2017. november 9. A SZENVEDÉS KEGYELME

Újra Svájcban, 1987. augusztus 4.

Szinte félek, mert sejtem, hogy mi az, ami most velem történik. Ez lenne az a beleérzés, amirõl Isten beszélt a múlt héten?

Istenem?

Én vagyok, kedves.

Helyesen értelek Téged Uram?

Helyesen értesz!A Szeretet tükröt készít belõled, mely visszatükrözi mindazok gyötrõdését, akik szenvednek. Így fogod érezni fájdalmaikat és szenvedésüket, mintha sajátodlenne. Amikor valamilyen szenvedésrõl hallasz, vagy szenvedést látsz, vagy valaki nagy bajban van, én, az Úr, felajánlom neked azt a kegyelmet, hogy éppúgy érezd e szenvedéseket, mint ahogy a szenvedõk érzik. Így tudsz teljesen azonosulni sebeikkel, és valóságosan átélheted azt, amit éreznek. Vassula, kedves, együttérzésed révén, amelyet adok neked, óriási segítséget nyújthatsz nekik. Te is szenvedsz, amikor õk szenvednek. Amennyiben visszautasítod, akkor én magam foglak emlékeztetni rá, egészen addig, míg részt nem vállalsz szenvedésükbõl.

Ó Istenem, vajon elviseli mindezt az én szervezetem? Nem mintha lelkem lenne gyönge, hanem a testem…

Ne feledkezz meg arról, hogy elegendõ erõt adok testednek és lelkednek mindvégig. Kicsim, hidd el nekem, ez kegyelem. Így szeresd gyermekeimet, ahogy én szeretem õket. Légy az én tükörképem! Légy összhangban velem is és velükis! Szeretlek, és magasztos szeretetbõl adom neked ezt a kegyelmet. Ne fáradj el, jöjj, rád árasztom szeretetemet, neked adom szögeimet.Érezz meg minden szenvedést!Leányom, megteszedõe értem mindezt?

Igen Uram, ha ez a Te kívánságod.

Jöjj, a Szeretet vezet téged.

Sejtettem ezt, és pedig ezért: három napja két gyermeket mutattak a TVõben, akik a föld alá kerültek és meghaltak. Sajnáltam e gyermekeket és a szülõket. Imádkoztam a szülõkért. Másnap a kanadai tornádóról készült felvételeket mutatták. Megrettent emberek beszéltek róla, még mindig félelemmel. Aznap éjjel imádkoztam értük is. Sajnáltam õket, de nem úgy, mintha bõrükben lettem volna. Isten hirtelen rámvetette átható sugarát. Éreztem, hogy átjárja mellkasomat és hátamon át távozik. Égetett és nagy fájdalmat keltett bennem, ki akartam rohanni, hogy vizet igyak. Mintha lángokban álltam volna. Aztán késõbb, amikor elaludtam, eleven képet mutatott arról, hogy miképpen kellett volna éreznem. Álmomban saját fiam halt meg. Felébredtem aggodalmamban. Isten azt mondta nekem, hogy most, amikor e rettenetes aggodalomban vagyok, azonnal imádkozzam a szülõkért, akik elvesztették gyermeküket. Forrón imádkoztam értük, mintha gyermekeik az enyéim lettek volna. Elaludtam, és Isten azonnal új képet mutatott saját magamról, mintha én lettem volna a tornádó foglya. Rettenetes halálfélelmen mentem át. Újból felébresztett, és megkért, hogy imádkozzam azokért, akik ezt átélték. Forrón imádkoztam, mivel még e katasztrófa élénk hatása alatt álltam.

Kategória: Napi | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?