A rágalmazás bűne


„…nem kellene ennek így lennie.” (Jakab 3:10)

A Biblia azt mondja: „…[a nyelvünkkel] áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket… nem kellene ennek így lennie” (Jakab 3:8-10). Istennek nem tetszik az, ha vasárnap a templomban Őt dicsőítjük, de hétfőn a munkahelyen valakinek a becsületébe gázolunk. „De hiszen igazat mondok” – feleled erre. „Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket” (Példabeszédek 16:2). A rágalmazás büszkeséggel kezdődik; azt mondja: „Ha nekem igazam van, és te tévedsz, akkor nekem jogom van ezt mondani.” Ez nem igaz! Rengeteg ember jön a templomi oltárhoz azért, hogy gyógyulást találjon azokra a sebekre, melyeket keresztyének okoztak, mert a pletyka megtörte a lelküket. Egy hölgy ezt írta: „Volt egy idő, amikor megpróbáltam úrrá lenni a pletykálkodáson, de a férjemnek még mindig szívesen elmondtam. Bár tudtam, hogy nem adná tovább, rájöttem, hogy megmérgezem a lelkét azzal, ha kiteszem őt ennek. Ekkor döntöttem úgy, hogy változtatok azon, mit engedek kijönni a számon.” Amit valakiről mondasz, meghatározza azt, hogy milyen színben fogják látni őt mások. Egy lelkipásztor minden új tagnak elmondja: „Ha azt hallod, hogy egy gyülekezeti tag rágalmaz valakit, azonnal állítsd meg, és mondd ezt: »Bocsáss meg, ki bántott meg, vett semmibe vagy rágalmazott téged? Imádkozunk érte együtt, hogy Isten helyre tudja állítani a békét a testben, de nem engedjük, hogy valakiről beszélj, amikor nincs itt, hogy megvédje magát.«” Százból kilencvenkilencszer a téma ott rögtön lezárul, vagy az illető távozik. „Legyetek… szelídek, türelmesek, fogadjátok el egymást szeretettel…” (Efézus 4:2 NCV). Mivel egyikünk sem tévedhetetlen, és mindannyiunknak szüksége van arra, hogy kedvesen, türelmesen és szeretettel bánjanak velünk, tegyük hát szokásunkká, hogy mi is így bánunk másokkal!

 

Ki vagy te?


„Ő formálta mindnyájuk szívét.” (Zsoltárok 33:15)

Annak az esélye, hogy bárki is a történelemben ugyanazzal a génállománnyal rendelkezzen, mint te, nulla, hacsak nem vagytok egypetéjű ikrek. Te nem csupán egy másik tégla vagy a falban vagy egy másik szög az ács szerszámosládájában. Isten személyesen formált és alkotott téged (Ézsaiás 43:7). Te vagy az egyetlen „te”, akit Ő teremtett, tehát ha nem tudsz az lenni, aki vagy, az Ő országa megszenvedi a te egyedi közreműködésed hiányát.

Te nem a szüleid vagy (ami jó hír néhányunknak!), és nem Józsi bátyád vagy Marika nénéd, vagy valaki más, akinek megpróbáltál a kedvére tenni, vagy akire hasonlítani akartál. Az rendben van, hogy tanulunk másoktól, de mindig az legyél, akinek Isten elhívott. A Biblia azt mondja: „Ne hasonlítgassátok magatokat… vállaljátok fel a felelősségét annak, hogy a lehető legjobbat teszitek az életetekkel!” (Galata 6:4-5 TM)

A kérdés az: Ki vagy te? Mielőtt válaszolnál, meg kell kérdezned magadat: „Mik az erősségeim?” Az okoz örömet, ha számítógépekkel, autókkal vagy állatokkal foglalkozol? Talán az emberek irányításában vagy szakértő, vagy szeretsz megjavítani dolgokat, vagy a pénzügyek kezelésében vagy jó. Pál azt mondja: „Isten… tett minket azzá, amik vagyunk” (Efézus 2:10 TLB). Vannak bizonyos feladatok, amikkel könnyen boldogulsz, és csodálkozol, hogy másoknak miért nem megy? Ha így van, akkor ez elárul valamit a te konkrét erősségeidről és Istentől kapott megbízatásodról. Isten azt mondta Becalélról, az építészről: „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére” (2Mózes 31:3-5). Ha felismerted, hogy mitől kezd csillogni a szemed és emelkedni a pulzusszámod, akkor rajta! „Szemed előre tekintsen… Ne térj le… (Példabeszédek 4:25-27).

„Isten… formált minden embert egyenként.” (Zsoltárok 33:13-15 TM)

Pál ezt írja Isten családjáról: „Mindegyikőtök különálló és nélkülözhetetlen rész” (1Korinthus 12:27 TLB). Ha viszont meg akarod állapítani, hogy hová illesz, segít, ha ismered magadat. Például milyen munkakörülmények hozzák ki belőled a legjobbat? A megszokott munkában tudsz szárnyalni? Vagy más emberek szükségletei motiválnak? Az erőtpróbáló kihívásokat élvezed, amik másokat elbátortalanítanak? A Biblia azt mondja: „mindenkit Isten formált egyenként” ami azt jelenti, hogy nem kellene indigómásolatnak lenned. És mi van a kapcsolataiddal? Azt élvezed, ha egy csapathoz tartozol, vagy jobban végzed a feladataidat egyedül? Ha csak akkor elevenedsz meg, ha emberekkel vagy körülvéve, akkor valószínűleg szörnyen érzed magad, ha egész nap a számítógép előtt kell ülnöd. Mi hoz izzásba? A Tűzszekerek című filmben Eric Liddell ezekkel a szavakkal írta le a futás iránti lelkesedését: „Isten teremtett gyorsnak, és amikor futok, érzem, hogy gyönyörködik bennem.” Benned mi kelt ilyen érzést? Van egy történet egy emberről, akit megkérdeztek, hogy tud-e hegedülni. „Nem tudom, még sohasem próbáltam” – válaszolta. Ha belegondolsz, ez elég bölcs válasz, mert amíg nem próbáltál valamit, honnan tudhatnád, hogy jó vagy-e benne? Például egy béka jó úszó lehet, de csapnivaló a repülési képessége. Néhányan közülünk, akiknek a példaképei a „madarak”, állandóan azon sajnálkoznak, hogy nem tudnak repülni. De nem is kell! Isten Igéje azt mondja: „Elégedjetek meg azzal, amik vagytok!” (1Péter 5:6 TM). Hagyd abba a csapkodást, és adj engedélyt magadnak arra, hogy azzá legyél, akinek Isten teremtett!

 

MEGLÁTNI AZ EMBEREK SZÜKSÉGEIT

 

„József… látá, hogy ímé bánkódnak vala.” (iMózes 40:6 Károli)
Néha elég csak ránézni valakire, és az arcán meglátod, min megy keresztül. „József … látá, hogy ímé bánkódnak vala.” Bár ő maga is igazságtalanul került börtönbe, meg­elégedettséget talált abban, hogy segített két fogolytársán. Nem lett volna talán könnyebb a saját problémáira koncentrálni? Igen, csakhogy azzal önmagát vereségre ítélte volna. Henry Drummond írta: „Ahogy visszanézel az életedre, mindig azok a pillanatok magasodnak ki, amikor másokért tettél valamit”. József felismerte, hogy nem egyedül ő szenvedett sérelmet, tehát azt tette, amit Jézus is – együtt érzően bánt a körülötte lévőkkel. Este? Fordítasz időt arra, hogy megpróbáld megérteni, min mennek keresztül az emberek? Magadba feledkezel vagy törődsz azokkal, akiket valamilyen fájdalom ért, főleg akkor, ha ebből neked nincs semmi hasznod? A bátorítás olyan, mint egy adrenalininjekció: fel tud emelni, és újra talpra tud állítani egy embert. René Bazin író mondta: „Napjaink bajaira az orvosság az… hogy odaajándékozod magad azoknak, akik olyan mélyre zuhantak, hogy a remény is elhagyta őket”. Viszonozni fogják azok, akiknek adsz? Nem, de Isten viszonozni fogja. Amikor a főpohárnokot szabadon engedték, elfeledkezett az ígéretéről, és nem szólt a fáraónak József érdekében. De Isten nem feledkezett meg Józsefről! A legjobb még előtte volt. Gondolj csak arra, ho­gyan emelkedett fel Egyiptom kormányzójává, hogyan szolgált egy egész népet, mekko­ra hatással volt vezetőként, és milyen öröm érte, amikor kibékült családjával. Ő maga hangsúlyozza: . Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (lMózes 50:20). Kezdd el tehát meglátni a körülötted lévők szükségeit!

 

 

NE KESEREDJ MEG!


„Ügyeljetek arra, hogy… a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon…” (Zsidók 12:15)

Az árulás az, amit mások tesznek veled; a keserűség az, amit teszel magaddal. Az életben lehetetlen elkerülni a fájdalmakat. Lehet az egy hűtlen házastárs, egy alkalmazott, aki megrágalmaz, vagy egy főnök, aki minden magyarázat nélkül kirúg. Vacsora közben Jézus ezt mondta tanítványainak: „…közületek egy… el fog árulni engem” (Márk 14:18). Nem sokkal ezután Júdás csókkal árulta el őt. Vannak, akik megcsókolnak, holnap pedig beléd rúgnak. Jézus azonban nem adta meg magát a keserűségnek. Azért, mert tudta, hogy Júdás csókja vezeti el őt rendeltetéséhez. Péternek sem fordított hátat, amikor az megtagadta őt. Ehelyett éppen Pétert említi meg név szerint, amikor a feltámadás után találkozásra hívja a tanítványokat. Jézus az embereket a bennük rejlő lehetőségek fényében nézte, nem a problémáikon át. Amikor voltak az adott pillanatban, az nem tartotta vissza Jézust attól, hogy lássa, mivé válhatnak, ha kegyelme megérinti életüket. Neked is így kell nézned másokat. Ezért írta Pál: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4:31-32). Szabadulj meg tehát a keserű szavaktól! Ne emlegesd fel újra és újra a múlt részleteit, hacsak nem azért teszed, hogy másokat arra taníts és bátoríts, hogy fölülemelkedjenek saját múltjukon. Milyen gyakran hozol fel régi sérelmeket? Mit teszel annak érdekében, hogy a keserűséget kigyomláld a szívedből? Isten azt mondta: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:18-19)

 

 

Úgy érzed, hogy tűzpróbán mész keresztül?

 

„Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak…” (Ézsaiás 54:17)
Ha megkérdezhetnénk a három héber ifjútól, hogy mit éltek át a tüzes kemencében az Úrral, valószínűleg így írnák azt le: Körülvett minket a tűz. A ruhánk lángolt, de a bőrünk csodálatos módon érintetlen maradt. Fogalmunk sem volt arról, mi történik. Aztán valami megmozdult a hamu között; nem voltunk egyedül. Hirtelen felbukkant a sűrű füstből egy ragyogó, tündöklő alak! Nem tudtuk, hogy mi a neve, nem mondta. Nem mondott semmit. De már maga a tudat, hogy ott van, biztonságérzetet adott. Jelenléte megvédett minket a válságos helyzetben. Nos, nem azt akarjuk mondani, hogy a tűz kialudt, vagy a hőség csökkent. Nem, a tűz még mindig égett, de a lángok fénye elhalványult az Ő jelenlétének ragyogásától. Soha többé nem láttuk; csak akkor jelent meg, amikor szükségünk volt rá. Mindenesetre visszatekintve egy dolog biztos: boldogok vagyunk, hogy kirángattak minket a gonosz király jelenlétéből az Igazságos Király jelenlétébe! Az Ő társaságában megtanultuk: „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak.” Tűzpróbán mész ma keresztül? Ha igen, nem vagy egyedül – Isten veled van! Bátorság! Amikor majd kihoz a tűzből, jobban fogod Őt ismerni, jobban fogsz bízni Benne, és lesz miről beszélned másoknak: olyan mondanivalód lesz, amire odafigyelnek majd.
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?