A hit imája


„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.” (Jakab 5:15)

Amikor egy lelkipásztor meglátogatott egy hölgyet az öregotthonban, a hölgy megkérte őt, hogy imádkozzon a gyógyulásáért. A lelkipásztor megtette. Erre az asszony így szólt: „Felsegítene a tolószékből?” A lelkipásztor döbbenten engedelmeskedett. A nő tett egy pár lépést, majd futni és ugrálni kezdett, míg az egész épületben mindenki meg nem hallotta. Később az autójában a lelkipásztor felnézett, és így szólt: „Uram, többé ne tedd ezt velem!” A Biblia azt mondja: „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt”. Akkor hát miért vagyunk meglepve, amikor Isten cselekszik?

Egy vendégprédikátor azt mondta a gyülekezetnek, hogy ha valakinek imádságra van szüksége, jöjjön előre, de magában múltbeli eredménytelenségére gondolt. Harminc ember jött előre a hívásra, és ő imádkozott értük. A következő héten felhívta egy nő, és ezt mondta: „Múlt vasárnap maga imádkozott a férjemért. Rákja volt, és meghalt.” „Sok haszna volt az imámnak” – gondolta a lelkész. De a hölgy folytatta: „Amikor bementünk a gyülekezetbe, a férjem dühös volt. Látni akarta, ahogy felnőnek az unokái, és minden nap átkozta Istent. Elviselhetetlen volt mellette az élet. De miután ön imádkozott érte, más emberként távozott. Az utolsó napjai voltak a legjobbak, amiket valaha is átéltünk; beszélgettünk, nevettünk és dicsőítő énekeket énekeltünk. A betegsége nem múlt el, de ő maga meggyógyult.

Csak Isten tudja, hogy egyesek miért gyógyulnak meg, míg mások nem. De a nekünk szóló utasítások világosak: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).

 

Légy valódi!


„Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz” (Máté 23:27)

Marybeth Whalen írja: „A festők a lépcsőház falát festették… Egy héttel később rájöttem, hogy bár a falat újrafestették, a szokások nem változtak. A gyerekek továbbra is… maguk mögött húzták piszkos kezüket, így ami tiszta fehér volt, piszkosszürke lett… A falhoz hasonlóan, ha nem vigyázok, én is elfedhetem, mi is van ott… viselhetek keresztyén feliratú pólót, magammal vihetem mindenhova a Bibliámat, mosolyoghatok, mintha minden nagyszerű lenne, és jókat beszélgethetek arról, hogy milyen Istennel járni, de mélyen legbelül ott vannak a ronda régi szokások… arra várva, hogy felbukkanjanak, amikor az élet zavarossá válik… Én is lehetek egy modern farizeus, aki a meszelésre összpontosít… és nem veszi figyelembe a felszín alatti mocskos dolgokat.” A bibliai időkben a sírokat fehérre meszelték kívülről, hogy leplezzék a benn rejlő halált és romlást. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Az emberek, akik rátok néznek, azt hiszik, szentek vagytok, de belül csupa szélhámosság van” (TM). Ha farizeus módra viselkedsz, azt mondva: „Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok bűnös, mint a többiek” (Lukács 18:11 NLT), az elzárja előled a kegyelmet, a könyörületet és az együttérzést. Olyan társadalomban élünk, melyet a külső megjelenés vezérel, és Jézus megértette, milyen veszélyei vannak annak, ha a kinézetre összpontosítunk a lelkiállapot helyett. Nos, hogyan akadályozhatod meg ezt? a) Kövesd Jézus példáját! Ő a megtörtek, elfeledettek, elveszettek és magányosak szolgálatára specializálódott. b) Soha ne feledd, hogy bár keresztyén vagy, még mindig küzdened kell bizonyos területeken. c) Kérd Istent, hogy fedje fel azokat a viselkedésmintákat, amelyek a külső megjelenésre összpontosítanak, ahelyett, hogy a szívre figyelnének. d) Olyan nyílt, őszinte emberekkel vedd körül magad, akik felemelnek, amikor elesel, és arra bátorítanak, hogy valódi legyél!

 

TANULD MEG AZ IGÉKET!


„Közei van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben” (Róma 10:8)
Semmi nem hoz nagyobb lelki hasznot, mint a szentírási versek megtanulása. Ima­életed megerősödik. Bizonyságtételed hatékonyabb lesz. Az emberek keresni fogják tanácsaidat. Szemléletmódod megváltozik. Elméd érzékenyebbé, éberebbé válik. Bi­zalmad megnő. Hited megszilárdul. Ha már próbáltál megtanulni igéket kívülről, de fel­adtad, próbáld újra az alábbi hét egyszerű lépést követve. 1) Válassz olyan időpontot, amikor elméd szabad, semmi sem tereli el figyelmedet! 2) Tanuld meg az igehelyet is, ismételd el, valahányszor kimondod az igét! Számokat nehezebben tanulunk meg, mint szavakat. 3) Olvass el minden igeverset többször – suttogva, sőt hangosan ki­mondva is! Ha hallod magadat, ahogy kimondod a szavakat, az segít mélyen beépül­niük emlékezetedbe. 4) A hosszabb igeverset oszd fel természetes egységekre! Tanuld meg az igehelyet, aztán az ige első szakaszát! Aztán ismételd el az igehelyet és az első szakaszt, amikor továbblépsz a második szakaszra. így haladj tovább, mindig egy újabb szakaszt adva a már elismételthez. 5) Inkább tanulj meg egy kis részt pontosan, mint egy nagyobbat pontatlanul. Ne lépj tovább a következő versre, amíg az előzőt nem tudod tökéletesen elmondani. 6) Térj vissza hamar a tanultakra! 20-30 perc múlva ismételd el újra, amit tanultál. A nap végére szilárdan beépül elmédbe az ige, ha napközben 15-20 alkalommal újra előveszed. (Ezt megteheted autóvezetés vagy munka közben is.) 7) Minél hamarabb használd kimondva az igeverset! Az igeversek megtanulásának gyakorlati célja van, nem csupán az elméleti tudás. Használd az igét beszélgetéseidben, levelezésedben, mindennapos lehetőségeidben! Alkalmazd a ta­nultakat a mindennapi élethelyzetedben! Csodálkozni fogsz az eredményen!

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?