2018. május archívum

ADJ HÁLÁT ISTENNEK A CSALÁDODÉRT!

„Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

Ha elfelejtetted, mennyire örülsz annak, hogy van családod, olvasd el ezt: „Végül teljesen elegem lett. A gyerekek hangosak, zavaróak, lehetetlenek voltak. Belefáradtam, torkig voltam velük. A feleségem is belefáradt, neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy egy napra meglépek mindebből; csupán egyetlen napra, ami csak az enyém, amin azt tehetek, amit csak akarok. Elterveztem, hogy mind egy cseppig kiélvezem olyan mohón, ahogy tetszik. Nem akartam senki mással törődni, csak magammal. Eltettem egy pár ezrest, és elmentem. »Igen, megcsináltam!« – mondtam magamnak, ahogy észak felé haladtam az autóúton. Bementem egy bevásárlóközpontba, remekül töltöttem az időt egy könyvesboltban, megvettem egy verseskötetet. Azután bementem egy McDonalds étterembe, két hamburgert rendeltem, és csak az enyém volt a nagy adag sült krumpli és a nagy adag kóla. Mindent megtettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna; anélkül, hogy valakinek meg kellett volna törölni a száját, orrát vagy hátsóját. Aztán megettem a legeslegnagyobb csoki fagyit, amit csak találtam. »Szabad vagyok! Kijutottam a városból!« – ujjongtam. És bementem egy moziba. Megnéztem egy filmet úgy, hogy nem kellett hozzá pattogatott kukoricát vennem, nem ült senki az ölemben, és senkit nem kellett kísérnem a mosdóba. Szabad ember voltam. Ki is használtam – és nyomorultul éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam a feleségem mellé az ágyba, ő ezt suttogta: »Hiányoztál.« »Ti is nekem« – feleltem. És soha többé nem szöktem meg otthonról!”

ISTENNEK DOLGOZNI – AZ Ő MÓDSZERÉVEL

 

„…akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett…” (Efezus 2:10)
Istennek már terve volt az életeddel, mielőtt megszülettél volna. Sőt, éppen ezért akarta, hogy világra jöjj. Nem az volt a célja, hogy valamilyen elfoglaltságot adjon. Azt szeretné látni, hogy azt a munkát végezd, amit ő „előre elkészített” (Efezus 2:10). Valamilyen nemes ügyhöz csatlakozni és azért dolgozni ajánlatos, de ne próbálj egy kockát egy kerek lyukba beerőltetni, időt és energiát pazarolva valami másra ahelyett, hogy elérnéd Isten pontosan rád szabott célját. Ő azt szeretné, ha céltudatos lennél, nem pedig munkamániás! Tehát: 1) Kérd, hogy mutassa meg akaratát! „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13) Isten pint olyan vágyakat teremtett beléd, amelyek abba az irányba terelnek, hogy véghezvidd az általa kitűzött célt. Nem a véletlen szerencse vagy a nagy lelki elkötelezettség, hanem Isten áll a kormánykeréknél, ő irányítja hajódat! 2) Számíts rá, hogy többet kell tenned, mint amire képes vagy. Ha te magad irányítod cselekvésedet, azzal egyben le is korlátozod magad. Amit Isten irányít, azt semmi sem korlátozza! Isten soha nem arra hív minket, amire képesek vagyunk – arra hív, amire Ő képes! „Aki pedig mindent megtehet sokkal bölcsebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Figyelj rá, tedd meg, amire késztet, és minden lehetségessé válik. 3) Amikor a munka túl sokat követel, meríts Isten erejéből! Pál azt mondja: „… fáradozom… küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29). Mennyi isteni erőre van szükséged a feladatod elvégzésére? Mindre – és mind hozzáférhető számodra!

 

Nyolc alapelv, amely szerint élhetsz

 

„Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” (Példabeszédek 3:21-22 NLT)

Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, sokkal többet érnek el, mint azok, akik ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, de nem tűznek ki célokat. Ezt szem előtt tartva építsd bele ezt a nyolc alapelvet az életedbe! 1) Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg” (Példabeszédek 19:21 NIV). 2) Vesd papírra a gondolataid! Ha leírod egy papírra a céljaidat, ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. „Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni. 3) Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz. 4) Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt mindig tartsd szem előtt; ez meghatározza előtted az útvonalat. 5) Alakítsd a listádat tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később. Egy jól összeállított terv mindig jobb, mint megpróbálni észben tartani a dolgokat. 6) Cselekedj haladéktalanul! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított. 7) Minden nap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe! Például olvasd végig a Bibliád valamilyen rendszer szerint, hívj fel egy meghatározott számú ügyfelet, szakíts időt a mozgásra! 8) Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).

 

Só és világosság

 

„Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:13-14)
Krisztus bírálói igazat állítottak, amikor ezt mondták: „Fellázítja a népet…” (Lukács 23:5). Az apostolok bírálói is igazat mondtak azzal, hogy: „Ezek… az egész világot felforgatták…” (ApCsel 17:6). Jézus és tanítványai inkább „Rajta, csináljuk már valamit!” típusú emberek voltak, mint „Ne zavarjuk fel az állóvizet!” típusúak. Te melyik fajta vagy? Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:13-16).
A só célja az ízesítés, nem pedig a sótartóban való üldögélés. A lámpás célja, hogy világítson, nem csupán az, hogy lakberendezési tárgy legyen. Ha félénk vagy, ha nem tudod jól kifejezni magad, vagy ha nem ismered elég jól a Szentírást ahhoz, hogy másoknak beszélni tudj róla, az nem elfogadható mentség. Vannak emberek, akiknek az életében te vagy az egyetlen keresztyén ember, akivel valaha is találkoznak, ezért sok múlik rajtad. Jim Elliot misszionárius, aki mártírhalált halt, ezt mondta: „Isten az ő szolgáit tűz lángjaivá teszi. Gyúlékony vagyok? Uram, ments meg, nehogy más, jelentéktelen dolgok miatt éghetetlen legyek! Itass át Lelked olajával, hogy lángolhassak! Hadd legyek én a te tüzelőanyagod, az Isten lángja!” Legyen ma ez a te imád is!

A bölcs nem az, aki soha nem szenvedett, hanem aki átélte és legyőzte a kétségbeesést!

Indiai tanítás

A gyermekek számára a legtökéletesebb szociális háló, ha szüleik becsülik egymást.

Jan Blaustone

A hitetlenség bűne a remény hiánya; maga a reménytelenség. Azt szoktuk mondani, hogy a bűn gyökere abban áll, hogy az ember olyan akar lenni, mint az Isten. Ez csak a bűn gyökerének egyik oldala, mert amikor az „Istenné válás” nem sikerül, akkor elveszti reményét és kétségbeesik. Íme a bűn gyökerének második oldala, mert sokszor nem annyira a bűn dönt minket romlásba, mint inkább a reménytelenség.
Az isteni ígéretekben remélő ember áll hozzá normálisan, józanul, realistán a valósághoz. A krisztusi remény nélkül ez az élet őrült zuhanás a semmibe. A teljesen reményvesztett lélek olyan, mint a pók hálójába került légy, amelyet a pók már méreggel elbódított. A látszólagos nyugalom csak készülődés a légy felfalására.

Minden bűnben van valami súlyosabban mérgező anyag, mint maga a konkrét bűn. Ez nem más, mint a természetfeletti remény elhagyása.

 

„A századosnak ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.” (Mt 8,13)

Jézus a római százados hitére hagyja a szolga helyzetét. De mit hisz a százados? Azt, hogy a szolgája meggyógyul? Azt, hogy Jézusnak csodatévő, mágikus ereje van? A százados hite Jézus szavának ellenállhatatlan, teremtő erejére irányul: amit ő mond, az megtörténik! „…csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Teljesen Jézusra, az ő akaratára, az ő szavára hagyja magát és a szolgáját. Ez a hit csodája és ereje. Ezért van élet, ezért van gyógyulás. Ebből a hitből van nekünk is életünk és a bűn betegségéből gyógyulásunk. (Isó Zoltán)

„Amikor eljött a pünkösd napja, és a tanítványok együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.” (ApCsel 2,1–2.4)

Eljött-e már számodra is a „pünkösd napja”? Nincs ennél nagyobb ajándék: Isten bennünk. „…minden vágyad az Isten szava benned…”– írta Babits. A mennyei tűz égessen ki minden szemetet, bűnt életedből, és hevítsen fel a mennyei szeretet hőfokára! (Szeverényi János)

Csak, ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni. (Joseph Campbell)

Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha mi is szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: Szeress!
Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat. Isten tudja ezt, és ezért elénk jön, nem mint szigorú bíró, hanem mint egy jó apa vagy anya; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.
Isten nem botránkozik meg miattunk, nem ítél el, nincs benne félelem a rossz sötétjétől, és nem jön indulatba bűneink miatt. Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.

Rácz Piusz OFM

„Krisztus mondja:„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”” (Jn 10,27–28)

A Szentháromság második személye, Jézus a pásztor és juhai metaforában úgy mutatkozik be, mint aki szüntelenül törődik az övéivel. Ismer név szerint, és örök életet ajándékoz nekünk. Kezében biztonságban vagyunk jó és rossz napokban egyaránt. Mindez örömmel és jó reménységgel tölthet el minket. Egy régi ének sorával mondhatjuk: „Hű Jézusom kezébe teszem kezem le én.” Ha figyelünk hangjára, akkor senki és semmi sem szakíthat el minket tőle. Ilyen Megváltónk van, aki ennyire szeret minket. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Láttatok ragyogóbb napsugarat annál, mely a záporeső után áll elő? Ilyen ragyogó a lélek öröme a bűnbánat könnyzápora után. (Spurgeon)

Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.

Winston Churchill

Nincs olyan fájdalom, gond, mit meg nem oldhat,
Nincs olyan nagy hegy, mit Ő meg nem mozdíthat,
Nincs oly sötét nagy vihar, mit le nem csendesít,
Nincs olyan nagy bánatod, amin Ő nem segít.

Mert e világnak terheit mind vállain hordta.
Tudom testvérem, hogy Téged is hordoz majd.
Jézus hordoz majd…

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! A nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.
(Antoine de Saint-Exupery)

Szentlélek nélkül olvasni a Bibliát annyi, mint valaki napsütés nélkül akarná használni a napórát. (Stewart)

Vedd számba egyetlen napodat! Hányszor és miben kerested az Urat, hányszor és miben igazodtál hozzá, hányszor és miben adtál hálát neki?

A bűntudat és a maximalizmus lerombolja a bizalmadat


“Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt.” (1Ján 3:21)
Bizonyára észrevetted, hogy a bizalmad hullámzó. Olyan, mint az apály-dagály jelenség. Nagy változások történnek benne egyik napról a másikra – egyik nap fent, másik nap lent vagy. Mi okozza ezt?
Részben abból fakad ez, ami benned zajlik. A Biblia tanítja, “ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1Ján 3:21). Amikor szembesülünk az élet fájdalmaival, szokásaival és csalódásaival, fontos, hogy lépjünk ki az önvád alól, és lépjünk be abba a hitből fakadó bizalomba, hogy Isten megbocsát nekünk.
Mi okozza az önvádat?
Megoldatlan bűntudat. Dávid király írta, „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.“ (Zsoltárok 32:3). (angolból fordítva: “Volt idő, amikor nem akartam beismerni, milyen bűnös vagyok. De az őszintétlenségem nyomorulttá tett, és napjaim megteltek csalódottsággal.”)
Ez egy feliratra emlékeztet engem, amit az egyik nap láttam: “A tiszta motor több erőt termel.” Ez az emberekre is igaz. Sir Arthur Conan Doyle, aki a Sherlock Holmes novellákat írta, egyszer megtréfált 12 kiváló angol úriembert. Küldött mindannyiuknak egy névtelen levelet a következő üzenettel: “Minden kiderült. Menekülj, amint lehet!” 24 órán belül ezek közül a férfiak közül 8 elhagyta az országot! A bűntudat lerombolja a bizalmadat.
Irreális elvárások. Ez maximalizmusként is ismert – az érzés, hogy hibátlannak, tökéletesnek kell lennem; mindenkinek meg kell felelnem; mindig többet kell tennem; nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek.
Ha maximalista vagy, a kedvenc kifejezésed a “Nekem kellene…, Nekem muszáj…, Nekem illene…, Nekem kell…”. Mindig többet akarsz tenni.
Ha átlagember vagy, 3 dolog szerepel a “napi tennivalók” listádon, és abból egyet elintézel, egyet félbehagysz, és a harmadikról egyszerűen elfeledkezel. Hazamész, ledőlsz este, és jól érzed magad.
Ha maximalista vagy, 29 dolog szerepel a “napi tennivalók” listádon. Ezek közül 28-at elvégzel, majd hazamész, és egy csődtömegnek érzed magad! A Biblia ezt mondja: “Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen.” (Zsolt 119:96) (angolból fordítva: “Még a tökéletességnek is megvannak a korlátai, de Isten parancsainak nincsenek korlátai.”)
Mind a bűntudat, mind a maximalizmus bizalomhiányt okoz az életünkben. Holnap jobban megnézzük, hogyan cserélhetjük fel a vádat bizalommal.
Beszéljünk róla
* Mi az a dolog, amit ma meg kellene vallanod Istennek, majd el kellene engedned?
* Ha maximalista vagy, hogyan befolyásolja ez a bizalmadat?

 

Az öröm a te választásod!

Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. ( Filippi 1:18-19, NLT fordítás)

Amikor minden szétesni látszik körülötted, ne próbáld meg te magad megoldani a dolgokat. Egyszerűen hagyd Istent, hogy Ő rakja helyre az életed darabkáit.
Ha problémával nézel szembe, két választásod van: elkezdhetsz hálát adni vagy aggódni – csak ez a két lehetőség van. És itt léphet be az életünkbe a hit.
Pál azt mondja a Filippi 1:18-19-ben: Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. (NLT ford.)
Ebben az igeversben Pál elmondja, hogy több forrásból lehet erőt meríteni ahhoz, hogy a nehéz időkben is boldogok és optimisták tudjunk maradni.
Először is, Isten szemszögéből kell nézned a problémáidat. Pál ezt mondja: ,,Mert tudom…”. Az visz előre, amit tudsz. Pál tudta, hogy Isten a küzdelmei közepette is munkálkodik, és mindvégig Isten látószögéből látta, ami történik körülötte.
Másodszor, Pálért sok ember imádkozott, ami hozzájárult ahhoz, hogy ki tudott tartani. Aztán azt mondja, ,,Jézus Krisztus Szelleme segít nekem”, vagyis a Szent Szellem szintén előre vitte Pált. Végül azt mondja, ,,ez vezet a megszabadulásomhoz”, ami azt mutatja, hogy Pálnak volt hite, hogy Isten teljesen megoldja a problémáját.
Azért, mert Isten szemszögéből látta a dolgokat, mert imádkoztak érte, mert a Szent Szellem segítette őt és mert volt hite, Pál úgy döntött, hogy örülni fog.
A öröm a te választásod!
Beszéljétek meg:
  • Hogy néz ki Isten imádása a harcok közepette?
  • Kire tudsz támaszkodni, hogy imádkozik érted? Kikre tudsz számítani, akik őszintén és hűségesen imádkoznak a lelki-szellemi növekedésedért?
  • Gondolj arra a problémára, ami most van az életedben. Hogyan láttad meg eddig, hogy Isten munkálkodik a fájdalmaid közepette is? Mit gondolsz, mit fog Isten elvégezni benned és rajtad keresztül azáltal, hogy most át kell menned ezen a nehézségen?

 

 

Ha keresztény vagy, pásztor is vagy


„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezusi levél 2,10)

Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha valamit adnál „cserébe”.

A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk.” (Efézus 2,10.) Ezek a „jó cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel: „kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)

Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen „pásztorolsz”.

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.

Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

 

Isten Igéje Jó és Igaz


“Isten nem hazudhat.” (Zsidók 6:18b)

britannica.jpg

Megbízhatsz a Bibliában, mert dogmatikailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert teológiailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert pontos, ami az erkölcsöt és etikát illeti.

De azért is megbízhatsz a Bibliában, mert történelmileg pontos.

Miért fontos ez?

A Biblia azt mondja a nekünk a Zsidók 6:18-ban: “Isten nem hazudhat.” Az univerzum csak azért működik, mert Isten igaz, minden időben.

Ha a Bibliában egyetlen hazugság is lenne, akkor nem Istentől származna. Azért, mert Isten nem tud hazudni. A Zsoltárok 33:!-ben ezt olvassuk: “…az Örökkévaló szava igaz…”. Ez azt jelenti, hogy a Biblia igaz a megváltással kapcsolatban és a történelemmel kapcsolatban.

Honnan tudjuk, hogy a Biblia történelmileg pontos? Ugyanonnan, ahonnan más történelmi dolgokról is megítéljük, hogy igaz, vagy nem.

* A Biblia “első kézből” származik. Egy történész megnézné, hogy az adott történelmi tényt olyan valaki írta-e le, aki látta, vagy másodkézből származik, vagy legenda, amit évszázadokkal később írtak le. A Bibliát elsődleges szemtanúk írták. Mózes látta, amikor a Vörös tenger kettévált. Józsué ott volt, amikor Jerikó falai leomlottak. Jézus tanítványai ott ültek a felső szobában, és látták, amikor a feltámadt Jézus megjelent.
* A Bibliát kiemelkedő gondossággal jegyezték le. Amikor az Ószövetség másolói – az írnokok – a tekercseket másolták, úgy dolgoztak, mint egy fénymásológép! Hosszú listájuk volt a másolás szabályairól, hogy biztosak legyenek benne, hogy pontosan másolták le a szöveget. Bizonyos számú oszlop volt az Ószövetségben, és mindegyiknek pontosan ugyanott kellett lennie. Még az oszlopok hosszának is ugyanakkorának kellett lennie. Tudták, hogy hány betű van minden egyes könyvben. Például, tudták, hogy 1653 “mint” szó van a könyvben. Ha 1654 volt, eldobták a tekercset és újrakezdték.
* Az archeológia is bebizonyította, hogy a Biblia igaz. Az archeológusok ásatásokat végeztek azokon a helyeken, amelyeket a Biblia említ. Például megtalálták Siloám tavát, ahol a vak ember meggyógyult, és megtalálták Heródes templomának egy részét. A Hettita Birodalom egy nagyszerű példa arra, hogy a régészet hogyan bizonyította be, hogy a Biblia igaz. Generációkon keresztül nem volt feljegyzés, hogy a Hettita birodalom valaha is létezett. A korai 1900as években egy régész talált 10.000 agyagcserepet a Hettita fővárosban. Mostmár mindenki tudja, hogy a Hettiták valamikor léteztek.

Beszéljetek róla

* Miért fontos az, hogy a Biblia dogmatikailag, morálisan és a történettudomány szempontjából is helyes legyen?
* Mit mondanál annak, aki azt mondja, Isten Szava történelmileg nem pontos?

 

Tanítsd gyermekeidnek Isten Igéjét!

 

“Én nekik adtam igédet…” (János 17:14)

Mi Isten Igéjére építjük az életünket és a gyermekeinknek is meg kellene tanítanunk, hogy ugyanezt tegyék. Isten Igéje az igazság. Jézus azt mondta: “… megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket.” (János 8:32)

Azt szeretném, hogy a gyerekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a bűntudat megkötözze őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket. Nem szeretném, hogy gyerekeimet megrontsa a harag, a neheztelés. Nem akarom, hogy mások elvárásainak a nyomása alatt éljenek.

Meg kell tanítanunk gyerekeinknek azt, hogy amikor az életünket Isten Igéjére építjük, akkor valódi szabadságban vagyunk. Az az élet, ami Isten Igéjére épült tele van boldogsággal, örömmel, szenvedéllyel és céllal. Sok fejfájástól, szívfájdalomtól és szívtöréstől óvod meg gyermekeidet, ha megtanítod őket bízni Isten Igéjében, mint életük egyetlen tekintélyében.

Isten azt várja tőled, hogy Igéjének a legfőbb tanítója légy. Ez azt jelenti, hogy ismerned kell Isten Igéjét. Mint sok más embernek, neked is szükséged lehet arra, hogy Bibliatanulmányozó csoport látogatásával behozd a lemaradásodat. Azután, tanítsd meg gyermekeidet, hogy tanulmányozzák a Bibliát egyedül.

Jézus azt mondta: “mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. (János 17:8)

Biztonságért…


A mai nap imádsága:
Uram! Elrejtettséget adj nekem, Tebenned! Ámen

Az ÚR szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
Ruth 2,12

Aki ma sikeres akar lenni, az biztonságot ígér. Adódik ez bizonyára abból, hogy az emberek nagy bizonytalanságban élnek. Anyagi egzisztenciális is sújt sajnos sokakat, de a lelki bizonytalanság sokkal elszomorítóbb. Az az ember, aki magányos és bizonytalan, annak élete nem szomorú, hanem maga a szomorúság… Akinek lélekben bizonytalan, azt kihasználják az élet minden területén. Nemcsak Jézus vagy különösen Mohamed próféta követelte az özvegyek és árvák össztársadalmi védelmét (Mohamed a maga életén tapasztalta mit jelent az árvaság), de igazából akkor erős egy ország, ha abban a kicsit, az elesettet nem kihasználják, eltiporják, hanem hordozzák.

A biztonság nem kőkerítésekben, mindenféle csúcstechnológiás térfigyelő-rendszerekben, világűrből árgus szemekkel ránkfigyelő műholdakban, de nem is atombiztos betonfalakban rejtőzik. A biztonság a szívben lakozik. Aki tudja, hogy életének Ura kicsoda, az nem aggodalmaskodik. Sem azon, hogy “mit egyen, se azon, hogy mit igyon”, hiszen tudja, hogy amire szüksége van, azt megadja neki Gondviselő Mennyei Atyja. Érdekes módon az Úrban bizakodók közösséget alkotnak, míg azok, akik a biztonságot az anyagiaktól remélik, magányosságukkal, sőt, gyakran pánikszindrómájukkal is küszködnek. Érdekes az is, hogy akik sok gyermeket vállalnak, s Istenfélelemben nevelik őket, azok valódi szociális biztonságot nyernek, míg azok, akik abban reménykednek, hogy összekuporgatott pénzecskéjükkel majd nívós szolgáltatást vásárolnak – sokszor pórul járnak. (Nem azt kapják, amire vágyakoztak.) S mit ér a nívós szolgáltatás, ha az ember nem hivatással teszi azt? Hivatás-válságról beszélnek már régóta, de nemcsak a rendőrség, az egészségügy, sőt nem is csak édes hazánk, de az egész világ válságban van, s “mindennek oka a Mammon (a pénz) szeretete/imádata…

Gyerekkoromban megcsodáltam baromfiudvarunkban, ahogyan a kotlós szárnyai alá bújnak a kiscsibék. Irígykedve néztem az anyjuk tollai közé fúródó pihés csöpp életkéket, lélekben magam is köztük voltam… El-elbóbiskolásuk egyértelműen jelezte: a szárnyak alatt biztonságban érzik magukat. Aki fejét Isten oltalmazó szárnya alatt hajthatja le, annak édes álmai vannak, s “még álmában is kap eleget”, aki pedig mindezt elveti, az lelkének békétlenségét kapja meg – jutalmul.

 

Hitünk…


A mai nap imádsága:
Uram! Segíts, hogy hinni tudjak! Ámen.

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
1 Kor 15,19

Ahány ember – annyiféle vallásosság. Az egyik mindent igyekszik a józan eszével magyarázni, a másik az folyton-folyvást az élményt keresi, vannak akik számára a fundamentalista-dogmatikus kijelentések adják a biztonságot, megint másokat a bibliai mondatok örök, őszinte, emberi érzéseket magába záró zárványainak csodálata tölt el új erővel. Kinek van igaza? Az egyes embernek – aligha…

Életünk elképzelhetetlen a reménykedés nélkül. Édestestvérével, a hittel együtt vagyunk képesek szeretni, túlélni a veszteséget, a fájdalmat. Nélkülük a holnap és holnapután elszürkülne, az élet szép lassan ellaposodna, s földi létünk vége irtózatos csapásként közelítene felénk. Vannak, akik így élik meg életük végét. Nyüszítenek… Önmagukban és egzisztenciálisan kifelé is: Eszelős sietséggel kívánják még behabzsolni a világból mindazt, amit eladdig nem sikerült birtokba venni. Életünk materiális része ilyen szempontból lyukas zsák, megtelni sohasem fog. Ezért tartja Pál legnyomorultabbaknak mindazokat, akik csak ebben az életben reménykednek.

Mitől ennyire fontos az “odaát”? Talán a középkori ember túlvilágra-fókuszált gondolkodása mégis helytálló volt? Fontosabb nekünk az örök élet bizonyossága, mint az evilági élet biztonsága? Úgy tűnik – bármennyire is tiltakozik az eszünk, – hogy igen! Lelkünk mélyén ott mocorog-fészkelődik a belénkplántált isteni rész, ami újra és újra felébreszti a lelkiismeretünket: Megtettem-e, amire elhívattam? Megtaláltam-e, amit mindig is kerestem? Bementem-e a lehetőségek nyitott kapuin vagy az ismeretlen utáni kíváncsiságtól hajtva többnyire a zárt ajtókon dörömböltem?

Békességet, bizonyosságot csak az Isten adhat – mindenkinek az életében külön-külön, ráadásul téridős létünkben jól elszórva… Ezek a lélekvezető sóhajos gondolat-morzsák, melyeket életünk végéig gyűjtögetünk, “jóllakottá” és ezért pöffeszkedővé soha nem tesznek, éppen ellenkezőleg, alázatra nevelnek: Isten megmarad Istennek, hogy az ember morális ember maradhasson.

 

Isten útja.


A mai nap imádsága:
URam! Utaidat ismertesd meg velem, s igéd legyen ösvényem világossága! Ámen
    

Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
1 Kor 12,30-31

Karl Rahner, katolikus teológus beszél az első, s az ún. második naivitásról… Az első a gyermekkori vallásos gondolatok, az egyszerű, tiszta hit világa – s ide vehetjük az ifjúkori romantika szép válaszokat kereső buzgóságát is – a másodikat pedig általában az öregkorban, sok-sok tapasztalás után találjuk meg. A keresztények többsége élete nagyobb részét a két naivitás között éli le, s különösen az első naivitás utáni időszakban nagy a kísértés a hívő ember életében, hogy Isten országában is mindent “begyűjteni” akar, mint az anyagvilágban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy igazán látványos keresztény életet szeretne élni: szavára tömegek térjenek meg, élete minden perce boldog legyen – s ehhez hasonlók…

A korinthusi gyülekezet frissen megtértjei is mindent akartak: prófétálni és nyelveken szólni, prédikálni és tanítani. Ez a teremtett világ már csak ilyen: egyszerre mindent nem lehet birtokolni benne. Lehet próbálkozni, lehet hinni a különféle ígéretes metódusoknak, hogy ez “működik”, az igazságot azonban a régiek már megfogalmazták szólásaikban: “Ki sokat markol, keveset fog!” Nos, ez a nép bölcsesség érvényes az Isten országában is: Mindenki mindent nem birtokolhat, mert a nagy Egész csak akkor működik egységes egészként, ha benne a részek különféle, de egyformán fontos feladatokat látnak el! Isten közelébe jutni sokféleképpen lehet, s aki azt gondolja, hogy vannak olyan “kegyelmi ajándékok”, amik gyorsabban, könnyebben, egyszerűbben, kevesebb erőfeszítéssel juttatnak el az Örökkévalóhoz – az téved. Minél nagyobbnak tűnik a kegyelmi ajándék, annál nehezebb azt fogadni, s elhordozni!

Az apostol a legkiválóbb utat mutatja: ez pedig a szeretet útja. (Mai alapigénk utáni mondatok már a híres “Szeretet himnuszából” valók!) A szeretetet nem magyarázni kell, hanem élni. Nem megtanítani kell, a szeretés tudományát, hanem szeretni kell azt, akit a szeretet útjára akarunk terelgetni. Itt jön elő a család, s elsősorban a szülők feladata! Az, hogy a gyermekből milyen ember lesz, az bizony nagymértékben függ attól, hogyan látják el Istentől rendelt feladatukat az édesapák, s az édesanyák. Az apának nem családi papnak, hanem édesapának, az anyának nem prófétanőnek kell lennie, hanem családanyának. A gyermekeket nem ránevelni kell az Istenhitre, hanem úgy kell velük együtt élni, hogy ez legyen a család minden tagja számára az élet normalitása. Ahol a vallásos élet feszültség forrása, ahol a hit nem békességet munkálja, hanem békétlenséget szít, ott nem az Isten Szentlelke irányít, hanem valami nagyon is emberi akarás érvényesül. Márpedig, ami emberi az elmúlik… az Isten szeretete viszont soha el nem múlik.

 


Útaink…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy az egyedüllét ne rémítsen, a fáradtság ne keserítsen el, s életem ösvényén a találkozások mindig építsenek engem is és azokat is, akikkel gondviselő akaratodból találkozhatom! Ámen

Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
Zsolt 25,10

Azok számára, akik betonon tanultak meg járni, cipőben – nem pedig mezítláb füvön – az ösvény szó némi magyarázatra szorul: ez ugyanis nem járda, nem épített út, hanem gyalogút; járás, amit az azon közlekedők jól ismernek. Az ösvény erdők szélén, mezőn át kacskaringózó “csapás”, amiről az idegenek vajmi keveset tudnak, de az ott élők, a naponta arra járók ismerik emelkedőit, s lejtőit, rejtett zugait, ahol jól esik egy nagyobb napmelegítette kövön megpihenni, vagy egy kidőlt farönkön leülve gyönyörködni néhány percig a természet aznapi apró csodáiban, míg a láb újra erőre kap. A legnagyobb haszna az ösvénynek mégis az, hogy a “helyiek” jól tudják hová vezet…

Az ösvény nem a tömegek útja, nem gyorsforgalmi út vagy autósztráda, ahol a sebesség, a gyors célba-jutás a legfőbb érték. Az ösvény “lényege”, hogy az az én utam, az nekem kanyarog, melynek szélén a fű nekem zöld, s ismerem a köveit, s virágait, s a fákat, de a leglényegesebb, hogy ezen az úton “itthon is vagyok”, hiszen itt a fák is ismernek engem. Az ösvény az én sorsom, nem mások sorsa, hanem a sajátom. Egyedi, megismételhetetlen, Istentől “rám szabott”. Tiltakozni ellene értelmetlen – ha feladom, önazonosságomat sértem vele -, ha hűséggel járok rajta, a kiteljesedésemet munkálom.

“Két pont között legrövidebb út az egyenes.” – tartja a szólás, de az Isten útjai, ha kacskaringósak is, mégis hamarabb célba juttatják a vándort. Ha nem így lenne, akkor nem lenne mindenható a Mindenható, s a kegyelemnek sem lenne sok értelme. Aki már járt erdei utakon, az jól tudja, hogy a célállomáshoz eljuthatunk a völgyön keresztül vagy éppen a hegyen át, de az ösvény kanyaroghat éppen a hegyoldalon is. Mindegy tehát, hogy lent vagy fent járok – a célt nem véthetem el, kitaposott út mindkettő.

Nemcsak az ösvények fonódnak egybe, de minden út beletorkollik egy másik útba is. Az Isten Gondviselése azt is jelenti, hogy az utak találkozása nem feltétlenül “vagy-vagy”-ot jelent! Isten éppen azért Isten, mert egyszerre több azonos lehetőség közül is választhatunk, hiszen “bárhol járunk, utunkon megőriz minket” – ahogyan azt Jákóbbal is tette ígérete szerint. Ami fontos, hogy sose feledjük: Isten közlekedési szabályokat (parancsolatokat) adott, hogy mindenki célba érjen! Az isteni jó rend érdekében, az útibalesetek kivédése céljából, az útitársak betartják a RENDET, hiszen nemcsak egymásnak, de az Istennek is szövetségesei…

 

Vezetés…


A mai nap imádsága:
Istenem! Rád hagyatkozom, Veled vagyok! Add, hogy ne felejtsem el tanításaidat, s aszerint is éljek! Ámen

Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.
Zsolt 37,23-24

Időnként jól teszi az ember, ha a Bibliát is kézbeveszi! Reggeli igénket az Útmutatónk így hozza: “Az ÚR irányítja az emberek lépteit.” Az eredeti szöveg azonban világosan megmondja, csak azoknak a lépteit vezeti az ÚR, akiknek útjai kedvesek az Isten számára. Nem mindegy! Az ÚR ugyanis nem vezet szakadékba, de rossz útra sem. Ha nem olvassuk figyelmesen a Bibliát, akkor még arra a hibás következtetésre is eljuthatunk, hogy a bűnre maga az Isten csábít, s Ő maga az, aki kísért.

Megtapasztalt igazságunk, hogy a hívő ember Teremtője által ‘vezetett’… Ahogyan egy jó apa kézenfogva vezeti gyermekét, ugyanúgy Isten is velünk együtt jár, s vezet. Ez a mindennapokban úgy ‘történik’, hogy egyszer Isten fogja a mi kezünket – s Ő akkor se enged el, ha mi nagyon akarnánk -, máskor pedig mi fogjuk az Ő ujját, ahogyan kisgyermekeink kapaszkodtak picinyke kezükkel ujjainkba, amikor sétáltunk velük. Régi felismerés, hogy a baj mindig akkor történik, ha a kicsiny gyermek elengedi szülei kezét… Bizony a tragédiák (visszafordíthatatlan események) az életünkben is többnyire akkor következnek be, amikor elengedjük Isten kezét.

Mint minden ember, úgy a hívő is, időnként elesik. Testileg vagy lelkileg botlunk meg, teljesen mindegy, mindkettő nagyon tud fájni. Amikor megütjük magunkat, talán még néhány átgondolatlan perlekedő mondat is elhagyja ajkunkat, de a botlás/bukás első pillanatai után azonnal átvillan rajtunk: Isten segítő keze itt van mellettem, csak bele kell kapaszkodnom! Ez a mi életvezetési tudásunk, melyet alkalmazva komoly ‘lépéselőnnyel’ bírunk a többiekkel szemben, akik hamis büszkeségük okán nem hagyatkoznak a Gondviselésre.

A hívő ember sem nem okosabb, sem nem ügyesebb, mint a nemhívő, sőt Isten a jókat és gonoszakat is egyaránt szereti. A hívő embernek is ugyanígy egy élete van itt a földön, mint a nemhívőnek, s ugyanígy boldogan akarja azt leélni, mint a nemhívő embertársa. Miért van mégis úgy, hogy a hívő emberek tovább érnek életútjukon, s messzebbre jutnak el a világ s önmaguk megismerésében, mint nemhívő társaik? Az ok egyszerű: Isten benne van a világban. Nem lehet Őt ‘kipöckölni’ belőle… Ha valaki azt gondolja, hogy Istent ki lehet iktatni a világból, az még nem értette meg az Isten szó fogalmát… A gondolatainkból elég jó hatásfokkal száműzni lehet az Örökkévalót, de az Életből sosem, hiszen az élet csodáiban az Isten ereje csillog.

Ő fogja a kezünket akkor is, amikor erőnk már nincs, hogy belékapaszkodjunk. Ő fogja szorosan akkor is, amikor át kell mennünk ebből a múlandó világból Őhozzá. Az, hogy ez mikor történik csak itt és most fontos, az örökkévalóság szempontjából ez teljesen értékelhetetlen… Persze nemcsak ezt nem értjük, sokminden mást sem. Isten azonban velünk járva életutunkon a legfontosabbakat megtanítja nekünk: például azt, hogy a másik (szabad) kezünket nyújtsuk ki embertársunk felé…

 

2018. május 31. ÉN, AZ ÚR KORONÁZTAM MEG ÉDESANYÁMAT A MENNYORSZÁG KIRÁLYNÕJÉT

ÉN, AZ ÚR KORONÁZTAM MEG ÉDESANYÁMAT A MENNYORSZÁG KIRÁLYNÕJÉT

1988. február 10.

Vassula, hallgass rám és írj!

Igen, Uram.

Én vagyok az Ige, az Alfa és az Omega, én vagyok az életadó Ital, a Szeretet Forrása és tõlem származik mindaz, ami létezik. Testet öltöttem és leszálltam a Földre, hogy megváltsalak benneteket. Leányom, Egyházamban olyan sok félreértés támadt kereszten elhangzott szavaim nyomán, amelyeket Jánosnak és Édesanyámnak mondtam! Hadd emlékeztesselek benneteket másra is, mindenekelõtt arra, hogy miként koronáztam meg én, az Úr, Édesanyámat, a Mennyország Királynõjét.

Uram!

Igen, Vassula?

Eljöttél és úgy mutatkoztál be, mint Isten. Azután kétszer nevezted õt Anyádnak. Ezzel kijelentetted, hogy Szûz Mária a Te Édesanyád, tehát megerõsítetted, hogy õ “Istenanya”. Te mondtad Uram! Ezt a méltóságot a protestánsok nem fogadják el.

Mennyire örülök leányom, nem tanítottalak hiába, elégedett vagyok, hogy megértetted mûveimet. Igyekezz folytatni a tanulást! Imádkozz ezért a tudásért. Megadom neked a felfogóképességet, ha kéred, Vassula. Figyelj rám ismét, azt akarom, hogy Szavaim váljanak ismertté! Én, az Isten, Anyám méhében növekedtem. Õ táplálta Isteneteket, teremtés! Belõle táplálkoztam. Én, az Ige szeretem és tisztelem õt ! Vassula, még egészen az elején elmondtam neked keresztre feszítésem történetét. Emlékezz vissza arra, amikor azt mondtam: “Tekintetem Anyámra esett. Ránéztem, és megszólalt a Szívünk1: Neked adom szeretett gyermekeimet, hogy legyenek a Te gyermekeid is, légy Te az Édesanyjuk!”

Igen, Uram, de testvéreink, a protestánsok azt mondják, hogy amit Te a kereszten mondtál, azt szó szerint kell érteni, és Jánosnak mondtad. Édesanyádat, mivel “özvegy” volt, és Te nem voltál mellette, János gondozására kellett bíznod. Azt is mondják, hogy Szûz Mária nem “Isten Anyja”.

Pedig Vassulám, az Írás sohasem hazudik. A Szentírás ezt írja: “Uram Anyja”. Erzsébet mondta ezeket a szavakat, amikor eltöltötte a Szentlélek. Írd: “Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet az, hogy Uram Anyja jön hozzám?” Azok a szavak, amelyeket keresztemen mondtam, olyan mélyek, hogy közületek sokan talán nem is értik.2 Tiszteljétek Édesanyámat, aki a ti Szent Édesanyátok is. Pihenj meg Szívemben most! Szerezz örömet nekem azzal, hogy megemlékezel jelenlétemrõl. Tisztelj engem Vassulám!

Igen, Uram.


1 Hallgatag megértés, belsõ egyetértés Jézus és a Szûzanya között.
2 Jézus itt más szavaira is utal, olyanokra mint: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

DÖNTÉSEK

 

„Utaidon, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts engem!” (Zsoltárok 25:4)
Még az egyszerű döntések is lehetnek idegfeszítőek. Láttad már, milyen nehezen tud dönteni egy kisgyerek arról, hogy csokoládé vagy eperfagylaltot kérjen? És minél nagyobb a döntés, például kivel házasodj össze, milyen pályát válassz, vegyél-e házat, vagy alávesd-e magad egy kockázatos műtétnek stb., annál gyötrőbb a küzdelem. A stressz szintet azonban csökkenteni tudod azzal, hogy követed ezeket a bibliai alapelveket: 1) Végezz kutatást, járj utána a dolgoknak! „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják” (Példabeszédek 18:13). Vizsgálj meg mindent egyszerűen, vigyázz, nehogy olyan döntést hozz, amit később megbánnál! Sosem volt könnyebben hozzáférhető a tudás, mint ma; ott van az Internet, tanácsadó könyvek és legfőképpen: Isten Igéje: „Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké” (Zsoltárok 119:98). 2) Beszélj Istennel! „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Ha Istennel tanácskozunk, az segít megelőzni az elhamarkodott döntéseket, tisztázza a fontossági sorrendet, és felkészíti szívünket arra, hogy meghalljuk Isten útmutatását. Vajon fontos Istennek, hogy döntünk? Igen! „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki” (Zsoltárok 37:23) 3) Légy nyitott az ötletekre! Ne ess a régi beállítottságok csapdájába! „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15). Az ismerőshöz való ragaszkodás bénító lehet. Isten talán egy új ösvényen szeretne vezetni, új látásmódot szeretne adni. Tehát vegyél nagy levegőt, keresd az ő bölcsességét, és nyisd meg szíved a fogadására! 4) Kérj tanácsot megbízható barátoktól! Egy régi kelta közmondás szerint: „Nehéz út az, amin egyedül kell járnod.” Kövesd hát Salamon bölcsességét: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15).

 

 

Ki mint vet, úgy arat
„… amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.” (Példabeszédek 12:14)
Egy nő hajtott végig egy vidéki úton a fülledt, meleg időben, amikor elhaladt egy idős férfi mellett, aki a defektes gumiját próbálta kicserélni. Ha egy nő egyedül van, nem lehet elég óvatos – gondolta magában –, de azért remélte, hogy valaki megáll majd segíteni. Amikor senki nem állt meg, visszament. Az idős férfit elgyengülten és verejtékben fürödve találta. „Köszönöm” – suttogta az idős úr – „Imádkoztam, hogy álljon meg valaki.” A nő segítségért telefonált, és megvárta az öregúrral, míg a segítség megérkezett. Az öreg bemutatkozott: Bill Krumweide volt a neve. Beszélt a családjáról, és a hobbijáról, hogy régiségnek számító földművelő eszközöket gyűjt. Felajánlotta, hogy fizet a hölgynek a segítségéért, de „az irgalmas szamaritánus” azt mondta: „elég az a tudat, hogy válasz vagyok egy imára”. Tíz évvel később ugyanez a hölgy aggódott idős édesapja miatt, aki nem tudott többé gondoskodni a családi farmról. Amikor egy önkéntes szervezetet hívott segítségül, négy férfi érkezett komoly felszerelésekkel, és három nap alatt elültették a terményt. Az egyik férfi ismerősnek tűnt, és amikor bemutatkozott, a nő rájött miért. Kiderült, hogy ő az idős férfi fia, ifjabb Bill Krumweide. „Köszönöm, hogy segített apámnak akkor, sok évvel azelőtt” – mondta. „Én tartozom hálával önnek” – válaszolta a nő. „Csodálatos, ahogyan egy kis kedvességet követ egy másik, és összeköti családjainkat a hála kötelékével. És az egész egy idős ember imájával kezdődött.” Ki mint vet, úgy arat: „…aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint” (Példabeszédek 24:12). Nem légüres térben élsz. A Biblia azt mondja: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).

 

 

Te csak hajts, és engedd, hogy Isten rendezzen!

 

„Uram, vezess engem… egyengesd előttem a te útadat!” (Zsoltárok 5:8 Károli)
Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!

 

 

Úgy döntött, hogy téged ment meg!

 

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” (Máté 27:42)

Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?

ÁTMENTEM A VIZSGÁN?

 

– kérdezte egy szakiskolás diák, amikor a szakmai gyakorlati vizsga után az elnök hosszasan méltatta a fiatalok teljesítményét, csak éppen a lényeget nem említette a középsúlyos értelmileg akadályozott tanulók számára.

Mert a legfontosabb mozzanata a megmérettetésnek az eredmény kihirdetése. A hétköznapok sűrűjében sokan elfelejtjük, hogy minden napon vizsgát teszünk. Életvitelünk, beszédünk, cselekedeteink életünk vizsgaelnöke előtt zajlik. Akkor is fontos lenne egy kis vizsgadrukkal, egészséges összpontosítással nekifeszülni az előttünk álló feladatoknak, amikor azok már megszokottá, mindennapivá váltak.

És ha „gyengén felelt meg” értékelést kapunk egy nap végén, esetleg „elégtelent”? „Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” – olvassuk Mikeás könyvében (7,8). Nagyszerű dolog tudni azt, hogy bizonyítványosztó Urunk önmagát adta/adja értünk, hogy a megmérettetés pályáját meg tudjuk futni. Mert egyikünk sem tudna cselekedetei alapján megfelelni Isten mércéjének. Egyedül Krisztus által kaphatunk kiváló bizonyítványt, sőt az igazság koronáját is megadja majd övéinek.

Szász Lídia Dóra / Kisbér

Pál apostol volt, és a mi jelenlegi reménységünk: „Végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz (vizsga) bíró ama napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,8)

 

 

Desszert nélkül

Írta: Ágostonné Szőcs Anna

Pénteken úgy főztem, hogy vasárnapra is bőven maradjon. Bár általában mindent elkészítek egyébként is, de azért rendszerint marad némi utómunkálat: krumpli pucolás, a levestészta befőzése, ez-az. Most azonban már semmi dolgom nem volt a vasárnapi ebéddel. Reggeli csendesség után még három szabad órám volt az istentiszteletig. Nosza, süssünk valamit! Amint levettem a tojást a polcról, megláttam a darált diót is. Diókrémes diótorta lesz! A kedvencünk! Rövid töprengés után a kisebb formába öntöttem a masszát, és az előmelegített sütőbe tettem. Alig telt el néhány perc, és a torta elindult a formából. Nagy cseppekben folyt a forró lemezre, az égett szag pedig azonnal átjárta a lakást, és én kétségbeesetten öntöttem át egy nagy, lapos tepsibe, ahol aztán sikeresen odaégett az egész.

Ha nem értettem volna azonnal, hogy miért történt mindez, akkor este, a nyolcadikosok művelődési házi műsorán mindenképpen világossá vált volna: a büfében, egy nagy tálcáról diótorta nézett szembe velem…


„Szenteld meg a nyugalom napját!” (2Móz 20,8)

 

Helyesen dönteni

 

Írta: Móréh Tamásné Ági
A minap azt a kérdést feszegettük egy baráti társaságban, hogy tudunk-e jó döntéseket hozni. Képesek vagyunk-e erre? Megtérésünkre visszagondolva igaz, hogy az nem a mi döntésünk volt, hiszen Isten minket megelőzve már megkeresett bennünket. Abban is egyetértettünk, hogy megtérésünkig csak a rosszra volt szabad akaratunk.
Jób könyvét olvasva elgondolkodtatott ez az ige (31,1): “Szövetségre léptem (szövetséget kötöttem) a szememmel…”. Megváltottként tehát már van szabad akaratunk a jóra! Ahogy a bibliai ifjú Dániel is eltökélte, hogy nem eszik fogvatartója, a király ételéből – és ezzel helyes döntést hozott. Ezek a bibliai helyek nagyon erős elhatározásról, elköteleződésről írnak.
Persze azt is átéltük már, hogy minden odaszánásunk harmatgyenge, elhatározásaink erőtlenek. Szent életet csak Jézus Krisztussal közösségben, szentségének jelenlétében élhetünk.
“Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Ef 2,10)

 

 

KISZOLGÁLTATOTTAN

 

Hideg, esős tavasz után lépünk át a nyárba. Volt, amikor három napig csak szakadt, és úgy tűnt, abba sem hagyja. Noé történetét idézte ez fel számomra, azt, amikor megnyíltak az Ég és a Föld csatornái. Bár a mi falunk magasan fekszik, mégis, az alsó területeken sokak pincéje beomlott. Két tanítványom (egy testvérpár) nem is tudott iskolába jönni, mert kidőlt a házuk fala. A környék alacsonyabb területein tavak keletkeztek, óriási, összefüggő vízfelületeket láttam. Vajon az idén lesz ott aratás?

A mai, modern embert váratlanul érte a természeti csapás, nincs hozzászokva ilyen mértékű kiszolgáltatottsághoz. Azt hittük, hogy mi, mindent meg tudunk oldani, nincsenek akadályok előttünk. S egyszer csak beszakad az M1-es autópálya burkolata, mi pedig csak csodálkozva nézzük. Elpusztul több ezer hektáron a kukorica, és most éppen nem tehetünk semmit. Nincs ember, aki mindezeket hirtelen vissza tudná fordítani.

Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül. Kaptuk ezt az időjárást, mert Isten jó hozzánk, és minket, a felfuvalkodott szívű, gőgös, 21. századi embereket is szeret annyira, hogy figyelmeztessen: nélküle teljesen kiszolgáltatottak vagyunk.

Mint Nabukodonozort, aki sétált a várfalon, csodálta a birodalmát. Amiként mi is: felfuvalkodottan csodáljuk művünket. A babilóniai király kapott Istentől három figyelmeztetést, és végül elvesztette a királyságát.

Minket, ma élő embereket is megszólított Isten. Megszólított a viharral, az árvizekkel, az elpusztult vetésekkel. És ismét felajánlja a kősziklát, a menedéket, az egyetlen helyet, ahol nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek és semminek: Jézus Krisztust.

Menedékházat a vihar elől.

Tóth Györgyi / Lengyel

Jézus: „Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom kihez hasonló. Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg nem mozdíthatta, mert kősziklára épült.”

(Lk 6,47-49)

 

“Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek megvidámodtak teáltalad, atyámfia.”

Filemon 7

Méltó szenvedély

Legszebb,
emberhez legméltóbb szenvedély:
örömöt szerezni.
Gyógyító kúra ez
betegségben, szomorúságban.
Biztos védelem
az érdektelenség köde,
az önzés fagya ellen.
Boldog, ki ebben égeti magát!
Élete füstje,
mint jóillatú áldozat
száll fel az égre…

 

MENNYEI ATYÁNK!
A TE bizonyságaid szívünk örömei, gyönyörűségei. Még ha elő is fog néha a szomorúság bűneink, tökéletlenségeink miatt, este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm, mert vígasztalásunk lehet Igédben. Kérünk, ajándékozz meg bennünket az örömhír hordozásának és az örömszerzésnek tiszta szenvedélyével is, mások boldogítására, a Te dicsőségedre.
Ámen.

 

 

“Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!”

(Mt 3,2)

Az Istennel való találkozás tehermentesít bennünket. Ő szerzett nekünk üdvösséget a golgotai kereszten, s ebben a menynyei beruházásban Ő az egyedüli tulajdonos: nem kettőnk vegyesvállalkozását alapítottuk meg. Ezért, amikor missziói küldetésemet teljesítem, nem magamnak szerzek követőket, hanem Neki. A túlfűtött vágya annak, hogy másokat megtérítsek, csapdahelyzetet teremt, még akkor is, ha idő-, ima-, szolgálat-befektetésem kamatozni látszik, és egyre növekszik az általam megtérők száma.
Az ébredések a mennyben jegyeztetnek elő. A pünkösdi szellő megelőzte Péter prédikációját, a Szentlélek megjelenése nem az apostol jó szervezőkészségének és szónoki képességeinek tudható be. Péter egymagában félt és néma volt, mint egy használatlan kürt, de amint a Lélek kézbe vette ezt a hangtalan hangszert, és belefújt, háromezer ember tért meg a szavára. Megtörte a hallgatóság minden ellenállását, késszé tette őket az Ige befogadására.

Mindenkit, akinek a megtérésében felhasznált engem Isten, tulajdonképpen Ő szeretett magához. Nincs okom büszke lenni, még a nyilvánvaló, lemérhető eredmények fölött sem pöffeszkedhetem. Inkább csodálkozással és csodálattal állok meg ott, ahol a Lélek szele fúj.
Az Ő országában a megtéréseknek a minősége számít, nem a számuk. Ezért van öröm a mennyben már egyetlen bűnös megtérésén is, de ítélet van azokon, akik megtértek, ám nem az élő Istenhez. A Lélek meghökkentő matematikára tanít. Szerinte egyetlen fülbevalós, technós, narkós fiatal nyom annyit a latban, mint 99 hallelujázó. Az elveszettet megkeresi.
Őneki gazdálkodunk, Övé a termés. Lett légyen az anyagi, pénzbeli vagy lelki/szellemi. Nemcsak a százada vagy a tizede annak, hanem minden. Merthogy Ő vezet a keresethez, a gyarapodáshoz is. Minél inkább maga mellé vesz Isten inasnak és munkatársnak, annál inkább dicsőíthetem Őt, és örülhetek annak, hogy a nevem fel van írva a mennyben (Lk 10,20). Ez elég nekem. Ez a kegyelem.
(R. Szabó István)

 

ÚGY, MINT Ő…

 

Gyakran csodálkozom azon, milyen sok az olyan keresztyén, aki nem tapasztalta még meg a krisztusi szeretetet. Hiába töltöttek éveket Isten szolgálatában, mégis nehezen hiszik el, hogy Isten feltétel nélkül szereti őket. Persze, nehéz elfogadni azt, amit soha nem ismertünk fel.

Vannak, akik azért nem ismerik fel Isten szeretetét, mert nem tapasztalták meg az igazi, mély testvéri szeretetet. Ez bizonytalanságot eredményez, ami meglátszik szolgálatukon is, és nem képesek Isten szeretetét bemutatni másoknak. Mérhetetlen szükségünk lenne arra, hogy minden korlátot, nézeteltérést, sértést és sértődöttséget, pletykát és rossz gondolatot figyelmen kívül hagyva, látható módon ki tudjuk fejezni szeretetünket egymás iránt azért, hogy kívülállók és keresztyének egyaránt felfoghassák, „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”. (Ef 3,18-19)

A testvéri szeretet a Krisztus test lényege. Megerősödni, továbbadni az életet, örömet, és békességet árasztani. Túl gyakran elégedetlenkedünk, amikor látjuk, hogy másoknak jobban megy, mint nekünk, és titokban örülünk, ha valaki elbukik, vagy nem sikerül neki elérni azt, amit akart. Pál apostol arra bíztat bennünket, hogy „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal”. Ez azt jelenti, hogy meg kell halnunk annak a késztetésnek, hogy nehezteljünk valakire, aki rangsorban megelőz minket, de visszafelé is érvényes: nem vethetjük meg azt, aki nálunk gyengébb igehirdetést vagy bibliaórát tart. De az irigységnek sem adhatjuk át magunkat, ha megpillantjuk szomszédunk terepjáróját. Nem adhatjuk be a derekunkat, amikor, pl. lelkipásztorunk gyerekeiről hallunk hátborzongató pletykákat, vagy romlott szívünk szerint az első adandó alkalommal rossz hírét keltenénk valakinek a gyülekezetben. Ehhez őszinte és alázatos szív kell. Teljes bizalom Isten iránt, és mély megrendülés a szívben rejlő bűn mélysége miatt. Rendeljük alá magunkat Jézusnak, hogy félretehessük vágyainkat és veszteségeinket, és mások hasznát kereshessük! Ha a testvéreinket nem tudjuk szeretni, hogyan fogjuk szeretni ellenségeinket?

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Jézusi parancs: „… amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34)

A teremtett világért…


A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Önmagunk múlandó hatalmának bódulatából ments meg minket! Add, hogy felfedezzünk Téged, add hogy Benned rátaláljunk önmagunkra! Ámen

 

Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
Apostolok Cselekedetei 17,26-28a

Pál apostol zsenialitása – amit egyháziak csak “megáldott életű”-nek mondanak – most is kiütközik. Világlátása, Isten-felfogása 2000 év után is teljesen friss, mondhatni: mai. Van-e, lehet-e nagyobb kívánsága, az egynek, az egyénnnek, mint az egység? Érezheti-e magát nagyobb teljességben a csepp a sivatag perzselő homokjában, mintha együttmozog a végtelen óceánnal? Nyilvánvaló – csak megromlott természetünk tiltakozik ellene -, hogy Isten egységre teremtett minket. Nyilvánvaló, hogy szeretetre teremtettek vagyunk, csak körül kell néznünk a világban.

Körülnézés helyett többnyire egy irányba nézünk. Kiválasztott céljainkhoz csökönyösen ragaszkodunk, tudomást se véve más célokról. Nem a magunkválasztotta cél a hibás, hanem az a lelkület, mely azt sugalmazza: Szerezd meg, ha kell, akár mindenáron! Így azután sosem lesz elég nagy a ház, sosem lesz elég új és elég nagy az autó, s sosem vesszük észre, hogy mindaz, ami nekünk annyira fontos – olyannyira, hogy még az Istent is félretesszük ezen “fontos” dolgaink miatt – végsősoron csak kellékek. Díszletek, amiket majd mások használnak néhány évtized múlva, néhány évtizedig, de ők sem, és mi sem vihetjük magunkkal, ha “ebből” a világból el kell költöznünk “abba” a világba. Milyen nyomorúságos, hogy amíg egy-egy állatfajon belül az azonos genetikai egyedek (egy vérből valók…) nem pusztítják egymást, eladdig az ember már azért is ölni képes, mert a másik nem hajlandó ugyanazt gondolni, mint ő…

“Hátha kitapinthatják” – sóhajtja reménységét Pál. Olyan magától értődő lenne, s mégis olyan tragikusan nehéz meghozni a döntést: Isten az ÚR… Pedig Benne élünk és mozgunk. Csodálnivaló genetikánkba kódolva ott van Isten “ujjlenyomata” – s a többség mégis úgy él, mintha Isten nem is lenne. Nyilvánvaló az is: Istenre szükségünk van. Ez nemcsak lelkünk legnagyobb sejtése földi vándorlásunk során, de megtapasztalható valóság is, hogy aki természetellenesen ellöki magától Teremtőjét, ott egyfajta “hiánybetegség” áll elő. A természetest, a naturánkból fakadót nem lehet a természetidegennel pótolni. Aki mégis eszerint él, az az anyag foglyává válik, s kizárja magát abból a csodából, hogy megélhesse: Isten Lélek..

 

Akaratunk…


A mai nap imádsága:
Uram! Nehéz lemondanom magamról, önző gondolataim naponta kísértenek. Ezért menekülök Hozzád, s kérem segítségedet a mai napon is! Ámen.

Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Erre ő így felelt nekik: “A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.
Lk 22,24-26

Tudatos létünk nagyobb része azzal telik, hogy érvényesíteni próbáljuk saját akaratunkat… Néha ez egyszerűnek tűnik, máskor áthághatatlan akadályokba ütközünk. Tény, hogy “Én”-ünk feladása többnyire csak krízisközelben, vagy magában a krízisben történik meg. Lemondani önmagunkról sokak számára a személyes szabadságuk feladását jelenti – ezért “távolról kerülik a kérdést”. Ki akarna szolga lenni, ha szabad? Nem igaz?

A szabadság bizony soha nem teljes, a szabadság csakis viszonylagos lehet. Ennek elsődleges oka, hogy testben, azaz múlandóságban élünk. A régiek egyszerűen így fogalmazták meg ezt az eleve elrendelt állapotot (hogy ti. halálra születtünk): bűnösök vagyunk, kivétel nélkül mindannyian. Manapság a bűnt nem illik nevén nevezni, helyette jobban szeretik a “jogtalanság” mindig relativizálható fogalmát használni. Így éljük át a klasszikus szerecsenmosdatás (amikor a négert fehérre akarják mosni) mindennapos jogszolgáltatási tragédiáját! Így lesznek gazemberekből bársonyszékben pöffeszkedő hatalmasok… Ha csak középeurópaiságunk átka lenne ez… sajnos ez a józan paraszti észt veszejtő “vírus” a “civilizált” emberiséget újra és újra lebetegíti. Ha a szabadságom ennyire részleges, akkor mondjak le önként még arrról a kevésről is? Ez nem elfogadható “üzlet” a ma emberének…

Így aztán marad a versengés. Nemcsak a magas politikában, a legkisebb közösségekben is, sőt még a párkapcsolatban is. Férfi és nő küzd így egymással, ahelyett, hogy egymásért küzdenének. Pedig ha képesek lennének lemondani “önmagukról” nemcsak a világ lenne jobb, de mindenek előtt saját életük minősége változna meg… De ahogyan a majmocska nem engedi el a kókuszdióba rejtett banánt, úgy ragaszkodik az ember is vélt szabadsága-keltette illuzórikus céljaihoz!

Amióta világ a világ, soha nem volt ennyíre sokrétű, színes és csábító az emberkínálta szolgáltatás. Hérakleitosz (Kr.e. 535-475) is megmondta már: “Mindennek ellenértéke az arany” – azaz pénzért mindent megszerezhetsz magadnak. Isten azonban bölcsen teremtette meg világát. Ami igazán fontos benne, azt nem lehet pénzen megvásárolni: se boldogságot, se barátot, se szerelmet, se egészséget, se hitet, se békességet. Aki azonban ezeket a soha el nem múló javakat keresi, annak bizony a szolgálat útjára kell lépnie, hogy megtalálja azokat a mennyei kincseket, amiket nem emészt a moly, s a rozsda… Az evangélium az, hogy ezen az úton szüntelen kísér minket Valaki…

 

Időnk…


A mai nap imádsága:
Uram! Egyszer az én időm is lejár… Add, hogy ne céltalanul múljon, hanem hálával teljen! Ámen

 

Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Zsolt 90,10

Életünk hasonlítható az eldobott kő ívéhez: A kő – ahogyan életünk is -, első felében büszkén tör a magasba, aztán – a második felében – ballisztikus pályán zuhan a föld felé. A zsoltáros bölcsessége igen figyelemre méltó, hiszen azt mondja ki, ami évezredes tapasztalás: az ember életének dele nem az 50. esztendő, hanem a 35(!) – jobb esetben a negyven. Manapság szokássá vált – főleg a diplomások körében -, hogy karrier után kezdik el a “fiatalok” a klasszikus családi életet. Harmincöt felett kezdik el azt, amihez legkésőbb a huszas éveik közepén/végén kellene hozzálátni… Érveket persze lehet pro és kontra felsorolni a modern életstílussal kapcsolatban, de az ősi bölcsességet senki nem ignorálhatja, hogy ti. “mindennnek rendelt ideje van”.

A multi-cégeknél úgy látszik jobban ismerik a Bibliát, mint a hétköznapi életben, mert aki 35 felletiként jelentkezik munkára, azt jó alaposan megnézik… 35+35=70, azaz a harmincöt felettiek már a “kifutó modell”-kategóriába tartoznak, márpedig a Company-nak olyan (tapasztalatlan) friss munkaerőre van szüksége, akiket lehet még serkenti az ingyen-kávéval… Ja, hogy az életünk első felében testünk ellen elkövetett bűneinkért életünk második felében fizetünk meg – ez már a mi bajunk, nem a multi problémája!

Abban is igazat kell adnunk a zsoltárosnak, hogy életünk nagyobb része nemcsak fáradtságos, de hiábavalóság is. Olyan dolgokért küzdünk és áldozzuk fel értékes éveinket, amiket néhány év után megemészt a moly, s a rozsda, mert elhisszük, hogy az életminőségünket nem a Teremtőnkhöz való viszony, hanem a “dolgok” birtoklása határozza meg.

Az életünk mintegy villanás – hamar kialszik, s már ott is vagyunk a végén. Nem tudom melyik fájdalmasabb: az Isten számonkérése vagy magunk számadása? Beismerni magunknak, hogy nem úgy éltünk, ahogyan kellett volna… ez talán a legnagyobb ítélet. Belátni balgaságunkat: Körbevett minket Isten csodálatos világa, s mi ahelyett hogy ennek dícséretére szegődtünk volna, a saját nyomorult kis világunkra áldoztuk minden időnket, energiánkat. Isten számtalan találkozást készített el nekünk – másokkal és Önmagával -, mi pedig rendre azt mondtuk: “Most nem érek rá, most nagyon fontos dolgom van!” Mi lehet fontosabb, mint az Isten maga? Talán az, hogy “Majd én megmutatom!”? Mi lehet fontosabb feleségünknél, férjünknél, gyermekeinknél, családunknál, barátainknál, a ránkbízottaknál?

Kibúvót könnyen talál az ember: “Dolgoznom kell, meg kell csinálnom!” A hívő ember is dolgozik, elvégzi a feladatait, barátai vannak és családja – mindenezeken felül mégis jut ideje az Istenre is. A hívő ember ugyanis ismeri a titkot: a munkában is találkozhat Teremtőjével, sőt miközben keményen dolgozik, villanhatnak át lelkén a legnagyobb felismerései, s fogalmazódhat meg: mit is jelent istenképűen élni ebben a világban…

 

Irgalmasság…

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy az élet küzdelmei, harcai közepette se váljak irgalmatlanná, ezért kérlek újítsd meg szívemet ezen a mai napon is! Ámen

 

Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.
Mt 9,13a
Az irgalom az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete… Az ember érzületét jelzi: hogyan vélekedik egyáltalában más emberekről, az Istenről, az életről és a létről. Eszerint ’irgalmas’ az, aki személyiségének legmélyét, világlátásának – benne Isten-, s élet-felfogásának legbenső középpontját – őszintén feltárja. Lelkét kitárja a másik fájdalma, nyomora előtt, engedi, hogy megérintse a szenvedés, nem csak az emberi, de minden élő szenvedése. (Így lehet pl. valaki irgalmas az állatokkal vagy a fákkal szemben is!) Ennek forrása a szeretet, s tegyük gyorsan hozzá: az isteni szeretet! Egyedül ez a “fajta” képes felvenni a harcot az emberi szeretetlenséggel, ez az Istentől jövő erő képes újulást hozni az emberek elrontott életébe, egyedül ez képes REND-et hozni életünk összevisszaságaiba, s képes megújítani bennünk Teremtőnkhöz, világhoz, felebarátunkhoz való viszonyunkat.
Ha a szeretet egy emberben igazán, mély’ lett, azaz egész testi-lelki létét birtokába vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepően gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetnél segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasok italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok szabadulást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságtalanok türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást. Így hívják az irgalmasság cselekedeteit, mert ezekben válik láthatóvá egzisztenciánk minden ínsége…
Az irgalom készség arra, hogy a szenvedő lénnyel létegységre lépjünk. A másik ember a szeretetben énemmé lesz, így az ő baja is saját létemmé válik. Saját nyomorúságom mellett az ő törékenységét is viselnem kell. Minden ütés, amely őt éri, az én szívemet is találja. Ez a legalapvetőbb segítség, amelyet a szerető ember a szenvedőnek nyújtani tud: magára vállalja a létközösséget vele, és ezzel az idegen szenvedés minden ínségét. A másik sikertelenségét, betegségét fáradtságát, mindent elszíntelenítő kedvetlenségét, a ránehezedő gondokat, a vesződést, amely kiüresíti. A szerető ember egyesül mindazzal, ami a szenvedőben a szenvedés hatására történik. Szorongatottságával, kiúttalanságával és a sötétséggel, amely létére borul. Bizonytalanságával, elhagyatottságával, sőt tompultságával, megzavarodottságával.
Az irgalom az az akarat, hogy a szenvedővel való létegységben tevékeny hűséggel kitartsunk. A vigasztaló beszédet csak igazi létegység alapján lehet elviselni… Krisztus URunkban ez hiány nélkül megvolt, hiszen Ő irgalommal teljes volt. Sőt irgalma döbbenetessé fokozódott. Ez a szorongatotthoz való lehajlás azonban nála nem futó érzelmi megnyilvánulás, hanem Istenről és az üdvösségről szóló tanításának központi tartalma volt. Istennek irgalommal teljes szíve van. Ezt a szívet nem azok töltik el örömmel, akik ’igaznak’ tartják magukat, hanem a bűnös, aki megtér… Követőitől ezért kívánta Jézus: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Az irgalmasság ugyanis alapfeltétele annak az országnak, melybe elhívásunk van; mert csak azok részesülhetnek Isten irgalmasságában, akik maguk is irgalmasok…

 




Isten álma…


A mai nap imádsága:
URam! Tudod, hogy szeretni szeretnék, de nem tudok úgy, ahogyan szeretném. Segíts eligazodnom a lét útvesztőiben, s kegyelmeddel támogass életem minden napján! Ámen

Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között…
1 Kir 3,9

Jó és igazságos királyok – úgy néz ki -, csak a mesékben vannak… Amióta kitalálta az ember az írást, azóta olvashatjuk a krónikások évezredeken is átívelő bizonyságtételét: az emberiség történelme a hatalomért folytatatott küzdelem történelme is egyben. (Voltak talán kivételek, akik vezetői hatalmukat valóban a köz javára használták fel, de ők az elenyésző kisebbség…) Az Ószövetség tanúsága szerint ilyen lehetett Salamon király is, hacsak nem ő is “irodalmi figura” volt, ahogyan egyes kutatók állítják. Nem kell nagyon keresgélni – akárcsak saját történelmünkben -, hogy észrevegyük: az utókor nemegyszer csinált a minden ősi törvényen átgázoló despotákból nemzeti hőst, olykor még szentet is…

Ez a krónikás-történet – ami tulajdonképpen egy álom -, arról szól, hogy Salamon király még álmában is azon gyötrődött, hogyan vezesse a népét az Isten akarata szerint. Nem egyszerű feladat! A vezetés mindig aktuális kérdés, súlyosan égetővé akkor válik, amikor a vezetők elveszítve a maradék realitásérzéküket is, olyan messzire kerülnek a vezetettektől, hogy gyakorlatilag már két teljesen külön világban léteznek.

A triumfáló, az egekbe-magasztalt európai közösségünk erkölcsi-gazdasági-pénzügyi eresztékei mostanság recsegnek-ropognak, s csak idő kérdése mikor jön el a kritikus pillanat: ez így nem mehet tovább! A favorizált EU-ban közel 30millió(!) embernek nincs munkája… Milyen jövőképe van/lehet annak a fiatalnak, aki évek óta munkanélküli? Csodálkoznak az vezetők, hogy a fiatalok nem akarnak családot alapítani, s Európa öregszik? Százmilliárd-eurókkal konszolidálnak bankokat Európa-szerte, s az élni-, dolgozni-, tanulni-akaró fiataloknak a jövő kiszámíthatóságának a minimumát sem adják meg! De kik is? Azok, akik alig húsz év múlva teljesen inaktívvá válnak, akiknek nagy részét öregotthonokban ápolnak majd, mert alapvető szükségleteik ellátására sem képesek… Ezek a majdani “szociális esetek” maguk mögött hagytak iszonyatos csődtömeget: a szemét-hegyeket, a sugárzó atomhulladék-bányák tucatjait, a generációkba belékódolt társadalmi igazságtalanságokat – ez az átkos örökség még hosszú-hosszú időn keresztül emlékezteti az utókort, kik is voltak ezek 20-21. századi “jóemberek”…

És a JóIsten? Nos, Őt zsebre-vágták, hátbaverték, leköpték és kigúnyolták… paródia-figurává, vicclap-illusztrációvá zsugorították. Hatalmát “elrelativizálták” olyannyira, hogy az minden ember lelkiismeretfurdalás nélkül kimondhassa: Isten nem is létezik. Az ÚRIsten pedig mindezt csöndben tűrte és hallgatott. Amivel nem számol az oktalan embere, hogy egyszer az ÚRIsten minden teremtményére ráborul az elmúlás… az utána következő csend, Isten hallgatása lesz maga az ítélet! A csendet csak a néma sírás és a fogaknak csikorgatása töri majd meg: álmodni kellett volna az Istent, s odaélni szeretetét mások elé…

 

Keresztény élet…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy mindig meg tudjam, különböztetni a természetest a természetellenestől, hogy a jót cselekedhessem! Ámen
Éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
Ef 4,1b-3
Keresztény élet… Sokan sokfélét értenek ezalatt. Vannak, akik úgy gondolják, elégséges az istentiszteletek buzgó látogatása, s az imádságos elmélyülés, vannak, akik úgy vélik, hogy a keresztényeknek – akár erőn felül is – szolgálniuk kell ebben a világban, s ezért ki nem fogyva az ötletekből, folyamatosan valamilyen egyházi “projekt(b)en” szorgoskodnak, megint mások úgy gondolják: az krisztuskövető élet, az nem más mint a normális élet.
Az egyház latin neve az ecclesia, vagy görögül az eklészia, mindkettő, szó szerint, ‘kihívottakat’ jelent. Az Isten tehát valamilyen formában megszólít, s aztán kihív a világból, hogy aztán visszaküldje ugyanoda a ‘választottait’, de mostmár “Istenben megerősödve”, megtisztulva, azaz rátalálva újra az ember teremtettségbeli méltóságukra.
Nemcsak méltatlan az a világ, ahol az emberi méltóságot sárba tiporják, de egyben istentelen is! Kizsákmányolni nem csak karddal és korbáccsal lehet, lehetséges ezt megtenni szimpatikus mosollyal, öltönyben és nyakkendőben! Egyrészt óriási válság van a világ nyakában, egy generáció már biztosan belerokkan – úgy lelkileg, mint gazdaságilag(!) – ugyanakkor a bankok nyeresége óriási! “2012 a második legnyereségesebb év volt az amerikai bankszektor számára, 2013 első negyedéve pedig a legnyereségesebb negyedév – derült ki az FDIC ma nyilvánosságra hozott negyedéves jelentéséből.” – portfolio.hu De vérlázító istentelenség a gyermekmunka, a nők kiszolgáltatottsága is, az élet számos területén.
Amikor a nő reklám-elemmé silányul, “árucikké” a szórakoztatóiparban, akkor nem szabad azon csodálkozni, hogy tömegével megbicsaklik az anyai ösztön. Családalapításról, tartalmas párkapcsolatról lassan-lassan csak a kormányprogramok megszerkesztői álmodoznak -, s ezt sem felebaráti szeretetből teszik, hanem alapos indokkal: ha nem születnek gyermekek, ha nincs normális családi élet, ahol munkaszeretetre nevelődhetnek a gyermekek, akkor végül is ki fogja befizetni az adót?!??
A keresztény embert (is) bosszathatja, hogy a család ősi “intézményét” egyszintre emelik a korrupt törvényalkotók az egyneműek “házasságával, de ezzel nem lenne szabad foglalkozniuk. Addig ugyanis, amíg a mások abnormalitásával foglalkoznak – még ha liberálisként valaki azt is vallja, hogy két ember együttélése, szexuális irányultsága magánügy is, egyébként tényleg az(!), de a gyermekek örökbefogadásának jogát is megadni, ez már a pozitív diszkriminációt is meghaladja, sőt ez már jogegyenlőtlenség, a kiskorúak sérelmére(!!!) – eladdig nem azzal foglalkozik, hogy a saját életét normális mederben tartsa. Márpedig az Isten az ember méltóságát az Ő isteni REND-jébe, az Élet szeretet-orientáltságú normalitásába “szőtte” bele…

 

Várakozás…


A mai nap imádsága:
URam! Nehéz nekem a várakozás, hiszen oly sok mindent szeretnék csinálni az életemben, s mégis oly keveset tudok megvalósítani álmaimból! Istenem, adj nekem türelmet és kitartást, hogy Hozzád való hűségem napról napra erősödjék, s felfedezhesselek Téged életem minden dolgában! Ámen

    

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
2 Pt 3,9

Senki sem szeret várakozni… Ha valaki nem érkezik meg a megbeszélt időpontra, akkor az bizony nemcsak bosszantó lehet, de ha számunkra közelállóról van szó, akkor automatikusan felvetődnek bennünk az egyre irreálisabb “miért-kérdések” is … Aztán, ha végre megérkezik az, akire vártunk, aki nekünk nagyon fontos, egy pillanat alatt elfelejtjük, milyen keservesek voltak a várakozás hosszú percei, órái, mert annak örölünk, hogy végre közösségben lehetünk azzal, akire nagyon vártunk.

Amikor Isten népe szenvedett, akkor gyakran sóhajtoztak az ÚR után: “Miért nem segít az ÚR?” -, de mi, elkötelezett hívő emberek is olykor csöndesen perlekedünk Teremtőnkkel, hiszen olyan nyilvánvaló számunkra, hogy mire lenne szükségünk, s az Isten pedig “nem adja meg”… Megnyugodhatnánk, hiszen Isten is nagyon jól tudja, mire van nekünk szükségünk, csak hát életünket szabad akarattal is párosította, s az így kapott nagy szabadságunkkal többnyire nem tudunk mit kezdeni. Amit ajándékként adott Isten – választás szabadsága -, azt rettenetes döntési tehernek véljük, pedig jobban tennénk, ha bíznánk a JóIsten gondviselő kegyelmében, s tiszta fejjel és szívvel döntésre vinnénk mindazokat a dolgokat, amik lelkünket nyomják!

Isten már csak azért sem késlekedik ígéreteivel, mert Ő időben és időn kívül is a “vagyok, aki vagyok”, vagyis az Örökkévaló Létező, s amit Ő ígért időtlenül, azt nekünk kel csak egyszer valamikor időben elfogadnunk… Mivel Isten a szeretet Istene, ezért a várakozás idejét is életünk tartalmasabbá formálására használja. Aki megtanul Istenre figyelni, az önmagát is helyesen értékeli: felismeri, hogy ő nem angyal, de nem is ördög, hanem ember, akit Teremtője azért engedett beleszületni ebbe a világba, hogy emberlétével/életével, neki rendelt sorsában tükrözze az isteni szeretetet. Ezt hívjuk küldetésnek, mely misszió életünk utolsó leheletéig tart!

Azt, hogy emberül kell élnünk itt a Földön, sajnos nem mindenki érti meg, s még kevesebben vannak, akik emberséges emberként teszik a dolgukat. Sokan oldozzák fel magukat: “Ha a másik úgy tesz, ahogyan, akkor én is!” s “Ha valaki belémkönyököl, akkor könyökölök én is!” Mindennek aztán az a következménye, hogy emberek gátlástalanul átgázolnak egymáson, s közben ideológiákkal, életfilozófiával nyugtatgatják lelkiismeretüket: “A cél szentesíti az eszközt”… “Különben is, egy életem van nekem is!” s hasonló sehová sem vezető álbölcsességek.

Isten azonban nem azt akarja elérni, hogy elszaladjunk Tőle, hanem hogy Hozzá térjünk! Ezért szólít meg minket néha keményebben, határozottaban is, jóllehet szelíd hívását – ha odafigyelnénk rá -, akkor minden nap meghallhatnánk. Mi elég gyakran türelmetlenkedünk, de Isten nem egyszerűen türelmes, Ő maga a Türelem. Ezért, ha “másképpen nem megy”, akár egy egész emberöltőn át várakozik ránk…

 

A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra – egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Megcsináltam” – gondoltam magamban vezetés közben.
Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald’s-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem mindent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasználtam – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt.
Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: hiányoztál nekünk. Ti is nekem – válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról.

Napi Ige és gondolat

A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.

A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat.

Pázmány Péter

“Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” Jakab apostol levele 4:17

A Biblia szerint a tétlenség bűne legalább akkora, mint a rossz dolgok cselekvése – vagyis aki nem cselekszi a jót, ezzel cselekszi a rosszat. Szörnyű, mikor segítségnyújtás helyett jókívánságokat mondunk, vagy elrebegünk egy könnyes imát ahelyett, hogy cselekednénk.
Mennyi jót kell cselekedjünk? Elég egy jócselekedet naponta, és kiérdemeljük a Mindenható áldásait, esetleg a mennybe jutunk a végén? Ez nem tűnik rossz üzletnek, de Jakab apostol azt mondja: a jó cselekvésének ideje akkor van, amikor tudunk jót tenni.
Most épp tudunk-e? Jézusról azt tanítja a Biblia, hogy mindig jót cselekedett. Legnagyobb jócselekedete az volt, hogy a bűnösöknek, vagyis mindannyiunknak járó ítéletet a kereszten magára vette, kiérdemelve számunkra az üdvösséget. Aki ebben hisz, jót akar cselekedni. Nem a büntetéstől való félelem miatt, hiszen a büntetést Jézus helyette is elszenvedte. Nem jutalomért, hiszen megkapta az üdvösséget, aminél nagyobb jutalom nem létezik. Hálából, örömmel cselekszik, mert jót tett vele az Isten. Egyszer élünk. Ne vesztegeljünk a tétlenség bűnében! Nézzünk körül a világban, az országban, a szomszédságunkban vagy a családunkban – szükség van ránk. Jézus minden jót megtett értünk, és most kész általunk is cselekedni.

Az elégedettség nem akkor következik be, ha megszerezzük azt az egyetlen dolgot, amire még vágyunk, hanem akkor, ha elkezdünk mélységes hálát érezni mindazért, amink van.

Az emberek többsége nem figyel oda, csak ha veszélyt, vagy jutalmat szimatol. (Lee Wallek)

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!

„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság.” (Zsolt 90,10)

Uram, ha hiábavaló az életem nagy része, akkor mi értelme van élni? Ha elmúlik a szépség, ha soha nem hagyható abba a tanulás, ha állandóan javítgatni kell, ami felépült, ha folyton elillan az öröm, ha ingadozik a hit, akkor miért küzdjek egyáltalán? Köszönöm neked az életemet – azt, hogy a sok hiábavalóság ellenére te adsz értéket napjaimnak, és földi időmet úgy alakítod, hogy megismerjelek téged, és új életben járjak. Hálát adok a keresztért, melyen Megváltóm drága vére az én bűneimet mosta el. Add, hogy megbecsüljem a mai napot, és ne a hiábavaló perceket gyarapítsam! (Hulej Enikő)

Eredj el, és többé ne vétkezzél. Ez az Úr szava mindazokhoz, akiknek bűneiket megbocsátotta. (Hauser Márk)

Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.

Gandhi

Hogy tökéletes békében őrizzük meg szívünket, az is szükséges, hogy elvessük bizonyos belső lelkiismeret-furdalásainkat, amelyek látszólag az Istentől jönnek, hiszen lelkiismeretünk valóságos hibákra figyelmeztet minket, valójában azonban a gonosz lélektől származnak, ahogy azt a következményből meg lehet ítélni. Ha a lelkiismeret-furdalás alázathoz vezet, buzgóbbá tesz a jócselekedetek gyakorlására, ha nem csökkenti a bizalmat, melyet az isteni irgalmasságba kell helyeznünk, akkor fogadjuk hálaadással, az Ég kegyelmeként. Ha azonban zavart kelt, elkeserít, lanyhává, félénkké, kötelességeink teljesítésében lassúvá tesz bennünket, joggal gondolhatjuk, hogy az ellenség sugallja. Ilyenkor szokás szerint tegyük a dolgunkat, és ne hallgassunk rá!

Lorenzo Scupoli

 

„Jézus ezt mondta: „Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Azután rájuk tette a kezét.” (Mt 19,14–15)

A mennyország a gyermekeké. De miért éppen a gyermekeké? Ők olyan kicsik, kiszolgáltatottak, segítségre, ellátásra szorulók, nem önállók, a szülők gondoskodására van szükségük. A mennyországba éppen azok jutnak be, akik Isten előtt kicsiknek érzik és tudják magukat, akik mindent: az életet, az üdvösséget Istentől, az ő ajándékozó kegyelméből várják, akik Isten róluk gondoskodó szeretetére hagyják magukat. Ezeké a kicsiké – felnőtteké és gyermekeké – a mennyek országa. (Isó Zoltán)

„Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?” (Józs 5,14)

Szentháromság ünnepének hetében Isten személyének titkaira figyelhetünk napról napra. Ő megismerteti magát velünk Jézusban. Józsué Jerikó ostroma előtt kereste Isten akaratát, nem akart egyedül dönteni. Ekkor jelent meg előtte Isten küldötte az Úr parancsával. Mózeshez hasonlóan Józsuénak is le kellett oldania saruját lábáról, mert szent az a hely, ahol Isten vele beszél. Isten titkait csak alázattal lehet befogadni, megérteni életünkben. Így nyissuk ki mi is a Bibliát mindennap, és várjuk, hogy a Lélek által megelevenedjen az olvasott szöveg. Vajon tudunk-e alázattal leborulni előtte, hogy megkérdezzük tőle: mit akar mondani szolgájának az Úr? (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)

Nagyobb bűnöket lehet elkövetni mulasztással, mint rossz cselekedetekkel. Életünk végén az elmulasztott lehetőségeket – amikor jót tehettünk volna, de nem tettük – jobban fogjuk sajnálni, mint az elkövetett rossz cselekedeteinket.

Tudod, hogy intézd bölcsen életed? Légy víg! – ha nem megy, légy elégedett! (Goethe)

Merülj bele Isten igéjébe


“Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” Jakab 1:22-25

Jakab az igét Isten tükrének nevezi. A tükör egy képet ad rólunk, ha belenézel, el tudod dönteni, hogy kell-e még változtatnod magadon, mielőtt elkezded a napod. A Biblia ugyanebben segít.

Kétféleképpen tekinthetsz a Bibliára. Rápillanthatsz a tükörre, vagy egészen beéemerülhetsz abba amit látsz. A régi TV sorozatban, a “Happy Days”-ben Fonz csak rápillantana a tükörre. Elsétálna előtte, megállna, belenézne, és csak annyit mondana “Hé!” Neki semmi mást nem kellene tennie. Ő volt maga a tökély. Csak egy pillantásra volt szüksége.

Ez nem helyes mód az ige szemlélésére. Nem csak rápillantasz Isten igéjére, miközben rohansz aztán mész is. Az életed nem fog megváltozni, egy rápillantástól.

Olyan életet akarsz, amit Isten megáld? Merülj el Isten igéjében. Jakab 1:22-25 megmondja, hogy hogyan tanulméyozd Isten igéjét, hogy abból áldás származzon.

* Olvasd a Bibliát. “…aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele…”
* Tekintsd át a Bibliát. “…és megmarad mellette…”
* Emlékezz a Bibliára. “…úgyhogy nem feledékeny hallgatója…”
* Reagálj a Bibliára. “…hanem tevékeny megvalósítója…”

Beszéljetek róla:

* Hogyan maradsz meg az ige mellett, miután belemerültél?
* Az az idő, amit jelenleg igeolvasásra fordítasz, elég ahhoz, hogy olvasd, áttekintsd, emlékezz és reagálj a Bibliára?

 

Mit teszel azzal az álommal, amit Isten álmodott meg számodra?


“Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jak. 1: 6-8) (angolból fordítva: “…de amikor kéred Őt, fontos, hogy hited egyedül Istenben legyen. Ne inogj meg, mert azok, akiknek a lojalitása megoszlik, olyan ingatagok, mint a tenger hulláma, amit fúj és dobál a szél… lojalitásuk megoszlik Isten és a világ között, és bizonytalanok mindenben, amit tesznek.”)

Amikor Isten ad neked egy álmot, mindig döntés előtt állsz: kezdesz-e valamit azzal az álommal, amit Tőle kaptál? Semmi sem fog történni azzal az álommal mindaddig, amíg te föl nem ébredsz és teszel érte, hogy az megvalósuljon.

A Jakab levél 1. része arra tanít minket, hogy a hinni szó egy ige – aktív, és nem passzív ige. Cselekvést jelent. A döntéshozás is hozzátartozik a hitben való növekedéshez. A hited “izmait” használod ilyenkor.

Isten tervét remekül szemléltetik a légtornászok: megkapaszkodnak a hintába és meglendítik magukat, majd megragadják a feléjük közeledő másik hintát, hogy azzal átlendüljenek a túloldalra. De egy adott pillanatban épp semmibe sem kapaszkodnak. A másodperc tört részéig a levegőben vannak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy otthagytad az állásodat egy másikért, és közben semmi nem volt? Mintha 50 méter magasan lennél a föld felett, és nem lenne alattad védőháló, nincs mibe kapaszkodni.

Hogyha nem engeded el magad, és nem ragadod meg Isten elképzelését az életedre nézve, akkor vissza fogsz térni oda, ahonnan indultál, mintha hintáznál. Aztán egyre lassabban lendülsz, míg végül a hinta megáll veled együtt, és te ott lógsz a levegőben. Innen már csak egy út van: lefelé!

Isten döntés elé állít téged az álmaiddal kapcsolatban, hogy a hited növekedjen azáltal, hogy elfogadod Isten álmát az életedre nézve.

Beszéljetek róla

* Mikor állított Isten téged legutóbb döntés elé?
* Jelenleg milyen döntés előtt állsz?

 

Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy

“De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!” (Fil 1,18, Egyszerű fordítás)

Bármi is történjék az életedben, boldog lehetsz, ha nem hagyod, hogy mások irányítsák a magatartásodat.
A Filippiekhez írt levélben (1,15-17) Pál négyféle embertípusról beszél, akik valamilyen módon hatással voltak a szolgálatára, amíg börtönben volt Rómában. Voltak, akiket bajtársainak tartott, és ők bátorították őt a szolgálatban. Mások bírálták, versenyeztek vele vagy áskálódtak ellene.
“Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.” (Fil 1,15-17)
Kevés dolog foszt meg gyorsabban a boldogságtól, mint az, ha kritizálnak, vagy úgy érzed, mások ellened dolgoznak. Miért? Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy szeressenek minket. Mind elismerésre vágyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki szeressen.
Mégis, Pál a Filippiekhez írt levélben azt mondja, “De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!”
Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy.
Annyira vagy boldog, amennyire boldog akarsz lenni! Ha mások elégedetlenek veled, az az ő döntésük. Ha most nem kapod meg valakitől az elismerését, valószínűleg nem is fogod. És csak boldogtalan leszel, ha megpróbálsz úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni.
Pál később, a 29. és 30.versekben elmagyarázza, miért lehetsz boldog, bármi történjen is: “Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.” (Fil 1,29-30)
Pál azt mondja, hogy kiváltság a szenvedés, amikor a helyes dolgot tesszük, mert akkor hasonlítunk leginkább Jézushoz, amikor valaki keresztfára szegez és bírálgat.
Történjen bármi is, boldog lehetsz, ha minden problémára Isten szemszögéből tekintesz, és soha nem hagyod, hogy az befolyásolja a boldogságodat, amit mások mondanak vagy tesznek.
Beszéljetek róla
  • Kinek az elismeréséért küzdesz? Miért gondolod, hogy szükséged van annak az embernek az elismerésére?
  • Miért ad Isten elismerése több szabadságot, mint másoké?
  • Hogyan munkálkodhat benned és rajtad keresztül Isten, amikor úgy érzed, megtámadtak és erősen bírálnak?

 

 

Segíts gyermekeidnek, hogy megismerjék Istent!


Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. (János 17:6)

A világ tele van olyan fiúkkal és lányokkal, akiknek iszonyatosan szükségük lenne olyan szülőkre, akik gyermekeik szellemi vezetői. Lehetséges, hogy a te gyermeked is közöttük van? Gyermekeid szellemi vezetőjévé válhatsz, ha kifejleszted azokat a jellemvonásokat, melyeket Jézusban láthatunk, ahogyan tanította a tanítványait három éven keresztül.

Sőt, ha nem vagy édesapa, vagy édesanya, képes leszel másokat Isten szívéhez vezetni, amint Jézus példáját követed.

Például, Jézus segített tanítványainak megismerni Istent.

“Törődnöm kell annyira a gyermekeimmel, hogy megmutassam nekik, Isten milyen, és megmutassam, hogyan válhatnak Krisztushoz hasonlóvá.”

Szülőként ez az első számú felelősséged. Segítened kell gyermekeidet, hogy megismerjék Istent, mert az örök életük forog kockán: élet vagy halál, mennyország vagy pokol. A te feladatod elősegíteni, hogy gyermekeid bizonyosan Istenhez jussanak.

Figyeld, mit mond Jézus: „A tieid voltak…” Elismeri, hogy a tanítványok Istenhez tartoztak, az Övé voltak, és emlékeztet minket, hogy a gyermekeink nem a mi „saját tulajdonunk”, ők az Istenéi. Kölcsönkaptuk őket egy időre, hogy neveljük őket. Nevelni, szülőnek lenni, mint a vezetés minden formája, valójában sáfárság. Meg kell tanulnunk ezt mondani: „Istenem, én a sáfára vagyok ezeknek a gyermekeknek, akiket a gondjaimra bíztál, és megteszem, amit meg kell tennem, segítem őket, hogy elérjék a céljukat.”


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű   2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]