2018. február 14. HOL VANNAK A FELAJÁNLÁSOK, MELYEKET ÍGÉRTÉL NEKEM?

HOL VANNAK A FELAJÁNLÁSOK, MELYEKET ÍGÉRTÉL NEKEM?


1991. február 14.

Béke legyen veled!
Virágom, szeress engem!
Az életszentség nem fejlõdik ki egy nap alatt! Teljesen hagyatkozz rám! Imádj és szeress engem, a többit én teszem meg. Ne aludj! Lélek, számos bûnöd van, és ugyanannyi sebet is ütsz rajtam. Valahányszor vétkezel, az úgy ér engem, mint egy ütés vagy ostorcsapás vagy mint a tûszúrás, amely Testembe hatol. Miért, Vassula, miért? Én, aki felfedtem elõtted Szent Arcomat, talán azért tettem, hogy megüsd? És azért mutattam volna meg Szívem Sebét, hogy még jobban megsebezzed Szívemet? A Földön nem lehet nálad nyomorúságosabb embert találni! Ó mekkora nyomorúság!

Ne menj most el, ülj le, és hallgasd meg, amit mondani akarok!
Ha végtelen irgalmam nem lett volna, az Atya haragja lesújtott volna rád, és azonnal elhervadtál volna. Én tanítottalak talán a bûnre? Hol vannak a felajánlások, amelyeket ígértél nekem, lélek? Hol vannak az áldozatok, amelyeket ígértél nekem, lélek? Miért hanyagoltál el? Itt van a nagyböjt. A böjt visszahozza nektek szenvedésemet, de te nem vagy kész, mert nem készültél fel rá. Jóllakattalak mennyei táplálékkal, hogy világosságomban növekedj, és a világosság edénye légy. Enyémmé tettelek, és örökké tartó szeretettel kiemeltelek a mélybõl, hogy menyasszonyom légy az én színem elõtt és az angyalok jelenlétében, mindörökre. Szemed mégis elnehezült, és az álom felülkerekedett rajtad.
Ó Vassulám! Bárcsak tudnád, hogy én, az Úr, mennyire szeretlek!
Szomjazom a szeretetre!
Tudom, drága gyermekem, hogy gonoszak az idõk, amelyekben éltek, de nem tanítottalak-e meg, hogy megkülönböztesd a jót a rossztól? És most ismét elromlik birtokom talaja. Mondd, talán saját igyekezetedbõl láttad meg a világosságot? Nem, hanem én fáradoztam benned 1 , hogy megtartsalak világosságomban, és mindig újabb kegyelemmel árasztottalak el. Nem úgy bántam veled, ahogy bûneid szerint érdemelted volna. Úgy bántam veled, ahogyan soha még egyetlen lélekkel sem. Szeretetet adtam a közömbösségért, gyengédséget a hiányzó szentségért, irgalmat a nyomorúságért. Igen, megmutattam Szent Arcomat a bûnnek. Úgy bántam veled, mint Szívem ékszereivel 2 . Imádkoztam érted az Atyához, Vassula, hogy tekintsen áldozatomra, és ezért kíméljen meg téged!

Ó Istenem, nem akartalak megbántani, sem megharagítani Téged!

Virágom, az én vonzalmam állandó, és irántad való szeretetem örökké tart. Tanulj tõlem, légy kitartó! Jöjj! Azt akarom, hogy tökéletes légy jelenlétemben. Azt akarom, hogy lelked legyen olyan, mint az öntözött kert, teljék el harmatommal és árasszon kellemes illatot, hogy Lelkem gyönyörûségét lelje benned. Vassula, kész vagy-e megtenni akaratomat?

Kész vagyok megtenni akaratodat, de úgy látszik, hogy az ellenkezõjét teszem, Uram.

Segítek neked, hogy folytasd mûvemet. Hagyj mindent az én kezemben! Ó gyermekem, hajlasz a bûnre, de jöjj hozzám, vedd le szemedrõl a hályogot, és nézd, ki áll elõtted! Én vagyok áll szemtõl szembe veled. õ beszél veled, és kezében hozva felkínálja neked Szívét. Akarod-e Istened Szívét? Vedd át, felkínálom neked, lélek. Nyújtsd ki a kezed, hogy átvedd Szívemet!

Nem vagyok méltó szeretetedre, Uram.

Tudom, de senki sem méltó szeretetemre. Így jövök mindannyiatokhoz ma: Szívemmel a kezemben. Ne mondjátok: Bûnös vagyok, ezért visszautasítom. Mondom nektek, nagy irgalmam megbocsátott nektek. Jöjjetek, jöjjetek, és vegyétek e Szívet, mely szeret titeket. Nem hallottátok, hogy milyen nagy a türelmem? És milyen könyörületes vagyok? Jöjjetek, ne utasítsatok vissza nap mint nap! Mostantól kezdve, leányom, azt akarom, hogy légy hûséges meggyõzõdésedhez, és légy õszinte hozzám! Figyelj szent jelenlétemre! Sohasem vagyok távol tõled, hanem te vagy az, aki elhomályosítod szemedben a világosságot, mert felgyülemlettek bûneid és a tisztátalanság, amit lelked nap mint nap magába szív, annyira, hogy szinte megvakulsz. Tested világossága a szemed. Ha szemed egészséges, egész tested megtelik világossággal, ha azonban beteg, egész testedben sötétség lesz 3 . Sötétségedben, szemed elhomályosult világosságával nem tudsz engem észrevenni, pedig én sohasem vagyok távol. Vassula, ma szeretetbõl, nyíltan szóltam hozzád. Mivel inkább hajlasz a lázadásra és a bûnre, mint arra, ami szent, megengedem magamnak, hogy féltékeny szeretetemben nyíltan beszéljek veled. Ne képzeld, hogy féltékeny szeretetemet könnyen félre lehet állítani! Ó nem, ha kinyitom ajkamat, a ti üdvösségetekért szólok, nem azért, hogy elítéljetek. Engedd meg, hogy szeretetbõl olykor próbára tegyelek!


1 Isten úgy érti, hogy õ munkálkodott bennem
2 a tökéletes lelkekkel
3 vö. Luk 11,34
Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?