobb harapás az élet kenyeréből mégsem tudja elűzni a halál gondolatát. Aki nem élt át veszteséget – legyen az bármilyen szintű is – az még nem borult le lélekben az Élet csodája és halál rettenete előtt. Megállapítható: Minél távolabb kerül az emberiség a Teremtőjétől, annál nagyobb félelem vesz erőt rajta, ezért ilyen nyomott hangulatú a világunk. Ok persze akad bőven a szomorúságra.
Nincs is talán annál kétségbeejtőbb, ha valaki úgy ébred, hogy ez a mai nap sem lesz az ő napja, ez csakis rosszabb lehet, mint az előző, hiszen a tegnapi nap is csak megkínozta, megcsalta, kihasználta és sárbadöngelte álmait… Amikor elvész a reménység, akkor az már maga a vég. A vég önmagában teljesen közömbös, az élet törvényének megváltoztathatatlan beállása, hatályba lépése. Eladdig azonban, míg be nem áll a Végső Mozdulatlanság, de már tudjuk, hogy nincs visszaút, az a pokolba vezető út maga… Akinek nincs hite, az halogatja az Isten-kérdést, azaz az Élet-kérdést állítja vakvágányra. Mivel az élet célja nem az otthontalanság koszos pályaudvarán való lődörgés, hanem az, hogy eljussunk a végállomásig, s közben számtalan csodát felfedezzünk a világban, ezért mindenki, aki reménytvesztetten, hit nélkül ácsorog, meg kell hogy hallja: Jön az a Vonat, melyre átszállva a reményteljes holnapba érkezhet.
Ez az evangélium. A jó hírt soha nem az ember mondja, hanem Isten maga. Olykor szavakban, néha szavak nélkül, a körülményekben vagy éppen lelkünk mélyén lévő ősszimbólumok megmozgatásával, különös érzületekkel. A csoda nem az, hogy Ő szól, hanem az, hogy mi meghalljuk. A Vonzás érthetetlen csodája ez is. Aki pedig meghallja a jó hírt, annak szívében örömhírré alakul át a felülről kapott jó. Olyan Erő ez, mely felnyitja egykoron a testünket megjelölő sírokat, de ez az Erő szabadít ki életünk szarkofágjából is, bárhogyan is húztuk magunkra bűneink kőlapjait… Isten mindenből kihoz, mert Ő Isten. Nem jóságos, nem szelíd nem könyörülő… őt nem lehet minősíteni, mert Ő egyszerűen az Isten, Akiben minden benne van – nehéz hinni, pedig így van: még mi magunk is.
 

 

Kísértés…


A mai nap imádsága:

Uram! Számtalan kísértésemben Te segélj meg! Istenem, ha Te nem vagy velem – elveszek, s nem tudok úgy élni, ahogyan szeretném: harmóniában a világgal, embertársaimmal, magammal és Veled! Ámen


Ne vígy minket a kísértésbe!
Lk 11,4

“Ádám, Éva és az alma” története a zsidó-keresztény kultúra egyik legrégebbi alapköve – irodalomtörténetileg és átvitt értelemben is. A történet csodálatosan megragadja azt, ami földi létünk kihívását és értelmét is adja: a birtoklást. Igen, mert birtokolni akarjuk az életet: evésben és ivásban, szexualitásban és ismeretben. Elemi ösztöneinkkel kapaszkodunk mindegyikbe, de bármennyire is ragaszkodunk egyikhez vagy másikhoz, külön-külön egyik sem nyújtja a vágyott harmóniát. A kísértés éppen abban rejlik, hogy külön-külön mindegyik a teljességet ígéri, de az ígéret csak ígéret marad! Sem az evés, sem az ivás nem boldogít, ha azt nem közösségben tesszük! Hiába vigasztalják önmagukat a “szinglik” hamiskás szabadság-értelmezésükkel, a családi étkezések “sóderpartiját” nem pótolja a tévé előtti rendszeres majszolgatás… Hiába a szexuális örömök hajszolása, a nagy bulizások kezdeti izgalmát egyhamar felváltja a magány, mert nem csak élményre, hanem megmaradó értékre vágyik minden emberszív…

De bizony az ismeret birtoklása is csalóka. Lehet egyre többet és többet megismerni a világból, gyűjtögetheti az ember a diplomáit és kurzusait, de ha csak ezek vannak, akkor karriert igen, de megnyugvást, megbékélést elérni nem lehet velük. Milyen nyilvánvaló válik ez a negyvenes hölgyek hirtelentámadt gyermekvállalási kedvében! Ekkor derül ki, hogy aminek nem sok értelmét látták – áldozatot hozni a másik (gyermek, társ) jövőjéért – igazából, mégis csak ennek van értelme… Ilyetén módon alaposan elhibázni az életet persze nemcsak az örök Évák, de a mindenkori Ádámok “kiváltsága” is!

Mi tehát a kísértés? Az, hogy Isten, és az Ő terve nélkül mi magunk is elérhetjük mindazt, amire szükségünk van. Belátjuk vagy sem, Teremtőnk jól megalkotta az Élet játékszabályait – azokat nem érdemes kijátszani! Aki csal az nemcsak másokat, mindenekelőtt önmagát csapja be, s egyszer az Élet benyújtja a számlát, s akkor fizetni kell – kibúvó, haladék nincs, meg kell fizetni a tartozást.

A kísértés az értékek viszonylagossá tételével kezdődik: Kívánatos értékké válik, ami gagyi, és kizárólagos fontosságot kap az, ami valójában csak összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét és szépségét. Minden kísértéssé válhat, ha nincs mögötte az Isten. Kísértés lehet a fiatalság, mely mégiscsak elmúlik, kísértés lehet a jólét, s a hatalom szeretete, mert ha csak magának tartja meg az ember, akkor elemészti a közösség iránti felelősséget. Kísértés lehet az információ birtoklása is, hiszen azt bármikor elveszíthetjük – agyvérzéssel, vagy azáltal, hogy hiteltelenné válunk életünkkel, s bár az igazat szóljuk, mégsem hallgat ránk senki…

Elimádkozni tehát a Miatyánkot, benne a kéréssel “Ne vígy minket a kísértésbe!” nem időpazarlás, hanem hitvallás. Naponkénti megvallása annak, hogy önmagunkban gyengék vagyunk, de Isten kegyelmével igen nagy dolgokra is képesek vagyunk. Meg tudunk állni Vele együtt ott is, ahol más “törvényszerűen” elbukik…

 

 

Küldetésünk…


A mai nap imádsága:

URam! Te elhívtál minket, s el is küldtél a világba! Add, hogy Hozzád hasonlóan tudjam szeretni a világot, s kegyelmed mértéke szerint javítani is tudjak rajta, hogy minél többen megbékéljenek Veled, s önmagukkal! Ámen

Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?
1 Kor 4,1-2 és 7

Senki sem szeret veszíteni. Rövidke életünk viszonylag problémamentes két-három évtizedét – a többi telis-teli van egzisztenciális küzdelmekkel, kötelező vagy szabadon választott szociális projektekkel (pl. gyereknevelés!) – szeretnénk úgy megélni, hogy nem az örök vesztesek oldalán állunk. Hitünk szerint reméljük az örök élet isteni ajándékát, de mivel emberként jöttünk erre a világra, ezért nem tudjuk mentesíteni magunkat emberi vágyainktól, s mi keresztény emberek is szeretnénk teljes életet élni már ebben az anyag-világban is.

Az, hogy ez a földi élet “siralomvölgy” lenne, amin minél gyorsabban túl kell jutni – a “sötét középkorban” jól hangzó keresztény propagandaszöveg volt és már akkor sem volt igaz -, de manapság használhatatlan érvelés! Lelkészek, prédikátorok, papok komoly problémája, hogy nem veszik észre, szószékeik alatt a “foghíjas” templompadokban nem csak jószándékú, de gondolkodó emberek is ülnek, akik nem egy hermetikusan zárt világban, hanem a valós világban élnek! S ez a világ – bár sok-sok régi jegyet még magán visel -, de alapvetően más világ. 2012-t írunk, a harmadik évezred elején járunk… Nem dicsőség ez, hanem egyszerű tény, ahogyan az is, hogy ennek a mostaninak is az URa az Isten! Ha valaki azonban nem veszi tudomásul a tényeket, akkor súlytalanná, hiteltelenné válik, s olyanra kínálgatja a megoldást, ami a ma emberének nem probléma…

Sokan nem értik ezt a mostani felgyorsult-, technikai-, tudományos-, médiahazugságos-, áldemokráciás világot, de ráadásul a meg-nem-értéshez még jelentős csalódás is társult, mert senkinek nem tetszik a profit Isten fölé helyezése, belekeseredtek a világ természeti kincseinek korlátlan kirablásának, s ezzel a Föld ökoszisztémájának lassan visszafordíthatatlan megrontásába. Ha nem is a többség, de jelentős része a világnak jól látja, ha az ember részvétnélkülisége a teremtettség, s a többi teremtmény irányában tovább tart, annak apokaliptikus következményei lehetnek, s abba bizony belepusztulhat gazdag is meg szegény, keresztény meg a nem-keresztény ember is!

Ha valaki felvállalja kereszténységét, s nem a marslakóknak, hanem a földlakóknak akarja hitelesen közvetíteni Krisztus szeretet-evangéliumát, akkor a legfontosabbat nem kerülheti ki: ez pedig a hűség. Sokan – nemcsak keresztények – élnek abban a tévhitben, hogy saját ideológiájuk az egyetlen “üdvözítő” megoldás mindenre. Az ideológia azonban csak egy tan, egy próbálkozó, emberi alkotás, ami megpróbál megoldást adni az életre. Nos, perfekt megoldást egyik se nyújt, mert ha nyújtana, akkor nem nőnének ki újra és újra különféle elképzelések, hogyan is kell “jól csinálni az életet”, hogy mindenkinek jó legyen… Ha lett volna legalább egy, ilyen minden korban és minden helyzetben megoldást adó “üdvözítő ideológia”, akkor azt a Mester tanítványainak bizonnyal lediktálta volna. Krisztus azonban nem mondott tollba semmit, de a szeretet halálig menő következetességével ment fel a Golgothára, példát mutatva azzal, hogy a méltóságteljes élet az nem tantételekben, emberi dogmákban, nagyszerű ideológiában gyökeredzik, hanem az Isten iránti engedelmességben, a hűséges életben… Ugyanis megoldása mindenkor és mindenre csak az Istennek van! Az Isten útja a megváltásé, az emberé meg mintha az idők végzetéig az ideológiák útja lenne… Tényleg, miért is favorizáljuk mi inkább a kétes kimenetelű saját elképzeléseinket az Isten “működő” megoldása helyett?

Aki komolyan veszi kereszténységét, az elsősorban nem a lélek-szorító betű alapján tájékozódik, hanem a Lélek által. A Lélek ugyanis az, Aki megbizonyosítja az Isten akaratát, s eleveníti meg az életet, azaz teszi élhetővé. Sokan azért fordítanak hátat a kereszténységnek, mert a “bizonyságtevő lelkek” élhetetlen, törvényeskedő okoskodásokra alapozott, életszerűtlen megoldásokat kínálgatnak a világ bajainak megoldására. (Sokan vannak, akik rajongásukból fakadóan a betűre koncentrálnak és a betűtől nem látják, nem értik Isten akaratát.) Az ilyetén naiv, fundamentalista támogatása a Gonosz szisztémájának – Isten majd úgyis mindent megold(!) -nem vezet se előbbre, se magasabbra, hiszen az isteni szeretet az nem felszínes, látszatmegoldásokat “kínálgat”, hanem erőtől és józanságtól áthatott, hiteles, másokat is Krisztus követésre vonzó Életet! (Megjegyzés: Természetesen Isten egyszer majd mindent megold, de eladdig azért nekünk is hagyott egy kis javításra szoruló részt, hogy észrevegyük: teremtői akaratának megvalósulásában partneréül választott ki minket!)

A misszió tehát nem “észosztást” jelent, a “mindent jobban tudok nálad” taszító pökhendiségével, hanem ÉLETET, Isten szerintit. Ezt pedig nem magyarázni kell, hanem egyszerűen csak élni. Az Isten közelében természetesen élésnél vonzóbb, s hitelesebb misszió ugyanis nincs! Ezt hívjuk: kegyelmi küldetésnek…

 

 

Válás…


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne meneküljek érzéseim elől, s ne akarjak mindent Rád hárítani. Adj nekem bölcs szívet, hogy mindig úgy döntsek, hogy az Neked tetszésedre és nekem, s mindazoknak, akikkel körülvettél engem, a javára váljék! Ámen

 

De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”
Lk 16,17-18

Sokat változott a világ… Évezredeken keresztül csak a férfiak kezdeményezhették a válást, de azért régen is, aki gazdag családból származott, az nőként is kezébe vehette házassági ügyeinek irányítását.

Kicsiny hazánkban erre a manapság egyáltalán nem feltűnést keltő, de az házaspárok életét alapvetően befolyásoló procedúrát érdekesen világítják meg a KSH-adatok: Ezek szerint a válóperek 71 százalékát nők kezdeményezik. A két legfőbb válóok: a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák. A válások többségét tehát a nők kezdeményezik, miközben ők a válások nagy vesztesei. Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre. Az elmúlt 10 évben a válások száma stagnált, így évenként mintegy 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Tény, hogy egyre könnyebben bomlanak fel a házasságok/együttélések/élettársi kapcsolatok, és egyre nehezebben jönnek létre újak. A válás után két évvel az emberek mindössze felének volt új párkapcsolata a KSH felmérése szerint, s a tapasztalatok szerint a férfiak kétszer akkora eséllyel lépnek új viszonyba, mint a nők. A szakemberek szerint a manapság kötött házasságok több mint 40 százaléka fog a jövőben felbomlani. Az újrakezdés különösen nőként, gyerekkel és negyven fölött nehéz.

Mindez nem jelenti azt, hogy a meglévő házasságok jók lennének. A párkapcsolatukkal egyébként a házas férfiak a legelégedettebbek, legkevésbé pedig az élettársi kapcsolatban élő nők. A törvényből egyetlen vessző sem vész el! A lélek istenteremtette erői a lélek rejtett zugaiban is “dolgoznak”. Nem lehet “kijátszani” az élet törvényszerűségeit – bár sokan megpróbálják -, idővel azonban mindenki beteljesíti sorsát…

Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobban fel kellene készíteni a házasulandókat, hogy ne az egyedülléttől való félelmük irányítsák párválasztásukat, hanem azok az őszinte érzések, melyek garanciát adnak arra, hogy hosszú évek után is kívánsággal tekintsenek egymásra… Ez akkor lehetséges, ha nem törik meg bennük a hit: azt a másikat, az “Ő”-t, Isten is neki teremtette.

Társadalmunk jelenleg úgy gondolkozik, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani, s meg kell próbálni egy másikkal. A baj ezzel a gondolkozással az, hogy ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az megmérgezi az életét és nagyon sok kapcsolati zűrt okoz. Isten a házasságot a testi-, lelki-, szociális-, kiteljesedés műhelyeként hozta létre, azaz: nem két perfekt ember találkozik, hanem két rész-ember, akik együtt akarnak EMBERRÉ válni. Ha közös életükben egymásból – minden területen(!) előhívják a jót, s egymásban csillapítjak a rosszat, akkor ez megerősítő jel, hogy az Isten is egymásnak rendelte őket. Ha ennek az ellenkezője történik, sekélyesedik a jó, s erősödik a rossz, akkor nem egyszerűen a felek “szerződésszegéséről” van szó, hanem arról, hogy nem tudják betölteni a legnagyobb hivatást, hogy istenképűen, harmóniában éljenek.

Ilyenkor már csak egy lehetőség van: nem csüggedve (azaz buzgó imádsággal), de az élet normalitásában gyökeredző józansággal, szerettel belekapaszkodni a JóIstenbe, hogy tegye meg azt, ami emberileg nézve lehetetlen, s a rosszat fordítsa jóra. S ha nem változik semmi? Akkor ez jele annak, hogy nekünk kell változtatni… Mert az ÚRIsten nem sírig tartó szolgaságra, hanem a kiteljesedés felelős szabadságára hívta el minden gyermekét…

2019. január 19. HANGOS KÖNYV VAGY TE IS

2001. december 10.

Ó Uram, emelj fel,
amikor attól félek,
hogy tévedésbe esem!
Mutasd meg, hogy a Te jelenlétedben,
ragyogó világosságodban járok!
Engedd hallanom angyalaid szárnya rebbenését
és szentjeid lantját!
Nem szeretnék aggódni e világ
nagy eseményei, csodái vagy jelképei miatt.
Ez mind nem érdekel engem.
Elég számomra Téged szolgálnom, Uram.
Házadban szolgálni,
udvaraidban járni-kelni, ha megengeded,
és ruhád illatát magamba szívni,
ami minden léleknek fel lesz kínálva.
Elég nekem látni, amint kezedbõl és ujjadról
tiszta mirha csordul,
amikor a lelkeket felkened,
és látni, hogy Te mennyire örülsz ennek.
Irántunk tanúsított jóságod végtelen,
kegyelmeddel felemelsz, hogy lássuk dicsõségedet.

Vassulám, bízz bennem! Én több vagyok a lelkedre vigyázó õrnél! Hordozd szívedben Oltáriszentségemet 1, és illatosíts meg engem! Én vagyok e nagy mû Szerzõje. Édesítsd meg Szívemet, mert tele van bánattal és csalódással. Evangelizálj, beszélj és mondd azokat a szavakat, amelyeket én adtam neked! Tedd széppé Egyházamat, és töltsd el gyermekeim szívét-lelkét mindazzal, ami ÉN VAGYOK! Felejtsd el félelmedet! Nem vagy tévedésben. Te nem.

Én vagyok a te Atyád, és gondoskodom rólad. 2 JTalán jöhetnél gyakrabban is hozzám, leányom, hogy írj. Örömet szerezne ez neked? (…) Majd találok számodra idõt.

És Te? Te akarod-e, Uram? El fogom fogadni válaszod.

Leányom, még sok üres lap van elõttem, amelyeket tele kellene írni, felkenve õket nemes mondanivalómmal. Mûvem hímzéshez hasonlít. Megterveztem minden részletet, és ehhez találnom kellett egy darab tiszta vásznat, amelyre saját kezemmel rajzolom rá a díszítõ minták rózsáit, ahogy kigondoltam. Aranyszállal hímeztelek ki téged, így felfrissítve a rózsákat, hogy édes illatukkal árasszák el az egész világmindenséget.

Hangos könyv vagy te is. Még van benne is néhány lap, amit tele kell írni. Te az én kezem mûve vagy, és nekem be kell fejeznem mûvemet.

Megadom a béke idejét az egész világnak

(A 2001. december 10-ki üzenet folytatása)

Nem hallottad?

“Emészt a buzgóság házadért” 3

De igen, Uram, olvastam Szavadban…

Én vagyok házamnak és házam népének õre. Gyötrõdöm, mert azt kell látnom, hogy házamat darabokra tépték. Nem olvastad?

“A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák,
és ha nincs gondosság, beázik a háztetõ.” 4

Az én házamat megvetették. Minden házért fizet valaki. Házamat saját Vérem árán vásároltam meg. Miért nem figyelt oda senki könyörgésemre, amikor azt kértem az Atyától, hogy legyetek egy? Ha ma válaszolnátok felszólításomra és engedelmességet mutatnátok, egy kehelybõl részesednétek egy oltár körül.

Ó Uram, vajon hányan hiszik el valóban, hogy Te szólsz hozzám és Te mondod, hogy legfõbb vágyad az egység? Az egység és az egy kehelyben való részesedés egy oltár köré gyûlve?

Ki kell nyitniuk a szívüket és hinni fognak…

Ó Krisztusom, drága Testedet
még hányszor kell átszúrni, lándzsával megnyitni
és részekre szaggatni, míg megértjük,
hogy a “megosztó” eszközeiként
mi magunk osztottuk meg Testedet.
Nem szándékosan tettük.
Segíts, hogy megtaláljuk és megõrizzük a maradékot, amit Egyházad szentnek nevez!
Segíts, hogy újból összerakjuk!

Ha az egyházak képesek elhárítani azokat a visszahúzó akadályokat, amelyek gátolják, hogy egyesüljenek, amelyek a Szentírás szerint útját állják közöttük a hit, a szeretet és az imádás megvalósulásának, hûséges leszek ígéretemhez és megadom a béke idejét az egész világnak.
Ez a béke mindenkit Misztikus Testembe fog gyûjteni, beteljesítve Szavaimat, amelyeket értetek mondtam Istenhez, az Atyához imádkozva, amikor így esdekeltem:

“Legyenek mindnyájan egy.
Amint te, Atyám, bennem vagy
és én tebenned,
úgy legyenek egy õk is mibennünk,

és így elhiggye a világ,
hogy te küldtél engem” 5

Ez a könyörgés, amelyet isteni ajkam mondott, még mindig, minden pillanatban visszhangzik a mennybõl. Szavaim azért könyörögtek, hogy lelki egységre jusson az egész világ, de nem a szerzõdések aláírásával létrejött egységre. Hogy beteljesedjenek Szavaim, ahhoz az egyházaknak elõször az alázatot és a szeretetet kell keresniük, olyan kegyelmeket, amelyeket a Szentlélek által és nagy bûnbánatban lehet elnyerni.

Ne csodálkozz ígéretemen! Aki a kegyelem által meghívást kapott, az eggyé lesz a Háromságos Istennel, és nincs többé egyedül, mert mi élünk õbenne. Õbenne lakozunk. Miután ily módon lakóhelyet készítettünk benne, birtokba vesszük õt, õ pedig minket.

És téged is így hívtunk meg a mi tiszteletünkre és dicséretünkre, leányom, hogy szolgálj minket, de nem csupán egy vagy két órán keresztül, hanem hogy megszakítás nélkül egész nap velünk légy, és állandóan keresd Egyházam boldogulását. Fáradozásod hozzon békét! Legyen minden Szavam az Egyház javára, hogy így elteljen áldásaimmal! Gyarapodj isteni szeretetemben, leányom, és csókom frissítse fel testedet-lelkedet! Ne zavarjon meg és ne is aggódj, ha elnyomóid üldöznek. Légy olyan, mint a liliom, légy mentes az aggodalmaktól! Atyai csókom vigasztalja meg a szíved, fékezze meg ellenfeleidet és ûzzön el minden zavaró gondolatot, ami nem tõlem való! Fogadd örömmel vigasztaló Szavaimat és értsd meg, mily közel vagyok hozzád!…


1 itt Krisztus saját magára gondol. Jézus szereti magát “Atyának” nevezni, máskor is elõfordult, hogy ezt mondta. Emiatt vádoltak igazságtalanul, hogy összekeverem a Szentháromság Személyeit… }
2 vö. Iz 9,5.
3 Zsolt 119,139
4 Préd 10,18
5 Jn 17,21

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Hiba történt: a hírcsatorna nem elérhető. Később próbálkozzunk újra.
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]