ELVÁLASZTHATATLANOK


Nyári konferenciáink egyikének befejező morzsaszedegetésen (amikor a résztvevők megosztják egymással az együtt töltött idő élményeit) valaki megrendülten közölte: Soha nem gondoltam, hogy Jézussal ilyen közelségben lehet élni.

Igen, ráérzett a keresztyén lét eszenciájára: Jézussal lehet szoros kapcsolatban élni.

Sőt! Csak így érdemes élni: Jézus Krisztussal elválaszthatatlan kötelékben!

Dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„Egyik tanítványa, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.” Jn 13,23

 

Gyökereink

Írta: Előd Erika

Hallottam a hírt: a Margit-szigeten néhány öreg fát ki kellett vágni, mert az árvíz miatt meglazult, és felpuhult talajban már nem tudtak megkapaszkodni.

Az embernek is be kell gyökereznie valahová: családba, hazába, gyülekezetbe. Kivándorolt emberekről olvastam, hallottam, hogy nem tudnak igazán begyökerezni egy (vagy az) új hazában: gyökérsérültek maradnak.

A hívő ember Krisztusba gyökerezhet be, Őfelé nyújtva gyökereit. Mint ahogy a fa a folyóvíz felé nyújtja gyökereit, hogy a vízzel együtt a táplálékot is fel tudja szívni.

„Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.” (Kol. 2,7)

 

GYÖKÉRTELENÜL


Az idei tavasz és nyár bőséges égi áldásokban részeltetett bennünket, ami sok helyen áldásból átokra fordult. Ahol nem súlyos csapásként jelentkezett, még ott is növelte a verítékkel végzett munka terhét. A vizes gabona nehezen és kevésbé ért be, kaszának és aratónak nagyobb erőfeszítéssel jár szép rendet vágni. S nem csak a kultúrnövények nőnek nagyra az égi öntözéstől, de az átkos tövis, bogáncs s minden gyom, amelyik a kapást is gyakoribb munkálkodásra kényszeríti. A virágok királynőjének, a viruló rózsáknak tövében is felüti fejét tyúkhúr, gyermekláncfű, perje, madársóska, és mindent behálózó tarackosok.

Ha még kiskorában gyökerestől el nem távolítjuk, hatalmasan szétterülő, mindent elborító bokorrá burjánzik. S ha csak a földfelszín felett megjelenő hajtást szakítjuk le, de gyökerét földalatti rejtekében meghagyjuk, a felszín megtisztul ugyan, de a gyökér mind jobban megerősödve, egyre mélyebbre és messzebbre terjedve, még több hajtást sarjaszt. Ha azonban sikerül gyökerestől eltávolítani, örömmel tapasztalhatjuk, egy-egy gyökérhúzással milyen nagy terület válik pillanat alatt tisztává. Rózsáink pedig virágpompájukkal, csodás illatukkal hálálják meg, hogy megszabadítottuk őket a kártékony élősködőktől.

Így van ez a bűnnel is. Életünk olyan, mint a fertőzött talaj. A felszínen láthatóvá váló, szerteágazó istenidegen megnyilvánulásaink sokszor a mélyen meghúzódó, erős gyökér burjánzó hajtásai. Ha csak a felszínt igyekszünk gyomtalanítani, akkor újra és újra megjelennek életünkön, lekötik figyelmünket, elszívják energiánkat, miközben a mélyben meghúzódó gyökér egyre erőteljesebb és kezelhetetlenebb lesz. Ezért van nagy szükség a gyökerek feltárására, a gyökeres megoldásra.

Istenünk tökéletes kertész. Jól ismeri, hogy a felszínen megjelenő torzulásaink milyen gyökérből táplálkoznak, hol kell keresni forrásukat, hogy azt kiirtva gyomtalanítsa, tisztogassa, s ezáltal virulóbbá és gyümölcsözőbbé tegye életünket.

Partinka Klára / Nagyatád

Jézus: „A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek.” (Lk 3,9)

 

“Ha valaki szól, mintegy Isten Igéit szólja; ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád, hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által.”

1 Péter 4,11

Csak hittel

Belefájdulhat néha a fül is,
ha nem LÉLEKTŐL ihletett szavad.
Hallgatni lehet hitetlenül is,
de prédikálni csak hittel szabad!

 

ÖRÖKKÉVALÓ ISTEN, MENNYEI ATYÁNK!
Hálás a mi szíyvünk, hogy nekünk adtad Igéidet a JÉZUS KRISZTUS által, s azzal is megbíztál, hogy követségben járjunk Érte. Kérünk, újítsd meg az Ige hirdetőit, ébreszd fel néped általuk és használj a bizonyságtévő szolgálatban bennünket is. Adj szívig érő Evangéliumot, minden helyen nagy Neved dicsőségére!
Ámen.

 

 

HALÁLFÉLELEM NÉLKÜL


Varanasit, az Indiában halál városának is nevezett helyet és az ott élőket mutatta be egy dokumentumfilm a televízióban. A város arról nevezetes, hogy aki ott hal meg – a hinduk hite szerint –, az kikerül a reinkarnáció körforgásából. Ezért az életük végét váró idős emberek – sokszor családtagjaikkal – odaköltöznek, és még siettetik is halálukat azzal, hogy sem ételt, sem italt nem vesznek már magukhoz.

Bár keresztyénként számunkra elfogadhatatlan a hinduk hite, élet- és halálszemlélete, mégis elgondolkodtatott az, amit az egyik, halálát váró idős ember válaszolt a riporter halálfélelemre vonatkozó kérdésére. A műsor készítőjét ugyanis meglepte az, hogy Varanasiban nem félnek az emberek a haláltól, ugyanakkor a keresztyénnek mondott Európában a halál tabu téma, és annyira félelmet keltő, hogy sokszor még a tényét is tagadni próbálják. Az idős ember is elmondta, hogy azért nem fél a haláltól, mert hite szerint már most istenével él együtt, és kilépve az újraszületés körforgásából, vele tölti majd az örökkévalóságot. Az európaiak félelmét pedig azzal indokolta, hogy már nem élnek bensőséges kapcsolatban istenükkel.

Valóban, a keresztyénnek nevezett Európában a vallásos, vagy sokszor vallástalan tömegek már nem ismerik Jézusnak életükre és halálukra adott ígéreteit. Így, ígéretek nélkül nincs számukra vigasztalás, bátorítás, kapaszkodó. Ha pedig az ember nem él személyes kapcsolatban Istennel, hanem csak egy halvány sejtése van arról, hogy „talán, valahol, valaki létezik”, akkor ez inkább félelmet kelt, minthogy megszelídítené a halál riasztó voltát.

Ezért mi, akik Jézus Krisztusban a valóságos és élő Istent ismerhetjük, legyünk tudatában annak a kiváltságnak, hogy az egyetlen Igaz Isten beváltja ígéreteit mind életünkben, mind halálunkban.

Horváth Mária / Pécel

Isteni bíztatás: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

 

“…mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé…”


(1Kor 9,12b)

Miután Pálnak a damaszkuszi úton megjelent a mennyország Ura – bár attól kezdve a missziónak szentelte életét -, továbbra is gondoskodott saját maga eltartásáról. Tanult mestersége, a sátorkészítés, nem vált fölöslegessé, hanem beépült új életébe is. A kisiparos munkájának alapfeltételei közé tartozik, hogy legyen egy megfelelő he-lyiség, ahol dolgozhat, legyenek megbízható beszállítói; jó minőségű nyersanyag, fel-szerelés és biztos felvásárlói kör álljon rendelkezésére. Emiatt aztán már abban az időben is nagyon körülményes lehetett vándor-vállalkozónak lenni. De Pál nem a nehézségeit látta ennek az életmódnak, hanem a kihívásait és az áldásait. Hiszen nem az evilági elismerésért és meggazdagodásért lett “kisvállalkozó”, hanem hogy semmi ne akadályozza az evangélium terjedését, az anyagiak hiánya sem. Látta a láthatatlant, és feljebb becsülte azt minden társadalmi vagy egyházi pozíciónál.

Pál apostol életmódja mintaértékű. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv a Bibliában elismerőleg szól Lídiáról, aki üzletasszony volt, és támogatta a közösséget. Manapság Oroszországban, ahol nagyon alacsony az életszínvonal, evangélikus teológusok vállalják, hogy a teológiai képzés mellett elsajátítanak egy mesterséget is, mert a szegény gyülekezetek képtelenek lennének eltartani őket.
A Megváltónak az sem esett nehezére, hogy megmossa a tanítványok lábát. Van-e annyira drága számomra Krisztus, hogy a “piszkos munkát” is vállalom érte, azt, amit méltóságomon alulinak érzek, és legszívesebben másokkal végeztetném el. Sablonos, unott vagy éppen kényelmes a hívő életem?
Pál prédikált és kisiparos is volt egyidőben. Belemerült hivatásába, mégsem merült ki. Manapság sok hívő fiatal kiég a lótás-futásban, mert nem szán elég időt az elcsendesedésre. Aki pihenést nem ismerve agyondolgozza magát, korán kel és későn fekszik, annak munkájára a 127. zsoltár a hiába bélyeget ragasztja. Egy finn ismerősöm mesélte, hogy hívő barátja megkérdezte tőle:
– Te Leif, nem volna egyszerűbb, ha hinnél Isten létében?
– Milyen kérdés ez? – csodálkozott Leif. – Hát te tudod, hogy szeretem az Urat.
– Csak azért kérdem, mert ha tényleg úgy lenne, akkor rá is hagynál valamit – mondta a másik.
Uram, áldott légy a Tőled kapott tanulási és szolgálati lehetőségért! Segíts minde-nemet kamatoztatnom a Te dicsőségedre. Ámen.
(R. Szabó István)

 

Szárnyas idő

 

<!–

–>

Írta: Benedek Csilla
Mintha most kezdtük volna a 2014-es évet, amibe nagy tervekkel, feladatokkal indulhattunk; hiszen egy év olyan hosszú idő, és mennyi lehetőséget kínál! A naptárra nézve ébredünk rá, hogy már túl vagyunk az év felén, leérett a cseresznye, a meggy, aranysárgán mosolyog a kajszi a fán, és már a nappalok is rövidülnek. Mintha minden év rövidebb lenne az előzőnél! – állapítjuk meg, bár tudjuk, hogy ez nem igaz. Amikor Isten engedi ezt az érzést megfogalmazódni bennünk, akkor azzal az idő múlására szeretne figyelmeztetni. Egyik énekünk is az álomként repülő szárnyas időre utal, és int is: „El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van, csak volt.”
Mi úgy véljük, hogy a holnapi és a holnaputáni nap is olyan lesz, mint a mai, ezért nem vesszük nagyon komolyan az elmúlás veszélyeit. Pedig valószínű, hogy a holnap már nem kínálja fel azokat a lehetőségeket, amit a mai. S akkor fájni fog majd minden eltékozolt idő, amit igyekeztünk csak megúszni, de nem megélni!
Jézus tanácsa:
„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok! (…) Azért legyetek készen ti is…” (Mt 24, 42-44)

 

Kategória: Heti | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.