Gábriel arkangyal a Magasságbeli hírnöke Angelicus testvérnek

Gábriel arkangyal üzenetei

9. üzenet: 2009. január 25. vasárnap Január 16. óta minden éjjel megtartottam a virrasztást – ahogy õrzõangyalom meghagyta nekem. Már jóval elmúlt éjfél, mikor lámpásom fénye egyre nagyobb fénnyel kezdett világítani. Éreztem, amint egy lágy, meleg szellõ körülleng. Ekkor feltûnt mellettem egy világos fény, melyben Gábriel arkangyal jelent meg. Ezúttal nagyon egyszerû öltözetet viselt. Egy egyszerû, világos ruhát, melyet derekán arany öv fogott össze. Szívem nagy örömmel telt el, és ekkor így szólt: “A Szentháromság Egy Isten nevében: Légy üdvözölve Te, az Ég áldott gyermeke, és az angyalok barátja! Mondtam neked, hogy viszontlátjuk egymást, amikor már elkezdõdött, és így is történik. Kinyílt a pokol egyik kapuja, és a démonok kürtösei összehívják az övéiket. A Gonosz már ébreszti alvó szolgáit. Az elsõk már fel is ébredtek, és szólítják az övéiket. Már gyülekeznek, és készülõdnek az Égi Seregek ellen. Harcosaik erõsek, és naponta egyre többet kísértenek meg a Mindenható azon gyermekei közül, akik még nem tudnak az Isten megváltás-mûvérõl szóló üzenetekrõl. Elvakítják õket, és megkeményítik szívüket.

Legyetek éberek! Hogy egyetlen éjszaka se vonulhasson több sötétség a világba! Rajtatok áll – védjétek meg fivéreiteket és nõvéreiteket! Virrasszatok és imádkozzatok! Tanuljátok meg meglátni – az örökkévalót! Tanuljátok meg meghallani – az örökkévalót! Akkor fel fogjátok ismerni a tieiteket. Ne hagyjátok kialudni szívetekben a lángot!

A veszély nagy és nehéz idõk jönnek, de egyszer véget érnek. Üldözni, rágalmazni, gúnyolni, vádolni fognak titeket. Némán tûrjétek mindezt!

A hit fáklyájaként világítsátok be a világ sötétségét, nehogy eltûnjön a fény, mert a sötétség idején mindig is sokan jutnak tévútra, és rohannak a vesztükbe. Életetekkel, mint az Ég jelzõtüze világítsátok be a sötét éjszakát – legyetek világító tornyok a viharos tengeren hánykolódó bajba jutott hajók számára! Gyûljetek össze, és vonuljatok vissza a Csendbe!

Legyetek csendesek, éberek és tartsatok ki. A vihar majd elül, és a tenger elsimul. A felkelõ nap fénye felragyog, és elûzi a világot elborító sötétséget. Azután nyissátok meg a kapukat, és segítsetek a hajótörötteknek. Egy új idõ köszönt majd be ekkor, és Isten gyermekei ismét az egykor volt világban élnek majd – készen arra, hogy visszatérjenek az Atya házába: méltóan, felemelt fejjel, örvendezõ szívvel, hálával és szeretettel telten.

Azonban még nehéz idõ áll elõttetek. Hamis fény által félrevezetve sok felébredt fivér és nõvér hagyta magát a mulandó gyermekévé feleskettetni, és tömegesen gyalázták meg a Fiú testét!

Tanuljatok meg ismét a Mindenható Teremtésével összhangban élni. Az élet, mely nincs összhangban a teremtéssel, a halált jelenti. Csak amikor a Teremtés ismét összhangban egyesül Isten dicséretére, akkor tud a mennyek országa az emberek között kiteljesedni.

Kedves gyermekem, majdnem mindent tudtok már, ami ezen az úton segíthet nektek. A ti feladatotok, hogy megismerjétek a szavak értelmét. A Mindenható követeként felszólítalak titeket: Életeteket megújítva irányítsátok Istenre! De ne a mulandó érzékeitekkel, hanem tanuljátok meg az örökkévaló érzékeket használni. Tegyétek félre a könyveket, és engedjétek Istent szólni. Próbáljátok az Õ hangját felfedezni a próféták írásaiban, és aztán hallgassatok az Õ szavára, mellyel mindannyiótok szíve mélyén Õ szól hozzátok. De értsétek meg, ahhoz, hogy megismerjétek, nincs szükségetek sem könyvek tömegére, sem megszámlálhatatlan mennyiségû szóra. Elegendõ egyetlen név – és ez a név megnyitja elõttetek az Élet Útjának Kapuit. Tisztuljatok meg, és lépjetek rá az Útra, melyet maga Jézus Krisztus tanított nektek. Hagyjátok, hogy Jézus történetiségének a mulandósága mulandó legyen, azonban ismerjétek el végre Krisztus szavainak maradandóságát! Lépjetek rá az Útra, és kövessétek Õt! Mindent tudtok már! Adjátok át magatokat Istennek, és hagyjátok, hogy elvigyen titeket irántatok érzett végtelen szeretetétõl indíttatva az Õ birodalmába, ahol az örök élet vár rátok.

Õrizkedjetek a sok gondolattól és szótól – fedezzétek fel magatokban és felebarátaitokban az Alkotó szeretetének hevét!

Vegyétek hát észre, hogy ezen az úton a legnehezebb feladat, teljesen átadni magatokat. Bízzatok a ti Atyátokban, és engedjétek magatokat zuhanni. Õ ott lesz, hogy elkapjon és vigyen titeket. Gondotokat viseli, és megvilágítja nektek az utat.”

Ekkor az arkangyal komolyan a szemembe nézett. Szívem hirtelen hevesebben kezdett dobogni. Forróság öntött el, és verejtékezni kezdtem. Körülöttünk minden forogni kezdett, és minden elhomályosult a tekintetem elõtt. Körülöttünk minden fekete semmibe veszett. Hirtelen az arkangyal a szívemre mutatott a jobb mutatóujjával. Kezével lassan közelített, és amikor ujjával megérintette mellkasomat, az volt az érzésem, hogy az ujja belém hatol. Ekkor szívembe elmondhatatlan fájdalom nyilallott. Úgy éreztem, mintha egy mély, fekete lyukba hullanék. Megpróbáltam összeszedni magam, hogy ne zuhanjak bele túl mélyen ebbe a fájdalomba, mivel nem tudtam megállapítani, hogy éppen mi történt velem. Az arkangyal még mindig komolyan nézett rám, és azt mondta:

“Bízzál! Hagy magad zuhanni! Hagyd, hogy megtörténjen!”

Nem tudom leírni, ami akkor hirtelen történt. Nem tudom, hogy amit éreztem, éreztem-e egyáltalán. Semmi nem volt körülöttem. Úgy tûnt, az arkangyal is eltûnt. Öntudatlan voltam. Szavakkal aligha lehet ezt leírni. Teljes sötétség, teljes csend. Azt sem tudom megmondani, mennyi ideig tartott a “semminek” ez az állapota. Csak azt vettem észre, hogy hirtelen villámlott egyet. Ekkor már ismét öntudatomnál voltam. A szobámban voltam, és az arkangyal ott volt velem szemben. Kintrõl már nappali fény szûrõdött be az ablakon keresztül, tehát mindenképpen elég sok idõ kellett, hogy elteljen. Az arkangyal velem szemben barátságosan és megkönnyebbülten mosolygott!

“Meg kell tanulnotok teljesen átadni magatokat! Tanuljátok meg ezt közösen, lépésrõl lépésre! Járjátok be az utat a szívetek legmélyéig, és hozzátok összhangba magatokat a Teremtés dicshimnuszával! Csak a semminek ebben az ürességében tud az új fény kigyúlni. Õ mindig újra alkotja azt a semmibõl. Csak akkor lesz igaz, és teszi nektek lehetõvé, hogy Õt megismerjétek, ha a semmibõl újonnan jön létre!

Tisztuljatok meg, lépjetek rá az útra és hagyjátok, hogy megtörténjen!

Menj hát ki fivéreidhez és nõvéreidhez, és imádkozz velük. Azonban ne maradj túl sokáig távol a városodtól. Itt lesz rád szükség! Hamarosan megtudod a feladatod! Látogasd meg testvéreidet, aztán térj ismét haza! Itt van a helyed, amíg nem kell ismét eljönnöm. Fogadd el e szavak útmutatását, és értsd meg értelmét! Keresd a Csendet, és értsd meg a feladatodat! Látogasd meg fivéreidet és nõvéreidet, azonban élj nyugalomban és visszavonultságban.
Virrassz és imádkozz!

Elkezdõdött! A lángoló szívek nagyszámú serege már készen áll! Minden nap sok õrangyal énekli meg újra és újra dicshimnuszban Teremtõjét, hogy az Õ kegye folytán egyre több védenc talál rá ismét az igaz útra. Terjesszétek az üzeneteket, vigyétek szét õket a világban! Ismertessétek meg az emberekkel, hogy általuk minden nap egyre több gyermek váljon lobogó fáklyává! Azonban ne próbáljátok ezeket a szavakat ráerõszakolni felebarátaitokra. Ha így tesztek, senki sem fog titeket meghallgatni, hozzátok menni és róluk kérdezni! Ne erõsítsétek a frontot, hanem döntsétek le a falakat. Hallgatagon és türelmesen kell mindenkinek külön-külön az élet útján mennie, csendes közösségben mindenkivel, de soha nem dicsekedve tudásával. Ha mégis így tesztek – minden ismereteteket már ismét el is vesztettétek. Még ha a szavak, melyeknek elhozatalával meg vagyok bízva, mégoly értékesek is – ne próbáljatok meg senkit meggyõzni róluk! Ismerjétek meg a szavak értelmét, és éljetek aszerint!

Szeretett gyermek: Vidd magaddal, aki téged követni akar, és próbálj meg fivéreidnek és nõvéreidnek segíteni ezen az úton!

Mi tudjuk, hogy az utad fáradságos lesz. Azonban ne felejtsd el: melletted állunk és vigyázunk rád. Bízz az emberek hatalmas Anyjának segítségében is!

Egy hónap múlva ismét látjuk egymást! Hamarosan mindent megtudsz! Tartsátok magatokat azokhoz az útmutatáshoz, amiket már adtam nektek, és hallgassatok a pápára! Ne felejtsétek el, mivel lettetek megbízva: óvjátok õt – nagy veszély fenyegeti!

A Mindenható Isten áldása van veled!”

Az arkangyal ez alkalommal ismét áldón egy keresztet rajzolt a homlokomra, mielõtt egy lépéssel visszalépett volna a fénybe, melyben eltûnt, és a fény kialudt. Én csurom vizes voltam az izzadságtól.
9:12 volt.

Kategória: Angelicus de Angelis testvér | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.