A HIT HÁROM IGEIDEJE

 

„De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” (János 11:22)
Amikor bátyjuk, Lázár meghalt, Mária és Márta Jézusért küldtek. Figyeld meg a hit három igeidejének működését ebben a történetben. Először: múlt idő. Összetört szívvel ezt mondta Márta Jézusnak: „…ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21). Ezt hívják „bárcsak” hitnek. Ilyeneket mondunk: „Bárcsak Jézus ide­jében éltem volna” vagy „Bárcsak egy bizonyos személy imádkozott volna értem”. A „bárcsak hit” temetést tervez, nem feltámadást. Másodszor: a jövő idő. Amikor Jézus azt mondta Mártának, hogy Lázár újra élni fog, Márta így felelt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon” (János 11:24). Ezt hívják „majd egy napon” hitnek. Azok, akiknek „majd egy napon” hitük van, szívesen énekelnek a mennyország arany utcáiról. Náluk minden a jövőhöz tartozik. De ha hiszel Krisztusban, ismerned kell a jogaidat, kiváltságaidat, és a rád ruházott hatalmat – már most! Ha tisztában vagy mind­ezekkel, a szemléletmódod elkezd megváltozni. Végül: jelen idő. Márta ezt mondta: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.” Ez a „most is” hit. Bármin is mentél keresztül, Istennek van hatalma arra, hogy újra felemeljen, feltámasszon. Lehet, hogy elváltál, elvesztetted a munkádat vagy az otthonodat, le­het, hogy makacs, rossz szokásokkal küzdesz, lehet, hogy állandó kudarcérzéssel élsz. Nem számít. „Most is” – Isten kegyelmével és erejével ki tudsz jönni ebből, és új életre tudsz kelni. Reményeid és álmaid be tudnak teljesedni. Csak annyit kell tenned, hogy imádkozol, és behívod Jézust az élethelyzetedbe.

 

 

Adakozás – öröm vagy üröm?


„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)

A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).

Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.

Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!

 

 

Ő JELEN VAN

 

„Isten… mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsoltárok 46:2)

Randy Reid 34 éves építőmunkás egy csaknem elkészült víztorony tetején hegesztett Chicago külvárosában. Melissa Ramsdell tudósítása szerint Reid lekapcsolta magát a biztosítókötélről, hogy elérjen néhány csövet, amikor egy fém szállítókosár megcsúszott, és meglökte az állványzatot, amelyen a munkás állt. Az állvány megbillent, és Reid elvesztette az egyensúlyát. 33 méteres zuhanás után egy szemétkupacra esett, épp csak megúszta, hogy nem kövekre és építkezési törmelékre zuhant. Egy másik munkás felhívta a mentőket; amikor azok kiérkeztek, Reid eszméleténél volt, mozgott, és a fájós hátára panaszkodott. A zuhanás láthatóan nem vette el Reid humorérzékét! Amikor a mentősök hordágyra tették, hogy a mentőbe vigyék, Reid egyetlen dolgot kért: „Csak le ne ejtsenek!”. Az orvosok később megállapították, hogy a balesetben csupán Reid egyik lába zúzódott. Néha mi is Randy Reidre hasonlítunk. Isten megvéd minket a harmincméternyi zuhanás ártalmaitól, mi mégsem tudunk bízni abban, hogy átvisz minket a következő 10-20 centi méternyi akadályon. Mivel bűnösök vagyunk, elbukunk. Testünk romlandó, ezért betegek leszünk. Halandók vagyunk, tehát meghalunk. Nagy rajtunk a nyomás. Az aggodalmak gyomorfekélyt okoznak. Az emberek megfélemlítenek. A kritika megbánt. Járványok pánikot keltenek. A halál üldöz minket. Mi a válasz? „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Az egyik fordítás ezt így adja vissza: „mindig jelenlévő segítség”. Amikor az életben „rázós helyzetekbe kerülünk”, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy egyedül maradtunk, pedig éppen az ellenkezője az igaz. Abban a pillanatban – jobban, mint bármikor – Isten szeretetének és törődésének középpontjában vagyunk. Igen, még akkor is, amikor látásunk homályos, gondolkodásunk ködös, hitünk eltűnőben van, és ha felnézünk, nem látjuk Őt tisztán – Isten jelen van.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.