Igazság…


A mai nap imádsága:
Istenem! Engedd, hogy igazságodat megismerve békességed eszközeként szolgálhassak Neked! Ámen

Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Ők ezt kérdezték tőle: “Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?” Jézus így válaszolt nekik: “Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
Jn 8,31b-34

Más dolog az igazság tanítványának lenni, s megint más dolog tanítani az igazságot. A zsidó írástudók ugyanis meg voltak győződve arról, hogy az igazságot a tanítják – a Tóra, azaz a törvény alapján. Éppen ezért a Jézussal folytatott dialógusuk az egymás mellett elbeszélés klasszikus esetét valósítja meg: Jézus az isteni szabadságról szól, a farizeusok pedig automatikusan a politikai szabadságra gondolnak. Mire másra gondolhatnának, hiszen folyton a függetlenségükért harcoltak? A zsidó indentitástudatból – mely a Tórára alapoz – fakad, hogy Isten és ember között nincs, nem lehet még egy másik ember, se király, se közvetítő pap, senkisem – ugyanis Isten az embert szabadnak teremtette. Ez valóban nemes gondolat, mely azonban minden istenteremtette emberre kell hogy vonatkozzék, nemcsak Ábrahám utódaira. Márpedig a zsidó vallási szélsőségesek (farizeusok, szadduceusok) úgy gondolták akkortájt, hogy ez a fajta szabadság csak a törvény népének “jár”…

Jézus világosan elmondja: aki a bűnt cselekszi, az a bűn szolgája. Bűn pedig az, ha valaki nem ismeri el az Isten igazságát. Pilátus cinikus kérdése: “Mi az igazság?” – csak a zárt politikai rendszerekben bír érvénnyel, Isten igazsága AZ igazság azonban egyetemes! A szeretet isteni igazsága az egyetlen igazságosság a Földön, az összes többi részrehajló, s magában hordozza egy újabb igazságtalanság csíráját.

Jézus szabadságot ígér azoknak, akik megtartják igéit, azaz tanítását betartják. Jézus tanítása pedig nem más, mint a szeretetben való szolgálat, a békesség követeiként. Ezt a méltóságot nem írja felül semmiféle nemzetségtáblázat, se emberi törvényeskedő magyarázat. Jézus tanítása éppen ezért a zsidó szélsőségesek számára elfogadhatatlan volt. Ezért el is határozták, hogy végeznek Vele – ahogyan az Írás mondja: “A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt.” – Lk 22,2

 

Megtérés…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy a Téged követők élete valóban tükrözze mindeneket átfogó szeretetedet, s add, hogy békesség költözhessen mindannyiunk szívébe! Ámen



A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
Mk 6,12

Jézuskorabeli, s mai tanítványok feladata egy és ugyanaz: téríteni! A “Térjetek meg, különben elkárhoztok!”-féle agresszív meggyőzésből azonban minden jóérzésű embernek elege van. Joggal. Az ugyanis nem lehet jézusi térítés, hogy: “Megtérsz vagy meghalsz!” csakis erődemonstráció. Ez azonban nem az Istené – Neki ugyanis nincs szüksége erre, hiszen a teremtettsége elég jól bemutatja az Ő nagyságát és hatalmát – hanem a hatalomtól megszédült emberé. S ez a “hatalmi” ember-típus a történelemben be is mutatta pusztító erejét: civilizációk kiirtásában, atombombák ledobásában – ma éppen Hirosima-emléknap van -, igazságtalan háborúkban vagy a másik totális ellehetetlenítését célzó gazdaságpolitikában.

Sokan gondolják úgy, hogy a vallás feladata a bűn elleni harc. A bűn gravitációja ellen lehet küzdeni, de nem sok értelme van. Nem lecsapolni kell a bűn “mocsarát”, hanem elkerülni! Nem ijesztgetni kell az embereket, s úgy nevelni őket, hogy állandó bűntudatban éljenek – nem is gondolnánk hány vallással megnyomorított ember él közöttünk(!) -, hanem fel kell bennünk ébreszteni, rá kell(ene) vezetni őket az istenteremtette élet szépségeire. Az élet ugyanis szép! Nagyon szép… úgy, ahogyan az Isten azt eltervezte, s megálmodta. Ha valaki tisztán él, akkor naponta felfedezheti az őt körülvevő Isten gondviselésének számos jelét, melyek mind a teljesség felé emelik. Isten szeretete nemcsak kiemel egy pillanatra, de folyamatosan nevel és növel is…

Akik a növekedés/gyarapodás csodájának részesei – őket nevezi Pál “Isten fiainak, akik megjelenését sóvárogva várja a világ” -, ők hirdetik valójában az Istenhez-fordulás jó hírét. Az Egyház üldözésének első évszázadaiban óegyházi atyák komolyan figyelmeztették a mártíromságra “túlságosan is kész” első krisztuskövetőket, hogy nem a mártírhalál (a mártír szó jelentése: vérrel pecsétel meg) a legkívánatosabb és leghatásosabb módja az evangélium továbbadására. Az ember ugyanis kész meghalni a nemes célkért, de az élet értelme nem a halál, hanem az Élet maga!

Az Istenhez vissza-, odafordulást Bibliánk megtérésnek nevezi. Ez egy meglehetősen komplex folyamat, melyben a legfontosabb tényező Isten vonzása. Aki megfordul, visszafordul Istentől távolodó életéből – akár csak egy pillanatra is – az észreveheti Isten szeretetének vonzását, s ez döntésre visz benne sok mindent… Ebben a szakrális pillanatban elhatározhatja, vajon akar-e még közelebb kerülni Teremtőjéhez, akarja-e megismerni önmagát az Élet isteni láncolatában, akarja-e életét Isten közelében élni vagy sem. A választ mindenki a szívébe zárja, s aztán bensőségesen, elkötelezettségben, s az Istentől jövő szenvedéllyel elkezdi keresztény vándorútját…

 

Szabadulás…


A mai nap imádsága:
Uram! Vedd el terheimet, légy erősségem minkor! Ámen.

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.
Ézs 38,17

Elvégzendő feladatok, szorongató határidők, hiányzó idő és energia… Ki ne ismerné ezt a helyzetet? Azt a nyomorúságos érzést, amikor ezt mondjuk: “Összecsaptak a hullámok a fejem fölött!” Gyorsuló konkuráló világunkban egyre többször nem is a külső körülmények (megélhetési nehézségek, munkanélküliség, romló szociális helyzet – persze azok is) hanem belső dolgaink általános rendezetlensége a kiváltó okai keserűségünknek. Először csak lélek tűr és kesereg, azután a test is “beáll a sorba és szenved”. Vannak, akik megértik sorsuk testbeszédét, a betegségek “üzenetét”, s megállnak, elgondolkodnak s elkezdenek Istenre figyelni, de sokan vannak olyanok is, akiknek a tragédia sem elégséges jel…

Aki meg(ki)menekült, az tudja igazán mit is jelent a szabadulás, s milyen édes a szababadság íze. Aki átélte az újrakezdés, s jóvátétel ritkán visszatérő lehetőségét, aki le tudta tenni nyomasztó terheit Isten elé, az érti igazán Ézsaiás mondatait: “megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet”. Az újrakezdés nem azt jelenti, hogy ott folytatom, ahol abbahagytam, csak közben tartok egy kis “bűnbánati szünetet”, hanem azt: újra kezdhetem… Azt gondoltam, hogy már nincs több lehetőségem, s kiderült hogy mégis! Az elveszettnek hitt mérkőzésemet mégis tovább folytathatom – ez az Isten kegyelme.

Sokan hisznek a felszínes szlogenekben, s magukénak vallják: a siker az ügyesség és rátermettség dolga… csak megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenni -, s akár még én is lehetek az a megfelelő ember. A siker többnyire nem “kártyaállás” dolga, hanem többnyire lélekölő kompromisszum-kötések sorozata. A “valamit valamiért”-elv itt nagyon jól nyomon követhető! A siker azonban önmagában még nem gyógyír. Akkor igazi örömforrás, ha etikus módon értük el, s van kivel megosztani. Ha csak irigyei vannak a sikeres ember(ek)nek, vagy haszonleső örömködő haverok, akkor hiába a siker, boldogtalan marad a “csúcson” álló ember.

Az alázatosságot manapság gyakran keverik az alázkodással, amit a gyengeség jeleként értékelnek. A hívő ember nem alázatoskodó, éppen ellenkezőleg! Gerince mindig egyenes, mert soha nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik.

 

Tekintetünk…


A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem szereteted fényét, hogy világíthassak másoknak és magamnak is! Ámen

“Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lk 11,33-34

A színszimbolikában az arany, a piros, az ezüst, a fehér az ún. isten-szín. Ezért látjuk az ikonokon az Atyaisten palástját pirosnak, ezért látjuk a klasszikus Mária-ábrázolásoknál, hogy kék ruhája alatt ott a piros blúz, hiszen szíve alatt hordozta az “istenit”… A fenti színek erőteljesen megtalálhatók a tűz, a gyertya lángjában is, s természetesen a napban, mely utóbbi az egyik legfontosabb jelképe az Istennek – gondoljunk csak Jézus kijelentésére: “Én vagyok a világ világossága”. Szemünk pedig, mellyel az információk nyolcvan százalékát szerezzük az ÚRIsten által alkotott valóságos csoda, mellyel nemcsak a energiahullámok látható részét érzékeljük, de ugyanakkor tükröződik benne egész emberségünk. De nemcsak az, az embertelenség is sugározhat a szemből. Akinek pedig van szeme erre, az látja ezt is, azt is – ezért nagyon fontos, hogy “Láss, ne csak nézz!”… Nyilvánvaló az is, hogy a szem csak azt tükrözheti, ami a lélekben van. Ha lélek gonosz, önző, vagy éppen zavaros – a szem is ilyenné válik.

A lámpás világít, irányt mutat. A lámpás persze nem reflektor, s aki tartja/viszi az így nem rivaldafényben áll, hanem szolgálatot teljesít, kiváltképp azoknak, akik a sötétségben botorkálnak.

Ez a mostani elektromos-digitális világ tobzódik a fényben, megzavarva ezzel az élővilágot – éjszakai madarakat, rovarokat. Ami pedig az emberek szempontjából érdekes, hogy szinte nappali ragyogást kapott a gagyi, az értéktelen, ami rombolja az egyént, s a társadalmat. Alkohol-, dohány-reklámok világítanak bele nemcsak a szórakozónegyedek éjszakáiba, de a varázsdoboz apró lámpácskáinak varázslatos villogása (televízió!) is erősíti a lélek erózióját… Mára eljutottunk oda, hogy felszín, a látszat sokkal fontosabb, mint a tartalom, sőt a “forma”, a “stílus” vált a lényegivé…

Ha valaki mégis azt gondolná, hogy a lelket be lehet csapni, akkor nagyot téved! A lélek Isten által belénkplántált ősmozgásait nem lehet kijátszani. Lehet, hogy nem rögtön, de végül minden úgy történik, ahogyan a JóIsten azt az Ő tökéletes rendjében elképzelte: A jó is, meg a gonosz is elnyeri méltó jutalmát – ahogyan a Mester tanítja -, már itt a földi életben is.

Az Isten fénye, a szeretet lámpása mindig utat mutat. Nincs olyan helyzet, amiből ne lenne kiút. A “Nincs más alternatíva!” sarokbaszorítós érvelése azok igazsága, akiknek szemében “más tüzek égnek”… A keresztény embernek mindig van jobb megoldása, mert ez a jobb nem az övé, hanem fölülről jövő, s ezért fogadják el még azok is, akik nem törődnek a “fenti” dolgokkal…

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.