FENELON IMÁJA

„Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jeremiás 29:13)

Állhatatosán imádkozol? Kapsz imáidra feleletet, és gazdagodsz általuk? Tapasztalható növekedés az imaéletedben? Ha nem, Frangois Fénelon, a 17. században élt francia teológus elmondja, hogyan imádkozzunk úgy, hogy annak eredménye is legyen. Ez egy kipróbált, jól bevált recept, megéri követni: „Mondd el Istennek, hogy mi van a szívedben, mint ahogy kiöntenéd örömeidet és fájdalmaidat egy barátnak! Mondd el neki a problémáidat, így meg tud vigasztalni; mondd el a vágyaidat, hogy megtisztíthassa azokat, mondd el, mi az, amitől idegenkedsz, és Ő segít legyőzni ellenszenvedet; mondd el a kísértéseidet, így Ő megvéd tőlük; mutasd meg Neki lelked sebeit, hogy meggyógyíthassa azokat; tárd fel előtte a jó iránti közömbösségedet és rosszra való hajlandóságodat, az állhatatlanságodat. Mondd el Istennek, hogy önzésed miatt igazságtalan vagy másokkal, hogy a hiúságod miatt kétszínű vagy, hogy a büszkeséged miatt valódi énedet elrejted magad és mások előtt. Ha így kiöntöd Előtte minden gyengeségedet, szükségedet és problémádat, akkor nem leszel híjával a mondanivalónak. Soha nem fogsz kifogyni a témából, hiszen mindez folyamatosan megújul. Azok az emberek, akiknek nincsenek titkaik egymás előtt, mindig találnak közös témát. Nem kell méricskélniük szavaik súlyát, mert semmit sem kell visszatartaniuk. Nem is kell keresgélniük a szavakat. Ők szívük teljességéből szólnak. Fontolgatás nélkül egyszerűen csak kimondják, amit gondolnak. Amikor kérdeznek, hittel teszik, bízva abban, hogy meghallgatásra találnak. Áldottak azok, akik eljutottak odáig, hogy ilyen bizalmas, közvetlen módon beszélgethetnek Istennel.”

 

 

ÖNTSD KI SZIVEDET A DICSŐÍTÉSBEN!

 

„… ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg…” (János 12:3)
A Biblia ezt mondja: „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskene­tet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet il­latával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:
»Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttat­ták az árát a szegényeknek?«” (János 12:3-5). Mária úgy dicsőítette az Urat, hogy leengedte a haját, és megtöltötte a házat dicsőítésének illatával. Jézus pedig elfogad­ta! íme, a tanulság: tedd félre előítéleteidet, zavarodat és amiatti aggodalmaidat, hogy mit fognak gondolni mások – öntsd ki a szívedet a dicsőítésben! Mondd a zsoltáros­sal együtt: ajkam téged dicsőít… téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva eme­lem föl kezem” (Zsoltárok 63:4-5). Ne engedd, hogy az emberek megfélemlítsenek és elhallgattassanak! Amikor megpróbálták ezt tenni Jézussal, ő így dorgálta meg őket: „…ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lukács 19:40). Istent nem lehet elég­gé túláradóan dicsőíteni, hiszen Isten tudja – még ha azok, akik téged bírálnak, nem is – hogy a kövek is kiáltani fognak. Semmi sem épít olyan bensőséges kapcsolatot, mint a szeretet szavai, mellyel kifejezzük, hogy értékeljük a másikat. Mindig lesznek Júdások is, akik azt mondják: „Micsoda pazarlás!” Ha arra fordítod az idődet, hogy megállj és lelked megfürdesd Isten jelenlétében, ezt fogják mondani: „Micsoda időpocsékolás! Fölösleges erőfeszítés!” Azért viselkednek így, mert nem értenek meg két dolgot: mitől mentett meg és szabadított meg Isten; és hogy a dicsőítés számodra azt jelenti, hogy belépsz Isten jelenlétébe, és ott örvendezel és felvirágzik az életed.

 

 

Sérült kapcsolatok gyógyulása

 

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147:3)

Ez minden nap megtörténik. Talán épp most történt meg a te valaha oly boldog otthonodban is: irreális elvárások, hűtlenség és megszegett ígéretek rombolják le az élethosszig tartó szeretet és bizalom álmát. Hála Istennek, Ő a tönkrement kapcsolatok és a megrendült bizalom gyógyítója. Ha valaki, akit szeretsz, megsebződött:

1) Adj neki időt! A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. A szív sebei lassan gyógyulnak. Talán azt gondolod: „De már annyiszor bocsánatot kértem. Mennyi időbe fog még telni, míg el tudja engedni, és újból bízni kezd bennem?” Addig tart, ameddig tart! Ha azt követeled a másiktól, hogy a te menetrended szerint gyógyuljon, az csak késlelteti a folyamatot! „De ha valóban megbocsátott volna nekem, akkor nem hozná fel állandóan.” Ez nem így van! Ha az, akit szeretsz, felhozhatja ezt úgy, hogy nem leszel tőle ideges, a gyógyulás hamarabb bekövetkezik.

2) Ne gondold azt, hogy most már minden rendben van! Nem így lesz, és ez a normális! Felfigyeltél már arra, hogy milyen automatikusan védesz egy sérült végtagot az ütődésektől és rázkódásoktól? Ez egy természetes, ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy az, aki okozta a fájdalmat, talán már készen áll arra, hogy a dolgok újra a régi kerékvágásban menjenek tovább, a megsebzett fél számára azonban a „normális” még túlságosan fájdalmas lenne. Ha csökkented az elvárásaidat, és tudsz várni egy keveset, akkor felgyorsítod és elősegíted a gyógyulási folyamatot.

3) Ne felejtsd el, hogy az emberek eltérő ütemben gyógyulnak! Isten azt mondta: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek… Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:4-5). Légy érzékeny! Engedd, hogy Isten türelemre és növekedésre tanítson, miközben időt hagysz szerettednek a gyógyulásra.

„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak.” (2Királyok 20:5)

Ha csak ülsz, és várod, hogy a gyógyulás megtörténjen, az nem segít, sőt inkább elnyújtja a folyamatot. Ha azon fáradozol, hogy pozitív hatást gyakorolj, az fogja előre vinni a dolgokat. Ha segíteni akarsz:

a) Hallgass! Ha a szerettednek beszélgetésre van szüksége, hallgasd meg anélkül, hogy megpróbálnád védeni, megmagyarázni, indokolni vagy mentegetni a viselkedésedet! Ne akard helyreigazítani a másik fél „téves meglátását”, és ne próbáld úgy csökkenteni fájdalmát, hogy elbagatellizálod!

b) Vedd komolyan! Ne mondd azt: „Nem kellene így érezned!” Amikor az emberek a fájdalmukról beszélnek, gyakran azt teszik, ami elengedhetetlen segítség a gyógyulásukhoz. Ha azt hozzuk tudomásukra, hogy érzéseik jogosak, nem pedig azt érzékeltetjük velük, hogy gyengék vagy ostobák, képessé tesszük őket arra, hogy túltegyék magukat a negatív érzéseken.

c) Kérj bocsánatot! Igen, megint! Bárki is mondta, hogy „a szeretet azt jelenti, hogy sohasem kell bocsánatot kérned”, nem sokat tudott az emberi kapcsolatokról. Minden őszinte bocsánatkérés elősegíti a gyógyulást. Egy szívből mondott „annyira sajnálom” gyógyszer a sérült léleknek. Tehát alkalmazd ezt, amíg nem lesz már rá szükség. Szeretted majd tudtodra fogja adni, hogy az mikor jön el. d) Hozd helyre! Ajánld fel, hogy segítesz helyrehozni azt a sérülést, amit te okoztál. „Tudom, hogy megbántottalak, és tényleg szeretném tudni, mit tehetnék azért, hogy segítsem a seb begyógyulását.” Ha őszinte szívből mondod, ezek a szavak átrendezik a helyzetet, és te a megoldás részévé válsz, nem csupán a probléma okozója leszel.

Isten azt mondta: „Meghallottam imádságodat, és megláttam könnyeidet; meggyógyítalak.” És minél hamarabb válsz aktív közreműködővé a gyógyulási folyamat elősegítésében, annál hamarabb állhatsz fel a büntetőpadról és térhetsz vissza a pályára.

„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat – így szól az Úr.” (Jeremiás 30:17)

Nincs fájdalommentes, biztos garancia; egy kapcsolat gyógyulása mindig közös erőfeszítéssel és kockázattal jár. Bíznom kell abban, hogy végül meg fogsz bocsátani, és a sérelmet a hátad mögé veted, neked pedig hinned kell abban, hogy őszintén változni akarok. A sérült kapcsolatok meggyógyítása kétemberes feladat. A te részed az, hogy azon dolgozz, hogy újra bízz bennem, az én feladatom pedig az, hogy bizonyítékát adjam annak, hogy megbízható vagyok. Ha ezt tesszük, akkor igényeljük az együttműködést a másikkal, bátorítjuk egymást, és csökkentjük a minket elválasztó távolságot. Egy kapcsolatot működővé tenni annyit jelent, hogy eldöntitek, hogy valós és pozitív lehetőségeitek vannak, és mindketten elkötelezitek magatokat a megvalósításukra.

Ha a te árulásod okozta a sebeket, könnyebbé teheted a magad feladatát azzal, ha elszámoltathatóbbá válsz. Ha önként beavatod a társadat az időbeosztásodba, anélkül, hogy faggatnia kellene, akkor rosszfiúból teljes értékű csapattaggá léphetsz elő, és egy kölcsönösségen alapuló játéktervet követhettek, hogy mindketten nyerjetek. Azzal, hogy beleegyezel az önellenőrzésbe, kiküszöbölöd az amiatti neheztelést is, hogy a másik felügyeli a lépéseidet. Más szavakkal: ez felszabadítja őt az aprólékos ellenőrizgetés piszkos munkája alól, és megkímél téged attól a megaláztatástól, hogy úgy érzed, folyton mikroszkóp alatt vagy.

Másrészt, ha te vagy a sértett fél, megkönnyítheted társad dolgát azzal, hogy tudtára adod: ér annyit neked a kapcsolatotok, hogy a magad részéről működőképessé tedd. Mondd el neki, hogy értékeled az erőfeszítéseit! Ha mindkét félnél a kapcsolat meggyógyítása lesz a középpontban, és bevonjátok Istent, aki azt mondta: „én meggyógyítalak”, akkor be fog következni!

„Én majd meggyógyítom népemet… békét és biztonságot fognak élvezni.” (Jeremiás 33:6 NIV)

A „műtéti” szakasz – a beismerés és bocsánatkérés – gyorsan megtörténhet. A „felépülés” összetettebb folyamatához – a megbocsátáshoz, gyógyuláshoz és helyreálláshoz – idő kell. Emlékszel arra, amikor legutóbb szerelőhöz vitted az autódat? Egy bizonyos probléma miatt vitted el, és ő talált egyebet is, amiről te nem tudtál, és amire oda kellett figyelni. Ugyanígy a gyógyulás folyamata is ráirányítja a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek kapcsolódnak az eredetihez: kommunikáció, pénzügyek, idő, nevelés és az intim kapcsolat. Ha egészséges kapcsolatot akarsz, akkor nincsenek leegyszerűsített megoldások; ezekkel a kérdésekkel foglalkoznod kell. Ha megpróbálsz csalni ebben a folyamatban, akkor az elrendezetlen ügyed továbbra is alá fogja aknázni a teljes és boldog kapcsolatra vonatkozó reményeidet. Szóval, ha eddig még nem jöttél volna rá: a helyreállítás nem a gyáváknak és lustáknak való feladat! De a jutalom bőségesen megéri, úgyhogy gyűrd fel az ingujjadat!

Támogassátok egymás erőfeszítéseit! Isten azt mondta: „Adjatok… tiszteletet annak, akinek tisztelet jár!” (Róma 13:7), mert ez egy olyan alapelv, amely működik. Megszoktuk, hogy köszönetet mondunk a pincérnek, a taxisofőrnek és kijelentkezéskor a recepciósnak. Ez a belénk vésődött, felbecsülhetetlen értékű jó modor, amit jól tennék, ha hazavinnénk. A kapcsolat helyreállításán dolgozóknak szükségük van arra a gyógyító erőre, amely az illem rendszeres adagjaiból származik. Meg fogsz lepődni, hogy a helyreállítás terén milyen eredményeket ér el már önmagában az, ha kinyilvánítod elismerésedet. A „megerősítés alapelve” azt mondja, hogy abból, amit elismersz, többet kapsz. Tehát ne felejts el köszönetet mondani társadnak a helyzet javulása érdekében tett legkisebb erőfeszítéseiért is! Ezzel nem csupán megbecsülöd azokat, de még többet idézel elő, és kamatozó betétet helyezel el a kapcsolatotok számláján.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.