2019. március archívum

ÉLETED ÖSSZEGZÉSE

 

„Feddhetetlenül él az igaz… ” (Példabeszédek 20.7)

Az életedet végül egyetlen mondatban össze lehet majd foglalni. Mi lesz ez a mondat? Ha céltudatosan éltél, akkor az emberek a temetéseden nem csupán tűnődni fognak rajtad. Mindent tökéletesen csináltál? Nem. De „A jó emberek helyesen élnek, és Isten megáldja gyermekeiket, akik majd példájukat követik”. Az életed a legnagyobb örök­ség, amit hátrahagysz, és csak egy van belőle, tehát meg kell tenned mindent azért, hogy érjen valamit. Hagyd örökül a kiválóságot! John Maxwell Leadership Gold [Arany­fokozatú vezetés] című könyvében az egyik fejezet címe: „Ne küldd a kacsáidat sas iskolába!”. A fejezetben leírja, hogy: „A kacsáktól senki sem várja el, hogy sasok le­gyenek – ők maguk sem akarnak azok lenni. Azoknak kell lenniük, amik. A kacsáknak megvan a maguk szakterülete, abban kell tökélyre fejlődniük.” Hagyd örökül a biztatást! Azt mondják: „Vannak, akik bárhová mennek, boldogságot teremtenek; vannak, akik az­zal teremtenek boldogságot, ha elmennek.” Olyasféle ember vagy, akit tíz vagy húsz év múlva felhív majd valaki ezekkel a szavakkal: „Köszönöm, nélküled nem lettem volna képes rá!”? Hagyd örökül a céltudatosságot! Akkor vagyunk igazán telve erővel, amikor erősségeinket és talentumainkat Istentől kapott célba fektetjük. Olyan dologra tedd fel tehát az életed, ami nagyobb önmagadnál. Nem fogsz örökké élni, de tovább élhetsz azokban, amire vagy akire hatással voltál. Hagyd örökül a szeretetet! Jon Gordon mond­ta: „Az édesanyám… néhány éve távozott el… nem emlékszem hibáira és tévedéseire, vagy nézeteltéréseinkre. Végül is ki tökéletes? Amire emlékszem… az a szeretete. A sze­retetet hagyta rám örökül, olyan szeretetet, mely magához öleli az utánunk következő nemzedékeket is.”

 

„MEGMUTATTA NEKIK A KEZÉT”

 

„…Jézus… megmutatta nekik a kezét…” (János 20:19-20)
Dr. Paul Brand, egy zseniális sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemén dolgozott, ezt írta: „ Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli…. én kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzőosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és az ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót… Később az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített. Volt vajon valaha ennél kétségbe ejtőbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy ő a Messiás, elbújtak a sötétben és szétszéledtek.” Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit! A Biblia azt mondja: „…amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség nektek!« És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” Dr. Brand így folytatja: „Jézus úgy döntött, hogy kezein lévő sebei örökre emlékeztessék az itt töltött időre. Ezért hiszem, hogy Isten hallja, és megérti fájdalmunkat… mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Ő tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják.” Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet!

 

Mohóság


„Ne legyetek pénzsóvárak…” (Zsidók 13:5)
A mohóság a sóvárgással kezdődik, aztán hozzá társul, hogy összejátszol másokkal is annak érdekében, hogy megszerezd, amit annyira akarsz. Ákán, Aháb, Anániás és Szafira képesek voltak lopni, hazudni és még ölni is, hogy megszerezzék, amire annyira vágytak. „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” (Zsidók 13:5). Ez az ige azt jelenti, hogy amivel Krisztusban rendelkezünk, sokkal nagyszerűbb bárminél, amink nincs! A mohóság azt jelenti:
1) Pozíciót szeretnénk, de szolgálni nem akarunk; irányítani szeretnénk, hogy mi lehessünk a középpontban; gazdagságot szeretnénk, de csak magunknak akarjuk megtartani; arra vágyunk, hogy mások dicsőítsenek. 2) Jó dolgokat szeretnénk, de rosszak az indítékaink. „…ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Jó dolog az, ha hatással szeretnénk lenni másokra, de csak akkor, ha helyesek az indítékaink. Ha elismerésre vagy mások feletti hatalomra vágysz, akkor bizony ez mohóság. 3) Jó dolgot kívánunk, de rossz időpontban. Egy fiatal pár azt mondja: „Szeretjük egymást. Néhány hónap múlva össze fogunk házasodni. De most szeretnénk lefeküdni egymással.” Jó dolgot szeretnének, jó okkal, de rossz az időzítésük. Ez mohóság. 4) Jó dolgot kívánunk, de nem egészséges mennyiségben. A mohóság többet kíván, mint amennyi szükségeink kielégítésére és Istentől való rendeltetésünk betöltésére kellene. Értsd meg: bármennyit is szerzel valamiből, ami nem Isten akarata szerint való, az sosem fogja meghozni azt az elégedettséget, ami iránti vágyakozol. Csak akkor találsz igazi és tartós boldogságot, ha ezt elismered.

„Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17)
Miért adjuk meg magunkat újra és újra a bűnös vágyaknak? Két okból. 1) Mert az újjászületés nem törli el azonnal automatikusan a régi természetünket. Olyan ez, mint mikor két autó különböző irányból egyszerre érkezik egy kereszteződésbe, mindig fennáll az ütközés veszélye. 2) Mert ha elég sokáig időzünk egy vágynál, akkor csupán idő kérdése, és megadjuk magunkat neki. Előfordult már veled, hogy odamentél a hűtőhöz, pedig nem is voltál igazán éhes, de valahogy nem is voltál jóllakott, és keresgéltél valami harapnivalót. Ez sem túl hasznos, de sokkal rosszabb, ha az életet is így éled. Olyan ez, mint a viselkedési lehetőségek között válogatni, valami olyat keresve, ami boldogabbá tenne, mint amilyen az adott pillanatban éppen vagy. Amikor megkívánsz valamit, akkor kiszínezed, megszépíted, ezzel a kívánság tárgya még vonzóbbá lesz, és könnyen hozzáférhetőnek tűnik. Egyéjszakás kaland? Te azt mondod rá: „Senki sem fogja megtudni.” A Biblia viszont azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseid is következményekkel járnak. A mohóság megnöveli a vágyat és minimálisnak láttatja a veszélyt. Ha elég sokáig időzünk egy vágynál, előbb-utóbb találunk valamilyen megmagyarázhatónak tűnő utat az eléréséhez. Olyan ez, mint amikor elkezdik a visszaszámlálást egy űrsikló kilövésénél, az indulás csupán idő kérdése. Ha tehát elidőzöl egy vágynál, elkerülhetetlenül meg fogod adni magad neki. Mi a megoldás? Fordítsd a figyelmedet másra! „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róma 8:5).

„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” (Zsoltárok 106:15)
Figyeld meg, hogyan ismétlődött mindig ugyanaz Izráel népe életében! Amikor rabszolgák voltak Egyiptomban, azért imádkoztak, hogy Isten szabadítsa meg őket. Ő pedig megtette. Aztán az Ígéret földje felé tartó vándorlásuk idején a pusztában azt mondták: „Meg fogunk itt halni. Jobb volt nekünk Egyiptomban! Ott legalább volt élelmünk, amennyit csak akartunk.” Isten erre kenyeret küldött nekik a mennyből. Még azt is megtette, hogy a lábuk elé hullott. Olyan tökéletes étrend volt, hogy „… nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Most végre boldogok voltak? Nem. Azt mondták: „Elegünk van ebből az izéből, húst akarunk.” Isten erre azt mondta: „Jól van, adok én nektek húst, és ehettek… míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle” (ld. 4Mózes 11:18-20). A mohóságra haragszik Isten, mert az a büszkeségben gyökerezik, ami ezt mondja: „Én jobbat érdemlek”, és a hálátlanságban, ami ezt mondja: „Mást akarok, mint amivel eddig megáldottál.” Van egy mondás: „Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod!” Izráel népe azt hitte, hogy valami más majd megelégedést ad nekik, úgy, ahogyan Isten nem tud, ezért Isten „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” Istennel nagyon kevés is megelégít. Nélküle bármit szerzel is meg és bármit érsz is el, belül üres maradsz. Mi után vágyakozol? Mi miatt olyan az életed, mintha örökös várólistán lenne? Mi az, amiért folyton könyörögsz Istenhez? Semmi sem elengedhetetlen az életben, csupán Isten. Az anyagi dolgok sosem fogják tudni betölteni az ő helyét. Mi kell ahhoz, hogy eljuss erre a megelégedett állapotra, amikor életed központi vágya ez lesz: „Istenem, csak téged akarlak még jobban!”

„… érjétek be azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5)
Ha céljaid Isten-központúak, ő segíteni fog elérni őket. Ha azonban csak azért kérsz valamit, mert a szomszédodnak is van, csalódás fog érni. A Biblia azt mondja: „… Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Amikor Isten valamit megtagad tőled, bízz benne: ő tudja, mit csinál! Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állsz készen, nem tudsz kezelni, ami nem illik bele az életedre vonatkozó tervébe, ami leszívná energiádat vagy elpusztítana. Amikor megkívánsz valamit, azt hiszed, hogy az elengedhetetlen a boldogságodhoz, és könyörögsz Istennek, hogy adja meg neked, ezzel tulajdonképpen azt kéred, hogy önmagát valami mással helyettesítse, amit te nála fontosabbnak tartasz. Ha így teszel, Isten lehet, hogy megengedi, hogy megtapasztald ugyanazokat a következményeket, amik miatt Izráel is szenvedett. „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:15). Ne úgy érj életed végére, hogy bánkódnod kelljen egy összetört házasság, elidegenedett gyermek, vagy rossz lelkiismeret miatt, esetleg azért, mert fájdalmasan felismered, hogy kihagytad a legjobbat, amit Isten tartogatott számodra. Nem az a gond, mintha nem akarnánk Istent, hanem, hogy szeretnénk őt is – és még egy tengerparti házat, jó karriert, tökéletes párt, vagy bármi mást, ami megragadja képzeletünket. Ezért mondta Jézus: „… Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). Az élet nem a birtokolt dolgokra, hanem a kapcsolatokra épül. A legfontosabb kapcsolat pedig, amit ápolnod kell, az Istennel való kapcsolatod.

 

 

Több erőre van szükséged? Várj Istenre!

 

„… akik az Úrra várnak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31, angolból)

Isten általában nem mondja el nekünk, hogyan fog válaszolni imáinkra, sem azt, hogy mikor. De egy dolgot megígér azoknak, akik rá várnak – erőt. A Szentírásban itt egy olyan héber szó szerepel a várakozásra, amit a kötélkészítésre használnak. Minden kötél fonálként indul, és minden hozzáadott szál növeli az erejét. Tehát minden alkalommal, amikor vársz az Úrra, egy újabb szálat adsz a köteledhez, egy kicsivel erősebb leszel, egy kicsit jobban meg tudsz birkózni a dolgokkal. Úgy érzed, hogy ma csak egy fonál tart? Tölts több időt Isten jelenlétében és Isten Igéjével, és figyeld meg, hogy lesz kötél a fonaladból! De a várakozás nem mindig passzív; van, amikor aktív cselekedet – mint mikor az eladó a vásárlóra vár, és gondoskodik róla, hogy annak minden szüksége be legyen töltve. Ebben az esetben a várakozás nem annyira állapot, hanem inkább összpontosítás.

A Biblia azt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ézsaiás 26:3, Károli). Akár imádságban töltöd az időd Isten jelenlétében, akár aktívan végrehajtod az Ő akaratát, Isten biztosít arról, hogy erőd meg fog újulni.

Ha már fogytán van a türelmed, ragadd meg ezt a három ígéretet:

1) „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14)

2) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62:5)

3) „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.” (Zsoltárok 123:2)

Több erőre van szükséged? Várj az Úrra!

a

A halál nem megsemmisülés, hanem csak életforma-változás, nem vég, hanem más alakú élet. (Kapi Béla)

A jó Istennek nem kellenek fényes tetteink, sem szép gondolataink… Jézus nem azért jött a földre, hogy észt vagy tehetséget keressen… Azért nevezte magát a mezők liliomának, hogy megmutassa nekünk, mennyire szereti az egyszerűséget.

Kis Szent Teréz

A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával. (Fosdick)

Aki báránnyá lesz, hamarosan észreveszi, hogy még nem halt ki minden farkas. (Spurgeon)

Aki elfogadja magát, az kész másoknak is megbocsátani.

Ami a szívből jön, az a szívhez szól. (Jeremiah Burroughs)

Amikor meghallod szelíden csobogni lelked patakját, jusson eszedbe, hogy ha van patak, akkor egy óceánnak is lennie kell valahol.

Villiam Arthur Ward

 

„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a férjének is, és ő is evett.” (1Móz 3,6)

Mindenkit megkörnyékez a kísértő, sok ezer éves tapasztalata még ravaszabbá teszi őt, mint amilyen először volt. Sziszegése alig hallható, érkezése alig látható. Elhiteti, hogy ő nincs is, ha mégis megsejtünk belőle valamit, azt súgja: csak árnyakat látunk, képzelődünk. Jézus módszere ennek pont az ellentéte. Nyíltan mondja: ő létezik, közöttünk lakik, bennünk él. Amikor ezt felismerjük, a bennünk megszülető világosság örökre eloszlatja a sötétséget. (Horváth-Hegyi Olivér)

 

Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged.
(Mócsy Imre)

 

Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

– Ki vagy te? – kérdezi a kapuban álló az első embert.
– Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
– Na, ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
– Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

– Na és te kivagy? – kérdezte a második embertől.
– Én híres lelkipásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az isten-tiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon.
– Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?
– Persze, hogy ismerem, hiszen én híres lelkipásztor vagyok!

– Na és te ki vagy? – kérdezte a harmadik embert.
– Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez.
– Na és ismered az Úr Jézust?
– Igen, Uram, ismerlek Téged.


HIMNUSZ AZ ÉLETRŐL

Az élet esély, ragadd meg!
Az élet szépség, csodáld!
Az élet nagy boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, vállald fel!
Az élet kötelesség, teljesítsd be!
Az élet játék, járd!
Az élet értékes, vigyázz rá!
Az élet gazdagság, őrizd meg!
Az élet szeretet, örvendj neki!
Az élet rejtély, fedd fel!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet himnusz, énekeld!
Az élet küzdelem, fogadd el!
Az élet tragédia, karold fel!
Az élet kaland, legyen hozzá bátorságod!
Az élet boldogság, érdemeld ki!
Az élet az élet, védelmezd!

Teréz Anya

 

„Krisztus mondja: „Én vagyok a jópásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem: és én életemet adom a juhokért.”” (Jn 10,14–15)

„A juhok természetes tulajdonsága az, hogy mindig követik az előttük járókat, megismerik a kolompja hangját, bégetését és szagát.” De karám, bot, kolomp, pásztorkutya csak a juhok terelésében hathatós. Az összetartozás Jézus, a Pásztor és emberjuhai között a személyes és kölcsönös ismeretből, szeretetből, bizalomból fakad. (Kőháti Dóra)

Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből,
hogy Isten embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd,
add meg nekünk és korunk minden emberének,
hogy higgyünk e határtalan szeretetben,
s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,
a megváltás hiteles tanúi lehessünk.

II. János Pál pápa

Minden apró jócselekedet a béke egy morzsája. A sok kis jóság összetevődik, és egyre nagyobb lesz az ereje, úgy, mint a fénynek. Egy csillag csak halványan pislákol, de száz vagy ezer már elkápráztat.
Uram, úgy teremtettél, hogy kellesz nekem,
te pedig bennem lakni vágyol.
Úgy teremtettél, hogy szomjazzalak téged,
te pedig szomjazol engem.
Úgy teremtettél, hogy keresve keressem a te tüzedet,
te pedig meggyújtasz engem.
Úgy teremtettél, hogy éhezlek téged,
te pedig magadat adod nekem mennyei ételül,
örökkévaló sympozionjául
lelkem szeretetre, tökéletességre,
elmúlhatatlan szépségre való vágyódásának.
És lelkem beléd horgonyoz kitéphetetlenül,
és örvendezve tudja, hogy a tiéd s te kellesz néki.

Prohászka Ottokár

Mindig légy nyitott a kis feladatokra, mert a kis feladatok fontosak Jézusnak. Isten országának jövője nem egyik vagy másik hatalmas személy lelkesedésétől függ. Azok a nagyok is szükségesek, de ugyanígy szükség van számtalan emberre, akik kicsiny feladatokat végeznek el Krisztus szolgálatában.
A nagy folyók csak egy kis hányadát képezik az összes víznek, ami szükséges a föld táplálására és fenntartására. A nagy folyamokon kívül vannak vizek a földben – a földalatti vizek – és vannak kis patakok, amelyek állandóan táplálják a nagy folyókat. Ezek nélkül a titkos földalatti vizek és bukdácsoló patakok nélkül a nagy folyók elapadnának.
a

Az önmegadás gyakorlása


“Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” – Máté 16:24

Pálnál a damaszkuszi úton jött el az önmegadás pillanata, miután egy vakító fény a földre kényszerítette. Másoknak kevésbé drasztikus módszerek szükségesek, hogy Istenre figyeljenek. Ennek ellenére azonban az önmegadás nem egy egyszeri alkalom. Pál azt mondja: “Naponta meghalok” (1Korintus 15:31b)LB

Van egy pillanat, amikor megadjuk magunkat Istennek, és van az a fajta önmegadás, amit naponta gyakorlunk egész életünkben, pillanatról pillanatra. A probléma az élő áldozattal az, hogy le tud jönni az oltárról, ezért lehet, hogy egy nap 50-szer is le kell tenned az életed Isten kezébe, újra és újra: “Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Máté 16:24)

Hadd figyelmeztesselek: Amikor eldöntöd, hogy teljesen átadod az életed, akkor ez a döntésed meg lesz próbálva. Néha ez azt jelenti, hogy olyat teszel, ami kényelmetlen, népszerűtlen, költséges vagy lehetetlennek tűnik. Gyakran pont az ellenkezőjét teszed annak, amit szeretnél.

“Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival.” (Róma 8:5)

Természetünkből adódóan önmagunk körül forgunk. Amikor valaki bánt, a természetes válaszreakciód az, hogy visszaadod ezt. Természetes viselkedés, hogy ha valaki pénzt akar felhalmozni, ahelyett, hogy nagylelkűen megosztaná, vagy az, hogy megvéded magad, amikor kritizálnak, hogy takargatod a hibáidat ahelyett, hogy bevallanád, és az, hogy megpróbálsz lenyűgözni másokat. Általában ki tudod találni, hogy mit akar Isten, ha pont az ellenkezőjét teszed annak, amit természetedből fakadóan tennél.

Bill Bright alapította a Campus Crusade for Christ-ot, és a világszerte jelen levő szervezeten keresztül “A négy szellemi törvény” című szórólap és a “Jézus” film (több mint egy milliárdan látták már) úgy becsülik, hogy 150 millió embert vezetett Krisztushoz, akik az örökkévalóságot a mennyben tölthetik.

Egyszer megkérdeztem Billt, “Miért használja és áldja meg Isten ennyire az életed?” Erre ő azt felelte: “Fiatal koromban szerződést kötöttem Istennel. Szó szerint leírtam egy papírra, majd aláírtam az alján. Ez állt rajta: ‘Mától fogva Jézus Krisztus szolgája vagyok'”.

Te aláírtál már ilyen szerződést Istennel? Vagy még mindig küzdesz és nehézségeid vannak Isten jogával az életed felett, miszerint azt tesz veled, amit jónak lát?

Itt az ideje az önmegadásnak – itt az ideje, hogy megadd magad Isten kegyelmének, szeretetének és bölcsességének.

Beszéljünk róla:

* Milyen jellemvonásokat kell a sajátoddá tenned ahhoz, hogy meg tudj tenni “kényelmetlen, népszerűtlen, költséges vagy lehetetlennek tűnő” dolgokat, az önmegadásod miatt?

* Kérd meg a kiscsoportodat vagy valakit, akire számíthatsz, hogy imádkozzon érted, hogy felül tudj kerekedni a büszkeségeden, ambícióidon, önzőségeden, hogy megadd magad és az életed Krisztusé legyen.

 


Figyeld, hogy mit mond Isten


” …figyelek, várva, hogy mit szól hozzám…” Hab 2,1

Isten hangja gyakran képi formában jelentkezik. Ha hallani akarjuk Istent, meg kell tanulnunk a szemeinkkel hallani. Isten gyakran úgy válaszolja meg imáinkat, hogy egy képet ültet az elménkbe. Ezt nevezik látomásnak.

Tulajdonképpen a Bibliában száz meg száz példát találunk arra, hogy Isten egy képet vagy egy elképzelést ültetett valaki elméjébe. Néha látomásnak, néha álomnak nevezi ezt. Ézsaiás megkapta. Jeremiás megkapta. Ezékiel, Dániel, Hóseás, Joel, Ámosz, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum – mind kaptak egy látást Istentől.

A 73. Zsoltárban ezt olvassuk:”Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.”

Ha rövidtávú változást szeretnél, akkor a viselkedésre összpontosítasz. Ha azonban hosszútávú változást akarsz, akkor egy egészen új elméleti mintára kell koncentrálnod, egy teljesen új képre, egészen új módon kell magadat nézned, az életet, Istent, a jövődet, a problémáidat.

Ez az amiről a következő évtizeded szól, új módon látni a pénzed, az ennivalód, a családod, a karriered, és amikor mindez megtörténik, eljön a változás.

Hogyan vesszük át Istentől a látást?

Kérdezd Istent: “Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak1,5-6). Legyél konkrét abban amit kérdezel.
Tanulmányozd Isten Igéjét. Miután feltettél Istennek egy kérdést, olvasd újra a Bibliát. Közben meg imádkozd ezt az imát:”Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” (Zsolt 119,18)

 

Legyél folyamatos kapcsolatban Istennel


“Soha ne hagyjátok abba az imádkozást.” (1. Thessz. 5:17, NLT fordítás)

Soha nem leszel igazán közeli kapcsolatban Istennel, ha hetente gyülekezetbe jársz, de még akkor sem, ha naponta csendességet tartasz. Az Istennel való kapcsolat alapja, ha megosztod Vele életed összes megtapasztalását.

Természetesen nagyon fontos kiépíteni a napi csendesség szokását Istennel, de Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni mindegyik tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban.

Folytathatsz vele folyamatos, vég nélküli beszélgetést napközben, megbeszélhetsz vele mindent, amit csinálsz, amire gondolsz abban a pillanatban. A “szüntelen imádkozás” azt jelenti, hogy beszélgetsz Istennel miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy bármelyik napi feladatodat végzed (1. Thessz. 5:17).

Széleskörű félreértelmezés az, hogy az Istennel töltött idő azt jelenti, hogy egyedül vagy Istennel. Természetesen, ahogy Jézus bemutatta, erre is szükséged van, hogy Istennel egyedül legyél, ez azonban csak töredéke az ébren töltött idődnek. Bármit is teszel, az lehet “Istennel töltött idő”, ha meghívod, hogy vegyen részt a munkádban és tudatában vagy jelenlétének.

Van egy klasszikus könyv, amiből meg lehet tanulni, hogyan fejlessz ki folyamatos beszélgetést Istennel, ennek címe: “Isten jelenlétének megtapasztalása”*. Ezt a könyvet a 17. században írta Lőrinc testvér, egy szerény, francia szakács egy francia kolostorban. Lőrinc testvér képes volt a leghétköznapibb feladatokat – mint például az ételkészítést, mosogatást – dicsőítéssé és Istennel való közösséggé alakítani.

Szerinte az Istennel való kapcsolat kulcsa nem az, hogy mást csinálsz, hanem hogy megváltoztatod a hozzáállásodat az iránt, amit csinálsz. Amit általában magad miatt teszel, elkezded Istenért tenni, akár eszel, fürdesz, dolgozol, pihensz, vagy kidobod a szemetet.

Manapság gyakran érezzük, hogy ki kell menekülnünk a napi rutinból, hogy dicsőíteni tudjuk Istent, de ez csak azért van, mert nem tanultunk meg folyamatosan tudatában lenni jelenlétének. Lőrinc testvér úgy gondolja, hogy könnyű Isten dicsőíteni az élet hétköznapi feladatai között; nem kellett neki ezért külön vonulnia különleges szellemi kikapcsolódásra.

Ez Isten eszményképe. Az Édenkertben a dicsőítés nem egy különleges alkalom volt, amin részt kellett venni, hanem egy folyamatos hozzállás; Ádám és Éva folyamatos kapcsolatban voltak Istennel. Mivel Isten mindig veled van, nincs olyan hely, ahol közelebb lennél Istenhez, mint az, ahol éppen most vagy. A Biblia azt mondja: “ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Ef. 4:6b)

Beszéljetek róla:

* Akartál már elmenekülni, és egyedül Istennel lenni? Hogyan tudnád megváltoztatni a hozzáállásodat és testtartásodat Isten irányába még ma, hogy a mai napnak ugyanolyan hatása legyen, mintha lelki kikapcsolódáson vennél részt?
* Isten jelenlétét bizonyos pillanatokban jobban érzed, mint máskor? Miért?

 

Mit tegyél, ha bűnt követtél el?


“Ha visszatérsz hozzám, megújítalak, így tovább szolgálhatsz engem.” (Jer 15,19, NLT fordítás)

Amikor Krisztus követője lettél, beleszülettél Isten családjába, és ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Bár az Istennel való közösségedet megrontja, ha bűnt követsz el, a Vele való kapcsolat még létezik. Csak egy lépésre vagy attól, hogy visszatérj Hozzá.

Mit tegyél tehát, ha bűnt követtél el? Térj vissza Jézushoz! Ilyen egyszerű.

Ézsaiás mondja: “Nem számít, milyen nagy bűnöd foltja, én eltörölhetem és olyan tisztává tehetlek, mint a frissen esett hó.” (Ézs 1,18, LB fordítás)

Ha volt valaha olyan bűn, amiről azt gondoljuk, hogy megbocsáthatatlan, akkor az megtagadni Jézust háromszor is azon az éjszakán, amikor elárulták. De Jézus tudta, hogy Péter meg fogja tagadni őt, sőt még azt is tudta, hogy Péter vissza fog térni hozzá. Még mielőtt megtörtént, Jézus így szólt Péterhez az emeleti teremben: “De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22,32, Károli fordítás)

Jézus tudta, hogy Péter szolgálata hatékonyabb lesz azután, hogy megtagadta őt, mint azelőtt. És így is lett! Péter megírta a Biblia két könyvét, Péter első és második levelét, azután megosztotta visszaemlékezéseit egy rokonával, és így született Márk evangéliuma.

Lehet, azt hiszed, Isten elfelejtett téged. Nem felejtett el. A jó pásztor hátrahagyja 99 bárányát, hogy megkeresse az egyet. Tudja, hogyan buktál el. Akár egyetlen hatalmas lépéssel, akár sok apró lépéssel távolodtál el, és már nem vagy olyan közel Krisztushoz, mint régen, imádkoznod kell, mint ahogy Dávid imádkozott, amikor visszatért Istenhez a házasságtörés után. Így szólt: “Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét.” (Zsolt 51,14, Károli fordítás) Nem azt kellett imádkoznia, hogy “Istenem, add vissza nekem az én üdvösségemet”, mert az üdvösségét nem veszítette el. Az örömöt veszítette el.

És ti közületek is néhányan elveszítettétek az örömöt. Térjetek haza Krisztushoz még ma!

Beszéljetek róla:

* Miután vétkeztél, mi tart vissza attól, hogy visszatérj Krisztushoz?
* Mi az, ami a bűnöd miatt elveszett vagy megromlott az életedben, és Isten helyre kell állítsa?
* Megbánással visszatérve, hogyan lehetsz hatékonyabb szolgája Krisztusnak? Mit kívánsz véghez vinni Isten Királyságáért?

a

Bűneink…
A mai nap imádsága:
URam! Vedd el belőlem a készséget a rosszra, s erősíts meg a jó cselekvésében minden nap! Ámen
Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a férjének is, és ő is evett.
1 Móz 3,6
“Mindent a nőknek köszönhetünk!” – mondja sokat sejtetően a házasság előtt álló ifjú, a “leendő férj” – első beszélgetésünkkor. “Szerintem is!” – replikálok fél-komolyan -, hiszen ők a “javított verzió”, mi férfiak csak az első “kísérlet” vagyunk… Nem kell hosszan ecsetelnem, hogy a férfiak – bár ők az ún. erősebb nem – bizony sokkal esetlenebbek az életben. Fizikai erőnél ugyanis van nagyobb, a lelki erő, nem véletlen az a felismerés sem, hogy az erőszak a gyengék utolsó menedéke…
A civilizáció hajnaláról, jóval a Biblia keletkezése előtti időkből ránk maradt gyönyörű őstörténet Ádámról (föld-porából való, ember) és Éváról (élet) nemcsak az emberi élet kezdetének örök kérdésére próbál válaszolni, de egyben a bennünk lévő készséget is a mindenkori jó tagadására, s a hajlamot a rossz megcselekvésére igyekszik megmagyarázni. Eszerint a bűnöket mindig közösségben követjük el! Az “elcsábulás” mindig közösségben történik, a bűn bűn-volta pedig éppen abban van, hogy a másik embert, s ezzel együtt a közösséget sérti, s támadja. Azt a közösséget bomlasztja, mely Isten eredeti elképzelésben védelmül szolgálna, hiszen ahogyan olvashatjuk a Genezis első lapjain: “Nem jó az embernek egyedül…” Egyedül lenni tényleg nem jó, ennél már csak egy rosszabb helyzet létezik – ez maga a tragédia, a földi pokol -, ha van valaki mellettünk, de arra vágyakozunk, hogy inkább ne lenne… (lásd: párkapcsolati krízisek!)
Az ember bűnbeesésének története – a közhiedelemmel ellentétben – nem arról szól, hogy Isten megtiltotta volna a tudást, a gondolkodást számunkra (éppen ellenkezőleg, ezért ajándékozott meg értelemmel minket!) hanem arról, hogy a megismerésnek fokozatai vannak! Az ismeret csak akkor szolgálja a közösség javát, ha az felelősséggel párosul. (Isten az Édenbe helyezte az embert, hogy azt művelje, gondozza, vigyázzon rá!) Ha megtanultuk volna az első leckéket, akkor talán máshová fejlődött volna a világ, nem ide, ahol éppen most tartunk!
Éva szakított a tiltott fa gyümölcséből, ami igen kívánatosnak látszott, de hogy érett volt-e, azt nem tudjuk meg a történetből… Annyi bizonyos, hogy Ádám harapott bele először. Annyit kijelenthetünk, hogy a tudás almája Isten (szeretete) nélkül savanyú; hiszen megismertük a vasat és gyorsan kardot kalapáltunk belőle, feltaláltuk a puskaport, s máris ágyúkat fabrikáltunk, felfedeztük az atom titkát, s világ-pusztító bombákat készítettünk belőlük!!! Istenek lettünk – legalábbis a magunk szemében -, a rombolás, a pusztítás istenei – de a kígyó hazugsága, hazugság maradt: nem lettünk halhatatlanok… pedig hogy vágyakozunk rá!
“Rákenni” mindent a Kígyóra – ez a legkönnyebb megoldás. Hibáztatni az Istent, hogy miért alkotta meg a világot ilyenre, amilyen -, szánalmas teremtményi próbálkozás szabadulni a kínzó lelkiismeret furdalásunktól. Egymásra mutogatni akkor, amikor a(z el)hallgatás is bűn, nem más, mint a véges ember kísérlete javítani azt, ami végleg elveszett, elromlott… Javítgatni ugyan próbál(hat)juk azt amit menthetetlenül elrontottunk, de Isten nélkül eleve kudarcra vagyunk ítélve, már csak annak okán is, hogy az idő kerekét nem tudjuk visszafelé pörgetni, s így az áldozat áldozat marad, s már soha nem jön vissza a temetőből. A hívő ember tudása, hogy az Élet Istenben van elrejtve, Vele és Általa vannak megoldásaink/korrekcióink a reménytelen helyzetekben is… Ez maga az evangélium üzenete: Isten szeretetében minden “újrateremtődik”!



Jézus királysága…


A mai nap imádsága:

Uram! Segíts nekem megőriznem a Tőled kapott méltóságomat, hogy tetszésedre élhessem szolgáló életemet! Ámen

“Te vagy a zsidók királya?” Jézus viszont ezt kérdezte tőle: “Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?” Pilátus erre így szólt: “Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?” Jézus így felelt: “Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” Pilátus ezt mondta neki: “Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: “Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” Pilátus így szólt hozzá: “Mi az igazság?”
Jn 18,33b-38a

Mindannyiunknak van elképzelése a királyokról, ahogyan Pilátusnak is volt. Ez a szelíd, meggyötört koldus-Mester azonban sehogyan sem illik bele a királyokról alkotott képünkbe. Talán ezért is kérdezi Pilátus gúnyosan: “Akkor mégis király vagy te?” Csakugyan király vagy? Ugyan, milyen király lehetnél te? Igénk szerint Jézust királyként vádolták, jóllehet sem az ünneplésben, sem a vádakban nem azt a királyt tisztelték és nem azt a királyt vádolták, aki Istentől rendelt királyként közéjük jött.

Tény, hogy a zsidók várták a Messiást, az Istentől felkent királyt, s úgy várták, mint aki szabadságot hoz, aki helyreállítja Izrael országának dicsőségét, nagyságát. Ettől a Messiástól, akit a zsidók vártak, a rómaiak is tartottak. Tudták, hogy a zsidó nép szereti a szabadságát, szereti a hitét a vallását, mindenekelőtt eszelősen az Istenét… S várja a nép a Messiást, akinek segítségével, vezetésével lerázzák az útált római igát. Figyelemmel kísértek tehát a rómaiak minden lehetséges messiás-jelöltet, hogy idejében közbeléphessenek. Ennek ellenére újra és újra harcok, lázadások robbantak ki – Júdea földje folyamatosan lázongott.

Pilátus éppen ezért tudta – hogyne tudta volna, hogy milyen ünnepléssel vonult Jeruzsálembe Jézus? Tudta, hogyne tudta volna, hogy az évek során egyre nagyobb tisztelettel és várakozással veszik körül a Mestert. De tudta azt is, mert kémei minden bizonnyal hírül vitték neki, hogy Jézus fegyvertelenül jött Jeruzsálembe, s diadalmas bevonulása végén a tömeggel nem a helytartóságra ment jelképesen átvenni a hatalmat, hanem a templomba ment. Pilátus tehát jól tudta, ettől az embertől nem kell félnie a Római Birodalomnak…

Pilátusnak tudomása van arról, hogy a vádak Jézus ellen nem igazak, de ugyanakkor Jézus meg vállalja – most az egyszer -, hogy királynak mondják. Királysága, királyi uralma van, de országa nem ebből a világból való, de azért Ő méltóságában is király… Királyi hatalmát már igen sokszor megmutatta, legutóbb éppen akkor, amikor Lázárt feltámasztotta, kiszólítva őt, a negyednapos halálszagos sírból. Pilátus mindezekre nem figyel, noha a kémeitől esetleg halott is róla. Őt csak egyfajta királyság, egyfajta hatalom érdekli! Minden más csak gúny tárgya, szemében semmiség.

Jézus nem lázadó, ezt Pilátus is jól látja. Diadalmas bevonulása idején, amikor a zarándokok tömege királyként köszöntötte, s királyként kísérte Jézust; az ünneplő sokaság dicsőítő kiáltozását hallva, talán megfordult a rómaiak fejében: vajon mi következik most? De bebizonyosodott: Jézus nem tör uralomra. Ezért Pilátus szemében Jézus ártatlan, ebben a vádpontban és minden más tekintetben is.

De Pilátus diplomata, aki a zsidóknak is a kedvébe akar járni. Nem akar ellenségeskedést, ezért nem vállalja tetteiben is a felismerését. Szavakkal kimondja: nem találtam benne bűnt. De ezt a tetteivel nem vállalja fel. MInt római helytartó élet és halál ura Jeruzsálemben. Egy szavába kerülne, s Jézust el kell, hogy bocsássák és sem zsidók, és senki más nem emelhetne rá kezet. De nem vállalja fel a tetteket. Pilátusnak saját hatalma, saját érdeke fontosabb, mint az igazság.

A mi az igazság? Az, hogy a zsidók tudatos szándékossággal, Pilátus pedig ellenállni nem akaró sodródással teszi le a voksát Jézus ellen – az eredmény ugyanaz. Nyíltan Jézus ellen lázadni és határozott döntéssel mellette ki nem állni, ugyanazt eredményezi. Mert aki nem dönt Jézus mellett teljes szívvel és elkötelezettséggel, az előbb-utóbb ellene fog dönteni. Ez a bűntől megrontott életünk természete. De sokszor csodálkozunk, hogy hajdan templomba járók mivé lettek…

Ismerjük a történet folytatását… Válasszatok, kit bocsássak el nektek? Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? S a tömeg kiált: “Ne ezt, hanem Barabbást!” A kérdés tehát mindig ez: Ki legyen szabad? Saját életünkben is: ki legyen a szabad? Hát én! De aki Isten-mentesen él, az végül is istentelenül él…

Isten nélkül márpedig nem tudunk tudunk élni – belénkkódolta Isten, hogy csak Vele együtt vagyunk egyek, csak Vele együtt vagyunk egészek, s egészségesek, s csak Vele együtt vagyunk egyek a közösségben. Az igazság az, hogy csak Vele együtt válunk teljessé, istenképűvé, s nyerjük el királyi méltóságunkat, azaz válunk krisztusivá…

 

Jócselekedeteink…


A mai nap imádsága:

Uram! Némíts el bennem minden önző gondolatot, hogy szívemet megtöltse a Te szereteted, s felszabadultan szolgálhassam mindazokat, akiket mellém adtál és ezen a mai napon is elém hozol! Ámen

   

Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.
1 Pt 2,15-16

A hívő ember nem hiszékeny, nagyon is realista. Életének iránytűje a Mester, Aki mindig világosan beszél. Ezért ha valaki keresztény (krisztianoj=krisztuskövető), akkor nem naív. Jól tudja, az emberek egynegyede rögtön tiltakozik és nem fogadja be az Isten szeretetét (útfélre esett mag), a következő egynegyede befogadja ugyan, de hamar belefárad a jó cselekvésébe (sziklák közé esett mag), a további egynegyed megpróbál küszködve “csakazért is” szeretni, de végül a világ kísértései győzedelmeskednek bennük (tövisek közé esett mag), s csak egynegyednek (jó földbe esett mag) “sikerül” véghezvinni Isten akaratát: gyümölcsöt teremni, megcselekedni a jót.

Tény: Az emberek meggyőzése az egyik legreménytelenebbnek tűnő vállalkozás. Nemcsak prédikátoroknak, de politikusoknak és minden közösség élén álló embernek már legalább egyszer “beletörött a bicskája”… Szeretett volna valamit megértetni a másikkal, de nem sikerült. Hányszor csapja össze a gyakorló szülő is kétségbeesetten kezeit: “Mit tegyek, mit csináljak? A gyermekem nem hallgat rám…” Sok-sok tragédia megelőzhető lenne, ha egyik ember megértené a másikat! Mégsem tudunk egységre jutni. Miért? Ennyire bonyolult lenne a szó?

Egy nyelv van, amit viszonylag hamar mindenki megért, s a legkevésbé ért félre: ez a szeretet nyelve. A tudatlanság elleni harcban ezért a leghatásosabb fegyver a jócselekedet. Hiába a legszebben csengő angyali szó, ha nincs benne szeretet, akkor csak “pengő érc, zengő cimbalom” csupán… A tudatlanságot (Isten tagadása) feloszlatni csakis a jócselekedetek gyakorlásával lehet. Sajnos sok ember egy-egy jócselekedet mögé bújtatja el aljas szándékát… Ők azok, akik a gonoszság takarójául használják az Istentől kapott szabadságot.

Akik azonban megismerték az Igazságot, azok Isten kegyelme által csendben és békében, olykor némán szolgálnak, melynél érthetőbb hangosabb bizonyságtétel az evangéliumról, nem lehetséges.


Szolgálat…


A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem nemes, szolgálni-tudó lelket, mindenekelőtt erőt és kitartást, hogy tetszésedre éljek, s egész életemmel embertársaim javát szolgálhassam! Ámen

Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: “A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”
Lk 22,24-26

Amióta világ a világ, versengés folyik a hatalomért… ma sincs ez másképpen – még kicsiny hazánkban is ezt tapasztalhatjuk mostanság. Irodalmi túlzásoktól sem mentes dícséretű Salamon király talán az egyetlen kivétel a világtörténelemben, aki gazdagság helyett bölcsességet kért; a többség – a hatalom birtokában – deformálódott. A szeret-egységet hirdető Jézus a hagyomány szerinti három esztendő után annyit “ért el” tanítványainál, hogy azok még mindig azon vitatkoztak “ki nagyobb közülük…” Bizonyára nem Jézus pedagógiai eredménytelenségéről van itt szó, hanem arról a mérhetetlen emberi aroganciáról, mely megynyilvánul Jézus keresztútjában is, jelesül: leköpik, hátba- és fenékbe-rúgják. Ilyen az istentelen ember, zsigeri termszettel arculüti Teremtő Istenét…

A tanítványok “fontos emberként” szívesen tovább asszisztáltak volna Jézus csodáinál, önjelölt testőrként elirányítgatták volna a Mester közelébe furakodókat és szívósan építgették volna tovább belső tanítványi-hierarchiájukat. Aki nélkül azonban az egész egyház semmi nem lenne, hirtelen cselekszik, semmivé alázza magát és “kicsi”ként szolgál. Nem látványosan, de annál nagyobb eredménnyel. Ne tagadjuk, valamilyen formában mindannyian nagyok akarunk lenni… s azután, amikor utolér minket a nagyság (átka?), gyorsan kiderül, nem is annyira jó, sőt… újra visszavágyunk a gondtalan gyermekire.

Szolgáltatáscentrikus világunkban egyre kevesebb a szolgálni akaró ember. Lassan nagyítóval kell keresni azt, aki hivatással végzi munkáját. Pedig hiába a szaktudás, ha nem jár vele együtt emberség, akkkor oda a szak-emberség… Visszajuttatni az embert a szolgálat méltóságára egyedül a kegyelmes Isten képes. Őnélküle csupán kényszerű “meló” a munka, s nem lelket-nemesítő alkotás, ahogyan azt teremtői rendjében eredetileg elgondolta…

 

Tanítás…


Imádkozzunk!
URam! Add, hogy jó és hűséges tanítványod lehessek, s ne a magam igazát, hanem a Te igazságodat keressem és éljem, életem minden napján! Ámen

 

Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.
Jn 15,7-8

“Megmaradni Jézusban”… Sokan vélik úgy, hogy ez valami különleges, csak a beavatott kevesek számára lehetséges ezoterikus (azaz belső körre leszűkített) “tudás” által lehetséges. S ennek bizonnyal valami olyan nagy ára van, amit az átlag-hívő ember sem időben, sem akaratban nem tud teljesíteni, hiszen a hétköznapok küzdelme szétmorzsolja spiritualitásra szánt erejét. “Ami meg nem megy, azt ne erőltesse az ember!” – s az ilyen önigazolások következtében gyarapodik aztán a középszerű/langyos keresztények egyébként is népes tábora. Ha ennyire bonyolult lenne a Jézus-követés, akkor bizonnyal akadémikusokat, korának nagy bölcselőit választotta volna ki magának a Mester, s nem ezeket a nevenincs, szürkeségbe-született galileai halászembereket, akiknek a lelki élet tökéletesítésének szellemi-arisztokratikus céljainál számukra sokkal komolyabb gondjuk is volt: etetni kellett a családjaikat…

A “Krisztusban-maradás/-levés” azonban nem az élettől való elfordulást, a lelki irodalommal való kellemes szöszmötölést, hanem az élet következetes felvállalását jelenti! Mindig ez a nehezebb, a több erőt kívánó, mintsem szépeket gondolni, mondani a lelki élet mélységeiről, s magasságairól… Krisztus URunk által sokat emlegetett “gyümölcstermés” az Istennek tetsző cselekedeteket jelenti, melyek mindenki számára láthatóak, “fogyaszthatóak”, alkalmasak a táplálásra – mint a jó gyümölcsök a fán! Vajon a mi életünk fája eleddig mit termett? Valahányszor megújult rajtunk Isten kegyelme, termett-e gyümölcsöt az életünk?

Aki megmarad Jézus Krisztus beszédeiben – értsd: logosz-ában, tan-ában, tanítás-ában -, az “sok gyümölcsöt” terem. Aki következetesen ragaszkodik a Mesterhez, annak élete dicsőséges lesz, coram Deo, azaz Isten előtt. Aki nem az Isten előtti dicsőséget, hanem az emberek elismerését keresi, azaz a “ráadást” kívánja, s az mindig, mindenhol fontosabb számára, mint az Isten országának igazsága, az ugyan megnyerheti a világot magának, de Isten számára elveszett.

Sokan, akik Krisztus követésére szánták oda életüket, egy idő után meglankad, elhervad, kiszárad életük (Magvető példázata!) mert nem látják maguk életében a megígért gyümölcsöket. Nos, először is a Mester arra tanítja övéit, hogy “más a vető, s más az arató”. Amit az egyik generáció elvet, azt majd a következő aratja le, hiszen a termés kifejlődéséhez idő(!) kell. Az idő múlását gyorsítani, nem egyszerűen balgaság, hanem az emberlét isteni törvényszerűségének ignorálása. Múlatni az időt a mulatóban lehet, de Isten azt akarja, hogy ne múljék, hanem teljék az idő, azaz minden egyes perc a be-, s ki-teljesedéshez vigyen közelebb mindannyiunkat!

A tanítványság nem azt jelenti, hogy szimpatizálok a jézusi tanokkal. Azt sem, hogy mint tanítvány mentes vagyok/lehetek az isteni törvények következményeitől. A tanítványság azt jelenti, hogy magasabb mérce szerint élek, s ezért a végső számadásnál is “magasabb elbírálás” alá esem. Ezért figyelmeztet az apostol: “Ne akarjon mindenki tanító lenni közületek!” Tanítani persze csak azt tud, aki maga is megtanulta a “leckét”, azaz jó tanítvány – nemcsak volt, de marad is -, hiszen, aki a Mester hívó szeretetére egyszer igent mondott, annak illik is élete végéig döntéséhez hűséggel ragaszkodni. Jutalomban ugyanis csak az részesülhet, aki mindvégig kitart…

Isten belső köreibe tartozol


“Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15)

A ‘barát’ szó ebben az igeszakaszban nem hétköznapi ismeretséget jelent, hanem közeli, bizalmas kapcsolatot. Ugyanezt a szót használja János az esküvőn a vőlegény tanújára (Jn 3,29), és a király belső köreibe tartozó, meghitt, bizalmas barátokra. A királyi udvarokban a szolgáknak távolságot kell tartaniuk a királlyal szemben, de a belső körbe tartozó bizalmas barátok élvezhetik a közeli kapcsolatot, a közvetlen bejárást és a bizalmas információkat.

Nehéz megérteni, hogy Isten közeli barátjának tart engem. A Biblia azonban így fogalmaz: “…mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten.” (2Móz. 34,14)

Isten nagyon vágyik arra, hogy közelről ismerjük őt. Tulajdonképpen azért tervezte a világegyetemet, azért szerkesztette a történelmet, beleértve életünk minden részletét, hogy barátai legyünk. A Bibliában ezt olvassuk: “Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem.” (Ap. Csel. 17,26-27)

Legnagyobb kiváltságunk az, hogy ismerhetjük és szerethetjük Istent, Isten legnagyobb öröme pedig az, hogy minket ismer és szeret. “Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR,… mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR!” (Jer. 9,23)

Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges közeli barátság egy mindenható, láthatatlan, tökéletes Isten és egy véges, bűnös ember között. Könnyebb megérteni a Gazda-szolga kapcsolatot, vagy a Teremtő-teremtett kapcsolatot, még az Apa-fiú kacsolatot is könnyebb elképzelni. De vajon mit jelent, hogy Isten engem a barátjának tekint?

Beszéljetek róla

* Mi a véleményed arról, hogy a Teremtő közeli, baráti kapcsolatra vágyik veled?
* Milyen módon törekedsz arra, hogy mélyüljön a kapcsolatod Istennel?

 

Önátadás: Az élet egyetlen lehetséges módja

 

„Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.”(Fil.2:6-7 HNT)

Az életben mindenki átadja magát valaminek, vagy valakinek. Ha nem Istennek, akkor az általános közvéleménynek veted alá magad; vagy a pénznek, megbántódásnak. Vagy az aggodalom, a saját büszkeséged, testi vágyaid és az egód késztetnek megadásra. Arra vagyunk kitalálva, hogy valakit imádjunk, és ha nem imádjuk Istent, akkor létre hozunk magunknak más isteneket (bálványokat), amik oltárán feláldozzuk az életünket. E. Stanley Jones mondta: ”Ha nem adod át magad Krisztusnak, akkor kiszolgáltatod magad a káosznak.”

Szabad vagy arra, hogy eldöntsd, hogy kinek adod meg magad, de ennek a döntésednek a következményei alól már nem tudsz kibújni.

“Engedelmeskedjetek azért az Istennek.” (Jakab 4:7/a HNT)

Az átadás nem a legjobb módja az életnek, hanem az egyetlen módja. Semmi más nem működik. Minden más megközelítés frusztrációhoz, csalódáshoz és önpusztításhoz vezet.
A King James-féle bibliafordítás a Róma 12:1-ben az “átadás/feladás” szót “a te értelmes szolgálatod”-nak fordítja. A Kortárs Angol változat fordításában ez úgy jelenik meg, mint a „legésszerűbb módja annak, hogy szolgáld Istent”.
Átadni Istennek az életedet, az nem valami buta érzelmi sugallat, hanem egy ésszerű intelligens cselekedet, a legfelelősségteljesebb és legokosabb dolog, amit csak tehetsz az életeddel. A legbölcsebb pillanataid közé fog tartozni az, amikor Igen-t mondasz az Istennek:

“Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.” (2Kor 5:9 HNT)

Időnként ez éveket vesz igénybe, de végül felfedezed a legnagyobb akadályát az Isten áldásainak az életedben, és ez nem más, mint saját magad – a te önös akaratod, makacs önérzeted és egyéni törekvéseid. Nem tudod teljesíteni Isten tervét az életedre nézve, amíg saját terveidre koncentrálsz. Ha Isten elkezdi a legmélyrehatóbb munkálkodását az életedben, akkor ezzel fogja kezdeni.
Ezért adj át mindent Istennek: a múltbeli lemondásaidat, a jelenlegi problémáidat, és a jövőre vonatkozó ambícióidat is, a félelmeidet, álmaidat, gyengeségeidet, szokásaidat, fájdalmaidat és a bosszantó akadályaidat. Tedd Jézust az életed vezetőülésébe és vedd el a kezedet a kormánykerékről. Ne félj: Semmi sincs az Ő tudtán kívül.

Krisztus vezetése alatt mindennel megbirkózol majd: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:13 HNT)
Talán aggódsz:
-Mi van akkor, ha hibázok vagy visszaesek?
-Ha hibázol?
Biztosan el fogsz követni hibákat. Senki sem tud hibátlanul átadott életet élni, csakis Jézus.
De Isten gondoskodott a te elkerülhetetlen bűneiddel kapcsolatosan is: “Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus,” (1Ján 2:1 HNT)

Beszéljünk róla:

* A világ milyen módon tart távol téged az önfeladástól?
* Hogyan engedted, hogy a büszkeséged vagy az ambícióid tartsanak távol téged attól, hogy Istennek add az életed?

 

Szüksége van bárkinek egy új kezdetre?


“Mivel Jézus feltámadt a halálból, egy teljesen új életünk van, tele minden olyan dologgal, amiért érdemes élni, beleértve a jövőnket is a mennyben.” (1Péter 1:3-4 MSG)

Egyszer beírtam a Google keresőbe, hogy “új kezdet”, és 485.000 linket dobott ki. Nyilvánvaló, hogy sok ember szeretne új kezdetet az életében. Azt mondják, “elrontottam” vagy hogy “nagyon összekuszáltam a dolgokat”, ezért szükségük van egy új kezdetre.

Jézus új kezdetet tud adni az embereknek. Péter, az egyik apostol így mondja: “Mivel Jézus feltámadt a halálból, egy teljesen új életünk van, tele minden olyan dologgal, amiért érdemes élni, beleértve a jövőnket is a mennyben.” (1Péter 1:3-4, MSG ford.)

Számos dolog történik, amikor az életedet Istennek átadod:

* Kinyitod az életed Isten előtt, és elkezded megismerni Őt.
* Teljesen új életet kapsz, és ez tele van olyan dolgokkal, amiért érdemes élni.
* Jövőd lesz a Mennyben.

Ha más szavakkal akarnánk megfogalmazni, így is lehetne mondani: a múltad meg van bocsátva, lesz célja az életednek, és otthonod lesz a Mennyben. Micsoda üzlet! Jézus a múltadról, jelenedről és a jövődről is gondoskodik.

“Mindenünk, amink van – a helyes gondolkozás, a helyes életvitel, a múlttól való elszakadás és az új kezdet lehetősége – Istentől jön Jézus Krisztus által.” (1Korintus 1:30)

Beszéljünk róla:

– Mennyiben különbözik most az életed attól, amilyen akkor volt, amikor még nem voltál keresztény?

– Milyennek kellene lennie az életedben egy új kezdetnek Jézussal?

– A te életedben kinek lenne még szüksége arra, hogy meghallja a jó hírt, hogy Jézusban van lehetőség új kezdetre? Hogyan tudod elérni ezeket az embereket?

 

 

Várakozás Isten válaszára


“Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…” Habakuk 2:1.

Ha tényleg szeretnéd megtudni, hogy mi Isten elképzelése az életedről, ehhez szívedben ott kell lennie annak a vágynak, hogy tényleg meg akarod hallani, hogy mit mond Ő. Ehhez pedig kicsit el kell vonulnod a világtól. Ha mindez megvan, akkor már csak várnod kell. Ahhoz, hogy megtudjam Isten tervét az életemre, karrieremre, családomra, kapcsolataimra, stb. vissza kell vonulnom, és úgy kell várnom Istenre.

Az igeszakaszunk azt mondja: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…” Mit jelent az, hogy őrhelyre állok, odaállok a bástyára Isten elé? Azt jelenti, hogy odateszem magam, és ott is maradok, nem mozdulok. Azt jelenti, hogy csendben, mozdulatlan állok. Azt jelenti, hogy addig ülök ott, ameddig meg nem hallom Istent.

A sietség az imádság halála. Ha nem hallod Istent, annak oka lehet az, hogy nem vársz eléggé Rá. Isten nem fog hozzád szólni, ha csak egyszerűen kiszaladsz az ajtón. Azt szeretné, ha figyelnél is Rá.

Legtöbbször mi csak rohangálunk, mint egy mérgezett egér, nem tudunk lelassítani annyira, hogy Istenre hangolódjunk. Hogyan lehet lelassítani? Úgy, hogy lecsendesíted az elmédet, megpihenteted a tested, mély levegőt veszel, ellazítod az izmaidat, és kiengeded a feszültséget.

A Biblia azt mondja, hogy Dávid Isten előtt ült. Néhányan úgy gondolják, hogy térdelni kell imádság közben, és hogy ez a legalkalmasabb testtartás az imádsághoz. Az igazság az, hogy a Bibliában nem épp ez a leggyakoribb mód az imára. A leggyakoribb módja az, hogy megállsz, felfelé, a mennyre tekintesz, és hangosan szólsz Istenhez.

Nem kell beszéddel készülnöd, még költőinek sem kell lenned. Sőt, még az sem szükséges, hogy kerek egész mondatokban beszélj. Csak beszélj, ahogy normálisan, bármely más személlyel tennéd. De, a többi beszélgetéssel ellentétben, egy idő után csak maradj csendben, és figyelj- várj arra, hogy megszólaljon Isten.

Dávid szerint három dolgot kell tenned:

Várj csendben! “Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” Zsoltárok 62:6.
Várj türelmesen! “Légy csendben, és várj az Úrra!” Zsoltárok 37:7.
Elvárásokkal a szívedben várj Istenre! Az angol Living Bible (Eleven, élő Biblia) fordítása szerint “Elvárásokkal menj Isten elé, bízz Istenben, hogy Ő megsegít, megígérte.” (Zsoltárok 105:5)

Nagyon lényeges: vágyakoznod kell arra, hogy meghalld Istent. Elvárással telve hinned kell, hogy Ő ad egy álmot, bepillantást az eseményekbe. Ez az a hitbeli együttható vagy tényező, ahol várakozással telve kell megállnod. Istenre várni sosem időpocsékolás. Sőt, a lehető legjobb befektetés az életben.

„Én-itisz”

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.

Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!

 

Mi újság?


„… irgalma minden reggel megújul…” (Jeremiás siralmai 3:22-23)
Nehéz időkön mégy keresztül mostanában? Nem vagy egyedül! Izráel népének olyan nehéz sorsa volt, amikor Jeremiás a Biblia egyik könyvét írta, hogy a Siralmak címet adta neki. A pozitív gondolkodást, érezd jól magad életstílust hangsúlyozó világban ezzel a címmel nem igazán számíthatna arra, hogy az eladási listák élére kerül. Jeremiás Isten népét az „özvegy” és „rabszolga” jelzőkkel illette, és azt mondta róla: „…barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak” (Jeremiás siralmai 1:2). Tovább olvasva a könyvet, a dolgok csak még rosszabbra fordulnak, ahogy Isten népe learatja, amit vetett. Aztán egyszer csak a jajok és panaszok közepén, amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem jöhet, Jeremiás ezt írja:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Hát nem csodálatos? Isten szeretetének, irgalmának és hűségének kifogyhatatlan számlája sohasem lett befagyasztva, semmit nem kell hozzátenned, és kitart, míg csak élsz. Jó tudni ezt mai világunkban, amikor úgy tűnik, senki sem törődik senkivel, és csak a legjobb formában lévő élhet túl. Legközelebb, ha valaki megkérdi tőled: „Mi újság?”, mondd neki: „Isten szeretete, irgalma és hűsége.” Mi az irgalom? A szív gyengédsége, ami arra készteti az embert, hogy figyelmen kívül hagyja a sérelmeket, és a sértő féllel ne úgy bánjon, ahogy az megérdemli, hanem jobban. Tehát minden nap, amikor felébredsz, imádkozz úgy, ahogy egyszer egy hölgy tette: „Uram, örülök, hogy irgalmad minden nap megújul, mert biztos vagyok benne, hogy a tegnapi adagot már mind elhasználtam.”

 

 

TARTSD KINCSNEK CSALÁDODAT!

 

„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:4)

Ha kedvesebb vagy az idegenekkel, mint saját családoddal, akkor komoly problémád van, amely figyelmet igényel. Tehát olvasd el ezt: „A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra – egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Meg­csináltam” – gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald’s-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem min­dent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csoki­fagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasznál­tam – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt. Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: “hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« – válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról.” A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belse­jében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:3-4)

A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; aki megbocsát, az új életre szül.

Ami igazán jó, az mindig egyszerű. Az egyszerű oly vonzó, oly előnyös valami, hogy voltaképpen csodálkoznunk kell, miért oly ritka az egyszerű ember.

Tolsztoj

Amit nekem adsz: mindenkinek adod, hirdeti a földi hatalom.
Amit mindenkinek adsz: nekem adod, hirdeti az égi hatalom. (Weöres Sándor)

Az engedelmesség minden egyes ténye újabb kapocs, mely szorosabban fűz bennünket Istenhez.

Az isteni irgalom és a bűnbocsánat reménye nem lehet soha és senki számára sem jogcím és bíztatás újabb vétkezésre.

 

„Ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,8.10c)

Fenséges ígéret, nem? Egy életen át szeretni, hogy aztán egy életen át szeressen. A hűség szeretet nélkül életképtelen. Isten azt kéri tőled, hogy tarts ki mellette, és sohase legyen más istened. Ha megcsalod, fájdalmat okozol neki, és még az élet koronája sem lehet a tied. Pedig neked is el van készítve. Egy fenséges élet, fenséges helyen, fenséges lényekkel, fenséges királlyal. El is fogadhatod, vagy le is mondhatsz róla. Minden tetteddel és gondolatoddal valamelyik mellett döntesz. (Horváth-Hegyi Olivér)

Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét. (Spurgeon)

Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.

 

„Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.” (Zsolt 145,9)

Megpróbáltam jó lenni. Mindenkihez. Egy fél napig. Hát, nem sikerült. A metrón meglökő, a boltban „beszóló” vagy a szemtelen eladó – ő is a „mindenki” egyike. Jaj, de nehéz. Pedig én is „mindenki” vagyok – másnak. S hozzám jó az Úr. Pedig elfordulok, nem törődöm vele. Vagy feleselek. Tetteimmel elszomorítom. Felbosszantom azt, aki jó hozzám. Annyira jó, hogy az életét adja értem. Irgalmazz, Uram, add, hogy jó lehessek! (Kőháti Dóra)

Jobb egyet aludni arra, amit tenni akarsz, mint ébren hánykolódni azért, amit tettél. (The Grapevine)

Kívánom, hogy a lelked nyugalmat találjon. Kívánom, hogy Isten olyan emberré tegyen, aki szeretetet kapott, ezért szeretetet ad; aki áldást adott, ezért áldást ad; aki gazdaggá lett, ezért meggazdagít másokat. (Sabine Müller)

Ne gondoljátok, hogy az igazi szeretetnek rendkívüli tetteket kell végrehajtania. Csak szeretni kell és ebbe sohasem belefáradni.

Kalkuttai Teréz Anya

Nézz önmagadba, tekints bensődbe, tanuld meg lelked megbecsülését. Gondold meg, mi vagy most, mivé kell lenned, mivé lehetsz. Gondold meg, mi voltál természeted szerint, mi vagy bűneidben, mivé kell lenned tökéletesebb életeddel és mivé lehetsz a kegyelem segítségével.

Szent Bernát

Sokszor ez kísérti meg az embert: „amit megteszek egynek, kettőnek, tíznek: mi ez, csepp a tengerben?!” – Igen ám, de az élet cseppekből táplálkozik. Sőt! Harmatból is tud táplálkozni. S a harmat még csak cseppekké se nagyon formálódik. Vagy ha éppen cseppről van szó, az már egy esőcsepp. Baj van, amikor a víz áradásként jön. Az az életet elsodorja. Az életet az esőcseppek tudják táplálni. Azok a kicsiségek, amikkel képesek vagyunk a közvetlen mellettünk lévő embert segíteni. Lehet ez egy jó szó, egy bíztató tekintet, elfogadó érzület, amit a másik megérez: engem most nem utasítanak el, hanem elviselnek, sőt mi több, elfogadnak!
Nem sokaságot igényel az ember, nem azt igényli, hogy mindenki magához ölelje, mindenki megtapsolja, hanem hogy egy! Egy ember legyen mellette, egy felebarát. – És ez az, ami lehetséges. Amire mindegyikünk képes, hogy egyet, ott, maga mellett elfogadjon, és megtegye neki azokat a legalapvetőbb szolgálatokat, amiből az a másik élni tud. Ez néha nem több mint egy jó szó. És erre azért képesek vagyunk! Bár olykor önmegtagadás kell még ehhez is, mert esetleg rossz tapasztalatokat, keserű élményeket kell elfelejteni és megbocsátani, vagy esetleg antipátiát, valami elemi viszolygást kell legyőzni, ami az embert természete szerint elönti. S mindenekelőtt a kilátástalanság kísértésén kell úrrá lenni, azon, hogy mit számít, mit jelent ez az egy szó a világ nagy nyomorúságában?! – Egy esőcseppet jelent! Egy harmatcseppet jelent, annak a másiknak az életet jelenti. És ha egyszer valaki egyetlen másik embert életre tud kelteni, vagy életben tud tartani, az a másik egyszer csak szintén tesz majd olyan dolgokat, amitől a felebarátja élni kezd. Ha pedig mindenki figyelne a mellette lévő felebarátra, a világ nyomorúsága kezdene megszűnni. Az esőcseppektől a puszta ki tud virulni. Ne féljünk a kicsiségünktől.

Vannak semmiségek, amelyek nagyobb örömet okoznak Jézusnak, mint bármi más.

Kis Szent Teréz

Értelmes élet…


A mai nap imádsága:
Bölcs szívet adj nekem Uram! Ámen

Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.
Jób 28,28b


“Bolond keresi a bajt magának!” – milyen igaz ez a kijelentés… “Jön a baj anélkül is, hogy hívnák.” …vagy ahogyan a székelyek mondják: “Kéri a pofont magának”. Hosszan lehetne ős-szép nyelvünk szólásait, közmondásait sorolni, melyek a rossz kerülésére biztatnak. Jób könyvének bölcsessége – bölcseleti iskolák vitairatáról van szó -, hogy az emberi bölcsesség nem visz előbbre, nem nyugtat meg, csakis az Istentől jövő.

Sokan akarnak ma is bölcsekké válni – ki ebben, ki abban keresi-találja élete értelmét. A mai korra is érvényes Jézus statisztikája, hogy csak az egynegyed kívánja a teljesség eléréséhez az Isten segítségét. A többiek másban (is) bizakodnak: virágzik az ezotéria – a szó belső körre leszűkített tudást jelent -, talán soha ennyi “üdvözítő” módszer nem volt még egyszerre kapható a vallási piacon! Aki kínos precizitással ügyel a módszerre, azt “nem kerülheti el a siker”, jóllehet ez teljesen(!) életszerűtlen, de hát “boldog az az ember, aki nem kárhoztatja magát abban, amit a hisz” – módja Pál apostol…

Aki már fiatalon is beleálmodta életébe a JóIstent – s nem az extrém élményt kívánva, hanem a tartalmat keresve – az nemcsak a rosszat kerülte el, s védte meg magát a klasszikus életvezetési tévedésektől/hibáktól, de erejét is kímélte, melyre a fiatalkoron túl is (ott aztán igazán!) szükség van. Mindezeken túl: Olyan élményeket gyűjthet be magának az ilyen ember, melyek élete második felében nem kísértenek, hanem kísérnek… Ezt úgy hívja a keresztény ember: áldás…

 

 

Hitért…


A mai nap imádsága:

Uram! Életünk kuszaságait jól látod, s azt is, hogy a megoldásokat nagyon sokszor nem Nálad keressük. Tégy minket szabaddá önmagunktól, hogy a válaszokat ne rövidtávon keressük, hanem a Tőled kapott távlatba helyezzük és igazi békességet nyerjünk ezáltal! Ámen

   

Jaj azoknak, akik a lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, de nem folyamodnak az ÚRhoz.
Ézsaiás 31,1
A ló a régi korokban a gazdagság, a hatalom szimbóluma volt… a világ nem sokat változott, manapság is a “lóerők” határozzák meg sokak társadalmi státuszát. A motorház alatti teljesítmény dübörgése, a garázsban álló kocsik száma bizony sokakat elbűvöl, de ezekbe vetni a reményt csak egy darabig lehet, amíg nem érinti meg az embert az Isten-adta perspektíva, vagyis az Élet maga. Fiatalon, egészségesen és sikeresen jól elboldogulunk magunk is az élet bonyolult úthálózatában, csak amikor rugalmasságunkat, erőnket és éleslátásunkat kezdjük elveszíteni, akkor esünk hirtelen kétségbe: Hogyan is terelt minket a Sors szeszélye ebbe a sötét mellékutcába? Ilyenkor kezd nyilvánvalóvá válni: miben is reménykedünk!?
Sokan vannak, akik rendes, jó emberek, de nem tanultak meg imádkozni. Senki nem tanította. Ők nagyon hálásak, ha valaki melléjük ül, s összekulcsolt kézzel megfogalmazza szívből jövő gondolataikat, mely fohászra nekik csak az áment kell rábólintani. Tény, hogy az Istennel való kommunikációt is gyakorolni kell! Az édesanya sokat megért a baba gügyögéséből, de milyen nagy az öröme, ha értelmesen kezd el beszélni. A lelki újjászületés is hasonló ehhez. A megtérés első felsírásakor “nagy öröm van a mennyben”, de az “evangélium teje után a keményebb eledelre is szükség van” – ahogyan tanít minket Pál apostol. Aki életének túlnyomó részében “lovakban és harci kocsik tömegében” bizakodott, azaz a megoldást mindig “anyagias” szempontok alapján kereste, az nem lesz képes egyik pillanatról a másikra “váltani”, amikor az anyagtalan, de nagyon fontos problémákkal szembesül. Sokan biztatják magukat azzal: “Majd ha megöregszem, templomba járok, foglalkozom »ilyen« dolgokkal!” Ha!… Ha egyáltalán megéri valaki, ha el tud menni, ha el tudják vinni, ha lesz egyáltalán még kedve… Túl sok a “ha”, az emberi bizonytalansági tényező…
Mit jelent az ÚRhoz folyamodni? Ahogyan a folyó a tengerbe ömlik, úgy kell az embernek is a nagyobb felé, Teremtője irányába állítani életének folyását. Érezni Isten szeretet-gravitációját, mely életünk minden apró cseppjét maga felé vonzza, hogy végül egyesülhessünk Vele, s minden kérdésünk feszültsége feloldódjék Őbenne, akkor és ott, a Nagy Találkozásban. Jaj azoknak, akik lovakban (lóerőkben) reménykednek!

 



Hűség…


A mai nap imádsága:

URam! Elköteleztem magamat… Rád mondtam igent, s parancsolataidra voksoltam. Add szívembe békességedet, hogy megértve akaratodat kiteljesedhessen életem, s megmaradhassak a hűségben mindhalálig! Ámen

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10
A hűség szó hallatán a felnőtt ember elsősorban a férfi és nő viszonyára gondol. Tény, hogy életünket alapvetően befolyásolja belénk-teremtett biológiai programunk, de a hűség életünk más területét is meghatározza. Manapság már nem “élet-halál” kérdés a párthűség – mint ahogyan az a borzalmas kommunista időkben, az 1950-es években volt -, de tény, hogy a hűség biztonságot ígér, melyben az egzisztenciális rész rendkívül fontos szerepet játszik.
A hűséget sokan illúziónak tekintik, jól értelemben vett önbecsapásnak, önvédelemnek. Úgy gondolják, hogy a hűség a változatlanságra épít, a “pillanatot” a “most-érzést” akarja konzerválni, ami szerintük teljességgel életszerűtlen. Tény az is, a vágy mindenkiben benne van, hogy örökre választ(ana) magának társat, de aztán évek múlva – néha sokkal hamarabb – kiderül, hogy a választott társ mégsem a nagy “Ő”. Pszichológusok beszélnek a házaságkötés utáni depresszióról, melyben a párok közel 10%-a(!) szenved, de nemcsak ez a jelenség mutatja azt, hogy a párkapcsolatokban valami alapvető gond van jelen.
A házasságot, mint szimbólumot gyakran használja a Biblia az Isten és ember kapcsolatára -, joggal, hiszen valami titokzatos történik egyikben és másikban is. Csupa jószándékból mondogatják évtizedek óta párban élők: “bizony a szerelem átalakul szeretetté”. Igazuk is van, meg nem is! A szerelem – ha igazi -, akkor nem múlik el, hanem kiteljesedik. A szerelem ugyanis nem csak a testiségről, az érzékiségről szól, de a lelkiségről, az emberségről is. Szerelem nélkül – ez törvény-eleme az életnek; ősi “szer” szavunk törvényt jelent – nincs boldogság. Ma sokan hiszik a jólét ígéretét szerelemnek, s ezért nem szerelemből, hanem érdekből házasodnak… Az effajta döntés aztán meg is hozza keserű gyümölcseit! A Biblia a szerelem összekötő erejét használja fel annak hangsúlyozására, hogy Isten és ember kapcsolata szövetségi kapcsolat. Érzések, értelmezések változhatnak egy kapcsolatban, de a szövetség marad! A házastársi hűségnek csak a morális és a praktikus oldalát szoktuk emlegetni: egyben tartja a családot, és garantálja a gyerekek biztonságos felnevelését stb., de ha nincs mögötte tartalmas emberi viszony, akkor álságos dolog, ahogyan az életszerűtlen vallásos élet, sem a hitről, annak szépítő és építő erejéről szól, hanem a presztizsről…
A hűtlenség – beleértve az Istennel kapcsolatosunkat is – sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Nem beszélünk róla, hiszen személyiségünk mélyrétegeit érinti. Az imádság ezt a tabut oldja fel. Beszélünk Vele arról, amit tehernek érzünk, mert tudjuk, hogy Isten a javunkat akarja. Aki rendszeresen imádkozik, annak életében nemcsak az Istennel kapcsolatos szoros érzelmi kötődés van benne, de a kiszámíthatóság igénye is. S ez így természetes! Biztonságvággyal együtt születünk: s olyan elfogadó kör(ök)ben szeretnénk élni, amely(ek)ben nem kell attól félnünk, hogy lecserélhetővé válunk. Ha ez nem lenne ilyen erős belső igény is, nem vált volna a hűség társadalmi-morális paranccsá.
Az evangélium mindenki számára az, hogy Isten nem hagy el soha, az Ő szövetsége örök. Ő hű marad akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk hozzá… S miért biztat a Jelenések könyve is hűségre? Nemcsak azért, mert a hűségnek mennyei jutalma is lesz, hanem azért, mert a hűség jutalmát már itt a földi életben megkapjuk: áldás formájában…

 

Igehirdetés…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felismerjelek Téged, s bizonyságot tegyek szeretetedről, szóban, imádságban és cselekedetekben! Ámen
A tanítványok elmentek és hirdették az igét mindenütt.
Mk 16,20a
Igehirdetés… Sok-sok érzelmet, élményt idéző szó. Van, aki számára az élet beszédét, az elveszettnek hitt, de végül megtalált életörömöt, van, akinek az újrakezdés isteni csodáját, a tartalmas, Istenhez folyamatosan közelítő, emelkedő életminőséget vagy éppen a bizonyságtevésre való buzdítást jelenti, de olyanok is vannak – az egyházon kívüliek -, akik bolondságnak tartják az egészet, mint annak idején a görögök Pál beszédeit.
“Viva vox evangelii” -, vagyis az “élőszóval hirdetett evangélium”. Az a többnyire szószéki “munka”, ami nem ér véget a prédikáció utáni ámennel, hanem folytatódik hiteles életvezetésben, ami mindig hatásosabb, mint a hitvitás bizonygatás: “Nekünk van igazunk!” A keresztény (azaz: krisztusi) ember alázattal elismeri, hogy az igazság mindig Istennél van, s abból mi legfeljebb egy keveset ismerhetünk fel, azt is csak kegyelemből! Az élet titkát ugyanis csak elfogadni lehet, megérteni soha. Megérteni nem lehet a kenyér tápláló ízét, a szőlő nedvének szomjoltó tulajdonságát vagy a zene harmóniáját, legfeljebb élvezettel fogadni azt, amit beleteremtett a JóIsten. Hiába próbálkozna valaki kémia képletekkel leírni annak a kenyérnek az ízét és illatát, amit édesanyánk sütött vagy annak a szőlőnek az aromáját, amit nagyapánk szőlőjében ettünk gyermekkorunkban – sikerülni bizonnyal nem fog. Ahogyan a fizika hangtani képleteivel leírt Bach-passió sem azt az emelkedett élményt adja vissza, mint amikor átengedjük magunkat a zene, s az Isten átölelésének…
Az Ige, az Isten Igéje is titok. Ugyanakkor költészet is, igazság is, bizonyosság és erő. Emberi gondolatokba csomagolt isteni komplexitás, amit egyikünk így, a másikunk úgy gondol, értelmez. Ki élvezi jobban a zene harmóniáját? Aki templompadban hallgatja a hangszerek királynőjének Istenhez csalogató dallamait vagy az orgonista, aki egész életét a sípok bűvöletében éli. Vitatkozni ezen lehet, de semmi értelme…
Az igehirdetés nemcsak bizonyságtevés az Istenről, de egyben tanítás is. Ezt a korszellem hatása alá került, élményre koncentráló keresztény testvérek elfelejtik. Az igehirdetés egyben az istenes életvezetésre való eljuttatás, az abban való megerősítés tudománya is egyben. Tudás, amit birtokolni csak az tud, aki hajlandó együttmunkálkodni a Szentlélek-Istennel. Mert nem kizárólag csak az az igehirdetés, amit elmond a lelkész, s hallanak a szószék alatt ülők, hanem az, amit a Lélek által meghallanak a hívek…
A tanítványokat elküldte a Mester, hogy tanítsanak. “Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” – ez a missziói parancs. nem azt mondta, hogy formáljátok az emberek gondolkodását a magatokéra, hanem azt, hogy “tegyétek őket tanítvánnyá”. Aki tanítvány, az nem önmagáért, magasabb célért tanul. Tudja, hogy az istenadta Élet szolgálatába állított munkás, aki egy a tanítványi láncolatban. Ember, s nem kinyilatkoztató félisten. Ember, aki tévedhet emberségében, emberi gondolataiban, de nem tévedhet abban, hogy az Isten az Isten…

 

Szeretet…



A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy szeretetedet továbbadva élhessek teljességben – Általad! Ámen

 

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
1 Jn 4,7-11
Ebben a szakaszban (4 vers) tizenháromszor szerepel a: szeretet szó. Ezeket a mondatokat pedig az a tanítvány veti pergamenre, aki magát így azonosítja: a szeretett tanítvány. A Mester tizenkettője közül ő az, aki nem hal mártírhalált. Patmosz szigetére száműzve, hordozva a tanítványi magányosság keresztjét, késő öregségében, amikor már járni is alig tudott, de azért segítséggel még bebotorkált övéihez csak ennyit mondott: “Szerssétek egymást!”, majd elhalkuló hangon újra csak ezt motyogta: “Fiacskáim, szeressétek egymást!”
Csodálatos ősi magyar nyelvünk jelzi, hogy szeretet nélkül éhen hal a lélek, hiszen a szer régen azt jelentette törvény, s törvény azaz a szer, etet, vagyis éltet. De még az is benne van ebben a szóban, hogy ehhez két ember kell: egyik eteti a másikat… Nem “megeteti” a törvénnyel – ahogyan az manapság a nagy világpolitikában gyakran megtörténik, hiszen itt nem emberi, hanem isteni törvényről van szó! Az Isten törvénye pedig az szeretet! Ezt kell hogy munkálja mindenki, aki csak félig szeret vagy csak önmagát szereti, az csak “fél-ember”.
Nagyhétben vagyunk, a böjti időszak finisében. Húsvét ünnepére készülődünk melynek üzenete a teljesség. Nagypéntek üzenete, hogy ha az Isten meghal számunkra, akkor csak félemberek vagyunk, húsvét csodás hajnalának evangéliuma/jó híre pedig az, hogy Istennel együtt teljességre jutunk. A Mysterium Dei/az Isten legnagyobb titka a hét első napján, azaz a nyolcadik napon történik. Ettől a naptól kezdve nemcsak új időszámítás kezdődik, de egy új korszakba is léptünk. Így lett Krisztus száma a nyolcas! Ezért az első baptisztériumok, kereszelő medencék nyolcszögletűek, a korakeresztény bazilikák, s azok apszisai is nyolcszögletűek… S figyeljük meg: nagyon sok szószék és keresztelő-kút is nyolcszögletű, mert hitvalló keresztény elődeink ezzel is ki akarták fejezni: aki Krisztusban van, az a teljességben van. S mikor teljes számunkra az élet, mikor egész, ahogyan szoktuk mondani: mikor kerek a világ? Csakis akkor, ha benne van a megbocsájtás… Enélkül nincs harmónia.
S ha már említettem a keresztséget, akkor ne felejtsük el: Nem katolikusnak, reformátusnak vagy evangélikusnak keresztelnek minket, hanem Jézus nevébe keresztel “bele” minket a plébános, a lelkipásztor avagy a lelkész… Ezért a keresztség az egyetlen ökumenikus szentség, amin nem vitatkoznak a teológusok, ebben teljes a keresztények egysége.
Manapság sokféle egységről beszélnek: pártegység, nemzeti egység, európai közösség egysége. Húsvét evangéliuma, jó híre, hogy Isten egy akar lenni az Emberrel, vagyis mindenkivel. Azzal az emberrel, aki első indulatával mindent csak elront… Húsvét jó híre nemcsak az, hogy megbocsájtás van, de új kezdés is. János, a szeretett tanítvány nemcsak azt hangsúlyozta egész életében, hogy a szeretet új korszakában vagyunk, hanem azt is, hogy ezáltal Istenben vagyunk. S aki Istenben van, az tud másképpen is gondolkodni: amikor széthúzás van, szeretetével az egységet munkálja, amikor az önzés eluralkodik, akkor ő önfeláldozó szeretettel szolgál… Talán soha ennyire nem volt szükség hangsúlyozni: Béküljünk ki Istennel, mert ő már kibékített minket Fiában, az Ő minden emberi értelmét meghaladó kegyelme által…

2019. március 30. KERTEMET ELHANYAGOLTAN TALÁLOM

1991. június 17.

Üzenet Pistoia részére, Olaszországban Firenze mellett:

Béke legyen veletek! Azért jöttem el hozzátok, hogy megmondjam nektek: itt vagyok!
Szeretteim, Szentséges szívem lángol, ezért szállok le trónomról, ezért jövök hozzátok, és kínálom fel nektek békémet és szeretetemet. Az irgalom áll ajtótok elõtt. Bár volt két térd, amely szeretettel fogadott titeket, amikor megszülettetek, és két kar, amely kedvesen átölelt benneteket, azt mondom nektek, én többet tettem ennél, életemet áldoztam értetek.
Én vagyok a szeretet Forrása.

Jöjj, hagyj fel mindennel, ami bemocskolja lelkedet, és kövess engem! Ne mondd: “Az én életmódom hibátlan.” Amíg lelked tisztátalan és tökéletlen, addig nem vagy sem szép, sem fenséges. Jöjj, én tökéletesíteni tudom lelkedet, mivel szabadon és ingyen kínálom fel neked Véremet és Testemet. Add át magadat nekem! Én vagyok az Élet!

Ma hirtelen leszállok hozzátok, körülnézek, és Szívem megtelik szomorúsággal. Ezt a földet én egykor megmûveltem és kertté változtattam, virágaiból a legfinomabb illat áradt. Itt hagytam “a Lévi rendjébõl való papokat”, hogy gondozzák. Rájuk bíztam szándékaimat, de kertemet elhanyagoltan találom, virágágyaim szárazak, végtelen, letarolt sivatag vesz körül, még a sakálok is nehezen élnek meg benne. Skorpiók és viperák lakják, amelyek megélnek csalfa szárazságában. Bárányaimnak csak azért él még egy maradéka, mert sorra küldöm hozzátok angyalaimat, hogy megmentsenek titeket a vipera harapásától és a skorpió csípésétõl. Azt ígérték, hogy visszatérésemkor egész juhnyájamat biztonságban és érintetlenül fogom találni, kertemet gondozni és öntözni fogják, de alighogy elmentem, alighogy hátat fordítottam, kertemet gyíkok és pókok tanyájává tették.

Ó jöjj! Te, aki még e pusztaságban bolyongsz és azt mondod: “Megváltómat kerestem, de nem találtam meg.” Találj rám kedvesem a szív tisztaságában, amikor érdek nélkül szeretsz engem! Találj rám szentségben, abban a rám hagyatkozásban, amelyet kérek tõled! Találj rám törvényeimet megtartva! Találj rám, amikor a rosszat jóval viszonzod. Találj rám a szív egyszerûségében! Ne vétkezz többet! Ne tégy több rosszat, hanem tanulj meg jót tenni! Keresd az igazságosságot, segítsd az elnyomottat, hadd ujjongjon ez a pusztaság! Langyosságod váljon égõ lánggá! Hagyd el közömbösségedet, és légy buzgó! Mindezt úgy tedd, hogy azt mondhasd: “Kerestem Megváltómat és megtaláltam. Egész idõ alatt közelemben volt, de sötétségemben nem láthattam õt. Dicsõség Istennek! Áldott legyen a mi Urunk! Hogyan is lehettem ilyen vak?” Akkor majd emlékeztetni foglak, hogy tartsd meg és értékeld tanításomat, hogy élj.

Úgy fogok eljönni Szentlelkemmel, mint a villámlás, mint a villám a felhõkben, és minden arcról letörlöm a könnyeket. Bátorság kedvesem, a Szeretet Szeretetként fog visszatérni. Én, a Szentséges Szív, megáldalak benneteket, és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon. Legyetek egyek az én Szent Nevemben!

Barátságban élhetsz Istennel


“Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róma 5:10)

(Angol NLT szó szerinti fordítása: “Mivel ha akkor, mikor ellenségei voltunk, az Istennel való barátságunk helyre lett állítva az ő Fia halála által, bizonyára megszabadít majd az örök büntetéstől élete által.”)

Az Istennel való kapcsolatodnak nagyon sok vonatkozása lehet: Isten a te Teremtőd és Alkotód, Urad és Mestered, Bírád, Megváltód, Atyád, Megmentőd és még sok más (Zsoltárok 89:27, 95:6, 136:3; Ézsaiás 33:22, 47:4; János 13:13; 1. János 3:1; Júdás 1:4).

De a legmegdöbbentőbb igazság ez: A Mindenható Isten ég a vágytól, hogy a Barátod legyen!

Az Édenkertben látjuk, milyen az eszményi kapcsolat Isten és az ember között: Ádám és Éva egy bensőséges barátságot élvezett Istennel. Nem volt szertartás, ünnepély vagy vallás – csak egy egyszerű szeretetkapcsolat Isten és az általa teremtett emberek között. Bűntudattól és félelemtől szabadon, Ádám és Éva gyönyörködtek Istenben, és ő gyönyörködött bennük.

Arra lettünk teremtve, hogy Isten állandó jelenlétében éljünk, de a Bűneset után az eszményi kapcsolat elveszett. Csak néhány ószövetségi időkben élő ember részesült abban a kiváltságban, hogy Isten barátja legyen. Mózest és Ábrahámot “Isten barátai”-nak nevezték, Dávid “a szívem szerint való férfi”, Jób, Énók és Nóé bensőséges barátságban élt Istennel (I. Mózes 5:22, 6:9; II. Mózes 33:11, 17; 2 Krónikák 20:7; Jób 29:4; Ézsaiás 41:8; Apcsel 13:22; Jakab 2:23).

De az Isten félelme általánosabb volt az Ószövetségben a vele való barátságnál. Aztán Jézus megváltoztatta ezt az állapotot. Amikor kifizette a bűneink árát a kereszten, a templomban lévő kárpit, ami az Istentől való elválasztottságunkat jelképezte, kettéhasadt tetejétől az aljáig, jelezve, hogy az Istenhez való közvetlen belépésünk ismét lehetséges.

Az ószövetségi papokkal ellentétben, akik csak órákig tartó előkészületek után találkozhattak Istennel, mi bármikor közeledhetünk Istenhez. A Biblia mondja, “Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róma 5:11) (Szó szerinti fordítás: “Így most örvendezhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunkban – mindezt azáltal, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, ahogyan Isten barátaivá tett minket.”)

Az Istennel való barátság csak Isten kegyelme és Jézus áldozata által lehetséges. “Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által” (2. Kor. 5:18a) (Szó szerinti fordítás: “Mindezt Isten végezte el, aki Krisztuson keresztül átformált minket az ellenségeiből a barátaivá.”)

A régi ének mondja “Ó, mi hű barátunk, Jézus” de valójában, Isten arra hív minket, hogy élvezzük a barátságot és közösséget a Szentháromság mindhárom személyével: Az Atyánkkal (1. János 1:3), a Fiúval (1. Kor. 1:9), és a Szent Szellemmel (2. Kor. 13:13).

Beszéljünk róla

* Mennyire változna meg az Istennel való kapcsolatod, ha úgy hinnél és bíznál benne, ahogyan a legjobb barátodban?
* Beszélj arról, hogy Jézus halála és feltámadása hogyan változtatta meg a helyzetedet Istennel?
* Szerinted milyen lehet élvezni a közösséget a Szentháromság mindhárom személyével?

 

Hogyan gyakorlod a szeretetet?


“Kedves barátaim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön. Aki szeret, az Isten gyermeke és ismeri Istent.”

(1János 4:7, NLT fordítás)

A szeretet egy készség, amit meg lehet tanulni. Más szóval, olyan dolog, amiben egyre jobb lehetsz, ha gyakorolsz.

Talán azt gondolod, hogy jó társ vagy, de Isten azt akarja hogy nagyszerű társ legyél, hogy tudd, hogyan kell szeretni, sőt a szeretet mestere legyél. A kapcsolatok szakértőjévé válhatsz. Sok ember azonban soha nem tanulja meg, hogyan kell igazán szeretni.

Nem szeretnél olyan emberré válni, akit úgy ismernek, hogy rendkívüli módon tud szeretni? Amikor az emberek rólad beszélnek, lehet hogy azt mondják: ” Őt nem érdekli, ki vagy vagy hogyan nézel ki.” “Őt nem érdekli, hol voltál vagy mit tettél vagy honnét jössz.”

Az egyetlen módja annak, hogy valamit készséggé fejlessz az, ha gyakorlod. Újra és újra megteszed. Amikor először teszed meg, lehet hogy kínosnak érzed, de minél többször teszed, annál jobb leszel benne.

Ugyanez igaz a szeretetre is: “Kedves barátaim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön. Aki szeret, az Isten gyermeke és ismeri Istent.” (1János 4:7, NLT ford.) A Biblia azt is mondja: “Gyakoroljátok ezeket a dolgokat; legyetek elkötelezettek benne, hogy a fejlődésetek nyilvánvaló legyen mindenkinek.” (1Timóteus 4:15, HCSB ford.)

Gyakoroljuk az egymás iránti szeretetet.

Beszéljetek róla:
– Milyen módokon tudod megmutatni ezen a héten másoknak az irántuk való szereteted?
– Az életedben kinek van szüksége arra, hogy rajtad keresztül megismerhesse Isten szeretetét?
– Mit gondolsz, Isten akarja, hogy gyakorolj és hogy a rendkívüli szeretet emberévé válj akkor is, amikor fáradt vagy, nyűgös, vagy éppen sietsz?

 

Jézus ezt tanítja: “Vonulj el, és imádkozz!”


“Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…”(Hab.2:1)

Ha szeretnénk Isten látása szerint élni életünket, folyamatosan hallanunk kell Isten felől. Hinnünk kell abban, hogy küldetésünk felé haladásunk egyik feltétele az, hogy naponta hallunk Isten felől. Ez nem csak egy kellemes bővítménye életünknek, ez szükséges ahhoz, hogy betöltsük küldetésünket.

Habakuk próféta azt mondja: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…” Ez annak egy kifejezése, hogy “Egyedül leszek Istennel.”

Nem számít, hogy hol vagy egyedül Istennel, csupán keresned kell egy helyet. Én történetesen kint szeretek lenni. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, építettem egy kis “imakertet” a házunk mögötti domboldalon, ahova elvonulhattam, és Istenre összpontosíthattam.

Egy csendes helyet kell választanod. Egy helyet, ahová szokásszerűen elmehetsz, hogy találkozz Istennel. Tedd különlegessé és egyedivé.

A Biblia azt mondja Jézusról: “Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lk. 5:16). Ez Jézusnak szokása volt, és a te életedben is azzá kell válnia. Amit most tanítok neked, azt nem csak egyszer fogod megtenni.
Ez olyan dolog, amit ezentúl naponta kell végezned életed végéig.
Ha szeretnéd meglátni Isten tervét az életedre nézve, és szeretnéd hallani az Ő hangját, akkor naponta kell vele találkoznod.

Ez azt jelenti, hogy erre az időre megszabadulsz a telefontól, és annyi zavaró tényezőt távolítasz el, amennyit csak tudsz.
Jézus azt mondja: “Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Mt.6:6)

Az igazság az, hogy nem te vársz Istenre, hanem Isten vár rád.
Isten találkozni szeretne veled. Azt szeretné, hogy te is úgy ismerd őt, mint ahogyan Ő is ismer Téged. Ha ezt nem érted meg, igen ritkán fogsz Istenhez fordulni vezetésért. Nincs olyan területe az életednek, ami ne érdekelné Istent. “Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Mt.6:31-32)

 

Önmagunk feladása győzelemhez vezet


“Nem a magunk főnökei vagyunk, hogy éljünk vagy meghaljunk, aszerint, ahogy mi magunk választjuk. Akár élünk, akár meghalunk, követjük az Urat. Mindenképp az Övéi vagyunk.” (Róma 14:7-8. Angolból szabadon fordítva)

Önmagunk feladásában az az ellentmondás, hogy erőt és győzelmet hoz létre. Makacs kísértések és mindent felülmúló problémák legyőzhetők Krisztus által, ha átadjuk azokat neki.

Ahogy Józsué közeledett élete legnagyobb harcához, szemben találta magát Istennel, dicsőítette Őt, térdre esett előtte, és feladta a terveit. Ez a feladás egy elképesztő győzelemhez vezetett Jerikónál.

Önmagad feladása nem gyengít el, hanem megerősít. Istennek megadva magunkat, semmi és senki mástól nem kell félnünk, és feladnunk magunkat. Az Üdvhadsereg létrehozója, William Booth, egyszer azt mondta: “Az ember erejének nagysága, a feladás mértékével mérhető.”

Miért kell feladnod magadat?

Mert a Teremtődhöz tartozol. Istennek van joga hozzá, hogy irányítsa az életed: “Nem a magunk főnökei vagyunk, hogy éljünk vagy meghaljunk, aszerint, ahogy mi magunk választjuk” (Róma 14:7 – Angolból szabadon fordítva). “Ismerjétek el, hogy az ÚR az Isten! Ő teremtett minket, és az Övéi vagyunk. Az Ő népe vagyunk”(Zsoltárok 100:3a – Angolból szabadon fordítva).

Mert Isten megvásárolt téged az áldozatával. A Biblia azt mondja: “..És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmagunknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt (2.Korinthus 5:15 – Új fordítás).

Ha megadod magad Krisztusnak, akkor betöltöd annak a célját, amiért Ő meghalt – nem csak azért, hogy megmentsen a pokoltól, hanem azért is, hogy megmentsen az önközpontúságtól. Mi, keresztények, nem önmagunknak élünk, hanem a Megváltónknak.

“Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6:19b – Új fordítás).

Mert Isten volt az, aki erre először példát adott. Kezdeményezett, és lemondott Jézusról a mi javunkra: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (János 3:16).

Önmagunk feladása az egyetlen ésszerű válasz erre a fajta szeretetre. Nem tudod Krisztust szeretni anélkül, hogy feladnád magad neki.

Beszéljünk róla!

* Mik azok a kísértések és problémák, amiket ma át kell adnod Krisztusnak?
* Hogyan akarod használni azt az erőt, ami a lemondásból fakad?


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Új éneket írtam nekik, melyet a szeretet húrjain kell eljátszaniuk 2018. szeptember 7. Gyermekem, ma ismét az irántad érzett állandó szeretetemről szeretnélek biztosítani téged. Szívem lilioma, Én vagyok a te lelkednek Őre. Megóvlak a bűnösök sorsától, hogy ártatlanul élhesd az … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Boldog az az ember, aki Szavaimon elmélkedik, és kinyitja szívét, hogy befogadjon engem 2017. december 11. Gyermekem, dicsérd háromszorosan Szent Nevem! Ne törődj azokkal, akik megvetnek és semmibe vesznek! A gonosz természet tönkreteszi az embert. Csak annak szentelj figyelmet, ami … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Felfedem Királyságom gazdagságát és nagyszerűségét, és Fenségem magasztosságát 2017. november 29. Vassulám, az Én békémet adom neked. Engedd, hogy kinyilatkoztassam neked a Szavamat, buzgó szolgám! Én, a te Megváltód, rád bíztam mondanivalómat, hogy megmutassam neked a dicsőségemet általad, egy nyomorúságos … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. május 30. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! A világ megtisztítása már folyamatban van. A rengeteg természeti katasztrófa ezt jelenti. Készüljetek, mert hamarosan kiárasztom rátok a Szentlelket, Akinek világosságában meglátjátok egész életeteket. Mindenki látni fogja gondolatait, szavait és cselekedeteit. Ha ez megegyezik törvényeimmel, akkor életszentségben éltek, és nincs mitől félnetek. Rátok mondtam: „Emeljétek föl fejeteket, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. április 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Imára hívlak fel benneteket. Imádkozzatok még többet, mert mondom nektek, az ima megbénítja a sátánt. Haladékot kaptok Atyám irgalmas szívétől, mert nem akarja, hogy csak egy is elvesszen közületek, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Az ima kulcs a békéhez és az üdvösséghez. Leesdi a kegyelmet, megnyitja […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Nagyböjt 2019 2019 03. 02. Szűzanya ! Gyermekeim! Hamarosan kezdődik a nagyböjti időszak. .Arra kérlek benneteket, hozzatok még több áldozatot, mert oly nagy a baj, mindenhol, különösen a családokban. Csatlakozzatok a plébániátok rózsafüzér társulatába, és imádkozzátok Velem együtt a rózsafűzért. Így alkossatok egy hadsereget, mert csak így tudok segíteni nektek. Minden közösségi összejövetelen imádkozzatok egy […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 26. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Arra vágyom, hogy minden ember szívébe betérjek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, a hétköznapokban éppúgy, mint a vasárnapokon és az ünnepnapokon. Kizárólag rajtatok múlik, hogy befogadtok-e, vagy csak vasárnap szakítotok Rám időt. Ó, ha tudnátok, mekkora kincs vagyok: maga az Isten száll le közétek, magát az Istent fogadjátok szívetekbe, […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Antikrisztus Róma városában 2019. 03. 03, Vasárnap Az Úr és az ő szeretett édesanyja egy olyan helyre vezetett, ahol az Egyház legmagasabb rangú bíborosai, püspökei és papjai gyűltek össze a hamispróféta jelenlétében, aki Szent Péter katedrája előtt állt. Mindenki kezében egy tekercs volt, melyben a saját aláírásaik is szerepeltek. Láttam az Antikrisztust, ahogyan végig […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. március 2. Váratlanul ezt a kérdést hallottam a lelkemben: Amikor Jézus a földön élt, ott volt-e a Mennyben? Jézus válasza: „Mindig is Atyámmal voltam Istenségemben. Azért vonultam el imádkozni, hogy emberségemben is Atyámmal legyek.” Szentírási megerősítés: Lukács 4, 14-15: „Jézus tanított” 2019. március 5. Az Úr Jézus… „Drága gyermekeim! Észrevettétek, hogy már ritkábban szólok […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Gyertyaszentelő Boldogasszony 2019. 02. 02, Szombat Többen elmentünk a Szent Korona elé, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén ismét felajánljuk országunkat Istennek. Az Úr korábban elmondta, hogy Mennyei Édesanyánk ünnepein különösen megnyílik az Ég a kegyelmekre. A felajánlás pillanatában láttam Jézust a kereszten, és a kereszt alatt Magyarország térképe helyezkedett el. Hazánk határai körül hatalmas felhők […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”