2018. június 19. SENKI NE NYOMJON EL TÉGED! EGYESÍTSD EGY SZÍVBEN NÉPEMET!

SENKI NE NYOMJON EL TÉGED! EGYESÍTSD EGY SZÍVBEN NÉPEMET!


1994. október 18.

Kis gyermekem, Jahve vagyok, a te örök Atyád. Magasra emeltelek a felbolydult tömeg fölé, hogy jelen légy udvaromban. Légy kitartó munkádban, és ajánld fel nekem elnyomóidat! Mondd:

“Atyám,
szabadíts meg igazságosságodban
a hazug nyelvtõl!
Jöjj sietve, Istenem,
nagy szeretetedben!
Adj választ nekem, Jahve!”

És most ezt mondom neked:
Gyermekem, gyermekem, még ha tízezreket állítana is ellened ellenségem, ne félj! Melletted vagyok, hogy megvédjelek. Jelenlétem a te pajzsod, ki olyan, mint én? Kihez hasonlíthatsz engem? Kihez mérhetsz engem? Ragyogás és fenség vagyok. Senki ne nyomjon el téged! Te vagy az, gyermekem, aki szentélyeimet helyre fogod állítani részemre. Nem saját dicsõségedre választottalak, hanem hogy áldd Nevemet. Nem a te dicsõségedre támaszottalak fel, hanem az én dicsõségemre. A tanítvány nyelvét adtam neked, hogy nap mint nap hirdesd üdvözítõ tervemet.

Állj munkába, ivadékom, és veled leszek! Olyan lángot adtam neked, amelyet senki sem tud eloltani. Növelni fogom benned csodáimat. Kincstáramban még sok csoda van. Csodáimat annak arányában adom, hogy hány ütést kapsz ellenségeidtõl. Fiam képmása által fog megjelenni helyedben, és felfedi magát társadalmatok elõtt. Ki állítja, hogy megfosztom õket a jelektõl? mondhatja-e bárki, hogy nem én magam igyekszem megóvni és meggyógyítani benneteket? Panaszkodhatóe bárki, hogy elrejtve tartom jobb kezemet? Ki az, aki királyi lakomát ad ebben a pusztaságban, ha nem én? 1

Ki tudja megrepeszteni a sziklát a pusztaságban, és ki oltja szomjatokat bõséges vízzel, ha nem én? 2 Nyisd ki szemedet, nemzedék, és figyeld csodáimat! És te, leányom, mivel megszabadítottalak, vezesd népemet házamba! Egyesítsd népemet házamban, ahol õk is elnyerik szabadságukat! Egyesítsd egy szívben népemet! Kövesd a paó rancsot: Ajkad tegyen tanúságot kegyelmeimrõl, éleszd fel ezt a pislákoló lángot, 3 folytasd oltáraim 4 és házam felépítését! Senki sem fogja megostromolni sátramat. 5 A gonosz lelkek dühödt légiója rejtõzik más sátrak alatt, 6 hogy kiírtsák a reményt, amelyet én adtam nektek, és félelmet keltsenek benneteket. De betegség fogja felemészteni testüket, és férgek fogják betakarni õket… Fogadd békémet, és szüntelenül könyörögjél a meg nem tértekért!

{Ekkor igen szomorúnak, fáradtnak éreztem Istent. Majd mint az apa, aki megosztja fájdalmát és rábízza szomorúságát gyermekére, Isten feltárta elõttem szomorúsága okát a következõkben:}

Gyermekem, fáj a Szívem, mert tekintetem bejárja a Földet, és amit látok, nem felel meg Szívem vágyainak… Atyátok minden felett uralkodik, de szabadságotok felett nem… és az ember megrontotta szabadságát… Kedvesem, imádkozz, hogy a haldoklóknak elég idejük legyen ahhoz, hogy rendbehozzák lelküket. A szeretet minden cseppje az õ üdvösségükre szolgál. Sokan lélegeznek még azok közül, akik a kõhalom alatt vannak. 7 Imádkozz értük, hogy felfrissítsd lelküket! Ne feledd, hogy téged azért szabadítottalak meg, hogy te viszont megszabadítsd azokat, akik a kövek alatt vannak!
Jöjj, én, Jahve, szeretlek! Megáldalak.


1 A királyi lakoma jelenti Isten csodáit és jeleit, valamint a Szentlélek mûveit, amelyeket oly bõkezûen áraszt ránk.
2 Megrepeszteni a sziklákat” Isten hatalmát jelképezi, aki folyóként küldi Szentlelkét abba a pusztaságba, amelyet mi alkottunk.
3 e haldokló nemzedéket,
4 a lelkek
5 Ez azt jelenti, hogy senki sem fog betörni lelkembe – a sátorba -, mivel lelkem Isten lakóhelye és az Õ birtoka.
6 Itt is lelket jelent a “sátor”. Isten arra utal, hogy a gonosz lelkek embereket használnak fel arra, hogy véghez vitessék velük mûveiket.,
7 Azt is megértettem, hogy már alig lélegeznek.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.