Foglalkozz vele!

 

„De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sámuel 11:27)

Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és az asszony teherbe esett, a király úgy próbálta meg eltüntetni a nyomokat, hogy megölette a férjét, Úriást, és feleségül vette az asszonyt, mielőtt a gyermek megszületett volna. Úgy tűnt, hogy Dávid megúszta a dolgot, kivéve egy fontos részletet: „De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” És a haragvó Isten hangját nem lehet elhallgattatni! Nos, bár Dávid „az Úr szíve szerint való ember” volt (1Sámuel 13:14), a Biblia azt mondja: „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése” (4Mózes 32:23). Isten azt mondta Dávidnak: „Én tettelek Izráel királyává… én szabadítottalak meg Saul kezéből. Neked adtam… Izráelt és Júdát. És… szívesen adtam volna sokkal többet neked. Miért vetetted meg tehát az Úr szavát?” (2Sámuel 12:7-9 TM). Majd kimondja az ítéletet: „Mivel megvetettél engem… én csapást fogok hozni rád… egész Izráel szeme láttára” (2Sámuel 12:10-12 NIV). És attól kezdve tragédia és felfordulás sújtotta Dávid családját.

„A vétkesek útja nehéz” (Példabeszédek 13:15, angolból) sok tekintetben, és nem a legutolsó ezek közül, hogy Isten elveszi a békességünket azért, hogy elvehesse bűneinket. Egy nem tervezett terhesség, egy ártatlan ember meggyilkolása, egy gyermek halála, egy próféta érvelése és a Szent Szellem meggyőző ereje volt szükséges ahhoz, hogy Dávid szíve végre meglágyuljon, és elismerje: „Vétkeztem az ÚR ellen!” (2Sámuel 12:13). És amikor ezt megtette, Isten úgy bánt Dávid bűnével, ahogy a miénkkel is bánik: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Van valamilyen bűn az életedben, amivel ma foglalkoznod kell? Foglalkozz vele!

 

 

HOGYAN BÁNSZ A GYERMEKEIDDEL?

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta.” (Lukács 15:20)

Chuck Colson írja: „Amikor a Buckingham Palotában jártam… Fülöp herceg megkér­dezte tőlem: »Mit tehetnénk a bűnözés ellen Angliában?” Így feleltem: “Küldjünk több gyereket vasárnapi iskolába«. Azt hitte, csak tréfálok. De rámutattam Christy Davies szociológus tanulmányára, aki felfedezte, hogy az 1800-as évek első felének brit tár­sadalmát nagyarányú bűnözés és erőszak jellemezte, amely drámai módon csökkent az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mi változtatta meg egy egész nemzet jellemét? Abban az időszakban a vasárnapi iskolák látogatottsága egyenletesen növeke­dett, 1888-ra Angliában a gyermekek 75%-a járt. Miután a részvétel lecsökkent… ennek arányában növekedett a bűnözés és rendzavarás. Ha megtöltjük a vasárnapi iskolákat, meg tudjuk változtatni a szíveket, és helyre tudjuk állítani a társadalmat.”

 

Azt jelenti ez, hogy a mi gyermekeink soha nem fogják elvéteni az utat? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy fel fogják ismerni az igazságot, amire tanították őket, vissza fognak emlékezni az „atyai ház” örömeire, és vissza fognak térni, mert tudják, hogy szeretettel fogadják őket. Figyeld csak meg: a tékozló fiú apját nem vádolták azzal, hogy elhanyagolta gyermekét. Ő nagyszerű példakép volt. Támogatta gyermekeit anyagilag és érzelmileg. Utat mutatott nekik, de nem erőszakolta ki az alkalmazkodást. Teret adott arra is, hogy elbukjanak – és helyet biztosított a visszatéréshez. Az mutatja meg, hogy milyen szülők vagyunk, ahogy a gyermekeinkkel bánunk. Lehet, hogy a gyermeked még távol van, de tudnia kell, hogy törődsz vele, szereted, imádkozol érte, és szeretettel fogadod őt, mikor hazatér.

 

 

Jézus nevében tenni

 

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek!” (Kolossé 3:17)

John Ortberg írja: „Mindannyian dolgozunk. Értéket hozunk létre – ez a munka. De milyennek kell lennie szerinted annak, amikor Jézus nevében dolgozunk? Nos, először is a munka olyan valami lehet, amit együtt csinálhatsz vele. Nem arra vagyunk szánva, hogy egyedül dolgozzunk. Tehát holnap szánj egy percet arra a munkanapod kezdetén, amikor leülsz az asztalodhoz vagy a számítógépedhez, vagy nekikezdesz az otthoni munkádnak, hogy megkérd Jézust, dolgozzatok együtt. Mondd neki: „Ma nem egyedül fogok dolgozni”! És bármikor munkád közben valami nehézség adódik, kérd a segítségét! Amikor nehéz döntést kell hoznod, kérj Tőle bölcsességet – aztán figyelj, és légy igazán nyitott! Amikor úgy érzed, hogy fogy az energiád, kérd Őt, hogy újítsa meg az erődet! Amikor úgy érzed, hogy a viselkedésed negatív irányba fordul, kérd Őt, hogy terelje újra jó irányba a szívedet! Tegyél valamilyen jelképet az asztalodra vagy a falra, hogy amikor ránézel, emlékeztessen arra, hogy ma Jézus és te társak vagytok a munkában! Munka közben néhány óránként tarts két-három perces szünetet! Köszönd meg Neki a segítségét! Add át Neki aggodalmaidat! Kérj az Ő erejéből! Minden perc alkalom arra, hogy Jézussal legyél. Amikor elfelejtesz valamit – és el fogsz; amikor elrontasz valamit – és el fogsz, emlékezz erre a fontos szabályra: semmi sem győzhet le! Minden perc újabb lehetőség. Isten újra és újra küldi őket. Ez a kegyelem. Munkanapod minden perce új lehetőség arra, hogy Vele lehess.”

 

 

NÉVTELEN, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN

 

„…a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek” (1Korinthus 12:22)
Bátoríts engem! című könyvében Charles Swindoll a következő kérdést teszi fel:„Ki tanított Luther Mártonnak teológiát, és ki ösztönözte az Újszövetség lefordítására?Ki látogatta meg Dwight L. Moodyt a cipészműhelyben, hogy Krisztusról beszéljen neki? Ki támogatta anyagilag William Carey-t indiai missziójában? Ki volt az, aki Pál apostolt felüdítette a római börtönben, ahogy erről Timóteusnak írt utolsó levelében? Ki követte Hudson Taylort, és ki adott a kínai missziónak rendkívüli célkitűzéseket és iránymutatást? Mi volt az Jim Elliot, az evangélium mártírhalált halt hirdetője számára, ami elhívta őt misszióba az ecuadori auka indiánok közé? Valami ilyesmi: „egy csapat senki megpróbál felemelni Valakit”. Ám ne téveszd össze a névtelenséget a fölöslegességgel! Különben az egész test megrokkan… sőt akár lebénul… vagy legalábbis szörnyen szédül, ha a tagok többségét… megfertőzte az önsajnálat és a csüggedés.
Nézz szembe ezzel, barátom, a fej dönt a dolgokról! Az Ő előjoga az, hogy egyeseket kiemeljen, míg másokat háttérben hagyjon. Ne kérdezd, mi alapján választja ki, hogy kit használ. Ha téged inkább Melanchtonként akar használni, mint Lutherként… vagy Kimballként inkább, mint Moodyként… vagy Onéziforoszként inkább, mint Pálként… vagy Hoste-ként inkább, mint Taylorként, nyugalom! Inkább adj hálát az Úrnak! Te is tagja vagy az 1Korinthus 12-ben említett különleges csoportnak.” „Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta… a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül… Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva…” (1Korinthus 12:18,22-23). Bátorítson tehát a tudat: talán névtelen vagy, de nélkülözhetetlen.
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.