Életige -2000

ÉLETIGE 1999. NOVEMBER

AZ IGE MEGTISZTÍT

ÉLETIGE 1999. NOVEMBER

“Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói mûködését. A Genezáreti-tó melletti Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült — ahogy akkoriban a tanítók szokták —, és beszélt a tömegnek a boldogságokról. Az Ószövetség többször is használja a “boldog” kifejezést: azokat tünteti ki ezzel a jelzõvel, akik a legkülönbözõbb módokon valóra váltották az Úr Igéjét.
Jézus a tanítványok számára részben már ismert boldogságokat idézi, azt azonban elõször hallják, hogy a tisztaszívûek nemcsak fölmehetnek az Úr hegyére — amint azt a Zsoltár megénekli1 —, hanem meg is láthatják Istent. Milyen tehát az a magasabb rendû tisztaság, mely ekkora jutalmat érdemel? Jézus beszédei bõséges magyarázatot adnak erre. Forduljunk tehát hozzá, hogy a hiteles tisztaság forrásából meríthessünk.
“Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent.”
“Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek”2: Jézus szerint ez a megtisztulás leghatékonyabb eszköze. Nem annyira a vallási szertartások gyakorlása tisztítja meg a lelket, hanem elsõsorban az Ige. Jézus Szava nem olyan, mint az embereké. Benne ugyanaz a Krisztus van jelen, aki — bár más módon — jelen van az Eucharisztiában is. Az Ige révén Krisztust fogadjuk magunkba, s ha engedjük õt cselekedni, megszabadít a bûntõl, vagyis tisztává teszi a szívünket.
A tisztaság tehát a megélt Ige gyümölcse: abból fakad, hogy életre váltjuk Jézus igéit, melyek megszabadítanak ragaszkodásainktól. Ezek ugyanis elkerülhetetlenül kialakulnak bennünk, ha létünk nem Istenben és tanításában gyökerezik. Elõfordulhat, hogy a tárgyak, a teremtmények vagy önmagunk rabjaivá válunk. Ha viszont egyedül Isten áll szívünk középpontjában, minden más elveszíti jelentõségét.
Hogy sikeres legyen ez a vállalkozásunk, jó, ha a nap folyamán többször is azzal a fohászszal fordulunk Jézushoz, Istenhez, melyet a Zsoltárban olvashatunk: “Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem!”3 Ismételjük el gyakran, fõként amikor a különbözõ ragaszkodások olyan álmokat, érzéseket, szenvedélyeket ébresztenek bennünk, melyek elhomályosíthatják tisztánlátásunkat és megfoszthatnak szabadságunktól.
Kedvünk támad megnézni bizonyos reklámokat vagy tv-mûsorokat? Nem! Mondjuk ezt: “Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez az elsõ lépés. Ha újra kifejezésre juttatjuk Isten iránti szeretetünket, sikerülni fog kilépni önmagunkból, s így ismét tiszták leszünk.
Észrevesszük, hogy egy ember vagy egy munka akadályt gördít közénk és Isten közé, s veszélyezteti vele való kapcsolatunk áttetszõségét? Itt a pillanat, hogy újra kimondjuk neki: “Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez segíteni fog abban, hogy megtisztítsuk szándékainkat és visszaszerezzük a belsõ szabadságot.
“Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent.”
A megélt Ige szabaddá és tisztává tesz, mivel szeretet. Hiszen a szeretet az, mely isteni tüzével megtisztítja szándékainkat és egész bensõnket. A Biblia szerint ugyanis az értelem és az akarat a szív legmélyén lakozik.
Az a szeretet azonban, amit Jézus kér és ami lehetõvé teszi ennek a boldogságnak az élését, a kölcsönös szeretet, mely akkor születik meg, ha valaki — mint Jézus — kész életét adni a többiekért. Ez a szeretet magával ragadja a másikat; kölcsönösséget és olyan légkört teremt, melynek legfõbb ismertetõjegye pontosan az áttetszõség és a tisztaság. Mindez Isten jelenlétébõl fakad, és csakis Õ képes arra, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk.4 A kölcsönös szeretetet élve az Ige kifejti bennünk hatását: megtisztít és megszentel.
Az elszigetelt egyén nem tud sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretet viszont olyan közeget biztosít számára, melyben képes megõrizni tisztaságát és hiteles keresztény mivoltát.
“Boldogok a tisztaszívûek, mert meglátják az Istent.”
A mindig újra visszaszerzett tisztaság gyümölcse ez: “láthatjuk” Istent, vagyis megértjük, hogy Õ mûködik személyes életünkben és a történelemben, meghalljuk szívünkben szóló hangját és felfedezzük õt mindenütt, ahol jelen van: a szegényekben, az Eucharisztiában, Igéjében, a testvéri közösségben, az egyházban.
Megízleljük jelenlétét már itt a földön, ahol “a hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk”5, mindaddig, amíg majd örökre, “színrõl színre”6 láthatjuk õt.

Chiara Lubich

1 vö. Zsolt 24,4
2 Jn 15,3
3 vö. Zsolt 16,2
4 vö. Zsolt 50,12
5 2 Kor 5,7
6 1 Kor 13,12

ÉLETIGE 2000. NOVEMBER

“Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7)
Ha létezik a Szentírásban olyan ige, mely bármelyik másiknál jobban kifejezésre juttatja Istennek Jézus Krisztusban tett kinyilatkoztatását, akkor az az irgalmasság.
A nagy nap, vagyis a Messiás születésének közeledtével pedig, Mária hírül adja Erzsébetnek, hogy a Mindenható megemlékezett irgalmáról 2, s Az, aki õbenne megfogant, mindennek bizonyítéka. Jézusban, aki Isten és Mária fia, találkozik Isten atyai és anyai szeretete, melyet oly találóan kifejez az irgalmasság zsidó hagyomány szerinti megfogalmazása. E szerint az irgalmasság Isten önmaga iránti hûségét kinyilatkoztató, mélységes jóságra utaló magatartás, valamint a lényébõl fakadó, mindenki iránt megélt anyaság.
De vajon mi az, ami az irgalmasságot ilyen trónra emeli, hogy az még az igazságosságot is megelõzi? 3 S Jézus miért hangsúlyozza ezt az erényt olyannyira, hogy személyes üdvösségünk feltételeként említi?
“Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.”
Ahogy II. János Pál is kiválóan elmagyarázza, az irgalmasság “a szeretet elengedhetetlen dimenziója, olyan, mintha annak második neve lenne” 4. Számára a Nyolc Boldogság szavai szintézisét adják az egész Jó Hírnek, mely az Isten megváltó szeretetérõl szóló kinyilatkoztatás, mindenki számára szóló meghívás, hogy “legyünk irgalmasok, mint az Atya” 5, s mint az, aki az Atya leghûségesebb hasonmása: Jézus.
A “Miatyánk” kezdetû imádságban a Nyolc Boldogság – akkor is, ha más szavakkal, de – visszatér: “Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek”. Ez a törvény meg van írva az Égben, hogy vétkeink akkor nyernek bocsánatot, ha meg tudtunk bocsátani testvéreinknek.
Az irgalmasság és a megbocsátás gondolata átjárja az egész Evangéliumot. Alapjában véve Jézus célja nem más, mint az, amit kinyilatkoztatott nekünk fõpapi imájában, a szenvedése elõtti éjszakán: minden ember egysége egy nagy családban, melynek példaképe a Szentháromság. Jézus egész tanításában arra törekszik, hogy minden szeretetével átadja nekünk azt az eszközt, mellyel megvalósítható ez a magasztos közösség közöttünk és Istennel. Az irgalmasság ugyanis a szeretet csúcsa, mely beteljesíti azt, és tökéletessé teszi.
“Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.”
Próbáljuk meg tehát minden kapcsolatunkban ezt a mások iránti szeretetet az irgalmasságban megélni.
Az irgalmasság olyan szeretet, mely be tud fogadni minden felebarátot, különösen is a legszegényebbet, azt, aki erre leginkább rászorul. Olyan szeretet ez, mely nem méricskél, bõséges, egyetemes és konkrét. Ez a szeretet a kölcsönösségre törekszik, mely az irgalmasság végsõ célja. Irgalmasság nélkül csak az igazságosság létezne, mely megteremti ugyan az egyenlõséget, de nem a testvériséget.
Manapság gyakran esik szó arról, hogy nem jár kegyelem annak, aki valamilyen súlyos bûntettet hajtott végre. Inkább van szó bosszúról, mint igazságosságról.
Mi azonban, miután megtettünk mindent azért, hogy helyrehozzuk az okozott kárt, át kell, hogy adjuk a szót a megbocsátásnak, mely egyedül képes arra, hogy a rossz okozta sebeket egyéni és társadalmi szinten begyógyítsa. “Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.” 6
Így hát bármilyen sérelem ér bennünket, bárminemû igazságtalanság, bocsássunk meg, s nekünk is meg fognak bocsátani. Legyünk mi az elsõk, akik elkezdik élni az irgalmasságot, és az együttérzést.
Akkor is, ha nehéznek és merésznek tûnik, kérdezzük meg minden felebarátunk elõtt: vajon az édesanyja hogyan viselkedne vele? Olyan gondolat ez, mely segít majd, hogy Isten szíve szerint értsünk meg másokat, és Isten szíve szerint tudjunk élni.
Chiara Lubich

1 Kiv 34,6-7
2 Vö. Lk 1,54
3 Vö. Jak 2,13
4 Dives in misericordia, n. 7.
5 Vö. Lk 6,36
6 Lk 6,37

Kategória: Életige | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.