Ha te nem teszed – ki fogja?


„Elbeszéljük a jövő nemzedéknek.” (Zsoltárok 78:4)

Amit egy apa az otthona falai közt mond a gyermekeinek, azt nem hallja az egész világ, de biztos, hogy meghallja az utókor. Egy nagy gyülekezet lelkipásztora írja: „Évekkel ezelőtt meghívtak a Fehér Házba, hogy találkozzak az Elnökkel és néhány fontos vallási vezetővel. Ez volt az első ilyen meghívás, amit ez a vidéki fiú kapott. De amikor hazatelefonáltam, megtudtam, hogy a fiam kosármeccsét éppen arra a hétvégére tették át, és egyet már így is kihagytam. A kérdés egyetlen dologra egyszerűsödött le: „Mi a legfontosabb?” A kormány évekig működött nélkülem is, így felhívtam a Fehér Házat és szóltam, hogy nem jövök. (Gyorsan kiheverték a hírt!) Elmentem a meccsre és örülhettem annak, hogy láttam, ahogy a fiam bedobja a döntő kosarat.” Pál azt mondta: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek… kihasználva az alkalmas időt” (Efézus 5:15-16). Az, hogy hogyan töltöd az időd, megmutatja, hogy mik az igazi értékeid és mik nyernek elsőbbséget életedben. Apa, töltesz minőségi időt a gyermekeiddel? Karl Marx azt mondta, hogy ha le akarsz igázni egy nemzetet, akkor csak annyit kell tenned, hogy megállítod az értékek, az erkölcs és a hit egyik generációról a másikra való továbbadását. Salamon azt mondta: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek” (Példabeszédek 20:7). Apa, mielőtt észrevennéd, már el is mennek – de milyen örökséget visznek magukkal? A gyermekeid tükrök, azt tükrözik vissza, amit látnak, és nehéz Istent mennyei atyjuknak látni, ha nem látták Őt tisztán földi apjukban. Tehát: „Fogjátok kézen őket… és vezessétek őt a Mester útján!” (Efézus 6:4 TM). „Mondjátok el a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt!” Ha nem teszed, ki fogja?

 

Tarts ki a kitartásban!

 

„…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek…” (1Korinthus 15:58)
Amikor úgy érzed, szívesen feladnád, akkor „tarts ki a kitartásban”, és megkapod azt, amit a futók második szélnek neveznek. Ez az az erő, amely előrehajtja a célvonalig, és győztessé teszi őket. Ezért mondja a Biblia azt: „Áldott, aki kitart…” (Jakab 1:12 NIV).
Hallottál már valaha Thomas Starzlról? Orvostanhallgató korában sebész gyakornokként érdekelni kezdte a szervátültetés. 1958-ban új májat varrt olyan kutyákba, akiknek a máját el kellett távolítani, de mindegyik állat elpusztult az operációt követő két napon belül. Egy év múlva megtalálta a módját, hogyan stabilizálja a keringést, és a kutyák egy egész hétig éltek. 1963 márciusában hajtotta végre az első emberi májátültetést, de a páciens elvérzett. Ez a kudarc és a hepatitiszjárvány, amely a hatvanas években világszerte terjedt a mesterséges transzplantációs központokban, arra kényszerítette, hogy feladja májátültetés programját. Ő azonban nem volt hajlandó abbahagyni. 1968-ban új transzplantációs kísérletek eredményeit ismertette. Mind a hét résztvevő gyermek túlélte a műtétet, bár négy meghalt fél éven beül. Ez biztató, de nem túl fényes sikernek számított. 1975-re az egész világon csak két májátültetéssel foglalkozó program maradt. Huszonhárom évvel a kezdetek után Starzl és csapata elérte az első igazi sikert: huszonkét beteg közül tizenkilenc hosszabb ideig életben maradt. Starzlt sok kritika érte, az orvosvilág gyalázta, meghurcolta. De kitartott – és örülnünk kell annak, hogy így tett! Ma a májátültetés az egész világon rutinműtétnek számít, és olyan emberek, akiknek semmi reményük nem volt, most boldog és tevékeny életet élnek. Tehát bármi is a megbízatásod, állj szilárdan, és ne engedd, hogy bármi is megrendítsen!



TÖRŐDJ AZOKKAL, AKIK ISTENNEK FONTOSAK!


„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27)

Miriam Neff mondja: „Amikor a férjem, Bob elment a mennybe… az élet megváltozott: a naptáram, a csekkfüzetem… a hűtőm tartalma, és a gyermekeim tekintete, amikor ünnepeken beléptek a zajtón. Otthonom rendetlenebb, ritkán festem ki magam… és sok más változás is van, olyan személyes, amit nem lehet másokkal megosztani. Az egyedüllét és a magány szavak nem tudják eléggé kifejezni mindezt… Mi, özvegyek annyi olyat tapasztalunk, ami most először történik életünkben, hogy már nem is számoljuk… Özvegyként megtanultam, hogy mindannyian változunk. És a legtöbb változás jó. Betöltődünk hittel, mert másképp nem is tudnánk szembenézni az ellőttünk álló nappal- Megerősödünk, mert nincs más választásunk. Együtt érzőek leszünk, mert a mi szívünk is megtört.” Tény, hogy a férjüket elvesztett asszonyok elveszítik barátaik 75 %-át, 60 %-uknál előjönnek különféle betegségek, egyharmaduk depressziós lesz egy évvel később, és a legtöbben pénzügyi nehézségekkel néznek szembe. Ahogy egy lelkipásztor mondta: „Az özvegyek az első padokból a hátsó padokba költöznek, aztán az ajtón kívülre. Azelőtt szolgáltak és énekeltek az énekkarban, most magukban zokognak csendesen.” Istennek annyira fontosak az özvegyek, hogy több mint százszor említi őket a Szentírásban. Ő az „özvegyek védője” (Zsoltárok 68:6), „támogatja az árvát és az özvegyet” (Zsoltárok 146:9). Jakab azt mondja: „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban…” (Jakab 1:27). Miriam Neff hozzáteszi: „Senki sem tud úgy vigasztalni egy özvegyet, mint egy másik özvegy… amikor látjuk, hogy egy másik nő átéli ugyanezt… vigasztalni akarjuk… Míg az anyagi támogatásra és segítségre való rászorultság közismert… a kötődésre vágyás éppolyan égető szükség… tudnunk kell, hogy elérhető barátaink vannak.”

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.