HASZNÁLD AZ IGAZI ERŐSSÉGEIDET!

 

„Gyűjts össze hetven férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói.” (4Mózesm 11:16)

Néhány szomszéd gyerek épített egy kunyhót az egyik fán, és megalapították saját klubjukat. Amikor a felnőttek megkérdezték, hogy kiket választottak meg a tisztségekre, csodálkozva hallották, hogy egy négyéves fiút választottak elnöknek. „Nyilván született vezető” – jegyezte meg az egyik apa. „Hogy lehet, hogy ti, nagyobb fiúk mind rá szavaztatok?” Az illető fia így válaszolt: „Nos, titkár ugyebár nem lehetett, mert nem tud írni-olvasni. Nem lehetett pénztáros sem, mert nem tud számolni. Nem lehetett ajtónálló sem, mert túl kicsi ahhoz, hogy bárkit is kihajítson. Ha semmilyen posztot nem kap, az nagyon rosszul esett volna neki. Így hát ő lett az elnök.” Az élet azonban nem így működik! Nem a hiányosságaid által leszel sikeres, hanem úgy, ha munkába állítod Istentől kapott erősségeidet. Az életben a rendeltetésed mindig szoros kapcsolatban van a képességeiddel. Isten nem hív el olyan munkára, amire nincs tehetséged. Isten azt mondta Mózesnek: „Hozz nekem hetven embert, akiket vezetőknek tartanak.” Nem tudod teljesen kibontakoztatni a benned rejlő lehetőségeket, ha nem az igazi erősségeidet használod. A tökéletesedés mindig az adottságoktól függ. Tudod, mi történik akkor, ha minden idődet azzal töltőd, hogy a gyengeségeidet próbálod kiküszöbölni, de közben nem fejleszted az erősségeidet? Ha igazán keményen dolgozol, sikerül valahogy foggal-körömmel eljutnod a középszerűségig, de azon túl soha. Anyagi szükségek vagy családi kötelezettségek talán megkívánják, hogy egy ideig más területen dolgozz, mint ami az igazi erősséged, de ne állapodj meg ott! Kérd Isten vezetését, csiszolgasd képességeidet, légy türelmes, és Isten ajtókat fog megnyitni számodra.

 

 

Információ-túlterhelés

 

„Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.” (Dániel 12:4)

A technológia révén olyan dolgokat tehetünk meg, amire eddig soha nem voltunk képesek, de mindez függőséget is okozhat. Előfordulhat, hogy teljesen kimerít ez a kötődés. Egy szakértő megjegyzi: „Az emberekben megfigyelhető egy erőteljes hajlam arra, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak. Adjuk hozzá ehhez az állandó összeköttetést, és a munkanap sohasem ér véget. Bárkivel bármikor könnyen kapcsolatba lehet lépni, és mivel az információk a világhálón állandóan hozzáférhetőek, örökké kattintgathatunk.” Pál írt arról, hogy „használjuk ki az időt” (ld. Efézus 5:16). Azt szoktuk mondani, hogy „az idő pénz”, de valójában az idő sokkal értékesebb, mert az nem megújuló erőforrás. Ha egyszer elmúlt, örökre elmúlt. Az információ-túlterhelés kezelése azt jelenti, hogy újra felállítod a határokat, melyeket a technológia lerombolt. Tehát: Ismerd fel a jeleket: ha egész nap emberekkel beszélsz és mégis magányos vagy, akkor nagy valószínűséggel a technológia uralja az életedet. Kezdj kis lépésekkel: egy rövid időre legyél elérhetetlen, és figyeld, hogy mi történik! A technika kerekei nem fognak megállni! Ne felejtsd el: van választásod! Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy minden áldott nap huszonnégy órában elérhetőnek kell lenniük, túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját fontosságuknak, vagy túl fontosnak tartják azokat, akik őket irányítják. Állíts fel határokat: fékezd meg az e-mailek és azonnali üzenetek áradatát! Valóban szükséged van annyi emlékeztetőre ugyanazzal a dologgal kapcsolatban? Adj egyértelmű tájékoztatást: mondd meg az embereknek, hogy az e-mailekre a nap egy bizonyos szakában válaszolsz, és tudasd velük, kit keressenek, ha azonnali választ akarnak. Készíts listát az elvégzendő feladatokról: így, ha félbeszakítanak, hamarabb vissza tudsz térni a kerékvágásba. Tartsd magad az időbeosztásodhoz: klasszikus példája saját magunk félbeszakításának, hogy időnként bele-belekukkantunk a számítógépbe. Ellenőrizd magad: miután pár percig böngésztél a világhálón, kérdezd meg magadtól: „Tényleg ezt kell most csinálnom?”

„A szolga nem nagyobb az uránál.” (János 13:16)

Amikor folyton többféle feladattal vagy egyszerre elfoglalva, fontos dolgok kieshetnek. Megkérdeztek egy ügyvédet, akinek sikerült egy hihetetlen megegyezést kieszközölnie ügyfele javára, hogyan csinálta. Így válaszolt: „Én voltam az egyetlen ember aznap a megbeszélésen, aki nem azzal töltötte az egész időt, hogy sms-eket küldözgetett!” Egy nagyra becsült kutató szerint agyunkat arra edzettük, hogy „folyton ide-oda cikázzon az üzenetek és információk univerzumában, apró izgalmakat keresve. Mivel mindet éppen csak érintjük, sosem ásunk elég mélyre, mielőtt továbblépünk a következő figyelemelterelés felé… és ez olyan mértékben megemeli stressz-szintünket, amit épp csak kezdünk megérteni.” Egy másik szakértő mondja: „Több információt kapunk 72 óra alatt, mint amennyit szüleink egy hónap alatt kaptak, és a legtöbb ember nem képes mindezt feldolgozni. Befogadják az új dolgokat, de nem szabadulnak meg a régi információktól, melyekkel régebben akartak foglalkozni.” Mikor élvezhettél legutóbb zavartalanul egy kis nyugodt, pihentető időszakot? Vissza tudsz egyáltalán emlékezni ilyenre? Annyira eredmény-orientáltak vagyunk, hogy ha nem csinálunk valami számszerűen mérhetőt, azt hisszük, hogy elvesztegettük az időnket. Az igazság az, hogy szükségünk van a kérlelhetetlen információrohamtól távol töltött időre, hogy újrarendeződjünk, gondolkodjunk és feltöltődjünk. Jézusnak megvolt az időbeosztása, amihez tartania kellett magát, szolgált az emberek felé, voltak tanítványai, akik Tőle függtek, és minderre kevés ideje volt. Mégis „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16). Nos, mivel „a szolga nem nagyobb az uránál”, ne gondold, hogy te felette állsz mindennek! Talán bölcsebb vagy, mint Ő? Vagy mélyebb lelki életet élsz? Jézus azt mondta: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Márk 6:31), mert ha nem vonulsz félre, összeomlasz.

 

KI VAGY TE VALÓJÁBAN?

„… letette felsőruháját…” (János 13:4)
Aggódsz amiatt, hogy ha az emberek tudnák, ki vagy valójában, nem kedvelnének? Vagy ha elengednéd a kormányt, ide-oda hányódnál a szélben? Ha az 1960-as években nőttél fel, talán emlékszel az Eleanor Rigby című dalra. Magányos emberekről szól, akik önmaguk okozták el­szigeteltségüket azáltal, hogy megpróbáltak mindenáron belevegyülni a tömegbe. Az egyik sora így szól: „az arc, melyet egy befőttesüvegben tartunk az ajtó mellett”. Rettenetesen kimerítő lehet, ha mindig megpróbálunk „normálisnak tűnni”. A Biblia azt mondja, hogy Jézus „letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni” (János 13:4-5). Hajlandó volt „átlátszóvá” válni, engedte, hogy tanítványai meglássák igazi valóját. Egy író megjegyzi: „El kell mondanom nektek – miután fociztam és órákat töltöttem büdös öltözőkben -, hogy sokkal könnyebb levetkőzni, ha mindenki más is vetkőzik, mint besétálni egy igazgatósági ülésterembe, és ott levetkőzni. Ez akkor is igaz lenne, ha a teremben csak olyan emberek lennének, akikkel együtt edzek. Nem arról van szó, hogy kik ők, hanem hogy a komfortzónád sérül, ha úgy érzed, egyedül te vagy meztelen. Jézus hatalmas leckét tanított. Felkelt a vacsoraasztaltól, és vetkőzni kezdett a többiek előtt, akik mind teljesen fel voltak öltözve. Az a bajunk… hogy nem akarunk úgy tűnni, mintha mi lennénk az egyetlenek, akinek problémái és szükségei vannak. De a másságtól való félelem a tettetés börtönébe zárhat. Jézus olyan lépést tett, amit kevesen mernének meg­tenni. Levette a köntösét (a róla kialakult képet) azok előtt, akiknek az ösztönzésén már annyit fáradozott. Az igazi szolgálat azzal a pillanattal kezdődik, amikor már nem akarunk többé jó benyomást tenni másokra, és azt mondjuk: „ez az, aki valójában vagyok”.

 

Ma mondj igent az örömre!


„Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehémiás 8:10 Károli)

Lenny kétségbeesetten szeretett volna leadni a súlyából, így az orvosa azt mondta neki: „Táplálkozzon a szokásos módon két napig, aztán ugorjon át egy napot a következő evésig! Ismételje ezt a módszert hat héten át, és le fog adni öt kilót.” Meglepő módon két hét alatt tíz kilót adott le! „Hogyan csinálta?” – kérdezte az orvos. „Őszintén szólva, doki, azt hittem, belehalok” – felelte Lenny. „Annyira éhes volt?” – kérdezte az orvos. „Nem!” – kiáltott fel Lenny – „de az a harmadik nap az egész napos ugrálással és szökdeléssel teljesen kikészített!” Az életnek nem muszáj ennyire nehéznek lennie! Mi nehezítjük meg azzal, hogy nemet mondunk az örömre, mert azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. A lemondás és az „erényesség” nem számít Istennél, sem az, ha mártírként viselkedsz abban reménykedve, hogy valaki majd megment.

Egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy aludhatna-e a barátjáéknál. „Miért?” – kérdezte az édesanyja. „Csak mert jó.” – felelt a gyerek. „De tegnap is náluk aludtál.” – mondta az anya. „Miért, tilos két egymást követő este jól érezni magamat?” – érvelt a fiú. Óvakodj attól, hogy túl sok szabállyal és előírással terheld magad, mert olyan leszel, mint a farizeusok, akik épp azoknak a törvényeknek lettek a rabszolgái, melyeket ők alkottak meg. Mikor mondtál legutóbb igent egy apró gondtalan örömre? Pál azt mondja: „Teljetek be örömmel!” Mire vársz? Ha büszke vagy magadra azért, mert mindig megfontolt, rendíthetetlen és komoly vagy, itt az ideje helyrebillenteni a mérleget, és némi spontaneitást hozni az életedbe. A Biblia azt mondja: „Ujjongjanak és örvendezzenek, akik szeretik Nevedet!” (Zsoltárok 5:11 AMP); „Örüljetek… örvendezzetek és legyetek vidám szívűek mindenkor!” (1Thesszalonika 5:16 AMP). Ma mondj igent az örömre!

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.