Szerző archívum

Csodák…


A mai nap imádsága:

URam! A legnagyobb csoda, hogy élhetek, hogy létezhetem. Köszönöm ajándékaidat, melyek széppé teszik életemet, s add, hogy életem Hozzád vezető jellé válhasson mások számára is! Ámen
Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: “Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában.” Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.
Mk 6,3-5
Márk evangéliuma szerint Jézus igazi “nagycsaládban” élt. Dogmatikusan gondolkodók szívesen átsiklanak ezen a mondaton, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézusnak fiútestvérei, sőt húgai is voltak. (Az eredeti görög szöveg “adelfósz” és “adelfaj” szavakat használ, ami egyértelműen testvért ill. nőtestvért, nem pedig unokatestvért vagy féltestvért jelöl, ahogyan azt korábban magyarázni próbálták!) A “Nem vetik meg a prófétát másutt csak a hazájában…”-kifejezés azt a régi bölcsességet idézi, hogy az a közösség, aki minket körülvesz gyermekkorunk óta az ismer minket igazán, s az ő ítéleteiket – s ezek lehetnek pozitívak is – igen nehéz vagy talán lehetetlen is megváltoztatni. Akit ismerünk, attól nem várunk csodát…
Csodaváró közösségek régen is voltak és ma is vannak. Az ember már csak ilyen jeleket kíván magának. Ami másnak természetes és megmagyarázható, az megint másoknak természetfeletti csodás esemény, megerősítő jel, útmutatás a bizonytalanságban. Nem szabad alábecsülni a hit erejét! Hit nélkül ugyanis olyan az élet, mint a kályha tűz nélkül! Márpedig szükségünk van a hitre, hogy tartalmasan és boldogan tudjunk élni!
Hinni akarjuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk; hinni akarjuk, szeretetreméltó jó emberek vagyunk, hogy férjünk/feleségünk csak minket szeret mindenek felett; hinni akarjuk, hogy a halállal még nincs vége az életnek… A hit azt a reménységet táplálja bennünk, hogy a lét kérdéseire vannak(!) válaszok az Istennél, s ha azokból tükör által homályosan egy keveset megismerhetünk, akkor teljesebbé válik az életünk.
Jézus URunk számos régi elképzelést a JóIstenről “megreformál”, amikor azt mondja: “Én pedig azt mondom…” Ezeket a kijelentéseket nehezen vagy egyáltalán nem értik meg azok, akik a tradíciók és önszeretetük mókuskerekében szaladgálnak. Jézus URunk azonban azt munkálta és munkálja, hogy eljussunk a Célba, a Mennyei Atyához. Ehhez azonban el kell vetni a régi elképzeléseket, a megrekedt elvonatkoztatásokat. Ez a hívő ember küzdelme az életben, hitének “harca”…

 


Életünk fénye…


A mai nap imádsága:

Uram! Csodálatosnak teremtetted meg világodat, melyben élhetünk! Add, hogy egyszer teljességgel érvényesüljön benne szereteted igazsága, s minden ember-teremtményed eljusson a Te ismeretedre. Eladdig is óvj meg mindnyájunkat saját oktalanságunktól, s mások gonoszságától, nehogy elkeseredésünkben magunk is szeretetlenné váljunk, s megtagadván hivatásunkat, önzésünkkel magunk emésszük fel fényedet, ahelyett, hogy tovább sugároznánk embertársaink felé! Ámen

   

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,5

Nem kétséges, a mesterséges fény korát éljük – van is bajunk belőle elég. Megszokott mozdulattal nyúlunk a kapcsoló felé – szeretjük a fényt magunk körül, ezért gyakran akkor is égnek lámpáink, amikor nem kellene. Az eszünk közbeszól: “Hohó, nagy lesz villanyszámlánk!” – De hiába az energiatakarékos égőkkel való próbálkozásaink – jómagam még nem találkoztam olyan emberrel, aki megelégedetten nyilatkozott volna gyenge teljesítményükről, s hideg fényükről… hiába, szemünk valami mást, természetest kíván estefelé, nem vibráló hideg fényt. Ki ne ismerné az utcai neonlámpák zúgó-kattogó-vibráló sivár-jelenlétét? Pulzálásuk rovarok millióit csábítják-pusztítják, madarak élőhelyeinek fény-sötétség ritmusát verik szét, de bosszantóak számunkra is, ha nyári nyitott ablakunkon át be-bevilágítanak. A rossz fénynél már csak a fénytelenség a rosszabb! Ezért vágyódunk az új nap után, kívánjuk a Nap fényét, sötét téli hónapok után különösen is.

János – nem csak ő, hiszen a fény ősidők óta isten-szimbólum -, az Istent világossághoz hasonlítja. Olyan világossághoz, melyben nincs sötétség. A világosságban nincs sötétség, azért világosság, nemde? Milyen világosságról beszél János?…

Egy személyes élményemmel szerezném “megvilágítani”, hogy fény és fény között milyen nagy különbségek lehetnek… Négy évvel ezelőtt egy hasnyálmirigy-gyulladás okán jó három hetet kórházban töltöttem, melynek intenzívosztályi szakaszában különös belső fényt tapasztaltam. Álmodtam – vagy ébrenlétben voltam, csak erős fájdalomcsillapítók hatása alatt, nem tudom -, csak arra emlékszem, hogy állok egymagam a fehér ködben. Tulajdonképpen nem azt tartottam érdekesnek, hogy végtelen nyugalmas, s mozdulatlan/történésnélküli volt ez a “hely”, ahol egyébként kimondottan jó volt lenni – közben persze nagyon jól tudtam, hogy ki vagyok, s kik a szeretteim (jóllehet rettenetesen távolinak tűntek, de nem éreztem hiányt/fájdalmat emiatt), hanem a mindent körbeölelő végtelennek tűnő “fehér köd” volt a különleges. Különlegességét az adta, hogy nem volt bántó a fénye, sőt kimondottan nyugtatónak éreztem, de a köd mintha maga világított volna… Nem volt ott semmiféle távoli erősebb fény, ez a furcsa köd (mely nem tejszerű, inkább lágyszürke volt) mintegy magából sugározta a fényt, s tudtam-éreztem, hogy nem közvetett fény ez: hiszen minden egyes apró, a szem számára egybefolyó részecskéje “magától” fénylett…

Még mielőtt a belemagyarázás jogosnak tűnő vádja felvetődne, be is fejezem kényszerű élménybeszámolómat, mellyel csak azt akartam éreztetni, hogy fény és fény között nemcsak ez az alapvető különbség létezik: természetes vagy mesterséges. Isten ugyan világosság, de ez a világosság se nem mesterséges, se nem természetes, nem is “isteni” fény, hanem az Isten maga. Ahogyan a jelenések könyvében olvashatjuk, hogy a mennyei Jeruzsálemben nem lesz fény, mert Isten maga lesz a Nap… Mit kezdjünk hát János Isten-definíciójával ebben a mi földi fény-árnyékos, küzdelmes világunkban, hogyan értelmezzük?

A mindent körbeölelő fény először is az Isten szeretetének a hasonlata. Ahogyan a fény éltet és ezzel növel, ugyanúgy az Isten megtartja övéit, s közben nevelve növel. Istenünk földi életünket épülésünkre adja, s nem azért, hogy megnézze, kibírjuk-e a materiális lét minden szépségét és nyomorát!? Az Ő terve az, hogy éljünk Őbenne… Itt és odaát, Nála is. Sorsunk megmagyarázhatatlanságait Isten-kritikánkban érvként felhasználni ugyan lehetséges, de nem sok értelme van. Sokkal fontosabb meglátnunk Isten vonzását, mely megnyilvánul a természetes fényben, s a mesterségesben, sőt olykor a sötétségben is, hiszen Isten Isten, s ha akarja, akkor még az élet/létünk sötétségét is felhasználhatja, hogy azzal világítson…

 


Igazságért.

 


A mai nap imádsága:
Uram! Tiszta szívet teremts bennem! Ámen

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt.Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Lukács 6,45c

A szív a zsidó gondolkodásban az értelem központját is jelenti. Nem hiszem, hogy a régiek tudatában lettek volna annak, hogy a szív “csak” a vérellátásért felelős, de elképzelésük helyességét igazolja, hogy nagyon is értjük, hogy mit takar a “fejbéli” vagy “szívbéli” gondolkodás… Az már csak külön érdekesség, hogy életünk döntéseinek 90%-át nem fejjel/ésszel, hanem szívvel hozzuk meg. Ezért is fontos tehát, hogy mi van a szívünkben.

Ha valakire azt mondják, hogy szívtelen, akkor ez azt is jelenti, kilenctizede a létezésének hiábavaló. Másképpen: tíz emberből kilencnek fájdalmat okoz. Akinek a szíve azonban nem az elmúlólandókkal, hanem az Istennel van tele, annak élete istenes, tükröződik benne az istenképűség, vagyis a szeretet. Ahogyan “két dudás nem fér meg egy csárdában”, mert soha nem tudják egymásra hangolni zeneszerszámaikat, ugyanígy nem lehetséges az sem, hogy a szívben lakozást vesz a Lélek Istene, de azért bőven marad hely a tisztátalan gondolatoknak is. “Vagy az egyiket szereti és a másikat gyűlöli… vagy… mert két úrnak nem lehet szolgálni” – érvel Jézus. Ennek ellenére igen sokan vannak, akik életstílusukkal mégis a lehetetlenre törekszenek: keverik a tüzet a vízzel. Ebből persze csak nagy gőz és átláthatatlanság támad, ami sok baj okozójává válik.

A nagy kérdés tehát: Mi van a szívünkben? Mert, ami benne van, az határozza meg életünk milyenségét, minőségét. Sokan vannak, akik szívébe sosem költözhetett be az Isten… Betegágy mellett sokszor tapasztalom, hogy az emberek szíve a gyógyulni akarás pozitív gondolataival van tele. “Nem adják fel, semmi áron – küzdenek.” De mivel is, kivel is? A gyógyulás biztosítéka, garanciája nem lehet a gyenge emberi akarás – mégha meg is tapasztaltuk, hogy egy kevéske jó akarat is milyen nagy dolgokra képes az emberek életében -, hanem csakis maga az Isten. Az élet és elmúlás határán is áltatni önmagunkat: balgaság. Szembenézni a valósággal jóllehet a legnagyobb krízist okozza, de ilyenkor válik nyilvánvalóvá az igazság. Az Istené éppenúgy, mint a sajátunké. Az igazság az, hogy nem kerülhetjük ki Őt, mert Tőle jövünk, s Hozzá megyünk. Ha ezt elfogadjuk, akkor minden szívdobbanásunkban társunkká vált az Isten, azaz “Emmanuel” vagyis velünk van…

 


Követés…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne a magam okosságában reménykedjek, hanem a Te gondviselésedben higgyek, s kegyelmedre támaszkodjak nap, mint nap! Ámen

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: “Követlek, akárhova mégy.” Jézus azonban így felelt: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Egy másikhoz pedig így szólt: “Kövess engem!” De ő ezt kérte: “Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: “Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: “Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: “Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

Van pusztítóbb fegyver is, mint az atombomba… ez nem más, mint az eszme! Amikor az ember ideológiával válaszol az élet kihívásaira – ahelyett, hogy az az isteni renddel harmonizáló technológiákat alkalmazná -, abból mindig csak baj kerekedik. Amikor az ember a maga földhözragadt elképzeléseit “tolja” előre, s még a mennyei “dimenziókban” is a saját torz, agyszüleményét preferálja, annak mindig rossz a vége… Pedig a megoldás egyszerű: csak Istenre kellene figyelnie, az első helyett meg kellene hagynia a Teremtőjének – mindenben. Ez nem tagadása a földi dolgoknak, hanem a helyes értéklátás kialakulásának előfeltétele.

Ma reggeli elmélkedésünk kísérő-képe egy tipikusan nyugati-civilizációs, keresztény-arrogáns festmény, ami jól példázza az kisegyházi/szektás elgondolást: “Az ÚRJézus csak mutassa meg az irányt, a többit már mi magunk is tudjuk!” A keresztény szó a görög “krisztianoj”, azaz ‘krisztuskövető’ szóból származik. Ez azt jelenti, hogy aki keresztény, az követő, nem pedig az élet csatáiba előre-rohanó! Jézus ugyanis nem a dombtetőn álló stratéga tábornok, aki biztonságos távolból nézné az ember élet-halál-küzdelmét az élet csatamezején, s ellentmondást nem tűrő parancsokkal küldené katonáit a biztos halált jelentő harcba, hanem Ő maga jár elől, s ha kell “harcol” az erőtlenekért…

Jézus követése igazi nagy szellemi-egzisztenciális kaland, hiszen aki erre teszi fel egész életét, az az igazán fontos kérdésekkel kezd el foglalkozni: vagyis önmagával és az Istennel… Ámulatba ejtő eredményei vannak a tudománynak – s a technikai-tudományos forradalom küszöbét éppenhogy csak átléptük, s mi jön/jöhet még ezután(!) -, de a végső kérdésekre, ami minden lelkileg megnyíló embernek egyszer égetően fontossá válik: “Honnan jöttem, hová megyek, s mi az értelme az Életnek, s benne az enyémnek?” választ a technológia sem ad. A technológia egyházi megfelelője a dogmatika sem ad választ ezekre a kérdésekre, mert a válasz nem a halott betűben, a szavakban – bármennyire is fantasztikus a szó, a gondolat égi adománya -, hanem az Istenben keresendő, aki maga az Élet. Hamis gondolkodásra utal – mindig bosszankodom egy kicsit -, amikor az ‘Élő Istent’ emlegetik! Szögezzük le: Isten azért Isten, mert ISTEN(!!!), Őt nem kell “minősíteni”… Ő sem nem Élő, sem nem halott, hanem Ő maga az Élet és a Halál URa – az Isten!

Sokszor rosszul idézik a Mestert, s azt mondják: Aki az eke szarvára teszi a kezét (vagyis e földi világ dolgaival van elfoglalva), az nem alkalmas az Isten országára – jóllehet Jézus URunk nem ezt akarja kihangsúlyozni, hanem azt, hogy aki “HÁTRATEKINT”(!)… Követni az URat, ugyanis csak akkor tudjuk, ha előre nézünk, figyeljük a “lábnyomát”, hogy abba léphessünk, s ne lépjünk félre… Az élet ugyanis mindig előre-mutató, s emelni akar az Élet URához, a halál pedig a múltba, a megváltoztathatatlanba húz vissza! A kísértés persze mindig igen nagy, hogy a múltat – ha újra és újra “rágódunk” rajta – akkor egyszer végleg eltörölhetjük, pedig erre egyedül csak az Isten képes, a megbocsátó kegyelme által…

 

Magány…


A mai nap imádsága:

Istenem, egyedül maradtam! Társ nélkül, segítség nélkül, betegen… Kérlek ne engedd, hogy elcsüggedjek szürkülő napjaim számolgatása közben, hanem kegyelmeddel támogass és erősíts, hogy érezzem és lássam hívó szereteted fényét! Ámen

   

Senki se csüggedjen el.
1 Sám 17,32

Egy fiatal katolikus pap-kolléga egyik szeretetotthonban, a nagyünnep előtti kötelező gyónáskor találta tréfálkozva azt mondani: “Ilyen idős korban már nincs semmi meggyónnivaló!” Nyilvánvaló, hogy a “klasszikus” bűnök kísértései ezidőtájt alábbhagynak, de hogy mégis van mit letenni az ÚRIsten elé, jól példázza az, amit erre a kijelentésre válaszolt egy idős asszony: “Nem úgy van az Atyám… és a csüggedés?”

Nincs elszomorítóbb látvány, amikor valaki elcsügged. A “minden mindegy” állapotánál talán nincs is keserűbb érzés. Az ilyen helyzetbe kerültekre érthetjük a Jelenések könyvében olvasható meghatározást: “Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Akár fiatal valaki, akár öreg, a csüggedés állapota olyan, mint a galaxisokban azok a bizonyos “fekete lyukak”, amik mindent magukba szívnak és semmit nem adnak ki magukból.

A csüggedés oka sokminden lehet. Elrontott vagy annak hitt élet, súlyos betegség, veszteségek. A hit és a reménység megkopása, mindenek előtt pedig a szeretet hiánya. Nincs más, ami átemelhet a csüggedés egekbenyúló hegycsúcsán csakis a szeretet. Az emberi, a véges kísérhet egy darabig, de idővel az is elérheti határait. Ilyenkor lehet, s kell is az Isten Szeretetére hagyatkozni, az ugyanis határtalan. Vonaztkozik ez a nagyságára is, de jelzi azt is, hogy világok közötti: Összekapcsolja a mennyet a földdel.

A csüggedés végső oka az, ha elfelejtjük, miért jöttünk/küldettünk ebbe a világba. Azért, hogy egész létünkben keressük a transzcendenst, azaz az értelemmel fel nem foghatót, a megismerés határain túlit, a tapasztalat és érzékek feletti magasabbrendűt, azaz keressük az Istent. Ez ad értelmet a születésnek, tartalmat az életnek, s célt a halálnak… Bármi is ér minket, a próféta szava biztathat: “Senki se csüggedjen el.” De miért is? Mert Isten szereti ezt a világot, s nemcsak velünk van, de velünk is akar maradni mindörökre – ez maga az evangélium, melyből minden “egyéb”, a békességünk is fakad.

 


Szentülés…


A mai nap imádsága:

URam! Oly sokan keresik az életszentséget, pedig az élet maga az! Add URam, hogy mindenben megláthassunk Téged, s a felismerés boldog örömével szolgálhassunk egymásnak! Ámen

Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Róm 8,13-14

Félreértés ne essék! Akár jók vagyunk, akár rosszak, egyszer mindenféleképpen meg kell halnunk… Az élettől elfordulás, a pusztai magány, az önsanyargató “eszményi” élet nem a kereszténység találmánya, minden vallásban megtalálhatóak az aszkézis útjai. Tehát nem vallás-specifikus, hanem örök emberi tulajdonságunk próbálja így kikerülni az akaratlan szenvedést. Aki szigorú önmegtartóztatásban él, az úgy gondolja, hogy ura nemcsak saját testének, de egész életének is. A szépség, s egyben a hamisság ebben, hogy ez csak részben igaz. Bármit is teszünk, a szenvedéseket, s az elmúlást ‘kicselezni’ egyikünk sem tudja, hiszen ha az élet csatáit sorra meg is nyerjük, a végső ütközetben a halál győzedelmeskedik. De akkor miről győzködi Pál a rómaiakat, s hogyan lehet élni akkor, ha úgy is meghalunk?

Annyi bizonyos – kár lenne tagadni vagy elspiritualizálni -, hogy mindenkinek a “világlátását” meghatározza az állapota. Aki magányos, az társat keres, hogy oldja a kínzó egyedüllétet, aki cölibátusra kényszeríti magát az a magasabb életszentség birtoklását hiszi, aki fogyatékkal él – az gyakran akaratosságával ‘kompenzál’ , s aki meg az élvezetek rabja, az meg van győződve arról: ő él igazi szabadságban. Amikor tehát Saul-Pál az egyedüllétet ajánlja, s azt mondja “én ezzel kedveznék néktek”, akkor nyilvánvalóan saját életéből indul ki. (Azt azért szögezzük le, hogy akik valóban – test szerint is – tanítványai voltak Jézusnak, házasok voltak…) Azaz: élték az élet normalitását, ami azt jelenti, hogy nem önmaguk üdvösségét igyekeztek “munkálni”, nem saját üdvbizonyosságukkal voltak elfoglalva, mert mindennapjaikat az töltötte ki, hogy másokért/övéikért éltek. Az áhított üdvösségünket, az örök életet, ugyanis Isten viszi végbe érthetetlen kegyelme révén, s ebben nem hitünk “milyensége”, s jócselkedeteink mennyisége a döntő!

Isten legnagyobb érezhető, megtapasztalható csodája a testünk. Ahogyan öregszünk, s darabokban (látás, hallás stb.) vissza kell adnunk Teremtőnknek ezt a csodaszerkezetet, akkor vesszük észre igazán, milyen nagy örömforrás az egészség. Talán éppen kopásra ítélt testünk fegyelmez, terelget minket leghatásosabban Isten felé, hogy megértsük: Ő megélt szeretetet kíván látni közöttünk, s nem önmagunk fontosságát rejtő aszkézist… Ez azt jelenti: akik az élet szolgálatában állnak – mert képesek félretenni önmagukat -, azok ismerik az Istent, s őket így is emlegetik: “Isten fiai”…

a

A hit jelentése: Pontosan azt tenni, amit Jézus mond, hogy tegyek

 

„Majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám- tavába” ami azt jelenti,: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” (János 9:7-8 MBT)

Azután Jézus mondta, „Menj… mosakodj meg a Siloám-tavában” (János 9:7)
Elsőre a vak koldus talán elbizonytalanodott, összezavarodhatott, hogy miként fogja Siloam visszaadnia látását. Talán csodálkozott azon, „miért is akarja tőlem Jézus, hogy ezt tegyem, amikor Ő egyszerűen meg tudna gyógyítani enélkül is.” De az ő elszántsága továbbvitte őt a Siloám tava felé, éppen úgy, ahogyan Jézus használja a te elszántságodat, hogy eljuttasson téged a céljaid felé.

A vak ember hallhatta a nevetéseket és a gúnyt, ahogy az emberek nézték a botladozását a vízhez. ”Nézzétek ezt a bolondot sárral az arcán!” Még mi sem látnánk sárral a szemünkön! Elég őrült vagy, hogy azt gondolod, hogy meg fogsz gyógyulni.”
De a vak ember nem szégyellt bármit megtenni, ami hozzájárult gyógyulásához. Jézus megmondta neki, hogy mit kell tennie, és ha ez azt jelentette, hogy mossa meg az arcát a Siloám tavában, akkor ő azt meg is tette – nem számított, hogy más mit mond. Siloám jelentése: „küldött” -Jézus elküldte, az ember pedig elment, és ahogy megmosta az arcát, egyszerre csak látott!

A hit azt jelenti, hogy pontosan azt teszem, amit Jézus mond. Miután Jézus bedörzsölte a vak ember szemét sárral, nem mondta neki, „Na most gyorsan töröld le a sarat a szemedről.” Nem mondta neki ”menj a legközelebbi forráshoz vízért, aztán mosd meg az arcodat”. Azt mondta: „Menj a Siloámhoz.”

Amikor Jézus megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, fontos, hogy nagyon figyeljünk a részletekre. Máskülönben, a feltevéseink szerint cselekedhetünk – a saját elképzeléseink szerint, amiről azt gondoljuk, hogy Jézus mondta nekünk. Te feltehetőleg az igazi Jézust akarod követni, aki nem csak azt tudja, hogy mit csinál, de azt is, hogy neked mi a legjobb.

 

A szeretet elengedi a sértést


“Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.” (Péld. 19:11)

Vannak emberek, akik mindig a maguk igazát akarják. Szerintük van jó megoldás és rossz megoldás is valamire és a tied mindig a rossz megoldás. Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor azt tudatni fogják veled. Arról nem is beszélve, hogy nem is nagyon tudod megszerezni az elismerésüket.

Tehát hogyan válaszolsz szeretettel az ilyen követelőző embereknek?

A Biblia azt írja, hogy a türelem abból fakad, ha látod az összképet: “Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.” (Péld. 19:11) Minél jobban megértesz valakit – a hátterét, a harcait és a terheit -, annál türelmesebb leszel vele.

Sokszor ránézünk az emberekre és azon gondolkodunk, mennyit kell még fejlődjenek. Viszont nem állunk meg azon elgondolkodni, hogy vajon mennyit fejlődhettek már. Talán olyan családból származik, ahol nem volt példa kedvességre és udvariasságra. Talán egy nagyon hátrányos helyzetű családban nőtt fel és valóságos csoda, hogy eddig eljutott.

Milyen terheket cipel? Lehet, hogy beteg. Lehet, hogy családi problémája van. Lehet, hogy most vesztette el az állását. Rengeteg harca és terhe van egy embernek, amit nem is gondolnál.

A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy bocsássuk meg a vétkeket. Te elnézed a sértéseket vagy megsértődsz? Olyan sértődékeny vagy, hogy, ha valaki viccesen néz rád vagy elfelejt mondani valamit, esetleg nem vesz észre, akkor azt magadra veszed? A szeretet elengedi.

A Biblia azt írja, “úgy cselekedjetek, ahogy szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek” (Lk. 6:31) A szeretet megértő, nem követelőző – ez az amit másoktól szeretnél, amikor rossz napod van, nem vagy jól vagy terheket cipelsz.

Ez azt jelenti, hogy hagynod kéne, hogy mások átgázoljanak rajtad? Hagyod, hogy elnyomjanak? Beburkolózol és hagyod, hogy azt mondjanak, amit akarnak?

Nem. Itt a kulcs: Légy gyengéd anélkül, hogy megadnád magad. Jézus sose bújt el a manipulátorok elől – a vallási vezetők és farizeusok elől, akik nagyonis követelőzők és törvénykezők voltak. Mindenféle követeléseik voltak, amiket ők maguk sem tudtak megtartani, de Jézus nem hagyta, hogy sarokba szorítsák. Gyengéd volt, de nem adta meg magát. Ezt nevezzük úgy, hogy cselekvő szeretet.

Beszéljetek róla:

* Töltsd ma úgy a napot, hogy elgondolkozol a körülötted élők nehézségein, esetleg kérdezd is meg tőlük.
* Hogy változtatja ez meg a nézőpontodat, hozzáállásodat és reakcióidat mások felé?
* Miért gondolod, hogy nehéz “elengedni”? Miért kell miénknek lenni az utolsó szónak?
* Mit kéne megváltoztatnod a reakcióidon, hogy gyengéd legyél megadás nélkül?

 

Az igetanulás értékessége

 

“De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

(Jakab 1: 25)

 

Ha komolyan gondolod azt, hogy lelkileg erős és érett leszel, akkor a legjobb szokás amit kialakíthatsz az az igetanulás. Sőt a Jakab 1: 25-ben a Biblia azt mondja, hogy ez annak a négy szokásnak az egyike, aminek a segítségével áldott lesz az életed.

Olvasd a Bibliát- aki belenéz

Tekintsd át újra a Bibliát-megmarad amellett

Emlékezz a Bibiliára- nem feledékeny hallgató

Reagálj a Bibliára-cselekedet követője

Már nem akarsz többé lelki kisgyermek lenni. Itt az ideje, hogy felnőj, és azt az áldott életet éld, amit neked lett szánva. Szívedbe rejteni Isten Igéjét egy fontos módja a kezdetnek. Talán azt gondolod, hogy nincs jó memóriád, de arra emlékszel, ami fontos neked. Emlékszel a fontos telefonszámokra, és dátumokra. Hallottam emberekről akik azt állították, nem tudnak semmit megjegyezni, aztán dalokat idéztek az 1960as évekből, vagy elsorolták a kedvenc baseball játékosaik statisztikáit.

A memória egy képesség, amit lehet fejleszteni. Egy izom, amit lehet erősíteni. Valójában az igetanulás segít abban is, hogy más dolgokra is jobban emlékezz. Ezt garantálom. Számos tanulmány ezt bizonyítja.

Miért fontos az igetanulás?

Isten igéje mindig veled lesz: Amikor szükséged van a Bibliára, sosincs veled. Amikor épp megkísértetsz, akkor a Biblia sosincs nyitva ott, vagy épp nincs is melletted.Amikor bizonyságot teszel valakinek, aki nem ismeri Jézust, vagy nyomás alatt van, esetleg vigaszra van szüksége, vagy bajban van, akkor általában nincs a környéken Biblia. Ilyenkor kell, hogy benned legyen Isten Igéje, hogy emlékezz rá, és felidézhesd pont akkor, amikor szükséged van rá.

 

Mindig elmélkedhetsz Isten Igéjén, mindegy hol vagy: Nem idézheted fel Isten Szavát, ha nem emlékszel rá. Ha megtanultad Isten Igéjét, akkor emlékezhetsz rá, amikor épp éjjel lefekszel, vagy épp egy találkozóra autózol. Gondolkozhatsz a Bibliáról, mert megtanultad. Ezt hívják elmélkedésnek. Az az ige, ahol Isten a Bibliában jólétet és sikert ígér (Józsué 1:8) azt mondja, hogy ennek kulcsa az Isten szaván való elmélkedés.

Kezdd el az Ige tanulását még ma. Tanulj meg heti 1 verset. Így egy év alatt 52 verset, két év alatt pedig több, mint 100 verset fogsz tudni.

 

Beszéljünk róla:

Tudod a legjobb módszert a tanulásra. Mi az az eszköz, technika, vagy emberi dolog, ami segíthet az igetanulásban?

 

Mit reagálsz, amikor Isten egy igét hoz eléd egy konkrét helyzetben?

 


Csak Isten elfogadására van szükséged

 

“Az Úr az én világosságom és szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek.” (Zsolt 27:1 TEV fordítás)

A visszautasítástól való félelem két dolgon alapszik. Először is, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Ez tény. Mindannyiunknak hihetetlen nagy szüksége van masszív adag szeretetre, hogy egészséges személyiségek lehessünk. Isten azt mondja: “Szeretni akarlak.” Isten szeretet, és tudja, hogy te arra vágysz, hogy szeressen valaki.

Másodszor azonban fel kell ismernünk azt a téves elképzelést, amely azt sugallja, hogy a szeretetigényünket kizárólag egy személy, vagy egy embercsoport elégítheti ki. Amikor azt várod el valakitől, hogy 100%-ig betöltse szeretetigényedet, bajba sodrod magad! Sérelmeknek teszed ki magad és megnyitod a visszautasítástól való félelem ajtaját. Ha bárki másban keresed- Istenen kívül- azt, aki betölti szeretetigényedet, rá fogsz jönni, hogy nem képes rá. Nincs olyan élő emberi lény, aki olyan maradéktalanul és teljesen tudna szeretni, ahogy arra neked szükséged lenne, és soha nem is lesz ilyen ember. Csak Isten teheti ezt meg.

Tehát az első lépés a félelem legyőzésében, hogy Istent helyezzük az első helyre, mivel Ő az egyetlen, aki teljesen betölti minden szükségedet.

De vajon Isten az embereken keresztül is szeret minket? Természetesen. Akarja Isten, hogy szeressünk másokat? Igen. Akar minket a szeretet csatornájaként használni? Egyértelműen igen.

Viszont soha nem fogja minden szükségletedet egyetlen ember, vagy csoport betölteni. Isten soha nem így gondolkozott. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük ehhez. Az emberi szeretet behatárolt. Isten szeretete határtalan és feltétel nélküli. Nem számít milyen mélyek a szükségleteid, Ő be tudja tölteni.

Az első lépés az elutasítástól való félelem leküzdésében azt komolyan venni, hogy senki más, csak az Úr a világosságod és a szabadítód: “Az Úr az én világosságom és a szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek.” (Zsolt 27:1, TEV fordítás). Ez azt jelenti, hogy Istentől várom, hogy felderítse a napomat, ezért senki mástól nem függ az, hogy jó vagy rossz napom lesz. Az Úrra tekintek, hogy megmentse az életemet, semmi nem múlik azon, hogy mások elfogadnak vagy elutasítanak.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell többé félnem.

A magabiztosság kulcsa nem az, hogy kielemzed magad, nem az, hogy agresszív légy és önző módon élj, hanem az, hogy megértsd, milyen mélyen szeret Isten téged. Ha tényleg megérted, képes leszel ezt mondani: “Isten szeret engem, és ha te nem így vagy vele, az a te problémád!”

Az egyszerűsített élet titka ez: “Azt fogom tenni, ami örömet szerez Istennek. Ha azt teszem, biztosan egyszerűbbé teszem vele az életem. És ha Istent boldoggá teszem, az mindig a leghelyesebb út, amelyen járhatok. Nem számít, hogy bárki más mit gondol.”

Beszéljetek róla:

* Kinek próbáltál megfelelni? Mi vot az eredmény?
* Milyen változtatásokat léptethetsz életbe a gyakorlatban, hogy biztos legyél abban, hogy örömet szerzel Istennek?

 

 

Engedd el a téged visszatartó dolgokat

 

“Tegyünk le minden terhet, ami lelassít bennünket, különösen a bűnt, ami akadályozza bennünk lévő folyamatot…” (Zsidók 12:1b, NLT fordítás)

Ha az élet versenyét be akarod fejezni, ha el akarsz jutni a végcélhoz, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, amely visszatart a versenyben. Nevezd ezt “rendbeszedésnek” vagy “egyszerűsítésnek”. Néhány dolgot félre kell tenni a jó befejezéshez.

Milyen dolgokról beszélek? Azokról, amelyek az elkedvetlenedésedet okozzák. Gondold át ezt: ha egy villanykörtét hozzácsatlakoztatsz egy elemhez, az elem hosszú ideig fog működni, de ha 100 villanykörtét csatlakoztatsz egy elemhez, akkor az elem nagyon gyorsan lemerül és sötét lesz!

Ha folyton hozzáadsz valamit a programjaidhoz és az életedhez, akkor hamar kedvetlenedsz és elfáradsz.

A mai igeversben, a Zsidók 12:1-ben, két szóra szeretném a hangsúlyt fektetni: “teher” és “bűn”, mert ez az a két dolog, amely visszatart az élet versenyében.

Teher lehet bármi, ami lelassít. Lehet egy kapcsolat, egy munka, egy tevékenység, vagy sport. Nem kell feltétlenül rossznak lennie. A teher lehet jó is, de ha túl sok jó dolgot gyűjtesz össze az életedben, össze fogsz omlani, mert nem lesz időd mindegyikre. Meg kell tanulnod “nem”-et mondani a növekedésed érdekében. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megcsinálj.

A teher lehet egy nem reális elvárás, amely származhat csoportnyomásból vagy abból, hogy valakinek a tetszésére akarunk tenni, de lehet egy emlék is. Lehet, hogy megragadtál a múltban ragaszkodsz egy boldog érzéshez vagy egy fájdalmas dologhoz. Az a gond, hogy nem élhetsz a múltban, sőt, a jövőben sem. Egyedül a jelenben élhetsz. Ha bármi mást próbálsz tenni, az nyomasztani fog.

Bármilyen teher legyen rajtad, ha az nem működik az életedben, ha folyton lehúz, akkor el kell engedned!

Könnyű felismerni a bűnöket, ugye? A bűnök olyan dolgok is lehetnek, amelyeket tudod, hogy meg kell tenni, de mégsem teszed. Ismered a kulcsokat ahhoz, hogy egészséges életmódot élj, vagy rendben tartsd az anyagi dolgokat. De meg is teszed?

A Jakab 4:17 ezt mondja: “Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

Szóval, ha tudod, hogy kevesebbet kellene költened a jelenleginél ahhoz, hogy anyagilag rendben legyél, akkor ne menj el egy költekező túrára, amely további adósságba sodor. Nem kell, hogy lépést tarts a Jones vagy a Smith családdal vagy akárkivel, akihez hasonlítani akarod magad. Nem kell használnod a hitelkártyádat.

Élj a saját eszközeid, erőforrásaid szerint azért, hogy félretehesd az adósság terhét és jól fusd meg a versenyt.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a terhek, amelyeket ma félre kell tenned?
* Milyen változásokat kell véghezvinned az életmódodban, amelyek abban segíthetnek, hogy jól fusd meg a versenyed?

a

Megváltó Jézusunk adj hitet és erőt a mi mindennapjainkhoz. Ámen

Mennyei Atyám! Nehézségek nélküli élet nincs, ezt olykor elfelejtem és kifakadok a terhek súlya alatt, ahelyett, hogy Rád tekintenék, és erőt Tőled kérnék napi küzdelmeimhez. Nem akarok megállni azon az úton, melyen Te vezetsz, hiszen Veled még a falon is átugrom! Ámen

Mennyei Atyánk! Ha szeretnénk különb embernek bizonyulni másoktól, akkor ez a nekik és a közöttük végzett szolgálat által lehetséges. Sőt, úgy kell élnünk, hogy nem gondoljuk különbnek magunkat másoknál, hiszen előtted egyformák vagyunk. Egyformán bűnösök és kegyelemre szorulók. Ennek tudatában szeretnénk a Te dicsőségedre élni! Ámen

Mennyei édes Atyám! Magasztallak gondviselésedért és hűséges kegyelmedért.Ámen

Mennyei édes Atyánk, köszönjük neked, hogy Fiadért kiválasztottál minket, köszönjük végtelen szeretetedet, amelyet életünk minden pillanatában megtapasztalhatunk. Ámen.

Mindenható Isten! Add, hogy gyönyörködni tudjak a te fenségedben és csoda dolgaiban! Ne szűnjek meg hirdetni téged! Ámen!

Mindenható Isten, támassz bennem szíves és buzgó igyekezetet a szentség követésére és áldd meg azt jó előmenetellel. Ámen!

Mindenható Istenem, köszönöm, hogy magányosságomban Te mellém állsz és erősítesz  engem . Ámen

a

A LEGYŐZÖTT INDULAT

  “Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jak 3:13)

Krisztus iskolájában a szelídség a Lélek egyik megnevezett gyümölcse. Ezt a Szentlélek – mint megszentelő erő – kegyelemből munkálja, és képessé teszi befogadóját arra, hogy minden alkalommal uralkodjék meggondolatlan és hirtelen természetén. Ha a szelídség ajándékát megbecsülik azok, akik természetüktől fogva mogorvák vagy hirtelen indulatúak, akkor a legkomolyabb erőfeszítéseket fogják tenni annak érdekében, hogy legyőzzék szerencsétlen természetüket. Minden nap önuralmat fognak gyakorolni, míg Jézus mindent legyőz bennük, ami barátságtalan és ellenszenves. Kezdenek hasonlóvá válni az isteni mintához, míg engedelmeskedni tudnak az ihletett parancsnak: “legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jak 1:19)
Ha egy ember azt vallja, hogy megszentelődött, ám szavait és tetteit mégis a tisztátalan forrásból előtörő keserű vízhez lehet hasonlítani, akkor biztonsággal mondhatjuk, hogy az az ember csalás áldozata lett. Arra van szüksége, hogy megtanulja az alapvető tudnivalókat arról, mi alkotja a keresztényi életet. Néhányan, akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, és oly sokáig dédelgették magukban a mogorvaság démonát, hogy úgy tűnik, mintha szeretnék ezt a gonosz jellemvonást, és élveznék, hogy visszatetsző és ingerlő szavakat mondanak. Ezeknek az embereknek meg kell térniük, mielőtt Krisztus gyermekeinek ismerné el őket.
Az alázat olyan belső ékesség, amit Isten nagyon nagyra értékel. Az apostol úgy beszél róla, mint ami értékesebb az aranynál, a gyöngyöknél, vagy a költséges holmiknál. Amíg a külső díszek a halandó testet díszítik, úgy a szelídség a lelket szépíti meg, és kapcsolja össze a véges embert a végtelen Istennel. Ez Isten dísze, melyet saját maga választott. Ő, aki világító égitestekkel ékesítette az eget, megígérte, hogy ugyanazon Lélek által “győzelemmel ékesíti fel a szelídeket”. (Zsolt 149:4 – King James ford.) A mennyei angyalok azt fogják feljegyezni azokról, akik az Úr Jézus Krisztusra hagyatkoznak, és szelídségben és alázatosan járnak vele, hogy ők vannak a legjobban felékesítve. (Review and Herald, 1881. január 18.)

Február 15.

Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket!

“13Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.” (Példabeszédek 23,13-14)
Ahol hiányzik a nevelés és a tanítás, ott veréssel vagy dorgálással nem lehet megfelelőbb viselkedésre bírni egy gyermeket a család kutyájánál. A vessző használata nem pótolhatja a tanítás hiányát. A fenyítés csak egy része a nevelésnek, de önmagában nem elég ahhoz, hogy helyes viselkedést eredményezzen. Manapság a tanítás és az imádság a gyermeknevelés leggyakrabban mellőzött elemévé vált. Legtöbb esetben nem a “rossz gyermek” a szülők igazi gondja, hanem a rossz nevelés. Mindez nem zárja ki a vessző használatát, hiszen van rá eset, amikor ez is szükséges. Sok szülő feszélyezetten érzi magát a vessző használatára gondolva a szülőtársak vagy a modern társadalom nyomása miatt. A mai szülő a propaganda kereszttüzében él, ami állítólag a legújabb pszichológiai kutatásokon alapul, és elveti a biblikus gyermeknevelést. A szülők szégyenkeznek, és körül kell nézniük, mielőtt fenyítést alkalmaznak, nehogy valaki észrevegye, helytelenítse vagy esetleg fel is jelentse őket. A Szentírás viszont nemcsak eltűri és ajánlja a “megostorozást”, hanem szentséget munkáló eszköznek tekinti – és mindezt a gyermekek és a felnőttek javára! /PF/

Áldottak a hitből élők

“6Így van megírva: “Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: “Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.” (Galaták 3,6-9)
Pál egyértelműen fogalmaz: nem azok Ábrahám igazi fiai, akik testileg származnak tőle, vagy akik körülmetélkedtek. Ellenkezőleg: inkább azok a fiak, akik lelki, szellemi rokonságban vannak Ábrahámmal. A szellemi rokonság azt jelenti, hogy hitben járnak. Ily módon még a pogányok is Ábrahám családjához tartoznak – ha hisznek. E szakasz négy versében Pál négy ízben állítja, hogy az ember és Isten közötti helyes viszony (megigazítás, igazság, Isten áldása) csak hit által érhető el, vagyis állítható vissza. Pál ezekben a versekben megmutatja nekünk is, hogy az általunk elfogadott hit evangéliuma ugyanaz, mint amit Isten Ábrahámnak adott sok-sok évszázaddal ezelőtt. A keresztyének lelki tapasztalata visszavezethető a Szentírásra és Isten választott népének a történetére. Pál teológiai érvekkel bizonyítja, hogy Isten mindenkor a hit eszközét választotta ahhoz, hogy az embereket elvezesse az üdvösségre. Ezért aki üdvözülni akar, annak hinnie kell. A hit feladata elhinni azt, amit nem lát, a hit áldása pedig meglátni azt, amit elhisz! Kérjük Istent, hogy erősítse a hitünket, mert az ember nem nyer hitet, ha nem kéri, de nem is tudja kérni, ha nem hiszi! /PF/

Február 15.

Aki nékem szolgál, engem kövessen. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
János 12,26

Uram! Az ilyen félreérthetetlen követelésed mutatja, mennyire igazságtalan a vád, mintha Te csalóka álomképekkel toboroztál volna magadnak híveket. Olyan világos a helyzetkép: Te vagy az Úr, én pedig – a szolgád. Sohasem fordítva. Tiéd a hatalom. Téged szolgálni és követni kell. Csillogó szellemi képességekkel, nagy testi erővel-e, vagy szerényen fölszerelve – az mellékes. A fő: elhatározott komolysággal teljesen oda kell adnunk magunkat szolgálatodra. Az elhatározatlanokat már a kezdő lépésnél elküldöd magadtól. Hiszen ingadozásuk miatt úgyis elkallódnak.

Uram! Félek: ma nem azt a kort éljük, amelyben sok elhatározott szolgád volna. Keresztyénségünk egyik föltűnő jele ma ez: tárgyal Istennel és tárgyal a világ fejedelmével. Nehéz rólunk megállapítani – (vagy talán nagyon is könnyű rólunk megállapítani) -, mit is hiszünk és mit is akarunk, ha ugyan egyáltalában hiszünk és akarunk valamit. Teljes odaadást követelsz. Olyan ez, mintha a szolgaság igájába fognál. Pedig ez az egyetlen orvosság sok bajunk ellen. Céltudatossá így lesz a lelkünk, a szívünk pedig nyugodt.

A csalódás kezelése

 

„Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt…” (1Sámuel 3:19)

Isten hozott az életben – a csalódás garantálva! A Webster értelmező szótár szerint a csalódás az, „amikor a remények meghiúsulnak, s ez haragot, frusztrációt, szomorúságot és csüggedést eredményez”. Íme néhány példa, ami segíthet neked, amikor:

1) Csalódsz azokban, akikre felnéztél. Gondolj Sámuelre és Élire (1Sámuel 1-4.). Sámuel édesanyja rábízta gyermekét Élire, a főpapra, bízva abban, hogy ő majd mentorálja a gyermeket, és felkészíti Isten szolgálatára. De Élinek komoly jellemhibája volt. Gyenge szülő volt, aki tétlenül nézte, ahogy a fiai visszaélnek papi előjogaikkal, és szégyent hoznak szolgálatukra. Ki hibáztatta volna a fiatal Sámuelt, ha ő is elbukik, amikor az az ember, akire felnézett, csúnyán kudarcot vallott? De nem, ő legyőzte csalódottságát, és nem vette le tekintetét Istenről: „Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt”. Az eredmény pedig az lett, hogy Isten Izráel egyik legnagyobb prófétájává tette őt. Tehát ne vedd le tekinteted Istenről!

2) Csalódsz azokban, akikkel együtt élsz. Ha van valaki, aki sohasem hagyna cserben, az bizonyára a családod lenne. Igaz? Tévedés! Kérdezd csak meg a fiatal Józsefet! Amikor Isten nagyszerű előmenetelt ígért neki, azt gondolta, hogy a testvérei majd ünnepelni fogják. Ehelyett ők féltékenységgel, gúnyolódással és nehezteléssel reagáltak, és eladták őt rabszolgának. Távol az otthonától és a barátaitól börtönben sínylődött egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Milyen könnyen teret nyerhetne a keserűség, ha folyton felemlegetné a sérelmeket, amiket elkövettek ellene, és a bosszút tervezgetné. De ha így tett volna, akkor ismeretlen elítéltként meghalt volna egy idegen ország börtönében. Ehelyett ő hagyta, hogy Isten tisztázza, felhasználva a körülményeit, hogy felkészítse és Egyiptom kormányzójává léptesse elő; neked is így kell kezelned a csalódottságot.

„… Menj, vezesd a népet…” (2Mózes 32:34)

Hadd álljon itt a csalódás két további formája, amivel meg kell küzdened az életben:

1) Csalódás azokban, akikkel együtt dolgozol, akikre számítasz. A sikerhez emberekre van szükséged; nélkülük nem megy. És ha ezek az emberek cserbenhagynak, az fájdalmas. Képzeld csak el Mózes csalódottságát! A bátyját, Áront bízza meg, amíg ő egy csúcstalálkozón vesz részt Istennel, és megkapja a Tízparancsolatot. Visszatérve Izráel népét anarchiában, bálványimádásban és kimondhatatlan eltévelyedésben találta. És hol van Áron? Ő vezeti a lázadást! Amikor Mózesnek a legnagyobb szüksége volna rá, Áron nyomorultul cserbenhagyja. De figyeld csak meg Mózest: igazi vezetői karakter mutatkozik meg a mély csalódottságban. Szembeszáll Áronnal, Isten elé viszi ezt a zűrzavart, tőle kérve megoldást, és imában bocsánatot kér Izráel számára. Isten meghallgatja, majd emlékezteti Mózest megbízatására: „…menj, vezesd a népet… az én angyalom megy előtted…” (34. vers). A csalódottság nem érvényteleníti a megbízatásodat – sem Isten jelenlétét. Tedd azt, amiért ő elküldött!

2) Csalódás azokban, akikért kitetted a lelkedet. Nézzük csak meg újra Mózest, a Kritikusok és Hálátlanok Gyülekezetének alapító pásztorát. Ez a gyülekezet volt rabszolgákból áll, akik megszabadultak, bőséges áldást nyertek, úton vannak az Ígéret Földjére, de nincs bennük egy szemernyi hűség és hála sem a felé az ember felé, aki mindent kockára tett azért, hogy ezt lehetővé tegye. Alig jönnek ki Egyiptomból, máris Mózes ellen fordulnak, vádolva, hibáztatva és szidalmazva őt (2Mózes 14). Csalódott és sértődött volt Mózes? Igen. De valahányszor ki akart szállni, Istennel beszélte meg, imádkozott panaszkodó nyájáért, új parancsokat kapott a főparancsnokságtól, és visszatért a munkához. Az Istentől elhívott férfiak és nők így tesznek, amikor csalódottak, és feladni volna kedvük.

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Végül pedig ott van a Csalódás önmagunkban. Ez a fajta csalódás az, amely a legjobban le tud gyengíteni, mert ez egy örvénybe taszíthat, amiből nehéz kijutni és felépülni.

Péter örök szeretetet és hűséget esküdött Jézusnak. „Uram, bárki más elhagyhat, de én nem! Én a tiéd vagyok mindhalálig” (Máté 26:33-35 parafrázis), és tényleg minden szót komolyan gondolt. De a keresztrefeszítés körüli nyomás megtörte, és háromszor letagadta, hogy ismeri Jézust. Később, visszaemlékezve Jézus szavaira: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem,” Péter, a saját elszomorító kudarca miatt összetört szívvel, „kiment, és keserves sírásra fakadt” (Lukács 22:62). Kérdezted már valaha: „Istenem, hogyan is tudnál használni egy olyan elrontott életet, mint az enyém?” Péter nem tudott megfelelni a saját elvárásainak, és ez teljesen lesújtotta. De Jézus nem döbbent meg. Ő jól látta Péter hiányosságait, amikor elhívta a szolgálatba. Azt is tudta, hogy ennek a nagyhangú, szókimondó tanítványnak érző szíve van, ezért kiterjesztette rá kegyelmét, ahelyett, hogy eltávolította volna őt hivatalából. Amikor Jézus feltámadása után azt a parancsot adta, hogy „…mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7), hogy Galileában találkozhatnak vele, akkor ezzel megerősítette a bukott tanítvány kiválasztását. Péter történetének további része pedig már újszövetségi történelem.

Amikor (és nem ha!) kudarccal szembesülsz: a) Ne tetézd a bajt azzal, hogy hagyod, hogy a csalódottság reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítson! b) Alázd meg magad, és térj meg! Valld meg a bűnöd; ne keress mentségeket, ne magyarázd meg, és ne fogd a körülményekre vagy másokra! c) Fogadd el Isten kegyelmét és bocsánatát hittel, nem az érzésekre támaszkodva! Ne engedd, hogy a Sátán meggyőzzön arról, hogy amit tettél, megbocsáthatatlan! d) Vegyél igénybe minden segítséget, amire szükséged van ahhoz, hogy visszatérj a helyes útra! Inkább előbb, mint utóbb!

 

 

ÜDVÖZÖLLEK ISTEN CSALÁDJÁBAN!


„Ez bűnösöket fogad magához…” (Lukács 15:2)

Nézzünk meg két bűnöst, akiket Jézus magához fogadott: az első Máté. Adószedőként a rómaiaknak dolgozott, ezért saját népe, a zsidók gyűlölték őt. Jézusnak azonban terve volt vele. Máté jól értett a feljegyzések készítéséhez, ezért Jézus nem csupán a lelkét mentette meg, hanem a talentumait is. Így Máté írta meg a négy evangélium közül az egyiket. Még ezek után is azt gondolod, hogy Isten téged nem tud használni? Dehogynem! Az, hogy Máté meghívta Jézust az otthonába vacsorára, meglepő. Az, hogy Jézus el is fogadta a meghívást, egyenesen csodálatos. Mégis megtette, mert ő „…bűnösöket fogad magához…”. A másik bűnös Zákeus. Zákeus annyira szerette volna látni Jézust, hogy felmászott egy fára. Képes volt kimászni egy faágra, hogy megtalálja Istent. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.« Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.« Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak…«” (Lukács 11:6). Keresd hát őt szorgalmasan! Légy kitartó a kutatásban és fáradhatatlan zarándoklatodban! Fordulj el az anyagiak és pozíciók hiábavaló hajszolásától és keresd Istent! Ő nem fog csalódást okozni!

 

Vezetésre hivatva


„…kelj fel, és állj a lábadra…” (Apostolok cselekedetei 26:16)
Ha Isten vezetésre hívott el, semmilyen más szerepben nem fogod beteljesültnek érezni magad. Isten azt mondta Pálnak: „…kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek…” (ApCsel 26:16). Figyeld meg, mi szükséges a vezetésre hivatottsághoz:
1) Hozzáértés. Fel kell ismerned ajándékaidat, és oda kell összpontosítanod energiádat, ahol a siker a legvalószínűbb. Ugyanakkor el kell ismerned korlátaidat, és keresned kell olyanokat, akik azon a téren segíteni tudnak. De csak akkor tudod elfogadni mások segítségét, ha helyes az önértékelésed, és nem érzed bizonytalannak magad attól, hogy nem tudsz mindent egyedül megoldani.
2) Bátorság. Scott Peck mondta: „A legjobb döntéshozók azok, akik hajlandók megszenvedni döntéseik következményeit, mégsem válnak döntésképtelenné.” A jó vezetők nem feltétlenül a legokosabb vagy legötletesebb emberek, de ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy elsőnek elinduljanak. Tehát: „…légy igen bátor és erős…” (Józsué 1:7).
3) Tisztánlátás. Az életedre vonatkozó mennyei látást talán egy pillanat alatt kapod meg, de a megvalósulásához elvezető lépéseket csak fokozatosan mutatja meg Isten. Ne hagyd, hogy a válaszok hiánya megbénítson! A lényeg, hogy világosan lásd magad előtt a célt, még ha a részletekben nem is vagy biztos.
4) Tréning. Jó edző nélkül senki sem lesz olyan jó, mint amilyen lehetne. Ha azt hiszed, hogy mindent megtanulhatsz személyes tapasztalatból, hát sok sikert hozzá – tovább kellene élned, mint Matuzsálemnek!
5) Jellem. Megpróbálhatsz vezetni jellem nélkül, de akkor olyan vezető leszel, akit nem érdemes követni. A jellem ad erkölcsi tekintélyt ahhoz, hogy összegyűjtsd az embereket és a szükséges forrásokat a feladat elvégzéséhez. A tehetséged eljuttathat magaslatokra, de jellem nélkül nem fogsz tudni megmaradni ott. Ez a gondolat térdre kell, hogy kényszerítsen.

„tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Máté 28:20)
Ha Isten arra hívott el, hogy tanító légy egy gyülekezetben, akkor három fontos alapelv szerint kell élned: 1) Mielőtt másokat akarnál táplálni, neked kell táplálkoznod. Ne csak azért vedd a kezedbe a Bibliádat, hogy legyen mit mondanod, hanem azért, hogy saját magadat tápláld vele! Jeremiás azt mondta: „Ha eljutott hozzám igéd, faltam azt, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt…” (Jeremiás 15:16 KJV). Az emberek felismerik, ha olyan dologról beszélsz, ami saját életedben nem valósul meg. Olyan ez, mintha ki akarnál nyomni valamit egy tubusból, de közben a kupakot rajta hagyod! Csak akkor leszel hatékony vezető, ha magad is megéled, amit elérni kívánsz.
2) Szeresd az embereket, de ne kapaszkodj mindenáron beléjük! Ők Isten népe, nem pedig a te tulajdonod! A rád bízott feladat egy bizonyos célra és egy bizonyos időszakra vonatkozik; ha a végére értél, engedd át őket Isten kezébe! Te pedig folytasd életedet, és Krisztus legyen a középpontjában! 3) Az igazság örök, a módszerek változnak. Ami eljuttatott oda, ahol most vagy, nem biztos, hogy segít eljutni oda, ahol lenned kell. Az elhívatás azt jelenti, hogy mindig mozgásban vagy valahonnan valahová. Ha nem működik az, amit csinálsz, kérj Istentől új utasításokat! Ha az a célod, hogy kényelmesen illeszkedj abba a keretbe, ahonnan elindultál, és ne kelts nagy hullámokat, akkor sohasem fogod élvezni mindazt, amit Isten az út további részében tartogat számodra. Nincs értelme növekedésért imádkozni, ha közben ellenállsz a változásnak. Jézus különböző módon gyógyította meg a vakokat. Tudod miért? Hogy sohase mondhassuk: „ez az egyetlen módszer.” Ennek elismerése segíti, hogy ne tompuljon el értelmed, alázatban tart, és hiteles vezetővé tesz.

„…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt…” (2Mózes 17:5)
Ahhoz, hogy jó vezető légy, a következő két dolgot kell tenned: 1) Tölts időt az emberekkel! Izráel fiainak négyszáz évig nem volt vezetőjük. Emiatt aztán nem volt identitásuk és önértékelésük sem. Rabszolga gondolkodásmódjuk volt. Mózes ezért gyakran járt végig köztük, mert a juhok is akkor érzik magukat biztonságban, ha érzik a pásztor szagát, és hozzá tudnak dörgölőzni. Érted a lényeget? Ha félsz attól, hogy közel kerülj az emberekhez, ez talán azért van, mert van valami rejtegetnivalód, de az is lehet, hogy a büszkeséged, bizonytalanságérzeted vagy gyengeséged az oka. Az emberek csak akkor fognak értékelni és követni, ha érzik, hogy te is értékeled őket. 2) Járj előttük! Honnan tudod, hogy mikor van itt az ideje továbblépni egy új területre? „…zúgolódott a nép Mózes ellen…” (2Mózes 17:3) Azért zúgolódtak, mert nem volt víz azon a helyen, és a szomjas birkák mindig panaszkodnak. Ha elkezdődik a suttogás és duruzsolás, akkor valószínűleg túl sok időt töltöttél a közösségépítéssel, ideje már a vezetésre figyelni! „…az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt… vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!… Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép…” (2Mózes 17:5-6).
Amikor már nem próbálkozol többé azzal, hogy sikeresen elvegyülj köztük, hanem hajlandó vagy előállni, Isten természetfeletti forrásokat bocsát rendelkezésedre, hogy az előtted álló kihívással sikeresen megbirkózhass. Sosem állított még le nagy terveket véglegesen a pénzhiány, de a hit és bátorság hiánya igen, és az, ha nem volt senki, aki hajlandó lett volna előlépni és vállalni a kockázatot. Ha vállalod, hogy előállsz, felfedezed majd, hogy Isten „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel…” (Filippi 4:19). Hallod? Az ő gazdagsága szerint! Az pedig hozzáférhető, ha hajlandó vagy kilépni komfortzónádból és bátran cselekedni.

2019. február 15. LENNÉL-E OLYAN, MINT A LILIOM?

1996. november 1.

Megváltóm, köszönetet mondok
Szent Nevednek
szeretetedért és csodáidért,
de lásd idõnként
elhagy a bátorság,
és nagy bánatomban,
amit vétkeim miatt érzek,
mintha szélviharként érnének
az események, végigvernek rajtam
mint heves hullámok.
És felkiáltok: Ó, mit tegyek?
De lelkem nem élvez békét,
amíg le nem csendesednek a hullámok.

Ne félj! Igyekezz örömet szerezni nekem! Ne tagadd meg tõlem, hogy ily módon is veled lehessek. Csupán te és én… Légy az én zarándokom, a Szívem zarándoka, és maradj örökre Szívemben! Biztosra veheted, hogy lelked élvezni fogja Szentséges Szívem gyönyörûségét.
Ajkamról foglak táplálni és Szívem mindig szeretni és vigasztalni fog. Minden lépést velem együtt, a te Megváltóddal fogsz megtenni.
Boldog vagy-e most, hogy ily módon vagy velem, Szívem leánya?

Uram, évek óta beszélgetek Veled, de mind a mai napig álmélkodom és értetlenül állok választásod elõtt! Itt voltam én, a tiszteletet nem érdemlõ holttest, és ki volt az, aki meglátogatott? A Legyõzhetetlen, a Magasságbeli! És most Te kérded, boldog vagyok-e Veled?

Igen, én kérdezem, leányom… 1

Oly kevéssé szolgáltam rá, hogyan találhatnék hát méltó kifejezést adományodhoz? Hiszen Te magad vagy az adomány! Te vagy örömöm, békém, tömjénem, mosolyom és nevetésem. Te vagy életem, gyönyörûségem, lélegzetem és szemem fénye. Te vagy apám, anyám, gyermekem és barátom, Te vagy az én Uram és Istenem. Te vagy lelkem ragyogása, senki sem hasonló Hozzád! Igen, amikor Veled vagyok, szinte belehalok a boldogságba!

Igen! Szeress és tarts többre mindennél és mindenkinél! Társaságomban mindenféle jó történik veled. Barátom és nõvérem 2, túl sok lenne, ha feltennék neked egy kérdést?

Nem, Uram.

Vassula, gyönyörûségedet leled-e törvényemben?

Ó igen! Te magad vagy a Törvény. Egész lényed és minden, ami te vagy, az Törvény. A Te törvényed, Megváltóm, számomra az Élet.

Hallottam, amint Lelkem szólt szájad által, ezért vagy te az én gyönyörûségem is. Tudják meg a népek, miként emelem magamhoz a lelkeket szeretetemmel…
Figyelj most, Vassula, és felelj õszintén erre az utolsó kérdésre! Végül diadalt fogok aratni, de addig szenvednem kell, és el kell viselnem a Sátán diadalait. Diadalának nevezem, valahányszor kárhozatba visz egy lelket.
Az a kérdésem: “Megörvendeztetnél-e engem, a te Istenedet, és lennél-e olyan, mint a liliom?”

Mit tehet Érted egy egyszerû liliom? 3

A liliom nem aggódik a holnapi nap miatt. Minden napnak megvan a maga baja. Tudsz-e változtatni valamin aggódásoddal?
Kövesd tervemet, amit kigondoltam számodra és teljesen bízz meg bennem! Ily módon, akarsz-e liliom lenni?

Ha ez tetszik Neked, Uram, akkor igen.

Feledkezz meg önmagadról, amikor két karomba veszlek! Halj meg önmagad számára és mondj le magadról, hogy velem együtt fölvehesd keresztemet! Én és te megosztozunk rajta a lelkek megmentéséért. Keresztem által arattam diadalt a múltban, és általa leszek diadalmas ebben az idõben is a Sátán terve felett.
Légy velem egy, és engedd, hogy hordozzalak!
Én, Jézus, megáldalak. IC


1 Lenyûgözött Krisztus egyszerûsége és ahogy ezt mondta, mint egy gyermek.
2 azt hiszem, Jézus azért hangsúlyozza a “nõvér” megszólítást, mivel elmulasztottam Õt Bátyámnak szólítani
3 Meglepett kérdése.

A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.

A Szent Családra gondolva ami jót tesz nekem, az az ő egyszerű életmódjuknak az elképzelése. Kis Szent Teréz

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1 Jn 4.18

A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni; az Ő szeretete ki tudja űzni minden félelmünket.

Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis Tamás)

Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. Anthony Robbins

Csodálatos a rózsafüzér imádságának egyszerűsége és mélysége… Az ismétlésnek, is megvan a maga jelentése. Olyan ez, mint a szívdobogás. A szívdobogásból hiányozna az élet? Vagy mint a tenger hullámverése. Ebben ne lenne áhítat?
A rózsafüzér imádkozása által Mária Szívén keresztül Krisztus és Rajta keresztül a teljes Szentháromság szépségének szemlélésébe és mély szeretetének megtapasztalásába nyerünk betekintést.

Elmélyültek bennem az evangéliumokban megőrzött szavai. Élete példaképpé vált számomra. Reményt kelt bennem elköteleződése azok mellett, akik kicsik, bűnösök, akik betegnek és életképtelennek érzik magukat. Akik küszködnek a hitükkel. Visszahozza az élet vérkeringésébe, az emberi közösségbe azt, aki elveszett. A názáreti Jézus észreveszi azokat, akikkel igazságtalanul bánnak, akiket Isten és a vallás nevében kirekesztenek, megaláznak, elítélnek. Ez vonzóvá teszi számomra a vallásosságát, istenképét, emberszeretetét, személyiségét. Világnézetem és személyes életem részévé vált tanítása, bánásmódja az emberekkel, ahogyan szenvedett és halála után megmutatkozott. (Mustó Péter)

Ha gyakran jöttünk Istenhez a napfényben, akkor remegő lábaink meg fogják találni az ismerős ösvényt a legsötétebb éjszakában is, mert már a második természetünkké vált az, hogy Hozzá megyünk. Richard Exley

Ha önmagad felett győzedelmeskedni akarsz, akkor önmagaddal szemben mindig Isten pártjára kell állnod. (Tertseegen)

 

„Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak.” (Ef 5,10) Önálló gondolkodásra biztat Pál apostol. Összekuszálódott világunkban – amelyben összefonódik a jó és a rossz – kell megítélnünk, hogy mi kedves az Úrnak. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne éreznénk, hogy milyen szétválaszthatatlanul kapcsolódik össze benne a jó és a rossz. Mi alapján fogadjunk el, vagy utasítsunk el? Mi igazít el bennünket? Hogyan döntsünk? Pál apostol ad támpontot. A világosság gyümölcseiről ír az efezusi gyülekezetnek: Jóság, igazság, egyenesség. Ez a döntésben a mérce. (Baranyayné Rohn Erzsébet)

 

„Jézus így válaszolt a samáriai asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból az élő vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.”” (Jn 4,13–14) „Adj innom!” Lenyűgöző, ahogyan Jézus megszólít! Kiválaszt egy hétköznapi pillanatot, s egy gesztussal elindít egy mély, életet megfordító párbeszédet. Ezt csak Isten Fia teheti! És máris az örök életről, az élő vízről beszél, amelyet ennek az asszonynak – a samáriainak! – kínál. Az asszonyban elindul valami, megy, és hirdeti: Jöjjetek, lássátok azt az embert (…): vajon nem ez-e a Krisztus? Adj innom! – szól hozzánk Krisztus. Mikor épp „vízért megyünk”, és nem is számítunk tán a megszólításra. És Jézus csendben szól, hív, tanít, szavával eltalál, hirdeti nekünk is az Atyát, és megfordítja életünket. Áldott az a perc, amikor találkozunk vele! (Kőháti Dóra)


MIKOR MÉG SEMMI NEM LÉTEZETT
Mikor még semmi nem létezett,
nemzetek, népek, királyok és bölcsek.
Nem volt még ember és földi élet sem,
Te akkor már szerettél engem.
Hatalmak jöttek, és tűntek el,
de oly csodát, mint Te, senki nem tehet.
A Földnek kincse nem érhet fel Veled,
és senki másé nem lesz már szívem.
Eljöttél, feláldoztad magad.
Szenvedtél azért, hogy célt mutass.
Helyettem meghaltál, hogy éljek,
és ezért követlek – bárhová!

 

„Pál írja: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fil 3,12) Pál apostol és más nagy keresztény emberek életére fölnézünk. Csodáljuk hitüket, bátorságukat, egész életüket. De ne elégedjünk meg az ilyen megállapításokkal: „Ők különbek, átlagon felüli hitet kaptak”, és így tovább! Keressük meg a különlegességük forrását! Pál hitével kapcsolatban nem egy állapotról ír, hanem egy érési folyamatról, amelynek elején az áll, hogy Krisztus megragadta. Volt személyes találkozása. Utána tudatosan kereste Jézust, és követte útmutatását. Európába is azért hozta át az evangéliumot, mert Jézus utasítását kapta álmában. Folyamatosan mellette döntött, ezért erősödött meg a hite. – Ha mi egyszer Jézus mellett döntöttünk, keressük továbbra is a vele való találkozás minden lehetőségét, kihasználva az alkalmas időt! Így lesz nekünk is fénylő hitünk és csodás istentapasztalatunk! (Missura Tibor)

Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs; Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve. (Schopenhauer)

Bátorságért.

 


A mai nap imádsága:
Uram! Segíts engem, hogy szeretetedre merjek mai napon is rábólintani! Ámen

Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvélre? Nem itt élnek-e közötünk húgai is?… Sehol nem vetik meg a prófétát, csak hazájábanm, rokonai között és saját házában.
Márk 6,3-4

Szeretünk idézni másokat, de igen gyakran nem pontosan tesszük. Így van ez akkor is, amikor azt mondjuk: “Senki sem próféta a maga hazájában!” Ezzel a prófétaságot (próféta=látó) jó messzire el is löktük saját hétköznapjainktól. Pedig lehet mindenki próféta a saját hazájában… csak a Mester azt mondja: otthon egyik prófétát sem “kedvelik”. S ha nem vagyunk kedvesek a környezetenek, akkor miért válasszuk ezt a létformát?

A prófétaság, a látás, a meglátás más életstílust ad, másfajta életre sarkall. Ha látjuk azt, amit más is lát, az még nem vall különleges képességre. Sokan vannak viszont olyanok, akik nem akarják látni azt, amit csak a vak nem lát… Hányan mennek el közömbösen égbekiáltó disznóságok mellett, hányan hallgatnak, mert azt mondják: “Mi közöm hozzá, nem az én életem!” Így távolodnak el emberek a normális élettől, szakadnak le, s kerülnek a társadalom perifériájára, olyakor azon túlra is. Senki sincs, aki figyelmeztetné őket lelki kiskorúságukban: Vigyázz, ennek ez és ez lesz a vége… Vannak persze olyanok is bőséggel, akik a saját céljaik elérésére szívesen riogatják embertársaikat, de ez nem lelki, hanem politikai kérdés…

Mit lát a látó? Aki a prófétaság lelkét kapta – teljesen mindegy milyen mértékben -, az látja, hogy az Isten törvénye mindenütt jelen van, azt megkerülni, kijátszani nem lehet. Ahogyan nem lehet a természet erői ellenében élni, csak azokkal együtt, ugyanígy vagyunk az Istennel is. Megpróbálhatunk vele szemben élni az életünket, aminek következményét produkálta az ember a 20. század világégéseivel… A nyomorúságokkal megterhelt posztmodern ember “post mortem”-emberré is vált, azaz “halál utáni”-vá… Egy olyan világban, ahol általános jelenség lett a kétség, a jövokép bizonytalansága, az egyén helyzetének problematikussága, a nyelv kifejezo erejének korlátozottsága, az Istent nem ismerő lélek feladja, s a “halál utáni”, “nekem már minden mindegy” állapotába süllyed. Találóan mondta II. János Pál pápa: “A huszadik században a legnagyobb ellenségünk a közömbösség!” Ezt egyszerű vidéki papként még megtoldanám annyival: “A tudatlanság is!” …Bár a három testvér gyakran együtt jár: Hitetlenség, közömbösség, tudatlanság.

Aki látóvá vált, annak szólnia kell, ha gödröt lát, mert ha nem, akkor sokan gödörbe esnek. Gödröt betemetni úgy, hogy közben másik még nagyobb gödröt ásunk – szerencsétlen vállalkozás. Jelen világunk szociális problémáit így igyekeznek megoldani, de olyan megoldás nem létezik, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta-levelek is érintetlenek maradjanak. MIndennek ára van, a jóért áldozatot kell hozni.

Prófétának lenni “itthon” nem kedves feladat, de azért van eredménye, mert csodák történnek ma is. Ha nem is olyan “igazi látványos, nagyok” – bár minden nézőpont kérdése -, aki kicsiben is, a számomra csodában is ugyanaz a Nagy Isten munkálkodott. Ezt tudni, mondani, megláttatni másokkal azt jelenti, hogy nem tiltakozunk az ellen, ha Teremtőnk időnként ránk teríti a prófétaság láthatatlan köntösét… Ennek a köntösnek a súlya óriásinak tűnik, a csoda mégis az, hogy ennek ellenére nem lehúz, hanem emel.

 

Békesség…


A mai nap imádsága:
URam! Életet kerestem, s Te békességet adtál. Boldogságot kerestem, s Te lehetőségeket adtál, hogy szerethessek. Hála Neked kimondhatatlan jóságodért! Ámen

 

Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,
Róm 8,5-6

Közgazdászok becslése szerint 2015-re a wellness-szolgáltatások pénzügyi értéke meghaladja az autóiparban és az ingatlanpiacon forgó tőke együttes összegét… Óriási üzlet tehát a múlandó test “karbantartása”. Kevesen tudják, hogy a wellness nem amerikai, hanem indiai gyökerű, csak Indiában a perifériás vérkeringés serkentésére használják az ősi, ajuravédikus orvoslásban, hogy az ilyetén módon előkészített testben a mindenféle hánytató és hashajtó teák hatékonyabban fejtsék ki hatásukat. (A wellness persze annyiban amerikai, hogy ők csináltak belőle világméretű üzletet.)

Természetesen nagyobb törődést érdemelne meg testünk, mint amit megkap – ne felejtsük, Pál is a Szentlélek templomának nevezi a testünket -, de a “test dolgaival való törődés” ebben az összefüggésben nem a fizikai kondíció meglétének kérdését veti fel, hanem azt, hogy kinek mi a célja az életben. Az egyik az múlandót teszi meg legfőbb értéknek, a másik az elmúlhatatlant. Egyik, és a másik is annak rendeli alá életét, amit fontosnak tart. S ami a legfontosabb, az irányítja gondolatainkat.

Amíg fiatalok vagyunk, s testünk mindent velünk együtt csinál gondolkodás nélkül(!), addig nincs is semmi baj azzal, hogy a mértéktelenség miatt szenved a testünk; evésben-ivásban, élvezetekben, s ne felejtsük ki a kizsákmányolás társadalmilag leginkább elfogadott módját: az éjt nappallá tévő munkát! A gond akkor kezdődik, amikor testünk veszít rugalmasságából, elkényelmesedik – azaz öregszünk. Amikor ütközünk a ténnyel: az idő nagy része eljárt felettünk, akkor hirtelen fontossá válnak eladdig elhanyagolt lelki dolgaink.

Ahogyan a testnek, úgy a léleknek is szüksége van időre, hogy megerősödjék. Amíg azonban a test “önmagában” képes regenerálódni, a lélek megújulását egyedül csak az Isten képes munkálni. A békesség ugyanis az Istennél, az Istenben van – ez a hívő ember tudása. Ezért törekszik egész életében arra, hogy naponta észrevegye Teremtője hívó és útjelző figyelmeztetéseit. Mert az Isten elfogadása, ajándékainak befogadása maga az Élet…

 

Gyermekség…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne felejtsem el, hogy gyermeked vagyok! Ámen

Azután vita támadt közöttük arról, hogy közülük ki a nagyobb. Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: “Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.”
Lk 9,46-48

Pilinszky János gondolatai a gyermeki létről…

A gyermekek mernek a pillanatnak, a mának élni, akár a mezők liliomai. De életük nem üres, nem semmirekellő, nem tűrhetetlen! A gyermekek az ábrándok teljességében élve tudják magukat oly alázatosan kiszolgáltatni a pillanatnak. Az ő belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért érezhetik magukénak az egész teremtett világot. “Szegénységükben” övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden ragyogása. Milyen szánalmas hozzájuk viszonyítva a felnőttek, s kivált a gazdagok birtoklási vágya, szerezve egyre szegényebb, gazdagodva egyre nincstelenebb állapota a léleknek!

A lemondással nem a szegénységet kéri tőlünk Jézus, hanem a birtoklás egyetlen lehető módjára, a szelídségre nevel. A teljességgel ajándékoz meg a legmagasabb szinten: az Atya szerelmével.

Mit jelent a gyermekség? Először is bizalmat. A felnőttség (s újabban a modern kor) kísértése, a világ képtelenségének érzése: a gyermek számára nem létezik. Ő belenéz a világba, mint a napba (nyitott szemmel a közepébe), s nem vakul bele. Ő bízik benne. Nem ismeri, mégis elfogadja. Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben.

Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs miért félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s később szinte kivétel nélkül elfelejtjük! Felnőttségnek nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ s a többi ember elől – s talán Isten elől is? Milyen leszűkülést jelent a felnőttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a hit!

Az “evangéliumi gyermekség” a pillanat megszentelése, örökös jelen, mely földi előképe a mennyei örökkévalóságnak. A “felnőttek” általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Ők egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.

Az “evangéliumi gyermekség” önzetlenséget jelent. Egy gyermek “csupa fül és csupa szem”. Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Az “evangéliumi gyermekség” tisztaságot követel. Isten e kérdésben nem ismer kivételt.

Határaink…


A mai nap imádsága:
Uram! Add hogy lássak, s tedd, hogy érezhessem éltető szereteted melegét! Ámen

1Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? 2Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. 3Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni… 8Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. .
Jakab 4,1-2 és 7-8

“Mélyvíz, csak úszóknak!” – Ki ne ismerné ezt a táblát? Figyelmeztetése életet menthet, figyelmen kívül hagyása pedig tragédiába torkolhat. Sok táblával találkozhatunk nap mint nap, gyakran idegesítőnek tűnhetnek, pedig nem ezzel a szándékkal tették ki őket – többnyire -, hanem azért, hogy védjenek minket. Öntörvényűséggel nemcsak a közutakon találkozhatunk – lásd notórikus KRESZ-t áthágók -, de az élet minden terültén megtalálhatók ezek a gátlástalan “jellemek”. Megfékezésük lehetséges, végleges kiszűrésük reménytelen vállalkozás. Örök emberi tulajdonság, ősbűnből fakadó készség a határok átlépése…

Jakab levele, mely csak későn (Kr. u. 200) jelent meg az újszövetségi iratok között, egészen a 4. századig nem volt elismert. Ez a levél ugyanis nem tartalmazza a “hit általi megigazulás” tanát, s Jézusra utalás sem található benne. Praktikus életvezetési tanácsok – zsidó bölcsességirodalomból és jézusi hagyományokból – sokasága van ebben a levélben, azaz: Mélyvíz, csak úszóknak!

Senki nem születik szentnek, emberként jövünk erre a világra, s hogy emberként is megyünk ki belőle, az egyedül rajtunk múlik. Ennek oka nyilvánvaló: a döntés szabadsága. Sokmindent lehet a körülményekre fogni, de a végső döntés a mi kezünkben van… ennélfogva nincs mentségünk!

Aki tisztességel kíván élni, aki meg akarja élni saját életét, aki nemcsak “megúszni” akarja ezt az egészet, annak erre egyetlen lehetősége van csupán: Közelednie kell az Istenhez. Aki nincs a tűz közelében, hogyan melegedhetne meg? Aki csuromvizes a bűntől, s távol didereg, az hogyan beszélhetne hitelesen a Szeretet tüzéről? Isten tüze elsősorban nem kívülről, a körülményekben érezhető, hanem belülről melegít. Ezért kell megtisztítani szívünket, mert ha ezt nem tesszük, hiába kívánjuk, nem kapjuk meg…

 

Indulatok…


A mai nap imádsága:
Uram! Oly nehéz uralkodni magamon, pedig szeretnék. Kérlek, szereteted valósága teremje meg bennem gyümölcseit, hogy olyanná válhassak, amilyennek magam is szeretném! Ámen

“Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?” De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) .
Lk 9,54-56

A világ legértelmetlenebb dolga a háború – mégis az emberiség történelme a háborúk történe is egyben. Alapvető ösztöne az embernek, hogy uralkodjon másokon, s érdekes módon, amíg nem uralja szívét a krisztusi szeretet, addig nem tud uralkodni még önmagán sem.

A konfliktusok mindig azért keletkeznek, mert igazságtalanság történik. Az igazságtalanság nemcsak a léleknek fáj, de messzemenő következményei vannak a testre nézve is, még beteggé is tehet. Ha a király túl sok adót hajt be szolgáitól, azok egy ideig tűrik ugyan, de egyszercsak fellázadnak, ha valaki mindenkivel pimaszkodik, egyszer bizony emberére akad, aki jól elveri, s ugyanígy, ha egy nemzet a másik nemzet életére és javaira tör, akkor – idő kérdése ugyan -, de az a nemzet sem hagyja magát végtelenségig kizsákmányolni, megalázni. Törvény ez, amit Isten az emberek szívébe írt. Kár, hogy minden generáció a maga módján, de elfelejti az isteni útmutatásokat… Érdekes, de a lélek legbenső, isteni része nem felejt, sőt, generációkon keresztül is képes hordozni a kollektív fájdalmat, teremtettségbeli büszkeségét vagy éppen a kegyességet.

A konfliktus soha nem abban a pillanatban kezdődik, amikor az láthatóan átlépi az egyébként még elfogadható kereteket, hanem mindig abban a “bűnös” pillanatban, amikor valami istentelenségre szánja el magát az ember, amikor cselekedeteinek iránya a szertetetlenség felé veszik útjukat. A konfliktus kitörése már csak látványos aktusa annak, ami tovább már nem volt fenntartható, mert eladdig is nélkülözte a természetest, vagyis az isteni normalitást.

A tanítványoknak igen tetszik a megtapasztalt jézusi erő, s szívesen odavágnának ezeknek a feltételezhetően durva elutasítást tanúsító samáriaknak… “Úgy kell nekik! Hogyan is mertek szembeszállni az ő elemeknek is parancsolni tudó Mesterükkel?” – gondolhatták a tanítványok, de ez a reakció a “szemet szemért – fogat fogért” újra konfliktust teremtő lelkületet tükrözi. Jézus azonban nem ezt a lelkületet jött megerősíteni, hanem az Új Törvényt meggyökereztetni az emberszívekben, hogy a szeretet s az istenes jószándék – régen ezt jámborságbak nevezték – legyen a meghatározó mindannyiunk életében. (Fontos: a jámborság nem egyenlő a balgasággal!)

Az elmúlt kétezer évben ezt az isteni akartot sajnos nem sikerült betölteni… Vajha újabb kétezer év próbálkozásai eljuttatnak minket a rég várt isteni igazságosságra?

 

Prédikációk…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak a szavaink, de életünk mindennapi cselekedetei is hirdessék igazságaidat! Ámen


Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
2 Tim 2,15

A reformáció központja a szószék… Onnan hirdettetik ugyanis a Krisztus! Szószéken állni kiváltság, de egyben óriási “nyomás” is. Rendszeres templomlátogatók számára ismerős a helyzet: a gyülekezet a gyenge, semmitmondó, szópanelokkal telitűzdelt prédikációtól, a fungens pap pedig az elváráskényszer miatt szenved. Jól szeretne prédikálni, nagyobbat akar mondani, mint Jézus URunk a példázataiban, aztán végül mégsem sikerül, elvész saját szóerdejében… Legkeserűbb érzés, amikor szégyent vall a prédikátor. Teljesítményt várnak tőle, de az eredmény elmarad, valahogyan semmi hasznosítható nincs a szószékről elhangzottakban, s így csalódottan mennek haza a hívek, gyakorlatilag nincs semmi a “tarisznyájukban”, amit elővehetnének az előttük álló újabb, küzdelmes hétben.

A lendületesen munkálkodó ifjú Timóteusnak – Ő Pál apostol elkötelezett “kollégája” a missziói munkában – is szüksége van biztatásra, hiszen olyan ember nincs, aki soha meg nem lankad. Az apostol a legegyszerűbb “direkt-(lelki)pásztorolást” választja, s azt írja levelében: “Igyekezz!” Az esetek többségében ez nem sokat segít, de van amikor mégis elégséges az ilyetén noszogatás. Fontos ugyanis, hogy ki mondja: “Szedd már össze magad!” Akinek adunk, a szavára, aki tekintély számunkra, aki szeret minket, azért hajlandóak vagyunk néha olyat is megtenni, amit másnak nem tennénk meg.

Az igyekezés persze önmagában még kevés. Méltányolható a törekvés, de ennél többet várnak el attól, aki az evangélium hirdetésére szánja oda életét. Az ige “fejtegetést” akkor végzi jól a pap, ha helyesen érvel, ha követhetők a gondolatai, ha végzi azt, amire hívása van, azaz: tanít, s nem csak érzelgősen monologizál. Az igazság az, hogy az igazság mindig megáll a maga lábán, vagyis nem kell neki mankó, bármiféle támogatás. Ami nem igaz, azt szokták általában “magyarázni”. Ha valami elsőre nem érthető, pedig magyarul, józanul érvelnek, akkor fel kell tenni mindig a kérdést: Miért ennyire bonyolult, ami normálisan nagyon is egyszerű? Kinek az érdeke ez a “bonyolítás”?

Luther prédikációinak, tanításának talán a legnagyobb erőssége – azon kívül, hogy az igazságot fejtegeti -, hogy egyszerű, s érthető. Lutherünk ezt azzal éri el, hogy példáit az életből veszi, saját tapasztalásait is előhozza, s beleteszi az érvelésébe… Felvállalja ember-voltát, s nem spiritualizálja el a hitet úgy, ahogyan azt manapság sok prédikátor teszi. Az evangélium megértésnek a hozadéka a közösség fejlődése. Ha egy közösség fogy, satnyul, elerőtlenedik, az bizony azt jelenti, hogy a tanítás nem életszerű! Az életnek nem a kultuszt kell szolgálni, hanem a kultusz, a liturgikus cselekmények szolgálják az életet!

 


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]