A hit (P. Bernhard Zaby és P. Hermann Weinzierl közös honlapjáról)

 

1. Fehérvasárnap evangéliumában az Üdvözítő e szavakat intézi a „hitetlen Tamáshoz”: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak; mégis hisznek.” (Jn 20,29) – Aligha létezik ma még egy olyan erény, amely annyira ismeretlen és megvetett lenne, mint a hit, amit nem utolsósorban a zsinati egyháznak és a zsinati pápáknak köszönhetünk. Legelőször is pont az ezen a napon „szentté avatott” Wojtyla végzett e téren teljes munkát korlátlan ökumenizmusával.
Ezért most a hitnek a valóban szent Aquinói Tamás katekizmusa alapján történő rövid kifejtése következik.

2. A hit, mondja Szent Tamás, „az első, amire üdve érdekében minden kereszténynek szüksége van”. „Nélküle senkit nem lehet Krisztus-hívőnek nevezni.” – Tulajdonképpen ennek az igazságnak a keresztények között magától értetődőnek kellene lennie, hiszen már a Zsidókhoz írt levélben ez áll: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves Isten előtt.” (Zsid 11,6) – De itt nem valamilyen hitről van szó, hanem a Krisztusban való hitről, azaz értelmünknek szilárd ragaszkodásáról a Jézus Krisztus által nekünk adott és az Egyház által tanított Kinyilatkoztatáshoz.

3. Aquinói Szent Tamás szerint a hit „négyszeres jót” szerez nekünk. Először is összeköti a lelket Istennel. „Általa a lélek Istennel mintegy házasságra lép: »Eljegyzem magam veled a hitben« (Oz 2,20). Ezért teszik fel a keresztelendőnek először ezt a kérdést: »Hiszel Istenben?«”
Ezért van a keresztségi fogadalom és a fehér ruha is, ahonnan Fehérvasárnap a nevét kapta. Ugyanis a keresztség „a hit első szentsége”. „Ezért mondja az Úr: »Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül« (Mk 16,16); mert hit nélkül a keresztség semmit sem ér.”
Mindez azon ökumenisták ellen szól, akik mindig arra hivatkoznak, hogy más keresztények is meg vannak keresztelve. „Tehát tudni kell, hogy Isten előtt senki sem kedves hit nélkül”, mégpedig az igaz hit nélkül.

Másodszor a hit által bennünk máris megkezdődik az örök élet. Hiszen ez „nem áll másból, mint Isten megismeréséből: »Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent« (Jn 17,3). Isten megismerése azonban „ebben az életben a hit által kezdődik, és az elkövetkezendő életben válik teljessé, amikor úgy ismerjük meg Őt, amilyen”. Ahogy Szent Pál mondja: „ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” (1 Kor 13,12)
„Ezért van, hogy »a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk« (Zsid 11,1). Senki sem juthat el tehát az örök boldogsághoz, mely a tökéletes Isten-ismeretből áll, aki előbb a hitben nem ismerte meg Istent. »Boldogok, akik nem látnak; mégis hisznek.« (Jn 20,29)” Ezért nevezi Szent Tamás egy másik helyen a hitet, úgymond, a menny „iskolájának”.

A harmadik jóval a hit úgy ajándékoz meg bennünket, hogy irányítja evilági életünket. „Mert a helyes élethez az embernek tudnia kell, mi szükséges ehhez. De ha ezt a szükséges tudást saját magának kellene megszereznie, akkor vagy egyáltalán nem jutna hozzá vagy túl későn. A hit azonban mindenre megtanít, ami a helyes élethez szükséges.”
Mert mit is tanít nekünk a hit? Azt tanítja, „hogy létezik egy Isten, aki a jókat megjutalmazza és a rosszakat megbünteti; hogy a halál után egy másik élet jön és hasonlókat, amik segítenek nekünk a jót tenni és a rosszat elkerülni. »Az igaz a hitből él.« (Hab 2,4)
Pont itt látjuk, mennyire hiányzik manapság mindenütt a hit. A legtöbb embernek fogalma sincs már arról, hogy kell helyesen élni. „Hogy a hit mennyit tanít nekünk, az abból is kiderül, hogy Krisztus megtestesülése előtt egyetlen filozófus összes igyekezetével nem tudott annyit Istenről, és arról, hogy mi kell az örök élethez, mint amennyit Krisztus megtestesülése után egy öregasszony a hite által tud.”
Ez pláne érvényes a modern, istentelen tudományra, ami minden ismerete és eredménye ellenére arról semmit sem tud mondani, hogy mi szükséges az örök élethez.

Végül negyedszer a hit segít nekünk a kísértéseknek ellenállni, melyek éppen korunkban sáskahadként zúdulnak ránk. Ugyanis minden kísértés „vagy az ördögtől jön vagy a világtól vagy a testtől”, ahogy Szent Tamás mondja. „Az ördög megpróbál bennünket az Istennel szembeni engedelmességtől és az akarata előtti meghódolástól eltántorítani.” Ezt a kísértést a hit azzal győzi le, hogy megtanítja nekünk, hogy „Isten minden dolog ura, és ezért engedelmességgel tartozunk neki”. Az Üdvözítő így utasította el a pusztában a kísértőt: „Távozz, sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (Mt 4,10) – A világ kísértése pedig abban áll, „hogy a szerencsével csábít és szerencsétlenséggel riaszt”.
Ezzel szemben a hit egy „másik, jobb életet” mutat nekünk a mennyben, és arra buzdít, hogy a világ javait ne becsüljük túl, bajaitól pedig ne féljünk túlságosan, „annál is inkább, mert másik, sokkal nagyobb rosszat, nevezetesen a poklot mutatja meg nekünk”.
„Végül a test úgy kísért, hogy a jelenlegi élet pillanatnyi örömeit ígéri nekünk. De a hit megmutatja nekünk, hogyha rendetlenül vágyunk ezek után, akkor elveszítjük az örök örömöket.”

4. Lenin szerint a vallás „a nép ópiuma” – holott pont ennek az ellenkezője igaz. Valójában a nép erősítése, kijózanítása és megkeményítése Szent Pál szavai szerint: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.” (Ef 6,11-16)
Ahogy nekünk Szent János Fehérvasárnap szentleckéjében mondja: „És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1 Jn 5,4) – Azért nincsen az embereknek ma erejük a kísértéseknek ellenállni, mert nincs már hitük.

(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2014. április 27.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1401/zaby10.htm

Kategória: Idézet | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.