Január 31.

Közülünk senki sem él önmagának

“7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; 8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róma 14,7-8)
Ehet-e a hívő húst? Egyesek számára ez nevetséges kérdés. Másoknak a hitük lényegi részéhez tartozik a válasz. Ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, hamar szembetalálkozik a manapság sajnos népszerű úgynevezett “Genezis 1,29 diétával”. Ha itt nem tenné le a Szentírást, eljuthatna a 9. rész 3. verséig. Ha netán az Újszövetségbe is belelapozna, rábukkanhatna a Mk 7,18-19-ben Jézus szavaira. Sőt még azt is fölfedezhetné, hogy az Isten Fia hússal vendégeli meg a sokaságot, s ami még különösebb, megdicsőült testében, vagyis feltámadása után is eszik egy kis sült húst – minden lelkiismeret-furdalás nélkül (Lk 24,41-43). Kár lenne feltételezni, hogy a Jn 21-ben leírt események a tanítványok megkísértéséről szólnának. Pál szavaiból kiérződik, hogy lesznek a mennyben vegetáriánusok, vegánok és mindenevők, lesznek ott szombatisták és vasárnapisták, de az ítélkezők nem lesznek ott, mindegy, mit ettek. Üdvösségünk és testvéreink üdvössége szempontjából lényegtelen, mi van a hasunkban, és lényeges, mi van a szívünkben. Ne kiáltsunk ki bűnnek olyat, ami nem az, mert ezzel olyat követünk el, ami az! /SzH/
Szommer Hajnalka

Elhívott vitézek

“1Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. 4Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget.” ( Ézsaiás 13,1-4)
Egy látomás leírása. Mégsem a főnevek és jelzők dominálnak ebben a négy versben, ami a látomásnak csak a kezdete, hanem egy tucat igétől forrong és lüktet ez a kijelentésekor még jövőbeli esemény. Ki az, aki mindent ilyen mozgásban tart? A mindenható Isten! Egy próféciával kapcsolatban a hívő ember számára már nem az a hírértékű, hogy be is teljesedett. Az egész 13. rész egy istentelen hatalmas nép (Babilónia) szörnyű pusztulásáról szól, amit az Örökkévaló egy másik istentelen hatalmas néppel (médek) hajtat végre, akik a 3. vers tanúsága szerint tudni fogják, hogy Isten haragját közvetítik, erre a feladatra ő választotta ki őket. Mindezt miért? Mert most még Babilónia pöffeszkedik. De a prófécia üzen a nagyhatalmak közt szorongó maroknyi Izraelnek: ne kössenek politikai szövetséget senkivel, őket egyedül Isten mentheti meg, és ő elő is készítette már az akciót.
Van olyan ember vagy körülmény, ami rettegésben tart, és örök időkre, de legalábbis hosszú távra elmozdíthatatlannak tűnik? Ne szervezkedj! Bízd Istenre! “Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.” (Zsolt 37,13) /SzH/
Szommer Hajnalka
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.