2018. augusztus archívum

Foglalkozz vele!

 

„De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” (2Sámuel 11:27)

Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, és az asszony teherbe esett, a király úgy próbálta meg eltüntetni a nyomokat, hogy megölette a férjét, Úriást, és feleségül vette az asszonyt, mielőtt a gyermek megszületett volna. Úgy tűnt, hogy Dávid megúszta a dolgot, kivéve egy fontos részletet: „De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.” És a haragvó Isten hangját nem lehet elhallgattatni! Nos, bár Dávid „az Úr szíve szerint való ember” volt (1Sámuel 13:14), a Biblia azt mondja: „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése” (4Mózes 32:23). Isten azt mondta Dávidnak: „Én tettelek Izráel királyává… én szabadítottalak meg Saul kezéből. Neked adtam… Izráelt és Júdát. És… szívesen adtam volna sokkal többet neked. Miért vetetted meg tehát az Úr szavát?” (2Sámuel 12:7-9 TM). Majd kimondja az ítéletet: „Mivel megvetettél engem… én csapást fogok hozni rád… egész Izráel szeme láttára” (2Sámuel 12:10-12 NIV). És attól kezdve tragédia és felfordulás sújtotta Dávid családját.

„A vétkesek útja nehéz” (Példabeszédek 13:15, angolból) sok tekintetben, és nem a legutolsó ezek közül, hogy Isten elveszi a békességünket azért, hogy elvehesse bűneinket. Egy nem tervezett terhesség, egy ártatlan ember meggyilkolása, egy gyermek halála, egy próféta érvelése és a Szent Szellem meggyőző ereje volt szükséges ahhoz, hogy Dávid szíve végre meglágyuljon, és elismerje: „Vétkeztem az ÚR ellen!” (2Sámuel 12:13). És amikor ezt megtette, Isten úgy bánt Dávid bűnével, ahogy a miénkkel is bánik: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Van valamilyen bűn az életedben, amivel ma foglalkoznod kell? Foglalkozz vele!

 

 

HOGYAN BÁNSZ A GYERMEKEIDDEL?

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta.” (Lukács 15:20)

Chuck Colson írja: „Amikor a Buckingham Palotában jártam… Fülöp herceg megkér­dezte tőlem: »Mit tehetnénk a bűnözés ellen Angliában?” Így feleltem: “Küldjünk több gyereket vasárnapi iskolába«. Azt hitte, csak tréfálok. De rámutattam Christy Davies szociológus tanulmányára, aki felfedezte, hogy az 1800-as évek első felének brit tár­sadalmát nagyarányú bűnözés és erőszak jellemezte, amely drámai módon csökkent az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mi változtatta meg egy egész nemzet jellemét? Abban az időszakban a vasárnapi iskolák látogatottsága egyenletesen növeke­dett, 1888-ra Angliában a gyermekek 75%-a járt. Miután a részvétel lecsökkent… ennek arányában növekedett a bűnözés és rendzavarás. Ha megtöltjük a vasárnapi iskolákat, meg tudjuk változtatni a szíveket, és helyre tudjuk állítani a társadalmat.”

 

Azt jelenti ez, hogy a mi gyermekeink soha nem fogják elvéteni az utat? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy fel fogják ismerni az igazságot, amire tanították őket, vissza fognak emlékezni az „atyai ház” örömeire, és vissza fognak térni, mert tudják, hogy szeretettel fogadják őket. Figyeld csak meg: a tékozló fiú apját nem vádolták azzal, hogy elhanyagolta gyermekét. Ő nagyszerű példakép volt. Támogatta gyermekeit anyagilag és érzelmileg. Utat mutatott nekik, de nem erőszakolta ki az alkalmazkodást. Teret adott arra is, hogy elbukjanak – és helyet biztosított a visszatéréshez. Az mutatja meg, hogy milyen szülők vagyunk, ahogy a gyermekeinkkel bánunk. Lehet, hogy a gyermeked még távol van, de tudnia kell, hogy törődsz vele, szereted, imádkozol érte, és szeretettel fogadod őt, mikor hazatér.

 

 

Jézus nevében tenni

 

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek!” (Kolossé 3:17)

John Ortberg írja: „Mindannyian dolgozunk. Értéket hozunk létre – ez a munka. De milyennek kell lennie szerinted annak, amikor Jézus nevében dolgozunk? Nos, először is a munka olyan valami lehet, amit együtt csinálhatsz vele. Nem arra vagyunk szánva, hogy egyedül dolgozzunk. Tehát holnap szánj egy percet arra a munkanapod kezdetén, amikor leülsz az asztalodhoz vagy a számítógépedhez, vagy nekikezdesz az otthoni munkádnak, hogy megkérd Jézust, dolgozzatok együtt. Mondd neki: „Ma nem egyedül fogok dolgozni”! És bármikor munkád közben valami nehézség adódik, kérd a segítségét! Amikor nehéz döntést kell hoznod, kérj Tőle bölcsességet – aztán figyelj, és légy igazán nyitott! Amikor úgy érzed, hogy fogy az energiád, kérd Őt, hogy újítsa meg az erődet! Amikor úgy érzed, hogy a viselkedésed negatív irányba fordul, kérd Őt, hogy terelje újra jó irányba a szívedet! Tegyél valamilyen jelképet az asztalodra vagy a falra, hogy amikor ránézel, emlékeztessen arra, hogy ma Jézus és te társak vagytok a munkában! Munka közben néhány óránként tarts két-három perces szünetet! Köszönd meg Neki a segítségét! Add át Neki aggodalmaidat! Kérj az Ő erejéből! Minden perc alkalom arra, hogy Jézussal legyél. Amikor elfelejtesz valamit – és el fogsz; amikor elrontasz valamit – és el fogsz, emlékezz erre a fontos szabályra: semmi sem győzhet le! Minden perc újabb lehetőség. Isten újra és újra küldi őket. Ez a kegyelem. Munkanapod minden perce új lehetőség arra, hogy Vele lehess.”

 

 

NÉVTELEN, DE NÉLKÜLÖZHETETLEN

 

„…a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek” (1Korinthus 12:22)
Bátoríts engem! című könyvében Charles Swindoll a következő kérdést teszi fel:„Ki tanított Luther Mártonnak teológiát, és ki ösztönözte az Újszövetség lefordítására?Ki látogatta meg Dwight L. Moodyt a cipészműhelyben, hogy Krisztusról beszéljen neki? Ki támogatta anyagilag William Carey-t indiai missziójában? Ki volt az, aki Pál apostolt felüdítette a római börtönben, ahogy erről Timóteusnak írt utolsó levelében? Ki követte Hudson Taylort, és ki adott a kínai missziónak rendkívüli célkitűzéseket és iránymutatást? Mi volt az Jim Elliot, az evangélium mártírhalált halt hirdetője számára, ami elhívta őt misszióba az ecuadori auka indiánok közé? Valami ilyesmi: „egy csapat senki megpróbál felemelni Valakit”. Ám ne téveszd össze a névtelenséget a fölöslegességgel! Különben az egész test megrokkan… sőt akár lebénul… vagy legalábbis szörnyen szédül, ha a tagok többségét… megfertőzte az önsajnálat és a csüggedés.
Nézz szembe ezzel, barátom, a fej dönt a dolgokról! Az Ő előjoga az, hogy egyeseket kiemeljen, míg másokat háttérben hagyjon. Ne kérdezd, mi alapján választja ki, hogy kit használ. Ha téged inkább Melanchtonként akar használni, mint Lutherként… vagy Kimballként inkább, mint Moodyként… vagy Onéziforoszként inkább, mint Pálként… vagy Hoste-ként inkább, mint Taylorként, nyugalom! Inkább adj hálát az Úrnak! Te is tagja vagy az 1Korinthus 12-ben említett különleges csoportnak.” „Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta… a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül… Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva…” (1Korinthus 12:18,22-23). Bátorítson tehát a tudat: talán névtelen vagy, de nélkülözhetetlen.
a

A felébredt lelkiismeretnek megborzadás és izgatottsága még nem igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat Istenhez való térés.

A hit az, hogy megteszed a lépést, amit Isten kér tőled, akkor is, ha nem látod mi lesz belőle. Nem tudod pontosan, hogy Isten mit hoz ki az egészből, de tudod, hogy arra kér, hitből tedd meg azt a lépést.

 

A vonat lassan közeledett az állomás felé. Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen. Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon. Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú élettörténete:

Fiatalon szülei ellen lázadva megszökött otthonról. Nem bírta a szülői ház légkörét. Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették. Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét. Éppen ma szabadult. Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki, és fogadják vissza a szülői házba. Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsátani. A délutáni vonattal fog érkezni. Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végén lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik. Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá. Arra kért, hogy nézzem meg, ott van-e a fán a megbocsátást jelentő kendő. A kanyarban feltűnt a vén diófa. A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.

 

Aki Isten útján halad, az apró lépéseket is szeretettel teszi meg. Aki az Isten országán dolgozik, nem az igazságszolgáltatás, hanem a könyörület jegyében áll. Nem ítél, hanem szeret.


„Amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés.” (Ézs 53,8)

Hol van a te Istened? – kérdezik tőlünk sokszor. Ha az emberi gonoszság, a járványok, a természeti katasztrófák pusztítanak, gúnyosan az „üres ég” felé mutogatnak az emberek. Megrendítheti hitünket e kérdés? Nem, ha az sziklára épült. Ézsaiás könyvének 53. fejezete számomra nagybetűs válasz, szikla. Isten ott volt, mikor prófétája Krisztusról szólt. Ott volt, mikor Jézus emberré lett, amikor tanított és gyógyított, majd a Golgotán meghalt. Ott volt, mikor feltámadt, s itt van most is Isten. „Az Úr akarata célhoz jut vele” (53,10): hirdeti országát, evangéliumát. Nincs véletlen, nem a káosz az úr a teremtettségben; Isten kezében vagyunk, az utolsó szó az övé. Terve van velünk, üdvösségre vivő terve. (Kőháti Dóra)

„Egymás iránt valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)

A hitre jutott ember első próbája az alázatosság. Gyakran érezzük tévesen úgy, hogy az Isten kegyelméből megkapott hit nem is annyira az ő érdeme, hanem sokkal inkább a miénk. Miért is lenne másként? Hisz mindenhol azt halljuk, valósítsd meg önmagad. Legyél te az életed irányítója. Innen már csak egy lépés a gyakran hallott mondat: legyél te magad hited alakítója. Nehéz alázatosnak maradni és kimondani: Istenem, minden a te érdemed, nélküled csak a bűn mélységében szenvedek. (Pongrácz Máté)

Ez élet aranyló porszemcséit akárhogy szorongatjuk, mind kevesebb lesz belőle, és eljön az a pillanat, amikor az utolsó aranyszemcse is, az utolsó nap is, az életünk a tenyerünkből elsodródik. Én mindig azt mondom, az ember arra született, hogy odaadja ezeket, az értékeket valamiért, egy nagyobb értékért. (Böjte Csaba)

Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.(Spurgeon)

Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!

Sophie Magory

Hát elfeledkezhetik -e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznék is, én terólad el nem feledkezem! Hátamat adtam érted a verőknek, orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem el a gyalázás és a köpdösés előtt. Betegségeidet én viseltem, fájdalmaidat én hordoztam, megsebesítettem bűneidért, megrontattam vétkeidért, békességednek büntetése rajtam van, és az én sebeimmel gyógyulhatsz meg!

Hinni annyi, mint biztosan tudni, hogy a Szeretet Istene csakis a legfőbb jót akarja nekünk, hogy bármi történjék, ő velünk van. A hit nem vár azonnali jutalmazást.
(Nicolae Balota)

„Isten kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.” (Zsolt 95,4)

Magasság és mélység – fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt a teremtő Isten hatalmának van alávetve. A természet térben és időben szédítő méretű jelenségei, ámulatra méltó erői fölött mint emberi életünk örömei és nyomorúságai fölött is ő az Úr. Ez a zsoltár Isten dicséreté

„Jézus így válaszolt: »A legfőbb parancsolat ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.«” (Mk 12,29–31)

Sokakat megdöbbentett már az Istentől jövő parancs: szeresd Istent és felebarátodat! A legtöbben arról beszélünk, hogy ami igazán lényeges és fontos az életben, az a szeretet. Többnyire ennek az igazságát vagy az esküvő meghitt pillanataiban, vagy a temetésen, könnyeket hullatva érezzük a leginkább. Tudjuk, hogy ez a fontos, mégis ez marad ki leginkább mindenhonnan. Hogyan is működik, mi a szeretet titka? Isten szeretetének kell először átmelegítenie az életünket, hogy mi is átmelegíthessük másokét. (Sándor Frigyes)

 

Mindenható Urunk! Életünk tele van választásokkal. Kisebb és nagyobb horderejű döntéseket kell hoznunk napról napra. Ma is előttünk állnak választási lehetőségek. A nem választás is választás: rossz választás! Ezért Tőled kérünk bölcsességet, hogy felvállalva felelősségünket úgy dönthessünk, ahogyan az kedves teelőtted!

Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.

Nem nagy hitre, hanem a nagy Istenben való hitre van szükségünk.

Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre.

Zig Ziglar

a

Isten azt mondja: értékes vagy!


„Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.” 1 Kor 7,23

Isten azt mondja, nemcsak elfogadott, hanem értékes is vagy.

Mit gondolsz, mennyit érsz? Nem a nettó értékeidre gondolok, hanem a saját személyed értékére. Soha ne keverd össze értéktárgyaidat azzal az értékkel, amit te jelentesz, mint személy.

Lehetsz gazdag vagy szegény, de ennek semmi köze a te emberi értékedhez.

Mi határozza meg valaminek az értékét? Van két dolog ami értékhatározó az életben:

1. Mennyit hajlandó valaki fizetni érte. Mennyit ér a házad? Nem annyit ér, amennyit gondolsz, és valószínű annyit sem ér amennyit tavaly ért. A házad annyit ér amennyit valaki hajlandó fizetni érte. Nem többet.

Mennyit ér egy baseball kártya? Néhányatoknak semmit. A fiamnak, Matthew-nak viszont egy rakás pénzt. Vannak emberek, akik készek 10.000 dollárt is fizetni egy baseball kártyáért.

Mennyit ér egy műalkotás? Annyit, amennyit valaki hajlandó fizetni érte.

2. Kinek a tulajdona volt régen? Néha valami értékesebb csupán attól, hogy kinek a tulajdonát képezte. Például, Elvis Presley autója értékesebb lenne egy olyan autónál ami a tied volt? Valószínűleg igen. Vagy egy gitár értékesebb attól, hogy a John Lennoné volt? Olvastam egy pár szétnyűtt, szagos, viseltes kosárlabda cipőről, amit 7.000 dollárért adtak el egy aukción, mert a Michael Jordané volt.

Erre a két dologra alapozva mennyi a te értéked? Kérdezd meg magadtól, „Kinek a tulajdona vagyok?” „Mennyit fizettek értem?” A Biblia azt mondja: „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.” (1 Kor 7, 23).

Krisztus megvásárolt téged és kifizette érted az árat. Te Jézushoz tartozol. Mennyire határozza ez meg az értékedet?

Most kérdezd meg magadtól: “Kihez tartozom?” A Biblia azt mondja, Istenhez tartozol. Isten felcserélte a saját Fiát veled! A Kereszt a te értékedet bizonyítja. Jézus nem szemétért halt meg. Hihetetlenül értékes vagy. Soha senki nem fizetett nagyobb árat, mint amit Isten fizetett érted. Elfogadott és értékes vagy!

a

A lélekben szegényekért…


A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Adj nekem, s szeretteimnek minden nap annyit, hogy szívemet hála járja át, s óvj meg attól, hogy szám bármikor panaszra nyíljon ellened! Ámen.

Krisztus feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. Ef 5,23

Salamoni bölcsesség… könnyű volt neki ilyet mondania, amikor mesés gazdagsága volt! – mondhatja valaki. Vagy másról lenne szó? Egy biztos: nemcsak Salamon korában voltak olyanok, akik bizodalmukat a vagyonba vetették… Olyan kort élünk, amikor a siker szenteltvize minden alól feloldozza azokat, akik az eredmény érdekében átgázolnak családi életeken, félredobják mindazt, ami építi és megtartja a közösségeket. Ők azok, akik fejükből kitörölték, a tisztesség, a becsület az együttérzés szavakat, akik számára nem létezik adott szó, s a mindennapi busás “haszon” feledteti velük törvénytelenségeiket emberek és Isten ellen.

Manapság nyakkendős gazembereket emlegetünk, Luther korában díszes, magas székben ülőkről szóltak. A lényeg ugyanaz. A nagy tolvajok ereiben sem folyik kék vér, ők is ugyanazon genetikai állománnyal rendelkeznek mint minden ember a földön, s rajtuk is ugyanúgy számonkéri Isten cselekedeteiket, mint mindenki máson… Salamon olyan bölcseséget szól, amin érdemes lenne minden embernek elgondolkodni… Tudja, hogy az Istent nem lehet becsapni, másképpen megközelítve: a bennünk lakozó Istentől kapott részt (lélek) sem tudjuk végérvényesen átformálni. Ferdíthetjük lelkünket egy életen át, de a lelkiismeret parazsából egyszercsak váratlanul felcsapnak a lángok. Luther mondja a lelkiismeretről: “Olyan az, mint a pincébe zárt kutya. Hiába vagy fenn az emeleten, a kutya ugatása oda is felhallatszik.” Azaz: hiába kapaszkodtál föl magas státuszba – Istenen és emberen átgázolva -, hiába áltattad magadat önigazoló életfilozófiával, egyszercsak beköszönt az Isten számonkérő csendje… Emberileg nézve ilyenkor nincs menekvés: a következményeket hordozni kell. Hiába a pohár bódulata, az altató tabletták nyugalma, a másnap újra kezdődik, s a “kutya” csak ugat, ugat… A nyugtalan lelkű ember persze védekezik: szól a rádió és a magnó autóban és áruházakban, szinte szünet nélkül ontja magából a TV a képi információkat… csak ne legyen csend! Nincs is. De nincsenek meghitt beszélgetések se… s esélyt sem kap az Isten, hogy szóljon.

Hiába minden. Akárhová is jutunk el életünkben, az Isten Teremtő, az ember pedig halandó marad. Az élet minőségét nem a javak mennyisége, hanem az azokhoz való viszony határozza meg. “Kevésre” mindenkinek szüksége van. Hiszen ha nincs otthona, vagyonkája, akkor nincs hova menekülnie az élet viharai elől… A földi otthon a méltóságteljes emberi élet megéléséhez elengedhetetlen, mégis múlandó. Ezért jobb, ha az ember igaz úton – istenes élettel – szerzi meg a keveset, mert nemcsak nyugodtan alszik, de szívében birtokolja közben a legtöbbet, a legfontosabbat: az Isten Szeretetét.

 

Isten nagysága…


A mai nap imádsága:

URam! Bármennyire is próbálkozom, nem tudlak elképzelni, csak hinni tudlak… Kérlek segíts, hogy kegyelmedből kapott értelmemmel megismerhessem akaratodat, s aszerint is éljek! Ámen
    
Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
Zsolt 95,4
Voltak korok, amikor a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, s azt gondolták, hogy a Föld lapos koronghoz hasonló. A technika vívmányainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az Univerzum középpontja nem a Föld, ami körül forognak a csillagok, de hogy valójában milyen hatalmas és titokzatos az egész teremtettség, csak mostanában, az elmúlt évtizedekben kezdjük felfedezni. Milyen érdekes, amíg világképünk kibővült eladdig a szívünk beszűkült. Nem tudunk nagylelkűek lenni az Istenhez, nincs számára hely se hegycsúcson, se földmélyén, de kiszorult a Teremtő a mikrokozmoszból és a makrokozmoszból is… Legalábbis a modern ember így hiszi. Hiszi erősen, hogy Isten nincs, s csak úgy magától állt össze ez a világ, mert ezt valahogyan izgalmasabbnak véli, mint azt, hogy “intelligens teremtés” által állt volna elő a világ.
Bárhova is tolja ki az ember a megismerés határait, a Végtelen Istent befogni, kémcsőbe dugni, s vizsgálat tárgyává tenni soha nem tudja. Az Isten ugyanis azért Isten, mert Isten… A véges csak a végest érti meg, a Végtelen Istent akkor kezdjük majd csak igazán megismerni és megérteni, ha mi magunk is elkezdjük a reménység szerinti, soha el nem múló örök életünket! Eladdig marad a hit, ami nem megszerezhető tudás – bár ma sokan “árulják kilóra” a spiritualitást -, hanem egyedül Isten ajándéka. Éppen ezért mi időbe és térbe bezártan nem ért(het)jük meg, hogy van aki birtokolja, s van aki nem. Ez azonban csak a “most” pillanatnyi állapota, Isten ugyanis “távlatokban gondolkodik” (felőlünk, az embervilágból nézve látjuk így), de valójában EGY-ben cselekszik. Számára a múlt és jövő EGY, hiszen ő sem nem létező anyag, sem nem létező energia, Ő – jelenleg még nincs jobb szavunk rá – Isten!
Antropomorf, de irodalmian szép, hogy “Isten kezében vannak a föld mélységei s a hegyek ormai.” De nemcsak azok, mindannyiunk életét is Ő “tartja kezében”. Miatta vagyunk, s él(het)ünk, Általa válhatunk olyanokká, amilyenekké teremtettségbeli egyediségünkben “megálmodott” minket. Isten gondviselő jósága hálára kötelezne minket, hogy mégis – mint a Tíz leprás esetében – a tízből kilenc hálátlan marad manapság is – ez nemcsak szomorú tény, de egyben önmagunk felett kimondott ítélet is… S ha Isten az ő irgalmát nem szeretetből, ingyen adná, helyzetünk teljesen reménytelen lenne.

 


Látás…


A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm Neked szemem világát! Add, hogy lássak is vele, ne csak nézzek! Ámen


Erre megnyílt a szemük.
Mt 9,30

Peter Hahne német tévémoderátornak érdekes könyve jelent meg néhány évvel ezelőtt, mely ezt a címet viselei: Schluss mit lustig – das Ende der Spassgesellschaft (A móka befejezve – avagy: a szórakozótársadalom vége). A többtucatnyi újranyomásból az én kezembe a 44. (!) kiadás került egy kedves barátom jóvoltából. A könyv valóban nem mindennapi… Éles, de minden összefüggésében helytálló építő kritikája európai keresztény kultúránk huszadikszázadvégi értékvesztéséről – eleddig milliókat elgondolkodásra késztetett. Mondhatnók felnyitotta szemüket…

 

Tény, hogy sok olyan dolog van életünkben, amit nem akarunk látni. Elfordítjuk fejünket, tekintetünket, nem nézünk oda, sőt, nem is beszélünk róla, mintha nem is lenne. A dolgok ettől függetlenül persze nemcsakhogy léteznek, de életünk részei, hatnak ránk, s ha nem figyelünk oda, óhatatlanul még deformálnak is minket! E készségünk miatt van az, hogy a fiatal nem akarja látni a veszélyt, s azt gondolja az élet csillogása egyszerű, s direkt igazságokat mutat meg, elhívén azt, hogy a bódulat fölötti uralma megmarad, s bármikor – ha akarja – tud majd nemet mondani drogra, felelőtlenségre, könnyed életvezetési stílusra. Az idősebb, a tapasztaltabb (mert a kettő nem mindig esik egybe) ember mértéktartása, véleménye ezért alig jut el a fiatalok fülébe, s bizony egyre kevesebb szülő is vállalja fel az ütközést gyermekeivel, s elhalványodik szülői feladatuk leglényegesebbje: a nevelés… Különben is “kikéri magának” az őszinte tinédzser, hogy bárki is “beleszóljon” az ő életébe – ehelyett inkább ő “szól be” másoknak. Így történik aztán meg, hogy sok fiatal nézi a világot, de nem látja a dolgok/események mögötti valóságot – vakká válnak…

 

Ehhez a lelki-immunhiányos, szerzett vaksághoz ha hozzávesszük, hogy a média-szárította agyak minden életromboló, színesvízes “okosság-cseppet” szivacsként magukba szívnak, akkor elszomorító kor-képet kapunk… A negatív információkkal érzeketlenné tett modern ember huszadszájból elhagzó negyedigazságokat szajkóz sajátjaként, ügyesen deformált féligazságokat hirdet mindenütt – meggyőződéssel, igazságként. “Megvezetett” emberek segélykiáltásai ezek. Olyanoké, akik maguk sem tudják, hogy a tömeggel együtt a szakadék felé rohannak. Isten különleges kegyelme, amikor egy-egy embernek – mert meghallja az evangéliumot -, megnyílik a szeme. Csoda történik, hiszen amit eddig nem látott, azt innentől kezdve világosan látja! Felfedez egy másik világot, az Isten lélek-világát, s innentől kezdve életének része, valósága az Isten.

Akinek Isten megnyitja a szemét, az többé már nem világ-talan. Lehetséges, hogy olykor elbotlik és megüti magát, de a sötét verembe már nem esik bele. Ugyanakkor észreveszi azokat, akik kétségbesetten tapogatják életük sötét gödrének falát – kiutat keresve, de nem találva -, s nemcsakhogy meglátja őket, de segítő jobbot is nyújt feléjük. A másikat kihúzni az lelki/egzisztenciális nyomorúságának mélyéből csak akkor lehet, ha a segítséget nyújtó lába alatt szilárd a talaj, s ő maga is biztosan kapaszkodik – Valakibe.

A keresztény ember sem lát meg mindent, ő is csak a horizontig lát, azon túl neki is “csak” reménysége van. Hitéből fakadóan azonban mindig meglátja, hogy hol “kapaszkodhat” bele Istenébe. Aki alázatos, s elfogadja, hogy “egyedül nem megy”, a siker csak Istennel együtt lehetséges, azt Isten felmagasztalja azzal, hogy eredményesen képes bevégezni feladatait…

 


Szeretet…


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy szereteted naponkénti jelzéseit észrevegyem, s örömmel tegyek jót másoknak! Ámen

Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk!
1 Jn 4,12

Sokmindent nem látunk – mégis elhisszük, hogy létezik, hogy van. Elhisszük, hogy volt ükapánk ükapjának is ükapja, és őt is édesanya szülte erre a világra, pedig sosem találkoztunk vele. Életünk valósága – lépten-nyomon számolunk vele – a gravitáció is, ami mindent meghatároz, de mégsem látjuk, sőt, igazából azt sem tudjuk, hogy micsoda! Elektrosztatikus, mágneses, sötét anyaggal vegyített? Korunk fizikusainak legnagyobb elméleti kihívása ez a rejtély is…

Istent sem látta soha senki, de tudjuk, hogy Tőle indul ki az élet és Hozzá is tér vissza. Sokan kétségbevonják az Ő létét, de ez csak a manipulált “tudományos” ismeretterjesztő filmeken keresztüli tompításnak köszönhető, amivel zsugorítani akarják az emberek természetes lelkiismeretét. Ha ugyanis tényleg van evolúció, eszerint állt elő az élet, s benne mi emberek – akkor nem kell számot adni semmilyen istennek a cselekedeteinkről! Az a kérdés persze megoldatlan marad, ha minden a világban alap-állapotra törekszik (a mozgás megszűnik, az anyag lehűl stb.), akkor miért akarnának a csillagközi homokszemek összeállni kavicsokká majd végül emberré? A valóság az, hogy a legbonyolultabb dolog, s vele együtt az emberi élet is egyszer porrá és hamuvá válik, s belőle újra-élőt csak Isten képes teremteni.

János apostol szerint Isten bennünk lakozik, s mi Őbenne. Tény, hogy Isten testünkön hagyta “ujjlenyomatát” – mert ilyen tökéletes szerkezetet, mint az emberi test, “csak úgy” a természet nem faragott volna ki a rideg kövekből -, de az ÚRIsten nemcsak ránk vetítette képét, amikor megalkotta az embert, de még bennünk is akart lakozni! Azt szoktuk erre mondani – Ő a Szentlélek által van bennünk… Isten legfőbb “tulajdonsága” ugyanis a szeretet. Szeretetből teremtette meg a világmindenséget, szeretetből tremtette bele Ádámot, szeretetből teremtette meg Ádámnak Évát, s szeretetből kormányozza, azaz tartja fenn egész teremtettségét. Nem kell neki harcolni se sátánnal, se gonosz erőkkel – Isten ugyanis szeretet, s az Ő egyetemes szeretete mellet nincs érvényben- nem lehet – semmiféle más erő… (Az más kérdés, hogy mi mindenről egyes emberként hogyan gondolkodunk, de rendre bele is futunk okoskodásunk/spekulációink zsákutcájába.)

Ha szeretünk, akkor azt tesszük, amire megalkotott minket az Isten. Nem azért adta kezünket, hogy öljünk vele, hanem hogy simogassunk vele, nem azért adta szemeinket, hogy éleslátásunkkal kicselezzük a másikat, hanem hogy észrevegyük, hol van ránk szükség, s hol valósíthatjuk meg Mennyei Atyánk szeretet-akaratát. Az igazi istenhit az, amikor eljutunk arra a pontra, hogy fáj nekünk, ha nem szerethetünk. Amíg csak kapni akarunk, eladdig csak sejtjük, de nem ismerjük az Istent valójában, de amikor aztán egyszer végre átjár minket az adni akarás istenes érzése, akkor jtunk el hitünk, s a földi boldogság személyesen nekünk rendelt teljességére…

2018. augusztus 31. SZERETETET VETEK EL MINDENÜTT

SZERETETET VETEK EL MINDENÜTT

1991. március 24.

Tegye meg minden teremtmény a Te akaratodat, Uram!

Leányom, amit leginkább kérek tõled, az a szeretet. Azt akarom, hogy szeress, szeress, szeress engem! Dicsérj engem, és érezd jelenlétemet! Ez az, amit tõled kérek, Vassulám!

Uram, taníts meg minket arra, hogy úgy szeressünk Téged, ahogy Te akarod! Taníts meg minket arra, hogy szeressük egymást! Szükségünk van segítségedre, mert képtelenek vagyunk szeretni, amíg meg nem adod a kegyelmet.

Meg foglak tanítani benneteket a kegyelem által 1 , ahogy atyáitok tudományára is megtanítalak. Megadom nektek azt, amire leginkább szükségetek van: a lelki táplálékot. Szeretetet és szentséget öntök belétek. Nem késlekedem ígéretem beváltásával. Hamarosan bekövetkezik mindaz, amit mondtam nektek, és az 2 , aki ezekben az években rátok taposott, el fogja veszíteni uralmát. Szeretetet vetek el mindenütt! Nem lesz több botorkálás az éjszakában. Jöjj leányom! Mi ketten?

Igen Uram!

Szeress engem! Ne félj tõlem! Szeress! Ne hanyagolj el! Szeress! Ne feledkezz meg rólam! Csupán ennyit kérek tõled, lélek!

 


1 Jézus úgy mosolygott, hogy arcán látszottak gödröcskéi
2 a Sátán

IDEJE, HOGY MOZDULJ!
„A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak.” (2Mózes 15:4)
A fáraó 400 éve rabszolgasorban tartotta Izraelt. Aztán, amikor már éppen úgy gondolták, hogy megmenekültek tőle, a Vörös-tengernél szembetalálták magukat seregével. Ekkor lépett közbe Isten, és ezután már énekelhették: „A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak”. Isten veled is ezt szeretné tenni. Bármi történt is veled, Ő áttud vinni rajta, és új éneket ad a szádba. Vajon ez gyorsan és könnyen megtörténhet? Nem, mind különböző módokon és különböző ütemben éljük meg. Hogyan jutottak át az izraeliták a Vörös-tengeren? Lépésenként. Amikor azonban átértek a túlpartra, a hátuk mögött összezáródó víztömeg elválasztó vonal lett múltjuk és jövőjük között. Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted. Fel kell kelned és hittel kijelentened, hogy ezeknek a régi dolgoknak többé nincs hatalmuk feletted. Jézus megígérte, hogy amikor egy adott kérdésben az Ő szavai lesznek a te szavaiddá is, a körülményeid elkezdenek megváltozni (Id. Márk 11:23-26). Engedd tehát, hogy Istené legyen az utolsó szó! De vigyázz, a régi emlékek megpróbálnak majd újabb egyezséget kialkudni, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolod-e, hogy tovább akarsz lépni. Pál azt írja: „…ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok…” (Róma 6:12). Nos, maga a halál még nem zárja le a dolgot, temetés is kell. Ezért jelölj meg egy időpontot, egy helyet, és írd meg a sírfeliratot, melyen ez olvasható: „A múlt itt ér véget!” Mondd meg a fáraónak: „Seregeid és kísérteteid többé nem ártanak nekem” – és lépj tovább!

 

 

TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!

 

„…a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korintkus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!” Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?

Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”

 

 

Tedd meg, amíg még megteheted!

 

„Kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)

Amikor elveszíted egy szerettedet, felismered, hogy a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a vagyon. De el szoktunk erről feledkezni akkor, amikor pozícióharcot folytatunk. Amikor megtudod, hogy kevés időd van hátra, először megdöbbensz, aztán átgondolod és átalakítod az értékrendedet. Arra késztet, hogy minden értékes pillanatot megtölts azokkal a szavakkal, amiket eddig elhallgattál, és azokkal a dolgokkal, amiket eddig elmulasztottál megtenni. Ne hagyd, hogy az ambíciónak (vagy vallásos buzgóságnak!) álcázott énközpontúság visszatartson attól, hogy kifejezd a szeretetedet azok iránt, akiknek szükségük van rá. Ejtsd meg azt a telefonhívást! Küldd el azt az e-mailt! Vedd meg azokat a virágokat! Mondd ki: „szeretlek”! Vagy más szavakkal: „legyél ott”! Legtöbbször az embereknek nem bölcs fejtegetéseinkre vagy briliáns válaszainkra van szükségük, csak szeretetünkre és támogatásunkra, és majd megtalálják a maguk válaszait.

Ha vezető vagy, akkor különösen nagy a veszély. Ne áldozd fel a családodat a karriered oltárán, különben késő lesz a bánat. Egy jól ismert misszionárius fia úgy állt az apja sírjánál, hogy egyetlen könnyet sem ejtett. Azt mondta valakinek: „Amid nem volt, azt nem is hiányolod. Az apám szerette a világ másik felén élő embereket, de nem tudom, hogy engem szeretett-e.” Ébredj fel! Ketyeg az óra, és a napok elrepülnek. Igen, teljesítened kell Istentől kapott megbízatásodat, de nem azoknak az embereknek a rovására, akik számítanak. Állj meg egy pillanatra, és gondold át ezeket a szavakat: „És Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt… Azután ezt mondta neki Jónátán… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz” (1Sámuel 20:17-18).

A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket…

A világ színes életet hazudik neked. A tévé, a rádió, az újságok mind-mind boldogságot ígérnek, ha megvásárolsz valamit. Új szerelmet, kibontakozást hazudik egy-egy új szexuális technika, illatszer által. Függetlenséget, szabadságot ígér… De mi a valóság? A felgerjesztett vágyak, törekvések e színes forgataga mögött pusztaság lapul, életed pusztasága, amelyből fájdalmasan hiányzik a szeretet, ahol a belső béke helyét az unalom és a nyugtalanság, a lelki növekedés helyét az ambíciók, az önzetlen kapcsolatok helyét az érdekszövetségek foglalták el. Leterheltebb vagy, mint valaha, miközben szabadnak és frissnek kell érezned magad, ha nem akarsz lemaradni… Miről is? – Ebben a pusztaságban életnek nyoma nincs… Mert a Lélek belső, jóra indító ösztönzéseinek követésében áll az igaz szabadság, a világ csupán szabadosságot tud nyújtani. A szabadosság nem egyenlő a szabadsággal, hanem – az igazat megvallva – maga a rabszolgaság, ahol az ember önmaga felszínességének, önző vágyainak, félelmeinek, sebeinek rabja. Aki átadja magát a bálványimádásnak (azaz az érzéki örömöknek, hatalomnak, hírnévnek stb.) sosem fogja elérni azt a békét, boldogságot, teljességet és biztonságot, amelyet Isten megadhat nekünk, hanem mélyen csalódni fog, közben pedig sokat árthat önmagának és környezetének.

A világ kedvezni akar neked. Nézd csak, milyen jó véleménnyel van rólad. Szerinte mindenre képes lehetsz, csak rajtad áll. Csak emelkedj ki abból a lelki nyomásból, amit nevelés, erkölcs vagy bármi egyéb révén ráderőltettek! Ne legyen bűntudatod, nem vagy bűnös! És bátran nyilvánítsd ki, ha valaki/valami nem tetszik neked, forgasd fel a rendet, hogy egy új, általad is elfogadható állapotba jusson minden! Légy erős és bátor, mi tolerálunk téged… Jézus Krisztusnak viszont koránt sem ilyen jó a véleménye rólad. Szerinte bűnös vagy és bűn alatt élsz. Magadtól alig vagy képes ez ellen tenni, még a legnagyobb erőfeszítések után is rendre elbuksz. Ezek szerint nem csupán rajtad áll, hogy mi lesz veled…
Az önmagunkkal folytatott küzdelem színtere elsősorban az ima, a türelem és az Istenbe vetett gyermeki bizalom lesz. A szenvedélyt csak egy másik szenvedéllyel lehet meggyógyítani, az eltorzult szeretetet nagyobb szeretettel, a negatív viselkedést pozitív viselkedéssel, amely nem elutasítja, hanem befogadja az elsőben meglévő vágyat. Az olyan erőfeszítés, amely közvetlenül lép fel a negatív viselkedéssel szemben anélkül, hogy figyelembe venné a benne rejlő várakozást, a felismerhető pozitív szükségletet, nem biztosít tartós megoldást.

Sokan mondják: nekem tulajdonképpen nincs bűnöm. Én rendes ember vagyok és szeretetreméltó. Szinte észre sem veszik, hogy veszekednek, gyűlölködnek, még legszűkebb családjukban is viszály jár a nyomukban. Míg a maguk baját az egész földdel hordoztatni akarják, a másokéra legyintenek. Érzéketlenek az emberek szenvedései iránt. Részvétet kérnek részvét nélkül, szeretetet szeretet nélkül. Ítéletet mondanak, de magukról nem tűrnek kritikát. Igen, az ilyen ember képmutató. Valójában nem ismeri önmagát, egyszerre szorong és álmodozik – hát ezt az álmát mutogatja. Pedig ő is egy szeretetreméltó ember. Amikor Isten megteremtette, azt mondta rá: igen jó! És azt mondta: szeretlek! Ezt mondja neked is. De ha nem hallod meg ezt a halk, ám tiszta hangot, Isten hangját, akkor a világ zsivaja felé fordulsz. A világ is jót akar, – te vagy az a jó, amit akar! Azt akarja, hogy őt szolgáld – de jobb ha tudod, csak addig kellesz neki, amíg van valamid. Kifoszt, kiszipolyoz, s aztán félredob. Semmit sem kérhetsz ingyen! S ha mindenedet odaadod, akkor sem kapod meg azt, amit ígér: nem leszel bűn nélküli, nem leszel nyugodt és békés, nem leszel örömteli, s főleg: nem leszel szeretve. És Jézus? Aki látszólag olyan kellemetlenül viselkedik, bűnösnek mond és gyengének? Ő azt mondja: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak néktek. Mert aki kér az kap, aki keres az talál, s aki zörget annak ajtót nyitnak.” Ahhoz, hogy Jézus kezéből az ingyenes ajándékokat átvedd, valamit mindenképpen meg kell értened, azt, hogy valakihez mindenképpen tartozol: vagy a világhoz, vagy Jézushoz. Jézus összesen ennyit kér: bízz benne. Ha bízol benne, akkor hatalma van mindent megadni neked. Ő jól tudja, senki magát ki nem húzza a kútból, hacsak ki nem húzzák. A világ mai Münchausen bárói persze szeretnék ezt a kellemetlen tényt elhallgatatni – s helyére a saját meséiket ültetni a sikeres emberről, az önmegvalósításról meg még sokféle szép, okos és hazug dologról. S míg megpróbálod kihúzni magad e mesék által a kútból, csak még jobban lesüllyedsz, a fulladásig. Ki jön utánam a kútba? Ki szabadíthat meg? Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor; ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem, (…) mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.” Ő nem azt tanítja mint korunk mágusai: bízz magadban! Nem, Ő azt mondja: Bízz bennem! Én vagyok a jó pásztor, szeretlek téged és azért haltam meg, hogy te élhess! Legyőztem a halált és ebből a győzelemből neked is részt akarok adni!

Isten a Szeretet. Aki a Szeretetben van, aki megtér a Szeretetbe, az a Szeretet szabadságába tér meg, Jézus Krisztus által, aki az út az igazság és az élet. Ő az a hatalom, aki nem hatalmaskodik. Ő az az erő, aki nem erőszakoskodik. Ő az, aki nem szétszór, hanem összegyűjt. Ő az, aki mindezt ingyen teszi – mert szeret. Ő hív minket az örömben, de hív minket a fájdalomban, a szorongásban, az elveszettségben is. Azért tud hívni, mert ott is jelen van, ott is velünk van! Aki hallgat a hívásra, az életet nyer, mert az embereket az teszi boldoggá, ha a Teremtő akaratával összhangban lesznek, igent mondva az Ő hívására.

Istenem, találj meg, mert elvesztem! Istenem, szólj hozzám, hogy életre kelhessek. Ajándékozz meg önmagaddal, hogy egészen önmagamra lelhessek, megszabadulva minden rabságból!

A Hét levél Istent keresőknek című könyv alapján.

Akiknek a szemét az Úr még nem nyitotta meg, az sóhajtozik olyan dolgokért, amelyekért hálát kellene adnia.

Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.

Dale Carnegie

Az életem minden reggel újra kezdődik, és minden este befejeződik.

Edith Stein

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,1.3)

Ebben az elhívásban, Ábrahám megáldásában Isten az egész emberiségre nézve cselekszik. Nem „csak” Ábrahám életében kezd újat az Isten, mikor új hazába indítja, földet, utódot ígér neki. „…akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.” (Gal 3,7) Így pedig rajtunk vannak mindazok az áldások, amelyeket Isten Ábrahámra helyezett. Lássuk meg, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitnek milyen mélységei, ajándékai vannak! Isten újat kezdett az egész világ életében, és ennek az újnak mi is részesei lehetünk! (Kőháti Dóra)

Egy pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.

Winston Churchill

„Ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3)

Az Úristen első teremtő cselekedete a világosság létrehívása, a világosság és a sötétség elválasztása, elkülönítése. Éles határ van a kettő között, a kettőt nem lehet összekeverni vagy összetéveszteni. „…az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” – olvassuk János első levelében (1Jn 1,5), János evangéliuma pedig Jézusról beszél úgy, mint a világ világosságáról. Isten igéjének velejárója, természetes tulajdonsága is éppen ez: átlátható, megbízható, hűséges, tiszta fényforrás. (Smidéliusz András)

Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni. (Moody)

Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat.
Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét – mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.

Hogyan várhatod, hogy egy virág kinyíljon a kezedben, amikor egy vulkán izzik a szívedben?

„Krisztust hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.” (Kol 1,28)

Milyen jó lenne, ha nemcsak egy növényt vagy egy állatfajt, hanem egy-egy fogalmat is védetté lehetne nyilvánítani! Ha ez lehetővé válna, én a bölcsesség szót tenném azzá. Mert keserű látni a sok bölcsnek mondott okoskodást, a sok bölcsnek mondott esztelenséget, a sok bölcsnek mondott bölcselkedést, melyek elértéktelenítik életünket, hitünket. Védeni kell a bölcsességet. Hogy minél többen tökéletessé lehessünk Krisztusban. (Pongrácz Máté)

„Még sok hasonló példázatban hirdette nekik Jézus az igét úgy, amint megérthették.” (Mk 4,33)

Vajon miért is mondott Jézus oly sok példázatot? Azért, mert a világ egy nagy képeskönyv. Az a baj, hogy elfelejtettük olvasni a képeket. „Miért kék az ég?” – kérdezi a kisgyerek. Igazából jó a kérdés, csak a választ nem tudjuk már. Mit is üzen a kék szín? Békességet és biztonságot. Mit üzen vele Atyánk? Békességben és biztonságban élhetsz, erre alkottam a földet otthonodul. Te is élj békességben, és adj biztonságot a hozzád folyamodónak. Mekkora igehirdetés, ha megértjük… Olvasd a példázatokat, és kérd Istent, hogy megérthesd! (Sándor Frigyes)

Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál nagyobb rejtély leszünk mások számára. (Spurgeon)

Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.

Tatiosz

Ugyanis mi – természetünknél fogva – mindnyájan hajlandók vagyunk a képmutatásra, így azután az igazság helyett annak puszta látása is bőven elég nekünk.
(Kálvin János)

Örök Mennyei Atya! Felajánlom Neked Urunk Jézus Krisztus öt szent Sebét, azokból kifolyó drága szent Vérét és azok érdemét engesztelésül az egész világ bűneiért.
Szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz! Zárd a Te tiszta és irgalmas anyai Szívedbe az egész emberiséget; de különösen azokat a lelkeket, akik Istentől és az Egyháztól elszakadtak és súlyos bűneikben megátalkodtak. Szerezd meg nekik a bűnbánat kegyelmét és a jó mennyei Atyánk irgalmát. Ámen

Iskolatársak

Írta: Szász Lídia Dóra

„Amikor végleg elmegyek az iskolából, nagyon fogok sírni” – írta egyik tanítványom, aki szakiskolánkban az utolsó évét kezdi szeptemberben. Ragaszkodását és társai iránt érzett szeretetét az osztálytársaival töltött élményeivel idézte fel. Az eltelt tizenhét év alatt (óvodás korától tanul iskolánkban) második otthonává vált közösségtől való elszakadás aggodalommal töltötte el. Hihetetlen, de alig várja a szeptemberi találkozást alma materével…
Története eszembe juttatta az eltelt évek, évtizedek számtalan lelki konferenciáját, csendesnapját, tanítását és a sok-sok kedves találkozást, együtt töltött időt Isten népével. Nehéz elválni – akár rövid időre is – a lelki társaktól. Nagy reménysége az Isten iskolájába járó nebulóknak, hogy egykor majd a közös mennyei karban mindannyian együtt zenghetik a tanult háladalt a tanítómesternek, Jézus Krisztusnak:

„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Őrüljünk, ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és felesége felkészült…” (Jel 19, 6-9)

 

LÉGY KEDVES!


Tudom, nem illik beleolvasni más újságjába, könyvébe. Mivel a vonaton nem volt számomra ülőhely, az álló helyzet adta magaslatból tekintetem megakadt egy nyitott könyv sorain.

Ó, hogy átmelegedett a szívem, olvasva a sok jó tanácsot, amit a férj adott feleségének, az otthonukba érkező kisfiú felé tanúsítandó magatartáshoz. Szabadon idézve kb. így hangzott: Ne légy türelmetlen, ne told le, ne zsémbeskedj; törődj vele, légy hozzá figyelmes és kedves! De jó ilyen útmutatást olvasni – hallani manapság! Azonban, ami ezután következett, az indoklás, az megrontotta addigi örömömet: Vigyázz rá, mert pénzt hoz a házhoz!

Tehát, ha érdekeink úgy kívánják, még az odafigyelés, kedvesség is lehetséges? És, ha semmi hasznunk a másikból? Akkor jöhet a lehordás a sárga földig, a barátságtalan, zord morgolódás? Netán keressem ezután a barátságosság, kedvesség, segítőkészség hátterében az önző motivációt, gyanúsan nézegetve a másikra, vajon mit akar tőlem?

Nagy ajándék és nagy lehetőség, hogy Isten népének tagjai mindenben egymás kedvében járhatnak, nem a maguk hasznát keresve, hanem a másikét.

Partinka Klára / Nagyatád

Pál apostol tanácsa: „Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedvezzen, annak javára, építésére éljen.” Rm 15,2

 

“Nem volt neki ékessége, és néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos! Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.”


(Ézsaiás 53,2-3)

Ezt írja a Szentírás egyik legpoétikusabb könyve a legtisztább költészet nyelvén a megígért és eljövendő Megváltóról. A Szenttel való találkozás mindenek előtt az utálatot váltja ki. Emberi érzés, bizony a legőszintébb a Szenttel való találkozás pillanatában. Az Írás addig szép, és nem szent, amíg a szöveg szól, és nem a személyesen hozzánk beszélő Legszentebb hangját halljuk a szentek szentjéből. Az utálat, tisztesség ne essék szólván, kegyelemteljes érzés a Legszentebbel való szembesülésünkkor. Amíg az Írás szép, és nem szent, olvasói vagyunk a könyvek könyvének, de semmi esetre sem kerültünk beszélő viszonyba a magasságban lakozóval. Az általunk kivételesen szentnek tartott emberei Istennek halálra válnak, megsemmisülnek, leesnek, amikor eléri őket a személyesen nekik szóló Szó. Átjárja őket a veszedelme az isteni beszéd kétélű éles kardjának, amely elhatol a vesék és velők megoszlásáig. Nem bírják elviselni, mert Istent valóságosan benne látják lenni minden egyes szóban, mert valóságosan benne is van, korlátozás és fogyatkozás nélkül. A szent nem szép, sokkal inkább rettenetes. Ha pedig a gyöngeség képében mutatkozik meg, mint a Názáreti, akkor fokozhatatlanul nevetséges, sőt olyannyira megsemmisíthető, hogy meg is semmisítjük, ő pedig a szemünk láttára dicstelenül meg is semmisül.

A szent nem szép, amiképpen az sem szép, akibe szerelmesek vagyunk: ő a máshoz nem hasonlítható. Nem a legszebb, hanem a szebbnél szebb, tehát olyan valaki, akinek a szépsége az idő múlásával egyre gazdagabb, mélyebb, bonyolultabb, kimeríthetetlenebb. A szerelmeseket valóban mulatságos vakság sújtja, nem is szerelmes az, akit nem. A költészet nyelvét szívesen segítségül hívó Dávid az Énekek énekével szól a Messiáshoz: “Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.” Nem szép a szent, hanem “szebb, szebb”. Előbb azonban az utálat van: a szembesülés és szembesítés iszonyata. Ott vagyok, ahol vagyok; és az vagyok, aki vagyok. Emelj magadhoz. Te vagyok, és én vagy. A többi kegyelem.
(Visky András)

 

RÁM VÁRÓ ALKATRÉSZ


Lakóhelyemtől kb. 200 km-re váratlanul leállt autóm motorja. Még mielőtt kinyithattam volna számat egy fohászra, máris ott termett valaki, aki betolta a kocsit a legközelebbi parkolóba.

Néhány perc múlva az éppen arra járó autószerelő-tanonc próbálta megállapítani a leállás okát. Közben telefonon két hívő ismerősöm is segítségemre sietet hasznos adatokkal és szálláslehetőséggel. Majd rövidesen a város egyébként igen elfoglalt autószerelője is megérkezett, aki a hiba diagnosztizálása után így szólt: „Úgy emlékszem, van a polcomon olyan alkatrész, amire szüksége lenne, hacsak már be nem szereltem más autóba.” Magamban imádkoztam: „Bárcsak ott lenne az a bizonyos alkatrész!” És ott volt! Így még aznap hazaérhettem a megjavított járművel.

Mindez szombaton, késő délután történt egy kisvárosban és nem valahol a kietlen útszélen. Ezután, ha kétségeskedem majd Isten hűségében, szeretetében, naprakész vezetésében, ez a történet mindig eszembe fog jutni. Csodálatos ajándék, hogy az ő atyai karjai közt élhetjük napjainkat.

Szász Lídia Dóra / Kisbér

Jézus Krisztus: „Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten. Nektek pedig a fejetek hajszálai is mid számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Lk 12, 6-7)

 

“Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”


Csel 9,6

A “damaszkuszi nap”

Ó, az a “damaszkuszi nap”,
az a fénylő, felejthetetlen!
Mikor először mondta ki
Pál: “Mit akarsz, hogy cselekedjem?”

Bizony, nekem is volt ilyen
csodás napom, mikor hitetlen,
mezítlen voltom, rút szivem
keresztedhez, URAM, letettem.

 

ÚR JÉZUS KRISZTUS!
TE jól ismersz bennünket s azt is jól tudod, hányszor tartottuk ISTEN szerint való cselekedetnek viselt dolgainkat, vallásos érzéseinket, érdemszerzőnek vélt tetteinket. Bocsásd meg mind / a JÉZUS KRISZTUSÉRT / s vonj a SZENTLÉLEK világosságába sötétségünkből, hogy bűnbánattal Eléd borulva mi is megkérdezhessük egyen-egyenként: “Mit akarsz, hogy cselekedjem?” Hisszük s köszönjük, hogy feleletre méltatsz és fölemelsz.
Ámen.

Indentitási válság: Csak légy önmagad!


“Mózes, amikor felnőtt, hitből elutasította azt, hogy a fáraó lányának fiaként váljék ismertté. Azt a méltánytalanságot választotta, amit Isten népének kellett elszenvednie, ahelyett, hogy élvezte volna a múlandó, bűnös örömöket.”(Zsidók 11:24-25., angolból szabadon fordítva)

Légy önmagad. Ne akarj valaki más lenni. Isten céllal teremtett; Azért alkotott, hogy betöltsd a rád vonatkozó tervét. Nincs senki, aki olyan lehetne, mint te, kivéve téged.

Mózesnek ezzel kellett megbírkóznia, az életének elején. Egyiptomban az újszülőtt zsidó fiúk, halálra voltak ítélve, így az édesanyja egy kis csónakba tette a Nílus folyó vizén. Történt, hogy a fáraó lánya épp fürdött, és a kisfiút megtalálva, a palotába vitte őt, és a saját fiaként nevelte.

Mózesnek volt egy identitási válsága. Zsidónak született, de egyiptominak nevelték. Meg kellett magától kérdeznie egy ponton az életében, hogy ‘Ki vagyok én?’. Ez igazán fontos döntés volt, mert ez határozta meg az élete további részét. Azon az úton volt, hogy fáraó legyen. Ha azt mondja, hogy ‘Én egyiptomi vagyok!’ és faképnél hagyja az örökségét, könnyű életet élhetett volna. Lehetett volna egy kiváló karrierje. Lett volna hírneve, és vagyona.

Ha azt mondja, ami tényleg volt – zsidó – akkor megalázottság vár rá, kirúgva a palotából, és elküldve egy csapat rabszolgához, az élete hátralévő részére.

De Mózes látta, hogy a népével, mint rabszolgákkal, milyen méltánytalanul bánnak, és nem tudott csöndben maradni. Jellemes, becsületes ember volt. Nem tudta elnyomni a lelkiismeretét. Így hozott egy döntést, ami életének, következő 80 évébe került.

A Zsidók 11:24 azt mondja: “Mózes, amikor felnőtt, hitből elutasította azt, hogy a fáraó lányának fiaként váljék ismertté.”(angolból szabadon fordítva). A szó, hogy elutasít, visszautasít, a görögben azt jelenti, hogy ellenállni, megtagadni, teljes mértékig el nem ismertté tenni. Mózes elvágta magát attól az ígéretes karriertől, ami egyiptomiként várt volna rá, és elutasította, hogy hazugságban éljen. Ehelyett azt akarta tenni, amire Isten teremtette.

Van valami felszabadító abban, ha csak magadat adod. A leggyorsabb út a “fekélyhez”, ha megpróbálsz az lenni, aki nem vagy. Ha tényleg hatékony életet akarsz élni, akkor csak nyugodj meg, és légy önmagad.

Beszéljünk róla!

Milyen változásokat tapasztalsz – mind fizikai -, mind érzelmi szinten, és a mások kezelésében – amikor nem próbálsz meg más lenni, csak saját magad?

Milyen körülmények vannak az életedben, amik arra kényszerítenek, hogy légy az, aki nem vagy? Mit tudnál másként tenni?

 

Isten azt mondja neked: Én már elfogadtalak


Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!(Róma 15:7-Káldi fordítás)

Legöbben egész életünkön át küzdünk azért, hogy elfogadjanak minket. Küzdünk, hogy megszerezzük a szüleink, kortársaink, kollégáink, házastársunk elfogadását, elismerését; azoknak az embereknek az elfogadására is vágyunk, akikre felnézünk, sőt talán még azoktól is, akiket irigyelünk. Az a késztetés, hogy elfogadjanak bennünket, egy mélyen lévő vágy bennünk, amely befolyással lehet, hogy milyen ruhát veszünk fel, milyen autót vezetünk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen karriert, hivatást választunk magunknak.

Emlékezz vissza, amikor kisgyermek voltál, lehet, hogy mindig szerettél volna benne lenni a társaságban. S ha valaki odament hozzád és azt mondta, “fogadjunk ezt nem mered megcsinálni”- és valami ostobaságot mondott neked, vagy olyat, amivel a testi épségedet kockáztattad, mindezt figyelmen kívül hagyva te mégis megtetted, mert annyira vágytál arra, hogy elfogadjanak, hogy még a saját testi épséget védelme is lényegtelenné vált emiatt.

Általában azért tesszük ezeket a dolgokat, mert szeretjük azt az érzést, hogy “OK, így legalább elfogadnak, legalább ők elfogadnak”. Amikor úgy érzed, hogy az emberek elfogadnak téged, az óriási hatással van az önbecsülésedre. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményedtől függ. Sőt, lehet, hogy elfogadtad Krisztust, és befogadtad Jézust az életedbe, de felfogtad-e valaha is, hogy ezt azért vagy képes megtenni, mert Jézus már előbb elfogadott téged, úgy ahogy vagy? Nem kell kiérdemelned az Ő elfogadását, elismerését, sőt nem is kell semmit bizonyítanod neki.

El kell hagynunk azt a gondolkozást, hogy “olyan Istenem van, akinek soha sem fogok maximálisan a tetszésére lenni, de azért jófiúnak vagy jókislánynak kell lennem azért, hogy elfogadjon és szeressen.” Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. És ez a Jó Hír.

Élet-rend…


A mai nap imádsága:

URam! Rendetlenek vagyunk, mert elvetettük jó rendedet. Elhittük, hogy életünket tudjuk magunk is vezetni, s Nélküled hamarabb célba érünk. Istenünk, mostmár látjuk, hogy próbálkozásaink a mennyország földi megteremtésére – Nélküled – rendre kudarcba fulladtak. Elrontottuk teremtettségedet… Arról álmodozunk, hogy belakjuk a Holdat és Marsot, a valóság pedig az, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy itt a Földön tiszta vizhez jusson mindenki. Istenünk! Fogytán a türelmünk, mert egyre inkább szomjúhozzuk igazságodat! Kegyelmeddel támogass minket, hogy felébredjen bennünk a Tőled kapott méltóságunk értékteremtő indulata, s rádöbbenjük az Élet kegyelmi voltára, s végre ne magunknak tetszelegjünk, hanem Téged dicsőítsünk teremtő rended elfogadásával, mely mindannyiunk javát szolgálja! Ámen

Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. Az adósságelengedés módja pedig ez: egy hitelező se követelje felebarátjától, testvérétől azt a kölcsönt, amit embertársának kölcsönadott, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR… Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad!
5 Móz 15,1-4a és 6b

Manapság sok kritika éri a bankvilágot, s ezzel együtt a zsidóságot. (A pénz és a zsidóság szoros kapcsolatának ugyanis történelmi okai vannak: a feudalizmusban földtulajdonnal – mint termelő-eszköz – nem rendelkezhettek, így kényszerűségből “kitanulták” pénzzel való bánásmód effektív művészetét.) A nem zsidók (gójok) gyakran bírálták az ábrahamita-hiten lévő testvéreinket, hogy más feltételek mellett adnak kölcsön a sajátjaiknak, mint nekik… Nos, nincs ebben semmi meglepő! A mindenkori kölcsönadó ősi joga ez, s nincs is abban semmi különös, hogy a feltételeket nem a kölcsönt felvevő szabja meg! Neki egy lehetősége van: elfogadja a szabályokat vagy nem kap semmit… Az pedig, hogy rokonomnak, testvéremnek, barátomnak milyen feltétellel adok kölcsön, hogyan segítem – szigorúan a magánügyem! A statisztika szerint az átlag-európai embert négypercenként(!) éri valamilyen figyelemfelhívás/reklám, ami pénzkölcsön felvételére buzdítja. Ebben is tettenérhető, micsoda óriási monetáris érdekek szövik át az emberek életét! S mivel az ember többnyire nem tud nemet mondani a “kedvező” banki ajánlatra – eladósodik…

Ez történt most is, nem először a világtörténelemben, s nem is utoljára. Adós emberek mindig is voltak, de mára ez megint tömegessé vált, sőt a világ túlnyomó része adósság-csapdában él. Hogyan lehetséges, hogy Isten ellát minket napfénnyel, vízzel, levegővel, s mi fizetünk az energiáért, a vízért, s újabban a levegőért (csak széndioxid-adónak hívják) is? Úgy, hogy nem abból élünk, ami végtelen, hanem abból, ami véges! Megújuló energiaforrások mindig is voltak és lesznek, csak azok hasznosításához össztársadalmi/emberiességi összefogásra lenne szükségünk, ez pedig úgy néz ki, nem működik a modern, istentelen világban… A JóIsten mintha csak fel akarná hívni magára (mint Végtelenre) a figyelmet a megújuló energiaforrások (szél, napfény) által is, de a Végtelent kevesek látják meg a végesben, a megújulóban… Ugyanakkor a hatalmasok jól tudják, hogy a “végtelen-tudatú”/hívő embert sokkal nehezebb manipulálni, mint az anyagvilágba süllyedt véges-tudatút…

Ezért a véges-tudatú embert, a végessel befolyásolják. Mit jelent ez a gyakorlatban? Futamidőt(!), jól behatárolható hasznot az egyik embernek, s függőséget a másiknak – jóllehet mindketten véges teremtményei az Istennek. Érdekes, hogy a középkorban a katolikus egyház tiltotta a kamatra történő kölcsönadást, mert teológiailag úgy értelmezte, hogy ilyenkor az idő “dolgozik”, az pedig nem az emberé, hanem az Istené… az persze másik kérdés, hogy ennek ellenére virágzott az uzsora-kölcsön.

Mi hozhatna változást? Csakis a szemléletváltás! Azaz a véges teremtményi embernek be kellene látnia, hogy Isten nélkül “nem megy/nem működik” az élet. Az élet nem pénz-alapú, hanem kegyelem-alapú, s jó hogy így lett megteremtve a világ! Eladdig, amíg érdekekben, s nem közösségben, teremtettségi egységben/harmóniában gondolkodunk, menetelünk nemcsak a testi pusztulás, de a lelki kárhozat szakadéka felé is.

Az ószövetségi zárt, egy nemzetre korlátozodó élet-szabályozó törvényei egyetemesen nem oldottak/oldanak meg semmit – a zsidó vallás éppen ezért törzsi-népi-nemzeti jellegéből (Bibliai megfogalmazás: Ábrahám, Izsák Jákób Istene, Seregek URa – tehát mindig valakik ellen deklarált önazonossággal van dolgunk) fakadóan nem lehet világvallás… (A világvallás ugyanis azért világ-vallás, mert mindenki felé nyitott, s integratív.)

Világunk folyamatosan a megoldás/megváltás után kiált és sóvárogva várja az “istenfiak” megjelenését! A megoldás soha nem a pénz, s a spekulációs kölcsön, hanem az Isten szeretetére (Krisztus) alapozott életvezetés. Ha ez jut(na) érvényre, akkor más lesz/lenne a világ, mert akkor Isten országa (már) itt lenne közöttünk. S ahol, akik között “történik” a krisztusi szeretet, ott már el(is)közelgett az Isten országa és közöttük/bennük lakozik az Isten…

 


Fény…


A mai nap imádsága:

URam! Te vagy az éltető Fény, a Világosság. Add, hogy Fényedből rám eső néhány sugarat méltón hordozhassam, s hogy kegyelmed révén gyümölcsöt teremhessen életem! Ámen

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
1 Móz 1,3

Meglehetősen emberi elképzelés, hogy a JóIsten a “két kezével” teremtette meg a Mindenséget, ugyanakkor itt a Genezis legelején, talán a civilizáció hajnaláról megőrzött ősrégi történetében – talán még énekelték is(!) – azt a ‘zseniális’ kezdést olvashatjuk, hogy Isten legelőször a világosságot hozta létre.

Átlag-ember nemigen gondolkodik el a fény fizikáján, hogy az tulajdonképpen emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az, hogy valójában mi is a fény, még mindig kutatják, annyi bizonyos, hogy hullám- és részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A fény tehát szubatomi részecskék “rezgéséből”, valószínűség alapján létrejövő hullám -, s így gyakorlatilag minden, amit mi létező anyaginak látunk, tapasztalunk, az egyfajta rezgés… Egyes, ezoterikába belemerülő embertársaink tudni vélik, hogy az ember tudatállapota hat testének rezgéseire, de hogy jól tudják-e vagy sem, azt egyelőre csak az ÚRIsten tudja…

Azt viszont biztonsággal állíthatjuk, hogy a fény a mi földi, emberi életünk elengedhetetlen része. Ha nem lenne fény, akkor nem lennének növények, s akkor nagy valószínűséggel oxigénünk se lenne, s egy élettelen kősivatag lenne az egész Föld. Hála a JóIstennek, hogy van Napunk, ami emberi számítás szerint a világ végezetéig süt jókra és gonoszakra egyaránt, s élteti a növényeket, érleli a csodálatos gyümölcseinket, nemkülönben a kenyérnekvaló gabonát.

Fentiek okán is, kezdettől fogva a fény, a világosság az Isten jelenvalóságára utaló jel volt, a Nap pedig láthatóan is szimbolizálta az Istent magát. Ahogyan a Nap fénye kiapadhatatlan, ugyanúgy az Isten gondviselése sem szűnik meg: éltet, érlel, fenntart, kormányoz. A búzaszemekbe, a szőlőszemekbe ‘begyűjtött’ fény ott van az úrvacsoránkban is. Aki eszi és issza, annak nemcsak kiteljesedő földi, de örök élete is van! Isten országát pedig nem sötét helynek, hanem mennyei ragyogásúnak véljük, ahol Isten maga “világít”.

Isten azt mondta tehát: “Legyen világosság!” Felfoghatatlan csoda ez… Ahogyan az is, ha az ember elméjében kigyullad az építő, felelős értelem gyertyalángja, s a szívében fellobban a szeretet tüze. Tény, hogy ez a világ, ami körbevesz minket az Isten kegyelméből létezik, “van”. Az is biztos, hogy mi is vagyunk benne… Az azonban, hogy mivé válunk benne, az egyedül a mi önkéntes választásunkon múlik: Az, hogy fogadjuk-e a Világosság Atyjától alászálló ajándékokat vagy sem – mindenkinek a saját “bölcsességére” van bízva…

 


Hagyomány…


A mai nap imádsága:

    Uram! Éltess Lelked által, hogy életemmel élhessek másokért! Ámen.

Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.
2 Thessz 2,15

A hagyományát vesztett, vagy azt folyamatosan elveszítő ember különösen is vonzódik a tradíciókhoz. Ha teheti, távoli tájak egzotikus világát is felkeresi, hogy keresse-kutassa, megismerje azt, ami neki már nincs. Miért ennyire fontos a tradíció? Egyszerűen szép szokás csupán, melynek ápolása segít megtalálni a lélek nyugalmát? A kérdés nem teoretikus, nagyon is gyakorlati: faluvá zsugorodott világunkban egyre erősödik a nacionalizmus – pozitív, s negatív irányba egyaránt(!) -, a tradiciók iránti vonzalom növekszik, s jól látszik, hogy nem egyszerűen csak divatjelenségről van szó.

A hagyomány nem csak azért fontos, mert nélkülke nincs kultúra, sokkal fontosabb benne, hogy hidat alkot a múltba, a távolabbiba is, s segít megtalálni életünk legfontosabbikát: önazonosságunkat. Identitásnak mondják ezt, azaz amivel legbensőbb “énünk” azonosulni tud. Ennek az azonosságtudatnak az egyik legfontosabb építőeleme a nyelv. Ezért nagyon fontos az anyanyelv oktatása! Ha ezt elhanyagoljuk, akkor nemcsak egyszerűsödik s kopik a nyelv, de lassan halványul az identitás is… s idővel az ilyen embert úgy lehet majd (meg)vezetni, ahogyan a pillanatnyi “vezetői” érdek azt kívánja. Az ilyen embert nemcsak az üres politikai ígéretek tévesztik meg, de személyes kapcsolataiban is “hátrányt” szenved. Igen sokszor ebből a csoportból kerülnek ki az önbecsülésükkel kínlódó férfiak és nők.

A tradíció nemcsak nyelvben, hanem öltözködésben is megnyilvánul. (Régen persze jobban, mint ma.) Az pedig nyilvánvalóan mutatja, hogy kinek milyen a hagyomány-háttere, hogy milyen cselekedeteket “ölt magára”. Az értékcentrikus vagy értéktagadó cselekedetek világosan jelzik, kinek milyen volt a családi háttere, ki milyen kultúrából érkezett el oda, ahol éppen él, s mozog. A világ jelenlegi (egyik) legnagyobb problémája az integráció. Hogyan lehetséges beleilleszkedni egy adott kultúrába a más kultúrában felnövekedett embernek. Itt persze nagyon gyakran azt is kultúrának tekintik, ami nem az, hanem egyszerűen csak lustaság, nemtörődömség, antiszociális magatartás…

Pál “hagyománya” nem a zsidó kultúra propagálása, hanem a Krisztus ismeretének a továbbadása. Annak a Krisztusénak, aki legyőzte a halált… Nemcsak Pál, mindenki számára ez a központi kérdés! A halállal való szembesülés nem ésszerűtlen halálkultusz – ahogyan azt felületes értelmezői és elutasítói közhelyszerűen gondolják -, hanem egyfajta lelki gyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy ne ragaszkodjunk, annyira, az anyagi dolgokhoz.

Hogyan kerülhetünk el számtalan csapást és veszélyt, hogyan tarthatjuk távol magunkat a betegségektől és a balsorstól, mikor leszünk képesek a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, sőt mi több, hogyan élvezhetjük az életet. Hogyan válhatunk nagyszerű személyiségekké, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik? Úgy, hogy mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartanunk, éjjel és nappal, Újév reggelétől, amikor felemeljük evőeszközünket, hogy elfogyasszuk reggelinket, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészítjük éves elszámolásunkat, hogy meg kell halnunk: Vissza kell térnünk oda, ahonnan jöttünk, az Istenhez, s számot kell adnunk majd mindenről, amit ebben a testben szóltunk, cselekedtünk és mulasztottunk…

 


Isten haragja…


A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne hozzak elhamarkodott ítéleteket, s add hogy készséges legyek mindig a jóra! Ámen
    
URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
Zsolt 6,2
Évezredeken át hitte az ember, hogy a nemegyszer pusztító természeti jelenségek mögött Isten haragja, bosszúállása húzódik meg. Legalább is mi modern emberek ezt most így hisszük, bár egyszer talán kiderül, hogy a régiek mégsem voltak annyira korlátoltak, mint ahogyan azt korunk íróasztaltudósai közül sokan tudni vélik. Az viszont nem feltevés, hanem szinte naponkénti megtapasztalás, hogy sok ember istenképében a rossz, a baj, a kellemetlenség vagy a tragédia Isten büntetéseként “realizálódik”…
Mindenki ismeri a mondást: “Isten nem ver bottal”. Valóban. Éppen ezért, ez így jobban is fáj nekünk, mert a körülmények szorítását, az esetleges sors-ütközéseinket, életvezetésünkkel összefüggő súrlódásainkat, nemegyszer lelki horzsolásainkat olykor mi magunk is Isten közvetlen beavatkozásának tekintjük, holott “csak” Isten törvényeinek életmódunkkal kapcsolatban megnyilvánuló “lelki-gravitációs eseményekről” van szó: Vétünk egy hibát, elkövetünk valami rosszat, s ha nem korrigáljuk azonnal, akkor jön a következmény. Általában úgy van ez, minél később döbbenünk rá, hogy javítanunk kellene a helyzetünkön, annál nagyobb a “káresemény”, s annál kisebb az esély a jóvátételre.
Furcsa, de igaz meglátás, hogy általában nagyobb bennünk a készség arra, hogy korlátozzuk Isten jó törvényeinek hatáskörét, mintsem hogy változtassunk önmagunk elképzélesein, életvezetési szokásainkon! Az élettől kapott “pofonjaink” az esetek túlnyomó részében nem Isten kijózanító pedagógiájának a része, hanem cselekedeteink következménye. Ha nem a sajátunké, akkor másoké. Mások butaságának, nemtörődömségének, agresszivitásának, határtalan önzésének és bírvágyának láncolataiból állnak össze aztán olyan események, melyek tragédiákhoz vezetnek, amiket aztán maradéktalanul feldolgozni egy életen át sem lehetséges.
Isten a szeretet Istene, az emberek mégis akkor emlegetik Őt, ha baj van, ha segítségre szorulnak. Úgy általában nem “beszélgetnek” Vele, de ha kellemetlenség, baj éri őket, akkor rögtön készek egy kiadós perlekedésre: “Mi az, hogy Isten ezt vagy azt megengedi? Hogy képzeli az Isten ezt vagy azt?” Az igazság az, hogy ezek a számonkérő gondolatok mind-mind emberi elképzeléseken alapulnak! Emberiek, szánalmasak, földhözragadt elképzelések, melyeket bármennyire is kiszínez az emberi elme, azok mindig is emberiek maradnak… Így jutunk el aztán oda, hogy egy-egy vallásos kultúra vagy azon belül egy-egy irányzat “agyon-antropomorfizált istenképet” közvetít, melyhez közelíteni, melyet megismerni az élet magasabb értelmét kereső átlag-embernek már gyakorlatilag semmi kedve sincs…

Mi lenne a megoldás? A megoldást nem kell keresni, az már itt van: bennünk és közöttünk, az Isten naponként megújuló gondviselésében. Ő újra és újra REND-et kínál fel nekünk életünk irányításában, hogy ne az egyént és közösséget romboló szabadosság, hanem az építő, alkotó, kiteljesítő szabadság teremje meg a gyümölcseit! Aki ezt Tőle elfogadja, az Teremtőjét nem az embert porba taszító haragvó Istennek, hanem mindenre kész, felemelő SZERETET-ERŐnek tapasztalja meg… s ez nagy evangélium!


Magányosokért, szenvedőkért.



A mai nap imádsága:

Urunk, add nekünk Szentlelkedet! Ámen.

Gondolj ránk, Uram! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetséget! Jer 14,21

Sokan akkor csukják be a Bibliát, amikor “nehéz szakaszhoz” érnek. A Biblia helyes megértésével a teológia tudománya foglalkozik, mely számtalan segédtudományt állít a maga szolgálatába. Ennek ellenére soha nem tud perfekt választ adni a hit dolgaiban, de segít abban, hogy ki-ki a maga válaszát megtalálja. (Ha tökéletes választ adna, akkor nem lenne szükség, se hitre, se kegyelemre.) Bizony vannak pillanatok, amikor mi is együtt sóhajtunk canterbury Anselmussal: Credo quia, absurdum est! (Hiszem, mert hihetetlen.)

Mit jelent hát az, hogy Krisztus feje az egyháznak? Elsősorban azt, hogy az ő egész földi élete, halála és feltámadása meghatározza az egyház létét és célját. Krisztus a megtestesült Szeretet, ezért az egyházat a szeretet kell hogy iránnyítsa. Ha nem így volt – márpedig a keresztény egyetemes egyházban gyakran volt így -, akkor elfelejtette azt amire Ura rendelte. Fej és törzs össze tartoznak. Ha nem így van, akkor a halálról beszélhetünk. Pál ezért hangsúlyozza különösen is: Krisztus a fej, s ő üdvözíti a testet, azaz a Krisztusban hívők közösségét, az egyházat is. Világosan kell látnunk: Nincs érdemünk abban, hogy Őhozzá kerülhetünk – reménységünk szerint az életünk után. Ha üdvözülünk, az az Ő szeretetének nagyságáért van. Akkor mégis mi értelme van annak hogy “jók legyünk”?

Jónak lenni azt jelenti, feldezem magamban az elmúlhatatlan isteni részt. Megtapasztalom, hogy lelkem is van, s a lelkemnek szüksége van nemcsak a másik lélek megtapasztalására az Istent dicsőítő közösségben, hanem szüksége van az Isten misztikus megtapasztalására is: teremtett világ csodáiban, embervilágban és lelkiismeretben. Tudni azt, hogy Istenhez tartozom – azaz Ő szeret engem – kiváltság. Ez erőt ad az élet megpróbáltatásaiban, ezzel legyőzhető a magány is. Ismert tény: korunk legnagyobb gondja az elmagányosodás. Az áhított amerikai szabadság (szabadosság?) követeli az árát… az USA-ban a kórházi ágyak 70%-a(!) pszichiátriai betegekkel van tele…

Isten az embert közösségre teremtette. Azért, hogy egymásnak segítsenek. Ha egymást kihasználják, uralkodnak egymáson, akkor nem töltik be a Teremtő akaratát… s mivel Isten a világot úgy teremtette meg, hogy mndennek következménye van… ezért a következményeket el kell viselnünk. A megoldás mindig is az Isten “felfedezésében” rejlett, s rejlik ma is. Ennek a “tudásnak” az irracionalitását elfogadva a 21. század elején is reménységgel nézhetünk földi jövőnk elé, ellenkező esetben a magunk formálta kárhozat áldozataivá válunk.

 

Megvallás…

 

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd nyitottá szívemet, s hallóvá fülemet! Ámen

Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jakab 5,16

A Jakab levél nem tárgyal részletesen “megigazulástant”, mint Pál teszi azt leveleiben, de éppen praktikus tanácsaival emelte magát a Jakab-levél az Újszövetség könyvei közé. Luther, aki “szalma levélnek” is nevezi, annak sok emberi rendelkezései miatt, melyek a végső tűzben elégnek, mégis sokat gondolkodott a wittenbergi professzortársaival arról, nem kellene-e a gyónást harmadik szentségnek megtenni, elfogadni. Mivel a Szentírás csak két üdvösségre vezérlő eszközről beszél – keresztség és úrvacsora -, végül is elhagyták a felvetést. Luther azonban később megjegyzi: “Az evangélium negyedik megjelenési formája a testvéri beszélgetés.” S mi a testvéri beszélgetés, ha nem a gyónás?

Miért olyan fontos a gyónás? Azért, mert a léleknek beszélnie kell! Társadalmunk azért ennyire beteg, mert a lélek nem beszél. Nincs se feleség, se férj, se édesanya vagy édesapa, testvér vagy barát, aki előtt őszintén megnyílva, mintegy Istennek megvallva el-, s kibeszéle egyik lélek a másiknak az őt terhelő bűneiket. Relativizálni ugyan lehet a bűnt, de az attól még bűn marad. Lehet büszke érdemmé megtenni a természet rendjétől eltérő másságot, az attól még Isten teremtettsége elleni vétek. Se deklaráció, sem elhatárolódás nem segít a tényen: Isten a világot a rend egységében teremtette meg, s aki eltér ettől a rendtől, az tulajdonképpen magát bünteti: Lelkiismeretfurdalásaival, kételkedésével, bűnei cipelésével…

A tiszta beszéd, az értelmes szó, gyógyító hatalom. Ezt a hatalmat használja a pedagógus és a pszichológus, a gyerekét nevelő szülő, a nyáját terelgető lelkipásztor is – jobb esetben. A szó hatalmával természetesen lehet élni, s visszaélni. Az igazságot azonban nem lehet átírni, mert az igazság van, csak a hazugságot találják ki. A német közmondás szerint “Lügen haben kurze Beine”, azaz a hazugságnak rövidek a lábai, a magyar nyelv a sánta kutyával példálódzik…

Hazudni csak másoknak vagy önmagunknak tudunk, az Istennek soha. Istennek megvallani terheinket az életszentségünk része. Olyan találkozás ez, amit akkor él át az ember, amikor Isten jelenléte nyilvánvaló egy másik ember teremtettségbéli istenképűsége okán. Ilyen hiteles, szent embert találni, akinek úgy mondhatok el mindent, mintha Isten fülébe súgnám azt… nos, ez valóban nem könnyű. A kérdés azonban nem az, hogy hol vannak ezek az emberek, hanem az, hogy én magam hogyan válhatok ilyen istenképű, a Teremtő Szentségét hordozó emberré… enyéim között, s a világban.


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]