Szerző archívum

A közösségben a méret a lényeg: minél kisebb, annál jobb

 

“Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Zsoltárok 133:1

Isten szándéka az, hogy együtt tapasztaljuk meg az életet. A Biblia ezt a megosztott tapasztalatot hívja közösségnek.

Ennek ellenére mára ez a szó szinte teljesen elveszítette biblikus jelentését. A “közösség” már leginkább alkalmi beszélgetéssel, találkozóval, étkezéssel és jókedvvel azonosítható.

Az a kérdés, hogy “Hol a közösséged?” azt takarja, “Hová jársz gyülekezetbe?”. És az a mondat, hogy “Maradjatok az alkalom után egy kis közösségre…”, általában azt jelenti, hogy “Frissítőre számíthatsz…”.

A valódi közösség sokkal több, mint az alkalmakon megjelenni. Ez az élet közös megtapasztalása. Hozzá tartozik az önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás és minden más “egymást” jellegű parancs, amit az Új Szövetségben megtalálunk.

Amikor a közösségről beszélünk, számít a méret: Minél kisebb, annál jobb. Dicsőíteni tudsz tömegben, közösséget gyakorolni nem.

Amint egy csoport 10 főnél nagyobbra növekszik, valaki már nem vesz benne részt – általában a legcsendesebb ember – és egy páran uralni kezdik majd a csapatot.

Jézus egy tanítványi kiscsoporttal szolgált. Kiválaszthatott volna többet is, de tudta, hogy a 12-es létszám megközelíti a maximális méretet, ami szükséges egy kiscsoporthoz, hogy mindenki aktív résztvevője legyen.

Krisztus Teste is, a tiédhez hasonlóan, valóban sok apró sejt gyűjteménye. A Krisztus Testén belüli élet, a tiédhez hasonlóan, sejtekben található.

Éppen ezért minden kereszténynek szükséges a gyülekezetén belül egy kiscsoportba tartozni, legyen az egy házicsoport, Vasárnapi Iskolai Csoport vagy bibliaóra. Ez az igazi közösség helyszíne, nem a nagy összejövetelek.

Ha a saját gyülekezetedet egy hajóként képzelnéd el, a kiscsoportok lennének a mentőcsónakok. Isten egy bámulatos ígéretet adott a hívők kis csoportjai számára: “Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20)

Beszéljünk róla!

Készíts egy őszinte kiértékelést a kiscsoportodról és tedd fel a következő kérdéseket:

* Túl nagyra nőtt-e a csoportunk ahhoz, hogy minden egyes tagja aktív résztvevő lehessen?
* Működik-e a közösségünkben a “önzetlen szeretet, önmagunk őszinte megosztása, gyakorlatias szolgálat, áldozatkész adakozás, együttérző vigasztalás”?

 



Élethosszig tartó szolgálat

Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már elore elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra. (Efezus 2:10)
?

“Isten nem azért teremtett a földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá.”

Három dolgot tehetsz az életeddel: elfecsérelheted, kényelmesen eltöltheted, vagy felfoghatod befektetésként is. A legjobb felhasználási mód az, ha befektetsz valamibe, ami „túlél”.

A legrosszabb, amit tehetsz az, ha csak a mának és csak magadnak élsz. Isten nem azért teremtett a Földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá.

A Márk 10:45 alapján tudjuk, hogy Krisztus két dolog miatt jött a Földre: „Mert még az Emberfia sem azért jött a földre, hogy mások szolgáljanak neki. Azért jött, hogy o szolgáljon, odaadja az életét, és így sok embert megmentsen.”

Ahogy a növekedés útját keressük, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá, meg kell tanulnunk azt, hogy hogyan legyen élethosszig tartó a szolgálatunk. Ez lesz az alapja a hosszútávú szellemi örökségünknek.

Azt szeretném, ha ma a következő verseken elmélkednél, melyek Isten elhívásáról szólnak. Imádkozz ezekért és kérd Istent, hogy mutasson új módokat arra, hogyan lehetsz odaadó szolgáló a körülötted élők felé.

„Álljatok mindenben Isten rendelkezésére,(…) hogy a testetek és annak részei a jó célokat szolgálják.” (Róma 6:13)

„De nem számít még az életem sem. Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelmérol.” ( ApCsel 20:24)
?

„Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt.” (Márk 8:35)
?

Sosem fogod valóban élvezni az életet – úgy, ahogy Isten eltervezte – amíg meg nem tanulod, hogy az nem rólad szól. Úgyhogy menj, és élj szolgáló életet!

 

 

Szeresd felebarátodat, mint önmagad!

 

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)

Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)

Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.

Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.

Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.

Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.

– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.

– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.

– Igazad van, – mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)

A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.

Békesség…
A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy megbékéltettél a világgal, s mindenek előtt önmagammal! Add, hogy kegyelmed révén olyanná fejlődhessen életem, amilyennek azt Te is elrendelted, s hogy istenes álmaim találkozhassanak a Te akaratoddal! Ámen
Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.
Róm 5,10
Saul-Pál – aki ugye nem is volt tanítványa Jézusnak, de azért az apostolok közé sorolják -, egyértelműen másképp prezentálja Krisztust a római gyülekezetnek, mint a többieknek (értsd: más kultúrában felnövekedetteknek, lásd: inkulturáció!). Ő maga írja: “zsidónak, zsidó, görögnek görög vagyok”. Ez azt jelzi, hogy másként kell neki megfogalmazni neki ugyanazt a zsidó kultúrában, s megint másképpen a görögben. Nyilvánvaló, hogy a világvárosban élő, felvilágosultabb(liberálisabb?) rómaiaknak is másképpen kell elmagyarázni a Krisztus-eseményt… De mi is az valójában?
A Krisztus-esemény egyértelműen az Isten szeretetének történelmi lenyomata. Vitathatatlan tény, hogy Krisztus nélkül nem lenne modern időszámítás, Nélküle nem lenne keresztény (krisztianoj=krisztuskövetők szóból) Egyház sem és Krisztus nélkül egészen másképp fejlődött volna az emberiség… Érdemes tehát elgondolkodni azon, mi is az, ami mássá, különlegessé teszi a keresztény vallást a többinél, s mi az a specifikum, ami – ha nem is mindig a keresztény embert, de az eredeti krisztusi tanítást – a többi vallás fölé emeli?
Az első a Krisztus (héber Messiás szó görög tükörfordítása) az Írások szerinti feltámadása. A halál legyőzésének gondolata az embert végigkíséri egész élete folyamán, hol direkt, hol indirekt módon. Váratlan események, nemegyszer borzalmas tragédiák ékelnek bele életünkbe óriási kérdőjelet: “Hát ennyi lenne csak az egész, s nincs tovább?” A földi élet újraélésének gondolata gyaníthatóan az emberrel egyidős, hiszen az ember élete végén ha mérleget von,akkor ott már jól látja, hogy mit kellett volna másképpen csinálni… Vannak vallások, ahol hisznek a reinkarnációban, a tradicionális keresztények azonban ezt a lehetőséget – alapos okkal – kizárják. Értékét az emberi életnek éppen az adja, hogy megismételhetetlen! Bizony nem lehet visszaadni az ellopott/megnyomorított gyermekkort, s nem lehet újrakezdeni a “startvonalnál”, hogy – most már ismerve a következményeket – még egyszer ne kövessük el az(oka)t az életvezetési hibá(ka)t, ami(ke)t elkövettünk! Jó lenne, de nem lehet… ha lehetne, akkor az ÚRIsten kijelentette volna, ahogyan Krisztus feltámadása által is megbizonyosította, hogy van a halál után élet, egy új, egy megdicsőült (értsd: tökéletes).
Krisztus evangéliuma a megbékélés lehetőségének jó híre. Nem Istent kell “kibékíteni”, hiszen Ő Isten, nem pedig egy durcás kisgyerek, hanem minket izgága véges embereket kell kibékíteni, akik határtalanul beleszédülünk az anyagvilágba, mert valahogyan, nagyon-nagyon ember-szerűen, kárpótolni akarjuk magunkat a földi életünk beteljesületlenségéért. Jóllehet törekszünk a földi mennyország megalkotására, de ahogyan öregszünk, inkább csak a poklait látjuk meg…
A Krisztus-esemény üzenete, hogy van folytatás, hogy a hiány megszűnik, hogy ami eltörött az összeforr, ami elkezdődött, az befejeződik, s ami látszólag megszakadt, annak Istennél folytatása van… Ennek a tudata nemcsak új dimenzióba helyezi életünket, de egyben békességet is teremt, nem gyorsan elmúlót, hanem tartósat. Békességre jutni, azaz megelégedni saját életünkkel csak akkor vagyunk képesek, ha el tudjuk fogadni létünket, s benne minden eseményt, történést Isten-akarta/vezérelte sorsként. Ide, ebbe az állapotba eljutni azonban önerőnkből sosem vagyunk/leszünk képesek; szükségünk van Teremtőnk kegyelemére, amit azonban naponta kérhetünk…
Múlandóság..

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy felfedezzem szeretetedet mindenben, ami múlandó, s hálát tudjak adni örökkévalóságod megtapasztalt csodájáért! Ámen

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is;
de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1Jn 2,17

Az idő múlását leginkább emberi kapcsolatainkban tapasztaljuk… Minden egyes új nap kicsit másképpen láttatja meg velünk ugyanazt: barátunkat és barátnőnket, társunkat vagy éppen szüleinket. Folyamatosan változnak – ahogy manapság sokszor és helytelenül, de közhelyesen jól érthetően mondani szoktuk – a prioritások. A tartós kapcsolat, vagy éppen annak hiánya; gyermekünk betegsége vagy önfejűsége; a nem várt tragédia fájdalma, bizony egyik pillanatról a másikra képesek átírni az addigi fontossági sorrendünket! Ilyenkor érezzük át igazán: minden múlandó.

A múlandóságban az egyik legfájdalmasabb, hogy a múltat nem lehet átírni. Ha a mesebeli jótündér a valóságban is képes lenne teljesíteni a három kívánságunkat, bizonnyal sokan becserélnék a hármat egyre: csakhogy a múltat újrahírhassák! Hála Istennek, ez így nem működik! (Ezért okulhatunk hibáinkból, s bölcsülhetünk.) Lehet méltatlankodnunk, de egyszeri és megismételhetetlen életünk rajztáblájához nem kaptunk radírt -, amit rajzolunk vagy festünk rá, az lesz rajta. Az idő egy kissé ugyan halványítja rajta a maszatolásokat, a pacákat -, de azért jól kivehetően, árulkodóan és/vagy terhelően mindvégig ott maradnak az éktelenkedő foltok.

Minden múlandó. A fiatalság és a szépség, az erő és a sikerek. Jó, hogy azt sem tud(hat)juk, hol van életünk közepe, de ettől a tény tény marad: egy bizonyos ponttól már nem befelé, hanem kifelé haladunk belőle. A hitét felelősséggel és őszintén élő ember ettől mégsem esik kétségbe, sokkal inkább alkalom ez számára a hálaadásra – minden örömért, s minden bánatért is – bár azt, hogy a rosszat is megköszönjük Teremtőnkenk, a “világ embere” sosem ért(het)i meg…

Minden elmúlik egyszer, még az olthatatlan nagy szerelem is… mert az is csak a halálig tart! Ezért nincs semmi itt a Földön, ami örök, csakis egyedül az ÚRIsten. Aki cselekszi az Ő szeretet-akaratát, az sejtve átélhet csodálatos pillanatokat, melyek az Isten-adta élet szépségéről szólnak. Arról, hogy ‘szeretni’ és ‘szeretve lenni’ csakis közösségben lehetséges, s hogy a teljes életünkhöz hozzátartozik nemcsak testünk békessége, de a lelkünk fenntről jövő megelégítettsége is…

 

Példás élet…

A mai nap imádsága:
Istenem! Pislogó mécses életemet ne oltsd ki, óvj meg az élet viharaiban, hogy betölthessem feladatomat, s világíthasson életem, kegyelmed mértéke szerint! Ámen

 

A lámpást sem azért gyújtják meg, hogya véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
Mt 5,15

“Miért kell hangoztatni azt, ami triviális? Azt talán csak tudja mindenki, hogy miért gyújtunk lámpást?… Úgy látszik, hogy a 21. század embere elfelejtette a magától értődő dolgokat. Nyilvánvaló, hogy nemcsak jogaink, de kötelezettségeink is vannak, ennek ellénére a kötelezettségeinkről megfeledkezünk. Magától értődő (kellene hogy legyen!), a társadalom összetartó ereje, a közös gondolkodásban, a közösen tisztelt értékekben van.

Ehhez képest állami/politikai védelmet kap az egyházi embereket (ugyan nem a mienket, hanem a katolikusokat – de ez most nem számít) pávatollal a fenekében táncoló “más szexuális beállítottságú” provokáló, aki nem zárt rendezvényen (ahhoz még joga is van), hanem körúti nyilvánossággal(!), rendőri biztosítással támogatottan bomlasztja a közösségi értékeket. Azt a közösséget, amely a hitványnak is védelmet nyújt. Azokat a közös értékeket vetik meg így, amelyek alapján az egyik ember (szociális felelőssége okán) odafordul afelé is, aki parazitaként él a társadalom nyakán.

Nyilvánvaló, hogy a közösség jövőjét nem a gazdasági mutatók, hanem a gyermekek alapozzák meg. Ha nincs gyerek, akkor nincs jövő, s akkor termelt érték sincs, amit a mutatókkal mérni lehetne. Akár emberséges, akár nem, akár normális szexuális beállítottságú valaki, akár nem, ha összesik az út szélén, akkor nem a nemi indentitását, kitüntetéseit vagy büntetett előéletét nézik, hanem azt, hogy egy ember bajban van – akin segítenünk kell. Azok, akik aláássák a közösségi értékeket, akik szándékosan táplálják a szociális érzéketlenséget, azok saját magukkal is rosszat tesznek. Mert senki nem lehet biztos abban, hogy mikor és hol éri utól a saját (bal)sorsa…

A fény, legyen az gyertyafényerejű vagy éppen Napból jövő vakító – ugyanazt jelenti: A tisztaságot, s az életet, a helyes utat mutatót. Ha baj van és sötétség borul egy közösségre, és senki nem tudja, hol van a (vész)kijárat, mindenki odaveszhet, de ha egyetlen kis gyertyaláng lobogni kezd, s mutatja a menekülés útját, a Legnagyobb Sötétségnek sincs hatalma!

Ezért nagyon fontos, hogy életünk Istentől kapott fényét ne rejtsük véka alá, hanem tegyük oda, ahová azt Ő eredetileg is szánta: a lámpatartóba, hogy világítson mindenki számára.


Távlataink…

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy ne játszam el a lehetőségeket! Add, hogy felismerjem akaratodat a mában, s ne keseregjek a holnapban múltbéli döntéseim miatt. Adj nekem kitartst és szeretetet, hogy felépülhessen életem háza úgy, ahogyan azt magam is megálmodtam! Ámen
Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát…

Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.
Mt 7,21 és 26

Aki házépítésre szánja el magát, igyekszik mindent jól csinálni… Ezért megkeres egy mérnököt, tervrajzot készíttet, s ügyes szakembereket választ ki, hogy azok segítsenek megvalósítani elképzeléseit. Nincs nagyobb bosszúsága az építtetőnek, mint amikor eltérnek a tervtől, s az álmok valóra válása helyett keserűség költözik lelkébe, mert a hibát korrigálni már nem lehet, hiszen akkor újra kellene építeni az egész házat… Együttélni a kialakult helyzettel – nagyon nehéz.

Ha ennyire nyilvánvaló egy ház építésénél, hogy valódi szakemberekre, külső segítségre van szükség, akkor miért nem tudja elfogadni a ma embere, hogy életének megtervezéséhez, felépüléséhez is szükség van külső segítségre? Az öntörvényű ember azt gondolja, hogy mindenhez ért, s romlásának oka is éppen ez: nem érthet minden ember mindenhez. Ha valaki mégis ezt állítja magáról, az gyanús. Persze vannak média-hólyagocskák, akik szívesen vállalkoznak a “megmondó-ember”-i szerepre. Egyik nap kiválóan értenek a fehérneműk esztétikájához, a másik nap táplálkozástudományi szakértők, s harmadnap – láss csodát! – autentikusan nyilatkoznak az atomerőművek biztonságáról. A “vak vezet világtalant” tragikomédiája – úgy tűnik – újra és újra ismétlődik a történelemben…

Akinek a szívében valóban ott “lakozik” az Isten szeretete, az tudja, hogy mit, s hogyan tegyen az életében. Nagy baj akkor van, amikor valaki annyira nem ismeri se önmagát, se a világot, hogy még a saját érzéseivel sincs tisztában. Ilyenkor jönnek a “vödörből halászó” önjelölt evangélisták, akik elmondják, mit s hogyan kell érezni – sőt számon is kérik, hogy érzik-e már? A Krisztus-követés sok csodálatos élménnyel jár együtt, de az élményre alapozott kereszténység az nem Krisztus-követés. Ahogyan nagy balgaság csak testi vonzódásra alapozni egy házasságot, ugyanúgy nem veszélytelen hangulati elemekre alapozni egy egész keresztény életet. A hangulat ugyanis sokmindentől függ, könnyen változhat, s ahogyan a homokot könnyen tovarepíti a szél, ugyanúgy az élet nagy viharai is elmossák a gyengécske érzelmi alapot, amit az élmények homokbuckáira építettek. A megoldás mindig ugyanaz: nem lehet kispórolni az anyagokat a házból, mert akkor az összedől. S ha valaki már az alapozásnál azon spekulál, mennyi időt spórol meg az alap kiásásának mellőzésével, az ne csodálkozzon, hogy a ház hamar repedezni kezd, s nem tölti be azt a funkcióját, amire szánják.

Az életre készülni kell. Aki a felkészülést elmulasztja, annak nagyon sok bosszúságban lesz része. Áldás helyett csak csapások érik, melyek nem az Istentől jönnek, hanem saját balgaságának következményei. A hívő embernek van egy másik fontos felismerése: nemcsak az életre, de az örök életre is készülni kell! Ebben pedig különösen is szükség van a Tervező segítségére…


Teherbírás…

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor érzem úgy, hogy nem bírom tovább… Szereteteddel újítsd meg testemet lelkemet, hogy követni tudjalak! Ámen

Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: “Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Mt 26,40-41

Drámai események történnek, s a tanítványok alszanak… Ennyire kimerültek vagy ennyire nem értik, hogy mi történik körülöttük? Mindkettő. Amikor a mennyben és földön futó párhuzamosok egy rövid istenes pillanatra mégis találkoznak – ezek a csodák -, akkor a hívő ember nem győz hálát adni, hogy mindennek részese lehet. Találkozások ezek, amik az élet legszebbjét adják. Az ismerős történetben a tanítványok elaludtak – hiába költögeti őket Jézus -, mégis visszaalusznak… van ilyen, amikor az Isten is “tehetetlen”…

A tanítványok fáradtsága, emberlétük velejárója – s mint minden teremtmény, ők is esendőek, gyengék, szükségük van erőgyűjtésre. Itt azonban nem egyszerű regenerációs ciklusról van szó! Itt, Jézus tusakodásában olyan dimenziók súrlódnak egymással, amik meghaladják a tanítványok teherbíró képességét. Ez az álom számukra nemcsak menekülés, de védelem is. Mentség persze nincs, hiszen a támogató imádságukat kívánta volna Jézus… Mégis milyen felfoghatatlanul nagy szeretete az Istennek ez, hogy véges morzsányi részesedését kéri a Végtelen. Nem azért, hogy Ő kapjon, hanem azért, hogy most is Ő adjon.

Vannak olyanok, akik két végén égő gyertyaként, szinte folyamatos aktivitásban élik életüket, minden létező történésben ott vannak, részt vállalnak – mégis átalusszák egész életüket. Az Isten számára inaktívak. Programok, amiket csodálatosan megírt a Mennyei Programozó, de sosem “futnak” semmilyen hardveren, ott sorakoznak szépen becsomagolva az élet polcain. Ennek a súlya mindig csak nagyon későn tudatosul. Az Isten a fiatalság báját és szépségét nem azért ajándékozza folyamatosan, hogy “reklámozzuk vele” a múlandóságot – kezünk csinálmányait, amit megemészt a moly meg a rozsda… Életünk “elsőfélidős” lendületét pontosan azért kapjuk, hogy részt vállaljunk Isten folyamatos teremtésében. (Creatio continuia.) Élvezeti társadalmunkban nem csalogató perspektíva a gyermekvállalás, érdekes módon még ma is érvényes a régi hetvenes-évekbeli mondás: “először a kocsi, utána a kicsi”…

Tényleg a jólét, a karrier, az egzisztencia mindenekelőtt? S azután, amikor belefáradunk a nyüzsgésbe, amikor lendületet kezd veszíteni az életünk, csak akkor gondolunk először arra, milyen jó lenne a lelkünk felemelkedéséhez, s megnyugvásához a gyermek… Kétségbeesett “karrier-szinglik”, akik az élet temporális delén jóval túl álmodnak családról, gyermekről… Mit gondolnak az ilyen ébren álmodók? Talán azt, hogy a gyereknevelés huszonnégyórás szolgálata az bármelyik életszakaszban teljesíthető?

A lélek kész, de a test erőtelen… Testben vagyunk, s ez nem csak összetett dolog, de olykor fájdalommal is jár. Minél idősebbek vagyunk, annál világosabban látjuk, mennyire meghatározza testiségünk egész életünket! Amíg fiatalok vagyunk, a testünk engedelmeskedik, szinte mindent “végrehajt”, amit a lélek parancsol. Csak amikor közelítünk életünk deléhez – ez ugye a 35-40 év -, akkor derül ki, hogy nem hajlandó minden parancsnak engedelmeskedni vagy ha végre is hajtja, annak bizony következményei vannak… Ha nem lennénk testben, akkor talán nem is fordulnánk életünk második felében a lélek dolgai, s végül Isten felé. Márpedig negyven fölött mindenki felteszi a kérdést: Mi az élet értelme, vajon meddig fogok élni, s a nagy egzisztenciális kérdések közepette egyszercsak megfogalmazódik a kérdések kérdése is: Van-e Isten, s kicsoda Ő? Csak test szerint élni tehát nem lehet, mert egy idő után a lélek törvényszerűen “fellázad”, s követeli mindazt, amit nem kapott meg… Ugyanakkor nem lehet csak lélekben megélni az embervoltunkat, mert annak a következménye mindig a szélsőségesség, ami természetellenes, s éppen ezért nem Istentől való.

Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! – mondja Jézus. A legnagyobb csalása, ámítása és gonoszsága a “világnak”, hogy az idő múlik. Az elmúlás azonban nem érzékelhető folyamatában, csak szakaszokban. Aki imádkozó életet él, az kezdettel és véggel naponta szembesül. Ettől nem megriad, hanem hálatelt szívvel felvállalja Teremtőjétől kapott feladatait, hogy “fusson a program” – hiszen Isten ezért írt meg minket gondolataiban, már az idők kezdete előtt…


Újjászületésért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Szükségem van Rád, kérlek vonj magadhoz! Ámen.

“…ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.”
1 Jn 2,29 b-d

Nincs kétféle igazság, ahogyan a szeretet is csak egyféle lehet. A természeti törvények is egy nagy rendező elv alá – Isten rendje – tagozódnak, egyik nem ütheti a másikat. Mivel Isten is csak egy van, csak istenképből lehet sok. Keverni az Isten felekezeti interpretációit az Istennel magával – alapvető hiba.

Hasonlóan fatális félreértés, ha lélek igazságát a testre akarjuk kényszeríteni, s viszont. Isten teremtettségére a komplementaritás, azaz az egymást kiegészítés jellemző – így emberileg gondolva, meghagyva, hogy lehet azért az másképpen is… Egy bizonyos: Isten harmóniára teremtett minket. Vágyakozásunk a harmóniára oly erős, hogy ha az nincs – betegekké is válhatunk. A disszonancia önmagában még nem a harmónia hiánya. Valószínű, hogy életünk nagy akkordjában csak néhány hangot hallottunk meg… az igazi, teljes csengésű hangzás csakis az Isten hangjegyeinek beleolvasásával, személyes életünkbe örök törvényeinek belehallásával jön létre.

Az igazságra születni, újjászületni kell. Ennek oka az ádámi természetünk: a tagadás ős-akaratossága. Belátni, hogy Istenre szorulunk: a kegyelmi élet kezdete. A kegyelem nem elkeni, elmaszatolja hanem nyilvánvalóvá teszi életünk tintafoltjait, s beláttatja, hogy a megoldás Istennél van. Ennek az öröme felszabadít a jóra, s a szépre, az alkotás mindennapi megélésére életünk bonyolult kapcsolatrendszerében.

A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot. (Blaise Pascal)

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Jn 2,17)
Örökös változás kívül és belül. Minden, ami körülvesz, mozgásban van; a tegnap még népszerű, divatos, elavul, és helyette jön valami új, más – felkeltve a vágyat, hogy birtokoljuk, hogy hasonlítsunk rá, hogy megfeleljünk neki. Csak maga Isten van túl időn, változáson, és az, aki életét hozzá fűzi és méri. Az megmarad örökké, bármilyen felfoghatatlan is ez arról az oldalról, ahol az ember az idő-tér meghatározottságában él. (Túri Krisztina)

Az arany ott van, ahol megtalálod.
aranyásó mondás

Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

Az emberi beszéd bölcsebbnek és vonzóbbnak tűnhetik, mint Isten szava, de nincsen benne élet. Az Isten Igéje, ha egyszerű is, mindenható, amilyen mindenható az, Akitől ered. (Spurgeon)

Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyermeke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.

„Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1)
Így kezdődik a bűnbánati zsoltár: dicsérettel és hálaadással. Isten előtt nem a panasszal és bűnvallással kell kezdeni, hanem ahogy a zsoltáros teszi. Ez rámutat arra, hogy milyen közösségben vagyok Istenemmel, miért merhetek bűneimmel elé állni és félelem nélkül számot adni. És mindezt miért tehetem? Mert örökkévaló szeretettel szeret, ezért jó hozzám, meghallgat, és Krisztusért, akit ártatlan bárányként feláldozott, megbocsát nekem. (Tóth-Szöllős Mihály)

Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.
Victor Hugo

Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet.
Ethán

„Így szól az Úr: Vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15)
Mi a legnagyobb nyomorúság? A száz legszegényebb emberről is megjelent a minap egy kiadvány. Ki-ki döntse el ízlése, érzékenysége szerint: kell-e, jó-e erről így beszélni vagy ezzel szembesíteni a nem olcsó sajtótermékeket magának megengedő konszolidált népet. Tény: a pesti aluljárókban a kartondobozokban élő koldusok látványa ma már alig feltűnő, megszokott utcakép lett… Azt hiszem, a legnagyobb nyomorúság az, ha már a lelkünkben is feladtunk mindent. Ha nem látjuk a fényt, amely fentről igenis sugárzik ránk, a kiragadó, megmentő kegyelmet, amely megtalál a mélyben. Ha már nincs hitünk, és üres az ég, az lehet a legnagyobb nyomorúság. És még akkor is utánunk tud nyúlni az Isten. (Kőháti Dóra)

Most fogom fel igazán azon végső, legvégső tanítás értelmét, ami az emberi gondolkodás, költészet és a hit mindenkori üzenete: megváltás csak szeretet által és szeretetben lehetséges!

S felfogom, hogy az az ember, akinek ezen a Földön többé semmije sem maradt, lehet boldog – még ha csak pillanatokra is -, ha bensőséges odaadással fogadja magába a szeretett ember képét. Az elképzelhető, lehető legsivárabb külső körülmények között, olyan helyzetbe kényszerítve, ami lehetetlenné teszi, hogy tettek által valósítsa meg önmagát, olyan helyzetben, amiben az egyetlen felmutatható teljesítmény maga az igaz szenvedés, ahol a teljesítmény egyedül a belső tartással elviselt szenvedésből áll, ilyen helyzetben is kiteljesedhet az ember a szeretetteljes szemlélődésben, abban a szellem alkotta képben való elmélyülésben, amit a szeretett emberről magában hord. Életemben először vagyok képes arra, hogy felfogjam, mit is jelent valójában, amikor azt mondja az Írás: az angyalok boldogok a vég nélküli Fenségesség határtalan szerető szemlélésében.

Viktor E. Frankl – …mégis mondj igent az életre c. könyvéből

Szeretet nélkül lehet, hogy nincs gond, nincs fájdalom, de nincs öröm és tartalom sem az életünkben.

Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad.
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt élnénk meg azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

 

„Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5,9) Magyarország a Hortobágy, paprika, gulyás és a kátyúk országa. Kocsik tucatjai mennek tönkre naponta a rengeteg hibás útszakasz miatt… és eközben hány lélek megy tönkre a kátyús lelki utak miatt? Hány szív törik ketté a göröngyös, becstelen életutakon? Rengeteg. Éppen ezért van szükségünk Isten igazságára, amely elüldöz minden hamisságot, és kiegyenesíti a felé vezető utunkat. Engedd, hogy segítsen! (Deák László)

 

Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz!

Isten bennünk lakó Lelke tolmácsol nekünk

 

„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)

Amikor idegen országba mész, kényelmetlenül érezheted magad, és egy kicsit elveszettnek is, mert nem beszéled a nyelvüket. Minden egészen más, mint amihez hozzászoktál.

A szellemi világ nyelve az imádság, és mivel a szellemi világ a forrása az erőnknek, a győzelmünknek, a békénknek, az örömünknek és minden másnak is, amire szükségünk van, ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk beszélni ezt a nyelvet. A jó hír az, hogy van egy tökéletes tanárunk és tolmácsunk: maga a Szentlélek. Neki az az egyik feladata, hogy megtanítsa nekünk az imádság nyelvét, és vezessen minket, amikor Istenhez szólunk – és ő jól végzi a munkáját! A Biblia azt mondja, hogy a Szentlélek tolmácsolni tudja imáinkat Istennek még akkor is, amikor nem tudjuk, mit mondjuk. „… ha nem tudjuk, hogy hogyan vagy mit imádkozzunk, nem baj. Ő imádkozik bennünk és értünk, imává formálva szavak nélküli sóhajainkat, fájdalmas nyögéseinket…” (Róma 8:26 TM). Hát nem csodálatos?

Az imádság a kapocs a fizikai és a szellemi világ között; és mivel a szellemi világ irányítja a fizikait, ha kapcsolatba lépünk a fenti világgal, az kihat arra, hogy hogyan működünk a lenti világban. Mivel az imádság kapcsolati dolog, a Szentlélek közvetíti felénk Isten szívét azáltal, hogy összekapcsolódik a mi emberi szellemünkkel, hogy hallhassuk, amint Isten szól hozzánk lényünk legmélyén. Ezért nem lehet összecsapni az imádságot, és ezért olyan fontos időt fordítani arra, hogy elmélkedjünk és csendben legyünk Isten előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a Szentlélek megossza velünk Isten gondolatait, hogy elkezdhessünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő. Számodra milyen értéke van ennek?

 

SOHA NE ÁRULD EL MÁS BIZALMÁT!

 

„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)

Mindenkinek szüksége van egy vállra, amin kisírhatja magát. Amikor rossz szokásokkal vagy függőségekkel csatázunk, szükségünk van egy biztonságos helyre, ahová mehetünk, tudva, hogy szeretnek, megértenek, támogatnak és imádkoznak értünk. Ha azok, akiket valamilyen sérülés ért, nem találják meg ezt a gyülekezetben, ahová fordulnak? A bizalom elárulása szörnyű bűn. „De hiszen igazat mondtam” – tiltakozol. Na és? „A pletykafészek kibeszéli a titkokat, de a hűséges lelkű elrejti azt” (Példabeszédek 11:13 NKJV). A Hippokratészi eskü ezt mondja: „… és ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a terápia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni”. Ezt az esküt az orvosok és más bizalmi állást betöltők teszik le. De mindannyiunkat kellene, hogy kössön ez a fogalom! Te hogy éreznéd magad, ha az orvosod, a pszichológusod, a lelkészed vagy egy barátod, akiben bíztál, megsértené a bizalmadat, és mindenkinek elhíresztelné legszentebb titkaidat? Fájna? Árulásnak tartanád? Minél tovább élünk, annál inkább felismerjük, hogy nagyon kevés megbízhatóan titoktartó ember van, és annál jobban értékeljük őket. Ha megkérnének, hogy határozd meg a becsületes ember fogalmát, ugye, hogy a megbízhatóság a lista elején állna? Íme tehát néhány alapszabály, amely szerint élhetsz: a) ahelyett, hogy elmondanád, imádkozz érte! b) kritizálás helyett keresd meg a másikban a jót! c) a harag helyett légy kegyelmes! Ahogy másokkal bánsz, Isten úgy fog bánni veled!

 

Túl tökéletes

 

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)

Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak. Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket: 1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket. 2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták. 3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket. 4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak. 5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg. 6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak. 7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot. 8) Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak. 9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak. 10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb. A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét. Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!

A „neki megfelelő módon” azt jelenti, hogy: „olyan módon, ami legjobban illik gyermeked egyedi alkatához, képességeihez, Istentől kapott személyiségéhez”. A perfekcionizmus árt ezeknek a személyiségjegyeknek, arra biztatja a gyermeket, hogy olyanná váljon, amilyenné nem kellene válnia, azért, hogy elismerést szerezzen. Így tudsz segíteni abban, hogy gyermeked le tudja győzni ezt: 1) Győzd meg arról, hogy értékes Isten szemében és a te szemedben is azért, aki, nem azért, amit elért! 2) Segíts neki megérteni, hogy lehetetlen minden feladatot hibátlanul teljesíteni! Tanítsd meg, hogy úgy gondoljon a hibákra, mint tapasztalatszerzési lehetőségekre, segíts, hogy tisztán lássa személyisége értékeit, tanítsd képességei, gondolkodása és döntéshozatala fejlesztésére! 3) Beszélj neki a saját hibáidról és téves döntéseidről! Beszéljétek meg a hiányosságaidat és azt, hogyan nőttél túl rajtuk. 4) Magyarázd el neki, hogy a perfekcionistáknak „csőlátásuk” van, ezáltal korlátozott és korlátozó probléma-megoldási lehetőségek közé zárják magukat. Magyarázd el, hogy egy problémát többféle módon is meg lehet oldani; tervezzetek el valamit, és csináljátok végig! Vitassatok meg néhány más módszert, eszközként használva látótere tágítására, segíts neki nagyobb rugalmasságot kialakítani az életében. 5) Ünnepeld az erőfeszítést is, ne csak az eredményt! Dicsérd olyan vonásait, amik nem eredményfüggők, például nagylelkűségét, őszinteségét, kedvességét. 6) Csökkentsd a nyomást! Valóban szüksége van annyi különórára, és tényleg részt kell vennie minden tanórán kívüli foglalkozáson is? A perfekcionizmus a „sok a jóból”. Egészen kisgyermekkorban elkezdődik, és nem lehet természetesen „kinőni”. Ha segítesz módszeresen csökkenteni, az javítani fogja gyermeked életminőségét.

2018. november 16. VELETEK VAGYOK, HOGY SZERETETBEN KÖSSELEK ÖSSZE BENNETEKET

1990. július 19.

Istenem! Istenem!
Jöjj, és tedd világossá sötétségemet!
Jöjj gyorsan, és segíts!
Látogass meg!
Lelkem Rád szomjazik, Istenem! Mikor láthatom Szent Arcodat? Megsemmisül a lelkem…miért mondanak állandóan ítéletet felettem üldözõim? Ó Uram, mikor sértettem meg õket? Uram, merre vagy? Legalább azt engedd meg, hogy üldözõim megmondják, hogy miben találtak vétkesnek!
Ó Istenem mennyire hiányzol nekem!…

Kedvesem, nem titokban szóltam. Megerõsítem Szavamat, és õk ismerik Szavamat. Te nem láttál engem színrõl színre, de közeledben vagyok. Lehet, hogy testben 1 távol vagyok, de lélekben mindig veled vagyok! 2 Veletek vagyok, hogy a szeretetben kösselek össze benneteket. Fel akarom rázni elméteket, hogy értelmetek teljesen kibontakozzék, míg minden titkomat meg nem ismeritek. “Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse” 3

Áldott gyermekem, azt akarom, hogy istenségem látható képmása légy, azaz forrón szeress engem, és lelkiismeretesen engedelmeskedj törvényemnek! Akkor majd apránként figyelmeztetem azokat, akik megbántanak engem és üldöznek téged. Emlékezetükbe idézem, mennyire elhagyták hitüket. Alkalmat adok nekik arra, hogy bûnbánatot tartsanak. Bátorság! Mondom neked leányom, hallják meg, akik hallani akarják, akik pedig nem akarják, ne hallják…

 


1 fizikailag
2 Jézus nagyon kedvesen próbált vigasztalni.
3 Kol 2,2

 

Áldozatod kedves illat Istennek

 

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: “Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” (Máté 26:9.)

De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: “Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!” (Máté 26:13.)

Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: “Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1. János 3:16.)

Talán Máriában Jézus megérezte “az Istennek kedves áldozati ajándékot”, egy olyan életet, “ami kiüríttetett, mint italáldozat” (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).

A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy “megfeszíttessünk Krisztussal”: “többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)

Biztosan neked is voltak már “Én ezt nem tudom megcsinálni” pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd “Istennek kedves illatú áldozatként” nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.

 

 

Mi Isten mondanivalója rólad?

 

“Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Máté 25:23

Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.

Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.

Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.

Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.

Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: “Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.

 

Ne vonakodj kegyelmet gyakorolni

 

“Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés.” (2 Kor. 2:7, CEV fordítás)

A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.

Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.

Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.

A Biblia azt mondja: “legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak.” (Kol 3:13, NLT fordítás)

Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.

Nem használhatod mindkettőre.

Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.

A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.

Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.

Beszéljetek róla

* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?

Élet és halál…

A mai nap imádsága:
URam! Vezess, hogy el ne tévedjek az úton! Ámen
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.
Zsolt 16,10-11

Születés és halál, két misztikus állomás közötti néhány évtized. A Szentírás szerint 70 vagy 80 esztendő. Alig 150 évvel ezelőtt, aki megérte a 35-40 éves kort, annak már illett végrendeletet készíteni, s aki megérte az 50-55 évet, arra meg azt mondták: De szép kort megért! Manapság – amikor erősen az ötödik X vonzásában is színészeink még ifjú szerelmeseket alakítanak – pedig sóhajtunk fel: Istenem, de fiatal volt! Az évek számánál azonban sokkal többet jelent, hogy ki-ki hogyan visszhangozza életében az isteni szeretet-dallamot. Azt a specifikusan neki írtat, amit Isten maga álmodott bele az ő életébe is. Egy dallam, amit meghatároz az isteni hangnem, az a néhánytucatnyi év-ütem, amit az Isten sorsunkba komponált.

Az Élet, az Istentől jövő… A legdrágább. Nincs ennél fontosabb, hiszen ha valaki kilép ebből a világból, az a fizikai létezés már többé nincs, elveszett örökre. Bizony, az élet megismételhetetlensége, egyszerisége, törékenysége szentséget hordoz. Szép és kívánnivaló az örök élet végtelensége, de a véges földi élet pontosan ugyanolyan fontos! Isten ugyanis mindent adni, akar mindent meg akar mutatni Önmagából, azt hogy a véges látható világban és végtelen láthatatlanban is: Ő az ISTEN. Az élet – sok nyomorúsága, szenvedés, kínlódás ellenére is (Az Írás azt tanítja nekünkmondja, a 70-80 esztendő tónyomó része is hiábavalóság) – kívánatos: élni jó. Aki tudja ezt, az keresi és építi az élet szépségének megnyilvánulási közegét: a közösséget!

Amennyire szükségünk van a mindennapi kenyérre, olyannyira szükségünk van az ÉLet Misztériumának megélésére is. Az Élet Titka megnyilvánul, születésben és halálban, szerelemben és művészetekben, szavainkban és alkotó “munkás” hétköznapjainkban. Az élet célja, hogy saját boldogságunkon keresztül eljussunk az utolsó Ajtóig… Ha nem éreztük gyermekként szüleink simogatásában a teljes biztonságot, ha nem éltük át életreválasztott társunk szerelmes kézszorításában az évtizedes hűséget, akkor nehéz megértenünk az Élet és Halál Urát. Ha szülőkként soha nem éltük át, hogy közösen imára kulcsolt kezünkben gyermekünk hideg, izzadságos kezecskéi nem csak felmelegednek, de a szeretet titokzatos hídjának evilági pillérei is egyben, akkor még nem tudjuk: az Isten igazsága előtti “kapitulációnk” nem a szabadságunk vége, hanem az Isteni Kegyelem kezdete?

Egyszer – egyedül az Isten tudja, mikor – mindannyiunknak be kell lépni életünk utolsó ajtaján. A hívő ember “tudása”, hogy a túloldalon nem az enyészet semmije, hanem Valaki, az Élet és a Halál URa vár…


Meggyőződésünk…

A mai nap imádsága:
URam! Sokszor kimondtam Rád a nemet, pedig szívem mélyén az igent gondoltam… Bocsásd meg tévelygéseimet és önzésemet és kegyelmeddel formálj tetszésedre! Ámen

Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: “Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Lk 22,61-62

Találkozások Jézussal. Így lehetne összefoglalni Jézus földi útjának állomásait. Péter utolsó találkozása ez Mesterével – a feltámadás előtt, de hol van még a feltámadás mindent átíró boldog öröme? Ezek a percek a lélek pokolraszállásának pillanatai. Péter fogadkozásainak/elszánásának: “Követlek, ha a halálba is mész!”, azaz emberségének totális csődje… Péter – talán maga sem érti – de tagad, tagad és harmadszor is csak tagad. A kereszténységben a kakas az ítéletre való figyelmeztés jelképes hírnöke – így az éberségé is. A IX. sz.-tól van adat arról, hogy a templom tornyára fémkakast erősítettek. A hívők számára a kakas maga is “igehirdető”, aki az új hit felvirradását hirdeti, de jelentheti az igazak lelkét is, akik várják a hajnalt. Péter apostollal kapcsolatban azonban a kakas elsősorban az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi.

Péter utolsónak hitt találkozása ez Jézussal. A Kenyérszaporító, a Tengeren-járó, a Csodásan-gyógyító, a Mennyei-hatalommal-bíró most csak szelíden néz, de ebbe a jézusi tekintetbe Péter beleérez minden részvétet és szánalmat, minden önvádat és szemrehányást, fájdalmat és melegséget, szeretetet és erőt? Mindenki életében van mélypontok, sőt vannak az Isten-kapcsolatunkban is hullámvölgyek! Az élet ugyanis nem statikus, hanem dinamikus… Ha valakinek “vigyázzbanállós” a hite, akkor az nemcsak furcsa, de komoly kérdéseket is felvető egyben.

Ahogyan Péter életét is megváltoztatta a Mesterrel való találkozás, s a Jézus mellett megtapasztalt események formálták életét, ugyanígy a mi életünket is alakítják a pillanatos Isten-megtapasztalások, amikor titokzatosan ránktekint az Isten… Kegyelmi pillanatok ezek! Akár fent vagyunk – s úgy érezzük most kerek a világ – akár lent, mert meg-/beláttuk vétkeinket, melyek elválasztanak minket felabarátainktól és Teremtőnktől – mind-mind annak bizonyossága: Isten kezében vagyunk…

Azaz jó helyen. Otthon…


Szolgálatunk…

A mai nap imádsága:
Uram! Áldd meg szívem gyönge akarását, hogy a Te erőddel örömmel megcselekdjem mindazt, amit rám bíztál! Ámen

Az Isten országa igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.
Róma 14,17

Ha csak az eljövendő “mennyei királyságban” (mennyország/Isten országa helyes fordítása a görög szövegből) valósul meg az igazság és a békesség, akkor azzal nem sokra megyünk itt a földön… Aggodalomra azonban semmi okunk, hiszen Jézus mondja, “Isten országa közöttetek/bennetek van”.

Minél jobban belenövünk a korábban úgy áhított felnőttek világába, annál inkább (meg)látjuk a világ igazságtalanságait, annál jobban érezzük a saját életünkön a békétlenséget. Hogyan is lehetne békénk, amikor naponta megtapasztaljuk az egyéni érdek minden más elé kerülését, amikor saját bőrünkön érezzük mások életvezetési következetlenségeinek következményeit?

Békére és igazságra márpedig szükségünk van, enélkül nem élhetjük át/meg a növekedés csodáját. Nem perfekten jövünk e világba, sőt, nem is úgy megyünk ki belőle, de ha két végpont között semmit nem tanultunk meg az Istenből, akkor hiábavaló volt a küldetésünk. Isten ugyanis szeretetből teremtett minket, s éppen ezért nem “dekorációnak”, különböző “izmusok” rángatta bábujává szánt minket ebbe a világba, hanem aktív résztvevőjévé, alakítójává.

Hogyan tudunk megfelelni ennek az egész létünket átszövő isteni akaratnak? Csakis úgy, ha örömmel végezzük munkánkat, örömmel éljük életünket. Ezért nem mindegy, hogy ki a férjünk, ki a feleségünk, hogy mit gondol a társunk Istenről, emberről és a világról. Megtervezni a saját életünket csak részben vagyunk képesek, túl sok az “egyéb” tényező. Az azonban biztos, hogy ha nem a magunk álmait kergetjük és keressük mindenben, hanem megpróbáljuk megvalósítani Isten álmát rólunk, akkor azzal kerekedik ki számunkra a világ, s válik boldoggá és teljesebbé egyéni életünk. Az Istenben bizakodó ember ezért soha nem csalódik, mert jól tudja, hogy Teremtője a kialakult rosszból is jót hozhat elő, s ha görbe utakon is, de az Őt szeretőket eljuttatja a célba.


Tiszta gondolatokért.

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mennyire eluralkodott ebben a világban a tisztátalanság, s bizonyára imáinkban is érzed, mennyire szenvednek tőle az emberek. Könyörül rajtunk, hogy visszataláljunk Hozzád, s általad egymáshoz is! Ámen.

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.
Zsid 13,4

Amillyen erős a férfi és nő szövetsége, olyannyira erős a társadalom is. Ha krízisben vannak a sejtek, bizony krízisben van az egész a test is, ha több a beteg sejt a szervezetben, mint az egészséges, akkor beteg az egész ember… Ne szépítsük, beteg a társadalmunk. Három házasságból kettő válással végződik. Súlyosan beteg az a társadalom, ahol az ember már csak közgazdasági elem, szám. Ahol teher az idős ember és életszínvonal-rontó tényező a gyerek, ahol nincs becsülete a házasságnak, ott közel a “vég”…

Igénk nem apokaliptikus (végidőket sejtető) idézet az Újszövetségből. Talán kívánalom, ajánlás, parancs vagy jó tanács? Egyik se. Sokkal inkább iránymutatás, mely a teremtés isteni szavát idézi: “Legyen!” – és “lett”. Ha tisztán szól az Isten igéje, akkor abból nem “valami lesz”, hanem minden, egy teljes világ. Ha Isten tisztasága – aminek árnyjátéka a romantika – jelen van férfi és nő legnagyobb és legmélyebb, legőszintébb és legkihívásosabb, testet-lelket lebegtető, életre szóló kapcsolatában, akkor az a közössség áldott. Áldás a benne élő gyermekeknek, áldás a környezetnek. Ha azonban a tisztaság helyett a tisztátalanság (görög eredetiben: pórnosz) uralkodik, akkor az maga a “pokol”, mert az ítélet nem más, mint a boldogság/áldás kínzó hiányának a naponkénti megélése…

A házasság nem “intézmény”, nem szórakozás vagy unaloműző tevékenység, mégkevésbbé gyógyszer a magány ellen. A házasság rend, az Isten teremtettségbeli rendje. Állapot, ami akkor boldogító/Istennek tetsző, ha mindkét félből a legjobbat hozza elő. Ha nem a legjobbat, akkor az ilyen házasság nyomorúságos. Akkor nem repít a többre, hanem lehúz az egyre kevesebb felé. Az ilyen frigyet gyaníthatóan nem megszenvedték a felek, s nem “elkérték” az Istentől, hanem egyszerűen “beleugrottak” a kapcsolatba. Bizony, aki “tornyot akar építeni”, az először üljön le, s vegye számba, hogy van-e elég ereje (szeretete), építőanyaga (kitartása) a cél megvalósítására…

Az Isten végidős ítéletét a távoli jövőbe hisszük, pedig az itt van velünk és mindennapjainkat kíséri. Az Isten nélkül meghozott (istentelen) döntéseinknek súlyos ára van: Békétlenség önmagammal, Istennel, a velem és mellettem élőkkel. Nincs szebb pillanat, amikor az arany örökkévalóságot szimbolizáló egyszerű karikácskái odagurulnak, s megnyugszanak az ujjakon. A teljesség ígéretének bizonyosságai ezek: Betölteni együtt az Isten önmagunk sorsán is túlmutató örök, teremtettségbeli rendelését…


Útjaink…
A mai nap imádsága:
URam! Utaidat ismertesd meg velem, hogy azokon járjak! Ámen
Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt.
Ézs 57,18a
Szinte közhelyes információ, hogy agyunk maximum 5-10%-át hasznájuk… Félelmetes belegondolni, mire lennénk képesek, ha a maradék 90 százalékot is be tudnánk vonni a munkába. Legalább tízszer jobban menne az iskolában a matek, tizedannyi idő alatt készülnénk el a ránkbízott feladattal, s legalább tízszer jobban odafigyelnénk egymásra. Sajnos vagy sem, de már jó ideje megcáfolták ezt a tévhitet, hogy agyi kapicitásunknak csak töredékét használjuk. ?A funkcionális képalkotó eljárásoknak köszönhetően mára bebizonyosodott, hogy nagyon kevés olyan területe van az agynak, amely semmilyen folyamatban nem vesz részt? ? mondta el Sophie Scott, a Londoni Egyetemen működő Kognitív Tudományok Intézetének professzora. Magyarul: ha zenél valaki, akkor az egész agyát használja, ha tanul (koncentrálva!) akkor is. Egész agyunkat használjuk persze akkor is, amikor a saját igazunkat bizonygatjuk, tehát amikor önzőek vagyunk vagy szeretetlenek, akkor azt is teljes erőbedobással tesszük. Egyébként hogyan magyarázhatnánk meg azokat a negatív jelenségeket, amik nap mint nap körbevesznek minket?
Nincs olyan, hogy félig van tele egy pohár… ha félig van, akkor bizony nincs tele, ha csordultig van, akkor van tele… Ha valaki csak félig teljesíti kötelességeit, akkor bizony az az ember teljesen hanyag. Ha valaki csak féligazságokat mond, akkor teljes a hazugsága, hiszen egy kevés hazugság az egész tanúbizonyságot hazugsággá teszi, ha valaki csak egy kicsit csalja meg a feleségét, teljességgel hűtlen az, s ugyanígy ha valaki csak egy kicsit kínozza meg a másikat – testileg vagy lelkileg, valóságban vagy virtuális világban – az bizony emberségében teljességgel csődöt mondott… De mit mond Isten? Láttam útjait…
“Isten szeme mindent lát!” – mondják mosolyogva az emberek, s nem gondolnak bele, hogy a Mindenható azért mindenható, mert valóban mindent lát! Látja a tőzsdei spekulánsokat, az extraprofitot eszelősen kergető pénzügyi oligarchia számunkra láthatatlanjainak mocskos terveit, melyekkel aláássák az egész Föld ökoszisztémáját, látja a hűtleneket és hazugokat, a nagy bűnösöket és a kicsiket, látja a részvét hiányát családban, iskolában, társadalomban… Isten látja a szülői szeretet hiányát, látja azt is, a amikor a pedagógusnak kiáltania kellene, de inkább hallgat, látja a korrupcióban fetrengő politikusok disznóságait, s látja azt is, ha a pap vizet prédikál, de bort iszik… egyszóval: Isten látja az ember istentelenségét! Igénkben azt olvashatjuk, így szól az ÚR: láttam útjait… Ő látja azt is, hogy hova vezetnek ezek az utak!
A hívő ember nem azért hívő, mert hiszékeny, hanem azért mert olyat is lát, amit csak a hitbéli látással lehet megpillantani. A hívő ember – Isten kegyelméből – a földi lét horizontján túlra is lát, ez adja számára az erőt, hogy másképpen cselekedjen, mint a többi ember. A hívő ember szól, amikor mások hallgatnak, cselekszik, amikor mások csak némán tűrnek. Jézus ugyanis aktivitásra szólítja fel követőit, hiszen ezt mondja: Amit szeretnétek, hogy Veletek cselekedjenek… azt cselekedjétek Ti is! S természetesen: Ne cselekedjétek azt, amit nagyon nem szeretnétek, hogy veletek is megtörténjen… Az pedig, hogy Isten úgyis mindent megbocsájt, ne használja senki takaróul, mert Isten az Ő gyógyítását, bűneink elfedezését nem “füttyszóra” teszi… Isten ugyanis, Isten volt, van, s lesz mindörökre!

A hibák mindig vastagok ott, ahol a szeretet vékony. (Spurgeon)

Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)

Az ember korlátlan lehetőségei elé a legtöbb akadályt önmaga állítja.

„Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”” (Lk 10, 41– 42)
Hazánkban népbetegség az aggódás. Keresztyén emberként komolyan kell vennünk mindazokat, akiket elborít az aggódás és a holnaptól való félelem. Amikor aggódó emberrel találkozunk, akkor nem lebecsülni kell ezeket a gondokat, hanem a helyes irányba kell fordítanunk testvéreink figyelmét: „Ne a gondok nagyságát nézd, hanem a gondoknál sokkal hatalmasabb Istent. Ragadd meg az egyedül szükséges dolgot, amely nemcsak a gondok között tart meg, hanem életed – és örök életed – minden napján.” (Deák László)

Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: “Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: “megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”. De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól összetör, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.
Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál.

Csak az a szégyen, ha valaki nem ismer szégyent. (Blaise Pascal)

Éljünk úgy, amint majd halálunk óráján kívánnánk, hogy életünk legyen. (Augustinus)

Ha teljességgel Istenhez akarunk tartozni, rendelkezésére kell állnunk, és bíznunk kell Benne. Nem szabad hagynunk, hogy a jövő nyugtalanítson… Az isteni Gondviselésbe vetett bizalmunk az az erős és élő hit, hogy Isten tud és fog is segíteni minket. Hogy tud, ahhoz nem férhet kétség, hiszen mindenható. Hogy segít, az is bizonyos, mert oly sokféleképp biztosított minket erről a Szentírás szavain keresztül, és oly végtelenül hűséges ahhoz, amit megígért.

„Jézus mondja: »Ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön.«” (Mk 8,38;)
Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a vallás a vallomás szóval rokon. Adósai vagyunk a világnak. Tartozunk egy vallomással. Azzal, hogy kihez tartozunk, kitől kaptuk az életet, s ki az, akivel értelmet nyer minden. A mai módon megfogalmazott vagy megélt hitvallás azonban nem csak kifelé fontos… Nekünk magunknak is az. Ha szégyelljük Urunkat, akkor az elszakít az élettől, a vele való – még a világ végét is átvészelő – kapcsolattól. Fogalmazzuk meg szavakkal, szívünkkel a vallomást! (Hafenscher Károly)

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek Benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak Neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett Önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik.

Nem, Uram, nincsenek válaszaim.
Már kérdezni sem akarok.
Csak lerogyni eléd,
a fájdalom súlyát tovább nem cipelni.
Magamra maradtam. Egyedül vagyok.
Olyan távoli lett minden.
Nem értem, nem értem meg
a vigasztaló szavakat.
Csak arra kérlek, hogy gyújts fényt,
egy kicsiny fénysugarat legalább,
abban a keserű sötétben,
bennem.
Hajdú Zoltán Levente

„Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen.” (Jer 32,17)
Szorongató helyzetben van a fogoly Jeremiás – a babilóniai király hadserege körülzárta Jeruzsálemet –, de még ekkor is elhangzik a biztatás Isten szájából: fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban. A próféta tisztánlátása lehetne a miénk is, ha képesek lennénk kicsit felemelni a fejünket és nem mást okolva, nem a válságba jutott világon keseregve meglátni, mit vétettünk Isten ellen – hiszen a bajok forrása ez. Jeremiás is erről beszél. Nem hallgattunk az Úr szavára, nem éltünk törvénye szerint. Még a szorongató helyzetben sincs késő, amíg Isten maga biztat. Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (reménység-) vasárnap: van remény. Advent előtt tegyük meg, amit lelkünkben tenni kell. (Kőháti Dóra)

Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése…
A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a „pálya” minden nehézségét, és a „véletlenek” esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat „bemérhető” részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi „szorgoskodásnál”. A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek.
Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.

Szeretni egy másik embert annyit jelent: hogy Isten bennünk él.

A nagy fal

 

Meghatottan lépkedtem a 25-30 cm széles, járdával, úttesttel, füvesített parkkal azonos szintben lerakott bazaltköveken. A Berlint – világrendszereket, nemzetet, családokat – közel harminc évig szétválasztó fal nyomvonalát sok-sok kilométeren át követheti az érdeklődő turista a keskeny sáv mentén. Útitársaim kedélyesen somolyogtak meghatottságomon, de ők nem tudhatták azt, hogy itt, a Brandenburgi kapu előtti kopár terület korlátjánál (1975 nyarán) először kerülhettem legalább 100 méteres közelségbe az akkori szabad világgal. És arról sem tudtak, hogy – a hosszan kanyargó emlékköveken sétálva – gondolataim már évezredes távolságot jártak be.

Az Éden kerti bűneset következménye az, hogy az embert átjárhatatlan fal választja el teremtő Istenétől és embertársaitól. Minden történelmi és személyes tragédia csak ebből az emberi állapotból érthető és magyarázható. A berlini fal léte is.

Kétezer évvel ezelőtt ezt a hatalmas válaszfalat Jézus Krisztus áldozati halála lerombolta, azóta szabad az átjárás Isten és ember, ember és ember között. Minden személyes, családi és nemzeti megújulás a nagypénteki tragédia és a húsvéti feltámadás ismeretében érthető és magyarázható. A berlini fal leomlása is.

Akkor, azon a tavaszi napsütéses vasárnap délutánon, ott, a Spree folyó partjáig futó kövek mentén az isteni áldozat iránti hála töltötte be szívemet.

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

Jézus „ a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, lerontva a közbevetett válaszfalat; azzal, hogy testében megbékéltette az ellenségeskedést…” (Ef 2,11-22)

 

 

Csendesnapi morzsa

Írta: BSZ

 

A BSZ szombati, budapesti konferenciájának egyik szolgálatából:
A keresztyén iskola tanárát zavarta, hogy diákjának figyelmét csábítóan köti le az utca nyüzsgése, forgalma. Számonkérésére a diák így védekezett: Tanár Úr, csak a felhőket néztem. Azt lehet – válaszolta a tanár –, mert minden felhő gyanús!

János apostol Jézus Krisztus visszajöveteléről:

„Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1,7)

 

 

HANGVERSENY TANULSÁGOKKAL

 

Zizegett és sercegett a cukros papír. A hangversenyteremben a hallgatóság mozdulatából, fejfordulatából következtetni lehetett, hogy melyik részen készítik éppen akkor felhasználásra a szopogatnivalót. Két sorral előttünk is ült egy ilyen szorgos fogyasztó, akinek mindig a halkabban hangzó részek idején támadt kedve a csemegére.

Az édességet egyébként a rendezők ajándéknak szánták, s ki-ki kedve és kapzsisága szerint zsebelhette azt be a folyosókon elhelyezett tartókból. Kedves ajándék volt ez, s talán az a cél is vezette a vendéglátókat, hogy a szünetben elfogyasztva, kevesebb köhécselés, krákogás zavarja majd a mű élvezetét. Csak a társaikra ügyet sem vető, önző emberekkel nem számoltak, akik visszaéltek a lehetőséggel, az ajándékkal, sőt, ezzel bosszantották a zene szépségére vágyókat.

Éppen úgy, mint azok, akik Isten ajándékaival élnek vissza önző módon: adottságaikkal, az áldásokkal, pénzükkel, kiváltságos helyzetükkel… Még a legjelentéktelenebbekkel is. Kik ők? Például: mi, Isten megkegyelmezett gyermekei. Kérdezzétek csak meg a körülöttetek élőket!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„(Jézus Krisztus) amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez… és megalázta magát, engedelmes volt haláláig, mégpedig a keresztfa haláláig.” (Fil 2,6-8)

 

 

“Minden test fű és minden szépsége, mint a mező virága.
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá.
Megszáradt a fű, elhullt a virág? De Istenünk beszéde mindörökre megmarad.

Ézsaiás 40, 6-8.

Avarban

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!
Minden fa tudja, hogy nem végleges.

 

Urunk, Istenünk!
Halálunkkal szembenézve élünk itt a múló időben, és jaj nekünk, ha csak e halandó testben bizakodunk. Bizony, fű a nép, mindnyájan elhervadunk. De van valami, ami megmarad: Igéd s igéreted, hogy velünk maradsz, s hogy aki hisz, ha meghal is él! A lombjukat elhullató fák reménységével is emlékeztess minket a feltámadás, az örök élet valóságára Jézus Krisztus érdeméért.
Ámen.

 

 

NAGYBŐGŐ

 

Amikor egyik gyermekünk bejelentette, hogy nagybőgőn szeretne tanulni, örömmel támogattuk. Lelkesedésünk azonban alábbhagyott, amint hazaszállítottuk a hangszert. A termetes zeneszerszámot napokig csak kerülgettük, s törtük a fejünket, a lakás mely pontján tudnánk elhelyezni – de sehol sem kínálkozott alkalmas hely.

Végül jött egy ötlet, hogy miként is lehetne átrendezni a nappalit úgy, hogy a kölcsön hangszernek elegendő és védett helyet biztosíthassunk. Az eredmény mindnyájunkat meglepett: a szoba nem, hogy zsúfoltabb, de még barátságosabb is lett! Ráadásul az átrendezés során néhány fontos könyv is előkerült.

Mindnyájunknak vannak tapasztalatai arról, hogy első pillanatra kellemetlennek tűnő dolgok, feladatok vagy nehézségek miként váltak később mégis áldásul. Biztosan tartogat az előttünk álló hét is sokunk számára olyan helyzeteket, amiket először tehernek érzünk, amit legszívesebben leráznánk, ami – vérmérsékletünk szerint – megrettenést vagy morgást vált ki belőlünk. Isten gyermekeinek azonban nem szabad itt megrekedni. Egyrészt tudhatják, hogy semmi nincs Isten uralmának színterén kívül, másrészt mindig számolhatnak életük legapróbb részleteire kiterjedő szeretetével. Ezzel a bizalommal fogadjuk a nem-szeretem dolgokat is!

Mikoliczné Virág / Pécel

Apostoli áldás: „Maga a békesség Ura adjon nektek mindenkor mindenben békességet! (2Thess 3,16)

 

 

Szerdai szavak

Írta: Bálintné Gyöngyi

 

Az idős férfi nehéz körülmények szorításában élt, de a legnyomorítóbb terhet fia viselkedése, életmódja jelentette számára. Már a fiú is nyugdíjas korú volt, amikor édesapját testileg bántalmazta.
A bácsi, mivel gyülekezetünk tagja volt, megosztotta velünk problémáját, szomorúságát, fájdalmát. Emlékszem: megilletődötten ült a nappalinkban, bánatos szemmel fogadta segítő igyekezetünket. Nem volt bőbeszédű, de beszélgetésünk végén, amikor férjem javasolta, hogy imádkozzunk, vigyük Isten elé ezt a terhet, igencsak felcsattant: „De hát ma szerda van!”
Szerdán imádkozni? Azt vasárnap szoktunk. Lakásban imádkozni? Azt a templomban kell. Szabadon, hétköznapi szavakkal beszélni Istenhez? Hiszen annyi szép, kötött szövegű imánk van, minden helyzetre kínálkozik legalább egy. – Efféle döbbenet kavarta fel a szelíd, vallását kínos precízséggel tartó Feri bácsi amúgy is háborgó lelkét. Akkor, ott tudtunk beszélni arról, hogy az Úr minden helyzetben, gyermeki őszinteséggel megszólítható, és várhatjuk a segítségét. Nem tudjuk, mi történt benne ezután. Ő már nincs köztünk, de sokan vannak még vasárnapi keresztyének, akiknek nem jut eszükbe szerdán beszélni Istennel, ráadásul egyszerűen, cirkalmatlanul.
Bárcsak több lenne a szerdai hívő, aki őrködik az Atyával történő kommunikáció fenntartása, folyamatossága, elevensége felett!

„Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Lk 22,46)

Áldozatod kedves illat Istennek

 

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Amikor Mária a hajával dörzsölte meg olajjal Megváltójának lábát, a tanítványok csak a pazarlás szagát árasztották: “Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.” (Máté 26:9.)

De Jézus azt érzékeltette, hogy az ilyen nagy áldozat, nagy jelentőséghez vezet: “Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!” (Máté 26:13.)

Talán Jézus azért érezhette Mária áldozatának édes illatát, mert tudta, hogy a szeretet talál értelmet az áldozatban: “Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1. János 3:16.)

Talán Máriában Jézus megérezte “az Istennek kedves áldozati ajándékot”, egy olyan életet, “ami kiüríttetett, mint italáldozat” (Efezus 5:2;2 Timóteus 4:6 NIV fordítása).

A Szent Szellem késztet minket a kegyelem királysága felé, ahol átformálódunk, hogy meglássuk a szeretet lehetőségét ott, ahol mások pazarló áldozatot látnak.. A pazarlás illata helyett megtanulunk mélyet lélegezni Isten kegyelmének illatából, ahol mint Jézus, felkészülhetünk a temetésre, hogy “megfeszíttessünk Krisztussal”: “többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Máté 26:12 NIV; Galata 2:20.)

Biztosan neked is voltak már “Én ezt nem tudom megcsinálni” pillanataid, de Pál testvérünk emlékeztet minket, hogy Isten kegyelméből élő áldozatokká válhatunk. Ő belénk ültette a Szent Szellemet, hogy szentekké és a számára kedvessé tegyen bennünket.

“És éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”” (Efézus 5:2.)

Van az életednek olyan része, ami áldozatot követel és azon kapod magad, hogy neheztelsz miatta? Hogyan változnának meg a dolgok, ha elkezdenéd “Istennek kedves illatú áldozatként” nézni őket? Kérd Isten segítségét, hogy kedves illattá változhass a pazarlás illata helyett.

 

 

Mi Isten mondanivalója rólad?

 

“Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Máté 25:23

Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogyan találjuk ki, milyen örökséget akarunk magunk után hagyni. Azt írta: képzeld el, hogy elmész a saját temetésedre, a templomban leülsz az utolsó padsorba, és hallgatod, mit mondanak rólad az emberek. Ez a könyv arra biztat, hogy gondold végig, mit szeretnél, ha az emberek mondanának rólad a halálod után: ez lesz a te örökséged. Majd pedig éld úgy az életed további részét, hogy mindez igazzá váljon.

Ezt a felfogást követni ugyan jobb a semminél, de legyünk őszinték: valójában nem számít, hogy mit gondolnak rólad mások. Hiszen végső soron amikor meghalsz, az egyetlen dolog, ami számítani fog, az, hogy Isten mit mond rólad.

Ahogy próbálsz felkészülni a következő évtizedekre, szeretném, ha ez lenne a végső célod. A minden területen teljes élet megélésének nem az a lényege, hogy a jóhíredet növeld, hanem az, hogy az életed érjen valamit Isten szemében: hogy arra szánd, amire Ő mondja, hogy lesz értelme.

Hiszem, hogy Isten okkal, céllal helyezett ide a Földre. Adott neked lelki ajándékokat, képességeket, személyiséget és tapasztalatokat – egy egyedi formát, amelyet használni akar a dicsőségére. Amikor előtte állunk majd az idők végén, egyedül az fog számítani, hogy Ő mit mond arról, ahogy a saját formádat használtad.

Kívánom, hogy Isten azt mondja neked, amit a Máté 25:23-ban olvasunk: “Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”

Mert ezt, szeretnénk, ha mondanák rólunk; Isten, nem pedig az emberek.

 

 

Ne vonakodj kegyelmet gyakorolni

 

“Amikor az emberek vétkeznek, meg kell bocsátanod és támogatnod kell őket, hogy ne legyen úrrá rajtuk a kétségbeesés.” (2 Kor. 2:7, CEV fordítás)

A valódi közösségben az emberek megtapasztalják a kegyelmet. A közösségek a kegyelem helyszínei, ahol a hibákat nem dörzsölik el, hanem inkább kiradírozzák. A közösség ott valósul meg, ahol a kegyelem győzedelmeskedik az igazság felett.

Mindannyiunknak szüksége van a kegyelemre, mert mindannyian megbotlunk, elesünk és segítségre van szükségünk, hogy visszakerüljünk az útra. Fel kell tehát ajánlanunk a kegyelmet egymás felé és el is kell tudni fogadni egymástól.

Nem lehetsz közösségben megbocsátás nélkül, mert a keserűség és a sértődés mindig tönkreteszi a közösséget. Néha akarattal, máskor akaratlanul megbántjuk egymást, de bármelyik is legyen igaz, nagy adag kegyelem és könyörület szükséges a közösségi kapcsolat létrehozásához és fenntartásához.

A Biblia azt mondja: “legyetek tekintettel egymás hibáira és bocsássatok meg annak az embernek, aki megbánt benneteket. Ne feledjétek el, hogy az Úr megbocsátott nektek, így hát nektek is meg kell bocsátanotok egymásnak.” (Kol 3:13, NLT fordítás)

Az a kegyelem, amit Isten mutatott ki felénk, az ösztönözzön bennünket arra, hogy mutassunk kegyelmet mások felé. Amikor valaki megsért téged, döntened kell, hogy energiádat és érzelmeidet megtorlásra vagy továbblépésre fogod felhasználni.

Nem használhatod mindkettőre.

Sokan azért vonakodnak attól, hogy kimutassák könyörületességüket, mert nem értik, hogy mi a különbség a bizalom és megbocsátás között. A megbocsátás a múlt elengedését jelenti. A bizalom a jövőbeni viselkedéshez kapcsolódik.

A megbocsátásnak azonnalinak kell lennie, akár kéri a másik ember, akár nem. A bizalom kiépítése viszont időbe telik.

Ha valaki újra meg újra megbánt téged, Isten azt parancsolja neked, hogy azonnal bocsáss meg, de nem várja el tőled, hogy azonnal bízzál meg benne, és nem várja el tőled, hogy engedd meg, hogy továbbra is bántson. Be kell bizonyítania, hogy megváltozott. A legjobb hely, ahol a bizalmat újjá lehet építeni, az egy kis csoport támogató környezete, akik bátorítást és elszámolhatóságot is tudnak biztosítani.

Beszéljetek róla

* Az a fontos neked, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, vagy az, hogy egy vitát kegyelemmel le tudjatok zárni?
* Milyen sérelmeket kell elengedned, hogy meg tudj bocsátani valakinek, és hogy megtanulj bízni benne újra?


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. július 3. Szentségimádáson az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Szívem szeretete átölel benneteket. Azt akarom, hogy mindnyájan üdvözüljetek. Gyermekeim! Az üdvösséget nektek is akarni kell. Ha ti nem akarjátok, nem üdvözíthetlek benneteket. Azért, mert szabad akaratot kaptatok, amit Én tiszteletben tartok. Sajnos emiatt sokan mennek a pokolba, és még többen a tisztítótűzbe. Gyermekeim! Ezt mondtam: […]