Szerző archívum

A bölcs Istenre figyel


“Kezdd Istennel – a tanulás első lépése az, hogy meghajlunk Isten előtt; csak az ostobák hordják fenn az orrukat ilyen bölcsesség mellett” Példabeszédek 1:7 MSG fordítás

Észrevetted már, hogy amint kitűzöl egy célt az életedben, ezt hallod az emberektől: “Kinek képzeled magad?” ….. “Nem fog sikerülni!” …… “Felejtsd el!…

A kételkedés hangjának ellenszere az, ha helyette Isten hangjára figyelünk. Képzeld csak el mindazt a kritikát, ami Noét érte élete során, pl. “Ez a fickó, Noé, azt gondolja, hogy Isten beszél hozzá, pedig nem csinál mást, csak rontja a környékbeli ingatlanok értékét azzal, hogy ilyen nagy felfordulást csinál az udvarán a bárkája építésével…..”

A Biblia elmondja nekünk, hogy Noé Istenre figyelt. És mit hallott? Hallotta Isten figyelmeztetését, hogy a világ el fog pusztulni. Olyan dologról hallott, amit még nem látott. Ilyen a hit is – bizonyosság valamiről, amit nem látunk.

Noé tehát nem adta fel a látást, amit Istentől kapott. Ehelyett megépítette a bárkát.

Beszéljünk róla:

* Milyen esetekben és hogyan engedted meg a félelemnek és a kritikának, hogy visszatartsanak attól, hogy elérd a céljaidat?
* Milyen álmodat szeretnéd megvalósítani, ha nem félnél a kritikától?

 

Mennyire szeretsz jól?


“A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk ev. 12: 29b-31)

Tegnap beszéltünk arról, mi az első tényező, ami meghatározza a személyiséged. Mind csodálatosan összetettek vagyunk és vannak hibáink, de amíg nem fedezzük fel, kik vagyunk – beleértve a hibákat is -, addig nem tudjuk azokat változtatásokat eszközölni az életünkben, amik a nagy átalakulást vonnák maguk után.

A második tényező, ami befolyásolja a személyiséged: a kapcsolataid. A kapcsolataid adják az életed célját, jelentését és tartalmát. Ha haszontalan kapcsolatokkal nősz fel, akkor megkérdőjeleződik a célod és küzdesz az életed értelmével.

Jézus azt mondta, az a legfontosabb dolog, hogy szeressük Istent és az embereket (Mk. 12:29b-31). Az élet nem az eredményeidről vagy a megszerzett anyagi előnyeidről szól, nem a népszerűségedről, sem a tekintélyedről. Arról szól, hogy mennyire szeretsz jól.

3 dolog választhat el minket attól, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten azt eltervezte:

1. Egyikünk sem tökéletes. Nincsenek tökéletes kapcsolatok, mivel nincsenek tökéletes emberek.

2. A bűn elválaszt minket Istentől. Ádámnak és Évának volt az első tönkrement kapcsolata, ami elválasztotta őket Istentől és egymástól. Azóta mentegetjük magunkat és vádoljuk azokat, akiket szeretünk.

3. Minél jobban el vagyunk választva Istentől, annál jobban eltölt minket a félelem. Sóvárgunk a bensőséges kapcsolatért, de félünk a sebezhetőségtől. Áhítozunk az elfogadásra, de félünk az elutasítástól.

Talán nem volt beleszólásod, hogy milyen kártyákat osztottak neked, de Isten elküldte a fiát Megváltódul, hogy győztes lapokká változtassa azokat. Nem számít, milyen kapcsolataid voltak a múltban: azért leszel számon kérve, amit ma teszel a kapcsolataidért.

Engeded Istennek, hogy hatással legyen a kapcsolataidra? Bízni fogsz benne a jövődre nézve a nehéz múltad ellenére? Fogod gondozni, védelmezni és építeni a kapcsolataidat, hogy Isten még jobban megdicsőüljön az életed által?

Állítsd helyre a dolgokat ma, hogy egészséges és szeretetteljes kapcsolatokat építs Isten segítségével!

Beszéljetek róla:

* Milyen kapcsolatokba kell több időt fektetned vagy többet Isten szeretetéből?
* Hogy állsz a “szeresd a felebarátodat, mint magadat” résszel? Mennyire valósul ez meg a keményebb rokonok, munkatársak felé vagy egy megtört kapcsolatban?

 


Ravasznak lenni nem negatív jellemvonás


„Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.” Lukács 16:8

Különbség van aközött, hogy szent módon bánsz a pénzeddel, vagy naivan. Ha nekem nem hiszel, akkor figyeld meg Jézust.

Emlékszel Jézus hamis sáfárról szóló példázatára? A gyakran félreértelmezett történet középpontjában egy férfi áll, akit éppen kirúgtak állásából, mert a főnöke pénzének rossz sáfára volt. Tudva, hogy hamarosan elbocsájtják, a sáfár kitalál egy tervet, mely szerint barátságot épít azokkal, akik a főnök pénzével tartoznak, úgy, hogy csökkenti a tartozásukat. Ezáltal lesznek segítő barátai, amikor elveszíti a munkáját.

Ez a példázat nagyon sok igazságot mond el. A következendő 4 nap folyamán 4 pénzzel kapcsolatos alapelvet fogunk megnézni, amelyekről Jézus ebben a példázatban tanít.

Először a ravaszság alapelvéről tanít. Ez talán nem tűnik tisztességesnek, de Jézus igazából megdicséri a férfit éles elméjűségért. Jézus ezt mondja: „Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.” Luk 16:8

Hajlamosak vagyunk a ravaszságra mint negatív jellemvonásra gondolni. Pedig nem az. Azt is jelenti, hogy bölcsnek lenni. Isten azt akarja, hogy bölcsek legyünk mindazzal, amit nekünk adott.

Mit jelent pontosan a ravaszság a sáfár cselekedeteiben?

· A sáfár realisztikus módon cselekedett. Ismerte a korlátait. Nem tudott árkot ásni, és túl büszke volt ahhoz, hogy kolduljon. A reális látásmódot gyakran leszólják keresztény körökben. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha reálisan látjuk saját helyzetünket, akkor nem nyilvánítjuk ki, hogy van hitünk.

Pedig a hit és a reális látás nagyon jól működik együtt. Olyannak kell látnunk az élethelyzetünket, amilyen valójában, és közben folytatni az imádkozást, hogy Isten tegyen csodát. Ha épp nincs munkád, és pénzre van szükséged, akkor ne csak várd hátradőlve, hogy Isten pénzt dob a postaládádba. Foglalkozz a helyzettel reálisan (más szóval, keress munkát), de folytasd az imádkozást, hogy Isten tegyen csodát.

· A sáfár gyorsan cselekedett. A sáfár azonnal meg is tette, amit gondolt. Az éles elméjűség legnagyobb ellensége a halogatás. Abban a pillanatban, amikor Isten egy ötletet ad neked, vizsgáld meg a Biblia alapján, és beszéld meg más keresztényekkel. Aztán valósítsd meg.

Összefoglalva, a sáfár mindenét, amije volt, saját előnyére használta fel. Isten azt szeretné, hogy mi is így tegyünk. Okkal adta nekünk mindazt, amink van: azért, hogy tegyük jobbá a világot, és olyan dolgokat tegyünk, amelyek Őt dicsérik. Bölcsnek kell lennünk ahhoz, hogy ezen a téren hatékonyak legyünk.

Beszéljünk róla!

· Nézz vissza 2011 januárjára: A pénzügyeid most jobban állnak, mint tavaly ilyenkor? Mit tehetnél, hogy jobban legyen?

· Isten okkal adta neked a pénzt, amid van. Mit gondolsz, Ő mire szeretné, hogy használd? Mi az, amire Ő szeretné, ha használnád, de te nem teszed (nevezd meg konkrétan)?

 

Törekedj Isten szerinti célok elérésére- Isten erejével


Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja lépéseit. (Példabeszédek 16:9.)

Az Isten szerinti célokat csak Isten ereje és hatalma által érhetjük el. Ez a különbség a földi, emberi ésszel megtervezett célok és az az Ő tervei között. Néhány nappal ezelőtt böngésztem az interneten, és közel 90 ezer önképző, vagy “segíts magadon” típusú könyvet találtam a világhálón. Elképesztő, mennyi tanáccsal vagyunk manapság ellátva!

Az is igaz, hogy ezek közül van sok hasznos tanács is. Például olyanok, mint “ne őrizgesd a sérelmeidet”. Ez egy jó és okos tanács. Aztán sokszor olvashatjuk, hogy bocsáss meg azoknak az embereknek, akik megbántottak, mert csak saját magaddal teszel rosszat, ha őrizgeted a haragodat. Ez is igaz.

A gond csak az, hogy egyik “segíts magadon” könyv sem tudja azt, amit a Biblia. Egyik könyv sem képes elérni azt, hogy azt tedd, amit olvasol. Azt persze leírják, hogy ne őrizgesd a sérelmeidet, hanem engedd el azokat, de próbáltad valaha is ezt megvalósítani önerőből?! Nem egyszerű! Egyedül Istennek van ereje és hatalma arra, hogy képessé tegyen arra, hogy ezeket el is tudd engedni!

Szóval a “segíts magadon” könyvek tényleg helyes dolgokról szólnak, de hiányzik belőlük az erő, ami viszont megvan Istenben. Egyedül Isten tehet képessé arra, hogy igazán megváltozz.

Hadd legyek csupán egy percre személyeskedő: Hány alkalommal állitottunk fel, te meg én, olyan újévi célt, amelyet sosem tudtunk megvalósítani az évek során. Hajlamosak vagyunk erre, 2 okból kifolyólag is: 1) nem hagyatkozunk Isten erejére és hatalmára, 2) nem merünk elszámolthathatóak lenni egyetlen kisebb csoport vagy egyetlen személy felé sem.

A Biblia azt mondja, hogy “Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én lelkem által teszem — mondja a Seregek Ura.” (Zakariás 4.6) Ahhoz, hogy jelentős változások érj el az életedben, ahhoz, hogy elérd azokat a céljaidat, amelyek a jelentős változásokhoz elvisznek, Isten erejére kell hagyatkoznod és elszámoltathatóvá kell válnod.

A Példabeszédekben ezt olvassuk: “Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3.5-6) Ezzel mit mond a Biblia? Azt, hogy bízz az Úrban teljes szíveddel, és akkor Isten lesz a társad, aki elvezet téged az igazi célok felé.

Elkezdtél már igazi célokat keresni?

a

Böjt…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindenben a Veled való közösséget keressem, s ne magamnak és másoknak akarjak tetszeni! Ámen

Ők pedig ezt mondták neki: “János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.”
Lk 5,33

Böjt… a ma embere számára ez a “nem-evés”, vagyis a diéta, azaz a fogyókúra, de ha böjt vallásos indíttatású, akkor a többség számára ez valami ódon szokást jelent. A protestáns egyházak többségében sem az elmélete, sem a gyakorlata nincs megszabva a böjtnek, ezért nem is olyan egyszerű megválaszolni: Mi itt akkor a helyes magatartás? Szükséges-e egyáltalán a böjt vagy nem?

Jézus szavaiból az derül ki, hogy igenis szükség van a böjtre. Ezért beszél róla Jézus és tanítja az övéit a böjt helyes formájára. A böjtnek kétféle formája lehetséges. Lehet önként vállalt a böjt vagy lehet kényszerű. Van olyan böjtölés, amikor valaki önként mond le valamiről, esetleg valamilyen ételnek vagy italnak az élvezetéről, önként vállal a megszokott életrendjében bizonyos korlátozásokat, takarékosságot, megszorítást, böjtöt.
És van olyan böjtölés, amit azért vállal valaki, mert muszáj. Nem önként vállalja a lemondást, hanem azért, mert kénytelen, olyan helyzetbe került. Ez az, amit Jézus így fejez ki: “De jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.”

Tehát, amikor elvétetik az embertől valaki, vagy valami, aki, ami kedves volt, jó volt, drága volt a számára. Például, a halál által elvétetik egy asszonynak a férje, és akkor bizony egy hosszú, keserves böjti időszak kezdődik a hátra maradt özvegy számára. Amikor egy betegség miatt elvétetik az édesanya egészsége, s bizony ilyenkor a kényszerű böjt fájó terhét vele együtt az egész család hordozza. Vagy amikor anyagilag rendül meg valakinek a létalapja, és kénytelen sok mindenről lemondva az egész élete körül szorosabbra húzni a derékszíjat. Ez is kényszerű böjt. A böjt mindenképen egy bizonyos lemondás, akár önkéntesen vállalja valaki, akár kényszerűségből. De mind a kétféle böjtölésre érvényes, amit Jézus mond: “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket.”

A böjt tehát a kegyességünknek olyan része, ami magánéletünkhöz tartozik. Nem “mutatvány”, amit életünk kirakatába kellene állítani, hogy lássák, megcsodálják és megdicsérjenek érte az emberek. Aki saját fájdalmát, kényszerű böjtjét komor ábrázattal úton útfélen panaszolja és így sajnáltatja magát, azt senki sem sajnálja igazán. Legfeljebb lesajnálja. Aki a maga lelki sebeivel sebzi állandóan az embereket, annak a sebeit senki sem igyekszik bekötözni. Aki folyton a maga problémáival foglalkoztatja az embereket, annak problémáival senki sem foglalkozik szívesen. Aki a maga fájdalmas hangulatával rátelepszik a családjára, a barátaira, az elől menekülnek a családtagok, barátok és kollégák.

A böjtölésnek a legnagyobb veszedelme a képmutatás, ami abban áll, hogy az ember bizonyos formaságoknak, szabályoknak a megtartásával vallásosabbnak, hívőbbnek, kegyesebbnek látszik az emberek előtt, vagy akár önmaga előtt, mint amilyen valójában. Vagyis az ember szemlélője lesz a saját kegyességének, és úgy érzi, hogy így majd jobban tetszik az Istennek.
Mi tetszik abban az Istennek, ha valaki pénteken nem eszik húst, vagy nagypénteken nem szív egyetlen cigarettát sem? Mi ebben az Istennek tetsző dolog? Isten – aki soha nem éhes és szomjas – tényleg kedvét lelné abban, ha valaki éhezéssel gyötöri a testét? Vajon jobb keresztyén-e az, aki a böjt idején lemond a húsételről, de közben beszédével, ármánykodásaival, rágalmaival sokat árt embertársainak? Az ilyen embernek nem a gyomra kell, hogy böjtöljön, hanem a nyelve…

Jézus szerint a farizeusok böjtölésének egy nagy baja volt, az hogy mindig a régi ruhára akartak új foltot varrni. Ahol már nagyon szakadozott a régi életünk, oda egy kis keresztyén mázat kenünk, azt valami kegyességi formaságnak a foltjával takargatjuk. Isten pedig azt mondja: nem az áldozatod, nem a lemondásod kell nekem, hanem a szíved. Azzal, hogy bizonyos formaságok, szabályok, megkötözöttségek közé szorítod az életedet, az életed tartalma még nem változik meg. A kegyességi formák megtartása, magunkra erőszakolása nem tesz bennünket jobb keresztyénekké. Isten már az Ószövetségben megmondta: “Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58, 6-7).

Jó dolog tehát a böjt, de azt nem lehet senki számára szabályban előírni, mert akkor csak képmutatás lesz belőle. A böjt lényege nem a lemondás, hanem a felszabadulás valamilyen megkötöttség alól. Az igazi hit abban mutatkozik meg, hogy képessé teszi az embert arra, hogy vágyait megfékezze, magát ne szolgáltassa ki szabad prédául. Mindenféle testi és lelki vágy ellen, ami azzal fenyeget, hogy szenvedéllyé válik, eluralkodik felettünk. Mindenféle böjtnek akkor van igazán értelme, ha valamilyen céllal történik. A böjt célja, hogy a lélek jobban oda tudjon fordulni Istenhez, s ami ebben akadályozza, az legyen a böjtölésnek a tárgya. Sosem a lemondás az önsanyargatás a cél, hanem a megújulás az Istennel való közösségben, Jézus által…

 

 

EGÉSZ-ségünk…

A mai nap imádsága:

Uram! Tedd teljessé életemet, hogy kikerekedjék bennem a világ, s Általad egésznek érezhessem magamat! Ámen

A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: “Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” Jézus így válaszolt nekik: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Lk 5,30-31
Gyönyörű ősi nyelvünk jól mutatja, mi a legdrágább kincsünk itt a Földön: az EGÉSZ-ség… Minden pótolható, de ha valaki az egészségében szenved maradandó károsodást, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Az egész-ség elvesztése azt jelenti, hogy egy részt “kimaradt” belőlünk, azt nem birtokolhatjuk többé. Ezt megszokni nem lehet, legfeljebb megtanulni vele az együttélést – s bizony ez olykor keserves nehézségek árán sikerül csak.
“Aki beteg, az menjen orvoshoz!” – szokták mondani. Van, aki nyilvánvalóan beteg, de mégsem érzi magát annak, nincs betegség-tudata, s olyan is akad, akinek meg tuljadonképpen semmi baja, s mégsem képes a normális életre, mert betegnek érzi magát. S aki meg orvoshoz fordul, annak pedig szembesülnie kell a ténnyel – csodásnak tűnű modern orvosi technika ide vagy oda -, hogy bizony az orvostudomány sem tud megoldani mindent, végesek a lehetőségek.
Aki képes minket egyedül meggyógyítani, a bűn miatt megfogyatkozó egész–ségünket részlegességéből teljességre juttatni, az maga az Isten… Csak úgy tűnik, hogy az idő jó orvos, valójában meggyógyítani sosem képes, ő csak “tüneti kezelésre” képes, hiszen az okot soha nem tudja megszüntetni, mert ahhoz visszafelé kellene pörögnie az időnek… Az Isten azonban még erre is képes! Olyan békességet tud adni, amely elveszejti bennünk a múltunk feletti lázadást, s kigyógyít minket a jövőnk felőli beteges aggódásból.
A keresztény emberként jól tudjuk, hogy Isten nélkül betegek vagyunk, azaz nem vagyunk EGÉSZ-ségesek. Ezért kell nekünk az Isten gyógyító kegyelme, mely pótolja bennünk a HIÁNY-t… S ha Ő kiteljesít, akkor életünk növekedésbe kezd, kivirágzik, sőt még elképzelhetetlenül sok áldás-gyümölcsöt is hoz: harmincszorosat, hatvanszorosat, százszorosat…

Isten…

A mai nap imádsága:

URam! Felfogni nem tudlak, de vágyódom a Veled való közösségre… Gyenge akarásomat erősítsd meg ezen a mai napon is, hogy kiteljesedő életem lehessen Benned, kegyelmed által! Ámen

nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte,
1 Kor 8,6a
Nem újkeletű a felismerés: ha a “gyengébbik nem” lenne az erősebb – egyébként réges-régen volt ilyen, és matriarchátusnak hívták -, akkor gyaníthatóan most nem azt mondanánk, hogy Atya-Isten, hanem azt: Anya-Isten. Nem kívánok így kora reggel reklámot csinálni a feminista teológiának, melyből hullámszerűen újra és újra előtör egyfajta emancipációs törekvés: a nő (is) ember, de abban teljesen igazuk van a Szentírást magyarázó kollegináknak, hogy az elmúlt kétezer esztendő keresztény teológiája egyértelműen androcentrikus. Azt pedig kár is lenni tagadni, hogy a saul-páli “a nő a gyülekezetben hallgasson”-elv már a hellén kultúrában megbukott, no meg azt is, hogy a keresztény hit terjesztői/támogatói elsősorban nők közül kerültek ki…
Tény, hogy a harmadik évezred elején, még ha triumfál is a vallási fundamentalizmus – úgy a keresztény, mint a mohamedán -, épp ideje lenne az elmúlt kétezer év egyháztörténeti tanulságait is levonva felülvizsgálni a keresztény terminológiát! Hiszen Istenben sem az “atyasága”, a “fiúsága” vagy feminin elemet indirekt módon képviselő “szentlelkessége” a kiemelendő, hanem az, hogy Isten a Legfőbb teremtő, kormányzó és fenntartó erő a világban! Isten istenségének “nemet” adni, s “Mennyei Atyaként” megszólítani ugyanolyan ellenmondásos, mintha azt mondanánk: “Mennyei Anyánk”, s most itt ezt ne tévesszük össze a katolikus népi vallásosság Szűz Máriát isteni piedesztálra emelő rajongásával.
Isten erő, Isten hatalom, Isten a Végtelen Teremtői Akarat. Ő az, Aki által létrejött a világmindenség legutolsó atomi részecskéje is és Neki “köszönhető”, hogy itt és most vagyunk – élünk, mozgunk, s gondolkodhatunk Őróla… Nem mi voltunk előbb, s Őt csak kitaláltuk volna – ez egyébként tipikus véges, s egyszersmind szánalmasan földhözragadt gondolkodás(!) -, hanem fordítva! S mivel Ő Mindenható, ezért még mielőtt megformálódtunk volna Édesanyánk méhében, Ő már tudta, hogy mi milyenek leszünk, s hogy milyen sorsot szán nekünk… Ezért is van Ő mibennünk, s mi Őbenne! Ezért vagyunk, létezünk, élünk Őérte…
Isten tehát EGY. Nem kettő, nem három, hanem EGY. EGY és oszthatatlan. Nyelvtani próbálkozásaink, hogy megértsük Isten “istenségét” csak próbálkozások maradnak a világ végezetéig, ahogyan Isten létének is az egyetlen bizonyítéka a világ végzetéig az Ő Végtelen, gondviselő Szeretete! Akit megérint ez a szeretet, az nem teológiai igazságokat keres, hogy aztán azokból dogmákat gyártson, hanem szívében forgatja a krisztusi tanítást, s a Mestert követve halálig menően alárendeli életét a Szeretetnek – mert ebben van elrejtve lelkünk, s földi életünk kiteljesedésének lehetősége…

Isten országa…

URam! Add az őszinte vágyakozást a szívembe, hogy országod vonzása a hétköznapok szürkítő küzdelmei között ki ne kopjon szívemből, s akaratod szerint tudjam játszani az élet ‘játékát’! Ámen

Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
Mk 10,15

Isten országa bizonyos szempontból olyan, mint a felnőttek világa a gyermekek számára: titkokkal teli… Ami pedig titokzatos, az mindig hatalmas vonzerővel bír! Míg a felnőtt-világ vonzása idővel többnyire megkopik – hiszen amikor benne vagyunk, akkor látjuk annak igazi valóját -, az Isten országának titkai ellenben nem fogynak el soha. Ha csak azt nézzük, hogy amióta az ember információt, tudást halmoz föl, s még így is az egész világ összes ismerete a megismerhető világ kevesebb, mint egy százaléka, s hogy rengeteg kérdésünk van az emberrel, a világunkkal és az univerzummal kapcsolatban, de ezek a megválaszolásra váró kérdések a feltételezhető ismeretnek csak további négy százalékát adják, akkor kiderül: 95%-ban még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk…

Nincs érdekfeszítőbb, örömet adóbb, mint, amikor az ember érzi, hogy jó úton halad a birtokolható tudás felé. Olyan ez, mint, amikor az ember egy nehéz zenedarabot tanul meg… sok-sok energiát, időt kell belefektetni, hogy az adott darab “színpadérett” legyen. De ha koncerten a kitartó munka eredményeként végül megszületik a zenei “csoda”, s a hallgatóság is tapsviharral köszöni meg a művésznek az előadását, akkor ott, azokban a pillanatokban, percekben a művész felejti a fáradalmait. (De ugyanez történik akkor is, ha valaki tisztességes küzdelemben a dobogó legfelső fokára állhat.)

Krisztus URunk szavai szerint, aki felnőtt korában nem válik gyermekké, s nem tanulja meg, hogy Isten szeretetét csak őszinte játszani-akarással lehetséges megvalósítani; vagyis a rendelkezésre álló időt (élet), a kapott talentumokat úgy kell forgatni, hogy azok a másik ember számára ajándékok legyenek. A szép, az emelő, a jó játékban – a szerepektől függetlenül – mindenki megajándékozott!

Sok felnőtt sajnos nem válik gyermekké, mert felnőtt sem volt soha! Infantilis maradt… Erre szoktuk mondani: “Ez homokozó, ez óvoda!” – amikor a felnőttek világában bosszantó gyerekes dolgokat tapasztalunk. Nincs lehangolóbb annál, amikor a felnőtt világban – mely ‘elméletileg’ az építést, az alkotást célozza meg -, nem a szép, az emelő, a közösségi értékek, hanem a rombolás, az önzés szellemisége az uralkodó! Az Emberfia Jézus egész földi életével és tanításával arra adott példát, hogyan tükrözhetjük EMBERként istenképűségre teremtettségünket, s aki “Istenben van”, az tudja, hogy ezt a mindenre nyitott, őszinte gyermekkorban kell elkezdeni…

Korlátaink…
A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Add hogy korlátaimban ne szabadságom elvesztését, hanem lehetőségeim értékteremtő medrét lássam! Add, hogy mindent, amit Tőled kaptam szolgálatodba állíthassam, embertársaim javára, a Te dicsőségedre, magam s az enyéim örömére!
Ámen

 

Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, s földiekről szól.
Jn 3,31
Ezékiel látomásos képeiből, János evangéliumához rendelt szimbólum a sas. A sas nem csak egy “madár”, hanem a levegő ura. Igen régi hiedelem, hogy a sas képes egyedül belenézni a Napba, ami pedig az Isten jelképe. Kétségen kívüli, hogy János evangélista, a “szeretett tanítvány” Jézus-életrajza a legfilozófikusabb, s nemcsak méltóságteljesen szárnyalnak benne az emelkedett gondolatok, de a sas röptéhez híven – ahogyan ezt egy amerikai teológus, Peter Ellis úgy negyedszázada The Genius of John c. művében leírja – koncentrikus körökkel közelít meg egy-egy témát. A kép, s a módszer valóban zseniális. Nem is lehet megérteni az Isten üzenetét, csak akkor, ha felülemelkedünk a hétköznapok sárbaragadt gondolaitól, s minden oldalról körbenézzük, megfigyeljük, mit is akar mondani az Isten szava. Talán nincs is elszomorítóbb, amikor valaki csak egy perspektívát lát, nem is akar másról tudni, csak a sajátjátról… lovas nemzet voltunk, még értjük a szót, ha valakire azt mondják: szemellenzős…
Mai igénk egy másik János, Keresztelő János bizonyságtételéből egy mondat. Látszólag egyszerű kritikának tűnik, pedig több van benne: kijelentés. Aki föntről látja a dolgokat, az mindig másképpen, sőt egészen más szemmel, generálisan másképpen lát mindent. A katona csak a harc részleteit, a véres küzdelmet látja, a dombtetőn irányító tábornok – jobb esetben – átlátja az egész csatát. Tudjuk, hogy Keresztelő Jánostól megkérdezték: “Te vagy-e a Krisztus?” Ő világosan válaszolt: “Nem vagyok az!” – “Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk megbízóinknak!” Keresztelő János pedig elmondja, hogy ő a Fölülről Jövőnek a saruszíját megoldani sem méltó… Aki fentről jön, az nem vízzel, hanem tűzzel keresztel… Olyan bizonyságtétel ez, ami messze túlmutat az ember átlag-látásán. Ezért mondja később Jézus Keresztelő Jánosról: “Nincs nagyobb ember az emberek között Keresztelő Jánosnál.”
Korunk népbetegsége a depresszió, azaz a nyomott hangulat. Sár-perspektívából nézve az életet ugyanolyan veszélyes, mintha rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélnénk a világot. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy egyesek úgy beszélnek az Istenről, s az Ő birodalmáról, mintha jártak volna már odaát… Ez nemcsak gusztustalan, de káros is. Bizony határok vannak ég és föld között! Tegnap egy tudományos dokumentumfilmet láttam, amelyben a pszichofarmatikumok új generációjáról szóltak. Ezek tényleg hatásosak, de ahogyan a professzorasszony mondta: “Az eredeti okot ezek sem szüntetik meg, csak igen jól biztosítják a kezelés fenntarthatóságát… “
A megoldás nagy valószínűséggel a határok felismerésében rejlik. Aki tudja, hogy hol a határ érték és értéktelen, Istennek tetsző és utálatos között, aki tudja, hogy az Isten Isten, s az ember az ember, az nem fog Istent játszani, de nem is fog a teremtettség paródiájává válni. Ha meglátjuk önmagunk, s mások korlátait, akkor nem vállalunk fel idealisztikus célokat, de építően közreműködhetünk abban, hogy emelkedjen az adott közösség, amiben vagyunk, legyen az családi, iskolai, gyülekezeti vagy még nagyobb…
Elhangzott a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumának ma reggeli áhitatán.
Mindazokért, akik mások miatt szenvednek.

 

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Te látod igazán mivé lett életünk Nélküled… Kegyelmeddel hajolj le hozzánk, hogy újra felismerjük teremtő akaratodat! Ámen

Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.
1 Móz 6,5-6
A csalódottság érzésénél keserűbb íz talán nem is létezik… Az az állapot, amikor lelkünk forr, szánk kiszárad, mert pontosan az ellenkezőjét kaptuk annak, amit vártunk. Ilyenkor az egész ember – test és lélek – egységben szenved. Nemcsak étvágytalanság, szomorúság, de nemegyszer felborult életritmus jelzi, valami nagyon nagy gond van… Ha összefogásban árulás, hűségben hűtlenség üti fel a fejét, akkor az elemi ösztönök szintjén ütköznek a lelkek, hogy elkezdődhessen a kiegyenlítődés különös folyamata. Ha mindezek ismeretében azt olvassuk és tapasztaljuk, hogy már az Isten is csak bánkódik teremtménye miatt, akit szeretetéből hívott életre, akkor érezzük, nagyon nincsenek “rendjén” a dolgok.
A fokozás klasszikusan, biblikusan szép,s igaz most is: 1) a szív minden szándéka 2) szüntelen 3) csak gonosz… Nincs kivétel, hogy “azért valamiben még is csak jók vagyunk”. Nem, mindenben felsültünk, életünk minden szintjén kudarcot vallottunk. Önzésünk átjárta, hatalmába kerítette testünket, lelkünket. Szex-kultusszá zsugorodott a szerelem, teherré a gyerek, üzletté az egymásról gondoskodás, silány okítássá a nevelés/növelés. Sasröptűnek álmodott életek a túlélés hétköznapi ganajtúrásába fulladnak bele, s végül csak a kegyetlenül keserű íz marad szánkban: csalódtam, nem ezt gondoltam, nem ezt akartam.
Az élet dimenzóinak néhányévtizedes tapasztalásában az Istent megismerni eleve lehetetlen vállalkozás. Csak megsejteni vagyunk képesek, hogy kicsoda az Isten, s mik is lehetünk mi valójában. Vannak persze, akik mindent tudni vélnek, s eljutnak addig a borzalomig is, hogy a hitet magyarázzák. Emberléptékű teóriájukat Istenről és világról magabiztosan vázolják fel álmélkodó, viszketegfülű hallgatóságuk előtt… Metódusokat és rendszert állítanak fel ott, ahol egyszerűen csak az Isten kegyelme érvényesül, törvényt látnak az evangéliumi folyamatokban is. Micsoda arogancia, micsoda szereptévesztés! Ahogyan a politikai életben úgy minden vallásban megvannak a “megmondó-emberek”, akik önelégültségükben kinyilatkoztatnak. Erősnek hiszik magukat, pedig létük mint a mező virága, mely elszárad és lehull…
Isten talán soha nem szomorodik meg szívében, de ha a teremtmény úgy érzi, hogy már az Isten is csak bánkódik, akkor nagyon nagy bajban van a világ… Híres professzorunk Prőhle Károly azt mondta egyik előadásában: “Ha nem lenne ember a földön, akkor ez a bolygó maga a paradicsom lenne!” Nemcsak múló éveink tapasztalása, de a világ jelen folyása is alátámasztja: Milyen igaza volt! Változtatni nem a világot kell, hanem benne az embert. Aki valóban hiszi az Istent, az jól tudja: a változtatást legelőször a magunk életében kell elkezdeni…

 

a

Bocsáss meg, és engedd el!

 

„…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!

Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?

 

 

MIT VÁRT TŐLED ISTEN? – HITET

 

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsidók 11:6)
A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Tudod mit vár tőled Isten? Hitet. Azt akarja, hogy bízz Igéjében, bízz jellemében és eddig is oly sokszor tanúsított hűségében. E nélkül nem lehetsz tetszésére.
Az a nehézség, amivel épp most küzdesz, talán épp arra mutat rá, hol tartasz most a hitedben. Az, hogy bajokon mégy keresztül, nem azt jelenti, hogy nincs hited. Lehet, hogy nem a hit hiánya juttatott nehéz helyzetbe, de az biztos, hogy a hited erőssége tud túljuttatni rajta. Azt kérded: „De nem kellene ésszerűnek lennem?” Dehogynem, de ne légy annyira racionális, hogy nem hagysz teret a természetfelettinek! A saját értelmed imádata nárcizmus. Azt mondjuk: „Ha nem értem, nem hiszem el!” Ez lényegében véve azt jelenti, hogy te magad vagy a saját istened! Igazából nem hiszel Istenben, mert magadban hiszel. Mihez fogsz kezdeni akkor, amikor az élet egy olyan problémát hoz, amit te magad nem tudsz megoldani?
Mielőtt Jézus feltámasztotta volna Lázárt, megkérte Máriát és Mártát, hogy vezessék a sírhoz, arra a helyre, ahol feladták a hitet, oda, ahol az emberi korlátok húzódtak. Miért? Mert csak ha eléred ezt a pontot, akkor fedezed fel Istent, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Efezus 3:20).

 

 

SZÁMÍT, HOGY HOL VAGY

„Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok…!” (5Mózes 2:3)

Isten tervében mindig benne van tőle kapott ajándékod, az Ő időzítése, és az, hogy épp a megfelelő helyen légy. Három dolog mégis megakadályozhatja, hogy megtörtén­jék: ha félsz a kudarctól, ha nem vagy hajlandó kilépni a számodra kényelmes és meg­szokott környezetedből, és ha hagyod, hogy mások véleménye befolyásoljon. Eljött az a pont, amikor annak érdekében, hogy eljussanak az ígéret Földjére, Isten ezt mondta Izraelnek: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok…!” (5Mózes 2:3). Amikor te is eléred ezt a pontot, létfontosságú, hogy igent mondj Istennek, és megtedd a hit lépését.

Az éhínség idején Isten azt mondta Illés prófétának: „Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. Elment tehát, és az Úr igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott.” (lKirályok 17:3-6). Isten életedre vonatkozó terve mindig egy bizonyos helyhez kötődik. Jézusnak „Samárián kellett pedig átmennie” (János 4:4). Miért? Hogy találkozzon egy asszonnyal, aki arra volt rendelve, hogy városának elvigye az evangéliumot. Nem me­hetsz bárhová, ahová a kedved tartja, Isten akkor fog megjutalmazni, ha ott vagy, ahol Ő akar látni. Isten megígérte, hogy megáld, de időnként kénytelen „áthelyezni” ah­hoz, hogy megkaphasd áldásait. Ruthnak Betlehembe kellett költöznie, így találkozott Boázzál, aki feleségül vette. Bartimeusnak oda kellett mennie, ahol Jézus volt, hogy visszanyerje látását. Számít az, hogy hol vagy!

 

 

Uralkodj a haragodon!


„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26)

Abban az időben, amikor az ingázók általában vonattal utaztak, egy üzletember, aki egy fontos találkozóra utazott, megkérte a hálókocsi-kalauzt, hogy mindenképpen ébressze fel hajnali 5 órakor, mert akkor kell leszállnia. Képzelheted, hogy érezte magát az illető, amikor másnap reggel 9-kor felébredt, mérföldekre a céljától. Dühödten nekiesett a kalauznak, és nem válogatta meg a szavait! „Ez aztán mérges!” – jegyezte meg egy utas, aki hallotta a haragos szóáradatot. „Ha azt hiszi, hogy ez mérges” – szólt a kalauz – „azt a fickót kellett volna látnia, akit leszállítottam a vonatról hajnali ötkor!” Megmosolyogjuk, de ahogyan a Yale egyetem orvosi karának professzora, Dr. James Comer megállapítja: „Az az érzésünk, hogy a világ bekerít bennünket, hogy túl sok ember van körülöttünk, és átvernek. Tehetetlennek érezzük magunkat a problémáinkkal szemben, és csalódottságunkban kifakadunk.”

Pál azt mondja: „Ha haragudtok, vigyázzatok, hogy ne indulatból tegyétek… ne hagyjátok, hogy az ördög ilyen módon megvethesse a lábát!” (Phillips fordítás). Ez azt jelenti, hogy haragosnak lenni mindig rossz? Nem, Pál arra mutat rá, hogy a rossz irányú harag ajtót nyit az ellenségnek. A templom megtisztításakor Jézus megmutatta, hogy van helye az igazságtalanság és a mások kihasználása miatt jogos haragnak. De mi legtöbbször azért haragszunk, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek nem értékelnek minket, vagy kihasználnak, vagy nem azt adják nekünk, amit megérdemlünk. Azt is írja Pál, hogy „minden keserűség, indulat, harag, kiabálás… legyen távol tőletek… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:31-32). De még a világ legjobb tanácsa is haszontalan, ha nem kezdesz vele valamit. Ha tehát hajlamos vagy az indulatosságra, kezdd a napodat azzal, hogy Isten segítségét kéred ahhoz, hogy úgy tudj viselkedni, hogy azzal őt dicsőítsd!

„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos…!” (Zsoltárok 37:8)

A heves vérmérséklet nem olyasmi, amivel büszkélkedhetnénk, hanem olyan valami, amiért imádkoznunk kell. Amikor majd szétvet a düh, csupán feltárul, hogy mi van belül. És melyikünk ne járt volna már így, és ne bánta volna azután? A Biblia azt mondja, hogy az indulatok elszabadulása „csak rosszra visz”, hiszen Isten tudta, hogy küszködünk a következőkkel:

1) Stressz: Ha túl sok mindent zsúfolunk túl kevés időbe, magunkkal szúrunk ki! Úgy járunk, mint a hegedű húrjai, melyeket túlfeszítenek, és végül elpattannak… aztán pedig bűntudatot érzünk, amiért nem vagyunk elég „lelkiek”. „Józanul mérjétek fel képességeiteket!” (Róma 12:3-4 Phillips) Az életben „mindig történik valami”, tehát készülj rá előre, és hagyj időt a váratlan dolgokra!

2) Frusztráció: úgy is meg lehet határozni, mint: „valaki vagy valami, aki/ami mindig felzaklat”. Nemrég a hírekben egy fickóról volt szó, aki vadászni ment a túrakerékpárjával. Amikor a kerékpár elromlott, az illető szétlőtte. Őrültség! Ennek semmi értelme sincs, de ahogy Robert Green Ingersoll mondta: „A harag olyan szél, amely elfújja az értelem lámpását”.

3) Úgy érezzük, hogy megsértik jogainkat: Ha haragosak vagyunk, tompul az ítélőképességünk, hiszen ha az egyetlen szerszámunk a kalapács, minden probléma szögnek látszik. A lényeg: nem rólad szól mindig minden! Ez különösen igaz a házasságra. Jézus azt mondta, ha kapni akarsz, először meg kell tanulnod adni (Márk 9:35).

4) Olyan dolgok, amik ütköznek az értékeiddel: Olykor „ami sok, az sok”, és szóvá kell tenned a dolgokat. Amikor Jézus a templomban haragra gerjedt, ez a tisztességtelen üzelmek és az emberek kihasználása miatt volt. Ilyen esetben: „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17).

 

Vizsgáld meg az életedet!


„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Ha ellenőrizetlen az életed, az bizony meglátszik! Gordon MacDonald írja: „Olvastam olyan írók írásait, akik azt mondták, hogy ha Krisztus követői nem növekednek, annak az az oka, hogy nem ellenőrzik, nem értékelik ki rendszeresen az életüket. Ebben a leírásban magamra ismertem. Mindig csak mentem előre, sosem néztem mélyen magamba. Sosem fordítottam figyelmet arra a fajta elgondolkodásra, ami a növekedéshez vezet. Ennek meg is fizettem az árát – újra meg újra elkövetve ugyanazokat az ostoba bűnöket, a bűntudatnak ugyanazt a nehéz súlyát cipelve. Ekkor nehéz döntést hoztam: elhatároztam, hogy minden nap megpróbálom őszintén kiértékelni lelkem állapotát. Elhatároztam, hogy magamba nézek, és leírom, hogy mit látok. Kellemetlen érzésekkel tele és szégyenkezve elkezdtem írni: »Istenem, íme, néhány olyan terület az életemben, ahol kudarcot vallottam. Nem fognak maguktól eltűnni, ennyi erővel akár meg is nézhetem őket.« Vagy: »Aggódom egy kapcsolat vagy egy rossz szokás miatt. Semmi jóra nem vezet, de nem tudom, hogyan változtathatnék.« Miután egy vagy két szakaszt leírtam, visszatekintettem a leírtakra.” Hasznos dolog lelki naplót vezetni az Istennel járásról, mert ez: 1) Arra késztet, hogy lelassíts, és megvizsgáld tetteid hatékonyságát. 2) Felszabadít arra, hogy meg tudd kérdezni magadtól: „Miért csinálom ezt? Valójában hogy érzek ezzel kapcsolatban? Mit mond nekem Isten?” 3) Ha naponta csak egy oldalt írsz is, egy év alatt 365 napnyi feljegyzésed lesz meghallgatott imádságról és tanulságos leckékről!

a

Istenem! Amint a körülményeimre nézek, elcsüggedek, vagy alaptalanul elkezdek önmagamban bízni. Mindkettő téves út. Én csak Rád szeretnék nézni, még pedig a hit tekintetével. Ha így teszek, akkor lelki békém lesz és hűségesen szolgálhatlak Téged. Ámen

Istenem! Ha nagyon bíznék Benned, akkor a hit lépéseit nem fontolgatnám hosszan, és olykor azzal a szándékkal, hogy keressem, nincs-e valami más út előttem. Szeretnék bízni Benned maximálisan, és hitben járva lépni előre napról napra! Ámen

Jézusom! Téged hirdetni, életem nagy feladata. Megtehetem ezt néhány fontos email továbbküldésével is. Add, hogy bármire van lehetőségem, éljek vele! Legyek bátor, vállaljam a visszautasítást is azért, hogy némelyek Hozzád találjanak! Ámen

Mennyei Atyám! Minden a Te ajándékod életemben. Még maga az életem is. Köszönöm, hogy mindenre és mindenkire, mint Tőled jövő ajándékra tekinthetek. Szeretnék engedelmes tanítványként élni napról napra! Ámen

Uram! Én csak Veled dicsekedhetem. Semmi érdemem nincs előttem, mert bűnös és gyarló gyermeked vagyok, de Te kegyelemből lehajoltál hozzám és magadhoz emeltél. Köszönöm munkádat bennem és általam másokban. Dicsőíttessék neved! Ámen

Uram, Jézus! Szelíden örvendező tanítványod szeretnék lenni. Taníts, terelj engem ebbe az irányba és add, hogy életem bármilyen alakulása Hozzád vigyen közel. A Tőled kapott örömet pedig szeretném felmutatni embertársaim számára. Ámen

Uram! Köszönöm, hogy újra tudatosítod bennem: nem véletlenül adtad mellém családom tagjait. Nem véletlenül vagyok házastársa valakinek, és gyermekeim sem véletlenül tartoznak hozzám. Rám (is) bíztad őket! Segíts felelősségemet átéreznem és cselekvő szeretettel munkálkodnom szeretteim boldogságán! Ámen

Uram! Olykor azt látom, hogy amit letettem eléd, újra a vállamat nyomja. Hogy lehet ez? – kérdezem, pedig a válasz csak annyi, hogy visszavettem Tőled. Nem kellene így tennem, mert sokat tud ártani. Ami volt, elmúlt. Segíts előre néznem, és add, hogy engedjem Neked, Te vezess engem az örökkévalóság felé! Ámen

AKITŐL AZ ÚJ ÉLET SZÁRMAZIK

  “Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3:5)

Ahhoz, hogy Isten elfogadhassa szolgálatunkat, “újjá kell születnünk”. Természetes hajlamaink ellentétesek Isten Lelkével, le kell azokat vetnünk. Új férfiakká és nőkké kell válnunk Jézus Krisztusban. Régi életünket új élettel kell felváltani, olyan élettel, mely telve van szeretettel, bizalommal és készséges engedelmességgel. Gondolod, hogy egy ilyen változás nem szükséges ahhoz, hogy belépj Isten országába? Figyeld meg a mennyei Felség szavait: “Szükség néktek újonnan születnetek!” (Jn 3:7) “Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.” (Mt 18:3) Ha ez a változás nem megy végbe bennünk, nem szolgálhatunk Istennek tetszően. Munkánk eredménytelen lesz, földi tervekkel kezdünk foglalkozni, idegen tűz, Istennel szembeni tiszteletlenség lesz az áldozatunk. Életünk szentségtelen és boldogtalan lesz, nyugtalansággal és bajjal telik meg.
A szív megváltozása – melyet az újjászületés jelenít meg – csak a Szentlélek hathatós munkájának eredménye lehet. Egyedül Ő tud megtisztítani minket minden tisztátalanságtól. Ha megengedjük, hogy megolvassza és átalakítsa szívünket, akkor felismerjük Isten országának jellegét, és rájövünk, hogy szükséges megváltoznunk ahhoz, hogy ebbe az országba beléphessünk. A büszkeség és az önszeretet ellenáll Isten Lelkének; a lélek minden természetes hajlama elzárkózik attól a változástól, hogy az önteltségből és büszkeségből Krisztus szelídsége és szerénysége legyen. Ha azonban az örök élet felé vezető ösvényen haladunk, akkor nem szabad hallgatnunk az “én” suttogására. Alázattal és bűnbánattal kell könyörögnünk mennyei Atyánkhoz: “Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51:12) Ha isteni világosságot kapunk, és együttműködünk a mennyei hírnökökkel, akkor “újjászülettünk”, Krisztus ereje által megszabadultunk bűneink terhétől.
Krisztus azért jött el világunkba, mert látta, hogy az emberek elveszítették Isten képmását és természetét. Látta, hogy messzire eltértek a békesség és tisztaság ösvényétől, és ha magukra maradnak, akkor sohasem találnak vissza. Tökéletes és teljes kegyelmet hozott, hogy kőszívünket hússzívvé, bűnös természetünket pedig az ő hasonlatosságára alakítsa át, hogy miközben az isteni természet részeseivé válunk, előkészülhessünk a mennyei udvarokba. (Youth’s Instructor, 1897. szeptember 9.)

Bocsáss meg, és engedd el!

„…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!

Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?

Január 16.

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik. Hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.
János 4,14

Uram! Jákób forrásánál a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésed során mondtad ezeket a szavakat. Milyen másképpen nézted Te az embert, mint mi szoktuk nézni. Mi gyanakvással tekintünk a másikra, Te bizalommal szólítod meg. Ennek az asszonynak az esetében is a lehető legalkalmatlanabbnak látszó embert országod igen alkalmas munkásává tudtad tenni, ilyen lelkigondozással. Földhöz rögzítettségéből gyöngéd kézzel kiemelted és megláttattad, meg is szerettetted vele az örök életet.

Uram! Engedd ma igazán megértenem, amit ez az asszony és sok más tanítványod boldogan értett meg: a legmélyebb emberi vágyat megelégítő mennyei forrásvíz nálad található meg. Csak nálad. Ma is ebből meríthetek. Aztán pedig láttasd meg velem keresztyén tanítványságom fontosságát. Hiszen szomjan elepedő emberek világában élek. Életemen akkor nyugszik áldás, ha a velem együttélőknek meg tudom mutatni az örök élet vizének azt a forrását, mely kiapadhatatlanul tör elő belőled, én Uram!

Január 16.

Pál szolgálata és szenvedése Krisztusért

“24Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. 1Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, 2hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. 3Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.” (Kolossé 1,24-2,3)
Ha egy rabszolga ókori szolgáló életmódjára gondolunk, akkor a legtermészetesebbnek tartjuk, hogy szolgálat és szenvedés szorosan összetartozik. De hogy lehetséges ez Krisztus szolgái és a gyakran fő-fő apostolnak nevezett Pál életében? Ő volt az, aki Krisztussal való találkozása előtt sok-sok szenvedést okozott a hívőknek. Ő még nem tudott róla, Krisztus már akkor sok szenvedést szánt neki további életében: “Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” (ApCsel 9,15-16) Később Pál apostol szolgálata egyfajta összegzéseként részletesen beszél ezekről a 2Kor 11,21-33-ban.
Ám amikor Pál apostol a szenvedéseiről beszél, amelyeket Krisztusért vállalt, nem méltatlankodik. Egy idős lelkipásztor testvér mondta egyszer, amikor a hosszú szolgálati életszakasz alatt igénybevett teste időskori szenvedéseiről beszélt: “Nem panasz ez, testvér, csak helyzetjelentés!” Pál sem panaszkodik, sőt örömét is kifejezi efelett (24. v.)! Van olyan szenvedése a hívőknek, amely együtt jár a Krisztust követő élettel. Van olyan szenvedés, amely külön kegyelmet jelent a szenvedők számára, és van olyan szenvedés, amely kizárólag a Krisztus ügyéért szolgálók “kiváltsága”! Fenti igénkben Pál apostol erről a kiváltságról szól. “Testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.” Ezt a szakaszt sem értjük félre, ha megfigyeljük, hogy Pál nem azt írja itt, hogy nem volt elég az egyház számára Krisztus szenvedése a megváltás érdekében, hanem azt, hogy az evangélium hirdetésével, a megtértek lelkigondozásával és azon való fáradozással, “hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban” (1,28), sok küzdelem és szenvedés jár együtt a szolgálók életében! Volt még egy különleges tényező, amely fokozta Pál apostol “szenvedéseit” ez esetben, mégpedig az, hogy olyanoknak írta ezt a levelet, akikkel ő személyesen nem találkozhatott soha. Mindezt azért vállalta az apostol, mert tudatában volt elhivatásának és annak, hogy mennyire fontos ez a “titokközlő” szolgálata, amely által minden ember – még a pogányok is – üdvösséget nyerhet.
A fentiek értelmében lehet különböző jelentése a jól ismert hívő bátorító “jelszónak” is: “Kereszt nélkül nincs korona!” Jelentheti ez egyszerűen a Krisztus-követő élettel járó szenvedéseket e világi körülmények között. Jelenthet hűséges, mindvégig kitartó életet nehéz, küzdelmes körülmények között. S lehet ez küzdelem és szenvedés a Krisztus testéért, a gyülekezetért vállalt szolgálatokban! Neked mennyi rész jutott még Krisztus szenvedéseiből? Örömmel vállalod-e azt? /SzT/
Szlovák Tibor

Az Isten közelében élő Énók

“5Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11,5-6;)
“24Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1Móz 5,24)
Énók rövid, tömör életrajzát, amelyet Mózes első könyvében találunk, kiegészíti és értelmezi az Újszövetség. Az ószövetségi szöveg ezt mondja: “egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten”. A Zsidókhoz írt levél ezt úgy értelmezi, hogy Énók elragadtatott! Mózes első könyve 5. fejezetében az emberiség elterjedésének rövid leírását találjuk Ádámtól Noéig. Azonos séma szerint találjuk megemlítve Ádám férfi utódait, első fiúgyermekük születése hírét, az apa akkori életkorát, majd további utódait, életidejét és végül teljes élete idejét. Énók esetében azonban nem a szokásos formulát: “x idős volt, amikor meghalt” találjuk, hanem azt a különös megjegyzést, hogy “eltűnt, mert magához vette őt Isten”! A Bibliából tudjuk, hogy két személy tűnt el így a földről földi élete befejezéseképpen, az egyik Énók, a másik Illés próféta volt. Illés eltűnését sem a földről való elragadtatásának gondolták először a prófétafiak. Azonban hiába keresték, mégsem találták őt többé a földön. Elizeus tudta, hogy mi és hogyan történt Illés elragadtatásakor. Énók elragadtatásának nem volt ilyen földi tanúja, de tanúskodik az eseményről a Szentírás maga a Zsidókhoz írt levélben. A hithősök között megemlíti Énókot, és többet beszél róla, mint a történeti híradás mózesi helye. Mózes könyvéből annyit tudunk meg Énókról, hogy “Istennel járt”. Azt is olvashatjuk ott, hogy Énók földi élete 365 év volt. Éppen annyi évet élt tehát, mint ahány nap van egy esztendőben. Istennel járt, teljes életet élt Isten szerint, és végül Isten magához vette őt! Kívánatos életút! Énók “hit által” élt, ezért kerülhette el a testi halált. Őt sem találták meg többé a földön. Még egy fontos üzenet: Énók még halála előtt bizonyosságot nyert arról, hogy kedves Isten előtt. Ez alapján értjük meg, hogy hogyan lehet Istennek tetszeni: “Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11,6).
Énók és Illés elragadtatott. Jézus Krisztus feltámadása után megdicsőült testben felvitetett a mennybe. Eljön majd a hívők elragadtatásának dicsőséges eseménye! Ezzel kapcsolatosan is elmondhatjuk azt, amit Énók elragadtatásáról megtudtunk: aki földi életében Istennel jár – megtért, hívő, újjászületett életben, engedelmességben, alázatosan és hitben él -, aki Isten igéje és a Szentlélek vezetése szerint éli a megváltott ember “teljes életét” itt a földön, az majd végül közvetlen Isten közelségébe jut, amikor meglátja őt “színről színre”! Nem találnak bennünket többé itt a földön! Ez lehetséges az elragadtatás útján, de ha már előbb meghalunk, akkor is Isten közelségébe kerülünk örökre! Járj Istennel most, hogy örökre vele lehess! /SzT/
Szlovák Tibor

A bontás mindig könnyebb, mint az építés.

Aki nagy keresztet kap és azt szeretettel próbálja elfogadni, nagy eséllyel fog üdvözülni.

Aki szeret, elenged és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.

Az élet ünnepi istentisztelet, az áhítatnak és hálaadásnak a műve.

Az engedelmeskedni szó csak jelen időben létezik.
(Spurgeon)

Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.

„Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.” (Jak 1,26)
Sokat és sokfélét beszélünk. Nyelvünk édesen és éles késként döfve is tud szólni, gyógyítva vagy épp sebezve házastársat, gyermeket, szülőt, munkatársat, szomszédot, ismeretlent. Igen fontos testrészünk a nyelv, figyeljünk rá, és ne hagyjuk, hogy tevékenysége „kikerüljön irányításunk alól”! Imádkozzunk bölcs, építő beszédért! (Bogdányi Mária)
„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (Zsolt 145,18)
Közel van minden és mindenki. A technika legyőzött minden távolságot: van repülőgép, van mobiltelefon, internet. Közel lenni jó, korunk embere mégis magányos. Mert igazi otthonát, a lelkit nem leli. Atyánk közelsége nélkül hideg űr a világ. Hívjuk őt – az imádság, az igeolvasás nem igényel sem pénzt, sem eszközt, „csak” odaszánt időnket, lelki megnyílásunkat. Ő már megtette a távolságot leküzdő, hatalmas utat: emberré lett. Közel jött. Közel van! Hívjuk és engedjük be őt életünkbe! (Kőháti Dóra)
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36)
Anyagiasság, a pénz szeretete, a gyűjtögetés, felhalmozás kényszere, a birtoklás mámora – a másik oldalon pedig kiüresedés, értelmetlenné váló élet, és a végén semmi sem marad… Csak az, amit lelkünkből, szívünkből, szeretetünkből itt hagyunk. Abból fognak élni, arra fognak emlékezni, az fog minket jelenteni nekik, nem a tárgyak. Isten színe előtt minek van jelentősége? A lefelé tekintő ember és a spirituális szemléletű, „ég felé” tekintő ember közötti különbség megfogalmazását számunkra Jézus tanítása, példázatai, figyelmeztetései teszik kikerülhetetlenné. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja… Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Halljuk meg idejében a figyelmeztetést! (Kőháti Dorottya)
„Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (Józs 1,5)
Mi olykor-olykor eltávolodhatunk ugyan Istentől, de szerencsére ő soha nem távolodik el tőlünk. Örömben, de különösen nehézségek, bánat közepette velünk és mellettünk van. Hagyatkozhatunk rá, bízhatunk benne, és segítségül hívhatjuk őt. Adjunk hálát azért, hogy ha a bajban egyesek elhagynak is, Isten ezt soha nem teszi! (Gazdag Zsuzsanna)

 

Ó, Uram, taníts meg Téged szeretni; és taníts meg, hogy segítsek felebarátaimnak az egyetlen szükséges vállalkozásban: megtalálni téged! (Karl Rahner)

PÉNZÉRT LEHET…

Pénzért lehet nyugalmat venni, de békességet nem.
Pénzért lehet szolgát venni, de barátot nem.
Pénzért lehet kacagást venni, de boldogságot nem.
Pénzzel ajtót lehet nyitni, de a menny ajtaját nem.
Pénzért lehet szórakozást venni, de örömöt nem.

A bölcs ember Isten akaratára koncentrál


“Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!” (Példabeszédek 4:5)

Az egyik legfontosabb próba amivel találkozunk, miközben azt próbáljuk tenni, amire Isten elhívott bennünket, az a kulturális elterelés. Például:

* A népszerűség, mint zavaró tényező: ha mindig azon aggódsz, hogy mit gondolnak rólad mások, akkor ez eltérít a neked rendelt úttól.

* Az élvezetek, mint zavaró tényezők: Teljesen rendben van, ha jól és komfortosan érzed magad, de ha ez az elsődleges prioritás az életedben, soha nem fogod tejesíteni a küldetésed.

* A nyereség, mint zavaró tényező: Nem szolgálhatsz Istennek is és a pénznek is. A pénzkeresés nem lehet fő célja az életednek.

* Az általad birtokolt dolgok, mint zavaró tényezők: Ha a sikeredet az alapján ítéled meg, hogy mit halmoztál fel, akkor azzal fogsz törődni, hogy megtarts és elérj dolgokat.

Beszéljünk róla:

* Mik azok a zavaró tényezők ezek közül, amik megakadályoznak abban, hogy a legjobbat tedd, amit Isten tervezett az életed felől?

* Imádkozz Istenhez, hogy adjon neked bátorságot, hogy a társadalom által elvárt dolgokkal szembe tudj menni és más legyél.

 

Az Isten szerinti célok hitet követelnek

 

“Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsid.11:6)

Az Isten szerinti célokat hit által tűzzük ki. A Biblia azt mondja: “Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt.” Ahhoz, hogy Isten kedvében járjunk, olyan célokat kell kitűznünk magunk elé, amelyek hitet követelnek.

Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy olyan célokat kell kitűznünk, amelyek nagyobbak annál, mint amiket magunktól elérhetünk.

Például, szeretném, ha egy egészséggel kapcsolatos célt tartanál szem előtt. Ahogy mondtam, ha nincs ilyen egészségügyi célod, akkor a célod az, hogy ugyanebben az állapotban maradj, vagy, hogy állapotod romoljon. Ahhoz, hogy előrehaladj (azaz egészségesebb légy), ki kell tűznöd magad elé egy egészségügyi célt.

Tegyük fel, hogy le kéne adnod a súlyodból. “A célom az, hogy leadok 1 kilót.” — Hát…, de hiszen tudod, hogy ennél többre is képes vagy! Tűzz ki magad elé egy célt, ami Istentől van! Minden kétséget kizáróan állítom, hogy ez olyan cél lesz, amihez feltétlenül szükséges, hogy továbbra is Jézusra légy utalva!

Addig nem hiszel Istenben, amíg nem próbáltál megtenni valami olyasmit, ami csak akkor lehetséges, ha az Ő hatalma munkálkodik az életedben.

 

Még a hibáid is szerezhetnek Istennek dicsőséget


„Köszönöm, hogy olyan csodálatosan összetetté formáltál. A szakszerűséged lenyűgöző – ezt jól tudom.” (Zsoltárok 139,14 NLT)

Amikor az emberek sértegetnek, csupán az egyszerű igazságra van szükségük, nem a primitív igazságra. Nem elég azt mondani valakinek, hogy imádkozzon, olvasson Bibliát, vagy menjen el gyülekezetbe. Segítened kell nekik, hogy hogyan változtassanak az életükön.

Nem tudunk változtatni az életünkön, amíg nem értjük meg azt, hogy kik is vagyunk valójában. Nem válhatsz azzá, akinek Isten alkotott, addig, amíg meg nem érted ki is vagy – a félreérthetetlenül egyedi és törékeny TE, akit Isten okkal teremtett.

Csodálatosan összetett vagy (Zsoltárok 139,14). Ahhoz, hogy beteljesítsd Isten akaratát rád nézve, az életednek minden dimenzióját meg kell vizsgálnod, és meg kell értened öt tényezőt, amik befolyásolják azt, hogy ki is vagy.

Aztán a legtöbbet kell kihoznod abból, amit kaptál. Talán különböző szülőket, fájdalmakat, problémákat és lehetőségeket kaptunk, de mindannyian számon leszünk kérve egy nap azért, hogy mit kezdtünk ezekkel a tényezőkkel.

Ez olyan, mint egy ötlapos stud póker. Nem szabad összekeverned a kártyáidat. Nem választhatod ki a kártyáidat. Azzal kell játszanod, amit neked osztottak.

Az első tényező, ami meghatározza, hogy ki vagy, az a kémia. Ez a DNS-ed, a génjeid, a hormonjaid, a kémiai összetételedet jelenti. Néhányan közületek nagyon érzékenynek születtek, mások nagyon nagy fájdalomküszöbbel rendelkeznek. Vannak, akiknek alacsony az energiaszintje, mások mindig pörögnek. Vannak közöttetek olyanok, akiknek a háta könnyen elfárad, gyenge a látása, vagy törékenyek a csontjai. Vannak közöttetek olyanok, akiknek alacsony az oxitocin szintje, amelyik hormon a másokkal való viselkedésünkre hat.

Egyetlen hiba sem bűnös, vagy szégyellni való – Isten így rakott össze téged. Egyszer vettem egy farmert, amelyiken rengeteg vágás volt, és egy címke, amin ez volt olvasható: „Ez a farmer tele van szándékos hibákkal, azért, hogy egyedi legyen.” A génjeid hasonlóak: Vannak benne hibák, azért, hogy egyedi legyél. Ezek a hibák részei a személyre szóló tervezésednek, és Isten ezeket az ő céljaira és dicsőségére tervezte.

Soha nem leszel képes változtatni az életeden, vagy betölteni Isten akaratát az életedre vonatkozóan, amíg meg nem érted, mennyire csodálatosan összetett, és egyedileg „hibás” vagy, azért, hogy Istent megdicsőíthesd. A kérdés már csak ez, mit fogsz kezdeni azzal, amit osztottak neked?

Beszéljünk róla:

* Mik azok a hibák, amit egyedivé tesznek téged?
* Hogyan tudod ezeket a hibákat Isten dicsőségére felhasználni?

 

Uram, hogyan cselekedjek?


“Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.” 2Kor. 4,8-9

Amikor megvalljuk hitünket Jézusban, Isten egyszülött fiában, gyakran azt feltételezzük, hogy az életünk könnyebb lesz. Nem számít, hogy sokan erről jó szándékkal, mint bibliai igazságról tanítanak.

Jézus valóban arról tanított, hogy az ő igája könnyű (Mt.11,30), Pál apostol pedig a szombatról, mint a nyugodalom napjáról beszélt (Zsid.4,9), de ezek a példák arra tanítanak, hogy meg kell tanulnunk mélyen bízni Istenben és nem pedig arra, hogy Jézust könnyű követni. Mi, akik az Úr akaratát követjük és megtartjuk, abban bízunk hogy Ő szívén viseli a mi legfőbb érdekeinket (Jer.29,11; Róma. 8,28).

Az Isten Szentlelkének segítségével, aki bennünk és általunk munkálkodik, meg tudunk birkózni azokkal a dolgokkal, amiken épp keresztül megyünk. Pál apostol azt mondja, hogy épp ilyen helyzetekben kell megtanulnunk bízni Jézusban: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4,13

Ha Isten országának kiemelkedő polgárai szeretnénk lenni, akkor nem térhetünk ki az élet nehéz időszakai elől. Úgy, mint Pál, láthatjuk, hogy az Úr nem engedi, hogy megszorongattassunk, amikor nagy rajtunk a nyomás, Ő reményt ad, amikor úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincs semmi értelme, Ő velünk van, ha mások elfordulnak tőlünk, és felemel, ha mélyponton van az életünk.(2Kor.4,8-9)

Ahhoz, hogy megbirkózz azzal, amin most épp keresztülmész, szemléletváltásra van szükség. Ahelyett, hogy azt kérdezed, “Miért pont én?” kérdezd azt, hogy “Uram, hogyan cselekedjek?”

Beszéljünk róla!

* Isten miért nem veszi el a problémákat az életünkből, ha átadtuk az életünket Jézusnak?
* Szerinted mit tenne Isten, ha így imádkoznál “Uram, segíts meg hitetlenségemben”?
* Mikor mondod azt az életed során, hogy “Miért pont én?” Mit gondolsz, mi történne, ha ehelyett inkább azt kérdeznéd, hogy “Uram, hogyan cselekedjek?”


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]