Bátorság

„Cselekedjetek bátran!” (2Krónika 19:11 NIV)

Az angol courage [bátorság] szó a francia coeur szóból ered, ami szívet jelent. Ezért mondjuk azt, ha valaki nem csügged el egyhamar, hogy „erős a szíve”, illetve a bátor szinonímája az „oroszlánszívű”. Az igazság az, hogy:

(1) Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól kifacsar a centrifugában, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.

(2) Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál. És többre viszed olyanoknál is, akik pedig tehetségesebbek nálad.

(3) Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: „Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Amikor Nehemiást megfenyegették ellenségei, ő azt mondta: „A magamfajta embernek illik-e menekülni? … Nem fogok!” (Nehémiás 6:11). És így végül újjáépítette Jeruzsálem falait 52 napos rekordidő alatt, és lett egy könyve a Bibliában, amit róla neveztek el. Nos, mit szólsz ehhez a bátorsághoz?

Amikor bátran kell cselekedned, megfigyelheted, hogy:

1) A bátorsággal gyakran együtt jár az, hogy először elhibázod a dolgokat, mielőtt a siker jönne. Könnyű bátornak lenni abban, amiben erős vagy, de sokkal nehezebb olyan területen, ahol gyenge vagy. Ilyenkor van legnagyobb szükséged a bátorságra. Omar Bradley tábornok megjegyezte: „A bátorság az a képesség, hogy jól végezzük feladatunkat akkor is, ha félig-meddig halálra vagyunk rémülve”. Tévedés azt hinni, hogy a tanulás passzív dolog, hogy azzal tanulunk, ha elolvasunk egy könyvet, vagy meghallgatunk egy előadót. Nem, a tanulási folyamatot a következő öt lépésben összegezhetjük: 1. Figyeld meg! 2. Cselekedj! 3. Értékeld ki! 4. Igazítsd ki! 5. Térj vissza a második lépésre!

2) A bátorság mindig a nemesebb utat választja. Jézus azt mondta: „annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is!” (Máté 5:39). Dr. James B. Mooneyham írja: „Ha számon tartjuk mindazt a rosszat, amit ellenünk elkövettek, az éretlenségünket bizonyítjuk.” Theodore Roosevelt egyszer azt mondta: „A siker receptjének legfontosabb összetevője az, hogy ki tudunk jönni az emberekkel.” Azok, akik nem bocsátanak meg, olyan emberek, akik még nem tanulták meg ezt az igazságot, és ők általában sikertelen emberek. Ha szeretnél fejlődni életednek ezen a területén, a következők segíthetnek: Először is, gyakorold a megbocsátást! Másodszor, gondolj jó dolgokat az illető személyekről! Nehéz ellenséges érzelmeket táplálni olyan valaki felé, akiben meglátod a jót. Végül pedig a tetteid fejezzék ki az emberek felé, hogy képes vagy megbocsátani és felejteni. Ezáltal kiérdemled mások tiszteletét. Ne feledd: ha sebet okozol, rosszabb vagy az ellenségednél; ha bosszút állsz, pont olyan vagy, mint ő; ha megbocsátasz, azzal fölébe emelkedsz.”

Pál írja: „Minden részlet a ti javatokat munkálja… Ezért nem adjuk fel! Hogyan is tehetnénk? Habár kívülről gyakran úgy tűnik, hogy minden darabjaira hullik szét, belül, ahol Isten új életet munkál, egyetlen nap sem múlik el az ő kibontakozó kegyelme nélkül” (2Korinthus 4:15-17 TM).

Figyeld meg ezeket a szavakat: „Nem adjuk fel”! Mindig, amikor szeretnénk továbblépni, akadályok fognak utunkba kerülni. Isten Igéje arra tanít minket, hogy ne is várjunk mást. H. G. Wells felteszi a kérdést: „Ugyan mihez is kezdene az ember, ha valami nem lenne az útjában?” Miért mond ő ilyet? Mert a nehézségek a barátaink, akkor is, ha nem így érezzük. Minden akadály, amit legyőzünk, tanít nekünk valamit az erősségeinkről és a gyenge pontjainkról. Formál minket, bölcsebbé és magabiztosabbá tesz. A történelem legnagyobb emberei azok voltak, akik bátran néztek szembe a legnehezebb kihívásokkal, és fel tudtak nőni a helyzethez.

Ez minden bizonnyal igaz volt Winston Churchill-re. Pat Williams az American Scandal [Amerikai botrány] című könyvében ír Churchill utolsó hónapjairól. Elmondja, hogy 1964-ben Eisenhower elnök meglátogatta az egykori miniszterelnököt. Eisenhower ott ült a bátor lelkű vezető ágya mellett hosszasan, de egyikük sem szólalt meg. Tíz perc után Churchill lassan felemelte kezét, és nagy erőfeszítéssel egy V betűt formázott ujjaival, a jelet, amelyet olyan gyakran mutatott a brit népnek a háború idején. Eisenhower könnyeivel küszködve hátratolta székét, felállt, tisztelgett, és kiment a szobából. Kint az előszobában Eisenhower azt mondta a szárnysegédjének: „Winstontól most elköszöntem, de a bátorságtól sosem köszönünk el.”

 

 

Maradjunk meg a hitben!


„Küzdjetek a hitért!” (Júdás 3)

Mielőtt végleg elbúcsúzott volna az efézusi gyülekezet vezetőitől, Pál ezt mondta: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:29-32). Pál vajon rémeket látott? Nem. Tekerjünk csak gyorsan előre! Évekkel később ugyanahhoz az efézusi gyülekezethez így szól Isten: „Az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz… A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jelenések 2:1-7 Károli). Figyeld meg ezeket a szavakat: „az előbbi cselekedeteket cselekedd”! Folyamatosan meg kell erősítenünk szentírási alapjainkat, és mindent meg kell tennünk azért, hogy azokat továbbadhassuk gyermekeinknek. Mik ezek az alapvető igazságok, amire az egyház épült? A Szentírás tévedhetetlensége, a mi Urunk Jézus Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, engesztelő halála, feltámadása és közbenjáró munkája; az hogy szükségünk van a megváltásra, hogy be kell merítkeznünk, be kell töltekeznünk Szentlélekkel, el kell vinnünk az evangéliumot a Föld minden sarkába, és hirdetnünk kell, hogy Jézus Krisztus hamarosan visszatér uralkodni. Ezek alkotják azt a változhatatlan alapot, „amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” (Júdás 3). Tehát maradjunk meg a hitben!

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az „elsodródni” szó meg kell hogy szólaltassa a vészcsengőket. Jézus rámutatott arra, hogy míg a szolgák aludtak, az ellenség konkolyt vetett a búza közé. Amikor felébredve meglátták, ezt mondták: „Ellenség tette ezt!” (Máté 13:28). A rák egy ismeretlen, ellenőrizetlen sejttel kezdődik, és ha nem törődnek vele, elpusztíthatja az egész testet. Ezért írja Júdás: „Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 3-4). Figyeld meg e szavakat: „a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott”. A módszereink változhatnak, de az üzenetünk soha nem változik. Pál azt írja: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el” (2Timóteus 4:3). Figyeld meg a fejlődést Ábrahám, Izsák és Jákób életében! Ábrahám számára az áldások az Istennel való személyes kapcsolatból eredtek. Izsák örökölte apjától az áldásokat. De amíg a filiszteusok meg nem támadták, nem ment vissza, nem ásta ki újra apja kútjait, és nem épített oltárt az Úrnak. Végül Jákób, a harmadik generáció következett, aki fondorlattal és „egyszerűbb utakkal” akarta megszerezni Isten áldását. Csak akkor állította helyre életét az Ábrahám és Izsák által lefektetett alapokon, amikor egész életét megváltoztató találkozása volt Istennel Peniélnél. Őrizzük meg a hitet; adjuk át gyermekeinknek „az igazságot, a teljes igazságot, csakis az igazságot”!

 

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.