Szerző archívum

Erőért a terhek hordozására..

A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked mindenért! Kérlek segíts meg, hogy én is segíthessek másoknak! Ámen

 

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.
Ézs 42,3

Ezopusz “tanmeséjében” a hegytetőn büszkén álló, az erejét mindig fitogtató cédrus nem élte túl a vihart (mert egy igazi Nagy Vihar mindig jön) s az egészen a folyóig sodorta, ahol a sokszor lenézett náddal találkozott. A nád szelíden csak ennyit mondott: “Látod, meghajoltam, s a legnagyobb vihart is túléltem”. Vannak az emberéletnek olyan iszonyatos viharai is, melyek alatt az alázatos nád-életek is megrepednek. Ahogyan az Írás mondja “hogy az Isten előtt ne dicsekedhessék egy test sem”. Akinek életébe még nem köszöntött be a szenvedés, az nem győzhet hálát adni érte, de ne bízza el magát, mindez csak idő kérdése, egyszer jönni fog -, hiszen a bűn “zsoldja” a halál.

Ha körülnézünk – s milyen érdekes, először szenvednünk kell, hogy lássunk – észrevehetjük: világunk telve van szenvedéssel. Aki szenved, maga is megérti a szenvedőt. Az egyiket mozgásában korlátozza a nyomorúsága, a másik pedig makkegészségesen “szenved, mint a kutya”, mert ifjú szíve reménytelenül szerelmes. Melyik a nagyobb? Ne ítélkezzünk! Magam is temettem már olyan fiatalembert, aki szerelmi kétségbeesésében vonat alá ugrott, de olyan tizenévest is, aki nem tudott beszélni senkivel sem lelki gondjairól, mígnem félelmei felőrölték és megoldásként a kötelet választotta…

Isten megtehetné, hogy minden emberi gonoszságnak, mulasztásnak meglegyen a következménye, “megérdemelt jutalma”, mégsem teszi. Ez a kegyelem. Ha a mécses fényt már nem ad, csak füstöt és kormot, akkor miért nevezzük még mécsesnek? Ha fényt már rég nem sugároz az istenképűségre teremtett ember, csak a bűn gyalázatos kátrányát ontja magából, akkor miért maradhat eredeti státusában? Azért, mert az édesanya (számonra ez a feminisztikus jel-kép szebben és jobban kifejezi, mint az atya) akkor is szereti a fiát, ha az gyilkos vagy rabló… nem az eredményt nézi, hanem a szándékot, mégha az alig észrevehető vagy épen elbukott.

Ahány ember, annyi szenvedés, aki sokat szenvedett, az sok embert megért. Vannak mégis olyanok, akiket a szenvedés nem lágyít, hanem megkeményít. Isten a tudója, miért van ez így. Egy biztos, az Isten őket is számon tartja, mindvégig. A kegyelem igéi ugyanis személyválogatás nélkül, mindenkinek szólnak… ez az evangélium.

 

Földi élet – mennyei jutalom…


A mai nap imádsága:

URam! Cselekedjél velem irgalmad szerint! Ámen

Jézus erre ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”
Mt 21,28-32

Na, ne!… Akkor ez azt jelenti, hogy, akik életvezetésükben csődöt mondtak, azok ráadásul az Isten országában még előnyben is részesülnek? Nem lehet, hogy itt valamit elírtak a kódexmásolók az elmúlt kétezer esztendőben? Nos, még mielőtt rövidzárlatos következtetéseket vonnánk le Jézus fenti kijelentéseiből, vizsgáljuk meg egy kicsit a “kontextust”… Miről is van szó tulajdonképpen?

Először is arról, hogy vannak, akik meghallják az Isten üzenetét és megváltozik az életük, s vannak, akik meg hallgatják az igét, de életük mégsem mozdul előre semmit. Ugyanakkor Isten üdvözítő akaratának emberi magyarázása sehová nem vezet a végső dolgok megismerésében, hiszen azok éppen azért világvégiek, s azon túliak, mert nem ránk, hanem a JóIstenre tartoznak! (Az más kérdés, hogy óriási a kíváncsiság bennünk, hogy hogyan történnek majd ezek a dolgok.) Tény, hogy Jézus URunk nem hagyott hátra forgatókönyvet sem a végidőkről, sem pedig a Mennyország “Házirendjét” nem közölte. Különben is, ha ezek a földi életünk életminőségét olyannyira befolyásolnák, mint amennyire nem, akkor fontosságuk miatt bizonnyal talált volna lehetőséget a Mester, hogy az utókornak minden kétséget kizáróan valahogyan hagyományozza a Mennyei Atya apokaliptikus “menetrendjét”, s részleteiben is megosztotta volna velünk üdvözítő akaratának az odaátban majdan megtörténő dolgait -, de nem tette. Úgy néz ki tehát, az Isten üdvözítő procedúrájának know-how-óját nem szükséges ismernünk, elégséges tudnunk azt, hogy Ő kegyelmes…

Másodszor, jó tudatosítanunk, hogy nem arról van szó, hogy az istentelenek bejutnak a Mennyországba, a hívők meg nem, hanem arról, hogy lesznek olyanok, akik ugyan paráznák és vámszedők voltak, de meghallották az evangéliumot, életük megváltozott, s Isten akarata szerint élték le életük hátralévő részét… s ők sokakat “megelőznek” majd. Ezen méltatlankodni hasonlóan felesleges, mint azon vitatkozni, hogy hol jobb ülni a vonaton, a mozdonyhoz közel, a szerelvény közepén vagy végén… Nemde ugyanarra a pályaudvarra fut be az összes kocsi?

 

 

Igazság – hamisság…

 

A mai nap imádsága:

Istenem! Biztonságot, s elrejtettséget keresek teremtett világodban, s oly nehezen találok. Bizonytalanságok sodrásában, bűnök örvényében keresem a kapaszkodókat, de nem találom őket. Kérlek, adj nekem látó szívet, bölcs értelmet, hogy észrevegyem, s meglássam Gondviselő Jóságod jeleit életemben, s azokba kapaszkodva eljussak lelkem nyugalmához, melyre annyira vágyakozom! Engedd Uram, hogy felelősen szerethessek minden emberi kapcsolatomban, s hogy engem is szeressenek! Ámen

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.
1 Jn 4,1

A prófétákat – így a Biblia – régen látóknak hívták, azaz az Isten embere látja azt, amit más nem lát. A kiváltságosak valóban nemcsak néznek, de látnak is. Nyilvánvaló, hogy a régiek az előre-látásra gondoltak, ami a gondviselés alapja. Aki tényleg előre is látja (pro-video) a dolgok menetét, az csakis a Teremtő Isten. Aki az Ő kezében van, annak nincs gondja a jövőre hiszen ez az isteni gondviselés, a Providentia Dei.

De ki az Isten prófétája, előre-látó embere? Sokan néznek előre, s vélik ismerni a jövőt, de azért, mert Bibliára, Istenre, az ő kiváltságos állapotukra, föntről kapott képességükre hivatkoznak, még nem lesznek az ÚR előre látó prófétái. Legyünk előrelátók, vizsgáljuk meg a lelkeket! Szekták ezrei születtek, virágoztak, pusztultak el évezredeken át, s ez a folyamat ma, sem szűnt meg – sőt, a média huszadikszázadi fejlődésének következtében még erősödött is.

A hamis próféták egyik jellegzetessége, hogy bonyolítják azt, ami egyszerű, s ami pedig megmagyarázhatatlan – az Isten titkai – azokat pedig magyarázzák. Jóllehet a titkok nem azért adatnak, hogy magyarázgassuk őket, hanem hogy velük együtt éljünk, s hordozzuk őket a szívünkben. S miközben forgatjuk ezeket odabenn – mint Mária – akkor erőt nyerünk általuk. Ha Isten a szeretet nagy parancsolatában összefoglalt mindent, akkor miért szükséges azt törvényeskedéssel újra szétfarikcs álni? Mindezeken felül: az ÚRIsten észt is adott. Az “erőnek, szeretetnek, józanságnak lelkét” (2Tim 1,7)

Miért tapadnak az emberek a hamis prófétákhoz? Az első ok: mert biztonságot ígérnek. Aki ugyanúgy akarja/képes látni a világot, mint a hamis próféta, az biztonságot nyer, sőt az Isten még meg is jutalmazza és sikeres élete lesz. A második: nem kell döntened az élet nagy kérdéseiben, én döntök helyetted… A szektavezér világlátásának sablonosságát alkalmazva mindenre, a feltétel nélkül elfogadott vezető kijelentéseire alapozva oldhatok meg ezentúl minden gondot az életemben… Akik ezt teszik – s hányan vannak! – abban a tévhitben élnek, hogy az Élet kihívásos nagy kérdéseit afféle mesterkélt patent-válaszokkal megoldhatjuk. Jó is lenne… Az igazság azonban az, hogy mindannyiunknak meg kell harcolnia a hit/a meggyőződés nemes harcát. Az etikai dillemmáinkat kizárhatjuk, elhagyhatjuk, de ezáltal személyiségünk Istentől kapott szabadságát dobjuk el, elvetve egyben azt a felelősséget is, ami tartást és tartalmat ad életünknek.

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek… mondja János apostol. Azaz: Halgassatok a szívetekre! Melyben – ha beengedted – az Isten szeretete dobog. Augustinus ajánlását érdemes mottóként átgondolni, megfogadni, s élni is: “Szeress, s tégy amit akarsz!”

 

 

Istenképűségünk…


A mai nap imádsága:

Uram! Friss vagyok vagy fáradt – csak Benned reménykedem! Adj nekem életformáló gondolatokat, kapcsolatmegtartó erőt a közösségekben, ahová helyeztél, s mindenekelőtt szelíd, s derűs szívet, hogy ne essek kétségbe, s tudjak elmosolyodni gondviselésed mindennapi csodáin! Ámen

Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást,
mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Fil 2,13

“Gyenge vagy fiam, mint a harmatos fűszál!”… “Mindenbe csak belekapsz, aztán sosem fejezed be!”… “Hogy lehetsz ennyire akaratgyenge?” – ismerős mondatok ezek mindannyiunk számára. Jószándékkal vagy sem, megfelelő pillanatban vagy sem, de gyakran elhangzó mondatok ezek. Meg is van/lesz ezeknek – mondjuk ki bátran – ítélkező mondatoknak az eredménye: lendületvesztés, érdektelenség, álomvilágba-menekvés…

Beleszületünk ebbe a világba, s nem olyan egyszerű megtalálnunk a helyünket benne, s a választ, hogy miért is vagyunk itt? Egyik kedves – ma már nyugdíjas mérnök-tanár – barátom mondta: “Tudod, úgy harmincnyolc-évesen, néhány diploma után feltettem magamnak kérdést: No akkor mi is akarok lenni tulajdonképpen?”

Tényleg, mi az, ami hajt minket a cél felé? Az önmegvalósítás hiú ábrándja? A vágy, hogy legyek “valaki”? Esetleg magasabb célok motiválnak? A válasz nem lehet egyetemes, mert nem létezik átlag-ember, “csak” emberek vannak. Sokat akarók, de keveset bírók, nagy terveket szövögetők, s azokat alig megvalósítók… Ha valaki eléri élete delének hitt korszakát, akkor felteszi magának a kérdést: Mi lett belőlem, ki vagyok? Van is emiatt éppen elég középidős válsággal küszködő ember! Élet-erdőnk közepén, ha tisztásra lelünk, s leülünk egy nyugalom-farönkre elgyönyörködni néhány pillanat erejéig az embervilág (mák)virágain (is), akkor egyszer-kétszer bizonnyal felsóhajtunk: “Ezt azért nem így akartam!”

Milyen jó lenne már ifjúkorban tudni, mivé is akarunk válni, de jobb esetben csak azt tudjuk, mik nem akarunk lenni. Aztán adottságaink – a külsők és a belsők -, életvezetési bölcsességünk vagy “szerencsétlenkedéseink”, nemkülönben a JóIsten kegyelme, eldöntik merrefelé haladjunk… Amikor Isten megteremtette az embert, az ádámot (az “Ádámot” a 19. század elejéig a zsidók nem használták személynévként!), akkor minőségi értelemben vett lényt teremtett. Éppen ezért az ádám szónak nincs hím- és nőneme a héberben, hiszen a nagybetűvel írt Embert jelenti. (Az ember-ség kérdése nem nemi hovatartozás kérdése, hanem jellem kérdése!) Az ember jellemét az adja, hogy mennyire tükrözi élete teremtettségbéli istenképűségét…

Eladdig, amíg eljutunk a felismerésig, hogy Isten minket nemcsak egyénnek, de közösségi embernek is teremtett – hosszú az út. Telve vargabetűkkel, hullámvölgyekkel és égberöpítő boldogságos pillanatokkal. Sok-sok kérdésünkre sosem találjuk meg a választ, egyedül az Isten tudja, hogy mit akart életünk egy-egy dolgával… Egy bizonyos: Ő az, aki létrehívott mindannyiónkat, s Ő az, akinek kegyelme révén lehetünk azok, amik vagyunk: családapák és családanyák, pékek és papok, mesteremberek és orvosok, küzdők és el-elbotlók, egyszóval: emberek…

 

 


Találkozások…


A mai nap imádsága:

URam! Köszönöm, hogy találkozásokat készítesz el számomra, melyekből épülhetek. Add, hogy mindig felismerjem, amikor jeleiden keresztül közeledsz felém! Ámen

Mária pedig ezt mondta: “Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
Lk 1,46-48

Életünk legszebb pillanatait azok a találkozások adják, amikor lélek a lélekkel találkozik. Mária és Erszébet találkozásában azonban még ennél is több történt, hiszen mindketten megteltek Szentlélekkel, s olyan himnikus mondatokat szóltak, melyeket az utókor csak magnificat néven emleget. Már önmagában az a tény, hogy két, életet a szíve alatt hordozó asszony találkozik – s állapotuk álldottságában messze fogékonyabbak a kimondhatatlan dolgokra -, különlegessé teszi együtt töltött idejüket.

Mária életének rendkívülisége abban van, hogy világra hozza azt az embert, aki nem férfitől, hanem a Lélektől született. A Biblia tanúsága szerint két ilyen ember volt az egész emberi létezés láncolatában: az első, akit a Lélek teremtett Ádám volt, a másik pedig Jézus, Mária gyermeke, akit Isten Fiának vallottak a szemtanúk. Jézus “extra naturam” bejövetelét – ezzel együtt maga Jézus létezését is nemegyszer tagadták -, pedig Jézus kortársai saját szemükkel látták a jeleket. (Amennyire misztikus az első ember megteremtése – az Istentől jövő élet felfoghatatlan csodája -, olyannyira misztikus Jézus istenember-volta is!) Mária boldog, határtalan az öröme. Felismeri ugyanis, hogy Isten tervének részesévé válhatott. Hogyan? Azt nem értette, de “szívébe zárta, s ott forgatta ta ezeket a dolgokat”.

Hanyatló nyugati kereszténységünk legnagyobb baja, hogy meg akarja értetni az emberekkel kicsoda az Isten valójában. Nos, az Isten Lélek, s az Isten az Egy. Hitvallásunkban is azt mondjuk, hiszek EGY Istenben – nem egy istenben a sok közül(!) -, hanem az Egy-Istenben, aki Atya, Fiú és Szentlélek. S mivel az emberi elme számára befoghatatlan az Atya és a Szentlélek, ezért a nyugati egyházban előszeretettel beszélnek a Fiú emberségéről, az ugyanis “érthető” a modern nyugati ember számára… Ezzel ellentétben, a keleti, az orthodox – másnéven pravoszláv – egyházban a szívbe zárják mindazon dolgokat, melyeket nem értenek (isteni titkok), s ott forgatják azokat.

Mi, mai evangélikusok sajnos elfelejtettük, amit Lutherünk így mondott: “Az Isten titka maradjon meg titoknak, nem kell/lehet minden titkot megmagyarázni.” A boldogság ugyanis az elfogadásban van elrejtve. Isten elfogad engem, s én pedig Őt. Titokzatos út az, amíg eljutunk arra pillanatra, amikor lélekben találkozhatunk Istennel, de a titokzatosságán túl ráadásul még hosszú is – olykor egy egész életen készülünk rá. De hát erre kaptuk az életünket, hogy felismerjük és találkozzunk Teremtőnkkel…

a

A türelem keserű, de gyümölcse édes.

Célom: a dolgokon én legyek az úr, s ne rajtam a dolgok. (Horatius)

Egy ember szeretetének irántunk való nagyságát azon mérhetjük le, hogy mennyi szenvedést hajlandó értünk vállalni.

Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.

Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel. (Ernst Lange)

Ha szeretetednek tüze kialvóban van,
emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre és legtökéletesebbre,
akire nem nézhetsz anélkül,
hogy Őt mindenekfelett ne szeresd.

„Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil 2,13)
Az akarat több, mint egy döntés, több, mint érzelem. Az akarat teremt, fenntart, hajtóereje a cselekvésnek, építésnek: célja van. Az akarat átformál. Isten akarata, nem kénye-kedve szerint alakítja a már jót, tetszésének megfelelőt. Ahhoz, hogy az én akaratom belesimuljon az istenibe, fel kell ismernem, hogy minden törekvésem a jóra egyedül tőle származik, és felé vezet. Olykor az a szándékom, hogy Isten akaratát én magam átformáljam. Ez azonban az önérdek, kényelmesség, passzivitás és az elbizakodottság útja. Az én vágyam ez, nem az övé! (Benkóczy Péter)

KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben,
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Iyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Iyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet hallok,
Szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula

Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Viktor János)

„Mária mondta: „Rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.”” (Lk 1,48)
Talán mondhatjuk a boldogságos Szűz Máriát az első kereszténynek, hisz ő volt az első, aki igent mondott Jézus Krisztusra, mikor méhébe és szívébe fogadta őt. Mária boldogsága azonban, bár első, mégsem egyszeri és egyedi: bármelyikünk részesedhet belőle, hiszen Krisztus a mi szívünkben is meg akar születni. Így készüljünk a közelgő karácsonyra! Hiszen ahogy Angelus Silesius mondja: „Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, örökre elvesztél, ha tebenned nem!” (László Virgil)
„Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11)
Korinthusban viszály tört ki: egyesek Pálhoz húztak, mások Apollóshoz, és megosztottá vált a közösség. Pál ezért egyértelműen fogalmaz: nem az igehirdető a fontos, hanem Krisztus. A veszély ma is valós lehet: előfordulhat, hogy elsősorban lelkészhez, ifivezetőhöz, lelki munkáshoz, azaz emberhez kötődünk, s nem az Úr Jézushoz. Ha elveszítjük ezt a valakit, vagy csalódunk benne, akkor könnyen összeomolhat minden, és úgy eltűnünk a gyülekezetből, hogy nyomunk sem marad. A kérdés, amelyet ma az ige elénk hoz, az alapjainkig ás le: ugye, ott Jézus Krisztus van? (Hulej Enikő)

Mennél nagyobb kincsünk van a mennyben, annál nagyobb befolyásunk van a földön.

Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A Jó Isten így szólt hozzájuk:
– A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek? A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
– Én is! Én is! Én is! – Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog – folytatta a jó Isten – Aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie. – Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
– Azt már nem – kiáltották. – Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
– Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? – kérdezte az Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka és így szólt: – Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott: – Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza, több sem kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott: – Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
– Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
– Azt éppen megkaphatod – felelte az ördög. Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt: – Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
– Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen. – felelte az angyal. Az ördög erre elengedte és nem verte tovább.
Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.
– Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. – mondta az ördög és köveket hajigált feléjük. Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.
– De buta vagy – bosszankodott az ördög. – talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
– Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem – felelte szelíden az angyal. Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
– Inkább a szárnyaimat tépd ki – könyörgött neki.
– Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
– Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett. – Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.
– Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.
– Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak. – felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott: – Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé. De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körülfogták az angyalt és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt, nem engedte őt bántani. A többi persze nevetett.
– Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! – mondták neki.
– Nem megyek! – felelte az ördög – Soha többé nem bántom őket.
– Tépd le a rózsák hasadó bimbócskáit! – küldték a többiek.
– A rózsatövet sem bántom soha többé! – válaszolta az ördög és nem tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.
„Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát.” (Mt 10,30–31)
Ha rácsodálkozunk teremtett világunk időbeli és térbeli szédítő távlataira, az éppúgy önmagunk jelentéktelenségének, kiszolgáltatottságának és sebezhetőségének érzését idézheti elő bennünk, mint az embervilág számos esetben megnyilvánuló erőszakossága. Urunk ma arról biztosít minket, hogy a mennyei Atyának gondja van a legkisebbekre, a leggyengébbekre és a legapróbb részletekre is. Gondviselő szeretete képes elűzni minden félelmünket. (Smidéliusz András)

Nem az idők jelei magyarázzák az Igét, hanem az Ige az idők jeleit.

Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
Augustinus

„Tudom, hogy az én megváltóm él…” (Jób 19,25)
Mai igénk így folytatódik: „…és utoljára megáll a por fölött…” Károli nem tudott ellenállni a hitvallás vágyának; „porom felett megáll” – írja. Az Élő megáll a por felett, aki én vagyok. Jézustól már azt is tudjuk, hogy ez a megállás nem a bírói ítélet magasából vizsgálja halandó életünket, hanem tele van szánalommal, könnyel és együttérzéssel. A naini ifjúnál szánakozik, Lázár sírjánál sír. Az Élő megáll a por felett, aki én vagyok. Én az ő pora vagyok. Ezért tudom, hogy nem fúj el a szél, bármily gonosz legyen is. (Koczor Tamás)
a

A karácsonyi magányosság ellenszere


De az Úr mellém állt (2 Tim.4:17 MBT)

Karácsony ünnepe sokszor felnagyítja a magányosság érzetét, amit a szeretteinktől való távollét okoz. Sokan elveszítettük már gyökereinket, vagy talán nem is voltak gyökereink, és ez bizony egyedülléthez vezethet. Átélhetjük az elválás okozta magányt katonai szolgálat, karrier vagy betegségek miatt is.

De a Szentírás beszél arról, hogy mit kezdhetünk a magánnyal:

Figyelj mások szükségeire. Vedd le a tekinteted önmagadról és figyelj kifelé. Keresd a módját, hogy hogyan szolgálhatnál másokat. Pál apostol arra fókuszált, hogy hogyan beszélhetne még több embernek Jézusról: “De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt.” (2 Tim.4:17)

Irányítsd a figyelmedet a célodra. Annak ellenére, hogy Pál apostol el volt zárva a börtönben, soha nem felejtette el, hogy betöltse a küldetését. Arra vágyott, hogy mindenki tudjon Isten szeretetéről.

Amikor egyedül vagy, ne falakat építs hanem kezdj el hidakat létrehozni! Ne azt mondd, hogy „Olyan egyedül vagyok”, mondd ezt: „Atyám, segíts nekem, hogy olyan emberek barátja lehessek, akiknek szükségük van barátra. Segíts, hogy segíteni tudjak az egyedül levőknek.” Ez a magányosság ellenszere.

Képes vagy segíteni másoknak, hogy gazdagabbá váljanak az emberi kapcsolataikban azzal, hogy magadat adod nekik.

Beszéljünk róla:
• Milyen lehetőségeid vannak arra, hogy más emberek felé szolgálj ezen a karácsonyon?
• Kit tudsz elérni ezen a Karácsonyon, hogy elkezdj, megjavíts, vagy megerősíts egy kapcsolatot?

 

 

A megbízásod magától Istentől jön

 

“Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.”

(János 17:18)

Ha te Krisztus követője vagy, Istentől kaptál egy küldetést ebben a világban. Nem csak azért vagy itt, hogy helyet foglalj el, és nem is csak azért, hogy a saját személyes céljaidért küzdj.

Megbízásod van, amit személyesen Istentől kapsz. Ha az ő családjába bekerülsz, megváltozik az életed. Új életcélt kapsz. Az életed már nem rólad szól többé, hanem az Istentől kapott küldetésről.

A saját küldetésed illeszkedik abba a misszióba, amit Isten az egész történelem idejére adott. Mindent, ami létezik, azért teremtett, mert akart egy családot. Nem volt szüksége sem a Földre, se más bolygókra, se a csillagokra. Azért teremtette őket, mert tudta, hogy lesznek olyanok, akik úgy döntenek majd, hogy a családja része szeretnének lenni.

A küldetést, amit Isten egykor Jézusnak adott, most az Ő Testének, az Egyháznak adja. Arra vágyik, hogy segítsünk másoknak a családja részévé válni. Jézus ezt így fogalmazta meg: “Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.” (János 17:18)

Ha ismerjük Jézust, akkor ez ránk is igaz! Mennünk kell, beszélnünk kell a barátainknak, a családunknak Róla. De nem állhatunk meg ennyinél. Isten nem teremtett olyan embert, akit ne akarna megváltani. Mindenkit szeret, aki csak a földön él.

Isten arra vágyik, hogy ezt a küldetést mindenhol megéljük: a családunkban, a közösségeinkben, az egész világon. Az ő missziója egyszerre lokális és globális. A Biblia így ír egy helyen: “Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” (Ézsaiás 49:6)

Ez Isten terve a világra. és ez a küldetése is – számodra. Azt akarja, hogy a földön mindenki ismerje az ő nevét; és ahhoz, hogy ez megtörténjen, használni akar téged. Isten ezt a feladatot nem csak a lelkészeknek és a misszionáriusoknak adta. Ha te a családja része vagy, akkor ez a te küldetésed is!

Elképzelhető, hogy változtatnod kéne az életmódodon ahhoz, hogy követhesd Istennek ezt a tervét? Ha igen, hogy kell kinéznie ennek a változásnak? Hogy fogsz szolgálni Istennek ezen a karácsonyon?

 

 

Jézus magához hív bennünket

 

Nem mindenki fog bemenni a mennyek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az, aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21)

 

Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.

Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.

Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltalán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.

Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.

Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”

a

Teréz anya idézetek

Az önfeladás annyit jelent, hogy szabad akaratomat, gondolataimat, életemet átadom Neki, tiszta hittel. Lelkem élhet sötétségben: a nehézségek és szenvedések önátadásom legbiztosabb próbái.

Azt kívánom, hogy kérdezzétek meg magatoktól: szabad-e a szerelmem, szeretetem? Megvan-e életemben a teljes önátadás? Szerelmetes bizalom és teljes önátadás kölcsönösen kiegészítik egymást. „Miatyánk, aki a mennyekben vagy, legyen meg a te akaratod. „

Feltétel nélkül szeressétek a Szűzanyát, és teljes szívvel bízzatok benne. Királynőnk és Anyánk Szeplőtelen Szíve, Te légy mindig Jézushoz vezető utunk! Jézus világossága és Jézus élete legyen mindannyiunkban! Ha elfogadjuk ezt az ajándékot, egyre több alkalmunk nyílik arra, hogy örüljünk egymásnak és békét vigyünk mindenhova.

Hiszem, hogy Jézus egy kicsivel többet kér mindannyiunktól: nagyobb szeretetet, tisztább életet és alázatot. Szoros egységben élünk Vele és nagy szeretettel újítjuk meg fogadalmainkat: meg kell tanulnunk békében élni.

Istenbe vetett szerelmetes bizalmunk forrása, hogy bízunk az Ő mindenhatóságában, végtelen bölcsességében és szeretetében. Ő szeret engem. Nemcsak azért vagyok itt, hogy betöltsek egy helyet, nemcsak azért, hogy teljes legyen a létszám. Neki célja van velem, tudom. Ő ezt a célt eléri, hacsak én nem gördítek elébe akadályt. Ő nem fog engem kényszeríteni. Azért van ma annyi nehézség mindenütt, mert nem bízunk az Anyaszentegyház tanításában. Nem élhetünk kettős életet, nem mondhatunk igent és nemet is, hogy akarom is meg nem is; hogy szent akarok lenni, és ugyanakkor mégsem akarok.

Jézus azt kéri mindannyiótoktól, hogy mosolyogva fogadjátok mindazt, amit Ő küld, és amit kér, azt pedig mosolyogva ajándékozzátok neki.

Jézus biztos volt magában, ám az emberek szemében mégis kicsinek tűnt. Hogy merészelt prédikálni? „Talán nem az ácsnak fia?” (Jn 6,42). A világ üdvözítése mégis vele jött el. Ti és én miért vagyunk itt? A szegények között is legszegényebbek üdvözítéséért és megszenteléséért. Milyen eszköz által? A szeretettel, amely mindenre képes.

Jézussal való egyesülésünk gyümölcse tisztaságunk lesz. Épp úgy, ahogyan a gyermek gyümölcse a házasság szentségének. Szeretnünk kell, hogy tiszták lehessünk. Minden eszközt föl kell használnunk ahhoz, hogy tiszták legyünk; testben és lélekben egyaránt.

Nagy ígéretet tettetek Jézusnak, de még ennél is nagyobb ígéretet kaptatok. Legyetek hűségesek Jézushoz! Mondjátok gyakran: „Nagyobb dolgokért lettem teremtve.” – Eszményeteket ne állítsátok alacsonyabbra, és csupán Istenben leljetek kielégülést.

Nehéz nekünk megérteni Jézust, mert Ő Isten. Mária viszont egy közülünk: Mária szeretett, átadta magát egészen, kiüresítette magát. Isten sem töltheti meg azt, ami már teli van. Ki kell üresíteni magunkat ahhoz, hogy Isten betölthessen minket.

Tegyünk meg mindent, hogy Krisztus szeretete éljen az emberek között. Emlékezzünk arra, hogy mit mond a Krisztus követése: „A szeretet nem érez terhet, nem ismer fáradtságot, szeretne többet tenni annál, mint amit tehet; nem ismer lehetetlent, mert azt gondolja, hogy mindent megtehet. Amikor fáradt, nem roskad össze, nem kell sürgetni sem kényszeríteni; amikor megrémítik, nem esik kétségbe, hanem fáklyalángként egyre magasabbra csap és biztosan győz le minden akadályt.”

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/7

 

Szent II. János Pál gondolatai

A fiataloktól függ az Egyház és a társadalom jövője.

„Atyádat és anyádat tiszteld” – halljuk Isten negyedik parancsolatában. Ám ahhoz, hogy a gyermekek tisztelhessék saját szüleiket, a szülőknek, mint Isten ajándékaira kell tekinteniük gyermekeikre. Igen, minden gyermek Isten ajándéka. Előfordulhat, hogy nehezen elfogadható, mégis mindig felbecsülhetetlen értékű egyedi ajándék.

Az a tény, hogy a kiengesztelődés Örömhírét egymás között megosztott keresztények hirdetik, gyengíti a tanúságtételünket.

Az emberi élet célja nem az anyagi javak gyűjtése, mivel léteznek más, sokkal értékesebb javak, amelyekért érdemes áldozatkészen harcolni; olyan javak, amelyek által az emberi személy nemesebbé válik és kapcsolatba kerül Istennel.

Az emberi ész képtelen kimeríteni a Szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit az keres.

Az emberről csak annyiban mondhatjuk el, hogy munkája által „uralma alá hajtja” a földet, amennyiben képes a munka ura maradni, és nem válik annak rabjává.

Az Úr arca világosítsa meg a szívünket, hogy tekintetünket ne a minket ért jogtalanságok keserű emlékére vessük; ne azt várjuk, hogy először a többiek váljanak jókká, hanem mi magunk haladjunk előre a jóra való megtérésben, elfeledve a múltat, és működjünk együtt a Teremtővel egy szebb jövő érdekében!

Krisztus azt akarja, hogy Péter Utódaként tanúskodjam az egész világ előtt arról, miben mutatkozik meg korunk emberének nagysága – és nyomorúsága. Miben nyilvánul meg veresége, és miben győzelme. (Auschwitz 1979. jún.07.)

Mária Krisztusra szegzett tekintettel élt, és megjegyezte minden szavát: „Emlékezetébe véste mindezt, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19, vö. 2,51). Jézussal kapcsolatos emlékei, amelyek a lelkébe vésődtek, mindenhova elkísérték, és életének minden helyzetében föl tudta azokat idézni. Bizonyos értelemben ezekből az emlékekből állt össze a „rózsafüzér”. Amikor a keresztény közösség a rózsafüzért imádkozza, harmóniába kerül Mária emlékezésével és tekintetével.

Minden hívőnek tanúságot kell tennie a világ előtt Jézusnak, a mi Urunknak feltámadásáról és életéről, és az élő Isten jelévé kell válnia.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/10

Vianney Szent János gondolatai

 

 A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekingessünk körbe, hanem csukjuk be szemünket, és nyissuk ki szívünket. Akkor a jó Isten is ki fogja nyitni az övét. Mi nála leszünk, Ő hozzánk jön, mi kérünk, Ő ad. Olyan lesz ez, mint amikor két lehelet eggyé olvad. Milyen boldogság elfeledkezni magunkról, hogy Istent keressük!
Az ember megteheti, hogy nyolc vagy tizenöt napra áldozatul ajánlja magát a bűnösök megtéréséért. Elvisel hideget – meleget; nem néz meg egyet – mást; nem megy el valahová, ahová szeretne; kilencedet végez. Akik olyan szerencsések, hogy naponta áldozhatnak, ebből végezhetnek kilencedet. Nemcsak Isten dicsőségét munkáljuk ezzel a gyakorlattal, hanem bőséges kegyelmet is kieszközlünk.
Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.
Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál.
Kevélységünk az, amely nem engedi, hogy szentek legyünk. A kevélység az a lánc, amelyre minden bűn föl van fűzve, az alázatosság pedig rózsafüzére az erényeknek.
Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…
Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.
Ó, mily jó imádkozni! A jó Isten kegyelmében élő embernek nincs szüksége, hogy imára tanítsák; természetében van, hogy tud imádkozni, mert ismeri rászorultságát.
Ó, testvéreim, ne csodálkozzunk azon, hogy a gonosz lélek mindent elkövet, csakhogy elhanyagoljuk imáinkat, vagy rosszul mondjuk. Jobban megérti, mint mi, hogy az imától félni kell a pokolban, és lehetetlen, hogy a jó Isten elutasítson valamit, amit imában kérünk tőle…
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.
Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.

http://www.rakospalotaifoplebania.hu/taxonomy/term/6

Pietrelcinai Szent Pio atya gondolatai

A jó szív mindig erős. Szenved, de elrejti könnyeit. Az emberekért és Istenért hozott áldozatban talál vigaszt.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/03/A szentek imái a mennyben és az igaz lelkeké a földön örökkön illatoznak.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/02/
Aki a földhöz ragaszkodik, oda is ragad. Jobb fokozatosan elszakadni, mint egyszerre. Gondoljunk mindig az égre!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/12/
Arra törekszel, hogy lelkeket szerezz Jézusnak, és jóra tanítsd őket. Örülök ennek. Végezd a szentáldozást a Szentatyáért is!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/

Az Úr áldjon meg benneteket, és tegye könnyebbé a családdal járó terheket. Legyetek jók mindig! Emlékezzetek, hogy a házasság nehéz kötelességekkel jár, és ezeket csak az isteni kegyelem teheti könnyebbé. Szolgáljatok rá hát mindig erre a kegyelemre, és az Úr őrizzen meg benneteket nemzedékeken át.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2011/11/

Az Úr sok kegyelemben részesít, hogy magához hívjon, és már azt hisszük, hogy ujjunkkal érintjük az eget. Nem tudjuk viszont, hogy a növekedéshez keserű kenyérre van szükségünk: keresztekre, megaláztatásokra, próbákra, ellenvetésekre.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/08/
Gyermekem, te nem tudod, hogy mit terem az engedelmesség. Íme: egy IGENért, egy egyszerű IGENért: fiat secundum verbum tuum (legyen nekem a Te igéd szerint), hogy meglehessen Isten akarata, Mária a Magasságbeli anyjává lett, szolgálóleánynak vallotta magát, de megőrizte szüzességét, amely kedves volt Istennek éppúgy, mint neki. Azért az igenért, amelyet a csodálatosan szent Mária mondott ki, a világ megnyerte az üdvösséget, az emberiség megváltatott. Tegyük meg mi is mindig Isten akaratát és az Úrnak is mondjunk mindig IGENt.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/05/
Jézusnak és a Te lelkednek együtt kell művelnie a szőlőt. A Te feladatod elhordani a köveket, előkészíteni a talajt, kiirtani a bozótot. Jézus dolga a magvetés, az ültetés, a művelés, az öntözés. Jézus azonban a Te munkádban is ott van. Nélküle semmit sem tehetsz.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/09/
Megértem, hogy a kísértések látszólag inkább beszennyezik a lelket, mintsem tisztítanák, de figyeljünk csak a szentek szavára. Álljon közülük most itt Szalézi Szent Ferenc, aki azt mondta: “A kísértések olyanok, mint a szappan, ami látszólag bepiszkolja a ruhát, a valóságban azonban megtisztítja“.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/04/
Mondj köszönetet és csókold meg Isten kezét, amivel lesújt rád! Atyai kezével azért sújt le rád, mert jót akar veled.

http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/07/
Sohase hagyjátok el magatokat! Egyedül Istenbe helyezzétek minden bizalmatokat!
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2012/01/
Szegény szerencsétlenek azok a lelkek, akik belevetik magukat a világ forgatagába. Minél jobban szeretik a világot, minél több szenvedélyük lesz, minél nagyobb vágy ég bennük, annál kevésbé lesznek képesek terveik megvalósítására. Nyugtalanság, türelmetlenség, szörnyű ellentétek feszítik szét szívüket, amely nem szeretetben, nem szent szeretetben dobog.

Imádkozzunk ezekért a szerencsétlen, nyomorult lelkekért, hogy Jézus bocsásson meg nekik és végtelen irgalmával vonja őket magához.
http://pioatyabreviariuma.blogspot.hu/2013/10/

CSAK FOLYTASD TOVÁBB A GYAKORLÁST!

 

„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Timóteus 4:15)

Bármilyen munkaterületen dolgozik is, egy átlagos ember is meg tudja duplázni termelékenységét, ha elkezdi gyakorolni mindazt, amiről tudja, hogy meg kellene tennie, és nem teszi többé azt, amiről tudja, hogy nem kellene tennie. Nos, a siker nem jön csupán a gyakorlásból, jól kell csinálnod, amit csinálsz, és a megfelelő dolgokat kell tenned. Dr. John Maxwell négy alapelvet ad a gyakorláshoz, amit be kell építenünk mindennapi életünkbe ahhoz, hogy előrejussunk: 1) Jó edző. Hallottál már arról a fickóról, aki benevezte öszvérét a Kentucky Derbyre? „Soha nem fog nyerni” – intette egy barátja. „Tudom” – felelt az ember – „de tanulni és növekedni csak megfelelő társaságban lehet”. Tehát megfelelő emberekkel kell körbevenned magad (ld. 2Thesszlonika 3:7-9). 2) Beleadni a tőled telhető legtöbbet. Olyan módon, időben és helyen gyakorolsz, ami elősegíti, hogy a legtöbbet beleadd? Ösztönzöd magad valamivel? Pál motivációja ez volt: „eltétetett nekem az igazság koronája” (2Timóteus 4:8) 3) Világos cél. Légy biztos abban, hogy mit próbálsz meg elérni! A biztos tudás nélküli erőfeszítés olyan, mint az irány nélküli sebesség. Pál célja ez volt: „…hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól… kaptam…” (ApCsel 20:24). 4) Megfelelő források. Pál arra biztatja Timóteust, hogy olvasson (ld. 1Timóteus 4:13). Neked milyen erőforrások állnak rendelkezésedre, melyek segíthetnek fejlődésedben?

Csak akkor fogsz tudni jól játszani, ha jól gyakoroltál. Nos, hol tartasz a gyakorlásban? Épp csak elkezdted? Vagy rohamosan fejlődsz? A nagyján már túl vagy, és most már az apró részletek finomítása következik? Ha tudod, hogy hol tartasz, az segít felismerni, hogy mit kell még tenned. Folytasd hát a gyakorlást!

 

 

HOGYAN VÁLTOZTATHATSZ AZ ÉLETEDEN?

 

„Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!” (Ruth 2:2)
Ruth változtatni tudott sorsán, amikor özvegyen maradt, nincstelen volt, és gyermektelen. Hogyan? Először is: megfelelő tanácsadót választott. Azt mondta Naominak: „… ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16). Az a tény, hogy Naomi zsidó volt, Ruth pedig pogány, hogy Ruth fiatal volt, Naomi pedig idős, nem gátolta Ruthot egy cseppet sem. Kétségtelen, hogy volt idő, amikor nem ugyanúgy látták a dolgokat, amikor még nem voltak közelebbi kapcsolatban egymással. Ám amikor Isten azt akarja, hogy növekedjünk, akkor olyan valakit helyez az életükbe, akinek teljesen különböző élettapasztalatai, más meglátásai vannak. Naomi volt Ruth szeme és füle egy olyan világban, amit Ruth nem ismert; Naomi volt a tanítómestere, ő volt a vezetője, aki eljuttatta Ruthot rendeltetésére. Isten ma is támaszt olyan vezetőket, akik a ma problémáira megoldást nyújthatnak. Ha azt reméled, hogy téged is el fog hívni valamilyen feladatra, ismerd fel azokat, akiket a felkészítésedre küld! Akár azért jönnek, hogy felvidítsanak, akár azért, hogy vigasztaljanak, tanácsoljanak vagy helyreigazítsanak, emlékezz Jézus szavaira: „…aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be…” (János 1 3:20). Másodszor: a megfelelőhelyre ment. Ruth azt mondta: „Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát!” Móáb földjén rosszul alakultak a dolgok, de Betlehemben jók voltak a kilátások. Ezért Ruth elhagyta az ismerős terep biztonságát, hitben lépett, és nem csupán túlélnie sikerült, de gyarapodnia is. Végül feleségül ment Bóázhoz, a mező tulajdonosához, és része lett Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus családfájának. Ez ám a változás! Isten jövődre vonatkozó tervéhez hozzátartozik a megfelelő emberekkel való kapcsolt, és az, hogy te magad a megfelelő helyen légy. Ezért kérd, hogy Ő vezessen!

 

 

Ki a régit… be az újat!

 

„…senki sem tölt újbort régi tömlőbe…” (Márk 2:22)

Jon Walker írja a következőt: „Néhány mérföldnyire a házamtól van egy mini-abc, melyet nemrég átalakítottak. Az alkalmazottak azonban valószínűleg nem olvasták el az erről szóló emlékeztetőt. A pult mögött álló srác új egyenruhát viselt… no meg a korábbról jól ismert mogorva arckifejezést. Ez elgondolkodtatott azon, hogyan próbáljuk meg az újbort régi tömlőkbe tölteni. Jézus azt mondja, hogy kudarcra vagyunk ítélve, mert „…a bor szét fogja repeszteni a tömlőt, így mindkettő tönkremegy…” (NIV). De nem tesszük-e mi is ugyanezt, amikor a keresztény életünkről van szó? A becsületes munka újborát a hanyagság régi tömlőjébe töltjük. A feltétel nélküli szeretet újborát a két lakással arrébb lakó családdal szembeni gyűlölet régi tömlőjébe töltjük. A dicsőítés újborát a pénz, a hatalom, a zene vagy a legújabb videojáték bálványozásának régi tömlőjébe öntjük. Az elmélyült bibliatanulmányozás újborát a „készételek” régi tömlőjébe töltjük. Az alázat újborát az önhittség régi tömlőjébe töltjük. A megbocsátás újborát a keserűség régi tömlőjébe töltjük. A mások előtérbe helyezésének újborát beletöltjük az önző ambíciók régi tömlőjébe. Az öröm újborát a féltékenység és a pártoskodás régi tömlőjébe töltjük. A békesség újborát beleöntjük a viszálykodás régi tömlőjébe.

Megszólalt valamelyiknél a csengő? Ha igen, itt az ideje, hogy kérd Istent, hogy segítsen megszabadulni a testiesség régi tömlőjétől, és tegyen erős, új, tiszta edénnyé. Új teremtésként többé nem a régi viselkedésed határozza meg az életedet, hanem a Krisztussal való kapcsolatod.

Feltámadás…


A mai nap imádsága:
Urunk! Te vagy a Világ Világossága, nélküled nem lenne élet. Add, hogy megérthessünk valamit titkaidból, s belső bizonyossággal a szívünkben szolgálhassunk Téged! Ámen

Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.
1 Thessz 4,13-18

Az egyházi esztendő végén, s az ádventi időszakban is – hiszen az Egyház várja visszatérő Urát – sok igével találkozhatunk liturgiában és Útmutatónkban, melyek a “végidőket”, az utolsó napokat juttatják eszünkbe. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül kerültek ezek az igék ide, tudatos szerkesztés eredménye, hiszen amikor a múló idő naptári határának közelében vagyunk, egészen másképp gondolkodunk életről és halálról, Istenről és emberről…

A földön célja felé menetelő (communio viatorum/úton levők közössége) és küzdő Egyház (ecclesia militans) emberekből áll, akik elcsüggednek, akiknek bátorításra van szükségük. Aki hívő életet él, az nem azt jelenti, hogy ő “szupermen”, s mindenre van azonnal megoldása. Aki úgy képzeli, hogy a hívő élet az abból áll, hogy a kegyes ember füttyent egyet a JóIstennek, s az, mint hűséges kisinas rögtön ott terem, s lesi az imádságos gondolatokat – az nagyot téved… Mégis sokan reklámozzák a Jézus Krisztust úgy, mintha mosópor lenne, s minden bűn-foltot azonnal tisztítana. Az ilyen, s az ehhez hasonló emberi “erőlködések” bizony igen sokat ártanak az egyháznak! Ez nem egyszerűen méltóságon aluli, hanem a “disznók elé a gyöngyöt vetés” klasszikus esete. Az Isten Lélek, lélekben is kell imádni, s nem lehet úgy kezelni, mint ahogyan a materiális dolgainkat kezeljük…

Ha a kereszténység – azaz a Jézus-vallás – lenne az egyetlen, amelyik hirdetné a halál utáni életet, akkor könnyű dolga lenne a bizonyságtevő embernek. A történelem folyamán azonban szinte valamennyi kultúra foglalkozott a halál utáni élet kérdésével! A kereszténység az egyetlen, amely őszintén kimondja: Bármennyire is erőlködsz, egyedül nem megy! Isten segítségével, kegyelemből – vagy sehogy… S ennek belátása hálára kell(ene) hogy kötelezze az embert. Aki elfogadja ezt a tényt, az szolgálni kezdi embertársait.

Pál apostol jószándékkal erősíti-vigasztalja gyülekezeteit, de tudnunk kell, hogy ő sem kapta kézhez Isten üdvtervének végidőkre vonatkozó részletes leírását. Azaz, joggal tehetjük fel, hogy nem a végidőkre vonatkozó pontos menetrendet, hanem az Isten igazságosságának az irányát érinti, vázolja fel apostoli leveleiben. Persze jobb lenne, ha minden kétséget kizáróan oda lehetne nyomni a másik ember orra alá a bizonyítékot: “Nézd, itt van, hát nem látod?” Istennek azonban úgy volt tetszésére, hogy a hitünk önkéntes legyen, s gyakorlatilag csak egyetlen figyelmeztető jelet adott az életünkbe: a Halált… Ez azonban éppen elégséges ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mivégre is vagyunk itt a Földön, s mit akar tőlünk az Úristen?

 

Istenes döntésekért…


A mai nap imádsága:
Uram! Szeretem az életet, s szeretlek Téged! Segíts meg küzdelmeimben, hogy jusson erőm másokat is szeretni -akaratod szerint! Ámen

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok.
Ámósz 5,14

“Happy end” – a jó filmek alapja. Az élet Nagy Forgatókönyve azonban gyakran nem a hollywoodi elvárások szerint alakítja az embersorsokat. Fiatal kollégám barátjának tragédiája villan át rajtam… Miért kell a tizennyolcéves, makkegészséges, jóképű és ráadásul jószívű egyetemista fiúnak egy pillanat alatt lebénulnia? Az emberi okoskodás, hogy a tenger hulláma éppen eltakarta a kiálló sziklát, ilyenkor nem elégséges magyarázat. Sem a derékbatört-életű ifjúnak, sem pedig a környezetének. A választ ilyenkor életünk végéig keressük, mégsem kapjuk meg… a szenvedés titka ez.

Törekedni a jóra? Amikor a jót eltapossák, s a gonosz érvényesül? A jót követni, amikor a becsületes kínlódik, míg a másokat kihasználó hazug krőzusként él? Lehet, hogy életben maradunk, de milyen élet az ilyen? …Sokan keseregnek így, s vigasztalást az alkoholban keresnek. Aki életben akar maradni, annak nincs más alternatívája, csakis a jó megcselekvése. Az élet ugyanis mindig az áldozatot hozókat jutalmazza. Aki nem vállal gyereket, az nem is láthatja meg “fiainak fiait, s lányainak lányait”. Nem részesedhet örömükben, hogy ölelnek és küzdenek, hogy szenvednek, de eközben célokat érnek el. Milyen élet az, amelyik nem kész a pusztulásra, hogy a jövő élhessen? Nárcisztikus. Önimádásában pusztulásra ítélt… mint amilyen a mi korunk.

Mi a jó? Minden, ami az életet szolgálja. A munka és a pihenés, a kedvesünk csókja és az imádság. Ezek építenek. Az úrhatnámság, a kivagyiság, a lustaság az istentelenség rombol, tehát mindez rossz. A választás mindig rajtunk múlik. Bármilyen helyzetben is vagyok, a “hogyan tovább?”-ra én bólintok vagy sem. A krízishelyzetben mindig nehéz meghozni a döntéseket. A hívő ember számára egyetlen könnyebbség van: tudja, hogy a kérdések kérdése nem az, hogy megmarad-e vagy sem, hanem az, hogy az Istennél marad-e? Ha tudja, hogy Krisztusért igen, akkor a választás már eleve adott.


Kegyelmi idő…


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy jól használjam fel a nekem rendelt időt, időben visszatérjek Hozzád! Ámen

A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
Mt 3,10

Ha manapság valaki azt mondja: “12 előtt néhány másodperccel” – az órához idomított világ polgára tudja, mit jelent ez – az utolsó előtti pillanatot… Keresztelő János idejében nem volt se kvarcóra, sem pedig homokóra – az idő tájt más volt a mérték, s más volt az emberek életritmusa is -, de azt a képet, amit a pusztának ez a különös embere – Ő magát (Ézsaiás után) “a puszta kiáltó szavának, hangjának” nevezi -, mindenki értette. Ha fejsze ott van a fák gyökerén, akkor az nem azért van ott, mert valaki ott felejtette, hanem azért, mert a favágó megpihenteti a fejszét ott, ahová a következő pillanatban majd lesújt…

Szegény anyai nagyapám, akit se szép szóval, se csúnyával nem tudtak bekényszeríteni a helyi “téeszbe” – mert tántoríthatatlanul ragaszkodott földművelési elveihez (egzisztenciálisan jól meg is szenvedte az egész családja a pártvezérelte diszkriminációt) -, nos, az ő túlélésre trenírozott életében nemcsak a rozsdás, elgörbült szegeket illett kiegyengetni a szebb őszi vagy téli napokon, de bizony emlékszem, hogy a kertben kivágott fák vékony gyökereit is összeszedegette mondván: “Jó lesz az még a kemencébe!” (Ők voltak az igazi “recycling”-nemzedék, csak nem tudtak róla. Ők még ösztönösen a természettel együtt éltek, nem a természet ellenében!)

A régi ember számára nem volt kérdés, hogy ami nem hoz gyümölcsöt, az haszontalan. A kiscsikó, amelyik csak a hám szélén ugrándozik, s még nem húzza a kocsit az a szél-hámos… manapság, aki nem húz, csak ficánkol, s tehetségtelenül ugrabugrál a kamerák nyilvánossága előtt, az önmegvalósító művész. Régen csak a királynak volt udvari bolondja, aki bukfenceivel és beszólásaival igyekezett az uralkodó szívét megvidámítani, manapság meg bolondok tömegei idegesítenek minket! Hiszen mekkora bolondság a bizalom nevében totális kontroll alá vonni az embereket! Mekkora bolondság azt hangsúlyozni, hogy az élet minősége a birtokolható javak mennyiségétől függ! Mekkora bolondság azt állítani, hogy kapni jobb, mint adni? S mekkora bolondság azt állítani, hogy az emberi társadalomban is az a helyes, mint az állatvilágban, hogy csak hadd hulljon a férgese, s győzzön az erősebbik…

A józan ítélőképességét elveszített mai modern ember nem számol azzal, hogy Isten is megítéli ezt a világot. Legelőször is törvényei által, hiszen örök isteni rendjének tökéletessége idővel kiütközik minden szociális igazságokat felejtő társadalomban. Kiderül, hogy hosszútávon mégis csak a keresztelőjánosi szociális modell az értékteremtő, s megtartó: hogy ti. “Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.”


Aki Istennel együtt él, annak életfája nemcsak növekszik, nemcsak hűs árnyékot ad, de gyümölcsöt is terem! Amelyik nem hoz termést, azt kivágják ? ez törvény. De a fejsze még nem csapott le, egyelőre csak pihen a fa gyökerén, azaz még van idő a megtérésre, van idő a visszafordulásra? ez pedig evangélium, azaz jó hír azoknak, akik nyitott szívvel keresik Őt.

 

Reménységeink..


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy törvényeid szerint játszhassam az Élet nagy játékát, s küzdelmeim közepette segítőtársakra is találhassak! Ámen

De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.
2 Pt 3,13-14

Elszántan futunk-rohanunk az Élet nagy focipályáján… Kiválóan passzolják nekünk a labdát, s néha lelki szemeink előtt már a hálóban ficánkol a fekete-fehér-pöttyös bőr-gyönyörűség… de aztán mégse! …Kapufa… vagy éppen mellé! Bizony, alig van lehangolóbb a megdolgozott eredménytelenségnél. Keservesen kiábrándító az egyénre, s a kisközösségre nézve egyaránt. Ilyenkor persze vigasztalni próbálnak barátaink: “Hát ilyen az élet! Ez van! Majd legközelebb!” Jól tudjuk, hogy ezeket a közhelyes mondatokat csupa jószándékkal mondják nekünk, de a “lehetett volna”, s a “mégse” közötti feszültség elhomyályosítja ilyenkor a gondolatainkat, s még az is megtörténhet, hogy bánatunkban se nem látunk, se nem hallunk…

Miért van az, hogy Isten szépnek és jónak teremtett világával elégedetlenek vagyunk, s helyette inkább várjuk az új eget, s az új földet? Talán azért, mert íz ígéretes eljövendő nagyobb izgalmat kelt bennünk, mint a jelen valóságos -, ami persze már rég nem az, amit Isten ránk bízott. A paradicsomi állapot – mert így kaptuk meg a Földet a JóIstentől – lassan a múlté. Földünknek csak egy-két szeglete maradt érintetlen, ahová még nem tört be a civilizáció a maga mohóságával, s az emberi bírhatnámság nem rabolta, ki, nem tette tönkre a környezetet. Magyarul: jól elrontottuk azt, amire vigyáznunk kellett volna…

Vannak, akik az új eget és új földet itt ezen a Föld nevű bolygón képzelik el, megint mások egy új dimenzióban egy új világot remélnek – az emberi elképzeléseknek se szeri se száma! Az apostol mindenesetre azt mondja, ha várjátok mindezt, akkor igyekezzetek is, hogy Isten ne találjon bennetek kivetnivalót, s feddhetetlenek legyetek! Nos, ezt az állapotot nem érjük el soha, mert akkor ez azt jelentené, hogy tökéletesek lettünk – Isten nélkül is. Emberi egzisztenciák lényege pedig éppen abban áll, hogy felismerjük: Istenre utaltak vagyunk és Őérte, s Őáltala vagyunk, akik vagyunk. Felismerni, hogy az élet nagy futballpályáján nem az a cél, hogy hány gólt lövünk, hanem hogy sportszerűen végigjátszzuk a meccset – kevesek kiváltsága. Akik azonban eljutnak idáig, azok jól tudják: veszíteni is lehet emelt fővel, sőt olykor vesztésre állt helyzetből is – az utolsó pillanatban is, míg meg nem szólal a ‘játszma’ végét jelző síp – nyerni lehet…

 

 

Szándékaink…

 

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod életem kívánságait, s látod reménytelen vállalkozásaimat is. Igédben taníts, hogy döntéseimmmel ne csak a magam, hanem mások hasznát is szolgáljam! Ámen

Isten igéje megítéli a szív gondolatait és szándékait.
Zsid 4,12

A Szentírás mondataiból erő árad. Nemcsak azért, mert a szép szónak (meg csúnyának is) ereje van, de azért is, mert az ige mélységesen igaz és őszinte. Mindezeken túl arra irányítja figyelmünket, ami a leglényegesebb egész életünkben: az Istenre, s mindarra, ami Vele való kapcsolatunkat meghatározza, minősíti és élteti. Aki megtapasztalta az Isten királyságát/országát/birodalmát/világát – sokféleképpen fordították már ezt, manapság dimenziónak is mondják – az jól tudja, hogy Istennel együtt könnyebb hordozni a nehézségeket, kiállni a próbát, megmaradni meggyőződésünkben és szeretni, mint Nélküle. Őbenne élve szétfoszlik a magány, s a céltalanság kísértése is alábbhagy.

Az ige igazsága olyan tükör, ami soha nem ad torzított képet. Megszoktuk, hogy szívesen “kozmetikázunk”… (A kozmosz szó rendezett világot jelent.) Egészen más azonban az eredmény, ha mi “intézkedünk” s egészen más, ha Isten. Mi a “most szükségszerűségében” hozzuk meg döntéseink nagy részét, Ő pedig hosszú távon rendezi életünk dolgait. A mi elhatározásaink kényelmesek és racionálisak, az övéi üdvösek és misztikusak. A végén persze rádöbbenünk, hogy nem az eszünk, hanem az Ő kegyelme tart meg…

Az ige – az Isten szava – mindig megítél, olykor még a porba is sújt. A Lélek csodája, hogy Ő ezen keresztül is emel, s növel. Szívünk szándékai és gondolatai nem mindig olyanok, melyekre büszkék lehetünk. Sok ilyen érzés van bennünk, amit összefoglalóan önzésnek nevezünk. Az önzés lényegisége abban van, hogy kizárja a másikat, s a saját igényeit, elvárásait teszi meg mértéknek. Az ige azonban mindig az Isten-akarta értékeket hozza elénk. Ezek ugyanis azok a tulajdonságok, amik széppé és tartalmassá teszik életünket, s annak a közösségnek az életét, amelybe helyezett minket a Mindenható.

Az ige nemcsak életünk végéig kísérő hűséges tanítómester, de kulcs is a szívünkhöz, hogy az megnyíljon az Isten számára…

 

 

URam! Ámen


Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolataidat!
Zsolt 119,73

Az élet íze talán abban rejlik, hogy csak körbejárni tudjuk az igazán fontos dolgokat, de teljes valóságában, összefüggésében – mikrokozmosztól a makrokozmoszig – soha nem érthetjük meg. Így aztán nem csak saját életünk titok, de a virág is, s persze az egész teremtettség. Ahogyan egy virág minden egyes szirma része nem csak a Nap-, és a Tejút-rendszernek, de egyben része az egész Világmindenségnek is, ugyanígy mi is benne vagyunk a Nagy EGÉSZ-ben, a mi parányi létünkkel, minden egyes atomunkkal, melyek milliárdszám testünket alkotják. S, ha szemünkből a fájdalom vagy az öröm legördít egy csepp könnyet az arcunko: bizony, az könny az egész Teremtettség(!) része… ha az a könnycsepp nem lenne benne az Univerzumban, akkor az hiányozna belőle… s nem lenne teljes az Egész. Ezért is szoktuk mondani: “minden hat mindenre… s, minden összefügg mindennel”, még ha sokszor nem is érzékeljük.

Az ember egyik “hibaforrrása-baja-bűne(?)”, hogy az esetek túlnyomó részében csak rövidtávon gondolkodik – valahogyan úgy, mint Ézsau, aki egy tál lencsefőzelékért elcserélte az elsőszülöttségi jogát. Ez a “most”-ban élő haspártiság/ösztön-vezéreltség alakította, s alakította régen, s ma is a világtörténelmet, csak ma nem háborúnak hívják, hanem gazdasági versenynek. Ez ugyan kulturáltabb formájának tekinthető a népek és nemzetek leigázásának, de az eredmény végül is majdnem ugyanaz, mint a véres háborúk utáni időszakokban: egzisztenciális ellehetetlenülés. Azért a “majdnem”, mert harmadikévezredleji fogyasztás-központú jóléti világa nem csak az anyagi ellehetetlenülését okozza a világ egyik – gazdaságilag legyőzött – felének, de maga a “győztes” is vesztes, mert lelki értelemben szinte teljesen elsatnyul…

A neves londoni iszlám vallási személy, Sharhabeel Lone felszólította híveit arra, hogy mondjanak le az anglikán templomok mecsetként való használatáról, mert a britek rendkívül negatívan viszonyulnak ahhoz, hogy muzulmánok templomokat vesznek meg.
„Annak ellenére, hogy maguk az angolok egyre kevesebben járnak templomba, a köztudatban a templom mégis kultúrájuk és civilizációjuk jelképe marad. És amikor a muzulmánok megveszik ezeket a templomokat, megszállóknak tekintik őket és ellenszenv alakul ki a muzulmánokkal szemben” – mondta Lone.(Angliában több templomot eladnak amiatt, mert kevés a hívő és nincs elég pénz fenntartásukra.)

A lelkiséghez hozzátartozik, hogy az ember mindennapi történéseit, egész életét magasabb dimenziókba helyezi. Ennek egyik – a többség számára inkább járható út – a vallás. Sajnos a nyugati világ eltávolodott a “klasszikus”, azaz saját kultúrája által is formált vallástól, s ezzel szép lassan az identitását is kezdi elveszíteni… Pótolni próbálja, a kultúrák keveredésének mesterséges gyorsításával – lásd pl. egy Németország integrációs politikáját, ami ezer sebtől vérzik, s gyakorlatilag nem működik -, de a “multi-kulti”-alternatíva valahogyan nem váltja be a hozzáfűzött ígéreteket. (Ezt szép lassan a németek is kezdik belátni, s ne tévesszen meg senkit, ha a fősodrású média mást “papol”.)

A zsoltáríró ebben a versben azért fohászkodik, hogy értelmes lehessen, s felfogja mi Teremtőjének az akarata. A Teremtő Isten akarata az ÉLET, s annak a szolgálata. Az Isten a jó és bölcs törvényeinek megalkotásával és kinyilvánításával “szolgálja” az ÉLETET, az ember pedig azzal, hogy engedelmeskedik az isteni ajánlásoknak… Aki ezt nem teszi, az előbb-utóbb a halált, a pusztulást szolgálja, mert két úrnak szolgálni nem lehet: vagy az Életért harcolsz, amíg létezel vagy a (örök)múlandóság dicsőségteli, evilági zsoldosa maradsz…

A bölcs az áldásait számlálja, a bolond a problémáit. (Ismeretlen szerző)

A pénzen mindig annak a képe látható, aki azt vereti, és az, akinek a tulajdona. Ha Jézuséi vagyunk, akkor az Ő képét kell viselnünk, különben hamis pénz vagyunk. (Trudel D.)

Az imádság olyan, mint Mózes felemelt karja, mely az amálekitákban nagyobb kárt tett, mint Józsué kardja. (Spurgeon)

„Ezt mondja a Szent, az Igaz: Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,7.11)
Kitüntetett helyzetben vagyok, mert Isten hittel ajándékozott meg. Az élet gáncsvetői mindent megtesznek, hogy szeretetem, béketűrésem, reménységem, hitem elveszítsem: kifosztott legyek. A célt úgy érik el, hogy én azt észre sem veszem. Egyszer csak nincs! De a biztató szó mindent felülírva, mindenen áthatolva jön: „Jövök! Tarts ki, és őrizd meg, amit már megkaptál. Ez még a tied! Ne engedd, hogy bárki is elvegye. Tőlem kaptad! Tőlem kapod!” (Benkóczy Péter)

Hit által élni azt jelenti, hogy nem az eszemre hallgatok, nem is a szívemre, hanem arra az Istenre, aki engem vezetni akar.

Isten az imádság által meg tudja szabadítani az elnehezült szívű embert a lélek ólomterheitől. Az imádság az, ami fel tudja szítani az Istenbe vetett bizalmat és az iránta való szeretetet.
Amikor a házasok várják a születendő kisbabát, amikor szülők virrasztanak beteg gyermekük fölött, amikor erejükön fölül dolgoznak a családért – ezt szeretetből teszik. Amikor imádkozom, azt is hasonló átadottsággal tegyem, s akkor majd újraéled bennem a lélek.

„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,6)
Vajon – életünk és személyiségünk külső, felületi mázát lehántva – mi lakozik lelkünk mélyén, vágyaink gyökerénél? Bármire vágyunk vagy törekszünk is e földi létben, még ha elérjük vagy kielégítjük is, mindig valami új és újabb hiányérzet fog föllépni szívünkben. Végső soron az Isten iránti, az igazi teljesség iránti elementáris sóvárgásunk a gyökere mindennek. Ha ő maradéktalanul betölt majd minket, akkor már nem vágyunk semmire, hisz benne a teljesség is a miénk lesz. Addig pedig lelkünk várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt! (László Virgil)

Noé hitben építette meg a bárkát. “Hit által kapott kijelentést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók.” (Zsid. 11,7) Hogyan hitte, hogy azok a dolgok, amelyek azelőtt még nem történtek meg, meg fognak történni? Mert hallotta Istent. Noé hallotta Istent.
És te hogyan teheted ezt? Azt mondod: “Bízni akarok Istenben, de nem hallom Őt.” Ahhoz, hogy halld Istent, közelebb kell kerülnöd hozzá. Nem fogod hallani Istent, ha közben be van kapcsolva a TV. Nem hallod őt, ha az iPod-odat hallgatod éppen. Nem hallod Istent akkor sem, ha közben a rádiót is hallgatod. Nem hallod Istent, amikor az agyad ezer figyelemelterelő dologgal van tele. Egyedül kell lenned, csöndben az Úrral. A Biblia azt mondja, “Légy csöndben és várj az Úrra.” Ez azt jelenti, hogy ülj le és hallgass el. Így fogsz közel kerülni az Úrhoz és hallani őt. Le kell ülnöd csöndben, egyedül a Bibliáddal és azt mondani: “Istenem, van-e valami, amit mondani akarsz nekem?” Ezután olvasd az Isten igéjét és beszélj neki arról, ami a szívedben van. Hallani fogod Istent, ha közelebb kerülsz hozzá.

„Odament Jézushoz egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”” (Mk 1,40)
A mi akaratunk igen szűk határok közé van szorítva, gyakran képtelen arra, hogy tetteink mozgatórugója legyen. Az emberi akarat mindig alávetett: vágyak, ügyek, hatalmak szolgálója, s többnyire mégis függetlenségre, önrendelkezésre törekszik. Jézus akarata szabad, ám ő azt páratlan módon mégis önként, mindenben engedelmes Fiúként rendeli alá Atyja akaratának. A történet folytatásából tudjuk: Jézus akarta, hogy ez a leprás meggyógyuljon betegségéből – az ő Isten rendelkezésére bocsátott akarata előtt pedig nincsen akadály. (Smidéliusz András)

Szemed Istenen legyen ne az embereken. Ez az isteni élet vezérgondolata.

„Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig.” (Zak 9,10c)
Krisztusra várunk, aki igazságban és békében uralkodik. Uralkodó – aki szolgálni jött közénk, beteget gyógyítani, elesettet felemelni, sírót vigasztalni, elveszettet megkeresni és legvégül életét áldozni. Királyunk érkezik hozzánk, aki igaz és diadalmas (Zak 9,9). Várva várt királyunk érkezésére való adventi készülődésünk legyen őhozzá méltó: komoly, bensőséges, őszinte, tiszta, átszellemült. (Kőháti Dóra)

Uram, segíts, hogy életem egyetlen pillanatában se éljek többé magamnak!

 

Volt egyszer egy Timmy nevű fiú. Közeledett a karácsony, és Timmy úgy érezte, hogy a világon mindennél jobban szeretne egy biciklit. Ezért úgy határozott, hogy levelet ír Istennek. „Kedves Isten!” – írta. – „Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, megígérem, hogy egy egész évig jó leszek. Szeretettel: Timmy.” Azonban a levélre nézve, úgy gondolta, hogy túl nehéz lesz betartania az üzlet rá eső részét, széttépte, és írt egy másik levelet Istennek, amiben megírta, hogy „Kedves Isten! Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, fél évig jó leszek.” De ez a levél sem tetszett neki. Ezért még egyet írt: „Kedves Isten! Ha hozol nekem biciklit karácsonyra, megígérem, hogy három hónapig minden nap elmosogatok. Szeretettel: Timmy.” De még ezt is túl soknak találta. Így aztán Timmy feladta a levélírást, és más úton próbált biciklit szerezni.
A következő vasárnap, mint mindig, Timmyt elvitték a szülei a templomba. Ahogy beléptek, Timmy meglátott egy szép kis Szűz Mária szobrot a mellékoltáron. Ezelőtt is sokszor látta már ezt a szobrot. Azonban most különösen megérintette őt.
A mise végén Timmy azt kérte a szüleitől, hogy hadd maradjon még egy kicsit, majd hazamegy egyedül. Ugyanabban az utcában laktak, a hol a templom volt, ezért a szülei beleegyeztek. Amikor mindenki kiment a templomból, Timmy előrement a szobrocskához. Szűz Mária előtt elmosolyodott, aztán körülnézett, hogy meggyőződjön róla, hogy senki sincs már a templomban, majd levette a szobrot. Hazavitte, és eldugta a szobájában az ágya alá. Ekkor Timmy újabb levelet írt Istennek: „Kedves Jézus! Nálam van az anyukád. Hozz nekem biciklit! Szerintem nem lenn túl jó a karácsonyod az anyukád nélkül! Szeretettel: Timmy.”
Ilyen a kapcsolatod Istennel? Mindig alkudozni próbálsz vele, vagy megpróbálod megzsarolni? Pedig Jézus a barátod akar lenni!

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]