A hitben gyönyörködik Isten, nem az érzésekben

“Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” Jób1,21

Amikor még „újszülött” keresztények vagyunk, Isten gyakran megerősít érzelmeinken keresztül és gyakran megválaszolja a legéretlenebb és legönzőbb imáinkat is, csakhogy tudjuk, Ő valóban létezik. A hitbeli fejlődés során azonban, Isten fokozatosan megvonja tőlünk ezeket az élményeket.

Isten mindenütt jelenvalósága valamint jelenlétének megnyilvánulása két különböző dolgot jelent. Az egyik tény, a másik gyakran egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában, és ez a jelenlét sokkal mélyebb, minthogy csupán puszta érzésekkel mérni lehetne.

Isten szeretné, hogy érezzük jelenlétét, de sokkal fontosabb számára hogy bízzunk benne, minthogy érezzük Őt. Hit – és nem érzések – által lehet neki tetszeni.

Hitünket leginkább azok a helyzetek fogják megpróbálni, amikor életünk darabjaira hullik, és Istent sehol nem találjuk. Ez történt Jóbbal is. Egyetlen nap alatt elveszítette mindenét – családját,megélhetését, egészségét, és minden vagyonát. S ami a legelkeserítőbb: Isten nem szól hozzá harminchét fejezeten át!

Hogyan lehetséges Istent dicsőíteni, amikor értetlenül állunk életünk eseményei előtt és közben hallgat az Isten? Hogyan maradhatunk kapcsolatban vele egy válsághelyzetben, amikor nem kommunikál velünk? Hogyan emeljük a tekintetünket Jézusra, amikor könny áztatja szemünket? Úgy, hogy ugyanazt tesszük, amit Jób is tett: „…azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!”

Mondjuk el Istennek őszintén, hogyan érezzük magunkat! Öntsük ki a szívünket előtte! Pakoljuk ki minden érzésünket! Jób is ezt tette: „Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.” Jób 7,11

Istenhez kiáltott, amikor Ő távolinak tűnt: “Mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;” Jób 29,4

Isten képes megbirkózni haragunkkal, félelmeinkkel, bánatainkkal, zavarodottságainkkal és kérdéseinkkel.

 

Az igazi barátok a bajban tűnnek fel az életünkben

„A barát bánjon kedvesen egy szenvedővel, még akkor is, ha az elhagyta a Mindenható félelmét.” (Jób 6,14,  GW fordítás)
Az igazi barátok a válsághelyzetekben állnak mellénk. Ők akkor lépnek be az életedbe, amikor mindenki más kilép. A bajban gyorsan meg lehet látni, ki az, aki csak egy ismerős, és ki az, aki a barátod. Ismerősből általában sok van, de a barátod az, aki a nehéz időkben is ott van veled.
Tudtad, hogy a Biblia azt mondja, hogy még akkor is, amikor az ember hátat fordít Istennek, megérdemli, hogy legyenek barátai? A Jób 6,14 ezt írja: „A barát bánjon kedvesen egy szenvedővel, még akkor is, ha az elhagyta a Mindenható félelmét.” (GW fordítás)
Az első dolog, amire egy válsághelyzetben mindenkinek szüksége van az, hogy más emberek legyenek körülötte. Szükséged van egy kis csoportra, amelyik támogat, olyan keresztény testvérekre, akik szeretnek, törődnek veled, megvigasztalnak, bátorítanak, támogatnak, akik tudják, hogy mire van szükséged, és tanácsot adnak.
Emiatt hangsúlyozom folyton, hogy mennyire fontos egy kis csoporthoz is tartozni. Építs ki egy biztonsági hálót az életedben, hogy amikor támad a vihar, az igazi, őszinte barátok ott legyenek veled.
Most mondhatod, hogy várjunk csak egy percet! Nem imádkozni kellene először? Természetesen igen, ha tudsz. De az az igazság, hogy egy válsághelyzetben annyira ideges és rémült tud lenni az ember, hogy azt sem tudja, hogyan és miért imádkozzon. Ilyenkor van szükséged mások imáira.
Szükséged van arra, hogy olyan emberek legyenek körülötted, akik azt mondják, “majd mi imádkozunk érted!”, “nekünk van hitünk és melletted állunk.”
Beszéljetek róla:
  • Kik azok az emberek, akik megkérnek, hogy segíts nekik, amikor bajban vannak?
  • Mi akadályoz abban, hogy segíts és elérhető légy a barátaid számára, amikor bajban vannak?
  • Kik azok az emberek, akik segítségedre sietnek, amikor te kerülsz válsághelyzetbe?

 

 

Megnyerni a csatát

 

„Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.” (Róma 7:24-25.)

Ha belefáradtál azokba a sérülésekbe, amiket az ó és új embered közti csatározás okoz, ne add fel! Pál a Róma 7-ben leírta a csatát és végül a megoldással zárta a fejezetet – Isten haditervével a győzelemhez.

Három utasítást kell követned, hogy túljuss a rossz dolgok utáni vágyakozáson.

Elmélyülni Krisztus megértésében. Elfogadtad Krisztust, keresztény vagy; Jézus él benned. De ő nem csak benned akar élni, ő fel is akar tölteni téged.
Átadhatod magad a rossz szokásaidnak is, vagy a Szabadítódnak. Pál azt mondja a Róma 8:2-ben, hogy „mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” Az a kevés, amivel több időt töltesz Jézus megismerésével és azzal, hogy mit tett érted — az a kevés fog téged kiemelni a csatából.

Azonosítani és kiiktatni a hazugságokat, amikben hiszel. A Sátán a hazugság atyja. Mindig szembehelyezi őket veled: „Te nem vagy jó.” ”Te jobban tudod mint Isten.” „Ez nem igazán probléma, kézben tartod te ezt.” Amikor odafigyelsz azokra a hazugságokra, halálra vagy ítélve. Ezért fontos, hogy azonosítsd és kiiktasd a hazugságokat,hogy tiéd lehessen a győzelem. Ha abba akarod hagyni önmagad legyőzését, abba kell hagynod önmagad becsapását.

Megvallani valakinek a harcaidat. „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16.) Leleplezni az érzéseidet a gyógyulás kezdete. Ez az egyik kedvenc mondásom. Ha csak megbocsátó akarsz lenni, valld meg a bűneidet Istennek, viszont ha meg akarsz gyógyulni, valld be őket valaki másnak. Ez az erő származik abból, ha van egy felelősségteljes lelki társad, vagy kisebb csoport.

Az ó és új embered közti harc nagyon fontos, ezért kell megtanulnod, hogyan harcolj, ha békében akarsz élni. „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Galata 5:1.)

 


Nem kell mindenkinek megfelelni

 

“Az emberektől való rettegés csapdába ejt.” (Példabeszédek 29:25a)

Ha folyamatosan azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak, akkor érzelmi csapdába fogsz esni. Nem kell mindenkinek jobban a kedvében járnod, mint amennyire képes vagy erre. Az csak egy legenda, hogy a boldogság eléréséhez mindenkinek meg kell felelned, akivel csak találkozol. Ez egyszerűen nem igaz.

Még maga Isten sem képes mindenkinek a kedvére tenni, és csak egy bolond próbálkozik olyasvalamivel, amit Isten sem tud megtenni. Jézus is csak arra fókuszált, hogy Atyja kedvében járjon. (János 8:29)

Hogy hogyan kezeld a „nehéz” embereket? Egy dolgot biztosan ne tegyél, éspedig ne add be a derekad! Az, hogy keresztény vagy, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek be kellene hódolnod, és hagynod, hogy mások manipuláljanak. A Róma 12:2 azt mondja: „… ne igazodjatok a világhoz”

Az igazság az, hogy senki sem befolyásolhat téged az engedélyed nélkül. Ha úgy érzed, valaki nyomást gyakorol rád, akkor hagyod magadnak, hogy nyomasztva érezd magad az illető személy által. Ha pedig manipulálva, vagy irányítva érzed magad, akkor megengeded magadnak, hogy irányítva, manipulálva legyél.

Nem kell ezt tenned! Rendben van, ha kiállsz azért, amit igaznak tartasz. Az is jó, ha magabiztos vagy. Sok keresztény fél attól, hogy felszólaljon. Sokan azt hiszik, hogy az a lelkibb viselkedés, hogyha csendben maradnak, és beletörődnek mindenbe. Isten nem azt várja tőled, hogy lábtörlő legyél – és Ő nem tesz téged gyámoltalanná.

Beszéljünk róla:

* Hogyan lehetsz rámenős keresztényként, és nem megalkuvó?
* Milyen gyakorlati tapasztalatod van azzal kapcsolatban, amikor úgy hoztál döntést, hogy mások mit gondolnak rólad, és nem Istenre figyeltél?

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?