2018. június archívum

AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI?
„Jézus azt mondta neki: »Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!«” (János 5:8)
Jon Walker írja: „Sok évvel ezelőtt… klinikai depressziót diagnosztizáltak nálam, és én elkezdtem a nehéz, mélyreható és hosszantartó munkát Krisztusban a gyógyulás felé. Egy nap Jézus azt kérdezte tőlem: »Akarsz-e meggyógyulni?« … Nevetséges kérdésnek tűnt … de tudtam hogy érti. Hajlandó vagyok-e elvégezni a kemény munkát? Kész vagyok-e szembenézni fájdalmas helyzetekkel, feltáruló keserűségekkel, és beismerem-e a mély, neheztelő haragot? Hajlandó vagyok-e felhagyni a makacs mentegetőzéssel, ami csak azt éri el, hogy ugyanolyan maradok… mert betegségemet biztonságosabbnak tartom, mint az egészséget? Engedem-e, hogy Isten Isten legyen, és elismerem-e, hogy amire én nem vagyok képes, azt ő meg tudja tenni, vagy ragaszkodom ahhoz, hogy a tehetetlenség és reménytelenség körforgásában maradjak? Amikor Jézus azt kérdezte a 38 éve beteg embertől: »Akarsz-e meggyógyulni?« – a kérdés végigsöpört 2000 éven és lelkem sötét zugain… A Nagy Gyógyító felkínálta segítségét, és egyszerre tudatában voltam annak, hogy amire nem vagyunk képesek, azt Isten béghez tudja vinni, és tudtam, hogy minden igaz, mert ő végigjárta azt az utat, amely teljesen újjáteremt és meggyógyít minket… a Golgotára vezető utat. Mint a mi hitben megtett lépéseinknél is, bizonyára itt is az első lépés volt a legnehezebb… ennek az embernek 38 év tapasztalata mondta azt, hogy a lábai nem fogják megtartani – és semmilyen tapasztalata nem volt, ami miatt bízhatott volna Jézusban. Az első lépés megtétele bátorságot, energiát és fájdalmat igényelt. Jézus nem leigázta ezt a férfit, hanem felszabadította; képessé tette arra, hogy tudjon dönteni, és erőt adott ahhoz, hogy függetlenítse magát félelmeitől. Ha zavarodottság vagy félelem bénít, a kérdést ugyanaz: »Akarsz-e meggyógyulni?« Megteszed-e, amit Isten mond? Felveszed-e az ágyad, és meghozod-e az Isten szerinti döntéseket? Elhagyva a félelmet elindulsz-e a hitben?

 



BIZALOMMAL ÁLLNI ISTEN ELŐTT


„… megbocsáttattak bűneid.” (Máté 9:2)

Jézus azt mondta az ágyban fekvő bénának: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” Most talán azt kérded, ugyan milyen bűnt tud elkövetni egy béna? A bűnnek három formája van: 1) Elkövetéses: a rossz dolgok, amiket megteszünk. 2) Mulasztás: a jó, amit elmulasztunk megtenni. 3) Hajlam: bűnös hozzáállás. Miért nem csupán annyit mondott Jézus: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj”? Azért, mert csak ha tudod, hogy bűneid megbocsáttattak, akkor van bizalmad kérni istentők azt, amire szükséged van. akkor van bátorságod, hogy hittel felállj, és megtedd, amit mond. A tudat, hogy megbocsáttattak bűnei, tette képessé ezt az embert arra, hogy megtegye, amit mindenki lehetetlennek tartott. Fontos tanulság van ebben. Miután Ádám vétkezett, elrejtőzött Isten elől. Amikor Isten megkérdezte tőle: „Hol vagy?”, ő azt válaszolta „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem…” (1Mózes 3:9-10). Honnan tudhatod, hogy valami rossz neked? Ha miatta elrejtőzöl Isten elől! Ha kerülöd miatta az imádságot, a bibliaolvasást és az Isten népével való közösséget. A Biblia elítéli az olyan bűnöket, mint a lopás és a bujaság, de mi van azokkal a bűnökkel, amelyek nincsenek a Szentírásban egyértelműen kimondva? Ahhoz, hogy egy bizonyos dologról megtudd, jó-e vagy ártalmas, csupán fel kell tenned egy kérdést: „Hogyan fog ez hatni Istenbe vetett bizalmamra?” Ha ezt megkérdezed, a tévedés kizárt. „Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.” (1János 3:21-22).

 

 

Gyülekezetben – de egyedül

 

„…senki sem t. ö.rődik velem.” (Zsoltárok 142:5)
Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert fényt és meleget keresnek. Tudni akarják, hogy törődünk velük. A jó prédikáció és a zene lehet, hogy behozza őket, de a gondosan ápolt kapcsolatok miatt fognak újra meg újra visszajönni. Nagy tömegben is egyedül érezheted magad, még akkor is, ha te vagy az, aki a szeretetről prédikálsz, és ha minden istentiszteleteden elhangzik is a „köszöntsd a szomszédodat” felszólítás. Ha meg tudnánk tartani a 10%-át azoknak, akik bejönnek a gyülekezetünk ajtaján, akkor folyamatosan növekednénk. Azt mondod: „Nos, a Biblia arra tanít, hogy ha az ember barátokat szeretne, akkor barátságosnak kell mutatkoznia”. Igaz, de az emberek magukkal hozzák a múltjuk sebeit, a jelenük küzdelmeit és a jövőjük miatti kimondatlan aggodalmakat. Azt akarják tudni: „Szeretni fogsz olyannak, amilyen vagyok, akkor is, ha nem felelek meg az elvárásaidnak, és nem változom olyan gyorsan, ahogyan szeretnéd?” Gyakran a merev struktúránk az, ami visszatartja őket. Lelkipásztor, ha hétfőn az foglalkoztat leginkább, hogy „hányan voltak a gyülekezetben tegnap?” – vizsgáld meg újra a szívedet! Lehet, hogy jobban érdekel a saját imázsod, mint az, hogy betöltsd az emberek szükségeit. Jézus azt mondta tanítványainak: „…titeket barátaimnak nevezlek…” (János 15:15 NKJV). Sok ember félénk, bizalmatlan és ziláltak a kapcsolatai. Az a megbízatásunk, hogy „barátokká” formáljuk őket, nem csupán padmelegítőkké és pénzügyi támogatókká. A Szentírás azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2), mert a megosztott teher könnyebb teher.
Sokan azok közül, akik a gyülekezetbe jönnek, nem mély értelmű válaszokat keresnek, csak azt szeretnék érezni, hogy törődnek velük. Ha ez megtörténik, akkor megnyílnak Isten szeretetének, és csodák veszik kezdetüket.

 

 

Tartós változást előidézni

 

„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)

Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. (Victor Hugo)

Akkor töltekezel Istennel, amikor hiányát átéled.

Simon András

Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.

Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)

Az erőre szükségünk van, nem arra a fajta erőre, amit mi birtokolunk, hanem arra, amelyet kapunk, ha imádságban kérjük, és ez nem más, mint a türelem ereje. (Frederick Neumann)

Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)

Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)

Életünkben vannak időszakok, amikor valami darabokra törik, valami összeomlik bennünk. Ez az összeomlás még csak a kezdet, de már tele van reménységgel. Mindenekelőtt nem szabad újra fölépíteni, amit a kegyelem lerombolt. Ezt is meg kell tanulnunk, hiszen mindig nagy a kísértés, hogy valamiféle állványt készítsük az omladozó homlokzat elé, és újra munkához lássunk.
Meg kell tanulnunk megmaradnunk romjaink mellett, keserűség nélkül leülnünk a törmelék között, anélkül, hogy vádolnánk magunkat vagy Istent. Ezekre a romokban álló falakra kell majd reménnyel és ráhagyatkozással támaszkodnunk, egy gyermek bizalmával, aki arról álmodik, hogy apja mindent helyre fog hozni. Hiszen ő tudja, hogyan lehet másként helyreállítani, jobban, mint előtte volt.

Éppen mint a tékozló fiú, aki számára annyi minden romokban hevert: a pénze, a dicsősége, a szíve; mindent elveszített, amit a teremtményektől várhatott, és bizalommal telve mégis úgy döntött, hogy visszatér atyjához.
Aki valamikor fia volt az atyjának, az is marad mindörökké. Abban a pillanatban, amikor az elveszett fiú kiengesztelődik kudarcával, már otthon is van a szülői házban atyja mellett. Aki viszont harcol kudarcaival, az önmaga és az Isten ellen harcol, még mindig a harag áldozata, és nem képes felismerni a szeretetet. Szeretetben, kegyelemben élni nem más mint kikerülni a harag uralma alól, amely eredeti állapotunk.

Jézus halála és feltámadása képessé tesz minket arra, hogy vele együtt legmélyebbről fakadó gyengeségünkben is felismerjük az Atya szeretetét. Hiszen megtérésben lenni nem más, mint szüntelenül belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Vigyázzunk, nem átlépni a bűnből a kegyelembe, hanem belépni a bűn és a kegyelem misztériumába. Ezt azt jelenti, hogy meg kell válnunk minden önigazolástól, minden saját igazságtól, és elismerni bűnünket, hogy meg tudjunk nyílni Isten kegyelme előtt.

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem, és ahogyan szükséged van rám. Uram, te tudod, mit jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek a szegények között. A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény is a tőled kapott parányi földön. Add, hogy evilági országodban mindannyian gazdagok lehessünk, annak tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk van egymásra!

Boldog Kalkuttai Teréz

Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.

Páduai Szent Antal

 

„Keresztelő János tanítványai ezt kérdezték: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« Jézus így válaszolt nekik: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.«” (Mt 11,3–5)

Ahol Jézus jár, jelen van, annak nyoma van az életünkben. Ő mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Lehet, hogy bár nem gyógyulhatunk ki egy fizikai betegségből, de közben lelkiekben mégis gazdagabbá válhatunk a Jézus Krisztusban való hit által. Jézus gyógyít, az Atya dicsőségére, hogy higgyünk benne: higgyük, hogy ő a Megváltó, és a mi életünkben is ő munkálkodik. (Balog Eszter)

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján, elrejt sátra mélyén.” (Zsolt 27,5)

Azt álmodtam, hogy esernyő vagyok. Az emberek kifeszítettek maguk fölé, és megóvtam őket az esőtől, miközben én magam teljesen eláztam. Amikor az emberek megérkeztek, összecsuktak, és csuromvizesen beállítottak a sarokba. Aztán ott felejtettek. Volt, aki órák múlva jött vissza értem, volt, aki napokkal később, volt, aki soha többé. Reggel elmeséltem az álmomat a feleségemnek. Ő meg azt álmodta, hogy Jézussal találkozott. Csuromvizesnek látta. (Zsíros András)

„Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” (Zsolt 5,13)

Nóé igaz ember volt, a megmenekülés, a szabadulás áldását kapta. Mi is kérhetünk őszinte bizalmat, becsületet, mely megment a fásult közömbösségtől, a jellemtelenségtől és a divatos hűtlenségtől, amely megmérgezi a családi élet értékeit, megrengeti a legszebb emberi kapcsolatokat, és keserű fájdalmat okoz a gyerekeknek. Mondjunk igazat, bízzunk bátran, harcoljunk kitartóan egymásért! (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

 

Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és kevés az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.

Pió atya

Segíts Uram, hogy hűségesen haladjak utjaidon! Vezetésedet fölösleges megértenem: hiszen gyermeked vagyok. Te a bölcsesség Atyja vagy és az én Atyám is. Tudom hát: ha az éjszakán át vezet is az út, akkor is tehozzád jutok.

Edith Stein

Senki sem kerülheti el az öregedést. De azt el kell kerülni, hogy eljárjon felettünk az idő. (A. de Mello)

„Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez.” (Ézs 25,1)

A próféta a föld pusztulásáról, majd az ítéletről, végül a mennyei vacsoráról jövendöl. Becsapós a múlt idő, mert Isten prófétáló embere a jövőben megtörténő eseményekről ír múlt időben, a még meg nem történt eseményeket megvalósultként írja le. De talán számunkra is lehet jelentősége: a csodára váró ember mindig a kész csodát keresi. Isten cselekedeteinek az eredményét nem mindig a kész tényekben kellene keresni, hanem el kellene fogadni, hogy az örök igazság talán a mi hiányos koordináta-rendszerünkben nem tűnik olyan csodásnak és számunkra tökéletesnek. Urunk, add, hogy meglássuk csodáid gyümölcseinek beérését! (Gerlai Pál)


Bocsánat…


A mai nap imádsága:
Uram! Munkáld bennem a megbocsájtás készségét, hogy emberüljek és boldoguljak! Ámen

 

És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)
Mk 11, 25
(26.- apróbetűs – vers csak későbbi betoldás az eredeti szövegbe)

Megbocsájtás… Könnyű kimondani a szót, de valójában rettenetes nehéz eljutni odáig, hogy bocsánatot kérjünk, s valljuk meg, vannak bűnök, melyekre bocsánatot csak évek múltán vagyunk képesek adni, megkockáztatom: eseteleg még akkor sem. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy valaki ki tudja mondani jó szívvel: “Megbocsájtok!”, amikor gyermekét, feleségét, férjét, szüleit, egyszóval: szeretteit brutálisan meggyilkolták. Az ‘igazi’ bocsánatkéréshez ugyanis hozzátartozik a jóvátétel is, de bizony vannak olyan bűnök, melyekre nincs jóvátételi megoldás – ezen bűnök következményeit életünk végéig hordozni kell. Éppen ezért alakította ki a középkori katolicizmus a bűnök hierarchikus rendjét! Érthető az emberi elképzelés, miért is szükséges a különféle besorolás: bocsánatos, halálos. S talán az sem véletlen, hogy a régiek úgy gondolták: “Megbocsájtani – isteni cselekedet.”

Bocsánatkérésre nevelni lehet, de idomítani semmi esetre sem. Ez ugyanis mindig belső folyamat eredménye, melyet kisebb-nagyobb tusakodás előz meg. Akinek már megbocsájtottak, az maga is könnyebben megbocsájt, hiszen már átélte a bocsánat engesztelő erejét. Aki pedig kiengesztelt, az nyugodt, s harmóniában van Istennel, embertársaival, önmagával is.

Apróbetűs, 26. versszakunk – ami egyébként nincs is 26.-ikként jelölve az Újszövetségben -, egy ún. későbbi “szöveg-betoldás”. Nem szabad ezen meglepődnünk. Ahogyan az Ószövetségben is bőven találhatunk “korrekciós” betoldásokat, úgy az újszövetségi kor sem mellőzi ezeket az utólagos “pontosításokat”. Egyértelművé, félreérthetetlenné kellett tenni az “új hit – a Krisztus-hit” isteni üzenetét…

Megbocsájtás nagyon fontos, enélkül nincs konszolidáció, ami előfeltétele a kooperációnak, ami pedig az élet alapja. A történelem igazsága, hogy az igazságtalanság mindig megszüli a maga igazságtalanságait – Jézus Urunk ezt így mondja: “Aki kardot fog, kard által vész el.” Jegyezzük meg gyorsan: Ha kardot nem is fogott a Mester, de ostort igen, amivel kiűzte a kufárokat a templomból. Az Isten tisztelete (melyben benne foglaltatik az Élet tisztelete is!) ugyanis nem egyeztethető össze a kupeckodással! Az élet nem ‘adok-veszek-börze’, ahol a nyereség érdekében megengedett a spekuláció… Spekulálni – a más kárára – csak az istentelen ember képes! Ezért van az, hogy a pénzügyi világ, s a valóságos gazdasági világ alig van köszönő viszonyban, s a mostani spekulatív tőke (mintegy 600.000 milliárd dollár!) színvonalát majd kb. 40 év múlva érjük csak el… Amíg alapvető élelmiszerekre alkudni lehet a tőzsdén, addig önpusztulásunk damoklész-kardja ott függ felettünk!

A megbocsájtás készsége a szeretetből fakad. Ha a férj nem szereti a feleségét – s ez viszont is áll -, akkor nehéz lesz megbocsájtaniuk egymásnak. Akkor jó úton haladnak az elválás felé, hiszen a megbocsájtás nélküli élet az tényleg ’embertelen élet’ – azt pedig nem kíván(hat)ja magának senki. Ha nincs megbocsájtás, akkor a szépnek induló mennyei feltételekkel bíró élet is hamar pokollá válhat… A keresztény ember jól tudja, egyedül igen nehéz megbocsájtó életet élni, ezért kapaszkodik láthatatlan Krisztusába, Aki ígérete szerint vele van élete minden napján és segíti őt minden dolgában…

 

Bölcs hétköznapokért…


A mai nap imádsága:
Teremtő Istenem! Naponta érzem közelséged, s a hiányodat is, amit vétkeimmel és mulasztásaimmal okozok! Uram, nehéz nekem az egyensúlyt megtalálnom, Nélküled nem is tudom meglelni azt. Ezért kérlek, Lelkeddel gyámolíts napról napra, óráról órára! Küldj jeleket, s adj nekem értelmes és bölcs szívet, hogy megértsem formáló üzeneteidet – ne csak a halállal, de az élettel kapcsolatban is!
Ámen

A test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.
Róma 8,6

“Életünk virágszála görbül a sír felé…” – a tatai szószéken hűséges elődöm irodalmian szépen, gyakran elmondta ezt a mondatot. Az irodalom emelő szépsége a szavak őszinteségéből fakad, s mi ez, ha nem a teljes valóság megnyilvánulása: életünk estéről reggelre az enyészetbe ereszkedik!? A test csodája naponta ránk köszön, regenerálódó vagy alkalmazkodó készségében, gyógyulási hajlamában vagy éppen a megszületés titkában. Minél idősebb valaki, s lelki dolgok alapján tájékozódik, annál inkább belátja: Isten legnagyobb csodája az utód. Nem véletlenül nevezték a szülői hivatást a teológusok “creatio continua”-nak, hiszen a “folyamatos teremtésben” valóban teremtő partnereivé válhatunk az Istennek.

Az ember mégsem a dolgok végső megértésére törekszik, pedig ezt kapta feladatul! Ha már “így alakultak a dolgok”, s az élet ilyen botrányosan rövid, akkor nemde jobb intenzíven le-, s megélni azt? Sokan ez utóbbi verziót választják – magától értődő megoldásként. A test törekvését, “folyamatos hajlandóságát” az elmúlásra pedig nem akarjuk tudomásul venni. Ennek elsődleges oka, a lélek-telenség. “Lelkes” az tud lenni (s maradni is!), akit átjár a Lélek, s itt nagy “L” betű alapvető fontosságú! Hiszen az Isten Lelkének ajándéka az élet teljessége, amely a békesség nélkül elképzelhetetlen. S amennyire testünkben ott van az elmúlás csírája, ugyanúgy lelkünkben is megtalálható a kitörölhetetlen vágyakozás az élet, s a békesség után.

Az élet és békesség nem egymást kizáróak, s nem is a létezés fokozatai: Ha élsz, azaz kiéled vágyaidat, akkor megnyugodsz, s rád köszönt a békesség… Ha a világ megnyerése a motívációd, akkor békétlenség a fizetséged, a “lelked kárt vall”. Az élet és békesség egymásnak kiegészítői. Jutalmak, melyek a Lélektől jönnek, ha kérjük, hogy Isten az életünk valóságos része, sőt Ura legyen.

 

Hálaadás…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig hálával válaszoljak gondviselő kegyelmedre! Ámen


Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3,20-21

Ünnep nélkül meglehetősen sivár lenne az életünk… Nemcsak életünk ritmusa (profán/szakrális) borulna fel, de ünnep nélkül értelmetlen lenne a hétköznapok küzdelme, s az olykor egyhangú munkát sem járná át a várakozás, az ünnepre készülődés öröme. Vannak, akik minden napot egyformának tartanak: az egyik megállás nélkül, vasárnap is dolgozik, a másik meg kaszinóról-kaszinóra jár, rengeteg “barátjával” találkozik ott, ahogyan a Mester mondja: “bíborban és patyolatban jár, és mindennap nagy lakomát rendez” – ezek az akarnok, öntörvényű emberek mégis boldogtalanok.

Az ünnep nemcsak a megállás, a pihenés, de egyben a számadás alkalma is. Elszámolni a pénztárban, leszámolni a kötelezettség megszűntekor, kiszámolni meg a küzdelemben alulmaradtakra szoktak, “számot adni” pedig általában a tudásról az elért eredményekről lehet. Tény, hogy önmagunk megmérettetése közösségében történik, hiszen mások sikereit/sikertelenségét látva gondolkodunk el igazán saját életünkön, “vetünk számot”, azaz értékeljük saját magunkat. Visszaköszönő esendőségünk, hogy általában nem azt nézzük, amit megkaptunk a Sorstól, hanem azt hánytorgatjuk fel a Gondviselésnek, hogy mit nem kaptunk meg…

A hívő ember – bár idealistának tartják – nagyon is realista. (Csak így zárójelben: az idealista ideológiát követ, a keresztény ember azonban Krisztusát követi!) Aki hisz, az realista, mert számol a bűnnel, másokéval és sajátjával egyaránt, aki pedig hiszékeny az nem számol az emberi gyarlósággal. Ezért a hívő ember nem kerget álmokat, hanem hitéletében “álmodja” magának az Istent, aki ugyan URa az anyagvilágnak, de mégsem abba hívogatja teremtményét, hanem a Lélek és az Igazság világába -, ami tulajdonképpen Ő maga. Ha valaki tehát hívő ember létére mégis “álmodozik”, az illúziókat kerget, s könnyen a fundamentalizmus vagy az ultraliberalizmus ingoványos talaján találja magát…

Hálásnak lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy felismerjük Isten szeretetének számos jelét az életünkben, s a naponkénti hálaadás természetességével beleolvadunk az ÚRIsten mindennapos gondviselésébe. Aki így, hálaadással eszi kenyerét, annak sem lesz ettől nagyobb egzisztenciális zsíroskenyere, de bizonyára jobban fog ízleni neki a falat, s mindeközben ünnepi pillanatokat teremt a hétköznapokban…

 


Hűség…


A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy hűséges tudjak maradni Hozzád, s hűséges lehessek életem minden dolgában! Ámen

és így szóltak Jézushoz: “Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: “Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre.
Jn 8,4-8

Az elmúlt kétezer esztendő alatt bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, vajon mit írhatott Jézus a homokba, de az igazi kérdés mégis az maradt: miért? Amikor ostorozza a farizeusokat képmutató kegyességük miatt, azt többnyire “keményen” és nyilvánosan teszi, de a komoly társadalom-destabilizáló szexuáletikai problémához, a házasságtöréshez mégis ilyen szelídséggel fordul oda… Nem akar “példát statuálni”, mert jól tudja – talán azért mert tisztaságban élt, – hogy az egyik leggyakrabban előforduló bűnünkről van szó, melyből “kigyógyulni” csak a Legnagyobb Orvos segítségével lehet.

Ez az a bűn-forma, ami látszólag ártatlan véteknek tűnik, valójában a legnagyobb fájdalmat okozza. De miért is? Mert a szexualitás kérdése, nemcsak a hűség kérdése vagy az önértékelésünk kérdése, de mindenekelőtt az emberségünk kérdése! Nem azért követ el valaki szexuális bűnöket – s most itt tegyünk különbséget szexuális delictumok (súlyos bűncselekmények) és férfi és nő közötti kapcsolatból fakadó problémák között -, mert “jó ember” ugyan, de szexuális vágyait nem tudja társadalmilag elfogadott korlátok közé szorítani, hanem azért, mert emberségében gyenge… Fiataljaimnak szoktam mondani: Ahhoz, hogy kiderüljön milyen ember az a másik, nem kell ágybabújni vele – szavai, s az élet egyéb dolgaiban tanúsított magatartása sokkal hamarabb nyilvánvalóvá teszik ezt! Persze, ha nem kommunikálnak (communio=egység), s csak a hiábavalóságokról beszélgetnek: “Szereted-e a Michael Jackson zenéjét vagy sem?” – akkor ne csodálkozzanak azon, hogy csak hitványat találnak maguknak…

Jézus azért ennyire szelíd, mert nem elítélni jött minket ebbe a világba, hanem megmenteni minket! Helyre kívánja állítani a kapcsolatot a Mennyei Atya és közöttünk, hogy ne kapkodva éljük életünket, hanem tudjunk benne megalapozott, jó döntésket hozni párkapcsolati kérdéseinkben is. Isten előtt átimádkozva/átgondolva nem hozhatunk rossz döntéseket! Isten nélkül viszont igen könnyen… Ilyenkor történik aztán meg – klasszikus női eset(!): Belemenekülvén egy korai házasságba, csak a gyermekekbe vetítve az élet minden értelmét, naponta megtapasztalja a nemritkán alkoholista férj durvaságát és egyszercsak találkozik egy olyan emberrel, akitől életében először őszinte szavakat, bátorítást, elismerést kap, netán élete első gyöngéd ölelését is átéli… Akkor most mit tegyen az emberlánya? Maradjon hűséges? Kezdjen el új életet vagy folytassa tovább a régi nyomorúságosat, mondván hogy ez az ő sorsa? Nos, aki azt hiszi magáról, hogy ilyen helyzetben tud okos lenni, az önmagát csalja meg, s bizony közülük kerülnek ki a kő után nyúló ítélkezők…

Márpedig az ítélet joga az Istené, s ő meg is ítél mindnyájunkat! Nem feltétlenül büntetéssel, gondviselő jóságával is észre tud minket téríteni! Ha más nem is érti milyen összeviszza-jelek azok a homokban, mi nagyon is jól tudjuk, hogy amit Jézus ír, abban a mi életünkről van szó, s ezek a jelek változást követelnek: Fordulj az Isten felé! Menj tovább utadon, és többé ne vétkezz!

 

Látás…
A mai nap imádsága:
Uram! Hálát adok Neked azért, hogy láthatok. Bocsásd meg, hogy oly sokszor mégsem látom meg azt, amit meg akarsz láttatni velem. Távolítsd el szememből az önzés hályogát, hogy tisztán láthassam akaratodat, s aszerint élhessek! Ámen.
Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
Zsolt 146,8
Valamikor a kilencvenes évek elején, házunk felújításával küszködve korlátot hegesztettem. Jól jött volna egy harmadik kéz, külső segítség de nem volt, így jónéhányszor, akaratlanul is belenéztem a hegesztő ív köztudottan veszélyes fényébe. A “hatás” nem is maradt el: mindkét szemem begyulladt, s szúró fájdalmak közepette csak azért fohászkodtam a JóIstenhez, hogy újra láthassak… Egy teljes napon át becsukott szemekkel voltam kénytelen botorkálni a lakásban, s fájdalmaim közepette valami keveset átéltem a látássérült emberek életéből…
Látni csodálatos dolog. Látni, de nem meglátni, maga a pokol. Ezért szenved a világ, bizony a látó emberek vakságának köszönhetőek az igazságtalanságok. Milyen ember az, aki csak pénzt látja, de az embert nem? Milyen ember az, aki csak az eredményt akarja magának, de nem akarja meglátni a hozzávezető dolgos utat? Milyen ember az, aki a másikban csak vágyai kielégítésének eszközét látja, de az ember-társat nem? Az ilyen nem egyszerűen vak, hanem – ahogyan régen mondták – istenverte…
Látón, de gaz-emberként élve a legnagyobb ítéletet készítjük el magunk ellen, aminek a következménye a kárhozat. Vannak, akik tagadják a kárhozatot, s nem hajlandóak meglátni az örök isteni törvényt: mindenki azt kapja, amit megérdemel. Azt mondja a Mester: “Aki szelet vet, vihart arat.” Nincs köztes “megoldás”, (ki)magyarázkodás. A földi jogszolgáltatás alól/elől ki/el lehet bújni, az elkövetett disznóságok, rettenetes bűnök következményeit itt a földön meg lehet “úszni”, de az Isten igazságszolgáltatása elől nincs menekvés…
Az ÚR felegyenesíti a görnyedezőket, azaz – egyszer majd – megszabadít a terhektől. Az embernek iszonyatosan fontos a téridős élete, éppen ezért tisztességtelen eszközöket is bevet azért, hogy rövidre szabott idejében “életcéljait” elérje. Istennek is fontos a cél, de az eszköz neki nem számít: ha kell tragikusan megrövidíti az életünket, ha kell betegséggel, szenvedésekkel tűzdelt sorsot ad, ha kell még gödörbe is ejt minket, hogy megtapasztaljuk a sötétséget, a kiszolgáltatottságot… Mindezt csak azért, hogy meglássuk: Ő az, Aki felé igyekeznünk kell egész életünkben.

 

2018. június 30. SZENT PÁL ÜZENETE

SZENT PÁL ÜZENETE

1996. szeptember 4.

Úgy éreztem, hogy Szent Pálhoz kell imádkoznom, mert napok óta õ járt eszemben, és teljesen lekötötte figyelmemet. Olyan volt, mintha követne. Olyan közel éreztem magamhoz, mint Urunkat, amikor üzenetet készül adni. Majd miután imádkoztam hozzá, megkaptam Szent Pál tanácsát:

Szent Pál: Béke, nõvérem az Úrban! Õrködj csoportod felett 1 , és ne mulaszd el bátorítani õket!… Legyen szent a ti szívetek, hirdesse szívetek a feltámadt Krisztust! Beszéljetek mindig Krisztusról…
Isten arra hívott meg benneteket, hogy részesüljetek dicsõségében. Õ kedveli az alázatost és az ártatlant. Mindenekelõtt legyetek tiszták, hogy jó lelkiismerettel állhassatok az Úr elé. Az Úr Lelke van rajtatok és mindegyiktek különös kegyelmet kapott. E különleges kegyelmeket az Egyház javára kaptátok, hogy a feltámadt Krisztust hirdessétek, akinek feltámadását napjaitokban valótlanságnak tartják.
Át kell törnötök a hamisság korlátait, amelyeket most állítanak körétek. Az Egyház ellenségei éppen olyan erõsek és ravaszak romboló munkájukban, mint a házépítõ erõs kõmûvesek.
Isten ma a gyengét és a nyomorúságost hívja, hogy legyõzze azt, ami látványos és nagy e hitehagyott, elenyészõ világ szemében. Szentlelkének jelenléte sok holtat fog felemelni.
2

Napjaitokban az erkölcstelenség lett e gonosz világ koronája.
De ti, barátaim, akik a ragyogó Világosságtól kaptatok kinyilatkoztatást, tartsatok ki Isten dicsõségének hirdetésében! Hirdessétek az élõ Krisztust és ne féljetek az üldözéstõl, hanem örvendjetek! Ennél nagyobb kegyelmet felkínálhatna-e nektek az Úr? Ne ellenkezzetek, amikor a dárda felétek fordul! Nem fogtátok fel értékét?
Ehelyett örvendjetek Isten jelenlétének, örvendjetek Lelke jelenlétének és buzgón dicsérjétek Õt, mert mindannyian Õbenne éltek! Õbenne mozogtok, lélegeztek, Õbenne pihentek most és fogtok örökre megpihenni egy napon…
És te, nõvérem az Úrban, tölts idõdbõl többet az Úrral, egyedül az Õ Egyházával törõdj!
Én, Szent Pál, a mi Urunk, Jézus Krisztus apostola, mondom neked: Bátorság! Állj szilárdan, maradj meg Isten kegyelmében és örvendezz jelenlétében! Megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Legyetek egyek!


1 a rhodosi imacsoport felett, Görögországban
2 feltámasztani, megtéríteni

 

A rövidtávú gondolkodás megakadályoz a tisztánlátásban

»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?« (Márk 8:16-17 NCV fordítás)

Nem fogod észrevenni, hogy Isten mit végez az életedben, ha azon a szinten maradsz, hogy csak az „itt és most” dolgokra összpontosítasz és nem arra, hogy Isten mit szeretne tenni hosszú távon az életedben. Amikor a kényelemre gondolsz és nem a jellemre, a boldogságra és nem a megszentelődésre, az élvezetre és nem az örökkévalóságra való felkészülésre, akkor a rövidtávú gondolkodás csapdájába esel, és ez megakadályoz abban, hogy tisztán lásd az életed.
Ez történt a tanítványokkal is. Jézus éppen egy példázatot mondott nekik a büszkeségről, a kovászt használva metaforaként. A Biblia azt mondja a Márk 8:16-17-ben: “»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?«” (NCV fordítás)
Jézus egy példázatot mondott a tanítványainak az életről, ők pedig az ebédről beszéltek! Az érettség fontosságát ecsetelte nekik, míg ők a következő étkezésről gondolkodtak. Ez a rövidtávú gondolkodás.
A rövidtávú gondolkodás meggátol minket abban, hogy lássuk Isten munkásságát az életünkben. Ez az amerikai kultúra egyik legnagyobb gyengesége. Nehéz manapság hosszú távon gondolkodni, mert a társadalmunkban minden arra tanít, hogy éppen az ellenkezőjét tedd. Kiraboljuk a jövőt, hogy a mának élhessünk. A következő generációk vállára újabb és újabb adósságokat teszünk azért, hogy mi megtehessük most azt, amit csak akarunk.
Amikor rövidtávon gondolkozol, akkor nem látod azt, amit Isten tesz az életedben. Nem fogod észrevenni a jellemedre vonatkozó hosszú távú terveit, ha mindig csak a saját kényelmedre gondolsz.
Beszéljetek róla:
  • Mik azok a kis dolgok, amik segíthetnek abban, hogy egy hosszú távú, örökkévalóságra tekintő gondolkodásmódod lehessen?
  • Milyen lenne a hosszú távú gondolkodás a családodra vonatkozóan? A karrieredben? A lelki életedben?
  • Hol látod Isten munkáját az életedben?

     

Alakítsd a saját világnézeted

“Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”
(2. Korinthus 5:17.)
Talán nem tudatosult még benned, de minden nap hatással van rád és befolyásol más emberek világnézete. De nemcsak ez – minden nap a saját világnézeted is befolyásol. A tény az, hogy ez meghatározza a boldogságod, az életben elért sikereidet, a lelki nyugalmadat, a stresszküszöböd és a bizalmi szintedet.
Tehát mi is a világnézet?
A világnézeted a hited, amire az életedet építed. Az, ahogyan a dolgokat látod az életben – Istent, magadat, másokat, a Sátánt. A világnézeted része az is, hogy mit gondolsz az életről, halálról, jövőről, szenvedésről, kapcsolatokról, pénzről. Minden, amit az életről gondolsz része annak, amit világnézetnek hívunk.
A világnézeted életed minden területére hatással van. Úgyhogy, ha meg akarod változtatni az életed, a gondolkodásod kell megváltoztatnod első körben. Meg kell változtatnod azt, amiben hiszel.
Lehet, hogy egy lejárt, működésképtelen, hibás vagy hamis világnézet szerint élsz. A Biblia a 2 Korinthus 5:17-ben azt mondja: “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Ez azt jelenti, hogy amikor kapcsolatba kerülsz Krisztussal új személyiséget kapsz. Isten azt mondja, hogy minden rossz, amit eddig tettél, teljesen meg lett bocsátva és teljesen el lett felejtve. Azaz, egy teljesen új életet kezdesz.
A gond viszont az, hogy még ha egy új személyiséged is van, az elmédben a régi lemez megy – azok a régi dolgok, amiket az emberek mondtak neked kiskorodban és ezek lehet, hogy nem is igazak. Például: “Kezelhetetlen vagy”, úgyhogy e szerint cselekszel. “Nem vagy igazán jó a sportokban”, úgyhogy e szerint cselekszel. “Soha nem viszed semmire” vagy “Nem vagy jó ebben vagy abban”. Ezek mind az adatbázisodban vannak és némelyiket törölni kellene. Egy új nézőpontra van szükséged Istenről, magadról és a célodról.
Az igazság és valóság útjára kell jutnod – nem oda, amiről azt gondolod, hogy igaz, hanem ami ténylegesen igaz a Biblia szerint, hogy az életed alapja legyen.
A jó hír ez: Habár a világnézet nyomorulttá teheti az életed, a világnézet egy választás. Hihetsz bármiben, amiben akarsz, vagy nem hiszel el semmit, amit nem akarsz. Még Isten sem erőlteti rád, hogy miben kell hinned. A saját képére teremtett téged, és szabad akaratot adott, hogy megválaszthasd miben hiszel és miben nem.
Ha a hitelveid nyomorulttá tesznek vagy ha hamisak, megváltoztathatod őket. Most rögtön elkezdheted és láthatod az igazságon keresztül azt, ahogy Isten látja a világot.
Új személyiséged van Krisztusban. Most használd ezt, hogy alakítsd miben hiszel.
Beszéljetek róla:
* Mire alapozod a világnézeted?
* Milyen módon látod, hogy a világnézeted pozitív vagy negatív hatással van a döntéseidre és arra, hogyan látod az életet?

 

Az igazi szolgák mindenre odafigyelnek


Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

Az igazi szolgák odafigyelnek az emberek szükségeire. Ők azok, akik szüntelenül azt kutatják, hogyan segíthetnek másokon. Ha észreveszik, hogy valaki hiányt szenved, akkor rögtön megragadják a lehetőséget, hogy segítsenek, ahogy a Biblia is parancsolja. „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6:10)

Ha Isten szükségbe helyez valakit a szemed láttára, azzal neked kínál lehetőséget arra, hogy növekedj a szolgálatban. Vegyük észre, hogy Isten hívő testvéreinket, és az ő családjaikat helyezi első helyre a ranglistán; nem sorolja őket az utolsó helyre.

Gyakran azért szalasztjuk el a lehetőséget a szolgálatra, mert nem vagyunk elég érzékenyek és hiányzik az életünkből a spontaneitás. A szolgálatra szóló nagy lehetőségek nem maradnak sokáig nyitva. Hamar elmúlnak és gyakran soha nem térnek vissza. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőség adatik, hogy egy bizonyos ember felé szolgálj.

„Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

John Wesley Isten nagyszerű szolgája volt. Ez volt a mottója:

„Tedd meg mindazt a jót, amit csak lehet, minden eszközzel, mindenhol, mindig, mindenhogyan, mindenkivel, ameddig csak élsz.”

Ez az igazi nagyság. Elkezdhetsz először kis dolgokat keresni, amiket senki nem szeretne vállalni. Tedd úgy ezeket, mint a nagyokat, mert Isten mindenre figyel.

 

Az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve


“Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban… dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép…” (ApCsel 2,46-47a).

Isten megáldja azt a gyülekezeti közösséget, ahol örömmel dicsőítik őt. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten szereti, amikor ünneplünk. Megáldja azokat, akik készek Őt ünnepelni. Nagyszerű példa erre a korai egyház.

Azt találjuk róluk a Bibliában, hogy “Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban… dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép…” (ApCsel 2,46-47a).

Elég sok rossz hír vesz körül bennünket a világban. Nincs szükségünk arra, hogy még a gyülekezetben is ezekről halljunk. A gyülekezeti közösségben az Örömhírt halljuk – Jézus Krisztus evangéliumát!

A Bibliában ez áll: “Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!” (Zsolt 122,1). Isten egyháza az öröm helye kell, hogy legyen!

Te és én az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve. Képesek vagyunk kifejezni érzéseinket. Ha ezt nem tehetjük meg a gyülekezetben, akkor megtesszük majd egy koncerten vagy egy sportrendezvényen. A gyülekezeti közösségnek olyan helynek kell lennie, ahol kifejezhetjük Isten iránt táplált érzéseinket. A gyülekezetnek az öröm és vidámság helyének kell lennie, ahol Istent dicsőítik.

Miben találjuk meg ezt az örömöt? Péter Dávidot idézi a prédikációjában: “Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni…(angolból fordítva: Látom, hogy az Úr mindig velem van. Nem fog megrendíteni semmi, mert Ő itt van közvetlenül mellettem. Nem csoda, hogy vidám a szívem és a nyelvem az Ő dicséretét kiáltja! A testem reménységben nyugszik).” (ApCsel 2,25-26).

Isten akarata az, hogy vidámságban, örömben és reménységben éljünk és dicsőítsük Őt.

Beszéljünk róla:

Amikor arra gondolsz, hogy a saját gyülekezetedben hogyan jut kifejezésre ez az öröm, magaddal kezdd a vizsgálódást; vesd össze az érzéseidet Dávidéval!

Milyen a hozzáállásod a dicsőítéshez?

 

Istennek terve van az életedre nézve

 

“…És állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” Zsidók 12:1c

Már sokszor elmondtam, hogy Istennek terve van az életeddel. De hangsúlyozni szeretném, hogy az ő terve, amit Pál a mai igében versenypályaként ír le, személyreszabott a Te számodra, és csakis a Te számodra.

Az a versenyt kellene futnod, amit Isten készített neked. Nem azt a versenypályát, amit te szántál saját magadnak, nem is azt, amit mások terveztek el számodra vagy amit a kultúra állít eléd. Azt a pályát kell megfutnod, amit Isten tervezett számodra. Ha megpróbálsz bármilyen más útirányt választani, elbuksz és elkedvetlenedsz.

Azért csalódott manapság rengeteg ember, mert másoknak próbálnak tetszeni. Mások elismeréséért élni egy olyan terhet jelent, ami visszatart Téged. Meg kell állnod!

Hogyan tudod meg, hogy melyik versenypályát szánta Neked Isten? Nézd meg a FORMÁ-d. A FORMÁd a Lelki ajándékaid, Szíved, Képességeid, Személyiségjegyeid, Élményeid. Mire van ajándékod? Mi az, amit szeretsz? Mik a képességeid? Milyen a személyiséged? Mik a tapasztalataid?

Isten nem akar nyulakat repülni vagy sasokat úszni látni. Arra a feladatra lettek formálva, amit tenniük kell, és Téged is olyanná formált Isten, ami a feladatodhoz szükséges. Ezért hagyd abba a versenyzést mások pályáján és kezdj el futni azon, amit Neked szánt az Úr!

Jellem
„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.” (Máté 7:24)
John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”. Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney Vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét. Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod? Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM). Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri. Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket. Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.

 

 

Változtasd az akadályokat lépcsőfokokká!

 

„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk…” (Róma 8:37)

Hogyan jellemeznél valakit, aki tízéves korára képzett zongorista volt, tizenegy éves korára kitűnő orgonaművész, tizenhárom éves korában már kiadták a műveit, és tizennégy évesen a királyi udvari zenekar tagja lett? Kiváltságos? Ezüstkanállal a szájában született? Aligha! Ludwig van Beethoven fekete hajú, kreol bőrű, himlőhelyes arcú fiú volt, akinek el kellett viselnie, hogy gúnyneveket aggattak rá Rajna menti szülővárosában, ahol a legtöbb gyerek szőke és fehér bőrű volt. Alkoholista apja úgy döntött, hogy Ludwig fogja eltartani, ezért a billentyűk rabszolgájává tette. Visszanézve Beethoven nem tudott visszaemlékezni egyetlen boldog pillanatra sem gyermekkorából. Az élete csak munkából, könnyekből, verésekből és haragos szóáradatból állt. Húszas éveiben újabb alattomos ellenséggel kellett szembenéznie, elvesztette a hallását. Mikor többé már nem tudott közönség előtt játszani, minden energiáját a komponálásba fektette. Süketsége éveiben volt a legtermékenyebb. Bár ebben az időben a munkái nem kaptak igazán jó fogadtatást, de sok olyan nagy zeneszerzőre volt hatással, mint Brahms, Wagner és Schubert. Halálához közeledve és tudva, hogy a világ soha nem fogja teljesen megérteni vagy értékelni őt és zenéjét, ezt mondta mosolyogva: „A mennyben hallani fogok”. Amikor az élet kiüt, ne maradj a padlón, üss vissza! Időnként mindenki megbotlik, vagy leverik a lábáról; a győzteseket csak az különbözteti meg a vesztesektől, hogy ők újra meg újra felkelnek! Erre gondolt Pál, amikor ezt mondta: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk”. Ha imádkozol, és kitartóan keresed, meg fogod találni a jó magvát minden csapásban és viszontagságban (1Mózes 50:20). A győztesek és vesztesek közti különbség abban a képességben rejlik, hogy a botlást okozó köveket lépcsőfokokká tudják tenni.

„De én mindezekkel nem gondolok…” (Apostolok cselekedetei 20:24)

Nem sokat hallunk Abraham Lincoln vereségeiről, mert a győzelmei olyan híresek. De az élete nagy részében a túlerő ellene volt. Az édesanyja meghalt, amikor Lincoln még csak kilenc éves volt. 1832-ben elvesztette a választás Illinois Állam törvényhozó testületében. 1849-ben elutasították, és nem ő lett a General Land Office főbiztosa. Elvesztette a szenátusi választást 1855-ben és 1858-ban, és az alelnöki jelölést sem sikerült megszereznie. De a legfájdalmasabb vesztesége fiainak halála volt, egyikük négy, másikuk tizenkét éves korában halt meg. Lincoln Kentucky távoli erdőségeiben született, és csak néhány hónapig járt iskolába, ahol könyvek híján úgy tanultak, hogy a diákok fennhangon ismételték a tanár szavait. Autodidakta módon tanult matematikát, olvasta a klasszikusokat, és példaként a Bibliát használva fejlesztette fogalmazás- és előadókészségét. A filozófiája ez volt: „Tanulni és készülni fogok, és amikor eljön az idő, kész leszek.” Egy barátjának ezt mondta: „Tartsd észben: a saját siker iránti elszántságod sokkal fontosabb, mint bármi más”. Gettysburgi beszéde az egyik legnevezetesebb beszéd a történelemben. A Polgárháború legsötétebb éveiben ezt mondta: „Megteszem a tőlem telhető legtöbbet, és tudom, hogy hogyan tegyem… és szándékomban áll mindvégig megtenni.” Pál nem azt mondta „mindezek nem ártanak nekem”, azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok”. Nagy különbség! Pál nem engedte, hogy az élet problémái kizökkentsék. Megértette, hogy az, ami benned történik fontosabb, mint az, ami veled történik. Azt is megértette, hogy ha Jézusra nézel, mint példaképedre, és belőle merítesz erőt minden nap, Ő megadja neked mindazt, amire szükséged van ahhoz, hogy győzedelmeskedj az életben.

A szolgák mindig kéznél vannak

 

„Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!” (2 Timóteus 2:4)

Az igazi szolgálók mindig készek a szolgálatra. Nem töltik az idejüket olyan dolgokkal, amelyek megakadályozhatnák őket ebben. Mindig ugrásra készen akarnak várni arra, hogy munkába szólítsák őket.

Egy katonához hasonlóan a szolgálónak is mindig készenlétben kell állnia a feladatra: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!” (2 Tim. 2:4)

Ha csak akkor vállalsz szolgálatot, amikor neked kényelmes, akkor nem vagy igazi szolga. Az igazi szolga elvégzi azt, amire épp szükség van, akkor is, ha az kellemetlen számára.

Mindig elérhető vagy Isten számára? Belezavarhat a terveidbe anélkül, hogy felbosszantana? Szolgaként nem a te dolgod eldönteni, hogy mikor és mit akarsz szolgálni.

Szolgálónak lenni azt jelenti, hogy megválsz attól a jogodtól, hogy te alakítsd a napirendedet és lehetőséget adsz Istennek beleszólni, amikor csak akar.

Ha minden napodat úgy kezded, hogy emlékezteted magad arra, hogy Isten szolgája vagy, ezek a beleszólások, félbeszakítások sem fognak megzavarni, mert a napirended Isten terve szerint alakul majd. A szolgálók egy isteni terv részeként tekintenek a közbeavatkozásokra, melyek alkalmat adnak a szolgálatra; és boldogok, hogy lehetőségük van a szolgálni.

 

Azt hagyd meg, ami tényleg fontos

 

„Dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni!”
(Zsidókhoz írt levél 12:1b, Egyszerű fordítás)

Ha szeretnéd végigfutni az előtted lévő életpályát, hogyha szeretnél majd célba érni, akkor el kell engedned néhány olyan dolgot, ami hátráltathat téged a versenyben. Hívhatod lomtalanításnak, hívhatod leegyszerűsítésnek, mindnesetre arról van szó, hogy néhány dolgot félre kell tenned azért, hogy sikerrel végezz.

Milyen dolgokról is beszélek? Azokról, amelyek elveszik a lendületedet. Gondold végig, ha egy elemre rákötsz egy égőt, az sokáig bírni fogja. Ha 100 égőt kapcsolsz ugyanarra az egy elemre, akkor az elég hamar lemerül és rögtön sötét lesz.

Hogyha egyre több dolgot veszel fel a napirendedre és az életedbe, nagyon hamar elveszíted majd a kedvedet és el is fáradsz.

A mai igeversből, a Zsidókhoz írt levél 12:1b-ből, két pontot szeretnék kiemelni, egyrész az akadályozó dolgokra való utalást, másrészt a bűnt. Mert ez a kettő húz vissza az élet futama során.

Mi lehet, ami akadályoz? Bármi, ami visszahúz, például egy kapcsolat, állás, bármilyen tevékenység, vagy sport. Nem feltétlenül rossz dologra kell gondolni. Lehet valami jó is akadály, mert ha túl sokat akarsz belőle, azért fogsz szétesni, mert nem lesz időd mindenre. Meg kell tanulnod az előre haladásra is nemet mondani. Isten nem várja el tőled, hogy mindent megtegyél.

Akadállyá válhatnak a teljesíthetetlen elvárások is, amelyek a csoportnyomás vagy a tetszeni akarás miatt terhelődtek rád. De lehet szó egy emlékről is, talán még mindig egy múltbeli boldogság vagy éppen fájdalmas élményhez ragaszkodsz. Ezzel csak az a baj, hogy sem a múltban, sem a jövőben nem élhetsz, hanem csakis a mában. Ha máshogy akarod ezt megélni, az akadályozni fog téged.
Bármi is akadályoz, ha nem működik az életedben, ha lehúz téged, akkor el kell azt engedned.

A bűnöket egyszerű felismerni, nemde? A bűnök azok a dolgok, amikről tudod, hogyan kellene jól tenned, de mégsem úgy sikerül. Ismered az egészséges életmód lényegét vagy hogy az anyagi dolgaidat miként tartsd rendben. De a gyakorlatban lehet, hogy nem teszel érte semmit.
Jakab 4:17 szerint, „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”
Tehát ha tudod, ahhoz hogy egynsúlyban legyen az anyagi helyzeted, kevesebbet kellene költened annál, mint amit megkeresel, ne engedj a költekezésnek mert egyre mélyebb adósságba sodor. Nem kell a szomszédoddal vagy a munkatársaddal, vagy éppen akihez hasonlítod magad, mindenáron felvenned a versenyt. Nem kell mindig a hitelkártyát használnod.
Élj a saját kereteiden belül, hogy az adósság ne akadályozzon abban, hogy a pályádat jól fusd meg.

 

Légy radikálisan nagylelkű

 

“Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ (Ap. Csel. 2:44-45)

Senki nem hozott annyi áldozatot, mint a korai gyülekezet. Az Ap. Csel. 2:44-45 azt mondja: “Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.“ A korai gyülekezet nemcsak a pénzét adta. Amijük csak volt, mindenben nagylelkűek voltak. Úgy is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne gyülekezeteinkben, ha mi is éppolyan radikálisan nagylelkűek volnánk, mint a korai gyülekezet? A Biblia azt mondja, hogy mi sáfárai, vagyis menedzserei vagyunk mindannak, amit Isten adott nekünk. Felelősek vagyunk, hogy oly módon használjuk anyagi javainkat, hogy az hatással legyen a Királyságra. Isten adott nekünk javakat ebben a világban, nemcsak a saját örömünkre, hanem hogy jó irányú változást hozzunk a körülöttünk elő világban.

Isten soha nem azért áld meg, hogy üljünk azon, amink van. Ő megáld, hogy mi is megáldhassunk másokat.

Beszéljünk róla:

Hogyan változna meg az életed, ha radikálisan nagylelkű volnál? Hogy nézne ki az?
Ha nehéz neked radikálisan nagylelkű lenni, és harcolsz ezzel, mit gondolsz, mi tart vissza attól, hogy többet adakozz?

 

Oszd meg a megváltásod örömét!


“Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10)

Ha vissza akarod kapni az örömet:

1) fogadd el azt ami elmúlt, majd

2) elemezd az esetet, azután

3) javítsd ki, ami elromlott és

4) légy hálás.

Ma 3 lépést tárgyalunk meg, ami segít visszaszerezni az örömöd.

Először is: Minden nap szánj időt Istenre.

Talán nehéz lehet elképzelni, hogy Isten időt akar arra szentelni, hogy veled beszélgessen. Túl sok minden van, amire figyelnie kell, nem sok ez neki? A Szentírás szerint, Isten a jelenlétébe invitál minket. És örömteli az az idő, amit Istennel töltünk a napi csendességünkben, mert megismerjük a hangját és megismerhetjük azt is, mit akar az életünkkel. Minél több időt töltesz Istennel, annál mélyebb barátságot építesz ki Vele.

Másodszor is, meg kell találd a módját annak, hogy visszaadj.

A Biblia azt mondja az Efézus 2,10-ben: “Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Nehéz időkben,nagyon könnyű magunkba fordulni és a saját gondjaink köré csavarodni. De az igazság az, hogy minél jobban koncentrálsz magadra, annál több örömöt veszítesz el.

Körbeutaztam már a földet, és sok nagyon elzárt országban jártam, ahol az embereket üldözték a Jézus Krisztusba vetett hitükért. Tudod mit fedeztem fel? Az üldözött keresztyének a legörömtelibb emberek a világon. Miért? Mert ez jelent valamit számukra. Ők nem alkalmi “megszoksz vagy megszöksz” keresztyének. A dicsőítés joga és a Krisztusban nyert szabadságuk jelentőségteljes a számukra. És ezért ők messze boldogabbak.

Meg kell találnod a módját annak, hogy visszaadhass. Amint leveszed a tekinteted saját magadról, vissza fog térni az örömöd.

Végül, ahhoz, hogy újra örömteli lehess, beszélned kell valakinek Jézusról.

Semmi nem hozza vissza úgy az örömöt az életedbe, mint amikor törődsz a barátaid üdvösségével. A Biblia azt mondja, hogy minden alkalommal, amikor valaki elfogadja Jézust öröm van a mennyben. Tudtad ezt? Lukács 16,7 azt mondja: “Nagyobb öröm van a mennyben egyetlen megtérő és szívét, életét megváltoztató bűnösön…” (NCV). Az a nap, amikor te lépted át a vonalat, a mennyben neked örültek. És azon a napon, amikor segítesz valakinek megismerni az Urat, öröm fog gyúlni a szívedben. Az öröm visszatér, amint megosztod azt másokkal.

Imádkozz így a mai napon: “Atyám, segíts nekem, hogy gyűlölet helyett szerethessek, a gyászt örömre változtathassam, és a közönyt kedvességre cserélhessem magamban. Hadd legyen az Te örömöd annyira nyilvánvaló az arcomon, hogy az emberek meg akarják azt ismerni, hogy miért vagyok örvendező és tudják az emberek, hogy bennem élsz. Segíts nekem, hogy engedelmes legyek aziránt, amit te mondtál nekem, hogy tegyem meg. Segíts, hogy az áldásaidra koncentrálhassak, hogy a hálás lehessek a hűségedért. Add vissza nekem a megváltás örömét, hogy megoszthassam azt az örömet másokkal és segíts nekik, hogy megtalálják a saját örömüket a veled való kapcsolatban. Köszönöm neked, hogy reménykedhetek és Jézus Krisztus által örömöm lehet. Ámen.”

Óvakodj a Farizeusok kovászától!

,,Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába és elindult a tó túlsó partjára. A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok magatokat távol a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” „Biztosan azért mondta ezt, mert nincsen kenyerünk”- tanakodtak egymás között a tanítványok’’.  (Márk 8:13-16)

A Bibliában, a kovász gyakran a büszkeség és az arrogancia metaforája. Miért? Amikor beteszed az élesztőt a tésztába, mit csinál? Felfújja, felpuffasztja, és ha túl sokat teszel bele, akkor felrobban.
Amikor sütsz, nincs szükséged sok élesztőre. Ha kenyeret készítesz, ne önts hozzá egy csésze élesztőt.  Csak egy csipetnyire van szükséged. Csak úgy mint az élesztőnél, nem kell  hogy sok büszkeséged legyen hogy gyorsan túl tedd magad ezen, és hogy belemenj mindenféle problémába.
Mostanában a feleségem, Kay és én köztem olyan dolog történt amit veszekedésnek mondanál. Mi ezt „Szerelmi csatának” nevezzük. A vitatkozás után leírtam ezt a naplómba. „amikor tele vagyok büszkeséggel, felfújom a dolgokat.”
Mindannyian ezt csináljuk. Amikor megtelsz büszkeséggel, felfújod a dolgokat.
Hirtelenjében, a kis dolgok is igazán idegesítővé válnak. Amikor ez megtörténik tudd, hogy a büszkeséggel van dolgod. Bárhol találkozhatsz konfliktussal a világban, a büszkeségnek mindig köze lesz hozzá.
Amikor megtelsz büszkeséggel, és nálad van farizeusok kovásza, mit tehetsz? Akkor nem lehet az életet tisztán látni. Amikor büszke vagy nem láthatod, amit Isten tesz az életedben.
Isten azt szeretné, hogy óvakodj a „farizeusok kovászától”, így szorosabban követheted Őt és megértheted, hogyan tesz csodát az életedben.
Beszéljetek róla:
  • Lehetséges, hogy a büszkeségnek hatása van a kapcsolataidra? Hogyan?
  • Lehetséges, hogy a büszkeség nem engedi, hogy lelkileg fejlődj? Hogyan?
  • Hogy néz ki a büszkeség az életedben?

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

A lelki béke sokszor a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.

A nagyság, és alázat nem egymást kizáró tulajdonságok.

Az a madár, mely két fán lakik, egyiken sem rak fészket. Az a lélek, amelyik a kegyelem és a cselekedet érdeme között ingadozik, nem talál soha nyugvópontot. (Spurgeon)

Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték öröknyugalomra haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része: A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester bekopogtatott az ajtón, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér az örök élet birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem – szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta: Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta: Jöjj gyermekem! – és feltárult a kripta ajtaja.

E szokás szerint temették el évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelkép-gazdag szertartás is figyelmeztet minket a bűnbánat fontosságára és értelmére.

 

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3)

A Mindenható elé reggelenként és esténként is csak úgy állhatunk, mint a büntetett előéletű az erkölcsi bizonyítványra várva. Beláthatjuk, valóban irgalmas és kegyelmes az életünk Ura, ha rovott múltunk ellenére megbocsát, megbíz, megőriz a megígért örök életre Jézus golgotai érdeméért. (Smidéliuszné Drobina Erzsébet)

 

Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: „Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!”
A parancsok középpontja: az ember. Ha az ember érték, akkor felfogjuk, miért mondja az Úr, hogy szeretnünk kell egymást: ez az egyetlen viszony, amely tiszteli és előremozdítja a személyt. Megsérteni a parancsokat nem egy egyszerű szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek.

Rácz Piusz OFM

Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)

 

„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (Lk 20,38)

Az Istent kérdező, az Isten országára kíváncsi ember sokszor nem tud elvonatkoztatni az emberi világtól. Befolyásol bennünket a világ, amelyet magunk körül látunk. A Jézust számon kérő, vallató írástudók a házasság túlvilági folytatásáról faggatóznak egy többször házasodott nő példája kapcsán. Mi lesz a földön köttetett vagy éppen elmulasztott dolgokkal? Jézus rámutat arra, hogy a földi dolgok elmúlnak, a mennyben más lesz fontos. Esélyt ad annak is, aki az emberek szemében elveszett. „…az ő számára mindenki él”. Az Élet, az örök Élet többet jelent, mint amit ma látunk és tapasztalunk. (Gerlai Pál)

 

“Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” [Mt 27,46] A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Amikor Jézus elhagyatva érzi magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el bűnt soha. Haláltusájában érzi át Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett…

Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket, feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

Horváth István Sándor

Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)

– Jó napot! – mondta a kis herceg.
– Jó napot! – mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
– Hát ezt meg minek árulod? – kérdezte a kis herceg.
– Rengeteg időt lehet megtakarítani vele – felelte a kereskedő. – A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
– És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel?
– Amit akar…
Én – gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé…

Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek!
(Osvát Ernő)

 

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15)

Egyszer egy ökumenikus imahét záróalkalmán vettem részt, amely ifjúsági istentisztelet volt. Egy metodista lelkész pontosan erről az igéről prédikált, és azt hirdette: mennyire nehéz megértenünk, hogy minden értünk van. Azaz: mennyire hajlamosak vagyunk beleszürkülni a monoton hétköznapokba, a tanulásba, a munkába, s közben nem látjuk meg: minden, amit csinálhatunk, értünk van. Hogy céljainkat elérve – minden küzdelem ellenére – Istennek adhassunk hálát örömmel és boldogan. (Balog Eszter)

 

„Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok!” (Ézs 31,6)

Az állatkertben a veszélyes vadállatokat védőrács, a védőrácsot védőkerítés, a védőkerítést védőkorlát veszi körül. Azóta van így, mióta egyszer abból származott tragédia, hogy a figyelmeztető felirat nem volt elég egyértelmű: „A ketrecet megközelíteni veszélyes és tilos!” Pár barát akarta lefotóztatni magát a rács előtt, és nem fértek a képbe. Nem kellett sokat, csupán fél lépést hátrálniuk… Az élet és halál közötti óriási távolság olykor csupán féllépésnyi. Te hány lépésre vagy az élettől? (Zsíros András)

 

Van, hogy a küzdelmek nehézsége miatt letérünk a helyes útról és eltávolodunk Jézustól, nem figyelünk Rá, és így eltávolodunk önmagunktól is, olyannyira, hogy aztán azt sem tudjuk ki Jézus és kik vagyunk mi és miért is élünk. Mennyei Atyánk azonban akkor is tudja, hogy kik vagyunk, az ő szeretett gyermeke, és minden nap felkínálja a lehetőséget, hogy Hozzá visszatérjünk.


Bűneink…
A mai nap imádsága:
Uram! Hiába is szépítenénk – eltávolodtunk Tőled! Megtépázott lelkű, szíve mélyén azért Téged követni kívánó népeden könyörülj meg! Gyújtsd meg bennünk szereteted tüzét, hogy Neked szolgálva mi is a megbocsájtás útján járhassunk! Ámen

 

Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?
Zsolt 130,3
Igaz a kijelentés: “Az intézményesített bűnösség korát éljük!” Az egyik legnagyobb, s mégis legmegfoghatatlanabb bűntény napjainkban: tömegek hozzászoktatása a bűnhöz. Ha csak a szexuál-erkölcs elmúlt évszázadbeli “fejlődését” nézzük; amit nagyszüleink még bűnnek tartottak, a szüleink már nem tartották annak, a mai kor embere számára pedig már teljesen természetes. Viszonylagossá, s megszelídítetté vált a bűn: Való(tlan)ság show-k – mert a valóságban ilyen nincs, ill. nem ilyen formában! – pornó műsorok, a szexualitás méltóságát semmibevevő, káromkodó reklámok, gyilkos mesék áradata kicsiknek és nagyoknak a televízió szinte minden csatornájából… Művész- és kommersz-filmek állandó témája emberi kapcsolatok felborulásáról, melyben az abnormálist az “elfogadott normális”-ként propagálják – lásd homoszexualitás. Nem felejtem el azt a rádió riportot, melyet egy meleg-felvonulás utáni, meglehetősen felborzolt-kedélyű közhangulatban készítettek. Ebben egy homoszexuális férfi beszélt őszintén lelki küzdelmeiről… Elmondta: “Éppen elég gondom van a szexuális irányultságommal, mely úgy gondolom, a négy fal közé, s nem az utcára való! Magam is felháborodok, amikor a ‘friss hús’ verbuválását tapasztalom egy-egy fiataloknak szóló, másságot propagáló ún. felvilágosító kampányban. Régen is tudtuk, hogy a művészéletben kik azok, akik ‘mások”, de mindenki kellő inteligenciával kezelte ezt a problémát… s sorstársaim pedig általában nem hivalkodtak ebbéli személyes nyomorúságukkal…”
A zsoltáríró kérdése a lelkiismeret terhéről tesz tanúbizonyságot, hiszen a bűn fájdalmat, szenvedést zúdít azokra, akikkel szemben elkövetik, de semmivel sem csekélyebb vakságot eredményez az elkövetőknél, s “nem látjuk a fától az erdőt”: A bűn emléke a tudatunkba íródik, lelkiismeretünk meggyengül, és akaratunk legközelebb is bénán adja át magát a bűn legújabb elkövetésének. Ezért nagyon fontos, hogy meglássuk Isten törvényeinek tükrében, hogy híjával vagyunk a szeretetnek.
Isten bölcsen teremtette meg a világunkat. Ha nem vagyunk ’tisztában’ erkölcsileg azzal, hogy bűnt követünk el, akkor valamilyen formában megtudjuk azt. Először csak gyöngéd figyelmeztetéseket kapunk, melyek lelkiismeretünk formájában – gondolati úton – jelentkeznek. Ezért sokan azt hiszik, hogy “urai a helyzetnek” s tetteiket következmények nélkül megúszhatják. A bűn természetéhez tartozik, hogy olyan mint a rákos sejt: nem tudja hol a határ, s ha egyre csak növekszik, egy idő után átveszi a kontrollt, nemcsak a lélek, de a test felett is… Ezt nevezzük pszichoszomatikának. Aki gyakorolja a megbocsájtást, az ébrentartja önmagában és másokban is a bűn emberi kapcsolatokat veszélyeztető valóságát. Mindannyian átéltünk már igazi, oszinte megbocsátást, bizony az élet ajándékai ezek a pillanatok.
Az emberi megbocsátás hatalmas dolog – de egy valamit sohasem tud elérni: a bűn gyökeres kiirtását az emberi szívből. Ezért más az emberi, s más az isteni megbocsájtás. Bűneinket akkor bánjuk meg igazán, akkor “térünk meg belőlük” ha a végső következményüket is magunk előtt látjuk. Azaz, ha belátjuk, felismerjük: a bűn zsoldja a halál. A halál elől pedig nincs menekvés…
És mégis van! Ez az evangélium. Ami jóvátehetetlennek látszik, azt Krisztus Urunk jóvátette. A Kegyelem így nem lesz soha megérdemelt, hiszen méltatlanokért és bűnösökért adta életét. Ez a kegyelem – az evangélikus mártír-teológus Dietrich Bonhoeffer találó jelzője szerint – soha nem válhat azonban “olcsóvá” sem, noha ingyenesen mindenki rendelkezésére áll. A “drága kegyelem” sokra kötelez, viszonszeretetre a szeretetért, viszonáldozatra az áldozatért, azaz Krisztust követőéletre sarkall…
Éltető vízért…
A mai nap imádsága:
Uram! Gyötrő szárazságodat vedd el, s ajándékozz meg minket az Élet Vizével, hogy dicsérjünk Téged gondviselő jóságodért!

Ámen

Jézus Krisztus mondja: “Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé neg nem szonjazik.”
Jn 4,14
Nemcsak az óázisokban, mindenütt a világon a víz az életet jelenti. Őselemnek is mondják, hiszen az élet alkotó elemét látták benne eleink is. Amennyire természetesnek vesszük, hogy megnyitjuk a csapot, s folyik belőle a víz, olyannyira nem természtese ez az állapot. A víz nem a csapból származik, nem is a hydroglobusból, de még nem is a Földünk mélyéről, hanem felülről… Az a víz, amit ezer méterről nyerünk, az mintegy ezer évvel korábban eső formájában indult meg lefelé. (Általában azt mondhatjuk, hogy a víz egy év alatt egy métert halad lefelé.) A legegészségesebb víz tehát az esővíz. A Talmud is azt mondja, hogy “A választott nép az esővizet, míg a többi nép a maradékot issza.” MIndannyian ismerjük – érdekes módon -, növényeink igen meghálálják, ha esővízzel öntözzük őket… az egy másik kérdés, hogy manapság az esővíz savas, s teli van mindennnel, amit Isten nem teremtett bele: koromszemcsék, vegyi anyagok, sugárzó részecskék azoktól a kísérleti atomrobbantásoktól, melyeket a második világháború óta végeztek – 2700 ilyen “kísérletről” tudunk!
Víz nélkül nagyon hamar elpusztulunk, mert hiszen testünk nagy része is víz. Ha testünket víz hagyja el, akkor azt pótolni kell. Extrém körülmények között egy nap akár 26-28 liter vizet is képesek vagyunk elpárologtatni, kiizzadni magunktól. Ha valaki az elvesztett vizet nem pótolja, az az életével játszik! Isten tehát úgy teremtett meg minket, hogy mindennap gondoljunk arra, ezt az egyszerű elemet pótolnunk kell. Ennyire függőségben vagyunk a víztől.
Hasonlóan függésben vagyunk az Istennel is, csak nem akarunk tudomást venni róla: Szükségünk van Őreá minden nap! Aki nem él az Istenből, az kiszárad… Az “eredményt” láthatjuk, tapasztalhatjuk a szikkadt emberlelkeken! Jézus vizet ígér, de valójában nem azt, hanem önmagát. A szeretet örök vize nagyobb csodákat képes művelni, mint a víz… Amennyire egyszerű a vízzel való élés (nem kell hozzá használati utasítás), olyannyira egyszerű a szeretet megélése is. Öszteneinkbe, azaz testünkbe-lelkünkbe kódoltan jelen van, hogyan kell élnünk ahhoz, hogy életünk teljes, áldásos legyen. Aki tehát szomjas, az ne tanításokat keresgéljen a vízről (életről), hanem ígyék, az Élet Vizéből – ingyen, azaz ajándék gyanánt.

Feltámadás…

A mai nap imádsága:
URam! Szereteteddel egykoron emelj át ebből a világból a Te világodba, s add, hogy amíg itt vagyok, úgy élhessek, hogy higgyem és tudjam, országodba is elhívtál! Ámen

 

Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
1 Kor 6,14
Lassan húsz éve Megváltó URához hazatért, szeretett apósom – s elődöm a tatai szószéken -, mesélte el, egyik kezdő lelkészként végzett, furcsa temetési szolgálatát… Amikor prédikációjában, a liturgiában a feltámadás reménységéről szólt, az egyik családtag – fájdalmában, tehetetlenségének gyászos dühében – félhangosan mindig odamorrantotta: “Na, abból sem lesz semmi!” Ez is egy vélemény, egyfajta világlátás: távlatok csak a horizontig, remények csak a temetőkapuig. Ha a végső megoldásunk csak a “faluszéli agyagos” rideg nyugalma, ha minden bajra, szenvedésre egyedüli gyógyszerünk csak a temető fagyos mozdulatlansága, akkor a Krisztus-hitünknek nem sok értelme van.
Tény, hogy születés és halál közé beékelt – visszatekintve nagyon rövidnek tűnő – néhány évtizedes létünkben hamar megszokjuk a jót, természetesnek vesszük az erőt, az egészséget, s könnyen felemlegetjük a JóIstennek, ha valamit elvett tőlünk vagy ha valamit meg sem adatott nekünk, amit pedig mi nagyon fontosnak tartottunk. Mi véges emberek már csak ilyenek vagyunk, a Gondviselő Isten naponként megújuló jóságát többnyire magától értődő, létünk okán nekünk járó, isteni alapszolgáltatásként vesszük. Fogadhatnánk persze kegyelemként is, de ehhez kell a hit látása!
Ha nem hiszünk az Élet Istenének, az Ő életes igéjének, akkor inkább látjuk biokémiai és bioelektromos folyamatok bonyolult akció-reakciójaként szívverésünket, ha azonban átjárja lelkünket az Isten szépsége, tisztasága, nagysága, egyszóval: szeretete, akkor kiderül, hogy minden szívdobbanásunk az Isten kegyelmének bizonyossága. Kell-e ennél több, emelőbb az életben, mint hogy minden pillanatban megélhetjük: “immánuél”, azaz velünk az Isten?
Az Írások szerint Krisztus URunk feltámadt a halálból – visszajött övéihez, s mintegy ötszáz embernek megjelent – ezzel egyszer s mindenkorra jelt (Jónás jele!) adott az embervilágnak: a halállal még nincs vége a létünknek! Van tovább, s amit mi végnek vélünk, az valójában egy csodálatos új kezdet… Sajnos megromlott természetünk miatt még a földiekről szóló jézusi tanítást is alig fogadjuk el – jobbat, többet, mást akarunk, mint amire az Isten mindannyiunkat elhívott -, akkor hogyan érthetnénk meg azt, ami egy alapvetően más világban – az “odaátban”, az Isten országában – zajlik?
Feltámadásunk reménysége – egykoron az Isten kegyelme révén -, azonban arra bátorít, buzdít minket, hogy nehézségek közepette is merjük felvállalni az isteni jóság földi megvalósulásában nekünk szánt életprogramot és sorsunkkal megbékélve higgyük: egyszer minden kérdésünkre választ kapunk Teremtő URunktól…

Közösség Jézussal…

A mai nap imádsága:
Uram! Légy velem, taníts, add hogy soha ne kínozzon a szeretet hiánya! Ámen

 

Jézus így válaszolt nekik: “Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”
Lk 5,31-32
Bankár Jézus tanítványai között? Nem lehet, hogy itt valami tévedésről van szó? Jézus mondatai ugyanis abból a párbeszédből valók, amelyben a farizeusok megvádolják Jézust: Miért ül egy asztalhoz bűnösökkel és vámszedőkkel? A Mester válasza egyértelmű: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azokat kell Istenhez vezetni, akik már Isten közelében vannak, hanem azokat, akik távolra kerültek tőle…
Az ún. történelmi keresztény egyházak haragudtak azokra a szektás térítőkre, akik az egyébként is templomos emberekből igyekeztek még kegyesebbeket csinálni hamis érvelésükkel. Rájuk mondták: “Vödörből halászók”. Jézus nem ilyen misszió-stratégiát folytatott! Ő azokat szólította meg, akik eltávolodtak a Mennyei Atyától, akik úgy érezhették, őket talán már az Isten sem szereti, hiszen betegségekkel sújtott az életük.
Ki ne akarna meggyógyulni? Csak az, akinek nincsen betegségtudata! Aki nem látja be, hogy ő beteg, hogy egészségtelen életet él. Aki csak a részt birtokolja az életből, az nem lehet egész-séges. Aki csak az anyagiaknak, az élvezhető-, a birtokolható dolgoknak él, aki számára csak ezek a fontosak, azok még nem élhetnek teljes életet, ők nem “egész”-ségesek. Sokszor védekeznek a bűnben élők azzal: Miért lenne ez bűn, hiszen a többiek is ez csinálják?
A pénzvilágban “otthon lévő” Máté számára Jézus egyetlen pillantása elég volt, hogy “otthagyva mindenét kövesse őt”. Aki találkozik az Isten szépségével a teremtett világban, aki megérzi az Istenből fakadó lét tiszta örömét, aki felismeri a hiányt önmagában, az nem ül le számolni, vajon megéri vagy sem engedni ennek a Vonzásnak, hanem rögtön elindul. Olyan ez, mint a szerelem első látásra: Megdobban a szív, s csuda dolgok történnek…
Aki meggyógyult, az persze lehet még újra beteg, de Jézus követőjeként élni azt jelenti, hogy a legjobb orvos közelében vagyunk… Azt ugyanis tudjuk: A legjobb orvos az, aki nem engedi a betegséget kitörni.

Létünk – életünk…
A mai nap imádsága:
URam! Szánj meg, amikor válaszokat keresek, s adj erőt, hogy mindeközben ne felejtsek el szeretni! Ámen
Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.”
Lk 20,38
Minél inkább görbül életünk a sírba – annál többször el-elgondolkodunk azon: Mi is az élet valójában? A legkülönfélébb magyarázatokkal találkozunk életünk folyamán, de mindegyik csak egy részét képes “megfogni az egésznek” -, hiszen az élet attól élet, hogy titokzatos, váratlan eseményekkel teli, relatíve kiszámíthatóságában is megmarad kiszámíthatatlannak. Ezért ha valaki teljességgel ismerné az életet, akkor megfogalmazná a boldogság egyetemes nagy képletét -, de mint tudjuk ezidáig ez senkinek nem sikerült…
Az élet tényleg egy felfoghatatlan nagy csoda -, csak nem vesszük észre, hogy az! Micsoda fantasztikus tény, hogy élünk, mozgunk, hogy bőrünkön érezzük a szél simogatását, hogy szemünkben (bennünk!) leképződik az egész látható világmindenség… Hát nem csoda, hogy a világegyetem “másik sarkából” évmilliárdok óta elindult fénysugár aprócska fotonjai – a fizikában fotonnak nevezzük a kvantált elektromágneses mező gerjesztésének legkisebb egységét -, egy szép nyári éjszakán éppen a mi retinánkba ütköznek, hogy ott csillag-képet alkotva ámulatba ejtsenek minket? De tüdőnkön keresztül ugyanígy “belénk-költöznek” azok az oxigén-atomok is, melyek nem sokkal korábban még a növények levélkéiben tették aktuális “biokémiai dolgukat” – mindent a JóIsten teremtettségbeli rendje szerint…
Mert Isten bölcs végzése tükröződik az életben, mikro- és makrokozmoszban egyaránt! Amikor lendül kezünk, hogy segítsünk felebarátainknak, mert az Isten Igéjéből megértett üzenet erre indít minket, akkor is Ő munkálkodik bennünk! Ő ölel át kegyelmével minket fogantatásunk pillanatától kezdve, az Ő megtartó szeretete révén vagyunk, akik vagyunk, s válhatunk azokká, akivé megálmodott bennünket az Örökkévaló.
Jézus URunk szombatnapon is gyógyított, mert az Isten, s az élet sem áll meg szombaton! Isten tehát mozog bennünk és körülöttünk, a látható és nemlátható világ minden parányi és kozmikus méretű részében, minden mozgásnak Ő az egyedüli URa… Ő Isten, Aki azért Isten, mert nincs más nagyobb Erő Nála: Ő AZ ISTEN! A kérdések kérdése tehát nem az, hogy kicsoda az Isten(?), hanem az, hogy az emberléptékű felismerésem: Ő az Élet, a Létezés URa, végül mire is indít? Megmaradok-e a bűn mindent szétporlasztó, sehová se vezető világában vagy magam is szeretni kezdek, mert rádöbbenek: az Isten sem tud jobbat, mint minden által szeretni…

2018. június 29. HÁZAMAT NYUGATON KIFOSZTJÁK EGY ORSZÁGGÁ LESZ A KELET ÉS A NYUGAT

HÁZAMAT NYUGATON KIFOSZTJÁK EGY ORSZÁGGÁ LESZ A KELET ÉS A NYUGAT

 

1994. október 24.

Szentséges Szívem Vassulája! 1 Jobban tetszene, ha így mondanám, a Pantokrátor Vassulája? 2 Az én Nevemben vagy felajánlva. Egy vagyok és ugyanaz, de az emberek részekre osztottak. 3 Aki megosztottságot vet, romlást arat. Aki elõítéleteket vet, ostobaságot arat. Nem hallottátok, hogy az ostoba behajlítja karját, és megeszi saját húsát? Minden húsa elfogy, ami betakarta, és lélegzete is elfogy. Semmi más nem marad belõle, csak száraz csont.
Mindegyik Nevem Szent, 4 de az emberek megvetettek és kiûztek saját házamból, saját városomból és most saját szentélyembõl. 5 Elnyomnak és súlyosan rám nehezednek. Gõgjükben elbizakodtak, és elégedetten élnek a sivatagban. Az eljövendõ napokban azonban ki fogom nyilvánítani nagy Nevem szentségét, amit megosztottságotok meggyalázott.

Leányom, megkérdezlek: Látod, milyen közönyös és elképesztõen fásult magatartást tanúsít néped, amikor arra kerül sor, hogy az egységért dolgozzanak? 6 Ezt nem fogom megengedni! Nemzeted legtávolabbi tájaira is ki fogom nyújtani kezemet, hogy legyõzzem ezeket a kufárokat, akik megakadályozzák, hogy népem egyesüljön. 7 Azért támasztottalak fel, hogy az egység, az irgalom és hatalmam jele légy, de vakká tette õket makacs büszkeségük szenvedélye. Ma azt mondhatom: “égessék el csontjaikat”, és megbosszulhatom õket. özveggyé tehetem nemzeteteket, de irgalmamban és szeretetemben végül felemelek Keletrõl egyet, aki így fog szólni bátyjához : 8 “Jöjj, és lépj földemre! Jöjj, és egyél asztalomról! Jöjj, és igyál velem! Kádjaimból kicsordul az új bor. Legeltessük együtt bárányainkat, és tegyük édenné legelõinket! Istenünk! Látod, mivé tette kezünk szentélyedet!”

Házamat Nyugaton kifosztják. Kértem õket, hogy gyülekezzenek Péter köré , 9 de nem értették meg és az ellenkezõjét teszik. Sokan mondják abban a házban: “Miért szükséges, hogy legyen vezetõnk, 10 különösen ez a vezetõ?” Figyelmeztettelek benneteket, hogy bíborosok fognak bíborosok ellen fordulni és papok papok ellen. Pétert azért választottam, hogy táplálja és õrizze bárányaimat, de a lázadás lelke olyan sikeresen halad, hogy a lázadás elérte csúcspontját. Ez az a nagy megpróbáltatás, amelyre figyelmeztettelek. . 11

Házamat kifosztják Nyugaton, de Keletrõl fel fog támadni a szél és leheletem segítségével levetkõzteti a fosztogatót. Nemzeted sok tagja ellenáll egységófelhívásomnak, és lépteikkel saját útjukat járják. Gazdagnak nevezik magukat, de hol van gazdagságuk?… “Hogyan lehetséges, hogy elfajzott szõlõvé váltatok? Mondhatjátokóe, hogy nem vétkeztetek? Van egyáltalán olyan hely, ahol nem vétkeztetek? Te, aki szentjeim barátja vagy! Aki édesanyám gyermeke vagy! Miért, miért lettél ilyen makacs? Mit ér számomra végtelen hosszú szertartásotok, ha csupán ajkatokkal dicsértek engem? Igen, ti megtartottátok hagyományomat, és ezért nem ér utol benneteket a kard, pedig félretoljátok két legnagyobb parancsolatomat, és nem követitek. Miért választjátok el a hagyományt a parancsolattól? Ha mirhával és tömjénnel takarnátok be magatokat, akkor is megérezném vétketek bûzét.

Nyissátok ki szájatokat, hadd tápláljalak benneteket, hogy életetek legyen. Ne mondjátok: ,Mi a saját utunkon akarunk járni!í Forduljatok vissza hozzám, és ismerjétek be vétketeket!” És te, leányom, kiáltsd világgá hangosan üzenetemet, és prófétálj! Mondd: Mindent tudok a nyugati parton lévõ házamról, amely közel van az élet folyójához, és azt is tudom, ki maradt hûséges hozzám ebben a házban. Leányom, mit látsz a házon kívül?

Egy oroszlánt látok, amint e ház körül portyázik, és az egyik oldalsó ablakon akar bejutni házadba.

Igen. Az oroszlán elhagyta barlangját. Leányom, egy romboló lélek jár körbe. Az angyalok egymást követve figyelmeztetnek benneteket arra, hogy a pusztító készül megrohanni nyugati parton lévõ házamat, mégpedig nagy kegyetlenséggel, vagyis ellenzi és megtagadja törvényemet, hagyományomat és istenségemet. Egyetlen iszonyat lesz az egész ország.

Szentjeiteket, küldötteimet és prófétáimat meg fogják akadályozni, hogy folytassák mûvüket… Súlyos sötétség borul rátok, mialatt az ellenség, aki egy tudós, számûzi örök áldozatomat, azt gondolva, hogy tettei észrevétlenek maradnak rejtett bûneivel együtt. Hirtelen fog leszállni rá kezem és teljesen megsemmisíti. Ez az éjszaka meg van jövendölve a Szentírásban.Õ azonban másokkal együtt örömest tette le esküjét a vadállat szájába. Egyedül a vadállatot tisztelik, mert erejét adta nekik. Jaj a vadállat imádóinak! Sírni és sóhajtozni fognak. Leányom, most mit látsz a másik parton? Keleti házamat?

Nem látok várost, a föld homokos és sík, mint a sivatag. De látom, amint ebbõl a sivatagból zöld hajtás sarjad.

Figyelj és írd! Dicsõség ragyog fel a keleti partról. Ezért mondom a nyugati háznak: fordítsd szemedet Kelet felé! Ne sírj keservesen a hitehagyás és házad lerombolása miatt! Ne ess kétségbe, mert holnap együtt fogsz enni és inni keleti partról származó hajtásommal. Lelkem fog benneteket egyesíteni. Nem hallottad, hogy egy országgá lesz a Kelet és a Nyugat? Nem hallottad, hogy meg fogom valósítani az egyetlen dátumot? 12

Ki fogom nyújtani kezemet, és e szavakat vésem egy botra: Nyugati part, Péter háza és mindazok, akik hozzá hûségesek. Majd a másik botra ezt vésem: Keleti part, Pál háza mindazokkal együtt, akik hozzá hûségesek. és amikor a két ház lakói megkérdezik: “Uram mondd meg nekünk, most mi a szándékod?” Így válaszolok nekik: “Megfogom a botot, amelyre Pál és mindazok nevét véstem, akik hûségesek hozzá, hozzáillesztem Péter botjához, amelyen a hozzá hûségesek neve áll, és egyesítem a kettõt. Egy botot csinálok a kettõbõl, és egyként fogom kezemben tartani. Új Nevemmel fogom összekötni õket. Ez lesz a híd Nyugat és Kelet között. Szent Nevem fogja összekötni a hidat, úgy hogy e hídon keresztül fogjátok kicserélni mindazt, amitek van.
A továbbiakban már nem fognak egyedül munkálkodni, hanem együtt, és én fogok felettük uralkodni.

Amit elterveztem, az meg fog történni; és ha az emberek azt mondanák neked, leányom, hogy e jelek nem tõlem valók, mondd nekik: “Ne féljetek! Nem hallottátok, hogy Õ nemcsak a Szentély, hanem a botlás Köve is? Hogy Õ az a Szikla, amely lerombolhatja a két házat, de újból felépítheti egyetlen házzá?” Ezt mondd nekik, leányom! én az Isten, veled vagyok. Még sok szívet fogok elárasztani Lelkemmel. Jöjj! Szeretlek! Fogadd békémet!


1 Arra gondoltam, hogy mivel így nevez, a görögkeletiek továbbra is ellenem fognak fordulni, mert a Szentséges Szív római katolikus megszólítás.
2 Görögkeleti módon.
3 Õ mindig ugyanaz a Krisztus.
4 Krisztus különbözõ nevei, mint Pantokrátor, Isteni Szív, Ichtüsz, Alfa és Omega, Emmanuel stb.
5 Nemcsak kiûzték Krisztust saját házából egy kifejezés miatt, hanem nyugaton egyesek kezdik eltörölni az örök áldozatot is.
6 A görögkeletiek sok ökumenikus találkozóról távol maradtak.
7 Ebben a szövegösszefüggésben a “kufár” azokra vonatkozik, akik saját érdeküket Krisztusé elé helyezik.
8 nyugati testvéréhez
9 lásd 1988 június 3-i üzenetet
10 lásd 1988 május 16-i üzenetet
11 lásd 1988 május 16-i üzenetet
12 Megértettem, hogy Krisztus valamennyi egységüzenetére utalt, amelyekben felszólított bennünket, hogy egyezzünk meg egy közös húsvéti dátumban. Úgy tûnik, hogy egyedül ez “nyugtatja” meg Õt, és ez elégíti ki egység iránti szomjúságát. Jézus megígérte, ha mi megegyezünk húsvét közös dátumában, a többit Õ teszi meg.

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű   2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]