2018. január archívum

Az aggódás nem működik


“Semmiért se aggódjatok…” Fil 4,6

Egy olyan időszaka ez az évnek, amikor a valóság kijózanít. Mindössze egy hónap telt el az Újévből, előtted a változtatásra kitűzött célok az egészség, a munka, a kapcsolataid területén és eddig minden ugyanolyannak tűnik, mint decemberben volt.

Ha így állsz most, ha valódi problémáid vannak és a dolgok nem úgy jönnek össze mint szeretnéd, akkor választanod kell. Aggódhatsz azt figyelve, vajon minden darabjaira fog-e hullani körülötted, vagy dönthetsz úgy, hogy hiszel és bízol Istenben.

Mindannyian különbözőképp küzdünk az aggódással. Egyesek izzadnak, mások ordítoznak vagy éppen megnémulnak. Te szoktál ülni a problémáidon? Bizonytalan vagy a jövődet illetően? Elszakítva érzed magad Istentől? Jelentkeztek a fejfájás, hátfájás vagy gyomorideg pszichoszomatikus tünetei? Nehezen tudod elfogadni a vereséget? Kiégettnek érzed magad? Az elintézetlen ügyeket nehezen viseled? Állandóan újra és újra átrágod az eseményeket? Mindezek a dolgok az aggodás és nyugtalankodás jelei.

Szeretjük azt hinni, hogy az aggódás a javunkat szolgálja. Emlékeztet, hogy mit kell megtennünk vagy éppen motivál, hogy megtegyük a következő lépést. A valóság azonban a következő: az aggódás bennünk dolgozik, nem nekünk dolgozik. Meglopja életünket és kapcsolati nehézségeket teremt. Addig, amíg nem kapunk valamit, ami jobb, mint az aggódás, aggódni fogunk.

Hogyan tudunk megszabadulni az aggódástól? Ezen a héten szeretném, ha megnéznénk a Máté 8-ban található történetet, ahol Jézus beszél az aggódásról és annak kezeléséről. Meglátjuk, miként válaszolhatunk hittel a valóságra.

 

Isten elfogadása: Már a Tiéd!


“Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! ” Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása

Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől, társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk. Az ösztön, hogy elfogadjanak bennünket, egy olyan mély ösztön, amely hatással lehet arra, hogy milyen ruhát viselsz, milyen autót vezetsz, milyen házat veszel és még arra is, hogy milyen karriert választasz.

Emlékezz vissza, hogy gyermekként mennyire a középpontban akartál lenni azért, hogy valaki azt mondja neked “Merd megtenni ezt” és olyat javasolt, ami butaság volt vagy veszélyeztette a személyes biztonságodat. De te így is megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad kiütötte a biztonság utáni vágyadat.

Megtesszük, mert szeretjük az elfogadottság érzését. Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Abba kell hagynunk ezt a gondolkodást: “Van egy engesztelhetetlen Isten ott fenn és nekem jó embernek kell lennem azért, hogy elfogadjon.” Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. Ez a jó hír!

Beszéljünk róla:

* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, szabaddá tesz attól, hogy mindig a mások általi elfogadás miatt aggódj. Miért kellene, hogy zavarjon a kritika, ha a világ teremtője elfogad téged?
* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, segít neked elfogadni másokat: “Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” Róma 15:7

 

Ne add fel!


„Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (Galata 6,9)

A kudarc sosem végleges. Nem vagy kudarcra ítélve, míg fel nem adod, és bármikor is akarnád feladni, az bizony “túl hamar van”. Nem határozhatod meg egy személy nagyságát az ajándékai, a gazdagsága vagy képzettsége alapján. Az alapján határozhatod meg, hogy mi bátortalanítja el őt.

Tehát mi bátortalanít el téged az álmodhoz vezető úton? Lehet olyan egyszerű, mint, hogy egy barát, egy rokon, vagy egy családtag azt mondja: „Nem gondolom, hogy ez jó ötlet!”

Galata 6,9-ben a Biblia ezt mondja: „Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” Szeretnétek tudni, hányszor akartam felmondani a Saddleback gyülekezetben? Minden hétfő reggel, amikor arra gondoltam, „Uram, biztosan van valaki, aki sokkal jobban tudná csinálni, mint ahogy én tettem tegnap. Ez túl nagy feladat egy embernek.”

Isten azt mondja, „Tarts ki a kitartásban!” Lehet, hogy néha tényleg nem valami fényesen végzem a dolgom, de nem tudom, hogyan léphetnék ki, nem tudom, hogyan adhatnám fel.

Isten a hited alapján dolgozik az életedben. A Biblia azt mondja, „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”, „ami nincs hitből, az bűn” és „legyen a te hited szerint.” Szóval mit teszel hittel? Minden reggel felkeléskor meg kell kérdezned magadtól, hogy mit tehetsz meg ma hit által. Ez egy fontos kérdés, mert az ilyen tettek dicsőítik Istent.

Sok minden van az életedben, amit nem te irányítasz. Nincs hatalmad afelett, hogy kik a szüleid, mikor születtél, hol születtél vagy milyen nemzetiségű vagy. Nem a te hatáskörödbe tartozott az sem, hogy milyen ajándékokat és tehetségeket kaptál. Nem te döntöd el hogy nézel ki.

Ami azonban teljes mértékben rajtad múlik az az, hogy mennyire hiszel Istenben. Isten használja azokat az embereket, akik várják, hogy cselekedjen, akik sosem adják fel, akik kockáztatnak hit által, akik elveszik az álmot, amit kaptak, és tesznek is érte. Te döntöd el, hogy olyan ember leszel-e, akit Isten tud használni céljai beteljesítésére.

Beszéljünk róla:

* Milyen dolgok bátortalanítanak el a céljaidhoz vezető úton?
* Mit gondolsz, milyen választ szeretne látni Isten részedről az ilyen körülmények közt?
* Milyen hitbeli lépést vár tőled ma Isten?

 

Találd meg a megfelelő időt és helyet a csendességhez


“Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon.” (Márk 1:35)

Az elmúlt napokban a csendességetekről beszélgettünk. Az idő, amit Istennel töltesz a napod legfontosabb része. Ezért kulcsfontosságú az, hogy mikor és hol találkozol Vele. Mindkét esetben az állandóság a lényeg.

Minden nap ugyanabban az időben találkozz Istennel. Márk 1:35 ezt mondja: “Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon.” Csak az, hogy Jézus felkelt korán imádkozni nem jelenti azt, hogy neked is azt kell. A lényeg ez: szánd Istenre napod legjobb részét. Szánd oda azt az időszakot, amikor a legfrisebb vagy. Néhányotoknak ez lehet a reggel. Kiugrotok az ágyból és ég a talaj a lábatok alatt. Mások közületek nem hisznek Istenben délelőtt 11-ig! És utána pörögtök éjfélig.

A legfontosabb az, hogy add meg Istennek napod legjavát és tervezd úgy a csendességedet, mintha egy bármilyen más találkozót terveznél.

Kezdd fokozatosan. Ha még sosem volt csendességed kezdd 5 perccel. Kezdd kicsiben és engedd, hogy fokozatosan bővüljön. Ha rögtön megpróbálsz minden nap 1 órás csendességeket tartani, nem leszel következetes. Később célozz meg napi 15 percet. Kinek nincs napi 15 perce?

Keress egy speciális helyet, ahol találkozhatsz Istennel. Jézus különleges helyen találkozott az Atyával. Lukács 22:39-ben ezt olvassuk: “Ezután szokása szerint elment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig követték őt.” Jézusnak szokása volt kimenni az Olajfák hegyére. Volt egy rendszeres hely, ahová ment és imádkozott. Milyen helyet keress, ami a te “szokásos” helyed lehetne? Ilyennek kellene lennie:

* félreeső: keress olyan helyet, ahol egyedül lehetsz, ahol csend van és ahol nem szakítanak félbe. Olyan helynek kellene lennie, ahol hangosan imádkozhatsz
* állandó: legyen ugyanez a helyed minden nap

Beszéljetek róla:

* Szánd rá az időt, határozd meg, hogy “mikor” és “hol” tartasz csendességet. Akár meg is oszthatod egy közeli barátoddal, aki számonkérheti ezt tőled.
* Napodnak melyik az a része, aminek nagy figyelmet szentelsz, amikor sosem késel és amit alig vársz? Tedd a csendességedet ennek a legelejére.

A házasság hármasság. Csak hármasban annyira egész és befejezett, hogy oda még a magányosság sem törhet be többé. Ez a harmadik pedig, a Hatalmas Harmadik: Jézus Krisztus. […] hiszen megígérte, hogy mivelünk, tiveletek is lesz, minden napon, a világ végezetéig. Eddig külön-külön ismertétek őt. Most összekapcsolódó életetekben akarja elfoglalni és kitölteni a harmadik helyet. Így lehet le- és bezárni életeteket minden kísértéssel szemben. Ott, ahol ez a harmadik hely üresen marad, előbb-utóbb megjelenik valamilyen másféle harmadik. Az űr mindig kitöltésre váró és vonzó, beszívó térség. Megjelenik valaki harmadik, hogy elfoglalja az üresen maradt helyet. Ha nem is valaki az a “más”, lehet valami is. Lehet az unalom, a munkába-menekülés, vagy bármilyen űrkitöltő szenvedély. […] Jézus valóban együtt akar lenni veletek ígérete szerint: azért, hogy amikor munkátok vagy bármi más miatt nem lehettek egymás mellett, külön is együtt lehessetek – Benne. És általa.
Gyökössy Endre – A boldog házasság

A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát – így az egészség és boldogság a tiéd lesz. (egy orvosi váróterem falán)

A szeretet nem az élet egyik alkotó része, a szeretet az élet maga. (H.Kutter)

A végén igazából csak az számít, hogy szerettél.

Akinek nincsenek kérdései, élete sincs.

Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk. (Varga Tamás)

„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27)
„…a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád” – írja Reményik Sándor. Angol agaraknál megesik, hogy a nyúlvadászaton a kutya annyira el akarja kapni a zsákmányt, hogy nem veszi észre a fát maga előtt, és teljes erővel beleszalad. Miután feleszmél, újra futásnak indul. Nem ugyanezt tesszük-e, amikor kihúzott derékkal azt mondjuk: „Én majd megcsinálom, meggyógyulok, mert erős vagyok, legyőzöm a bűnt, mert lelkileg is erős vagyok!” És csak az összetört koponya, a megroppant egészség, a derékba tört karrier, az atomjaira hullott család állít meg. Isten azt mondja, nem kell! Állj meg egy pillanatra, és nézz rá! Egyedül ő az, akinek minden lehetséges, még az is, hogy megújuljon az életed, hogy begyógyuljon a sebed – bízz benne! (Hokker Zsolt)

Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

Korunkat markánsan jellemzik azok a hangok, amelyek az új célok elérésére, nagy dolgok véghezvitelére buzdítanak bennünket. Különböző “Csináld magad” könyvek, de még a cipőreklámok is arra ösztönöznek, hogy törekedjünk a tökéletességre. “Érd el a csillagokat!” – mondják. “Ragadd meg a lehetőségeket!” … “Menj és tedd meg!”
Habár pártolom az effajta igényességet, mégis van ezzel kapcsolatban valami, ami szomorúságra adhat okot. Az, hogy az otthonokban olyan ritkán van jelen ez a törekvés. Gondolkodjunk el egy pillanatra… Mindenütt ebben az országban üzletemberek fáradoznak minden erejükkel azon, hogy a karrierjüket előremozdítsák. Tanulnak, terveznek, késő éjszakáig buzgólkodnak az irodáikban azért, hogy újabb tőkéhez jussanak, vagy hogy előléptessék őket. Sportolók – de még azok is, akik csak hobbi szinten járnak testedzésekre – hosszú órákon át dolgoznak, edzenek, hogy még fittebbek legyenek, vagy hogy megnyerjék a helyi maratoni versenyt. De hány embert ismersz, aki ugyanilyen lelkesedéssel áldozza idejét és energiáját a saját családjára? Hányan lehetnek, akik elszánták magukat, hogy családjuknak a tőlük telhető legjobbat nyújtsák?

MIATYÁNK

Urunk, Atyánk, az ég lakója,
a csillagoknak alkotója,
ki fenntartod mindenütt a rendet,
dicsőség a te nagy nevednek.

Az igazak, jók, akik élnek,
mindenha csak benned remélnek,
te vagy az ő buzgó imájuk,
oh, jöjjön el a te országod.

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;
belátásod mindent igazgat,
adsz örömet, csapást, kegyelmet:
a te akaratod legyen meg.

Panasz sosem jön ajkunkra;
csak te ne hagyj soha magunkra,
s ki élni engedsz, add nekünk meg
ma s mindennapi kenyerünket.

S ha bűntől (hisz gyöngék vagyunk mi!)
nem bírunk néha szabadulni,
bár a fenyítés téged illet,
bocsásd meg a mi vétkeinket.

S mivel gyöngék vagyunk a jóra,
legyen hát vétkeink adója,
hogy amidőn felebarátunk
bánt, néki szívből megbocsássunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek
vakon megy itt a test s a lélek,
de mi fogjuk kerülni mindet,
csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! Büntess, hogyha kell, de
taníts imára, türelemre,
s ki örök, égi díszben állsz fenn:
oh, ments meg a gonosztól.
Ámen!
Reviczky Gyula

Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes a sötét kételyektől! Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Erős szívet, amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz. Szívet, amely Jézus Krisztus ügyéért lelkesedik, amelyet Krisztus szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg! Ámen

ANNAK ELLENÉRE
„A jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10:11)
Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségünk azonban, hogy hajlandóak azok lenni, amik. F.B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogyan növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcok vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Salamon azt mondta: „…a bölcsesség az alázattal jön” (Példabeszédek 11:2 NLT). Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? Ráadásul, azok a dolgok, amiket nem ismersz el, és amiket nem kezelsz, gátolják növekedésedet, és korlátozzák hasznosságodat Isten számára. Ez túl nagy ár! Isten az igazságot értékeli, és elvárja, hogy őszinte légy vele, másokkal és magaddal. Pál azt írja: „…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá…” (Efezus 4:15). Jakab pedig hozzáteszi: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), ő megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.

 

Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

 

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

 

 

Hetvenszer hétszer is!


„Hányszor bocsássak meg?” (Máté 18:21 NIV)

Lámek Kainnak, Ádám egyik fiának a leszármazottja volt. Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, Isten egy jelet tett rá, azt mondva, hogy ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Egy napon valaki megsértette Lámeket, és ő átadta magát a haragnak, megölte a sértőt, és ezt mondta: „Megöltem azt, aki megsebzett… Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” (1Mózes 4:23-24 NIV). Lámek úgy gondolta, hogy neki teljes mértékben igaza volt. A fickó, aki rosszat tett vele, magának kereste a bajt. Lámek filozófiája ez volt: ha bántasz, én is bántalak. És nem csak egyszer, de hetvenhétszer. A bosszúvágy soha nem elégül ki. Egyszerűen kifejezve: „Nem működik!”

Lámekhez hasonlóan Pétert is megbántotta valaki hozzá közel álló, és ez többször is megesett. Ezért odament Jézushoz, és megkérdezte: „Hányszor kell megbocsátanom ennek az embernek? Hétszer?” Péter azt gondolta, hogy rendkívül nagylelkű volt, és azt várta, hogy Jézus majd vállon veregeti, így aztán valószínűleg nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Jézus lelohasztotta az egóját azt mondva, hogy meg kell bocsátania az ellene vétőnek „nemcsak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is”. Honnan vette Jézus ezt a számot? Az Ószövetségből. Jézus jól ismerte a Szentírást, tehát szándékosan választotta. Ő leszámolt Lámek filozófiájával! „Péter, követheted Lámek nyomdokait, és megtorolhatod a sérelmet, vagy követhetsz engem, és egyre jobban kiterjesztheted a megbocsátást; de mindkettőt nem teheted egyszerre!”

 

Isten valóra váltja tervét érted


„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket…” (Ézsaiás 46:10)
Nem egy tévedés vagy, amit szüleid a szenvedély hevében követtek el. Lehet, hogy amit szüleid tettek, hiba volt, de te nem vagy az. Talán azon tűnődsz: „Istenem, lehetséges, hogy a te szemedben volt valami értelme a fogantatásomnak? Tényleg arra van elhívásom, hogy valami nagyszerűt tegyek az életben? Van valami olyan különleges a személyiségemben, valami olyan élettapasztalatom, valami olyan, amivel hatni tudok környezetemre, valami, ami származásomból vagy kultúrámból ered, valami, ami annyira az én szükségeimhez és gyengeségeimhez kötődik, hogy azt senki más nem tudná pont úgy elvégezni, ahogy te akarod, csak én?” Igen. Isten ezt mondja: „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” (Ézsaiás 46:10 kat. ford.).
Boldogulni fogsz, mert Isten már előre elrendelte sorsodat. Isten először a célt határozza meg, azután jelöli ki a szükséges folyamatot. Ha egy építésvezető valamit nem tud biztosan, akkor újra megnézi a tervrajzot és egyeztet az építészmérnökkel. Isten az életed tervezőmérnöke és ő az építésvezető is. Sosem zavarodik bele munkájába, mert tudja, mit tervezett, és tudja, hogyan lehet azt felépíteni. Ha ő épít valamit, akkor az a leghatékonyabban és legtökéletesebben épül. Azt gondoljuk: „Uram, miért tartasz vissza, mikor mások előrébb juthatnak? Miért tart olyan sokáig, míg az én életemben is elérkezhet az áttörés?” Isten így válaszol: „Mi áll a tervrajzban?” Isten szilárd alapot épít alád, hogy állni tudd a nyomást, ami áldásaihoz társul, és át tudd vészelni a viharokat anélkül, hogy életed összedőlne vagy megrendülne. A jó munkához idő kell. Amit érdemes birtokolni, azért érdemes küzdeni is.

 

LÉGY ÁLLANDÓ KAPCSOLATBAN ISTENNEL!

 

„… Minden imádságotokban… teljes állhatatossággal… ” (Efézus 6:18)

Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben.” Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszé­deim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten böl­csességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „…legyetek… az imádkozásban állhatatosak” (Róma 12:12). AII. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?” „Igen, uram” – felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imád­kozzon” – ordította a tiszt – „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!” A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén.” Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcso­latban Istennel!

A leggazdagabb szegények

Írta: Benedek Csilla

Valaki ezt kérdezte ismerősétől: Mondd, miként tudsz ilyen kevés pénzből megélni? Nem félek a jövőtől, Isten megígérte, hogy mindig lesz annyim, amennyire szükségem lesz – jött a határozott válasz.
És általában igaz tény az is, hogy ezek, a kevés pénzből élő emberek adják össze gyülekezetükben, közösségükben a náluk is nagyobb gondokkal küszködők megsegítéséhez az anyagi javakat. Mert aki megértette és átélte, hogy: „Jézus Krisztus gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”, azoknak előbb nyílik meg a szíve és pénztárcája a szükségben levők előtt is.
Mivel mi, keresztyén emberek egy test tagjaivá lettünk, ezért testvérünk hiánya, fájdalma a mi hiányunk és fájdalmunk is. Miként is mondhatnánk megbékélt szívvel a Krisztus test tagjainak, hogy: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, ha nem tesszük meg azt, ami hatalmunkban van a segítségnyújtáshoz?
Isten ugyanis nálunk helyezi el sokszor azt, amit a másiknak szánt, ezért se tartsuk meg zsákmányként a nálunk levő dolgokat!

„Aki kér tőled, adj neki, és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle.”(Mt 5,42)

 

Adj kölcsönt az Úrnak!

Írta: Levelekiné Zsömböly Ágnes

Legidősebb lányunk éppen nagykorú lett, amikor egy karácsony előtti felhívásra önállóan készített szeretet-csomagot egy olyan börtönben lévő elítéltnek, akivel senki sem tartott kapcsolatot. A csomagra válaszul köszönőlevelet írt az illető, amit a missziós társaságon keresztül elküldtek címünkre. A levélben azt is kérte, hogy levelezzünk vele. Hogy ne a 18 éves lány tartsa a kapcsolatot az elítélttel, a levélírást én vállaltam. Egy későbbi üzenetében felsorolt néhány hétköznapi, szükséges dolgot, amit kért, küldjünk be neki: szappant, fogkrémet, zoknit, alsóneműt stb. Családfőnk nem nagyon örült a kérésnek, hiszen a házépítés befejező szakaszában voltunk. Az épületen minden többe került a tervezettnél, megnövekedett adósság terhelt bennünket, én pedig néhány éve csak a gyermekek utáni ellátást kaptam. Most még egy emberölőre is költsünk?
– Meglátod, Isten visszaadja majd nekünk ezt a pénzt – szaladt ki a számon.
– Hát, tégy, ahogy jónak látod! – válaszolta férjem.
Elküldtem a csomagot. Pár nap múlva párom sápadt arccal érkezett haza. Elő vett egy levelet, és ezekkel a szavakkal nyomta kezembe: Ilyen az Isten!
Munkahelyi vezetője írta, aki minden kérés és előzmény nélkül tudatta velünk, hogy a vállalattól felvett lakásépítési kölcsön visszafizetésétől azonnali hatállyal eltekint. Az elengedett összeg kereken százszorosa volt a csomag árának.

“Az Úrnak ad kölcsön, aki könyörül a szegényen, és ő megfizet neki jótéteményéért.” (Pld 19,17)

KIKÉREM MAGAMNAK!

 

Feleségem szavaitól durcás lettem. Kikértem magamnak. Miért van rólam elmarasztaló véleménye? – zsörtölődtem. Valójában nagyon jól tette, hogy őszintén elmondta, amit gondolt. Ebből megértettem, hogy szeret. A tanulság: ha nincs igazunk, akkor mások helyreigazító véleményén felháborodunk, ellensúlyozásként megharagszunk rá. Ha pedig szeretnénk világosságban járni és megváltozni, akkor megszívleljük a mondottakat. Kikérni magunknak vagy megszívlelni? – a kettőt sokszor hosszú tusakodás választja el.

Döbbenet, hogy Isten rólunk mondott véleményét is képesek vagyunk kikérni magunknak – a megszívlelés halvány szándéka nélkül.

Mi segíthet, ha lelkileg nem vagyunk rendben? Tenni akarunk valamit, rengeteget erőlködünk, és a végére teljesen kifáradunk. Akkor elcsüggedünk, hiszen még mindig nem vagyunk elég jók.

Esetleg leterhelnek mulasztásaink, és mi elerőtlenedünk mindezt látva. Ha ezen az állapoton nem tudunk lelkileg felülkerekedni, akkor ez nekünk is, környezetünknek is komoly terhet jelent.

De felül lehet kerekedni? – kérdeztem magamban, miközben a Zsidókhoz írt levél jól ismert szakaszát olvastam: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (…) jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív”(13, 8-9). Életem erejének alapja tehát az ígéretet adó, és azt beteljesítő, mindörökké megmaradó Isten: Jézus Krisztus (13,5-6 vö. 1,8-12).

Tegnap jött el a világba, hogy bemutassa milyen az Isten, mi pedig most vagyunk vele személyes kapcsolatban. Múltbeli megjelenése nem elég akkor, ha ma nem hallgatunk rá. Persze, hiába jelent meg kétezer évvel ezelőtt, és hiába ismerhetjük ma, ha nincs ott a holnapunkban is. Az Istennel való megbékélés a bűnös ember számára nem történelmi ismeret, hanem biztos remény – az örök életre. Örökké tart, mert Jézus Krisztus örökké ugyanaz. Az idő mindhárom dimenziójában elengedhetetlen jelentőségű tény, hogy Jézus Krisztus ugyanaz. Nem álmokon, emberi elképzeléseken alapul a Jézus Krisztusról való ismeretünk, hanem az ő múltbeli megjelenésén, amit a Biblia kijelentett, és amiből mindörökké (tegnap, ma, holnap és holnapután is) élhetünk.

Jézus örök kegyelmének elfogadása hiányzott nekem. Nem testileg kell erősödnöm, hanem lelkileg. Az Isten kegyelme tudja megerősíteni a szívemet. S ez jó. Márpedig, ha a Biblia ezt jónak mondja, akkor nekem erre szükségem van. Az örökkévaló Jézus Krisztus arra akar bennünket újra megtanítani, hogy erősödjünk a kegyelemben. Ez legyen a lelki eledelünk – reggel, délben és este. Mindenkor, amikor nyomaszt, hogy megint lemaradtunk feladatainkkal, ránk terhelődik, hogy milyen lehetetlen alakok vagyunk, amikor agyunkban a gondok és a bűnök kezdenek el kattogni, s a tehertől megbénulunk.

De már nem kell alul maradni! Kikérhetjük magunknak – egész életünkre és halálunk utánra is – Jézus teljes kegyelmét: a remény kegyelmét, a bűnbocsánat kegyelmét, az ígéretek beteljesedésének kegyelmét. Jézus Krisztus golgotai keresztje miatt kaphatunk ilyen csodálatos lelki menüt.

A legjobb tehát, ha előre kikérem az Úr Jézus Krisztus véleményét, akkor utólag nem kell kikérni magamnak a helyreigazítást.

Weber István / Budapest

Apostoli tanács: “Mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősődik meg a szív” (Zsid 13,9a)

 

KÍSÉRTŐ KISÉRLET

 

Egy amerikai keresztyén laphoz a következő olvasói levél érkezett:
„Tisztelt Kiadó! Ebben az évben érdekes kísérletet végeztem. Tavasszal minden vasárnap vetettem, ahelyett, hogy templomba mentem volna. A nyári vasárnapokon a földemen dolgoztam, most, ősszel pedig vasárnaponként arattam. A termés sokkal jobb minőségű és bőségesebb, mint a szomszédoké, akik megtartották a negyedik parancsolatot, és csak hétköznapokon dolgoztak. Kíváncsi vagyok, hogy ehhez mit szólnak, igen tisztelt Uraim!”

Az újság a levelet rövidítés nélkül közölte. Alatta pedig kövér betűkkel szedve az alábbi szerkesztői válasz volt olvasható: Isten nem mindig októberben nyújtja be a számlát!

“Azt gondolja a bolond a szívében: Nincs Isten.” (Zsolt 14,1)

 

“Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket…”

(1Jn 3,1)

Nagyon nagy méltóság, nagyon nagy kitüntetés Isten gyermekének lenni. Nem egyszerűen azt olvassuk itt, hogy lássátok meg: regisztráltak titeket egy egyházközségben, amikor megkereszteltek – anyakönyvezve vagytok. Hogy most született egy státusztörvény, és ilyen vagy olyan lehetőségeitek lesznek. Vagy hogy lássátok meg, milyen nagy dolog, hogy valamikor döntöttetek az Úr mellett.
Az van itt, hogy lássátok meg – azaz figyeljetek rá, gondoljatok rá, örüljetek neki, csodálkozzatok rá, vegyétek nagyon komolyan, boldog szívvel -, hogy Isten gyermekeinek neveznek. Azé az Istené vagytok, aki nem magyar és nem román, nem református és nem katolikus, hanem a hatalmas, az egyetemes, a mindeneket megálmodó, teremtő Isten, aki nagyobb a mi szívünknél, nagyobb minden hitünknél, hitvallásunknál, dogmarendszerünknél. Nagyobb a te bűnödnél. Akire ez a szó is kevés, hogy: Isten. Ez a mi szavunk, a mi fogalmunk – ahogy a régi bölcsek mondták -: a véges gondolkodású emberé. A tér-idő-anyag világában élő emberé. Bármilyen hívő is legyen valaki, igazán nem foghatja be a végtelent.

Az Isten meghagyja magának az Ő Istenségét akkor is, hogyha gyermekei vagyunk. Ezért bűnös és bálványimádó rafinéria az, amikor az Istent be akarják szorítani egy-egy templomba, egy-egy felekezetbe, egy-egy kegyességi irányzatba. Vagy valamilyen képbe, mintha az asztalra tehetnék: “Itt az Isten, lásd meg, most már körüljártuk, most már mindent tudunk róla. Most már olyan könnyű benne hinni!” De Ő nem engedi magát megfogni. Ésaiásnál azt olvassuk, hogy “bizony, te elrejtőzködő Isten vagy” (És 45,15). Elrejtőzködött az Isten Jézusban a Golgotán, és mi elfordítottuk arcunkat előle (És 52,3), mert olyan ronda volt. Olyan gyűlöletes, olyan szörnyű, olyan esendő. Az egyház és a világ által arculütött. Olyan véres volt, mint az istálló falára szegzett denevér. Ég és föld között meztelenül kifeszítve. De Ő is az Isten.
Az Isten nem engedi magát megragadni és beszorítani az emberek által, de szívesen ad az Ő lényéből, az Ő Szentlelkéből az emberek szívébe egy kis adagot. Annyit, amennyit el tudunk hordozni.
(Szeverényi János)

 

Önsanyargatók


Megdöbbenéssel figyelem a televízió adását, amint egy hindu ünnepen, a felvonulóktól jól elkülönített csoportra közelít a kamera. A férfiak erőteljes kézmozdulattal csapkodják meztelen hátukat egy-egy ostorral, ami véres sebeket ejt testükön. A lendület nem hagy alább, újabb és újabb csapásokat mérnek magukra.

Ekkor felidéződik bennem egy régebbi, hasonló szertartás Allah követőiről is, akik fanatikus mozdulatokkal, éles késekkel vagdalták önmagukat. De hallottam arról is, hogy bizonyos keresztyén szektához tartozók Nagypénteken – Krisztus szenvedését és halálát imitálva – keresztre függesztetik testüket. Az emberi elme az ön-büntetés számtalan egyszerűbb vagy éppen rafináltabb változatait találta ki istenének kiengesztelésére.

De miért ez az emberi vezeklés, önkínzás? Isten is ezt kérdezi a Bibliában: „…meddig vagdalod magadat?” (Jer 47,5). Meddig még az önkínzásnak, a bűnök miatti vezeklésnek ez az extrém, vagy hétköznapi formája? Vajon, az önsanyargató, a büntetési gyakorlatokkal talál lelke számára megnyugvást és békét? És melyik az igazi vallás, ami a kiengesztelés örömét megadja?

Hallottam egy találó választ erre a kérdésre: a bűnvallás.

Igen, tényleg az, hiszen Isten, készített Jézus Krisztusnak egy szenvedéssel teli földi utat, ami számára a kereszthalállal végződött. Ez a szenvedés és halál az ember bűne miatti, és az emberért való szenvedés és halál volt. Attól kezdve feleslegessé vált az Istennek más általi kiengesztelése. Az örök kiengesztelés megtörtént Krisztus halálával, ami bűnvallással, és a kiengesztelés elfogadásával megnyitja a megnyugvás és béke felé az utat.

Nem kell többé az embernek már vezekelni, és önmagát büntetni!

Budai Judit / Gyula

Keresztelő János, Jézusról:

„Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29)

 

“Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az Eget és a Földet.”


Zsolt. 121,1

Szent ámulással

Ki a semmiből világot teremt,
bűneimet meg semmivé teszi,
AZ ÉN URAM A CSODÁLATOS ISTEN!
Szent ámulással hódolok Neki.

 

Mennybéli Felséges Isten!
Mi nem tudjuk felfogni igazán, mily nagy vagy Te, de látjuk hegyeidet, s “kicsiny fűszálban, óriási tölgyben dicső Kezed nyomát” szemlélhetjük. Fogadd el ámulásunkat, segítségedre szorulásunkat, elesett állapotunkat is, és szánd meg, csodálatosnak teremtett, de pusztuló világunkat is a JÉZUS KRISZTUSÉRT.
Ámen.

Áldás…


A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked mindazokat, akiket mellém rendeltél, s köszönöm Neked azokat, akikért felelősséget hordozhatok! Áldásoddal kísérj mindannyiunkat, hogy szereteted alázatos követeinként bizonyságot tehessünk Rólad a világban, életünk minden napján! Ámen

 

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3, 20-21

Vannak igék, melyek különösen kedvesek számunkra, s amikor elénk kerülnek élmények sokaságát vetik fel. Számomra ilyen ez a ma reggeli is, amit “volt mennyasszonyommal” választottunk esküvői meghívónkra. Az elmúlt húsz(S.D.G!) évben sokszor megtapasztaltuk ennek a két igeversnek szinte minden szavát, hiszen Urunk bőségesebben adta áldásait, mint ahogyan mi azt gondolni mertük!

Nemcsak ifjú szívek telítettek nagyreményű szép álmokkal, de az Isten is “álmodik” rólunk. “Álmodja”, hogy felfedezzük végre istenképűségünket, s aszerint is élünk majd… Jóllehet életünk hús-vér valósága az Isten számára csak lehellet, csak álom, de ha mi nem “álmodjuk bele” életünkbe az ÚRIstent, akkor egész életünk csak hús és vér marad, azaz nem látunk túl a matérián, s soha nem érezzük meg az anyagvilágon túliakat. Pedig ennek megtapasztalására is hív minket a mi Teremtőnk. Ő az, Aki túláradó bőséggel ad erőt, hitet, kitartást, szeretetet, őriz meg minket kísértések, s próbatételek között – különlegesebben, csodásabban, mint ahogyan mi azt gondoljuk! Hogyan? Mindenekelőtt a bennünk munkálkodó erő szerint, ami a Szentlélek érthetetlen, pillanatos, misztikába nyúló mindennapos valósága. Ez nem kiválóságunk következménye, hanem annak az áldásnak a hozadéka, amely nemzedékeken átível. Annak a sok-sok imádságnak s küzdésnek, őszinte gondolatnak az istenáldotta eredménye, ami apáinkat, nagyanyáinkat, s dédszüleinket, s ki tudja hanyadíziglen visszamenőleg őseinket mozgatta és éltette.

Egyedül nem, de Istennel együtt képesek vagyunk kilépni önmagunk zárt világából, s távlatokat fedezhetünk fel a múltban, s perspektívák nyílnak meg előttünk a jövőben. Ez az a “tudás”, amit nemzedékről-nemzedékre át kell(ene) adnunk, mert ha ezt nem tesszük, akkor csak arra tanítottuk meg a jövő generációt, hogyan egyen és igyon, s hogyan birtokolja ezt a világot -, de ettől azért több kell hogy legyen létünk oka…

Érdekes módon az Istentől kapott tálentumok forgatása még nem vált senkinek a kárára. Felettébb jó érzés felelősséget hordozni, s másoknak továbbadni azt, amit mi magunk is “onnan felülről” kapunk. Szeretetben megélni az alkotás szépségét, munkatársává válni a múlandó időben az Örökkévalónak. Az evangélium nagy titka – tulajdonképpen életünk ereje -, hogy nem vagyunk egyedül! Jézus Krisztus, s a Szentlélek által életünk összefonódik Isten láthatatlan világával, mely olyan szoros köteleket teremt közöttünk, hogy az elhordozhatatlant is elhordozhatóként viseljük, s mindenért képesek vagyunk hálát adni… akár naponta többször is.

 

Erő, szeretet és józanság lelkéért.


A mai nap imádsága:
Urunk! Kezeink csinálmányaival oly sok szenvedést okoztunk már önmagunknak. Szentlelked által terelgess minket Önmagad felé, hogy meglássuk igazságodat! Ámen

 

Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát.
Hóseás 14,4b

Sokat vitatkoztak már azon, mi volt a huszadik század legnagyobb hatású találmánya. A sok lehetséges válasz közül kettőn akadt meg a szemem: az atombombán, s a filmen. Lehetne a huszadik század elemeket (alapvető emberi érzések) szétfeszítő atombombájának is nevezni a mozgóképkultúrát, hiszen a valóság illúziójának olyan világa ez, ami valóságos erejű, de mégsem létezik, s igazából a századvégen ismertük meg, a neve: virtuális világ. Maga a szó látszólagos, elképzelt, nem valódit jelent, s hogy mennyire valódi, azt a videokultúrába gyökerezett világunk is mutatja. A televízió nemcsak távoli világok megismerésére invitál, hanem önmagunk létének valóságát is feledteti. A nappalik ékszere gyakran a hálószóbák falát is díszíti, ledöntve ezzel az intimitás utolsó bástyáját. A képzelt világ valósságá vált, s a palackból kiszabadult szellem mintha nem mindig akarna engedelmeskedni.

Különös kor a miénk. Soha ilyen perfekcióval nem volt képes az ember áltatni magát, mint manapság. A vizuális kultúra forradalmának még csak az előszobájába léptünk be, de már ez is elkápráztatja az embereket. A képzelt világ “csinálmányai” egyre valóságosabbak, s míg ötven évvel ezelőtt a természetes világban élő embernek csak a képernyő fekete-fehérjében kellett megkülönböztetnie ki a jó és a rossz – s ezt többnyire tudhatta is -, eladdig a színek és árnyalatok mostani milliárdjai elmossák a határt valóság és képzelet között. Szimpatikussá vált a gonosz, s unalmassá a jó. Ami korábban betegség volt, az mára normalitás: fontosabb a képzelt világ programozott történese, mint a személyes élet spontaneitása… Istenné vált a csinálmány…

Luther nagyon egyszerűen azt mondja: “Kinek mi a legfontosabb, az az istene.” A történelem során sajnos sokszor vált az egyház a haladás kerékkötőjévé. Ebben persze nem a Mestert kell elítélni, hanem a kései tanítványok gőgösségét, hatalomvágyát. A 21. század egyházainak legnagyobb kihívása és lehetősége, hogy az emberek életét alapjaiban meghatározó, új, csábító és kecsegtető virtuális világban tudnak-e a Valóság (Isten) hiteles prófétái lenni? Az ószövetségből megtanulhattuk, hogy a prófétát régén látónak hívták, mert valóságnak látta a láthatatlant. Mára a valótlanság vált láthatóvá, s a hihetetlen hihetővé… Te hogyan látod a világot, benne az Istent, s önmagadat?

 

Étkezésünk…


A mai nap imádsága:
URam! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s add, hogy falánkságunkkal ne kísértsünk Téged! Ámen


Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon;
ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk,
és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
1 Kor 8,8
Ez így igaz – jóllehet Pál fenti kijelentését a “bálványáldozati hús” elfogyasztására érti. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk: nem mindegy mit eszünk, mennyit, s hogyan. Ugyanis ezek a tényezők alapvetően meghatározzák az életminőségünket. Nemrég az egyik német adó dokumentumfilmjében, a világhíres kalapgyáros Yitzchak Ferster válaszolta meg egyszerűen, nyersen, de találóan, mit jelent kóserül (kóser=ami tiszta, ami alkalmas) táplálkozni: “Ami nem kóser, az bizony meghülyíti a fejedet is, meg a szívedet is!” Vulgáris, de igaz! Jelenleg 100.000, azaz egyszázezer(!) féle élelmiszerszínezéket, adalékanyagot, konzerválószert használnak az élelmiszeriparban. Nem kellene ennek így lennie, de sajnos így van. Nem is reklámozzák nagyon, hogy sok-sok misztikus megbetegedés, hiper-érzékenység mögött ezek a szerek is jelentős szerepet játszanak.
A huszadik század nagy “találmánya”, a gyors-étkezde számos problémát szült. Ugyan több idő jutott a munkára, de az étkezés nem egyszerűen csak kalóriafelvétel, amin minél gyorsabban túl kell lennünk, hanem lehetőség a kisközösségi intimitás megélésére. Ezt jobb munkahelyeken kezdik újra felfedezni, hiszen a “szociális interakcióval fűszerezett” étel nem csak jobban ízlik, de pozitív hatással van a munkahelyi légkörre is. Régi zsidó közmondás is úgy tartja: “Ha evés közben, az asztalnál nem esik szó az Istenről, s az Ő dolgairól, akkor az olyan, mintha az asztalnál ülők egy hulláról vennék le az ennivalót…”
Érdekes, hogy a természetben az állatok nyugodtan legelészik azt, amit nekik rendelt a JóIsten, s a táplélékukat soha nem stresszoldásra használják, mint a mai modern ember. A nyugati, jóléti világ túlsúlyában, kóros elhízásában bizony az is “benne van”, hogy tömegek számára nincs olyan tartalom, ami megelégítené a lelküket. Így aztán szép lassan az evés válik az egyedüli primér örömforrássá…

Ha mindenből kiábrándult poszt-modern, poszt-poszt-poszt-ember nem fedezi fel újra, hogy az evés is kultikus cselekedet, a hálaadás ünnepélyes alkalma – hiszen sok embernek a munkája által kerül a mindennapi az asztalra – akkor rövid idő belül “kieszi” magát az életből… Ez pedig nem lehet az élet célja!

 


Isten-fogalmaink…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak érteni akarjalak, de érezni is tudjalak Téged! Ámen

De az ÚR az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!
(Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek.)
Jer 10,10a

“Király!” – mondogatják a fiatalok, ha valami nagyon tetszik nekik… Egyszóval: “Király, az ÚR a király!” Talán nem is lehetne ennél emberszerűbben “felvezetni” a Mindenható Istent… Ez a zsidó nép számára Jáhve volt, a “nemzet istene”, aki hadakozott a többi istenséggel, s természetesen győzött velük szemben! Nos, amit mi mostanság megmosolygunk, az egy-két évezreddel korábban véresen komoly valóság, az élet egyik legfontosabb része volt. AZ ugyanis nem volt kérdés, hogy van-e, létezik-e ISTEN, a kérdése az volt: De melyik az “igazi”, a legerősebb, azaz melyik isten a sok közül az istenek ISTENE?

Ha tanulmányozzuk a Szentírást, akkor kiderül belőle, hogy kezdetben – amikor a zsidók még törzsi szinten életek, a pusztában nyájaikat ide-oda hajtó pásztorokként – akkor Jáhve-Istennek nem volt ellenlábasa, csak néhány pusztai démon, akiktől az áldozati állat vére megtisztított/védelmet adott. Később ez az “isten” már a többi istennel is hadra kelt, s elsőbbséget kívánt magának… a többi isten persze csak élettelen bálvány volt, nem úgy Jáhve-Isten, aki az “igazi” volt! A probléma ezzel csak az volt, hogy a környező népek igencsak rossz néven vették, hogy az ő “istenük” (ami természetesen szintén csak egy istenelképzelés volt a sok közül, ahogyan a zsidóké is csak egy “megközelítés” volt a sok közül) nem isten, hanem csak élettelen “bálvány”…

Az évszázadok folyamán, ahogyan egyre szervezettebb társadalommá fejlőttek Jákób ivadékai, fejlődött Izráel istenelképzelése is, s a törzsi-nemzeti istenből – hiszen ezt az istent csak egy kultuszi helyen (Jeruzsálemben lehetett imádni) -, lett: az Isten, a Világteremtő ÚR, az Él-Saddáj, a Mindenható… Ez az Isten már nem hadakozik senkivel és semmivel, mert Ő az egyedüli, az ISTEN!!! Persze a színesebbnél színesebb az emberi elképzelések tovább éltek, s élnek, s bizony még ma is sokan képzelik/hiszik, hogy a Világteremtő ÚRIstennek, Akinek félelmetes az ereje – s még elrettentőbb a hiánya(!) -, hadakoznia/birkóznia kellene mindenféle (csakis Őáltala egyáltalán létezni tudó) láthatatlan lényekkel… Miért is?

A tanulság mindebből az, hogy manapság csak színész-királyok vannak, akik eljátszák szerepüket, s ha van is csodás kastélyuk és évszázadokra visszamenő híres családfájuk az igazi hatalmat már rég nem ők képviselik… Az Istent tehát királyhoz hasonlítani tényleg megmosolyognivaló a harmadik évezred elején… S ahogyan fejlődik a világ – előre is meg vissza is -, ugyanígy fejlődik/változik az emberek istenelképzelése is. S ez így természtes! Érdekes is lenne, ha a távoli jövőben is csak úgy gondolkodnának Istenről, ahogyan azt most teszik, hiszen ma sem úgy gondolkodunk Őróla, ahogyan 2,5-3000 évvel ezelőtt azt tették. Minden ismeret, amit begyűjtött magának az emberiség, hatással volt/van/lesz az Életre, s hatással van minden korban az ember Isten-elképzelésére is, hiszen az Isten maga az ÉLET…

 

Lehetetlen…


A mai nap imádsága:

Uram! Az Élet hihetetlen dolgait fordíts hitem épülésére, hogy jobban szerethessek teremtett világodban! Ámen

   

Ő így felelt: “Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”
Lk 18,27

Térbe és időbe bezárt életünkben sok dolgot tapasztalunk, melyek meghatározzák világszemléletünket és életérzésünket. Vannak dolgok, amik meghaladják képzelőerőnket, s hiába is próbálkoznánk megérteni – logikus magyarázatot nem találunk rá. Nem tudjuk felfogni, de attól még jelenségként ott van, érzékeljük. Nos, ilyen legnagyobb talány, misztérium, az Isten maga… nemkülönben az Isten dolgai. Élet és halál, mennyország és üdvösség, hogy csak a legérdekesebbeket említsük.

Istenképű életünkbe Teremtő Urunk belekódolta az alkotás “csodáját”. Minél többet alkotunk, annál inkább közelebb kerülünk Istenhez, annál valóságosabb az Ő világa, s minél többet rombolunk vagy mulasztunk, annál távolabb kerülünk Tőle.

A teremtettség lényege az Élet maga: Ez a “legistenibb” tulajdonsága az anyagnak. S mivel az Isten lét-titkát tükrözi, ezért sosem érthetjük meg igazán, kicsoda az Isten… Egy bizonyos: Isten nem azonos az anyaggal! Fizikai értelemben nincs “benne”. Ha ott lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az ember – egyszer, a távoli jövőben – “rekonstruálhatná” az Istent magát. Óegyházi atyák fontos megállapítása: Az Isten az anyagon kívül álló valóság! A titok, hogy matériába-zárt életünkben mégis “beköltözhet” az Isten – ez maga az evangélium.

“Eritis sicut Deus! Olyanok lesztek mint az Isten!” – a Kígyó legnagyobb hazugsága, amely minden kor emberét elbűvöli. A mi tudományos technikai világunk különösen nagy kísértése ez. Akik a “mesterséges élet” (Syntetic Life) létrehozásán mesterkednek, s egyszer megcsinálják talán a “műembert” – ők nem életet teremtenek, csupán lemásolják az életet. Isten sakktábláján nyerhetünk csatákat, de végül Ő az, aki mattot ad nekünk. Mert Isten: Isten. Ami nekünk lehetetlen, az nála lehetséges…

Hiába öljük meg az Istent – lélekben és testben – ő győzedelmeskedik. Az Isten veresége győzelem, ez a mi golgotha-hitünk alapja. Ezért szeretünk akkor is, ha emberileg nézve már semmi értelme…

 

Szavaink…

 

URam! Tisztítsd meg szívemet, hogy minden nap csak azt tudjam szólni, ami épít és szépít, ami emel és növel, engemet és mindazokat is, akik körülvesznek engem! Ámen

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
Ef 4,29

Az Isten szava teremtő hatalom. Az istenképűségre teremtett ember szava is teremtő erő… Ősi magyar nyelvünk hordozza még ennek az igazságát, amikor azt mondjuk: “Na, ezt most jól leteremtette!” A szó ereje ugyanis képes valakit a mennyekbe repíteni, de képes valakinek az életét pokollá is tenni. Bizony, igaza van Jézus Urunknak, amikor azt mondja: “Nem az a tisztátalan, ami bemegy szájon, hanem ami kijön rajta!”

Sokszor mondogatják mostanság: “Amit eszel, azzá leszel!”. Nem kisebbítve ennek az igazságtartalmát – tényleg nagyon fontos, hogy “mi megy be” -, de sokkal fontosabb, hogy ami kijön a szájon, az milyen!? Akarjuk vagy sem, amit mondunk, s ahogyan mondjuk, az bizony hiteles lenyomata annak, milyenek vagyunk, milyen lelkületűek, azaz mi lakozik a szívünkben… A Mester így tanítja: “Mert, ami a szívben van, azt szólja a száj!” Éppen ezen okok miatt, ha valaki nem azt éli, amit mond – akkor képmutató, hiszen mást mutat kifelé, mint ami belül van…

A hiteles beszéd mostanság igen ritka. “Messziről jött ember azt mond, amit akar.” – tartja a régi szólás, hiszen a régmúlt világ kommunikációs technikái nem vagy csak nehezen engedték meg a kontrollt, de a mai modern világban viszonylag könnyen leellenőrizhető – egy-két kattintás a neten -, hogy az, akit nem ismerünk, kicsoda is valójában, s szavai mennyire igazak?

Nemcsak a szavak beszélnek, de a testünk is. Ezt érthetjük a cselekedeteinkre is, de most inkább arra gondoljunk, amit metakommunikációnak neveznek. Szépeket mond valaki, de valójában szemeiben gyűlölet ég… Látszólag az igazságot szólja, de mikromimikája elárulja, hogy hazudik. Ne felejtse el egyetlen pap, lelkész, prédikátor se, aki szószékre merészkedik, hogy Mari néninek, Pista bácsinak nincsen ugyan teológiai diplomája, de a prédikáció végére nagy valószínűséggel meg tudják majd mondani, hogy, aki szólt, az hitte is, amit mondott vagy csak úgy mondta…

Mai igénkben az apostol arra inti a gyülekezet tagjait, hogy jól gondolják meg, kiről mit mondnak, hiszen aki ítél, azt is megítélik! A bölcs attól bölcs, hogy amikor más nem tudja visszatartani magát, s vég nélkül dől belőle a szó – a bölcs inkább hallgat. Sokszor ugyanis nem hangos durvaságok, hanem a szelídséggel, halkan kimondott szavak érik el a legnagyobb hatást. Krisztus URunk így tanít minket: “Az én erőm, erőtlenség által ér célba!”

A baj az, hogy nem hiszünk az igaz szó erejében, de hiszünk a csinnadrattás hazugságoknak: lásd reklám-szövegeke! Észre sem vesszük, hogy a csoda-arckrémet hogyan reklámozzák! Nem az esetleges igazságot mondják: “lassítja az öregedést”, hanem azt szuggerálják: “gyorsítja a bőr fiatalodását”… S ha az emberek tömegesen nincsenek tisztában a szó hatalmával – mert ugye nyelvében él (bár csak élne!) a nemzet, azaz: a kultúráját a nyelvisége/gondolkodásmódja határozza meg -, akkor a gonoszság oldalán állóknak könnyű dolguk van: úgy manipulálhatják az embereket, ahogyan csak akarják!

A keresztény ember útja más. Mi tudjuk, hogy az Ige minden időben megtart minket, s annak ismerete elvezet minket az igazsághoz. Így minket nem a médiából ránk zúduló hiteltelen szavak formálnak, hanem a Tiszta Forrásból feltörő, igaz beszéd irányít! Aki sikerért harcol, hamis szavakkal, az végül “ha mindenáron is”, de eléri célját… Ebben viszont soha nincs meg az, amiért a hívő ember naponként imádkozik, hiszen ez adja élete értelmét, tartalmát: ti. az ÁLDÁS…

 

Szövetség…


A mai nap imádsága:

URam, Istenem! Köszönöm, hogy megtapasztalhattam szövetségedet, s megajándékoztál földi életemben szövetségesekkel is. Add, hogy ne veszítsék el mások a belém a vetett bizalmukat, s add, hogy én se kételkedjem szeretetedben, amikor önhibámból távolabb kerülök Tőled! Ámen

Ő ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44,22

Ókori felismerés – a bibliai bölcsességirodalmi gyűjtések: Példabeszédek-, Prédikátor könyvei is ‘hozzák’ -, hogy az értelem a szívben lakozik. Lehet ezen vitatkozni, vajon így van-e vagy sem, de tény: aki szívével tisztán lát, az jól lát, s jó döntéseket hoz magának és övéinek is. Ha egy pillantást vetünk a világ “vezető okasaira” – jószándékkal tételezzük fel, hogy tudás is van náluk, nemcsak karriervágy -, általánosságban elvárható lenne tőlük, hogy nagy ismerettel a fejükben jó döntéseket hozzanak, de láthatóan mégsem ez a történik. Amióta létezik az ENSZ, azóta helyi háborúkban mintegy húsz(!) millióan haltak meg… mi ez, ha nem a “magas politika” abszolút csődje? Hiába az okosság, ha nem párosul tiszta szívvel, akkor nincs bölcs döntés! Bölcsesség nélkül pedig se béke, se biztonság…

Márpedig születésünktől halálunkig ezekre vágyakozunk! Először csak elbújunk a világ elől, aztán rájövünk: elrejtettségre van szükségünk, ráadásul olyanra, ami hosszútávon is megmarad. Zsigerből azt gondoljuk, békét csak háborúval lehet csinálni, éppen ezért magánéletünkben is először kikényszeríthető együttműködést (szerződések) munkálunk, ahelyett hogy bizalmi alapon rendeznénk be életünket. Ennek az általános bizalmatlanságnak a jeles példája az ún. “házassági szerződés”, mely nem csak a jogokat és a kötelességeket szedi pontokba, de rendelkezik a láthatóan szerelemnél nagyobbról is: az érdekről. Igaz is, kit érdekel ilyenkor a család jövője, a gyerekek egészéges lelki fejlődése, amikor pénzről van szó? Az pedig lényegtelenné válik ilyenkor, hogy oltár előtt, a JóIsten nevében “halálig-hűséget” fogadtak egymásnak… az csak a “ceremónia” része volt. Tragikus, hogy az a két ember, akik – tételezzük fel, hogy döntésük szabad akaratból, s jószándékkal történt -, s egykor “éltek-haltak, lángoltak” egymásért, egy ágyban aludtak, s “egy tányérból ettek” a legnagyobb ellenségeivé váltak egymásnak… Szövetségesből – ellenség. Nincs is ennél nagyobb csapás!

Bibliánk arról tanúskodik, hogy Teremtőnk szövetséget kötött az emberrel (Noé története). Isten hűsége örök és megkérdőjelezhetetlen, ahogyan életvédő törvényeinek érvenyessége is időtlen, senki kedvéért nem változtat azokon. Ha a JóIsten “javítgatná” a világot – mi egyébként ezt tesszük, amikor jogszabályokat “tekerünk” jobbra és balra -, az azt jelentené, hogy egyszer leesne az alma a fáról, máskor meg elrepülne róla… Nem! Isten kezdetektől fogva jónak teremtette meg a világmindenséget, s ami egyetemesen jó, az szép is.

A szövetséges Istenből azonban ellenséget csináltunk, s aki ellenségünk -, mert ő is ugyanolyan ember mint mi, azaz önző és esendő -, azt szövetségesnek hisszük. Pedig megtanulhattuk volna a Szentírásból: “Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni!” Hitünk lényege, hogy Krisztusban újra rátalálhatunk életünk Létrehívójára és Fenntartójára, az evangélium üzenete pedig ma is az, hogy nem vesztünk el, mert Ő mindannyiunk Szövetségese! Akinek szívében ez tudás honol, az bölcsen, békében, biztonságban éli életét, hiszen tudja: az Isten tenyerén él…

FELSÉGES ATYÁNK! Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk. Ámen.

Felséges Istenem! Indul egy új hét, új feladatokkal, új lehetőségekkel. Hogy mit hoznak az előttem álló napok, nem tudhatom. Egyet tudok: a Tied vagyok, és Te velem leszel e hét minden pillanatában. Add, hogy se örömben, se gondjaim között, se terheket hordozva ne felejtsem el ezt! Áldd meg családomat, munkámat, pihenésemet és segíts mindig a Te ösvényeden járnom! Jézusért kérlek. Ámen

Felséges Istenem, mennyei jó Atyám! Szent és gyengéden szerető Isten vagy. Föl nem foghatom, meg nem érthetem ezt a szeretetet. De jó nékem ez a tudás. Te feltétel nélkül szeretsz, hiszen Te alkottál, Te formáltál anyám méhében. Add Atyám, hogy én is szeresselek úgy, ahogy Te mondottad teljes szívemből, lelkemből, elmémből és minden erőmmel. És legyek Lélekben és Igazságban való imádód minden nap. Jézus Nevében kérlek. Ámen.

Fogadd el Uram szabadságomat, fogadd egészen! Vedd értelmemet és vedd akaratomat, emlékezésem! Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Én visszaadok Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korláttalan úr rendelkezésed! Csak egyet hagyj meg ajándékul: szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi sem kell. Ámen

Fogd meg a Teremtő kezét,
ne nézz mást, csak a szemét.
S elhamvad az ellen,
minden alattomos jellem,
mely károdat lesi,
de csendben dolgát teszi,
s szeretettel igazgat a Gondviselő,
kétségben nem hagy Ő,
mögötted áll, átölel,
tán azt hiszed nem jön el.
Lehet az is, hogy meginogsz,
mégis csodálkozni fogsz,
mikor elbukik az ármány,
s téged tovavisz a szárnyán: A KEGYELEM

Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
Bűntől s haláltól, óh áldott,
Megváltád mind a világot.

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
(Assisi Szent Ferenc)

Gazdám, Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam. Ha csak egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a te segítségedet mindkettőben. Segítségedet kérem, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a te iskolád, s oda teszel, ahol éppen az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá. Ámen (Varga László)

Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

KIKÉREM MAGAMNAK!

Feleségem szavaitól durcás lettem. Kikértem magamnak. Miért van rólam elmarasztaló véleménye? – zsörtölődtem. Valójában nagyon jól tette, hogy őszintén elmondta, amit gondolt. Ebből megértettem, hogy szeret. A tanulság: ha nincs igazunk, akkor mások helyreigazító véleményén felháborodunk, ellensúlyozásként megharagszunk rá. Ha pedig szeretnénk világosságban járni és megváltozni, akkor megszívleljük a mondottakat. Kikérni magunknak vagy megszívlelni? – a kettőt sokszor hosszú tusakodás választja el.

Döbbenet, hogy Isten rólunk mondott véleményét is képesek vagyunk kikérni magunknak – a megszívlelés halvány szándéka nélkül.

Mi segíthet, ha lelkileg nem vagyunk rendben? Tenni akarunk valamit, rengeteget erőlködünk, és a végére teljesen kifáradunk. Akkor elcsüggedünk, hiszen még mindig nem vagyunk elég jók.

Esetleg leterhelnek mulasztásaink, és mi elerőtlenedünk mindezt látva. Ha ezen az állapoton nem tudunk lelkileg felülkerekedni, akkor ez nekünk is, környezetünknek is komoly terhet jelent.

De felül lehet kerekedni? – kérdeztem magamban, miközben a Zsidókhoz írt levél jól ismert szakaszát olvastam: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (…) jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív”(13, 8-9). Életem erejének alapja tehát az ígéretet adó, és azt beteljesítő, mindörökké megmaradó Isten: Jézus Krisztus (13,5-6 vö. 1,8-12).

Tegnap jött el a világba, hogy bemutassa milyen az Isten, mi pedig most vagyunk vele személyes kapcsolatban. Múltbeli megjelenése nem elég akkor, ha ma nem hallgatunk rá. Persze, hiába jelent meg kétezer évvel ezelőtt, és hiába ismerhetjük ma, ha nincs ott a holnapunkban is. Az Istennel való megbékélés a bűnös ember számára nem történelmi ismeret, hanem biztos remény – az örök életre. Örökké tart, mert Jézus Krisztus örökké ugyanaz. Az idő mindhárom dimenziójában elengedhetetlen jelentőségű tény, hogy Jézus Krisztus ugyanaz. Nem álmokon, emberi elképzeléseken alapul a Jézus Krisztusról való ismeretünk, hanem az ő múltbeli megjelenésén, amit a Biblia kijelentett, és amiből mindörökké (tegnap, ma, holnap és holnapután is) élhetünk.

Jézus örök kegyelmének elfogadása hiányzott nekem. Nem testileg kell erősödnöm, hanem lelkileg. Az Isten kegyelme tudja megerősíteni a szívemet. S ez jó. Márpedig, ha a Biblia ezt jónak mondja, akkor nekem erre szükségem van. Az örökkévaló Jézus Krisztus arra akar bennünket újra megtanítani, hogy erősödjünk a kegyelemben. Ez legyen a lelki eledelünk – reggel, délben és este. Mindenkor, amikor nyomaszt, hogy megint lemaradtunk feladatainkkal, ránk terhelődik, hogy milyen lehetetlen alakok vagyunk, amikor agyunkban a gondok és a bűnök kezdenek el kattogni, s a tehertől megbénulunk.

De már nem kell alul maradni! Kikérhetjük magunknak – egész életünkre és halálunk utánra is – Jézus teljes kegyelmét: a remény kegyelmét, a bűnbocsánat kegyelmét, az ígéretek beteljesedésének kegyelmét. Jézus Krisztus golgotai keresztje miatt kaphatunk ilyen csodálatos lelki menüt.

A legjobb tehát, ha előre kikérem az Úr Jézus Krisztus véleményét, akkor utólag nem kell kikérni magamnak a helyreigazítást.

Weber István / Budapest

Apostoli tanács: “Mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősődik meg a szív” (Zsid 13,9a)

A LÉLEK MÉG MINDIG VÁR

  “Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26)

A Szentlélek még mindig arra vár, hogy elvégezhesse munkáját az emberi szívben. Akik vágynak arra, hogy tanuljanak, azok közeli kapcsolatba kerülhetnek Istennel, és így beteljesedhet rajtuk az az ígéret, amit földön jártakor Krisztus mondott tanítványainak, hogy a Vigasztaló megtanít nekik mindent és eszükbe juttat minden dolgot. De ha elszakadunk Istentől, nem lehetünk többé Krisztus iskolájának tanulói, és nem fogunk többé személyes felelősséget érezni azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt.
Krisztus tanítványainak az volt a legnehezebb, hogy Mesterük tanításait világosan elkülönítsék a rabbik, az írástudók és a farizeusok hagyományaitól és életelveitől. Jézus tanításai, melyekkel tanítványait képezte, s melyet ők Isten hangjaként tiszteltek, meggyőzte elméjüket és meglágyította érzelmeiket. A tanítványok nem lehettek addig élő és fénylő sugarak, amíg nem szabadultak meg az emberi mondásoktól és parancsolatoktól, s nem értékelték, szerették és cselekedték Krisztus szavait, melyek határozott igazságokként, mint értékes drágakövek mélyen bevésődtek elméjükbe és szívükbe.
Jézus eljött a világba, szent életet élt, meghalt, és eltávozott, hogy egyházára hagyja értékes kincseit, örökségét. Tanítványait tette meg a legdrágább hitelvek őrzőivé, hogy ők azt emberi tévedésektől és hagyományoktól mentesen egyházának kezébe tegyék. Úgy nyilatkoztatta ki magát előttük, mint a világ világossága és az igazság napja; és megígérte nekik a Vigasztaló Szentlelket, akit az Ő nevében az Atya küld nekik. (Signs of the Times, 1891. november 16.)
“Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok.” (Jn 14:18) Az isteni Lélek, akit a világ Megváltója ígérete szerint elküld, Isten jelenléte és hatalma. Ő nem fogja elhagyni népét ebben az Isten kegyelmét nélkülöző világban, hogy Isten ellensége bántalmazza és a világ zsarnoksága zaklassa őt, hanem eljön hozzájuk. (Uo., 1891. november 23.)

Január 31.

Közülünk senki sem él önmagának

“7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; 8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róma 14,7-8)
Ehet-e a hívő húst? Egyesek számára ez nevetséges kérdés. Másoknak a hitük lényegi részéhez tartozik a válasz. Ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, hamar szembetalálkozik a manapság sajnos népszerű úgynevezett “Genezis 1,29 diétával”. Ha itt nem tenné le a Szentírást, eljuthatna a 9. rész 3. verséig. Ha netán az Újszövetségbe is belelapozna, rábukkanhatna a Mk 7,18-19-ben Jézus szavaira. Sőt még azt is fölfedezhetné, hogy az Isten Fia hússal vendégeli meg a sokaságot, s ami még különösebb, megdicsőült testében, vagyis feltámadása után is eszik egy kis sült húst – minden lelkiismeret-furdalás nélkül (Lk 24,41-43). Kár lenne feltételezni, hogy a Jn 21-ben leírt események a tanítványok megkísértéséről szólnának. Pál szavaiból kiérződik, hogy lesznek a mennyben vegetáriánusok, vegánok és mindenevők, lesznek ott szombatisták és vasárnapisták, de az ítélkezők nem lesznek ott, mindegy, mit ettek. Üdvösségünk és testvéreink üdvössége szempontjából lényegtelen, mi van a hasunkban, és lényeges, mi van a szívünkben. Ne kiáltsunk ki bűnnek olyat, ami nem az, mert ezzel olyat követünk el, ami az! /SzH/
Szommer Hajnalka

Elhívott vitézek

“1Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. 4Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget.” ( Ézsaiás 13,1-4)
Egy látomás leírása. Mégsem a főnevek és jelzők dominálnak ebben a négy versben, ami a látomásnak csak a kezdete, hanem egy tucat igétől forrong és lüktet ez a kijelentésekor még jövőbeli esemény. Ki az, aki mindent ilyen mozgásban tart? A mindenható Isten! Egy próféciával kapcsolatban a hívő ember számára már nem az a hírértékű, hogy be is teljesedett. Az egész 13. rész egy istentelen hatalmas nép (Babilónia) szörnyű pusztulásáról szól, amit az Örökkévaló egy másik istentelen hatalmas néppel (médek) hajtat végre, akik a 3. vers tanúsága szerint tudni fogják, hogy Isten haragját közvetítik, erre a feladatra ő választotta ki őket. Mindezt miért? Mert most még Babilónia pöffeszkedik. De a prófécia üzen a nagyhatalmak közt szorongó maroknyi Izraelnek: ne kössenek politikai szövetséget senkivel, őket egyedül Isten mentheti meg, és ő elő is készítette már az akciót.
Van olyan ember vagy körülmény, ami rettegésben tart, és örök időkre, de legalábbis hosszú távra elmozdíthatatlannak tűnik? Ne szervezkedj! Bízd Istenre! “Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.” (Zsolt 37,13) /SzH/
Szommer Hajnalka

“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű   2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]