Január 14.

Böjt és imádság a testvérekért

“4Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt,” (Nehémiás 1,4)
Nehémiás nagy dolgokra vállalkozott az Úr népéért, és a Mindenható segítségével a tervek valóra váltak. Minden lehetőségét, tehetségét és befolyását felhasználta, hogy Jeruzsálem épüljön kövekből, de lelki értelemben is. Nagy munkához nagy ember kell. Nagy lelki feladathoz lelki nagyság szükséges. Ennek az alapja pedig az, hogy valaki kész legyen őszintén az Úr színe elé állni. Ott lehullik minden külsőség. Nyilvánvalóvá lesz minden dolgunk, de az Isten akarata is. Ami fáj az Úrnak, az nekünk is fájni fog, ami elszomorítja, az bennünket is sírásra késztet. Ezt élte át Nehémiás az olvasott igében. A Mindenható jelenlétében kesergett és gyötrődött Jeruzsálem helyzete miatt. Ebből a lelki állapotból fakadt az a csodálatos imádság, ami megváltoztatta addigi életét. A király pohárnokából a királyok királyának szolgájává lépett elő.
Ma is szükség van komoly odaszánásra, elkötelezett szolgálókra, hogy épüljön és növekedjen a mennyei Jeruzsálem, Krisztus teste. Testvérekre, vezetőkre, akiknek nem közömbös Isten népének jelene és jövője. Olyanokra, akik készek imádkozni, gyötrődni, sírni és böjtölni másokért az Úr előtt. Te is lehetnél az egyik mai Nehémiás?! /PZs/
Paróczi Zsolt

Hálaáldozatot mutatok be

“12Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett? 13A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem. 14Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. 15Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát. 16Ó URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset. 17Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem. 18Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, 19az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!” (Zsoltárok 116,12-19)
Jézus Krisztus a kereszten egyszer és mindenkorra bemutatta bűneinkért az engesztelő áldozatot. Ez tökéletesen és teljesen elég ahhoz, hogy rendezze adósságainkat az Úrral szemben, és megtisztítson bennünket mindenféle gonoszságtól. Ettől kezdve hálaáldozatainkkal fejezhetjük ki mennyei Atyánk felé szeretetünket és bizalmunkat.
Az olvasott zsoltárban ezzel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés: mivel hálálhatnánk meg azt a sok jót, amit velünk tett és tesz az Isten? Vegyünk sorra néhány választ ebből az igéből!
A szabadulásért felemelt pohár. Számunkra ez a hálaadás poharában az úrvacsorai alkalommal válhat valósággá. Egyetlen lehetőséget se hagyjunk ki, amikor ezt gyakorolhatjuk!
Az Úr nevét hirdetem, őt hívom segítségül, őt magasztalom. A hálaadás ezen módját gyakoroljuk minél többször! Isten előtt kedves, ha gyermekei ragaszkodnak hozzá, és őt tartják reménységüknek.
Teljesített fogadalmak. Legtöbben megfogadtuk megtérésünk során, hogy egész életünk az Úré lesz. Ráadásul ezt az egész gyülekezet jelenlétében meg is vallottuk. Ne feledkezzünk meg erről, hanem töltsük be! Dicsérjük az Urat teljes életünkkel! /PZs/
Paróczi Zsolt
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?