A lélek gyümölcseiért.


A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Engedd megízlelnem a lélek gyümölcseit! Ámen

“A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”.Gal 5, 22-23a

    Szeretet+öröm+békesség+türelem+szívesség+jóság+hűség+szelídség+önmegtartóztatás=ÉLET. Élet= szeretet=öröm=békesség=türelem=szívesség=jóság=hűség=szelídség=önmegtartóztatás. Egy szivárványnak a színei ezek. Van értelmesebb dolog, mint bámulni a szivárványt? Lehet-e különb cél, mint együtt örülni a napfelkeltének, s együtt megnyugodni a naplementében. Van-e fontosabb, mint rácsodálkozni a csillagos égre?

    A léleknek is vannak gyümölcsei, s tudjuk hogy vannak jó és rossz gyümölcsök. Jó az, ami felülről jön, mondja Jakab? de, jó az is, ami felemel, Őhozzá. Az életet szeretni – s igazán szeretni csak felelősséggel lehet – azt jelenti: Istent szeretem. Az életet élvezni, azt jelenti: magamat szeretem. Ha viszont Istent szeretem, akkor magamat is szeretem.


fm

 

A meghallásért, s a megértésért.


A mai nap imádsága:

    Uram, Istenem! Telve van életem feladatokkal, melyeknek meg kell felelnem. Telve van szívem akarással, de oly kevés az erőm a cselekvésre. Engedd meghallanom szavaidat, hogy harmóniád, tisztaságod betöltse életemet. Ámen


Szólj URam,mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,9)

    Ismerős történet. Isten szól, s a kis Sámuel nem tudja, hogy Ki szólítgatja őt. Magunktól nehezen értjük meg, jövünk rá – főleg fiatal korban – szól az Isten, hozzám. Mindig kell egy tapasztaltabb, Istenhez közelebb álló, a felfoghatatlant egy picit jobban értő, emberbarát. Sok felnőtt vagy idősebb sem érti az Isten hangját. Észreveszik a “hangot”, de nem értik, legfeljebb idegesen megállnak egy pillanatra: “Most mi van?”.

    Elmondható, hogy a mai ember alig érti az Istent. Miért, egymást értjük? Akinek nincs készsége, nyitottsága, ideje a másik emberre, hogyan értené azt a finom Istentől jövő lelkiismerethangot, ami csak a csöndben nyilvánul meg…

    Ha Isten szólít válaszolnunk kell! Ha nem szólunk, az is egy válasz… Nem Istennek van szüksége a válaszra, hanem nekünk a felismerésre: Istenhez tartozunk. “Itt vagyok Uram!” “Szólj, mert hallja a te szolgád!” A “párbeszéd” teremtmény és Teremtő között a legnagyobb csoda ebben a földi világban. Elszalajsztani nemcsak balgaság, de hiba is, hiszen olyan erőforrást dobunk el magunktól, amiből naponta meríthetünk.


fm

 

A valóban fontos dolgokért.


A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Új hét első reggelén megállok előtted egy pillanatra. Nézd szívemben a gyönge akarást parancsolataid teljesítésére, s sokszorzd meg kicsinyke erőmet. Őriző angyalodat terelgessen Tefeléd, hogy észrevegyem mihamarabb: életem teljessége csak Veled együtt lehetséges. Ámen

 

A legbonyolultabb élethelyzetekre, életvezetési hibák okozta zsákutca-, vagy gödör-állapotokra is a megoldás: Isten maga. Nincs olyan bonyolult krízis, amire ne ez lenne a megoldás. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ha jól “elmagyarázzák” az Istent, akkor a másik ember megérti azt. Tény: Istenbizonyíték nincs a kezünkben. A skolasztika majd félezer éven át kereste, hiába. A formális logikai szabályok nem juttatnak el senkit az Istenhez, mert a hit nem belátási képességtől függ, hanem a kegyelmes Istentől. Az őrző angyalok tehát azért vannak mellettünk, hogy életünk folyamán azt a néhány pillanatot, amikor Isten mindent elkészített számunkra, hogy befogadjuk őt, el ne “szalajtsuk”… ha mégsem halljuk meg Isten hívását, nem jutunk el a célba, mert magunktól semmit sem cselekdhetünk.


fm

 

Áldásért a magunk és mások életében.


A mai nap imádsága:

Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért kegyelmedet naponként megújítod rajtam, pedig inkább büntetésedet érdemelném… Ámen

Megkoronázod az évet javaiddal. Zsolt 65,12

    “A kor nem érdem, hanem állapot” – tartja a szólás. Érdem, azaz valamihez elért. Ér szavaunk jelzi a vér szállításához szükséges utakat, de az “ér” jelzi azt a finom eret is, ami majd életfolyóvá duzzad, de egyelőre még csak éppen felbuggyant e látható világ felszínére. Mi az áldás? Ha elérünk oda, ahonnan a fogantatás pillanatában indulunk: az Istenhez.

    Melyek a az élet javai? a többség a megfoghatóra szavaz, a jézusi példázatban (magvető) ez úgy a háromnegyed része az embervilágnak. Ők a hatalomra, a pénzre, az élvezetekre “szavaznak” – kortól, nemtől, vallástól függetlenül. Vannak olyanok, akik felismerik (ne keseredjünk el, elsőre senkinek nem sikerül!), hogy ami igazán fontos, azt csak elfogadni lehet: barátság, szerelem, gyermek, hit… ezek mind, mind ajándékok, nem lehet kiérdemelni őket, nem lehet megvásárolni ezeket sehol sem.

 

    A háladás állapota az egyik, hanem a legkiváltságosabb, legszebb, legkatartikusabb életérzésünk. Ilyenkor ébredünk tudatára létünknek, hovatartozásunknak, küzdelmünk személyünkre szabott, befogható értelmének. Manapság a hála, ahogy mondják, nem közgazdasági kategória… fölöslegesnek csak az ítéli meg, aki abban a hitben él, hogy mindent elérhet, ha ő azt nagyon akarja. Vannak dolgok, amiket soha nem kaphatunk meg. Hiába könyörgünk érte évekig, mégsem lehet a miénk, mert nem nekünk rendeltettek… Nehéz ezt kimondani, még nehezebb átélni. Vannak olyan dolgok, amiket bármennyire is kívánunk, nem lehetnek a mieink. Egyrészt mert erőnkön felül terhelne meg minket, és Isten jól tudja ezt, másrészt elvinne minket olyan irányba, ami nem a mi személyes életfeladatunk, harmadsorban, nem akkor kértük, amikor megkaphattuk volna – értsd: mindennek rendelt ideje van. Öregségben fiatalságot kérni – bármennyire is jó eljátszani a gondolattal, milyen jó lenne újra kezdeni… – balgaság.

    Éveink telésében láthatatlan koronánk gyémántkövei: Isten áldása a hétköznapokban. Mosoly gyermekeink szemében, bátorító szavak embertásainktól… MIndezekért csaki Istent illeti a dícséret.


fm

 

Bölcsességért, gyermekeink jövőjéért.


A mai nap imádsága:

Uram Isten, rászedtél! Csontjaimba rekesztett tűzzé váltál, s nem tudok szabadulni Tőled. Formálj azért tetszésedre, hogy magamat el tudjam fogadni megváltó kegyelmedben, s szólni, élni, hirdetni tudjam végtelen szeretedet. ÁmenÍme én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 2 Móz 23,20

 

Cserépedény életünkben sokszor rácsodálkozunk Isten teremtő nagyságára. Ámulunk rendjén, csodálkozunk szeretetén. “Jézus a jó barát…” énekelik sokszor… nem szerencsés megfogalmazás, de azért használják. Pedig Krisztus Urunk a Megváltó, s nem a “jó haver”… Ha hiszünk a Szentháromságistenben, akkor nagyobb szent remegéssel kell megálnunk az Egy előtt. A legtöbb ebben a világban, hogy én, még én is, a szolgája lehetek: hallgatással, a jó cselekvésével, vigyázó tekintetemmel. Meghosszabbított keze lehetek gyereknevlésben, mások bátorításában vagy éppen a lelkiismeret hangjának megszólaltatásában.

Izráel(Jiszráél) szó azt jelenti: küzdöttél Istennel és kibírtad. Ebben benne foglaltatik az egész életünk: küzdöttünk és kibírtuk. Nem a magunk ügyessége, okossága, kiválósága okán – hanem azért, mert Ő formál minket életünk utolsó lehelleletéig. Ő hordoz minket, s nem mi Őt. benne vagyunk állandóan kezében – micsoda kiváltság! Ha olykor meg-megfordít/perdít minket életünk színpadán, akkor ezt azért teszi, hogy könnyebben átalakuljon életünk az Ő-megkívánta istenképűségre… Nem feledkezik meg rólam. Rólad sem. Gondja van mindenkire. Ha nem így lenne, már rég elbuktunk volna…

 

    Bűnlátásért.


A mai nap imádsága:

    Urunk! Te látod életünket, nincs rejtve előled semmi. Könyörülj rajtunk! Add és tedd, hogy ne menekeljünk előled. Ajándékozd nekünk a hit bátorságát, hogy reménykedni tudjunk megbocsátó irgalmadban, s valóságosan tapasztalhassuk a bűnbocsánat örömét. Ámen
Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, éjjel nappal rám nehezedett kezed.

Ezért megvallottam neked vétkemet. Zsolt 32,3-5

    A lélek sokáig, nagyon sokáig képes hallgatni, pedig arra teremtette Isten, hogy beszéljen. A zsoltáríró teljesebben nem “foghatta” volna meg a valóságot, mint ahogyan leírja: “hallgattam, kiszáradtak csontjaim”. A bűn ilyen, legbelül fáj, a csontok mélyén… senki sem látja, de én érzem bénító erejét. Tudom, hogy ott van bennem, s rám nehezedik életem minden területére. Teljesítőképességem szertefoszlik, kapcsolataim ellaposodnak, szeretetem megfakul. Éjjel nappal hordozom a terhet, s egyre kilátástalanabb a helyzetem… önértékelési zavarok, depresszió, újabb bajok, pánik.

    Egyszer aztán nem bírom tovább, ki kell mondanom, meg kell vallanom. Nemcsak csöndben, először ott is, hanem olyan embernek is, aki imádságban hordoz engem, hogy feloldozást kaphassak. Mert új lehetőség nélkül, a szabadulás nélkül elhamvadnak mindennapjaink, s lassan az egész életünk. Megfárad a lélek, s értelmét veszítik a dolgok, pedig mindennek ezen a világon célja és értelme van.

    Visszajutni ebbe a világba azt jelenti: a kiszáradt csontokat újra átjárja az életöröm. Arcomat mosoly fedi, életem ékesedik, s tudok ékesíteni másokat is. Ezért az állapotért, az ilyen életért érdemes félretenni minden teremtményi büszkeségünket, s odaalázni magunkat Isten elé, hogy végre magához ölelhessen minket.


fm

Derűs szívért, bizalomért Isten gondviselésében.

 

A mai nap imádsága:

    Urunk Istenünk! Jó Veled kezdeni a napot, s kezedből venni dolgaimat. Te megteheted, hogy szereteted fényéből néhány fénysugár rávetődjön életemre, hogy az rajtam keresztül megcsillanjon mások életében is. Látod gondjaimat, küzdelmemet, látod szívem gyönge akarását. Szánj meg, csillapítsd gyarlóságaimat, hogy tudjalak örömmel szolgálni ebben a világban, mert megtapasztaltam gondviselő jóságodat életem minden napján. Ámen

 

Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki az az Istentől kapott erővel végzi,
hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által. 1Pét 4,11    Szolgáni nem csapás, hanem kiváltság. Miniszter szavunk a latin minister-ből ered, szolgát jelent. Vagyis a miniszterelnök a szolgák szolgája… ha mégsem így van, akkor a világ eltávolodott (egy kicsit) a Jóisten rendjétől.

 

    Miért van az, hogy manapság nem “lógnak fürtökben” az emberek a templomok karzatain? A keresztények szolgálatukat nem az Istentől kapott erővel végzik? Jakab apostol azt tanítja, hogy “minden jó adomány és tökéletes ajándék, onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá”, azaz, ami jó történik, az Istentől van. A keresztények szolgálata (ami látható) gyakran erőtlennek ítélhető meg – legalábbis erről az oldalról, felőlünk, az embervilágból. Reménységünk lehet, hogy az URIsten világa felől nézve más az eredmény. De mit is jelent az Istentől kapott erővel szolgálni?

    Először is nyugalmat, békességet. Ti. nem rajtam múlik az eredmény, az Isten kezéből jön, akkor, amikor Ő akarja. A szolgálat, vagyis az emberek közötti mozgólódásom, létem úgy kell hogy alakuljon, hogy az önmagában, már a másik emberrel való találkozásom ajándék és öröm legyen mindkettőnknek. A találkozások a legnagyobb ajándékok az életben. Vannak emberek, akikkel ha együtt vagy, úgy érzed sok időt tudnál velük együtt tölteni, töltekezel általuk. Jó hallgatni szavukat, látni mosolyukat, érezni figyelő tekintetüket. Aztán vannak olyanok, akik “leszívják”, erődet, gátlástalanok, tolakodóak, s sokszor rosszakaratúak is. Ilyenkor egyetlen megoldásod lehet csak: hálát adsz Istennek mindenért, s imádkozol érte is. Nem hosszan, s kegyesen, mert mi sem vagyunk szentek, de röviden, s őszintén: “Bocsásd meg neki, nem tudja mit cselekszik”. Isten mindig segít elhordozni a keresztünket… s mi a mi keresztünk, másokéhoz képest? Keresztje mindenkinek van, s általában a nem látható sokkal súlyosabb, mint a látható.

    “Alkalmas voltunk a szolgálatra nem tőlünk van, Isten ajándéka az”. A kérdés csak az: mire? Mert a Lélek egy, de a kegyelmi ajándékok különbözőek… Szolgálni csak alázattal lehet, ez nem cél, hanem eszköz. Kiváltságos állapot. Magam nem tudom elérni, Isten adja. S mivel szolgálhatunk a legtöbbet? Önmagunkkal. “Szeresd felebarátodat,mint önmagadat!” Ha szereted önmagadat, időt, s lehetőséget adsz magadnak, hogy közelebb kerülj Istenhez. Ha pedig az Ő közelében vagy, akkor könnyű a dolgod… szólsz, amikor szólnod kell, hallgatsz, amikor hallgatnod kell, imádkozol, amikor már nem tudsz szólni, s bátorítod mosolyoddal mindazokat, akiket eléd hoz az Isten… a mai napon is.


fm

Életünkért, szeretteink életéért…


A mai nap imádsága:
Uram, Termető Istenem! Hálát adok Neked a mai napon is életem számtalan csodájáért, a mindennapokért. Add, h ogy ma is észrevegyem kegyelmedet, s dönteni tudjak a fontos mellett, s mindaz, ami természetellenes, s elvisz Tőled, tudjak rá határozott nemet mondani! Ámen

Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?

Róma 9,21

Egyik legszebb bibliai hasonlat Isten teremtő-alkotó munkájának illusztrálására a fazekas képe. A fazekaskorong forgása – mint az élet napjainak szédületes egymásutánjai – körbe-körbe, ugyannak a “felkelek-lefekszem”-ritmusnak megfelelően, mégsem rutinszerűen, lehetőséget ad cserépedény-életünk folyamatos alakulására.

Isten keze mindannyiunkat formál, nincs kivétel. Az agyag, vagyis az anyag ugyanaz, csak a méretek különböznek. Kicsi vagy nagy, széles vagy mély, “Van-e füle vagy sem?” – nekünk embereknek nagyon fontos fogalmak, de Isten felől – így emberi módon gondolva – más tulajdonságok a lényegesek. A legfontasabb: Befogadja-e az Élet Vizét, mem ereszti-e át cseppenként a bűn repedésén azt, amit Isten díszéül adott minden edényének, hogy ti. formájával a tartalmat hordozhatja, hogy funkciójában az életet szolgálhatja?

 

Az agyag, mint az élet anyaga, igen törékeny. Nem arra való, hogy dobálják, s ha kő találja el, menthetetlenül darabokra törik. Egyetemes igazság ez, alóla nincs kivétel, mindannyiunk életének korsója egyszercsak megreped, s eltörik… Miért törékeny, s miért ennyire? Kérdések, melyekre egy életen át kereshetjük a választ, de végérvényeset csak a Mester ad majd ott, s akkor. Amíg itt vagyunk e földi világban, abban kell gyönyörködnünk, annak kell örülnünk, hogy Isten szeretetének fénye milyen színeket hív elő a formán, milyen árnyékot vet a többi cserépedényre. Ki mennyit hordoz az Istenből, Isten kegyelmének titka ez; ami lényeges, hogy emberlétünk végességében hordozhatjuk a Végtelen Istent. A Teremtő Isten igazsága, hogy minden edényt színültig tölt, sőt… Túlcsordulóan teszi ezt, hiszen az élet titkának vize nemcsak belülről jár át minket, de életünk formáján cseppekben egymásba-kapaszkodva, ide-oda szaladva, alágördülve megszépíti a lét különleges formáit…

S vannak, akik mégis perlekednek: Minek vagyok ezen a világon, s miért így? Azért, hogy hálát adjak a Neki, mert létrehívott, mert megajándékozott az élettel… A világ nagy csörömpölésében gyakran elfeletjük, mivégre is formált minket az Mindenható… Nem azért, hogy örökké éljünk, hanem azért, hogy az Örökkévaló tanúi legyünk az agyag-világban…

 

Gondviselésért a magunk életében, s hogy tudjunk gondot viselni másokért.

 

Luther imádságai

Reggeli imádság:

    Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen

    Esti imádság:

    Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy a mai napon kegyelmesen megőriztél. Kérlek, bocsásd meg minden bűnömet, mert vétkeztem azokkal, és őrizz meg ma éjjel kegyelmesen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen


Az ÚR elküldi majd angyalát előtted. 1Móz 24,7

    Ábrahám feleséget vesz Izsáknak. Nagyon fontos feladat ez, a jövő múlik ezen. (Ma sincs ez másképpen.) Tudja ezt Ábrahám hűséges szolgája is, s elgondolkodik: S, mi van ha… “Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre?” Ábrahám válasza: “Az ÚR elküldi anygalát előtted!”

 

    Angyal szavunk a görög megfelelője: angelos, küldöttet jelent. (Küldöttje az Istennek.) Így az egyik ember a másik számára válhat angyallá is… Milyen érdekes, hogy az utóbbi 10-15 esztendőben “angyal-láz”, angyal-divat járta-járja körbe a világot. A ma embere újra rádöbbent, az angyalok nélkül sokkal sivárabb a világképe. Jóllehet mindenkinek megvan a maga elképzelte “angyal-tana”, de néhány érdekességet a Bibliából is megtudhatunk… Az angyalok között hierarchia van, mennyei lények, de nem istenek. Velük van Isten dicsősége, konkrét “munkát” végeznek el, segítenek nekünk.

    Előttünk járnak. Ez az egyik nagy evangélium. Isten tehát elkészíti, vigyázza az útjait övéinek. Ezért nem esik annyiszor bajunk, pedig eshetne! Láthatjuk őket, mennyei kísérőinket? Sajnos nem. Egyrészt nem tudnánk folyamatosan együtt élni (még nem!) az Isten angyalokon megmutatkozó dicsőségével, ugyanakkor elveszítenénk talán a szabad választásba vetett hitünket is. Fontos, hogy vigyáznak ránk.

    Az igazi nagy csoda, ha mi magunk tudunk mások angyalává válni. Ha tükrözni tudjuk egy pillanatra az Isten szeretetét mások felé, ha a körülményeket alakítjuk az Isten megtartó rendje szerint, ha szavainkkal erősítjük embertársainkat a jóban való munkálkodásra.


fm

Harmóniáért az életünkben, erőért amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább.

    

A mai nap imádsága:

Hála Uram jóságodért, hála Neked, amiért nem hagysz magamra akkor sem, amikor én hátat fordítok Neked, s nemet mondok a hívásodra… Ámen

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Zsolt 94,18

    A lábunk sokszor megtorpan, mert életünkben nem látjuk világosan hova is lépjünk… nagy terheket veszünk vállainkra, s gyakran az Istentől is kapunk egy-egy nagy keresztet. Csoda-e, ha roskad lábunk, s úgy érezzük, Isten is elhagyott? A nagy dolgok akkor történnek, amikor úgy érezzük egyedül maradtunk… Csak utólag látjuk be: ha nem lett volna ott az Isten szeretete, nem lettünk volna képesek megtenni, amit kellett.

 

    Az igazság az, hogy nagyon szükségünk van Istenre. Tapasztalás, tanulás nélkül nem ismerhetjük meg őt. Meg kell tapasztalni Őt a láb remegésében, meg kell érezni a szívünk dobbanásában, s értelmünkkel – ami csak apránként lehetséges a véges elme számára – be kell fogadni az Ő bölcsességeit. Mindez idő, nagyon sok idő… Emberi tulajdonság, hogy nagyon nehezen viseljük az idő múlását, hogy többnyire nem vagyunk időnk urai, s bár sokat szeretnénk markolni belőle, homokja mégis gyorsan kifolyik kezünkből.

    Mai korunkat a spórolás jellemzi, a takarékosság helyett. A keresztények is spórolnak az idővel, s gondolkodás-sémákat fogalmaznak meg, hogy mihamarabb “megértse” a másik ember az érthetetlent: Isten szeretetét. Isten nem teljesítmény-elvű. Számára minden ember külön világ, s nem ember-másolatokkal van dolga, hanem külön-külön lelkekkel. Mindenkinek a saját hangján kell tehát hívnia Őt. Más hangján ha szólok, Ő nem hallja meg…

    Isten támogat. Ez lehet életünk alapja. Számíthatunk Rá, akkor is amikor mi nem számoltunk Vele… Ereje nélkül erőtlenek vagyunk, Fénye nélkül sötétségben járunk, Isten-nélküli gondolataink távol nemcsak távol visznek minket az Élettől, de megfáradttá tesznek…

    Nem bírod viselni a terheket? Térdelj a Kereszthez, hogy megérthess valamit a Titokból, amelyet elkészített Isten mindenki számára, aki szereti és kutatja Őt…


fm

Hogy megtaláljon minket az Isten…


A mai nap imádsága:

Urunk Istenünk! Vedd ki életemből mindazt, ami gátol, hogy Hozzád találjak! Ámen

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Zsolt 94,18

    Keresni a szépet a felemelőt – egész életünkben – a legfáradtságosabb, de a legszebb is. Az ember a világát megrontotta, pusztítja. Egyre kevesebb a szép, a tiszta, az érintetlen, az ami nem hordozza az ember beavatkozásának sebeit. A 21. századi ember különösen is keresi önmagát. A 20. századi zsákutcák -világégések, megsemmisítő táborok és lélekölő ideológiák – után adódhatna a felismerés: akkor Istent keresem. Sajnos még mindig Istenképeket prédikálnak az írástudók, nemcsak a keresztények, hanem a többi vallás klerikálisai. Pedig világos a helyzet: “Vagyok, aki vagyok!” – nyilvánul meg az ÚR a csipkebokorban. A kép világos: titok vagyok, mert látsz, de mégsem látsz, mert amit látsz, az nincs is: ti. olyan nincs, hogy a lángoló bokor nem ég el… Ugyanakkor ez csak egy kép, de nem az Isten maga.
    Tessék megnézni, hány és hány nyomorult prédikátor skandálja szószékéről a “helyes istent”, amely képnek vajmi kevés köze van az Istenhez… Mi tehát a megoldás? A megoldás a Megtestesült Szeretetben van. Mondjuk Krisztusnak, azaz hatalommal felkentnek, de mondhatjuk úgy is: bennem él a Krisztus, amikor megnyilvánul életemben a szeretet. Ézsaiás int: “megkereshettek volna, de nem kérdeztek.” Maguk lelkiismeretében, világ csodáiban, embervilág történelmében… nemkülönben a speciális kinyilatkoztatásokban, melyekről a bibliai történetek tudósítanak. “Megtalálhattak volna, de nem kerestek.”
    A legnagyobb gondunk, hogy olykor már magunk sem hisszük, hogy megtaláljuk azt, amit vagy akit keresünk. Jézus ezért bíztat: “Keressetek!” “Aki keres, talál…” A válaszok keresése tesz minket emberré, s a válaszok befogadása nevel minket Isten gyermekeivé…
fm

Isten hatalma…
A mai nap imádsága:
Uram! Létrehívtad a világmindenséget, melyről még azt sem tudom, hogy mekkora… Ámulatba ejt hatalmad nagysága, s teremtettséged tökéletessége. Mindemellett Uram, elszomorít az emberi tudatlanság és gőg, a gonoszság és az élet minden területén tapasztalható agresszivitás. Add Uram, hogy ne kerüljek bele a hitványság sodrásába, hanem erőt merítve a Te ismeretedből aszerint élhessek, ahogyan azt Te nekem rendelted! Ámen

 

Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Rm 1,20
A csillagászat (asztronomia) és a földtudomány (geológia) valóban historia naturalis, azaz természettörténet… Lenyűgöznek a bennük kikristályosodott évek milliói és milliárdjai! Ilyenkor érezzük, milyen kicsinykék vagyunk azzal a néhány évtizeddel, s vetődik fel bennünk: Nemde ezekben a felfoghatatlan méretekben is az nyilvánul meg, hogy örökkévalóságra vagyunk teremtve? Hiszen ha Isten teremtette a világot – s jó okunk van ezt hinni -, akkor bizonyára azért teremtette (szeretetből!), hogy megismerjük azt, s benne Őt magát is. Ez pedig valóságosan csakis az örökkévalóságban lehetséges. Amíg azonban oda eljutunk, nap mint nap meg kell küzdenünk az ismeretlen vonzásában, az ismeretért.
Tény, hogy nagyon sok természettudós Istent elfogadó ember, s hogy nem úgy “hívők”, ahogyan azt a vallások vezetői számonkérnék rajtuk – az nem az ő hibájuk. Az ún. sötét középkorban, a virágzó Hispániában zsidó, muzulmán és keresztény tudósok szellemi műhelyeket alakítottak ki, melyekben a fordításokon túl számtalan tanulmány, nemkülönben rendszerező kutatás folyt. Az igazi tudás ugyanis mindig összeköt, a tudatlanság pedig elválaszt! Nos, ezért butítják tudatosan a hatalmasok még mindig az emberiséget, mert a “Divide et impera!/Oszd meg és uralkodj!”-elvnél hatásosabb uralkodási stratégia ma sem létezik. Képzeljük csak el, mi lenne a világunkból, ha mindenki tudna írni olvasni, s valóban a közösséget szolgáló tudás lenne a legfőbb érték!
Aki beleveti magát a mikro- vagy a makrokozmosz (maga a szó kozmosz – a káosszal ellentétben – rendezett világot jelent) vizsgálatába, az nem tudja megkerülni sem az Isten-kérdést, sem az emberkérdést. Ezért szokás mondani, hogy az emberiség 95%-a – többnyire ‘úgy a maga módján’ – vallásos. A maradék 5% pedig karriervágyból, hamis büszkeségből, haragból, s egyedül Isten tudja még milyen okból, de nem kívánja magát a vallásos emberek közé soroltatni. Tény, hogy a világmindenségben REND uralkodik, még akkor is, ha mi annak teljességét – teremtmények lévén – fel nem foghatjuk. Ez a Rend hiteles lenyomata az Istennek, az Egynek, Akit ‘kiábrázolni’ lehet ugyan, de az égadta világon semmi értelme, hiszen az igazi valóságot (istenségét) sohasem, csak a ‘teremtményi’ emberi elképzelés(eke)t tükrözi.
Sok-sok keresztény járatja le manapság Jézus nevét a világban, elfelejtvén azt, hogy a világ nem abból tudja meg, hogy Jézus Krisztus a megtestesült szeretet, ha az ún. modern városi keresztények rendszeres verbális támadásokat (ők missziónak nevezik) intéznek békés járókelők ellen, hanem abból, hogy hitelesen (szeretetben!) élik az életüket. Egyszerűen tragikomikus, amikor azzal igyekeznek ezek a megbolydult lelkű szerencsétlenek a krisztusi szeretet nagyságát még magasabbra emelni embertársaik számára, hogy ők valójában mekkora trógerok voltak előző életükben…
Nyilvánvaló, hogy Isten az élet minden területén megnyilvánul elhívó kegyelmével – a lányokat futtató stricik és gengszterek között éppenúgy, mint kémcsövek és mikroszkópok közzött élő tudósok zárt világában is -, de aki valóban rátalált az Istenre, s megbékélt az Ő kegyelmében, az nem a saját butaságaival hivalkodik, hanem csendes bizonyságtevéssel próbálja jóvátenni/helyrehozni azt, amit a saját életében elrontott… Az ilyen alázatos lelkűeknek aztán Isten a megfelelő pillanatban megadja azt a kiváltságot is, hogy rámutathassanak a teremtett világ csodáira: a “magasságos égen” és itt lent a Földön is…
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?