Január 12.

Jól vigyázzatok, hogyan éltek!

“15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Efézus 5,15-16)
Gonosz, bűnnel terhelt időket élünk. Talán voltak a történelemnek sötétebb korszakai is, de sajnos napjainkban az erkölcstelenség és az istentelenség nagyon mélyen belegyökerezett a lelkekbe. Ez a gyom pedig csak szórja és szórja magjait szerteszét. Telve van ezzel minden körülöttünk. Ne engedjük, ne hagyjuk, hogy a mi szívünkbe is gyökeret verjen és tönkretegye Isten munkáját!
Egy kátyút csak úgy tudok elkerülni vezetés közben, ha folyamatosan figyelek és éber vagyok. Minél több a gödör az előttem lévő úton, annál figyelmesebben kell haladnom. A lelki életünk során se lenne jó tengelytörést és komoly veszteségeket átélni. Ahogyan nem bátor az, aki belehajt a kátyúkba, hanem ostoba, ugyanúgy nem bátor az a hívő sem, aki belemegy a kísértő csapdáiba, hanem esztelen. Az Úr minden bűnt meg tud bocsátani, és megtisztít bennünket minden gonoszságtól, de a károkat, amelyeket okoztunk, sokszor nem lehet tökéletesen rendbe hozni.
A veszélyekkel ellentétben a jó lehetőségeket, alkalmas pillanatokat ki kell használni. Meg kell ragadni minden kedvező alkalmat, hogy bölcsen cselekedjünk! /PZs/
Paróczi Zsolt

Szívesen hozott áldozat

“15Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?” (2Korinthus 12,15)
Az a lelkület, ami az apostolban munkálkodott, a szülői szeretet odaadó önfeláldozása. Egy szülő számára normális esetben természetes, hogy áldoznia kell a gyermekére. Egy nagybeteg gyermek gyógyulásáért mindenüket odaadják a szülők, ha szükséges, és ez az áldozat szívből jövő. Az édesanya, édesapa számára ebben csupán az a nyereség, hogy gyönyörködhetnek gyermekükben és élvezhetik viszontszeretetét. Ez Isten szeretetének földi megjelenítése. Akiben ott él és munkálkodik az Úr Lelke, annak az életében ez a indulat egyre erőteljesebben jelenik meg.
Pál számára ez az érzés a missziós lelkület egyik hajtómotorja volt. Bármekkora nehézséget és próbát képes volt elviselni a választottakért. Sokszor és sokféleképpen bemutatta, mennyire szereti őket, és kész feláldozni önmagát is lelkük megmeneküléséért. Szomorú, hogy a gyermekekhez hasonlóan a testvérek sem értékelték megfelelően ezt az áldozatot. Az apostolnak már az hatalmas biztatás lett volna, ha érzi a közösség bizalmát és elfogadó szeretetét. Ezt valami akadályozta, és biztosan nem a Szentlélek.
Tegyünk le most minden ránk nehezedő terhet, neheztelést és megbántódást, hogy tiszta szívvel tudjunk szeretni és készségesen hozni áldozatot! /PZs/
Paróczi Zsolt
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?