“Bocsásd meg a mi vétkeinket, mi képpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.”


Máté 6,12

A megbocsátás

A megbocsátás mindig boldogít!
A megbocsátás drágakő a hitben,
az ajándékok ajándéka, mit
értünk adott és ránk bízott az ISTEN.

 

MI ATYÁNK!
“Áldott légy minden emberért, ki szerelmedért másnak megbocsát” – szólítunk és áldunk Assisi Ferenc imádságával. Mi magunk nem vagyunk készek és alkalmasak erre, mi sokszor vergődünk a harag bilincsei közt, pedig valamennyien a Te bocsánatodból élünk. Add nekünk a JÉZUS KRISZTUSBAN nyert hit drágakövét: a megbocsátás készségét és képességét még ma!
Ámen.

 

 

CSACSKA MACSKA

Ott hevert az árnyékban, egy kapu közelében. Elnyúlva feküdt, mozdulatlanul. Szólongattam, ettől kissé megmozdította fejét, és halkan nyávogott. Megsajnáltam. Talán a tikkasztó meleg miatt már közel van a kiszáradáshoz.

Odaérve, az egyik járókelő is megszánta a kis állatot, beszélt hozzá kedvesen, majd elővett a táskájából egy palackot a maradék citromos vízzel, és kínálta vele a cicát. Erre ő? Felállt, mint akinek semmi baja sincs, és el sem fogadva a kínált üdítő folyadékot, besétált a bokrok alá.

Akár, mint az emberek. Majd szomjan halnak, sóhajtoznak az élet terhe, próbái alatt, de amikor Jézus az élet vizét kínálja nekik, visszautasítják azt, és hátat fordítanak…

Előd Erika / Budapest

Jézus: „És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel 22,17)

 

Égig érő gazok

 

<!–

–>

Írta: Ágostonné Ani
“Hej, égig nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág?” (Ady)
Nézem a konyhakertet. Minden haszonnövény gyönyörű, talán csak néhány tő paradicsom nem döntötte még el, hogy megy, vagy marad. Tavasz óta folyamatosan gyomlálunk. A borsó között a folyófű a leggyakoribb. Hosszú indáival szinte benövi a haszonnövényt, alig lehet megkülönböztetni őket. A petrezselyem között viszont egy másik dudva nő, amely nagyon hasonlít rá. Az uborkának is megvan a maga alteregója. Erről a búza és a konkoly példázata jut az eszembe. A gazda hinti a magot, de az ördög is a magáét. Eleinte nagyon hasonlít egymásra a két növény. Idővel azonban elválik, melyik a kártékony. Ha megnő, már a virága is más. A mag közé keveredve pedig komoly rosszullétet, esetenként fulladásos halált is okoz.
Így van ez a gyülekezetben is. Megjelennek “hívők”, akik eleinte nagyon hasonlítanak Isten gyermekeire. Tudják a “szöveget”, a viselkedésmódot, vallják a Biblia tévedhetetlenségét, és szinte mindent, amit az Ige tanít. Ott vannak minden igei alkalmon, csak éppen a szeretetről feledkeznek meg. Ha szolgálatot vállalnak, akkor a maguk dicsőségét keresik. Nem lehet velük együtt dolgozni, mert megbízhatatlanok, összeférhetetlenek – és sorolhatnám.
Hogyan lehetséges ez? Miért nem veszik őket észre előbb? Azért, mert a gyülekezet alszik. A Sátán éjjel szórja a magot, amikor senki sem figyel. Amikor a gyülekezeti tagok a világ dolgaival foglalkoznak, amikor a földi célok: karrier, anyagi boldogulás kerülnek előtérbe, és nem a mennyei kincsek gyűjtése. És ez már a konkoly maga, mert azt a pogányok kérdezik, hogy mit igyunk, és mit együnk, a mennyei Atya tudja, hogy mire van szükségünk.
Alvó gyülekezeteink, ébresztő!
Jézustól, a magvető példázatából:
“Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmicannyit.” (Mt 13,8)

 

 

 

“Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”


(1Jn 3,10)

Ábrahám utódainak – egészen perfekt, bennfentes, egyházi, templomozó embereknek – azt mondja Jézus egy alkalommal, hogy az ő atyjuk az ördög. (Jn 8,44) Rettenetesen hangozhatott ez akkor. Mintha ma egy lelkész a prédikációjában nem úgy szólítaná meg a gyülekezetet, hogy “testvéreim az Úrban”, hanem “ördögatya gyermekei”. Mert haragszanak, gyűlölnek, szembeállnak egymással, nem tudnak halálosan szeretni, nem tudnak áldást kívánni az ellenségeiknek, mert cselekszik a rosszat. Elkapta őket a rossz, és az irányítja őket. Jézust – ilyen értelemben – nem érdekli, hogy mi van a cégtáblára írva: hogy az milyen gyülekezet, hogy ott milyen kegyességi irányzathoz tartozó lelkész szolgál, ilyen kör, olyan kör… Egyvalamit néz: mit teszel. Mert ami kisugárzik az életedből, az jelzi, hogy ki az apád. Ahogy a földi apáinktól, úgy a szellemi szülőktől is öröklünk különféle tulajdonságokat. Az ördögtől is örökölhetünk, és Istentől is.

Persze ennek az igének a nyomában kialakulhat aztán egy szuperképmutató vallásosság – megjátszuk magunkat: ó, ha én bibliakörös vagyok, akkor én mindig mosolygok; amikor azt mondom, hogy “békesség Istentől”, akkor tényleg azt is kívánom, és nem azt, hogy “na, már ez is itt van, nem bírom a képét”. Nem merek ilyesmit gondolni pláne nem kimondani, mert én Isten gyermeke vagyok. De azért a mosolyom mögött fájdalom van és idegesség, mert olyan hálátlanok az emberek és annyiszor haragítanak. És hatalmas teherként nehezedik ránk az Igének az a megállapítása, hogy: “Isten gyermeke nem vétkezik”.
De ne vegyítsük össze, hogy mi az Isten része, és mi az embereké. Isten kezében olyanok vagyunk, mintha J. S. Bach egy kis nyekergő falusi orgonán játszana. Lehet, hogy hiányzik egy billentyűje, vagy a fecske belefészkelt az egyik sípba, de hát mégiscsak a Mester orgonál rajta. Nem mindegy, hogy ki játszik rajtad! Ki az, akinek átadtad az orgonapadot az életedben? Az a jó, amikor valakinél érződik, hogy igen, ez egy kis vacak hangszer, nem tökéletes, nem hibátlan, de a Mester játszik rajta. Hogy nyomorult, esendő, kegyelemből élő, kegyelemre szorult ember vagyok, és nagyon nagy dolog, ha meg tudok maradni.

(Szeverényi János)

 

Napfürdő

Írta: Benedek Csilla

A nyár perzselő melegét sokan használják ki a várt és tervezett szabadság alatt. Közülük is legtöbben vízpartra vágynak, ahol átadhatják magukat a napsütés jótékony hatásának. Ez adja számukra az eltelt év minden nehézségéért, kínlódásáért a kárpótlást. És igaz is, a pihenés végén lebarnulva, kisimult arccal térhetnek vissza régi életükhöz.

Néha kis csalódás is megbújik a kipihentség mögött, mert bár kisimult az arc, de a belső gondredők, a békétlen szív, a jövő félelme és a bűnteher nem múlt el a nyaralástól. Ennek eltüntetéséhez lelki napfürdő szükséges: Isten Igéjének világossága, szívet melengető áldása és helyreállító sugárzása.

Mindehhez el sem kell utazni, hónapokig spórolt pénzt költeni, csupán egy csendes hely szükséges; és egy Biblia, esetleg lelket erősítő könyv, igehirdetést tartalmazó CD és az élő Isten felé kitárt őszinte szív. Így lesz teljes körűen pihentető a nyár.

„Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket, ragyogtassa ránk az arcát!” (Zsolt 67,2

 

 

NE FÉLJ! FIGYELJ!

 

“A leghatékonyabb biztonsági eszköz egy olyan visszapillantó tükör lenne, amelyben állandóan egy rendőrautó látható” – írja Jim Red, aki nyilván a közlekedő ember önfejűségét leplezi le találóan. Az előre kihelyezett figyelmeztető táblák egész erdeje sem bír olyan fegyelmező erővel, mint egyetlen rendőrautó a hátunk mögött. S ha azon kivételes úton járók közé tartozunk, akik bekapcsolták a biztonsági övet, tartják a megengedett sebességet és papírjaik is rendben vannak, akkor is tartunk az igazoltatástól. Sosem lehetünk nyugodtak, mert úgy érezzük, aki akar, talál hibát a kocsinkban. Csupán jóindulat kérdése, hogy továbbmehetünk-e, vagy sem.

A tükörre mázolt rendőrautónál létezik jobb módszer is a tartós óvatosságra. A félelem hátrafelé tekint, mert a tettenérés, fülön csípés, rajtaütés hátulról szokott érkezni. A figyelem előre néz. Tájolódik, tekintetbe vesz másokat, és nem mond le a legjobb megoldásokról. A tükör annyiban fontos számára, amennyiben segít meghozni egy jövőre szóló – koccanás nélküli – helyes döntést. A –

Amíg pusztán a félelem sarkall minket vigyázásra, addig tulajdonképpen a büntetéstől félünk, ezt próbáljuk kicselezni. Amikor már a figyelem motivál óvatosságra, jutalmunk is lesz. Nem rendőri vállveregetésre gondolok, hanem arra az örömre, amit az Úrnak való önkéntes engedelmesség jelent. Mivel a hívő ember új természet részese, hatalma van eszerint élni akkor is, amikor nem látja senki, amikor nem figyelik. A hívő élet több egy belénk épített traffipax jelzéseinél. Többlete abban áll, hogy

– a félelem helyébe figyelmet,

– a fenyegetettség helyébe felelősséget,

– és mindezek fölé tiszta lelkiismeretet kaptunk.

Bálintné Gyöngyi / Pécel

“Akinek szilárd a jelleme, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.” (Ézs 26,3)

 

 

ÚTRAKÉSZEN?

 

Mindenki vágyódik ismeretlen helyeket, távoli országokat megismerni. Akinek lehetősége adódik erre, az komolyan készül rá. Nemcsak anyagi helyzetét méri fel, hanem térképet szerez az úthoz, és többször végigjárja gondolatban a tervezett útvonalat. Tanulmányozza a célállomást, szeretne minél többet tudni róla, hogy odaérve otthonosan érezhesse majd magát. De beszerzi az utazáshoz szükséges dolgokat is, gondosan ügyelve arra, hogy felesleges holmival ne terhelje magát, majd az indulás közeledte fokozódó izgalommal tölti el őt.

Egy történetbeli király így szólt az udvari bolondjához: Ha találsz magadnál nagyobb bolondot, akkor szólj nekem! A király nemsokára súlyosan megbetegedett. A bolond meglátogatta, majd ezt kérdezte tőle: Miért vagy ilyen szomorú? Mert hosszú útra megyek – volt a válasz. Hát az nagyszerű dolog – így a bolond –, hiszen nemsokára visszatérsz. Én onnan már soha sem térek vissza! – szomorkodott továbbra is a király. Ha ilyen hosszú útra készülsz, akkor bizonyosan alaposan felkészültél? A király ingatta a fejét: Sajnos nem készültem fel erre az útra. Királyom! – kiáltott fel a bolond – Akkor te még nálam is nagyobb bolond vagy!

Születésétől kezdve minden embernek készülnie kellene a nagy utazásra, az öröklétre, ami vagy üdvösség Krisztusban, vagy Krisztus nélküli kárhozat. Sokan nem vesznek tudomást erről a valóságról, s ezért minden energiájukat a rövid, Krisztus nélküli földi utazásokra pazarolják. Így bolond módra az út végállomása számukra a kárhozat lesz.

Benedek Csilla / Pécel

Pál apostol készülésre intő szavai: “Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15)

Kategória: Heti | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.