Békesség…


A mai nap imádsága:

URam! Olyan sok a békétlenség ebben a világban… Háborús indulatokról, aljas indokkal elkövetett gonoszságokról tudósítanak minket nap mint nap. Istenem, add a Te békességedet, hogy lelkem egyensúlyban tudjon maradni, s Rád figyelhessek életem minden napján, s tetszésedre élhessek! Ámen
URam, te szerzel nekünk békességet.
Ézs 26,12a
Technológiai újítások korában élünk, melyek alapvetően meghatározzák életünket. Elég, ha csak az autóiparra, híradástechnikára gondolunk. Magunk sem gondoltuk 20-30 éve, hogy életünket ennyire meghatározzák majd a mobiltelefonok, a kompjúterek, az internet mindenhová beszüremkedő valósága. Bonyolult számunkra ez a mostani világ, politikát, gazdaságot is beleértve szinte átláthatatlan… Nem csoda, hogy az “okosok” is csak ötletelnek, s nem találják a megoldást.
Márpedig az idő telik, s nem élhetünk le úgy egy életet, hogy csak várunk és várunk, s majd csak előáll valaki egy univerzális megoldással, amitől az én életem is boldoggá válik. A boldogság titka, hogy az csak úgy tűnik, mintha a külső világban lenne, valójában a tartós boldogság az belülről fakad. A világ nem változik meg egyhamar, de én láthatom a világot másképpen, mert az én személyes boldogságom, kiegyensúlyozottságom, azaz békességem megváltoztatja az én micro-világomat, s ezen keresztül – ha nem is nagyon tudjuk elképzelni -, de még a világot is változtatjuk. Fontos megjegyezni: lelki életünk minősége persze nemcsak emeli, de lefelé is húzhatja a környeztünkben élőket…
Életünk kihívásai – munka, család – adnak épp elég feladatot a hétköznapok sodrásában, s mindenki szeretné ezeket úgy megoldani, hogy az számára sikert hozzon, gyümölcsöt teremjen. Míg a “világ embere” (ez az önző ember szinonimája!) nem törődik azzal, hogy a sikert etikus módszerekkel éri el vagy sem, a hívő ember nem csak hiszi az Istent, de tudja is, hogy az etikátlan eszközökkel elért sikeren soha nem lesz áldás, ezért a kitűzött célt csakis etikus eszközökkel akarja elérni. Érdekes módon, pont azok akik nem hiszik az Istent szokták mondogatni: “A cél szentesíti az eszközt!” Hát nem! Ha ördögi az eszköz, akkor ördögivé válik a kítűzött cél is…

Ami életünkben a legfontosabb – s ahogy öregszünk, egyre inkább belátjuk -, az a békesség. Békesség, hogy őszintén szerettem a nekem rendelt páromat, hogy igyekeztem a tőlem telhetően legjobban nevelni gyermekeinket, hogy szóltam, amikor védeni kellett az igazságot, s hallgattam, amikor kellett… A békesség nem alapérzés, hanem egy bonyolult életegyenlet jobb oldalán álló minősítés. Ezt ugyan mi naponta érezhetjük, de nem mi generáljuk, hanem a JóIsten adja mindazoknak, akik félik és szeretik Őt…

 

Gonosz indulat…
A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Rád tudjak figyelni, s a Te szeretet-akaratodat teljesítsem! Ámen
Ne mondd: Megfizetek a rosszért!
Reménykedj az ÚRban, ő megsegít téged.
Péld 20,22
Mire felnőtté válunk, elég sok negatív érzést is átélünk… haragunk kiváltó okai mindeközben nem kisebbednek! Sőt, kiderül az is, hogy míg gyermekkorunkban beteljesületlen kisebb-nagyobb vágyaink váltották ki bennünk az ellenszenvet, felnőttkorban az igazságtalanság, a jogtalanul elszenvedett hátrány, s mindazon dolgok generálják bennünk az elégedetlenséget, melyet egy szóval így jellemezhetünk: hiány. A hiány az oka: irigységnek és rosszindulatnak, a bántó szavak kőlavináját is ez indítja el… Értjük mi Jézus URunk egész világot átölelő szeretetét, csak… hát… valahol a “szemet-szemért, fogat-fogért”-elvnek is szívesen kibontakozási teret biztosítanánk!
A Mester arra tanít: Ne ez legyen a ti utatok… Hiszen, aki szelet vet vihart arat, s aki kardot fog, az kard által vész el. S bár e kijelentések igazságtartalmát senki nem vonhatja kétségbe, az embervilágban mégis úgy van, hogy háború árán akarják megvenni a békét, s a minél erősebb fegyverben hiszik lelki nyugalmuk biztosítását. Pál apostol büszkén megvallja:”Zsidónak, zsidó, görögnek, görögnek vagyok” – vagyis a cél ‘szentesíti’ az eszközt -, de ebből nem következik az, hogy a krisztusi magatartás is ugyanez lenne! Istennél ugyanis nem az eredmény számít, hanem az, hogy etikusan (az Ő törvényei szerint) értünk-e a célba vagy sem…
Most éppen az atlétika doppingbotrányaitól hangos a média… A látszatfelháborodások felháborítják az embert, hiszen csak bolond hiszi el, hogy a “tour de france”-on egy vajaskenyérrel 20 perc alatt négy hegyet, emelkedőnek(!) is lehet teljesíteni!
Mindennek következménye van: “Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók!” Vagyis a bogáncs, bogáncsot fog teremni, mert a jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, s a jó fa sem terem rossz gyümölcsöt, hanem a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem! Így tanít minket Jézus URunk… S, aki találkozik a Mennyei Atya szeretetével, s nem változik meg az élete, s nem igyekszik minden erejével jóvátenni azt, amit elrontott – az hamisan értelmezi a kegyelmet! Hiszen Zákeus is nemcsak azt adta vissza, amivel megkárosította az embereket, hanem annak a négyszeresét! (A zsidó törvény a kétszeres jóvátételt kívánja meg.) Sajnos azért káromolják a keresztényeket, mert 1) van, aki csak nevében az, de cselekedeteiben nem, s 2) sokan vannak, akik csak a saját üdvösségükkel, a próféciák várásával vannak elfoglalva, ahelyett, hogy felebarátjaiknak a samaritánusává válnának!
Aki “Istennél van”, az nem a saját igazában, hanem Istenben bízik. Őreá hagyja saját “igazának” elbírálását. Tudja, hogy Istennek gondja van az övéire, s azt is megtanulta, hogy semmi nincs ok nélkül… S bár tudja, hogy a rossz folyamatosan újratermeli/újrateremti önmagát, de abban is hisz, hogy a jónak a szolgálata, az “ÚRban való munkálkodás nem hiábavaló!”

 

 

 

Hiteles életért…


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Adj számba hiteles szavakat, hogy Rólad szavak nélkül is bizonyságot tehessek! Ámen

“Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan… Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert azaz Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, ert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetek legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Mt 5,33-37

Aki sűrűn, mindenre esküszik (azaz esküdözik) nem lehet hitelt érdemlő ember. Sokan támogatják meg kijelentésüket a Jóisten nevével, ezért egyesek azt vallják, hogy nem szabad esküdni semmire sem… Talán igazuk is lehetne, ha a marslakókról lenne szól, de a földön lakó embernek – hívő vagy sem – érdemes a világot a maga valóságában látnia, ismernie. Sajnos az embervilág nem olyan egyedekből áll, akikre az lenne a jellemző, hogy a kimondott igenük/nemük igen vagy nem lenne… A tapasztalat épp az ellenkezőjét mutatja, közéletben, magánéletben egyaránt.

Helytelen lenne a mi gyakorlatunk is, amikor esküt teszünk, s azt mondjuk “Isten engem úgy segéljen!”? Semmiesetre sem. Isten nevét “felhasználhatjuk”, sőt segítségül is kell hívnunk akkor, amikor erőnkön felüli feladatok előtt állunk… Gyülekezet vagy egyház vezetése (lásd az illusztrációt!), házasságkötés, az élet fontos állomásainál Istenre hagyatkozni, esküt tenni, azaz Istentől kapott lehetőségnek tekinteni az adott feladatot azt jelenti, beismerem, hogy Isten nélkül nem tudok megfelelni az elvárásoknak… Éppen az Isten segítségével kimondott igenem teszi lehetővé, hogy ember maradhassak, hogy helyén maradjon az eszem, s a szívem…

S mi az ami a gonosztól van? Az esküdözés. Amikor Isten nevével akarunk hitelt szerezni szavainknak. Szavaink hitelét azonban cselekedeteink adják, helyesen cselekedni pedig csak akkor tudunk, ha Istent féljük és szeretjük…

 




Jézus…


A mai nap imádsága:

Megváltó Krisztusom! Emberré lettél értünk, pedig Isten vagy. Mi pedig emberlétünkbe szorítva kísértetünk az ősrégi vággyal, s “olyanok akarunk lenni, mint Isten”. Add Uram, hogy alázattal felismerjük, hogy egyedül Te vagy az út, az igazság, s az élet! Ámen

Jézus mondja: Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
Jn 5,22-23

Első évszázadai a kereszténységnek – a túlélésért való küzdelem mellett – többek közt azzal is telt, hogy próbálták megfogalmazni: Kicsoda Jézus Krisztus? Nos, a kérdésre a válasz csak látszólag káté-egyszerűségű, hogy: “Isten Fia”… Istenfiúságának minőségét dogmákba szorítani még ma is merész vállalkozás, hiszen ami keveset megtudhatunk Őbelőle – hit által – az is csak titok.

Ha Isten Egy – márpedig ezt valljuk -, akkor hogyan testesülhet meg az Isten egyharmada Jézusban? Esetleg a megüresedés-elméletet (kenózis) vallóknak lenne igazuk, akik azt tartották, hogy csak a János keresztségétől szállt le Jézusra az isteni Lélek? S akkor félig Isten, félig ember volt? Évszázadokon át vitatkoztak ezen az óegyházi atyák, s vaskos könyvek teltek meg gondolataikkal, ma is komoly munkát adva a patrisztika tudományának… A végeredmény józanságra int: Jézus Krisztus valóságos Isten, s valóságos ember – azaz Ő megmarad az idők végezetéig titoknak, az Isten Titkának (mysterium Dei). Majd akkor és ott, úgy láthatjuk és ismerhetjük meg Őt, ahogyan Ő ismer most minket…

Számtalan antropomorf elképzelés született meg az elmúlt kétezer esztendőben Jézusról. Ezek egy része csak a szektás gondolkodás számára ‘érthető’, melyek mértéktelen túlzásokba esve hangsúlyozzák az ’emberit’. Ha Jézus Isten – márpedig ezt valljuk -, akkor Jézust belepréselni a ‘jóbarát’-i, a ‘haver’-i kategóriába enyhén szólva is ellentmondásos, de leginkább értelmezhetetlen.

Mivel az emberek nagy része az ismert kliséken – pl. “nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj” vagy “valaminek azért lennie kell” – túl nem sokat tud mit kezdeni az Isten-fogalommal, és szinte végképp nem tudja ‘értelmezni’ a Szentlelket sem, ezért minden erejével a Krisztusba kapaszkodik – ami nem baj, sőt létfontosságú(!) -, de eközben belesik az emberi gondolkodás vermébe, s olyan megmosolyogtató szó-szülemények kerekednek ki belőle, mint pl. a “Jézuska” vagy olyan vallási “szakzsargon” jön létre általa, melyet a hétköznapi ember nem, csak a ‘beavatottak” szűk köre ért. Ha azonban Jézus Krisztus a Megváltó, akkor Ő nem “Jézuska”, de nem is haver…

Mit jelent tehát a keresztény hétköznapok gyakorlatában tisztelni a Fiút? Elsősorban illik ismernünk a jézusi tanítást, s igyekeznünk kell aszerint is élni. Nem csak azért, mert cselekedeteink alapján ítéltetünk meg, hanem azért, mert a szeretet folyamatos gyakorlata nélkül nincs lehetőség az istenismeret gyarapodására…

 


Szerénység…


A mai nap imádsága:

Uram! Versengő világban élünk, s héha magam is be-beállok a versengők közé. Kérlek vedd ki életemből mindazt, ami hitvány, s plántáld belém mindazt, ami épít engem, s a Te országodat is! Ámen.

   
Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság. Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is ártatlan, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, (jórahajló), irgalommal és jótékonysággal teljes, nem kérkedő és nem alakoskodó. Az igaz élet magját békében vetik el a békeszeretők.
Jakab 3,16-18

Belelapozva a históriás könyvekbe hamar megállapítható, hogy az emberiség történelmét a versengés és békétlenség fonja egybe… Az is gyorsan kiviláglik, az irigység egyidős az emberrel. Már Káin is irigykedett Ábelre, sőt irigysége olyannyira eluralkodott rajta, hogy józan ítélőképességét elveszítve meg is ölte öccsét. S ha jól belegondolunk ebbe a történetbe, akkor az első négy ember példa-történetében is meglátható, hogy a világ legalább egynegyede – akkor is meg ma is – irigykedik, s ha nem is gyilkos, de a másik egynegyed-világ életét megkeseríti, gonosz élősdiként kizsákmányolja. Nem csoda tehát, hogy nem honol béke a világban.

Ha az emberszívben irigység uralkodik, akkor nyilvánvaló, hogy az ember alkotta közösségben is a békétlenség lesz a mérvadó. Tény, hogy minden korszaknak megvannak a maga versengői, s békétlenkedői, de az is tény hogy mára a tisztességtelenség a gyors piaci siker hallgatólagos tartozékává vált, s a spekuláció, mások jóhiszeműségének gátlástalan kihasználása pedig a határozottság köntösébe bújtatott elfogadható célratörő magatartás. Csak amikor mindez globális mértékűvé duzzad, s már mindenki csal és megtéveszt – akkor válik igazán láthatóvá a “hatás”. Ugyanakkor azt is megtapasztaltuk a huszadik század végére, hogy mivé válik az ember, ha folyamatosan ilyen versenylázban ég – elég csak a pszichoszomatikus betegségek hatványozott emelkedésére gondolnunk, mely az utóbbi évtizedekben komoly fejtörést okoz az orvosoknak.

“Meg minden más hitványság”… Jakab nem is fecséreli a szót a felsorolásra! Ha csak arra gondolunk, hogy mennyi hitvány módon megszerkesztett/elkészített ún. tartós fogyasztási cikk keserítette meg életünket az utóbbi egynéhány évben, akkor nyugodtan elmondhatjuk: minden egyre csillogóbbá vált, de a reklámos ragyogás alatt hitványság lappang. Pedig mindezekért komoly pénzösszeget fizettünk ki(!), s akkor még nem is említettük azokat az emberi “hitványságokat”, melyeket nap mint nap kapcsolati rendszereinkben vagyunk kénytelenek megélni: csúsztatás, magyarázkodás, sőt rebbenéstelen szemmel össze-visszahazudozás.

Mindezekkel szemben áll az a bölcsesség, ami felülről származik: Ez szerény és jórahajló, mentes a szokásos “hétköznapi agressziótól”. Aki erre nyitogatja szívét és lelkét, az megtapasztal egy másfajta életminőséget. Ebben nemcsak a harmónia honol, de az élet magja is kikel belőle..

 


Üdvösség…


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts úgy élnem napjaimat, hogy megfeleljek teremtői akaratodnak, s életem minden dolgával magam és mások lelki épülését szolgálhassam! Ámen

…félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.
Fil 2,12a-16a

Ki az, aki legalább egyszer életében ne ámult volna el a nyári csillagos égbolt láttán? Tudós csillagászok tízezrei szentelték/szentelik egész életüket a firmamentum kémlelésére, hogy megértsék a csodát: hogyan, s miként szórta szét jókedvében a JóIsten számtalan milliárdnyi égi szentjánosbogarát, hogy aztán megintcsak jókedvében galaxisokba, metagalaxisokba rendezze…

S mi az ember, ha nem por? Bizony “porból vagyunk, s porrá leszünk”! Ugyanolyan porból vagyunk, mint a csillagok, ugyanolyan atomokból áll össze testünk, mint a világegyetem többi dolga, s lám mégis különbek vagyunk, mert lelket is lehelt belénk az ÚRIsten. Ez a lélek pedig kívánkozik a Teremtője után, bár sokszor ez nem tudatosul bennünk, csak azt vesszük észre a mindennapok zakatolásában, hogy valami igen-igen hiányzik… Ez nem más, mint az Istenbe-oltott élet, amely az üdvösséget munkálja.

Akárhogyan is élünk, csak idő kérdése, hogy ne vegyük észre, ki kell mennünk ebből a világból. Az Örökkévaló jól kigondolván egész életutunkat, nemcsak sok örömet, de bánatot és szenvedést is beleszőtt, hogy ha egyszer el kell hagynunk ezt a földi létet, akkor azért annyira ne fájjon, hogy mindent itt kell hagynunk…

Évekkel ezelőtt megismertem egy Tatáról elszármazott majd hazatelepült sváb házaspárt, ahol a férj gyógyíthatatlan betegséggel küszködött. Gyermekeik Németországban éltek, ott élték le életük túlnyomó részét, de valami mégis hazavonzotta őket, mert a szülőföld ereje ilyen órási: nem lehet ellenállni neki: Otthonunk lehet az a hely, ahol mi ismerjük a fákat, de a szülőföldünk csak az az egyetlen hely, ahol a fák is ismernek minket… A beteg férj fantasztikus kitartással egymaga felújított egy kis családi házat – mintaszerűen, mindennek helye volt/lett benne! S amikor minden készen volt – elhunyt… Felesége nemsokkal ezután visszaköltözött gyermekeihez.

Akkoriban nem igazán értettem, miért volt ez a óriási küzdelem a felújítással? Ma már tudom: G. bácsi úgy akarta itthagyni ezt a világot, hogy mindent elrendezett maga körül. Belesimulni a Teremtő Mennyei Világába ugyanis csak akkor tudunk, ha magunk is “rendben vagyunk”. Törvény, hogy rendetlenül nem juthatunk el Őhozzá, ezért kell, hogy Valaki “megigazítson” rendbeszedjen minket – ennek valósága az Evangélium Krisztusa…

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.