Amint az Atya szeretett engem… 365 gondolat a papság évére

A megosztás – a testvérek között

 

Szent János mondja: „Ha valaki birtokolja a világ gazdagságát, és látva testvére szükségét, mégis bezárja előtte szívét, hogyan lakik abban Isten szeretete?” (1Jn 3,17) Íme, itt kezdődik a szeretet! Ha nem is vagy még képes arra, hogy meghalj testvéredért, légy legalább arra képes, hogy megoszd vele javaidat. A szeretet mozgassa szívedet és indítson cselekvésre! Ne önmagad mutogatásának vágya, hanem a szíved legmélyéről fakadó irgalom tegyen figyelmessé testvéred szükségére. Ha feleslegedből nem tudsz adni felebarátodnak, hogyan tudnád az életedet adni érte?

A pénzt, amit magaddal hordozol, elrabolhatják a tolvajok. És ha tolvajok nem jönnének, a halál majd elveszi tőled, ha élve nem adod oda te magad. Mit kell tenned? Testvéred éhezik, szükséget szenved, talán aggodalommal telve várakozik, mert hitelezői szorongatják. Neki nincs semmije, neked azonban van. Ő a testvéred, együtt vagytok megváltva, mindketten ugyanazon az áron. Mindketten Krisztus vére árán: érezz együtt vele, te, aki birtokolod a világ javait!

Szent Ágoston

Átjár minket az Ige?

 

A tanítványok Isten Igéjébe merülve Isten benső életének vonzásába kerülnek. Isten Igéje a fürdő, amely megtisztítja őket, a teremtő erő, amely Istenbe oltja őket.

Nos, hogyan állnak a dolgok a mi életünkben? Valóban átjár bennünket Isten igéje? Igaz, hogy sokkal inkább ebből a táplálékból élünk, mint e világ kenyeréből és dolgaiból? Valóban ismerjük Isten igéjét? Szeretjük? Annyira betölt minket, hogy valóban meghatározza életünket és alakítja gondolatainkat? Vagy azok újra és újra aszerint alakulnak, amit éppen az emberek mondanak vagy tesznek? Nem lehet, hogy igen gyakran az uralkodó véleményekhez mérjük magunkat? Nem lehet, hogy voltaképpen megmaradunk abban a felületességben, amelyet ma a világ diktál az embernek? Engedjük, hogy Isten igéje megtisztítsa bensőnket?

XVI. Benedek pápa: Krizmaszentelési mise, 2009.

 

Igazgyöngy

 

Miért mutat akkora érdeklődést az Egyház a hivatások iránt? Éppen amiatt a rendkívüli érték miatt, amelyet minden szent hivatás magában hordoz. Hogyan lehetne közömbös vagy hanyag az Egyház, a lelkek anyja és tanítója egy olyan lelki jelenség előtt, amelyben egy lélek legértékesebb lehetőségei nyilvánulnak meg, és amelyben a Szentlélek kegyelme működik csodálatos módon és mértékben?

Azt gondolom, erre vonatkozik az igazgyöngyről szóló példabeszéd (Mt 13,46). Minden hivatás, amely Isten tiszteletére és az Egyház szolgálatára született, megérdemli annak a legintenzívebb figyelmét, aki gondozza vagy figyelemmel kíséri a lelkek kertjét. Ezzel rendkívüli módon előmozdítja Isten országának virágzását akár az egyházi, akár profán világban. Jele ez a magasból érkező Szeretet jelenlétének, kezdete a párbeszédnek az élő Krisztus és az ő népe – a család, a plébánia, az egyházmegye – között.

VI. Pál pápa: A hivatások világnapján, 1967.

 

Jézus gravitációs terében

 

Jézus Krisztus követése azt jelenti, hogy olyan úton kell járnunk és tudunk járni, amely szemben áll a természetes nehézségi erő törvényeivel; ilyenek: az egoizmus lehúzó ereje, a puszta materiális értékek utáni kutatás, és a legtöbbre való vágyakozás lehúzó ereje, amit gyakran összetévesztenek a szerencsével.
A követés egy út a felkorbácsolt viharos tengeren keresztül, amelyen csak akkor tudunk járni, ha Jézus Krisztus szeretetének elemi erejében élünk, tekintetünket reá szegezve, és annak a kegyelemnek új erejétől vonzva, amely lehetővé teszi számunkra az utat az igazsághoz és Istenhez – ezt az utat mi a magunk erejéből nem vagyunk képesek végigjárni.

Joseph Ratzinger: Örömötök szolgái, 2002

 

Krisztus hatékony jele

 

A papnak a közösség közelében kell lennie, az emberekkel kell élnie, meg kell értenie őket, és eggyé kell válnia velük. De ez az önkiüresítés, a „keresztény vagyok a keresztények között” egyszerűsége csak akkor jelent valamit, csak akkor jeleníti meg valóban Krisztus szeretetét, ha a pap – azzal együtt, hogy szerényen és egyszerű módon közel van az emberekhez – magában hordozza megbízatásának és szolgálata szentségi jellegének teljes nagyságát és mélységét.

Csak így lesz az önmagát kiüresítő Krisztusnak hatékony jele és jelenlétének eszköze.

Klaus Hemmerle: A pap ma

 

Papság és családi szolidaritás

 

A papságnak meg kell szentelnie a családot, a családnak táplálnia kell a papságot. A kettő egyensúlyban van egymással, a jóban és a rosszban is: ha felemelkedik a család, akkor a papságnak is méltósága van, s ha a papság lesüllyed, akkor csökken a családokból érkező utánpótlás is. Ha a papok nem tevékenykednek, zűrzavarba süllyednek a családok a házasságtörés, a válás és az abortusz miatt! Ha a házasságnak nincs tisztasága, nem lesz olyan, aki méltó lenne a szemináriumokba vagy szerzetesrendekbe jelentkezni. Vagy kölcsönösen fönntartják egymást, vagy együtt hullanak a mélybe. Isteni és emberi szolidaritás van a kettő között.

Ha mi, világiak ennek fényében értelmezzük újra a papságot és a szerzetességet, otthonaink újra bekapcsolódnak az Egyház benső lélegzésébe, Amely maga Isten Szentlelke. Távolítsuk el az akadályokat, melyek az erkölcsi és lelki élet áramlásának útjában állnak, és akkor újra táplálkozhatunk az Egyházból, nemcsak mellékesen, hanem annak teljes valójából!

Igino Giordani: Laikusság és papság

Kategória: Idézet, Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.