‘Napi’ kategória archívuma

Bocsáss meg, mert neked is megbocsátottak

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:15)
Meg vagyok róla győződve, hogy rengetegen vagytok, akik mély sebeket hordoztok hónapok vagy évek óta. Mikor arra gondolsz, aki megbántott, olyan frissnek tűnik az esemény, mintha tegnap lett volna. Még mindig fáj és még mindig neheztelsz.
Azt kérdezed, “Miért kellene megbocsátanom valakinek, aki ilyen mélyen megbántott? Fogalmad sincs mennyire fáj. Miért kellene kegyelemmel fordulnom felé?”
Három oka is van annak, hogy meg kell tenned:
1. Kegyelmesnek kell lenned másokhoz és meg kell bocsátanod azoknak akik megbántottak, mert Isten is kegyelmes hozzád.
Soha nem kell senkinek többet megbocsátanod, mint amennyit Jézus Krisztus már megbocsátott neked. Át kéne gondolnod, hogy te se mindig azt kaptad, amit érdemeltél volna. Isten kegyelmes volt hozzád. Légy te is kegyelmes másokhoz.
2. Meg kell bocsátanod, mert a másik alternatíva a keserűség
A tudósok azt mondják, a neheztelés a legegészségtelenebb érzelem. Mindig jobban fáj neked mint bárki másnak! A neheztelés nem változtatja meg a múltat és nem fogja megoldani a problémát. Még csak nem is érzed jobban magad tőle. Valójában csak rosszabbul.
A Biblia azt írja a Zsidók 12:15-ben: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
3. Kegyelemmel kell fordulnod mások felé, mert Isten ezt várja el tőled
A Máté 6:15-ben azt találjuk: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Jézus azt mondja, nem kaphatunk olyasmit, amit nem vagyunk képesek adni. Ha azt mondod, sose bocsátasz meg valakinek, akkor remélem soha nem vétkezel. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz megbocsátani, akkor is tedd meg, mert ez a helyes.
Sokaknak azért megy nehezen a megbocsátás, mert nem érzik úgy, hogy nekik is megbocsáttatott. Elimádkoznád ezt az imát a szabad és megkönnyebbült szívért?
“Kedves Jézus Krisztus! Te tudod, hogy megbántottak. Látod, hogy a neheztelés miatt úgy viselkedtem, ahogy ésszerűtlen, egészségtelen és haszontalan. Szükségem van az erődre, hogy meg tudjak bocsátani másoknak és felszabaduljak. Kérlek cseréld a fájdalmamat a Te békédre! Istenem, tudom, hogy sokakat megbántottam a szokásaimmal, a rossz döntéseimmel és csalódásokat is okoztam. Kérlek bocsásd ezeket meg nekem. Segíts készítenem egy listát azokról, akiknek ártottam, és jókor, jó helyen, jóvátennem a károkat. Jézus Krisztus, szeretném, ha újra te lennél az életem központjában. Kérlek cseréld a neheztelésemet a te szeretetedre és a keserűségemet a te kegyelmedre! Köszönöm, hogy kegyelmes vagy hozzám. Köszönöm, hogy megbocsátasz azokért, amiket elrontottam. Jézus nevében. Ámen”

Engedd, hogy a Biblia megvilágítsa életedet


“Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119:130)

Mindenkinek szüksége van fényre. Szükséged van fizikai fényre, hogy láthasd a körülötted lévő környezetet, hogy ne ütközz akadályokba.

Isten, az Ő szaván keresztül fénnyel szeretné az elmédet is megvilágosítani. A Biblia azt mondja, “Isten kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket.” (Zsoltárok 119:130) Isten szeretne fényt adni – az Ő fényét – minden egyes embernek. Szeretné megvilágítani az elménket, az igazsággal, ami róla szól és arról, hogy mi a terve veled.

A fény felkapcsolásának sokszor a Bibliai elmélkedés a titka. Át kell áztatnod az elmédet fénnyel. A Bibliai elmélkedés közben nem vész el az elméd a világegyetemre számára, hanem Isten szavára fókuszál. Amikor elmélkedsz, fényt hozol az életedbe.

Isten az Ő szaván keresztül segít, hogy egy más szemszögből lásd a világot. Zsoltárok 119:105 azt mondja, hogy “Lábam elott mécses a te igéd, ösvényem világossága.”. Isten igéje irányt mutat az életünkben, megmutatja, hogy milyen ösvényen akar Ő minket látni.

Mikor ez a zsoltár íródott, a “mécses” egy lámpa testbe helyezett gyertya volt, amit az emberek hordoztak magukkal mindenfelé. Ma ezt egyszerűen elemlámpának hívnánk. Ha elemlámpa van nálad és több fényet akarsz az úton látni, mindig meg kell tenned a következő lépést. Sokszor előfordult, hogy megakadtam és Isten fényét kerestem az utamon. De Isten épp csak elegendő fényt ad a következő lépésre. Megteszed a következő lépést és megint csak annyi fényt ad, hogy megtedd az azután következő lépést.

Az egyik legjobb mód arra, hogy Isten szavának fényét felkapcsold, az, hogy imádkozod az Ő szavát, például a Zsoltárok 119:18-vel: “Nyisd meg a szemeim, hogy láthassam a csodálatos dolgokat a rendelkezéseidben.” (LB fordítás). Csodálatos dolgokat akarsz látni Isten igéjéből, igaz? Kérd meg Istent, hogy megnyissa a szemed, arra, amit életeden keresztül akar elérni.

Ő készen áll arra, hogy világosságot adjon.

Beszéljetek róla:

* Volt olyan, hogy Isten rejtély volt számodra? Ilyenkor az volt a reakciód, hogy Isten igéje felé fordultál a válaszokért?
* Csak vársz arra, hogy Isten megmutasson valamit, vagy kéred a világosságot és ítélőképességet tőle?
* Mit gondolsz mi a különbség aközött, hogy olvasod és tanulmányozod az igét?


Közeledj Istenhez, hogy elkerüld a vitákat


“Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)

Lenyűgöző felfedezésem volt: minél több időt töltök Istennel, annál jobban kijövök az emberekkel. Erre számíthatok.

Amikor a viták megerősödnek a házasságodban, az azt jelenti, hogy valaki nem tölt elég időt Istennel. Ez ennyire egyszerű. Közeledni kell Istenhez, ha el akarod kerülni a vitákat.

Az Ézsaiás 26:3 ezt mondja: “Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik”. Amikor Istennel töltesz időt, akkor a gondolataid felé irányulnak. Aztán jobban kijössz az emberekkel, mert Ő tökéletes békét ad a szívedbe, és nem leszel olyan bosszantható. Láttál már olyan embert, aki csak akkor közeledik Istenhez, ha bajban van? Csak akkor imádkoznak, ha szorult helyzetben vannak. Szükséged van Istenre. Bibliatanulmányozás, vasárnap reggeli időszak, napi csendesség. Szánj időt ezekre. Azt gondolod túl elfoglalt vagy? Talán tényleg az vagy. Talán ki kell iktatnod pár dolgot az időbeosztásodból, hogy több időt tudj Istenre fordítani. Kelj fel 15 perccel korábban. Olvass, és imádkozz, aztán figyeld meg a viselkedésedet és a más emberekhez való hozzáállásodat a nap további részében.

Minél több időt töltesz az Istennel, annál jobban fogod élvezni az időd többi részét. Sokkal eredményesebb és hasznosabb lesz.Jobban kijössz majd másokkal és kevesebb lesz a vitád, mert közeledsz Istenhez. Az életedben meglévő konfliktusok egyenes arányban állnak az Istennel töltött idővel.

A Jakab 4:8-ban egy nagyszerű ígéret van: “Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” Ő nem fordít hátat. Közeledik feléd. Ha te lépsz felé, akkor Isten is lépni fog feléd.

Ahhoz, hogy elkerüld a vitákat, add át azokat Istennek, ismerd fel a Sátánt, és közeledj Istenhez.

Beszéljünk róla:

– Hogyan jellemeznéd az imaéletedet? Mint egy folyamatos beszélgetés Istennel, vagy időszakos, segítségért való könyörgés?

– Azokra a dolgokra szánsz időt, ami igazán fontos neked. Másoknak mit mesél az időbeosztásod, mi a legfontosabb számodra?

a

Áldozatkészségért.



A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Sok terhet veszünk vállunkra magunktól is, és Te is adsz nagy bölcsességed szerint keresztet nekünk… Add, hogy ne morgolódjunk, hanem felismerjük e kihívások mögött mennyei akaratodat, s aszerint cselekedjünk – ma is! Ámen

   

Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Jn 15,12-13

Nem tudom hányszor mondja el egy édesanya és édesapa gyermekének 18 éves koráig – talán még utána is – “Jó legyél fiam!”. Gyanítom – nagyon sokszor, de úgy látszik mégsem elégszer, hiszen a világ mégis telve van emberi nyomorúságokkal, melyeknek az oka mindig a jóság hiánya. A jóság pedig a szeretetből táplálkozik, talán éppen ezért parancsolja Jézus: “Szeressétek egymást!” Szeretet nélkül ugyanis nincs teljes élet! Nem egyszerűen kedvelésről (fíleó, mögen, to like) afféle “szeretgetésről” van szó, hanem »önfeláldozásra kész« szeretetről (agapé, lieben, to love). Az áldozatos vagy áldozatkészséges szeretet manapság furcsán hangzik, de ebben foglaltatik az igazán helyes irányultsága a szeretetnek. A gyereknevelés nemcsak anyagi, idői áldozattal jár… benne van az is, hogy időnként fel kell vállalni – többnyire az apáknak – a határozottság, a szigor pedagógiai szerepét. Nem egyszerű ilyenkor nemet mondani a gyermeknek, de a cél érdekében meg kell tenni. (Egyébként ha a nem-eink és igen-eink következetesek, akkor azt elfogadják gyermekeink, az összevisszaságot azonban nem, sőt azt a maguk “hasznára” fordítják.)

Az érték, a szépség az mindig kitartással, áldozathozatallal áll elő. Dinamittal nem lehet veteményeskertben kapálni, bunkósbottal sem lehet oratóriumot előadni… Aki életét adja barátaiért(övéiért) annál nagyobb szeretet nincs. Ez nemcsak Jézus kereszthalálára érvényes, hanem minden emberéletre, amely nem retten vissza az áldozathozataltól. Egy átlag európai gyerek, mire 14 éves lesz, mintegy 9-12 ezer(!) órát néz tévét. Ha csak arra gondolunk, hogy egy “átlag-gyerek” (ilyen persze nincs csak a statisztikában!) naponta kevesebb mint 10 percet beszélget szüleivel, akkor 14 éves koráig alig 600 órát beszélgetett szüleivel… Mire elégséges 600 óra? Egy középfokú német nyelvvizsga eléréséhez 1200 intenzív órát számolnak… Így hamar kiviláglik, napi 8-10 perces “Na mi volt ma az iskolában?”-kommunikációval nem lehet még “alapfokú” életvezetési készséget sem kialakítani a “leendő felnőttekben”.

Életet »oda«áldozni lehet barikádon meghalva, puskaporos hordóként, látványosan, s lehet gyertyalángosan is. Ez utóbbi csak akkor sikerül, ha a Legnagyobb Példát, Jézust követjük. Olyan fényesen,mint Ő sosem fog ragyogni életünk, mert gyarló emberek vagyunk… de bízhatunk abban, hogy a Lélek kegyelme által a “füstölgő mécses-, megrepedt nádszál-életünk” betölti hivatását. Áldozatot hozni nem egyszerű feladat. Terhes iga az, de Jézus azt is mondja rá: gyönyörűséges…

Békesség…


A mai nap imádsága:
Istenem! Add nekem a Te békédet, hogy békével, s örömmel szolgálhassalak! Ámen

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! .
2 Kor 5.18-20

Eredendő bűnünk a kételkedés, az istentagadás, s mindaz, amik ezek következménye. Ami talán a legfájdalmasabb számunkra: az a békétlenség. Békétlen világban békességet keresni – reménytelennek tűnő vállalkozás. Ennek ellenére mégsem adjuk fel. Bármennyire is megtör minket a világ, egy kicsinyke rész mindig marad a lelkünkben, mely elpusztíthatatlanul vágyakozik a béke, a megnyugvás után. Mi ez bennünk? Talán az Élet génkódokba szorult programhibája? Nem hiba, hanem jel, Istenhez vezérlő kegyelmi eszköz! Aki életének érett felnőtt szakaszába jutott, az számtalan tapasztaláson keresztül megtanulhatta: nincs erősebb érzés a teljesség, az áldás “megértésére”, mint a békesség. Ha ez van, akkor mindenünk megvan, de ha ez nincs, bármink is legyen, nem tudjuk értékelni.

Isten megbékeltetett minket – önmagával. Az ember – amióta vallásos lény, azaz kezdetektől fogva – igyekezett valamilyen módon meg-, és kiengesztelni istenét, isteneit. Nyilvánvaló azonban, hogy a véges a Végtelent nem elégítheti meg semmiféle jószándékkal, ajándékkal vagy áldozattal. Aki tehát a békesség “garanciáját” adhatja, az csakis Isten. Az evangélium arról szól, hogy ez az Isten lehajolt teremtményéhez, inkarnálódott, emberré lett, hogy megnyissa az utat a békesség felé. Az Isten testtélételének abszurditása megteremtette az ember számára a lehetőséget a választásra: a jó és a rossz között. Az emelődés helyett az ember a gyalázkodást választotta, s önmaga igazát kereste… s ahogy az lenni szokott ilyenkor, a békétlenség költözött a lelkébe.

Isten azonban azért is Isten, mert neki mindenre van megoldása: s még a rosszból is a jót hozhatja elő. Nagypéntek botrányát – ami a teremtményi arrogancia netovábbja – húsvét hajnalának békessége oldja majd fel. Aki élt már stresszben, az jól tudja, mit jelent a nyugalom, a békesség… Aki megtapasztalta, hogy az Istennél béke van, az örömmel magára vállalja a békéltetés szolgálatát, s követévé válik annak a Szeretetnek, amely őt is a hatalmába kerített, s harmóniát teremtett benne önmagával, s a világgal.



Biztonság…


A mai nap imádsága:
URam! Biztonságért harcolunk nap mint nap, mégis állandó bizonytalanságban élünk. Szánj meg minket, emlej Magadhoz, hogy életünkben valóság legyen a békesség! Ámen

   

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Zsolt 91,14
(Szürke-betűs: nem kijelölt része az igének.)

Jóléti világunkban gyakran megtörténik, hogy az emberek a kellemetlenséget, tragédiának élik meg – ezt hangosan szóvá is teszik -, de ha tragédia sújtja őket, akkor nem tudnak megfelelőképpen (értsd: emberi módon) reagálni rá. Ilyenkor nyúlnak telefonért, s hívják olykor még a papot is: “Tessék elképzelni, a barátnőm édesanyja meghalt. Tessék már mondani: Mit kell ilyenkor mondani?”… Tény, amikor valóban bajban vagyunk – mert léket kapott életünk hajója: betegség, veszteség, halál előszele -, akkor hirtelen tudjuk hova kell fordulnunk, s Kihez kell fohászkodnunk – ilyenkor a “Nincs(is)isten”-elképzelésünk hirtelen meginog, s komoly tényezővé válik az imádság ereje.

Tény, hogy minden embert – legalábbis egyelőre – édesanya szül(t) erre a világra. Így mindenki, aki szerelemből fogant, s várták az érkezését, megtapasztalhatta mit jelent az anyai szeretet, az elrejtettség, a biztonság. Egyetlen édesanya sem azért szülte gyermekét, hogy csatatéren vérezzen el vagy azért, hogy gyilkos merénylet áldozata legyen… Az ember az embert az ÉLETRE szüli – jóllehet minden emberélet egyszer halállal végződik -, de hogy az emberiség történelme gyakorlatilag a háborúk és vérengzések története, az több mint elgondolkodtató. Eredendő bűn? Tudatlanság vagy egyszerűen csak belénk-kódolt rombolásvágy? Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: sajnos ennyire hülyék vagyunk…

Saját életterünket szennyezzük: olajjal és atommal – pedig teljesen nyilvánvaló, hogy van “tiszta” energiaforrás is! De az drágább… nyöszörögnek azok, akik extraprofitos, extrapofitot termeltetnek maguknak – mások (embertársaik, beleértve a még meg nem születetteket, beleértve a hatalmasok unokáit is) egészségének kárára. Sajnos odáig még nem jutottunk el, hogy felfogjuk ésszel: “Egy vérből teremtettünk.”

Napokban bukkantam az interneten egy érdekes cikkre, mely azzal a gondolattal játszik el, vajon, mi lenne, ha egyszercsak kiderülne, hogy vannak marslakók vagy hogy nem az ember az egyetlen értelmes lény az univerzumban… Eljátszottam hát én is a gondolattal: Tényleg, mi lenne, ha holnap kiderülne, hogy nem mi vagyunk az evolúció csúcsa, hogy nem az ember a “teremtés koronája”? (Elvégre ember, azaz teremtmény nem szabhat határt Isten teremtői kedvének, nagyságának…) Bizonnyal kultúrsokkot jelentene sokaknak, az emberek elveszítenék vallási-, nemzeti indentitásukat, s teljes lenne a káosz. Egyúttal megszűnne a kiváltságosak sok-sok privilégiuma is, hiszen minden ember felett van egy még erősebb “ragadozó”, s ennek félelme összefogásra kényszerítené az emberi fajt…

Fentiektől persze nem kell félnünk, az ember sokkal ravaszabb teremtmény! Ha kiderülne egy effajta igazság, akkor azt is eltitkolná egyik ember a másiktól! Nyilvánvaló igazságokat cserélünk fel nyilvánvaló hazugságokkal, s magunkat csapjuk be. Nyilvánvaló, hogy szükségünk van Istenre, s mégis azt akarjuk hinni, hogy Nélküle csak könnyebb lesz a dolgunk. Bűnt bűnre halmozunk, egyik mulasztásunk éri a másikat, miközben szeretet-éhségben szenvedünk… A megoldás itt van nálunk, csak végre ki kellene már nyitnunk a szívünket Isten előtt, hogy oltalmát megtapasztalhassuk!

Célok…


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem Tőled való célokat, hogy el ne tévedjek az úton! Ámen

   

Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
Lk 17,33

Nincs drágább, nagyszerűbb az életnél, egyszeri és megismételhetetlen, törékeny és izgalmakkal teli… S mintha az ember ezt nem tudná! Úgy él, mintha örökké élne vagy legalábbis több élete lenne, s nap mint nap kísérti az Istent, mintha egészsége, idegrendszere acélból lenne. A kígyó hazug ígérete – Eritis sicut Deus!/Olyanok lesztek mint az Isten! – bizony csak ígéret maradt. Nem váltunk istennekké, ehelyett ördögi kínokat élünk át Ádám-apánk és Éva-anyánk “szabadonválasztott” édenkerti Isten-nélkülisége következtében. Az élet tisztelete helyett annak semmibe vétele jellemzi inkább az embert, hiszen eleddigi történelmünk a csaták és háborúk, leigázások és birodalmak, gyarmatosítások és az ember kizsákmányolásának története.

Úgy élünk, mintha meghosszabbíthatnánk az életünket – akárcsak egy arasznyival is -, mintha beleszólásunk lett volna abba, megszülessünk-e vagy sem, s úgy viselkedünk, mintha velünk kezdődne a világtörténelem… Pedig megtartani az életet egyedül csak az Isten tudja, nekünk pedig azt illik tudni, hogy az Élet ajándék… Az ÚRIsten eredeti “elképzelése” szerint szépen “becsomagolta” az életet a férfi és a nő egymásratalálásának csodájába, hogy a születendő gyermek, amikor – Isten akaratából – belép ebbe a világba, akkor egy szeretetteljes, gondoskodó közösségbe kerülhessen… Isten a maga gondviselésébe így szövi bele az embert, hívja el “partnernek” folyamatos teremtésébe (creatio continuia).

Isten bibliai üzenete, hogy az esendő ember Őnélküle, a “teremtői segédlet” híján mindent elveszít, azaz: egyedül nem megy… “Elveszejteni” a világ számára legtermészetesebbet – vagyis görcsös akarását az önmegvalósításnak – azt jelenti: Megtalálni az Istent. S ha erre készek vagyunk, megtörténik a csoda: Őbenne elnyerjük az élet tartalmát, megismerjük a lélek békéjét, méltósággal, istenképűségünkben kiteljesedve boldogan élünk ebben a világban… beteljesületlen kívánságaink ellenére is.

EGYIsten…

Imádkozzunk!
URam! “Igen magas nekem ez a tudás, nem tudom befogni..” Teremtő Istenem, Világmindenség URa! Szeretnélek megismerni minél jobban, de tudom, hogy színről-színre majd csak odát láthatlak. Add a Te békességedet szívembe ezen a mai napon is, hogy Rád figyelve, akaratod szerint élhessek! Ámen

Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség…
1 Kor 8,6a

A 21. századot a csillagászat aranykorának mondják. Olyan technikai lehetőségek segítik a csillagászok munkáját, amiről néhány évtizede szinte még álmodni sem mertek. Ezért szinte nem telik el hét, hónap, hogy valami nagyon érdekeset, különlegességet ne fedeznének fel a belátható univerzumban… Ennek nagysága elképesztő – legalább 13,8 milliárd fényév átmérőjű -, de bőven lehet ennél nagyobb is! A “gond” az, hogy jelenleg a hozzánk legtávolabbról érkező fény mintegy 13,5 milliárd(!) éve “jövésben van”, s múlandóságunk okán nem áll módunkban ellenőrizi, hogy néhány milliárd év múlva is még érkezik-e hozzánk a távoli fény…

S mindemögött/benne ott van a Teremtő Isten: az Örökkévaló, az EGY. Mert ugyan a Szentháromságról beszélünk, de ez az Isten – ha akarjuk, ha nem – EGY. Ugyanis a kereszténység is(!) – az izraelita és az iszlám vallással egyetemben – monoteista vallás. Az, hogy a keresztény óegyházi atyák kidolgozták a Szentháromságtant, komoly okai voltak: egyrészt fel akarták hívni a figyelmet arra, hogy Isten az ember viszonylatában jóllehet személyként jelenik meg – tehát az emberrel ‘párbeszédet’ folytathat -, de ez nem azonos az emberi személyiséggel, ezért nevezték el Három-Egy-Istennek. Ugyanakkor végre már pontot kellett tenni a három évszázadon át folyó teológiai vitára Jézus személyét illetően. (325-ös Niceai Zsinat, melynek célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá.)

Isten tehát Egy. Nem három… Az, hogy az EGY-et háromként emlegetjük – térbe és időbe plántált emberlétünkből fakad. (Valóságnak gondoljuk pl. a sötétséget is, pedig az nem külön létező valóság, egyszerűen csak a fény hiánya.) S ha Jézus isten/ember-voltán mintegy háromszáz évig vitáztak a keresztény eleink – s nem alábecsülve filozófiai és teológia erőfeszítéseiket -, de “csak” akkor arra jutottak, hogy Krisztus valóságos Isten, s valóságos ember, de a hogyan(?)t már nem tudták megmagyarázni, akkor ne csodálkozzunk azon, ha Szentháromság-Isten-tant rögvest hittitoknak (mysterion Dei) nyilvánították ki.

Istent befogni/megérteni a véges ember soha nem képes, legfeljebb odáig juthatunk el, hogy csodálattal vizsgáljuk azt a REND-et, amit az ÚRIsten alkotott. Ahogyan nem megfogható a rend, a törvény, de mégis létezik, hiszen ez alapján él, mozog, “rezeg” az egész világmindenség, ugyanúgy csak ámulhatunk Isten jóságán.

S mi az amit tehetünk? Ha “tudjuk”, ha hisszük, hogy Ő áll mindenek mögött/felett, akkor áldjuk Őt naponta megtartó kegyelméért, hogy szeretetből megalkotta a Világmindenséget, s benne az embert! Dicsérjük őt azért is, hogy létrehívott minket is, hogy ezen a mai napon is valamit megérezhessen környezetünk a mi életünk, mai cselekedeteink által is, hogy istenképűségre teremtett lények vagyunk…

Kitartás…

A mai nap imádsága:

URam! Segíts meg, hogy meg ne lankadjak, s megfáradásomban el ne forduljak Tőled, s az álomvilágomat higgyem valóságnak! Ámen

Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: “Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” … Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Ekkor így szólt hozzájuk: “Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
Lk 22,40 és 45-46

Jól jön a buzdítás… amikor a hullámok összecsapnak a fejünk felett, akkor különösen is! A körülmények azonban – egyelőre – még nem a tanítványokat szorongatják, csak a Mestert. Mennyei és földi dimenziók súrlódásának tanúi lehetnének a tanítványok -, ha el nem alusznak, de kivétel nélkül mély álomba zuhan mindegyik.

Ha valaki nem érti, mi történik a színpadon, filmben, könyvben – túlontúl magasak az összefüggések -, akkor elalszik rajta, álomba zuhan. Ismerős érzés ez mindenkinek, amikor küzdünk az álmossággal: unalmas előadásokon, elnyújtott, semmit nem mondó beszédek alatt “bele–belebólintunk” az álomvilágba… Gyakran megtörténik aztán, hogy így a legjobb részekről marad le az ember, s ha riadtan felébredünk, néhány pillanatig keressük, melyik világban is vagyunk – az álomvilágban vagy a valósban?

Az álmot régidők óta “kishalálnak” az elmúlás előízének tartották. Aki alszik, az nem él, aki pedig ébren van ugyan, de álomvilágot képzel maga köré, az is halott. Így érthető a jézusi mondás: “Hadd, temessék el a halottak a halottaikat!” Aki Istent nem tartja valóságnak, az tulajdonképpen a maga álomvilágban él, hiszen Isten nem más, mint maga a Valóság, a Legfőbb REND, a kozmikus perfekció (kozmosz=rendezett világ).

“Átaludni az életet” azt jelenti: tudatosság nélkül élni azt. Nem felismerni a Teremtő Isten nagyságát, szeretetének naponkénti gondviselő kegyelmét – végzetes hiba. Az ember itt a földi létében az idő, a tér s az anyag bezártságában éli le nevetségesen rövidke életét, de Isten ebben a véges életünkben is ki akarja nyilvánítani, hogy Ő a Végtelen Szeretet… A reménységünk szerinti mennyei, végtelen létezésünkben pedig bizonnyal ugyanezt akarja megismertetni nekünk, csak alapvetően más, emberi szemmel itt a földön soha meg nem látható isteni titkainak megláttatása által.

Imádkozni, szemlélődni, el-elgondolkodni ebben a földi világban az Isten kegyelme által, az Ő végtelen kegyelméről – kiváltság. Sokan mégsem élnek vele, pedig tehetnék… A kísértés ma is nagy, hogy a körülmények álomba szédítsenek minket, ezért jobban igyekeznünk kellene (illene) imádkozó életünk megjavításán… Nekünk oly sokszor túlontúl gyötrelmesnek tűnik ez a földi élet, pedig az evangélium arra tanít minket, hogy van, Aki minden kínunkat magara vette, s ezért személyes küzdelmünk nem reménytelen…


Követés…


URam! Adj nekem bölcsességet és kitartást, hogy hiteles követedként, kegyelemből tudjam élni a életemet a Tőled kapott szeretetet továbbadva! Ámen


Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Jn 15,14-15
Sokan “egycsapásra” elintézik a Krisztus-ügyet… Van, aki Jézus történetiségét is tagadja, s van, aki ugyan elismeri, de nem tarja különleges embernek a Názáretit – Isten Fiának meg végképpen nem. A zsidók bölcs rabbinak, a muzulmánok Allah egyik nagy prófétájának tartják, de nem Istennek, hiszen hitük szerint Isten (ők Allahnak mondják) ugyanis EGY… A világvallások közül egyetlenként a kereszténység vallja, hogy a Krisztus nemcsak Isten Fia, de Messiás, azaz a világteremtő Jáhve-Isten felkentje, vagyis: Megváltó.
Jézus istenségének és emberségének problematikája igen komoly vitákat eredményezett a korai kereszténységben. Újszövetség (még) nem volt, az információ szájról-szájra vándorolt, s az egyszerű halászemberek (pl. Péterék) ugyanúgy egyéni élményeiken keresztül/által “magyarázták” a Krisztus-eseményeket, mint a több nyelven beszélő, “világlátott” akadémikus Pál apostol vagy később az objektivitásra, s a mélyebb megértésre törekvő óegyházi atyák. Évszázadok teltek el így, mire kikristályosodtak az elképzelések, a teológia gondolatok Istenről, Jézusról és a Szentháromságról. Az őskereszténység egysége – így kétezer év távlatából is -, édeskés mítosz csupán, az a sokszor emlegetett, ma is kívánt korabeli ősegység soha nem létezett, legfeljebb a legkisebb, az ún. házi gyülekezetekben (a domus ecclesia-kban)! Mindig is elszánt intellektuális viták, hit-harcok folytak a különféle gyülekezetek mellett vagy akörül kinövő teológia irányzatok/iskolák között, melyekre “pontot” nemegyszer a világi/császári hatalom tett ill. megdönthetetlen igazságként “szentesített”…
Jézus elhívott tanítványait barátainak mondja. Mint barátait, nem önmaga imádására szólítja fel őket, hanem arra, hogy tegyenek bizonyságot azokról az isteni igazságokról melyeket el-/megtanultak a hagyomány szerinti három év alatt Mesterüktől. A tudás, az ismeret számunkra azért fontos, hogy a kereszténységünk célirányos, tartalmas, s ezáltal ma is – vonzó legyen. Ugyanis a világban útbaigazító tanúja lenni az isteni szeretetnek csak úgy lehetséges, ha életünk hiteles. Ebben a minősítést soha nem földi “hitelminősítő” (nem banki, egyházi!!!) intézet állítja ki, hanem maga a Gondviselő Isten…

a

Hogyan építs erős csapatot?


„…A szeretet jobban törődik másokkal, mint önmagával…” (1Korinthus 13:7 TM)

Sokan közülünk inkább megelégednek azzal, hogy kevesebbet érjenek el, semhogy személyi problémákat kelljen elviselniük. De egy nagyszerű álom megvalósításához általában egy jó csapat kell. És a jó csapatokat olyan emberek alkotják, akiknek vannak erősségeik és gyengeségeik. Isten ritkán hív el arra, hogy egyedül végezzük a munkát; Ő másokat is elhív, hogy mellettünk álljanak. Te tudod, hogy ki része az életednek?

Jézus tizenkét tanítványt választott, hogy segítsék őt földi küldetése elvégzésében. Egy közülük kételkedett benne, egy megtagadta, egy meg elárulta. De mégis elhívta őket, tudva, hogy kik ők, és mivé válhatnak. Pál, miután olyan nehézségeket sorolt el, amelyekhez képest életed legrosszabb napja is gyerekjátéknak tűnik, azt írja: „Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja” (2Korinthus 11:28). Hogyan tudta Pál megtéríteni Ázsiát, vezetni a gyülekezetet, és megírni a fél Újszövetséget? Egy csapat segítségével. Bemutatja őket a Rómaiakhoz írt levél 16. fejezetében. Nézzük meg csapatépítő stratégiájának egyik titkát! Úgy hívják:

Szeretet. Ha nem őszintén törődsz az emberekkel, megérzik, és nem fognak kitartani melletted. Ha nagy az ingadozás a kapcsolataidban, akkor valószínűleg ez a problémád. Még a csapat legjobb tagjainak az életében is vannak olyan időszakok, amelyek hatással vannak a teljesítményükre. Jeremiás annyira kikészült, hogy abba akarta hagyni a szolgálatot, és helyette inkább vendégfogadót nyitott volna (Jeremiás 9:1). Pál azt tanácsolta Timóteusnak, aki a jobbkeze volt: „… gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel élj egy kevés borral is” (1Timóteus 5:23). Íme, egy hasznos recept azokra a feszültségekre, amiket személyes problémák okoznak. Írd fel magadnak egy kis kártyára, és olvasd el gyakran! „A szeretet jobban törődik másokkal, mint önmagával.”

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben…” (Apostolok cselekedetei 2:42)

Az újszövetségi gyülekezet sikere két dolognak köszönhető:

1) Egészséges szentírási alapok

2) Az összetartozás tudata

Egy jó csapatban a tagok bíznak egymásban. Kezdetben ez kockázatos, mert visszaélhetnek a bizalmaddal, és megbánthatnak. Ugyanakkor, miközben bizalmat szavaznak egymásnak, a csapat minden tagjának úgy kell élnie, hogy kiérdemelje a többiek bizalmát azáltal, hogy magas mércéhez tartja magát. Amikor mindenki szabadon tud adni, és a bizalom kötelékei kialakulnak, és időről-időre próbára is vannak téve, akkor az emberek hinni kezdenek egymásban. Elhiszik, hogy a másik ember következetesen fog cselekedni, tartja magát ahhoz, amit vállalt, megőrzi a titkot, és támogatja a többieket. Minél erősebb az összetartozás érzése, annál hatékonyabban tudnak együtt dolgozni.

Minden csapatban vannak nézeteltérések. Egy nagy gyülekezet vezetője írja: „Ne tegyünk úgy, mintha mindig mindenben egyetértenénk! 16.000 emberrel kell foglalkoznunk, és a tét magas. Ne hagyjuk, hogy az emberek elrejtsék aggodalmaikat azért, hogy megvédjék az egység hamis képzetét. Nézzünk szembe a nézeteltérésekkel, és kezeljük őket a megfelelő módon! Az igazi közösség jele nem az, hogy nincs konfliktus, hanem az, hogy jelen van a kibékülés lelkülete. Lehet, hogy keményen összeszólalkozom valakivel egy megbeszélésen, de mivel elköteleztük magunkat egymás felé, ezért egymást vállon veregetve távozhatunk, ezt mondva: ’örülök, hogy még mindig egy csapatban vagyunk’.” Azok, akik az újszövetségi gyülekezetet építették, erkölcsi és anyagi természetű problémákat, tanításbeli különbségeket és előítéleteket győztek le. Hogyan? A kibékülés lelkülete által. Ennek az lett az eredménye, hogy egyesek szerint „az egész világot felforgatták” (Apostolok cselekedetei 17:6)

„Boldog az az ember, aki… értelmet kap.” (Példabeszédek 3:13)

Az erős csapat építésének egyik fontos kulcsa az, hogy legyünk nyitottak az új és szokatlan ötletekre. Az egyik legnagyobb veszély az, hogy ahogy egyre idősebb leszel (vagy egyre sikeresebb), a gondolkodásod intézményesül, ami csak egy másik kifejezés arra, hogy megkövül. Ahhoz, hogy sikeres maradj, olyan környezetet kell kialakítanod, ahol az információk és ötletek szabadon áramolhatnak. Ha az embereknek nem engedték volna, hogy új dolgokat próbáljanak ki, akkor még mindig lovon vagy szekéren utaznánk, gyertyafénynél vacsoráznánk, és sokkal korábban meghalnánk megelőzhető betegségekben. Azt mondják, hogy a tudás minden öt-tíz évben megduplázódik. Ebből látszik, hogy mennyi mindent nem tudtunk, amikor azt gondoltuk, hogy mindent tudunk.

„Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.” Tisztelnünk kell mindazt, amit már megtanultunk, azáltal, hogy építünk rá, de soha nem szűnünk meg feltenni a kérdést: „Van jobb módszer is?” A bajnokok nem lazítanak, amikor vezetnek egy versenyben; a célvonal átlépésekor is még gyorsítanak. A verseny tart formában. Szükséged van tehát versenytársakra.

Bono, az ír énekes, valami olyat mondott, amit érdemes megjegyezni: „Rémisztő volna számomra, ha én egyedül szólóznék… körülveszem magam… egy együttessel, a nagyon belevaló gyerekekből és egy olyan feleségből álló családdal, aki mindenkinél okosabb… csak annyira vagy jó, amennyire az érveid azok. Szóval lehet, hogy azért nem oszlott még fel az együttes, mert a tagok megértették ezt: bár én csak az egynegyed része vagyok a U2-nak, több vagyok így, mint ha egyedül lennék valami másnak az egésze.” Salamon ezt így fogalmazta meg: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Példabeszédek 27:17).

 

NE KÁRHOZTASD MAGAD!


„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok felett, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1)
A mai ige számodra ez: ne kárhoztasd magad tovább! Isten azt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Amikor Isten azt mondja, hogy elfelejti a bűneidet, te azonban továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy emlékezz rájuk, ez olyan, mintha a saját mércédet magasabbra tennéd Isten mércéjénél. Ez olyan, mint a bálványimádás! A Biblia azt mondja: „Isten Krisztusért bocsátott meg nektek” (Efezus 4:32 NKJV). Az ószövetségben, ha valaki vétkezett, egy bárányt vitt a paphoz, és az állat vérét kellett ontani az oltárnál a bűnért való fizetségképpen. Ha ez megtörtént, a bűnlajstrom ki lett törölve, az ügy elrendeződött. „De nem érzem, hogy bocsánatot nyertem” – mondod. A megbocsátás hitből van, nem érzésektől függ. Ha az érzések szerint élsz, azokat a Sátán minden alkalommal ellned tudja fordítani fegyverként. „De én olyan nagyot vétkeztem” – mondod. Amíg nem a megbocsáthatatlan bűnt követted el, addig bármit is tettél, az megbocsátható. Azt mondod: „De a Sátán mindig újra elém hozza.” Ez azért van, mert őt így hívják: a „vádló” (ld. Jelenések 12:10). De figyeld csak meg, hogyan győzheted le a Sátánt, a vádlót: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jelenések 12:11). Legközelebb, amikor a Sátán vádol, mondd ezt: „Örülök, hogy felhoztad”, majd mondd meg neki, hogy Jézus vére eleget tett érted. Ha ezt megteszed, a Sátán el fog menekülni. Tanulj a kudarcból, erősödj meg általa, használd fel arra, hogy mások számára áldás lehess, lépj tovább az életben, és ne kárhoztasd többé magad!

 

ÖNZETLEN ÉLET


„… adjatok, nem várva viszonzást…” (Lukács 6:35 NKJV)

Ha komolyan gondolod, hogy Jézushoz hasonlóvá akarsz válni, figyelj oda jól szavaira: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük… tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok…” (Lukács 6:31,35). Szeress viszonzást nem várva! Adj, még ha nem is köszönik meg! Bocsáss meg, akkor is, ha neked nem bocsátanak meg! Gyere korán, maradj későig, adj bele mindent, amid van, még ha soha senki nem is fogja észrevenni! Pál úgy nevezi ezt „… mennyei elhívás…” (Filippi 3:14). Oka van annak, hogy így nevezi: ilyen magas mércét senki sem állítana fel magának! Ha azt hiszed, hogy némelyek egyszerűen csak természetüknél fogva szeretetteljesebbek, mint mások, gondold át újra! A szeretet választás; olyan döntés, aminek ára van! Nem tudsz másokat szeretni, ha a tükör előtt álldogálsz magadat bámulva, nem tudsz adni másoknak, ha ragaszkodsz ahhoz, amid van. A szeretet sokba fog kerülni: az idődbe, a pénzedbe, sőt fel kell adnod az önmagád­ba feledkezésedet is. Ha azt hiszed, hogy elég, ha néhány vasárnap elmész a templom­ba, elolvasol egy könyvet, vagy részt veszel egy 7 lépcsős tanfolyamon, és máris olyan emberré válsz, mint amilyenről itt beszéltünk – hát sok szerencsét hozzá! Nincsenek előre gyártott szentek; nincs olyan instant formula, amely előidézi, hogy Isten szeretete kiáradjon. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell venned a keresztedet, meg kell tagadnod önmagadat, és másokat kell előtérbe helyezned. Emlékszel a házasságtörő nőre? Jézus lehajolt hozzá, hogy elérje, mellette állt a támadás idején, majd hazaküldte megsza­badítva és új életszemléletet adva neki. Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Menj és keress megsebzett, reménytelen, sőt rossz embereket! Ha találtál, szolgálj feléjük, amíg megtalálják a megváltást, helyreállnak, megigazulnak. így kell önzetlen életet élni!

 

a

A gonosz szüntelenül támad minket, a csüggedés és a bizalmatlanság gondolatai újra és újra előjönnek; csak úgy tudunk ellenállni ezeknek, ha fáradhatatlanul és szüntelenül imádkozunk.

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt.

Spurgeon

A körülmények nem határozhatják meg, milyen jellemet formál az ember. Gyakran éppen a próbák a jellemfejlesztés hatékony eszközei.

A magvetést Isten ránk bízta – mindnyájunkra. A szántás az Ő dolga. Azt sose bízza ránk. Elég, ha tudjuk, és szüntelen tapasztaljuk – Ő föl tudja szántani azt a talajt, azt az életet is, amire mi lelkünk mélyén már régen kimondtuk az elhamarkodott ítéletet: kár abba a mag! (Gyökössy Endre)

A nagy depresszió idején egy John Griffith nevű férfi irányította a Mississippi folyón átvezető, felvonható vasúti hidat. 1937 nyarán elhatározta, hogy nyolcéves, Greg nevű fiát is magával viszi a munkába. Délben John Griffith fölhúzta a hidat, hogy átmehessenek a hajók, és szeretett kisfiával együtt leült a megfigyelő toronyba, majd megebédeltek.

Gyorsan haladt az idő, amikor hirtelen a távolból vonatsípjelet hallott. Az órájára nézett, amely 1:07-et mutatott. Jött a Memphis Expressz, négyszáz utasával, és a híd felé tartott. Az őr hirtelen lenézett a folyóra, hogy vannak-e ott hajók, aztán észrevette, hogy kisfia beesett a felvonószerkezet fogaskerekei közé. Rögtön egy mentési tervet gondolt ki, de már nem volt ideje rá, hogy végrehajtsa. Megint hangzott a mozdony füttyjelzése, egészen közelről úgyannyira, hogy már a kerekek zakatolását is hallotta a síneken. De fia a hidat mozgató fogaskerekek között volt, amott meg négyszáz utas a vonaton. Tudta már a férfi, hogy mit kell tennie. Fejét karja közé temette, és meghúzta a felvonóhíd kapcsolókarját. A nagy híd a helyére került, és átrobogott rajta a Memphis Express.

Amikor John Griffith fölemelte a fejét, könnyek szántották végig az arcát, szívét mély fájdalom járta át. Betekintett a vonat ablakain: Üzletemberek olvasták délutáni újságjaikat, finoman öltözött hölgyek itták ebéd utáni kávéjukat, és a gyermekek hosszú kanalakkal ették fagylalt gombócaikat a csészékből. Senki sem tekintett a hidat szabályozó Griffithre. Griffith odakiáltott az acélvonat felé: „Feláldoztam értetek a fiamat! Nem törődtök vele?”

A szeretet létra, amely a szeretett személy szívéhez vezet. A létra fokai között van, tisztelet, türelem, figyelem, engedelmesség is. Ez az utolsó fok.
A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)
Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja. Az imádság a lélek gyógyulása. Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Isten mindig kész arra, hogy visszafogadja azt, aki vissza akar térni hozzá. Mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23).

Elismerem és tapasztalatból tudom, hogy Isten országa bennünk van… Sosem hallottam beszélni, de érzem hogy bennem van. Minden pillanatban. Ő vezet…

Kis Szent Teréz

Gazdag élet csak az lehet, aki kész másokat szüntelen gazdagítani.

Ha rögtön fájdalom, bánat és teljeskörű büntetés követné a rossz tetteket, egy lélek sem ismételné meg azokat. Ha a jótevőnek azonnal megadatna az öröm, békesség és jutalom, nem létezhetne a rossz – mindenki jót tenne, de nem a jótett helyes volta miatt. Nem lenne erőpróba, sem jellemfejlődés; nem nőne az erő, sem a szabad akarat… Emellett hiányozna a feltámadás és az örök élet is…

Isten azért engedi meg az árnyékot, hogy a fény ragyogása annál inkább érvényre jusson.
Részletek A Passió című filmből

 

Megkérdeztem Istent:
– Istenem, kérdezhetek valamit?
– Persze.
– Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
– Megígérem.
– Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
– Mire gondolsz?
– Nos reggel túl későn ébredtem.
– Igen.
– A kocsim alig akart elindulni.
– OK.
– Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
– Hmmmm…
– Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást…
– Értem.
– Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?

– Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
– OH…
– Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
– ………
– Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
– Értem.
– A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
– Látom, Uram.
– A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
– Sajnálom, Uram.
– Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem… minden körülmények között, jóban és rosszban.
– Bízni fogok.
– És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. – Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
– Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről…

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

 

„Pál írja: Várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani.” (Fil 1,20)

Hívő kereszténynek lenni felelősség. Felelős vagyok az ügyért, amely éltet. Pál apostol felelőssége a mártíriumig tartott. Ez nem érdem, hanem Krisztus munkája abban az emberben, aki egyszer s mindenkorra elkötelezte magát Jézusa iránt, az iránt, aki már előbb Pál mellett döntött, és elkötelezte magát. Pál mégis izgul és reménykedik, nehogy ő is csupán útfél, tövises vagy sziklás föld legyen. Életére tekintve tudjuk, hogy ő jó föld volt. És hogy mi tette őt termővé és felelőssé? Hát Krisztus szeretete. Pál Krisztusé volt, Krisztus ügye pedig Pálé. (Horváth-Hegyi Olivér)

Szeretnél bepillantani az ember szívébe? Hallgasd, ahogyan felebarátjáról beszél!

Vianney János

 

„Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.” (Ézs 63,16b)

Az ószövetségi nép az egyiptomi fogságból való szabadulásig Istent csak az „atyák Isteneként”, Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként emlegette. A szabadítás csodájában viszont Isten úgy mutatkozott meg, mint az egész nép megváltója. A babiloni fogságból való szabadulás reménységét hirdető próféta erre emlékeztet: ha Isten egy időre ki is szolgáltatta hűtlenné vált népét az ellenségnek, ő mégiscsak atyjuk és megváltójuk. És ez végül be fog bizonyosodni, s a nép Istent most is szabadítójaként és megváltójaként ismerheti meg. Isten bennünket mint újszövetségi népét is kitesz sok szenvedésnek, és végül a halálnak is. De ha kitartunk a hitben, akkor életünk ítéletes időszakaiban és végső óránkon is megtapasztaljuk majd megváltó szeretetének hatalmát, hiszen ő nemcsak bíránk, de Jézus Krisztusban szerető Atyánk is. (Véghelyi Antal)

2019. március 21. A HAMISSÁG ÜLDÖZI AZ IGAZSÁGOT

A HAMISSÁG ÜLDÖZI AZ IGAZSÁGOT

 

1989. szeptember 30.

Szüntelenül örvendezem
szeretetedben Jézusom.
Szeretetedet és hûségedet hirdetem
a nap minden órájában,
mivel úgy alkottad a szeretetet,
hogy örökké megmaradjon,
és erõs gyökerei legyenek
a mennyben és a Földön.
Eljön az idõ,
amikor senki sem utasíthatja vissza
ezt a szeretetet!

Gyermekem, támaszkodj rám! Hadd érezzem irántam való szereteted ízét! Ó leányom, csupán szeretetet kérek tõled, méltányold szeretetemet! Imádságod legyen olyan, mint a tömjén! Szíved alakuljon tömjéntartóvá! Légy örömömre, mérsékeld igazságosságomat, és hozz enyhülést Sebeimre, amelyeket legjobb barátaim ütöttek rajtam. Érezd irántatok való szeretetemet, gyermeki hittel higgy! Soha ne akarj racionalizálni engem, mert ha így teszel, a gyermekség fátylát veszed le szemedrõl. Misztériumaimat misztériumként kell tisztelni, és jelenlétem, amellyel ily módon megajándékoztalak, szintén misztérium . Az a kívánságom, hogy add nekem szíved szeretetének minden cseppjét, és viszonzásul saját Szívembõl töltöm meg szívedet. Viseld most keresztemet egy kicsit! Engedd, hogy megpihenjek! Szeretném, ha gyermekeim tudnák, hogy érzékeik és testük megsanyargatását mennyei mûveim javára fordítom, arra használom áldozataitokat, hogy lelkeket szabadítsak ki a tisztítótûzbõl. Lelkeket melegítek fel a Földön, hogy megtérjenek. Megtisztítom lelketeket. Amit nekem felajánlotok, azt jóvátételre fordítom. Ez tartja vissza igazságosságomat attól, hogy fellángoljon és megbüntessen benneteket, mert felajánlásotok kiengesztel engem, kiengesztel… Nagy az én irgalmam!

(Éreztem az ördög dühét, ahogy megtámadott.)

Ne félj! Én, az Úr veled vagyok. Egyetlen pillanatra sem hagylak magadra. Természetes, hogy dühöng az ördög. Ha tudnád, mennyire gyûlöli azokat, akiket különlegesen szeretek. Értsd meg hát gyermekem, miért támad téged! Köpenyem alatt azonban megvédelek, nem engedem, hogy valaha is hozzád érjen. Alattomosan behatol azokba a lelkekbe, akik hallgatnak rá, majd áldozatait utadba állítja, hogy üldözzenek, zaklassanak és elnémítsanak téged. 1 A Sátán fegyverként használja ezeket az embereket, és eltökélte, hogy elhallgattat téged, mivel olyan vagy, mint a háztetõrõl szóló trombita, hangosan hirdeted az igazságot, amit teljes tekintélyemmel együtt adtam neked. Gyermekem kiálts! Teljes erõdbõl kiálts! Légy az én visszhangom, mert hangod az én hangom, az én ajkammal szólsz. Továbbra is kiálts, az igazságot kiáltsd a nemzeteknek! Nem kell félned! Minden ellenségemet szétrebbentem, mert valójában az én ellenségeim õk, nem a tieid.
A hamisság üldözi az igazságot, a sötétség a világosságot, de végül én, az Úr fogok gyõzni!
Maradj közelemben, kicsim! Add át magad nekem! Engedd, hogy mindig benned lélegezzek, légy az én fejtámaszom! Fogadd békémet! Növeld hitedet, az örömet szerez nekem . Jöjj! Mi ketten?

Igen, Jézus, mi ketten.


1 Ez 1989. január 21-i látomásomra emlékeztetett.

Ismerd fel a sátánt

“Megbocsátottam nektek a Krisztusban, azért, hogy a sátán nehogy túljárjon az eszünkön. Mert tisztában vagyunk az ő fondorlataival.” (2 Kor 2:10b-11 angol NIV fordítása)

Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért? Mert nagyon szereti a konfliktusokat és a vitákat. Össze akar zavarni, vitát, stresszt, sérelmeket, csalódásokat, dühöt, káoszt gerjeszt. Szereti ezt csinálni. Jakab azt mondja, meg kell adnod magad Istennek és engedned kell, hogy Ő vegye kézbe az irányítást. Majd ezután tenned kell néhány védelmi lépést. Ellen kell állnod az ördögnek, fel kell ismerned, hogy mit tesz. Ha fölkelsz reggel és nem rohansz neki fejjel az ördögnek, akkor már egy irányba haladtok.

Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: “Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai.” Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.

Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik – főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: “Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök.” Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar.

Ezt kell válaszolnod: “Sátán, tudom, hogy te vagy az.” Állj ellen a sátánnak.

Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: “A büszkeség konfliktushoz vezet” (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: “Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?”

Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: “Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.

Beszéljetek róla

* Gondolj a legutóbbi vitás helyzetedre. Mikor jelent meg a büszkeséged a vitában?
* Kérj meg egy barátot, segítsen igeverseket tanulni, nem kezdhetnétek rögtön a Példabeszédek 13:10-zel?

 

 

Szeretnéd tudni Isten ígéreteit? Olvasd a Bibliát!

 

“Rábízlak titeket Istenre és az Ő kegyelmének Igéjére, ami felépíthet benneteket, és örökséget készíthet nektek a szentek között.” (Apostolok cselekedetei 20:32)

Van egy örökséged ami feléd közeleg. Ha olvasod Isten igéjét, akkor ígér neked is egyet.

A Biblia ezt mondja az Apostolok cselekedetei 20:32-ben: ” Rábízlak titeket Istenre és az Ő kegyelmének Igéjére, ami felépíthet benneteket, és örökséget készíthet nektek a szentek között.”

Az örökség az, amit azért kapsz, mert a család tagja vagy, valami, ami jogosan jár neked.

Mondjuk azt, hogy Warren Buffet volt az édesapád, és meghalt. Ha nem szánsz időt arra, hogy elolvasd a végrendeletét, akkor elég nagy butaságot teszel. Nem fogod megkapni ami jogosan a tied. Sosem fogsz semmit nyerni abból, ami a tied lehetne, mert Warren Buffet gyereke vagy.

Amikor Jézus követőjévé válsz, akkor nem csak hívő leszel, hanem hozzátartozó is. Isten családjának a része leszel. És ezzel a döntéssel a családi privilégiumok is együttjárnak. Lelki örökséged lesz.

De ha csak végigsétáltál az életen és nem is tudtad meg, hogy milyen lehetőségeid vannak csupán azért, mert Isten gyermeke vagy, nos az szomorú dolog -és bolondság. Isten azt szeretné, ha nőnél, és tudnád azt, hogy mi az ami elérhető neked általa. És ahhoz, hogy ez megtörténjen a Bibliát kell olvasnod.

A 2 Timóteus 3:16-17-ben ezt mondja a Biblia: ” A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a helyreigazításra és a tisztességre nevelésre, hogy az Isten szolgája minden jó munkára készen álljon.

A Biblia célja az, hogy segítsen megélni azt az életcélt, amit Isten neked tervezett; ez Isten öröksége számodra. Isten azt szeretné, ha alaposan fel lennél készülve arra, amire téged teremtett. Hogy ez megtörténjen 4 dolgot cselekszik az Íráson keresztül.

– Tanít téged: megmutatja az utat merre kell menned.

– Megfedd: megmutatja amikor letérsz az útról.

– Helyreigazít: megmutatja hogyan térj vissza az útra.

– Nevel: megmutatja hogyan maradj az úton.

Ez az ahogyan az Isten Igéje segít neked a növekedésben és abban, hogy elvedd az örökséget amit Isten neked készített.

Beszéljünk róla:

– Hogyan változna meg az életed, ha azt az igazságot tükrözné, hogy örökséged van a Királyok Királyától?

– Milyen előnyeit nem használtad még ki az örökségednek?

– A Biblia hasznos eszköz a számodra minden egyes nap? Tanácsainak minden előnyét kihasználod?

Adakozás…

 

URam! Add, hogy adni tudjak, jó szívvel, önzetlenül, hiszen mindenem, amim van, azt Tőled kaptam! Ámen



Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”
Mk 12,41-44
Ha jól belegondolunk, az ember az elmúlt pár ezer esztendőben alig vagy egyáltalán nem változott… Nemcsak ma vannak szociálisan érzéketlenek, akik azt állítják, hogy negyvennyolcezer forintból jól meg lehet élni, s napokig vitatkoznak a parlamentben azon, hogy a mekkora legyen a minimál(éhenhaláshoz-sok)bér! Mert ugye azt nem gondolja senki komolyan, hogy csak hetvenegynehány ezer forintból tisztességgel gyerekeket is lehet nevelni, mikor itt Magyarországon úgy számítják ki a fizetéseket, hogy abba eleve nem számítják bele, hogy az embereknek a normális életviteléhez laknia is kellene valahol. Errefelé – mint a világban máshol is -, a megkérdőjelezhetetlen “atyaúristen” a pénz, s politikai akarat a mindenek fölé rendelt kevesek profitja, a sok nyomorult szegényasszony kétfillérjére alapozva… Mert nem a kevesek világszínvonal feletti jóléte a gond, hanem az, ahogyan ezt mások “kárára” elérik, s amilyen mocskos eszközökkel azt fenntartják!
Az ember nem változott sokat, uralkodni akart, s akar… olyan akar lenni, mint amilyennek Istent is véli: hatalmas. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem az országot “privatizáló” egykori szakszervezeti vezetők és szájkaratés pártitkárok, akik évtizedeken keresztül élvezték pozícióik előnyeit, jobb esetben csak azt, de voltak jónéhányan, akik szerencsétlen papok szájába vizeltek, s leverték a veséjüket az Andrássy-úton… áldozatok nemcsak az egyháziak közül kerültek ki, de aki tud olvasni és a “Terrorháza-tablókra” kitett családneveket összeveti az elmúlt 25-30 esztendőben a közéletben felvetődő “nagy” nevekkel – az érdekes történelmi súlyú megállapításokra juthat el…
Minden közösség – az egyháziak is – “pénzből élnek”, azaz életük/létük pénz nélkül elképzelhetetlen, hiszen az oltárra kerülő gyertya is pénzbe kerül, a világítás, a fűtés, az évszázados templomok állandó karbantartási munkálatairól, nemkülönben a pap fizetéséről már nem is beszélve! Az adomány mindig jól jön az egyházi költségvetésbe, ami az egyházközségek életében általában a hit “költségvetése” is egyben, hiszen mindig abban reménykedünk, hogy amit betervezünk “bevételnek”, az be is jön… elvégre tavaly, meg azelőtt is “bejött” annyi, amennyire szükség volt… Mi ez, ha nem az Isten gondviselése?
A történetből nem tudjuk meg, vajon ennek az özvegyasszonynak voltak-e gyermekei, nagyok voltak-e vagy kicsik, csak azt tudjuk, hogy maga is szükséget szenvedhetett, hiszen az özvegység az általában az egzisztenciális bizonytalanságot jelenti, arról nem is beszélve, hogy a veszteség fájdalmával, az állandó hiánnyal egyedül kell megküzdenie. De talán éppen azért, mert át tudja érezni, mit jelent a magány – szenvedésében gondol másokra is, akik még magányosabbak, akik talán még rosszabb helyzetben vannak, mint ő maga… Az adománynál olykor sokkal többet ér a jó szó, a biztatás, a gesztus-értékű mások-mellé-állás. Az érzés, hogy “nem vagyok egyedül” pénzben nem kifejezhető… Az emberek igazából akkor keserednek el végérvényesen, ha már nem tartoznak sehová, ha nem gondol rájuk senki, ha már senkinek sem fontosak, ha már feleslegessé váltak az életben.
Isten számára nincs felesleges élet, ahogyan a mező virágai között sincs haszontalan, mert minden létezőnek az Istenben, értelme és célja van. Ezért különösen is fontos, hogy az ember ne veszítse el érzéketlenségét a felebarátja iránt, hogy megmaradjon benne a részvét, mert amíg az megvan benne, eladdig nevezheti magát embernek. Az érdek nélküli adakozásban mindenki jobbá válik, mert nemesedik az adakozó, s jobbra fordul a megadományozott élete is. Aki szépre, jóra (művészetek, oktatás) áldoz, az végezetül a tágabb közösséget is támogatja. Egy azonban nyilvánvalóvá kell hogy váljék a Mester szavaiból: a lélek nem az adomány nagyságától nemesül, emelkedik, hanem attól, hogy ki mennyire tudja megüresíteni a szívét – az Isten számára…

 

Belső békéért.


A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem szeretetednek, józanságodnak, s erődnek Lelkét, hogy ne csüggedjek! Ámen

 

Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok.
Zsolt 42,7

“A sorsát senki nem kerülheti el!” – biztatgatjuk egymást, amikor a tragédia belesikolt az életünkbe. Tudjuk, hogy nem sok értelme van, ösztönösen mégis a “Miért?”-eket zúdítjuk az ég felé. Aki nem volt még szorult helyzetben, az nem is tudja, mit jelent ez a szó: csüggedés. Amikor a lélek elcsügged, akkor nem más, mint az Élet veszíti el a lendületét… A küzdősportban, a politikában, de még a reklámstratégiában is ugyanazok az erők hatnak. Megtörni a másik akaratát, elveszejteni a másik hitét a helyes megoldásban, átprogramozni az értékrendjét, hogy azt kívánja, amit el kívánnak adni neki… Az eredmény ugyanaz: Ha valaki elcsüggedt, akkor nem lát távlatot.

Van-e konstruktívabb megoldás a megdermedt lélek számára, mint Istenre gondolni? Az égre tekintők mindig szabadulást nyernek, a cipőorr-bámulók pedig önmaguk sírja felé görbülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a bajból, a gondból, a tragédiából csak egyetlen szabadító irány létezik: fölfelé! Ha arra, ha azokra gondolok, akik nyomorult helyzetemet előidézték – s ez ok lehetek éppen magam is – akkor harag, sőt gyűlölet tud szállást venni a szívemben… Ez azonban soha nem lehet megoldás, mert hosszútávon mindig önpusztítást jelent. Az irígységet, mint a gyűlölet ikertestvérét, a középkorban főbűnnek tartották (az is!), s többnyire önmagát fojtogató asszonyként ábrázolták…

Hiába keresnénk más kulcsot a zárba, igazából mindig ugyanaz kínálja fel magát végleges, békességet adó megoldásként: Istenre tekinteni.

Milyen érdekes, ami nyilvánvaló és karnyújtásnyira van tőlünk, azt elvetjük, s az elérhetetlen után pedig sóvárgunk. A teremtettség megtartó rendje a törvény, mégsem aszerint élnek az emberek, mert azt gondolják, hogy az gátolja a kibontakozást! Pedig a rend az mindig emel, a rendetlenség pedig süllyeszt, s eltávolít nemcsak az Istentől, de céljainktól is! “Ha bánatra nincs okod, mert vidámság van szívedben – adj hálát az Istennek, s örömöd még nagyobb lesz! Ha szívedben szomorúság van, adj hálát az Istennek, hogy vidámság költözzön belé, s örömöd nagy legyen!” Óegyházi atyánk mondását érdemes lenne megszívlelnünk…

 

 

Jövőnk…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a józanság, az erő és szeretet lelke vezérelje döntéseimet, s így Téged követhesselek! Ámen
   

Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.
Ézs 8,19-20

Érdekes, különleges világ ez a mostani! Írni-olvasni nem tudó vagy funkcionális analfabéták kezében csillog a legújabb csúcstechnológiás “okos-telefon” – tudományos-technikai forradalomról beszélünk az elmúlt fél évszázadban -, s közben tömegek fordulnak el a tudománytól. Nemcsak mérnökökből, technikusokból van egyre nagyobb hiány, de egyre kevesebb azoknak a száma, akikre azt lehet mondani, hogy megvan nekik az a bizonyos “józan-paraszti”… mely fogalom évszázadokon át a túlélési képesség szinonimája is volt egyben. Aki ugyanis gondol a holnapra, az már ma elveti a magot! Az emberek nagy része azonban nem tud józanul gondolkodni, s ezért a mában a jövőt próbálja álmodni – a lezárt, megmásíthatatlan múlt segítségével… ez persze már önmagában is ellentmondás!

Az, hogy az ószövetség idejében az ún. “halottlátók” mesterségét “tudomány”-nak vélték, az gyaníthatóan a halál, az elmúlás misztikájának tudható be, de hogy ebben a mostani korunkban is így – vagy még inkább így – van, ez már nehezebben érthető. Pedig egy mai, európai modern államban (Németország) csak az adó-számmal(!) rendelkező jósok/jósnők száma (mintegy negyedmillió!) bizony több, mint az összes egyházi személy (pap, lelkész, prédikátor, rabbi, imám) egész Németország területén! Nyilvánvaló, hogy sokan adószám nélkül, de pénzért nyújtják “szolgáltatásaikat”, s bőven akadnak, akik csak úgy hobbi-alapon “segítenek” másokon… A tények magukért beszélnek: azért van ez így, mert igény van rá!

Az az ember, aki nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik, nagyon jól tudja, hogy az Isten azért az élők Istene, mert Ő az Élet adója. Ő a világosság, s a világosságnak nem sok köze van a sötétséghez… Aki a törvényre (értsd: Isten rendje) figyel, az nem a múltban turkál, hanem döntéseivel a jobb jövőt munkálja. A hívő ember tudja, hogy szebb és jobb csak akkor lesz a holnapután, ha a mában meghozott döntések Isten előtti felelősséggel történnek, s a kitűzött célok elérése csak etikus módon lehetséges! Ha így gondolkodna, ha nem is minden ember, de az embervilág jelentős része, akkor más lenne ez a világ… Charlie Chaplin mondta egyszer: “Csak úgy lenne szabad filmet csinálni, hogy a rendezők tudatában lennének azzal, hogy filmjeiket az utolsó ítéletkor újra levetítik majd…”

A mozgókép-kultúra alapvető befolyással bír a mai ember életében – jól tudják ezt a világ hatalmasai, ezért is tartják kezükben a médiát -, s a dolgok jelen állását tekintve sajnos elég jó úton haladunk afelé, hogy egyre kevesebb legyen azoknak a száma, akik tudatosan vezetik életüket. Aki képtelen (jó!)döntéseket hozni életében az, ezek után is ilyen “érdekes” helyeken keresi élete gondjainak megoldását. Az persze előre megjósolható, hogy mi történik akkor, ha “vak vezet világtalant”, de az evangélium pontosan arról szól, hogy életünkről, jövőnkről mi magunk – minden egyes napon, amíg áll ez a világ – dönthetünk, ha hiszünk az Élet Istenének szavában!

 



Közösség…


A mai nap imádsága:
Uram! Tisztítsd meg lelkünket, hogy önmagunk mentegetése helyett Téged dicsérjünk életünk minden napján! Ámen

Térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról és gaztetteiből.
Jer 25,5a

Hibáinkkal nem szívesen dicsekszünk, s azok beismerése sem éppen kedves feladat… Kezdő lelkész koromban történt egy beteg úrvacsoráztatásakor, hogy a gyónási kérdésre: “Vallod-e magadat bűnösnek, s ezért kárhozatra méltónak?” azt válaszolta az idős hölgy: “Nem!”… Kissé meglepődtem ugyan, de a többi kérdésre már megfelelő választ kaptam. Elszólás vagy betegségből fakadó dekoncentráltság volt? Nem tudom, de egyet megtanultam belőle: az ember jobbnak látja, s láttatja magát, mint amilyen valójában. Hány férj van, aki észre sem veszi milyen durván beszél a feleségével, s hány feleség viszonyul férjéhez úgy, mint a kapca-rongyhoz? Megtérni abból, amit nem is látunk bűnnek, az a legnehezebb. Fiatalok szexuális szabadosságáról sokat cikkeznek manapság – sokszor valótlanságokat is állítva. Nyilvánvaló, hogy minden normális fiatal a “legelején” úgy viszonyul a szerelem csodálatos érzéséhez, hogy azt a legnagyobb mélységgel szeretne átélni. A lelki felkészületlenségből adódó kapcsolati kudarcok gyorsan “megrontják” látásukat… S, így jutnak el azután fiatal felnőtt korukba, amikor is nagyon szeretnének már végre tartalmas kapcsolatot, de elfelejtették hogyan is kellene azt kialakítani… Miért is? Mert a szívükbe sok minden más is beköltözött azóta.

Megtérni, azt jelenti visszatalálni. Oda, ahol még minden rendben volt. A védelem, az elrejtettség érzése/tudata pedig csakis az Isten közelében élhető át annyira, amennyire a nekünk adatott kegyelem, s hit mértéke engedi. Beismerni hibáinkat, önzésünket Isten előtt csak akkor tudjuk, ha megvan az élő kapcsolat Vele. Ha nem akarjuk, de már nem is tudjuk gondolataink közül “kitörölni” az Istent, ha minden egyes cselekedetünkben meghatározó erő és tényező az Ő Valósága, akkor képesek vagyunk/leszünk a kendőzetlen igazság kimondására… Isten előtt megvallani bűneinket, vétkeinket, mulasztásainkat felszabadító érzés, melynek folytatása felebarátunk felé a bocsánatkérés, s a jóvátétel kezdeményezése. Ez utóbbiról igen sokszor mégis megfeledkezik a felszabadult lélek.

Nagycsütörtök van, az úrvacsora szerzésének napja. Jézus Krisztus igéi az egységet és életet szimbolizáló kenyér és bor eucharisztikus közösségében nemcsak új értelmet nyernek, de az Isten Felettébb Nagy Titkának következtében emberlétünk új dimenziói is megnyílnak. Ennek meglátására hívogat minden, ami szép és lelket emelő…

 

 

Pénz-kérdések…


A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem értelmes és bölcs szívet, hogy törvényeid szerint tudjam vezetni az életemet, s abban mindig meglegyen az erő, a józanság és a szeretet lelkülete! Ámen

Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: “Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?” Ők ezt felelték: “A császáré.” Ő pedig így válaszolt nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”
Lk 20,22-25

“Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Jézus kétszeresen is nyomatékosítja: Ő nem e világ “észjárása” szerint látja a dolgokat… A “Fizessünk adót vagy ne?”-kérdés a zsidók szemében igen fontos problémának mutatkozik, könnyű lenne ítéletet mondani felettük, hogy “Már megint az az átkozott pénz!” -, de ne tegyük, hiszen ki az, aki nem örül annak, ha több pénz marad a zsebében?

A pénz az idő is, s akinek pénze van, annak (többlet)szabadsága (is) van. Nem csoda, hogy ezért bizonyos fokig – ha az egészség, s az emberi méltóság megéléséhez szükséges általános egzisztencia rendelkezésre áll – mindenkit izgalomban tart a pénz-kérdés, hiszen így, a véges időből többet, “szabadon”, munkahelyi-, s egyéb elkötelezettségek nélkül megélni, az intenzívebb, élményszerűbb élet csábító ígéretét sugallja.

Az adófizetés mindenkori problémája azonban túlmutat önmagán. Olyan rendszer még sosem volt (gyaníthatóan nem is lesz!), amelyik megelégedett volt/lenne a mindenkori befolyt adóforintokkal… Hol a határa az egyén közösségért vállalt kötelezettségeinek? A király katonáival behajtatta a parasztoktól, amit elgondolt, s a közelmúlt is adott rá példát: Ha “pártunk és kormányunk” nem elégedett meg a beszolgáltatási verseny eredményével az 1950-es évek elején, akkor kiküldte rendszerhű talpnyalóit, s a szerencsétlen, túlélésért küzdő, a jövő évi vetőmagot elrejtő paraszt padlását is gátlástalanul “lesöpörte”. Mára nagyot változott a világ, demokráciában élünk, mégis naponta ütközünk azzal – jogegyenlőség ide vagy oda -, hogy még mindig vannak, akik “még-egyenlőbbek”…

Jézus válasza egyszerűen “zseniális”! Igent mond, de magasabb összefüggésbe helyezi az “adógarast”… Aki Jézuson tájékozódik, az tudja, hogy nemcsak az adóhivatalnak kell elszámolni, hanem az Istennek is, az bizonnyal másképpen kezeli a pénzt is! Gyaníthatóan nem issza el a kocsmában a “segélykét”… Próbálja életes derűvel függetleníteni magát az igazságtalan világtól: kiskertjében – ha teheti – elszöszmötöl a maga-termelte gyümülccsel, zöldséggel, nem vásárolja meg a délamerikai szőlőt a “Hitvány-Áruházban”, becsüli a magyar terméket, nemkülönben az őstermelőt, nem fizeti meg a “bolondok” jövedéki adóját: italban, cigerettában, lottóban – környezetkímélő, mérsékelt életet él. Önmegvalósítási vágyát, emberségét nem a világ mindinkább való “maga alá gyűrésében”, hanem az istenes életben teljesíti ki. Szívét nem a pénz szerelme tölti ki, hanem az élet-párti Isten törvényei, melyek minden helyzetben világos útmutatást adnak… Jól tudja, a pénz semmi fontosat nem old meg, de az Istennek mégis mindenre van válasza, s az Ő felelete több minden emberi megoldásnál…

 

Tiszta látás…


Imádkozzunk!
URam! Add, hogy látásomat ne homályosítsa el, érdek, önzés, bármiféle bűn! Légy segítségemre, amikor megtorpanok az élet göröngyös útját járva! Bűnbocsátó kegyelmed palástjával takarj be, hogy megmelegedvén Nálad, továbbmehessek -, s akaratod szerint a nekem rendelt sorsomat tisztességgel bevégezhessem! Ámen

Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.
1 Jn 1,8

A vegyes-megítélésű XII. Piusz pápa 1946. október 26-án az Amerikai Egyesült Államok bostoni nemzeti katekétikai kongresszusához intézett rádiós üzenetében hangzott el a már szinte szállóigévé vált mondata: „E század bűne a bűntudat elvesztése.” Tény, hogy sok dolog erkölcsi megítélése változott a 20. szászad második felében -, de az is, hogy nem mindig volt minden előremutató. A szabadság az ember életében az egyik legfontosabb dolog, de ha az sérti a másik ember szabadságát, akkor egy egészséges jogrendszerű társadalomban a “köznek” közbe kell lépni, hogy “Na ezt azért nem szabad!”. Ha nem teszi,akkor az meghasonláshoz, pusztuláshoz vezethet. (Egyszerű példa: szabad a tőzsdén pénzt mozgatni ide-oda, de ha alapvető élelmiszerek a spekuláció tárgyát képezik, ha a banki szektor, s nem a reálgazdaság határozza meg a folyamatokat, akkor pontosan az történik, amit most látunk a világban: meghasonlás, mely az összeomláshoz vezető úton szalad előre…)

“Gyarló az ember…” Ez így igaz, valóban bűnösök vagyunk -, de ez az általános megállapítás nem jog szerinti bűnösséget jelent, hanem teológiait: azaz bennünk van kitörölhetetlenül a rosszra való hajlam. Még akkor is, ha ez soha az életben, egyetlen egyszer nem realizálódik cselekedetekben. A körülmények olykor az emberi ítélőképességet torzítják, sőt, néha teljesen ki is kapcsolhatják – ilyenkor történnek meg a súlyos bűnök, melyeknek a hatályos jogszabályok alapján már következményei is vannak. A hajlam, a készség azonban nem elveszettséget jelent, hanem csak kísérthetőséget. Lutherünk így mondja: “Arról nem tehetsz, ha a kísértés madara elszáll a fejed felett, de arról már igen, ha fészket rak a fejeden!”

Az, hogy bűnre csábíthatók vagyunk, nem jelenti azt, hogy ne lennénk képesek a jóra. Sok önmaga körül forgó “jókeresztény” mindent a bűn felől közelít meg, s ott is bűnt lát, ahol nincs. Így turkál a másik magánéletében, s akarja őt bántó megjegyzéseivel “jó útra” téríteni – a jézusi szelídség minimumát sem gyakorolva. Az ilyen emberek szeretnék szívesen kivenni a szálkát a másik szeméből, ahelyett, hogy a saját szemükből távolítanák el a gerendát!

Isten nem azt akarja, hogy a bűn kormos szemüvegén keresztül lássuk a világot, hanem azt, hogy a golgotai kereszt koordináta-rendszere határozza meg életvezetésünket. Isten ugyanis szeretetből korrigálta, s ma is ‘kijavítja” az ember bűnét – ha mégsem, akkor annak isteni “pedagógiai” oka van -, de azt gondolni, hogy Istennek “ez a dolga”, hogy ti. mindig mindent megbocsásson, s jóra fordítsa, amit mi rendre elrontunk, ez nem csak fatális tévedés, káromlás, gondviselő jóságával való pimasz visszaélés is egyben.

Isten azt akarja, hogy igazságban éljünk, s ne csaljuk meg önmagunkat. Aki csak bűnt lát mindenben, az megcsalja önmagát, s ezzel fájdalmat okoz önmagának és környezetének is. Aki meg sehol sem lát bűnt, az is becsapja önmagát, hiszen nem veszi észre, hogy a korlátok az életért adattak, hogy védjenek, s megtartsanak itt a földiben, s elvezessenek abba a másikba, az “örökbe”…

HASSON RÁD, AMIT OLVASOL!

 

„…azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” (János 6:63)

Ne csak olvasd ezt az áhítatot, éld is meg, tedd is meg az olvasottakat! Ahhoz, hogy a legjobbat hozhasd ki a napodból, találj valami jó gondolatot, és elmélkedj rajta; az igazság egy aranyrögét, amin egész nap töprenghetsz. Pál ezt mondta Timóteusnak: „Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts” (2Timóteus 2:7). Minél többet gondolkodsz rajta, Isten annál többet fog feltárni előtted. Majd keress egy igeverset, és tanuld meg kívülről! Olyan ige legyen, mely magába sűríti azt az igazságot, melyet éppen olvastál. Ha azt akarod, hogy életed minősége javuljon, az igeversek tanulá­sa az egyik legfontosabb szokás, amivel elkezdheted. írd le az igét, és olvasd el minden alkalommal, amikor lehetőséged van rá. Mint egy elvetett mag, életet fog teremni benned. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” Majd keress egy kérdést, amely egészen személyesen szól hozzád. Ez a kérdés segítsen elgon­dolkodni azon, hogyan tudnád alkalmazni azt, amit olvastál. A kérdés nem csupán ennyi: „Mit mond Isten?”, hanem: „Mit mond ezzel nekem Isten?” Ha leírod a gondolataidat, választ találhatsz erre a kérdésre. Végül keress egy alapelvet, ami szerint cselekedhetsz. Az információ csak akkor hoz igazi átalakulást, ha kezdesz valamit azzal, amit olvastál. Jakab azt írja: „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mel­lette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:25). Az életed ér annyit, hogy időt fordíts rá, és elgondolkodj rajta! Tehát ha most olvasod ezt az áhítatot, tedd meg ezt a négy dolgot!

 

 

Kegyelmet kapsz arra, hogy megtedd!

 

„Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Lukács 6:28)

Nem lehet úgy leélni az életet, hogy ne kapjunk sebeket. De ha azt gondolod, hogy rossz volt az, amit az a személy tett, aki megbántott, várd csak ki, mire képes a keserűség! Növeli a fájdalmadat, megfertőzi a viselkedésedet, irányítja a hangulatodat, és oda juttathat, hogy elveszíted a barátaidat. Kevés dolog van, ami rosszabb az olyan embernél, aki mindig csak arról akar beszélni, hogy „mit tettek velem”. Szabadulj meg a pontnyilvántartó lapoktól! Égesd el őket! Ha tudod, hogy hol rejtőznek, akkor még nem engedted el őket. Jézus azt mondta: „Van köze egymáshoz annak, amit Isten tesz, és amit te teszel. Nem kaphatsz bocsánatot Istentől, például, ha nem bocsátasz meg te is másoknak” (Máté 6:14-15 TM).

„De fogalmad sincs, min mentem keresztül!” – mondhatnád. Nem, de ha a Szentírást olvasod, látni fogod, hogy Jézus min ment keresztül. Akarsz összehasonlítást végezni? A családja őrültnek tartotta. Néhányan azok közül, akiket meggyógyított, a halálát akarták. Még a tanítványai is elfutottak, amikor a dolgok nehézre fordultak. Aztán vedd még hozzá a világ összes bűne elhordozásának a súlyát, és mindjárt láthatod, hogy bőven van oka keserűséget érezni! De e helyett ő megbocsátást hirdetett – a kereszten is! És ma az Ő Igéje számodra ez: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza” (Lukács 6:28-30). Azt mondod: „Ezt nagyon nehéz megtenni”. Igaz, de Isten ad hozzá kegyelmet, hogy megtehesd!

 

 

TISZTELD A TEKINTÉLYT!

 

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint z Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” (Kolossé 3:23)
El tudsz képzelni egy népet vezető nélkül, egy munkahelyet főnök nélkül, vagy egy hadsereget hadvezér nélkül? Káosz lenne! A struktúra rendet teremt, e nélkül semmilyen haladást nem lehetne elérni. Ezért van az, hogy az autóddal nem a hálószobádban parkolsz, és te magad nem a garázsban alszol. tanuld meg tisztelni azokat, akik hatalommal bírnak feletted! Tiszteld azokat, akik idősebbek, mint te, mert ők a tudás gazdagságával rendelkeznek. Hallgass rájuk, és növekedj! Amíg nem tanulsz meg parancsoknak engedelmeskedni, sosem leszel alkalmas arra, hogy parancsot adj. Jézus megértette ezt Ő Isten Fia volt. Nagyobb tudása volt, mint bárki ember fiának, mégis tisztelte a hatalmon lévő hatóságokat. Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, mi a véleménye az adófizetésről, ő így válaszolt: „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” (Márk 12:17). Kétkedő szavakat mondasz a cégetekről? Lekicsinyled azokat, akiknek hatalmuk van feletted? Azonnal hagyd abba! Igen, ők sem tökéletesek. (Lehet, hogy éppen ezért tudnak elviselni téged.) Ha lázadsz minden egyes utasításuk ellen, ne panaszkodj, ha a körülötted lévők lázadozni fognak a te szavaid és véleményed ellen. A kölcsönhatás törvénye kimondja, hogy ha azt akarod, hogy tisztelettel bánjanak veled, neked is tisztelni kell másokat. Ebbe azok is beletartoznak, akikkel nem értesz egyet, vagy még csak nem is kedvelsz. Jézus tiszteletet tanúsított mások iránt. Imádkozd ma te is: „Atyám, tudom, hogy a te Igéd arra tanít, hogy tiszteletet adjunk a felettünk álló hatalmaknak. Ezért, kérlek, emlékeztess ma arra, hogy sikerem azon múlik, milyen a hozzáállásom azok felé, akiket fölém állítottál, hogy vezessenek. Ha becsülöm őket, hiszem, hogy te is meg fogsz becsülni engem.”

A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.

Aki nem tud megbocsátani, lerombolja a hidat, amelyen saját magának kell majd átmennie, mert mindannyiunknak szükségünk van a bocsánatra. (Lord Herbert)

Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik…

Gyökössy Endre

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

 

 

„Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”” (Mt 8,27)

Jézus alakítja a körülményeket. A válságban mindenki kétségbeesik, de ő hatalmának tudatában még az alvásra is képes. Felébresztik. Aztán, ahogyan a Mindenható szavával megteremtette a boltozat alatt lévő vizeket, Jézus hasonló hangon parancsol: Ti vizek! Csendesedjetek el! Azzal, hogy megmutatja isteni hatalmát, mégsem erejének fitogtatása a célja, hanem hitébresztés. A tanítványok elképednek. Hisznek a szemüknek. A blaszfémia kizárható. Kétségkívül Jézus a Krisztus, Isten fia. (Horváth-Hegyi Olivér)

 

Azt hihetjük, hogy a lelki küzdelem sikere abban áll, hogy legyőzzük minden hibánkat, soha nem engedünk a kísértéseknek, nincs semmiféle gyengeségünk vagy hiányosságunk. Ezen a téren elkerülhetetlenül veszíteni fogunk!

Az igazi lelki küzdelem ennek éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy egy számunkra teljesen elérhetetlen legyőzhetetlenséget és tévedhetetlenséget keresnénk, elsősorban azt kell megtanulnunk, hogy elkeseredés nélkül el tudjuk fogadni, ha néha elesünk, ne veszítsük el a lelki békénket, ha előfordul, hogy siralmasan elbuktunk, ne legyünk túlságosan szomorúak a kudarcaink miatt. Sőt arra tudjuk felhasználni a bukásainkat, hogy még magasabbra pattanjunk vissza…

Részlet a “Keresd a békét, és járj a nyomában!” (P. Jacques Philippe) című könyvből.

Csak a valódi az, amiért a világon fáradozni érdemes.

 Krisztus teste kétezer év óta vérzik! Legtöbbször éppen a vallásos és kegyes emberek vernek szeget hol a kezébe, hol a lábába, mert ha az egyházban csak egyetlen szóval megbántja egyik a másikat, Krisztus teste vérzik. (Gyökössy Endre)

Nagyon gyorsan észrevesszük és latolgatjuk, amit másoktól szenvedünk, de hogy mennyit tűrnek mások tőlünk, arra nem figyelünk.

Kempis Tamás


Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Nem látunk bele sem az emberi lelkekbe, sem a jövőbe. Tartózkodjunk emberek megítélésétől, mert nem vagyunk képesek helyesen ítélni.

 

„Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7)

A megtérés parancsa az Istenhez való tartozás tényéből következik. A próféta nem azért hívta megtérésre Izraelt, hogy Isten népévé legyen, hanem mivel Izrael Isten népe, azért kell megtérnie. Nekünk sem azért kell megtérnünk, hogy Isten gyermekei legyünk, hanem mert Isten már keresztségünkben gyermekeivé fogadott minket, naponta fel kell adnunk a magunk akaratát, hogy – miként gyermekeihez illik – mindenben az ő akaratát cselekedjük. Ezért kell a Miatyánkban naponta azért könyörögnünk, hogy „Legyen meg a te akaratod!” – azaz Isten akarata váljon a mi akaratunkká. Luther nem túloz, amikor ezt mondja: „Üdvözülni annyi, mint Isten akaratát akarni.” Az ezért való szakadatlan küzdelmet nevezi mindennapi megtérésnek. (Véghelyi Antal)

2019. március 20. JÉZUS IMÁDSÁGA

1990. január 29.

Uram?

Én vagyok. Kicsim, imádkozzunk!

Uram, Istenem,
emeld fel lelkemet ebbõl a sötétségbõl
a Te világosságodba!
Fogadd be lelkemet
Szentséges Szívedbe!
Tápláld lelkemet Szavaddal!
Kend fel lelkemet
Szent Neveddel!
Készítsd fel lelkemet hangodra!
Leheld lelkemre édes illatod,
és kelts új életre engem!
Ragadd el lelkemet
Lelked örömére!
Atyám, ékesíts fel engem, gyermekedet!
Öntsd rám tiszta mirhádat!
Bevezettél engem
mennyei csarnokodba,
ahol a választottak foglalnak helyet.
Bemutattál körben álló angyalaidnak.
Kérhetne lelkem ennél többet?
Lelked lehelt életet belém,
és Te, az élõ Kenyér,
megújítottad életemet.
Innom kínáltad Véredet,
hogy országodba befogadhass engem,
és Veled éljek, örökkön örökké.
Dicsõség a Magasságbelinek!
Dicsõség a Szentek Szentjének!
Magasztaljuk Urunkat!
Magasztaljuk Urunkat,
mert irgalma és szeretete
nemzedékrõl nemzedékre
és mindörökkön él!
Amen.

Jól van, gyermekem !

(Jézus örült a lediktált szövegnek.)


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 2. Váratlanul ezt a kérdést hallottam a lelkemben: Amikor Jézus a földön élt, ott volt-e a Mennyben? Jézus válasza: „Mindig is Atyámmal voltam Istenségemben. Azért vonultam el imádkozni, hogy emberségemben is Atyámmal legyek.” Szentírási megerősítés: Lukács 4, 14-15: „Jézus tanított” 2019. március 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Észrevettétek, hogy már ritkábban szólok […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]