2017. november archívum

A LEGSZEBB A VILÁGON

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem.
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.
A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET. Kalkuttai Teréz Anya

A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.

A rossz szándékkal mondott igazság, többet árt, mint bármely hazugság!
kínai közmondás

A szenvedés kapcsolatba hoz minket azzal, ami valóban fontos. Az áldozat felszínre hozza elkötelezettségünket, és megerősíti a szeretetünket.

A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…

Egyszer csak eljön az a pillanat, mikor a lelkemben ébred fel szavad, s nem értem, mégis a szívemmel tudom, az enyém vagy, s én a tiéd, Jézusom.

Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének. (Fekete István)

Isten mind a két kezével áld, az egyikkel kegyelmet oszt, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt nyerhető el. (Spurgeon)

„Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül.” (1Pt 4,9)
A vendéglátás lényege mindig az ajándékozásban van: én, a házigazda mit adok a látogatónak. Mindezt pedig nem azért teszem, hogy elkápráztassam a teljesítményemmel, hanem mert fontos számomra a személye. A vendég így valóban örömöt hoz a házba. Az apostol úgy ír erről a vendégszeretetről, mint ami a Krisztus halálának és feltámadásának a gyümölcse. Nem véletlenül. A vendégszeretetet ugyanis nem lehet megkövetelni, hanem az kizárólag Isten szeretetének következménye. Abból a derűből fakad, hogy mi is vendégek, szeretett személyek vagyunk Urunk házában. (Eszlényi Ákos)

 

„Magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.” (Zsolt 90,8)
A kisfiú és az apja jelenik meg előttem. A kisfiú rossz fát tett a tűzre. Az apa ezt nagyon jól tudja, de most a fiától szeretné hallani. Maga elé állítja, azt kéri, hogy nézzen a szemébe, és vallja be férfiasan, hogy mit tett. A fiú szégyenkezik. Nem mer apja szemébe nézni. Aztán lassan mégis az apjára tekint. Nincs kibúvó, nincs mellébeszélés, az apa mindent tud. Csak a bocsánatkérés marad és a remény, hogy az apja megbocsát, hogy az apja szereti őt. (Heinemann Ildikó)

Mindenben megsejthető a boldogság: a bánatban, amely együttérzővé tesz, kinyitja szívedet testvéreid előtt; az örömben, amelyet másokkal megosztasz. Ott rejtőzik az erőfeszítésben, amelyet egy hegycsúcs meghódításakor vállalsz, a lebegésben és ellazulásban, amikor a tengerben úszol, a séta örömében. Mindenütt, ahol valóban élet van, ott megtalálható a boldogság nyoma is.
Anselm Grün

 

Nem propaganda, hanem lélekmentés, nem személyi kultusz, hanem az élő Jézus dicsősége az egyetlen célja azok munkájának, akik tanítványai a názáreti Jézusnak. (Kroecker)

 

„Pál írja Timóteusnak: „Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.”” (2Tim 1,13)Pál apostol számára a Krisztusról szóló örömüzenet jelentette mindazt, amit fontosnak, drágának és továbbadandónak tartott. Attól a pillanattól kezdve így volt ez, hogy a damaszkuszi úton találkozott Jézussal. Az élő Úr megállította, és megfordította élete irányát: letérítette addigi hiábavaló és kártékony útjáról, és rátérítette a róla szóló örömhír továbbadásának az útjára. Ettől kezdve az őt megváltoztató Krisztusról való tanúbizonyság jelentette Pál életének értelmét. Ezt az örömteli szolgálatot át akarta adni ifjú szolgatársának. Timóteusra bízta azt a drága kincset – és annak továbbadását –, amely megváltoztatta és gazdaggá tette az ő életét. (Tamásy Tamás)
„Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!” (Zsolt 31,17)
Advent van. Az utcákon kigyúltak a fények. Ragyogásuk betölti az ünnepi időszakot, hogy aztán az ünnep elteltével kihunyjanak. Isten arcának ragyogása – jelenlétének fénye – azonban az ünnep után is betölti életünket, és hűségesen velünk marad, ha az ünnepen valóban őt keressük és ünnepeljük, őt, aki azért lett emberré, hogy önmagát ajándékozza nekünk. (Véghelyi Antal)

Vannak emberek, akik a bűn gyötrelmétől szabadulni szeretnének, de a gyönyöreit nem akarják feláldozni.

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amikor mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módjára tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa vette körül, amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt.
Egyszerre csak pompás gyaloghintót vittek el háza előtt, a gyaloghintóban magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. „Milyen hatalmas ez a hivatalnok” – gondolta. „Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!” Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett gyaloghintón cipelték, és a nép reszketett tőle és gyűlölte és földig hajolt előtte, amerre csak járt.
A nyári nap forrón tűzött és a hivatalnok iszonyúan kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. „Milyen hatalmas a nap!” – gondolta. „Bárcsak nap lehetnék!” Ezután nappá változott, mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá.
Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és földműves közé, így a nap sokat veszített erejéből. „Milyen hatalmas az a viharfelhő!” – gondolta. „Bárcsak viharfelhő lehetnék!” Ezután hatalmas felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat, mindenki kétségbeesésére.
Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. A szél volt az. „Milyen hatalmas a szél” – gondolta. „Bárcsak szél lehetnék!” Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a háztetőkről, kicsavarta tövestől a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített.
Hanem egyszerre csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan igyekezett is elfújni, csak állt rendületlenül. Hatalmas szikla volt az. „Milyen hatalmas ez a szikla!” – gondolta. „Bárcsak szikla lehetnék!” Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon.
Ahogy ott állt, egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. „Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? – kérdi. Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót.

CSALÁDI PROBLÉMÁK KEZELÉSÉRE

 

„…általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:3)

Ahhoz, hogy áldássá lehessen az egész világ számára, Ábrahámnak otthon, a saját családjában kellett kezdenie. Az újszövetségi gyülekezetben csak az lehetett alkalmas a vezetésre, akinek példás volt a családi élete (ld. 1Timóteus 3:5). Ők így gondolkodtak: „ha nem boldogul otthon, ne adj nagyobb teret neki”. Ahhoz azonban, hogy családként élvezhessék Isten áldásait, meg kell tanulnotok megküzdeni a nehézségekkel. Tehát: 1) Emlékezz arra, hogy mind egy csapatban vagytok! Csalódottságodat, keserűségedet ne a családtagjaidon töltsd ki! Túl gyakran fordul elő, hogy az otthon az a hely, ahová akkor megyünk, ha belefáradtunk abba, hogy „rendesek” legyünk. 2) Mielőtt megszólasz, légy tisztában a tényekkel! Semmi sem okoz nagyobb kárt, mint ha elhamarkodott következtetéseket vonunk le. „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra bomlás vár” (Példabeszédek 13:3). 3) Bölcsen kezeld a helyzetet! Gyűjts listába minden választási lehetőséget, és tárgyilagosabb tudsz lenni. A munkahelyeden is így kezeld a problémát, miért nem próbálod meg ugyanezt a családban is? 4) Keress valami jót az adott helyzetben! Scott Peck írja: „Csak a problémák által növekedhetünk értelmileg és lelkileg. Csak úgy tanulhatunk, ha átéljük a konfrontáció fájdalmát.” Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, minden helyzetben van valami pozitív – keresd meg! 5) Fontos, hogy tudják, szereted őket! Rendben van, hogy ki akarod mutatni negatív érzelmeidet is, meg is teheted mindaddig, amíg képes vagy közben nagylelkű is lenni. Azonban mindig bizonyosodj meg arról, hogy családtagjaid tisztában vannak azzal, hogy szereted őket! Ha az emberek érzik, hogy szeretik őket, képesek elviselni szinte bármilyen válságot. Gondold végig: Neked mikor van legnagyobb szükséged arra, hogy Isten szeressen? Amikor legkevésbé érdemled! Próbáld ehhez tartani magad!

 

 

Kérd ki Isten tanácsát!

 

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)

George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.

„Mi terveket készítünk… de Isten dönt arról, hová fogunk jutni” (Példabeszédek 16:9 CEV). „A… lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?” (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: „Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét.”

Családunkért.
A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Sok embert küldesz az életembe, hogy tanuljak általuk: Szeretetet és alázatot, bölcsességet és kitartást. Add, hogy felismerjem bennük formáló akaratodat, s mindenért és mindenkiért hálát tudjak adni Neked mindenkor! Ámen
Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.
Kolossé 4,2; 5-6
Imádkozás, magatartás, beszéd. Külön-külön mindegyiket órákon át lehetne magyarázgatni. A három fogalom együtt még szemináriumi dolgozat témája is lehetne – legkevesebb két szemeszterre elosztva. Ami közös mindháromban, hogy a minőségük, az ember emberségétől függ. Nincs rossz imádkozó, de azért bölcs. Nincs durva beszédű, de azért példás magatartású, ahogyan nincs jól imádkozó, segítőkész ember, aki mindeközben össze-vissza locsog vagy hazudozik. A három tulajdonság, mint a suszter háromlábú széke, akkor áll stabilan, s akkor terhelhető az egész szék, ha egyforma lábakkal mértezték, ugyanabból az erős, egészséges fából. (Pl. “Kemény fából faragták ezt a legényt!”)
Isten is azt kívánja tőlünk, hogy imádságaink, cselekedeteink és beszédünk egy és ugyanazon tőről fakadjanak: az Ő szeretetéből. Ha ehelyébe más gyökerek kerülnek: ezoterikus tudás, gnosztikus gondolatok vagy barkácsolt modern életfilozófia, melyek az élet törvényeinek ellentmondanak, nos akkor csak idő kérdése, mikor borul a “szék”… Mert egy törvény van, s egy igazság. (Ugyankkor: A törvény mégsem igazság! A törvény akkor is törvény, ha nem igazság…. Wass Albert )
Ébernek kell lenni nemcsak suttogó, imádságos gondolatainkban, de kimondott szavainkban és cselekedeteinkben. Ez csak akkor lehetséges, ha harmóniában vagyunk világgal, önmagunkkal s Teremtőnkkel. S hogyan érhető el ez a harmónia? Csakis szüntelen hálaadással! Hálásnak kell lennünk a jóért, de a dorgálás is a javunkat szolgálja, ezért azt is illik megköszönni. Az alkalmak nagyon gonoszak, mert mindegyik múlandó, s bármilyen szép is a pillanat, gyorsan kifolyik “kezünkből” és engedelmeskedve a Törvénynek az is beleolvad az idő számunkra végtelen folyamába.
S mit jelent kedves beszédűnek lenni? Ha nem alaptalan dicséretekre, vagy romboló kritikára nyílik a szánk, hanem az Isten igéjének személyünkre szabott, megélt igazságainak bizonyságtételére. Így jelenlétünk soha nem lesz terhes a másik ember számára, mert úgy tudott továbbmenni életében, hogy általunk, mint Isten alázatos eszközein keresztül töltekezett egy kicsit, s legközelebbi találkozásunkkor reményég szerint nemcsak ránk nevet majd, hanem eladdig másokat is vidámított mosolyával..
Függőségeink…
A mai nap imádsága:
URam! Szabadíts meg minket az anyagiak szeretetétől, hogy felfedezhessük Benned békességünket, s teremhessük a hit gyümölcseit! Ámen
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.
Ézs 48,18
Tulajdonképpen már senki nem kapja fel a fejét, ha azt szót hallja, hogy “válság” – hiszen szinte szünet nélkül ez folyik média csatornáiból! A krízis megoldásában egyre kevesebben hisznek -, de hiszen nem is arról van szó, hogy minél kisebb veszteséggel ússzuk meg ezt az egészet… csak hát valahogyan már túl kellene lenni ezen az egészen! Jó lenne már hátunk mögött tudni a sok-sok bizonytalanságot, s jó lenne már végre újra reménységgel tekinteni a holnapba… Ez a boldogságos pillanat – amikor többé-kevésbé helyére kerülnek a dolgok – gyaníthatóan még messze van. Eladdig is jobban tesszük, ha továbbra is Istenben bízunk, s nem reménykedünk emberek ígéreteiben. Olyan sokszor hallottuk már azt a szót hogy válság, hogy már magunk is elhisszük, hogy az bizony az élet szükséges velejárója, s nem lehet sehogyan sem kiiktatni.
A valóság ezzel szemben az, hogy aki Istenre figyelve rendezi be az életét, az sok bonyodalomtól megkímél(het)i magát. Az az ország, ahol Isten közösséget védő törvényeit tiszteletben tartják, ott bizony sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak az emberek. Azok az országok, ahol azonban csak “hallgatják a Krisztus tanítását, de nem cselekszik”, ott bizony általános a levertség, s a depresszió. Az ilyen országokban nagy kultusza van a halálnak (halloween), s esténkénti krimi-sorozatokban áhítattal, észrevétlenül “szocializálódnak” az erőszakra… mintha az is az élet szükségszerű velejárója lenne.
A modern ember megcsinálta magának a jóléti társadalmat – az Isten nélkül is… Fogalmazhatunk azonban úgy is, hogy a modern embernek a jólét, a konform lett az istene. Ezért képes volt a legnagyobb árat is megfizetni: elhagyta teremtettségbeli józanságát. Szíve mélyén érzi ugyan, hogy amit tesz, az helytelen, de mégsem tesz semmit a változásért, mintha valami bénaságban tartaná…
Az Isten-nélküliség bizony megbénít. Aki istentelen – a név is elárulja -, az képtelen a jóra, s önmagáért mindent képes megtenni. Mindenen átgázol, mindent félredob csak hogy elérje a célt. A jólét, a kényelem, fontos, de aki mindenáron akarja, az ha eléri is, békességet nem lel benne. (Márpedig a “jólét”-ben benne foglaltatik a lélek megelégedettsége is!)
Isten igazsága, hogy Őnélküle nincs teljes, csak részleges igazság: az Én, az Ego igazsága. Az “izmusok” mindig az egoizmusból nőnek ki, ezért alaposan meg kell vizsgálni őket, hogy mennyire tükrözik az Isten egyetemes igazságát. A Teremtő igazsága ugyanis segít, táplál, emel, nevel és növel. Amíg azonban valaki a növekedést a birtoklásban vagy a bankházak demonstratív magasságában képes csak látni, eladdig a lelkiség számára kínos teher, s Isten országa elérhetetlen…
Józanság…
A mai nap imádsága:
Uram! Lelkedet add, hogy éljek! Ámen
Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1 Pt 1,13
Különös világ ez a mostani… Aki eleddig rakétamérnökként dolgozott, az hamburgert árul az utcasarkon, aki újságíróként az igazság kiderítését tette meg életcéljául az nap nap után hazugságokat recsitál a nyilvánosság elé, Thália modernkori papjai/papnői pedig a katartikus élmény megteremtése helyett megélhetési bohócként az értékromboló gagyi szolgálatába szegődtek – tisztelet a kivételeknek… De így van ez az élet többi területén is, élén a politikával. S így történik meg, hogy a manapság istenített “nagy fene demokrácia” a hétköznapi ember számára közelebb áll az anarchiához, mint a népuralmi rendhez…
Vigasz vagy ítélet? -, az igazság az az, hogy semmi nem tart örökké, egyszer minden napvilágra kerül, s gyanítom, ezt Salamon király előtti időkben is jól tudták az emberek. Ha nem hittek volna az isteni igazságszolgáltatásban, akkor nem vállalták volna a lét olykor könyörtelenül nehéz harcát. Vállalták a gyermeknevelést akkor is, amikor háború volt vagy járvány – a történelem tanúsága, hogy az embert teljességgel mindig a jólét vagy annak délibábos ígérete bolondította meg…
Péter, az egyszerű, halászemberből lett apostol a józanságra int. A józanság, a “tiszta ész” az ÚRIsten legnagyobb ajándéka. Hiánya sok-sok szenvedés okozója, megléte áldás, alapja a türelmes, következetes, másokat is segítő életnek .A hitet csak a tudatlan ember képzeli el józanság nélkül, aki ismeri az Isten-hit lényegét, az tudja, hogy a hit a következetességnek egy Istentől kapott állapota. Éppen ezért, aki valóban hiszi az Istent – mindegy, hogyan szólítja – az felismeri a saját vallásos életének a korlátait és irgalmas emberré igyekszik válni, másokkal és önmagával szemben is…
Sokan sokféleképpen álmodoztak/spekuláltak/”agyaltak” a végidőkön. Egy bizonyos: az Istennek nem kell már harcolnia senkivel – tulajdonképpen soha nem is harcolt senkivel -, csak az ember vélte annak… Ha ugyanis Isten az Isten, azaz mindenható, akkor nincs, s nem is lehet ellenfele. Nem kell legyőznie senkit és semmit, mert minden, az univerzum/multiverzum összes látható és nem látható dolga/lénye az Ő hatalma alatt áll…
Egész életünkre, világnézetünkre, hitünkre Iránymutatást adhat Peter Meiderlin 16. századi lutheránus teológus egyik gondolata: “Az igazságban egység, a kétségekben szabadság, minden dologban pedig szeretet.”
Számadás…
A mai nap imádsága:
URam! Utaidra taníts engem! Ámen
(Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha)
magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Zsolt 90,8
Számos elképzelés született már az utolsó ítéletről… Valamilyen okból kifolyólag ugyanis igen érdekel minket az egész isteni procedúra “hogyan?”-ja. Igaz, inkább kellene elgondolkodnunk a megprófétált isteni eljárás miértjén – de ehhez kisebb az elszánás bennünk, pedig nagy valószínűséggel itt kellene keresnünk a “lényeget”.
Bizony sokszor megtörténik – ahogyan mai igénknél is ez az eset áll fenn -, hogy egy-egy mondatot kiragadunk a Szentírásból, s azt úgy értelmezzük, mint egy különálló mondatot, számunkra megfelelő helyre ‘beillesztve’, a mi elképzeléseink közé. A rossz tanító/igemagyarázó nem figyel a “kontextusra” – pedig enélkül értelmetlenné válhat sok bibliai mondat. Ugyanígy van ez emberi kapcsolatainkban is. Ha barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk, gyermekünk egy-egy mondatát az adott párbeszédből kiragadjuk – felejtve azt, hogy mi őt szeretjük, s ő is szeret minket -, akkor hamar zátonyra fut a kommunikációnk. Nincs ez másképpen Istennel sem! Soha nem szabad felejtenünk, hogy Isten nem ember, hanem Isten…
Éppen ezért az Ő elvárásai nem ember-szerűek, hanem Isten-szerűek. Magyarul ez annyit tesz, hogy az egyetlen, amit levonhatunk a Jelenések könyvbéli szimbólum-szimfóniából, hogy cselekedeteinknek, életeseményeinknek következményei vannak odaátra nézve is… Annyit világosan megérthetünk belőle, URunk akarata, hogy már itt és most szeretni tudjuk felebarátainkat, önmagunkat, az egész teremtettséget, benne Őt magát is…
Sokan szánalmasan emberi módon gondolkodnak az Istenről. Úgy vélik – talán abból a tapasztalatból, hogy földi világunk is ennyire jogilag le-, be-szabályozott -, hogy Isten országa is parancsolatok maradéktalan betartásából áll. Pedig az elsősorban Erő, s nem emberi erőlködés! Természetesen tiszteletben tartva mások világlátását, de ha megnézzük pl. ádventista testvéreink Isten-felfogását, bizony nem sokban tér el az orthodox zsidó Isten-felfogástól… Jóllehet mindkettő az Isten szeretetből fakadó kegyelmére alapoz, de a törvények maradéktalan betartására irányuló életvezetésük mégis rettenetesen kazuisztikus, az élet Isten-adta normalitásától távol állók. Mindaddig persze, amíg valaki csak önmagára nézve tartja kötelezőnek sajátos Isten-elképzelését, nincs nagy gond, a probléma ott kezdődik, ha – felejtve a szeretet parancsolatát -, úgy hiszi, hogy mások számára is ez kell hogy legyen a “normalitás”….
Isten tehát szembesít minket – önmagával, s önmagunkkal. Megláttatja teljességgel velünk, milyenek vagyunk valójában, s tükör által homályosan megismerteti önmagát is, hogy megmutassa, kegyelme révén mivé válhatunk már itt a Földön. Ennek a küzdelmes szépségére hívja fel a figyelmet a Biblia, munkálva a mi üdvösségünket is…
Talentumaink…
A mai nap imádsága:
Uram! Tedd életemet gyümölcsözővé, hogy másoknak örömet szerezzek, s magam pedig békességet nyerjek! Ámen
Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak,
attól többet kérnek számon.
Lk 12,48b
Jézus példázatai mindig időszerűek. Az okos és a gonosz szolga példázatában az alapjában véve kétféle embertípust állítja szembe. Az egyik tudja, hogy mi a dolga/kötelessége: idejében kiadni az eledelt szolgatársainak. A másik viszont ezt mondja szívében: “Késik az én uram, és elkezdi verni a szolgákat és szolgálóleányokat, eszik iszik, s részegeskedik. Bizony abban az órában érkezik meg az ő ura, amikor nem várja, s kettévágatja, s hűtlenek sorsára juttatja…” Hatalommal visszaélőket az aktuálpolitika, s a mindennapi élet bőségesen tár elénk. Azt is tapasztaljuk, amit már Salamon király is megírt, hogy a gonoszok nem mindig nyerik el büntetésüket, sőt jobban élnek mint a becsületesek. Talán éppen ezért gondolják sokan, hogy aki az elvárható minimumot teljesíti, az már rögtön várhatja a jutalmat is. Jézus máshol ugyanakkor azt mondja: “Rest szolgák! Csak azt tettétek, ami a kötelességetek!”
Amíg itt a földi életben a számonkérés a hatalommal bíróknál gyakran elmarad, addig az Isten előtt mindenkinek számot kell adnia cselekedeteiről. El kell számolni azzal, hogyan is forgattuk tálentumainkat! Hogyan használtuk fel az időt, s a lehetőségeket? Áron is megvettük-e az alkalmakat? Mindezeken túl elhangzott szavainkért is felelnünk kell… Miért ez az óriási szigor? Azért, mert a teremtettség legcsodálatosabbja az Élet maga. Ez az a megfoghatatlan isteni rész bennünk, amit mindenkinek tisztelni kell magában és a másikban is, sőt minden más “élőben” is. Aki nem tiszteli az életet, az nem tiszteli az Istent sem. Aki nem szolgálja, nem védi az életet, az Isten akaratával száll szembe – akár tudatosul ez benne, akár nem.
Nyilvánvaló, hogy Isten mértékéhez viszonyítva egy ember sem kérkedhet Őelőtte. Az Ő igazsága az, hogy akinek több lehetőséget/talentumot adott, attól többet is kér számon. A szeretet igazsága mindig a teljességben van. Isten cserépedény-életünket színültig megtölti – ha fogadjuk, Őt magát is. Amit kaptunk, annak mindig célja van: szolgálni vele másoknak, elsősorban azoknak, akik közelünkben élnek.

 

A te királyod jön

És uralkadik a Jákób házán mindörökké és az Ő királyságának vége nem lészen.
Lukács 1, 33.

     Krisztus a te Királyod, kit Isten egyenest neked ígért s kinek tulajdona vagy, hogy csak Ő uralkodjék rajtad, – lélekben, nem testi értelemben. Őt kívántad kezdettől fogva; atyáid vágyakozó szíve is érte sóhajtozott s utána kiáltott. Ő vált s szabadít meg mindentől, ami eddig megterhelt, legyűrt s fogva tartott!
     Drága ige ez a hívő szívnek! Mert Krisztus nélkül az ember temérdek bősz zsarnok rabigáját nyögi. Ezek nem királyai, hanem gyilkosai, kiktől csak szükséget és szorongattatást szenved. Ilyen zsarnok az ördög, a test, a világ, a bűn, – ráadásul a törvény, a halál és minden pokol. Alattuk a szegény, megnyomorodott lélek csak nehéz rabságban és keserves gyötrelemben élhet. De aki e Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az Ő Királya Úr életen, halálon, bűnön, mennyországon, – mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt e csekély ige: Imhol jő Királyod. Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett Király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember se éri föl, – csak a hit egyedül.

 


  Jövel Jézus,
          lelkem hő szerelme!
          Tenélküled szívem hová lenne?
          Óh jöjj Királyom,
          Csak te vagy örömöm e világon.

AZ ÚR AZ ISTEN

“Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt.” 1Királyok 18,38

Amikor Illés kimondta: “Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem… akkor alászállt az Úr tüze.” Fentről! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt. Az első nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztődik meg. Így mondja az Ige a győztesekre: “Életüket nem kímélték mindhalálig” (Jel 12,11). Ha az áldozat igazán elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan tűz ez, aminek a kő sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet, amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani. “Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!” El tudod képzelni azt a hihetetlen erőt, ami arcra borította őket? “És monda Illés: Fogjátok meg a Baál prófétáit! És megfogák őket, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott őket.” Akkor mondja Illés Akhábnak: “Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallatszik.” Éld a magad életét – én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami még hiányzik. Illés a szent Isten előtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott nincsenek nagy szavai. “Leborult a földre, és az ő orcáját két térde közé tette.” Elrejti orcáját Isten előtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs szava engedelmességről, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép, ha így látja őt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.


Eljőnek majd az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.

 Máté 13,49

Uram! Tanításodban sok elcsöndesítő, békességet ajándékozó szeretet van. Gyakran egyoldalúan ezt hallom csak. Az egyházi esztendőnek ezek a napjai erőteljesen figyelmeztetnek az ítéletről szóló tanításodra, melyet mindannyiszor elhanyagolok, valahányszor a bűn kísértésének engedek. Tartsd elém teljes evangéliumodat. A világban az utolsó ítéletről szóló tanításodat sokszor megvetéssel illetik, vagy riasztó gyermekmesének mondják. Különös ez pedig. Mert a megfellebbezhetetlen és igaz ítélet után kiált valami minden ember lelkéből, ha olyan igazságtalanság éri, amelyre írt a földön nem talál. Tanításod szerint az ítélet odaát lesz. Az élettenger túlsó partján. A Te országod hálója minden múló nappal közelebb von oda.

Uram! Még egyet gyökereztess meg bennem: a Te ítélkezésedről van szó. Nem az enyémről. Ma és minden napon, ha az emberekre nézek, vagy rájuk gondolok, tartsd a szemem elé, amit ma mondasz: az “angyalok” lesznek azok, akik parancsodra a szétválasztást végzik az igazak és a gonoszok között. Sohasem én. Az ítélet bizonyossága által engem indíts önmagamba-szállásra. Mások dolgát pedig taníts bizalommal reád hagynom.

 

Isten velünk harcol

?Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem  marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz 31,8).
   Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?
   Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!
   Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja meg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.
   Ne féljünk és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.


MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE

  “Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:36)
 
  Azok, akik hívőknek vallották magukat, de felkészületlenül érik meg a nyomorúság idejét, kétségbeesetten, égő fájdalommal a világ előtt megvallják bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmük felett. Az ilyen személyek helyzete reménytelen. Amikor Krisztus feláll és elhagyja a szentek szentjét, akkor a nyomorúság ideje kezdődik el és minden lélek sorsa megpecsételődött. Többé nincs engesztelő vér, ami megtisztítana a bűntől és a szennytől. Jézus elhagyja a szentek szentjét, és határozottan a királyi hatalom hangján szól: “Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22:11-12)
  Akik halogatták az Úr napjára való felkészülést, azok sem a nyomorúság ideje alatt, sem egyéb elkövetkező időben nem tudják bepótolni. Az igazak nem szűnnek meg kitartó esedezéssel, a haláltusa kiáltásával szabadulásért könyörögni. Semmilyen konkrét bűnükre nem tudnak visszaemlékezni, ám életükben kevés jót találnak. Bűneik előttük mentek az ítéletre, és nevük mellé a “megbocsátott” szót írták. Bűneik a feledés tengerébe merültek, nem marad emlékezetük. A biztos pusztulás fenyegeti őket, és mint Jákób mégsem hagyják hitük erejét csökkenni, csak mert imájukra nem érkezik azonnal válasz. Még amikor az éhség nyilallásait kell elviselniük, a fohászkodást akkor sem hagyják abba. Megkapaszkodnak Isten erejében, ahogy Jákób is megragadta az angyalt; és lelkükben ezt mondják: “Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” (1Móz 32:26)
  A gyötrelem és nyomorúság ideje a lelkiismeret erőfeszítését és határozott hitet követel, mely elviseli a szükséget és éhséget, és nem esik el a gyengeség miatt, habár kegyetlen próba alatt áll. A próbaidő az, amelyet ajándékba kapunk az Isten napjára való felkészülésre. (Signs of the Times, 1879. november 27.)

 

 

Tedd alázatossá szívünket!

 

Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. (1Kor 3,8)

Isten munkatársai más és más szolgálatot végeznek aszerint, ki mire kapott képességet és elhívást. A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz – írja Pál apostol, és arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve kell végeznünk szolgálatainkat; nem emberi hiúságból kell nagy teljesítményekre törekednünk, hanem Isten és embertársaink iránti alázatból kell munkánkkal másokat szolgálnunk. Aki a hit csíráját elhinti az emberek lelkében, és aki annak növekedését gondozza, nem biztos, hogy ugyanaz az ember. Ahogy Jézus mondta: van olyan eset, amikor más a vető és más az arató. De az ültető és az öntöző, a vető és az arató, az alapot vető és az építő, Isten munkatársai mégis egyek, mégpedig Jézus Krisztusban. Mert mindannyian ugyanabból a kegyelemből lettek Isten munkatársaivá, ezért tudják: mind az ültetésnek, mind az öntözésnek és minden szolgálatnak az adja meg az értelmét, hogy a növekedést, a gyarapodást, a kiteljesedést maga Isten adja és tartja fenn.
Mindannyian Isten munkatársai vagyunk. Isten ügyének munkálására lettünk elhíva, akkor is, ha ezt még nem ismertük fel. Életünkkel, munkánkkal és feladatainkkal más-más területeken tevékenykedünk, de végső soron minden hasznos munkával egymást és az Isten ügyét szolgáljuk.

Hiszem, ha Pál ültet, Apollós öntöz – Isten megadja a növekedést. Amit teszel, örömmel tedd, imádkozzál érte, és bízd Istenre az eredményt. (C. H. Spurgeon)

 

 

Urunk, Istenünk! Adj nekünk hitet és belátást, erőt és kitartást, hogy megértsük akaratodat, és téged szolgálhassunk Fiad, Jézus Krisztus útmutatása szerint. Végtelen bölcsességeddel vezess minket oda az életben, ahol szolgálatba kívánsz állítani minket. Ámen.

 

?Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.?
(Mt. 5:18)

?A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy ťmit szól az ÚrŤ, alkalmazzuk az Írás próbáját… Az üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást… Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra…

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.?

 


(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)

Drága ígéret

Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.

(Lukács 11, 9)

 

Ebben a három mondatban fokozódás van. Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk. A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.
Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt. Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz. Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket: „Kérjetek, keressetek, zörgessetek!” – de valójában rendkívül drága előjog ez, amirol Ő biztosít minket.

 

Imádat


Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem.             — Apostolok Cselekedetei 13,2.
Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törődik velünk. Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”
Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.


ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK

“…az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló” (1Kor 15,10).

 

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások. “Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent.” Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: “Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen.” Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság.

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek. Ha ezt mondod: “Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem”, ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű. Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából – és ez lehet éppen a te életed.

 

 

Maradj az Igében

 

Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.

 

– János 15:7

 

 

 Ez a „maradni” vagy „lakozni” szó nagyon fontos. Amikor Jézus azt mondta, hogy engedelmeskedjünk a parancsolatainak, és tartsuk meg a Szavát, akkor nem egyszerűen arra gondolt, hogy vallásos szabályokat kövessünk.

Azt mondta, hogy engedjük meg, hogy az Ő Igéje – amely egy élő dolog! – lakozást vegyen bennünk. Töltsünk időt az Igével, elmélkedjünk rajta, az Igén járjanak a gondolataink, azt szóljuk, és az vezesse minden cselekedetünket.

 

 

Pál apostol így fogalmazott: „A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon…” (Kolossé 3:16). A legtöbb hívőnek fogalma sincs arról, ez mit jelent. Ezért olyan erőtlenek.

 

 

Oral Roberts egyszer azt mondta, hogy amikor az Ige valóban benned lakozik, amikor élő, és gyümölcsöt terem, akkor hallod magadban. Tudod, milyen az, amikor egy dallam van a füledben, és állandóan azt hallod? Amikor elkezdesz az Igében lakozni, valószínűleg ugyanígy fogod hallani az Igét is.

 

 

Sokszor, amikor kétségbeejtő helyzetben voltam, és azon tűnődtem, mit tegyek, hirtelen egy igeverset hallottam mélyről, a bensőmből. Azonnal tudtam, mi a válasz a kérdésemre. A bennem lakozó Ige megszabadított.

Kérd meg a Szent Szellemet, hogy munkálkodjon az érdekedben. Csak mondd Neki: „Uram, amit az emlékezetembe idézel az Igéből, pontosan az alapján fogok cselekedni. Engedelmes leszek Jézus minden parancsolatának, amit az eszembe juttatsz.”

 

 

Hozz egy minőségi döntést arról, hogy az Igében lakozol. Hamarosan azt fogod találni, hogy az Ige lakozik benned.

Igei olvasmány:  Kolossé 3:1-16

A szeretet olyasmi, amit teszel


Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.(1Ján. 3:18)

A szeretet több, mint vonzalom és több mint testi izgalom. Több, mint szentimentális érzések összessége, mint ahogy ez manapság a legtöbb dalban elhangzik. Erre alapozva, a szeretet meghal, ha eltűnnek az érzések? Nem, egyáltalán nem. Mivel a szeretet cselekedet, a szeretet viselkedés.

A Bibliában újra és újra az Úr felszólít minket arra, hogy szeressük egymást. De nem tudsz egy érzésnek parancsolni, hiszen, ha azt mondanám neked, „Légy szomorú!„ akkor nem tudnál egyből szomorú lenni. Mint ahogy a színészek, látszólag tudunk érzéseket tettetni, de nem utasíthatod az érzéseidet, hogy parancsra megváltozzanak. Mondtad már valaha egy kis gyereknek: „Örülj!”, amire ő így válaszolt: „Hát, megpróbálok!”

Ha a szeretet csak egy érzés lenne, akkor az Úr nem szólítana fel minket arra, hogy szeressük egymást. A szeretet olyasmi, amit teszünk. Érzésekkel is jár, de a szeretet elsősorban cselekedet.

A Biblia így ír erről: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” (1Ján. 3:18). Kimondhatjuk szavakkal a jó cselekedeteket: „Én szeretem az embereket”. De vajon tényleg szeretjük őket? Tényleg szereted őket? A szeretetünk az emberek felé abban nyilvánul meg, hogy hogyan viselkedünk velük.

Beszéljünk róla:

* Ha valaki megkérdezné a barátaidat, hogy te valójában mit szeretsz, szerinted mit válaszolnának?
* Hogyan mutatkozik meg a cselekedeteidben az, hogy te hogyan szereted az embereket?

 

Isten rád tekint


„Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára.” (Lukács 1:48a, KSZE ford.)

Senki sem törődik jobban az életeddel, mint Isten. Egy férfi vagy nő sem, sőt, még te magad sem! Ezért mindig az Isten által elrendelt sors a legjobb választás. Isten szeretete a legteljesebb, Ő mindig gondol rád, és mindig arra gondol, hogy mi lenne számodra a legjobb.

„Bízzátok rá minden gondotokat, mert o gondot visel rátok!” (1 Pét. 5:7) Ami téged foglalkoztat, az Istent is foglalkoztatja. Bármi, ami aggodalommal tölt el; bármi, ami félelmet kelt benned; bármi, ami miatt nem tudsz éjjelente aludni; bármi, ami a figyelmedbe kerül, arra Isten is felfigyel. Senki sem képes jobban törődni az életeddel, mint Ő, miért ne bíznád hát Rá, hogy gondot viseljen róla?

Mária igent tudott mondani Isten rá vonatkozó tervére, mert tudta, hogy Ő mindig gondoskodni fog róla és mindig gondja lesz rá. Ezért tudta dalban dicsérni Őt és ezért mondhatta: „Mert reá tekintett az Ő szolgálóleányának alázatos állapotjára” (Lukács 1:48a, KSZE ford.).

Mit jelent az, hogy Isten figyel rád és „rád tekint”? Azt, hogy éber, rád összpontosít és rád figyel. Mikor Isten „rád tekint”, mindent észrevesz a életedben. Még a hajszálaidat is számon tartja. Ennyire figyel rád az Úr!

Ezért is érdemesebb Isten útján járni, mint a sajátodon. Elfogadni Isten életedre vonatkozó tervét – ez a legjobb terv!

 

Isten valósága – „ egyszerűen elég”


„Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.” Róma 1:19

Úgy 35 évvel ezelőtt, egy táborban voltam a hegyek között. Egyedül voltam a szobában, ezért imádkoztam: „Istenem, ha tényleg itt vagy, akkor én készen állok. Ha létezel, akkor akarok tudni a létezésedről. És Jézus, ha meg tudod változtatni az életemet, tudni szeretnék róla. Ha van célja az életemnek, akkor szeretném tudni azt.”

Ez életem fordulópontja volt, mert többé már nem rejtőztem el Isten elől. Szerettem volna tudni az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen lett volna számomra.

Az igazság valóban felfedezhető, de ehhez előbb szükségünk van egy nyitott hozzáállásra, hogy ezt mondhassuk: „Mindennél jobban szeretnénk tudni az igazságot”. Ha egyszer így állsz majd hozzá, akkor felfedezheted az igazságot.

Hogyan?

Először is, láthatjuk Isten munkáját a teremtésben. Ha csupán a természetet szemléljük, már akkor is Isten személyéről szerzünk információkat. Ezért olyan fontos a tudomány, mert segíthet Isten és az univerzum megértésében.

Azt tudtad például, hogy több mint 60.000 bogárfajta él a Földön? Ebből kiindulva láthatjuk, hogy Isten szereti a sokszínűséget. Hogyha megnézünk egy vulkánt, egy szökőárat, vagy éppen egy földrengést, akkor láthatjuk Isten erejét. Az ökoszisztémánk egyensúlyát megfigyelve láthatjuk azt, hogy Isten hihetetlenül jól szervezi a dolgait.

A Biblia azt mondja: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. ” Róma 1:19-20

2017. november 30. A TI SZÍVETEKBEN FOGOM ÚJJÁÉPÍTENI EGYHÁZAM EGYSÉGÉT

1991. május 2.

Üzenet egy lélek számára:

Béke legyen veled! Országom eljövetele hamarosan bekövetkezik, és akaratom is teljesülni fog a Földön éppúgy, ahogy a mennyben 1 , és a ti szívetekben fogom újjáépíteni Egyházam egységét. Nem várok tovább emberi jóváhagyásra, és menyasszonyomat újból ragyogó dicsõségbe öltöztetem. Fel fogják oldani a megosztottság átkát.
A Napba öltözött Asszony, akit magam elõtt küldök, tanítani és bátorítani fog benneteket. Megadtam neki a hatalmat minden nép és minden ország felett, hogy széles utat nyisson számomra.
Egyetlen leheletemre el fog oszlani a szentélyembe behatoló füst, mely megszentségtelenítette a kelyhet, a tabernákulumot és mindazt, ami szent.
Egyetlen nyelvet beszélnek majd a nemzetek, és egyetlen tabernákulum körül fognak engem imádni, az áldozati Bárány és az Örök Áldozat tabernákuluma körül, amelyet ellenségeim meg akarnak szüntetni, és a vészt hozó undoksággal 2 akarják helyettesíteni.
Most már igen hamar veletek leszek ismét, barátom, és beteljesedik fõpapi imám az Atyához: ti is egyek lesztek, ahogy mi egyek vagyunk a Szentháromságban.
Ezen kívül még sok dolgot rejtettem Szentséges Szívembe, hogy felfedjem és megmutassam neked. Megszámlálhatatlan kincset hordok magamban, de túl sok lenne számodra, ha most elmondanám 2. Lelked nem lenne képes mindent felfogni, de apránként fel fogom fedni elõtted Szentséges Szívem kincseit, és lépésrõl lépésre el foglak vezetni arra a helyre, ami olyan, mint egy világító torony: a kifürkészhetetlen gazdagság misztériumába vezetlek, amelyet elrejtettek a nemzedékek és az évszázadok elõl. Fel fogom fedni elõtted, barátom a remény, a bölcsesség és a tudomány gazdag dicsõségét. Gyökerezz belém, és gyümölcsöt fogsz hozni. Maradj bennem, és élni fogsz. Azért mondtam el neked ezeket barátom, hogy ne inogj meg, ha megpróbáltatások érnek. Melletted van a Szeretet. Szeress engem!


1 Jézus az égre tekintett, amint ezt mondta. Igen fenségesen mondta
2 Dán 11,31
3 Jézus mosolyogva mondta ezt

A helytelen bűnbánat bezár és összezavar, az igaz bűnbánat kapukat nyit meg és felszabadít.

„A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön!«” (Lk 19,37–38)
Tanítványok serege Jézus egész életútját látva örvendezve és fennhangon dicséri Istent. Erre indítja őket mindaz, amit láttak és hallottak. Meglátták benne a Királyt, aki elhozta közéjük Isten országát, és a megtérőknek kaput nyitott a belépésre. Az egyházi esztendő utolsó napján mi is ezt tehetjük. Dicsérjük Istent, és menjünk elébe az adventi énekkel: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Tóth-Szöllős Mihály)
Akkoriban egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak . Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
– Hello Barry, hogy vagy?
– Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot. Nagyon jól néz ki.
– Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
– Erősödik, napról-napra erősödik.
– Az jó. Segíthetek valamiben?
– Nem uram. Csak csodálom a babot.
– Szeretnél belőle hazavinni?
– Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
– Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
– Csak egy üveggolyóm van.
– Tényleg? Hadd nézzem csak.
– Tessék, itt van. Nagyon szép.
– Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
– Nem egészen… de majdnem.
– Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
– Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen . Egy mosollyal így szólt: – Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a “csere” üzletét.
Aztán eltelt jó néhány év… Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve… Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
– Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően… eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat… Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát. Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

Amikor azt mondod: ‘Feladom!’, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: ‘Egek, micsoda lehetőség! (Brown, H. Jackson)

 

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét.” (Jn 1,14) Isten mozgásban van. Az advent (adventus domini = az Úr érkezése) időszakának igazi örömüzenete ez: az Úr szüntelenül jön hozzánk, hogy életünk részévé váljon. Ahogy egykor teljes sorsközösséget vállalt a tőle elszakadt világgal, úgy akar ma is közöttünk lakni, hogy semmi se választhasson el tőle. Ma is érkezik hozzánk igéjében, hogy egészen az övé legyünk. Szállást vesz nálunk, hogy megmutassa nekünk dicsőségét, életet adó hatalmát, hogy mi is elmondhassuk Ady Endre bizonyságtételét: „…megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt / Mindörökre látom.” (Eszlényi Ákos)

Bármivel is áldott meg Istenünk, vedd azt hálás kézzel, ne halogasd örömeid évről évre, hogy bárhol is éltél, elmondhasd: boldog életed volt. (Quintus Horatius Flaccus)

Ha szeretjük egymást, nem fogjuk elítélni egymást, vagy rosszat mondani egymásra… nem nyeljük le a másikat, mintha vadállatok lennénk. Nem is ingereljük vagy irigyeljük egymást, és nem hazudunk egymásnak. … ha szeretjük egymást, jók és együttérzők, türelmesek leszünk egymáshoz és megbocsátunk egymásnak, engedelmeskedünk és építjük egymást, zúgolódás nélkül vendégszeretetet nyújtunk egymásnak, bíztatjuk, intjük és vigasztaljuk egymást, imádkozunk egymásért, és egymás terhét hordozzuk.
(J. Stott)

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

Könnyebb az embernek nagy veszély idején meghalni egy ügyért, mint a hétköznapok során élni érte.

 

„Krisztus mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”” (Mt 5,17) A törvény betöltése lehetetlen, amíg Krisztus szeretete nem járja át a szívünket és nem formálja át az életünket. Annak a Krisztusnak a szeretete, aki betöltötte a törvényt, amikor életét adta a golgotai keresztfán, hogy ezzel megmentse a mi életünket. Tette ezt helyettünk, hogy Urunkká lehessen, hogy joga legyen belépni az életünkbe. Tette ezt értünk, hogy többé ne csupán kőbe vésett törvényünk, hanem szívbe írt törvényünk legyen. Tette ezt minden emberért, hogy ebben a szeretetben járva másokhoz lehajoljunk, rajtuk irgalommal és szeretettel segítsünk. (Tamásy Tamás)

Mahatma Gandhitól olvastam egy pár sort a közelmúltban. Leírta, hogy 15 éves korában olyan adósságba keveredett, hogy édesapja egyik arany karkötőjét eladta, hogy rendezni tudja az adósságát. Azonban annyira gyötörte őt a vádló lelkiismerete, hogy úgy gondolta, oda kell, hogy álljon az apja elé, és el kell, hogy mondja, ami történt. Oda is állt az apja elé, de nem bírt megszólalni. Ekkor külön vonult, leírta egy papírra, ami történt, majd odament az apja elé, átadta neki a papírt és várta a következményeket. Az édesapja elolvasta, rövid ideig hallgatott majd széttépte a papírt, és azt mondta, hogy minden rendben van, és megölelte a fiát.
Meggyőződéssel állítom, hogy Isten így szeret bennünket. Az Úr tudja, hogy mikor járunk rossz utakon, hogy mikor milyen bűnt követünk el és csak arra vár, hogy azt mondjuk, hogy Urunk, vétkeztünk. Ő tárt karokkal fogad és azt mondja, hogy minden rendben van, én kifizettem a te adósságodat, fiamat, Jézust, ezért küldtem el, hogy neked ne legyen rossz a lelkiismereted! Ha megvallod és megbánod a bűneidet, én eltörlöm teljes egészében, és minden rendben van, bízd rám, nagyon szeretlek téged.

“Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b)

Naponként teremtesz rendet bennem,
Formálsz, amilyenné kell lennem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Szólsz, hogy nekem is legyen nevem,
ami a néven szólító kegyelem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
S ha ezerszer is égtem, perzselődtem,
az ár el nem sodorhat el engem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Te vagy az Úr, te vagy az Isten,
Szabadítom, te vagy nekem a minden!
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Hajdú Zoltán Levente

Nincs az az éjszaka, nincs az a baj, amelytől megfutamodna a napkelte vagy a remény.

Ó, Istenem! A jövőbe pillantás félelemmel tölt el. De miért is kellene elmélyednem a jövőben? Csak a jelen pillanat drága nekem, hiszen lehet, a jövő nem is látogatja meg lelkem. Az elmúlt időn nincs hatalmam, hogy megváltoztassam, javítsam, vagy bármit hozzáadjak. Ezt sem a bölcsek, sem a próféták nem tudták megtenni. Istenre bízom hát mindazt, amit a múlt magával vitt. Ó, jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém. Minden erőmmel óhajtok veled élni.
Istenem, bár kicsi és gyenge vagyok én, mindenhatóságod kegyelmét adod nekem mégis. Bízva tehát irgalmadban, az élet útját kisgyermekként járom. Szívem, mely a Te nagyobb dicsőségedet óhajtja, Néked mindennap újra felajánlom.

 

„Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat!” (Józs 24,16)
Józsué a sikemi országgyűlésen választás elé állítja a népet: azt az Istent szolgálja továbbra is, aki eddig mindig megsegítette a népet, vagy más istent akar magának? A nép az Úr mellett dönt. Életünk fordulópontjain, krízishelyzetekben, amikor istenkeresésbe kezdünk, amikor meginog a hitünk, újból és újból felmerül bennünk a kérdés: jó Isten mellett vagyunk? Közben nem vesszük észre, hogy a Jóisten van velünk. Távol áll tőle, hogy elhagyjon minket! (Heinemann Ildikó)

A hited felkelti Isten figyelmét


„…hited meggyógyított…” (Lukács 8:48 NIV)

A Biblia azt mondja: „Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Figyelj meg három fontos dolgot ebben a történetben:

1) Az asszony olyasvalamit tett, amit addig még soha. Úgy döntött, hogy kipróbálja Jézust. Bölcs lépés! A hit azt jelenti, hogy kilépsz az ismeretlenbe, amit még nem próbáltál, és meglátod Isten kegyelmét munkálkodni egészen váratlan módon.

2) Felismerte, hogy mikor jött el az ő pillanata. Tudta, hogy Jézus most látogat el az ő városába, és lehet, hogy többé nem jön vissza. Vannak az életben „Isten-pillanatok”, amikor le kell győznöd félelmedet, és lépned kell hitben. Ha nem teszed, lekésed őket.

3) Megnyitotta az ajtót másoknak. Eddig a pillanatig a Szentírásban senki sem gyógyult meg úgy, hogy megérintette Jézus ruháját. De ennek az asszonynak a hitbeli cselekedete megnyitotta az ajtót mások számára is. „…és odavittek hozzá minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak” (Máté 14:35-36). Isten olyan embereket keres, akik hajlandóak szakítani a hagyományokkal. Ha talál ilyeneket, felhasználja őket, hogy ajtókat nyissanak meg, és hatalmának új dimenzióit, hogy mások áldást nyerhessenek és meggyógyulhassanak.

 

 

JELLEM – A SZÉPSÉG, MELY ÖRÖKKÉ TART

 

„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek… vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével…” (1Péter 3:3-4)

A szépséggel kapcsolatban tedd helyre látásmódodat: „Ne a külső dísz legyen fontos számotokra, a divatos hajviselet, drága ékszerek, vagy gyönyörű ruhák… öltöztessétek magatokat… olyan szépségbe, amely belülről fakad…” (1Péter 3:3-4 NLT).

Egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég közönségszolgálati osztálya megkérte vásárlóit, hogy küldjenek fényképeket, egy rövid levél kíséretében, amelyben az általuk ismert legszebb nőről írnak. Több ezer levél érkezett. Az egyik felkeltette a dolgozók figyelmét, így továbbították az igazgatóhoz. Egy csonka családban élő fiú írta, aki egy lecsúszott környéken élt. A levél tele volt helyesírási hibákkal. Íme egy kivonat belőle: „Az utcánkban lejjebb és egy asszony, szerintem ő gyönyörű. Minden nap meglátogatom. Ő eléri, hogy úgy érezzem, hogy én vagyok a világon a legfontosabb srác. Társasjátékozik velem, és meghallgatja a problémáimat. Ő megért engem. Amikor eljövök tőle, általában utánam kiáltja az ajtóból, hogy mennyire büszke rám.” A fiú így fejezte be a levelet: „Ez a kép megmutatja Önöknek, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon, és remélem, egy napon olyan szép feleségem lesz, mint ő”. A vállalat igazgatója kíváncsian kérte az asszony fényképét. A titkárnője átnyújtotta egy mosolygó, fogatlan idős asszony képét, aki egy hintaszékben ült. Ősz haja kontyba volt tűzve. A ráncok, melyek mély árkokat vágtak arcába, valahogy eltűnni látszottak a szemében megbúvó csillogástól. „Nem használhatjuk ezt az asszonyt” mondta a vállalat elnöke mosolyogva. „Megmutatná az egész világnak, hogy a szépséghez nincs szükség a mi termékeinkhez”.

Isten igazsága..


A mai nap imádsága:
Uram! Szabadíts meg terheimtől, hogy Neked szolgálhassak! Ámen

Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt.
2Thesz 1,6-7

Isten mindenkinek “megfizet”, senki bűnét nem hagyja következmények nélkül… Az Isten azonban nem úgy, s nem olyan távlatokban gondolkodik, mint az ember. Akit sérelem ért, az szeretné, ha az őt károsítón háromszor is “elverné a port” a JóIsten. Emberi tulajdonság ez. Az ószövetségi törvények előírták, hogy az okozott kár megtérítésén túl jóvátételt is köteles fizetni – egyik zsidó, a másiknak. Amit Jézus kér, hogy ti. “ellenségedért imádkozz és tegyél jót vele”, az a zsidó kazuisztikus gondolkodás számára teljesen elfogadhatatlan volt.

Jézus kijelentésein tájékozódva megtudhatjuk, hogy úgy a jók, mint a gonoszok, már itt a földön megkapják jutalmukat. Mivel isten ügye az ítélkezés, ezért jobban tesszük, ha nem avatkozunk bele a számonkérés mikéntjébe, s mikorjába. Egy biztos: Isten mielőtt megrázza a tiltott fát, megengedi, hogy az ember jó magasra másszon fel rá.

A “jutalom”-nak van mindig látható és láthatatlan vetülete. A cselekedetek következményei előbb-utóbb láthatóvá válnak. Vannak azonban soha napvilágra nem kerülő “ügyek” – s ez nem attól függ, hogy nyolcvan évre titkosítottak egy jelentést vagy sem. Isten nem titkosít egy emberöltőn át, mert egyrészt Ő maga a Titok, másrészt a lelkiismereti teher – minél korosabbá válik valaki, annál inkább – deformáló ereje egyre nyilvánvalóbbá válik.

Nyilvánvaló, hogy Pál a thesszalonikai testvéreket buzdítani kívánja, s ha buzdításába belekerül egy kevés ószövetségi mentalitás (az isten megfizet), ez teljességgel érthető, emberi tulajdonság. Ugyanakkor Pál azt is tudja – éppen a maga nehéz életéből -, hogy vannak terhek, amiket az Isten soha nem vesz le a vállunkról, azokat életünk végéig hordoznunk kell. De Isten kegyelme révén erőt is ad annak elhordozásához. Aki ezt a kegyelmi életet éli, az nem kéri számon az Istentől, hogy mikor fizet már meg a gonoszoknak, hanem hálát ad azért, hogy a (számára is) megérdemelt büntetéstől Jézus Krisztusért eltekint. Ennek felszabadító ereje az evangéliumi élet.

Kegyelemért.


A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk! Ámen.

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
1 Kor 15,10

Helyes önértékelés. Első lépés az egészséges lelki életben. Felborult erkölcsi rendű világunkban nemhogy önértékelési zavarokkal küszködik a társadalom jelentős része, de sokan olyannyira “elcsúsztak”, hogy már önértékelésük sincs. Az “Ismerd meg önmagadat!” híres görög mondás is arra figyelmeztet: ismerd meg a benned “lakozó” Istent. Igazi önismeret tehát csak Isten előtt állva lehetséges. Minél mélyebben akarjuk magunkat megismerni, s felismerni helyünket a világban, annál kevésbbé tudunk állni, ha azt is tudni akarom ki vagyok, akkor Isten előtt térdelnem kell… imádság nélkül ugyanis nincs közeledés az Isten, a lét titkaihoz.

Pál tudja, hogy kicsoda. A zsidók oldaláról nézve aposztata (hitehagyott), a görögök szemében szórakoztató bolond, aki azonban meghallgatásra érdemesen adja elő meséit a feltámadt “emberfiáról”, a lét igazságát keresők számára utat mutató apostol… önmaga szemében pedig “bűnösök között az első”, aki “kárnak és szemétnek ítél mindent a Krisztusért”. Számára egy dolog a fontos: Isten közelében lenni. Nem az számít, hogy ki volt, mivé válhatott volna, hanem csakis az fontos az életében, hogy a felfoghatatlanul nagy kegyelmet megtapasztalhatta a damaszkuszi úton, s nyilvánvalóvá vált a lelkileg összetört Saul számára, hogy ha élni akar, akkor csak Pálként mehet tovább…

Identitásválságban van a világ. Hiába tiltakozunk, a mi mikrovilágunk, hétköznapi életünk sem kivétel ez alól. Nem is tinédzser manapság az, akit nem az alternatív nevén szólítanak. De idősebbek közül is rengetegen vannak, akik álnevek mögé bújnak, nemcsak az internet virtuális világában, hanem a valóságosban is. Miért is? Mert nem tudnak azonosulni a saját életükkel! Hogyan is tudnának, amikor annak nagy össze-vissza szénaboglyája vétkekből, bűnökből, súlyos mulasztásokból, gyakran szexuális abberációkból áll… több mint elszomorító a statisztika a “családon?” (inkább egymástmarcangolók közössége!) belüli erőszakról… hogyan nőhet fel így, válhat emberré, egészséges lelkületűvő a következő generáció? Sehogy. Predesztinált a deviancia, prognosztizálható a szociális katasztrófa.

Amikor már nagyon elhatalmasodik a gonoszság, Isten kegyelmet gyakorol. A bűn trágyadombján gyönyörű, szentéletű virágok nyílnak, fölfelé mutató jelként. Aki látja elgondolkodik emberről, világról, s talán Istenről is. Mert a teremtett embert csak az töltheti el boldogsággal, ha Teremtőjében, általa létezik és fürdik Szeretete Napfényében. Csak így tudja élete szivárványszíneit természetességgel, örömmel szórni a világban…

Kísértés…


A mai nap imádsága:
URam! Erődre hagyatkozom! Ámen

Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni;
Jn 11,39b-40

“Nagy úr a törvény, de a szükség még nagyobb!” – tartja a népi szólás… Ez azt jelenti – másik közmondással kifejezve -, hogy a “szükség törvényt bont”. Aki még nem volt szorult helyzetben, aki még nem élt át egzisztenciális – s most ne csak anyagi természetűre gondoljunk – krízist, annak nehéz értelmezni ezeket az igazságokat. Bizony a hiány az váratlan dolgokat képes előhozni az emberből, karakter-deformáló erejét alábecsülni balgaság!

A kísértés nem más, mint a hiány sikeres leküzdésének ÍGÉRETE. A kísértés azért veszélyes, mert megcsalja az embert: hamis vágyakozásunkban olyat várunk, aminek birtoklása számunkra nagyon fontosnak tűnik, de valójában mégsem az. Ez persze mindig csak utólag derül ki, amikor már “elbuktunk”, amikor keserűen be kell ismernünk: már megint nem tudtunk kellő erőt összegyűjteni ahhoz, hogy megálljunk érzelmeink, gondolataink sodrásában.

A kísértés hasonló a délibábhoz: olyasmi látszik elérhetőnek, ami valójában nagyon távol van: így ígér a szex szerelemet, az érdek-haverság barátságot, az anyagiak birtoklása lelki megnyugvást, biztonságot. Az igazság az, hogy elrejtettséget, békességet csak Isten gondviselésébe vetett hitünk által vagyunk képesek megtapasztalni, az Ő kegyelme nélkül sikertígérő életvezetési stratégiánk nem csak hosszútávon, de rövidebb távon is kudarccal végződik.

A kísértésre általában kétféleképpen reagálnak: a többség egyszerűen “hagyja magát, hogy megtörténjék” – elvégre minek küzdeni olyasmi ellen, ami sokkal erősebb, mint én(?) -, a másik reakció – ez az egynegyed kiváltsága -, hogy nem az “itt-és-most-körülményekre” néz, hanem azokon átívelő távlatokra és következményekre. Ez adja aztán a megoldást, az erőt ahhoz, hogy a kísértés eredménytelen maradjon…

De hogyan tudunk a hétköznapok gyors döntéseket igénylő rohanásában eredményesen megállni a kísértések között? Először is úgy, ha nem veszítjük el értéklátásunkat, ha tudjuk, van nagyobb Erő is a kísértésnél… Aki erre az ERŐ-re tekint, vagyis Istenre néz, Őreá figyel, annak életében Jézus URunk tanítása termést hoz: harmicszorosat, hatvanszorosat, százszorosat…

Sorsunk…


A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan nyomorúságot okoztunk már önmagunknak, mert eltértünk isteni akaratodtól. Istenünk! Add meg ennek a világnak, hogy ne perlekedjünk benne, hanem felismerjük egymásban a testvért, s egymást segítve, egymásra vigyázva élhessünk gyönyörű teremtett világodban, s áldjunk Téged! Ámen

Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Ézs 59,1-2

Manapság divattá vált kihangsúlyozni, ha valaki kereste Istent… Az igazság azonban az, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy megfoganunk ebben az anyagvilágban, keres minket az Isten – mindenhol, s mindenben… Persze mi is keresünk. Attól kezdődően, hogy kinyílik értelmünk erre a világra, kutatjuk az értelmét születésnek és halálnak, munkának és szerelemnek, és keressük a bizonyítékokat: Isten van, Isten szeret.

Aztán ha bizonyosságra is jutottunk – Isten van, Isten szeret -, elkezdődik az ún. “miért-korszak”. Szeretnénk tudni, hogy Isten gondviselése miért olyan, amilyen, s miért kapjuk azt a sorstól, amit kapunk. Folyamatosan, célok vonzásában élünk, s ha elértük az egyiket, rögtön újabbat látunk magunk előtt. Olyan jó hálád adni Isten megtartó kegyelméért, amikor átszakítjuk valóságosan vagy csak képletesen a célszalagot, s olyan nehéz megköszönni, ha nem azt kapjuk, amit vártunk, ha nem úgy alakulnak dolgaink, ahogyan szerettük volna. Ilyenkor tesszük fel a jogosnak tartott kérdéseinket, s próbáljuk “sarokba szorítani” Istent: “De ezt meg miért kaptam, Uram? Hát ezt érdemlem, éppen én? S egyáltalán! …Miért nem segítesz Atyám, ha egyszer ígérted?”

Isten nem süket, nem vak. Tudjuk, de mégis elfelejtjük: Ő mindent hall, s mindent lát. S nem azért nem szeret, mert nem akar szeretni, hanem azért, mert nem tud. Furcsa, de akkora hatalma van az embernek itt ebben a földi világban, hogy Teremtő Istenét “pályán kívülre” helyezheti, ignorálhatja. S ha Ő távol van tőlünk, akkor hogyan hallanánk meg a suttogó, szelíd hangját? S, hogyan segítene, ha nem hívjuk? Hogyan szabadíthatna meg, ha nekünk nagyon is tetszik az anyagvilág fogsága? Pedig a bűn rettenetes szenvedést okoz! Áldozatoknak, s vétkeseknek egyaránt… Csak idő kérdése, hogy mikor szakad ránk a lelkiismeretfurdalás! A bűnök elől ugyanis nincs menekvés, csak látszólag lehet megúszni a bűntetést… Legyen az kicsi vagy akár nagy bűn, az Isten “számlája” már úton van, egyszer megérkezik, s akkor ki kel egyenlíteni…

Mindannyian adósai vagyunk az Istennek. A bölcs még akkor diskurál Mennyei Urával, amikor még nem érkezett meg a Könyörtelen Végrehajtó. Ha ugyanis már megérkezett – ha pont került élet-mondatunk végére -, akkor nincs már korrekció, nincs magyarázkodás, mindenről pontosan el kell számolni… Ezért a bölcs nemcsak nézi a világot, de csodálatos fényeiben meg is látja az Istent, s imádságban elbeszélget Vele…

Törekvéseink…


A mai nap imádsága:
URam! Megtartó törvényeidről számtalanszor megbizonyosodtunk, mégsem tudjuk azokat úgy betölteni, ahogyan szeretnénk. Segíts meg próbálkozásainkat, s a bennünk lévő gyenge akarást erősítsd a mai napon is! Ámen

    

“Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Mt 5,17

Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!… Fölösleges magyarázni(!) -, ennél keményebb, magasabb-elvárású, az egyén életét, testi épségét védő törvényt nem lehet hozni. Sok-sok évvel ezelőtt gyilkosságért szabadságvesztésüket töltő, mintegy fél tucat elítéltet kérdezett meg a sztárriporer: “Ha halálbüntetéssel sújtanák a szándékos emberölést, vajon az visszatartotta volna-e őket?” Nos a többség egyértelmű igennel válaszolt… Fejlett jogrendszerű államokban eltörölték a halálbüntetést – aminek elsősorban, jogtechnikai okai vannak, hogy az esetleges bírói tévedést korrigálhassák -, de történelmi tény, hogy a közösség, amióta világ a világ, önmaga védelmében mindig is alkalmazta a halálbüntetést. A “Ne ölj!” parancsolat az egyes embernek szól, akinek még van erkölcsi érzéke, döntési felelőssége, a személytelen tömegnek már nincs, még belátási képessége sem… De még mai hatályos jogrendszerünk is védelmet ad a jogos önvédelemnek!

Az ószövetségi zsidó nép ön-, s nemzetvédelmi stratégiájának eredményességét maga Izráel népének fennmaradása bizonyítja, de Isten előtt nincs se kiválóbb, se kiválasztott nép, Isten előtt csak ember van: lehet az zsidó vagy görög, kínai vagy afrikai, indián vagy indiai. Isten minden egyes embert egyformán szeret, s ezért mindegyiknek ugyanannyi a joga is mint a kötelessége, s nincsenek még egyenlőbbek – primus inter pares(!) -, akik elsők lehetnének az egyenlők között. A történelem pont azt példázza, hogy mindig is voltak, akik azt gondolták, hogy ők különbek a többieknél, s ezért több jog is illeti meg őket… Isten előtt azonban nincsenek se kékvérűek, se übermenschek, Isten előtt csak emberek vannak!

Lehet-e tehát még nagyobb védelmet biztosítani az egyénnek, s a közösségnek annál, hogy a kemény törvényeket betartatjuk? Jézus URunk maga mondja, hogy nem eltörölni, nem “überelni”akarja a régi törvényt, hanem betölteni. Azaz Isten egyént, a közösséget és életet védő törvényei jók, azoknak érvényt szerezni azonban csak egyféleképpen lehet: a szeretet által. Krisztus URunk itt nem a “fíleót” (kedvelve szeretni), hanem az “agapeót” (önfeláldozva szeretni) szót használja. A törvény betöltésének egyetlen útja a szeretet. A törvény ugyanis “csak” toleranciát vár el, de ellenszolgáltatás nélküli aktivitásra nem kötelez. Márpedig Isten akarata, hogy ti. egymás által emelődjünk – azaz jobbak lehessünk a mában, mint a tegnapban voltunk -, hogy felismerjék rajtunk azt, hogy Krisztushoz tartozunk csak egyféleképpen lehetséges, ha mi magunk törekszünk mások emelésére.

Ez azonban önerőből egyszerűen nem lehetséges. Szükségünk van plusz erőre, amit egyedül Isten adhat nekünk. A megbocsájtás ilyen erőforrás. Aki képes megbocsájtani, az valóban Krisztust követi, aki csak beszél róla, s elvárja, hogy mások megbocsássanak neki, de ő maga nem irgalmas másokhoz, azok csak azt hiszik magukról, hogy keresztények, de valójában semmi közük a krisztusi élethez… Lelkük rajta!

Választásaink…


A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy akaratod szerint döntsek, s ezzel mások és a magam javát is szolgáljam, a Te dicsőségedre! Ámen

Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat!
Jozsué 24,16b

Minden döntésünk befolyásolja jövőnket… Legyen az kicsi vagy nagy, a választás mindig teher. A kisgyermek számára nehéz a döntés, mit is játszon, és kivel; a tinédzser számára igen komoly gond, milyen ruhát vegyen fel egy-egy alkalomra; a pályaválasztás előtt álló tipródik, vajon a több ezer szakma/hivatás közül a megfelelőt, a neki illőt választotta-e; a fiatal felnőtt számára pedig szinte már elhordozhatatlan a teher: kit válasszon élete párjául? Aztán később is választások előtt állunk, hiába kívánjuk, nem spórolhatjuk meg sem a magánéleti- sem pedig a munkahelyi döntéseink kockázatát…

Az eszünk nagyon jól tudja, hogy Isten a Világmindenség URa, a szívünk olykor mégis fontosabbnak tart más dolgokat, s mivel többnyire nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel döntünk, ezért csak idő kérdése, mikor hozzuk meg életünk egy-egy rossz döntését. Jozsué, a nép új vezetője véleményével abszolút kisebbségben volt, mégis nála volt az igazság! (Akkor hol a demokrácia? Vagy csupán fikció, utópia lenne ez is? A történelem gyakran bizonyította, hogy a kevesek igazsága volt az igazság – hősöket is csinált belőlük az utókor!)

Jozsué figyelmezteti a többséget: “Távol legyen tűlünk, hogy elhagyjuk az URat!” Tudja ugyanis, az ÚR jelenléte az egyedüli biztosítéka annak, hogy tiszta maradjon a szív, s ebbéli állapotában a lehető legjobb döntést képes legyen meghozni egyén és közösség számára. Ha nem az Isten lakozik a szívben, hamar beköltöznek oda önző gondolatok, szép terveket és közösségi célokat bomlasztó indulatok. Ezt nevezzük kísértésnek, amikor úgy látjuk, hisszük, gondoljuk, hogy az igazság egyedül nálunk van.

Az igazság azonban az, hogy valódi Igazsága egyedül csak az Istennek van. Amit mi igazságnak vélünk vagy akként birtokolunk, az a “nagy teremtett egészben” csak részigazság, ráadásul erre idővel – ha őszinték vagyunk önmagunkhoz -, magunk is rájövünk. Ezért távol kerülni az Istentől egyben azt is jelenti, hogy távol kerülünk az igazságtól… S akkor mi is az igazság? Az, hogy az Isten szeretete tartja egyben a világot – az emberi szeretetlenség ellenére is. Ha azonban az ember teljesen elfelejti, hogy “Istenre utalt lény”, akkor nincs megállás a lejtőn, akkor kikerülhetetlen a rend, a közösség összeomlása. Ezért fontos újra és újra elmondanunk: “Távol legyen tűlünk, hogy elhagyjuk az URat!”

 


“Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,mert akkor mindnyájan elpusztulnak. Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel, mert akkor a vizek kiapadnak, és a természet kiszárad. Akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad. Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet, és pusztasággá változtatja. A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel. Az éjszakát pusztulás rázza meg, és úgy hull a hamu, mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet. Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan! Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned, és akikben Te is örömödet leled! Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád, és ne engedd, hogy erővel sújtson le ránk Kezed, hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket, és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
Archívum
Locations of Site Visitors Map„Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!”Map
Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket! Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.” Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk. Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért. Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül. Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk! Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége. Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága Jézusunk, golgota kereszted lábánál, és a Szentháromság Szeretetlángja körül letérdelünk, megfogjuk egymás kezét, egymásnak támasztjuk keresztjeinket, együtt visszük, és pajzsként védjük a Szentháromságot az Oltáriszentségben. Drága Szűzanyánk, tisztíts meg minket rendetlenségeinktől és rendezetlenségeinktől, esdj ki számunkra minden szükséges kegyelmet a Mennyei Atyától, és kérd meg Őt, hogy újítsa meg a már meglévő kegyelmeinket! Kérünk Téged, hogy helyezz minket a Szentháromság jelenlétébe, ölelő szeretet-áramába! Drága Jézusunk, a te szent véreddel, Szűzanyánk, a te édesanyai palástoddal, könnyeiddel, drága Szentlélek a te szeretetlángoddal és drága Mennyei Atya, a te védelmed pecsétjével * Födjetek be minket tetőtől-talpig, testünket, lelkünket, szellemünket, gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket, érzéseinket, vágyainkat, álmainkat, akaratunkat, erőnket, tudatunkat és tudatalattinkat. Födjétek be és védelmezzétek minden tulajdonunkat, ingó és ingatlan javainkat (beleértve telefonjainkat, járműveinket is). * Védelmezzetek meg minket a gonosz erő minden támadásától és kísértésétől! Védelmezzetek meg a betegségtől, bajtól, balesettől, háborútól, éhínségtől, katasztrófáktól, üldöztetéstől és átkoktól, minden okkult támadástól! * Ugyanígy fedjétek be és védelmezzétek meg szeretteinket és az ő tulajdonaikat, közösségeinket, rokonainkat, barátainkat, minden ránk bízott embert, akiket hordozunk. Védelmezzétek meg a papokat, legfőképpen a magyar katolikus papokat és szerzeteseket valamint a szentatyát. Védelmezzétek meg az ifjúságot, legfőképpen a magyar ifjúságot, a családokat, legfőképpen a magyar családokat. Födjétek be és védjétek meg a magyar nemzet minden tagját, egész Nagymagyarországot. Védjétek meg a politikusainkat, a betegeket, haldoklókat, magatehetetlen, idős embereket, minden szenvedőt. (Szenvedéseiket felajánlom az ő nevükben engesztelésül). Födjétek be és védelmezzétek a közömbösöket, a kárhozat útján járó embereket, hogy ne tudjanak nekünk ártani, és mindazokat, akik meghalnak hogy ne kárhozzanak el. Minden fent említett személyt belehelyezek Jézus szívsebébe. Drága Szentháromság, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át felajánlom Nektek engesztelésül életemet és halálomat, életem minden napját és éjszakáját. Jézus szenvedéseivel egyesítem az én apró kis szenvedéseimet, és így ajánlom fel minden cselekedetemet, lépésemet, szívdobbanásomat, lélegzetvételemet, kimondott szavaimat egy-egy invokációként és imafohászként. Felajánlom a szabad akaratomat, minden imámat, böjtömet, minden napom minden percét, főleg a mai napomat engesztelésül. Drága őrangyalaink és védőszentjeink, járjatok közben értünk, vigyázzatok ránk és legyetek velünk egész nap. Lábunk együtt járjon, kezünk együtt gyűjtsön, szívünk együtt dobbanjon, bensőnk együtt érezzen, elménk gondolata egy legyen, fülünk együtt figyeljen a csöndességre, szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon, ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! AmenFree counters!
Legutóbbi hozzászólások
    • Ezt az üzenetet Kanadában kapta a SÁRGA LILIOM /YELLOW LILY/ nevű látnok a mi Urunktól, 2018 február 24-én.
      Isten kedves Népe, Szeretnék feltárni Előttetek egy újabb gyönyörű kinyilatkoztatást, amit a kanadai látnok, Yellow Lily /magyarul Sárga Liliom/ kapott. Jézus egy nagyon elszomorító, titkos szenvedéséről beszélt neki, amit a Nyelve által szenvedett el. Tehát hogy engesztelhessük Őt ezért a … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Szűzanya üzenete Little Pebble által
      2017.12.08. Little Pebble: Most este 7:40 van.   A fehér kereszt mint mindig az égen tűnt fel. Miközben a rózsafüzért imádkoztam, a kereszt rózsaszínűvé változott, és egy alagút jelent meg mely rózsavirág alakú volt. Ennek az alagútnak minkét oldalán egy- … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble Üzenet Jézustól: 2017 november 6. Pebble: Egy óriási angyal állt előttem kezében tartva a fehér keresztet. Az angyal mögött egy másik nagy fehér kereszt volt látható,feje felett pedig egy zászló lebegett,amelyre ez volt írva: “Alleluja, Alleluja. “ Amint … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus és Szűzanyánk szavai Little Pebble testvér által
      LP.” Jézus ma meglátogatott engem és úgy öltözködött, mint egy harcos. Fehér ruhát viselt,és piros selyemöv volt a derekán, ahol kard volt a tartójában.Fején 3 részes korona volt amelynek elején egy zöld smaragd volt,amely aranypánttal volt körbevéve,rajta az M betűvel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble üzenete a Jézustól, Szűzanyától
      2017. szeptember 1. Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)
      Ima-vigília kérés. Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön! 6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében: … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Ma egy Isten jelenlétét nagyon erősen éreztem, jobban mint szoktam. Isten hangját számtalanszor hallottam, de most a Szentlelket láttam galamb képében aki olyan magas volt,mint én. Mögöttem állt és szárnyait körém helyezte,mert hallottam a hangját,amely visszhangzott rajtam keresztül. Láttam előttem … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Little Pebble fontos bejegyzése a testvéreknek
      2017 június17. Pebble:” A múlt éjjel volt egy álmom,amely olyan élénken él bennem, hogy felkeltem, mert az éjszakai álmom alatt sírtam és zokogtam. Az álmomban a Szűzanya is sírt! Az álom: Én egy nagy templomba léptem be. Amint mentem fel … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble üzenete 2017. május 7. Jézus: “Ma azt kérem tőled hogy mondd el gyermekeimnek ami nagyon fontos, hogy minden otthonban helyezzék el az Élő lsten pecsétjét. Ez az a pecsét, amelyet leányomnak Maria Divine Mercynek nyilatkoztattam ki. Pebble: “Ma … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Jézus szavai Little Pebble testvér által
      Little Pebble a szentmise alatt látta Jézust, mint Irgalmas Krisztust megjelenni, Akinek első szavai így hangzottak: „Az Atya megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”Majd a következőket mondta:„Béke veled, Fiam! Béke! Ne aggodalmaskodj, tudom, hogy a Sátán most megtámadott téged, … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az üldöztetés sokak számára nem egyértelmű   2018. 11. 02, Péntek A Szűzanya, mint a Világ Győzelmes Királynője megmutatta hazánk határainak védelmét. Láttam, hogy a katonák és rendőrök mellett angyalok álltak, akik szellemi harcot vívtak a bukott angyalokkal szemben. A menekültek többsége mögött egy-egy démon állt, akik arra buzdították őket, hogy rombolják le Mária országát. […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. november 3. Az Úr Jézus… „Nyisd ki a Szentírást!” Erre a részre nyílt ki: „Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.” (Máté […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      A Szűzanya véres könnyei 2018. 10. 05, Péntek Álmomban láttam egy Szűzanya szobrot, ami megelevenedett és életnagyságú lett. Rajtam kívül még számtalan ember volt jelen, és közöttük sok fiatal volt. A Szűzanya szomorú véres könnyeket hullatott. A szeme alatti résznél rengeteg vércsepp gyűlt össze vérrögként. Még sosem láttam így sírni édesanyánkat. A tekintetéből szeretet áradt, […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. szeptember 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Merüljetek el Szívem szeretetének lángtengerében! Adjatok hálát azért, hogy itt maradtam köztetek a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köztetek trónolok, mint az irgalmasság Királya. A szívetekbe térek, ha befogadtok. Eggyé akarok válni veletek! Eggyé a szeretetben, a békében és a derűben. Ha tiszta lélekkel fogadtok Engem a szívetekbe, akkor […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Az Eucharisztia, mint létünk forrása 2018. 09. 01, Szombat Jézus: „Gyermekeim, Szentséges Szívem legnagyobb szomorúsága a világban uralkodó hitehagyás. Sok katolikus gyermekem elhagyta a vallást, akik szívükből kitöröltek mindent, ami Istenre emlékeztette őket. A katolikus templomokban lassan elvész az Eucharisztia iránti igaz tisztelet. Amikor másodszor eljövök a felhőkön, akkor vajon találok e hitet a földön? […]
    • Ti vagytok a világ lelkiismerete
      2018.09.16 Imádságba merülök. A Szent Anna réten vagyok. A templom bejáratánál egy nővér fogad. Nagyon örülünk egymásnak. Bevezet. A Szűzanya ott van. Mellettünk egy angyal. Az angyal suhintott a szárnyával. Egy csodaszép helyen termünk, majd újra suhint, egy ködös hely, s a harmadik szárnysuhogásra teljes a sötétség. Fénycsíkokat látok az égről a föld felé, mint […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által
      Most még több imára és áldozatra van szükség 2018. 09. 13. Gecemáni órák Gyermekeim! Minél közelebb vagytok Hozzám, annál nagyobb védelemben részesültök. Valóban mindenkit szeretek, de csak azokat tudom megvédeni, akik szabad akaratukból elfogadnak Engem. Közelemben vannak, érzik és viszonozzák szeretetemet. Csak azokat tudom megbízni különféle szolgálattal, akik vágyakoznak utánam, és teljesítik akaratomat. Mennyire vágyom […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Kútvölgyi kápolna engesztelés 2018. 08. 11, Szombat A kútvölgyi kápolna előtt leültem egy kis padra, ahol csendben elmélkedtem. Váratlanul az Úr hófehér ruhában ki jött a kápolnából (melynek ajtaja tárva nyitva volt) és leült mellém, majd kedvesen így szólt hozzám: “Ne félj, Én vagyok!” Aztán tovább folytatta: “Sebeim engesztelésén keresztül akarom megmenteni országotokat mindattól a […]
    • Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete
      2018. augusztus 4. Szentségimádáson az Úr Jézus… Drága gyermekeim! Értsétek meg végre: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert a haladék lejár. Ütött az óra. Már benne éltek az időben, amikor kinek-kinek megfizetek cselekedetei szerint. Mindnyájatoknak meg kell jelenni isteni ítélőszékem előtt. Én vagyok az Örök Bíró. Atyám Rám bízta az ítéletet. Ezért kicsinyeim, kérve kérlek […]
    • Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által
      Isten kedvében járni 2018. 07. 01, Vasárnap Ma mélyen megérintett engem az Úr szeretete és mély együttérzése az emberek iránt, melyről az evangéliumban olvasni lehet. Jézus megjelent előttem és engedte, hogy lábai elé boruljak és bűnbánatot gyakoroljak. Sokszor azt érzem a szívemben, hogy nem érdemlem meg az Ő szeretetét, amely tökéletes. Ő erre azt felelte: […]