Békességed van ezzel kapcsolatban?

 

„…és békességben vezetnek benneteket….” (Ézsaiás 55:12)
Az első dolog, amit elveszítesz, ha kilépsz Isten akaratából, a békességed. Ha tehát egy dologgal kapcsolatban nincs békességed, ne menj tovább! Isten ígérete ez: „… békességben vezetnek benneteket”. Sokszor egyedül a békesség az, ami által Isten tudtodra adja, hogy jó úton vagy-e vagy sem, tehát ne szegd meg a „békesség törvényét”! Jézus azt mondta: „…az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja…” (János 14:27). A világ olyan békességérzetet kínál, amely csak akkor működik, ha minden rendben van. De ha a vélemények különbözőek és ellentmondóak, amikor úgy tűnik, mintha semmi sem menne jól, mégis nyugodt tudsz maradni, akkor tapasztalod meg Isten békességét, „mely minden értelmet meghalad” (Filippi 4:7).
Azt kérded: „Hogy juthatok ehhez a természetfeletti békéhez?” Péter így válaszol: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1Péter 5:6-10). Tehát légy békességben, ne előzd le Istent! Bízzál, tudva, hogy Istennek gondja van rád mindenben, bármi is történik veled (ld. 1Péter 5:7).

 

 

 

Debbie Russel

„És mindezek… hit által jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli)
Debbie, egy sugárzó egyéniségű harminchét éves hölgy, aki Atlantában a Mai Igének dolgozott, meghalt, miután hosszasan küzdött a rákkal. Az emberek szerte a világon imádkoztak gyógyulásáért, mint ahogy saját gyülekezetének vezetői is. A temetésén résztvevők közül néhányan azon tűnődtek: „Miért?” Az igazság az, hogy néha Isten meggyógyít minket hittel mondott imádságainkra válaszul (ld. Jakab 5:14), máskor elvisz magához a mennybe, amiről Pál azt mondja, hogy „sokkal jobb” (Filippi 1:23). Felvetődik a kérdés: „Miért gyógyulnak meg egyesek, ha imádkoznak értük, és mások miért nem?” A válasz ez: „Nem tudjuk, Isten nem mondja el nekünk!” Pál, aki az Újszövetség felét írta, és akinek csodálatos szolgálata során halottak támadtak fel, ő is így nyilatkozik: „töredékes az ismeretünk” (1Korinthus 13:9).

James Bradley lelkipásztor rávilágít erre a nehéz témára. Rámutat, hogy a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében egyesek „kard élétől menekültek meg” (Zsidók 11:34), míg másokról azt olvassuk: „kardélre hányták őket” (Zsidók 11:37). De figyeld csak meg a 39. verset: „Mindezek hit által jó bizonyságot nyertek”. Bradley azt írja: „Világosan látszik, hogy nem mindig mérhetjük a hitet az eredmények alapján. A hit egy erény, és csak saját mércéje szerint lehet értékelni. Hitünk nem azon alapul, hogy mit kapunk, hanem azon, kiben bízunk.”

Debbie haláláról ezt írta: „Ő nem hagyta el hitét, és hite sem hagyta cserben őt. Az élet legnehezebb kihívásaiban is az Istenbe vetett bizalom csodálatos példája volt – és ma is az. Ő a hit hőse, akinek Isten iránti megingathatatlan bizalma és szeretete engem is inspirált.”

„Mert ha az egyik dolgot megvilágítom, a másikat nem látom. És olyan gyakran előfordul, hogy az ember a rosszat helyezi megvilágításba, bár nehéz eldönteni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történik-e.” Agatha Christie

 

 

Isten vezessen, ne emberek!

 

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14)
Az élet olyan, mint egy labirintus, könnyű eltévedni benne. Minden irányból jön a nyomás, hogy másokat próbáljunk boldoggá tenni. Tanulmányozzuk a számunkra fontos embereket, és folyton azon tűnődünk, mit akarhatnak tőlünk, és hogyan adjuk azt meg nekik – mindeközben pedig elveszítjük önmagunkat. Meg kell állnod, és fel kell tenned a kérdést: „Kiért élek én? Miért teszem azt, amit teszek?” Pál azt írja: „…különböző ajándékaink vannak… használjuk azokat…” (Róma 12:6 AMP). Mire hívott el és készített fel Isten? Azok tudnak sikeresen önmaguk maradni, akik nem engedik, hogy más emberek irányítsák őket, mert Isten vezetésére hagyatkoznak. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14). Ne zaklasson fel, ha az emberek igényeket támasztanak feléd! Ez a te életed, te vagy felelős érte! A nyomást, amit most érzel, talán egyáltalán nem mások igényei okozzák, inkább abból a vágyadból ered, hogy mindenkinek meg akarsz felelni. Igen, vannak olyan idők, amikor mind megteszünk olyan dolgokat, amiket nem szívesen teszünk. Csak azért tesszük, mert szeretjük a másikat, és cselekedetünkkel megteremjük „a lélek gyümölcsét” (ld. Galata 5:22). Ez azonban nem olyan, mint amikor saját bizonytalanságérzetünk irányít, vagy más emberek végtelen kívánalmai. Amikor megpróbálsz mindenkinek mindent megadni, te magad közben elveszel. Sőt, ha mindent az emberek tetszésének elnyerése érdekében teszel, az Istentől való elfordulást kockáztatod. Itt az idő, hogy elkezdj így imádkozni: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Amikor pedig megmondja, hogy mit, akkor kötelezd el magad arra teljesen, nem törődve azzal, ki ért vele egyet, és ki nem!

Isten segít neked, hogy bármi lehess, ami csak lehetsz, de soha nem segít abban, hogy valaki más légy. Amikor valaki más próbálsz lenni, elveszíted saját magadat. Isten azt akarja tőlünk, hogy bele illeszkedjünk az ő tervébe, nem pedig azt, hogy engedve a nyomásnak megpróbáljunk beleilleni valaki más életére vonatkozó tervbe. Teljesen természetes az, hogy te más vagy; a különbség természetes dolog! Fedezd fel, miben vagy jó, vesd bele magad teljes szívből, és meg fogod tapasztalni a valódi örömet. Viszont ha megpróbálsz olyasmit tenni, amiben másvalaki jó, általában kudarcot vallasz, igaz? Ez azért van, mert Isten nem rád bízta azt a feladatot, hanem rájuk, de legalábbis rád nem úgy, ahogy, őrájuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy te semmiben nem vagy jó. Íme, a titok nyitja: a lehetőségeidre összpontosíts, ne a korlátaidra! Mindenkinek vannak korlátai, ezeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz dolog, csupán az élet velejárója. Igazából csodálatos dolog másnak lenni a nélkül az érzés nélkül, hogy velem valami nem stimmel. A lelkileg érett emberek tudják, hogy Isten szereti őket olyannak, amilyenek, és hogy az életüknek célja van, ezért nem érzik fenyegetve magukat mások képességei és eredményei miatt. Örülnek annak, amit más emberek tesznek, mert szívesen végzik azt, amit ők maguk csinálnak. Pál azt írja: „Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők”(Galata 5:26).
Végül úgyis csak az fog számítani, hogy elmondhasd, amit Jézus mondott: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”(János 17:4). Ha ezt ki tudod mondani, akkor jól csináltad!

 

 

Istenben bízni, amikor nincs válasz


„A titkok az Úréi…” (5Mózes 29:28)

Az élet veszteségei megsebeznek minket, és töprengésre késztetnek. A rák elvisz egy fiatal anyát vagy apát. Válás dúlja fel boldog otthonod. Anyagi csőd romba dönti a nyugdíjazási terveid. Egy gyermek börtönbe kerül, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Az ilyen idők kérdéseket vetnek fel, amelyekre nehéz, ha nem lehetetlen választ találni. Újra és újra megvizsgáljuk a körülményeket. Töprengünk a részleteken, olyasmit keresünk, ami nyomra vezethetne, ami talán valami értelmet adna a dolgoknak, hogy így könnyebb legyen elviselnünk. Górcső alá vesszük magunkat, másokat, még Istent is, azon tűnődve, hogy mit tehettünk volna másképp, vagy mit kellett volna másképp tennünk, amivel mindezt megelőzhettük volna. Barátainkhoz, hittestvéreinkhez, lelkészekhez fordulunk, hogy végül csak olyasmit halljunk, ami csupán vallásos közhely, és elégtelen próbálkozás arra, hogy csökkentse fájdalmunkat. Amikor úgy tűnik, hogy nem jön válasz, és a menny hallgat, mit tegyünk? Íme két ige, ami segít ilyen időkben: 1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink” (5Mózes 29:28). Amikor arról van szó, hogy megértsünk dolgokat, megvan a magunk területe, és megvan Istené is. A mienket az határozza meg, hogy Isten mennyit akar felfedni. Ezen a ponton ezt kell tenned: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5). „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Lehet, hogy Isten magyarázatot ad, lehet, hogy nem. De Ő „az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jelenések 22:13), ami azt jelenti, hogy terve van, és azt véghez is fogja vinni a mi javunkra és az ő dicsőségére. Tehát bízz Benne!
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.