A szolgálat út a valódi jelentőség felé

 

“…úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm.12:5)

Minek szenteled az életedet? Mi éltet? Karrier, sport, hobbi, hírnév, gazdagság? Ezek közül egyik sem bír tartós jelentőséggel.

A szolgálat az út a valódi jelentőség felé. A szolgálaton keresztül találhatunk rá életünk értelmére. A Biblia azt mondja:”…úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róm.12:5)
Ahogy Isten családjában közösen szolgálunk, ez életünket örökkévaló fontossággal ruházza fel. Pál azt mondta: “Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.” “Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?” (1Kor 12:14, 19)

Isten arra szeretne használni, hogy változást hozzon a világba. Rajtad keresztül szeretne munkálkodni. Nem az számít, hogy milyen hosszú az életed, hanem, mennyit szánsz oda belőle. Nem az, hogy meddig éltél, hanem, hogy hogyan éltél.

Ha nem veszel részt szolgálatban, milyen kifogások mögé bújtál?

Ábrahám idős volt,
Jákob bizonytalan,
Lea nem volt vonzó,
Józsefet bántalmazták,
Mózes dadogott,
Gedeon szegény volt,
Sámson függőségben élt,
Ráháb erkölcstelen életű volt,
Dávidnak viszonya volt valakivel, és mindenfajta családi gonddal küszködött,
Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
Jeremiás depressziós volt,
Jónás nem akart szolgálni,
Naomi özvegy volt,
Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
Péter lobbanékony és hirtelen haragú volt,
Márta sokat aggodalmaskodott,
A samáriai asszonynak több sikertelen házassága is volt,
Zákeus népszerűtlen volt,
Tamás kételkedett,
Pálnak rossz volt az egészsége,
Timóteus pedig félénk volt.

Ezek aztán a változatos alkalmatlanságok! Isten mégis mindegyiküknek hasznát vette a szolgálatban. Neked is hasznodat veszi, ha felhagysz a kifogások keresésével.

 

Amikor bátorítasz, fogalmazz pontosan


„Mi az erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Róma 15:1

Jézus folyamatosan bátorította az embereket, és azt mondta a hitben erőseknek, hogy erősítsék a gyengébbeket.

Neked is bátorítanod kell a környezetedben élőket.

Mindannyiunknak szüksége van bizalomra. Akkor hozod ki a legjobbat magadból, amikor tudod, hogy valaki bízik benned. Jézus is ezt tette Péter apostollal. Péter neve, a (gör.) Petros – kavicsot jelent. Jézus azt mondta neki: „Én kősziklává teszlek téged, ezért új nevet adok neked.”

Amikor Jézus ezt mondta, Péter nagyon sok minden volt, csak éppen kőszikla nem. Ő volt Mr. Ösztönös, Mr. Azonnal – de Jézus nem arról beszélt, hogy milyen volt Péter. Jézus arról beszélt, hogy milyenné válhat! Arra bátorította Pétert, hogy éljen a lehetőségeivel!

Amikor valakit bátorítasz, annak hitelesnek kell lennie. Legyen a bátorítás szívből jövő és őszinte; legyen rendszeres – ne fukarkodj a bátorítással!

Ráadásul, amikor bátorítasz valakit, fogalmazz pontosan. Például ahelyett, hogy egyszerűen csak annyit mondanál, hogy: „Finom volt a vacsora” – inkább mondd azt, hogy: „Látom, hogy nagyon sok energiát fektettél ebbe a vacsorába; a fűszerezés pedig egyenesen kiváló volt!”

Kit fogsz ma bátorítani? Konkrétan mit mondasz majd neki?

 

Lépj tovább, Isten megbocsátott!


“Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!” (Példabeszédek 4:25, TEV fordítás)

Nem kell többé a bűntudat terhét cipelned. Pál apostol azt mondja: “Igen, mindannyian vétkeztünk; és nem ütjük meg Isten dicsőségének mértékét; Isten mégis “bűntelennek” tart minket, ha megbízunk Jézus Krisztusban, aki szívességből ingyen elvette bűneinket.” (Róma 3:23-24, TLB fordítás)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, teleírva a bűneiddel – Isten pedig csak odalép egy hatalmas szivaccsal, és mindet letörli. Olyan ez, mint a gyermekkorunkból ismert csodatábla: rajzoltál rá, és ha utána fejre állítottad vagy megráztad, akkor minden eltűnt róla, és újra tiszta lappal indultál. Ez jó hír, ugye?

Isten megbocsátását azonban el is kell fogadnunk. Lehet, hogy ismerjük Isten irgalmát az eszünkkel, de ez nem elég: hinnünk kell benne mélyen, legbelül, és elfogadni hittel, hogy igaz – mert hiszen az is!

Van viszont egy dolog, ami sokszor visszatart minket attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátását, az, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani saját magunknak. Meg kell bocsátanod magadnak a múltbeli bukásaidat, bűneidet, rossz szokásaidat és mindazt, ami a bűnhöz vezetett. Bocsáss meg magadnak!

Isten azt akarja, hogy bocsáss meg magadnak. Azt tanítja nekünk: “Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!” (Péld. 4:25, TEV fordítás)

Volt már veled olyan, hogy elkövettél egy bűnt, utána kérted Isten, hogy bocsásson meg, és annak ellenére, hogy tudtad, megbocsátott, továbbra pocsékul érezted magad? Mit teszel ilyen helyzetekben? Visszamész Istenhez, és újra kéred a bocsánatát? Aztán megvallod újra meg újra meg újra?

Nem. Egy bűnt csak egyszer kell megvallanod, és azzal meg is van bocsátva. De saját magadnak lehet, hogy százszor is meg kell bocsátanod, és újra meg újra elmondani, amíg az eszedbe nem vésed: “Isten megbocsátott nekem. Vége.”

Az a mi problémánk, hogy állandóan emlékeztetni akarjuk Istent olyan dolgokra, amiket ő már rég elfelejtett. Meg van bocsátva és el van felejtve. Ezzel már foglalkoztál. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Rooseveltet: “Hogy tudtál ilyen sokat elérni az életben?” Azt válaszolta: “Soha nem vesztegettem az időt sajnálkozásra.”

Ne vesztegesd az időt sajnálkozásra. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla!

* Hogyan szemlélteti az életed, hogy teljes mértékben Isten bocsánatában és kegyelmében élsz?
* Mit kell bocsátanod magadnak a mai napon? Miben igaz rád Isten kegyelme?

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?