„A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk”

Ha többé nem a katolikus Egyház a tanítómester, akkor az ősbűn felrobban az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben (Ettore-Gotti-Tedeschi)

De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

Olvasók küldték a következő két beszámolót, amit szó szerint idézek – az első cikk forrása ismeretlen:

 


 

1.
Nesze neked integráció!

Pedig ezt nyilvánossá kellene tenni, csak hogy mindenki tudja, hogy mire számíthat! Mert így mindkét fél csalódik: a migráns azt hiszi, hogy itt kolbászból van a kerítés, legalább is kebab-ból, a befogadó meg azt hiszi, hogy egy szerencsétlen „menekültet” fogad be. S aztán mindketten felébrednek….

Arról bezzeg nem ír a sajtó, hogy egy olasz kisvárosi plébánia befogadott iszlám migránsokat, akik mint meghívottak a misén hangoskodtak, gyalázták a kereszténységet, és a végén összetörték a szentek szobrait. Mire a rendőrség kiért, már késő volt…

Erről nem beszél Bergoglio pedig tudomást szerzett róla..
Ma mondta a papunk a szentbeszéd keretében..

 


 

„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban”
(forrás: www.atv.hu/kulfold – 2015. szeptember 18.)

Ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul, figyelmeztet a magyarországi kopt keresztények vezetője.

Már nem lehet megállítani a migránsáradatot – mondta a Magyar Nemzetnek a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője, aki szerint tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban. Youssef Khalil egyetért Orbán Viktor bevándorlással kapcsolatos intézkedéseivel, mert úgy véli: „ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul”.
A főpap azt követően jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van, miután elolvasta a külföldre akkreditált nagykövetek előtt tartott kormányfői intelmek szövegét. Szerinte Orbán az egyetlen európai politikus, aki érti, hogy mi is történik valójában kontinensünkön. Egyetért azzal a megközelítéssel is, hogy a magyar határokat ostromló migránsok nem menekültek, hiszen ha azok lennének, akkor az olaj milliárdokban dúskáló Öböl-menti országokba mennének.

Khalil úgy látja, hogy fenti országok és a törökök is tudatosan irányítják Európa felé a bevándorlási hullámokat. Utóbbiak abból a sértettségből fakadóan választották az iszlamizáció ezen formáját, hogy nem csatlakozhattak az unióhoz, előbbiek pedig egészen egyszerűen egy megszállási folyamatot generáltak vele, amit anyagilag is támogatnak. Történelmi párhuzamként a kopt vezető saját hazájának 1400 évvel ezelőtti megszállását említi, amikor is Egyiptom őslakossága is elhitte, hogy az arabok szándékai békések.
„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban” – vonta le a következtetést a kialakult helyzetből a főpap, aki hazánkba történt letelepedése óta ezen az állásponton van, noha rendszeresen vádolták gyűlölködéssel véleménye miatt.

Szerinte a beáramló muszlim tömegek kihasználják az alapvető keresztény értékekre épülő európai mentalitást.
A Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője meggyőződéssel állítja, hogy a muszlim migránsok nem integrálhatók ateista társadalmakba. Érkezésük egyik oka az iszlám terjesztése és csak idő kérdése, hogy Európa mikorra válik mohamedán kontinenssé. Az biztos – mondja Khalil –, hogy akik ide érkeznek, abban hisznek, hogy kontinensünk országainak iszlám hitre térítése kikövezi számukra az utat a mennyországba. Ráadásul közben Európa az adófizetők pénzéből finanszírozza „egy férfi négy feleségtől született húsz gyermekének” iskoláztatását, egészségügyi ellátását, és a többit.

 


 

3.
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK

„Amit itt átélünk, az végülis nem más, mint Németország [Európa] humanitáriusnak palástolt ön-lerombolása”, írta Windisch professzor „Németországnak vége van” című, a kath.net-en 2015. szeptember 14-én megjelent cikkében. Ebben az írásban olvasható a következő megállapítás is:
„A politika súrolja a saját nép elárulásának gaztettét, amikor a német szövetségi elnök – a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptember 3-i számának első oldalán) szerint – azt mondja, hogy előnyös lenne, „ha az eddiginél több ember válna ki a nemzet képéből, ami nagyon homogén, melyben szinte minden embernek német az anyanyelve, a nagy többség keresztény és világos bőrű”.

A német államfőnek ez az elképesztő vélekedése nem egyedülálló, hiszen egyre többen – Magyarországon is – és egyre nyíltabban beszélnek így. Mint azóta megtudtuk, ez a „nyitott társadalom” az eszméjük azoknak is, akik Európának ezt a mostani, soha el nem képzelt nagyságú tömeges lerohanását a gyakorlatban is támogatják, és amit évtizedek óta terjesztenek, többek között itt, nálunk is. Sőt, alapjaiban ugyanerről az elvről volt szó abban a tervben is, ami úgy szólt, hogy Magyarországból kaszinó országot kell csinálni, és meg kell tizedelni a népet, mert „4 millió ember bőven elég arra, hogy a mellékhelyiségeket tisztítsa”. Nekem egyébként ez az elképzelés jutott eszembe akkor is, amikor a hírekben láttam, ahogy két középkorú önkéntes segítőnő kétoldalról egy migráns férfi lábfejét mosogatja és simogatja a Keleti előtt. Meg akkor is, amikor a hírekben a migránsokat szállító vonatok belsejéről mutattak képeket. No meg akkor is, amikor teljesen megbízható forrásból hallottam, hogy egy budapesti kórházban – ahova egy mohamedán migráns asszonyt szülésre beszállítottak, aki a négyágyas betegszobának a közepén végezte el a dolgát, és semmilyen módon nem lehetett erről leszoktatni – csak úgy tudták ezt a helyzetet valamelyest megoldani, hogy a VIP-szobába tették, hogy legalább a többi beteget ne zavarja, és a fertőzésveszélyt arra az egy szobára minimalizálják.

Hát igen, aki olvasott már hiteles tanulmányt Mohamedről, az iszlám vallásról, vagy kereszténnyé lett volt mohamedánok figyelmeztetéseit – mint például Mark A. Gabriel PH. D.: Iszlám és terrorizmus című könyvét –, az tudja, hogy Európa lakosságára, illetve annak életben maradt részére pont ez a jövő vár: kiszolgálni a dzsihád harmadik fázisában az uralomra jutott muzulmánokat.
„Ez a fázis – a dzsihád harmadik fázisa, az erőtlen és az előkészítő fázisok után – akkor kezdődik, amikor a mohamedánok a befogadó országokban bár még mindig kisebbségben vannak, de erősek, befolyásosak és hatalomra tettek szert. Ebben a fázisban minden muzulmán kötelezve van arra, hogy aktívan harcoljon az ellenséggel szemben, a nem-mohamedán ország rendszerét megdöntse és ott az iszlám uralmat felállítsa. … [Az iszlám számára mindenki ellenség, aki nem Allahnak szolgál és nem iszlám törvények szerint él.] »Öljétek meg a bálványimádókat, akárhol is találtok rájuk, fogjátok el őket, rohanjátok le őket és a háttérből csaljátok őket tőrbe.« (Sure 9,5).” – írja és idézi a Koránt Mark Gabriel.
Mark Gabriel fent említett könyve „Mohamed meghirdeti a dzsihádot” részének „A dzsihád finanszírozása” című fejezetében többek között ezeket írja: »Van egy arab keresztény barátom, akinek két testvére, egy orvos és egy gyógyszerész Egyiptomban éltek. A radikális mohamedánok felszólították őket, hogy fizessenek fejadót. Mivel vonakodtak fizetni, mind a kettőt megölték. [A gyerekadóról lásd a honlap következő cikkét: Az „egyház” és a „menekült”-elmebaj] A hitetlenek megadóztatása volt az egyik módszer, amivel Mohamed pénzhez jutott. Legfontosabb pénzforrása azonban a csaták utáni fosztogatás maradt: ez volt életének gazdasági feltétele, ahogy ma az olaj az öböl-menti országok létfeltétele. A mohamedánok nem művelték a földet, nem kereskedtek, nem űztek ipart – harcoltak és fosztogattak. [Ahogy ma is: a gazdag arab országokban ma is szegény keresztény vendégmunkások dolgoznak, sütik a kenyeret, bányásszák az olajat – valószínűleg ez vár Európa életben hagyott polgáraira is a jövőben.]
Nyereségük másik részét a rabszolga-kereskedelem adta. [Ahogy ma is az Iszlám Államban: olaj és rabszolga-kereskedelem, no és a külső segítség.] Ha betörtek egy ellenséges területre, akkor minden férfit megöltek, a nőket és a gyermekeket pedig eladták rabszolgának. Mohamed így motiválta csapatait a harcra: „Aki valakit megöl, annak joga van annak tulajdonát elrabolni.” A fosztogatásról pedig ezt: „Minden nyereség, amit a lovak patája és a kardok hegye szerez meg, Allah ajándéka. Allah gondoskodik azokról, akik harcolnak.” Mohamed egyezséget kötött csapatának tagjaival a prédáról: Magának megtartott húsz százalékot, a többit a harcosok feloszthatták egymás között. Csakhogy így túl kevés jutott egy főre, ezért a fosztogatók zúgolódni kezdtek. Mivel a helyzet kezdett súlyossá válni, Mohamed – hogy saját 20 százalékát biztosítani tudja – újabb „sugallattal” állt elő: „És tudjátok: Ha valamit zsákmányoltok, akkor annak egyötöde Allahé és az ő prófétáé és a közeli rokonaié, az árváké, a szegényeké és az úton levőké.” Mohamed szövetségeseket is a préda ígéretével szerzett magának, ezekkel a harc előtt alkudott meg a fosztogatás során szerzett zsákmány elosztásáról.«

»Németország, Ausztria és délkeleti szomszédjaink néhány hónap óta menekülteknek álcázott, többségükben fiatal és harcra kész férfiak invázióját éli át. Horst Seehofer bajor miniszterelnök krétafehéren jelentette be a televízióban, hogy a közrend az összeomlás előtt áll. Báb-kormányaink és a tömegmédia azonban Isten ellenségeinek a szolgálatában állva, támogatják ezt az inváziót minden rendelkezésükre álló eszközzel, amihez felhasználják az állami intézményeket, beleértve a rendőrséget és a katonaságot is. Ezek a bábok folyamatosan hazudnak, hogy a nép előtt elkendőzzék ezt az inváziót, hogy ily módon a lehető legtöbb kárt okozhassák. … A problémákat – egészségügyi, járványügyi veszélyeket, a határmenti városok lakóinak életét és a kereskedelmet megbénító állapotokat – a tömegmédia agyonhallgatja. [Ezt nap mint nap lehet tapasztalni a német és osztrák hírekben, ahol mindenről van szó, csak ezekről nem; Ma például egyetlen sajtóorgánum riporterét sem engedték be a salzburgi pályaudvar területére, ahol miután előbb minden migránst elszállítottak, éppen a fertőtlenítés zajlott. Nyilván azért, hogy ne csinálhassanak képeket az ottani állapotokról, hogy az embereknek a hírekben továbbra is csak a szegény „menekült”-gyerekeket mutathassák, és ne a valóságos helyzetet, a hátrahagyott disznóólat]. A helyi hivatalnokok minden kontrollt elvesztettek, és a rendőrség azt ajánlja a polgároknak, hogy segítsenek ők magukon, állítsanak fel polgárőrséget – miután korábban komplett lefegyvereztek mindenkit.« Ez a helyzetjelentés egy olvasói levélből való, amit Williamson püspök legutóbbi kommentárjában idéz.

»Az iszlám tanai így idézik Mohamedet: „A teremtésnél fogta Allah a földgöröngyöt, kettéosztotta, az egyik felét a pokolra vetette és így szólt: ‘Ez mehet felőlem az örök tűzre’. A másikat a mennybe vetette és így szólt: ‘Ez mehet a paradicsomba felőlem’. Mohamed istene önkényeskedő, despota-isten. Allah nem enged szabadságot az embernek, nem is engedhet, mert az ember szabadsága korlátozná isten szabadságát és mindenhatóságát, ami megengedhetetlen. Ezért Mohamed Allahról szóló tanítása szorosan össze van kapcsolva a predesztinációval, a kettős eleveelrendelés tanával, ami vagy üdvösségre, vagy kárhozatra rendeli az embert« – írja Dr. G. Bergmann Jézus Krisztus vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus című könyvecskéjében. Ez az az eleveelrendelés tan, ami az irgalmasságot kiirtja a mohamedánokból, és ami Eger várát annakidején megmentette: A hívő janicsárok az erős ellenállás és saját balsikereik után vakon hitték, hogy Allah a magyarokat segíti, ezért Allah akarata ellen nem voltak hajlandók tovább harcolni.
Mark Gabriel írja könyvében: „Nincs garancia arra, hogy egy mohamedán a paradicsomba jusson, még akkor sem, ha egész élete folyamán megtartott minden törvényt. Minden attól függ, hogy Allah hogyan döntött már előzőleg felőle. Az egyetlen út, mely garanciát szerez a paradicsomra az, ha valaki a dzsihádban hal meg, miközben az ellenség ellen harcol. Ez magyarázza az öngyilkos merényleteket, melyek során az a fontos, hogy minél több hitetlent vigyen valaki magával a halálba.” – Ez különbözteti meg a mohamedán öngyilkosokat a buddhista szerzetesek nyilvános, valami vagy valaki ellen való tiltakozásból elkövetett öngyilkosságától. [Nem lepődnék meg, ha egykor kiderülne, hogy a 150 embert a halálba rántó Lufthansa-gép pilótája mohamedán volt, már csak azért sem, mert a média mélységesen hallgat az esetről, semmit nem árul el a nyomozásról.]
Azért említettem az iszlámnak e jellegzetességét, mert olyan fanatizmust, amivel a mohamedánok az ő Allahjukat szolgálják, lehet azoknál a politikusoknál, publicistáknál, média-embereknél is megtalálni, akik nem csak a tömeges bevándorlást védik körömszakadtáig, de a legabszurdabb módon támadják azokat, akik ezt ellenzik. Ahogy Mohamed és az ő vallása antikrisztusi, tehát sátáni, úgy viseli magán ezen emberek magatartása a sátáni bélyeget. Népük- és önnön elpusztításuk vágya ugyanazt a fanatizmust mutatja, ami azokban van, akikről Z. atya azt mondta, hogy a Sátán végső győzelme hajtja őket, tudják, hogyha ők nem is érik meg, de mindig jön utánuk valaki, aki a harcot a Sátán végső győzelméig folytatja.

Én azok közé tartozom, akik 20 éve folyamatosan várják a „nagy csapást”, az összeomlást – ez a honlap számos cikkéből is kiderült már. De nem vagyok ezzel egyedül, a józanul gondolkodók, sőt próféciák sokasága beszél egy előttünk álló nagy csapásról. Csakhogy – amennyire én tudom – eközben mindenki valami nagy természeti csapásra, vagy valami atomszerencsétlenségre, vagy valami hasonlóra gondolt, ami gyorsan végzi el a pusztítást. Viszont arra, ami ma történik – amennyire én tudom –, legalábbis ilyen méretekben és hatásfokban, senki nem gondolt. Azaz, hogy mégsem: H. V. Morton katolikus angol író, Pál apostol nyomában című, 1930-as években készült útleírásában Antiochia-t, a római birodalom harmadik legnagyobb városát, a közvilágítással, fedett utcákkal, márványoszlopok ezreivel, vízvezetékkel stb. rendelkező, „a mai világ bármely városánál szebb” várost, jobban mondva ennek romjait, és e romok között élő nyomorúságos mohamedán lakosságot meglátva, nagyonis elképzelhetőnek tartotta mindazt, ami ma a civilizált világgal történik: „Képzeljük el, mintha Londont a földdel egyenlővé tették volna, s minden téglát és követ elhordtak volna, minden utat eltöröltek volna, s egy cigánytanya lenne a Tottenham Court Road és a Charing Cross közti területen – s ezt a helyet mégis Londonnak hívnák – ez a hasonlat egészen találó lenne.”
Tarsust, Szent Pál apostol szülővárosát megtekintve pedig ilyeneket írt: „Az a büszkeség, amely Kis-Ázsiát a »községi hivalkodás ígéretföldjévé« tette, eltűnt a mohamedán hódítással. Nyugati politikusoknak nem volna szabad megengedni, hogy jelöltessék magukat képviselőnek a választásokon, amíg nem járták be az ókori világot. Meg kellene láttatni velük, hogy a civilizált világ kis szigeteit körülvevő barbárság állandóan jelenlevő tengerének milyen könnyű oda betörni és azokat tönkretenni. Kis-Ázsia szervezettsége valamikor éppen olyan magasrendű volt, mint a mai Európáé. Nagy városok könyvtárai és emlékművei olyan ragyogóak voltak, hogy amikor ennek az eltűnt világnak a töredékeit visszakapjuk, érdemesnek tartjuk, hogy múzeumokat létesítsünk azok elhelyezésére – mint ahogy a németek elhelyezték Berlinben Pergamon és Miletos maradványait. Egy betelepített idegen nép által történő megszállás néhány évszázada elég volt ahhoz, hogy a legmagasabb oszlopokat is földre döntse, hogy az életet adó, messze vidékekről hozott víz vezetékeit tönkretegye, s hogy az ókori világ legpompásabb hajóinak védelmet nyújtó kikötőket eliszaposítsa. Érthetetlen, hogyan tud egy turista megindultság nélkül megállni annak a civilizációnak a sírja szélén, ahonnan a mi világunk is ered; vagy egy sárba dőlt korinthuszi oszlopfőt szemlélni, anélkül, hogy érezné, mindezek tanulságot, fenyegetést, sőt talán próféciát is rejtenek magukban.” Ezeket a sorokat 80 évvel ezelőtt vetetette a szerző papírra, a mai körülmények között nincs szükség évszázadokra, ennél sokkal-sokkal kevesebb idő is elegendő ugyanennek az eredménynek az elérésére.

A történelem során éppen elég sokszor előfordult, hogy alkalmatlan vezetők hibáiból vagy egyikük árulásából egy hadsereg vereséget szenvedett, vagy egy ország elveszett. De olyanról, hogy egy egész földrészt, egy civilizációt szinte összes vezetői, együtt döntsön romlásba, tudatosan, előre megfontolt szándékkal és folyamatosan az ellenséggel cimborálva, azokat kiszolgálva tegyék, tehessék ezt, még soha nem hallottunk. Olyan, hogy egy csomó ország- és kormányfő a rájuk bízott polgárokat az ellenséggel megegyezve a mostanihoz hasonló aljas módon félrevezesse, elárulja, kiszolgáltassa, eladja, ilyen még nem volt. Ez az, ami a mostani helyzetet annyira félelmetessé és egészen különlegessé teszi.
És ez az, ami miatt őket és tetteiket nem lehet másképp megítélni, mint hogy sátániak. Ilyet még a leggonoszabb ember sem tesz, ilyet csak a Sátán cimborái, eszközei tesznek.

Az ember azt hinné, hogyha az ellenség megtámadja az országát, akkor azt azzal a céllal teszi, hogy területét elfoglalja, a lakosságra rákényszerítse akaratát. Különben mi más lenne háborúja célja? Nos, miben különbözik ez a mostani „békés” elfoglalás a fegyverrel való elfoglalástól? Hiszen akaratukat ugyanúgy ráerőszakolják a „meghódított” országra, mint tennék ezt fegyveresen!
A legújabb híreket hallva: A görögök – nyilván bosszúból a pénzügyi megszorítások miatt – lebontják korábban épített kerítésüket a török határon, hogy az ázsiai bevándorlók télen is jöhessenek; hogy Afganisztánban milliónyi útlevelet osztottak szét, hogy a világon egy milliárd ember van „úton”, valamint látva a nyugati kormányok viselkedését, nem lehet többé abban reménykedni, hogy Európa ellen tud állni ennek a támadásnak.

Mint fentebb és egy korábbi cikkben már szó volt róla, Európa meg is érdemli, hogy elpusztuljon: Nemcsak, hogy istentelenül, egyre gonoszabbul él, de még meg is tagadta gyökerét, Istent és a kereszténységet. Mivel nem teljesíti tovább küldetését, sőt maga lett a romlás egyik okozója, nincs joga tovább Isten kegyelmére. Arra a kérdésre, hogy az a pusztulás, azaz a sokak által várt és megjövendölt „nagy csapás” miért nem egy pillanat, vagy „három sötét nap” következik be, hanem eltart pár évig vagy pár hónapig, nos, ennek ilyen okai is lehetnek:
1) hogy világosan kiderüljön, kik a felelősek és ki melyik oldalon áll;
2) hátha mégis észre térünk.
Az első pont napjainkban valósul meg. A maszkok egyre gyorsabban és egyre alaposabban hullanak le. Vannak emberek, akik mögött szinte láthatóvá válik már a Sátán patája és szarva. Mint például Bergoglio mögött, aki egyenesen a Sátán házába látogatott és áldását adta a következő 15 év célkitűzéseire, melyekben az egyre szigorúbb születésszabályozás, a gender.mainstreamig és hasonló sátáni tervek szerepelnek (lásd: az ENSZ most megszavazott Post-2015-Agenda tervét és az antimodernist.org honlap Bergoglio, als Umweltguru című tanulmányát). Vagy Merkel mögött, akinek klímaguruja ugyanaz, aki Bergoglio „öko-enciklikáját” írta, és aki ígérgetéseivel az egész lavinát elindította. Vagy azok mögött, akik az amúgyis megrokkant Németországra éppen most az évek óta ismert autós botránnyal újabb gazdasági csapást mérték, hogy még gyorsabban omoljon össze, ami Európa gazdasági összeomlását is meggyorsítja stb.. Vagy olyan magyar politikusok és „filozófusok” és újságírók mögött, akik szerint azt a szót, hogy Európa, a kereszténység „súlyos bűnei”, mint például inkvizíció, kereszteshadjárat, holokauszt, stb. miatt már kiejteni sem szabad.

A második pont emberileg lehetetlen… Elsősorban azért, mert az „észre térés” nem azt jelenti, amit a józan gondolkodású világiak – akiknek száma azért látva a szörnyűségeket, mégiscsak növekszik – hisznek, azaz egyfajta emberi megoldást, hanem csakis a megtérést, bűneink felismerését, magvallását, és az ezt követő megalázkodást és könyörgést Istenhez.
A pokol országútján című könyvem Isten legfőbb parancsáról szóló fejezetében ezt írtam: »De Isten hiába közölte világosan Mózesen keresztül népével parancsait, ők újra és újra megszegték azokat, amivel nemcsak Isten ellen vétkeztek, hanem puszta fennmaradásukat is állandóan veszélybe sodorták. „Izrael fiai a többi nép között laktak, feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak isteneiknek. Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről és a környező népek isteneinek szolgáltak. Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának kezébe adta őket, akinek tizennyolc évig szolgáltak. Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, Otnielt, Kenáz fiát, akinek vezetése alatt Izrael diadalmaskodott az idegenek fölött. Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.” (Bír 3,5-11) – és így tovább oldalakon, vagyis évszázadokon keresztül, amikor csak a nevek és a büntetés éveinek száma változott, de maga a történet lényege mindig ugyanaz maradt. A zsidók, ha csak egy kissé is lankadt hitük – amint más kisebbség bárhol, bármikor a történelem folyamán –, már nem bírtak ellenállni környezetük szívó hatásának. Házasság és kereskedelem révén kapcsolatba kerültek a szomszédos népekkel, s a keveredés kivédhetetlen következményeként átvették azok isteneit, vallási szokásait, amivel Isten legfőbb parancsa ellen vétkeztek. Isten ezért megtorlásul idegen uralom alá vetette őket. A zsidók e járom alatt magukba szálltak, bűnbánatot tartottak, és bocsánatért könyörögtek Istenhez. Az Úr erre megkegyelmezett nekik, elöljárót adott nekik, egy erős, hozzá hűségesnek maradt zsidó személyében, aki nemcsak az elnyomók ellen vezette győzelemre népét, hanem az igaz hitre is visszatérítette őket. Így a zsidók újra függetlenül, nyugalomban élhettek – amíg a jólétben megint meg nem feledkeztek Isten parancsáról, újfent el nem árulták Őt, és ezzel kezdődött minden elölről.«

A Szentírás telis-tele van Isten figyelmeztetéseivel, melyek a maihoz hasonló helyzetre, azaz elsősorban a választott nép istentagadásakor bekövetkező katasztrófákra vonatkoznak. Williamson püspök utolsó kommentárjában – a bajor olvasó levelére reagálva – a mostani szituáció helyes megértéséhez a 105. zsoltárt, annak is kiváltképp 34-45 verseit ajánlja átelmélkedésre: „Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták és leányaikat a démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket, tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára. A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk. Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaesetek vétkeikbe. Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket. Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.”

Nos, mai ismereteink szerint Európában és a világon nem létezik olyan hiteles és alkalmas ember, aki Isten előtt érettünk és a veszélyeztetett országokért eljárhatna. Aki az európai népeket képviselve, azok nevében szólva, bevallhatná bűneinket. Hiszen azok között, akik erre a szerepre hivatottak lennének, olyan sincs, aki egyáltalán belátja, hogy miért is kapjuk a büntetést! Hol van az a katolikus politikus, aki lelki szőrcsuhában, mezítláb és nyakában a kereszttel elismerné mindazt a rengeteg bűnt, amivel Európa Isten ellen vétkezett! Persze, ez elsősorban nem is a világiak feladata, hanem a katolikus Egyház vezetőjének, elsősorban Krisztus helytartójának, Péter utódának a feladata! De hát hol van ilyen? Évtizedek óta nincs ilyen! És aki van, az együtt munkálkodik a világiakkal a Sátán birodalmának a felállításán, csakhogy abban is vezető szerephez juthasson.

Nekünk, magyaroknak mégis van, még ebben az elveszettnek tűnő időben is, megalapozott reményünk: A mi országunk törvényes királynője ugyanis közbenjárhat értünk a mennyben. Ő megvédelmezhet bennünket, ha kérjük őt, ha könyörgünk hozzá, ha hűségesek maradunk hozzá. Köztudott, hogy sok prófécia nem csak a „nagy csapásról” beszél, hanem arról is, hogy a Duna mentén katolikus királyság alakul, amit nem pusztít el a beözönlő ellenség. Akár hitelesek ezek a próféciák, akár nem: Amellett, hogy erőért imádkozunk Istenhez, hogy Hozzá hűségesen kiálljuk mindazon szenvedéseket, amiket ránk küld, imádkozzunk azért is, hogy Magyarország Királynője, a mi Boldogságos Szűz Máriánk járjon közbe érettünk, és ezért a szerencsétlen bűnös országért, ami ugyan sokat vétkezett, de a többi nép között mégiscsak a legtöbbet tette – korábban is és most is – a keresztény Európa védelméért.

 

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

http://katolikus-honlap.hu/1502/buntetes.htm

Kategória: Figyelmeztetés | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.