Január 9.

Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.
Márk 10,15

Uram! Milyen bájos kép, gyermeket látni – szeretett gyermeket – amikor repeső örömmel nyújtja kezét az ajándékért! Milyen utolérhetetlenül szép ugyanazt a gyermeket látni, ha teljes bizalommal veti bele magát szülője ölébe! A gyermek mesterkéletlenül adja oda önmagát. Evangéliumod alaphangja ez. Mert Isten Atya. Lénye – a szeretet. Mi gyermekei vagyunk. Nagyon szeretett gyermekei. Tőle okoskodás nélkül fogadhatjuk el, amit ad. A kenyeret is. Az örömöt is. Akarata szavát is – még ha nehéz is ez. Az Ő karjaiba számítgató mérlegelés nélkül belevethetjük magunkat.

Uram! Megvádoltak téged: az együgyűeket, korlátolt szellemi képességűeket, a tehetetleneket Isten országában előnyben részesíted. Ennyire félreérthet téged az ember! A ragyogó értelem vagy férfias bátorság nem akadálya a keresztyén életnek. Bizonyítja ezt az Egyház történelme. De a boldog keresztyén élethez ez kell: Istentől elfogadni, amit ád, Istennek odaadni, amit vár. Minket vár – a gyermekeit.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?