‘Napi’ kategória archívuma

3 lehetséges felebarátod felé irányuló viselkedésforma

 

#1: Távolságtartás

 

Válaszul Jézus ezt mondta neki: “Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. (Lukács 10:30-31)

Jézus azt tanítja, hogy legnagyobb feladatunk az hogy, szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ezzel kapcsolatban egy példázatot is megoszt velünk, melyből kitűnik az a három lehetséges viselkedésforma, amit felebarátaink irányában alkalmazhatunk.

Amikor egy embert a Jerikóba tartó úton kiraboltak és megvertek, az első arra járó utazó elkerülte. Mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a találkozást.

Egyes emberek közülünk egyfajta elkerülő, távolságtartó életmódot alakítanak ki maguk körül. Nem akarunk közel kerülni embertársainkhoz, nehogy véletlenül a segítségünket kérjék. Lehet, hogy valóban szükségük van rád, ezért inkább elkerülöd őket.

Amikor ilyen fajta életmódot élünk, az összes körülöttünk lévő kapcsolatunk igazából csak látszat. Mindenkit távol tartunk magunktól, nehogy be kelljen valamibe kapcsolódni, mert ha bekapcsolódunk, megvan a veszélye a sérülésnek.

Jézus azt mondja, hogy egy lelkész – egy keresztény ember – járt arrafelé, és látta, hogy valakit kiraboltak és halálra vertek. Mégis, a lelkész azt választotta, hogy elkerüli a rászorultat és inkább a saját dolgaira koncentrál, így az út másik oldalán továbbsétált.

Ez a fajta viselkedés vakká tesz és elveszi a józan eszünket. Te személyesen mit tehetnél azért, hogy megakadályozd vagy áttörd ezt a fajta távolságtartó viselkedést?

 

 

#2: Kíváncsi kívülállóság

 

„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)

Jézus azt tanítja, hogy ugyanúgy szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat. Azt is mondja, hogy általában háromféle viselkedésmód közül választunk: az első a távolságtartás volt; a második az, amikor kíváncsivá válunk, de mégis kívülállók maradunk.

Ismered azt a jelenséget, amikor az emberek egy autóbaleset láttán lelassítanak? Ez ugyanaz, mint amit a lévita tesz a fenti történetben. A Biblia így írja le: „…odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” Látja ott feküdni a férfit félholtra verve, meztelenül, vérző sebekkel, aztán ránéz, és továbbmegy.

Ezt az embert érdekelte, mit történt, mégis úgy döntött, hogy kívülálló marad. Lelassított, megnézte, mi a helyzet, és talán még meg is kérdezte: „Mi történt itt? Megsérült valaki? Megöltek valakit?” De aztán ment tovább, nem tett semmit.

Észrevetted már, mennyivel könnyebb kibeszélni az emberek problémáit, mint segíteni a megoldásukban? Szeretjük megtárgyalni mások problémáit, vagy olvasni azokról, de nem nagyon szeretünk erőfeszítéseket tenni ezért, hogy segítsünk megoldani azokat.

Tudatában lenni dolgoknak és mégis közömbösnek maradni könnyű. Mit gondolsz, mi az oka, hogy gyülekezeti tagokként sokszor passzívak és érzéketlenek maradunk?

 

 

#3: Szeretet

 

„Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

Ahogy az elmúlt pár napban tanultuk, Jézus azt akarja, hogy ugyanúgy szeressük a felebarátainkat, mint saját magunkat.

Azt mondja, három lehetséges viselkedésmód van, amit tanusíthatunk a felebarátaink felé. Először is lehetünk távolságtartók, másodszor pedig kíváncsiak, de mégis kívülállók.

A harmadik lehetséges reakció, hogy ugyanúgy szeretjük a másikat, ahogy magunkat; úgy bánunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

Az irgalmas samaritánus a történetben így válaszol. „…amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

De hogyan szerethetek másokat úgy, mint magamat? Itt van erre egy egészen egyszerű alapszabály: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7:12)
(Az angol új fordítás így fogalmaz: Tedd fel magadnak a kérdést, mit szeretnél, hogy tegyenek veled, aztán ragadd meg az alkalmat, és tedd azt az emberekkel. – a ford.)

Imádság

Uram, egyedül te tudod úgy átformálni a szívemet, hogy ugyanúgy tudjam szeretni felebarátaimat, ahogy magamat. Azért jövök most eléd, mert tudom, hogy csak te tudsz megtölteni ilyen önzetlen szeretettel – a te szereteteddel.

Azért könyörgöm, hogy te formálj ki bennem egy olyan szívet, amelyik törődik a körülötte élőkkel, és adj erőt, hogy tegyek is valamit értük. Atyám, tedd meg bennem azt, amit én nem tudok megtenni. Jézus nevében kérlek erre. Ámen.

 


Nagylelkű életet élni

 

„Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet.” 5 Móz 15:10

Isten nagylelkű Isten. Mindenünk azért van, mert Ő adta nekünk ajándékba. Isten nagylelkűségéből származik mindenünk.

Isten azt szeretné, ha követnénk a jó példát. Szeretné, ha létjogosultságot kapna életünkben a nagylelkűség. Akkor sajátíthatjuk el ezt az ajándékot, ha megtanulunk adni, nemcsak kapni. A minket körülvevő kultúrában minden önközpontú. Arra bátorít, hogy szerezz meg mindent.

Isten azonban nem így gondolkodik. Az angol Message bibliafordítás érhetőbbé teszi a fenti igeverset a mai kornak is: „Adj szabadon és gondolkozás nélkül. Ne legyen a szíved kapzsi. Az adakozáshoz való jó hozzáállásod Isten áldását hozza az életedre mindabban, amit teszel, munkálkodsz, és amibe belefogsz.” (a fordító)

Lelkipásztorként törődök Veled és azt szeretném, ha Isten áldása teljessé lenne az életedben és mindazon, amibe belekezdesz. Szeretném, ha Isten áldása kiáradna az életedre. A Biblia azt tanítja, hogy ez viszont csak úgy lehetséges, ha megtanulunk nagylelkűek lenni.

Fontos megjegyezni, hogy nem azért adunk, hogy áldást kapjunk cserébe. Azért adunk, hogy mások számára áldássá válhassunk. Érezzük a különbséget?

Rossz indok csak azért adni, mert elvárunk valamit viszonzásul. Azért adok, hogy áldás lehessek, nem azért, hogy áldást nyerjek. Ha azonban egyre többet adok, Isten gondoskodik arról, hogy én se maradjak áldás nélkül.

A Biblia tele van a nagylelkűségre vonatkozó ígéretekkel. Isten azt mondja, ha bízunk be és kegyesen adunk, meg fogja áldani a vagyonunkat, egészségünket, családunkat, pályafutásunkat, időnket, múltunkat, jelenünket és a jövőnket.

Micsoda csodás lehetőség lelki örökségünk megteremtésére!


Szimpátia: részesedés a másik fájdalmában

 

“Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” (Kolossé 3:12)

Egy valódi közösségben az emberek megtapasztalják a szimpátiát, ami nem tanácsadás vagy egy gyors, felületes problémamegoldás. A szimpátia részesedés a másik fájdalmából, annak megosztása a másikkal.

A szimpátia két alapvető emberi szükséglet találkozása: megértés és az érzelmek jóváhagyása.

Valahányszor megértesz és megerősítesz valakit az érzéseiben közösséget építesz. A baj az, hogy gyakran annyira sietünk megoldani a problémákat, hogy nincs időnk szimpatizálni másokkal. Néha az is megakadályoz ebben, hogy belefeledkezünk a saját sérelmeinkbe. Az önsajnálat kiírtja a mások iránti szimpátiát.

A közösségnek különböző szintjei vannak, mindegyik más időben helyénvaló:

* A legegyszerűbb szinje a közösségnek Isten szavának megosztása és együtt taulmányozása.
* Egy mélyebb szint, amikor szolgálunk, mint amikor missziózni megyünk együtt vagy egyéb másokon segítő eseményen veszünk részt.
* A legmélyebb, legintenzívebb szintje a közösségnek a szenvedés (Fil3:10, Zsid 10:33-34). Ez az, amikor részesedünk a másik fájdalmában, gyászába és hordozzuk egymás terheit. Azok a keresztények, akik ezt a szintet leginkább megértik azok, akiket kivégeztek, megvetettek, és gyakran mártírhalált haltak hitükért.
* A Biblia azt tanítja: “Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6:2)

A súlyos helyzetekben, gyászban és kétségek között van leginkább szükségünk egymásra. Amikor a körülmények olyannyira összetörnek, hogy eljutunk arra a pontra, amikor hitben elbizonytalanodunk. Ez az az idő, amikor leginkább szükségünk van hívő barátokra.

Szükségünk van egy kis csoportra, amit olyan barátaink alkotnak, akik értünk is hisznek Istenben, és átsegítenek a nehézségen. Egy kis csoportban Krisztus teste (a gyülekezet) valódi és kézzelfogható, még akkor is, amikor Isten távolinak tűnik.

Ez az, amire Jóbnak nagyon szüksége volt kínjai között. Így kiáltott fel: “Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.” (Jób 6:14)

Beszéljünk róla:

Ahhoz, hogy részesedj mások fájdalmából, gyászából, és ki tudd fejezni a szimpátiádat, tudnod kell meghallgatni a másikat. Hogyan értékelnéd önmagad hallgatóságként? Mitől lesz valaki jó hallgatóság?

A te kis közösséged mennyire tapasztalta meg az adott szintek mélységét?

Eljövendők…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felfedezzem lelkemben a Tőled kapott részt, s örülni tudjak, hogy embernek teremtettél! Add, hogy ne legyek hálátlan, s viszontszeretettel viseltessem embertársaim felé, mert kegyelmedből megismerhettem szeretetedet! Ámen

Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg,
Jel 21,22-23

Évszázadokon át hitték/gondolták, hogy a Jeruzsálem a világ közepe… “Apostoli királyok” szőtték bele titulusukba a város nevét, pápai áldással kegyetlen-véres kereszteshadjáratokban harcoltak a városért, hogy megszabadítsák azt a “pogányoktól”. Fel sem vetődhetett a kor emberében, hogy nem Jeruzsálem a világ közepe, ahol majd a világvégi nagy dolgoknak is egyszer meg kell történniük. Manapság azonban, amikor távcsövekkel milliárdfényévnyi távolságokban lévő világokat kémlelünk, amikor fizikusok/matematikusok majd-tucatnyi dimenzióval számolnak, mindezek tudományos fényében eltörpül a földi Jeruzsálem jelentősége.

A mennyei Jeruzsálem képzete persze ettől függetlenül elevenen él az emberek fejében! Ahogyan korábban, úgy modern korunkban is számos önmagukon, s az anyagi világon túllátni nem képes szekta hirdeti/erősíti követőiben, hogy a világ történéseinek kezdete és vége Jeruzsálemben és vonzáskörzetében koncentrálódik, sőt, üdvtörténeti magasságokba röpítik a “Könyv népét”, a (ki)választottakat. Sajnos minden nemzetben vannak, akik kiválasztottnak, s ezért különbnek hiszik magukat – nos, ők a szélsőségesek. Kettősmércés erkölcsiségükkel jóllehet eredménnyel érvényesülnek a politika világában, de valódi Isten-kapcsolatban csak “elhívottak” vannak, akik között nem számít az, hogy “zsidó vagy görög vagy éppen pogány”.

Az ember elsősorban embernek születik, utána valamilyen nemzetbe és kultúrába. Emberségét soha nem a származása, státusa, szegénysége vagy gazdagsága, hanem a szándéka/lelkülete határozza meg. Aki szeretni tud, az egyszerűsége ellenére is bölcs lesz, de akinek szívébe csak önmaga fér bele, annak fejében hiába halmozódik lexikonnyi ismeret, bölcs sosem lesz, legfeljebb csak nagyon okos.
Nyilvánvaló, hogy a mennyei Jeruzsálem is csak kép, szimbólum. Jól érzi ezt János, amikor azt mondja “Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége világosította meg” azt. Azaz a ‘központ’ nem a város, hanem az Isten maga… Tehát nem a drágakő-alapok, s a csillogó kapuk, hanem az Isten, azaz a fénylő Szeretet. Ennek ismeretében súlyát veszítik az emberi elképzelések, kategorizálások s előítéletek, s megérti a teremtményi ember, hogy miért teremtetett “Isten képére és hasonlatosságára”…


Istenre hagyatkozásaink …

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy kezedből vegyem minden dolgomat, s mindenért hálát adjak Neked! Ámen

Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.
Jakab 4,13-15

Ki ne ismerné a mondást: “Ember tervez – Isten végez.”? Nagyívű terveink nemegyszer kudarcba fulladtak már, és szép elhatározásaink estek a sikertelenség kútjába. Hol hibáztunk, mi volt az ok? – s néha a válaszkeresésben is megrekedünk, félbehagyunk mindent, felejteni próbálunk, s új megoldások felé nézünk. Ezek, s hasonló megtapasztalások azok, melyek rádöbbentenek minket: az élet pontos részleteiben előre sosem tervezhető meg. Sokan a sikertelenségtől való félelmükben, a befektetett energia elvésztésének lehetősége miatt passzivitásba burkolódznak, de nyilvánvaló, hogy nem ez a helyes válasz. Biztosítékokat, garanciákat keres az ember, annak ellenére, hogy jól tudja, semmi sem biztos ebben a világban, ami az embertől jön.

Aki életének végességével szembesül, az látja meg igazán lehetőségeit. Sokan azért nem gondolnak halálra, elmúlásra, szenvedésre, mert úgy gondolják, éppen elég lesz azt kibírni, ha már rájuk köszöntenek azok a bizonyos “nemszeretem napok”. Jó ha tudatosítjuk. Az ideiglenesség felismerése nem lehetőségeink bezárulásának tragédiája, éppen ellenkezőleg: Be- és meglátása az idő jó és tartalmas felhasználásának.

Csak magunkban bízni vakmerőség. Esendőségünk, fáradtságunk, mulasztásaink épp elég kellemetlenséget és bajt okoznak nekünk, betervezett dolgaink kerékkötőivé is válhatnak az általuk előidézett következmények. Istenre hagyatkozni, Őt kérni, Reá támaszkodni nem elsősorban a siker, hanem a belső békesség megtartásának a garanciája, s mindenek előtt a korrekcióé: Ha félre-sikerült is életünk egy-két alaposan megtervezett dolga, Isten a rosszból is jót hozhat elő, ha Tőle várjuk a plusz erőt, s Vele keressük a megoldást.


Ítélet…
A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy bölcsen forgassam talentumaimat, s kegyelmed révén boldoguljak a hétköznapokban, szeretteim, felebarátaim javára, s a Te dicsőségedre! Ámen
Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival,tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.
Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével,
2 Thessz 1,6-8 és 11
“Pusztuljanak a rohadékok, megérdemlik… mind, egytől-egyig!” – valami rég elveszített, ősi igazságosság mondatja ki az emberekkel az ilyen, s ehhez hasonló mondatokat, amikor is tehetetlennek érzik magukat a törvényeket kijátszók igazságtalanságai ellen. Bizony a kicsi igazságtalanság is nagyon tud fájni, s a bajt hamar tragédiaként éljük meg, ha rólunk van szó. Megtanultuk, elfogadtuk: Isten, a Legfőbb jó, Aki a rend URa a világban, Ő igazságos Isten, s ezért egyszer mindenkinek megadja azt, amit (meg)érdemel – a jónak a jutalmat, a gonosznak a büntetést, hiszen szükséges a végső kiegyenlítődés, egyébként nincs kiengesztelődés… vagy Isten esetleg másképpen gondolkodik?
Mivel testben vagyunk, s véges az életünk, ezért test szerint gondolkodunk – azaz időben és behatároltan. Ezért véljük úgy, hogy ha valaki semmibe veszi Isten rendjét itt a földi életében, akkor igazságos az isteni ítélet, hogy örökre bűnhődjön ezért. A régiek a túlvilági szenvedést az örök tűzben való sínylődésnek képzelték el, gondolván, hogy a megbocsájthatatlan(?) bűnökre ez az egyetlen “jogos” isteni válasz. Emberi elképzelés ez is… Jóllehet Isten nemcsak a rosszal tud büntetni, fenyíthet a jó megvonásával is. Nem kell tehát a Szeretet Istenének kénköves esőt zúdítania az emberre, nem kell lángtengerben pörkölnie, ha büntetni akarja, bőven elégséges az is, ha felnyitja az ember szemét, s a “nagyszájú teremtménye” egyből elhallgat… Belátni ugyanis azt, hogy magam vagyok oka a szerencsétlenségemnek, hogy csakis egyedül az én hibám, hogy le-/kimaradtam a jóból -, nos ez a legnagyobb büntetés! Nem okolni se embert, se körülményeket, még az Istent sem, csakis magamat… Kell-e ennél fájóbb, s nagyobb büntetés? Aligha.
Ez azonban azt is jelenti egyben, hogy a jóban való gyönyörködés sokkal nagyobb örömöt jelent, mint a büntetés igazságossága. Hiába igazságos egy büntetés, ha engem vagy szeretteimet ér a jogos szankció, annak nem tudok örülni… önszeretetünk ugyanis mindennél nagyobb, még az igazságszeretetünknél is!
Egyesek úgy beszélnek az “odaátról” – legyen az menny vagy pokol -, mintha Istentől kirendelt idegenvezetők lennének… Egy-egy elképzelésük/magyarázatuk – persze biblikus alappal, igaz attól ugródeszkásan jó messzire elrugaszkodva – már-már olyannyira ember-szerű, hogy sérti Isten szuverenitását, az emberi képzelőerő szabadságát pedig egyenesen megvonja. Az érdekes – vagy inkább elszomorító -, hogy minden történelmi korban akad(t/n)ak olyanok, akik helyeslik ezeket a gondolatokat, vallási-, felekezeti-, kulturális hovatartozástól függetlenül… Isten azonban egészen más, meglepetésszerűen más. Kegyelmed ad ott, ahol ítéletet várunk, s ítél ott, ahol kegyelemben reménykedünk… Jézus URunk figyelmeztet mindenkit, jó előre: “Bizony utolsókból lesznek elsők, s elsőkből utolsók”…
 
Mindazokért, akik álomvilágot szőnek maguk köré, hogy ne lássák meg az őket is körbeölelő Istent…

A mai nap imádsága:
Uram! Bűneim erőt vesznek rajtam… Ments meg, hogy gyötrelmeimből megszabadulva boldogan szolgálhassalak Téged! Ámen.

 

Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tuz tavába vetették.
Jelenések 20,15

“Számon vagyunk tartva”… azaz mindannyiunknak van azonosító száma, hiszen az adminisztráció a ki tudja hányadik virágkorát éri… Az embereket mindig is izgatta a lista-készítés, hiszen a név birtoklása a másik feletti hatalmat is jelentette – s milyen igaza volt ebben az ókor emberének. Hiszen aki az anonimitás álarca mögé bújik, azt nem lehet felelősségre vonni! Istennek is van “adminisztrációja”, de az egészen más – Ő nem úgy tartja számon az embert, mint az ember Őt. Nála nincsenek anyakönyvek, nincsenek jelentések és kimutatások, nála egy “adminisztrációs szabály” létezik, az igazság. Az igazság vagy vélt igazunk mondatait pedig mi magunk írjuk egész életünkön át. Amit oldunk vagy megkötünk itt, az oldva és kötve van ott is. S ha majd kiröppenünk ebből a világból, akkor már nem tudunk változtatni rajta, “amit megírtunk azt megírtuk”.

Minden kor emberét izgatta a halál utáni lét. A ma embere sem kivétel, csak nem annyira szemérmes ebben, mint a régiek – magyarul: ebben is ugyanolyan szemérmetlen, mint sok más dolgában: jogrendszerében, “igazságos” piacgazdaságában, erkölcsében, szexuális viselkedésében… Attól, hogy nem ismeri be félelmeit önmagának sem, azért még nem fél kevésbé, sőt! Olyannyira aggódik, hogy földi életét sem tudja szabadságban és szépségben megélni. Retteg az elmúlástól, a halál utáni “semmitől”, de depressziójának oka nemcsak az, hogy nem találja a helyét a világban – hiszen ez már következmény –, hanem az, hogy nem akarja meglátni Istent, aki pedig mindenütt jelen van.
A “tűz tava” kifejezés apokaliptikus abszurditás, de ne csodálkozzunk ezen, Istennél a víz is éghet… sőt, akik benne bíznak (ahogyan Sidrák, Misák, Abednégo is bíztak) már itt a földön megtapasztalják, hogy Istennel együtt a tűz sem árthat. A legnagyobb tűzrakást pedig nem fából rakják, hanem bűneink rőzséiből, amit szorgalmasan gyűjtögetünk halálunkig. A legkínzóbb lángok soha nem kívül, hanem a lélek rejtett zugaiban gyötörnek. A lelkiismeret tüzét a víz egyáltalán nem, csakis az Isten kegyelme olthatja el. Bűneink hamujából a Megváltás csodája által azonban új élet támadhat: Hihetetlen, de mégis valóság: Megváltozunk, s nemcsak “számon tartjuk Istent”, hanem életünk minden pillanatában számolunk is Vele…


Növekedés…

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor elszomorít, hogy nem tapasztalom életemben a lelki növekedés jeleit. Kérlek, vonj magadhoz méginkább szereteteddel, hogy ne kételkedjek, hanem erősödjek Tebenned! Ámen.

Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
2 Pt 1,5-8

Mindenki növekedni akar… ismeretben és anyagiakban egyaránt. Ennek a két területnek a vágyai mozgatják a világot – hol ide, hol oda. A keresztény (jelentése: krisztuskövető) élet mozgatórugói pedig a szeretet – nem az emberi, hanem az isteni -, s az Isten ismeretében való növekedés gyenge emberi akarása és az azon nyugvó megsokszorozó isteni kegyelem. Akár a “világi” vagy a lelki gyarapodást vizsgáljuk, hamar megállapíthatjuk, hogy mindkettőhöz idő szükségeltetik, olykor meglehetősen sok…

Mégis, ahogy az már lenni szokott ezen a Föld nevű bolygón az emberrel, az eredendő gyarlóságunk okán “rövidíteni” akarunk. Ezért történik meg oly gyakran, hogy sokan a gyarapítás erkölcstelen útját választják, pedig tudhatnák: az “ebül szerzett jószág, ebül vész el”. Így erősödött meg újra a (régi) korszellem, hogy lehet – sőt ez manapság a követendő példa! – kevés munkával sok pénzt keresni, s a munka az tkp. csak a gyengék vigasza… Pedig az üvegházban, lámpafénynél gyorsított eljárással növesztett paradicsom csak illúziójában paradicsom, a tápszerrel felpumpált, mesterséges fénynél nevelt csirke legfeljebb csak súlyra azonos napfényben kapirgáló társával. A példákat lehetne sorolni, de fölösleges. Sajnos életünket mindenhol körülveszi a silány, a hitvány…

A végső ok az ember hitványságában keresendő… Ahogyan az 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválság oka sem a túltermelés volt, hanem a tőzsdei manipuláció, ugyanúgy ma sem az a baj, hogy máról holnapra az Opel-Művek túl sok, túl jó minőségű autót gyártana, hanem az, hogy a “befektetők” – pénzt “vonnak ki” gazdaságból… Mert ha nincs adós, akkor nincs megszorult ember se, aki “készséggel” kiszolgálja az erkölcstelen kívánságokat is… Sajnos – a történelem erre tanít – az ember másokon uralkodni akarását eleddig semmi és senki nem törte meg, mert erre csakis egy valaki képes: az Isten. S ha az Isten nem változtatja meg az emberek szívét, akkor nemcsak egyik nemzet akar uralkodni a másikon vagy a kormányon lévők az ellenzékben levőkön, hanem a legkisebb közösségben, még a párkapcsolatban is egymás segítése és szolgálata helyett csak egymáson akarnak uralkodni…

Van azonban egy másik út is, az Isten útja. Lassan lehet rajta haladni, de tovább ér az ember. Ahogyan egy fa is egyetlen év alatt alig pár centit erősödik a törzsében, de lombkoronája biztosan tör az ég felé, ugyanúgy a mi életünk se gyarapodik talán olyan látványosan, de biztosan egyre közelebb kerülünk Istenhez. Aki pedig az Ő közelében van, az nem tud már olyan lenni, mint akit földi kívánságok hajszolnak, hiszen az istenközeliségben élő embert átjárja az Isten szeretete, s emberséget, önuralmat és kegyességet gyakorol – minek okán nem tétlen, hanem termést hozó élete lesz…


Rend…

A mai nap imádsága:
Uram! Csodálatos rend szerint létezik ez a világ, minden részletében tükröződik a Te szereteted… Adj nekünk készséget szívünkbe, hogy elfogadjuk törvényeidet, s aszerint éljünk! Adj nekünk erőt, kitartást, hogy jóval tudjuk meggyőzni a rosszat, s hogy végre a szeretet rendje uralkodjék az istentelenség, a gonoszság helyett! Ámen
Örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.
2 Kor 13,11

Mindegy milyen korban élünk, s mennyit ismerünk a világból – többet vagy kevesebbet – azt tapasztaljuk az élet minden területén, hogy rend van benne. “Rendkívüli” ez a rend, mert az Isten rendje ez! Egyetlen helyen tombol a “rendetlenség”: az ember életében…

Az állatok számára nem kérdés a teremtettség rendje, ők a természet örök körforgása szerint élnek. Csak az ember az az élőlény, amelyik azt gondolja, hogy a rend ellenében, a teremtettség törvényét kijátszva is létezhet. Tobzódásának, istenített 19-20. századi kapitalizmusának meg is lett az eredménye! A világ okosai igyekeznének mostanság megállapodni, törvényeket hozni a természet, a Földünk védelmében, de akik valóban tehetnének a világért, azok inkább önmaguk túlélését szervezik… Azt gondolják, hogy a csónak egyik felében nyugodtan tombolhat a jólét, s nem kell különösebben törődni azzal, hogy csónak a másik felében több helyen is léket kapott, s ömlik be a víz… Pedig túlontúl nyilvánvaló: vagy együtt érünk be a kikötőbe vagy sohasem…

Megoldás, a tudás már rég a kezünkben van, mégsem aszerint élünk. A megoldás a törvény, azaz a rend. Betartani és betartatni csak akkor lehet, ha mindenkinek megvan a lehetősége az emberhez méltó életre, mely a teremtettség jogán minden embernek kijár… Amíg azonban vannak egyenlőbbek és még egyenlőbbek, akikre az egyetemes törvények mintha nem is vonatkoznának – amikor az ártatlanság vélelme mögé bujtatják el a hétpróbás gazfickókat, amikor egyik nemzet zsarolhatja gazdasági, katonai erejével a másikat (Jelenleg is mintegy 200 fegyveres konfliktus van a világban!) -, eladdig nem lesz változás az emberiség életében…

“Rend a lelke mindennek!” – szoktuk mondogatni. “Aki a rendet megtartja, azt a rend is tartja…” Mégis az embernek nagyobb készsége a rendcsinálásra, mint a rend megtartására! Nyilvánvaló, hogy amíg a lélekben nincs rend, addig a külső sem fogja tükrözni a rendet. Ezért fontos Jézus Urunkra odafigyelni, hiszen Ő felhívja a figyelmünket, hogy minden az indulattal kezdődik, azzal, “ahogyan” ránézünk az adott dologra vagy éppen a másik emberre. Ha az ember különbnek tartja magát másoknál, akkor azt is elhiszi, hogy neki több joga van vagy azt is, hogy rá a törvények nem úgy vonatkoznak, mint másokra. Ennek a személyes aroganciának megvan/meglesz az ára, s mint mindig, nemcsak az “egy”, de közösség is súlyosan fizet érte… Ez is az Isten törvénye: a rendbontást követi a rendetlenség, ahogyan a bűnt is követi a büntetés…

A jóság nem abban áll, hogy nem hibázunk, hanem abban, hogy javulni akarunk.
A szeretet nem múlik el, mert a szeretet maga az Isten.

A szeretet valóban gyógyít, de önmagában az, hogy szeretnek minket, még nem. Ez utóbbi csak annyit jelent, hogy nyitva áll az ajtó a gyógyulás, a boldogság, az élet előtt. Ahhoz azonban, hogy keresztülmenjünk ezen az ajtón, magunknak is szeretnünk kell.

Az Egyháznak és a világnak szüksége van az irgalomra, melyben testet ölt az a szeretet, amely erősebb a bűnnél és mindenfajta rossznál, mely az embert földi élete folyamán behálózza.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. (Weöres Sándor)

Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a bölcset. Végül is kidolgozott egy tervet. Holnap (mondta a herceg) amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom:
– No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt? Ha azt mondja holt, kinyitom majd a kezemet, és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre. Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren, jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából, és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
– Bölcs ember! – kiabálta – Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett, és minden szem a megszólított felé fordult. A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, azután pedig a hercegre nézett, és azt mondta:
– Az, amit a kezedben tartasz, olyan amilyenné te teszed.
„Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.” (Ézs 44,6)
Nagy és hatalmas a mi Istenünk. Különös, hogy erről gyakran megfeledkezünk, félünk és bizonytalankodunk, keressük a biztonságot adó erőket, támaszokat. Pedig énekeljük, hogy „erős várunk”, hogy kősziklára épít, aki Jézusra épít, benne bízik. Egyedül ő a történelem Ura, kezében van annak formálása, és ő életünk Ura is, életutunk vezetője, irányítója. Nincs rajta kívül hatalom és erő, mely felette volna, és kormányozhatná világunkat. Miért nem számolunk vele szüntelen? Miért nem bízzuk rá magunkat? (Tóth-Szöllős Mihály)
Ha valakiről valami rosszat hallasz, akkor oszd azt kétfelé, ami megmarad, azt ismét négyfelé… és ami marad, arról hallgass!

“Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon,
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen,
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”
(Goethe)

Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.

„Jézus által vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” (Zsid 13,15)
Sokszor hallunk a Lélek gyümölcseiről, s jól ismerjük őket a Galatákhoz írt levélből: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”. Mai igénk egy új gyümölcsről ír: Isten dicsőítéséről. Mennyire hiányzik ez az életünkből! Árad a panasz, könyörgés, kérés imádságainkban, de Isten végtelen nagyságának és szeretetének dicsőítése alig hangzik fel ajkainkról. Egy dal mindezt így fogalmazza meg: „Itt vagyok most, jó Uram, hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang. Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám!” Gyönyörű gyümölcs az ember életében, ha bármilyen élethelyzetben ki tudja mondani: Szeretlek, Atyám! (Deák László)
„Képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Ef 3,18–19)
A krisztusi szeretet az az erőtér, amelyben igazán jól mérjük fel a paramétereket. A hatása alatt megváltozik minden. A lehetetlennek tűnő távolságok megrövidülnek, a feneketlen mélység nem nyel el többé – és az elérhetetlen magaslatok elérhetővé válnak. Ennek a szeretetnek az erőterében gyógyulnak a sebek, szelídülnek a szavak, lágyabbak a léptek. Átéljük a közelséget Istennel és a testvérrel. Nincs, ami elválaszt többé. (Túri Krisztina)

 

KICSIT TÖBB…
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több “mi” és kevesebb “én”,
Kicsit több erő, szeretet, remény.
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába.

Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)

„Örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” (2Kor 13,11)
Örömben, jó rendben, egyetértésben, békességben, szeretetben élni jó. Tiszta lelkiismerettel, harmóniában kis és nagy közösségben. A háborúzásra – ma már tudjuk – testi tünetek garmadájával reagálunk, magunkat (is) tönkretesszük, nem csak az ellenfelet. Pál ismerte az embert, és azt is tudta, hogy minden közösségben adódhat konfliktus. Szeretettel, jó szóval felkészít, hogy mit kell tenni, ha baj van. A belőlünk fakadó békétlenség orvossága nem más, mint a lehető legszorosabb kapcsolat a békesség forrásával, a Krisztusban emberré lett Istennel. (Kőháti Dóra)
Szeresd azokat is, akiknek életstílusa idegen számodra,
ez által közelebb kerülhetsz Istenhez.

HASZNÁLD AZ AJÁNDÉKOD!

„…ajándékaink vannak… használjuk őket…” (Róma 12:6 NKJV)

A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk…” (Róma 12:6-7). Isten megadta neked kegyelmét arra, hogy bizonyos dolgokat jól tudsz csinálni. Nos, ez nem jelenti azt, hogy az ajtók automatikusan megnyílnak, és te azonnal felkerülsz a csúcsra. Vigyázz, amit egyik napról a másikra szerzel meg, azt egyik napról a másikra el is vesztheted! Először is fel kell ismerned az ajándékodat, aztán ki kell használnod minden lehetőséget a csiszolgatására, tanulnod kell a hibáidból, és kitartónak kell lenned abban, amire Isten elhívott. A középiskolában Sparky megbukott latinból, matematikából, irodalomból és fizikából. Bejutott a golfcsapatba, de rögtön elvesztette a szezon első fontos meccsét, aztán pedig a vigaszversenyt is. Társaságban nagyon gyámoltalan volt. Nem mondhatnánk, hogy nem kedvelték, de túlságosan szégyenlős volt. Középiskolás korában egyszer sem hívott el egy lányt sem randira. Volt azonban egy dolog, ami fontos volt Sparky számára – a rajzolás. Büszke volt munkájára, még akkor is, ha senki más nem értékelte. Képregényeket küldött a középiskolai évkönyv szerkesztőinek leközlésre, de elutasították. Ennek ellenére sem adta fel, hogy művész legyen. A középiskola után mintát küldött rajzaiból a Walt Disney Stúdiónak. Itt is elutasították. De Sparky nem adta fel! Úgy döntött, hogy megírja önéletrajzát képregény formájában. Képregényeinek népszerűsége végül számtalan könyv kiadásához és televíziós műsorokhoz vezetett. Sparky, azaz Charles Schulz, a Peanuts képregény szülőatyja, valószínűleg minden idők egyik leghíresebb képregényrajzolója volt. Főszereplőjéhez, Charlie Brownhoz hasonlóan Schulz is olyannak tűnt, mint aki nem sokra viszi, de istenadta tehetségéből kihozta a legjobbat, nem volt hajlandó feladni, és végül a csúcsra jutott! Tehát, használd az ajándékodat!

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Korinthus 12:7)

Ha felfedezed és betöltöd élethivatásodat, annak az egyik legnagyobb haszna az, hogy végre eldől, mit értesz igazi siker alatt. Sokan tévesen határozzák meg a sikert. Az a képzetük támad, hogy a sikert azzal lehet mérni, milyen jól teljesítünk – másokhoz képest. Ez tökéletes recept a csalódottságra! Nem számít, mit csinálsz, mindig lesz valaki, aki jobban tudja. Ha azonban a siker fogalmát úgy határozod meg, hogy betöltötted-e Isten célját az életedben, akkor a mérce teljesen megváltozik. Az igazi siker nem az, hogy mit vittél véghez azzal összehasonlítva, amit mások véghezvittek, hanem, hogy mit tettél meg abból, amivel Isten megbízott. „Isten mindenkit megajándékozott valamivel, amivel bemutathatja Istent: mindenkinek jut belőle, mindenki hasznára” (1Korinthus 2:4 TM). Jézus azt mondta, hogy sikeres volt, mert elvégezte azt a munkát, amire Atyja elküldte (ld János 17:4). Pál ezt mondhatta élete végén: „… futásomat elvégeztem…” (2Timóteus 4:7). Ezzel a mércével mérve a siker akár azt is jelenti, hogy otthagysz egy jól jövedelmező állást azért, hogy Isten hívását kövesd. Jelentheti azt, hogy különleges tehetségedet az Ő dicsőségére használod, és nem arra, hogy azzal hírnevet és vagyont szerezz. Bármi is az, ha egyszer tudod, hogy mi a hivatásod, felhagyhatsz azzal, hogy másokhoz hasonlítgasd magad, vagy azt kívánd, bárcsak valaki más lennél. A Biblia azt mondja, hogy mindannyian azért kaptunk ajándékokat, hogy használjunk vele a közösségnek (ld. 1Korinthus 12:7). Csak akkor fogsz igazi beteljesülést érezni, ha arra használod ajándékodat, hogy mások számára áldás légy. A fizetés és az előléptetés jó dolog, de nem foglalhatják el az isteni célkitűzés helyét. Csak az elhivatásod betöltése ad tartós örömet.

 

 

ISTEN IMÁDATA

 

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Valaki azt mondta, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik próbálunk szellemi tapasztalatokat szerezni, hanem szellemi lények, akik próbálunk emberi tapasztalatokat szerezni. A benned lévő életerő Istentől származik, Aki Lélek. Amikor Őt imádod, ez olyan, mint visszatérni az eredethez és újra összekapcsolódni Vele. Van egy történet egy kisfiúról, aki újszülött húga bölcsője mellett ült, és ezt suttogta neki: „Meséld el, hogy milyen Isten, mert én már elfelejtettem.” Jézus azt mondta: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” Amikor Michael Jordant megkérdezték, hogyan tudott egyetlen mérkőzés alatt több mint nyolcvan pontot szerezni csapatának, a kosárlabda-sztár így válaszolt: „Mert jó helyen voltam.” Bizonyos értelemben a teljes szívű dicsőítés, imádat bevisz Isten jelenlétébe! Dávid, a zsoltáríró így élt. „Naponta hétszer dicsérlek téged…” (Zsoltárok 119:164). „Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét!” (Zsoltárok 113:3 NKJV). „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). Micsoda kép! Isten jelenlétének folyamában legmélyebb szomjúságunk kielégül, sebeink meggyógyulnak, erőnk megújul, és az ellenség hatótávolságán kívül kerülünk. Henry Blackaby mondta: „Soha nem leszel elégedett azzal, ha csak tudsz Istenről. Isten igazi megismerése olyan tapasztalatok által történik, amikor Ő jelenti ki magát neked.” Ez történik meg olyankor, amikor imádod, dicsőíted Őt.

 

 

Szerelmeslevél Jézustól


„Ti Krisztus… levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)

A János 3:16 a legnagyszerűbb üzenet, amit valaha is embernek küldtek. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” Isten azért küldte Jézust, hogy szeretetét megmutassa; minket pedig azért küld, hogy kihirdessük! „Ti Krisztusnak… levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva” egy elveszett, kizsigerelt világ számára, amely válaszokat keres. Nos, amikor egy levél érkezik, bizonyos kérdések vetődnek fel:

1) Kinek van címezve? Ez a levél annak szól, „aki hisz”. Bárkivel is találkozol, van valamid, amire szüksége van, valami, ami sokkal fontosabb, mint az adócsökkentés, a fizetésemelés, egy megoldás a globális felmelegedésre, vagy a rák egyik gyógymódja. Barátoknak, ellenségeknek, rokonoknak, szomszédoknak, munkatársaknak és idegeneknek egyaránt szükségük van az üzenetedre és a reményre, amit viszel.

2) Kitől érkezett? A feladó személye meghatározza a címzett érdeklődésének szintjét. Te Krisztustól jövő levél vagy, és Krisztusról szólsz. „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat…” (2Korinthus 4:5). A mi üzenetünk nem saját magunkról szól, hanem Jézusról. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). A vallásos emberek a vallásukat reklámozzák. Mi Krisztust képviseljük. „De az embereket tényleg érdekli Jézus?” – kérdezed. Igen! Életében tömegeket vonzott. Halála és feltámadása óta megszámlálhatatlan milliókat vonz mindkét nemből, minden társadalmi rétegből és a föld összes nemzetéből. „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket” (János 12:32). Manapság semmire sincs olyan nagy szükség, mint Jézus Krisztus eleven képmására, kézbesítsd hát a szerelmes levelet mindenkinek, aki keresztezi az utadat!

A Biblia azt mondja, hogy az életed egy szerelmeslevél Jézustól, „amelyet ismer és olvas mindenki”. De egy levél csak akkor hatékony, ha könnyű elolvasni és megérteni. Egy idősebb barátom mondta romló kézírásáról: „még mindig el tudom olvasni az írást, de nem tudom leírni az olvasást!” Az olvashatatlan írás torzítja az üzenetet, és elcsüggeszti az olvasót. Elvész az a cél, hogy átadja az író gondolatait, és az olvasó vagy felhagy az olvasással, vagy nem jut el hozzá az üzenet.

Annak érdekében, hogy a Jézustól jött szerelmesleveled valóban eljusson azokhoz az emberekhez, akiknek küldte, hadd álljon itt néhány általános torzulás, amit el kell kerülnöd: a) becstelenség: mint például feltupírozni a költségszámládat, lopni a vállalat idejét vagy hazavinni dolgokat, amikről úgy gondolod, úgysem fognak hiányozni senkinek. b) vonakodó, sértődött hozzáállás, ha egy barát, egy munkatárs vagy a főnök arra kér, hogy tedd meg a második mérföldet is, és segíts egy alkalmatlan időpontban. c) hanyag munkavégzés, ami minőségen aluli termékben vagy szolgáltatásban mutatkozik meg. d) megbízhatatlanság és állhatatlanság – például nem lehet rád számítani, hogy ott legyél, ahol lenned kellene, vagy hogy eleget tegyél a kötelességeidnek. e) ünneprontás. Azok a keresztények, akikből hiányzik a humorérzék és a rugalmasság, akik úgy viselkednek, mintha öröm-károsultak lennének, ártanak Krisztus ügyének. f) sértődékenység: ha folyton az érzéseidről beszélsz, könnyen felzaklatnak a dolgok, és túlreagálod az akaratlan sértéseket is. g) hisztizés – ha morgós és zsémbes vagy, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy te szeretnéd. h) „szentjózsef-kór” ami arra késztet, hogy önigazult és fölényes stílusban beszélj. Mivel „ismer és olvas mindenki”, őrizkedj ezektől a viselkedésformáktól, amelyek eltorzítják azt az életadó üzenetet, amelyet Isten rajtad keresztül akar elküldeni másoknak!

Ha már tudod, hogy egy levél neked szól, a következő kérdés ez: mi áll benne? A 2. Korinthusi levélből kitűnik néhány kulcskifejezés: „átformálódik”, „elvet” és „újjá lesz!” „Ugyanarra a képre formálódunk át” (2Korinthus 3:18). „Elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket…” (2Korinthus 4:2). „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A levelünkben az üzenetnek világossá kell tennie, hogy mi már nem azok vagyunk, akik valaha voltunk, mert:

1) Krisztus megváltoztatta a gondolkodásunkat. Mivel megváltoztunk „értelmünk megújulásával” (ld. Róma 12:2) mostmár az életet, magunkat, másokat, a kihívásokat és a lehetőségeket Isten gondolatainak fényében látjuk, nem a magunkéban. Lehetőségeket látunk ott, ahol csak akadályokat láttunk, és esélyt látunk ott, ahol csak problémákat láttunk. Elménk, melyet kikészített az aggodalom, most telve van bizakodással és békességgel.

2) Krisztus megváltoztatott minket erkölcsileg. Az 1Korinthus 6:9-10-ben szereplő bűnlajstrom olyan életvitelről beszél, amit egykor jól ismertünk. Megemlíti az erkölcstelen életvitelt folytatókat, a tolvajokat, nyerészkedőket, részegeseket, rágalmazókat, csalókat stb. És aztán jön a nagyszerű 11. vers: „Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében…” Ő átformálta a jellemünket.

3) Krisztus megváltoztatott minket szellemileg. Valaha képtelenek voltunk arra, hogy élvezzük Igéjét, az Ő imádatát és az Ő dolgait. Most, az Ő bennünk lakó lelke által életre kelve, örömünkre szolgálnak ezek (1Korinthus 2:14)! A levelednek így kellene hangoznia: „Jézus megváltoztatta az életemet, és ha hagyod, akkor a tiédet is meg fogja változtatni!” Ma tehát kézbesítsd a szerelmesleveledet mindenkinek, akivel találkozol!

A közösségben a méret a lényeg: minél kisebb, annál jobb

 

“Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Zsoltárok 133:1

Isten szándéka az, hogy együtt tapasztaljuk meg az életet. A Biblia ezt a megosztott tapasztalatot hívja közösségnek.

Ennek ellenére mára ez a szó szinte teljesen elveszítette biblikus jelentését. A “közösség” már leginkább alkalmi beszélgetéssel, találkozóval, étkezéssel és jókedvvel azonosítható.

Az a kérdés, hogy “Hol a közösséged?” azt takarja, “Hová jársz gyülekezetbe?”. És az a mondat, hogy “Maradjatok az alkalom után egy kis közösségre…”, általában azt jelenti, hogy “Frissítőre számíthatsz…”.

A valódi közösség sokkal több, mint az alkalmakon megjelenni. Ez az élet közös megtapasztalása. Hozzá tartozik az önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás és minden más “egymást” jellegű parancs, amit az Új Szövetségben megtalálunk.

Amikor a közösségről beszélünk, számít a méret: Minél kisebb, annál jobb. Dicsőíteni tudsz tömegben, közösséget gyakorolni nem.

Amint egy csoport 10 főnél nagyobbra növekszik, valaki már nem vesz benne részt – általában a legcsendesebb ember – és egy páran uralni kezdik majd a csapatot.

Jézus egy tanítványi kiscsoporttal szolgált. Kiválaszthatott volna többet is, de tudta, hogy a 12-es létszám megközelíti a maximális méretet, ami szükséges egy kiscsoporthoz, hogy mindenki aktív résztvevője legyen.

Krisztus Teste is, a tiédhez hasonlóan, valóban sok apró sejt gyűjteménye. A Krisztus Testén belüli élet, a tiédhez hasonlóan, sejtekben található.

Éppen ezért minden kereszténynek szükséges a gyülekezetén belül egy kiscsoportba tartozni, legyen az egy házicsoport, Vasárnapi Iskolai Csoport vagy bibliaóra. Ez az igazi közösség helyszíne, nem a nagy összejövetelek.

Ha a saját gyülekezetedet egy hajóként képzelnéd el, a kiscsoportok lennének a mentőcsónakok. Isten egy bámulatos ígéretet adott a hívők kis csoportjai számára: “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20)

Beszéljünk róla!

Készíts egy őszinte kiértékelést a kiscsoportodról és tedd fel a következő kérdéseket:

* Túl nagyra nőtt-e a csoportunk ahhoz, hogy minden egyes tagja aktív résztvevő lehessen?
* Működik-e a közösségünkben a “önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás”?

 



Élethosszig tartó szolgálat

Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már elore elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra. (Efezus 2:10)
?

“Isten nem azért teremtett a földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá.”

Három dolgot tehetsz az életeddel: elfecsérelheted, kényelmesen eltöltheted, vagy felfoghatod befektetésként is. A legjobb felhasználási mód az, ha befektetsz valamibe, ami „túlél”.

A legrosszabb, amit tehetsz az, ha csak a mának és csak magadnak élsz. Isten nem azért teremtett a Földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá.

A Márk 10:45 alapján tudjuk, hogy Krisztus két dolog miatt jött a Földre: „Mert még az Emberfia sem azért jött a földre, hogy mások szolgáljanak neki. Azért jött, hogy o szolgáljon, odaadja az életét, és így sok embert megmentsen.”

Ahogy a növekedés útját keressük, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá, meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan legyen élethosszig tartó a szolgálatunk. Ez lesz az alapja a hosszútávú szellemi örökségünknek.

Azt szeretném, ha ma a következő verseken elmélkednél, melyek Isten elhívásáról szólnak. Imádkozz ezekért és kérd Istent, hogy mutasson új módokat arra, hogyan lehetsz odaadó szolgáló a körülötted élők felé.

„Álljatok mindenben Isten rendelkezésére,(…) hogy a testetek és annak részei a jó célokat szolgálják.” (Róma 6:13)

„De nem számít még az életem sem. Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelmérol.” ( ApCsel 20:24)
?

„Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt.” (Márk 8:35)
?

Sosem fogod valóban élvezni az életet – úgy, ahogy Isten eltervezte – amíg meg nem tanulod, hogy az nem rólad szól. Úgyhogy menj, és élj szolgáló életet!

 

 

Szeresd felebarátodat, mint önmagad!

 

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)

Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)

Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.

Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.

Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.

Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.

– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.

– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.

– Igazad van, – mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)

A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.

Békesség…
A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy megbékéltettél a világgal, s mindenek előtt önmagammal! Add, hogy kegyelmed révén olyanná fejlődhessen életem, amilyennek azt Te is elrendelted, s hogy istenes álmaim találkozhassanak a Te akaratoddal! Ámen
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.
Róm 5,10
Saul-Pál – aki ugye nem is volt tanítványa Jézusnak, de azért az apostolok közé sorolják -, egyértelműen másképp prezentálja Krisztust a római gyülekezetnek, mint a többieknek (értsd: más kultúrában felnövekedetteknek, lásd: inkulturáció!). Ő maga írja: “zsidónak, zsidó, görögnek görög vagyok”. Ez azt jelzi, hogy másként kell neki megfogalmazni neki ugyanazt a zsidó kultúrában, s megint másképpen a görögben. Nyilvánvaló, hogy a világvárosban élő, felvilágosultabb(liberálisabb?) rómaiaknak is másképpen kell elmagyarázni a Krisztus-eseményt… De mi is az valójában?
A Krisztus-esemény egyértelműen az Isten szeretetének történelmi lenyomata. Vitathatatlan tény, hogy Krisztus nélkül nem lenne modern időszámítás, Nélküle nem lenne keresztény (krisztianoj=krisztuskövetők szóból) Egyház sem és Krisztus nélkül egészen másképp fejlődött volna az emberiség… Érdemes tehát elgondolkodni azon, mi is az, ami mássá, különlegessé teszi a keresztény vallást a többinél, s mi az a specifikum, ami – ha nem is mindig a keresztény embert, de az eredeti krisztusi tanítást – a többi vallás fölé emeli?
Az első a Krisztus (héber Messiás szó görög tükörfordítása) az Írások szerinti feltámadása. A halál legyőzésének gondolata az embert végigkíséri egész élete folyamán, hol direkt, hol indirekt módon. Váratlan események, nemegyszer borzalmas tragédiák ékelnek bele életünkbe óriási kérdőjelet: “Hát ennyi lenne csak az egész, s nincs tovább?” A földi élet újraélésének gondolata gyaníthatóan az emberrel egyidős, hiszen az ember élete végén ha mérleget von,akkor ott már jól látja, hogy mit kellett volna másképpen csinálni… Vannak vallások, ahol hisznek a reinkarnációban, a tradicionális keresztények azonban ezt a lehetőséget – alapos okkal – kizárják. Értékét az emberi életnek éppen az adja, hogy megismételhetetlen! Bizony nem lehet visszaadni az ellopott/megnyomorított gyermekkort, s nem lehet újrakezdeni a “startvonalnál”, hogy – most már ismerve a következményeket – még egyszer ne kövessük el az(oka)t az életvezetési hibá(ka)t, ami(ke)t elkövettünk! Jó lenne, de nem lehet… ha lehetne, akkor az ÚRIsten kijelentette volna, ahogyan Krisztus feltámadása által is megbizonyosította, hogy van a halál után élet, egy új, egy megdicsőült (értsd: tökéletes).
Krisztus evangéliuma a megbékélés lehetőségének jó híre. Nem Istent kell “kibékíteni”, hiszen Ő Isten, nem pedig egy durcás kisgyerek, hanem minket izgága véges embereket kell kibékíteni, akik határtalanul beleszédülünk az anyagvilágba, mert valahogyan, nagyon-nagyon ember-szerűen, kárpótolni akarjuk magunkat a földi életünk beteljesületlenségéért. Jóllehet törekszünk a földi mennyország megalkotására, de ahogyan öregszünk, inkább csak a poklait látjuk meg…
A Krisztus-esemény üzenete, hogy van folytatás, hogy a hiány megszűnik, hogy ami eltörött az összeforr, ami elkezdődött, az befejeződik, s ami látszólag megszakadt, annak Istennél folytatása van… Ennek a tudata nemcsak új dimenzióba helyezi életünket, de egyben békességet is teremt, nem gyorsan elmúlót, hanem tartósat. Békességre jutni, azaz megelégedni saját életünkkel csak akkor vagyunk képesek, ha el tudjuk fogadni létünket, s benne minden eseményt, történést Isten-akarta/vezérelte sorsként. Ide, ebbe az állapotba eljutni azonban önerőnkből sosem vagyunk/leszünk képesek; szükségünk van Teremtőnk kegyelemére, amit azonban naponta kérhetünk…
Múlandóság..

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy felfedezzem szeretetedet mindenben, ami múlandó, s hálát tudjak adni örökkévalóságod megtapasztalt csodájáért! Ámen

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is;
de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1Jn 2,17

Az idő múlását leginkább emberi kapcsolatainkban tapasztaljuk… Minden egyes új nap kicsit másképpen láttatja meg velünk ugyanazt: barátunkat és barátnőnket, társunkat vagy éppen szüleinket. Folyamatosan változnak – ahogy manapság sokszor és helytelenül, de közhelyesen jól érthetően mondani szoktuk – a prioritások. A tartós kapcsolat, vagy éppen annak hiánya; gyermekünk betegsége vagy önfejűsége; a nem várt tragédia fájdalma, bizony egyik pillanatról a másikra képesek átírni az addigi fontossági sorrendünket! Ilyenkor érezzük át igazán: minden múlandó.

A múlandóságban az egyik legfájdalmasabb, hogy a múltat nem lehet átírni. Ha a mesebeli jótündér a valóságban is képes lenne teljesíteni a három kívánságunkat, bizonnyal sokan becserélnék a hármat egyre: csakhogy a múltat újrahírhassák! Hála Istennek, ez így nem működik! (Ezért okulhatunk hibáinkból, s bölcsülhetünk.) Lehet méltatlankodnunk, de egyszeri és megismételhetetlen életünk rajztáblájához nem kaptunk radírt -, amit rajzolunk vagy festünk rá, az lesz rajta. Az idő egy kissé ugyan halványítja rajta a maszatolásokat, a pacákat -, de azért jól kivehetően, árulkodóan és/vagy terhelően mindvégig ott maradnak az éktelenkedő foltok.

Minden múlandó. A fiatalság és a szépség, az erő és a sikerek. Jó, hogy azt sem tud(hat)juk, hol van életünk közepe, de ettől a tény tény marad: egy bizonyos ponttól már nem befelé, hanem kifelé haladunk belőle. A hitét felelősséggel és őszintén élő ember ettől mégsem esik kétségbe, sokkal inkább alkalom ez számára a hálaadásra – minden örömért, s minden bánatért is – bár azt, hogy a rosszat is megköszönjük Teremtőnkenk, a “világ embere” sosem ért(het)i meg…

Minden elmúlik egyszer, még az olthatatlan nagy szerelem is… mert az is csak a halálig tart! Ezért nincs semmi itt a Földön, ami örök, csakis egyedül az ÚRIsten. Aki cselekszi az Ő szeretet-akaratát, az sejtve átélhet csodálatos pillanatokat, melyek az Isten-adta élet szépségéről szólnak. Arról, hogy ‘szeretni’ és ‘szeretve lenni’ csakis közösségben lehetséges, s hogy a teljes életünkhöz hozzátartozik nemcsak testünk békessége, de a lelkünk fenntről jövő megelégítettsége is…

 

Példás élet…

A mai nap imádsága:
Istenem! Pislogó mécses életemet ne oltsd ki, óvj meg az élet viharaiban, hogy betölthessem feladatomat, s világíthasson életem, kegyelmed mértéke szerint! Ámen

 

A lámpást sem azért gyújtják meg, hogya véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Mt 5,15

“Miért kell hangoztatni azt, ami triviális? Azt talán csak tudja mindenki, hogy miért gyújtunk lámpást?… Úgy látszik, hogy a 21. század embere elfelejtette a magától értődő dolgokat. Nyilvánvaló, hogy nemcsak jogaink, de kötelezettségeink is vannak, ennek ellénére a kötelezettségeinkről megfeledkezünk. Magától értődő (kellene hogy legyen!), a társadalom összetartó ereje, a közös gondolkodásban, a közösen tisztelt értékekben van.

Ehhez képest állami/politikai védelmet kap az egyházi embereket (ugyan nem a mienket, hanem a katolikusokat – de ez most nem számít) pávatollal a fenekében táncoló “más szexuális beállítottságú” provokáló, aki nem zárt rendezvényen (ahhoz még joga is van), hanem körúti nyilvánossággal(!), rendőri biztosítással támogatottan bomlasztja a közösségi értékeket. Azt a közösséget, amely a hitványnak is védelmet nyújt. Azokat a közös értékeket vetik meg így, amelyek alapján az egyik ember (szociális felelőssége okán) odafordul afelé is, aki parazitaként él a társadalom nyakán.

Nyilvánvaló, hogy a közösség jövőjét nem a gazdasági mutatók, hanem a gyermekek alapozzák meg. Ha nincs gyerek, akkor nincs jövő, s akkor termelt érték sincs, amit a mutatókkal mérni lehetne. Akár emberséges, akár nem, akár normális szexuális beállítottságú valaki, akár nem, ha összesik az út szélén, akkor nem a nemi indentitását, kitüntetéseit vagy büntetett előéletét nézik, hanem azt, hogy egy ember bajban van – akin segítenünk kell. Azok, akik aláássák a közösségi értékeket, akik szándékosan táplálják a szociális érzéketlenséget, azok saját magukkal is rosszat tesznek. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy mikor és hol éri utól a saját (bal)sorsa…

A fény, legyen az gyertyafényerejű vagy éppen Napból jövő vakító – ugyanazt jelenti: A tisztaságot, s az életet, a helyes utat mutatót. Ha baj van és sötétség borul egy közösségre, és senki nem tudja, hol van a (vész)kijárat, mindenki odaveszhet, de ha egyetlen kis gyertyaláng lobogni kezd, s mutatja a menekülés útját, a Legnagyobb Sötétségnek sincs hatalma!

Ezért nagyon fontos, hogy életünk Istentől kapott fényét ne rejtsük véka alá, hanem tegyük oda, ahová azt Ő eredetileg is szánta: a lámpatartóba, hogy világítson mindenki számára.


Távlataink…

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne játszam el a lehetőségeket! Add, hogy felismerjem akaratodat a mában, s ne keseregjek a holnapban múltbéli döntéseim miatt. Adj nekem kitartst és szeretetet, hogy felépülhessen életem háza úgy, ahogyan azt magam is megálmodtam! Ámen
Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát…

Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.
Mt 7,21 és 26

Aki házépítésre szánja el magát, igyekszik mindent jól csinálni… Ezért megkeres egy mérnököt, tervrajzot készíttet, s ügyes szakembereket választ ki, hogy azok segítsenek megvalósítani elképzeléseit. Nincs nagyobb bosszúsága az építtetőnek, mint amikor eltérnek a tervtől, s az álmok valóra válása helyett keserűség költözik lelkébe, mert a hibát korrigálni már nem lehet, hiszen akkor újra kellene építeni az egész házat… Együttélni a kialakult helyzettel – nagyon nehéz.

Ha ennyire nyilvánvaló egy ház építésénél, hogy valódi szakemberekre, külső segítségre van szükség, akkor miért nem tudja elfogadni a ma embere, hogy életének megtervezéséhez, felépüléséhez is szükség van külső segítségre? Az öntörvényű ember azt gondolja, hogy mindenhez ért, s romlásának oka is éppen ez: nem érthet minden ember mindenhez. Ha valaki mégis ezt állítja magáról, az gyanús. Persze vannak média-hólyagocskák, akik szívesen vállalkoznak a “megmondó-ember”-i szerepre. Egyik nap kiválóan értenek a fehérneműk esztétikájához, a másik nap táplálkozástudományi szakértők, s harmadnap – láss csodát! – autentikusan nyilatkoznak az atomerőművek biztonságáról. A “vak vezet világtalant” tragikomédiája – úgy tűnik – újra és újra ismétlődik a történelemben…

Akinek a szívében valóban ott “lakozik” az Isten szeretete, az tudja, hogy mit, s hogyan tegyen az életében. Nagy baj akkor van, amikor valaki annyira nem ismeri se önmagát, se a világot, hogy még a saját érzéseivel sincs tisztában. Ilyenkor jönnek a “vödörből halászó” önjelölt evangélisták, akik elmondják, mit s hogyan kell érezni – sőt számon is kérik, hogy érzik-e már? A Krisztus-követés sok csodálatos élménnyel jár együtt, de az élményre alapozott kereszténység az nem Krisztus-követés. Ahogyan nagy balgaság csak testi vonzódásra alapozni egy házasságot, ugyanúgy nem veszélytelen hangulati elemekre alapozni egy egész keresztény életet. A hangulat ugyanis sokmindentől függ, könnyen változhat, s ahogyan a homokot könnyen tovarepíti a szél, ugyanúgy az élet nagy viharai is elmossák a gyengécske érzelmi alapot, amit az élmények homokbuckáira építettek. A megoldás mindig ugyanaz: nem lehet kispórolni az anyagokat a házból, mert akkor az összedől. S ha valaki már az alapozásnál azon spekulál, mennyi időt spórol meg az alap kiásásának mellőzésével, az ne csodálkozzon, hogy a ház hamar repedezni kezd, s nem tölti be azt a funkcióját, amire szánják.

Az életre készülni kell. Aki a felkészülést elmulasztja, annak nagyon sok bosszúságban lesz része. Áldás helyett csak csapások érik, melyek nem az Istentől jönnek, hanem saját balgaságának következményei. A hívő embernek van egy másik fontos felismerése: nemcsak az életre, de az örök életre is készülni kell! Ebben pedig különösen is szükség van a Tervező segítségére…


Teherbírás…

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor érzem úgy, hogy nem bírom tovább… Szereteteddel újítsd meg testemet lelkemet, hogy követni tudjalak! Ámen

Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: “Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Mt 26,40-41

Drámai események történnek, s a tanítványok alszanak… Ennyire kimerültek vagy ennyire nem értik, hogy mi történik körülöttük? Mindkettő. Amikor a mennyben és földön futó párhuzamosok egy rövid istenes pillanatra mégis találkoznak – ezek a csodák -, akkor a hívő ember nem győz hálát adni, hogy mindennek részese lehet. Találkozások ezek, amik az élet legszebbjét adják. Az ismerős történetben a tanítványok elaludtak – hiába költögeti őket Jézus -, mégis visszaalusznak… van ilyen, amikor az Isten is “tehetetlen”…

A tanítványok fáradtsága, emberlétük velejárója – s mint minden teremtmény, ők is esendőek, gyengék, szükségük van erőgyűjtésre. Itt azonban nem egyszerű regenerációs ciklusról van szó! Itt, Jézus tusakodásában olyan dimenziók súrlódnak egymással, amik meghaladják a tanítványok teherbíró képességét. Ez az álom számukra nemcsak menekülés, de védelem is. Mentség persze nincs, hiszen a támogató imádságukat kívánta volna Jézus… Mégis milyen felfoghatatlanul nagy szeretete az Istennek ez, hogy véges morzsányi részesedését kéri a Végtelen. Nem azért, hogy Ő kapjon, hanem azért, hogy most is Ő adjon.

Vannak olyanok, akik két végén égő gyertyaként, szinte folyamatos aktivitásban élik életüket, minden létező történésben ott vannak, részt vállalnak – mégis átalusszák egész életüket. Az Isten számára inaktívak. Programok, amiket csodálatosan megírt a Mennyei Programozó, de sosem “futnak” semmilyen hardveren, ott sorakoznak szépen becsomagolva az élet polcain. Ennek a súlya mindig csak nagyon későn tudatosul. Az Isten a fiatalság báját és szépségét nem azért ajándékozza folyamatosan, hogy “reklámozzuk vele” a múlandóságot – kezünk csinálmányait, amit megemészt a moly meg a rozsda… Életünk “elsőfélidős” lendületét pontosan azért kapjuk, hogy részt vállaljunk Isten folyamatos teremtésében. (Creatio continuia.) Élvezeti társadalmunkban nem csalogató perspektíva a gyermekvállalás, érdekes módon még ma is érvényes a régi hetvenes-évekbeli mondás: “először a kocsi, utána a kicsi”…

Tényleg a jólét, a karrier, az egzisztencia mindenekelőtt? S azután, amikor belefáradunk a nyüzsgésbe, amikor lendületet kezd veszíteni az életünk, csak akkor gondolunk először arra, milyen jó lenne a lelkünk felemelkedéséhez, s megnyugvásához a gyermek… Kétségbeesett “karrier-szinglik”, akik az élet temporális delén jóval túl álmodnak családról, gyermekről… Mit gondolnak az ilyen ébren álmodók? Talán azt, hogy a gyereknevelés huszonnégyórás szolgálata az bármelyik életszakaszban teljesíthető?

A lélek kész, de a test erőtelen… Testben vagyunk, s ez nem csak összetett dolog, de olykor fájdalommal is jár. Minél idősebbek vagyunk, annál világosabban látjuk, mennyire meghatározza testiségünk egész életünket! Amíg fiatalok vagyunk, a testünk engedelmeskedik, szinte mindent “végrehajt”, amit a lélek parancsol. Csak amikor közelítünk életünk deléhez – ez ugye a 35-40 év -, akkor derül ki, hogy nem hajlandó minden parancsnak engedelmeskedni vagy ha végre is hajtja, annak bizony következményei vannak… Ha nem lennénk testben, akkor talán nem is fordulnánk életünk második felében a lélek dolgai, s végül Isten felé. Márpedig negyven fölött mindenki felteszi a kérdést: Mi az élet értelme, vajon meddig fogok élni, s a nagy egzisztenciális kérdések közepette egyszercsak megfogalmazódik a kérdések kérdése is: Van-e Isten, s kicsoda Ő? Csak test szerint élni tehát nem lehet, mert egy idő után a lélek törvényszerűen “fellázad”, s követeli mindazt, amit nem kapott meg… Ugyanakkor nem lehet csak lélekben megélni az embervoltunkat, mert annak a következménye mindig a szélsőségesség, ami természetellenes, s éppen ezért nem Istentől való.

Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! – mondja Jézus. A legnagyobb csalása, ámítása és gonoszsága a “világnak”, hogy az idő múlik. Az elmúlás azonban nem érzékelhető folyamatában, csak szakaszokban. Aki imádkozó életet él, az kezdettel és véggel naponta szembesül. Ettől nem megriad, hanem hálatelt szívvel felvállalja Teremtőjétől kapott feladatait, hogy “fusson a program” – hiszen Isten ezért írt meg minket gondolataiban, már az idők kezdete előtt…


Újjászületésért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Szükségem van Rád, kérlek vonj magadhoz! Ámen.

“…ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.”
1 Jn 2,29 b-d

Nincs kétféle igazság, ahogyan a szeretet is csak egyféle lehet. A természeti törvények is egy nagy rendező elv alá – Isten rendje – tagozódnak, egyik nem ütheti a másikat. Mivel Isten is csak egy van, csak istenképből lehet sok. Keverni az Isten felekezeti interpretációit az Istennel magával – alapvető hiba.

Hasonlóan fatális félreértés, ha lélek igazságát a testre akarjuk kényszeríteni, s viszont. Isten teremtettségére a komplementaritás, azaz az egymást kiegészítés jellemző – így emberileg gondolva, meghagyva, hogy lehet azért az másképpen is… Egy bizonyos: Isten harmóniára teremtett minket. Vágyakozásunk a harmóniára oly erős, hogy ha az nincs – betegekké is válhatunk. A disszonancia önmagában még nem a harmónia hiánya. Valószínű, hogy életünk nagy akkordjában csak néhány hangot hallottunk meg… az igazi, teljes csengésű hangzás csakis az Isten hangjegyeinek beleolvasásával, személyes életünkbe örök törvényeinek belehallásával jön létre.

Az igazságra születni, újjászületni kell. Ennek oka az ádámi természetünk: a tagadás ős-akaratossága. Belátni, hogy Istenre szorulunk: a kegyelmi élet kezdete. A kegyelem nem elkeni, elmaszatolja hanem nyilvánvalóvá teszi életünk tintafoltjait, s beláttatja, hogy a megoldás Istennél van. Ennek az öröme felszabadít a jóra, s a szépre, az alkotás mindennapi megélésére életünk bonyolult kapcsolatrendszerében.

A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot. (Blaise Pascal)

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,17)
Örökös változás kívül és belül. Minden, ami körülvesz, mozgásban van; a tegnap még népszerű, divatos, elavul, és helyette jön valami új, más – felkeltve a vágyat, hogy birtokoljuk, hogy hasonlítsunk rá, hogy megfeleljünk neki. Csak maga Isten van túl időn, változáson, és az, aki életét hozzá fűzi és méri. Az megmarad örökké, bármilyen felfoghatatlan is ez arról az oldalról, ahol az ember az idő-tér meghatározottságában él. (Túri Krisztina)

Az arany ott van, ahol megtalálod.
aranyásó mondás

Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

Az emberi beszéd bölcsebbnek és vonzóbbnak tűnhetik, mint Isten szava, de nincsen benne élet. Az Isten Igéje, ha egyszerű is, mindenható, amilyen mindenható az, Akitől ered. (Spurgeon)

Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.

„Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1)
Így kezdődik a bűnbánati zsoltár: dicsérettel és hálaadással. Isten előtt nem a panasszal és bűnvallással kell kezdeni, hanem ahogy a zsoltáros teszi. Ez rámutat arra, hogy milyen közösségben vagyok Istenemmel, miért merhetek bűneimmel elé állni és félelem nélkül számot adni. És mindezt miért tehetem? Mert örökkévaló szeretettel szeret, ezért jó hozzám, meghallgat, és Krisztusért, akit ártatlan bárányként feláldozott, megbocsát nekem. (Tóth-Szöllős Mihály)

Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.
Victor Hugo

Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet.
Ethán

„Így szól az Úr: Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15)
Mi a legnagyobb nyomorúság? A száz legszegényebb emberről is megjelent a minap egy kiadvány. Ki-ki döntse el ízlése, érzékenysége szerint: kell-e, jó-e erről így beszélni vagy ezzel szembesíteni a nem olcsó sajtótermékeket magának megengedő konszolidált népet. Tény: a pesti aluljárókban a kartondobozokban élő koldusok látványa ma már alig feltűnő, megszokott utcakép lett… Azt hiszem, a legnagyobb nyomorúság az, ha már a lelkünkben is feladtunk mindent. Ha nem látjuk a fényt, amely fentről igenis sugárzik ránk, a kiragadó, megmentő kegyelmet, amely megtalál a mélyben. Ha már nincs hitünk, és üres az ég, az lehet a legnagyobb nyomorúság. És még akkor is utánunk tud nyúlni az Isten. (Kőháti Dóra)

Most fogom fel igazán azon végső, legvégső tanítás értelmét, ami az emberi gondolkodás, költészet és a hit mindenkori üzenete: megváltás csak szeretet által és szeretetben lehetséges!

S felfogom, hogy az az ember, akinek ezen a Földön többé semmije sem maradt, lehet boldog – még ha csak pillanatokra is -, ha bensőséges odaadással fogadja magába a szeretett ember képét. Az elképzelhető, lehető legsivárabb külső körülmények között, olyan helyzetbe kényszerítve, ami lehetetlenné teszi, hogy tettek által valósítsa meg önmagát, olyan helyzetben, amiben az egyetlen felmutatható teljesítmény maga az igaz szenvedés, ahol a teljesítmény egyedül a belső tartással elviselt szenvedésből áll, ilyen helyzetben is kiteljesedhet az ember a szeretetteljes szemlélődésben, abban a szellem alkotta képben való elmélyülésben, amit a szeretett emberről magában hord. Életemben először vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit is jelent valójában, amikor azt mondja az Írás: az angyalok boldogok a vég nélküli Fenségesség határtalan szerető szemlélésében.

Viktor E. Frankl – …mégis mondj igent az életre c. könyvéből

Szeretet nélkül lehet, hogy nincs gond, nincs fájdalom, de nincs öröm és tartalom sem az életünkben.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad.
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt élnénk meg azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

 

„Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5,9) Magyarország a Hortobágy, paprika, gulyás és a kátyúk országa. Kocsik tucatjai mennek tönkre naponta a rengeteg hibás útszakasz miatt… és eközben hány lélek megy tönkre a kátyús lelki utak miatt? Hány szív törik ketté a göröngyös, becstelen életutakon? Rengeteg. Éppen ezért van szükségünk Isten igazságára, amely elüldöz minden hamisságot, és kiegyenesíti a felé vezető utunkat. Engedd, hogy segítsen! (Deák László)

 

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Isten bennünk lakó Lelke tolmácsol nekünk

 

„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)

Amikor idegen országba mész, kényelmetlenül érezheted magad, és egy kicsit elveszettnek is, mert nem beszéled a nyelvüket. Minden egészen más, mint amihez hozzászoktál.

A szellemi világ nyelve az imádság, és mivel a szellemi világ a forrása az erőnknek, a győzelmünknek, a békénknek, az örömünknek és minden másnak is, amire szükségünk van, ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk beszélni ezt a nyelvet. A jó hír az, hogy van egy tökéletes tanárunk és tolmácsunk: maga a Szentlélek. Neki az az egyik feladata, hogy megtanítsa nekünk az imádság nyelvét, és vezessen minket, amikor Istenhez szólunk – és ő jól végzi a munkáját! A Biblia azt mondja, hogy a Szentlélek tolmácsolni tudja imáinkat Istennek még akkor is, amikor nem tudjuk, mit mondjuk. „… ha nem tudjuk, hogy hogyan vagy mit imádkozzunk, nem baj. Ő imádkozik bennünk és értünk, imává formálva szavak nélküli sóhajainkat, fájdalmas nyögéseinket…” (Róma 8:26 TM). Hát nem csodálatos?

Az imádság a kapocs a fizikai és a szellemi világ között; és mivel a szellemi világ irányítja a fizikait, ha kapcsolatba lépünk a fenti világgal, az kihat arra, hogy hogyan működünk a lenti világban. Mivel az imádság kapcsolati dolog, a Szentlélek közvetíti felénk Isten szívét azáltal, hogy összekapcsolódik a mi emberi szellemünkkel, hogy hallhassuk, amint Isten szól hozzánk lényünk legmélyén. Ezért nem lehet összecsapni az imádságot, és ezért olyan fontos időt fordítani arra, hogy elmélkedjünk és csendben legyünk Isten előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a Szentlélek megossza velünk Isten gondolatait, hogy elkezdhessünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő. Számodra milyen értéke van ennek?

 

SOHA NE ÁRULD EL MÁS BIZALMÁT!

 

„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)

Mindenkinek szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Amikor rossz szokásokkal vagy függőségekkel csatázunk, szükségünk van egy biztonságos helyre, ahová mehetünk, tudva, hogy szeretnek, megértenek, támogatnak és imádkoznak értünk. Ha azok, akiket valamilyen sérülés ért, nem találják meg ezt a gyülekezetben, ahová fordulnak? A bizalom elárulása szörnyű bűn. „De hiszen igazat mondtam” – tiltakozol. Na és? „A pletykafészek kibeszéli a titkokat, de a hűséges lelkű elrejti azt” (Példabeszédek 11:13 NKJV). A Hippokratészi eskü ezt mondja: „… és ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a terápia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni”. Ezt az esküt az orvosok és más bizalmi állást betöltők teszik le. De mindannyiunkat kellene, hogy kössön ez a fogalom! Te hogy éreznéd magad, ha az orvosod, a pszichológusod, a lelkészed vagy egy barátod, akiben bíztál, megsértené a bizalmadat, és mindenkinek elhíresztelné legszentebb titkaidat? Fájna? Árulásnak tartanád? Minél tovább élünk, annál inkább felismerjük, hogy nagyon kevés megbízhatóan titoktartó ember van, és annál jobban értékeljük őket. Ha megkérnének, hogy határozd meg a becsületes ember fogalmát, ugye, hogy a megbízhatóság a lista elején állna? Íme tehát néhány alapszabály, amely szerint élhetsz: a) ahelyett, hogy elmondanád, imádkozz érte! b) kritizálás helyett keresd meg a másikban a jót! c) a harag helyett légy kegyelmes! Ahogy másokkal bánsz, Isten úgy fog bánni veled!

 

Túl tökéletes

 

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)

Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak. Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket: 1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket. 2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták. 3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket. 4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak. 5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg. 6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak. 7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot. 8) Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak. 9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak. 10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb. A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét. Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!

A „neki megfelelő módon” azt jelenti, hogy: „olyan módon, ami legjobban illik gyermeked egyedi alkatához, képességeihez, Istentől kapott személyiségéhez”. A perfekcionizmus árt ezeknek a személyiségjegyeknek, arra biztatja a gyermeket, hogy olyanná váljon, amilyenné nem kellene válnia, azért, hogy elismerést szerezzen. Így tudsz segíteni abban, hogy gyermeked le tudja győzni ezt: 1) Győzd meg arról, hogy értékes Isten szemében és a te szemedben is azért, aki, nem azért, amit elért! 2) Segíts neki megérteni, hogy lehetetlen minden feladatot hibátlanul teljesíteni! Tanítsd meg, hogy úgy gondoljon a hibákra, mint tapasztalatszerzési lehetőségekre, segíts, hogy tisztán lássa személyisége értékeit, tanítsd képességei, gondolkodása és döntéshozatala fejlesztésére! 3) Beszélj neki a saját hibáidról és téves döntéseidről! Beszéljétek meg a hiányosságaidat és azt, hogyan nőttél túl rajtuk. 4) Magyarázd el neki, hogy a perfekcionistáknak „csőlátásuk” van, ezáltal korlátozott és korlátozó probléma-megoldási lehetőségek közé zárják magukat. Magyarázd el, hogy egy problémát többféle módon is meg lehet oldani; tervezzetek el valamit, és csináljátok végig! Vitassatok meg néhány más módszert, eszközként használva látótere tágítására, segíts neki nagyobb rugalmasságot kialakítani az életében. 5) Ünnepeld az erőfeszítést is, ne csak az eredményt! Dicsérd olyan vonásait, amik nem eredményfüggők, például nagylelkűségét, őszinteségét, kedvességét. 6) Csökkentsd a nyomást! Valóban szüksége van annyi különórára, és tényleg részt kell vennie minden tanórán kívüli foglalkozáson is? A perfekcionizmus a „sok a jóból”. Egészen kisgyermekkorban elkezdődik, és nem lehet természetesen „kinőni”. Ha segítesz módszeresen csökkenteni, az javítani fogja gyermeked életminőségét.

2018. november 16. VELETEK VAGYOK, HOGY SZERETETBEN KÖSSELEK ÖSSZE BENNETEKET

1990. július 19.

Istenem! Istenem!
Jöjj, és tedd világossá sötétségemet!
Jöjj gyorsan, és segíts!
Látogass meg!
Lelkem Rád szomjazik, Istenem! Mikor láthatom Szent Arcodat? Megsemmisül a lelkem…miért mondanak állandóan ítéletet felettem üldözõim? Ó Uram, mikor sértettem meg õket? Uram, merre vagy? Legalább azt engedd meg, hogy üldözõim megmondják, hogy miben találtak vétkesnek!
Ó Istenem mennyire hiányzol nekem!…

Kedvesem, nem titokban szóltam. Megerõsítem Szavamat, és õk ismerik Szavamat. Te nem láttál engem színrõl színre, de közeledben vagyok. Lehet, hogy testben 1 távol vagyok, de lélekben mindig veled vagyok! 2 Veletek vagyok, hogy a szeretetben kösselek össze benneteket. Fel akarom rázni elméteket, hogy értelmetek teljesen kibontakozzék, míg minden titkomat meg nem ismeritek. “Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse” 3

Áldott gyermekem, azt akarom, hogy istenségem látható képmása légy, azaz forrón szeress engem, és lelkiismeretesen engedelmeskedj törvényemnek! Akkor majd apránként figyelmeztetem azokat, akik megbántanak engem és üldöznek téged. Emlékezetükbe idézem, mennyire elhagyták hitüket. Alkalmat adok nekik arra, hogy bûnbánatot tartsanak. Bátorság! Mondom neked leányom, hallják meg, akik hallani akarják, akik pedig nem akarják, ne hallják…

 


1 fizikailag
2 Jézus nagyon kedvesen próbált vigasztalni.
3 Kol 2,2

 

Áldozatod kedves illat Istennek

 

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: “Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” (Máté 26:9.)

De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: “Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!” (Máté 26:13.)

Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: “Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1. János 3:16.)

Talán Máriában Jézus megérezte “az Istennek kedves áldozati ajándékot”, egy olyan életet, “ami kiüríttetett, mint italáldozat” (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).

A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy “megfeszíttessünk Krisztussal”: “többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)

Biztosan neked is voltak már “Én ezt nem tudom megcsinálni” pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd “Istennek kedves illatú áldozatként” nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.

 

 

Mi Isten mondanivalója rólad?

 

“Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Máté 25:23

Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.

Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.

Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.

Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.

Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: “Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.

 

Ne vonakodj kegyelmet gyakorolni

 

“Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés.” (2 Kor. 2:7, CEV fordítás)

A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.

Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.

Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.

A Biblia azt mondja: “legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak.” (Kol 3:13, NLT fordítás)

Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.

Nem használhatod mindkettőre.

Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.

A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.

Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.

Beszéljetek róla

* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. július 3. Szentségimádáson az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Szívem szeretete átölel benneteket. Azt akarom, hogy mindnyájan üdvözüljetek. Gyermekeim! Az üdvösséget nektek is akarni kell. Ha ti nem akarjátok, nem üdvözíthetlek benneteket. Azért, mert szabad akaratot kaptatok, amit Én tiszteletben tartok. Sajnos emiatt sokan mennek a pokolba, és még többen a tisztítótűzbe. Gyermekeim! Ezt mondtam: […]