2019. február archívum

Igaz + Nyers = Rossz

„Testvéreim, ha valaki közületek valami rosszat tesz, ti, akik lelkiek vagytok, igazítsátok helyre azt a személyt, és szelíden segítsétek, hogy ismét jó legyen. Legyetek azonban óvatosak, mert titeket is megkísérthet a bűn.” (Galata 6:1 – NCV fordítás)
Életedben mindenki egy bizonyos ponton csalódást fog okozni neked. Miért? Mert senki sem tökéletes!
Hogyan kezeld azokat az embereket, akik csalódást okoztak? Hogyan válaszol a szeretet, amikor az emberek csalódást okoznak?
Galata 6:1-ben azt mondja a Biblia: „Testvéreim, ha valaki közületek valami rosszat tesz, ti, akik lelkiek vagytok, igazítsátok helyre azt a személyt, és szelíden segítsétek, hogy ismét jó legyen. Legyetek azonban óvatosak, mert titeket is megkísérthet a bűn.” (NCV fordítás)
A csalódást okozó ember felé a szeretet válasza, hogy szelíd vagy hozzá, és nem ítélkező.
Hogyan lehet egy kemény, nehéz beszélgetést szelíden lefolytatni? Hogyan vigasztalhatod szeretettel az embereket, mikor látod, hogy olyat tettek, amit nem kellett volna tenniük? A Biblia azt mondja, hogy szelíden tegyük, figyelmesen, tisztelettel, nem durván, nem nyersen vagy közönséges módon.
Íme egy egyszerű képlet, amit könnyen az emlékezetedben tarthatsz:
Igaz + Nyers = Rossz
Nem számít, hogy neked van igazad, ha ezt nyersen képviseled, senki nem fog törődni azzal, hogy mit mondasz. Rögtön védekezni fognak! Ha el akarsz érni valakit, aki csalódást okozott neked, ezt szelíden, szeretettel kell tenned.
Példabeszédek 15:4 azt mondja: „A szelíd szavak az életnek a fája, az álnok nyelv pedig összetöri a lelket.” (NLT fordítás)
Mindig van választási lehetőségünk, hogyan beszélünk valakivel – kiváltképpen a saját gyermekeinkkel. Megfigyelted már, hogy a bántó szavak milyen mélyen megsebeznek egy gyermeket? Éveken keresztül gyógyíthatod. A Biblia azonban olyan szavakról beszél, amelyek gyógyítanak és segítenek. Tehát amikor gyermekeid elrontanak valamit, ne húzd fel magad az ügyön és ne mondd nekik azt, amit épp abban a pillanatban gondolsz róluk. Mutasd meg nekik, milyenek lehetnének a dolgok. Mondd nekik az élet, az egészség, a remény szavait, ne pedig az ítélet éles szavait.
Ugyanez a helyzet a házasságainkkal. Mennyi rengeteg házassági probléma elkerülhető lenne, ha csak egy kicsit várnánk, és nem éles, bosszúálló, hanem szelíd kedves szavakat használnánk. Meg kell tanulnunk kedvesnek, szelídnek lennünk a beszédünkben és a reakcióinkban.
Beszéljetek róla:
* Mi a tipikus válaszod, mikor foglalkoznod kell valakivel, amikor tudod, hogy neked volt igazad az adott szituációban?
* Ha kiértékelnéd a napi beszédedet, hány százalékára mondanád, hogy szelíd volt?
* Gondolkodj egy kicsit egy helyzeten, mikor valaki csalódást okozott neked. Egy szelíd válasz hogyan oszlathatná el a problémát, hogyan tenné jobbá a dolgok kimenetelét?

 

Ki a valódi Jézus?


Jézus pedig ezt mondta: “Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” János 9:39

Miért olyan nehéz Jézussal valódi kapcsolatban lenni? Vajon miért olyan nagy kihívás? Azért, mert hajlamosak vagyunk rá, hogy csupán majdnem működő kapcsolatot alakítsunk ki egy kitalált Jézussal.

Az agyunkban Jézusnak olyan változata születik meg, akinek van azért pár kérése felénk, de főként olyan, amilyennek mi elvárjuk, elképzeljük, és aztán békén hagy minket.

 

Itt van a gond, ez a kitalált Jézus nem törődik velünk. Nem érdekli, hogy sikerül-e valami, vagy elbukunk, vakok vagyunk vagy van-e látásunk, hogy élünk-e vagy meghalunk.

Azonban a valódi Jézus komolyan törődik veled. Szenvedéllyel szeret téged. Azóta a nyomodban jár, mióta csak megszülettél. Semmibe veheted, átkozhatod, elutasíthatod a létezését. Ő mégis szenvedélyesen keres téged.

Ő maga mondja a Jelenések 3:20-ban: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”

Szenvedéllyel szeret téged, nem akarja azt, hogy a kapcsolatotok bemagolt imádságokból, különböző szabályok betartásából és sematikus megoldásokból álljon. Pál apostol szavaival: “… hogy megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.”

Ez bár egy mozgalmas, feszengő, szenvedéllyel teli kapcsolat, ugyanakkor nagyon gazdag és mély, a végsőkig megelégedést ad. Ezért nem fog Jézus magadra hagyni téged, hiszen azt szeretné, hogy az igazi, örök életet ismerd meg. Ez egy valóságos kapcsolat, a valóságos Jézussal, aki érted függött a kereszten.

Képzeld el őt így, ahogy az időkön keresztül a te szemedbe néz és ezt mondja neked: „Szeretlek. Hajlandó vagyok meghalni érted. Hajlandó vagyok mindent odaadni azért, hogy megismerhess engem és igazi, örökké tartó életed legyen, tele szenvedéllyel és szeretettel.”

 

Te hol tartasz? Elégedett vagy azzal az élettel, amelyet eddig éltél? Vagy esetleg kész vagy rá, hogy átlépd a határvonalat, azért, hogy megélhesd azt a szenvedélyes, mozgalmas, igazi kapcsolatot az igazi Jézussal, aki nagyon szeret téged?

 

 

Miért tanuljuk meg az Igét?

 

“Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!” (Péld. 7:2)

Ahogy tegnap írtam, az egyik legerőteljesebb módja hogy átformáld a szellemi életed, az, ha memorizálod az Igét. A Biblia azt írja a Példabeszédek 7:2-ben: “Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!”

Talán úgy gondolod, hogy nem vagy képes megtanulni igeverseket, de ez nem igaz. Meg tudod jegyezni, amit meg akarsz jegyezni. Ha amerikai vagy, valószínűleg megtanultad a Hűségesküt. Talán már megtanultad a Miatyánkot. Megjegyzed, ami fontos neked: telefonszámokat, dalszövegeket, recepteket és foci eredményeket. Mennyire fontos neked a Biblia?

Ez inkább motiváció mint alkalmasság kérdése. Dávid azt írta a Zsoltárok 119:72-ben: “Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst”. Mikor megérted milyen fontos és értékes Isten Szava, akkor komolyan veszed a jelentőségteljes részek megtanulását.

Miért kellene megtanulnod Isten Igéjét?

Ez az elsőszámú eszköz, hogy ellenállj a kísértésnek. Mikor a Sátán megkísértette Jézust a pusztában, az egyetlen dolog, amivel védekezni tudott, az Ige volt. Ha Jézus tudott volna jobb módszert a kísértés legyőzésére, hidd el, azt használta volna.

Segít bölcs döntéseket hozni. Meg se tudom számolni hányszor kértem Isten vezetését valami konkrét dologban és ő egy Igeszakaszt hozott elő a régen megtanultakból, hogy megmutassa, mit kell tennem. A Biblia azt írja: “Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”(Zsolt. 119:105)
Minél jobban tudod, hogy mit mond Isten, annál jobban fogod ismerni hogy gondolkodik, mert Isten akarata Isten Szavában van elrejtve. Minél inkább Isten Igéjével töltöd meg az elméd, annál jobban fogod tudni Isten akaratát.

Megerősít, mikor nehézségeid vannak. Mindannyiunkat érnek stresszes helyzetek időről időre. És a Biblia mondja: “Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.”(Zsolt. 119:49-50) Ha megtanulod az Igét, a stressz-szinted ugrásszerűen le fog csökkenni és a magabiztosság-szinted ugrásszerűen fog nőni.

Vigasztal, mikor szomorú vagy. A Biblia tele van vigasztalással. Jeremiás mondta: “igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt.” (Jer. 15:16) El se tudom mondani hányszor volt, hogy magam alatt voltam, olvastam a Bibliát és erős vigasztalást kaptam.

Segít bizonyságot tenni hitetleneknek. Az 1 Péter 3:15-ben van: “Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek.” Ha valaki megkérdez mit mond a Biblia egy problémáról vagy mit kéne tenni egy helyzetben, mit mondasz? Ha vannak igék a tarsolyodban, sokkal hatékonyabb leszel a válaszadásban, mert meg tudod osztani az igazságot Isten Igéjéről.

-Beszéljünk róla-
Milyen tanácsot adtál mostanában egy barátnak vagy családtagnak? A saját bölcsességedre vagy Isten bölcsességére alapoztad?
Rendszeresen imádkozol Isten vezetéséért a kis és nagy döntéseidben egyaránt?

a


Áldás…


A mai nap imádsága:
Áldásodat vágyom Uram! Kegyelmedet ne vond meg tőlem!

 

Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.
1 Móz 32,27

Jákób a csaló… Talán ez jut eszünkbe legelőször, ha halljuk az ő nevét. A történet arról szól, ami ritkán, de azért megtörténik a történelemben: a csalóból áldástkereső lesz. Isten kegyelme ez, megtörténik ma is, amikor életek fordulnak meg, s istentelenek Istenhez térnek. Hogyan? Maguk sem tudják. Küzdenek önmagukkal, lelkiismeretükkel, sorsukkal, benne az Istennel, s egyszercsak megtörténik a csoda: odatérnek Teremtőjükhöz. Hiába tiltakozunk, hogy nem vagyunk olyanok, mint Jákób, s talán abban igazunk is van, hogy saját testvérünket nem csalnánk meg, de ne felejtsük: Jákóbot (a “kicsit”, a kedvesebbet) az anyja bíztatta… ő pedig azért tette, mert Ézsau a hetitta lányokat “erősen” kedvelte.

Kisebb-nagyobb csalásaink mindannyiunk életében akadnak. A kisebbek kifelé mutatnak – talán egy dolgozatíráshoz tiltott segédeszköz használata -, de az igazán nagy csalásokat saját magunk ellen követjük el. Elhisszük, hogy az értelmetlen áldozatnak is nemes célja van/volt, felejtve azt, hogy a cél soha nem szentesíti az eszközt. Elhisszük, hogy képesek leszünk megváltoztatni a másikat – merthogy szeretjük -, aztán kiderül, hogy a másik önzését csak az Isten tudja megtörni. Becsapjuk magunkat, hogy van még időnk – s közben egyre fogyatkoznak a “jobb napok”, s gyarapodnak a “nem-szeretem napok”… Áltatjuk magunkat, hogy ha ezért vagy azért még megküzdünk, ha ezt vagy azt még megszerezzük, akkor onnantól kezdve már más lesz minden, onnantól kezdve majd elkezd(het)ünk teljességgel élni – úgy ahogyan azt tinédzser korunkban megálmodtuk magunknak.

Az igazság azonban az, hogy élni nem a holnapban, hanem a mában kell. Bármennyire is bódító a holnap igérete, ha nem élünk józanul a mában, akkor egyszercsak azt vesszük észre, hogy elfogytak életünk napjai…, s lemaradtunk nem egyszerűen sok-sok mindenről, hanem az életről magáról. S mi az élet maga? A szeretet naponkénti megélése – közösségben, ahová helyezett/vezérelt a Gondviselés! Ha társat, családot is adott a JóIsten, akkor mindenekelőtt ott. Amikor meg-megcsap minket az elmúlás rideg szellője, akkor van-e, lehet-e nagyobb vigasztalás annál, mintha látjuk gyermekeink életét, s gyönyörködünk unokáink mosolyában? Aligha…

Jákób neve megváltozik, Izráelnek hívják. Jiszráél azt jelenti: küzdöttél emberekkel és Istennel és győztél. Egy rabbinikus fordítás ennél sokkal mélyebb tartalommal fordítja: küzdöttél Istennel, s kibírtad… Talán ez a legfontosabb üzenete az Isten áldásának: Vele kibírjuk, mégha kísértene is a múlt, akkor is.

 

Álom és valóság…


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy álmodjalak Téged mindenben, s add hogy ne legyek nap mint nap önzésem, s a világ rabja! Ámen

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.
Jak 4,4

A parázna szavunk igen ősi, eredeti jelentése: testvérével háló, azzal alvó. Amennyire megmagyarázható és mégis megmagyarázhatatlan, titokkal teli az álom, olyannyira a szerelem is. Két ember éber álmodozása, folyamatos együtt-alvása van ebben a titokban. Az ember akkor veszíti el az eszét, az önuralmát, amikor az álmait veszik el… ezért ilyen a világ, amilyen… S aki ennek a világnak az álmodója, kép-viselője, akinek ez kell, ezért rajong – Jakab apostol szerint – parázna, azaz: az URIsten előtti útálatos dolgot cselekszik, ellenséggé válik.

A testvérrel való elhálást minden kultúra tiltotta, hiszen a “következményekkel” hamar szembesült a közösség. A közösség ereje ugyanis meggyengül, ha túl sok a sérült, hiszen a védelmet, a túléléshez való készséget sohasem az egyén, hanem mindig a közösség biztosítja. Ezért kell(ene) a közösségi megoldásokat keresni mindig, minden szinten. Aki azonban nem az Istent “kép-viseli”, vagyis nem azokat a törvényeket követi, melyek az ÚR-Is-ten (élet és halál ura, őre) az ellenkezik az élettel. Egyszerre barátságban nem lehetünk az élettel és a halállal… Lehet-e két úrnak szolgáni?

Ennek ellenére sok ember – jézusi statisztika szeirnt 75%, lásd a magvető példázatát – mégis megpróbálja a lehetetlent: ide is oda is… Istennek is egy kicsit, a világnak is, fél szívem itt, a másik fele ott. Amennyire nem tud osztozni a szív a szerelemben, csak összeolvadni képes a másikkal “lesznek ketten egy”, s “amit Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza” ugyanúgy nem tudunk barátságban lenni a világgal, annak önzésével és mindeközben nem vagyunk képesek istenesen-önzetlenül gondolkodni, cselekedni. Itt nincs és-és, csak vagy-vagy…

Hogyan válik a Teremtő ellenségévé a teremtmény? Úgy, hogy Isten helyett alkot magának isteneket: eszméket, ideológiákat, képeket, melyek átveszik az élete felett az uralmat. S ha az élete felett nem annak egyedüli URa/őre áll, akkor a halál, a pusztulás vár arra az emberre… A paráznaság, azaz törvénytelenség manapság mindent átitat: politikát és gazdaságot, nagy és kis közösségeket egyaránt. Ezért vannak gyötrő válságaink, globálisak és egyéniek. A kiút, a megoldás végső válasz a kép-viselet: A döntés a mi kezünkben van: Az URIsten képét (szeretet) hordozzuk vagy a világét?

 

Életvezetés…


A mai nap imádsága:
URam! Sokat akarunk markolni az életből, s azt tapasztaljuk, hogy igen keveset fogunk belőle… Add, hogy Rád tudjunk figyelni, s ne vakítsanak el minket a földi ígéretek. Ámen

   

Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”
Lk 6, 46-49

Vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak. Mi legfeljebb csak igyekezhetünk, de a sikert nem garantálhatjuk, mert a dolgok kimenetele, az eredmény az nem rajtunk “áll vagy bukik”. Erre szoktuk azt mondani: “Ember tervez, Isten végez.” A Gondviselő Isten már csak ilyen: Nem szeret automatát játszani… Gyaníthatóan a “puli-kutya”-szerepért sem lelkesedik, hogy az ember csak úgy füttyent egyet, s Ő máris szaladna. Félreértések elkerülése végett: Nem mi vagyunk az Ő gazdája, hanem fordítva áll a dolog. A teremtettség csúcsa lehet az ember, de a közepe az sosem: az a hely a Teremtőé. A hatodik napot követte a hetedik, az Isten napja, azaz: a teremtettség nem az emberért van, hanem az Istenért. Éppen ezért az első mindig az Isten, s az ember legfeljebb a második… Isten után az elsőnek lenni azért nem éppen utolsó dolog!

Nehéz nekünk megérteni az Isten akaratát, elfogadni pedig még nehezebb. Minden szívdobbanásunk az “Én”-re, az Ego kívánságaira dobban, s ha olykor mégis akad egy-egy pillanat, amikor szívünk az Istenre dobban, abba bele is remegünk. Úgy rendesen. Életünk folyamán sokszor perlekedünk Istennel, önmagunkkal: fenyegetődzünk, marcangolunk még másokat is – többnyire azokat, akik a közelünkben vannak -, elégedetlenek vagyunk a sorsunkkal, és méltatlankodva Istennek szegezzük a kérdést: “No de ezt meg most miért kaptam URam? Hát ezt érdemlem? Ezt kapom jutalmul? Pont én, aki az ügyedet szolgálja?” Otthagyhatnánk Istent, elvethetnénk a parancsolatait, hátunk mögé vethetnénk súlyos elvárásait, mindent… de aztán megszólal bennünk egy hang, mint Péterben: “De kihez is mehetnénk URam, ha nem Tehozzád, hiszen örök életnek beszéde van Tenálad!” Kegyelem ez a javából!

De miért is nem fordítunk hátat a JóIstennek? Mert Isten ígéretét nem tudjuk kiverni a fejünkből! Amit ugyanis Ő ígér, azt be is tartja, hiszen “nem ember Ő, hogy hazudnék”. Mi emberek nagyon sokszor nem tudjuk tartani az ígéreteinket. Elszámoljuk magunkat. Többre tartjuk magunkat, mint amik vagyunk. Valaminek, valakiknek véljük magunkat – s ez talán emberi szemmel még így is látszik -, de Isten előtt semmik vagyunk. Örök hűséget fogadunk az oltárnál, aztán aztán nagyon is véges az ígéretünk: egy tál lencséért elcseréljük a halálon is túlmutató távlatot az ideig-óráig valóért… Az Örökkévalóságot célozzuk meg, aztán kiderül, hogy nagyon is múlandó, földi célokért áldozzuk oda időnket, energiánkat, pénzünket… Remegve könyörgünk azért, ami nem rajtunk múlik, s elfelejtünk imádkozni azért, amit csak mi tehetünk meg. Elfelejtjük, hogy Isten nem a hitünket ítéli meg, hanem a cselekedeteinket! Isten nem a cselekedeteinkért üdvözít minket, hanem a hitünkért! S hogy mit jelent ez a gyakorlatban?

Először is azt, hogy a hit ajándék. Kinek ezt szánja az ÚRIsten, kinek azt. Kacsingatni a másikéra, olyat kívánni, mint a másiknak van, hasonló ahhoz, mint amikor azt kívánjuk, ami a felebarátunké… Méricskélni az ajándékot, vajon mit kaptam és, s mit a másik – nagyon csúnya dolog! Együtt örülni az ajándékoknak – ezek a legszebb pillanataink az életben(!) – gondoljunk csak a karácsonyra! Isten az Ő ajándékaiért nem sokat vár el Tőlünk “cserébe”… Mi szülőként azt várjuk el gyermekinktől, hogy szót fogadjanak, jók legyenek, házastársunktól azt várjuk el, hogy szeressen minket, ahogyan mi is szeretjük őt, a JóIsten pedig csak egyetlen egyet vár el Tőlünk: azt, hogy mindvégig megmaradjunk a hűségben. Bizony, nehéz iga a hűség, de nincs ennél gyönyörűségesebb! Mert a hűség a szeretet pecsétje! …Ha az eltörik/megtörik, akkor már csak összeragasztani lehet, de ezek után emlegetni a hitelességet – valljuk be -, nem sok értelme van…

Ezért különösen is oda kell figyelnünk arra, hogyan élünk: bölcsen kell vezetni életünket, s nem ész nélkül! Nem ígéretes emberi homokra, hanem az Isten Sziklájára kell alapoznunk minden dolgunkat. Ha azt akarjuk, hogy értelme legyen küzdelmeinknek, hogy kiálljuk az élet viharait, akkor Krisztusra kell építenünk, különben összedől minden… Akinek van füle, hallja! Akinek van szeme lásson, ne csak nézzen!

 

Munka…


A mai nap imádsága:
Uram! Köszönöm Neked munkámat és egész életemet! Add, hogy hálaadással élhessek mindenért! Ámen

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak,
és nem úgy, mint az embereknek.
Kol 3,23

“Na ebben sincs köszönet!” – szisszenünk fel néhányszor, ha kezünk ügyébe kerül valami, ami – ahogy édesapám mondta volt mindig – “visszasír”… “Kisfiam, úgy csináld, amit csinálsz, hogy az ne sírjon vissza!” – hallottam nemegyszer, s felnőttként értettem meg ezt a szülő “delegációs” mondatot. Tény, hogy jóapám még csak börtönbe kívánta azokat, akik valami használhatatlant, valami több bosszúságot, mint örömöt okozót terveztek/kiviteleztek, de hallottam már bosszankodó embereket, akik levágatták volna a tervező kezét, sőt volt, aki le is lövette volna… legalábbis így verbálisan. Mindenesetre igen bosszankodunk, ha nem azt kapjuk amit várunk: a mosógéptől, hogy mosson, az autótól, hogy működjön, s a gáztól, hogy fűtsön… (S ha már gáz… “Eléggé gáz…” – meséli az orosz gázmezőket megjárt szakember, hónapokig szenvedve az orosz munkásszállók rideg hangulatát – “…hogy odakinnt, öt perc alatt nem csak a tojás főtt meg, de a láboskából még a víz is elpárolgott… érdekes dolgokat tudnék elmesélni, hogyan lesz a jó gázból csökkentett fűtőértékű!” – No comment! 🙁

Kevés, ha manapság valaki érti a szakját, elvárható lenne, hogy ember is legyen, ha már a “szak-ember” egyébként kitüntető címet igényli magának. BIzonyára jobb lenne a világ, ha elsősorban nem csak ígéretekkel halmoznánk el egymást, hanem teljesítenénk is. Manapság ha teljesítményről van szó, akkor mindenki rögtön a teljesítmény-kényszerre is gondol. S a “muszáj” nyomora nemcsak a munkahelyi kötelezettségekben követhető nyomon, de fellelhető a magánéletben is. Miért van ez így? Mert felméresek szerint a fiatalok 75-80%-a kényszerpályán van! Azt csinálja az ilyen szerencsétlen ember nap mint nap, amit nem szeret, sőt olykor utál is! Nos, milyen produktum lesz az ilyenből? Olyan, amelyik “visszasír”…

Jó lélekkel végezni azt jelenti: örömmel. Örömmel dolgozni pedig nem más, mint az alkotás vallásos tevékenységéből megízlelni valamit… Mivel készségünk a teremtő-erő korlátozott gyakorlására magától a Teremtőtől származik – Tőle kaptuk talantumainkat -, ezért az ÚRIsten nem zárható ki a cselekedeteinkből. Benne és Általa (kell) végezni feladatainkat nap mint nap úgy, hogy minden munkánkból épülhessenek mások, s épüljön, növekedjék a mi lelkünk is…

 

Szenvedés…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy szeretni tudjak! Kegyelemből, Általad, újra és újra… Ámen

Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Róm 8,18-19

Legjobban fájó szenvedés az, ami értelmetlen… Ha valaki szenved a jóért, azt elfogadjuk, hiszen a jelen fájó küzdelme magában hordozza a jövő felszabadító élményének csíráját, de aki bizonnyal tudja, hogy elhordozott nyomorúsága sehova sem vezet – az különösképpen is elkeseredhet. A legfájóbb szenvedések nem azok, melyek az élet törvényszerűségéből adódnak – pl. idős szüleink halála -, hanem azok a veszteségek, melyeket egymásnak, s ráadásul szándékosan okozunk.

Lehetne sorolni háborúk és népirtások ismétlődő tragédiáját – beleértve a megfogant lelkecskék szándékos ölését (abortusz) is -, de éppen eleget kesergünk azon is, amit megkaphatnánk, de mégsem kapjuk meg. Lehetnénk egymáshoz kedvesek és figyelmesek, odafordulók és elhordozók, de az esetek többségében mégsem vagyunk azok! A boltokban ránkmosolygó eladó művi kedvességét már megszoktuk – sajnáljuk is érte, mert messziről látszik, hogy nem szívből jövő; csak a félelme az, hogy elveszti állását, ha főnök észreveszi, hogy nem mosolyog -, de ha közvetlen közelünkben élőktől, akik életünk “fontos emberei”, nem kapjuk meg azokat az apró figyelmességeket, melyek nem kerülnek “se pénzbe, se időbe”, akkor ezek hiánya nagyon tud kínozni minket.

Így sóvárognak milliók naponta egy-egy mosolyért, biztató szóért vagy egy mozdulatban, érintésben megnyilvánuló bizonyosságért, hogy fontosak vagyunk a másiknak, hogy szeretnek minket. Mert ilyenek vagyunk: nemcsak azt felejtjük el, hogy kedvesünk, társunk, családunk és barátaink szeretnek minket, de annak boldogító tudata is szertefoszlik bennünk, hogy Isten szeret minket… Hiszen ennek köszönhetően jöttünk bele ebbe a világba, s az Ő megtartó gondviselése ölel át minket napról napra.

Akik szembeúsznak az árral, mert a krisztusi szeretettel építik kapcsolataikat, azok életpéldája bátorítást ad másoknak is: “Lám, hát mégiscsak lehet, így is!”. Szeretetben nevelni gyerekeket, segítő odafordulást tanúsítani az embertársnak, nem esztelenül és látványosan, hanem szerényen – kinek-kinek a saját mértéke szerint -, de jellemformáló erővel és evilági józansággal, jó sáfárként. Krisztus követőinek ugyanis nem az a missziói feladata, hogy a bűn mocskát időről-időre eltakarítsák a világból, s megmaradjon a társadalom reprodukcióra kész, terhelhető állapotban, hanem hogy ízt adjanak az életnek, s világító mécsesként irányt mutassanak Fölfelé…

 

Türelemért.

 

A mai nap imádsága:
Uram! Gyakran elbukom követésedben, mert nem figyelek eléggé sem Rád, sem önmagamra. Kérlek, éreztesd velem gondviselő jóságodat konfliktusaim vonzásában is, hogy megállhassak az ítélkezés kísértésében! Ámen

Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!
Rm 2,1

Nem szeretjük a kettős mércét. Ennek ellenére magunkkal kapcsolatban készségesen használjuk azt, s nem tiltakozunk, ha esetleg kisebb-nagyobb előnyre teszünk szert azáltal, hogy valaki többnek ítél meg minket, mint amilyenek vagyunk. Ha méltánytalanul is, de nagyobb dícséret ér minket, mint amit megérdemelnénk – azért elviseljük. Gyengék vagyunk, sajnos nemcsak ilyen esetekben.

Mégis feltámad bennünk az igazság bajnoka, ha meglátunk mások életében olyat, amit a magunkéban is felfedezhetnénk (persze más felállásban)… ha akarnánk, de nem akarjuk. Szálka és gerenda klasszikus esete… De miért is olyan “veszélyes” az ítélkezés? Naponta ítélethozatalra késztetetnek minket a körülmények, otthon és munkahelyen egyaránt. Nem vonulhatunk vissza semmilyen “elefántcsonttoronyba” ahonnan a tisztaság távolságtartó látszatában lenézhetnénk a világ “bűnös” küzdelmeire. Benne vagyunk az élet forgatagában. Nemcsak nyakig, nemcsak fülig… teljesen. Egész felelősséget kell hordoznunk minden dolgunkért, minden vetületében az életnek számonkérnek minket, nincs kibúvó. Akkor pont én ne kérnék számon másokat? Én legyek az, aki elnéző, megbocsátó egy adott helyzetben? Kössek komprumisszumokat, hogy aztán még az erősség látszatát is elveszítsem? Akkor miért óv Jézus is “Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” és Pál is az ítélkezéstől?

Az ítélkezés mindig krízishelyzetet teremt, melyben megnyilvánul az igazság. Az igazság pedig – tudjuk fájó -, mert soha nem közelíthető meg csak egy oldalról, pláne nem az ítélkező oldaláról. A hibák megtörténtének, a bűnök elkövetésének mindig előzménye van. Ha valaki ítélkezik, akkor igazságát objektivizálja, azaz megteszi vélt igazságát, az igazságnak. Márpedig a tényleges igazságot egyedül csakis az Isten tudja, mi emberek legfeljebb néhányszor beleérezhetünk, belepillanthatunk, de minden oldalról látni sosem tudjuk, mert emberek vagyunk, s dinamikus időbe plántált létünk ezt meg sem engedi.

Aki “átengedi” Istennek az ítélkezést, s ő maga csak alázatosan jelzi, hogy minden okozat további ok is egyben, akkor megmarad nemcsak erősnek, hanem embernek is. Ebben az Istentől kapott méltóságában pedig nagyobb nevelő erőt képvisel embertársa felé is, mintha engedne ösztöneinek és ítélkezne. Istent meghagyva Istennek – nem majmolva-játszva, akárcsak a félistent így vagy úgy -, földi hivatásunkat töltjük be: teret engedünk, lehetőséget adunk a Felsőbb Szeretet titokkalteli megnyilvánulásának, mely építő erőt ad a konfliktus minden résztvevőjének.

 

a

Mindenható Istenem! Neked van hatalmad arra, hogy az én bűntől szennyes lelkemet megtisztítsd. Sőt Jézust azért küldted el, hogy szenvedése és halála által bűnbocsánata lehessen minden Benne hívő embernek, feltámadása pedig megnyitotta az utat az örök élet, az üdvösség felé. Tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újítsd meg bennem! Ámen

Mindenható Istenem, ölelj át vigasztaló kegyelmeddel, hogy bizonyos lehessek, hogy Te nem hagytál el. Add ezt az egyetlen vigasztalást feltámadott Krisztusunk által! Ámen

Mindenható Urunk, ki teremtettél és lelket adtál belénk, Te őrizz meg és védj meg minket a mindennap kisértésétől. Oszlasd el a homályt, hogy tisztán lássunk Téged. Dicsőség néked mindörökké! Ámen.

Ó felséges Isten, egyedül Te vagy a legfőbb jó, aki szivem végtelen kivánságát  betöltheted! Ámen!

Óh, irgalmas Istenem azt kérem tőled, hogy forditsd a javamra a látogatásodat és engedd meglátnom annak örvendetes végét a Te szabaditásodat. Ámen!

Óh Uram, a Szentlelked által ajándékozd meg hitemet erővel és szeretettel! Ámen!

Örökkévaló Istenem, magasztalom a kegyelmedet, amelyet adsz minden bűnbánó szivnek, nem a mi érdemünkért, hanem Krisztusért! Ámen.

Uram, add a Te bölcsességed uralkodjék az én szívemben, és az Úr félelme mindig meglegyen bennem. Ámen!

a

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

  “Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róm 12:3)

Isten egyik eszköze a megigazításban az igazság elfogadtatása. Minél világosabban megértjük a nekünk küldött igazságot, és minél hűségesebben engedelmeskedünk annak, annál szerényebben fogjuk értékelni önmagunkat, és annál magasabbra fogjuk becsülni a mennyei világot. Minél önzetlenebbek vagyunk az Istenért tett erőfeszítéseinkben, annál keresztényibb lesz azok hatása, és annál több jót fognak eredményezni.
Hatalmas különbség van a világi lelkület és Krisztus Lelke között. Az egyik haszonleséshez vezet, oly kincsek utáni törtetéshez, melyek az utolsó napon elpusztulnak a tűzben; a másik önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz, és olyan kincsek gyűjtéséhez, melyek soha el nem értéktelenednek.
A Szentlélek – ha hittel befogadják – megtöri a makacs szíveket. Ez az igazság megszentelő lelke és ereje, a hit forrása, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Minden igazi felmagasztalás a krisztusi életben kifejlődött alázatból ered, melyet az a csodálatos áldozat mutatott meg, amit Ő hozott a veszendő lelkekért. Aki azt szeretné, hogy Isten felmagasztalja, annak először meg kell aláznia magát. Isten minden név fölé magasztalta fel Krisztust; de Ő először leereszkedett az emberi bánat legnagyobb mélységeibe, szelídséggel és kedvességgel beleélve magát az emberiség iránti együttérzésbe. Ő példát adott, melyet követnie kell mindenkinek, aki részt vesz az ő szolgálatában.
“Tanuljátok meg tőlem” – mondta a világ legnagyobb tanítója. “Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29) De nem elég, ha csak olvassuk Isten Igéjét. A Szentírás utasításokat is ad, melyeket nekünk figyelmesen és szorgalmasan kutatnunk kell. Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, összehasonlítva egyik szakaszt a másikkal. Egyik ige kulcs a másikhoz. Amikor olvassuk, tanulmányozzuk és imádkozunk, akkor mögöttünk áll az isteni tanító, a Szentlélek, aki megvilágítja előttünk és megérteti velünk, hogy fel tudjuk fogni Isten Igéjének nagy igazságait. (Pacific Union Recorder, 1905. február 23.)

Február 16.

Ismételgesd fiaid előtt!

“6Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Mózes 6,6-7)
Kötelességünk a szívünkbe zárni Isten parancsolatait – lásd Dávid példáját: “szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11). Aki ezt teszi, az tudja, hogy olyan kincsre talált, amit gyermekeivel is meg akar osztani. Isten a gyermekek hitben való nevelése által akarja állandósítani a szent életet egyik nemzedékről a másikra. E tanítás nélkül a kegyes hívő élet hamar kihalna a földről, de ha ez megvalósul, akkor a kegyesség jelenléte érezhető lesz a legnagyobb lelki hanyatlás idején is. Az ismételgesd fiaid előtt felszólítás azt jelenti, hogy a gyermekek nevelése elsősorban a szülők feladata. A gyülekezet és a vasárnapi iskola segíthetnek ebben, de semmi sem mentheti fel a szülőt e felelősség alól: “ti apák… gyermekeiteket neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel” (Ef 6,4). A legbölcsebb és legokosabb tanító sem helyettesítheti az édesanyát. Végezzük kitartással ezt a szent munkát, hogy hálásan mondhassuk Urunknak a gyermekeinkről: “Már kicsikorban néked úgy örülnek, És megtanulják neved dallamát” (HH-R 581)! /PF/

Áldott, akit Isten megfenyít

“12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.” (Zsoltárok 94,12-15)
A zsoltáros bosszúért kiált Istenhez, és panaszkodik: “tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet” (5. v.). Majd a szenvedő néphez fordul, és biztosítja őket arról, hogy igazából erre a nyomorúságra úgy kell tekinteni, mint Isten szerető és fegyelmező kezére a hit iskolájában. A 12. vers feddésről beszél, de ez most nem bűnök miatti büntetésre utal, hanem inkább egy olyan fegyelmezési módszerre, ami egy nehéz élet alatt roskadozó népet kényszerít arra, hogy Istenhez és a törvényéhez forduljon támaszért, menedékért és reménységért. Ezért köti össze a zsoltáros a feddést az Úr törvényének a megtanulásával. Vajon odafordulunk-e mi is Isten igéjéhez, amikor az életünk nehézzé válik, vagy amikor az a hivatásunk, hogy szenvedjünk Jézus Krisztusért? Egy másik helyen úgy olvassuk: “Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim” (Zsolt 119,23-24). Isten csodálatos vigasztalást nyújthat nekünk a Szentírásban – ha olvassuk azt. Áldott, aki miután Isten így megfenyíti, a Szentíráshoz folyamodik! /PF/

Február 16.

Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!
János 14,15

Uram! Őszinte önvizsgálatom alkalmával sokszor döbbenek rá: a szavam és az életem nem mindig fedi egymást. Ha a körülöttem élő emberek életét és szavát figyelem, ugyanerre az eredményre jutok. Téged Bibliám Isten élő Igéjének nevez: egész életed – nemcsak a szó, amelyet kimondottál – Istenről beszélt, és Isten akaratát nyilatkoztatta ki. Személyed és szavad elválaszthatatlan. Ez egyetlenegyszer volt így ebben a világban, és ezért vagy Te oly nagyon csodálatos. Aki tehát azt mondja: téged szeret, de ugyanakkor akaratod szava iránt közömbösséget tanúsít – hazugságot beszél. Aki pedig valamely “nemes gondolatodat” szeretné megvalósítani, de ugyanakkor olyan idegenül elkülöníti magát tőled, mintha sohasem lettél volna – lehetetlenre vállalkozik!

Uram! Hozzád fűző szeretetemet sem hízelgéssel, sem neved gyakori ejtegetésével, sem megtévesztő képmutatással bizonyítani nem tudom. Emberek előtt sem. Legkevésbé teelőtted. Egyetlen igazolója: ha az, amit Te mondtál, elalkudhatatlanul szent előttem, és ha a Te áldó kezed alatt megvalósítani igyekszem, amennyire rajtam múlik.

NE ÍTÉLJ EL MÁSOKAT!

 

„Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?” (Róma 14:4)
Mindig könnyebb az oldalvonalon álldogálni és tanácsokat osztogatni, mint beszállni a játékba és segíteni. A Biblia ismételten figyelmeztet arra, hogy ne ítéljük, ne hasonlítgassuk, és ne kárhoztassuk egymást. Amikor elítélsz valamit, amit más őszinte hittel tesz, nagyon bizonytalan talajon állsz Isten szemszögéből. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik…” (Róma 14:4). Mivel nem te vagy az „ura”, bölcsen gyakorolnod kell magad az önmérsékletben. Ne akard mindjárt elítélni azokat, akiknek a véleménye különbözik a tiédtől. Íme, hogyan teszi mérlegre Pál mindezt: „Akkor te miért ítéled el a testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.” (Róma 14:10-11).
Valahányszor arra vállalkozol, hogy Isten valamelyik gyermekét elemezd, vizsgáld vagy osztályozd, négy dolog történik: 1) Felbosszantod Atyját. 2) Kimutatod az egódat és a saját bizonytalanságérzetedet. 3) Felállítod azt a mértéket, ami alapján te magad is meg leszel ítélve. 4) Elidegeníted magadtól az embereket. Ha arról leszel híres, hogy kritizálsz másokat, az emberek kerülni fognak, mint egy pestisest. Tudják, hogy ha másokat kritizálsz, őket is kritizálni fogod. A Biblia ezt mondja: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róma 14:19). Valaki azt mondja: „A legnagyobb tér a világon az, ami a javulásnak teret ad.” Ha kételkedsz ebben, nézd meg, kiket választott Krisztus tanítványinak – aztán pedig nézz a tükörbe!

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód.

Spurgeon

 A házasság állandó kommunikációt jelent. Tudnom kell, hogy a társam a másik felem, mindenben elfogadom őt, és megosztom vele az örömöt és bánatot egyaránt.

A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.

A mások iránti szeretet Jézus szerint főparancs. Pál hozzáteszi: hogyha szeretetem nincs, semmi sem vagyok. Ez nem valami önkényes isteni határozat révén van így, hanem Isten létéből következik. A Szentháromság léte mutatja, hogy a lét teljessége az önátadó szeretet.
Az ember másokra irányuló, önátadó lény, aki a maga nagylelkű önátadása által valósítja meg önmagát. Az él igazán örökké, aki szeret.

A szeretet önátadás a jóra. Az önátadás az eggyé válásra irányul, és ez csak a szeretett személy részéről történő elfogadás révén teljesedhet be. Így a szeretet beteljesülése megkívánja a személyek kölcsönös önátadását.

Edith Stein

A pénz szolga, de nincsen saját akarata, és mindenre, a jóra is, a gonoszra is egyformán engedi magát felhasználni. (Ohler)

A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni.

Kempis Tamás

A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan – egyedül a maga csodatévő hevétől.

 

„Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik.” (2Móz 13,21)

Izrael fiai elindultak Egyiptomból. Isten kerülő úton vezette őket. Nem a filiszteusok országa, hanem a Vörös-tenger pusztája felé. A kerülő út nem volt véletlen. Isten így óvta meg népét attól, hogy félelemből visszatérjenek Egyiptomba. A kerülő útnak nem mindig látszik a célja az életünkben. Talán néha vádlón kérdezzük Istent: „Miért kell nekem ezt az utat végigjárnom?” Amikor Isten kerülő úton vezet, ő – bár sokszor nem így látjuk, nem így érezzük – velünk van. S ahogy Izrael fiait vezette felhőoszlopban és tűzoszlopban, úgy vezet bennünket is, egészen a célig. (Baranyayné Rohn Erzsébet)

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.

 

„Hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”” (Mt 17,5)

Kire hallgassak? Hogy éljek? Hogy legyek boldog? Hol találom meg magamat és az élet Urát? Van választék: lelki vezetők, önsegítő könyvek, bölcsek és „bölcsek”, sarlatánok, lelki éhségünk meglovagolói, spirituális vágyunk vámszedői – de vajon ki igaz, hiteles? Zavarba jövök. Pedig kell válasz, kell útmutatás. Feltekintek. Lélekben. Az Atya szól, és Krisztusra mutat, és a galamb, mint a Lélek, száll. Igen, csak és kizárólag tőle, a Szentháromság egy igaz Istentől kapom meg mindazt, amire szükségem van. Ő vezessen ma és minden utamon! (Kőháti Dóra)

Helyes állapot az, amikor már semmi sem okoz nagyobb örömet, mint Jézus, és semmi sem okoz nagyobb fájdalmat, mint a bűn.


Imperfectum: ENGEM KÜLDJ

Itt vagyok, engem küldj Uram,
ragyogjon fényed másokra, szeress általam.
Hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.

Tudom már jó Uram merre hívsz,
bár nem lát két szemem, de tudom bennem élsz.
Nem félek, mert te vezetsz, mutatod utam.
Követlek, engem küldj Uram.

Itt vagyok, engem küldj Uram,
lángoljon fényed másokra, szeress általam,
hol a hit elveszett, oda küldj velem életet,
küldj Uram, s mindig légy velem.

Ki akar kavicsot, ha gyöngyei vannak? (C. H. Spurgeon)

Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya – az emeli a magasba.

Szent Bernát

 

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.” (Péld 20,22)

Elhamarkodottan mondtad ki ezt a mondatot. Szinte kötelez, ha kimondtad, pedig már bánod. Ne végy elégtételt magadnak, mert akkor a dolog úgy van elrendezve, ahogy a te bölcsességed diktálja. Bízd az Úrra, hogy ő lát, és kellő időben és módon igazítja helyre a dolgokat! Nagyobb az, amit ő tehet érted. Fogd vissza magad, és majd meglátod, hogy az Úr megsegít, jobban, mint kéred, vagy elgondolod a saját erőd szerint. (Ef 3,20–21) (Széll Bulcsú)

Vesződsz a bánat felindításával? Nem akar sikerülni? Isten megbántása felett nem érzed a fájdalmat? A vallásos életben az érzelem lehet erős motor, de lehet komoly akadály is. Sohasem lényeges kellék. Áldozáskor sem, bánat felindításakor sem. Nem kell erőszakosan csiholni az érzelmet. Ha a szív együtt dobog, örülj neki. Ha sztrájkol, nem kell aggódnod. Mond egyszerűen Istennek: „Uram, rosszat tettem, azt pedig elmulasztottam, mert saját kényelmemet kerestem és önző voltam, bocsásd meg bűnömet. Bocsáss meg, hogy a Szeretet ellen vétettem és segíts változnom, szeretetben gazdagodnom.” Így a bűnbánat nem bűvészmutatvány és mindennap felindítható.

Csodák…


A mai nap imádsága:

URam! A legnagyobb csoda, hogy élhetek, hogy létezhetem. Köszönöm ajándékaidat, melyek széppé teszik életemet, s add, hogy életem Hozzád vezető jellé válhasson mások számára is! Ámen
Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: “Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában.” Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított.
Mk 6,3-5
Márk evangéliuma szerint Jézus igazi “nagycsaládban” élt. Dogmatikusan gondolkodók szívesen átsiklanak ezen a mondaton, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézusnak fiútestvérei, sőt húgai is voltak. (Az eredeti görög szöveg “adelfósz” és “adelfaj” szavakat használ, ami egyértelműen testvért ill. nőtestvért, nem pedig unokatestvért vagy féltestvért jelöl, ahogyan azt korábban magyarázni próbálták!) A “Nem vetik meg a prófétát másutt csak a hazájában…”-kifejezés azt a régi bölcsességet idézi, hogy az a közösség, aki minket körülvesz gyermekkorunk óta az ismer minket igazán, s az ő ítéleteiket – s ezek lehetnek pozitívak is – igen nehéz vagy talán lehetetlen is megváltoztatni. Akit ismerünk, attól nem várunk csodát…
Csodaváró közösségek régen is voltak és ma is vannak. Az ember már csak ilyen jeleket kíván magának. Ami másnak természetes és megmagyarázható, az megint másoknak természetfeletti csodás esemény, megerősítő jel, útmutatás a bizonytalanságban. Nem szabad alábecsülni a hit erejét! Hit nélkül ugyanis olyan az élet, mint a kályha tűz nélkül! Márpedig szükségünk van a hitre, hogy tartalmasan és boldogan tudjunk élni!
Hinni akarjuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk; hinni akarjuk, szeretetreméltó jó emberek vagyunk, hogy férjünk/feleségünk csak minket szeret mindenek felett; hinni akarjuk, hogy a halállal még nincs vége az életnek… A hit azt a reménységet táplálja bennünk, hogy a lét kérdéseire vannak(!) válaszok az Istennél, s ha azokból tükör által homályosan egy keveset megismerhetünk, akkor teljesebbé válik az életünk.
Jézus URunk számos régi elképzelést a JóIstenről “megreformál”, amikor azt mondja: “Én pedig azt mondom…” Ezeket a kijelentéseket nehezen vagy egyáltalán nem értik meg azok, akik a tradíciók és önszeretetük mókuskerekében szaladgálnak. Jézus URunk azonban azt munkálta és munkálja, hogy eljussunk a Célba, a Mennyei Atyához. Ehhez azonban el kell vetni a régi elképzeléseket, a megrekedt elvonatkoztatásokat. Ez a hívő ember küzdelme az életben, hitének “harca”…

 


Életünk fénye…


A mai nap imádsága:

Uram! Csodálatosnak teremtetted meg világodat, melyben élhetünk! Add, hogy egyszer teljességgel érvényesüljön benne szereteted igazsága, s minden ember-teremtményed eljusson a Te ismeretedre. Eladdig is óvj meg mindnyájunkat saját oktalanságunktól, s mások gonoszságától, nehogy elkeseredésünkben magunk is szeretetlenné váljunk, s megtagadván hivatásunkat, önzésünkkel magunk emésszük fel fényedet, ahelyett, hogy tovább sugároznánk embertársaink felé! Ámen

   

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,5

Nem kétséges, a mesterséges fény korát éljük – van is bajunk belőle elég. Megszokott mozdulattal nyúlunk a kapcsoló felé – szeretjük a fényt magunk körül, ezért gyakran akkor is égnek lámpáink, amikor nem kellene. Az eszünk közbeszól: “Hohó, nagy lesz villanyszámlánk!” – De hiába az energiatakarékos égőkkel való próbálkozásaink – jómagam még nem találkoztam olyan emberrel, aki megelégedetten nyilatkozott volna gyenge teljesítményükről, s hideg fényükről… hiába, szemünk valami mást, természetest kíván estefelé, nem vibráló hideg fényt. Ki ne ismerné az utcai neonlámpák zúgó-kattogó-vibráló sivár-jelenlétét? Pulzálásuk rovarok millióit csábítják-pusztítják, madarak élőhelyeinek fény-sötétség ritmusát verik szét, de bosszantóak számunkra is, ha nyári nyitott ablakunkon át be-bevilágítanak. A rossz fénynél már csak a fénytelenség a rosszabb! Ezért vágyódunk az új nap után, kívánjuk a Nap fényét, sötét téli hónapok után különösen is.

János – nem csak ő, hiszen a fény ősidők óta isten-szimbólum -, az Istent világossághoz hasonlítja. Olyan világossághoz, melyben nincs sötétség. A világosságban nincs sötétség, azért világosság, nemde? Milyen világosságról beszél János?…

Egy személyes élményemmel szerezném “megvilágítani”, hogy fény és fény között milyen nagy különbségek lehetnek… Négy évvel ezelőtt egy hasnyálmirigy-gyulladás okán jó három hetet kórházban töltöttem, melynek intenzívosztályi szakaszában különös belső fényt tapasztaltam. Álmodtam – vagy ébrenlétben voltam, csak erős fájdalomcsillapítók hatása alatt, nem tudom -, csak arra emlékszem, hogy állok egymagam a fehér ködben. Tulajdonképpen nem azt tartottam érdekesnek, hogy végtelen nyugalmas, s mozdulatlan/történésnélküli volt ez a “hely”, ahol egyébként kimondottan jó volt lenni – közben persze nagyon jól tudtam, hogy ki vagyok, s kik a szeretteim (jóllehet rettenetesen távolinak tűntek, de nem éreztem hiányt/fájdalmat emiatt), hanem a mindent körbeölelő végtelennek tűnő “fehér köd” volt a különleges. Különlegességét az adta, hogy nem volt bántó a fénye, sőt kimondottan nyugtatónak éreztem, de a köd mintha maga világított volna… Nem volt ott semmiféle távoli erősebb fény, ez a furcsa köd (mely nem tejszerű, inkább lágyszürke volt) mintegy magából sugározta a fényt, s tudtam-éreztem, hogy nem közvetett fény ez: hiszen minden egyes apró, a szem számára egybefolyó részecskéje “magától” fénylett…

Még mielőtt a belemagyarázás jogosnak tűnő vádja felvetődne, be is fejezem kényszerű élménybeszámolómat, mellyel csak azt akartam éreztetni, hogy fény és fény között nemcsak ez az alapvető különbség létezik: természetes vagy mesterséges. Isten ugyan világosság, de ez a világosság se nem mesterséges, se nem természetes, nem is “isteni” fény, hanem az Isten maga. Ahogyan a jelenések könyvében olvashatjuk, hogy a mennyei Jeruzsálemben nem lesz fény, mert Isten maga lesz a Nap… Mit kezdjünk hát János Isten-definíciójával ebben a mi földi fény-árnyékos, küzdelmes világunkban, hogyan értelmezzük?

A mindent körbeölelő fény először is az Isten szeretetének a hasonlata. Ahogyan a fény éltet és ezzel növel, ugyanúgy az Isten megtartja övéit, s közben nevelve növel. Istenünk földi életünket épülésünkre adja, s nem azért, hogy megnézze, kibírjuk-e a materiális lét minden szépségét és nyomorát!? Az Ő terve az, hogy éljünk Őbenne… Itt és odaát, Nála is. Sorsunk megmagyarázhatatlanságait Isten-kritikánkban érvként felhasználni ugyan lehetséges, de nem sok értelme van. Sokkal fontosabb meglátnunk Isten vonzását, mely megnyilvánul a természetes fényben, s a mesterségesben, sőt olykor a sötétségben is, hiszen Isten Isten, s ha akarja, akkor még az élet/létünk sötétségét is felhasználhatja, hogy azzal világítson…

 


Igazságért.

 


A mai nap imádsága:
Uram! Tiszta szívet teremts bennem! Ámen

A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt.Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Lukács 6,45c

A szív a zsidó gondolkodásban az értelem központját is jelenti. Nem hiszem, hogy a régiek tudatában lettek volna annak, hogy a szív “csak” a vérellátásért felelős, de elképzelésük helyességét igazolja, hogy nagyon is értjük, hogy mit takar a “fejbéli” vagy “szívbéli” gondolkodás… Az már csak külön érdekesség, hogy életünk döntéseinek 90%-át nem fejjel/ésszel, hanem szívvel hozzuk meg. Ezért is fontos tehát, hogy mi van a szívünkben.

Ha valakire azt mondják, hogy szívtelen, akkor ez azt is jelenti, kilenctizede a létezésének hiábavaló. Másképpen: tíz emberből kilencnek fájdalmat okoz. Akinek a szíve azonban nem az elmúlólandókkal, hanem az Istennel van tele, annak élete istenes, tükröződik benne az istenképűség, vagyis a szeretet. Ahogyan “két dudás nem fér meg egy csárdában”, mert soha nem tudják egymásra hangolni zeneszerszámaikat, ugyanígy nem lehetséges az sem, hogy a szívben lakozást vesz a Lélek Istene, de azért bőven marad hely a tisztátalan gondolatoknak is. “Vagy az egyiket szereti és a másikat gyűlöli… vagy… mert két úrnak nem lehet szolgálni” – érvel Jézus. Ennek ellenére igen sokan vannak, akik életstílusukkal mégis a lehetetlenre törekszenek: keverik a tüzet a vízzel. Ebből persze csak nagy gőz és átláthatatlanság támad, ami sok baj okozójává válik.

A nagy kérdés tehát: Mi van a szívünkben? Mert, ami benne van, az határozza meg életünk milyenségét, minőségét. Sokan vannak, akik szívébe sosem költözhetett be az Isten… Betegágy mellett sokszor tapasztalom, hogy az emberek szíve a gyógyulni akarás pozitív gondolataival van tele. “Nem adják fel, semmi áron – küzdenek.” De mivel is, kivel is? A gyógyulás biztosítéka, garanciája nem lehet a gyenge emberi akarás – mégha meg is tapasztaltuk, hogy egy kevéske jó akarat is milyen nagy dolgokra képes az emberek életében -, hanem csakis maga az Isten. Az élet és elmúlás határán is áltatni önmagunkat: balgaság. Szembenézni a valósággal jóllehet a legnagyobb krízist okozza, de ilyenkor válik nyilvánvalóvá az igazság. Az Istené éppenúgy, mint a sajátunké. Az igazság az, hogy nem kerülhetjük ki Őt, mert Tőle jövünk, s Hozzá megyünk. Ha ezt elfogadjuk, akkor minden szívdobbanásunkban társunkká vált az Isten, azaz “Emmanuel” vagyis velünk van…

 


Követés…

 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne a magam okosságában reménykedjek, hanem a Te gondviselésedben higgyek, s kegyelmedre támaszkodjak nap, mint nap! Ámen

Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: “Követlek, akárhova mégy.” Jézus azonban így felelt: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Egy másikhoz pedig így szólt: “Kövess engem!” De ő ezt kérte: “Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: “Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: “Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: “Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

Van pusztítóbb fegyver is, mint az atombomba… ez nem más, mint az eszme! Amikor az ember ideológiával válaszol az élet kihívásaira – ahelyett, hogy az az isteni renddel harmonizáló technológiákat alkalmazná -, abból mindig csak baj kerekedik. Amikor az ember a maga földhözragadt elképzeléseit “tolja” előre, s még a mennyei “dimenziókban” is a saját torz, agyszüleményét preferálja, annak mindig rossz a vége… Pedig a megoldás egyszerű: csak Istenre kellene figyelnie, az első helyett meg kellene hagynia a Teremtőjének – mindenben. Ez nem tagadása a földi dolgoknak, hanem a helyes értéklátás kialakulásának előfeltétele.

Ma reggeli elmélkedésünk kísérő-képe egy tipikusan nyugati-civilizációs, keresztény-arrogáns festmény, ami jól példázza az kisegyházi/szektás elgondolást: “Az ÚRJézus csak mutassa meg az irányt, a többit már mi magunk is tudjuk!” A keresztény szó a görög “krisztianoj”, azaz ‘krisztuskövető’ szóból származik. Ez azt jelenti, hogy aki keresztény, az követő, nem pedig az élet csatáiba előre-rohanó! Jézus ugyanis nem a dombtetőn álló stratéga tábornok, aki biztonságos távolból nézné az ember élet-halál-küzdelmét az élet csatamezején, s ellentmondást nem tűrő parancsokkal küldené katonáit a biztos halált jelentő harcba, hanem Ő maga jár elől, s ha kell “harcol” az erőtlenekért…

Jézus követése igazi nagy szellemi-egzisztenciális kaland, hiszen aki erre teszi fel egész életét, az az igazán fontos kérdésekkel kezd el foglalkozni: vagyis önmagával és az Istennel… Ámulatba ejtő eredményei vannak a tudománynak – s a technikai-tudományos forradalom küszöbét éppenhogy csak átléptük, s mi jön/jöhet még ezután(!) -, de a végső kérdésekre, ami minden lelkileg megnyíló embernek egyszer égetően fontossá válik: “Honnan jöttem, hová megyek, s mi az értelme az Életnek, s benne az enyémnek?” választ a technológia sem ad. A technológia egyházi megfelelője a dogmatika sem ad választ ezekre a kérdésekre, mert a válasz nem a halott betűben, a szavakban – bármennyire is fantasztikus a szó, a gondolat égi adománya -, hanem az Istenben keresendő, aki maga az Élet. Hamis gondolkodásra utal – mindig bosszankodom egy kicsit -, amikor az ‘Élő Istent’ emlegetik! Szögezzük le: Isten azért Isten, mert ISTEN(!!!), Őt nem kell “minősíteni”… Ő sem nem Élő, sem nem halott, hanem Ő maga az Élet és a Halál URa – az Isten!

Sokszor rosszul idézik a Mestert, s azt mondják: Aki az eke szarvára teszi a kezét (vagyis e földi világ dolgaival van elfoglalva), az nem alkalmas az Isten országára – jóllehet Jézus URunk nem ezt akarja kihangsúlyozni, hanem azt, hogy aki “HÁTRATEKINT”(!)… Követni az URat, ugyanis csak akkor tudjuk, ha előre nézünk, figyeljük a “lábnyomát”, hogy abba léphessünk, s ne lépjünk félre… Az élet ugyanis mindig előre-mutató, s emelni akar az Élet URához, a halál pedig a múltba, a megváltoztathatatlanba húz vissza! A kísértés persze mindig igen nagy, hogy a múltat – ha újra és újra “rágódunk” rajta – akkor egyszer végleg eltörölhetjük, pedig erre egyedül csak az Isten képes, a megbocsátó kegyelme által…

 

Magány…


A mai nap imádsága:

Istenem, egyedül maradtam! Társ nélkül, segítség nélkül, betegen… Kérlek ne engedd, hogy elcsüggedjek szürkülő napjaim számolgatása közben, hanem kegyelmeddel támogass és erősíts, hogy érezzem és lássam hívó szereteted fényét! Ámen

   

Senki se csüggedjen el.
1 Sám 17,32

Egy fiatal katolikus pap-kolléga egyik szeretetotthonban, a nagyünnep előtti kötelező gyónáskor találta tréfálkozva azt mondani: “Ilyen idős korban már nincs semmi meggyónnivaló!” Nyilvánvaló, hogy a “klasszikus” bűnök kísértései ezidőtájt alábbhagynak, de hogy mégis van mit letenni az ÚRIsten elé, jól példázza az, amit erre a kijelentésre válaszolt egy idős asszony: “Nem úgy van az Atyám… és a csüggedés?”

Nincs elszomorítóbb látvány, amikor valaki elcsügged. A “minden mindegy” állapotánál talán nincs is keserűbb érzés. Az ilyen helyzetbe kerültekre érthetjük a Jelenések könyvében olvasható meghatározást: “Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Akár fiatal valaki, akár öreg, a csüggedés állapota olyan, mint a galaxisokban azok a bizonyos “fekete lyukak”, amik mindent magukba szívnak és semmit nem adnak ki magukból.

A csüggedés oka sokminden lehet. Elrontott vagy annak hitt élet, súlyos betegség, veszteségek. A hit és a reménység megkopása, mindenek előtt pedig a szeretet hiánya. Nincs más, ami átemelhet a csüggedés egekbenyúló hegycsúcsán csakis a szeretet. Az emberi, a véges kísérhet egy darabig, de idővel az is elérheti határait. Ilyenkor lehet, s kell is az Isten Szeretetére hagyatkozni, az ugyanis határtalan. Vonaztkozik ez a nagyságára is, de jelzi azt is, hogy világok közötti: Összekapcsolja a mennyet a földdel.

A csüggedés végső oka az, ha elfelejtjük, miért jöttünk/küldettünk ebbe a világba. Azért, hogy egész létünkben keressük a transzcendenst, azaz az értelemmel fel nem foghatót, a megismerés határain túlit, a tapasztalat és érzékek feletti magasabbrendűt, azaz keressük az Istent. Ez ad értelmet a születésnek, tartalmat az életnek, s célt a halálnak… Bármi is ér minket, a próféta szava biztathat: “Senki se csüggedjen el.” De miért is? Mert Isten szereti ezt a világot, s nemcsak velünk van, de velünk is akar maradni mindörökre – ez maga az evangélium, melyből minden “egyéb”, a békességünk is fakad.

 


Szentülés…


A mai nap imádsága:

URam! Oly sokan keresik az életszentséget, pedig az élet maga az! Add URam, hogy mindenben megláthassunk Téged, s a felismerés boldog örömével szolgálhassunk egymásnak! Ámen

Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Róm 8,13-14

Félreértés ne essék! Akár jók vagyunk, akár rosszak, egyszer mindenféleképpen meg kell halnunk… Az élettől elfordulás, a pusztai magány, az önsanyargató “eszményi” élet nem a kereszténység találmánya, minden vallásban megtalálhatóak az aszkézis útjai. Tehát nem vallás-specifikus, hanem örök emberi tulajdonságunk próbálja így kikerülni az akaratlan szenvedést. Aki szigorú önmegtartóztatásban él, az úgy gondolja, hogy ura nemcsak saját testének, de egész életének is. A szépség, s egyben a hamisság ebben, hogy ez csak részben igaz. Bármit is teszünk, a szenvedéseket, s az elmúlást ‘kicselezni’ egyikünk sem tudja, hiszen ha az élet csatáit sorra meg is nyerjük, a végső ütközetben a halál győzedelmeskedik. De akkor miről győzködi Pál a rómaiakat, s hogyan lehet élni akkor, ha úgy is meghalunk?

Annyi bizonyos – kár lenne tagadni vagy elspiritualizálni -, hogy mindenkinek a “világlátását” meghatározza az állapota. Aki magányos, az társat keres, hogy oldja a kínzó egyedüllétet, aki cölibátusra kényszeríti magát az a magasabb életszentség birtoklását hiszi, aki fogyatékkal él – az gyakran akaratosságával ‘kompenzál’ , s aki meg az élvezetek rabja, az meg van győződve arról: ő él igazi szabadságban. Amikor tehát Saul-Pál az egyedüllétet ajánlja, s azt mondja “én ezzel kedveznék néktek”, akkor nyilvánvalóan saját életéből indul ki. (Azt azért szögezzük le, hogy akik valóban – test szerint is – tanítványai voltak Jézusnak, házasok voltak…) Azaz: élték az élet normalitását, ami azt jelenti, hogy nem önmaguk üdvösségét igyekeztek “munkálni”, nem saját üdvbizonyosságukkal voltak elfoglalva, mert mindennapjaikat az töltötte ki, hogy másokért/övéikért éltek. Az áhított üdvösségünket, az örök életet, ugyanis Isten viszi végbe érthetetlen kegyelme révén, s ebben nem hitünk “milyensége”, s jócselkedeteink mennyisége a döntő!

Isten legnagyobb érezhető, megtapasztalható csodája a testünk. Ahogyan öregszünk, s darabokban (látás, hallás stb.) vissza kell adnunk Teremtőnknek ezt a csodaszerkezetet, akkor vesszük észre igazán, milyen nagy örömforrás az egészség. Talán éppen kopásra ítélt testünk fegyelmez, terelget minket leghatásosabban Isten felé, hogy megértsük: Ő megélt szeretetet kíván látni közöttünk, s nem önmagunk fontosságát rejtő aszkézist… Ez azt jelenti: akik az élet szolgálatában állnak – mert képesek félretenni önmagukat -, azok ismerik az Istent, s őket így is emlegetik: “Isten fiai”…

A hit jelentése: Pontosan azt tenni, amit Jézus mond, hogy tegyek

 

„Majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám- tavába” ami azt jelenti,: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” (János 9:7-8 MBT)

Azután Jézus mondta, „Menj… mosakodj meg a Siloám-tavában” (János 9:7)
Elsőre a vak koldus talán elbizonytalanodott, összezavarodhatott, hogy miként fogja Siloam visszaadnia látását. Talán csodálkozott azon, „miért is akarja tőlem Jézus, hogy ezt tegyem, amikor Ő egyszerűen meg tudna gyógyítani enélkül is.” De az ő elszántsága továbbvitte őt a Siloám tava felé, éppen úgy, ahogyan Jézus használja a te elszántságodat, hogy eljuttasson téged a céljaid felé.

A vak ember hallhatta a nevetéseket és a gúnyt, ahogy az emberek nézték a botladozását a vízhez. ”Nézzétek ezt a bolondot sárral az arcán!” Még mi sem látnánk sárral a szemünkön! Elég őrült vagy, hogy azt gondolod, hogy meg fogsz gyógyulni.”
De a vak ember nem szégyellt bármit megtenni, ami hozzájárult gyógyulásához. Jézus megmondta neki, hogy mit kell tennie, és ha ez azt jelentette, hogy mossa meg az arcát a Siloám tavában, akkor ő azt meg is tette – nem számított, hogy más mit mond. Siloám jelentése: „küldött” -Jézus elküldte, az ember pedig elment, és ahogy megmosta az arcát, egyszerre csak látott!

A hit azt jelenti, hogy pontosan azt teszem, amit Jézus mond. Miután Jézus bedörzsölte a vak ember szemét sárral, nem mondta neki, „Na most gyorsan töröld le a sarat a szemedről.” Nem mondta neki ”menj a legközelebbi forráshoz vízért, aztán mosd meg az arcodat”. Azt mondta: „Menj a Siloámhoz.”

Amikor Jézus megmondja nekünk, hogy mit tegyünk, fontos, hogy nagyon figyeljünk a részletekre. Máskülönben, a feltevéseink szerint cselekedhetünk – a saját elképzeléseink szerint, amiről azt gondoljuk, hogy Jézus mondta nekünk. Te feltehetőleg az igazi Jézust akarod követni, aki nem csak azt tudja, hogy mit csinál, de azt is, hogy neked mi a legjobb.

 

A szeretet elengedi a sértést


“Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.” (Péld. 19:11)

Vannak emberek, akik mindig a maguk igazát akarják. Szerintük van jó megoldás és rossz megoldás is valamire és a tied mindig a rossz megoldás. Ha nem felelsz meg az elvárásaiknak, akkor azt tudatni fogják veled. Arról nem is beszélve, hogy nem is nagyon tudod megszerezni az elismerésüket.

Tehát hogyan válaszolsz szeretettel az ilyen követelőző embereknek?

A Biblia azt írja, hogy a türelem abból fakad, ha látod az összképet: “Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket.” (Péld. 19:11) Minél jobban megértesz valakit – a hátterét, a harcait és a terheit -, annál türelmesebb leszel vele.

Sokszor ránézünk az emberekre és azon gondolkodunk, mennyit kell még fejlődjenek. Viszont nem állunk meg azon elgondolkodni, hogy vajon mennyit fejlődhettek már. Talán olyan családból származik, ahol nem volt példa kedvességre és udvariasságra. Talán egy nagyon hátrányos helyzetű családban nőtt fel és valóságos csoda, hogy eddig eljutott.

Milyen terheket cipel? Lehet, hogy beteg. Lehet, hogy családi problémája van. Lehet, hogy most vesztette el az állását. Rengeteg harca és terhe van egy embernek, amit nem is gondolnál.

A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy bocsássuk meg a vétkeket. Te elnézed a sértéseket vagy megsértődsz? Olyan sértődékeny vagy, hogy, ha valaki viccesen néz rád vagy elfelejt mondani valamit, esetleg nem vesz észre, akkor azt magadra veszed? A szeretet elengedi.

A Biblia azt írja, “úgy cselekedjetek, ahogy szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek” (Lk. 6:31) A szeretet megértő, nem követelőző – ez az amit másoktól szeretnél, amikor rossz napod van, nem vagy jól vagy terheket cipelsz.

Ez azt jelenti, hogy hagynod kéne, hogy mások átgázoljanak rajtad? Hagyod, hogy elnyomjanak? Beburkolózol és hagyod, hogy azt mondjanak, amit akarnak?

Nem. Itt a kulcs: Légy gyengéd anélkül, hogy megadnád magad. Jézus sose bújt el a manipulátorok elől – a vallási vezetők és farizeusok elől, akik nagyonis követelőzők és törvénykezők voltak. Mindenféle követeléseik voltak, amiket ők maguk sem tudtak megtartani, de Jézus nem hagyta, hogy sarokba szorítsák. Gyengéd volt, de nem adta meg magát. Ezt nevezzük úgy, hogy cselekvő szeretet.

Beszéljetek róla:

* Töltsd ma úgy a napot, hogy elgondolkozol a körülötted élők nehézségein, esetleg kérdezd is meg tőlük.
* Hogy változtatja ez meg a nézőpontodat, hozzáállásodat és reakcióidat mások felé?
* Miért gondolod, hogy nehéz “elengedni”? Miért kell miénknek lenni az utolsó szónak?
* Mit kéne megváltoztatnod a reakcióidon, hogy gyengéd legyél megadás nélkül?

 

Az igetanulás értékessége

 

“De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

(Jakab 1: 25)

 

Ha komolyan gondolod azt, hogy lelkileg erős és érett leszel, akkor a legjobb szokás amit kialakíthatsz az az igetanulás. Sőt a Jakab 1: 25-ben a Biblia azt mondja, hogy ez annak a négy szokásnak az egyike, aminek a segítségével áldott lesz az életed.

Olvasd a Bibliát- aki belenéz

Tekintsd át újra a Bibliát-megmarad amellett

Emlékezz a Bibiliára- nem feledékeny hallgató

Reagálj a Bibliára-cselekedet követője

Már nem akarsz többé lelki kisgyermek lenni. Itt az ideje, hogy felnőj, és azt az áldott életet éld, amit neked lett szánva. Szívedbe rejteni Isten Igéjét egy fontos módja a kezdetnek. Talán azt gondolod, hogy nincs jó memóriád, de arra emlékszel, ami fontos neked. Emlékszel a fontos telefonszámokra, és dátumokra. Hallottam emberekről akik azt állították, nem tudnak semmit megjegyezni, aztán dalokat idéztek az 1960as évekből, vagy elsorolták a kedvenc baseball játékosaik statisztikáit.

A memória egy képesség, amit lehet fejleszteni. Egy izom, amit lehet erősíteni. Valójában az igetanulás segít abban is, hogy más dolgokra is jobban emlékezz. Ezt garantálom. Számos tanulmány ezt bizonyítja.

Miért fontos az igetanulás?

Isten igéje mindig veled lesz: Amikor szükséged van a Bibliára, sosincs veled. Amikor épp megkísértetsz, akkor a Biblia sosincs nyitva ott, vagy épp nincs is melletted.Amikor bizonyságot teszel valakinek, aki nem ismeri Jézust, vagy nyomás alatt van, esetleg vigaszra van szüksége, vagy bajban van, akkor általában nincs a környéken Biblia. Ilyenkor kell, hogy benned legyen Isten Igéje, hogy emlékezz rá, és felidézhesd pont akkor, amikor szükséged van rá.

 

Mindig elmélkedhetsz Isten Igéjén, mindegy hol vagy: Nem idézheted fel Isten Szavát, ha nem emlékszel rá. Ha megtanultad Isten Igéjét, akkor emlékezhetsz rá, amikor épp éjjel lefekszel, vagy épp egy találkozóra autózol. Gondolkozhatsz a Bibliáról, mert megtanultad. Ezt hívják elmélkedésnek. Az az ige, ahol Isten a Bibliában jólétet és sikert ígér (Józsué 1:8) azt mondja, hogy ennek kulcsa az Isten szaván való elmélkedés.

Kezdd el az Ige tanulását még ma. Tanulj meg heti 1 verset. Így egy év alatt 52 verset, két év alatt pedig több, mint 100 verset fogsz tudni.

 

Beszéljünk róla:

Tudod a legjobb módszert a tanulásra. Mi az az eszköz, technika, vagy emberi dolog, ami segíthet az igetanulásban?

 

Mit reagálsz, amikor Isten egy igét hoz eléd egy konkrét helyzetben?

 


Csak Isten elfogadására van szükséged

 

“Az Úr az én világosságom és szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek.” (Zsolt 27:1 TEV fordítás)

A visszautasítástól való félelem két dolgon alapszik. Először is, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeressék. Ez tény. Mindannyiunknak hihetetlen nagy szüksége van masszív adag szeretetre, hogy egészséges személyiségek lehessünk. Isten azt mondja: “Szeretni akarlak.” Isten szeretet, és tudja, hogy te arra vágysz, hogy szeressen valaki.

Másodszor azonban fel kell ismernünk azt a téves elképzelést, amely azt sugallja, hogy a szeretetigényünket kizárólag egy személy, vagy egy embercsoport elégítheti ki. Amikor azt várod el valakitől, hogy 100%-ig betöltse szeretetigényedet, bajba sodrod magad! Sérelmeknek teszed ki magad és megnyitod a visszautasítástól való félelem ajtaját. Ha bárki másban keresed- Istenen kívül- azt, aki betölti szeretetigényedet, rá fogsz jönni, hogy nem képes rá. Nincs olyan élő emberi lény, aki olyan maradéktalanul és teljesen tudna szeretni, ahogy arra neked szükséged lenne, és soha nem is lesz ilyen ember. Csak Isten teheti ezt meg.

Tehát az első lépés a félelem legyőzésében, hogy Istent helyezzük az első helyre, mivel Ő az egyetlen, aki teljesen betölti minden szükségedet.

De vajon Isten az embereken keresztül is szeret minket? Természetesen. Akarja Isten, hogy szeressünk másokat? Igen. Akar minket a szeretet csatornájaként használni? Egyértelműen igen.

Viszont soha nem fogja minden szükségletedet egyetlen ember, vagy csoport betölteni. Isten soha nem így gondolkozott. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük ehhez. Az emberi szeretet behatárolt. Isten szeretete határtalan és feltétel nélküli. Nem számít milyen mélyek a szükségleteid, Ő be tudja tölteni.

Az első lépés az elutasítástól való félelem leküzdésében azt komolyan venni, hogy senki más, csak az Úr a világosságod és a szabadítód: “Az Úr az én világosságom és a szabadítóm, senkitől nem félek. Az Úr megvéd engem minden veszélytől, ezért soha nem félek.” (Zsolt 27:1, TEV fordítás). Ez azt jelenti, hogy Istentől várom, hogy felderítse a napomat, ezért senki mástól nem függ az, hogy jó vagy rossz napom lesz. Az Úrra tekintek, hogy megmentse az életemet, semmi nem múlik azon, hogy mások elfogadnak vagy elutasítanak.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell többé félnem.

A magabiztosság kulcsa nem az, hogy kielemzed magad, nem az, hogy agresszív légy és önző módon élj, hanem az, hogy megértsd, milyen mélyen szeret Isten téged. Ha tényleg megérted, képes leszel ezt mondani: “Isten szeret engem, és ha te nem így vagy vele, az a te problémád!”

Az egyszerűsített élet titka ez: “Azt fogom tenni, ami örömet szerez Istennek. Ha azt teszem, biztosan egyszerűbbé teszem vele az életem. És ha Istent boldoggá teszem, az mindig a leghelyesebb út, amelyen járhatok. Nem számít, hogy bárki más mit gondol.”

Beszéljetek róla:

* Kinek próbáltál megfelelni? Mi vot az eredmény?
* Milyen változtatásokat léptethetsz életbe a gyakorlatban, hogy biztos legyél abban, hogy örömet szerzel Istennek?

 

 

Engedd el a téged visszatartó dolgokat

 

“Tegyünk le minden terhet, ami lelassít bennünket, különösen a bűnt, ami akadályozza bennünk lévő folyamatot…” (Zsidók 12:1b, NLT fordítás)

Ha az élet versenyét be akarod fejezni, ha el akarsz jutni a végcélhoz, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, amely visszatart a versenyben. Nevezd ezt “rendbeszedésnek” vagy “egyszerűsítésnek”. Néhány dolgot félre kell tenni a jó befejezéshez.

Milyen dolgokról beszélek? Azokról, amelyek az elkedvetlenedésedet okozzák. Gondold át ezt: ha egy villanykörtét hozzácsatlakoztatsz egy elemhez, az elem hosszú ideig fog működni, de ha 100 villanykörtét csatlakoztatsz egy elemhez, akkor az elem nagyon gyorsan lemerül és sötét lesz!

Ha folyton hozzáadsz valamit a programjaidhoz és az életedhez, akkor hamar kedvetlenedsz és elfáradsz.

A mai igeversben, a Zsidók 12:1-ben, két szóra szeretném a hangsúlyt fektetni: “teher” és “bűn”, mert ez az a két dolog, amely visszatart az élet versenyében.

Teher lehet bármi, ami lelassít. Lehet egy kapcsolat, egy munka, egy tevékenység, vagy sport. Nem kell feltétlenül rossznak lennie. A teher lehet jó is, de ha túl sok jó dolgot gyűjtesz össze az életedben, össze fogsz omlani, mert nem lesz időd mindegyikre. Meg kell tanulnod “nem”-et mondani a növekedésed érdekében. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megcsinálj.

A teher lehet egy nem reális elvárás, amely származhat csoportnyomásból vagy abból, hogy valakinek a tetszésére akarunk tenni, de lehet egy emlék is. Lehet, hogy megragadtál a múltban ragaszkodsz egy boldog érzéshez vagy egy fájdalmas dologhoz. Az a gond, hogy nem élhetsz a múltban, sőt, a jövőben sem. Egyedül a jelenben élhetsz. Ha bármi mást próbálsz tenni, az nyomasztani fog.

Bármilyen teher legyen rajtad, ha az nem működik az életedben, ha folyton lehúz, akkor el kell engedned!

Könnyű felismerni a bűnöket, ugye? A bűnök olyan dolgok is lehetnek, amelyeket tudod, hogy meg kell tenni, de mégsem teszed. Ismered a kulcsokat ahhoz, hogy egészséges életmódot élj, vagy rendben tartsd az anyagi dolgokat. De meg is teszed?

A Jakab 4:17 ezt mondja: “Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

Szóval, ha tudod, hogy kevesebbet kellene költened a jelenleginél ahhoz, hogy anyagilag rendben legyél, akkor ne menj el egy költekező túrára, amely további adósságba sodor. Nem kell, hogy lépést tarts a Jones vagy a Smith családdal vagy akárkivel, akihez hasonlítani akarod magad. Nem kell használnod a hitelkártyádat.

Élj a saját eszközeid, erőforrásaid szerint azért, hogy félretehesd az adósság terhét és jól fusd meg a versenyt.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a terhek, amelyeket ma félre kell tenned?
* Milyen változásokat kell véghezvinned az életmódodban, amelyek abban segíthetnek, hogy jól fusd meg a versenyed?


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. február 5. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Közel van mindennek a vége. Készüljetek, mert hamarosan kiontják véreteket. Már eltervezték megsemmisítéseteket. Hatalmas keresztényüldözés vár rátok. Az idő itt van. Mindent előre közöltem veletek. Tudtul adtam a jövőt. Ami most következik, az nem az Én akaratom: csak megengedem, mert tiszteletben tartom az emberek szabad akaratát. Drága […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanyának felajánlott gyermekek különleges kegyelemben részesülnek 2019. 01. 01, Kedd Láttam a Szűzanyát, ahogyan minden szülő és gyermek mellett jelen van a világban. Ő szüntelen imádkozik a szülőkért, még akkor is, ha a szülők nem vallásosak és nem imádkoznak. A Szűzanya minden gyermeket vezet és nem engedi el a kezüket annak ellenére sem, ha […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2019. január 2. Az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Bízzon Bennem nagyon! Bizalma mértékében adom neki kegyelmemet. Csodákat fog megtapasztalni életében. Mindig vele vagyok és gondoskodom róla. Most fogom megszabadítani végérvényesen. Megáldom őt Szívem gondviselő szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Szentírási megerősítés: Máté 26, 52: „Jézus szólt”
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. december 4. Az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most azért szólok hozzátok, hogy figyelmeztesselek benneteket. Elhatározták veszteteket: hamarosan nagy üldözés tör ki az Egyházban. Minderre most van a legnagyobb szükség azért, mert meg kell tisztítanom Egyházamat. Ha ezt nem tenném, mindnyájan elvesznétek. Már rég fölcserélték az értékeket: a jóra azt mondják, hogy rossz; s a […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]