Hadd legyenek rád büszkék a gyermekeid!


„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)
Boswell, a híres életrajzíró elmondja, hogy egy napon elfoglalt apja elvitte őt horgászni. Később elolvasta, mit írt apja aznap a naplójába, és ez mélyen lesújtotta: „Pecázni mentem a fiammal, elpocsékolt nap!”. Ha azt akarod, hogy gyermekeid büszkék legyenek rád: 1) Védd őket! Óvd őket fizikailag, amikor fiatalok, és érzelmileg, amikor érettebbek. Tanítsd meg a fiadnak, hogy tisztelje a lányokat, és beszélgess el azzal a fiúval, aki a lányoddal randevúzik. Figyelj oda arra, hogy mit néznek meg a tévében (ez saját magadra is érvényes!), légy különös tekintettel az internet egyre növekvő káros hatására! 2) Hallgasd meg őket! Ne légy olyan, mint a kissrác, aki azt mondta az anyukájának: „Ha megnövök, pont olyan leszek, mint apa. A szemöldökeim már összenőttek, és amikor az emberek beszélnek hozzám, nem figyelek oda.” Az odafigyelés életre szóló hidat épít gyermeked szívéhez. 3) Bánj velük gyengéden! Semmi sem építi olyan erősen a biztonságérzetüket és az önértékelésüket, mint ha átöleled őket. Ha úgy nőttél fel, hogy a szüleid sosem fejezték ki feléd szeretetüket, akkor tégy meg mindent azért, hogy a te gyerekeid ne ezt éljék át! 4) Fegyelmezd őket! De menj egy lépéssel tovább: mutass példát önfegyelemben a saját életedben! Ne csak prédikálj, élj is úgy! 5) Legyél szórakoztató! Mutasd meg gyermekeidnek a vidámabb oldaladat is! Ne légy annyira elfoglalva a munkáddal vagy a gyülekezettel, hogy unalmassá válj! „Az örvendező szív megszépíti az arcot” (Példabeszédek 15:13). 6) Járj Jézussal! Lee Strobel, aki korábban ateista volt, elmondja: „Amikor keresztyén lettem, az ötéves kislányom azt mondta: »Mami, szeretném, hogy Isten velem is azt csinálja, amit apával«”, és átadta életét Jézusnak. Tedd Krisztust vonzóvá gyermekeid számára, és ez Hozzá fogja vonzani őket.

Szülők, a becsületességetek vagy a jellemtelenségetek következményeket von maga után, nemcsak a saját, de gyermekeitek életében is. Évekkel ezelőtt egy zsidó fiú nőtt fel Németországban. Csodálta az édesapját, aki mindent megtett azért, hogy a családja életének központjában a vallásuk legyen. Minden héten elvitte őket a zsinagógába. Amikor a fiú tizenéves lett, a család arra kényszerült, hogy egy másik városba költözzön, ahol nem volt zsinagóga, csak egy evangélikus templom. A legjobb emberek mind az evangélikus egyházhoz tartoztak. Egyszer csak az apa bejelentette, hogy mind evangélikusok lesznek, mert „ez jót tesz az üzletnek”. Zaklatottan és haraggal tele, a fiú elhagyta Németországot és Angliába ment tanulni. Napjait a British Múzeumban töltötte, ahol megfogalmazta gondolatait, és egy könyvet szerkesztett. Könyvében egy új világnézetet mutatott be, és egy olyan mozgalmat gondolt ki, amely megszámlálhatatlan milliók életébe hozott gyötrelmet. Eszméi „normákká” váltak csaknem a fél világ kormányai számára. A fiú Karl Marx volt, a kommunizmus atyja. A történelmet örökre megváltoztatta egy apa, aki eladta elveit a profitért. Anyák és apák, éljetek becsületes életet családotok előtt, és akkor nincs mitől félnetek. Legyen az életetek nyitott könyv! Legyen olyan értékrendetek, amely alapján mérlegre lehet tenni az egész életet. Igen, emberek vagytok és küszködtök olyan helyzetekkel, amikor választanotok kell aközött, amit tenni szeretnétek, és amit tennetek kell. Járjatok Istennel, őrizzétek feddhetetlenségeteket, és képesek lesztek mindenkor a jó döntést meghozni.

 

ISTEN ÁTVISZ RAJTA

 

„Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.” (Apostolok cselekedetei 27:25)
Rómába tartó útja során Pál – és 276 útitársa – hajótörést szenvedett. Történetükből három fontos leckét tanulhatunk meg. Először azt, hogy Istenre kell figyelnünk. Ha ezt nem tesszük, fájdalmakat és veszteségeket élünk meg. „Pál figyelmeztette őket: »Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.« De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. A kikötő nem volt alkalmas a tele­ lésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan…” (ApCsel 27:9-12).
Figyeld meg: attól, hogy valaki a többséghez tartozik, még nem biztos, hogy igaza van! Kire hallgatok? Ismeri ő Istent? Hitben járó ember, vagy emberi észérvek vezetik? Jézus azt mondta: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be” (János 13:20). Má­sodszor azt, hogy Isten akarata mindig legyőzi az emberek terveit. Isten még a hibákat és tévedéseket is javunkra tudja fordítani. A hajótörés miatt Pál Máltán ért partot, és elvitte az evangéliumot az ottani lakosságnak. Ne ostorozzuk magunkat hibáinkért, ne vitatkozzunk azon, kinek volt igaza és ki tévedett, próbáljuk meglátni mindebben Isten kezét! Végül: bármit is veszítettünk, Isten helyre tudja állítani azt. ,,…[a máltaiak] nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal” (ApCsel 28:10). Ne korlátozd le Istent! Ő embereket fog felhasználni, hogy megáldjon minket – olyan embereket is, akikkel még nem is találkoztunk. Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe…” (Lukács 6:38). Bátorság, Isten átvisz rajta!

 

 

Te csak vesd a magot!

 

„Az evangélium… Isten ereje, minden hívőnek üdvösségére.” (Róma 1:16)

Egy lelkész elmondta, hogy egyszer, amikor az ausztráliai Sydney Kings Cross nevű hírhedt negyedében álldogált, egy kopott ruhájú férfi megrángatta a kabátujját, és azt kérdezte tőle: „Ha ma éjjel meghalna, hol töltené az örökkévalóságot?” Ez a kérdés nem hagyta őt nyugodni, míg át nem adta az életét Krisztusnak. Később a gyülekezetéből egy hölgy hasonló élményről tett bizonyságot, amely pont ugyanazon a helyen történt meg vele. Őt is arra indította, hogy Jézushoz jöjjön.

Évekkel később a lelkész elment arra a helyre, és elkezdte keresni azt a titokzatos embert. És ahogy a körülötte lévő arcokat pásztázta, egy öregember közeledett felé. Mielőtt megszólalhatott volna, a lelkész így szólt: „Azt akarja kérdezni, hogy ha ma éjjel meghalnék, hol tölteném az örökkévalóságot, igaz?” A férfi csodálkozott, hogy honnan tudja. Erre a lelkész beszámolt neki azokról, akik az ő kérdése miatt ismerték meg Krisztust. Az idős férfi mélyen megrendülve így szólt: „Mielőtt megtértem Krisztushoz, részeges voltam. Iskolázatlan ember vagyok, nem tudok jól beszélni, és csak arra tudtam gondolni, hogy körbejárok, és felteszem az embereknek ezt a kérdést. Már nyolc éve kérdezgetem, de a mai napig fogalmam sem volt róla, hogy elérek-e vele valamit is.”

Vannak, akik az első hívásra követik Jézust, de a konok emberek általában a hosszabb utat választják a hazajutáshoz. A te dolgod nem az, hogy megváltoztasd az embereket. Csak oszd meg velük az életadó Igét és hagyd, hogy Isten változtassa meg őket. Jézus azt mondta: „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket (János 12:32). Te csak vesd a magot, és engedd, hogy az aratás Ura végezze a többit!

 

 

TELJESÍTMÉNYÉRT VAGY KEGYELEMBŐL?

 

„…Ezek az utolsók., és te ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk…” (Máté 20:12)

Krisztus példázatában öt különböző csoportba tartozó munkást vettek fel. Az első csoport panaszkodott, amikor azok, akiket utolsónak vettek fel, és csak egyetlen órát dolgoztak, ugyanazt a bért kapták, mint ők, akik egész nap dolgoztak. Ők a teljesítmény alapú keresztyének jellemző példái. Azt gondolják, hogy mivel távol tartották magukat bizonyos bűnöktől, Isten jó üzletet kötött velük. Ahelyett, hogy együtt örülnének azokkal, akik későn érkeztek Isten országába, inkább neheztelnek rájuk. Könnyű felismerni őket három jellemzőjükről. Panaszkodó lelkületük van. Átsiklanak a jó fölött, azonnal kiszúrják a rosszat, és olyan embereket keresnek, akik egyetértenek velük. Mi a gyógymód? A jó emlékezőképesség. Ha eszedbe jut az, amit Isten tett érted, és mindazok a kegyelemből kapott javak, melyeket Isten szeretetéből kaptál, és hogy nap mint nap élvezheted azokat. A teljesítmény alapú keresztyének emellett még neheztelő természetűek is. Ahelyett, hogy megnyugodnának Isten kegyelmében, úgy viselkednek, mint azok a besorozott katonák, akik kötelesek szolgálni – nem pedig úgy, mint az önkéntesek. Állandóan Isten jóváhagyásáért küzdenek, soha nem érzik úgy, hogy megütnék a mércét, és ellenségességük megakadályozza, hogy megtapasztalják az örömet. Abban a pillanatban azonban, amikor elkezdik mélyebben átgondolni Isten feléjük irányuló jóságát, neheztelésük csökkenni kezd. Végül: ítélkező lelkületűek. „Ez nem igazságos” – gondolják. „Én végeztem el a munkát, és övék az érdem.” Elfelejtik, hogy Isten ajándékokat oszt – nem fizetést, „…nem fizet nekünk a mi álnokságaink szerint” (Zsoltárok 103:10 Károli), hanem elhalmoz minket irgalmával és kegyelmével. No és kik a kegyelem alapú keresztyének? Azok a későn jövők, akiknek nincsenek szerződésben meghatározott jogaik vagy érdemeik; az Istennel való kapcsolatuk egyedül a kegyelmen alapul. Boldogok, bármit is kínál nekik Isten, alázatra készteti őket jósága, túláradó hála ösztönzi Őket a munkára.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.