2018. március archívum

2018. március 30. NAGYPÉNTEK

NAGYPÉNTEK


1987. április 17.

Két nap telt el, és nem írtam, amit rettenetesen hiányoltam. Amikor írok, mintegy elmélkedésbe merülten, kapcsolatba kerülök Istennel és igen erõsen érzem Õt.

Istenem, milyen hosszú idõ volt ez!

Milyen hosszú?

Két nap!

Két nap, Vassula? És én, aki évekig vártam rád, mit mondjak?

Szólni sem tudok Jézus, sajnálom, hogy megbántottalak. Bocsáss meg!

Jöjj, megbocsátok neked. Mindössze annyit kérek kedves lelkeimtõl, hogy adják át szívüket nekem, csupán néhány pillanatra, és engedjék, hogy beléjük öntsem túláradó szeretetemet!

Jézus akkora szeretettel és gyengédséggel mondta ezt!

Valahányszor Isten azért közeledik hozzám, hogy fontos, hosszú üzenetet adjon, megtámad az ördög – vagy tanítványai. Fizikailag nem érzem õt, egyedül azt engedte meg neki Isten, hogy az üzenetben jelentkezzék. Írásban gyaláz és káromol engem. Amióta Isten megtanított rá, hogy megkülönböztessem és felismerjem szavait, rendszerint megakadályozom, hogy befejezze az írást, ami haragra lobbantja. Ha elkerüli figyelmemet, Isten megállítja kezemet, és nem tudok tovább írni. Ez a lap jegyzetfüzetembõl való. Ezek a támadások olyankor erõsebbek, amikor Isten fontos üzenetét kezdem írni. Most már felismerem módszerét, ezért nem adom fel, bár idõnként elkeseredem.

a

Barátságban élhetsz Istennel


“Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” (Róma 5:10)

(Angol NLT szó szerinti fordítása: “Mivel ha akkor, mikor ellenségei voltunk, az Istennel való barátságunk helyre lett állítva az ő Fia halála által, bizonyára megszabadít majd az örök büntetéstől élete által.”)

Az Istennel való kapcsolatodnak nagyon sok vonatkozása lehet: Isten a te Teremtőd és Alkotód, Urad és Mestered, Bírád, Megváltód, Atyád, Megmentőd és még sok más (Zsoltárok 89:27, 95:6, 136:3; Ézsaiás 33:22, 47:4; János 13:13; 1. János 3:1; Júdás 1:4).

De a legmegdöbbentőbb igazság ez: A Mindenható Isten ég a vágytól, hogy a Barátod legyen!

Az Édenkertben látjuk, milyen az eszményi kapcsolat Isten és az ember között: Ádám és Éva egy bensőséges barátságot élvezett Istennel. Nem volt szertartás, ünnepély vagy vallás – csak egy egyszerű szeretetkapcsolat Isten és az általa teremtett emberek között. Bűntudattól és félelemtől szabadon, Ádám és Éva gyönyörködtek Istenben, és ő gyönyörködött bennük.

Arra lettünk teremtve, hogy Isten állandó jelenlétében éljünk, de a Bűneset után az eszményi kapcsolat elveszett. Csak néhány ószövetségi időkben élő ember részesült abban a kiváltságban, hogy Isten barátja legyen. Mózest és Ábrahámot “Isten barátai”-nak nevezték, Dávid “a szívem szerint való férfi”, Jób, Énók és Nóé bensőséges barátságban élt Istennel (I. Mózes 5:22, 6:9; II. Mózes 33:11, 17; 2 Krónikák 20:7; Jób 29:4; Ézsaiás 41:8; Apcsel 13:22; Jakab 2:23).

De az Isten félelme általánosabb volt az Ószövetségben a vele való barátságnál. Aztán Jézus megváltoztatta ezt az állapotot. Amikor kifizette a bűneink árát a kereszten, a templomban lévő kárpit, ami az Istentől való elválasztottságunkat jelképezte, kettéhasadt tetejétől az aljáig, jelezve, hogy az Istenhez való közvetlen belépésünk ismét lehetséges.

Az ószövetségi papokkal ellentétben, akik csak órákig tartó előkészületek után találkozhattak Istennel, mi bármikor közeledhetünk Istenhez. A Biblia mondja, “Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róma 5:11) (Szó szerinti fordítás: “Így most örvendezhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunkban – mindezt azáltal, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, ahogyan Isten barátaivá tett minket.”)

Az Istennel való barátság csak Isten kegyelme és Jézus áldozata által lehetséges. “Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által” (2. Kor. 5:18a) (Szó szerinti fordítás: “Mindezt Isten végezte el, aki Krisztuson keresztül átformált minket az ellenségeiből a barátaivá.”)

A régi ének mondja “Ó, mi hű barátunk, Jézus” de valójában, Isten arra hív minket, hogy élvezzük a barátságot és közösséget a Szentháromság mindhárom személyével: Az Atyánkkal (1. János 1:3), a Fiúval (1. Kor. 1:9), és a Szent Szellemmel (2. Kor. 13:13).

Beszéljünk róla

* Mennyire változna meg az Istennel való kapcsolatod, ha úgy hinnél és bíznál benne, ahogyan a legjobb barátodban?
* Beszélj arról, hogy Jézus halála és feltámadása hogyan változtatta meg a helyzetedet Istennel?
* Szerinted milyen lehet élvezni a közösséget a Szentháromság mindhárom személyével?

 

Hogyan gyakorlod a szeretetet?


“Kedves barátaim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön. Aki szeret, az Isten gyermeke és ismeri Istent.”

(1János 4:7, NLT fordítás)

A szeretet egy készség, amit meg lehet tanulni. Más szóval, olyan dolog, amiben egyre jobb lehetsz, ha gyakorolsz.

Talán azt gondolod, hogy jó társ vagy, de Isten azt akarja hogy nagyszerű társ legyél, hogy tudd, hogyan kell szeretni, sőt a szeretet mestere legyél. A kapcsolatok szakértőjévé válhatsz. Sok ember azonban soha nem tanulja meg, hogyan kell igazán szeretni.

Nem szeretnél olyan emberré válni, akit úgy ismernek, hogy rendkívüli módon tud szeretni? Amikor az emberek rólad beszélnek, lehet hogy azt mondják: ” Őt nem érdekli, ki vagy vagy hogyan nézel ki.” “Őt nem érdekli, hol voltál vagy mit tettél vagy honnét jössz.”

Az egyetlen módja annak, hogy valamit készséggé fejlessz az, ha gyakorlod. Újra és újra megteszed. Amikor először teszed meg, lehet hogy kínosnak érzed, de minél többször teszed, annál jobb leszel benne.

Ugyanez igaz a szeretetre is: “Kedves barátaim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől jön. Aki szeret, az Isten gyermeke és ismeri Istent.” (1János 4:7, NLT ford.) A Biblia azt is mondja: “Gyakoroljátok ezeket a dolgokat; legyetek elkötelezettek benne, hogy a fejlődésetek nyilvánvaló legyen mindenkinek.” (1Timóteus 4:15, HCSB ford.)

Gyakoroljuk az egymás iránti szeretetet.

Beszéljetek róla:
– Milyen módokon tudod megmutatni ezen a héten másoknak az irántuk való szereteted?
– Az életedben kinek van szüksége arra, hogy rajtad keresztül megismerhesse Isten szeretetét?
– Mit gondolsz, Isten akarja, hogy gyakorolj és hogy a rendkívüli szeretet emberévé válj akkor is, amikor fáradt vagy, nyűgös, vagy éppen sietsz?

 

Jézus ezt tanítja: “Vonulj el, és imádkozz!”


“Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…”(Hab.2:1)

Ha szeretnénk Isten látása szerint élni életünket, folyamatosan hallanunk kell Isten felől. Hinnünk kell abban, hogy küldetésünk felé haladásunk egyik feltétele az, hogy naponta hallunk Isten felől. Ez nem csak egy kellemes bővítménye életünknek, ez szükséges ahhoz, hogy betöltsük küldetésünket.

Habakuk próféta azt mondja: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára…” Ez annak egy kifejezése, hogy “Egyedül leszek Istennel.”

Nem számít, hogy hol vagy egyedül Istennel, csupán keresned kell egy helyet. Én történetesen kint szeretek lenni. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, építettem egy kis “imakertet” a házunk mögötti domboldalon, ahova elvonulhattam, és Istenre összpontosíthattam.

Egy csendes helyet kell választanod. Egy helyet, ahová szokásszerűen elmehetsz, hogy találkozz Istennel. Tedd különlegessé és egyedivé.

A Biblia azt mondja Jézusról: “Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lk. 5:16). Ez Jézusnak szokása volt, és a te életedben is azzá kell válnia. Amit most tanítok neked, azt nem csak egyszer fogod megtenni.
Ez olyan dolog, amit ezentúl naponta kell végezned életed végéig.
Ha szeretnéd meglátni Isten tervét az életedre nézve, és szeretnéd hallani az Ő hangját, akkor naponta kell vele találkoznod.

Ez azt jelenti, hogy erre az időre megszabadulsz a telefontól, és annyi zavaró tényezőt távolítasz el, amennyit csak tudsz.
Jézus azt mondja: “Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” (Mt.6:6)

Az igazság az, hogy nem te vársz Istenre, hanem Isten vár rád.
Isten találkozni szeretne veled. Azt szeretné, hogy te is úgy ismerd őt, mint ahogyan Ő is ismer Téged. Ha ezt nem érted meg, igen ritkán fogsz Istenhez fordulni vezetésért. Nincs olyan területe az életednek, ami ne érdekelné Istent. “Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? … a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Mt.6:31-32)

 

Önmagunk feladása győzelemhez vezet


“Nem a magunk főnökei vagyunk, hogy éljünk vagy meghaljunk, aszerint, ahogy mi magunk választjuk. Akár élünk, akár meghalunk, követjük az Urat. Mindenképp az Övéi vagyunk.” (Róma 14:7-8. Angolból szabadon fordítva)

Önmagunk feladásában az az ellentmondás, hogy erőt és győzelmet hoz létre. Makacs kísértések és mindent felülmúló problémák legyőzhetők Krisztus által, ha átadjuk azokat neki.

Ahogy Józsué közeledett élete legnagyobb harcához, szemben találta magát Istennel, dicsőítette Őt, térdre esett előtte, és feladta a terveit. Ez a feladás egy elképesztő győzelemhez vezetett Jerikónál.

Önmagad feladása nem gyengít el, hanem megerősít. Istennek megadva magunkat, semmi és senki mástól nem kell félnünk, és feladnunk magunkat. Az Üdvhadsereg létrehozója, William Booth, egyszer azt mondta: “Az ember erejének nagysága, a feladás mértékével mérhető.”

Miért kell feladnod magadat?

Mert a Teremtődhöz tartozol. Istennek van joga hozzá, hogy irányítsa az életed: “Nem a magunk főnökei vagyunk, hogy éljünk vagy meghaljunk, aszerint, ahogy mi magunk választjuk” (Róma 14:7 – Angolból szabadon fordítva). “Ismerjétek el, hogy az ÚR az Isten! Ő teremtett minket, és az Övéi vagyunk. Az Ő népe vagyunk”(Zsoltárok 100:3a – Angolból szabadon fordítva).

Mert Isten megvásárolt téged az áldozatával. A Biblia azt mondja: “..És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmagunknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt (2.Korinthus 5:15 – Új fordítás).

Ha megadod magad Krisztusnak, akkor betöltöd annak a célját, amiért Ő meghalt – nem csak azért, hogy megmentsen a pokoltól, hanem azért is, hogy megmentsen az önközpontúságtól. Mi, keresztények, nem önmagunknak élünk, hanem a Megváltónknak.

“Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6:19b – Új fordítás).

Mert Isten volt az, aki erre először példát adott. Kezdeményezett, és lemondott Jézusról a mi javunkra: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (János 3:16).

Önmagunk feladása az egyetlen ésszerű válasz erre a fajta szeretetre. Nem tudod Krisztust szeretni anélkül, hogy feladnád magad neki.

Beszéljünk róla!

* Mik azok a kísértések és problémák, amiket ma át kell adnod Krisztusnak?
* Hogyan akarod használni azt az erőt, ami a lemondásból fakad?

a

A boldogság kulcsai

„Ha tudjátok ezeket…” (János 13:17)

Ha azt akarod tenni, ami Isten szerint a legjobb, akkor ne csak azon gondolkodj, hogy hogyan fektetheted be a pénzed, hanem azon is, hogy hogyan fektetheted be az életed! Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” Így élni azt jelenti, hogy:

1) Időt szánsz a barátaidra és a szeretteidre. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét” (1Korinthus 10:24). George Eliot azt írja: „Ó milyen leírhatatlan vigaszt jelent biztonságban érezni magamat valaki mellett; nem kell latolgatni a gondolatokat vagy mérlegelni a szavakat, egyszerűen kiönthetem mindet úgy, ahogy van, a magot és az ocsút együtt, tudva, hogy egy hűséges kéz meg fogja rostálni, megtartja, amit érdemes megtartani, és aztán a jóság leheletével elfújja a többit.”

2) Hálát adsz. Ha nem tudsz hálás lenni azért, amit Isten adott neked, akkor nézz körül, és légy hálás azért, amitől megvédett! Az ellenségnek semmit sem kell ellopnia tőled, csak arra kell rávennie, hogy magától értetődőnek vedd a dolgokat. „Az ő kegyelme teljességéből mindannyian egyik áldást a másik után kapjuk” (János 1:16 NIV) Az új autó vagy a fizetésemelés miatti lelkesedés hamar elmúlik, de valahányszor megállsz számba venni a kapott áldásokat, jobban kezded érezni magad.

3) Gyakorlod az elégedettséget. Egy kertész, aki sehogy sem tudta kiirtani a pitypangokat, a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult tanácsért: „Mit tehetnék még?” „Próbáljon meg hozzászokni!” – jött a válasz. Az életben azt kapod, amire összpontosítasz. Ezért írja Pál: „… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8).

„De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.” (Lukács 11:28)

Jézus azt mondta: „… ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15), hanem az, hogy hogyan él. Éppen ezért mindig bölcs dolog:

1) Kihívás elé állítani magadat. Vizsgáld meg, hogy töltöd el a szabadidődet! Egy hosszú nap után könnyű választás a tévé előtt tespedni, de boldogabb leszel, ha fizikailag és mentálisan is aktív maradsz. Menj el sétálni, játssz a gyerekeiddel, szakíts időt Isten Igéje olvasására és imádkozásra, még ha nincs is különösebben kedved hozzá! Jézus azt mondta, hogy ha követni akarjuk, meg kell tagadnunk magunkat (Lukács 9:23).

2) Másokon segíteni. A legkisebb jótett is többet ér, mint a legnagyvonalúbb szándék, tehát ha segíteni akarsz magadon, segíts másoknak! Ettől nemcsak jobban fogod érezni magad; de ha olyan emberek vesznek körül, akik önmagukból adnak, akkor egy nagyobb ügyet szolgálsz. Az ellenséget egészen addig nem zavarja, ha a hitedről beszélsz, amíg nem gyakorlod azt; ugyanakkor Isten soha nem tanít nekünk semmit anélkül, hogy lehetőséget ne adna arra, hogy használjuk is. Ezért mondta Jézus: „Boldogok azok, akik hallgatják az Igét és engedelmeskednek”.

3) Türelmesebbnek lenni. Egy férfi, aki komppal járt a munkahelyére, büszke volt a pontosságára. De egy napon elaludt. Attól félve, hogy a főnökével meggyűlhet a baja, lerohant a dokkhoz, ahol azt kellett látnia, hogy a komp 180 centire van a beszállóhelytől. Ugrott egyet, és a fedélzeten landolt. A kapitány mosolyogva mondta: „Nagyszerű ugrás! De ha várt volna még egy percet, akkor kikötünk, és egyszerűen felsétálhatott volna.” Ne siess ennyire, hagyj időt a dolgoknak! A türelem bármilyen akadályt le tud győzni (Példabeszédek 25:15).

 

A VÉR ÁLDÁSAI

 

„Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából…” (Kolossé 1:13)
A történelem legnagyobb pillanata volt, amikor „Krisztus meghalt az istentelenekért” (Róma 5:6 NKJV). Nem csupán a barátaiért és támogatóiért halt meg; meghalt azokért az emberekért is, akik megvetették őt. Nem „valamit valamiért” volt ez, mintha Jézus azt mondta volna: „Elfogadlak téged, ha te is elfogadsz engem.” Nem, ez önzetlen, egyoldalú szeretet volt. Feltételek nélkül, semmit sem várva viszonzásul. Isten emiatt „szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és vitt át minket szeretett Fiának országába”.Szela? Állj meg és gondolkodj el az előnyökön, melyet Jézus vére szerzett neked! 1) Megszabadultál. Az a görög szó, amit itt Pál használ, szó szerint azt jelenti: megment úgy, hogy magához húz. Szabadításod Jézus számára egészen személyes tett volt. Kiontott vérével vonzott magához. A távolság, amely a bűn miatt volt Isten és közted, eltűnt, Isten most már szeret és elfogad. 2) Megszabadultál a sötétség hatalmából. Attól a hatalomtól, amely a Sátán zsarnoksága azok felett, akik uralma alatt élnek. Krisztus vére megszabadított a sötétségből, tudatlanságból és vakságból, amit a Sátán arra használt, hogy félrevezessen és manipuláljon téged. 3) Átkerültél Isten Fiának országába. „…átvitt minket szeretett Fiának országába”, ez azt jelenti, hogy egyik helyről egy másik helyre kerültél. Pál apostol idejében az olyan szuperhatalom, mint Róma, bekebelezett más népeket, és a Római Birodalomhoz csatolta őket. A meghódított népe gyakran jobban éltek Róma uralma alatt, mert élvezték annak kiváltságait: a biztonságot, az élelmezést, a postaszolgálatot, az utazás biztonságát, stb. Krisztus vére átvisz minket a Ő országába, ahol mindezeket a kiváltságokat élvezhetjük: garantált védelem, bőséges ellátmány minden szükségletünkre, a fiúság teljes joga, és korlátlan belépés trónja elé.

„…megbékéltetett önmagával Krisztus halála által…” (Kolossé 1:13 NLT)
Figyeld meg: 1) Isten megbékélt veled. Ő töretlen, bensőséges barátságot szeretne velünk, olyat, mint Ádámmal volt az Édenkertben. A bűn azonban Isten ellenségeivé tett. „…egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt” (Kolossé 1:22). Mivel Isten sohasem mondott le erről a kapcsolatról, ezért küldte el Jézust, hogy helyreállítsa. „…megbékéltetett önmagával… Krisztus keresztfán kiontott vére által” (Kolossé 1:20). A görög szövegben itt a helyreállításra utaló szó van, ami azt jelenti: „hogy újra barátok legyünk, mint régen voltunk”. Most már úgy járhatsz Istennel, és beszélhetsz vele, mint ahogy Ádám tette. Most már Isten úgy lát, mint „szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket” (Kolossé 1:22). 2) Az Úr megváltottja vagy. Amikor János meglátta Jézust a Jordánnál, ezt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (János 1:29). Jézus az, „akiben van megváltásunk és bűneik bocsánata” (Kolossé 1:14). A megváltás szó azt jelenti: „kiszabadítás a rabságból váltságdíj megfizetésével”. Nem csupán megvásároltak Jézus élete árán, de vére által örökbe fogadtak Isten családjába. 3) Minden bűnöd meg van bocsátva. „…akiben [jézusban] van… bűneink bocsánata.” Hogyan érte el, hogy minden bűnünket eltörölte? „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kolossé 2:14). Vérével írta rá a minket terhelő hatalmas adósságszámlára, hogy minden Isten felé való tartozásunk: „FIZETVE”, és az adósság eltörlésével szóló értesítést odaszögezte a keresztre. Bocsánatot kaptál. Nem tartozol semmivel!

 

 

Egyedül Istennel

„…az Úr… féltőn szerető Isten.” (2Mózes 34:14)
Isten féltékeny mindenre, ami elfoglalja az ő helyét az életedben, különösen igaz ez a „kapcsolat bálványra”. Azt kérdezed, mi az? Az a hazugság, amely meggyőz arról, hogy boldogságod egy másik személytől függ. Ha Istenen kívül bárki másban keresel biztonságot, célt, értékességet és elégedettséget – mindazt, amit Ő szívesen biztosít – Isten féltékeny. Tehát döntsd le ezt a bálványt! Igaz, hogy nehéz, ha senkivel sem oszthatod meg az életed, és senki sem vár otthon. De ha Isten azt akarja, hogy halld az Ő hangját, akkor előfordul, hogy minden más hangot elnémít körülötted. Felmerült már benned, hogy nem azért vagy egyedül, mert senki sem szeret, hanem azért, mert Isten egy mélyebb és bensőségesebb közösségbe vonz önmagához? „Honnan tudhatnám?” – kérdezed. Józsué egyedül volt, amikor Isten megmutatta neki Jerikó elfoglalásának haditervét. János egyedül volt Patmosz szigetén, amikor megnyílt előtte a Menny, és ő megírta a Jelenések könyvét. A Bibliában azt olvassuk: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:24). Ekkor adott neki Isten új nevet, Jákóbból, a csalóból, Izráel, Isten harcosa lett. Ha nem tudod, hogy ki vagy, engeded, hogy valaki más élete elnyeljen, azért, hogy így értékesnek érezd magad, és beteljesülésre találj. Így aztán azt hiszed majd, hogy szükséged van másokra ahhoz, hogy élvezhesd azt, aki vagy. Ne tedd! Engedd, hogy Isten mondja meg neked, ki vagy! Végtére is ki ismer nála jobban? Az egyetlen módja annak, hogy felfedezd igazi identitásodat az, ha egyedül maradsz Istennel!

 

Józan gondolkodás


„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)
A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ahhoz, hogy az életed javuljon, két dolgon változtatnod kell. 1) A gondolkodásmódodon. Gordon MacDonald mondja: „Azok az emberek, akiknek gondolkodása nincs jó formában, könnyen áldozatául esnek olyan eszméknek és rendszereknek, melyek az emberi lelket rombolják. Nem tanították meg őket gondolkodni, nem tűzték ki maguknak életcélul, hogy elméjüket fejlesszék, ezért megszokták, hogy mások gondolataitól és véleményétől függjenek. Nem akarnak eszmékkel vagy nagy kérdésekkel foglalkozni, inkább telerakják életüket szabályokkal, előírásokkal és programokkal.” Abban a pillanatban, amikor azt gondolod, hogy te már mindent tudsz, valójában felhagytál a gondolkodással.
2) A várakozásaidon. Egyszer egy ember elment egy jövendőmondóhoz. A jósnő azt mondta neki: „Szegény és nyomorúságos élete lesz ötven éves koráig.” „És aztán?” – kérdezte az ember. „Aztán megszokja” – vont vállat a jósnő. Valld be őszintén: hány olyan sikeres embert ismersz, aki egykedvű, unott és negatív beállítottságú? Egyet sem, igaz? A hit lelkesedést, elkötelezettséget, energiát szül – olyan dolgokat, amik segítenek eljutni a sikerhez. Ha szeretnél ilyen tulajdonságokat, magasabb szintre kell emelned várakozásaidat, összhangba hozva őket Isten ígéreteivel. „…higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Szeretnél sikert elérni azon a területen, ahol korábban kudarcot vallottál? Akarsz olyan emberré válni, aki mindig is szerettél volna lenni? Ne a tetteiden kezdj változtatni, hanem a gondolkodásodon! Újítsd meg naponta Isten Igéjével! Semminek nincs ennél nagyobb hatása!

 

PROGRAMOZD ÁT A GONDOLKODÁSODAT!

 

„… változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)

Minden cselekedetünk mögött egy gondolat van. Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz életeden, először a gondolkodásodon kell változtatnod. Ez nem könnyű, és nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Képzeld el, hogy egy hajón vagy, amelyet robotpilóta irányít egy bizonyos irányba, de te hirtelen más irány mellett döntesz. Első lehetőség: akaraterő. Megragadod a kormányt, és abba az irányba kény­szeríted, amerre te akarod; nyers erővel felülkerekedsz a robotpilótán. De folyamatosan érzed az ellenállást. Karod elfárad, és amikor elengeded a kormányt, vajon mi történik?
A hajó újból az előre beprogramozott irányba fog haladni. Érted a lényeget? Ez történik akkor, amikor az életedet az akaraterőddel akarod megváltoztatni: „Arra kényszerítem magam, hogy abbahagyjam az ivást/ne csaljam többé a házastársamat/ hagyjak fel a mértéktelen evéssel” és ehhez hasonlók. Akaraterőd csak rövid távú változást tud eredményezni, miközben állandó stresszt okoz, mert nem kezelted a dolog gyökerét a gondolataid átprogramozásával. A változás nem tűnik természetesnek, ezért végül feladod, visszatérsz a régi viselkedésmintákhoz, és ezt mondod: „Azt hiszem, én már csak ilyen vagyok. Sosem fogok megváltozni.” Második lehetőség: Isten ereje. Ez a jobb módszer! A Biblia azt mondja: engedjétek, hogy Isten újjáformáljon titeket gondolkodásmódotok megváltoztatásával!” (Róma 12:2 NLT). A változás mindig az elmédben kezdődik! Gondolkodásmódod meghatározza érzéseidet, érzéseid pedig meghatározzák csele­kedeteidet. Azt kérded, hogyan tudod megváltoztatni gondolkodásmódodat? Azzal, ha elmédet minden nap Isten Igéjével programozod be. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ember? Úgy, hogy megtartja igédet” (Zsoltárok 119:9 NKJV).

a

A gazdagság szeretete és birtoklása haszontalan, csak a szeretete veszedelmes, birtoklása és gyűlölete fáradalmas…

Szent Bonaventúra

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat. Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.

Tatiosz

A kegyelem megnyerése egy pillanat műve, a megszentelődés egy életnek a munkája. (Zeller)

 

„A keresztség által eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4)

Ha a kereszténységnek ezenkívül semmi más üzenete nem lenne, ez is elég volna ahhoz, hogy az utolsó ember is meg akarjon térni. De van valaki, aki nem akarja, hogy meghaljunk a bűnnek (Róm 6,2), nem akarja, hogy a keresztség óemberünk halálát okozza, és azt sem akarja, hogy új életünk legyen, mert így tarthat minket a markában. Mi tehát a keresztség? Istennel egy új élet kezdete és a sátán veszte – bennem. (Horváth-Hegyi Olivér)

Akik megmerítkeznek a szenvedés tengerében, ritka drágagyöngyöket hoznak elő.

Spurgeon

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd, és valóban megszeresd önmagad. Csak így válhatsz a megbocsátás gyógyító eszközévé.

Simon András

Amikor nem tudták megtenni az igazságot hatalomnak, az emberek megtették a hatalmat igazságnak. (Pascal)

Csodálkozol, hogy szívedben még mindig fáj, ha jogtalanság vagy hátrány ér és mellőznek – bár kifelé talán nem is lehet ezt rajtad észrevenni?

Ha ezerszer megszúrnának tűvel, azt gondolod talán, hogy a következő szúrást már nem éreznéd? A természetünket nem lehet elnémítani. Nem volnál ember, ha nem éreznéd az emberi gonoszságot, és belsőleg is át tudnál siklani fölötte, mintha nem is kaptál volna sebet. De el kell érned, hogy mielőbb megbocsáss és egyre rövidebb idő múltán tudd elfelejteni, amit kaptál.

 

Egy keresztény ember mindennap elolvasott egy részt a Bibliából. Egyik alkalommal a Malakiás 3:3-at olvasta, mely így szól: „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztít meg az Úr…” Egyszerű igének tűnik, de őt mégsem hagyta nyugodni, egész nap ez a vers motoszkált a fejében. Végül úgy döntött, hogy a hétvégén elmegy egy ötvöshöz, hátha mélyebben megérti ezt az igeverset.

Az egyik munkatársának az édesapja pont egy ötvös volt. Megkérte, hadd menjen el hozzá, megnézni hogyan dolgozik, mert kíváncsi a folyamatokra. El is ment hozzá, és az ötvös büszkén és lelkesen kezdte el megmutatni és magyarázni szakmája fortélyait.

Egy ezüstdarabot kezdett felmelegíteni a tűzben, és azt mondta: „Fontos, hogy az ezüstöt a tűz közepébe tartsuk, hogy ezáltal az összes szennyeződést eltávolítsuk róla.”

„És az igaz, hogy az ötvösnek mindvégig a tűz előtt kell ülnie?” – kérdezte a kíváncsi keresztény férfi.

„Igen, ez egy nagyon fontos dolog. Nemcsak, hogy előtte kell ülni és fogni, hanem mindig figyelni is kell. Ki kell várni a megfelelő időpontot, amikor is ki kell venni az ezüstöt a tűzből. Mert ha az ember egy kicsit is tovább tartja a tűzben, könnyedén megsérülhet.” – válaszolta az ötvös.

„De azt honnan lehet tudni, hogy mikor kell kivenni a tűzből?” – kíváncsiskodott tovább a férfi.

„Ó, azt könnyű felismerni! Akkor kell kivennem, amikor meglátom benne a tükörképemet!” – mondta a mester.

Ha most te úgy érzed magad, mintha tűzben lennél és az éget téged, ne feledd Jézus figyel és vigyázz rád! És ez az állapot csak addig tart, ameddig a tükörképét meg nem látja benned…

Ha a Golgotán levő három keresztre feszített között levő különbséget egy szóval akarnánk megjelölni, azt mondhatnánk, hogy az egyik bűnei miatt halt meg, a másik bűneiben, a Harmadik pedig a bűnért.

Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom. (Billy Graham)

Ismertem jót és rosszat,
bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot;
ítélkeztem és megítéltettem;
átmentem születésen és halálon,
örömön és szenvedésen, mennyen és poklon;
s végül felismertem,
hogy mindenben ott vagyok
és minden ott van bennem.

ISTEN OLTÓ-KÉSE
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom,
Hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését megáldom,
S mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz a kín,
Mert tudom, tiéd az én harcom,
És győztes távolba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.

Tóth Árpád


„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8)

Tegnap az ünnepelt és hozsannázott Jézust mint Királyt köszöntötték. Fények és árnyak követik egymást gyorsan. Már halljuk az utolsó vacsora döbbenetes szavait az elárulásról. A keresztút drámai képei. Király? Keresztet hordozó bűnös, akit halálra ítéltek. Majd a nagyszombat csendje. A várt Megváltó – halott. A sír foglya. S a húsvétvasárnapi kertben az elhengerített kő. Jézus Krisztus ezen a héten mennyi stációt jár, s lelkünk, őt követve, szintén. S ő mindvégig tudta, és vállalta, s ő ugyanaz! Ebbe kapaszkodjunk, mikor az euforikus örömtől a gyász fojtogató sírásáig járjuk nagyhét útját. Az Úr ugyanaz. (Kőháti Dóra)

 

KRISZTUS NEM AZÉRT JÖTT A VILÁGBA, HOGY MEGFEJTSÜK ŐT, HANEM, HOGY BELÉ KAPASZKODJUNK ÉS HOZZÁ RAGASZKODVA MAGÁVAL RAGADJON MINKET A FELTÁMADÁS FELFOGHATATLAN VALÓSÁGÁBA.
/DIETRICH BONHOEFFER/

Békesség…


A mai nap imádsága:

Uram! Békíts ki önmagaddal, hogy megelégedettséggel szolgáljalak Téged! Ámen

Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.
Róm 5,10

Kinőve az osztatlanidejű gyerekkor csodákkalteli nyugalmából, tinédzseres éleslátással fedezzük fel egyre inkább: más ez a világ, mint amilyennek korábban gondoltuk. S bár a világ alig változik – benne mi magunk annál többet -, mégis a megváltozottnak hitt immáron felnőtt-szagú (élet)játékszabályok között szüntelenül keressük a magunk boldogságát… Ez bizony nem kis feladat, sőt, embertpróbáló vállalkozás! Füstöt, szerelmet hazudni nem lehet – mondták a régiek -, ahogyan boldogságot se. Boldogságunk, melynek alapja a harmónia – önmagunkkal és a világgal -, a hívő ember számára nem képzelhető el Isten nélkül. De miért is? Az ok igen egyszerű: a valódi megbékélést egyedül az Isten képes munkálni.

Akarjuk vagy sem, ádámi ősbűnös habitusunk eleve meghatározza viszonyunkat a világhoz. Tagadunk és önzőek vagyunk, s bizony keveset vagyunk készek adni, ellenben sokat várunk. Könnyedén kicsúszik szánkon a “Nem!”, s hosszan kínlódunk az “igenek” megfogalmazásával. Alig nőttünk bele a felnőtt életbe, s már úgy érezzük, bőven van okunk tagadni az Istent, akinek elfogadó szeretetét valószerűtlennek tartjuk, mert napi érdekeink elhomályosítják látásunkat. Kudarcainkért, álmaink szertefoszlásáért aztán Istent vádoljuk, sőt őszintén haragszunk is Rá – s, akárcsak Jónás nem akarunk engedni az igazunkból….

Mi gyűlölködünk – Ő meg szeret. Isten csöndben figyeli életünket, mi pedig kiengesztelésért kiáltunk. Őt kiengesztelni, kibékíteni mégsem kell, hiszen Ő Isten, Neki nincs szüksége erre, mi azonban emberek vagyunk, s nekünk óriási igényünk van rá. Ha nem békít meg minket az Isten, azaz nem békülünk meg önmagunk sorsával, ezzel a világgal, akkor elveszünk nemcsak az élet forgatagában, de jó eséllyel munkáljuk azt is, hogy kitöröltessünk az Élet Könyvéből…

Fenti ige hitvallásos megfogalmazása annak, mit is jelent “Istenben lenni”. Nem egyszerűen békességre jutni, hanem üdvösséget nyerni. Az üdvösség legnagyobb hozadéka mégsem az, hogy egyszer, majd valamikor, milyen jó is lesz nekünk majd “odaát” – hiszen azt sem tudjuk, hogy hol van az ‘odaát’, s hogy milyen is az tulajdonképpen -, hanem az, hogy halálunk előtt krisztusivá válhatunk. Megtapasztalhatjuk egyre többször, s egyre jobban milyen jó jót tenni, s milyen gyönyörűséges az önként vállalt “jézusi iga”, az elhivatottsággal betöltött, másokért végzett szolgálat…

 

Bizonyosság…

A mai nap imádsága:

URam! Taníts, hogy közelebb kerüljek Hozzád! Ámen


De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál.
2 Tim 3,14
A tarzuszi Saul sosem volt Jézus tanítványa és nem töltött el a Mesterrel egyetlen órácskát sem, pedig az elhívott tizenkettő a hagyomány szerint egy vagy három esztendeig hallgatta, figyelte, tanulta: mit jelent az Isten országának részeseként élni ebben a világban. Saul tehát nem látta, nem halotta Jézust úgy, mint a tizenkettő, mégis a damaszkuszi úti-élménye után belőle is küldött – aposztello=elküldeni -, azaz apostol lett. Különös ez, hiszen pont az az ember, aki klasszikus értelemben nem volt Jézus tanítványa, mégis az Újszövetség 27 könyvéből 13-at tudhat magáénak… Nos, ennek az embernek a tanítványa az ifjú Timóteus, akihez két levelet is intéz Pál, mert a gyülekezetépítési munkában meglankadt fiatal munkatársa igencsak igényli a buzdítást.
Mit tanult Timóteus Páltól, s mit tanultak Jézus tanítványainak tanítványai? – ezen érdemes elgondolkodni egy kicsit. Újszövetség még nincs, apostoli levelek még csak itt-ott hevernek az első jézus-gyülekezetek értelmezés-kereső írástudóinak asztalán, polcain. Hol vagyunk még a kanonizációtól, amikor is számbaveszik, melyik írás kerüljön bele az új hit szent iratai közé? Egyelőre Jézusról, s tevékenységének hatásairól tudósító levelek vannak csak, s egyre több személyes, szóban elhangzó bizonyság. Van is vita bőven, mit és hogyan értsenek, higgyenek! Mit vegyenek át a zsidó Isten-hitből, s milyen régi szimbólumok/képek segítik az új Isten-elképzelést, ezt az alapjaiban mást képviselő Jézus-mozgalmat? Innen indul el a kereszténység… mostmár tudjuk: világhódító útjára.
Bizonyosság. Sokszor előkerült fogalom a keresztények szóhasználatában. Megbizonyosodni valamiről azt jelenti: megtapasztalni az igazságát valaminek. Amiről megbizonyosodunk, arról tudjuk, hogy az a valóság. Nem másnak – nekünk. A bizonyosság ugyanis nem egyenlő a bizonyítékkal. A soha-nem-látott Isten létéről meg lehet bizonyosodni, de bebizonyítani nem lehet. Ha mégis lehetséges lenne észokokkal Isten létét bizonyítani, akkor ez egyrészt azt jelentené, hogy a véges teremtménynek van felépítménye/megismerési útja a Végtelen Istenhez, másrészt a hitet is feleslegessé tenné, hiszen a bizonyíték egyértelmű, a hit pedig nem. Sok keresztény mégis keveri a kettőt. Ilyenkor írnak olyan könyvecskéket, amiknek a címei pl. ilyenek: “Aki gondolkodik, az hisz” -, ami persze arogánsan azt deklarálja, hogy aki nem hisz, az nem is gondolkodik. A helyzet persze inkább az, hogy, aki ilyen szerencsétlen címet ad egy keresztény könyvnek, az nem gondolkodik… vagy legalábbis a missziót nem jól-, illetve félre-értelmezi.
Ismeret és hit az érem, a valóság két oldala. A harmadik, az éle ami átöleli, összefogja a kettőt: az Isten kegyelme. Enélkül nem sok értelme van a sok-sok tudásnak, s értelmetlen a hegyeket mozgató hit is: Minek mozgatni a hegyeket? Minek megparancsolni a fának, hogy szakadjon ki tövestől, s menjen a tengerbe? Mit érnénk el az ilyen szenzációs bizonyítékokkal? Közelebb nem kerülnénk egymáshoz, s talán az Istenhez sem, mert Istent ott tudjuk “megélni”, ahol közelében vagyunk az embertársainknak…

 

Fájdalmaink…


A mai nap imádsága:

URam! Szívemet tedd nyitottá, hogy szabadulhassak terheimtől, s kegyelmedből élve derűvel telhessenek napjaim! Ámen

 

Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel… Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!
Jób 7, 11 és 16

Valamikor – a kilencvenes évek elején-közepén – mondta egyszer egyik német ismerősünk: “Ti magyarok szerettek panaszkodni!” – , mire azt találtam válaszolni: “Tudod, ha nincs más lehetőséged az igazságodat érvényesíteni, akkor legalább panaszkodsz!” Tény, hogy történelmünk bővelkedik igazságtalanságokban, de méltánytalanságokat nemcsak nemzetünk sorsában, a sajátunkban is talál(hat)unk eleget, nagyon még keresnünk sem kell… Ha persze őszintén a lelkünkbe nézünk, akkor olykor kiderül, hogy sérelmünk csupán vélt, súlyos bánatunk oka nem “az igazság hiánya”, hanem önsajnálatunk. Vannak persze olyan élethelyzeteink, amikor hiába minden önvizsgálat, mégsem jövünk rá, hogy miért szenvedünk, s aztán kiderül, hogy nyomorúságunk oka nem bennünk van, rajtunk kívül álló tényezők keserítenek meg minket…

A “Miért velem – miért most – miért így?” klasszikus triász ismételgetése ugyan nem vezet sehová, de legalább jelzi a külvilág számára: fáj az, amiben vagyunk, ami éppen történik velünk. Régi bölcsesség, hogy a megosztott öröm duplázódik, a megosztott fájdalom pedig feleződik – ezért beszélünk keserű érzéseinkről, ha arra “alkalmas embert” találunk családban, barátok, barátnők között, s olykor egy hittestvéri közösségben; sőt, talán még egy lelkipásztor is megfelelhet ennek az elvárásnak…

Hordozni a fájdalmat – a szenvedés maga, nem beszélni róla maga a kín, soha el nem mondani pedig egyenesen: bűn! Ha nyitott szemmel járunk, akkor hamar észrevesszük, hogy környezetünkben is vannak jónéhányan, akik nem beszélnek fájdalmaikról. Talán mert “nincs emberük”, mert szégyellik, mert úgy hiszik, hogy ez gyengeségük jele lenne. Pedig pontosan ennek az ellenkezője az igaz! Aki ki meri mondani végre, aki meg meri vallani, ami a “lelkét nyomja, ami szívét szúrja” – az nemcsak könnyíti terhét, de elkezdi megérteni önmagát, közelebb kerül szeretteihez, közelebb kerül az Istenhez, sőt “ráadásként” még gyógyul is…

 


Kegyelem…


A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts kegyelemben élni napjaimat, hogy ne veszítsem el azt, ami legfontosabb! Ámen

Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Zsolt 90,14

Minden egyes nap új lehetőség számunkra, hogy felfedezzük a világot… Többnyire mégsem ezzel a felismeréssel kelünk. Aktuális teendőink terhe, elvégzendő feladatok, adott ígéretünk beváltásának szorongató határideje határozzák meg elindulásunkat. Mint a pilóták – csak ők lista alapján, mi pedig anélkül – reggelenként ellenőrző kérdések sokaságára válaszolunk, hogy aztán egy egész nap viszonylag zavartalanul “röpködhessünk”.

A régi kor embere számára magától értődő volt a reggeli fohász: “Akkor kezdjük a Jóisten nevében!” Mára kikopott az emberek nagy részéből a készség, hogy önmagukat az Isten koordináta-rendszerébe állítsák. Az Isten-felebarát tengelyek elhomályosodtak, helyüket az érdek-karrier tengelyek vették át. Milyen érdekes, az ember hiába határozta meg önmaga boldogulásának Isten-nélküli útját, mégsem tud boldog lenni úgy, ahogyan szeretné.

A harmóniához nemcsak az egyensúlyra való törekvés szükséges, kell hozzá egy olyan erő, egy olyan tényező is, ami mindig korrigál minket: ez pedig az Isten kegyelme. Ezért fohászkodik a zsoltáríró. Tudja, hogy ez mindennek a kiindulási pontja. Enélkül nincs derű, nincs tartós öröm, ha viszont beárad az életünkbe, akkor kiteljesedik az életünk, s felszabadulunk önmagunk elfogadására, s másokat is képesek vagyunk szeretni, hiszen Isten szeretete folyamatosan megújít minket.

 

Szeretteinkért…

 

 


A mai nap imádsága:

Uram! Közösségbe teremtettél. Erőt, s lehetőségeket is adtál, hogy küzdjek mindazokért, akik körülvesznek engem. Gyakran erőmön felülinek érzem a gondjaimat… Ezért kérlek, kegyelmesen segíts meg mindennap, hogy a bűn ereje erőt ne vehessen rajtam! Ámen
   

Vajon lakhat-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!
1 Kir 8,27a

Salamon király templomszentelő imádságának felvezető gondolatai között olvasható ez a kérdés, mely egyáltalán nem teoretikus problémafelvetés. Sokkal inkább himnikus megállapítása annak, hogy Isten dicsősége szétfeszít minden teret – de hát ettől Mindenható. Az Isten-probléma a szentséghez való viszonyunkat állítja homloktérbe. Jóllehet egyházi liturgiákban a “sákramnetum” szavunk még hellyel-közzel jelen van, de mára a köznyelvből teljesen kikopott. A szentség – egyes erre érzékeny-lelkűeknek – még esztétikai kategória, de nem az ideál elérhetetlen magasságát jelenti.

Krízisben lévő világunkban a “szentnek” más jelentése lett: érinthetetlen. (Akinek persze pénze, vagyona, hatalma van – mindegy hogyan szerezte, szentségtelenül vagy sem – annak minden megvehető, elérhető, érinthető még a “tabu” is.) A szent mindig a létezés ízét adta. Nélküle nincsenek magasabbrendű (értsd anyagvilág fölötti) célok, melyekért érdemes, s szép küzdeni. A szentség minden korban példát ad, irányt mutat, míg az ideál »különösen mai értelmében« megvásárolható – “mert megérdemlem”…

Ahogyan egy egyszerű vírus, akármilyen bonyolult rendszerről is van szó – legyen az számítástechnikai vagy biológiai – képes átvenni az uralmat az egész felett vagy képes megbínítani az “egészet”, ugyanígy van ez a bűnnel is. A bűn kicsinyke férge életünk hajszálgyökereit rágcsálja, s egyszercsak azt vesszük észre, hogy kiszáradunk, nincs erőnk, nincs kapcsolatunk Teremtőnkkel, Aki az élet forrása.

A szentség nem más, mind a védekzőrendszer (immunológia!) folyamatos karbantartója. Ha a szentség apró, láthatatlan (védekezést segítő) elemei ott pezsegnek életünkben (szívünkben, elménkben), akkor nem történhet “totális rendszer-öszeomlás”, akkor “működünk” teljes funkcióképességgel. Ez tulajdonképpen az istenes, az istenképű élet, amelyre mindenki vágyakozik, kimondatlanul is..

2018. március 29. NAGYCSÜTÖRTÖK

1987. április 16.

Vassula, jelen voltam templomomban. Keresztem elõtt jártam. Néhány pillanatig megálltam elõtted. 1 Leányom, vártam rád ezekben az években, hogy itt légy hõn szeretett templomomban! . 2

Uram és Megváltóm, Te valóban kerestél engem, megtaláltál, és visszahoztál magadhoz és Egyházadba. Évek teltek el…Évekig vártál rám!!

Keresztem elõtt maradtam, és sorban mindenkit megáldottam, aki eljött, hogy imádjon engem.

A szent keresztet a templom közepére állították és sorban megcsókolta mindenki, aki elment elõtte.


1Elég különös volt, hogy a kereszt körmenete alatt váratlanul odébb kellett mennünk, hogy helyet adjunk a papnak, aki a szent keresztet vitte – több mint két méter magas volt a feszület. A ministránsok nagy gyertyákkal követték õt. A pap nem látta a homály miatt, hogy merre megy, és egyenesen felém tartott. Amikor ezt észrevette, megállt néhány másodpercre elõttem, míg útját újra meg nem találta. Unokatestvérem, aki velem volt, azonnal észrevette ezt. Szívem megdobbant, amint szemben álltam a hatalmas kereszttel. Nem tudtam hátrébb menni, mivel mögöttem a tömeg gyertyákat gyújtott. Nem tudtam megmozdulni.
2Idõsebb fiam keresztelése óta – azt hiszem 15 éve – nem voltam ebben a templomban

IDŐ

 

„…most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27)
Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?

 

ISTEN IGÉJÉBEN BÍZZ, NE A SAJÁT ÉRZÉSEIDBEN!

 

„…megerősödött a hitben…” (Róma 4:20)
Olvastad már azt a történetet, amikor Izsák idősen, majdnem teljesen vakon és a halálhoz közel megáldotta fiait? (ld. 1Mózes 27) Amikor Jákób, a fiatalabb fiú, meg akarta szerezni a bátyjának, Ézsaunak járó kétszeres részt az örökségből, anya Rebeka segített neki, hogy ellophassa. Így intézte: Ézsau szőrös volt, Jákób bőre pedig finom volt, ezért Rebeka Jákób karjára és nyakára kecskeszőrt tett, és odaadta Jákóbnak Ézsau ruháit, hogy azokat viselje. Amikor Jákób bement idős apjához, és Ézsaunak adta ki magát, az apja azt kérte, hogy jöjjön hozzá közelebb, hogy megérinthesse. Izsák azt mondta, hogy a hangja olyan, mint a Jákóbé, de a tapintása olyan, mint az Ézsaué, ezért úgy döntött, hogy inkább abban bízik, amit érez, és nem abban, amit hall. Így aztán az elsőszülöttségi jogot, ami Ézsaunak járt, a másodszülött Jákóbra adta. Tanulság: félrevezette őt az, amit érzett. Most azonban a lényeg ez: nem mindig bízhatsz meg érzéseidben, mert azok nem mindig vannak összhangban Isten Igéjével, és így félrevezethetnek. Azt mondod: „Úgy megbántották az érzéseimet, hogy már egy éve nem beszéltem a családommal.” Tedd túl magad rajta! Tanulj meg megbocsátani! Ne maradj sértődött! Gyakorolj szeretet! Ha hagyod, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor tönkre fogják azt tenni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: minél inkább kedvezek nekik, annál inkább uralkodnak rajtad. Nem kell elnyomnod az érzéseidet, vagy letagadnod őket, de nem engedheted, hogy irányítsanak.

 

 

Küzdj a családodért!

 

„…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)
Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?

 

 

„Tapadás-mentes” kapcsolatok


„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)

Isten azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. Isten ezt Ádámnak és Évának mondta, az első két embernek a földön, akiknek sem apjuk, sem anyjuk nem volt, akit elhagyhattak volna, és még nem voltak gyermekeik sem, akik elhagyták volna őket.

Elköltöztek már a gyermekeid otthonról? Ha igen, akkor már rájöttél, hogy nem tudsz egyik napról a másikra alkalmazkodni a veszteség érzéséhez. Végtére is odaszántad magadat, az idődet, a munkádat, a szeretetedet, a hitedet és a velük kapcsolatos reményeidet. Ők voltak a legértékesebb tulajdonaid, a büszkeséged és örömed; de elmentek, és magukkal vittek egy nagy darabot belőled. Az üres fészek megdöbbentő és nyomasztó lehet. De az Éden óta van egy Felhasználói Kézikönyv az élethez. Ezért fektette le Isten olyan hamar Ádám és Éva számára a szülők játékszabályait. Tudva, hogy az egyik legnehezebb része a szülői létnek az elengedés, Isten azt mondta: „Az elengedéshez idő kell. Kezdj rákészülni most, még mielőtt gyermekeid lesznek!”

A gyerekeink már úgy születnek, hogy távolodnak. Az első lépéseiktől fogva egyre távolodó pályát futnak be úgy, hogy időnként visszatérnek egy kis megnyugtatást (vagy pénzt) begyűjteni, aztán megint elmennek, hogy „önmagukká”, házaspárrá vagy családdá váljanak, ahogyan Isten tervezte. Tehát kezdd el korán „lazára engedni a kötelet”, fokozatosan növelve a szabadságukat, a szerint, ahogy a felelősséggel bánni tudnak. Isten két alapelvet adott az egészséges házassághoz az 1Mózes 2:24-ben: elhagyást és ragaszkodást. A gyermekednek el kell hagynia téged, hogy ragaszkodni tudjon társához, akit Isten ad neki. Fektess hát be a boldogságukba azáltal, hogy a saját életedet éled, és hagyod, hogy ők is éljék a sajátjukat. Ha könnyebbé teszed számukra, akkor saját magad számára is könnyebbé teszed!

“Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.”


(Lk 22,35)

Rabja voltam; körülötte forogtak zavaros álmaim, éjjel-nappal a bűvkörében éltem, éreztem perzselését, mint lepke az ezer wattos égőt. Egy örökkévalóság múlva – hét perc, hét nap és/vagy hét év araszolt el közben? – csoda történt: megkaptam. Rajongtam érte. Aztán örültem neki. Később rá-rá néztem. Egyre ritkábban. Majd tökéletesen elfelejtettem. Egyszer az anyu szólt, hogy a port azért töröljem már le róla. Nincs nekem elég bajom? Teljesen felidegesített. Legszívesebben kidobtam volna, arra meg azt mondták: nem illik. Valósággal az agyamra ment, egyszer még bele is rúgtam.
Bizony, jó lenne már úgy élni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a tárgyaknak! Mert akkor folyton csak velük foglalkozunk; pumpáljuk a biciklit, ragasztgatjuk a posztereket, szaggatjuk a farmernadrág térdét, jó ég, ez a cipő rajtam már legalább hat hetes!, vibrál a szemünk, zsibbad már az ujjbegyünk a távirányító gombjától, de azért csak hősiesen nyomkodjuk, tovább, tovább, még egy kis hangerőt…

Mikor is élünk, hogyan is? Mi az, hogy harkály, százszorszép, alázat, áldozat, borostyán, barokk? Azt mondod, más emberi lények is élnek rajtam kívül e földön? – Szöveg, barátom, szöveg. Seperj ki csak egyszer mindent a szobádból, a házadból: bankkártya-erszényt, tarisznya-válltáskát, puma-sarut, és nézd csak meg, milyen pompásan és következetesen felkopik majd az állad.
– Hacsak…
– Mi hacsak?
– Hacsak csoda nem történik. Jézus, szinte felelőtlenül, a legszükségesebb útravalók nélkül küldi el a tanítványait.
– Hát ez az! De elküldi, érted, elküldi, megbízást, munkát, feladatot, célt, értelmet, társakat: látomást ad nekik! Nem igaz, hogy útközben nem használtak ők alkalmanként erszényt is, táskát is, meg sarut is. Dehogynem. Ezek, mint valami szolgálatkész manók, mindig is előálltak, ha valóban szükség volt reájuk. De ők használták ezeket; hogy nem az erszény, táska, saru használta őket, hanem fordítva, az tuti.
– Ezért mondhatták, semmiben nem szenvedtünk hiányt?
– Ezért. Pontosan ezért. Meg a látomásért. Ami ugyanaz. Mert ha az Isten országának dolgaiban nem szenvedtek hiányt, ugyan miféle szükség szorongathatta volna őket? Mije hiányozhat még annak, akivel együtt jár a Herceg, mesés kincsek ura, aki szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk?

(Visky S. Béla)

 

HAGYATÉK

 

A több mint kilencven éves Zsuzsika néni lelkesen mesél élete nagy boldogságáról, a Jézussal való találkozásról, a benne nyert új élet öröméről, a szolgálat szépségéről, a fáradsággal, kétségekkel megharcolt döntésekről, veszteségekről, s a jövőbe vetett reménységéről, így a halálra készüléséről is.

Tudja Gyuszi! – mondja ragyogó szemekkel – Egy hívő emberről olvastam, hogy a halálát követően a hagyatéki leltározó az ágya mellett egy értékes perzsaszőnyeget talált, rajta két lyukkal, amit a térdeivel koptatott ki. Ha utánam is felmérik egykor az örökséget, itt nem sok használhatót találnak majd, ami közt ott lesz az én kopott szőnyegem is.

lejegyezte: dr. Mikolicz Gyula / Pécel

„Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán.” (Zsolt 34,16)

 

Hallani és érteni

Írta: Előd Erika

Ülünk a budapesti 160-as jelzésű autóbuszon, úton a Batthyány téri végállomás felé. A hangosbemondó segít eligazodni, tájékozódni, hol is tartunk, melyik megálló következik: „Margit híd, budai hídfő, végállomás következik.” Micsoda? Hiszen még messze vagyunk attól! Aztán még vagy háromszor-négyszer ismétli a szöveget, amikor is rájövünk, hogy nem végállomást mond, hanem HÉV-állomást.

Vajon nem így vagyunk néha (vagy sokszor) a Bibliával is? Olvasunk egy összefüggéséből kiragadott igeverset, és félrehalljuk Isten üzenetét. Jó, ha időben rájövünk a tévedésünkre – mint ahogy jó, hogy nem szálltunk le előbb, csak a célállomáson, az igazi végállomáson.

Jézus: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha örökké, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.” (Jn 10,27-28)

 

 

“Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!
Hozsánna a magasságban!”


Máté 21,9

Pálmaág

Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!
Virágvasárnap leteszem Eléd
ezt a szívemben őrzött pálmaágat
én is, a fáradt ember, aki vár,
a Golgotát is ismerő zarándok,
s követlek Téged, hallgatag Király,
KI minden bűnöm látod, s megbocsátod.

 

MEGVÁLTÓ JÉZUS KRISZTUS!
TE, KI a királyok Királya vagy, nem szorulsz a mi ünneplésünkre s nem is tőlünk, hanem a királyiszéked körül állóktól veszel erőt és gazdagságot, és bölcsességet és hatalmasságot, és tisztességet és dicsőséget, és áldást. Mégis hadd törjön fel szánkból is a hozsánna, a hálaadás, hogy követhetünk Téged s megérkezhetünk egyszer a Te országodba, amely nem e világból való.
Ámen.

 

 

Miért Nagyhét?

 

Azért, mert ekkor lett Jézus igazi lénye minden eddiginél nyilvánvalóbbá. A csodáiról értesülve talán még nézhetnénk őt varázslónak, de a Golgotán, ahol a csoda elmaradt (nem szállt le a keresztfáról), egyértelműen a tökéletes isten-ember áll előttünk.

Mi, lázadunk Isten ellen, akár már egy sértő apróság miatt is – Jézus, a keresztre feszítéskor is a gyermek bizalmával szólította meg az Atyát.

A mi gondolataink csekély fájdalom miatt is menthetetlenül magunk körül forognak – ő, viszont haláltusája közben is miértünk könyörgött.

Mi, igen szigorúan ítéljük meg az ellenünk csekély bántást elkövetőket – ő, az ártatlanul, igazságtalanul halálra juttatói számára is mentséget keresett.

Jézus fájdalmas kiáltása („Nem tudják, mit cselekszenek!”) megfeszítői ellen szól: Nem tudják, hogy az Isten Fiát gyilkolják! A keresztre feszítő emberekhez hasonlóan, mi sem tudjuk, hogy minden egyes vétkünkkel a nekünk csodálatos életlehetőséget adó Istent szomorítjuk. Minden fásultságunkkal az Isten ajándékozó szeretetének fordítunk hátat; igazságtalanságunkkal pedig az általa megkívánt rendet borítjuk fel.

Ezzel együtt is ott a csodálatos örömhír Jézus kiáltásában: azt kéri, hogy az Atya bocsásson meg nekünk, hiszen a kereszten vállalt gyötrelmes halála, a mi megváltásunk is.

Ezt teljesítette be azon a Nagyhéten.

Kéri Tamás / Gyöngyös

A nagypénteki történetből: „Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt… Jézus pedig így könyörgött: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,33-34).

 

 

SZÓSZEGŐ NÉP LETTÜNK?

Hetven esztendővel ezelőtt hunyt el dr. nemes széki gróf Teleki Pál, erdélyi földbirtokos, politikus, földrajztudós, egyetemi tanár, főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Magyarország tragikus sorsú kormányfője. Két ízben állt az ország élén, másodszor 1941. április 3-áig, amikor is (valószínűsíthetően) önkezével vetett véget életének.

Ellentmondásos életpályája, erkölcsi kiállása miatt igen sok tisztelőt és barátot, de ellenséget is szerzett. Ismert jelszava volt, hogy „nehéz ma igaz úton járni, de lehet”. Ő volt az, aki megtagadta, hogy a németek Magyarországon keresztül indítsanak támadást Lengyelország ellen. Búcsúlevelében, amelyet Jugoszlávia megtámadásának éjszakáján elkövetett öngyilkossága előtt vetett papírra, a kormányzónak címezve ezt írta: „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

A szószegés nem tartozik az emberi erények közé, a magyar nép pedig különösképpen is érzékenyen reagált, ha valaki nem tartotta magát az adott szavához. Ennek ellenére nem volt ritkaság, hogy valaki megszegte fogadalmát, és önös érdekektől vezérelve felrúgott minden korábbi megállapodást. Ez alól – sajnos – még az egyházak sem voltak kivételek. Sőt…

Látva ma a szomorú vallási statisztikákat, gyülekezeteink elesett állapotát, sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan juthattunk ide? Teológusok, szociológusok sokasága keresi a kiváltó okokat. Talán azoknak van igazuk, akik a baj egyik indokát abban látják, hogy szószegőkké, esküszegőkké lettünk. Hiszen, igazából csak keveseknek jelent bármit is a kereszteléskor vagy a konfirmációban elmondott fogadalom, a házassági eskü. A lelkipásztori vagy a presbiteri fogadalom meg nem tartásáról már ne is beszéljünk! Ha azt akarjuk, hogy valóban Isten gyermekeinek neveztessünk, és gyülekezeteink betöltsék eredeti küldetésüket, ahhoz feltétlenül szükséges (többek között), hogy hűséggel szolgáljunk Urunknak, és az igenünk legyen valóban igen!


Margit István / Pécel

Gyűlöli az Úr, és utálatos előtte „a hazug nyelv”. (Pld 6,16-19)

 

Vele együtt

Írta: Csapkovics Bertalan

Vajon nem a kettészakadt világszemlélet tükröződik vissza életünkön, amikor a napi rutin tevékenységünket végezzük (készülődés, munka, családtagok körüli teendők, háztartás, vásárlás…), várva, hogy túléljük az adott napot – majd lassan-lassan belefáradunk a terhekbe? Igen, amikor mindössze eddig tart számunkra a világ.

De csakugyan annyi a világ, amennyit mi látunk, hallunk, érzékelünk belőle? Jézus harmadnapi feltámadása is csak a templomi szertartásainkat befolyásolja? Igen, ha a világtörténelemnek ez a legnagyobb eseménye – mármint, hogy Jézus feltámadott, hús-vér testtel kijött a sírból, és többé nem hal meg – háttérbe szorul számunkra, mivel nem a tapasztalati világunk része, hanem hitünk tárgya. Pedig valóság az is, hogy van Mennyország, és Jézus ott van, valóságosan! Sőt, már mi is részesei vagyunk feltámadásának, mert hitünk összekapcsol minket a mennyben lévő Jézussal.

Hát nem kellene szakítanunk kettészakadt világszemléletünkkel? Mert akkor a hőn áhított öröm és békesség uralkodna életünkben, hiszen az lenne a valóság számunkra, amit hiszünk – nem pedig az, amit látunk. Mert – az ige szerint – vele együtt mindez velünk is megtörtént!

„Vele együtt vagytok eltemetve a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.” (Kol 2,12)

A lelkiismeret és torzulásának modern története: Szétválasztották a jogot és az erkölcsöt. Ami jogszerű, azt szabad is. Magánüggyé alacsonyították az erkölcsöt, miközben kevés magánügy van, ami ennyire közügy lenne. Az erkölcsről lefejtett jog engedi a tilosat (abortusz, válás, ateista propaganda), sőt szabadságjognak titulálja. Ráadásul a bűn fogalma pusztán jogi kategóriává vált, ami vagy bizonyítható, vagy nem. Így a bűn és az erkölcs gyakorlatilag eltűnt. Ezen szabadosságban (a szabadosság nem egyenlő a szabadsággal) különösen a fiatalság nem tudja mérlegelni tetteinek következményét és mindezzel sok szenvedést okoz magának.

Sokszor igen csak nehéz megmaradni Jézus tanítása mellett egy ilyen világban. Mindezek ellenére, igyekszem-e Jézus példája szerint élni? Követem-e a lelkiismeretem szavát? Képes vagyok áldozatokat vállalni mindezért, még ha le is kell mondjak önmagam akaratáról?

A mi problémánk nem a meg-nem hallgatott ima, hanem az el-nem mondott ima.
Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni,az nem szabad. (Télfy)

 

„Ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Az, aki nem ismeri ezt a mennyei a jutalmat, félő, hogy elkavarodik. A jutalom – aki maga Krisztus – irányít. Önmaga felé. Szava édes, mint a méz, jelleme nagyszerű, élete kívánatos, ígéretei kecsegtetőek, a róla szóló beszéd erővel teli, bánásmódja lenyűgöző. Jutalom. Mi mindent megteszünk egy kis jutalomért! Hát még ha elhisszük, hogy minden idők legnagyobb jutalma is a miénk lehet! Az enyém! (Horváth-Hegyi Olivér)

Az a szív, mely tud várni, míg kegyelmet nyer, túlárad a kegyelemtől, hogy új kegyelmet nyerjen. (Kroeker)

Az élet tövisei az örökkévalóság virágai.

Don Bosco

Az életben nem igazán az a fontos, hol vagyunk, hanem, hogy merrefelé tartunk.

Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját. De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra.

Részlet a Mennyei királyság című filmből

„Az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!”” (Jn 12,12–13)

„Amikor Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.” (Pilinszky) Nem, nem sodorja el, nem lepi be! Mi, Krisztusban hívők nem a tavasz érkezésének örülünk ezen a napon! Az ősi zsoltárral köszöntsük mi is a városba érkező Urat. Olyan Úr érkezik, akinek még a szamara sem az övé, s a sorfal, amely között elhalad, „mindenféle népből” áll. S köszönteni ma mi is ott lehetünk. (Kőháti Dóra)

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.
Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Gyökössy Endre

Ha hitben nincs hiány, nem hiányzik semmi.

Spurgeon

Igen – nem. Ezek azok a szavak, amelyeket a legkönnyebb kimondani, de amelyek a legtöbb felelősséggel járnak.

 Imádkozunk- vagy ítélkezünk? Azt hiszem, szívünk az utóbbira hajlik, meglehetősen könnyen. Ne megszóljunk, hanem fölszóljunk, föl, a mi Atyánkhoz, közbenjárva a vétkezőért!(Gyökössy Endre)

Legyetek jók feltűnés nélkül. A viola rejtett virág, de az illatáról rá lehet ismerni.

Don Bosco

Mert megleltem a békét, Uram, imádságom közben. Tőled jövök. Kertésznek érzem magamat, aki lassú léptekkel ballag fái felé. (Antoine de Saint-Exupéry)

Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására. (Ellen Gould White)

Az átadott életnek ereje van

 

„Hagyd abba az Istennel valót vitatkozást! Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás)

A Biblia nagyon világosan leírja, hogy milyen jó az nekünk, ha Istent úgy dicsőítjük, hogy átadjuk neki magunkat: Juss vele egyetértésre és örökre békességed lesz! Jókedve körülvesz, ha belátod, hogy tévedtél” (Jób 22:21, LB fordítás).

Ha lemondasz önmagadról, elkezdődik az az élet, amelyet Isten valójában neked szánt: „Csak azok fogják megtudni, mit jelent igazán élni, akik eldobják az életüket értem és az evangéliumért.” (Mk 8:35, LB fordítás)

Szabad vagy, felszabadítva minden én-központúságodból: „Ajánljátok fel magatokat Isten útjára és szabadságotok soha nem ér véget. Eddigi életetekben a bűn mondta meg, hogy mit tegyetek. De hála Istennek, elkezdtetek hallgatni egy új mesterre, akinek a parancsai szabaddá tesznek, hogy az ő szabadságában éljetek!” (Róma 6,16-18).

Isten csodálatos módon képes felhasználni egy átadott életet.

Az összes asszony közül, miért pont Máriát választotta az Isten, hogy Jézus anyja legyen? Azért, mert Mária mindenét átadta az Úrnak. Amikor az angyal elmagyarázta neki Isten hihetetlen tervét, ő alázatosan így válaszolt: „Az Úr szolgája vagyok! Történjen minden úgy, ahogy mondtad!” (Lk 1,38, CEV fordítást)

Semmiben nincs nagyobb hatalom, mint egy Isten kezébe helyezett, átadott életben!

Beszéljünk róla:

– Milyen területeken lenne gazdagabb az életed, ha teljesen átadnád magad Istennek?

– Ne várj még egy napot! Még ma imádkozz, hogy át tudd adni az életed Istennek, hagyj fel az önzéssel és az irányítással.

 

Hogyan kaphatok kegyelmet?


“Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)

Mit csinálsz ha nem tudsz megoldani egy megoldhatatlan problémát? Mit csinálsz ha nem tudsz megfejteni egy megfejthetetlen talányt? Mit csinálsz ha nem tudod megváltoztatni a körülményeket? Mit csinálsz ha nem tudsz valami olyat irányítani ami fájdalmat okoz az életedben?

Isten megtartó kegyelmére bízod magadat.

De hogyan lehet részed olyan kegyelemben ami segít átjutni a kísértések, a próbák, a feszültség, a fáradtság és a gondok hadán? Négy dolgot kell tenned érte:

1. Hívd segítségül. Kiálts Isten segítségéért. Amíg úgy csinálsz mintha önellátó lennél akkor addig rövidrezárod az Istentől jövő energiát. Be kell vallanod, hogy nem vagy képes rá és mond azt, hogy “Istenem, nem bírok ezzel!” A Biblia így szól: “Isten a büszkéknek ellenszegül de kegyelmet ad az alázatosoknak. Adjátok hát át magatokat teljesen Istennek… Gyertek közel Istenhez és Isten is közelíteni fog hozzátok!” (Jakab 4:6-8a NCV fordítás).

2. Töltsd meg az elmédet Isten Igéjével. Hagyd, hogy Isten Igéje bátorítson, erősítsen, töltsön be, nyugtasson meg és adjon erőt, hogy tovább menj. Ásd magad bele az életed minden napján. Dávid így imádkozott: “Porban fekszem, újítsd meg erőmet igéd által” (Zsoltár 119:25 NLT fordítás). Ha a választ magadban találnád akkor már rég megváltozhattál volna. Istenben kell keresd a választ! Ő az egyedüli aki fenn tudja tartan az erődet.

3. Fogadd el a segítséget Isten embereitől. A Biblia azt mondja, hogy amikor másokat kisegítünk a problémáikban akkor Krisztus törvényének engedelmeskedünk, ami az, hogy “Szeresd felebarátodat mint magadat.” Isten sosem akarta azt, hogy egyedül menj végig az életen. Azért ad gyengeségeket az életünkbe, hogy rájöjjünk, hogy mennyire szükségünk van egymásra. Fogadd el a támogatást amit Isten embereitől kapsz!

4. Kapaszkodj bele Isten igéreteibe. Több mint 7000 igéret van a Bibliában és csak arra várnak, hogy igényeld őket. Íme egy: “ Erőt ad a megfáradtaknak és a gyengeség erejét megnöveli. Még a fiatalok is elfáradnak… de azok akik az ÚRban reménykednek, azoknak megújul az erejük. Sasszárnyra kelnek, futnak és nem fáradnak el, sétálnak és nem gyengülnek el” (Ézsaiás 40:29-31 NIV fordítás). Reménykedj az Úrban és koncentrálj a Mennyre és ne csak a jelenlegi helyzetedre.
A Biblia azt mondja: “Háromszor is kértem az Urat, hogy vegye el tőlem. De Ő azt felelte, hogy ‘Az én kegyelmem elég neked, hisz az én erőm a gyengeségben tökéletesedik ki.’” (2Kor 12:8-9a NIV fordítás)
Amikor olyan nehézséggel küzdesz, amit nem tudsz megoldani, akkor ne add fel, hanem nézz fel!

Beszéljetek róla:

* Milyen helyzetekben van szükséged Isten kegyelmére?
* Isten melyik igéretére van szükséged abban a helyzetben?
* Kik azok az Istenfélő emberek akiknek a támogatására számíthatsz az életedben?

 

 

Isten miért nem utasítja el a bűnösöket?

 

“Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk….Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.” (Zsolt 103,9-10.13)

A Biblia szerint nincs kárhoztatásunk a bűneink miatt, de azt nem mondja, hogy nincsenek következményei. Minden alkalommal, amikor engedetlen vagy Istennel szemben, fájdalmat okozol a saját magad és mások számára. Továbbá elveszíted a közösséget Jézussal. Megtörik a hatékonyságod és az örömöd a Földön, és végül elveszíted a mennybéli jutalmadat.

De nem veszíted el az üdvösséged. Miért? Miért nem rúg ki bennünket Isten, amikor elszúrjuk? Miért nem utasítja el a hívő embert, amikor vétkezik?

Mert feltétel nélkül szeret.

Isten nem azt mondja nekünk: “Szeretlek, ha…” vagy “Szeretlek, mert…” – csak azt mondja: “Szeretlek…továbbra is.” Isten soha nem fog felhagyni azzal, hogy szeressen, mert te elfogadtad az Ő kegyelmét. Jeremiás Siralmaiban az áll: “Isten irgalma soha nem ér véget. Csak az Isten könyörülete óv meg minket a teljes pusztulástól.” (LB ford.)

Az üdvösséged nem a teljesítményeden múlik.

A Biblia így ír erről: “(Megmentett minket), de nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített,” (NLT ford.) Nem veheted meg a mennybe vivő útra a jegyet, de nem is dolgozhatsz meg érte, vagy blöffölhetsz róla. Az egyetlen lehetőség a mennybe jutásnak a reménye: Isten kegyelme.

Jézus már elvette a büntetésed.

A kettős veszély törvénye szerint nem fizethetsz ugyanazért a bűnért kétszer. Ez Isten törvényére is igaz. Nem bünteti meg az embereket kétszer ugyanazért a vétekért. Kétezer éve Jézus kinyújtotta karjait a kereszten és elvette a bűneidért járó büntetést, neked szolgálva ezzel. Az ár már ki van fizetve.

Jézus megérti a te emberi gyengeséged.

Isten megértő és együttérző. Ismeri a gyengeségeid, a hibáid és azt, hogy mennyire esendő is vagy. Ő türelmes veled.

“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.” (Zsid 4,15). Jézus emberi testben élt 33 éven át, tehát ismeri a gyengeségeidet.

És végül: Isten nem haragtartó.

A Szentírás így szól erről: “Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk….Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.” (Zsolt 103, 9-10.13). Ha hiszel Istenben, Isten nem tartja meg haragját rajtad. Miért? Mert minden büntetést elszenvedett Jézus a kereszten.

Talán ezen gondolkodsz: “Nem is tudod, milyen mélyre süllyedtem. Nem tudod mit tettem.” Nem, valóban nem tudom. De Isten tudja. Ha azt gondolod, hogy túl távol kerültél Istentől, ez az, amit Ő most el akar mondani neked: “Gyere vissza hozzám, Te hűtlen gyermek, és megbocsátom hűtlenségedet.” (Jer 3,22a NCV ford.)

Beszéljetek róla:

* Mit tanulhatsz abból a szeretetből, ahogyan Isten szereti az embereket?
* Miért gondolod, hogy elrejtheted a bűneidet Isten elől, aki amúgy is mindent lát és mindenről tud?
* Mit jelent az istenfélelem?

 


 

Isten veled van a küzdelmedben

 

“Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.” Lukács 24:31

Érezted valaha, hogy Isten millió mérföldnyire van tőled? Az az igazság, hogy ez nem igy van. Bármilyen küzdelmen mész keresztül, biztos lehetsz abban, hogy nem vagy egyedül. Isten ott van veled.

Nem te vagy az egyetlen, aki valaha is azon gondolkodott, hogy hol volt Isten a harcai közepette. A legelső húsvéti reggelen, közvetlenül Jézus keresztre feszitése után, a tanitványok ugyanezt tették. Lukács 24. fejezetében két tanitványról tanulunk, akik az emmausi úton sétáltak és az elmúlt napok történéseiről beszélgettek – Jézus letartóztatásáról, bántalmazásáról és megfesztéséről – és megpróbálták megtalálni mindennek az értelmét. Azt gondolták, hogy Jézus volt a Messiás; az álmuk szertefoszlott. Hireket hallottak arról, hogy Jézus sirja üres. Teljesen összezavarodtak.

Hirtelen maga Jézus szegődött a tanitványok mellé és velük tartott az úton. Még annyira szomorúak voltak, hogy nem vették észre őt. Jézus megkérdezte, hogy miről beszélgetnek, igy a tanitványok bevonták a beszélgetésbe. Jézus megosztotta velük az Ószövetség azon részeit, amelyek megmagyarázzák az elmúlt néhány nap történéseit.

Azon az estén, amint Jézussal vacsoráztak, az Biblia ezt irja “Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban elűnt előlük.” Lukács 24:31

Képzeld el, micsoda tapasztalat lehetett ez a tanitványoknak! A férfit, akiről azt hitték, hogy Isten, megfeszitették és meghalt. Aztán azt hallották róla, hogy feltámadt, de nem hitték el. Majd egy idegen csatlakozik hozzájuk az úton, együtt vacsoráznak és hirtelen megértik, hogy Ő maga az Isten. És ezután eltűnik.

A tanitványok a szomorúság miatt nem voltak képesek meglátni Jézust. Szükségük volt arra, hogy Isten megmutassa önmagát nekik.

Te is igy vagy ezzel. Nem tudom milyen veszteség ért ebben az évben – talán egy számodra fontos emberrel történt valami, az egészségeddel, a munkáddal – de ha ez a helyzet, lehet, hogy nem vetted észre a tényt, hogy Isten veled tartott az egész küzdelem alatt. Sohasem hagyott egyedül ez idő alatt. Nem láthattad Őt, de Ő ott volt.

Kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked magát. Ő azt akarja, hogy meglásd Őt. Azt akarja, hogy tudd sohasem vagy egyedül.

Beszéljünk róla:

* Hogyan mutatja meg Isten neked magát?
* Mit gondolsz hogyan vakit meg bennünket a szomorúság attól, hogy lássuk Isten gondoskodását?

 

Jézus az Igazság

 

Jézus így válaszolt: “Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Ján.14,6

Az ellenség legnagyobb hazugsága, hogy maradjunk távol az Atyától. A Sátán a bűn tudat hamis képével akar minket becsapni és elhitetni velünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy Isten gyermekei legyünk, vagy épp meg akar győzni minket arról, hogy Istentől függetlenül cselekedjünk.

Az ő megtévesztése elválaszt minket a Jézushoz való tartozás valóságától, arra akar minket rávezetni, hogy úgy gondolkozzunk és döntsünk, mintha valójában el lennénk választva az Úrtól és egymástól is.

Jézus képes megszabadítani minket az ellenség hazugságaitól, de ez azt jelenti, hogy hinnünk kell az Úr Igéjében, Jézusban, magában az Igazságban. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az Igazság egy személy, tehát az igazsággal való kapcsolatunk az maga a kapcsolat az Úr Igazságával, az egyszülött Fiúval, a hitünk szerzőjével és tökéletesítőjével.

Igy imádkozz: “Jézus, elfogadom, hogy az igazság nem azon múlik, hogy képes vagyok-e megérteni a Te terveidet, vagy mindazt, ami Te vagy; az igazság nem az én gondolataimtól és nem az én véleményemtől függ. Amit Te mondasz, az az igazság; amit Te gondolsz, az az igazság és amit Te teszel, az az igazság.

 
Te vagy az Igazság és arra hívsz engem, hogy úgy éljek, hogy kapcsolatban legyek Veled, az Igazsággal és hogy e szerint cselekedjek és gondolkodjak. Segíts, hogy bízzak Benned, az Igazságban, és hogy megszabaduljak azoktól a hazugságoktól, amelyek elválasztanak Tőled, hogy követni tudjalak Téged az elkövetkező években. Tied minden dicsőség és magasztalás, mindörökké, Ámen.”

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Álságos nemzedék! Száműztél Minket az életedből 2018. június 18. Uram? Én vagyok. Emeld fel a szívedet szüntelenül Hozzám! Sohasem foglak elhagyni száműzetésedben. Lelked továbbra is megkapja nemes utasításaimat, hogy egyre jobban megismerd akaratomat. Együtt fogunk dolgozni, galambom. Műveim meg fogják … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Leszállok a ti időtökben, hogy lángra lobbantsam ezt a nemzedéket 2018. május 31. Béke legyen veled, tanítványom! Az Én békémet adom neked. Tudod mit adtam neked? Tüzet adtam a kezedbe. Az Én tüzemet. Ez a tűz minden értelmet meghaladva beborítja … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Szeretetemet zene, költemények és erények által fogom kinyilvánítani 2018. április 27. Áldott legyen az én Uram, aki megmentett az eltévelyedéstől és az eleséstől, és feltörte kalitkámat, kiszabadított, hogy elrepülhessek a Megtévesztő elől. Segítségünk Jahve Szent Nevében van, aki a legkegyelmesebb, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Én vagyok a te Lelkivezetőd és Tanácsadód 2018. január 16. Ó, Uram, Te egyedül csak engem ajándékoztál meg azzal a rendkívüli adománnyal, hogy Mennyei Udvaraidban lehetek, ahol maga Jahve nevelt és tanított engem, és én bármikor, amikor csak akarom, szólíthatlak … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal
      Tanácsadó Szentlelkem ad tanácsot neked 2017. szeptember 18. (A moszkvai zarándoklat egyes résztvevőinek némi békétlenkedése és ellenvetése után, akik azt is kérdezgették tőlem, hogy miért nincs egy pap, aki a lelkivezetőm.) Vassulám, imádkozz azokért a lelkekért, akik megszomorítanak engem, akik … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Lelkek, akikért sokan nem imádkoznak 2018. 12. 02, Vasárnap Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte: „Én csak azokon segíthetek, […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű 2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. Itt […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]