A KESERŰSÉG LEGYŐZHETŐ


„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek…” (Efezus 4:31)

Egy ember, akit megmart egy csörgőkígyó, berohant a kórházba. Az orvostól azt kérdezte_ „Halálos?” A orvos így felelt: „A harapás nem az , a méreg igen.” A harapások, a bántások, melyek másoktól érnek, fájdalmasak és felzaklatóak ugyan, de nem halálosak. Ami megtörténik velünk, általában nem pusztít el, de ami utána történik bennünk, az valóban tönkre tehet. A keserűség olyan, mint a méreg, először a gondolataidat támadja meg, aztán a kapcsolataidat. Újra meg újra előhozza a fájdalmat, amíg az át nem veszi feletted az irányítást, így elrabolva tőled azt a jövőt, amit isten tervezett számodra. Ám ennek nem kell így lennie. A keserűséget le lehet győzni. Isten azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek” (Efezus 4:31). Márpedig, amit ő parancsol, annak megtételéhez meg is adja kegyelmét. Amikor Péter azt kérdezte Jézustól: „Hétszer is meg kell bocsátanom?” Jézus azt felelte: „Még hetvenszer hétszer is” (ld. Máté 18:21-22). Másként fogalmazva: „Bocsáss meg, és bocsáss meg újra és újra, amíg a dolog többé már nem jut a eszedbe és nem zavar.” Mi okozza a keserűséget? A harag, aminek megengedted, hogy beköltözzön gondolataidba. Isten célja a haraggal az, hogy ösztönző erő legyen, ami arra indít, hogy igénybe vedd az ő erejét a problémák megoldására – ha nem így használod, azok nem múlnak el, hanem tartósak maradnak. A probléma megoldása feloldja és elmulasztja a haragot. A harag azonban tartós keserűséggé tud válni, ha folton arra összpontosítasz, amit mások tettek veled. Ez ellenséggé, kritikussá, másokat hibáztatóvá és bosszúállóvá tesz. Azt kérded, valóban megálljt lehet szabni a haragnak? Igen. Isten segítségével képesek vagyunk irányításunk alatt tartani reakcióinkat és viselkedésünket, és halálra tudjuk éheztetni a haragunkat. „A Lélek gyümölcse… önmegtartóztatás” (Galata 5:22-23).

 


„Érezd magad otthon, Uram!”


„…maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)

Ha olyan nagy szükségünk van arra, hogy Istennel mély és állandó kapcsolatunk legyen akkor miért nem keressük? Az egyik ok az, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy Isten emlékszik minden rosszra, amit valaha is tettünk, és kész elítélni minket azért, amit éppen most teszünk. Pedig ez nem így van. Gondolj csak bele, hogy milyen tulajdonságai vannak egy jó barátnak: elfogad olyannak, amilyen vagy, van ideje a számodra, minden találkozás után jobban érzed magad. Isten pontosan azt kínálja neked ma, amit egy barátban is értékelsz: szeretne veled lenni, sokkal inkább, mint amennyire te Ővele. „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” Ha valóban megmaradunk az Ő szeretetében, akkor örömmel telten fogunk távozni, olyannyira, hogy minden nap visszarohanunk majd Hozzá. A megmaradni szó azt jelenti, „otthon lenni” Isten szeretetében, biztosan tudni, hogy családtagként elfogadnak Isten „jó nevű” családjában. Tudod, hogy itt békességet találsz, az Ő jelenléte táplál és gondoz. Ez egy olyan hely, ahol érzed, hogy oltalmaznak, és tudod, hogy az egész világon ez számodra a legbiztonságosabb hely. Ez a megmaradás a legfontosabb kapcsolat életedben. A megmaradásban keresed Istent, vágysz rá, szomjazol rá, vársz őrá, látod őt, megismered, szereted, meghallod őt, és válaszolsz neki. A megmaradás azt jelenti, hogy egyre több helyet kap Isten a tetteidben, a gondolataidban és a vágyaidban. Túl gyakran fordul elő az, hogy annyira igyekszünk tenni valamit Istenért, hogy egyszerűen elfelejtjük élvezni társaságát. Pedig úgy teremtett meg téged, hogy e nélkül nem vagy teljes egész. Ezért írta Dávid: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2).

Ahhoz, hogy otthon érezd magad Isten szeretetében: 1) Neki kell adnod napod első részét. A zsoltáros ezt írta: „…jó reggel kereslek téged…” (Zsoltárok 63:2 Károli). Ha nem tanulod meg, hogy Istennek add a napod első részét, akkor nem valószínű, hogy mélyebb kapcsolatot tudsz kiépíteni Vele. Minden reggel egy előre meghatározott helyen és időben légy Isten közelében, ahol nyugodt körülmények között tudsz olvasni, írni, elmélkedni, Igéjét tanulmányozni, hangosan kimondott szavakkal beszélgetni Vele, és igen, sírni is, ha arra van szükséged. 2) Rá kell érezned Igéje ízére, sőt habzsold élvezettel minden egyes hozzád intézett szavát! Fogadd úgy, amit mond neked, mint az ételt, mint értékes kincset, mint egy szerelmeslevelet! Ne feledd, azért olvasod, hogy találkozz valakivel! A célod nem az információszerzés, hanem a bensőséges kapcsolat. Állj meg, és gondold át jól, amit olvastál! Hadd hatoljon le lényed legmélyére, és számíts arra, hogy Isten kapcsolatba fog lépni veled! Biztosan így lesz! 3) Élő személyként beszélj vele, így hallgasd őt, nem úgy, mintha egy láthatatlan erő lenne. Előfordul, hogy úgy bánunk Istennel, mintha valami titokzatos hatalom lenne valahol „ott fent”. Nem! Ő azt akarja, hogy úgy szólj hozzá, mint egy barátodhoz, meg akarja hallgatni kéréseidet, aggodalmaidat és háládat. Rajta, nyugodtan legyél vele őszinte, és számíts arra, hogy viszonzásul „isteni szikrát”, új látásmódot és bölcsességet ad. Szánj időt arra, hogy csendben megállj előtte! Maradj ott, amíg ki nem alakul a kapcsolat! 4) Írd le gondolataidat és benyomásaidat; ne napi eseményekről szóló naplót, vagy valami irodalmi szárnypróbálgatást, hanem azt, amit személyesen megtapasztaltál az Istennel való járásod során. Beszéld meg vele csalódásaidat! Kérj tőle bölcsességet! Hagyd ott a lapon a kéréseid, amíg iránymutatást nem kapsz. Tartsd szem előtt válaszait! Fegyelemnek hívják ezeket az egyszerű szokásokat, mert erőfeszítés kell hozzá – de a jutalom miatt megéri!

Ha a megmaradás a gyümölcsözés kulcsa, akkor miért nem tesszük meg? Azért, mert 1) azt hisszük, hogy a megmaradás az érzéseinken múlik. Nem, a megmaradás alapja a kapcsolat, nem egy érzés. Valószínűleg ettől most megkönnyebbültél, főleg akkor, ha azt hiszed, hogy mindenképpen valamilyen emelkedett hangulatban kell lenned, amikor időt töltesz Istennel. Ez nem mindig fog bekövetkezni, és nem is szükséges. Megérthetjük ezt, ha a házasságra gondolunk. A megmaradás a hit cselekedete. Azt mondod ki ezzel, hogy jobban értékeled Isten jelenlétét az életedben, mint bármely múló érzést vagy gyors benyomást. Ha azt hiszed, hogy mindig erős érzelmi töltet kell ahhoz, hogy tudd, Istennel voltál, akkor csalódás fog érni, és végül majd azt gondolod: „ez nem nekem való”. Pedig igen! 2) Azt hisszük, hogy megmaradhatunk Krisztusban anélkül, hogy engedelmeskednénk Neki. Jézus azt mondta: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben…” (János 15:10). Az engedetlenség megtöri a Krisztussal való szövetségedet. Megteheted, hogy vasárnaponként érzelmes istentiszteleteken veszel részt, de ha a hét többi napján bűnös életet élsz, sohasem sikerül „megmaradnod”. Az egyik legnagyszerűbb kép a bőséges gyümölcstermésről az, amit az Ígéret Földjére érkező kémek láttak. A Bibliában a szőlő, amelyből a bor lesz, a bőséget jelképezi. „Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon…” (4Mózes 13:23). El tudod képzelni? Két ember kellett ahhoz, hogy egyetlen szőlőfürtöt cipeljen. Hűha! Hallottál már valaha ilyen gyümölcstermésről? Ez a kép lebegjen a szemed előtt! Emlékeztesd magad folyamatosan arra, hogy ez jut mindazoknak, akik hallják Isten Igéjét és engedelmeskednek annak!

 


Mindig a helyes dolgot tedd!


„Igaz ösvényen vezet.” (Zsoltárok 23:3)

George Washington mondta: „Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek.” De ez az, amit tennünk kell, ha olyan jellemet akarunk fejleszteni, amely megtart minket. Nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor a) meg kell fizetni az árát; b) a helytelen dolog sokkal célszerűbb; c) senki sem fogja tudni, csak te. Ezek azok a pillanatok, amikor a jellemed erősödik. Martin Luther King mondta: „A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez?” Az Amerikai Nyílt Golfbajnokság döntőjében Bobby Jones labdája a durva gyepre érkezett, de nagyon közel a sima pázsithoz. Ahogy felkészült az ütéshez, véletlenül megmozdította a labdát. Azonnal a segédekhez fordult, és bejelentette a szabálytalanságot. A segédek nem látták elmozdulni a labdát, sem senki más a lelátóról. Így Jones-ra bízták, hogy vállalja-e a büntetőütést. Vállalta. Később, amikor valaki dicsérte a becsületességéért, Jones így reagált: „Megdicsér egy bankrablót azért, mert nem rabolta ki a bankot? Nem, dehogy is. A golfot mindig így kellene játszani.” Jones aznap egy ütéssel alulmaradva elveszítette azt a meccset, de megőrizte becsületességét. Jelleme annyira közismert volt, hogy az Egyesült Államok Golfszövetsége sportszerűségért járó díját “Bob Jones Díj”-nak nevezte el. Tehát tedd a helyes dolgot, és tarts ki benne! Még ha rövid távon nem is segít előrejutni, hosszú távon meg fog védeni és javadra fog szolgálni. Vagy ahogyan a zsoltáríró fogalmazta: „Igaz ösvényen vezet, dicsőséget szerezve nevének.”
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.